Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni?

Magyar feltalálók, akik „kihagyták” a meggazdagodást NEHÉZ FELSOROLNI, HÁNY MAGYAR TALÁLMÁNY ENYÉSZETT EL AZ ELMÚLT ÉVSZÁZADOKBAN. A BUKÁS OKA: AZ ORSZÁG TÖBB MINT SZÁZ ÉVE A VILÁGGAZDASÁG FÉLPERIFÉRIÁJÁN MARADT, ÍGY HA VALAKINEK HASZNOSÍTHATÓ ÖTLETE TÁMADT, SZINTE CSAK AKKOR VOLT ESÉLYE, HA KÜLFÖLDRE MENT. SOKSZOR PERSZE MÉG AKKOR SEM…

Magyarország függő fejlődéséről 2021 végén jelent meg a legújabb kötet, Gerőcs Tamás munkája. Fő gondolata, hogy sem a rendszerváltás utáni privatizáció, sem a 2010 óta zajló, nemzeti tőkére alapozott átalakulás nem változtatott világgazdasági félperifériás helyzetünkön. Ez persze nem a rendszerváltás terméke, hiszen bő egy évszázada nem tudunk túllépni a saját árnyékunkon. Félperifériás félmegoldások A félperiféria feltalálói nem véletlenül nem érik el azt a sikert, mint a centrumban működő riválisaik. Ehhez ugyanis hiányoznak a gazdasági, társadalmi és politikai feltételek. I. Ferenc osztrák császár például nemcsak Martinovicsékat végeztette ki 1795-ben, hanem annyira félt az iparosítástól és a forradalomtól, hogy Bécsben 1802ben betiltotta az új gyárak alapítását. A birodalom eleve fejletlenebb magyar felén aztán Jedlik Ányos hiába találta fel ezek után a XIX. században a szódát, mert az a szikvízgyártó vállalkozás, amely az ötletet hasznosította volna, a fizetőképes kereslet hiánya miatt csődbe ment. Viszont a szódás bort a legendák szerint Vörösmarty Mihály keresztelte el „fröccsnek” – így ha a piacra nem is, az irodalomba betört Jedlik találmánya… A XIX. századi Magyarország kezdett ugyan felzárkózni a világgazdaság centrumához, de nálunk az iparosítással még nem járt együtt a fogyasztás bővülése. A találmányok már megjelentek, de nem volt, aki megvásárolja ezeket. Fénymásolók és „megkerülők” A félperifériás feltalálók számtalan problémával küszködnek: már ahhoz is pénz kell, hogy a szabadalmi védelmet folyamatosan megújítsák és minél több országra kiterjesszék. Máskülönben fennáll a veszélye annak, hogy az ötletet ellopják. A gyakorlatban persze inkább a „megkerülés” szokott előfordulni, amikor valamilyen nagyon hasonló műszaki tartalmú termékkel áll elő a konkurencia. A pénzhiány okozta Selényi Pál találmányának, a fénymásolásnak a magyarországi kudarcát is. Munkaadója, az Egyesült Izzó nem ismerte fel a találmány jelentőségét. Állítólag a cégvezetés kikérte egy Amerikába települt orosz tudós szakvéleményét az ügyben, de Vladimir K. Zworykin nem tartotta fejlesztésre érdemesnek Selényi ötletét. „Pechjére” Selényi viszont az USA-ban is szabadalmaztatta találmányát, amit egy ottani szabadalmi ügyintéző, bizonyos Chester F. Carlson is megismert. Márpedig az utóbbi lett a xeroxozás feltalálója Amerikában. Később bevallotta, hogy Selényi közleményeiből merítette az inspirációt. Az Encyclopaedia Britannica mutat rá a Carlson és Selényi közötti legfőbb különbségre: a világgazdaság centrumában tevékenykedő amerikai inventor 44 céget keresett meg, mire az egyik belevágott a xerográfia megvalósításába. Magyarországon Selényi az Egyesült Izzóhoz hasonló megrendelőt-finanszírozót nem is találhatott volna. Amikor nem karolták fel az ötletét, nemigen fordulhatott volna az államhoz sem: Selényi a Horthy-kor elején állami állást sem kaphatott, a negyvenes években pedig munkaszolgálatra hurcolták el, ahonnan már betegen tért vissza. Az Egyesült Izzó így is megvalósított néhány világraszóló szabadalmat, például Bródy Imre kripton égőjét, de nyilvánvalóan nem volt alkalmas arra, hogy a félperiférián, távol a világgazdaság centrumától, minden egyes technikai újdonságban meglássa az üzletet. (Selényi egyébként a kriptongáz előállításában segédkezett a cégen belül, sőt később Bródy Imréről tanulmányt is írt.) Automata váltó helyett „csak” golyóstoll Persze az sem mindig megoldás, ha jó helyre adjuk el a találmányunkat – tehát Amerikába. Amikor Bíró László az 1920-as években feltalálta a mechanikus automata sebességváltót, nemcsak saját korát előzte meg, hanem a General Motorsszal (GM) kötött szerződést sem mutatta meg szakértőnek, és gyorsan aláírta a havi 100-200 dolláros javadalmazást ígérő ajánlatot. Nem figyelt rá, hogy a GM nem kötelezte el magát a gyártásra (sem annak kezdődátumára, sem a minimálisan gyártandó mennyiségre). Így aztán az amerikai mamutcég kivárta, amíg saját, nem automata alkatrészei kifutnak, majd egy másik, hidraulikus automata sebváltó fejlesztésébe

