EGYENES VONALON LISZT FERENC NYOMÁBAN

OKTATÁS A ZENEAKADÉMIÁN

Tizenhárom tanszék számos képzésén zajlik oktatás a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, azaz a Zeneakadémián. Az 1875ös alapítás óta természetesen több tényező változott, de ami nem: a névadó és alapító szellemi hagyatékának gondos ápolása, a rá is jellemző folytonos innovációval ötvözve.

Magyarországon a Zeneakadémián folyik a legszélesebb spektrumú, alap és mesterfokú zeneművész és tanárképzés. Az intézmény a legnagyobb múltú és a legrangosabb, valamint számos szak esetében kizárólagos egyetemi jogosultságokkal rendelkező hazai zeneművészeti műhely, ahol a folyamatos fejlesztések középpontjában a jövő nemzedékek számára kínált versenyképes oktatás, a korszerű tanárképzés, valamint a Lisztörökség és a nemzetközi elismertség folyamatos szilárdítása áll.

A felsőoktatási tevékenységen túl képzési portfoliójának része a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium, mely kiemelt szerepet tölt be a hazai középfokú zenei oktatásban, valamint itt működik az ország egyetlen hangszerészképzése. A korai tehetségazonosításban is kiveszi részét az intézmény már alapításától kezdve, de 1968 óta hivatalosan is működteti a Rendkívüli Tehetségek Képzőjét a kimagasló zenei képességekkel rendelkező gyermekek számára. A Zeneakadémia a művészképzés mellett a hazai és nemzetközi tanárképzés centruma is. A világhírű Nagyterem – benne a történelmi jelentőségű felújítás nyomán újjászületett orgonával – és a pezsgő hangversenyélet elválaszthatatlan az oktatási tevékenységtől: ez a szinergia nemzetközi szinten is egyedülálló.

A világszinten is kiemelt színvonalú képzés 13 tanszéken folyik, azonban ezek nem különálló szigetek. A képzési struktúra eleve megszabja az együttműködés kereteit – például minden hallgatónak el kell sajátítania bizonyos fokú zenetörténeti és zeneelméleti ismeretet –, de az igazán élő szinergiákat a közös zenélés, a zenekari játék, az együtténeklés, a hangversenyek jelentik.

A hangszeres képzésben kiemelt hangsúlyt kap a kamarazenélés fortélyainak elsajátítása, ezt a komoly és a hallgatók teljes képzését végigkísérő munkát külön tanszék szervezi, biztosítva azt, hogy tanulmányaik során az ifjú művészek minél több formációban próbálhassák ki magukat.

KARMESTERKÉPZÉS ZENEKARRA HANGOLVA

DR. KUTNYÁNSZKY CSABA EGYETEMI TANÁR 2021-BEN A HARMADIK CIKLUSÁT KEZDTE MEG A ZENEAKADÉMIA KARMESTER ÉS KARVEZETŐ TANSZÉKÉNEK VEZETŐJEKÉNT.

Egyik fontos célom, hogy karmesternövendékeink minél több zenekari gyakorlatot szerezzenek. Abból persze sosincs elég, egyelőre azonban nem tudjuk elérni, hogy minden héten zenekar előtt állhassanak. A karvezetők számára, rendszeres munkájukhoz – a főtárgy óráikon túl – rendelkezésre áll a tanszék diplomakórusa. A karmesterhallgatók külső zenekarnál végzett gyakorlatait kiegészítik a vizsgakoncertjeik próbaidőszakai. Ezeket szeretnénk tovább bővíteni a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával kialakított együttműködéssel: a hallgatók zenekara felkészül egyegy koncertre, a próbafolyamat egy részébe pedig bekapcsolódnak a karmesternövendékek. Amikor már biztonsággal ismerik a darabot, elsajátították a technikát a zongorás próbán, akkor a zenekar előtt állva gyakorolhatják, hogy meghallják a szólamokat, a hangszíneket, a hibákat, és megtanulják az interakciót a zenekarral.

A tanév rendjében helyet kapott zenekari gyakorlatokon kívül a Zeneakadémia több kiváló, prémium kategóriás zenekarral alakított ki munkakapcsolatot, így a karmesternövendékek is szerephez jutnak, el tudják sajátítani a szakma fortélyait, gyakorlatot szereznek a zenekari vezénylésben. Úgy gondolom, hasznukra lesz, hogy sokkal többet és gyakrabban állhatnak zenekar előtt, és ez nemcsak nekik jelent majd jó gyakorlatot, hanem az együttesnek is. Fontos hozadéka az együttműködésnek, hogy ennek révén a zenekarok megismerhetik a jövő karmestereit.

