Recept a gazdagsághoz

Ausztria

Németország

Dánia

Belgium

Hollandia

Franciaország

Svédország

Finnország

Írország

Ciprus

Málta

Olaszország

Szlovénia

Spanyolország

Észtország

Csehország

Lengyelország

Portugália

Litvánia

Lettország

Horvátország

Szlovákia

Görögország

Magyarország

Bulgária

Románia 23 687

22 693

22 371

22 100

21 968

20 471

20 413

20 362

19 775

18 590

18 588

17 099

16 633

16 171

14 240

14 035

12 335

11 602

11 509

11 031

10 734

10 503

9765

9360

8371

7338

Az EU27 országok lakosságának medián jövedelmi szintje,

2019 (vásárlóerő-paritáson)

E U 2 7

Forrás: Eurostat

A LEGGAZDAGABB MAGYAROK RANGSORÁHOZ HASONLÓAN A LEGGAZDAGABB ORSZÁGOK LISTÁJÁBAN IS A HÁTTÉRTÖRTÉNET A LEGIZGALMASABB. MILYEN ÚT VEZETETT A CSÚCSRA? MILYEN TANULSÁGOK VONHATÓK LE A LEGLÁTVÁNYOSABB DIADALMENETEKBŐL – ÉS A LEGCSÚFOSABB BUKÁSOKBÓL? EZEKRE A KÉRDÉSEKRE AD VÁLASZT AZ EGYENSÚLY INTÉZET, MAGYARORSZÁG FÜGGETLEN AGYTRÖSZTJE.

Egészen biztos, hogy nincs igazuk azoknak, akik szerint az országok eleve elrendelt pályán mozognak. A két világháború között Finnország egy főre jutó GDP-je körülbelül ugyanakkora volt, mint Magyarországé. Japáné alacsonyabb, nem beszélve a mai Koreáról vagy Tajvanról, amelyek sokkal szegényebbek voltak. A huszadik század elején Svédország a mai Magyarországhoz hasonlóan még mindig félperifériának számított, nem is beszélve Dániáról. Akkoriban senki sem lett volna képes nevetés nélkül azt mondani, hogy ezek az országok egyszer a világ legirigyeltebbjei közé fognak tartozni. Ahogy azt sem, hogy a kicsiny, erőforrásokban szegény Észtország a Szovjetunió összeomlását követően mindössze egy-két évtized alatt Európa egyik leglátványosabb kitörését fogja produkálni. De vajon mi a közös ezekben a nagyon eltérő sikertörténetekben? Elsősorban a hosszú távra tervezés képessége, a jobb intézmények és az emberi erőforrásokba való tudatos, kitartó befektetés. A nagy huszadik századi sikertörténetek – és leszakadások – fő tanulsága ez: minden történelmi és globális meghatározottság ellenére igenis van mozgástér. Számít, hogy mire költünk, és milyen távlatban tervezünk – vagyis létezik jó (és rossz) gazdaságpolitika. Ezt a tanulságot érdemes szem előtt tartanunk, amikor hazánk versenyképességét és jövedelmi helyzetét vizsgáljuk. A kiindulópont nem túl rózsás: Magyarország az Európai Unió legszegényebb tagállamai közé tartozik. Az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztásunk alapján a 3., az egy főre jutó GDP tekintetében pedig a 8. legrosszabb helyen állunk. A súlyos anyagi deprivációban élők aránya az EU-s átlaghoz és régiós versenytársainkhoz képest is kiugróan magas, a lakosság medián jövedelme pedig mindössze két uniós országban, Romániában és Bulgáriában alacsonyabb. Röviden szólva: saját ligánkon belül meglehetősen szegény társadalom vagyunk. A jó hír viszont az, hogy más országokhoz hasonlóan a mi végzetünk sincs eleve elrendelve.

Hogyan legyünk gazdagabbak? Az Egyensúly Intézet elemzése alapján az uniós csatlakozásunk óta eltelt közel két évtizedben a magyar gazdaság mintegy 30 százalékkal teljesített a lehetőségei alatt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy hatékonyabb intézményekkel és jobb gazdaságpolitikával mi is rengeteget javíthatnánk versenyképességünkön, és több helyet léphetnénk előre a leggazdagabb országok listáján. De vajon melyek a fő gyengeségeink, és mit is kellene tennünk? Íme a legfontosabb öt lépés!