fektetett pénzt. Bíró ötlete a süllyesztőbe került. Így a magyar feltaláló csak a golyóstollal vonul be majd a technikatörténetbe. Nem csak a Horthy-korban „szálltak el” magyar találmányok. Szabadalmi díjat a Kádár-kor állami cégei sem fizettek szívesen. Jánosi Marcell „bűvös flopijának”, a 3 hüvelykes lemeznek az 1974-es szabadalmi oltalmát sem hosszabbította meg a BRG Rádiótechnikai (korábban Vörös Szikra) Gyár. Így a japánok kissé módosítva, más átmérővel gyártották a flopit. Egyes kutatók szerint viszont Jánosi csak a flopi műanyag tokját szabadalmaztatta – azaz a találmány jelentősége kisebb, mint azt a „károsult” állította. Rubik és a 25 millió hamis kocka Jánosi tehát nem lett milliomos, nem úgy, mint a bűvös kocka általa olyannyira irigyelt atyja, Rubik Ernő. Az utóbbi Jánosival nagyjából egy időben, 1975 elején szabadalmaztatta ötletét. Ám Rubik ötletének is lenne helye minden idők legnagyobb feltalálói „bevételkiesései” között. Az ötletgazda magyar viszonylatban meggazdagodott, de nem annyira, mint amennyire ezt egy kapitalista országban tehette volna. Hiszen mégiscsak a világ egyik legnépszerűbb játéka lett a bűvös kocka. Egy 1983-as interjú alapján tudjuk, hogy a Rubik-kockákból Magyarország és külföldi partnerei addig 25 milliót adtak el, s a hamisítók körülbelül további huszonötmilliót. A Rubikkal szerződést kötő magyar gyártó ugyanis képtelen volt a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján megfelelő mennyiségben legyártani a világon olyannyira keresett játékot, és inkább a jogvitákba bonyolódtak bele a kacifántos történet főszereplői. Közben a távol-keleti gyártók annyi hamisítványt dobtak piacra, hogy a „quora.com” (egy népszerű kérdés-feleletre épülő internetes ismeretterjesztő oldal) ma is kitér rá: miként lehet eldönteni, igazi vagy hamisítvány-e egy megvásárolt „Rubik’s Cube”. Az író, Gyurkovics Tibor 1984-ben közölt egy szatirikus írást, amelyben többek között arról fantáziált, hogy Rubik Ernőnek adja ki magát, és óriási üzleteket köt a bűvös kocka eladására: „Volt, aki módosítani próbálta – gömbbé. – Módosítva – mondtam, csak utaljon a címemre kezdetnek nyolcvanezer dollárt”. Végül a viccből

