KÉT KERÉKEN
GIRBEGURBA BRINGATÚRA
„GÖRBEORSZÁGBAN”
JELVÉNYVADÁSZ A BÜKK PIROS ÚTJÁN REJTETT KINCSEINK A KÉKTÚRA
LEGTANULSÁGOSABB
TÁJEGYSÉGE: A CSEREHÁT
HISTÓRIA
PALOTA A SÜMEGI VÁR ÁRNYÉKÁBAN
TOP 10 AZ ŐSZI BALATON
TÍZ LEGJOBB TÚRÁJA
TÚRAPRAKTIKA
BIVAKHÁZAK RENESZÁNSZA SZLOVÁKIÁBAN
Most, hogy ilyen gyorsan elrobogott mellettünk a nyár, lássunk neki a méregdrágán megvett lángosok nyomainak ledolgozásához! A következő oldalakon rengeteg hasznos helyet, túraútvonalat mutatunk ehhez, amelyek közül a Top 10-es összeállításunkat ajánlom elsőként, ugyanis ezzel átmenetet próbáltunk összehozni a nyári és őszi szezon között kedvenc balatoni túráink összegyűjtésével. Ugyancsak jó „kondivisszahozó” túra lehet az Eger és Miskolc között közel 90 km-en keresztül kanyargó piros út, amelynek végigjárói még díjazásban is részesülnek. Egyebek mellett bemutatjuk még a kéktúrázók „mumusát” is, a gyönyörű, de annál vadregényesebb Cserehátot is, amelynek átszeléséhez Konfár Tibor kollégám készített nagyon hasznos túraleírást rengeteg gyakorlati tanáccsal.
Címlapfotó: Dömsödi Áron: Hajdani pásztorkunyhó a Senníky réten
Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ)
Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.
Felelős kiadó: Tassy Márk
Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu
Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu
Megjelenés: havonta (évente 10 szám), december–januári és július–augusztusi összevont lapszám
Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu
Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com
Nyomda: EDS Zrínyi Zrt., 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Csontos Csilla vezérigazgató
HU ISSN 2063-7586
SZERKESZTŐSÉG: Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Sztankó Bálint (fotós-képszerkesztő), Rácz Attila (olvasószerkesztő), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu)
SZERZŐK: Bucsi Attila, Dömsödi Áron, Farkas Péter, Hidvégi Brigitta, Joó Annamária, Lánczi Péter, Lévai Zsuzsa, Szabó Eszter, Tóth Judit
Ebben a számban közreműködött: Gaál Nikolett (Meteo), Konfár Tibor (Rejtett kincseink), Pál Máté (Kitekintő), Rigler Szilvia (Kéktúrázás napja), Stramszky Judit (MTSZ-híradó), Szigeti Ferenc (Két keréken)
Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk.
A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán
kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu
Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető), Sebeszta Péter (tördelőszerkesztő)
Térképek: Bába Imre
készülnek.
térképek
interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisbólKövess minket a Facebook-oldalunkon is! facebook.com/Turistamagazin Nógrádi Attila főszerkesztő Magazinunk a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága támogatásával jelenik meg.
6 MTSZ-HÍRADÓ
12 JELVÉNYVADÁSZ A Bükk piros útján
20 TOP 10 Az őszi Balaton tíz legjobb túrája
32 METEO Állati időjósok
36 HISTÓRIA
Palota a sümegi vár árnyékában
44 REJTETT KINCSEINK
Cserehát – A kéktúra legtanulságosabb tájegysége
56 KÉT KERÉKEN
Girbegurba bringatúra „Görbeországban”
64 KITEKINTŐ
Eg y rejtélyes hegyvidék felfedezése a Déli-Kárpátok sűrűjében
72 TÚRAPRAKTIKA
Bivakházak reneszánsza Szlovákiában
87 TÚRAKÁRTYA
Panorámavadászat a Dunakanyarban
Kőszegi panorámatúra
1873. augusztus 10-én alapították meg hazánk első
turistaegyesületét Ótátrafüreden. A jubileumi eseményen a Magyar Természetjáró Szövetség is részt vett, ezzel tisztelegve
és emlékezve meg az elődökről, az ő munkásságukról, a magyarországi szervezett természetjárás indulásáról.
Az augusztus 8-tól 13-ig tartó eseménysorozat minden napjára három különböző nehézségű túrát szerveztek a házigazdák a résztvevőknek. Az aktív események mellett augusztus 10-én, csütörtökön a fókusz a megemlékezéseké volt. Ennek keretében délelőtt a Poprádi Tátraaljai Múzeumban (amit 1876-ban az MKE épített) időszaki kiállítást nyitottak meg a történelmi eseményre emlékezve, majd a Tarajkán a Szilágyi-emlék újraformázott bronzplakettjének avatása és koszorúzása zajlott. Délután az ótátrafüredi Grand Hotel dísztermében ünnepi emlékülést tartottak.
A nyitó beszédet Wehner Géza, az MKE jelenlegi elnöke mondta, aki a dicső történelmi múltra és az aktuális teendőkre hívta fel a figyelmet. Ezt követően a szervezésben oroszlánrészt vállalók közül szólaltak fel többen, kifejtve egy-egy aznapi esemény hátterét, értékét.
Majd az ünnepségen jelen lévő Szlovák Turista Klub (KST) főtitkára, Peter Švec mondott egy jó hangulatú köszöntő beszédet, őt követte Tassy Márk, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) igazgatója. A fentieken kívül a következő személyek emlékeztek meg az évfordulóról:
Bánhidi Attila, az MKE 1992-es újra alapításának motorja és egykori elnöke; Nagy Árpád, a magas-tatra. info weboldalt és Facebook-oldalt 13 éve működtető elhivatott Tátra-járó és elkötelezett ismeretterjesztő szakember; Neidenbach Ákos magyarországi turistatörténész, számos könyv szerzője; a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet, valamint Varga Csaba hegymászó, MKE-tag. Az utóbbi rövid Nanga Parbat- (8125 m) expedíciójának beszámolójával zárult az emlékülés.
A Magyar Természetjáró Szövetség 110 éves, a Magyarországi Kárpát Egyesület 150 éves jubilálása mellett az Erdélyi Kárpát Egyesület sem maradt ki a jubilálók sorából, mivel nyári vándortáborát idén 30. alkalommal rendezték meg augusztus első hetében, ahol az MTSZ-t Klenczner István elnökségi tag képviselte.
Az idei tábort szervező EKE-Kolozsvár 1891 osztály a legkisebb Árpád-kori kalotaszegi falut, a festői szépségű Sztánát választotta helyszínül. A mintegy 1200 természetjáró a három túranapon 25 túrából választhatott, a gyalogtúrák mellett kerékpáros, futó, lovas és autóbuszos kulturális túrák is színesítették a programkínálatot. Délutántól késő estig pedig izgalmas előadások vagy élménybeszámolók nyújtottak megragadó programot a táborozóknak.
A szombati zárónapon tájfutó verseny, rádiós tájékozódási futás, valamint természetismereti vetélkedő nyújtott maradandó élményeket az ezekre benevezőknek. A hagyománynak megfelelően a tábort szombat este tombola és retró buli zárta.
Július első hétvégéjén kötetlen szakmai találkozón vettek részt a Magyar Természetjáró Szövetség bizottságainak önkéntesei és az országos központ velük dolgozó szakmai munkatársai.
A Sás-völgyben tartott, jó hangulatú, rugalmas kereteket biztosító rendezvényen a résztvevők a 2023-as év első felében elvégzett feladatokról és a munkasikerekről számoltak be, és az előttük álló kihívásokról egyeztettek. Négy bizottság összesen tíz fővel, az MTSZ négy fővel, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség két fővel képviseltette magát. Házigazdánk, a Mecsekerdő Zrt. szálláslehetőséggel és tekintélyes mennyiségű ebédalapanyaggal, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség pedig programszervezéssel és túravezetéssel járult hozzá a találkozó lebonyolításához.
Idén szeptember 23-án tartjuk az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró rendezvényünket, ahol elismerjük azok munkáját, akik kiemelkedően segítették a szervezett természetjárás fejlesztését, valamint ezen alkalommal közösen megemlékezünk a 110 éves szövetségi jubilemra is. A helyszín változatlanul Dobogókő, a báró Eötvös Loránd menedékház előtti terület.
A Magyar Természetjáró Szövetség oktatási bizottságának iránymutatásával és koordinálásával a szövetség tagszervezetei által idén is folytatódtak a gyalogos bronzjelvényes túravezetői tanfolyamok. 2023 júniusában a Soproni Vándorok Túraegylet, valamint a Túravezető Oktatók Sportegyesülete szervezésében többen is sikeres vizsgát tettek, így gratulálunk az új bronzjelvényes túravezetőknek! A turistautak jelzéseinek felújításához szükséges karbantartási munkák vezetésére útjelzővezetői képzéseket is szervez a szövetség, az idén egy útjelzővezetői képzés indult, ami jelenleg is zajlik. Jövő évben mindkét típusú tanfolyam indulása várható, ezekről információk az mtsz.org honlapon jelennek majd meg.
A program tervezett időrendi bontása:
10:00 – Érkezés
12:00 – Harangszó, himnusz
12:10 – Ünnepi köszöntőbeszédek
12:30 – Kitüntetések átadása
13:00 – Emléktábla megkoszorúzása
13:15 – Kitüntettek részére fogadás, turistaebéd
15:00 – A rendezvény vége
10–50% NEMZETI PARKOK ATTRAKCIÓI
20% MÁV-START PÉNTEKTŐL VASÁRNAPIG
10% MAHART-PASSNAVE BP.-SZENTENDRE BP.-VÁC
15% INTERSPORT
5–50% SZÁLLÁS, ÉTKEZÉS, BELÉPŐK, STB.
20% TURISTASHOP
179 INGYENES KERÉKPÁRPONT
A Zempléni-hegységben, egy meredek oldalú vulkáni kúpon magasodik
Füzér vára, Magyarország hét természeti csodájának egyike. 2016 tavaszától a vár legnagyobb része teljesen újjáépítve várja a látogatókat.
Az 552 méter magas, vulkanikus eredetű várhegy 170 méterrel, oszlopszerűen magasodik a falu fölé, és egyetlen út vezet fel a bejáratig, ezt is meredek lépcsők és sziklafalak szegélyezik. Az idelátogatók számos esetben számolnak be arról, hogy ez az elsőre nehéznek tűnő út milyen csodálatos élményt nyújtott számukra, hiszen az autók zajától távol egy erdei ösvényen kezdődik a túraútvonal, és miután az ember felkapaszkodott a lombkoronák fölé, egyre távolabb és távolabb szemlélheti a környező hegyeket, Abaújt, Zemplént és a Bodrogközt.
A füzéri vár egyike Magyarország azon földesúri várainak, melyek már a tatárjárás előtt is álltak. A vár
Füzér Reg-Élő Vár című projekt a NÖF Nonprofit Kft. a Füzéri Várgondnokság és Füzér Község Önkormányzata konzorciumának keretében
1 624 999 200 Ft-ból valósult meg. A várrekonstrukció II. ütemében újjáépült a konyha, a sütőház, az ecetes ház, Rimay-ház és a várkapitány háza. A vizes pincében vetítőtermet avattunk, és a vár teljes kiállítási programja élményelemekkel bővült, mint például az ország első digitális vendégkönyve. Az alsó várban egy régészeti kiállítás kerül kialakításra, mely a vár feltárása során megtalált leletanyagok egy részét mutatja be. A kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések keretében bővítésre került a tájház és a vár parkolója, és a várat ellátó 100 kW-os napelemparkot telepítettük.
A vár egykori, a térség gazdasági katalizátoraként betöltött szerepét turisztikai funkciókkal szeretnék kibővíteni többek között fesztiválhelyszínnel, ifjúsági táborral, kerékpárutakkal. Azt szeretnék, hogy aki bejárja a várat, ne csak hallja, hanem belülről élje meg, mi az, amire mi, magyarok valóban büszkék lehetünk. Azt szeretnék, hogy Füzér nemzeti zarándokhellyé váljon.
Füzér vára olyan egyedi természeti értékekkel rendelkezik, melyek 2007-ben Magyarország egyik természeti csodájává tették
pontos koráról csak becslések léteznek – egyes merész feltevések szerint már a honfoglalás idején is állt –, de valószínűleg a 13. század elején épült, az itt birtokos Aba nemzetség egyik tagja létesítette.
A vár fénykorában, a mohácsi csatát követően Perényi Péter koronaőr egy évig itt őriztette a Szent Koronát. 1567-ben a Báthory család szerezte meg a birtokot, majd 1626 körül Bethlen Gábor csapatai állomásoztak itt. 1654-ben elzálogosítás útján végül a királyi kincstár kezelésébe került. 1676 májusában a császári katonaság a várat lakhatatlanná tette, majd otthagyta.
Bővebb információ: www.fuzervara.hu
Ezután a környékbeli lakosság számára egyfajta kőbányaként funkcionált. 1977-ben kezdték meg a vár régészeti feltárását, a munkálatok jelenleg is zajlanak. A jelentős történeti, építészeti értékeket képviselő vár helyreállítása a 90-es években kezdődött, és jelenleg is folyik. 2014 és 2016 között felépült az úgynevezett alsó vár, megújult a felső vár kápolnája, palotaszárnya és alsó bástyája. 2019-ben elkezdődtek a II. építési ütem munkálatai. (x)
A Bükk hegység turista-főútvonalai közül a Bükki
Kék 73 km, míg a sárga sávjelzésű Jubileumi Körtúra 79 km hosszúságú. Ezeknél is hosszabb azonban az Eger és Miskolc között kanyargó piros út, amelynek végigjárói, hasonlóan a fent említett túrákhoz, szintén díjazásban részesülnek. Persze a jelvényvadászok egy menetelés során nemcsak egy turistaereklyével akarnak gazdagodni, hanem a táj élményeivel is. E tekintetben pedig ez a közel 90 km hosszú piros út sem fog csalódást okozni.
Kihajtva a térképet, számtalan útvonal közül választhatunk a Bükk felfedezéséhez. Ez a piros nem tartozik a legnépszerűbbek közé, holott a változatos tájnak ez is méltó kalauza, sőt, talán az egyik legérdekesebb vonalvezetésű útvonala. A hegységet átszelő tematika ugyanis alig találkozik településsel, a civilizációt főként turistaházak formájában érinti. Lillafüredre és Bükkszentkeresztre is éppen csupán frissíteni tér be az út, a miskolci Felső-Majlátra pedig csak a közelmúltban vezették be a jobb megközelíthetőség jegyében.
A tetszőlegesen szakaszolható útvonalat mi a számtalan látnivalót kínáló Egerből indulva mutatjuk be, ahol az Egervár vasúti megállóban kell elkészíteni az első igazolófotót. A Noszvajra vezető aszfaltcsíkon hagyjuk el a várost, majd ritkás jelzéssel és kaptatóval törünk fel a legendás Nagy-Eged alatti lankára, ahonnan a hegy látványa gyönyörködtet. Itt találhatók hazánk legmagasabban fekvő szőlőültetvényei, amelyek a tévhitekkel ellentétben – és a környék többi termőhelyével szemben –nem riolittufán, hanem szürke, triász mészkövön terülnek el. Ezen a vidéken a szőlőter-
mesztés már a 13. századtól jelen van, az itt készített borok régóta jó hírnévnek örvendenek. A monda szerint Nagy-Eged egy itt élt remetéről kapta a nevét, akit ártatlanul mészároltak le az 1045-ös Vata-féle felkelésben, és akinek a kifolyt vérétől lett oly termékeny ez a hely. Sokkal valószínűbb, hogy az annak idején itt letelepülő ciszterci szerzetesek nevezték el a hegyet az általuk tisztelt Szent Egyedről, akit a helyiek régiesen Egednek mondtak.
Szőlők mentén, majd a hegy kaptatós, panorámás déli oldalán jutunk fel a hegynyeregbe, ahol a piros háromszög leágazását követve kitérőt teszünk az igazolópontot jelentő Nagy-Eged 536 méter magas tetejére. Sajnos a csúcsról nem élvezhetünk kilátást: az itt álló Dobó István-kilátó évek óta le van zárva. Panorámákban egyébként hosszú menetelésünk során csak ritkán és kitérőkkel
lesz részünk, cserébe viszonylag kevés szintet tartogató, kényelmesen járható és változatos erdőtájban merülhetünk el, amely a Bükk legcsendesebb részeit tárja elénk. Mindezt a táv elején is megtapasztalhatjuk, ahogy a Nagy-Egedtől főként tölgyesben, később már bükkösben vezető széles gerincúton hullámozva haladunk a hegység belseje felé, még pontosabban a bércek és lombok közé zárt Hosszú-, illetve Hór-völgy irányába. Útközben a Vár-kút és a szomszédságában álló turistaház nyújthat felfrissülést, és bár kevés kilátást ígértünk, ezen a szakaszon a Kövesdi kilátóhely, valamint az Ibolyás-tető oldala fantasztikus rálátást enged a környékre. Előbbi a Bükk-vidék déli tájékával, utóbbi a hegység belsejében tornyosuló fennsík markáns peremével gyönyörködtet, benne a híres „kövek” (Három-, Tar-, Őr-kő stb.) sziklás sasbérceivel. Érintjük az igazolópontot jelentő Völgyfő házat, majd az Odvasbükki út nehezen járható fiatalosában beereszkedünk a
Hosszú-völgy mélyébe, ahol egy takaros kis erdészlakot is találunk. Ezt követően csatlakozunk bele a Hór-völgy változatos növényzetű miliőjébe, és ott tesszük meg a 20. kilométert. Széles, nem is oly rég még közútként használt burkolt úton vezet a piros, amit meredek, helyenként sziklás partfalak szegélyeznek, amelyeken gyertyános-tölgyes és bükk alkot szurdokerdő-sziklaerdő jelleget. Enyhe emelkedésben lassan elérjük a Tebe-rét mocsaras, sásos medencéjét, ahol már egyre szélesebb rálátást kapunk a környék változatos és megkapó hangulatot árasztó környezetére. Továbbhaladva hangulatos rétek bukkannak fel, majd a Koporsós-víznyelőt követő nagyobb tisztáson egy ipartörténeti emlékhelybe botlunk.
Az 1800-as évek első felében itt nem csupán üveget gyártottak a mintegy 11 holdas területen, hanem egy kisebb település is állt. Korábban az innen nem messze fekvő Répáshután fújták az üveget, de kifizetődőbbnek tűnt a nyersanyaglelőhely közvetlen közelébe telepíteni az üzemet. A 19. század közepére az itteni hutatelepülésen élők száma megközelítette a kétszáz főt, ebből hatvanan a huta szakmunkásai voltak. Később a fatüzelésű kemencéket széntüzelésű váltotta, a technika fejlődésével pedig a kis üzem gyárrá nőtte ki magát. A bükki üveggyártás történetében először itt készítettek csiszolt, metszett és vésett
díszítésű üvegeket. A 19. század végén aztán ez a kis huta sem tudta felvenni a versenyt a gyáróriásokkal, 1897-ben leállt az üveggyártás, a munkások és családjaik a környező falvakba költöztek át. Az egykori hutatelepülés temetője – ahol 274-en nyugszanak – viszont arról árulkodik, hogy még 1926-ban is tartottak itt temetést, tehát a kis település nem néptelenedett el azonnal. Ma az egyik feltárt munkásház
alapjai fölé tetőt emeltek, alatta tablókon kis kiállítás ismerteti meg a látogatót a gyertyán-völgyi üveggyártás történetével, valamint egy visszaépített kemencét is láthatunk, sajnos már csak romos állapotban.
