17 minute read
14. fejezet: Foglalkoztatási trendforduló
Ritkán fordul elő a gazdaságtörténetben, hogy egy gazdaságpolitikai váltás néhány hét és hónap alatt fordulatot hoz egy makrogazdasági mutatóban, ráadásul meghatározó gazdasági mutatóban. Különösen ritka ez a munkaerőpiaci mutatók esetében, hiszen azok alakulását a gazdaság ciklikus helyzete mellett erős hosszú távú trendek határozzák meg: a gazdaság szerkezete, a foglalkoztatási, képzettségi szerkezet, az életkor, a munkavállalók korfája és a földrajzi mobilitás. A magyar munkaerőpiac örökölt gyengeségei valójában már a rendszerváltás óta fennálltak, és egyre több torzulást mutató munkaerőpiacban jelentek meg.
A rendszerváltást követően a keleti exportpiacok összeomlása, az alacsony technológiai szinten működő, a piaci feltételek mellett versenyképtelenné váló hazai vállalati rendszer felszámolása és átalakítása a régió valamennyi országában komoly munkapiaci sokkot eredményezett. Magyarországon 1994-ig több, mint 1 millió fővel, majd 1995 és 1997 között – részben a Bokros-csomag néven elhíresült megszorító intézkedések következtében – további mintegy 100 ezer fővel csökkent a foglalkoztatás. Ezt a foglalkoztatási veszteséget egészen 2010-ig – rövid, 1998 és 2001 közötti időszakot leszámítva – nem sikerült a magyar gazdaságpolitikának kezelnie.
Ehelyett – és szemben más régiós gazdaság tapasztalataival – a csökkenő foglalkoztatásból adódó társadalmi feszültségeket a gazdaságpolitika rövid távon a könnyebb megoldás felé mozdulva, az inaktivitásba vonulás szabályainak fellazításával kezelte. Ezek az intézkedések rövid távon ugyan csökkentették a munkanélküliség mértékét, ám hosszú távon gyakorlatilag évtizedekre alapvetően befolyásolták a költségvetés mozgásterét és a gazdasági növekedés munkapiaci lehetőségét.
Az inaktívak (főként a korai és rokkantnyugdíjba vonulók) számának drasztikus növekedése a költségvetés kiadási oldalán jelentős és tartós többletkiadást jelent, miközben a személyi jövedelemadózásba bevonható foglalkoztatottak köre számottevően csökkent. Ezzel párhuzamosan az inaktivitásba vonuló, de egyébként még munkaképes korban lévő foglalkoztatottak képzettsége, munkavégző képessége az inaktivitásban töltött évek számával arányosan jelentősen csökken, egyben mérsékelve a gazdaság hosszabb távú potenciális növekedési képességét is.
14-1. ábra. Az aktívak, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek létszámának változása 1989 óta
Kumulált változás 1989-hez képest Ezer fő
600 400 200 0 −200 −400 −600 −800 −1000 −1200 −1400 1989* 1991* 1993 1995 1997 1999 Munkanélküliség 2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013
Foglalkoztatás 2015 Ezer fő
2017 2019 600 −1200 −1000 −800 −600 −400 −200 0 200 400 Kumulált változás 1989-hez képest −1400
Aktivitás
Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés (1992-től), Statisztikai évkönyv (1989–1993), *1989–1991 szakértői becslés
A 2000-es években az 1998–2001-es időszakot követően, a gyorsabb – igaz túlzott mértékű eladósodásból finanszírozott – gazdasági növekedés időszakában sem növekedett érdemben sem a munkapiaci aktivitás, sem a hazai foglalkoztatás. A vállalatok a növekvő kibocsátást új munkaerő alkalmazása helyett inkább a munka és tőke input egyre erősebbé váló felhasználásával állították elő. (14-1. ábra)
A gyors növekedés ellenére sem javuló munkapiaci feltételek hátterében természetesen ebben az időszakban is főként a gazdaságpolitika hibás döntései álltak. Az inaktivitásba vonulás feltételei változatlanul lazák voltak, a tényleges nyugdíjkorhatár érdemben elmaradt a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatártól. A munkaképes korú inaktívak számára elérhető bőkezű kormányzati juttatások egyrészt hosszú távon finanszírozhatatlan terhet jelentettek a költségvetés számára, másrészt a juttatásokban részesülők tartósan távol maradtak, vagy éppen meg sem jelentek a munkapiacon. Ezzel párhuzamosan a költségvetés magas kiadási oldala a jelentős költségvetési hiány ellenére erős bevételi kényszert jelentett a kormányzat számára. Ennek egyik forrása rendre a munkát terhelő adók és járulékok emelése volt.
