Rénézésre egy éltvidám, kedves srác, aki nem fél kinyitni a száját és kimondani, amit gondol. Mindenkihez van egy kedves szava. Ugyanakkor, ha kell, tud komoly lenni, és képes keményen megdolgozni azért, hogy elérje a célját. Forbauer Bendy-t kérdeztem a zenéről, egyetemi életről, tervekről. Mióta foglalkozol a zenével és hogyan kerültél bele ebbe a világba? Már 8 éves koromban elkezdtem foglalkozni versírással, mindig azon voltam, hogy találjak egy módot arra, hogy kifejezzem magamat. Ezért kezdtem el foglalkozni a dalszövegírással is, szerettem volna, hogy gondolataimat el tudjam juttatni az emberekhez. A zenéimben kicsit mélyebb vonalat képviselek, mint amilyen ember vagyok a valóéletben.
Interjú
Írta: Guba Márti
„már nem az a Bendy vagyok, mint eddig, hanem ez a srác már „valaki más”
A művészneved Valakimäs. Honnan jött ez a névválasztás? Eredetileg angolul írtam a szövegeimet, úgy 12 éves korom óta. Ki is hoztam pár dalt, ahol Bendy Forbauer néven futnak a projektjeim. A szívemhez közelebb állnak az angol szövegek, de szerettem volna
16
Agy-A-Lap
érvényesülni itthon, más stílust képviselve. Azt gondoltam, ez teljesen más, mint amit eddig itthon bárki csinált, de az előző angol dalaim stílusával sem állítható párhuzamba. Mivel az elmúlt években nőttem és fejlődtem, már nem az a Bendy vagyok, mint eddig, hanem ez a srác már „valaki más”.
Egyetemre jársz, dalszövegeket írsz, klipeket forgatsz, utazol. Hogy van időd mindenre? Számomra mára már szállóigévé vált, hogy a suli az első, rengeteget dolgoztam azért, hogy egyetemre járjak és teljesítsem a saját magam elé kiállított elvárásokat. Az utazásról az a véleményem, hogy az embernek, ha lehetősége adódik rá, nincs az az ok, amiért ne élne vele, hiszen míg az ember fiatal, addig van ideje bejárni a világot, kialakítani egy saját képet a körülötte forgó dolgokról és megtapasztalni mindent, amiből később építkezhet. Ezért, ha lehetőségem van rá, akkor utazom. A forgatások előre le vannak szervezve, mindent ahhoz igazítok. A zene az igazából hobbi, de egyben az életem is, így nem teher számomra a szövegírás, inkább kikapcsolódás. Úgy mondanám, hogy egy kis kiruccanás a saját kis világomba, elmenekülve a mindennapi dolgok elől.