A Hór-völgyből nem túl meredek emelkedéssel jutunk fel Hollóstetőre, ahol már a piros 30. kilométerénél járunk. Itt a Hollóstetői Hegyi Kemping jelenthet pihenőt, avagy a buszmegálló kiszállást
is enged a túrából, azonban további hat, ereszkedésben megtett kilométerrel – érintve a bővizű Szinva-forrást – Lillafüredre érkezhetünk, ahol még szélesebb palettán válogathatunk a pihentető lehetőségek közül. Bár a piros szinte kerüli a népszerű kiránduló- és üdülőhely látnivalóit, ne legyünk restek azokhoz pár száz méteres kitérőket tenni. A kisvasúttal, csónakázótóval, impozáns Palotaszállóval és látványos vízeséssel bíró Lillafüreden – amely a múlt század 20-as éveiben nyerte el mai tetszetős formáját – tényleg minden adott a feltöltődéshez, ám az itt tartózkodást mindenképp érdemes kiegészíteni a minket körülvevő panorámás hegyoldalak
bejárásával, a közelben megbúvó fantasztikus barlangok, illetve a nemrégiben átadott Zsófia-kilátó felfedezésével.
Akárhogy is döntünk, a Lillafüred tőszomszédságában fekvő Hámori-tó idilljét nem fogjuk kihagyni. A piros út a tóparti sétányt követve fordul vissza a hegység belseje felé, hogy aztán a Garadna-völgy meredek partfalán felhágjon a Bükk-fennsík töbrökkel, fenyvesekkel tarkított varázslatos közegébe, ahol helyenként a természetes állapotok már-már vadregényes mesevilágot idéznek. Ezt a hangulatot főként a barlangokkal, víznyelőkkel szegélyezett aszfaltcsík elhagyása után, a térképen Kühne Andor útként is feltüntetett szakaszon tapasztalhatjuk meg. Ebben a csodás, hamisítatlan bükki díszletben érjük el Jávorkutat, melynek csörgedező forrása mellett az 1920-as években vadászházat emeltek, amely ma panzióként és étteremként üzemel, de eredetileg Bethlen Istvánnak, Magyarország miniszterelnökének volt a rezidenciája. A fenyőerdőkkel ölelt és csendes Jávorkút a környék
egyik leghangulatosabb szálláshelyének ad otthont, 90 kilométeres utunk féltávjánál meghitt komfortot kínálva a vándornak.
A Jávorkutat övező ősfenyvesen átkelve Csipkéskútnak tartva élvezzük a 800 méter tengerszint feletti sík néhol ligetesnek ható, de alapvetően zárt és csendes erdőségét. Szürke oszloprengeteget alkotó bükkök között érjük el a sípályájáról neves Bánkutat, ahol újfent szállást és felfrissülést hirdető vendéglátókba ütközünk, amelyek egész évben nyitva tartanak. Érdemes az igazolópontot is jelentő turistaháztól egy oda-vissza kb. két kilométeres kitérőt tenni a Bálvány csodálatos körpanorámájához, amelyet a Petőfi-kilátó 18 méter magas, vaslétrás szerkezete tár elénk. Itt a látóhatárnak csak az időjárás szabhat határt: innen az Északi-középhegység minden tagja látható, a Magas- és az Alacsony-Tátra impozáns csúcsarzenáljáról nem is beszélve.
Bánkútról pompás tömeget alkotó bükkösben, a Czékus útnak is nevezett ösvényen tartunk északnak. Következő állomásunk a
kolostorromjairól neves Szentlélek lesz, amit a Csikorgó- és Lonci-rétek mentén érünk el. Hazánk gótikus műemlék romjai közt igen jelentősnek számít az itt álló, 1300-as évekből származó templomrom, de a szerzetesi rendház maradványai is kivehetőek. A pálosok már a 16. század közepén – még a török hódoltság előtt – elhagyták a kolostort, melyet az 1739-ben Diósgyőrbe visszatelepedő szerzetesek már nem építették újjá. A kolostor állapota az idő múlásával folyamatosan romlott. Jelenleg kisebb renoválási munkálatokkal, illetve állványokkal próbálják megóvni az enyészettől. A romok tőszomszédságában turistaházat is találunk, amely túránk 55. kilométerénél ismét segítséget nyújt a táv kényelmes szakaszolásához.
Immáron keletnek, Miskolc felé tartunk. Meghitt ösvényünkről hosszabb-rövidebb leágazások csábítanak a Bükk belső és külső tájainak panorámáihoz. Jönnek egymás után: Látó-kő, Örvény-kő, Magos-kő. Utóbbi sziklaterasza a mélyen alattunk húzódó Garadna-völgy kanyargó katlanjára enged rálátást, amit elkövetkező kilométereinken végigkísérünk a Kis-fennsík helyenként karrmezővel cifrázott peremén. A Csókás-forrás leágazását követően még laposnak hat a táj, majd a Dolka-gerinc után egyre meredekebb hegyoldalak mentén haladunk.
Kisvártatva Lillafüred fölé érkezünk, de ahhoz, hogy rálássunk festői környezetére, kissé le kell ereszkednünk a hatalmas Szeleta-barlanghoz vezető ösvényen. Ne hagyjuk ki az innen nyíló fenséges madártávlatot, sem a hazai barlangi ásatások egyik legjelentősebb helyszínét, amely puszta méreteivel is
A Zöld Sportok Clubja által szervezett Piros Bükki Fővonal túramozgalom igazolófüzete 400 Ft + postaköltség áron igényelhető Miskolcon Kovács Attilától (kovacsagabor@gmail.com), Egerben Nagy Róberttől (nrobi88@gmail.com). A közel 90 km-es távot tetszőleges irányból és időkorlát nélkül, a 22 igazolóhelyen készített fotóval – amelyen a túrázó is látszik – lehet sikeresen teljesíteni. Díjazás: kitűző.
lenyűgözi az embert. Piros utunktól északra egyébként a Büdös-pest, valamint a szintén látványos és szabadon látogatható Kecskelyuk barlangjai sincsenek túl messze. Persze ezekhez a látványosságokhoz is több száz méteres kitérőket kell tennünk, a fáradság azonban kifizetődő.
Elérve az Alsóhámor feletti hegyoldalt, fokozatos ereszkedésbe kezdünk Miskolcra. A Papírgyárnál igazoljuk a túrát, majd a FelsőMajláth közlekedési csomópontjától további 20 kilométerre visszafordulunk a bükki rengetegbe. Lassú emelkedéssel törünk vissza az erdőbe, jobbunkon kísérve a Vadas Jenő erdőmérnökről elkeresztelt völgyet, mígnem a szintén róla elnevezett forráshoz követjük a jelzéseket. Aki túránk utolsó szakaszán is turistaházazást tervez, annak van egy jó hírünk. Utunk ugyanis érinti a Fehérkőlápa turistaház klasszikus menedékét, mielőtt a Jávor-hegy népszerű kirándulóhelyére érkezne.
Innen már csupán három kényelmes kilométer választ el minket Bükkszentkereszttől, ahol a turisták számára minden földi jó megtalálható, még panorámás kilátó is, bár utóbbihoz jelentős kitérőt kell tennünk a pirosról. A települést bükkössel kísérve hagyjuk magunk mögött, majd kezdetben szintben haladva vágunk bele utolsó erdei szakaszunkba. A 712 méter magas Som-hegy oldalában meredek ereszkedésbe kezdünk, és ez a lejtés egészen a végállomást jelentő Miskolctapolcáig kitart. A termálbarlang-fürdőjéről, vagy ha úgy tetszik, üdülőközpontjáról nevezetes miskolci városrészben ér véget kanyargós, 90 kilométer hosszú bükki átkelésünk. Aki a vándortúrát nem wellnessélményekkel akarja zárni, annak kis kitérővel a Mészkőbánya tájsebe vagy a Várhegy városra nyíló panorámája nyújt látnivalót. Azok pedig, akik a fáradtságtól már csupán a hazajutásban érdekeltek, közvetlenül a túrát igazoló fotó után buszra szállhatnak.
A Balaton-felvidék amolyan őszre termett túraterep.
Ebben az évszakban a tó helyett a parti domborzat hullámai válnak igazi vonzerővé, kellemes, andalító túraélményeket kínálva a nyári hőség elmúltával.
Utcák, szőlősorok, erdősáv, bazaltsziklák, zárásként csúcspanorámával. A Balatonfelvidék tanúhegyein tett túrák „ritmikáját” kisebb mellékhangokkal a tájegység alacsonyabb bércei is „visszhangozzák”, bár ezeknek szerényebb adottságaik miatt kétségkívül kisebb a közönségük. A tópart mentén magasodó, medencékkel tagolt hegység a kemény kihívásokat kereső túrázók helyett inkább a kikapcsolódni vágyó természetjárók célpontja, általánosságban véve a könnyű kirándulások terepe.
Válogatásunkban tíz olyan útvonalat gyűjtöttünk össze a Természetjáró Balaton-felvidéki kínálatából, amelyek
a Keszthelyi-hegység kilátókkal tűzdelt fennsíkjától a tanúhegyek „bazaltszigetein” át a Fűzfői-öböl mellett emelkedő magaslatokig széltében-hosszában bemutatják a térséget és annak minden fontos látványosságát.
A tömör élményséták és könnyed kirándulások sorába befért egy átfogó túra is, de egy útvonal erejéig a tájegység határain túlra is ellátogatunk. Aki több túra közül válogatna, az megteheti a Természetjárón és a Természetjáró appban vagy a Természetjáró Túrakönyvek sorozat Balaton vidékének legszebb túráit bemutató kötetében
Szemben a Balaton-felvidék ismert, népszerű pontjaival, a Keszthelyi-hegység alacsony platójába észak felől utat nyitó Szent Miklós-völgy nem vonz sok túrázót. Pedig a hegység egyértelműen legszebb és az egész balatoni térség egyik leginkább „élő”, hegyvidéki jellegű völgye, amit mély árokban csordogáló patakjának és helyenként sejtelmes, sűrű erdőségének köszönhet. Északi torkolata miatt távol esik a tóparti nyüzsgéstől, viszont éppen ezért felkeresése is trükkösebb a megszokottnál: túránk Vállusról indulva és oda érkezve mutatja be a környéket, így Tapolca felől a legegyszerűbb megközelíteni, bár (autóval) a Balaton partjától
sincs különösebben messze. A közepes táv és csekély szintemelkedés ellenére nincs hiány panorámákban és egyéb látnivalókban az útvonal mentén. A Keszthelyi-hegységet alacsony, lapos felszíne miatt alaposan megszórták kilátókkal, az egyik torony éppen a falu feletti Láz-tetőről nyit távlatokat a bakonyi lankák és a Tapolcai-medence felé. De a túra fordulópontjáról tett rövid kitérővel a Pad-kői kilátóból megcsillan a Balaton is a hegyek hullámai között. Utunkba esik továbbá egy katonaikutya-temető, a Büdös-kút tűzrakásra is alkalmas pihenőhelye, valamint a patakot tápláló forrás és a Szent Miklós-kolostor erdei rommezője is. A sziklákkal is tűzdelt völgyből a Vadlán-lik ürege mellett érkezünk vissza a faluba. A túrát azoknak ajánljuk, akik elszigetelt erdei terepet és tartalmas útvonalat keresnek a Keszthelyi-hegység egyébként viszonylag egyszerű terepén.
KIINDULÓ- ÉS VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
NEHÉZSÉG:
Vállus
11,9 km
3 óra 30 perc
325 m
325 m
A Szent György-hegy kompakt kis „csomag”; ha alaposan végigjárjuk, minden jellegzetes formát, látképet, táji hangulatot begyűjthetünk, amivel csak leírható a tanúhegyek vidéke. Ami a szomszédos bazaltóriásokat vonzóvá teszi, megtalálható itt is, ám a méretek szerényebbek, ennélfogva a túra is könnyebb. Kisapátiból indulva eleinte szőlősorok közt látunk rá a hegy élesen felszökő oldalára, amelyet elérve belépünk az erdőbe. A térségben ritka kulcsosház felkeresése után pedig a hegy alakjáért felelős sziklamonstrumok is feltűnnek: a Balaton-felvidéken nincs még egy olyan látványos bazaltorgona-együttes, mint itt, a Szent György-hegy lejtőjén. A szabályos sorba rendeződött, kerekded „kőszálak” hasadozott falai alatt lépcső vezet el, tetejükről kilátás nyílik. Előrébb, a hegytető túloldaláról szintén bazaltorgonák mellől csodálhatjuk meg a panorámát, ezúttal már
KIINDULÓ- ÉS VÉGPONT: TÁV:
IDŐTARTAM:
a Balaton és a többi tanúhegy irányába. Lefelé rövid erdei séta következik a hegy beépített, szőlősorokkal átszőtt szoknyájára, és útközben már panorámás vendéglátóhelyeket is érintünk, így borkóstolással is összekapcsolhatjuk a túrázást. Az útvonal utolsó szakaszát a kulturális látványosságok dominálják: a hegy jelképei közé tartozó, sárga színükkel és kialakításukkal egyedi homlokzatú Tarányi-présház és Lengyel-kápolna felé kanyarodunk. A présházból kialakított remetelak és az ortodox Örömhírvétel-kápolna mellett is elhaladunk. A túra könnyű, rövid és velős, de érdemes megfűszerezni valamelyik erdőközeli vendéglátóegység meglátogatásával is.
Karakteres alakjával a Badacsony a Tapolcai-medence és a Balaton északi partjának „fejedelme”. A lapos bazaltköpenyben tetőző, oldalt falszerűen leszakadó, majd palástként szétterülő hegytömb nemcsak tájképi elemként, hanem túraterepként is izgalmasabb környékbeli „társainál”: tekintélyes sziklatornyaival, zárt bükkösével, a peremén körben sorakozó kilátópontokkal és vendéglátós szolgáltatásaival egyaránt kiemelkedik a térségi kínálatból. Túránk kihagyja a beépített hegylábat, és vérbeli hegyvidéki élményt kínál: a rengeteg azonnal elpalástolja a házakat és szőlőket, így figyelmünk a bazaltformációkra és a meglehetősen combos kaptatóra koncentrálódhat. Az északi part hosszú vonalára kilátást engedő Hertelendy-emlékkő után érjük el a lapos hegytetőt, amelynek bükkösében először kémlelőtornyot, majd a rövid plató átszelése után egy bazaltbánya sziklapáholyát keressük fel. Utóbbi talán a legszebb szögből tárja elénk a szőlőktől, falvaktól és erdőfoltoktól
mozaikos, szigethegyekkel tűzdelt Tapolcai-medencét. Ezután komor kőtengert és sziklakaput átszelve ereszkedünk vissza a hegy palástjának felső peremére, ahol erdei tanösvény kalauzol végig a kisebb kilátópontok láncolatán. Még egy kihívás hátravan: ha meg akarjuk csodálni a hegy legteljesebb balatoni panorámáját, a Bujdosók lépcsőjének 464 fokán kell visszakapaszkodnunk a bazaltplatóra. A pihenőhelyek megkönnyítik a hegymenetet, fent pedig a déli karéjra kanyarodunk, ahonnan két pontról is letekinthetünk a tóra: a Ranolder-keresztnél és az Egry József-kilátóhelynél nincs magasabb természetes pont a partvonalon, ahonnan megcsodálhatnánk a Balatont. A hatásos „szélesvásznú” panorámáktól elbúcsúzva a Badacsonyt is elhagyjuk, és a fölfelé megismert ösvényen ereszkedünk vissza a hegylábra.
A túra közepes nehézségű, és a sok kilátás miatt a rövid táv ellenére is érdemes egy teljes napot rászánni.
KIINDULÓ- ÉS VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
NEHÉZSÉG:
Badacsonytomaj
5,9 km
2 óra 30 perc
437 m
437 m
Ezt az útvonalat azok fogják élvezni, akik lazítós kirándulás helyett komolyabb túraélményt keresnek a Balaton-felvidéken, vagy egy napot szánnának a tanúhegyek terepének átfogó megismerésére. Ugyanis e Tapolcai-medencét átszelő, nehéz túrán négy, merőben eltérő tanúhegyre kapaszkodunk fel, a táj pedig megbízható ritmussal váltakozik: medencékben ülő falvak, napfényes dűlőutak, girbegurba erdőkben előbukkanó sziklaformák, végül kisebb-nagyobb kilátások követik egymást mindegyik magaslaton. Két fennsíkban tetőző, szélesebb bazaltóriást (Csobánc, Badacsony), valamint köztük ugyanennyi, csúcssipkás „bazalttörpét” ( Tótihegy, Gulács) fűzünk fel a teljes napot igénylő útvonalon, mielőtt megérkeznénk a tó partjára. A szigethegyek
keletkezése hasonló: míg a környező, üledékes terep lepusztult, a kemény, ellenálló bazaltsapkák fokozatosan kimagasodtak az alacsonyodó felszínből. Az egykori felszín magasságát őrző tanúhegyek és a Balaton víztükre közösen az ország egyik legszebb tájképét komponálják, de sajátos domborzati és éghajlati viszonyaik miatt kultúrtörténetileg is jellegzetes vonásokat mutatnak. A ki-
sebbek elhagyatottabb, erdős bércek, míg a nagyobbakat jobban belakta és hasznosította a térség lakossága. Ezért a Csobáncon festői fekvésű várromot, a Badacsony tetején kilátót és panorámateraszokat találunk. Idilli elhelyezkedése miatt a Csobánc egyébként népszerű sátrazóés bivakhely. A kora őszi idő tökéletesen alkalmas kint alvásra, így akinek megvan hozzá a felszerelése, annak csak ajánlani tudjuk, hogy a túrát szakítsa meg csobánci éjszakázással: a reggeli ködpaplanból kitakarózó Tapolcai-medence látványára ébredni életre szóló élmény.
KIINDULÓPONT: Gyulakeszi
VÉGPONT: Badacsonytomaj
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
NEHÉZSÉG:
22,4 km
7 óra 25 perc
1073 m
1087 m
Bár Szentbékkállát a kirándulók elsősorban kőtengeréről ismerik, sokkal izgalmasabb helyszín a falu keleti határa fölé magasodó Fekete-hegy. Sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy a Balaton-felvidék tanúhegyeken kívül eső részének nincs még egy hegytömbje, amely ennyi érdekességet és ilyen karakteres tájképet tartogatna. A bazalttakarós, hullámos fennsíkot ugyanis tavakat gyűjtő mélyedései miatt hosszú ideig legeltetésre használták, a kivágott erdő helyén pedig máig maradtak szélesebb rétfoltok. Az olajos illatú feketefenyőkkel pettyezett, „szavannai” hangulatú hegyfokról páholyból nézhetjük a Káli-medencét, a tanúhegyeket és a Balatont. És két másik panorámapont is akad az útvonalon: a Keleményes-kő meglepően éles orma, valamint az Eötvös Károly-kilátó tornya. Mindegyik más-más hangulat, ahogy a túra középső szakaszának bazaltgörgeteges völgye és a szőlősorok tetejéről mutatkozó látvány is – ugyanis röviden leereszkedünk a hegytetőről.
A régi tavak nagy része mára elzsombékosodott, de egy egyszerű útvonal-módosítással ellátogathatunk a máig méretes Monostori-tóhoz.
A túra rövid, rendkívül látványos, és csak a két kaptató miatt közepes nehézségű.