A folyamat eredményeként a munkára rakódó adóterhek az OECDtagállamok között az egyik legmagasabb értéket érték el. A progreszszív adórendszerben a magas adóterhelés ráadásul a társadalom széles rétegeit érintette, hiszen gyakran már az átlagbér közelében kereső munkavállalók is a legmagasabb adókulccsal adóztak. A magas adók különösen az átlagbér feletti keresettel rendelkező családok esetében erős ellenösztönzőként működtek, illetve nagy arányban a jövedelmek eltitkolását okozták.
A folyamat eredményeként 2007-ben, még a globális pénzügyi válság előtt, és három évvel Magyarország uniós csatlakozása után hazánk az egyik legalacsonyabb munkapiaci aktivitási rátával rendelkezett az EU tagállamaiban. A nagyjából hasonló méretekkel rendelkező cseh gazdaságban mintegy 1 millió fővel többen jelentek meg rendszeresen a munkapiacon, mint Magyarországon.
A munkapiaci gondok jól meghatározható társadalmi csoportokat érintettek. Ilyenek voltak a fiatalok, a nyugdíjkorhatár előtt álló idősebb korosztály, a szülőképes korban lévő nők és az alacsony képzettséggel rendelkezők. Esetükben az aktivitási ráta rendre elmaradt a fejlettebb uniós országok átlagaitól és többnyire a régiós versenytársak megfelelő értékeitől is. Egyértelmű volt, hogy egy munkapiaci reformnak kínálati
oldalon a rossz ösztönzők (kormányzati juttatások és progresszív személyijövedelemadó-rendszer) felszámolása mellett e társadalmi csoportok foglalkoztatására és foglalkoztathatóságára kellett összpontosítania. Ahhoz, hogy a kínálat növekedése mellett a foglalkoztatás is párhuzamosan emelkedjen, szükséges a keresleti környezet megfelelő alakulása. Ennek elérése azonban különösen nehéz volt az elmúlt évszázad egyik legsúlyosabb gazdasági válságát követő, elhúzódóan hosszú kereslethiányos környezetben. Így a munkatényező költségeinek csökkentése mellett a munkapiaci rugalmasság növelése is szükséges. (14-2. ábra)
14-2. ábra. Aktivitási ráta egyes társadalmi csoportok esetében Magyarországon és a régió országaiban (2007)
% 90
80
70
60
50
40
30
20
10
CZ HU PL SK Alacsony képzettségűek CZ HU PL SK Nyugdíj előtt állók (55−59)
CZ HU PL Fiatalok (15−24) EU15 átlaga SK CZ HU PL SK Középkorú nők (25−49) 90
80
70
60
50
40
30
20
10
Forrás: Eurostat
A magyar gazdaságtörténet ritka pillanataként 2010 közepétől jelentős növekedésnek indul a foglalkoztatás, miközben a munkanélküliségi szint is fokozatosan csökkenni kezdett. Minek köszönhető, hogy az erős strukturális gyengeségeket mutató magyar munkaerőpiac esetében
a kormányváltás lényegében azonnal foglalkoztatási fordulatot indított a gazdaságban?
Ebben három ok játszhatott szerepet: a magyar értékrend, a helyreállítási periódus és az új gazdaságpolitika.