A karvezetőhallgatókhoz eddig is jelentős előadókat tudtunk meghívni mesterkurzusokra. Fontos tervem, hogy a karmesterhallgatók e téren se legyenek hátrányban. Jelenleg is bevett gyakorlat, hogy amikor eljön hozzánk koncertezni egyegy világhírű karmester, növendékeink beülhetnek az ő – egyébként zárt – próbáira, sőt utána beszélgethetnek vele, föltehetik kérdéseiket, tanácsot kérhetnek. A mesterkurzuson pedig egyéni figyelmet is kaphatnak, kipróbálhatják a tanultakat – ez felbecsülhetetlen, és gyakran életre szóló élmény.

Az együttműködések másik fontos pontja a zenekari képzés, melynek hivatalos platformja a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és Kórusa (utóbbi a nem hangszeres és énekes hallgatókból áll). Ezek a professzionális együttesekhez hasonlóan működnek, neves dirigensekkel, koncentrált felkészüléssel és nyilvános hangversenyekkel.

Egyedi helyet foglal el a zeneakadémiai oktatásban a kecskeméti székhelyű Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, mely azzal a céllal jött létre 1975ben, hogy angol nyelven is hozzáférhetővé tegye a Kodálykoncepcióra épülő magyar zenepedagógiai irányzatokat és módszereket. Az Intézet az elsősorban külföldi hallgatók számára hirdetett ” „AZ IGAZÁN ÉLŐ SZINERGIÁKAT A KÖZÖS ZENÉLÉS, A ZENEKARI JÁTÉK, AZ EGYÜTTÉNEKLÉS, A HANGVERSENYEK JELENTIK A KUTATÁSOK, A MÓDSZERTANI KÍSÉRLETEK ÉS A TANANYAG- FEJLESZTÉSEK MELLETT.”

graduális és posztgraduális képzések mellett szerepet vállal a hazai zenetanárok továbbképzésében is akkreditált tanfolyamokon keresztül.

Az oktatási tevékenység több tanszéken, illetve kutatóközpontban egészül ki kutatási és fejlesztési tevékenységgel, emellett tudományos munka folyik a posztgraduális képzés szintjén a Doktori Iskolában. Az intézményben zajló kutatások, módszertani kísérletek és tananyagfejlesztések kettős célkitűzéssel valósulnak meg. Egyrészt megmutatják és ápolják a Liszt, Bartók és Kodály nevével fémjelzett művészeti és pedagógiai hagyományokat, másfelől igyekeznek reflektálni a megváltozott tanulási igényekre csakúgy, mint a rohamosan fejlődő és naponta változó infotechnológiai újításokra és az ezek nyomán folyamatosan képződő kihívásokra.

A komplex oktatási, művészeti és kutatási tevékenységnek és az élő nemzetközi kapcsolatoknak köszönhetően vált a Zeneakadémia Magyarország és Európa egyik vezető zenei tudásközpontjává. Ezért nem meglepő, hogy a meghirdetett

NEM A HANGSZER, A MŰVÉSZ LELKE SZÓL

BOLDOCZKI GÁBOR TROMBITAMŰVÉSZ, A RÉZFÚVÓS TANSZÉKI CSOPORT VEZETŐJE

Sporttáskával világcsavargó zongoraművészek, piccolót zsebre vágó fuvolisták, kemény tokot féltve ölelő hegedűsök és hangszergyűjtő trombitások – minden muzsikus másként él együtt szeretett hangszerével. Interjúnkban Boldoczki Gábor beszél különleges kapcsolatáról hangszerével, a trombitával.

