Mit tennél a helyemben? SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy humorral, őszinteséggel és derűvel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit. Kedves Ildikó! Azért mentem el a szerzői estjére, mert kíváncsi voltam, elítél-e engem, tehát most részletesen leírom, amit ott akartam elmondani. Decemberben leszek hatvanéves, nyolc esztendeje élek özvegyen, és elegem van abból, hogy rendes vagyok. A családom számára a rendesség az egyetlen tulajdonságom! Pattanok, ha vigyázni kell az unokákra, soha nem mondok nemet, sütök, főzök, szolgálok. A barátnőimet is elhanyagolom, közben tele vagyok tervvel, vággyal, csakhogy mindent elnyomok magamban. Például fiatal koromban országos versenyt nyertem a partneremmel társastáncban, de az én komoly férjem botlábbal született, tehát az esküvőnk után véget ért a táncos korszakom. Véget ért az idegen nyelvek „uralma” is. Jól beszéltem németül, gagyogtam franciául, és terveztem, hogy nekivágok az angolnak. Terv maradt… Jöttek a gyerekek, köréjük rendeztem az életemet közben számviteli területen dolgoztam – dolgozom ma is –, ami úgy való nekem, mint az űrhajózás. Tehát arra gondoltam egy hároméves és egy kiskamasz gyerek nagymamájaként, hogy végre magammal is foglalkozom egy kicsit. Ennek első lépéseként meg akarom keresni a valahai táncpartneremet, aki régen szerelmes volt belém, és beiratkozom angol nyelvtanfolyamra. Ám amikor elmondtam a lányomnak, kiborult. Szerinte megbolondultam. Annyit fogott fel az egészből, hogy elegem van a családomból, nincs közöm az unokáimhoz, pedig a hároméves kisfia rajong értem. Ildikó, imádom az unokáimat, de szeretnék saját életet is! Tényleg bolond öregasszony vagyok? És ön mit tenne a helyemben? A jeligém: „Tanácstalanul”
4 | CSAK A NŐKNEK