A magyar értékrend egyértelműen munkaközpontú, az egyéni és családi gyarapodást állítja az életcélok középpontjába: ezt munkán keresztül képzeli el. Talán nem véletlenül népszerű a magyarok körében az a közmondás, miszerint: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Piaci felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar munkavállalók az uniós átlagnál lényegesen nagyobb arányban tartanak munkahelyük elvesztésétől. Ez azt tükrözheti, hogy a magyarok elsődlegesen a munkán keresztül látják elérhetőnek az egyéni és családi célokat, valamint jövedelmük és vagyonuk gyarapodását. Természetesen a munkaerőpiacról kiszorult csoportok esetében, valamint a munkanélküli, de aktív munkavállalói csoportok esetében még ennél is erősebb a munkaközpontú értékelv: akinek nincs munkája, talán még erősebben szeretne munkahelyet, mint aki a meglévő munkahelyét kívánja megőrizni.
A 2002–2010 közötti elrontott gazdaságpolitika és sikertelen költségvetési konszolidáció hosszú időszakában a magyar értékrendben előkelő helyet elfoglaló munka és munkahely nem állt a gazdaságpolitika középpontjában. A 2008-as pénzügyi válság előtt megengedte a termelés munkaintenzitásának fokozatos csökkenését, majd a pénzügyi válság sikertelen kezelése – a munkát terhelő extraadók bevezetésével, valamint a teljes kereslet súlyos visszaesését előidéző költségvetési megszorításokkal – tovább gyengítette a munkaerőpiacot. Az új kormányzat azonban már egyszer bizonyította az 1998–2002 közötti időszakban, hogy a gazdaságpolitika képes tömegesen új munkahelyek teremtésére. Ezt a politikai és gazdaságpolitikai célt folyamatosan képviselték a 2002–2010 közötti elrontott gazdaságpolitika időszakában ellenzéki politikai erőként, majd a parlamenti választások idején is alapvető célként fogalmazták meg: benne volt tehát a levegőben a munka és az új munkahelyek felértékelődése a kormányzás terén.
A második ok a rövid helyreállítási periódus. 2008-ban két válság találkozott Magyarországon: a 2002–2008 közötti elrontott gazdaságpolitika és annak sikertelen konszolidációs kísérlete nyomán fellépő belső válság és a 2008 őszén kitört globális és európai uniós pénzügyi válság. A két válság hatására 2009-ben több mint 6,5%-kal csökken a magyar GDP, tömegesen kerülnek csőd- és felszámolási eljárás alá kis- és középvállalatok, és folyamatosan szűnnek meg munkahelyek. A gazdasági cikluselmélet szerint a rövid és hosszabb fellendüléseket visszaesések követik, melyek újból helyreállítási periódusoknak adják át helyüket. A magyar gazdaságban a 2009-es jelentős zuhanást 2010–2011 során egy rövid helyreállítási periódus kísérte. A helyreállítási periódusokban előbb a gazdaság teljesítménye javul, majd azt késve követve a munkaerőpiaci jellemzők is szinte automatikusan javulnak a válságévhez képest: ezzel összhangban 2010-ben lényegében automatikusan javultak a magyar gazdasági mutatók a 2009-es zuhanáshoz képest.
A harmadik ok a kormányzat új politikája és gazdaságpolitikája, amelynek új képlete alapján azonnal felértékelődött a munka, a munkavállalás és a munkahelyteremtés. Ez már a gazdasági pszichológia körébe tartozik. A gazdaságpszichológia igen erősen hat valamennyi gazdaságban, különösen erősen Magyarországon. A társadalom és a gazdaság szereplői mindig igen erőteljesen figyeltek a nyílt és rejtett kormányzati üzenetekre.
Az 1990 és 2010 közötti időszak döntő részének nyílt üzenete a munkaerőpiaci szereplők számára az volt, hogy a gazdaságpolitika a költségvetési egyensúlyt és a gazdasági növekedést tekinti központi elemnek, a foglalkoztatási szintet és a munkanélküliség arányát nem tartja kiemelten fontosnak. Bár egy rövid időszakban, 1998–2002 között már megjelent e harmadik elem is, de az 1990–2010 közötti két évtizedet meghatározó módon ez a nyílt üzenet jellemzi. A gazdaságpolitikai üzenetekben az egészséges munkaerőpiaci működéshez szükséges magas foglalkoztatási szint, alacsony munkanélküliségi ráta és folyamatosan növekvő képzettség nem voltak egyenrangú szereplők az egyensúlyhoz és növekedéshez mérten.