„Jelenleg 14 hangszerem van, természetesen fedélzeten jönnek velem, nem adom őket a repülőgép csomagterébe. Tudni kell, hogy sokféle alaphangolású trombita létezik, vannak C, D, E, Esz hangolásúak, vannak piccolo trombiták, és mivel a hangszer mérete mindegyiknél különbözik, a hangja és a karaktere is más. A nagyobb hangszerek hangja általában sötétebb, de még a végső bevonat, az ezüstözés és az aranyozás is befolyásolja a hangjukat. Ezen felül még különböző építési típusok is vannak, így nagyon sokféle hangszerből választhatja ki egy trombitás, hogy melyiken akarja az adott művet megszólaltatni. Ezért van nekünk olyan sok hangszerünk. Nálunk nem az a hangszer a legértékesebb, ami a legrégibb: az igazán jó trombiták újak. A hangszereim egy részén a tanítványaim játszanak, nem otthon tartom őket lakat alatt. A trombita egyébként nem olyan érzékeny, mint egy fából készült hangszer. De azért nyilván nagyon vigyázunk rá: a ventil, vagyis a szelep a legérzékenyebb rész, ott nagyon pontosnak kell lenni az illesztésnek. Jártam egyszer úgy, hogy valaki segített cipelni az egyik hangszeremet, ami puha tokban volt. Elejtette, megsérült az egyik ventil. Nem is lehetett megmenteni. Be kellett gyúrni az anyagot, és egy új hangszert csinálni belőle. Nagyon fájt a szívem érte, jobb is, hogy nem láttam. Mert igen, a hangszer egy eszköz a kifejezésre, de azért minden hangszernek van lelke. Azt ápolni kell, a testét pedig tisztítani: fontosabb koncertek, lemezfelvétel előtt mindig elmegyek egy hangszerészhez, mert azt nagyon meghálálja a hangszer. A növendékeimnek is ezt tanítom: legalább évente egyszer lássa hangszerész, legyen kitisztítva, ápolva, akkor akár ötven évig is csodálatosan fog működni. Nincs kedvencem, én a változatosságot, a sokféleséget szeretem, és egyértelműen a darabhoz választok hangszert, hiszen nekünk, trombitásoknak ez a természetes. Megpróbálom kitalálni, hogy melyik hangkarakterrel, hangszínnel tudom a legjobban kifejezni azt, amit számomra az a zene mond. Ha egy zeneszerzővel dolgozom együtt, kifejezetten arra motiválom, hogy váltogassuk a hangszereket a darab közben is. Nagy megtiszteltetés volt például, amikor Krzysztof Penderecki 2015ben írt nekem egy trombitaversenyt, hozzá hat hangszert vittem magammal. Persze tudtam, hogy nem a trombitákat akarta megismerni, hisz mindent tud a hangszer lehetőségeiről, hanem engem. De számomra is nagyon érdekes volt mindegyiken ugyanazt a darabot eljátszani előtte. Végül szárnykürtre és Ctrombitára született meg a mű, és menet közben többször is váltogattam a hangszereket.”

ÖRÖMZENE ÉS KÖZÖSSÉG

BACSÓ KRISTÓF ZENESZERZŐ, A JAZZ TANSZÉK VEZETŐJE

Szeretném, ha pezsgő közösségi élet alakulna ki a tanszék körül, soksok közös zenéléssel – mondja Bacsó Kristóf, a Zeneakadémia Jazz Tanszékének 2021ben kinevezett tanszékvezetője. – Erről furcsa beszélni, hiszen a COVID miatt eléggé elhalt minden ilyesmi, de amint lehetővé válik, feléledünk ebből az állapotból.