Rossz helyre adtuk el a transzformátort is: nem Edisonnal kellett volna paktálni…

Ritka, hogy magyar találmányból nemzetközi siker legyen, ilyen volt a zárt magos transzformátor. Ám a legfontosabb piacon, az amerikain, a Westinghouse cég megkerülte a Ganz gyár mérnökeinek, a Déri–Bláthy–Zipernowsky triónak a szabadalmát. Ennek oka megint csak a magyarok hibája volt: rossz helyre adták el a találmányukat. A transzformátor váltóárammal működik. Ám a Ganz Edisonnal állapodott meg az USA piacára való bevezetésről – azzal az Edisonnal, aki az egyenáramban hitt. Ezek után nem csoda, hogy nem foglalkozott Dériék találmányával. Közben viszont a váltóárammal próbálkozó George Westinghouse – akihez csatlakozott az Edisonnal összevesző Tesla is – a magyar transzformátor helyett a hibás Gaulard–Gibbsrendszert vásárolta meg, és ezt tökéletesítette.

valóság lett, és 2009-ben tényleg megszületett a bűvös gömb is: a Rubik’s 360. Láttuk: a jó találmány nem elég önmagában. Az ötletet jól is kell tudni menedzselni, megfelelő helyre kell „eladni”. Nemcsak Rubik és Bíró járta meg ezt. Tihanyi Kálmán például nem a Siemens cégnek adta el az 1920-as években korszakalkotó tévétechnikai ötletét (a töltéstárolás elve alapján működő képfelvevő csövet), hanem addig tárgyalt egy amerikai társasággal, az RCA-vel, amíg a tengerentúli delegáció egyik tagja – ki más, mint Selényi karrierjének derékba törője! –, Vladimir K. Zworykin szabadalmaztatta saját ötletét Amerikában. E szabadalom meglepően hasonlított Tihanyi találmányára, de Zworykin futott be az Iconoscope-jával az USA-ban. Tihanyi pedig elfeledve halt meg 1947-ben Magyarországon. Magyarok a Holdon A legsikeresebb magyar tévéfejlesztő vitathatatlanul Goldmark Péter Károly lett, aki felismerte, hogy az USA-ban van jövője a találmányainak: ő fejlesztette ki a mikrobarázdás hanglemezt és a színes televíziót (1940-ben). Ráadásul nem is szegényen hunyt el: a CBS tévétársaság igazgatója, majd alelnöke lett, de még fia is a Rockefeller Alapítvány elnöke volt. Kevesen tudják, de Goldmark „felelős” a világ egyik legismertebb konteójáért: az ő megoldásával közvetítették ugyanis a holdra szállást, ami annyira jól sikerült, hogy azóta sem győzi a NASA cáfolni, hogy egy tévéstúdióban forgatták az egészet… A találmányokat tehát nem elég „feltalálni” – a gazdasági jelentőségüket is fel kell ismerni. A hazai pap tanárok közül a nagyváradi Károly Iréneusz József „drót nélküli telegráffal” kísérletezett Guglielmo Marconi előtt. Ám sem ő, sem a környezete nem ügyelt arra, hogy a váradszentmártoni premontrei rendház és a nagyváradi tüdőszanatórium között 1895 nyarán szikrakisülésekkel kommunikáló adó és vevő ötletét – azaz tulajdonképpen a rádió világraszóló szabadalmát – bejegyeztesse és levédesse. Károlyt haláláig mardosta a bűntudat, hogy felismerését nem publikálta azonnal, és nem hazája dicsőségét szolgálta ez a korszakalkotó találmány. De más is megelőzte Marconit, és ő sem lett világhírű – valójában ugyanis az amerikai Mahlon Loomis (1826–1886) hozott létre legelőször szikratávírós kapcsolatot 1868-ban. A másik, Károlynál sokkal híresebb pap tanár, Jedlik Ányos, a dinamó elvének leírásával óriási tudományos eredményt ért el, de a kivitelezéssel Werner von Siemens szerzett milliókat. Jedlik tulajdonképpen feltalálta az elektromotort, azaz a „villámdelejes forgonyt” is, de az igazi piaci sikereket elérő, váltóáramú elektromotorokat majd Nikola Tesla alkotja meg Amerikában. Teslának se ment volna nélkülünk Az ötletet a Horvátországból származó, de szerb nemzetiségű Tesla is valószínűleg Budapesten gondolta ki. Ám hajtotta a becsvágy, és nem maradt meg munkaadójánál, a Puskás Tivadar és Puskás Ferenc által irányított pesti telefonközpontban. „Tesla Miklóst” igen szerény fizetéssel mérnökként alkalmazták, de a feltaláló roszszul érezte magát Budapesten, és Puskás Tivadartól kért segítséget Pap János szerint, hogy kijusson Amerikába, Edisonhoz. A magyar vállalkozó, Puskás ugyanis Párizsban Edison európai képviselőjeként tevékenykedett, meg is írta az ajánlólevelet, így