2010 közepén azonban a júniusi kormányprogramban a piaci szereplők egyértelmű üzenetet kaptak, hogy az új kormány komolyan gondolja gazdaságpolitikáját: az államháztartási hiány elfutására az új gazdaságpolitika nem olyan választ adott, amelyből növekedési és foglalkoztatási áldozat vállalására lehetett volna következtetni. Sőt éppen fordítva: olyan jelzéseket küldött a gazdaságpolitika 2010 közepén az üzleti szektor és a családok felé, amelyekből világossá vált, hogy a gazdaságpolitika 2010-től kezdve már nem két, hanem három elemet állít középpontjába: a fenntartható egyensúlyt folyamatosan bővülő foglalkoztatással és tartós gazdasági növekedéssel célozza meg.
Ez a nyílt üzenet azonnal hatott a piaci szereplők körében. Világossá vált, hogy az 1990 utáni parlamenti demokrácia történetében ritka pillanatként a kormány éppen azt a gazdaságpolitikát valósítja meg, amelyet a választási ígéretek során vállalt, és valóban a munkahelyteremtést és munkavállalást állítja gazdaságpolitikája középpontjába. Ez erős üzenet volt, hiszen a költségvetési egyensúly minden korábbi felborulása gazdaságpolitikai fordulatot hozott a korábbi politikai elitek és kormányok választási programjához képest. 1990–1994 között hatalmas foglalkoztatási és növekedési áldozatot eredményezett a neoliberális piacgazdasági átmenet, noha nem ezt ígérte az 1990-ben elsőként szabadon megválasztott új kormány. Hasonló módon 1994–1998 között a további százezer munkahely megszűnését kiváltó megszorító gazdaságpolitikáról sem lehetett olvasni az 1994-es választási programban. 1998–2002 között éppen az történt, amit a későbbi győztes politikai elit ígért, de ez olyan rövid kivétel volt, hogy nem vált meghatározóvá a társadalmi csoportok érzékelésében.
A foglalkoztatás folyamatos bővülése a konszolidáció és stabilizáció során
A 2010 utáni sikeres államháztartási konszolidációt és tartós gazdasági stabilizációt az jellemzi, hogy a teljes időszakban végig valamennyi foglalkoztatási mutató javult a magyar gazdaságban. A foglalkoztatá-
si trendforduló pillanatától, tehát 2010 közepétől a foglalkoztatottak száma – a szezonális hatásokat kiszűrve – folyamatosan nő, miközben a ciklus második felétől fokozatosan csökken a munkanélküliség. A munkanélküliség alakulását kezdetben árnyalja egy fontos tényező: folyamatosan nő az aktívak aránya és száma a magyar munkaerőpiacon. A munkapiaci ösztönzők megváltoztatásának, a nyugdíjba vonulási szabályok fokozatos szigorításának, a segélyezési rendszer átalakításának hatására egyre több ember jelent meg a munkapiacon, miközben az indokolatlan inaktivitásba vonulás egyre nehezebbé vált. A korábban a magyar gazdaság Achilles-sarkát jelentő rendkívül alacsony munkakínálat tartós növekedésnek indult. (14-3. ábra)
14-3. ábra. A foglalkoztatottak, munkanélküliek és aktívak számának változása
Ezer fő 800 Ezer fő
800
600
400
200
0
−200
−400 2010 2011 2012
2013 Foglalkoztatás 2014 2015 2016
2017 Munkanélküliség Megjegyzés: Kumulált változás 2010 januárjához képest. Forrás: KSH 2018
2019 Aktivitás 600
400
200
0
−200
−400
A kormányzati döntések következtében a válság előtti szinthez képest a magyar munkakínálat az egyik legnagyobb növekedést mutatta az európai gazdaságok között. A sikeres felzárkózásnak köszönhetően megközelítettük a teljes foglalkoztatást: 2019-re a munkanélküliségi ráta az egyik legalacsonyabb volt az Európai Unióban, míg a foglalkoztatási ráta a 15-64 éves korosztályban meghaladta az uniós átlagot.