KIINDULÓ- ÉS VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
NEHÉZSÉG:
Szentbékkálla
9,6 km
3 óra
352 m
352 m
A cím egyenes és lényeglátó: öt templomromot és legalább ennyi kilátást fűz fel a Balaton-felvidék viszonylag eldugott szegletében, Dörgicse körül kanyargó útvonal. Minden irányból rálátunk a falura, a balatoni panorámát pedig a (csak saját felelősségre látogatható) Kossuth-kilátó biztosítja. Amely körül egyébként az izgalmas nevű, nem kevésbé érdekes Vulkán tanösvény többek közt kövekből kirakott, óriási Balaton-térképpel és tűzhányómakettekkel mutatja be a térség geológiai jellemzőit. Ez egy klasszikus kirándulás, csak éppen a szokásosnál gazdagabb látnivalóleltárral: mivel Dörgicse három település összeolvadásával keletkezett, és a hegyvidék egyik félreeső, viszonylag elzárt szegletében járunk, öt templom is épült itt a korábbi évszázadokban. Romjaik
között akad nem sok híján ezeréves, némelyikük mellett pedig rendezett pihenőhely is található. Komor sziklaformákból sem lesz hiány, a Kő-völgyben például háznyi méretű fal tornyosul a turistaút fölé, amit a víznyelővel szegélyezett Füzesi-tó kedélyes hangulatú tisztása ellensúlyoz. E könnyű túrát azok fogják a leginkább élvezni, akik intenzív természetélmény helyett olyan útvonalat keresnek, amelyen sűrű láncolatban sorakoznak az érdekes helyszínek. Itt gyakorta van miért megállni és körbenézni – ráadásul tömegek kerülgetése nélkül.
KIINDULÓ- ÉS VÉGPONT: TÁV:
Ha olyan túrát kellene mutatnunk a Balatonfelvidéken, amihez hasonlót se lehet találni máshol az országban, akkor a Tihanyi-félszigeten nézelődnénk. A félsziget nyugati, beépítetlen, természetes állapotú szegélyén ugyanis a már nevében is izgalmas, kilátásait tekintve pedig egyenesen felülmúlhatatlan Lóczy-gejzírösvény vezet a tópart fölött. A tál alakú, vulkanikus eredetű félszigeten egyébként gejzírek nem, csak hévforrások működtek, és több kitörési központ is kis krátert épített.
A kiemelkedő félszigetperemen hegyvidéki magasságból, olykor sziklaszirtekről, máshol erdei kilátópontokról láthatunk rá a tó párába vesző nyugati medencéjére. Az útvonal a barátlakásokon kívül mindent felfűz, ami csak izgalmas a tihanyi tájban. Ellátogatunk a Szélmarta-sziklák letörésére, amelyről a félsziget belső, tavakkal bélelt mélyedésére tekinthetünk le, szétnézünk a körpanorámás Őrtoronykilátóból, sétálunk átjáróbarlangot is rejtő gejziritkúpok között, és végigmegyünk a magaspart nagyszerű (panoráma)ösvényén. Bár a táj nem tartogat komolyabb magasságokat, és kilométerekből sem gyűjtünk sokat, a kilátások miatt a túra nagy időigényű. Ami az ételt és italt illeti: forrás vagy büfé nincs az útvonalon.
KIINDULÓ- ÉS VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
NEHÉZSÉG:
Nyolcadikként bemutatott túránk kilóg a sorból, hiszen távolabb esik a Balaton partjától, mégis megéri érte vállalni a rövid utazást. Ha lenne magyarországi megfelelője a mesék elvarázsolt erdőinek, az minden bizonnyal a szentgáli tiszafás volna. Az alacsony, tekervényes faóriások alakvilága önmagában is érdekfeszítő, de a vadaktól kerítéssel védelmezett, természetesen kaotikus rengetegben sétálni kivételes élmény. Az ország legnagyobb őshonos tiszafását már a 20. század elején tiszafaőr óvta – szükség is volt rá, hiszen az alsó (második) lombkoronaszint fényszegény viszonyai között rendkívül
lassan növekvő tiszafa tömött rostszerkezetű, kemény faanyag, amit az íjkészítők mellett a bútorgyártók is
KIINDULÓ- ÉS VÉGPONT: TÁV:
IDŐTARTAM: SZINTEMELKEDÉS:
előszeretettel hasznosítottak. A Séd feletti, közel ötszáz méter magas Miklós Pál-hegyen tanösvény mutatja be a társulást, amiben komfortos pihenőhelyek épültek, a csúcson kilátó áll. A torony távolba nyújtózó erdős hátak, a Déli-Bakony és a Magas-Bakony látványával szolgál. A túra végén még rövid kitérőt teszünk az Essegvár csekély, de kilátást nyitó romjaihoz. E rövid kirándulás erdőtársulása miatt páratlan élmény, a pihenőhelyeknek köszönhetően pedig kényelmesen teljesíthető.
Javarészt erdei kirándulás a tó keleti csücskében, Balatonalmádi akácosaiban, amit az alacsony dombokon álló kilátók fűszereznek meg. Az Óvári messzelátó és a Csere-hegyi kilátó szerencsére megadja azt a balatoni panorámát, amit a Felső-hegy lezárt geodéziai tornyából nem szemlélhetünk meg: mivel a tó keleti végénél járunk, a zöldes színű víztömeg lehengerlő méretű innen nézve. A strandok hullámtörő köveiből ismerős permi vörös homokkő a két kilátóépület építőanyaga is, kibukkanásai pedig végigkísérik az útvonalat. Az évszázadokon át bányászott kőzetet és gazdaságtörténeti jelentőségét tanösvény mutatja be, és több kőfejtőben is láthatjuk utunk során. A rövid és könnyű, kilátásgyűjtő túra nem zár be kört, de Balatonalmádi és Káptalanfüred vasútállomását köti össze, ezért vonattal visszajuthatunk a végpontról a kezdőpontra. Jó választás egy borús nyári napra vagy kellemes őszi időszakban, de naplemente időszakában is ajánljuk: az alkonyati fények után a tópart sűrű beépítettsége szavatol maradandó látványt a sötétben.
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT: Káptalafüred v. mh.
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
NEHÉZSÉG:
9,3 km
2 óra 50 perc
324 m 324 m
Nem sok olyan jól fejlett patakvölgy akad a Balaton-felvidéken, mint a Koloska-pataké: alján sebes sodrású vízfolyás csordogál, oldalában marcona dolomitsziklák strázsálnak. A Koloska-völgy mintha vendég lenne az akácosokkal és alacsony hátakkal, tompa formákkal jellemezhető hegyvidéken: mivel a változatos erdőtársulásoknak menedéket biztosító, karsztos sziklákban dúskáló terep idilli hely a természetjáráshoz, a túrázók hamar felfedezték és elhódították az állattartóktól. Ennek köszönhetően hamar védelmet kapott, és tájba illő kiépítése is megkezdődött. Az árnyas parkkal és fűzfákkal körített, tavacskájával és szikláival a komolyabb karszthegységek világát idéző Koloska-forrásnál pihenőhelyek sorakoznak, az oldalában álló dolomitormokra lépcsősoron lehet felkapaszkodni, hogy fentről megcsodáljuk az egyébként nem túl széles, de a fenyőknek köszönhetően hangulatos pontról nyíló kilátást. Az útvonal ezután fordul egyet, és csenevész, ligetes jellegű molyhos tölgyesben tart a Balaton felé. Ezen a szakaszon a Balaton-felvidékről nagyrészt eltűnt erdőtársulásban túrázunk, amit a sovány talaj védett meg a gazdasági
hasznosítástól. Végül kibukkanunk a tó fölé, és a Tamás-hegy akácosában álló kilátótoronyból tekinthetünk le a Balatonra és a Tihanyi-félszigetre. Bár az útvonal nem zár be kört, a vasútállomáson végződik: ha itt parkolunk, vagy ide utazunk, a kezdőpontot busszal érhetjük el. A közepes nehézségű túra kezdetben könnyed séta a kellemes klímájú és szép fekvésű Koloska-völgyben, majd két rövid emelkedőt tartalmazó fennsíki gyaloglás meleg tölgyesben. Változatossága hatékonyan ellenpontozza a helyenként fárasztó szakaszokat.
KIINDULÓPONT: Balatonarács
VÉGPONT: Balatonfüred
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
NEHÉZSÉG:
8,9 km
2 óra 30 perc
215 m
240 m
A modern emberiség számára természetes, hogy szinte azonnal megtudhatja az elkövetkezendő pár nap várható
Írta:
Gaál Nikolett
Fotók: Adobe Stock
időjárását, ezért sokan el sem tudják képzelni, hogy az élővilág hányféle módon képes előre jelezni az időjárás változását.
Arégi korok emberei az állatok, illetve a növények előre jelző képességét felhasználva képesek voltak megjósolni, hogy milyen időre számítsanak aznap vagy az elkövetkezendő napokban. Vannak ezek között csupán csak népi hiedelmek, de akadnak olyanok is, amelyeknek tudományos magyarázata is ismert.
Az ausztrál bennszülöttek például egyes növényfajok virágzásából, illetve különféle vándormadarak megérkezéséből tudtak következtetni az esős évszak kezdetére. A szamoai bennszülöttek bizonyos halfajok előbukkanását, illetve eltűnését figyelve adtak időjárás-előrejelzést. Európában többek között a növénytermesztés, aratás és vetés, illetve az áradások előrejelezhetősége miatt figyelték az élővilág adta jelzéseket.
Aki napi szinten kint volt a természetben, megannyi érdekes jósló jelet fedezhetett fel az eső érkezésére vagy éppen a derült és száraz idő megjövendölésére. Dédanyáink és ükanyáink, no meg az ő ükanyáik számos népi időjóslási módszert örökítettek át szájhagyomány útján a következő generációra, mely sajnos manapság már veszendőben van. Egyre kevesebben élnek a természet közelében, így nem csoda, ha a régi megfigyelések szépen lassan feledésbe
merülnek, hiszen sokak szerint az időjárási modellek világában már nincsen rájuk szükség, szinte már „feleslegesek”.
Sokszor, ha a fecskék alacsonyan repülnek, eső várható
Számos állat időjóslási képességének azonban a tudományos háttere is megalapozott. Közismert például, hogy ha a Balaton felett a fecskék alacsonyan repülnek, esőre számíthatunk. Ennek az az oka, hogy a levegőben megnövekedő páratartalom megnehezíti a repkedő rovarok szárnyát, így azok képtelenek a magasba repülni. A fecskék pedig így alacsonyabban és könnyebben tudják elkapni a többletsúly miatt lassan szálló ízeltlábúakat. Szintén a Balatonban gyakori jelenség a halak vízfelszínen való tömeges megjelenése, mely zivatar érkezésére utalhat. Magyarázata, hogy az alacsony légköri nyomás közeledtével a tó mélyén az oxigén kiválik, így a halaknak a felszínre kell úszniuk levegőért. A Balatonban nemcsak a halaknak, hanem az orvosi piócáknak is jut időjárás-előrejelzői szerep, hiszen a vihart megelőző fülledt meleg időben jellemző, hogy tömegesen jelennek meg a partok közelében a vízfelszínen. A fenéklakó harcsa szintén akkor jön a víz felszínére, ha vihar közeleg.
Amikor a földigiliszták előbukkannak a földből, rendszerint hosszan tartó, kiadós csapadékra számíthatunk. Megjelenésük a felszínen nem csoda, hiszen járataik egy idő után megtelnek vízzel, és emiatt az oxigén is kevesebb lesz lent a talajban. A hazánkban is védett levelibékákat sokan gondolják a természet híres időjósainak, habár előre jelző szerepük igencsak vitatott. A leggyakrabban mégis úgy tartják, hogy eső előtt élénkebben kuruttyol.
Voltak, akik régen saját levelibékás házi meteorológiai állomást készítettek. Egy nagy befőttesüveg aljára egy kis vizet és füvet raktak, és egy kisebb létrát helyeztek el benne. Az instrukció az állomás olvasására az volt, hogy ha azt tapasztalják, hogy a béka inkább a létra tetején ücsörög, száraz időre számíthatnak, míg ha a létra alsó felén üldögél, vagy éppen a vízben lubickol, akkor bizony eső közeleg. Később ennek a használati utasításnak a tudományos hátterét is vizsgálták, de nem sok alapját lelték. Szinten védett kétéltűnk, a foltos szalamandra, mely védett, nyirkos helyeken bújik meg, igencsak érzékeny a szárazságra, ezért főként esőben tűnik elő. Amennyiben a száraz avaron is megjelenik, valószínűleg a levegő igen párás lehet, ami gyakran eső közeledtére utal.
A földigiliszták előbújnak a földből, ha kiadós esőzéskor járataik megtelnek vízzel
A hangyák a boly mélyére menekítik tojásaikat, mielőtt az eső megérkezne
A hangyaboly körüli rengeteg hangya tüsténkedése szintén esős időre figyelmeztethet. Tojásaikat sokszor felhozzák a felszínre napozni, de ha érzik az eső közeledtét, gyorsan összegyűjtik és a boly mélyére viszik őket. A legyek és főként az istállólegyek pimaszabbá válnak az eső közeledtekor. Ilyenkor gyakran búvóhelyként ellepik a házakat és az állatokat, no meg csípnek is. A szúnyogok szintén menekülnek az eső elől. Hiába van fülledt és meleg idő, kicsi termetük miatt inkább visszahúzódnak az eső és a szél elől. A pókok kiválóan jelzik előre az áradás közeledtét, ilyenkor magasabbra szövik hálóikat a nádasokban és a part menti fákon. Ha a méhek a megszokottnál korábban
és csapatosan térnek vissza a kaptárba, nagy valószínűséggel vihar érkezik. Száraz időt jelez a sok szentjánosbogár megjelenése éjjel, melyek szaporodás közben még erőteljesebben világítanak a sötétben.
A háziállatok ingerlékenyebbek lesznek, ha esős idő közeleg. Mivel szaglásuk és hallásuk érzékenyebb, mint az emberé, az érkező alacsonyabb légnyomás és a megnövekedő
páratartalom miatt a rétek virágainak illatát sokkal erősebben érzékelik, illetve a hangokat is jóval távolabbról észlelik. A kacsák maguktól mennek be az ólba este, ha hideg éjszaka várható. Híres magyar ebfajtáink, mint a mudi, a komondor vagy a puli, eső előtt maguktól elkezdik a karám felé összeterelni a nyájat.
A büdös kutya esőt jelezhet
Sokszor a kutyák szőre az esőt megelőzően büdössé válhat a magas páratartalom miatt. Higroszkópos szőrük magába szívja a vizet, ami miatt szaganyagok szabadulnak fel. Nemhiába fetrengenek az ebek a porban az eső érkezése előtt, hiszen ilyenkor a kullancsok és bolhák a vihart előre jelezve sokkal jobban nyüzsögnek.
A globális klímaváltozás miatt már az állati időjósaink pontossága is egyre inkább megkérdőjelezhető, hiszen a természet sokat változott az elmúlt évtizedekben. Emiatt az állatok, illetve a növények többségének is alkalmazkodnia kellett a változásokhoz, ezért a jövőben több esetben újra kell majd értelmeznünk a tőlük kapott jeleket.
Ha azt mondom, sümegi fejüket, de azok egészen ezt a nevezetességét is különleges építmény tárlata viszonylatban kevés ennél
püspöki palota, talán nem sokan kapják fel a biztosan, akik a váron kívül a településnek meglátogatták már. Nem hiába nyerte el a tavaly az Év Kiállítása címet, mert magyarországi
ötletesebbet találunk.
alljuk be, a „püspöki palota” megnevezés önmagában nem biztos, hogy a legnagyobb hívószó, ha kikapcsolódási lehetőségeken törjük a fejünket a Balaton környékén. Pedig ha a szintén nemrégiben megújult sümegi várnál járunk (de amúgy is), kötelező megálló a kastély, hiszen pontosan a vár alatt található, tulajdonképpen ráépülve a hegyoldalra, szó szerint a középkori erősség árnyékában. A helyszín rendkívül látványos, keresve sem találhatnánk klasszabb fotótémát.
Sümeg már a kezdetek kezdetén – egészen Szent István korától fogva – a veszprémi püspökök uradalmához tartozott. A város a törökök idején tett szert nagy jelentőségre, ekkor ugyanis elfoglalták Veszprém városát, a vármegye központját, így az egyházi méltóságok ide menekültek, a várba, amit remekül lehetett védeni. A törököknek sosem sikerült bevenni.
Padányi Biró Márton püspök (1693–1762), aki igen határozott, ugyanakkor megosztó személyiség volt, az ellenreformáció nagy alakja, szerette volna kibővíteni a várat, ám Mária Terézia királynő ezt nem hagyta jóvá elég gyorsan, így a türelmetlen főpap inkább nekiállt a vár tövé-
A kápolnát Szent Márton tiszteletére szentelték fel. Az oltárkép és a mennyezeti freskó is Vogl Gergely műve
ben elhelyezkedő kis püspöki kúria átépítésének. Ez 1745-ben történt, 1753-ra pedig már egy sokkal nagyobb, belső udvaros épület állt itt, a vár alatt.
A mennyzeti freskó kialakítása azt az illúziót kelti, mintha a terem sokkal magasabb lenne
Ma is szemügyre vehetjük az eredeti, téglalap alakú püspöki lak csupasz tégláit a palota egyik helyszínén, és ha innen pár lépést továbbmegyünk, egy különlegességre is figyelmesek lehetünk. Az egykori kúria külső homlokzatán ugyanis a felújítás során egy vakablakot találtak, ahonnan egy csörgősipkás, nyelvét kiöltő bolond integet, kezében egy macskát tartva. Padányi előtt ugyanis egy kocsma működött az épületben, ennek a cégére lehetett a vidám figura. Most azt is meg lehet nézni, hogyan festhetett a bolond eredetileg a falon.
„A bolond kedvelt karakternek számított a 18. század közepén a festészetben és az irodalmi alkotásokban, hiszen ő volt az, aki bárkinek a szemébe megmondhatta az igazat anélkül, hogy megütötte volna a bokáját” – meséli Szabó Viktória tárlatvezető. A bolond alakja a görög mitológiából ered. Élt ugyanis az Olümposzon egy Mómosz nevű isten, aki folyton ugratta a többieket. Zeusz ráunt, és lependerítette a földre. Belőle alakult ki előbb a mumus figurája, majd a 18. századra a bolond – tudjuk meg.
A felújításnak az volt koncepciója, hogy ahol lehetett, feltárták és megmentették az akkori rétegeket, de nem festették újra, mert nem szerettek volna hamis képet tárni a látogatók elé.
Szent Mártont, akinek Padányi Biró Márton arcképét kölcsönözte a művész, megkísérti az ördög
A sala terrena, amit már Padányi Biró Márton épített hozzá az épülethez
Így láthatjuk a sala terrenát, azaz a nyári hűsölőt is, aminek a felső szintjét restaurálták. Innen csigalépcső vezet le az egykori díszkertbe. Itt láthatjuk először Franz Anton Maulbertsch barokk festőzseni keze munkáját, a terem falait és boltozatait borító freskókat.
A Szent Márton tiszteletére felszentelt kápolna remek állapotban maradt meg. A freskók, az olajképek és a stukkódíszítés Vogl Gergely óbudai festőművész és Antonio Orsatti itáliai stukkómester munkái. Érdekesség, hogy a falakon műmárvány található, amit egy úgynevezett „márványtésztából” hoznak létre (ez a stukkókéhoz hasonló anyagból készült).