Tesla eljutott Amerikába. Ott azonban összeveszett Edisonnal. Ugyanúgy, ahogy ajánlója, Puskás Tivadar is összekülönbözött később a Menlo parki varázslóval. Ám Puskással ellentétben Tesla nem Magyarországra vagy Horvátországba tért vissza, hanem Amerikában a konkurenciához állt át, és nagy sikereket ért el váltóáramú motorjával. A politikának mindig is nagy szerepe volt abban, hogy sikeres gazdaságot tudhat-e magáénak egy ország. Befogadó, a fejlődést gerjesztő gazdasági és társadalmi intézmények nélkül nincs tartós gazdasági növekedés Daron Acemoglu és James A. Robinson szerint. Ami a politikát illeti, a Kalmopyrin magyar feltalálóját, Richter Gedeont nyilasok lőtték a Dunába a második világháború végén. Papp Simon, a hazai olajipar „atyja” a háború után egy kommunista börtönben tervezgethetett, Selényi Pál üldöztetéséről pedig már szóltunk. Persze volt, aki újságíróként időben felismerte: találmányával jobb, ha nem várja meg a hasonló végkifejletet. A „biro”, illetve „biro-pen” a brit angolban golyóstollat jelent. Angol köznév azért lett Bíró László nevéből – akit a GM kapcsán említettünk –, mert a harmincas években még adriai cápatámadásokról álhíreket írogató feltaláló-szerkesztő a mások által közölt valódi híreket jól értelmezte.