A munkanélküliségi ráta a 2012-es év W alakú recessziója következtében valamelyest megemelkedett. A GDP 2012-es csökkenése miatt a munkapiaci kereslet nem követte a kínálat fokozatos bővülését. 2013tól azonban a dinamizálódó gazdasági növekedéssel párhuzamosan a foglalkoztatás is érdemben bővült, így a munkanélküliségi ráta is számottevő csökkenésnek indult.
A munkaerőpiaci fordulatok, ezen belül különösen a foglalkoztatási ráta bővülése nem volt általános az európai tagállamok között: a költségvetési konszolidációra kényszerült országcsoportban lényegében kizárólag a magyar gazdaságban bővült a foglalkoztatás. Ez annak köszönhető, hogy hazánk nem hagyományos gazdaságpolitikai eszközökkel sikeresen kezelte a költségvetési válságot. Mindez 2013-tól látszik a legjobban, amikor már a 2008 utáni pénzügyi és gazdasági válságkezelés ötödik évében voltunk. Magyarországon a sikeres konszolidáció és stabilizáció következtében 2013-tól már növekedési és fogyasztási trendforduló is erősítette a korábbi foglalkoztatási fordulatot.
A nemzetközi adatokat vizsgálva a válságot követően a foglalkoztatási és növekedési adatok alakulása megfelel az elméletileg várt kapcsolatnak. A két változó között pozitív kapcsolatot találunk. Döntően azon gazdaságokban növekedett a foglalkoztatottak létszáma, ahol a válság hatásai mérsékeltebbek voltak, és a kilábalási periódusban már sikerült elérni, sőt meghaladni a válság előtti kibocsátási szintet. Ezzel szemben a válság alatt és azt követően súlyos reálgazdasági veszteséget elszenvedő országokban a gyenge növekedési teljesítmény a foglalkoztatás visszaesésével, az ebből adódó társadalmi feszültségek növekedésével járt. (14-4. ábra)
14-4. ábra. A nemzetgazdasági foglalkoztatás és a reál GDP változása 2008 és 2013 között
Foglalkoztatottság Százalékpont
4 3 2 1 0
−1 −2 −3 −4 −5 −6 −8
EL
−6 −4
CR LU Százalékpont
DE HU BEAU SE RO CZUK FR CY IT FI DK NL EU−28 EE SK SL
PT
ES IR
LT LV
BG MT
PL 4 3 2 −3 −2 −1 0 1 Foglalkoztatottság
−4
−2 Reál GDP 0 2 −5 −6
4
Megjegyzés: Átlagos változás, 15-64 éves foglalkoztatottak körében. Forrás: Eurostat
Magyarország helyzete ebből a szempontból azonban kivétel. Azon országokon belül, ahol a GDP szintje még 2013-ban is a válság előtti érték alatt alakult, hazánk volt az egyetlen gazdaság, amelyben növekedett a foglalkoztatottak száma.
Fordulat a munkapiac örökölt gyengeségében
A magyar munkaerőpiac örökölt gyengeségei között talán a legnagyobb gondot az alacsonyan képzettek, a nyugdíjkorhatár előtt állók, a fiatalok és a szülőképes korban lévő nők európai átlagtól elmaradó foglalkoztatása jelentette. Ráadásul a 2008–2009-es nemzetközi válság – amely Magyarországot az elhibázott gazdaságpolitika következtében különösen súlyosan érintette – egyes társadalmi csoportokban tovább
növelte a foglalkoztatási problémákat. Ilyen terület például a fiatalok foglalkoztatása.