Kilenc éve tanítok a Zeneakadémián, jól ismerem a tanszék működését. Elődöm, Binder Károly több mint húsz évig vezette a Jazz Tanszéket, fantasztikus munkát végzett, ahogy a többi kollégám is. Ezzel együtt megérett a tanszék a megújulásra, ezen sokat ötleteltünk a tanártársaimmal. Nagyszerű oktatók alkotják a tanári gárdát, sokukkal aktívan dolgozom együtt, illetve sokuk engem is tanított évekkel ezelőtt. Célom, hogy a kollégákkal együtt egy olyan műhelyt alakítsak ki, ahol mindenki bele tudja tenni a saját ötleteit a közösbe. Fontos feladatomnak érzem, hogy az elméleti és a gyakorlati tárgyak sokkal jobban összekapcsolódjanak, hogy a jazzelmélet, a klasszikus zeneelmélet, a hangszerelés, a jazztörténet órákon tanultakat rögtön gyakorolhassák a növendékek, méghozzá közösen – hiszen jóformán az egész életünk arról szól, hogy együtt improvizálunk. Új tantárgyakat is tervezek: nem szívesen mondom azt a szót, hogy kötelező, de szeretném elérni, hogy minden nem ütőhangszeres hallgató tanuljon valamilyen ritmushangszeren is játszani. Nagyon fontosnak tartom, hogy ők is gyakorolják az alap ritmikai képleteket, lüktetéseket, legalább egy, de inkább két féléven át. A műfajok fúziója mostanában benne van a levegőben, például nagyon izgalmasak lehetnek a jazzreflexiók egyegy klasszikus szerző darabjára, de a Népzene és a Zeneszerzés Tanszékekkel is szeretnék ilyen együttműködést létrehozni – azaz bevonni a klasszikus és a népzenész hallgatókat az improvizáció világába. Reményeim szerint ezzel az is megvalósul, hogy a Jazz Tanszék intenzíven jelen legyen az Egyetem életében, hogy minél több projektben dolgozzunk együtt, és közös koncerteket is létrehozhassunk. A közös zenélés hihetetlenül izgalmas, én a tanításban is ezt szeretem a legjobban: nagyon inspiráló a tanítványaimmal együtt dolgozni. Improvizációt tanítani különösen izgalmas. Azt a gondolkodást kell megtanulni és ösztönössé tenni, ahogyan az ember létrehoz egy dallamot és egy hosszabb zenei gondolattá fejleszti.

szakokra, képzésekre hagyományosan nagy túljelentkezés jellemző, a legnépszerűbb szakok – többek között az ének, zongora, hegedűszak – esetében pedig közel tízszeres a túljelentkezés évről évre. Az intézmény nemcsak hazai, de nemzetközi körben is népszerű.

A Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszéke az Egyetem egyik legnagyobb oktatási egysége, felöleli a felsőfokú zongora, orgona, hárfa, csembaló, cimbalom és harmonikaoktatást, a korrepetitorképzést, és biztosítja a más szakon tanulóknak a kötelező zongoraképzést. Az intézmény 1875ös megalakulásakor ketten tanították az ifjú zongoraművészeket: Erkel Ferenc igazgató és Liszt Ferenc alapító elnök. Ma is itt tanul a legtöbb hallgató, és a külföldi diákok körében is az egyik legnépszerűbb szak, ahol a világon egyedülálló módon a Liszt által megalapozott zongoraoktatás hagyományát a tanárok egyenes ágon viszik tovább.

”„A HANGSZERES KÉPZÉSBEN KIEMELT HANGSÚLYT KAP A KAMARAZENÉLÉS FORTÉLYAINAK ELSAJÁTÍTÁSA, VALAMINT A ZENEKARI KÉPZÉS.”

A WESSELÉNYI UTCAI ÉPÜLET BELÜLRŐL DIÁKOK A ZENEAKADÉMIÁN

A Zeneszerzés Tanszék ugyancsak a Zeneakadémia alapításától kezdve létezik, Liszt Ferenc Robert Volkmannt, majd Hans Koesslert kérte fel Németországból, hogy indítsák el Pesten a képzést. A német mesteriskola alapozta meg a magyar zeneszerző generációk világkarrierjét. Ma három szakiránnyal működik, a hagyományos mellett az alkalmazottzeneszerzőképzés a filmzene és a színházi kísérőzene írásának elsajátítását biztosítja, az elektronikus zenei médiaművészet pedig a hangkutatás területéről kiindulva képezi a hallgatókat.

A legnagyobb és legkomolyabb hagyományokkal rendelkező tanszékek közé tartozik a Vonós Tanszék, hiszen a világ legfontosabb hegedűiskoláinak java mind magyar hegedűművészekhez kötődik (Auer Lipót, Joachim József, Flesch Károly, Hubay Jenő). A biztos alapokon álló, hatékony

oktatás a külföldi hallgatók körében is rendkívül népszerű, a négy vonós hangszer oktatása mellett e tanszéken kapott helyet a gitár és a régizenei képzés is.

Az 199091es tanévben indult újra az 1948ban ideológiai okokból megszüntetett egyházzenei képzés. Liszt Ferenc már a Zeneakadémia alapításakor is tervezte az életre hívását, de az elképzelés megfelelő tanárok híján akkor nem, hanem csak 1926ban valósult meg. Nemzetközi kitekintésben különlegessége, hogy tudományos, teológiailiturgikai és művészi szempontból egyaránt magas szintű elméleti és gyakorlati képzést ad.