Nácik, zsidók, zsarolók Az 1938-as első magyar zsidótörvény és Ausztria náci bekebelezése után – na meg nyilas parlamenti képviselőként fungáló barátjának tanácsára – Bíró jobbnak látta elhagyni az országot, és végül Argentínában valósította meg a hajszálcsövességen alapuló, de itthon 1938-ban még dugattyús változatban szabadalmaztatott ötletét. Argentínában, Paraguayban és Uruguayban is Bíró nevéből, pontosabban az Argentínában árulni kezdett íróeszközök márkanevéből köznevesült a golyóstoll neve. Az argentin napi sajtó manapság is használja a birome szót – ez Meyne János György és Bíró László nevéből származik. A Birome eredetileg egy aranyozott, úgynevezett visszahúzós rendszerű golyóstoll volt, de később közös cégük neve is lett. A Birome cégből semmi sem maradt nekik: jelentős részét már az alapításkor elvesztették, a golyóstoll kifejlesztését pénzelő argentínai magyar család ugyanis gyakorlatilag megzsarolta Bírót – elintézték és finanszírozták, hogy feleségét, lányát és bátyját kimenekítsék a zsidóüldözés elől Európából, cserébe megszerezték a cég többségi részesedését. Angliában is használják a „biro” kifejezést a golyóstollra (de nem annyira gyakran, mint a „biromét” Dél-Amerika déli részén), az viszont érdekes, hogy amerikai szájtokon a „biro”-ra rákeresve nem ad igazán találatot a Google. Nem véletlenül: Amerikában a családnév nem köznevesült, mert az amerikai gyártók többsége megkerülte Bíró, illetve jogutódjának 1943-as szabadalmát. Bíró története több szempontból is tipikus: a magyarországi üldöztetés elől menekült el, de minthogy a félperifériás országból nem a világgazdaság centrumába igyekezett, hanem egy másik félperifériás országba, Argentínába, találmánya az USA hatalmas piacán a helyi csúcsragadozók zsákmánya lett. Bírónak ekkor azonban már egyetlen részvénye sem volt a maga alapította cégben: nem csak finanszírozói-zsarolói kaptak tőle egyre nagyobb részesedéseket. Közben ugyanis egy másik, manapság emberek százmilliói által használt találmánya döntötte romba: New Yorkban akarta bevezetni a manapság a dezodoroknál használt golyós stifteket az illatszeriparba. Komák és sógorok A golyós stift százezer dolláros reklámkampánya előtt az anyagbeszerzést Bíró bátyja feleségének unokaöccsére bízta, aki hibás terméket szerzett be, és ez újabb százezer dolláros veszteséget okozott. Az eladhatatlan készletek és előre kifizetett reklámok az egész projektet bedöntötték. Bíró és Meyne ekkor kényszerültek részvényeik döntő részének eladására az argentínai golyóstollüzletben, így ki tudták fizetni a golyós stiftek veszteségeit. A stiftek korszaka csak évtizedekkel később jött el. Közben viszont Budapesten elterjedt, hogy Bíró milliomos lett DélAmerikában, így nem egy pesti család kerekedett fel, hogy Buenos Airesben megjelenjen, korábbi barátságra hivatkozva. Ám nagyot csalódott az egyik família, amikor pesti ötszobás lakásuk helyett a golyóstoll feltalálója csak egy kétszobásat tudott kint a rendelkezésükre bocsátani. (A családnak hiába volt ötszobás a pesti lakása, azt kibombázták a háborúban.) Bíró később így emlékezett: „A golyóstoll feltalálása roppant gazdaggá tehetett volna: ettől valójában igen messze vagyok, de (…) sosem siránkoztam amiatt, amit nem sikerült elérnem”. Más szempontból viszont tipikus magyar vállalkozó volt. A Wikipedia szerint „elektromágneses” autót is feltalált. Érdekes, hogy ezzel Puskás Tivadar nyomdokain járt, aki állítólag az 1870-es években Párizsban egy cseh szerelővel vagy mérnökkel elektromos autót akart építtetni, és – talán – használt is ilyen járgányt.

Ám a Teslák, a mai e-autók hátterében nem találunk magyar érdekeltséget, csak a dél-afrikai születésű Elon Muskot, aki a márka névadójához, a Puskásék által dolgoztatott „Tesla Miklóshoz” hasonlóan felismerte: a világgazdaság centrumába, az USA-ba kell költöznie, hogy megvalósíthassa vízióit.

• Szegő Iván Miklós

Irodalom

Daron Acemoglu–James A. Robinson: Miért buknak el nemzetek? Bp., 2013 Anarki [Vajda Gábor]: Jánosi Marcell, a bűvös flopi atyja. Index.hu Bíró László: Csendes forradalom. A golyóstoll regénye. Bp., 1975 Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a távközlés történetében. Dunaszerdahely, 2005 Gerőcs Tamás: Magyarország függő fejlődése. Bp., 2021 Gohér Mihály: Zipernowsky–Déry–Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója. 1967 Gyurkovics Tibor: Nem vagyok Rubik Ernő. Élet és Irodalom, 1984. május 18. 15. o. [Marinov Iván:] Mi történt Teslával Budapesten? Urbanlegends.hu Marx György: A marslakók érkezése. Bp., 2000 Pap János: Puskás Tivadar. Bp., 1960 Pap János: Magyar találmány-e a golyóstoll? Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1989 Rubik Ernő. Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Ruffy Péter: Tusrajz Rubik Ernőről. 1983 Végh László: Kazettatörténelem – párhuzamokkal és ellentmondásokkal. Szellemitulajdon.hu