14-5. ábra. A foglalkoztatási ráta változása az alacsony képzettséggel rendelkezők körében
Százalékpont 20 Százalékpont
20
15 10 5 0 −5 −10 −15 Görögország Ciprus Horvátország Franciaország Románia Szlovénia Belgium Dánia Portugália Hollandia Írország Lengyelország Finnország Svédország EU átlag Olaszország Spanyolország Ausztria Luxemburg Csehország Málta Bulgária Németország Szlovákia Lettország Egyesült Királyság Litvánia Magyarország Észtország 15 10 5 0 −5 −10 −15
Megjegyzés: 2010 és 2019 között, Horvátország 2013 óta EU-tag. Forrás: Eurostat
Az 1990–2010 közötti hosszú piaci átmenet időszakában – egy rövid négyéves ciklust kivéve – végig a munkahelyteremtéssel és munkavállalással ellentétes gazdasági ösztönzők működtek, ezek okozták a munkaerőpiaci torzulásokat. A 2010-ben kezdődő foglalkoztatási fordulatot érdemes ennek ismeretében, a foglalkoztatási problémákkal küzdő társadalmi csoportok helyzetét illetően külön is értékelni. (14-5., 14-6. ábra)
A globális válságban különösen problémás foglalkoztatás terén elért sikerek hátterében több tényező együttes hatása áll. Egyrészt közvetlenül hatott a kormányzat munkapiaci aktivitást és foglalkoztatást érintő intézkedéseinek sorozata, másrészt hatással volt a kormányzat
által hangsúlyozott – a munkavállalást előtérbe helyező – gazdaságés társadalomfilozófia, végezetül pedig hatott a költségvetési kiigazítás érdekében meghozott lépések szerkezete is.
14-6. ábra. A foglalkoztatási ráta változása a nyugdíjkorhatár előtt állók körében
Százalékpont 25 Százalékpont
15
20 10
15 10 5 0 −5 Görögország Ciprus Luxemburg Egyesült Királyság Svédország Hollandia Dánia Finnország Írország Spanyolország Horvátország Németország Románia EU átlag Észtország Franciaország Bulgária Lettország Ausztria Olaszország Portugália Belgium Málta Litvánia Szlovákia Csehország Lengyelország Szlovénia Magyarország 5 0 -5 -10 −15
Megjegyzés: 2010 és 2019 között, 55–59 éves korosztály, Horvátország 2013 óta EU-tag. Forrás: Eurostat
A munkapiaci aktivitást ösztönző lépések mellett a közmunkaprogramok elindítását és folyamatos bővítését, a Munkahelyvédelmi Akcióterv lépéseit és a munka törvénykönyvének módosításait érdemes kiemelni. A munkapiac keresleti oldalát a kormányzat a közvetlen beavatkozás mellett közvetett eszközökkel is képes befolyásolni. Ezek az eszközök a foglalkoztatás költségeit és a termelés szerkezetét egyaránt érinthetik. A foglalkoztatás költségeit érintő intézkedések közül a személyi jövedelemadózás reformja és a Munkahelyvédelmi Akcióterv lépései hatottak leginkább. Az egykulcsos, családi személyi jövedelemadózás
bevezetése számottevően csökkentette a korábban nemzetközi összevetésben is kiugróan magas hazai adóéket, a bérekre rakódó munkavállalói és munkáltatói adó- és járulékterhek mértékét. Ez önmagában egy adósságválságot követő kereslethiányos időszakban nagyobb alkalmazkodási lehetőséget jelentett a vállalati szektor számára, miközben még egy mérsékeltebb nominális béremelés esetében is számottevően növelte a nettó béreket a háztartások esetében.
Ezt egészítették ki a Munkahelyvédelmi Akcióterv intézkedései. Ezek közül a legfontosabb pontosan a legnagyobb foglalkoztatási problémákkal jellemezhető csoportok esetében további, célzott járulékkedvezményt biztosított a vállalatoknak, amivel általánosan támogatta az érintett munkahelyek megőrzését és növelését.
Végezetül fontos kiemelni a költségvetési konszolidáció szerkezetének a teljes keresletre és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásait is. A válságot követő költségvetési tapasztalatok azt mutatták, hogy olyan időszakban, amikor a magánszereplők (vállalatok, lakosság) egyébként is saját adósságaik leépítésével vannak elfoglalva, a költségvetési egyensúly javítását célzó intézkedések az átlagosnál is nagyobb reálgazdasági áldozatokkal járhatnak. Különösen igaz ez, amikor az intézkedések közvetlen költségvetési kiadások csökkentését érintik, és/vagy nagy arányban a háztartások terheit növelik.