Az Ének Tanszék elődje az 1908–1909es tanévben Mihalovich Ödön akkori igazgató intézményfejlesztési koncepciója alapján létesült hangversenyének tanszak. Jelenleg a klasszikus ének alap szakra épülnek a specializált mesterképzések: az operaének szak, illetve az oratórium és dalének szak, továbbá énektanárképzés is zajlik itt. A hallgatók az alapvető tudás mellett a helyes idegenynyelvi kiejtést is elsajátíthatják, a gyakorlati képzésnek pedig része a színpadi beszéd és játék.

A fúvós hangszerek oktatása az 189495ös tanévben jelent meg először a Zeneakadémia képzésében, a tanárok már a kezdetektől az ország kiemelkedő szólistái voltak. Az általuk indított

hagyományok alapozták meg és tették máig nemzetközi hírűvé a magyar fúvós játékot. A Fúvós Tanszék jelenleg kilenc szakirányt és a klasszikus ütőhangszeres képzést gondozza.

A Kamarazene Tanszék szellemi atyja Weiner Leó. A kamarazene tárgy minden diáknak minden évfolyamban kötelező, a tanszék a hallgatókból alakuló formációknak rendszeres fellépési lehetőséget és szakmai támogatást biztosít, emellett szakirányú továbbképzést is kínál.

A karnagyképzés intézményi feltételei 1919 őszén, Hubay Jenő zeneakadémiai főigazgatóvá történő kinevezését követően valósultak meg. A jelenlegi Karmester és Karvezető Tanszék 2007ben jött létre, érdekessége, hogy a hallgatók minden félévben professzionális együttessel tehet nek eleget a zenekari gyakorlat tárgy kötelezettségeinek.

A zenetanárképzés is immár évszázados múltra tekint vissza. A Tanárképzési Tanszék az elmúlt évtizedekben megtalálta helyét a művészképzéssel párhuzamosan, feladata, hogy ellássa a pedagógiai tantárgyak oktatását.

A zenetudományi (muzikológiai) képzés 1951ben jött létre Kodály Zoltán, Bartha Dénes és Szabolcsi Bence kezdeményezésére. A Zenetudományi Tanszék oktatói és kutatói arra törekszenek, hogy kövessék és gyarapítsák a nemzetközi zenetudomány eredményeit, illetve részt vállalnak a többi tanszék hallgatóinak oktatásában is. Mindemellett az etnomuzikológia specializáció a Népzene Tanszékkel együttműködve a magyar és a nemzetközi népzenekutatás eredményeit is követi és gyarapítja.

Önálló Zeneelméleti Tanszék az 1960as évektől működik a Zeneakadémián, de természetesen már az alapítástól kezdve folyt zeneelméletoktatás. Az elmúlt években a tanszék bekapcsolódott Európa egyre inkább élénkülő zeneelméletoktatási körforgásába, amellett, hogy a diákok oktatásáért is felel.

Magyarországon a jazz műfaja a tiltás, majd tűrés után 1965ben kapott helyet az állami zeneoktatásban, a Bartók Konzervatóriumban a tanszak előkészítését és megvalósítását Gonda János vállalta – ezzel a rögtönzésből fakadó zenei gondolkodás is feltűnt a magyar zeneoktatásban. Később a Jazz Tanszak a Zeneakadémia egykori Budapesti Tanárképző Intézetébe integrálódott, majd egyetemi tanszékké vált.

A Népzene Tanszék a Zeneakadémia legfiatalabb egysége, bár jelentős oktatástörténeti előzményekkel büszkélkedhet, hiszen legnagyobb XX. századi zeneszerzőink egyúttal fontos népzenekutatók is voltak. A 2007ben elindult felsőfokú hangszeres és énekes népzenészalapképzést követően 2009ben alakult meg, missziója a hagyományos zenei kultúránk hivatalos és szakmailag ellenőrzött továbbörökítése.

Freytag Orsolya, a Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztály vezetője

Kapcsolódó tartalom:

• Bartók Világverseny és Fesztivál (21. oldal) • A Gregorián énektől a madárdalig (54. oldal) • Kodály. What else? (70. oldal) • Küldetéstudat és példaértékű összefogás (77. oldal)