Az összegyúrt matériát felszeletelik, felsimítják a falra, majd visszacsiszolják, mígnem egy csillogó felületet kapnak.
Szent Márton életének egyes mozzanatait olajképeken követhetjük nyomon. A legérdekesebb talán az a kép, amelyen a püspököt megkísérti az ördög, ám egy határozott
kézmozdulattal visszautasítja a gonoszt. Vonásaiban Padányi Biró Mártont fedezhetjük fel. Nem ez az egyetlen hely, ahol a püspök megfestette magát: ő tekint le ránk a könyvtár mennyezetéről is, ahol természettudományos műszerek és könyvek veszik körül. A boltozat egyébként nagyon látványos, és gyönyörűen restaurálták, itt is találunk műmárvány borítást, stukkókat és rengeteg aranyozást.
Padányi az elhivatottság mintaképe volt: abban a két évtizedben, amíg püspökként tevékenykedett, több mint kétszáz templomot és kápolnát építtetett vagy újíttatott fel, napi négy-öt prédikációt tartott, lóháton számos alkalommal bejárta a teljes egyházmegyét,
Padányi arca több helyen is feltűnik a palotában, itt például a könyvtár mennyezetéről figyel
gondoskodott az utánpótlásról és az idős papokról, emellett majdnem harminc könyvben jelentek meg prédikációi. Ő volt a főispán is. Határozott, szenvedélyes, ellentmondást nem tűrő személyiség számos konfliktusnak lett a forrása.
Az Enchiridion drasztikus módszereket javasol arra, hogyan lehetne megszabadulni a protestánsoktól, ami ekkor már elavult nézetnek számított
Az 1741-es pozsonyi országgyűlésen hathatós (és többórás) szónoklatot mondott, melyben Mária Teréziát egyenesen Szűz Máriához hasonlította. Ez minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy a magyar rendek kiálltak a királynő mellett. Ezután belső titkos tanácsosa lett Mária Teréziának, egészen addig, amíg meg nem jelentette az élete főművének szánt Enchiridion t, melynek egy példányát természetesen a palotában is megtekinthetjük.
A kötet valóságos botránykönyv lett, a szerző ugyanis erőteljesen fellép benne a protestánsok ellen, és konkrét módszereket fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan kellene eltüntetni őket a föld színéről – meséli Szabó Viktória a teremben, ahol egy filmet is megnézhetünk, melyben két színész eljátssza, ahogyan az uralkodónő és II. Frigyes porosz király a könyvről vitatkoznak. Akkoriban, a vallási felvilágosodás és türelem korában az Enchiridion rendkívül elavultnak hatott, és támadási felületet adott a királynőnek, így az kénytelen-kelletlen utasította Biró Mártont, hogy semmisítse meg az összes példányt. Ez persze nem történt meg, ám a püspök karrierjében az ügy hatalmas törésnek
számított, és élete végéig nem heverte ki a megrázkódtatást. Visszavonult Sümegre, és innentől kezdve a palota falai között töltötte az idejét.
Még egy fordulatot hozott azonban számára az élet. Megismerkedett a bécsi festővel, a már emlegetett Franz Anton Maulbertschcsel, és innentől kezdve az ő segítségével tárta a világ elé a „benne ragadt” prédikációkat. Közösen alkották meg a plébániatemplom freskóit és a város korabeli prominens személyeinek csoportképét
Padányi halála után néhány felújítást még megért a palota, a püspökség azonban Veszprémbe tette át székhelyét. A századfordulón nyaraló, majd vadászkastély, erdészeti hivatal, többféle iskola és diákotthon kapott helyet a falak között. 2011-ben a Norvég Alap támogatásával hozták rendbe a tetőt és a homlokzatot,
A kiállítás telis-tele van érdekes és informatív installációkkal
2018-tól 2021-ig pedig a Nemzeti Kastélyprogram keretein belül végezték el a vízszigetelést, a fűtés- és elektromoshálózat-korszerűsítést, a statikai megerősítést és a fontos terek helyreállítását.
Nem véletlenül nyerte el az Év Kiállítása díjat
A Mennyei ügyek című tárlat Padányi Biró Márton személyes sorsát állítja a középpontba, de emellett képet kaphatunk az épület történetéről, a korabeli gondolkodásmódról, a mindennapi életről és a politikai helyzetről is.
A püspöki palotában korántsem hagyományos kiállítást találunk, így ne féljünk akár gyerekekkel nekivágni: az interaktív játékok, a mesék és a pecsétgyűjtés számukra is szórakoztató lesz, akármilyen, egyébként nehezen emészthető témáról is van szó.
A tárlat az interaktív elemek mellett hagyományos kiállítási tárgyakat is tartalmaz
Nem szeretnénk minden poént lelőni, csak egy kis ízelítőt adunk a nagyon látványos és kreatív interaktív tárlat elemeiből. A gyerekek egyik kedvence például a sümegi főurak portréfala, ahol a képek – akárcsak a Harry Potterben – mozognak, és egy játékot lehet játszani velük. Ki kell találni, hogy ki kicsoda, de ezt természetesen ők sem hagyják szó nélkül. 3D-s hologramok, interaktív képernyők segítenek eligazodni az építéstörténetben és a palota életében, az egyik szobában pedig igazi vásári hangulatot teremtettek, ahol 18. századi kukucskálódobozokba is be lehet lesni.
Azon gondolkodtál már, hogy hányszor látták a saját arcukat az emberek ebben az időben? A kiállításon kiderül, ahogy többek között az is, milyen gyorsan és hogyan terjedtek akkoriban a hírek. A recepción ne felejtsd el elkérni a pecsétgyűjtő lapot, így a látogatás biztosan maradandó élmény lesz.
A pokol bugyrait közelről is szemügyre veheted
Nyitvatartás
Április 1. – október 31.: keddtől vasárnapig 10–18 óráig
November 2. – március 31.: keddtől vasárnapig 9–17 óráig
Hétfőn zárva
Jegyárak
Felnőtt jegy: 3500 Ft
Kedvezményes jegy: 1750 Ft
Családi jegy: 7000 Ft
További jegytípusok és információk: sumegipalota.hu
Széles dombhátak közé szorult archaikus kis falvak, lágyan hullámzó, bukolikus tájak, egy magára hagyott, térdre esett vidék, amely számos kincset tartogat annak, aki nyitott szemmel és főleg nyitott szívvel érkezik a felfedezésére. A Bódvaszilastól Encsig kanyargó közel hatvan kilométeren a fájdalmas magyar rögvalóság éppúgy szembejön majd velünk, mint azok az életre szóló élmények és idillikus hangulatok, melyek átélésének reményében elindultunk a nagy kék úton.
„Félreeső, ritkán látogatott, mert látnivalók nélkülinek mondott alacsony dombvidék ez a Cserehát. Egykori hatalmas cserfaerdőitől jórészt megfosztott lejtői, dombhátai sohasem biztosítottak gondtalan életet az itt lakóknak... Falvai szétszórtak, kicsinyek, némi földművelés, állattenyésztés tartja itt a még itt lakókat. Mi nagyon szerettük elesettségében is szép, szelíd, dimbes‑dombos tájait.”
(Sinkó László, Másfélmilliólépés Magyarországon, 1979)
Sokan megtorpannak az Országos Kéktúra teljesítése során, mikor ehhez a Zempléntől az Aggteleki-karsztig, vagy ha úgy tetszik, a Hernádtól a Bódváig nyújtózó, félreeső, szinte ismeretlen tájegységhez érnek. Mindez nem csupán szóbeszéd vagy legenda, a népszerű túrázós oldalak statisztikái szerint a legritkábban járt kéktúraszakaszok mindegyike – kivétel nélkül – a Csereháton található. Az okok közt a fővárostól való viszonylag jelentős távolságot, a nehézkes tömegközlekedést éppúgy megtalálhatjuk, mint a mostoha sorsú táj iránt érzett, vélt vagy valós alapokon nyugvó előítéleteket. Kétségtelenül ez a legtanulságosabb és egyben a legjellemformálóbb hatású szakasza az Országos Kéknek, de korántsem olyan félelmetes, mint ahogyan azt a legtöbben hiszik.
Problémák persze léteznek, ezt senki sem tagadhatja. Bódvaszilastól Encsig szálláshelyet keveset találunk, értelmes nyitvatartással rendelkező boltot is alig, kiépített pihenőhelyet pedig egyetlenegyet sem. Helyenként nehezen járható utak, olykor kopottas jelzések fogadnak, melyek előzetes felkészülést, odafigyelést, tájékozódni tudást, vagy ha ez nincs – mert ugye ez a 21. század –, akkor minimum egy
A bódvaszilasi vasútállomás kerítésén találjuk túránk első bélyegzőjét
A megcsonkított Esztramos lenyűgöző látványa sokáig elkísér utunkon
GPS-t vagy telefonos applikációt igényelnek. A tájegység jövőképüket vesztett, pusztuló, jobb esetben üdülőfaluvá alakuló települései pedig nem kevés toleranciát, empátiát és udvariasságot. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, ennyi a titok, és az előítéletek máris elillannak. Pozitív hozzáállásunkért cserébe a Cserehát feltárja előttünk titkait. A lebányászott tetejű Esztramos lenyűgöző látványa, a martonyi kolostorrom ősi falai, az elmúlt évtizedben üdülőfaluvá vált Tornabarakony egyre szépülő utcaképe, a rakacaszendi kis Árpád-kori templom freskói, Irota bájos kis utcái, Felsővadász rejtett kincsei vagy akár a
Fancsal feletti dombokon a távolból integető
Zempléni-hegység fenséges látványa gyönyörű keretet adnak számunkra egy életre szóló élményeket tartogató csereháti kéktúrához.
A fővárostól való jelentős távolság és az aprócska falvak közti siralmas tömegközlekedés miatt érdemes egy többnapos túra keretében egyben bejárni ezt a közel hatvan kilométert. Mivel Encsen és Bódvaszilason vasútállomás található, logisztikai szempontból a legegyszerűbb, ha mindezt kihasználva állomástól állomásig gyalogolunk, egy vagy két szálláslehetőséget
Bódvarákó főutcáján vezet a jelzés a Szalonnai-karszt hegyei felé
közbeiktatva. Amennyiben autóval érkezünk, csillagtúraszerűen is bejárhatjuk a csereháti kéket, ebben az esetben a legjobb két napra elosztani a távot, mindehhez bázisként szállást pedig nagyjából félúton, Irotán vagy az útvonalhoz közel eső Szanticskán érdemes foglalni.
A gyönyörű erdőkben, meredeken emelkedve kapaszkodunk fel a martonyi kolostorromhoz
Bár kéktúrázós szempontból Bódvaszilastól Encsig számítjuk ezt a szakaszt, valójában Tornabarakonynál kezdődik a klasszikusnak mondható csereháti táj, addig Bódvarákó és a martonyi kolostorromok érintésével még az Aggteleki Nemzeti Park területén, a Szalonnai-hegység karsztvidékén járunk. Első kéktúrás bélyegzőnket a bódvaszilasi vasútállomás kerítésén lévő szelencében találjuk. Bár az Esztramos jellegzetes tömbje egyre inkább hívogat, elindulás előtt még érdemes egy pillantást vetni a bájos kis épületben található, vasúttörténeti múzeumba illő berendezési tárgyakra is.
Aki hozzám hasonlóan több mint egy évtizeddel ezelőtt járt itt legutóbb, annak nagyon oda kell figyelnie, nem érdemes emlékezetből menni, ugyanis a Tornabarakony felett emelkedő Mile-hegyig – Bódvarákó főutcáját kivéve – százszázalékos a változás, teljesen más nyomvonalon halad a kéktúra, mint akkoriban. Mivel van összehasonlítási alapom, nyugodtan mondhatom, hogy vadregényesebb, érdekesebb és szebb lett az útvonal, viszont több mint öt
kilométerrel hosszabb, nehezebben járható, és főleg az Esztramos előtti réteken nehezebben is követhető.
A hármas-hegyi – közismertebb nevén martonyi – pálos kolostor romjait a hőskorban sokáig érintette a kék jelzés, az elmúlt évtizedekben azonban már nem, így ez a pár éve kialakított régi-új nyomvonal egy picit véleményes számomra. A szépen restaurált kolostor mindenképpen a hazai kora középkori pálos emlékek egyik legszebb, legépebben megmaradt gyöngyszeme, érdemes felkeresni, ugyanakkor ezzel a kitérővel jóval nehezebb kétnaposra tervezni a csereháti szakaszt. Tornabarakonynál ugyanis így immár több mint 18 kilométer van a lábainkban, és mivel az ide legközelebb eső következő szálláslehetőség jó 13 kilométerre, Irotán található, a kevésbé sportos alkatú túrázóknak érdemes Tornabarakonyban egy éjszakára megpihenni.
A Szalonnai-karszt déli peremén megbújó, festői fekvésű Tornabarakony az elmúlt években látványos átalakuláson ment át. A közeli szlovák és magyar városokból érkező betelepülők
Szívmelengető látvány az üdülőfaluvá váló Tornabarakony egyre szépülő utcaképe
tucatnyi házat újítottak fel és óvtak meg a végső pusztulástól, köztük olyanokat is, melyeknek 2011-es kéktúrám során romos állapotuk alapján egy fikarcnyi esélyt sem adtam volna a megmenekülésre. Ezzel valóra válni látszanak Sinkó László 1979-ben, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozat forgatásakor megfogalmazott reményei:
„Tornabarakony 49 házában 98 ember él, öreg abaúji házai, szinte érintetlen faluképe érdemessé tennék a megőrzésre.”
Az akkoriban meglévő 49 házból 43 lakóépület még ma is áll, a megújuló falukép azóta is őrzi a hagyományos felvidéki településszerkezet lényeges elemeit. Az őslakosok száma ezzel szemben 98-ról háromra csökkent, mindezt valamelyest ellensúlyozza az üdülőfaluvá válás folyamata, a „gyütt-ment” betelepülők tovább éltetik a falucska megmaradásának reményét. Jelenleg harminchoz közelít a bejelentett lakosok száma, Molnár János, Tornabarakony szimpatikus polgármestere azonban szeretné elérni a hatvanas lélekszámot, ezzel valamelyest stabilizálva a falu lakosságát.
Szállást kis túlzással kedvünkre találunk a településen. A nyolc fő befogadására alkalmas, önkormányzati üzemeltetésben lévő Tölgyfa vendégház mellett a Zsályás és a Levendulás ház is szívesen fogadja vendégeit. A bélyegzőt a görögkatolikus templom melletti parókia
kerítésén találjuk; amennyiben van rá módunk, érdemes megtekinteni a szépen restaurált templom belső tereit és ikonosztázát is, ennek módjáról a polgármester úrnál lehet érdeklődni.
Tornabarakonyból egy széles, gyakran járt szekérúton, az egykori „marhajáráson” indulunk tovább Rakacaszend felé. Egy bódítóan illatozó fenyvest keresztezve fátlan, füves dombhátra érünk, melyről pazar kilátás nyílik a környező hegyekre. Mögöttünk, az Aggteleki-karszt masszív tömbje felett a Gömör–Szepesi-érchegység Kassa körüli magaslatai tűnnek fel, északnyugat felől a Hármas-hegy jellegzetes tömbje kandikál, keleti irányból pedig a rakacai templom hófehér tornya mellett a távoli Zempléni-hegység sötéten kéklő vonulatai integetnek hívogatóan felénk. Jelzéseket itt nincs mire festeni, ezek híján a dombhát túlsó felén, pár száz méterrel előttünk egy adótorony mutatja az utat a csereháti falvak egyik legnehezebb sorsú képviselője, a Rakaca-patak festői völgyében megbújó Rakacaszend felé.
A lassan fogyatkozó, tartásában már régen térdre rogyott kis településen ugyan még két élelmiszerbolt is üzemel, de számítani egyikre sem nagyon lehet, a kora reggeli és késő délutáni nyitvatartási időt is igen lazán
A 60-as években egy villámcsapásnak köszönhetően fedezték fel a templom több mint 600 esztendős freskóit
kezelik. Tornabarakony felől érkezve az elsőben, a „Sarki” vegyes bolt ajtaján találjuk meg a bélyegzőt. Bár az utunkba eső falvak közül Rakacaszend mutatja az egyik legelszomorítóbb képet, mégis érdemes itt egy kis időt eltölteni, és belülről is megtekinteni a település Irota felőli utolsó utcájában, a diófák és csipkebokrok ölelésében csendben meglapuló kis gyöngyszemet, az Árpád-kori eredetű műemlék templomot.
Az 1657-ben elkészített, majd 1821-ben kiegészített famennyezet a második legrégebbi az országban
A Csereháton fellelhető műemlékek közül számomra valamiért a rakacaszendi kis református templom a legkedvesebb. Talán azért, mert ez a több mint nyolcszáz esztendős épület
nem csupán a tájegység, hanem akár az egész kéktúra egyik jelképe is lehetne. Valószínűleg Rockenbauer Pálék is így érezhették, mert a filmsorozat nyitó képsorainak kockáin is feltűnik ez a kis templom. Éppen ezért a bemutatását is Sinkó Lászlóra bíznám, aki 1979-ben remekül foglalta össze a megkapóan szép kis épület történetét:
„Rakacaszend csöppnyi kis temploma többszörösen átépítve évszázadok, korok, stílusok egymásra épülő és mégis harmonikus összképet mutató gyűjteménye. A ma már fazsindellyel fedett huszártornyos kis templom alapjai mintegy 800, mai falai 700, a restaurálás során feltárt freskói jó 600 évesek, hiszen a művészettörténet tudósai az esztergomi királyi kápolna 1350 körül festett falképeivel hozzák rokonságba.”
Amilyen aprócska a templom, olyan méretes kulcs tartozik hozzá, melyet előzetes egyeztetést követően Lukácsné Kati nénitől kaphatunk meg a Rózsadomb utca 8. szám alatt.
Amennyiben két nap alatt szeretnénk bejárni a Cserehátat, a legcélszerűbb Irotán szállást foglalni. Az elmúlt években folyamatosan szépülő, üdülőfaluvá alakuló kis településen több vendégház közül választhatunk. Kéktúrázó körökben talán a legismertebb és legkedveltebb a „Túl az Óperencián” nevű szálláshely, amely tiszta, rendezett szobáival, jól felszerelt
konyhájával magányos túrázóktól kisebb csoportokig bárki számára jó választás lehet.
A Túl az Óperencián vendégház a kéktúrázók kedvelt szálláshelye Irotán
Ahhoz azonban, hogy Rakacaszend felől gond nélkül ideérjünk, nagyon oda kell figyelni, ugyanis a két település közt az Országos Kéktúra egyik legritkábban járt és legkevésbé jelzett kilenc kilométerét kell leküzdenünk. Megijedni azért persze nem kell, csupán ezen a szakaszon mindenképpen ajánlott a GPS vagy egy telefonos applikáció használata, mert régebbiek és ritkábbak a jelzések, továbbá vannak olyan útelágazások, melyeknél nem feltétlenül a legkézenfekvőbb út a jó választás.
Irota előtt nem sokkal utunkba esik a 340 méter magas Kecske-pad, az országos kék jelzés a hőskorban innen Abaújlak és Gadna érintésével haladt tovább Méra felé. Még alig tíz évvel ezelőtt is volt itt egy szép kis útjelző tábla, és bár gyakori hivatkozási pont, ma már szinte semmi sem jelzi a tájegység legmagasabb csúcsát.