Ezek a kiigazítások a reálgazdasági kockázatok mellett a társadalmi feszültségek kiéleződését is magukkal hozhatják. Ezt figyelembe véve 2010-et követően a magyar gazdaságpolitika eltávolodott a hagyományos válságkezelési eszköztártól. A kiadások azonnali lefaragása helyett számos intézkedés a bevételi oldalon javította a költségvetési egyenleget, miközben egyre szélesebb körben sikerült megosztani a konszolidáció terheit. Különösen fontos volt az egyes, korábban rendkívül magas jövedelmezőséggel működő, így nagyobb teherviselő képességgel rendelkező vállalatcsoportok bevonása a közös teherviselésbe.
Jól jelzi a konszolidáció szerkezetének különlegességét, hogy a magyar foglalkoztatási fordulat kivételes a válságkezelésre kényszerült országok csoportjában. A spanyol, olasz és portugál gazdaság foglalkoztatási veszteségeket mutat a válságkezelés során, miközben 2010-től a magyar gazdaságban nő a foglalkoztatás, a közmunka hatásait kiszűrve is. (147. ábra)
14-7. ábra. A 15–64 éves foglalkoztatottak számának változása 2010 első negyedévéhez képest a Club Med országaiban és hazánkban
%
25 20 15 10 5 0 −5 −10 −15 −20 −25 2010 2011 2012
2013 Görögország Portugália 2014 2015
2016 Spanyolország Magyarország* 2017 2018
2019 Olaszország 25 20 15 10 5 0 −5 −10 −15 −20 −25
Megjegyzés: A magyar foglalkoztatás közfoglalkoztatottak nélkül értendő. Forrás: Eurostat, MNB
Ez jelzi a két válságkezelés eltérő eredményességét. Míg az eurozóna déli országcsoportjában a költségvetési egyensúly helyreállítására hagyományos és a megszorító programokra épülő gazdaságpolitikát használtak, ami nem hozott fenntartható egyensúlyt, addig Magyarországon a nem hagyományos új gazdaságpolitika helyreállította a pénzügyi egyensúlyt. E két eltérő gazdaságpolitika ellentétes eredményre vezetett a versenyszektor foglalkoztatásában. Elmondható, hogy az eurozóna déli csoportjában alkalmazott válságkezelés kizárólag a költségvetési
egyensúly helyreállítására, valamint az államadósság-válság megelőzésére összpontosított, eközben figyelmen kívül hagyta a foglalkoztatást és a munkanélküliséget. A hagyományos, ortodox gazdaságpolitika csupán az egyensúlyra és a növekedésre figyel, mert feltételezi, hogy a korábbi magas szinten marad a foglalkoztatás, illetve nem célozza meg az alacsonyabb foglalkoztatási szint emelését, ezért foglalkoztatási és növekedési áldozattal jár az egyensúlyi kiigazítási kísérlet. A gazdaságpolitika nem éri el egyensúlyi célját, miközben gyengíti a gazdaság stabilitását, és társadalompolitikai áldozatot hoz.
A sikeres magyar költségvetési konszolidáció és gazdasági stabilizáció 2010–2014 között egyértelműen megerősíti, hogy sem a pénz- és árupiacokon, sem a munkaerőpiacon nem működik a piaci önszabályozás. Egy új, társadalmi szempontból jobb egyensúly elérése az állam nélkül nem lett volna elérhető.
A 2010 és 2019 közötti folyamatos foglalkoztatásbővülés sikeres államháztartási konszolidáció mellett ment végbe: a gazdaságpolitika mind az egyensúlyra, mind a foglalkoztatási helyzetre kiemelten figyelt. A 1990 és 2019 közötti magyar gazdaságtörténet egyik tanulsága, hogy a gazdaságpolitika mindig jelentősen befolyásolja a piacok működését; amíg viszont a hibás kormányzati politika negatív, a helyes politika pozitív irányba terelheti a piacok működését. A piacon soha és sehol nem alakul ki automatikusan, a belső önszabályozás révén egyensúly, ehhez állami szabályozásra van szükség, de hibás beavatkozás még ront is az egyébként tökéletlenül működő piaci szabályozáson. Ezzel szemben a helyes beavatkozás kiegyenlíti a piaci szabályozás hiányosságait.