1. Papírmentes, digitális államot! A gazdagabb országokban általában jellemzően nagyobb az állam (vagyis a GDP nagyobb hányada folyik át rajta), de egyúttal a „minősége” is jobb. A magyar állam ezzel szemben viszonylag nagy méretéhez képest rendkívül alacsony teljesítményt nyújt. Mind az állami, mind a versenyszféra szereplőinek elképesztő energiái mennek el felesleges adminisztrációra, miközben a közigazgatás a legtöbb nemzetközi összevetés alapján kirívóan rossz hatékonyságú. A Világbank üzleti környezeti rangsorában Magyarország 190 ország közül az 52. helyen áll, a nyolcadik legrosszabbként az EU-n, és utolsóként a saját régióján belül. Első lépésként ezért valóban korszerű, XXI. századi államot kell létrehoznunk: olyat, amely gyorsan és hatékonyan képes feldolgozni a rendelkezésre álló információk tömkelegét, és gyors, a gazdasági szereplőket és az állampolgárokat is segítő szolgáltatásokat képes nyújtani. Ennek fő eszköze a radikális digitalizáció. A vállalatok dolgát is megkönnyíti, ha az állami és az állammal folytatott ügyintézést digitalizáljuk (és ahol lehet, automatizáljuk), a könyveléstől a széttagolt állami információs rendszerek hatékonyabb összekapcsolásáig. 2. Készpénzmentes gazdaságot! Közismert, hogy a nagyarányú készpénzhasználat egyrészt az adóelkerülés és a korrupció melegágya, másrészt lassítja a gazdaság „vérkeringését”. Nem véletlen, hogy a fejlett államok világszerte a készpénzmentes gazdaság felé haladnak. Ehhez képest ma Magyarországon az összes tranzakció kétharmada még mindig készpénzzel történik. Első lépésként ezt az arányt 2030-ra a felére, vagyis egyharmadra kell csökkentenünk, majd tovább kell haladnunk a teljes készpénzmentesség felé. Ennek érdekében az állampolgárokat minden lehetséges eszközzel a bankolásra kell ösztönözni, méghozzá lehetőleg az online módra. Ezt úgy érhetjük el, ha a pénzintézetekkel együttműködve radikálisan csökkentjük a számlavezetés és a kártyahasználat költségeit. Az átálláshoz persze az is szükséges, hogy a kereskedelem és a szolgáltatás minden területén legyen lehetőség digitális fizetésre. Az online fizetési tranzakciók terheinek mérséklése mellett a készpénzfelvételt, illetve -befizetést a vállalatok és a lakosság esetében meghatározott értékhatár felett a jelenleginél nagyobb illetékkel kell terhelni.

3. Növekedésbarát adórendszert! Adórendszerünk ma nem serkenti eléggé a növekedést. Még mindig túladóztatjuk például a munkát vagy a gazdaságban fontos szerepet játszó online tranzakciókat, miközben nem terheljük eléggé azokat a tevékenységeket, amelyeket káros társadalmi hatásaik miatt egyébként is érdemes volna visszaszorítani (például a dohányzást vagy a környezetszennyező tevékenységeket). A „jó” dolgok (a munka, az értékteremtés) helyett adóztassuk nagyobb mértékben a „rossz” dolgokat (az egészségre ártalmas élvezeti cikkeket vagy éppen a készpénzhasználatot)!

68 63 58 53 48 43 38 33

WEF globális versenyképességi helyezések az évek során

2007-2008 2008-2009 2009-2010 2010-2011 2011-2012 2012-2013 2013-2014 2014-2015 2015-2016 2016-2017 2017-2018

Európai Unió medián Magyarország Csehország, Lengyelország, Szlovákia (V3) mediánja