Az Országos Kéktúra útvonalán a Felsővadász és Irota közti erdőkben
Irota egy picit választóvonal nem csupán a túrát, hanem az egész Cserehátat illetően is. Az innen Encs és Miskolc felé eső települések egy vékonyka hajszálnyival jobb helyzetben
lévőnek tűnnek, mint az elszakított Kassa felé eső társaik. Az elmúlt években újraéledő mezőgazdaságnak és nem mellesleg a jelzésfestőknek köszönhetően Felsővadász környékén immár jól kijárt, jól jelzett szekérutakon trappolhatunk. A Rákócziak egykori névadó birtokán azonban mindenképpen érdemes egy kis pihenőt tartanunk. Egyrészt itt találjuk az egész csereháti kéktúraszakasz legjobban felszerelt és legmegbízhatóbban nyitva tartó kisboltját, másrészt amennyiben módunk van rá, érdemes megnézni a görögkatolikus templom elképesztően szép ikonosztázát és a Rákóczi-kastély – ma körzeti általános iskola – dísztermét a
A felsővadászi
Rákóczi-kastély dísztermében látható, II. Rákóczi Ferencet ábrázoló festmény bármely múzeumnak méltó dísze lenne
hatalmas Rákóczi-festménnyel . Ez utóbbi kettő előzetes egyeztetést igényel, de nem bonyolult, mert a kulcs őrzője, Margit néni a templom mellett lakik, az iskola épülete pedig az év szinte minden napján nyitva van, szívesen látják a túrázókat is.
A felsővadászi görögkatolikus templom káprázatosan szép ikonosztázát érdemes megtekinteni
Ha háromnaposra tervezzük a szakaszt, célszerű Felsővadászon vagy a soron következő Abaújszolnokon megszakítani a túrát. Ebben az esetben szálláshelynek kiváló választás lehet a Cserehát legszebb üdülőfaluja,
az útvonaltól alig pár kilométerre fekvő Szanticska. Az Országos Kéktúra a hőskorban évtizedeken át érintette ezt a fülemülék völgyében megbújó aprócska települést, 1979-ben a Másfélmillió stábja is betért ide egy rövid kisfilm erejéig. A falucska szépen felújított, kontyos előtetős parasztházai gyönyörű utcaképet alkotva az Őrség és a Balaton-felvidék szerencsésebb sorsú kultúrtájait idézik. Az itt élő és lelkesedésükkel Szanticskát is életben tartó szállásadók, Zsolt és Mónika tiszta, igényes szálláshelyekkel, finom borokkal, ízletes ételekkel és – ha szükség van rá – akár még logisztikai segítséggel is várják a kéktúrázókat.
Felsővadászt Abaújszolnok felé a kéktúra klasszikus útvonalán, egy dombhátra kapaszkodva széles, jól járható szekérúton hagyjuk el. Két komolyabb próbatétel vár még ránk, az első Nyésta után, az egykori abaújszolnoki szőlőhegyen egy sűrű bozótos képében fogad minket. Itt hálát adhatunk a nemrég errefelé tevékenykedő jelzésfestőknek, ugyanis a kék jelzések még a cserjésben is kifejezetten jól vezetnek, így lépésről lépésre mindig megtaláljuk az ösvényt. Abaújszolnokot éppen csak érinti a kék, az utunkba eső második ház kerítésén találjuk a bélyegzőt.
Az utolsó kihívás Abaújszolnok és Baktakék közt, a Kalmi-tető közelében, egy szántóföld peremén vár ránk, ahol a szántó széle elkanyarodik, nekünk nagyjából északkeleti irányt tartva hirtelen egy sűrű bozótosba kellene bebújni, jelzés azonban nincs, mert nem igazán van mire festeni. Jómagam is szemrebbenés nélkül sétáltam el e mellett az alattomos letérés mellett, csak később, a GPS-re tekintve vettem észre, hogy porszem került az idáig jól működő gépezetbe.
A kék jelzésre visszatérve pár száz méter könynyed bozótharc után egy ligetes erdőben folyta-
tódik utunk, majd kisvártatva jutalmul megkapjuk az Országos Kéktúra csereháti szakaszának egyetlen épített, erdei turisztikai alkotását, egy szépen kivitelezett fakilátó képében. A tájékoztató tábláról megtudhatjuk, hogy a 2015 tavaszán létrehozott, erdei bivakhelynek is tökéletesen alkalmas Katalin-kilátót a baktakéki Dobos
Dénesnek köszönhetjük. Az ötszintes építmény legfelső emeletéről szép kilátás nyílik a lágyan hullámzó csereháti dombokra, Baktakék szélső házaira és az egyre közelebbről integető Zempléni-hegység lenyűgöző sziluettjére.
Nem fog sikerrel járni az, aki a Kalmi-tetőről emlékezetből próbál meg eljutni Baktakékre, ugyanis a kéktúra útonala ezen a szakaszon is
A Katalinkilátó a Baktakék feletti Kalmi-tetőn
teljesen megváltozott az elmúlt években. Jelenleg egy ritkán járt szekérúton, egy jókora kajszibarackos mellett kanyarog a jelzés, és a korábbi változattal ellentétben nem szeli át
Baktakék polgármesteri hivatala egyben bélyegzőhely is
a települést, csupán az egyik szélső utcáját érinti. A bélyegzőt a polgármesteri hivatal épületének teraszán találjuk meg, ehhez egy valamivel több mint százméteres kitérőt kell tenni.
Térkép: Bába Imre
Itt nincsenek büszke hegyóriások Sem délceg fenyvesek Nincsenek tavak, sem tengerszemek nincs rónaság, nincs délibáb.
Oly kietlen e táj, Nekem mégis szép, Szülőföldem, Cserehát
Oly csendesen vadregényes e táj, Ékessége a csipkerózsás nyár, Nyíló tavaszban a kökényvirág, Sárguló őszben a fehér nyírfaág.
Alvó télben a zöld borókabokor
Oly ékesen csak itt honol, A csereháti dombokon.
Fancsalig már ismerős az út, emberemlékezet óta az aszfalton, majd a fancsali szőlőhegy kis présházai közt juthatunk el ebbe a kedves kis abaúji községbe. A szőlőhegy gerincén
kanyargó autóutat keresztezve érdemes pár
lépésnyi kitérőt tenni, ugyanis a hétvégi gyümölcsösök és az aranyló szántók felett gyönyörű panoráma nyílik az immár szinte karnyújtásnyira emelkedő, komoran kéklő zempléni hegyek vonulataira.
Fancsal szélső házait elhagyva ismét dombhátra kapaszkodunk, a látóhatárt egyre inkább uralja a Zempléni-hegység monumentális nyugati fala, élén a 734 méteres magasságig törő Magoska hatalmas tömbjével. Itt már érezhetően búcsúzik tőlünk a csereháti táj, a Széles-parlag lágyan lefutó, füves lejtőjén, pazar háttérkép kíséretében érkezünk meg az Encshez tartozó Abaújdevecserre.
Hogy milyen érzésekkel ülünk majd fel az encsi vasútállomáson a Budapest felé induló vonatra, az szinte csak rajtunk múlik. Lesz, aki elmélázva, lesz, aki megkönnyebülve, lesz olyan is, aki visszavágyik majd, de olyan biztosan nem akad majd, akit valamilyen formában ne érintett volna meg az Országos Kéktúra legtanulságosabb, legjellemformálóbb szakasza, az elesettségében is megkapóan szép csereháti táj.
Szépen felújított abaúji porta Fancsalon, a Béke utcában
Lankás lejtóin a vadkörtefák, Mezein ezernyi vadvirág, Erdeiben a cserjék és a fák, Mind a szabadság ízét hordozzák.
Engem mégis rabul ejt e táj, A dimbes dombos Cserehát Itt nyomtalanul vonult el a történelem Itt nem voltak nagy csaták, Nagy ütközetek, Itt nem születtek hősök, Sem hadvezérek, Csak egyszerű emberek, Csupa névtelen sereg, Kik nekem oly kedvesek: csereháti emberek.
A Mikszáth Kálmán által a Palócföldre használt kifejezés nem is lehetne találóbb, mint ezen a túrán, ahol, valljunk színt, nem sok egyenes szakaszt találni, legyen szó akár kanyarról, akár emelkedőről. Először Hrušov hegyi tanyái között kanyargunk, majd a vulkáni hegyek szorításában még szabadon meanderező Litavát követjük hosszan. A már-már valószínűtlen Tesárska-szurdok mélyén összezárulnak a sziklafalak a fejünk felett, Csábrág sziklafokon álló romantikus várromjához pedig furcsa módon végig lefelé kell gurulni…
AHrušov (Magasmajtény) fölötti
Prašný 513 méter magas csúcsán álló kilátóból körbetekintve pont egy olyan táj bontakozik ki szemünk előtt, amelyet minden gyermek előszeretettel rajzol le. Üde, zöld rétek, köztük szabálytalan méretű, festői erdőfoltok, a fák között patak kanyarog a völgy alján, alattunk egy tanyaépület piros fedele világít, amott egy szántó barnasága tűnik szembe, a tarka képet öreg, göcsörtös gyümölcsfák fehérjei pöttyözik, a dombok között tó vize csillog, valahol zúg egy traktor, kolomp hangja száll fel, pacsirta dalol, s bizony nem lepődünk meg, amikor az alkonyi órán közvetlenül alattunk egy őzike lép ki a bokrok közül…
Az Ipoly völgye felett látványosan kiemelkedő Korponai-fennsík (Krupinksá planina) első magaslatain, Magasmajtény körül valóban magával ragadó a hegyvidéki idill, tényleg festői és tényleg különleges a táj rendezettsége, mintha valamilyen furcsa szigeten lennénk. Nem is beszélve arról, hogy milyen pompás körpanoráma nyílik innen: kibontakozik a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Karancs, északon a közeli Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy) uralja a tájat annak jellegzetes csúcsával, a Szitnyával (Sitno), de tiszta időben feltűnik a Nagy-Fátra
A Hrušov környéki tanyavilág egy szeglete (balra) és a Prašný tetjén álló kilátó (jobbra)
A kilátóból kibontakozó tanyavilág mögött a a Börzsöny párállik a háttérben
(Veľká Fatra) és a Magas-Tátra is (Vysoké Tatry). A szomszédos Strán 520 méter magas csúcsán álló, egy kolerajárvány után, 1773-ban épült kápolnától az is látszik, hogy az Ipoly völgyéből mennyire meredeken emelkedik ki a harmadidőszaki vulkánosság anyagaiból felépült, néprajzi mezsgyét és nyelvhatárt is kijelölő Korponai-fennsík, s mennyire mélyen van alattunk maga a falu, a néprajzi fesztiváljáról (Honti Parádé) országszerte ismert Magasmajtény is. Itt fent, a fennsíkon az ún. lazokban, elszórt tanyaépületekben zajlik az élet jórészt ma is, alpesi hangulatot varázsolva a
tájba. A lazok életét a település körül kanyargó tanösvény mutatja be, a településnek országos ismertséget adó folklórfesztivál során pedig a színpadi programok mellett a hagyományos mezőgazdasági munkákba és tájhasználatba is betekintést nyerhet a látogató.
Szóval, van miért felkeresni ezt a csodálatos települést és még csodálatosabb, girbegurba környékét. Bizony, nem könnyű elhagyni a szállásadónk dombján található gyógynövényes kertet és az apiterápiás házikót sem, ahol a ház aljában lakó méhek döngicsélésére, vala-
Gyógynövényes kert és a gyógynövények szárítására szolgáló hagyományos házikók
mint a kaptár melegét és illatát élvezve relaxálhatunk. Mi mégis bringára pattanunk, hogy felfedezzük Palócföld e kevésbé ismert szegletét és annak nem akármilyen látványosságait.
A gyógynövényes kertben különleges ökoturisztikai attrakciókat is találunk
A lazok vidékét egyébként egy kényelmes kerékpáros körtúrán is felfedezhetjük – mi is ezen indulunk meg észak felé, meg-megállva, gyönyörködve a mozaikos táj részleteiben. A 75-ös főutat lényegében keresztezzük a kerékpározásra kijelölt alacsony forgalmú aszfaltúton, s a főúttól egy erdészeti utat követve, széles hegyháton gurulunk le a fennsíkról Csábrág vára (Čabraď) felé. A pompás vár becserkészését a túra végére tartogatjuk, így a Červená hlina (437 m) alatti elágazásban balra térve leereszkedünk a Litava folyó mellé. Az ereszkedés igazából egy erdészeti aszfaltúton való vad száguldás, miközben a mellettünk, az andezitsziklák között bukdácsoló patak erősen a közeli Börzsöny hangulatára emlékeztet. A térkép böngészése közben geográfusként egyből feltűntek a Litava folyó szép kanyarulatai, az általa kialakított folyóvölgy, amelyet hosszan, mintegy 8,5 kilométeren keresztül követ a kerékpáros piktogram. Nem csalatkozom a helyszínen sem: ritka értékes és változatos táj
bontakozik ki a szemünk előtt. A nagyon jó ökológiai állapotban lévő, folyó méretű Litava szabadon kanyarog a vulkáni hegyek között, útját gyönyörű égererdő és nedves rétek kísérik, a hűvösebb, északnyugati hegyoldalakban mohos szikláknak, kőgörgetegeknek ad árnyat a mészkerülő bükkös, a délkeleti oldalakban pannon cseres-tölgyesek, molyhos tölgyesek és gyertyános-tölgyesek zúgnak a szélben, fentebb pedig a vulkáni múltat hirdető sziklaalakzatok között nyílt sziklagyepekre látunk rá. Annyira magával ragad a hely szelleme, hogy le is ereszkedünk gyalogosan egy romos malomépülethez, hogy megcsodáljuk a szabadon nyargalászó vizet, és elmélázzunk azon, milyen is lehetett itt az élet, amikor – a térkép tanúsága szerint – még számos malom működött a Litava és a szomszédos vízfolyások mentén.
A mohos sziklák között bukdácsoló patak és a Tesárskaszurdok mélye (fent), valamint a Litava békés vize egy romos malommal (lent)
A festői völgyből a 75-ös országútra visszatérve a közeli Palástra (Plášťovce) kerekezünk, ahonnan alsórendű utakon haladva térhetünk vissza Magasmajtényba. Minket azonban annyira vonz a világhálóról ismert Tesárska
roklina (szurdok) vélt vadregényessége, hogy megtesszük a hatalmas kitérőt, s így Csábrág várát is a visszafelé való úton tervezzük becserkészni. Eltekerünk hát az eredetileg barokk, majd klasszicista stílusban átalakított Palásthy-kastély mellett, majd a szomszédos Rokoncáról (Rykynčice) kemény emelkedővel kapaszkodunk ki a Krupinica völgyéből, hogy a hegyen át érkezzünk meg Teszérre (Hontianske Tesáre). E település túlsó határában van a különleges, leginkább a Nemti feletti Morgó-gödörre emlékeztető, aprócska szurdok.
Az 1999 óta védett szurdokot az ÉszaknyugatiKárpátok külső vulkáni övének óriása, a mintegy 20 kilométeres átmérőjű kalderával rendelkező Selmeci-rétegvulkán által kiszórt törmelékbe, vulkáni konglomerátumba vájta be egy aprócska vízfolyás. A mindössze 200 méter hosszú szurdok hihetetlenül látványosan szűkül össze egyre inkább a fejünk felett, a végén pedig egy apró forrás csörgedezik a félhomályban. Előre szólok: a hely erősen meditatív hangulatú, nem lesz könnyű felállni, ha egyszer leültünk a szurdok végében.
Az erdő szélén található padoktól induló apró ösvényen azonban még különlegesebb felfedezést tehetünk. Mintegy 20 méter magasan ugyanis hatalmas lyuk tátong a sziklafalban. A szintkülönbséget egy vaslánc és a sziklába vájt lépcsők segítségével küzdhetjük le, s odafent igazi meglepetésben lesz részünk. Szemmel láthatóan egy mesterséges üregről van szó
ugyanis, az előcsarnokból nyolc fülkét vájtak gondos kezek a sziklába. Az üregeket állítólag a török elől menekülő falusiak készítették és használták, ide rejtették el terményeiket, s minden bizonnyal ők maguk is itt bujdostak néha.
A mesterséges üregek falán régebbi és újabb korok művészeinek nyomát egyaránt megtaláljuk
Visszatérve Rokoncára, a gyönyörű nevű Méznevelő (Medovarce) településre karikázunk, ahonnan kerékpárral járható erdei utakon keresztül vezet minket át a navigáció az apró Selcére, ahonnan ismét aszfalton gurulunk be Csábrágvarbókba (Cabradský Vrbovok).
Egy frissítő után célba vesszük a táblával is jelzett várat, de hiába nyújtogatjuk a nyakunkat a bringáról, sehol nem látunk várra emlékeztető sziluettet vagy várnak helyet adó magaslatokat. Sőt, a parkolót elérve tekintélyes lejtőbe vált az út, többször meg is állunk, hogy biztos jó felé járunk-e. De a térkép szerint jó helyen vagyunk, s az autójuk felé szuszogó turisták is ebben erősítenek meg, csak a fejemben nem érnek össze az interneten látott képek: tekintélyes romok egy hatalmas sziklatűn. Aztán egyszerre csak különleges kép bontakozik ki a szemem előtt: a Litava majdnem önmagához visszakanyarodva rajzol körbe egy valóban impozáns sziklataréjt, miközben a környező, magasabb hegyek lényegében teljesen körbeölelik a sziklataréjt és rajta a várat.
Felújított porta Rokoncán (Rykynčice)
Persze egyből adódik a kérdés, hogy kit és mit védett ez a hihetetlenül eldugott vár, de laikus kérdésemre gyorsan választ kapok. Az erődítést feltehetőleg Károly Róbert építtette a közép-szlovákiai bányavárosokba vezető útvonal védelmére, szövevényes története pedig, ahogy az lenni szokott, felvillantja a felvidéki nemesi családok jelentős részét, na meg persze az errefelé is viharos történelmet. A Rákóczi-szabadságharc után mindenesetre a vár katonai szerepe megszűnt, és a vadregényes erdei lakot a Koháry család használta egészen a 19. századig, amikor is máshova tették át székhelyüket. A történészek szerint tulajdonosa 1812-ben gyújtatta fel a várat, amely azóta üresen áll.
Egy sziklafokon álló vár, ahova minden irányból lejtő vezet
A hatalmas bástyák által övezett belsővárra települt palota impozáns romjait látva könnyen megindul az ember képzelete, a folyóparton pedig az egykori Csábrágváralja település romjai teszik még romantikusabbá az összképet. Olyan, mintha egy kalandfilm forgatási helyszínéül épült volna ez az egész. Pedig nyilván nem, ez itt a természet szeszélyes valósága, ahogy azt a vártól a már ismert elágazás (Červená hlina) felé való emelkedőn a fáradt combom is jelzi. Egy dolog bizonyos: tanyák között bóklászó, zabolázatlan folyók mentén kanyargó, szurdokba pislantó, várfokra felhágó, girbegurba túránkra tényleg ül Mikszáth Kálmán jelzője: egy meglehetősen görbe országban túráztunk.
Hossz: 81,6 km
Szintkülönbség: 1143 m
A túra nem végig aszfalton halad, ezért legalább túrakerékpár szükséges a bejárásához, de legjobban egy hegyikerékpárral járunk. A túra nagyrészt kerékpározásra kijelölt utakon halad, ahol nem, ott pedig széles, közlekedésre használható erdei utakon.