A foglalkoztatás bővüléséhez hozzájárult a foglalkoztatás szerkezetének változása. A magyar munkapiacon a válság előtt elhanyagolható volt a részmunkaidősök foglalkoztatása. Ez a válság során megváltozott. A vállalatok a munkaerő tartalékolásával a teljes munkaidőben foglalkoztatottak egy részét részmunkaidős állásba jelentették be. Így kisebb költséget jelentett az alkalmazásuk, valamint alkalmazkodni tudtak a visszaeső kereslethez is. Ez a későbbi kilábalási időszakra is segítséget
nyújtott, mivel a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan ezekben az esetekben nem kellett új állásokat kiírni, felvételt tartani, betaníttatni az új munkaerőt, hanem egyszerűen az eddig részmunkaidőben dolgozókat újra teljes munkaidőben foglalkoztatták. A részmunkaidősök között általában több a nő, ez igaz hazánkra is, ám a válság során a férfiak részmunkaidős foglalkoztatása is növekedésnek indult.
A részmunkaidőben foglalkoztatottak körében többségben vannak a középfokú végzettségűek, az ő körükben növekedett a részmunkaidős foglalkoztatás a legnagyobb mértékben.53
A munkapiac rugalmasabbá válásához hozzájárult az új Munka törvénykönyvének bevezetése is. Ez olyan újszerű és korábban jól bevált megoldásokat is tartalmaz, mint pl. a munkakör megosztása, mely során több foglalkoztatott dolgozik egy munkakörben, vagy a több munkáltatónál létesített munkaviszony.
A konszolidáció és foglalkoztatási fordulat segítette a gazdaság fehérítését
Láthattuk, hogy a költségvetési intézkedések és a konszolidáció szerkezete alapvetően hozzájárult a foglalkoztatási helyzet javulásához. A sikeres foglalkoztatási fordulat eközben segíti a gazdaság kifehérítését, ami hosszabb távon is fenntarthatóvá teszi az államháztartási konszolidációt. Minél kisebb a rejtett, nem adózó gazdaság aránya, annál több új bevétel folyik be a költségvetésbe, tehát a gazdaság kifehéredése fenntarthatóvá teszi az elért 3% alatti GDP-arányos államháztartási hiányszintet.
A 2010 és 2015 közötti időszakban igen jelentős a közmunka és a fehéredés hatása a versenyszférán kívüli munkaerőpiacon. Míg a 2010– 2011
53 A témáról bővebben írt Bodnár K. (2014): Részmunkaidős foglalkoztatás a válság alatt, MNB-szemle.
közötti időszakban még kisebb arányban járult hozzá az új munkahelyek létrehozásához a nem adózó gazdaság szűkülése, tehát a gazdaság fehéredése, addig a 2011–2015 közötti négy évben már ez a hozzájárulás 50–80% közötti: az államháztartási konszolidáció és a gazdasági stabilizáció folyamatosan fehéredő gazdaságra épül. (14-8. ábra)
14-8. ábra. A versenyszféra, illetve a közmunka és fehéredés által létrejött új munkahelyek aránya
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
2010−2011 2012−2013 Verseny 2011−2012 2013−2014
2014−2015 Közmunka és fehéredés 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Forrás: NGM
A gazdaság fehéredését mind az általános, mind a speciális foglalkoztatási eszközök támogatják. Amikor munkaerőpiaci torzulásokat kezelő speciális foglalkoztatási eszközök lépnek életbe – a női foglalkoztatás segítése, az alacsony képzettséggel rendelkező foglalkoztatottaknak kínált közmunka, az 50 év feletti munkavállalói csoportoknál érvényesített adókedvezmények –, akkor ez bevonja az adófizetői körbe a korábban rejtett foglalkoztatás keretében munkát végző munkavállalói csoportokat.
