Számítások és becslések – avagy miként értékeljük a vagyonokat

Ami tegnap még nagy érték volt, az mára értéktelen vagy legalábbis kevesebbet ér. A koronavírus-járvány két éve alatt – plusz az ukrajnai háború nyomán – eltűnt a korábbi évtizedek kiszámíthatósága, és vele együtt a stabilnak hitt metódusok. Mindezek hatását megkíséreltük érvényesíteni az idei rangsorban, de alapvetéseink nem változtak, így a 100 Leggazdagabb magyar 21. kiadásában található számok összevethetők a korábbi adatokkal.

Számítás és becslés – ugyanaz? Mint eddig minden évben, a nyilvános céginformációs rendszerekre, a gazdasági szaksajtó írásaira, a tőzsdei adatközlésekre és részvényárfolyamokra, valamint a cégek hivatalos közleményeire támaszkodunk. Ezekhez adódnak további információk: az árbevétel, az adózás előtti eredmény, a saját tőke és a hitelállomány nagysága. Mindezeket már kiadványunk előkészítésének idején nagyjából ismerik a cégtulajdonosok. Így nélkülözhetetlen adatokat kaptunk a listáinkon szereplőktől is már a „bevallási szezon”, vagyis május vége előtt. Ahhoz, hogy valakit figyelembe vegyünk, továbbra is három alapfeltételnek kell teljesülnie: magyar állampolgárság, áttekinthető cégműködés, tiszta eredetű vagyon – azaz teljes transzparencia. Ha kétség merül fel akár csak egy kritérium tekintetében, lemondunk az illető szerepeltetéséről.

Kizáró ok a kettős állampolgárság, mert így az illető adózási „illetékessége” bizonytalan. Listánk első helyén toronymagasan állhatna nem egy magyar származású és külföldön sikeres nábob, aki egyben magyar állampolgár is. Akkor sem tudunk kellő alapossággal értékelni, ha valaki nem magyar adóalany, a cégei külföldön működnek és adóznak.

Az elmúlt huszonegy évben mindvégig ragaszkodtunk alapelveinkhez, és csak mindhárom feltétel megléte esetén kezdünk neki a számításoknak, majd a becslésnek. Ez egyben magyarázatot ad arra, hogy miért nem találhatók meg nálunk a vagyonukkal hivalkodó, ám cseppet sem makulátlan hátterű „kőgazdagok”. A leggazdagabb magyarok sikersztorijait tartalmazó kiadványunknak ugyanis az az egyik célja, hogy bemutassuk: tisztán, korrekt magatartással és eredeti ötlettel is lehet üzleti sikert elérni. Azt is rögzítenünk kell azonban, hogy sosem kritizáltuk a vagyonosodáshoz vezető módszereket – ez nem a szerkesztőség feladata. Magánpénzek, magánvagyonok Számításaink alapja a magán- és a céges vagyon, ami Magyarországon sokszor ugyanazt jelenti, vagy legalábbis erős átfedésben van. Ebben nincs semmi rossz, hiszen nálunk az újkori kapitalizmus alig több mint három évtizede működik, nem volt idő az eredeti felhalmozásra. A XX. században elvett vagyonokat pedig nem lehetett viszszaszerezni. Egy cég értékét viszont roppant nehéz felmérni, kivéve, ha tőzsdén jegyzik: a részvények árfolyama több-kevesebb objektivitással tükrözi azt. Ilyenre sajnos a magyar gazdagok esetében alig van példa. A tőzsdei cégek értékét eddig mindig a március utolsó napján elért árfolyam alapján határoztuk meg – idén ezt két héttel eltoltuk, és az április közepén érvényes árfolyamokból indultunk ki. Így tettünk a Graphisoft Park, az Opus Global és az OTP Bank esetében is.

Továbbra is valljuk, hogy az igazán reális vagyonértékelés nem más, mint a megvalósult üzlet. A kifizetett vételár tény, az összegben a felek megalkudtak, és kifizették. Lehet azt mondani, hogy ez a megközelítés nagyon egyszerű, viszont minden más csak feltevés és becslés. Ami vagy bejön, vagy nem. Számtalan példa volt a múltban alul-, de talán még több a felülbecslésre, még akkor is, amikor a világ gazdasága viszonylag biztos alapokon állt, és a folyamatok előre láthatók voltak. Most nem azok…

Startvonalon a saját tőke Kiindulópontunk továbbra is a cég saját tőkéje. Megítélésünk szerint ugyanis ez tükrözi a legjobban egy vállalkozás értékét. Lehetne ez az évente kimutatott adózás előtti eredmény, netán az EBITDA, de ezek csak pillanatfelvételt adnak. A saját tőke a cégek nagy részénél jól tükrözi az értéket; ahol nem, mint például a kereskedelmi vagy a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalkozásoknál, ott mást is figyelembe veszünk: nyereséget, piaci részesedést, exportot. Az értékelést kiegészítik az egyéb elemek: külföldi cégben való részesedés, ingatlanportfólió stb. Mindezek persze évről évre változhatnak. Az ingatlanpiac fellendülése például sokak vagyonát felértékelte – a zuhanás aztán csökkentette.

Ki hiányzik? Évekkel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy nem vesszük górcső alá a politikusokat, illetve azokat, akiknek a vagyona nem transzparens. Ezért nem találni listáinkon neves orvosokat és jogászokat, hiszen a hálapénz – ha van – éppen úgy nem transzparens, mint egyes ügyvédi bevételek. Nem tűnhetnek fel listánkon korábban kétes ügyletekből megszerzett pénzek sem, még akkor sem, ha ezeket tisztára mosták. A szerencsejátékból, olajszőkítésből megszerzett milliárdok úgy át tudtak alakulni, hogy ember legyen a talpán, aki kideríti az eredetüket – erre mi sem vállalkozunk. Csupán azt jelenthetjük ki: megpróbáljuk betartani hármas alapszabályunk vonatkozó tételét.

Naivitás kizárva Eddigi vagyonbecsléseinket nemegyszer igazolták az évek. Volt, hogy látszólag ok nélkül hagytunk ki „milliárdosnak látszó” üzletembereket, mint például a Quaestor-cégcsoport birtokosát. Nem ért nagy meglepetés minket, amikor kiderült: sokmilliárdos vagyon helyett sok tízmilliárdos hiányt halmozott fel. Persze előfordult, hogy a rászedettek között voltunk. Hittünk a mérlegeknek – utólag bevallhatjuk: kár volt…

Ha a fentieken már túl vannak, akkor se gondolják, hogy minden egyértelmű és tiszta. Olvassák kellő kritikával a szócikkeket és a listákat! Vessék össze őket az élettel, a tőzsdei elemzésekkel, a kutatóintézetek jelentéseivel, a cégekről készült elemzésekkel! És kövessék figyelmesen a magyar gazdaságról szóló tudósításokat! Mi is ezt teszszük minden évben.