További információ: https://en.mapy.cz/s/fodajeguso
A magyarok körében is népszerű Retyezát hegység árnyékában, attól csak egy kőhajításnyira fekszik a vadregényes Godján, illetve a „nagy testvér” után elnevezett Kis-Retyezát, amelyeket egy háromnapos gerinctúra alkalmával részletesen is be lehet járni. A Kárpátok több száz kilométeres főgerincének részeként e két hegység nemcsak fantasztikus tájakat tartogat, hanem egy turistáktól mentes, a természetes állapotát a mai napig jó állapotban megőrző, igazi feltöltődést nyújtó túraterep is egyben.
Nem véletlenül választottuk a Godjánt az aktuális gerinctúránk célpontjának. A terepet ismerő barátaink beszámolói alapján ezúttal nem egy klasszikus magashegyi túrára indultunk, hanem könnyedebb emelkedőkre, széles, füves platókra, végtelen legelőkre, csendre, nyugalomra vágytunk. Talán annyit elárulhatunk előre, hogy ezeket mind meg is kaptuk – sőt, még ezeknél is többet. De ne szaladjunk ennyire előre, először is ismerkedjünk meg a választott hegységekkel!
A Godján, amelyet leginkább magashegyi legelőként, semmint turisztikai desztinációként hasznosítanak, alapvetően a pásztorok hazája, így úton-útfélen békésen legelésző nyájakba botlik az arra járó túrázó. Persze a nyájakat őrző pásztorkutyák sokszor már nem ennyire békések, de rájuk még vissza fogunk térni. A hegység alapvetően metamorf, földtani szempontból meglehetősen idős kőzetekből áll (pl. csillámpala, fillit), ezek pedig viszonylag könnyen törnek, aprózódnak. Így a földtör-
ténet különböző szakaszaiban nem volt lehetőség egy vad, csipkézett gerinc vagy egyéb, klasszikus magashegyi formakincsek kialakulására, cserébe viszont megtalálhatóak itt a Kárpátok legszebb, legkiterjedtebb „lenyesett” térszínei, az úgynevezett Boreszku-felszínek. Ezek az 1900 és 2100 méter között leírt fennsíkok nemcsak a magashegyi pásztorkodásra tökéletesek, de kiváló sátorozóhelyek is egyben.
A Godján főgerincén kelet felé haladva, a Paltina-nyergen túl aztán szinte méterek alatt
változik meg a táj, ezen a választóvonalon túl ugyanis már a Kis-Retyezátban járunk. A Retyezáttól délre fekvő hegység a szomszédaitól merőben eltérő módon mészkőből áll, ennek következtében pedig egyedi formakincsek jellemzőek rá: találunk itt kiterjedt karrmezőket, mélyen bevágódó szurdokokat, hófehér mészkőszirteket és persze csodás panorámákat kínáló csúcsokat is.
A pásztorok – hasonlóan a Godjánhoz – a Kis-Retyezát lankáin is igen aktívak, szinte nem tudunk úgy megtenni néhány kilométert, hogy ne a pásztorkutyák ugatása törje meg a hegyvidéki csendet. A túránkat úgy terveztük, hogy a hátunkon visszük minden felszerelésünket, követve ezzel a klasszikus, sátras gerinctúráink hagyományát. Bár számunkra már teljesen egyértelmű, hogy így indulunk neki a Kárpátoknak, maga a műfaj továbbra sem annyira ismert, és csak egy nagyon kis réteg űzi így a természetjárást. A hátizsákok persze húzzák az ember vállát, de okos, praktikus pakolással, megfelelő túrafelszerelésekkel és persze egy adag kalandvággyal felvértezve a gerinctúrák teljesen új túraélményt nyújthatnak az arra nyitottaknak.
A felszerelés gondos megválogatásán túl időt kell még szánni a szervezési és logisztikai nehézségekre, és érdemes arra is felkészülni, hogy ki vagyunk szolgáltatva a természet erőinek és az időjárás viszontagságainak is. De mégis, a friss, harapni való kárpáti levegő, a sűrű, érintet-
len erdők illata, a naplementék és napfelkelték semmihez se fogható atmoszférája, a fények, a színek vagy akár a váratlan helyzetek minden kényelmetlenségért kárpótolják az embert.
A Gura Apelor víztározó normál vízállás
mellett
374 hektár kiterjedésű, ám az elmúlt évek aszályai miatt a vízszint jóval alatta marad a megszokottnak
Fotó: Supka Bálint Az 1660 méter magasan álló Gugu menedékházban akár tíz ember is kényelmesen elfér, persze nagy luxusra azért nem kell számítani
Háromnapos túránk kiindulópontja az a Gura Apelor víztározó, amelyet a Malomvíz (Raul Mare) folyó felduzzasztásával hoztak létre 1975 és 1986 között, amikor is megépítették Románia legmagasabb, 168 méteres gátját és a hozzá tartozó, 335 MW kapacitású vízerőművet. A víztározóhoz egy viszonylag jó minőségű, 26 km-es út vezet a völgy bejáratától, amiből csak az utolsó pár kilométeren kell a földút kisebb-nagyobb kátyúit kerülgetni. A gát mellett északon haladva egy sorompónál kifizetjük a néhány lejes belépőt a Retyezát Nemzeti Parkba, majd autónkat a Cabana de vânătoate Rotunda vadászháznál hagyva elindulunk a víztározó melletti első szakaszra.
Alig egy órát haladva – még a víztározó partján – lelkes külföldi diáksereg állja utunkat, akik láthatóan élvezték a túrát, hiszen mosolyogva, ám meglehetősen fáradtan haladnak el mellettünk. Némi erőt adó ebéd után nekiveselkedünk az első kaptatóknak, ám előtte eldöntjük,
hogy a jelzett piros kereszt turistaút helyett ezúttal a Kis-Lapusnyik ( Lăpușnicul Mic) patak folyását követve vetjük bele magukat a Godján sűrűjébe.
Az ösvényen ugyan alig találunk jelzéseket (régen itt vitt fel a piros kereszt), de követhető, az útvonal egyértelmű, mégis a kemény, izzasztó emelkedők vége felé sikerül pár száz métert eltévednünk. Első célunkat, a Gugu menedékházat (Refugiul Gugu) azért könnyűszerrel megtaláljuk, ám a ház mellett található források egyikét sem sikerül felderíteni rövid pihenőnk után. A térkép szerint a völgyfő felső részén még várhat ránk víz, így bevállaljuk azt, hogy esetleg vissza kell térni a házhoz feltölteni a készleteket.
A gerinctúrák a kompakt, minél könnyebb pakolással élvezhetőek csak igazán, ezért érdemes jól átgondolni, hogy mit fogunk a hátunkon cipelni A bájos tekintetű kölyökkutyák barátságosak és játékosak, persze ők is általában egy-egy finom falatra vágynak a meglágyult szívű túrázóktól
Szerencsére a nagy meleg ellenére kristálytiszta vizű forrás csörgedezik a nyereg alatt alig pár száz méterre, így megtöltjük kulacsainkat, majd elindulunk az utolsó félórás emelkedőre, hogy végre kiérjünk a Godján főgerincére. A szél se rebben, a lemenő nap fényei pedig már kezdenek vörösleni, amikor felállítjuk sátrunkat a Branu-nyeregtől (Șaua Branu) egy picit kelet felé. Jól megérdemelt vacsoránk ezúttal is egy egyszerű tésztaétel, igaz, itt az ízek helyett inkább a bevitt kalóriák, a főzések egyedi hangulata és persze a felcipelt helyi sörök finom zamata, ami igazán számít. A naplementére felkapaszkodunk a 2026 méteres Branu-csúcsra, és hirtelen kitárul előttünk az egész látóhatár, kitágul a tér, és nem is igazán jutunk szóhoz. Körülnézünk, és rajtunk kívül csak egy-két madár repked a horizonton, így aztán senki mással nem kell osztozni a nap által vörösre festett Retyezát, a szégyenlősen megbújó Szárkő-hegység vagy épp az előttünk magasodó, tekintélyt parancsoló, narancssárgába öltözött Gugu csúcsának látványán.
Második napunkon korai kelésben egyezünk meg, tudjuk, hogy a pásztorok is korán kelnek, így próbáljuk elkerülni az első nyájak érkezését, igaz, pakolás közben jövünk rá, hogy egy kicsit elkéstünk. Egy kedves pásztorkutyakölyök ül le mellénk ugyanis, aki elszakadva a nyájtól, kalandokat keresve kiszúr minket a gerincen. Szerencsére a többi kutyát ezúttal nem érdekeljük, így némi megnyugvással vágunk neki annak a nagyjából 300 méteres emelkedőnek,
amelyik szép fokozatosan felvisz minket a Godján legmagasabb pontjára, a Gugu 2291 méteres csúcsára.
A reggeli fényeket és a hajnali hideget magunk mögött hagyva, kellemesen átmelegedve érjük el egész utunk legmagasabb pontját, megérdemeljük hát a rövid szusszanást, fotószünetet. A Guguról aztán elénk tárul az egész főgerinc, így jól kivehetők a következő napok célpontjai is: a 2279 méteres Moraru, a 2201 méteres Galbena, a távolban pedig a Jorgovánkő (Piatra Iorgovanului) 2014 méteres mészkőcsúcsa is feltűnik. Bár a turistajelzések a Déli-Kárpátok ezen részén nem túl gyakoriak, a Godjánban azért szép számmal találunk sziklákra, kövekre festett jelzéseket. A Gugu csúcsán túl pár kilométeren keresztül azonban
A Godján a pásztorok hazája, a különböző jelzésekkel ellátott birkanyájak így természetes velejárói a többnapos túráknak
egyáltalán nem találkozunk ilyenekkel, a piros sáv majd legközelebb a Moraru-csúcsról lefelé jövet válik ismét felfedezhetővé. Ezzel együtt az eltévedés esélye (szép idő esetén) gyakorlatilag kizárt, a jól kijárt ösvényeken szinte végig látható az egész gerinc, a lankás hegycsúcsok csak néhol takarják el a körpanorámát.
Az eltévedésnél azonban egy jóval komolyabb veszély is leselkedik a mit sem sejtő túrázókra a Godjánban: a nyájakat kísérő pásztorkutyákkal való találkozások. Leginkább akkor érdemes észnél lenni, amikor nyáj és a kutyák közé keveredünk, a pásztort pedig valamilyen oknál fogva nem látjuk. Ilyenkor a kutyák vérfagyasztó ugatással, alig néhány centiméterre a lábunktól próbálják jelét adni annak, hogy ez az ő területük. Bár a helyi túrázók sokszor heves mozdulatokkal, botokkal hadonászva jelzik a kutyák számára, hogy érdemes nyugton maradni, számunkra a határozott, gyors léptekkel való eltávolodás, a szemkontaktus elkerülése és a nyugalom megőrzése jelentették a megoldást a nehéz helyzetekben.
Szükség is van a fenti praktikákra, két-háromszor botlunk a nyájak útjába, igaz, ezekből a helyzetekből kellemes találkozások is születhetnek. Ha időben tudunk jelezni a román pásztoroknak, azok szívélyesen fogadnak minket, pálinkáért és pár szál cigarettáért cserébe pedig megnyílik a nyelvük, sőt, még közös fotókra is kaphatóak. Az utóbbi években persze a technikai fejlődés a magashegyi pásztorok életébe is betört, és amíg régebben kézzel-lábbal kellett mutogatni egymásnak, ma már a fordítóprogramok segítségével épkézláb beszélgetéseket lehet lebonyolítani, a végén pedig a közösségimédia-felületeken történő „barátságok” megszületése is garantált.
A 2152 méteres Paltina-csúcs tökéletes helyszín sátorozáshoz, naplementenézéshez és persze a távolba meredéshez is
A kutyákkal történő interakciók után a vízszerzés miatt kezdhetünk el aggódni. Itt is a térképünkre hagyatkozunk, és bár találunk egy gyéren csordogáló forrást a Galbena és a Paltina csúcsai közti nyeregben, a vízhozam elég csekély, a víz pedig kissé saras, így a közeli völgyfőkben keresünk alternatívát. Néhány méter extra szint leküzdése után rájövünk, hogy nincs más lehetőségünk, bízni kell a forrásban, hiszen se előttünk, se utánunk nem jelez a térkép vízvételi lehetőséget.
Egy pohár pálinka, néhány szál cigaretta, pár kedves szó, és máris garantált a barátság a helyi pásztorok egyikével Fotó: Supka Bálint
Az efféle helyzetek velejárói a Godjánhoz hasonló gerinctúráknak, de pont ezért olyan izgalmas, kiszámíthatatlan és ezáltal valós élményeket adó is lehet egy ilyen természetben eltöltött pár nap. A mindennapi kalandok a túranapok vége felé szép emlékekké szelídülnek,
így van ez velünk is, amikor már második sátorhelyünket keressük a Paltina-csúcs környéki széles, lapos hegyháton. Bár ezúttal az erős szél lehűti a naplemente pillanatait, így is vágyakozva szemléljük végig a környező hegységek sziluettjeit. Feltűnik mellettünk a szomszédos
Vulkán-hegység kelet felé, a déli irányba húzódó Mehádiai-hegység és a Csernai-havasok
bohókás vonulatai, de kiszúrjuk a távolban a Páring vöröslő gerincét, és persze ellátunk a
Zsilvásárhely felé ellaposodó Olténia felé is.
A főzés most sem marad el, egy sziklapárkányon szélvédett helyet találva rotyog a paradicsomos
A napfelke fényeiben egészen különleges érzés túrázni. A korai kelés és a gyors pakolás eredménye, hogy elkerülhetjük a nyájakat, és jóval kellemesebb az időjárás is Fotók: Supka Bálint
tészta, mi pedig a magunk szerény módján próbáljuk átélni és sokáig megőrizni az ilyen pillanatokat. Utolsó napunk hajnalban kezdődik, az egész éjszaka haragos szél reggelre megpihen, az első napsugarak így már jól átmelegítenek minket, amikor elpakoljuk sátrunkat. Az egészen korai indulással ismét a pásztorokat és kutyáikat próbáljuk elkerülni, de a kora hajnali túra hasznos a nagy meleg ellen, illetve a hazaérkezésünk szempontjából is ideális választás.
A már emlegetett Paltina-nyeregben kicsivel 7 óra után már elhagyjuk a Godjánt, és az utolsó kilométerekre tekergünk egyet a KisRetyezátban is, nem kihagyva a hegység legmagasabb csúcsát. A piros sáv jelzésen haladva, nagyjából 500 méterre a nyeregtől a törpefenyvesek között lerakjuk hátizsákjainkat, majd némi vízzel felvértezve, a nehéz kilóktól megszabadulva szinte futva tesszük meg a jó negyvenperces utat a Jorgován-kő csúcsáig. A csúcs előtt aztán már csak néhány sziklát kell megmászni, hogy az utolsó akadályunkat is leküzdjük a háromnapos túránk végéhez közeledve.
A csúcson álldogálva aztán meglepő módon picit komor érzés kap el minket. Tudjuk, hogy túránk a vége felé jár, a távolban pedig már ugatnak a kutyák, így sietnünk kell lefelé, mert bizony még hosszú az út hazáig. A csúcsérzést mégis próbáljuk emlékezetessé tenni, kibontjuk a magyar zászlót, amelyik büszkén lengedezik a déli szélben, iszunk néhány korty
forrásvizet, majd visszatérünk hátrahagyott hátizsákjainkhoz.
A Paltina-nyeregből aztán a piros háromszög jelzés levisz minket egészen a Godján és a Retyezát hegységeket elválasztó NagyLapusnyik (Lăpușnicul Mare) patak partjára és a patak mellett futó kék jelzésre. Az autóhoz visszatérve a patak fürdésre csábít, mi sem tudunk ellenállni, és néhány perc után már felfrissülve ülünk egy sziklán, lábunkat a hideg vízbe mártva. Próbálunk visszagondolni az elmúlt napokra, és összefoglalni, hogy mit is csináltunk három napig a Godján gerincét járva. Ha őszinték vagyunk, mai rohanó világunkban ezek a gondolatok már nem sokat érnek, de mégis, talán rég éreztük magunkat ennyire szabadnak, elfáradtunk, mégis feltöltődtünk, kiszakadva a hétköznapok valóságából.
A Paltina-nyereg felé haladva kelet felé már feltűnik a Vulkán-hegység és a Páring hívogató sziluettje is
A dombságoktól a magashegységi terepekig a legkülönfélébb bivakházak állnak a túrázók rendelkezésére a Kárpátok szlovákiai szakaszán. A bivakházhálózat sokszínű és kiterjedt, ezért válogatásunk a Tátravidéktől a magyar határhoz közeli hegységekig terjed.
Személyzettel rendelkező turistaházak csak Szlovákia nagyobb érdeklődést kiváltó hegységeiben üzemelnek, ám a ritkábban járt tájakon sem feltétlenül kell szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Az Északnyugati-Kárpátokban ugyanis a havasi pásztorkodás és a fakitermelés fénykorában pásztor- és favágókunyhók ezrei épültek, és bár nagy részük tönkrement vagy megsemmisült, százával maradtak fent olyanok, amiket a későbbi korok túrázói megmentettek, felújítottak vagy újjáépítettek, ezzel megbízható, de változó színvonalú menedékeket létrehozva a hegyekben (a Magas-Tátrán kívül).
Az elmúlt évtized a mindig nyitva álló bivakkunyhók reneszánszát hozta: sokukat korszerűsítették vagy átépítették, karbantartásukat azóta lelkes önkéntesek, helyi turistaszervezetek végzik. Persze napjainkban ezek a házikók már nem elsősorban szükségmenedékek, hanem sokkal inkább békés erdei esték eltöltésére kialakított, hangulatos „élménypontok”, amelyek (ingyenességüknél fogva) bárki számára hozzáférhetők. Népszerűségük változó, de egyértelműen növekszik, s erről nemcsak a bennük fellelhető, egyre gyarapodó használati tárgyak árulkodnak, hanem a vendégkönyvek bejegyzései is: némelyikben akkora a forgalom, mint egy kisebb kereskedelmi szálláshelyen. Ezért aki most indulna először ilyen kunyhóba, készüljön rá, hogy osztozkodnia kell a fekhelyeken másokkal. A helyiek általában rutinosan kezelik ezeket a helyzeteket, de azért beválogattunk néhány olyan bivakházat is, amelyek (hétköznapokon) gyakorta üresen árválkodnak a kárpáti éjszakában.
Válogatásunkban nyolc olyan „útulňa”, azaz egykori pásztorszállás vagy védkunyhó szerepel, amelyek ma bárki által szabadon látogatható, kifejezetten túrázók számára fenntartott épületek. Némelyikük felszereltségét tekintve tulajdonképpen kulcsosház, csak éppen mindig nyitva áll, de akad köztük átépített esőbeálló és szénatároló is, ahol tényleg szénaágyon hajthatjuk álomra fejünket. Matrac és hálózsák persze mindegyikbe kell, használatukat pedig főleg a nyári, melegebb felszereléssel az őszi hónapokban ajánljuk.
A Salaš Smrekovica nevű pásztorszállás a Kráľova studňa hegyi szállodától 1 kilométerre északra, a zöld turistaút mellett, egy fenyőligetes katlan szélén áll. Bárki igénybe veheti a 3×4 méteres belterű, apartmanház komfortját idéző kunyhót, amelyben két emeletes ágy (matracokkal és takarókkal), asztal és székek, különböző konyhai felszereléseket tároló polcok és egy főzésre alkalmas tűzhely kapott helyet. A tetőtérben további matracos fekhelyeket találunk, de akár a földszint padlójára is leheveredhetünk. Rend és tisztaság jelzi a vándorok megbecsülését, hiszen kevés ennyire szépen tartott menedék áll a turisták rendelkezésére. A házban nyolc-tíz ember fér el kényelmesen. Tisztálkodásra nincs lehetőség, vizet legközelebb az 1300 méterre fekvő Kráľova studňa forrásból kell hoznunk, de ezt leszámítva itt akár egyhuzamban több éjszakát is el lehet tölteni. A házat nyáron pásztorok is használhatják, ebben az esetben a néhány méterre fekvő, egyszerűbb fakunyhót vagy a közeli hegyi hotelt vehetjük igénybe.