Ennek megfelelően 41 százalékról csökkentsük az OECD átlagára, 34 százalékra az átlagbérek adóékét! Töröljük el a tranzakciós illetéket, amely a kis értékű tranzakciókon keresztül nagyobb mértékben bünteti a szegényeket, ráadásul merevebbé, nehézkesebbé teszi a gazdaságot! Ezáltal évente több mint 200 milliárd forintot szabadítanánk fel a pénzügyi rendszerben, amelyet részben a lakossági számlavezetés ingyenessé tételére fordíthatnánk. A dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás mellett a legfontosabb visszaszorítandó tevékenység, már csak Magyarország vállalt klímacéljai miatt is, a szén-dioxid-kibocsátás. Az EU-ban ezért támogatnunk kell egy igazságos karbonadó bevezetését, ügyelve arra, hogy az új tehernek ne a legszegényebbek legyenek a vesztesei. Egyedül ebből az egy adónemből évente akár ezermilliárd forintnyi pluszbevételre tehetnénk szert, amelyet felhasználhatnánk a növekedés szempontjából káros sarcok, például a társasági adó vagy a tranzakciós illeték kiváltására.

4. Nemzetközi bajnokokat! A sikeres gazdaságok jellemzője, hogy vállalataik a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket. Beszédes ezzel szemben, hogy az ötszáz legnagyobb kelet-közép-európai vállalat közül mindössze öt van legalább többségben magyar tulajdonban. A magyar államnak fontos szerepe lenne abban, hogy segítse az arra alkalmas, kellően versenyképes cégeket a külföldi piacokhoz való hozzáférésben. Magyarországon ma is számos olyan kis- és közepes vállalat működik, amely elvileg exportképes, ám nem rendelkezik olyan információkkal, nyelvtudással vagy kellő szintű helyismerettel, hogy akár csak valamelyik szomszédos ország piacára kiléphessen. A világ számos országában, például Németországban vagy az USA-ban ennek az áthidalására szolgálnak a különféle iparági nemzetközi kamarák, amelyek külföldi képviseleteik és helyi szakértőik révén gyakorlati jogi tanácsokkal, infrastrukturális támogatással vagy éppen piaci elemzésekkel segítik az adott országban jelen lévő hazai cégeket, illetve a helyi önkormányzatok és központi kormányzatok irányában képviselik ezek érdekeit. A magyar államnak is elő kell segítenie ilyen politikailag független, nonprofit szervezetek létrejöttét a legfontosabb külföldi piacokon.

5. Okos pénzügyeket! A forint tartósan leértékelődő, de kiszámíthatatlan pályája, a hosszú távon relatíve magas infláció vagy a még mindig túlzottan magas államadósság mind a bizonytalanságot növeli. Így a finanszírozáskor felmerülő prémiumok mind az államadósság, mind a magánszektor esetében magasabbak, mint legközelebbi versenytársainknál. Az államnak mindenekelőtt úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitikát kell követnie: vagyis konjunktúra idején spórolnia kell, hogy válság idején legyen miből pörgetni a gazdaságot. Legalább ilyen fontos, hogy szakítsunk a forint folyamatos leértékelődő pályájával, és valutánk árfolyamát a gazdaság mindenkori állapotához igazítsuk. A forint gyengülése a termelés növekvő importigénye miatt már kevesebbet használ az exportnak, mint amennyit a bizonytalanság növelése és a forint–euró árfolyam ingadozásainak való kitettség révén árt. Emellett az állam hatékonyságának növelése is sokat segíthet: az áfa-visszatérítések felgyorsítása lényegében egy olcsó – hiszen a vállalatok saját forrásából finanszírozott – gazdaságélénkítő hitelprogrammal lenne egyenértékű. Az adóhatóságnak néhány nap alatt el kell tudnia dönteni, hogy vizsgálni akarja-e az adott visszautalást, ha pedig nem, akkor legalább a megbízható minősítésű adózóknak azonnal vissza kell utalnia az áfát. Ezekből a példákból is látszik, hogy egy versenyképesebb, nagyobb jólétet elérő Magyarországhoz sok kicsi, nem is feltétlenül látványos lépésen keresztül vezet az út. A növekedésnek nincs univerzális, bárhol egyformán alkalmazható receptkönyve, más országok sikereiből azonban megtanulhatjuk, hogyan kell olyan környezetet teremteni, amely nem gátolja, hanem serkenti a gazdaságban rejlő energiák felszabadítását. Ehhez nincs szükség csodára – csupán hosszú távú gondolkodásra és következetes politikai akaratra.