Túratipp: felkapaszkodni Turecká (Török) faluból, esetleg Staré Horyból (Óhegy) tanácsos, de hosszabb, erdei úton Blatnicából is lehetséges. A gyephavasi hátú főgerinc, például a Križna körpanorámás csúcsa karnyújtásnyira van.
A Kojsó-havas (Kojšovská hoľa) északi oldalán, egy mellékgerinc szétterülő pontján áll az Útulňa Polianka fakunyhó. A 2020-ban a helyi erdészet által épített ház egyszerű, de hívogató: előrenyúló teteje védelmet nyújt az esőben, egyetlen szobájában pedig alhatunk is. A kialakítás sallangmentes, de ötletes: székek, asztal és egy könyvesszekrény. A fapriccset deszkafalak osztják három bokszra, így több kisebb társaság is kényelmesen megfér egymás mellett – kényelmesen összesen 3×2 ember. Az épület előtt tűzrakó hely, mellette medvebiztos kuka található. Maga a ház felerészt fák gyűrűjében áll, előtte azonban kissé illúzióromboló a széles erdészeti rakodóplacc. Aki hangulatosabb ponton töltené az estét, annak nincs más dolga, mint átsétálni az aszfalt túloldalán, tisztáson kialakított pihenőhelyre, ahol újabb, bivakolásra „hangolt” épület áll. Egy kisebb esőbeálló mellett kőalapú, oldalról nyitott esőház fogad a tisztáson, közepén fedett tűzrakó hely biztosítja a meleget, a füstöt
fémkémény vezeti el (kifogástalanul). A padok és asztalok sokasága között, a betonpadlón egy nagyobb (akár tízfős) csoport is elfér. Az épület kőfalai zárt helyiséget rejtenek, ezt egyelőre nem nyitották meg a túrázók előtt (de tervezik). A tisztás oldalában vécé, másik végén csappal nyitható vízfakadás található. A kunyhó van olyan terebélyes, hogy ne verjen be a tető alá az eső, de azért télen vagy hidegben inkább a faházba érdemes behúzódni – igaz, az nem fűthető. Mivel viszonylag félreeső ponton fekszik, az Útulňa Poliankának hétköznapokon nem nagy a forgalma.
Túratipp: a házhoz Prakfalva (Prakovce) vagy hosszabb úton Gölnicbánya (Gelnica) felől lehet felkapaszkodni, de leereszkedhetünk a Kojsó-havas felől is. A nagyjából másfél órányira álló turistaházat, a Chata Erikát jelzésen vagy aszfaltúton is elérhetjük. A csúcsra ajánlott ellátogatni, hiszen a havasi hangulatú, nyílt tetőről átfogó panoráma nyílik Szlovákia keleti hegyvidékeire.
A szűkebb értelemben vett Gömör–Szepesi-érchegység (Volovské vrchy) 70 kilométeres főgerincének nyugati elvégződésén, a néhány méterrel 1200 méteres magasság alatt tetőző Stromíš csúcsának oldalában áll az Útulňa Gálová nevű kunyhó. Az elegáns, masszív rönkház felszereltségében nemhogy a kulcsosházakkal, de klaszszikus kereskedelmi szállásokkal is felveszi a versenyt, miközben autentikus hegyi romantikát hordoz. A kis hegyorra telepített épület mellett hintával ellátott, fedett pihenőház, padok és asztalok, valamint egy vécé kaptak helyet. A kilátás nagyszerű, a hatalmas szomszéd, a Sztolica (Stolica) tömbjétől a Mátráig hullámzó erdővidékre nyílik, de két fenyő között a környék legmagasabb bérce, az alacsony-tátrai Király-hegy (Kráľova hoľa) is
előbukkan. A ház mögötti turistaútról pedig a Szlovák Paradicsom szikláira és a Magas-Tátra roppant ormaira látunk rá. A kíméletlen tarvágások következtében az Útulňa Gálová hegytömbjén csak elvétve álldogál egyegy magányos fenyőfa, de a ház körül szerencsére barátságos hangulatú ligetet alkot egy meghagyott fenyvesfolt. A kb. 400 méternyire található forráshoz táblák mutatják az utat, a csermelyen raklapokkal takart „zuhanyzót” létesítettek. Emellett a kunyhó kialakítása is rendkívüli igényességről árulkodik: bent teljes komfortot szavatol a főzőlappal felszerelt cserépkályha, a szőttesekkel puhított pad, a méretes asztal és a négy személynek kényelmes, nyolcnak szoros helyet biztosító (fa) emeletes ágy. Gondoltak a teregetésre is, így felszereléseinket is kiszáríthatjuk, a tetőablakok miatt pedig viszonylag fényes az
egyébként is otthonos, esztétikus beltér. Megtalálható itt minden, sőt több is, mint amire szükségünk lehet; a sarokban például becsületkasszás büfé működik: üdítők, sörök, borok, csokik, miegyebek közül lehet válogatni. A házat a völgyben található falu civiljei építették, és ők is tartják karban. Mivel az SNP (a szlovák „kéktúra”)
útvonalán található, igencsak felkapott, ezért készüljünk rá, hogy osztoznunk kell a helyszínen.
Túratipp: a Gölnic völgyében fekvő falvakból (Dedinky, Mlynky, Hnilec) vagy a közelebbi Vlachovo felől érdemes felkapaszkodni a házhoz. Érkezhetünk kelet felől a gerincen, a piros jelzésen egynapos túra a Skalisko (Pozsálló) csúcsa és az alatta álló Chata Volovec. A hegyet minden irányból elpusztult erdők veszik körbe.
A veretes nevű Salaš pod Suchým vrchom a Nagy-Fátra lealacsonyodó gyephavasi főgerincének tövében, hatalmas erdei vadon és legelők mezsgyéjén áll. Megjelenése is pozícióját tükrözi, amennyiben a fedett, hintával is felszerelt terasz sötét deszkái fölött állati koponya csüng. Az igényes küllemű épület belül is jól felszerelt: fémágyak, asztal, padok és főzéshez szükséges eszközök találhatók a szobában, amit egy jókora (és főzésre is alkalmas) téglakályha fűt fel a zord fátrai télben. A falak gazdag dekorációja térképekkel és a hegység fotóival emlékeztet a menedéket körülvevő tájra. Lent az ágyakon három fő, a kívülről, létrán elérhető padláson további hat ember húzhatja meg magát, de a földön további négy-öt ember fekhet szükség esetén. A házikó népszerű, ezért hétvégén általában számíthatunk más látogatókra is, olykor állítólag pásztorok is elidőznek benne. Az épület előtt pihenőhely, mögötte vécé, kb. 100 méternyire forrás szolgálja a túrázókat. Ha túl sokan érkeznének, több szabadon használható kunyhó is található félórás távon belül, a főgerinc mentén, de Szlovákia talán legszebb menedékháza, a mindig üzemelő Chata pod Borišovom is egy bő óra alatt elérhető.
Túratipp: a ház mindentől messze, a hegység szívében fekszik. Necpál (Necpaly) és Háromrevuca (Liptovská Revúca) felől érhető el a legegyszerűbben, de egyaránt komoly kapaszkodással. Ha jó az idő, javasolt inkább délről, a főgerincen végigsétálva érkezni, majd másnap ellátogatni a Borišov menedékházhoz, és a Fátra-vidék átfogó panorámájáért felkapaszkodni az azonos nevű csúcsra.
Ezt a menedéket a Liptói-havasok térképén Koliba pod Klinom néven találjuk meg a 2176 méter magas Klin alatt elterülő Račkova-dolina (Racskó-völgy) felső részén, közvetlenül a sárga jelzésű ösvény mellett. Amenynyiben a Nyugati-Tátrában (avagy a Liptói-havasokban) autentikus nomád élményre vágyunk, ez a „fapados” szállás biztosan a kedvünkre lesz. Más kunyhókkal ellentétben itt azonban tényleg csak az elemek elleni –egyszerű – védelemről beszélhetünk, amihez a megfelelő
derékalj és hálózsák elengedhetetlen, továbbá semmilyen komfortfelszerelésre ne számítsunk. Az ajtóval zárható épület fapriccsén négy-öt személynek jut fekhely, de számolnunk kell az esetleges beázás kényelmetlenségével. Mindennek ellenére ez egy festői környezetben fekvő kis kuckó, ahol nem csupán ismertetőt olvashatunk a környékről és a hajdanvolt pásztoréletről, de a múlt idillje a falakon lógó képeken meg is elevenedik. Tüzet a házikó előtt rakhatunk, a vízellátásról pedig a patak gondoskodik. A forgalom általában nagy errefelé, de kevesen maradnak éjszakára. A szomszédos Jamnicka dolina (Jamniki-völgy) mélyén, sűrű fenyvesben áll a hegység másik szabadon látogatható menedéke, a Koliba pod Pustým nevű házikó. A hosszúkás épület jól felszerelt: a kályha több részre osztott belteret fűt fel, ahol akár tíz ember is kényelmesen elfér. A hosszú völgyben a forgalom csekély, de azért sokan kedvelik és használják a vadon mélyén rejtőző menedéket.
Túratipp: a völgybe általában a Volovec és a Jakubina csúcsok meghódítása után érkeznek a túrázók, vagy ezekre indulnak Račkova felől. Egyszerű, de nehéz túrán kelhetünk át a túloldalra, ahol például a Rohácsi-tavakat és a Rohácsi-völgyet (Roháčska dolina) látogathatjuk meg.
Az erdélyi hangulatú, óriási Nagy-Fátrát magassága és széles hátai miatt intenzíven használták a pásztorok, akiknek látványa állataikkal együtt máig a tájkép jellemző (de azért ritkábban elcsíphető) eleme. Ezért a Nagy-Fátra dúskál a túrázók szolgálatába állított pásztorkunyhókban, némelyiken ráadásul szezonálisan osztozik e két felhasználói csoport. A Vág partján fekvő Ľubochňa (Fenyőháza) és Hubová (Gombás) falvak feletti hegygerincen tisztások láncolata emlékeztet a régen felhagyott, az erdő által visszahódított legelőkre. És mivel a helyiek meglátták a turisztikai lehetőséget a pásztorkultúra hagyományainak ápolásában, az emlékművek mellett az egyik nagyobb réten (Senníky) megmentettek kettőt a számos düledező pásztorkunyhó közül. (A környéken az 1970-es években még nyolcvan hasonló faházikó állt elszórtan.) Az eredetileg szénatárolásra használt, hagyományos kialakítású, két rönkházat ráadásul autentikusan rendezték be: a falon suba lóg, a fekhelyeket friss és vastag szalma fedi. (Ezen egyébként meglepően kényelmes aludni, még az éjszakai vizitre érkező egerek között is.) A lejjebb található kalyiba gazdagabb berendezésű, három ember fér el benne
kényelmesen, míg a felsőt tárolóként is hasznosítják, két embernek ideális menedék, de kissé szelel. (Nyáron, érkezéskor alaposan nézzünk körül darázsfészkek után!)
A házikók mellől, a fenyők csúcsa felett egészen a Beszkidekig nyitott a panoráma, a meredekre faragott bércek mögött pedig a kis-fátrai Rozsutec sziklataréja gyűjti a felhőket, míg kelet felé a Liptói-havasok csúcsai kandikálnak ki a Kócs-havas tömbje mögül. A festői kilátást a rét tetején, a turistaút mentén elhelyezett padról is kiélvezhetjük, a teljes kárpáti idillbe csak a Vág menti autóút brutális forgalmának zajai tolakodnak bele. Vízért nem kell messzire menni, forrás a rét szélén, a fák között fakad. Nem sokan vetődnek erre, könnyen előfordulhat, hogy nem lesz társaságunk éjszakára.
Túratipp: a házakat az említett, völgyi falvak felől érhetjük el kényelmesen. Aki továbbindulna a gerincet követő kék jelzésen, az hosszú, kemény, valódi őserdőben vezető túrára készüljön nehezen járható ösvényeken. A következő lakott területig egy nap az út, a gerincen pedig a Smrekovica hegyi hoteljéig érdemes tervezni, ahonnan másnap meghódítható a Rakytov csúcs.
A Felvidék ezer látnivalója közül kevesen ismerik a történelmi Nógrád vármegye északi határán emelkedő Osztrovszki-hegység vulkanikus, erdővel borított, 500–800 méter magas vonulatát, noha itt is akad természeti és történelmi látnivaló bőven. Aki nomád túra keretében akarja felfedezni e békés tájat, annak mindenképpen figyelmébe ajánljuk a Bralce hegy (817 m) keleti oldalában megbúvó turistapihenő példásan kialakított komfortját. A turistaút mentén, fiatal bükkösben álló, két oldalfallal és padlástérrel bíró esőbeálló voltaképpen egy bivakház, ahol emeletes ágy, pad és asztal, továbbá több apróság teszi igazán kényelmessé a kint tartózkodást. Csupán egy forrás hiányzik a közelből. A helyi turistaegyesület által létrehozott praktikus menedékben térképet, a környék értékeit, látnivalóit bemutató brosúrákat, bekészített tűzifát és az itt elmaradhatatlan nemzeti lobogót is megtaláljuk, ami nem csupán átgondolt és hasznos koncepciót, hanem irigylésre méltó
öntudat összképét is festi. A szél és csapadék ellen kiválóan védő épület négy-öt embernek biztosít kényelmes, tiszta és rendezett táborhelyet, elsősorban a tavasztól őszig tartó időszakban, de megfelelő hálózsákkal akár télen is behúzódhatunk ide. Amennyiben zárt menedékben szeretnénk meghúzni magunkat, akkor innen 2 kilométerre, a Bralce fenyveses csúcsán is nomád idillt találunk. Ebben a fakunyhóban is tiszta emeletes ágyakon hajthatjuk álomra a fejünket.
Túratipp: a Bralce hegyre a legegyszerűbben Parlagos (Polichno) vagy Tugár (Tuhár) települések felől juthatunk fel a kék, illetve a zöld turistautakon, alig pár kilométeres túrával. A zöld mentén, a hegytömb Bralónak nevezett, látványos, sziklás kiszögellésétől nem messze találjuk a tökéletes bivakszállást. Ha ezen a vidéken járunk, ne hagyjuk ki a közeli Divény (Divín) várának panorámás falait, illetve a szintén a közelben fekvő Rózsaszállás (Ružiná) kikapcsolódási lehetőséget kínáló víztározóját se.
Szlovákia hegyimenedékház-hálózatát lényegében három szintre tagolhatjuk: a legmagasabb minőségű (de azért a szocializmus örökségét olykor vonásaikban cipelő) szállást hegyi hotelek (horský hotel) biztosítják, autentikus hegyi turistaélményeket a matracszállásokkal és többágyas szobákkal felszerelt turistaházakban (chata) gyűjthetünk, míg a legegyszerűbb menedékhelyet a védkunyhók (útulňa) nyújtják. Utóbbiak mindig nyitva állnak, személyzetük nincs, de a jobb állapotúakat egy-egy gondnok vagy turistaszervezet gondozza. Felszereltségük egyszerű és alvásra alkalmas, ajtajuk csukható, priccset vagy ágyat majdnem mindben találunk.
A létrán elérhető, fedett padlással ellátott esőbeállók (prístrešok) alsó szintjükön padokat és asztalt tartalmaznak, és a turistautak falvaktól távoli pontjain, többnyire kereszteződésekben bukkanhatunk rájuk. Néhány, felkapott útvonalak mentén álló, nagyobb védkunyhót ételt-italt szolgáltató turistaházként működtetnek: ilyen például az alacsony-tátrai Útulňa Ďurková vagy a hegység keleti felén található, pazar fekvésű Útulňa Andrejcová, amelyben a téli időszakban nincs ugyan személyzet, mégis látogatható és éjszakára szállásként használható. Aki szeretné végigböngészni az ország menedékkunyhóit, a hiking.sk weboldalon teheti ezt meg.
Az Alacsony-Tátra gerinctúráján fontos helyszín az Útulňa Ramža kunyhójáé: ez az egyik lehetséges (és nehezen kihagyható) éjszakázóhely az öt-hat napos vándorlás során. A hosszúkás faház fenyvesben áll, bár körülötte igazából csak foltokban maradt meg a rengeteg. A nemzeti parki védelem ellenére letaglózó látvány az Alacsony-Tátra keleti fele, ahol a széldöntésekre és a szú elszaporodására mértéktelen fakitermelés volt a válasz, így sok helyen a tájkép mára inkább hasonlít egy ökológiai katasztrófa utáni állapotra, mint erdőre. Ennek ellenére a Ramža hangulatos ponton, egy forrástól 100 méterre található, különböző szinteken elhelyezett fapriccsein pedig tíz-húsz ember fér el éjszakára (nagy forgalom idején sátrazni is szoktak körülötte). A kályhával elég jól befűthető a kicsi és egyszerű helyiség, ahova tetőablakok engednek fényt a keresztgerendákra és a rájuk feszített kötelekre teregetett ruhák között. A ház előtt padokkal körberakott tűzrakó helyet alakítottak ki,
néhány méterre vécét is találunk. A hiányzó erdőrészek miatt a kunyhó mellől rálátni a szomszédos csúcsokra és a hosszú völgyek mögött felsejlő Magas-Tátrára. A nagy forgalom ellenére a Ramža kifogástalan házikó, ötletes kialakításával jó példa a hosszútávú túraútvonalak mentén építhető menedékekre, amelyekben nemcsak szükség esetén, hanem egy hegyi este kellemes eltöltésének céljával is érdemes megszállni. A kunyhó felújítása évek óta napirenden van, és a legfrissebb hírek szerint (talán némi átépítéssel együtt) 2023-ban megkezdődik.
Túratipp: Vyšná Boca (Királyboca) felől lehet a leggyorsabban felkapaszkodni a kunyhóhoz, de magasabbról startolhatunk az Ördöglakodalma-hágóból (Čertovica).
Aki itt éjszakázik, az általában a főgerincen túrázik tovább vagy a Gyömbér, vagy a Király-hegy irányába. Mindkettő kétnapos vállalkozás: előbbit a Štefánika menedékházban, utóbbi az Útulňa Andrejcová turistaszállásán lehet megszakítani.
Október második szombatján, vagyis október 14-én 143 db ingyenes és vezetett túrával várunk mindenkit az Országos Kékkör teljes szakaszán.
Az őszi túraszezon legnagyobb ingyenes rendezvényét a Magyar Természetjáró Szövetség azzal a céllal szervezi, hogy még többen megismerjék a legnépszerűbb hazai hosszútávú túraútvonalat, ezáltal kedvet és motivációt kapjanak az országjáró túrázáshoz, és megtegyék akár az első, akár a milliomodik lépést környezetük megismeréséért, az egészségükért, egy jó kalandért, egy jó közösségért, egy közös célért.
A közös cél ezen a napon a 143 túra teljesítésén kívül idén is a teljes Országos Kékkör bejárása, egy nap alatti teljesítése, ami a rendezvény napján egy online térképen is megjelenik majd. A túracsoportoknál ugyanis
GPS-jeladó lesz, így aktuális pozíciójuk valós időben, online követhető mindenki számára.
A három kéktúrát magában foglaló Országos Kékkörön kijelölt 143 szakasz változatos terepviszonyokat, különböző hosszúságú túrákat és színes látványosságokat nyújt, így a túranapon minden jelentkező olyan túrát és annyi kilométert választhat a több mint 2580 km-ből, ami a fizikai felkészültségének, kedvének, időbeosztásának megfelel, illetve amit esetleg még nem ismer, vagy pont hogy nagyon kedvel. A legismertebb Országos Kéktúra mellett ezen a napon a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, illetve a legfiatalabb Alföldi Kéktúra is figyelmet kap.
készülnek az idei teljesítésre. Akik először csatlakoznának, azoknak fontos információ, hogy a rendezvény honlapján túraleírás, túrahossz, leküzdendő szint, túratematika (kisgyermekes túra, kutyás túra, geotúra, vasutas túra), közösségi közlekedéssel történő megközelítés és térkép alapján lehet választani a 143 túraszakasz közül egyet. A szimpatikus, kiválasztott túrára szeptember 1-jétől október 12-ig lehet ingyenesen regisztrálni, amíg a túránként rendelkezésre álló 50 hely be nem telik. A megtelt túrák várólistával is rendelkeznek, esetleges lemondások után a várólistás jelentkezők kerülnek be a résztvevői helyekre.
Aki most vágna bele a kéktúrázásba, a kiírás szerinti teljesítés szép kihívásába, a rendezvényen idén is megteheti a kezdő vagy az épp következő lépést, ugyanis a honlapon a „kéktúrás bélyegzésre ideális” jelöléssel ellátott túraszakaszok alkalmat adnak a szabályos bélyegzésre.
A bélyegzőlenyomatok gyűjtéséhez szükséges igazolófüzetet pedig a turistashop.hu oldalon lehet beszerezni.
A több ezer jelentkező természetjáró túrázón kívül évek óta 200 főnél is több szakaszfelelős is készül a rendezvényre, akik már a nyár folyamán kiválasztják a számukra megfelelő túraszakaszt, bejárják és felépítik a túrát, sok energiát fektetnek a felkészülésbe. Vannak köztük természetjáró egyesületek képviselői, minősített, képzett túravezetők, erdészek, nemzeti parkok természetvédelmi őrei és szakemberei, geotúravezetők és lelkes, rutinos természetjárók. Azok az önkormányzatok pedig, amelyeknek a településén vagy annak közelében halad valamelyik kéktúra, illetve néhány látványosság (vár, kiállítás, látogatóközpont) található, kedvezményekkel és frissítők biztosításával támogatják az eseményt és a túrázók élményét.
A korábbi évek rendezvényeinek résztvevői már rutinosan válogatnak majd szeptember 1-jétől az online felületen a túrák között, sőt lehet, hogy már tavaly óta
Idén még az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni arra, hogy aki teheti, közösségi közlekedéssel érkezzen a túranapra. A rendezvény három túráját is vasutas szakemberek vezetik majd, akik külön figyelmet fordítanak a túrájukra való együttes eljutásra és a közösségi közlekedés használatára.
Amelyik túránál a reggeli indulási idő vagy a délutáni érkezési idő nem támogatja az aznapi vonattal, busszal történő közlekedést, ott a teleautót, ennek megszervezéséhez pedig a túra online Üzenőfal felületét javasoljuk. Aki a nap végén szeretne megszállni a környéken, annak figyelmébe ajánljuk a TEKA-kártyát (Természetjáró Kedvezménykártya), amelynek kedvezményeit több száz szálláson, látogatóközpontban és egyéb elfogadóhelyen lehet igénybe venni.
Október második szombatja, vagyis október 14. 143 db ingyenes és vezetett túra az Országos Kékkör teljes szakaszán. Ingyenes, de jelentkezés szükséges a kekturazasnapja.hu honlapon. 8 és 31 kilométer közötti szakaszok várnak a túrázókra. Szeptember 1-től nyílik a regisztráció. Egy túrára maximum 50 fő jelentkezését várjuk, ennek beteltével pedig várólistára lehet jelentkezni.
A hosszútávú túrázás egyre népszerűbb manapság, persze nem véletlenül, mert egy-egy országrész felfedezése mellett remek alkalom arra, hogy megismerjük határainkat, és túllépjünk azokon. Aki ilyesmire vágyik, annak érdemes felvennie a bakancslistájára az Alpok–Adria túraútvonalat, amely 43 szakaszon és több mint 750 kilométeren keresztül vezet a karintiai Großglockner lábánál lévő Pasterzengleccsertől Szlovénián át az Adriai-tenger-parti Muggiáig.
Atúra kiindulópontja Karintiában, a Hohe Tauern Nemzeti Park – Ausztria legnagyobb nemzeti parkja – közepén található. Innen Heiligenblutba vezet, onnan pedig a Mölltal völgyén keresztül a művészvárosba, Gmündbe, majd a Millstatti-Alpokon át a Millstatti-tóra nyíló csodálatos panorámával folytatódik.
A következő fontos állomás Arriach, Karintia földrajzi középpontja, majd utunk a gerlitzeni Alpokon át, az Ossiach-tó mellett haladva a Wörthi-tó partján fekvő Veldenbe és a Faaki-tótól nem messze fekvő Baumgartnerhöhére visz. A túraút ezt követő szakaszai Szlovénián át vezetnek: Kranjska Gora sívilágkupavárosán, a türkizzöld Soča (Isonzó) mentén, a Triglav
Nemzeti Parkon keresztül, a titokzatos Júliai-Alpok szívén át Goriška Brda bortermelő vidékére érünk.
Collio borparadicsomában lépjük át először az olasz határt, és végül elérjük Cividale del Friuli történelmi városát. A következő úti cél a Karszt-fennsík zord tája. Duinóban – amelyet a költő Rainer Maria Rilke elegánsan méltatott – a túrázó eléri a tengert. Innen már csak alig néhány kilométer, hogy elérjük utunk végcélját, Muggia idilli kikötővárosát.
A napi szakaszok, amelyek mindegyike körülbelül 17 kilométer hosszú, egyénileg kombinálhatók; az Alpok–Adria túraút foglalási központ segít az egyéni túrák összeállításában. Ez különösen praktikus azoknak, akik nem szeretnék maguk szervezni az utat, ugyanakkor különböző szálláshelyek közül választanának. A foglalási központ minden szolgáltatása (szállás, étkezés, csomagszállítás, transzfer vagy idegenvezető) online is elérhető.
Szintén nagyon népszerű a kutyás túrázóknak szóló különleges ajánlat: kutyabarát szállással, megfelelő étellel és a kutyákkal való helyes viselkedésre vonatkozó fontos tanácsokkal a természetben. Az Alpok–Adria túraútvonalon a vegetáriánus túrázók is megtalálják számításukat, ugyanis az út mentén vegetáriánus vagy akár vegán konyhát kínáló éttermeket is találunk.
A túraútvonal mindenki másnak a (meglehetősen húsos) Alpok–Adria konyha finomságait tartogatja, amelyekben a régiók friss alapanyagai, a helyi konyha hagyo-
mányai és az új értelmezések ízletes egésszé olvadnak össze. Az ínyencek az Alpok–Adria útvonal kulináris kalauzából is tájékozódhatnak, mely szakaszonként négy megállási tippel látja el a túrázókat.
Mindent egybevetve az Alpok–Adria túraútvonal több mint tíz éve kínál tökéletes lehetőséget arra, hogy ötvözzük a hátizsákos túrák szabadságát egy modern túracélpont szolgáltatásaival. Számos szakasz vonattal is elérhető, ami nemcsak stresszmentes, de a fenntarthatóság szempontjából is fontos. Az ingyenes Alpe-Adria-Trail App, egy ingyenes túrakalauz és a könyvesboltokban kapható különböző túratérképek segíthetnek a döntésben és a tájékozódásban. (x)
Információ és szállásfoglalás az alpe-adria-trail.com oldalon vagy a QR-kód segítségével érhető el.
Az Ember a tájban szeptemberi témánkra beérkezett képek nemcsak gyönyörű tájakról, hanem rengeteg élményről is mesélnek. A fotókat böngészve szerkesztőségünk zsűrije végül ezt a hazánk egyik legszebb vidékén készült képet emelte ki. A Balaton-felvidék tanúhegyei mindenkit megbabonáznak – ez alól e havi győztesünk sem kivétel, akinek jó korán kellett kelnie ehhez az élményhez. Így ezúttal Szatmári Zoltánnak gratulálunk a Hónap Fotója címhez, amely mellé egy ajándékcsomagot is kap tőlünk.
Szatmári Zoltán: A tanúhegyek tanúja
„Imádom a pitymallatot. Ilyenkor más a természet szövete: a hangok, az illatok, a levegő, a fények. A Balaton-felvidéken mindez felerősödik napkelte tájékán. Már régóta vágytam rá, hogy hajnali fényekben élhessem át a tanúhegyeket.”
A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.
Küldd be Te is a kedvenc képedet!
A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. A beérkező pályamunkákat 2023-ban is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok ki a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig ajándékcsomaggal jutalmazzuk.
Témáink 2023-ban (Zárójelben a beküldési határidő.)
Október: Gombák (szeptember 12.)
November: Erdei kápolnák (október 12.)
December: A legjobb túra, amelyhez a Turista Magazin adott ihletet (november 12.)
Az útvonal igazi csemege azoknak, akik különleges perspektívából szeretnek gyönyörködni a Dunakanyar lenyűgözően szép látképében. A régen egy egységet képező Börzsönyt és Visegrádi-hegységet keresztülfűrészelő Duna kétmillió éves munkájának eredményét láthatjuk felülnézetből – hol épített kilátóból, hol az ösvények mentén megbújó kilátópontokról.
Először a Szent Mihály-hegy oldalából teszünk rövid kitérőket a peremre a Duna szalagja fölé, majd felkapaszkodunk a hajdan szerzetesek lakta Remete-barlang lukacsos sziklatömbjéhez. Innen egy technikás kaptatót leküzdve a Dobozi-orom kilátópontján kukucskálunk ki. Utunk a nemesfémek reményében vájt kutatóaknák érintésével kaptat a Hegyes-tetőre; a csúcson az 1939-ben emelt Julianus-kilátó tornyából bezsebeljük túránk legkülönlegesebb panorámáját, ahogy a Duna vonalát mintegy kettévágja a Szent Mihály-hegy kúpja. Kényelmes ereszkedés vár ránk Zebegényig, ahol a Kós Károly-kilátó római erőd formájú tornyából nézelődhetünk, mielőtt a művészeket is megihlető bájos falucskába ereszkedünk.
A o és o jelzésen jutunk a vasútállomásra. A sínek túloldalán a i jelzésre váltunk. Az elágazásban a jobbra térő o és f jelzéseket követjük. A Gánti-kilátóhely kitérőjét tábla mutatja. Az Y elágazásban a a jelzés a Remete-barlanghoz visz. A kilátópontok mindig balra ágaznak ki az útból. A barlangtól a a jelzésen kapaszkodunk fel a Szent Mihály-hegy nyergébe. A nyeregtől északi irányba követjük a o és o jelzést a kutatóaknák érintésével a Julianus-kilátóig. A o jelzésen ereszkedünk Zebegénybe. A Kós Károly-kilátót a kálváriák mentén felsétálva vagy a d jelzésen egy rövid kitérővel érhetjük el. A o jelzések a zebegényi vasútállomásra vezetnek.
A Börzsöny peremén, a Rigó-hegy oldalában bújik meg ez a különleges panorámapont, ahol hajdanán dr. Gánti Tibor vegyészmérnök sokszor megpihent, gondolataiba feledkezve gyönyörködött a tájban. A Dunakanyarért rajongó, természetet kedvelő tudós különös területen kutatott: munkásságával megalapozta az élet mesterséges előállításának alapjait. Emléktáblája mellől pazar panorámát kapunk az alattunk hömpölygő Dunára, mögötte a tájból kiemelkedő Visegrádi-hegységre, a kettő között pedig Dömös házaira.
A Hegyes-tető 482 méter magas csúcsán találjuk az eleink után Ázsiában kutató Julianus barátról elnevezett kilátót. Az 1938-ban épített, bástyára emlékeztető, kétszintes, csigalépcsős torony tetejéről egyedi panoráma fogadja a túrázót. A látvány központi eleme a két irányban is megjelenő Duna, amit „kettévág” a Szent Mihály-hegy púpja, de színesíti a tájképet a visegrádi vár, a környező hegyek és települések kavalkádja is. Az épület középső szintjén egy fedett pihenőt alakítottak ki asztallal és padokkal, ahová behúzódhatunk a szél vagy az eső elől.
A Szent Mihály-hegy meredek, Dunára néző oldalában találjuk a vulkáni eredetű sziklába mélyedő üregcsoportot. Ezek egy része természetes eredetű, de helyenként az ember beavatkozása is látható. A névadás alapja, hogy a 12. századtól egy-egy magányos bencés szerzetes élte itt mindennapjait a világtól távol. Nem is csoda: a tágas barlang árnyékos üregében elmerenghetünk, miközben megkapó panorámában gyönyörködünk a hegyvonulatok közé ékelődő Dunával, valamint a szemközti Visegrádi-hegység lábát színező Dömössel.
A Zebegény felett magasodó hegyoldalban egy római őrtornyot formázó faépítményből szemlélhetjük a tájat – a legszebb látványért érdemes a délelőtti órákat választani. Rálátunk a lábunk alatt a Dunáig húzódó falura a Dőry-kastéllyal és a híres hétlyukú híddal, a folyó túlpartján Dömösre, Pilismarótra és a Pilis vonulataira, távolabb a Burda és a Börzsöny kiemelkedéseire. A kilátót az erdélyi származású íróról és építészről nevezték el, akinek a helyi, szecessziós stílusú Havas Boldogasszony-plébániatemplom mai formáját is köszönhetjük.
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:
A panorámapontokra rövid kitérőkkel juthatunk. Ne hagyjunk ki egyet sem, hiszen ezek adják a túra esszenciáját. TIPP!
Egy meleg nyári napon érdemes lesétálni a zebegényi strandra (a vasútállomástól 200 méterre van), és a túra végén megmártózni a Dunában.
A Kőszegi-hegységben kanyargó útvonal felvonultatja a Bécsi-Alpok felé nyíló panorámák legszebbjeit. Először felkapaszkodunk a kálváriatemplomhoz, amelynek köveit a legenda szerint a hívek kettesével a kezükben vitték fel a hegyre az építéshez. Teszünk egy kitérőt a Trianoni kereszthez, hogy rápillantsunk a tövéből a Schneeberg csúcsára, majd felkaptatunk a Kőszegi-hegység főgerincének északkeleti kezdőpontjára, a pazar panorámájú Pintér-tetőre. Az Óháztető csúcsán egykor Kőszeg első vára állt; a feltárt lakótorony alapjaira emelték a kőtornyot, amelynek tetejéről szintén szétnézhetünk. A túra sok érdekességet is tartogat: találkozunk a több mint háromszáz éves, óriási Fatalin-bükkökkel, belesünk az ördög tányérjába, kortyolunk a Hét-forrás és a Mohás-kút hűs vizéből. A város északi peremén a koronaőrző bunkert, a keleti felén pedig a Chernel-kert apró arborétumát és a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont interaktív tárlatát fedezhetjük fel, megismerve a Kárpát-medence és az Alpok találkozásánál kialakult különleges élővilágot.
A Fő térig a o , onnan a o jelzést követjük. A Trianoni kereszthez a f jelzésen teszünk kitérőt. A o jelzés a Pintér-tető utánig vezet minket. Az aszfaltos úton átkelve a d jelzést követjük a Fatalin-bükkökig. A g jelzés jobbra a Hét-forráshoz visz. A forrástól visszafelé indulunk a o jelzésen, és meredeken emelkedünk az Óház-kilátóig. A kilátót dél felé hagyjuk el a o jelzésen. A T elágazásban a o jelzésen balra fordulunk.
Kőszegen a o jelzéssel balra fordulunk a Park utcára a Bechtold István látogatóközpont felé. A belvárosból a o jelzésen érünk a kiindulópontra.
Szép panorámát kapunk a hármas halomra illesztett, 8 méteres kereszt tövéből, amit 1936-ban állították fel a trianoni békeszerződés mementójaként. A vasfüggöny idején a terület a szigorúan őrzött határrészhez tartozott; a helyszín máig őrzi az ebből az időszakból származó lövésnyomokat. Miután kinézelődtük magunkat Ausztria irányába, a balra induló ösvényen érdemes leereszkedni a mélyben megbújó vöröskőfejtőbe is, amelynek falán az egyéb geológiai formák mellett szép gyűrődéseket figyelhetünk meg.
Népszerű a kirándulók körében a rőtfalvi völgykatlanban fakadó Hét-forrás, amely bőséges, kristálytiszta, meglehetősen hideg vizet áraszt magából. Jelenlegi formáját a millennium évében, 1896-ban kapta a honfoglaló vezérek tiszteletére. A legenda szerint aki mind a hét ág kifolyó vizéből kortyol egyet, annak az elődök teljesítik egy kívánságát. A forrás vize egy kőmedencében gyűlik össze, mielőtt folytatná útját a szomszédos Ausztria felé. A helyszínen asztalokat, padokat, bográcstartós tűzrakót és esőbeállót is találunk.
Eredetileg kilátót is terveztek a lapos tető
507 méter magas csúcsára az Óház-kilátó elkészülése
után, de hiába kalapozták össze a szükséges pénzt, a világháború keresztülhúzta a terveket. Emiatt a kőszegi irányba erdős a táj, de a panoráma egy tarvágásnak köszönhetően így is fergeteges. Végigpásztázhatjuk a tekintetünkkel a burgenlandi erdős dombvidéket, ahol az apró falvakkal pöttyözött táj hátterében a Rax és a Schneeberg monumentális sziluettje emelkedik, tőlük északra pedig a már jóval alacsonyabb hegytömbök uralják a látóhatárt.
A 609 m magas Óház-tetőn épült a 13. században Kőszeg első vára, a Felsővár vagy Óvár. Az ásatások során feltárt lakótorony alapjaira emelték 1996-ban a mai kilátót, amelynek formája a régi időket idézi. Az építmény tetejéről rápillanthatunk a lábunk alatt terpeszkedő Kőszegre, kissé távolabb Szombathelyre, a Ság és Somló tanúhegyeire és a Fertő tóra, a messzi távolban pedig a szomszédos Ausztriában magasodó Schneebergre. A Kincs pihenőtől induló, majd a kilátónál végződő 30 állomásos Csillaghúr tanösvény a környék élővilágát mutatja be.
Túrainfó
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:
Kőszeg, autóbusz-állomás buszmegálló
Kőszeg, autóbusz-állomás buszmegálló
13,2 km
4 óra 10 perc 544 m 544 m
Kőszeg rengeteg látnivalót rejt, érdemes a kisvárosra is elegendő időt szánni. TIPP!
Az Óház-kilátótól leérve a Terv útra, azon balra kb. 100 m kitérővel elérhető a Velemi Mészfillit Formációt feltáró védett földtani alapszelvény.
Augusztus 1-től az év végéig már hideg
élelmiszereket is vásárolhat a boltokban
SZÉP-kártyájával. A munkáltatók pedig idén
akár további 200 000 Ft értékű, egyösszegű, kedvező adózású béren kívüli juttatásban
részesíthetik munkavállalóikat.
