Fogalomtár

Adóalap: Adóalapnak nevezzük azt a vetítési alapot (pl. bértömeg, beruházási kiadás stb.), amely elméletileg adóköteles. Az adóalapmentességek hatása abban jelentkezik, hogy a tényleges (effektív) adókulcs alacsonyabb, mint a jogszabályban meghatározott névleges kulcs. (Emellett az adóelkerülés is csökkentheti az effektív kulcsot.) Adóbeszedési hatékonyság: A tényleges adóbevétel és az adójogszabályok alapján elvárható bevétel hányadosa. A hányados egytől való eltérését az adóelkerülés okozza. Adócentralizáció: Az adó- és járulékbevételek GDP-hez viszonyított aránya. Adóék (tax wedge): A munkaadó által fizetett egy „átlagos munkás” bére teljes költségének és a munkás hazavihető nettó bérének kapcsolatát mutatja meg. Az adóék a munkát terhelő adó teljes összegének (személyi jövedelemadó, munkavállalói és munkáltatói járulékok, szociális hozzájárulási adó) és a teljes bérköltségnek (nettó bér, és munkát terhelő adók) a hányadosa. Adóelkerülés: A közgazdasági tartalomnak megfelelő adókötelezettség kikerülése. Példa erre a munkajövedelem tőkejövedelemként történő kimutatása, aminek illegális formája a színlelt szerződés, legális formája pedig a vállalkozó által önkéntesen bevallott alacsony munkajövedelem. Az illegális formát adócsalásnak (tax evasion), az adórendszer nyújtotta lehetőségeket (kiskapukat) kihasználó formát „adótervezésnek” (tax avoidance) nevezzük. Adókulcs (tax rate): Megkülönböztetendő a törvényben meghatározott, a marginális és az átlagos adókulcs. A törvényben meghatározott adókulcs a törvényi szabályozásban rögzített adókulcsok mértéke különféle jövedelem, illetve profit szinteknél. A marginális adókulcs megmutatja, hogy adott jövedelemnél plusz egy egység jövedelemre hány százalék adót kell fizetni. Az át-

lagos adókulcs a fizetendő adó összegének és az adóalapnak a hányadosa. Adósságátvállalás / adósságkonszolidáció: Időszakonként a központi költségvetés átvállalja a kormányzati szektorhoz tartozó egyéb alrendszerek vagy szervezetek adósságát, amennyiben azok túlzott mértéket érnek el. A kormányzati szektorból történő adósságátvállalás sem a teljes államháztartás adósságát, sem egyenlegét nem változtatja meg, mert a tranzakció a kiadásokat és a bevételeket ugyanakkora mértékben növeli. Amennyiben a kormányzati szektoron kívüli gazdasági szereplő (például MÁV Zrt.) tartozását vállalja át a költségvetés, akkor a tranzakció növeli a kormányzati szektor bruttó adósságát és hiányát. Adósságjellegű források: A tartozásokon belül megkülönböztetjük az adósságjellegű forrásokat. Ez utóbbiakhoz soroljuk azokat a kötelezettségeket, amelyeknél az igénybevevőnek törlesztési és/vagy kamatfizetési kötelezettsége keletkezik (praktikusan a hiteleket, betéteket és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat). A hitel egy olyan pénzügyi művelet, amelynek során a hitelező pénzt ad az adósnak, aki a hitelszerződésben foglalt határidőre visszafizeti a megállapodott összeget, azaz a tartozását. A pénzügyi mérleg elemzésekor az adósságtípusú tranzakciók közé tartoznak a (bank)hitelek és betétek, a portfólióbefektetések közül a kötvények és pénzpiaci eszközök. Adószűrt maginfláció: Lásd indirekt adóktól szűrt maginfláció. Adóteher: Adott adóalap mellett a teljes adó összege. Aggregált kereslet: A tervezett fogyasztás, beruházás, az áruk és szolgáltatások vásárlására fordítandó kormányzati kiadások összege, valamint az áruk és szolgáltatások nettó exportja (az export és az import különbsége). Aggregált kínálat: A termelők által eladni kívánt áruk és szolgáltatások összessége. Aktív népesség: A munkaképes korú lakosságnak az a része, mely a munkapiacon mint aktív, munkát kereső jelenik meg. Aktivitási ráta: Az aktív népesség és a munkaképes korú (jellemzően 15– 64 év közötti) lakosság létszámának hányadosa.

Államadósság: A kormányzati szektor bruttó konszolidált adóssága névértéken. Az államadósság alapvetően a korábbi évek hiányából adódik össze, amelyet átvállalt adósságok növelhetnek. Állami monopólium: Az állam kizárólagos joga bizonyos javak előállítására vagy szolgáltatások nyújtására. Főként olyan közszolgáltatásokra terjed ki, amelyeket a piac nem képes hatékonyan ellátni. Tevékenysége általában társadalmi érdekeket szolgál. Angolszász szabad piaci modell: Más néven angolszász liberálkapitalizmus. A szabályozás, az állami szerepvállalás és az adók alacsony szintje, valamint erős szabadkereskedelmi törekvések jellemzik. Az angolszász országokban erőteljesen érvényesül a szabad piacgazdaságot átható individualizmus, jellemzően ezen országok közé sorolható az USA, az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Anticiklikusság (kontraciklikusság): Egy indikátor a gazdasági teljesítménnyel ellentétes irányú változását jelöli (pl. munkanélküliség). Az anticiklikus gazdaságpolitika a gazdaság ciklikus ingadozásait igyekszik kisimítani: konjunktúra idején restriktív (kereslet-visszafogó), recesszió esetén expanzív (keresletösztönző). Árfolyamgát: Magyarországon a devizaadósok 2012 júniusát követően vehették igénybe az árfolyamgátat, amelynek segítségével devizahitelüket stabil, a piaci árfolyamnál kedvezőbb árfolyamon (svájcifrank-hitel esetén 180 forint/frank, euro alapú hitel esetén 250 forint/euro, japánjen-hitel esetén pedig 2,6 forint/ jenen) törleszthetik, a belépést követő 5 évben. A kedvezményes árfolyam feletti tőkerész gyűjtőszámlára került, amely az adós hitelfelvételének számít, míg az árfolyam feletti kamatot a bank és az államháztartás osztotta meg egymás között. A gyűjtőszámlán felgyülemlett hitelt az árfolyamgát lejárta után kell részletekben törlesztenie az adósnak. Árfolyamkockázat: A devizában jegyzett pénzügyi eszközök tulajdonosainak abból fakadó kockázata, hogy az árfolyam elmozdulásával az általuk tartott eszköz hazai fizetőeszközben kifejezett értéke megváltozik.

Árfolyamsáv: A hazai valutának egy kitüntetett külföldi valutához vagy valutakosárhoz képest kifejezett árfolyamának meghatározott sávja. A jegybank kötelezettséget vállal, hogy az árfolyamsáv szélein beavatkozik annak érdekében, hogy az árfolyam a sávon belül maradjon. 2003 júniusától kezdve a 282,36 forint/ euro középárfolyamhoz képest ±15 százalék jelentette az árfolyamsávot. 2008 februárjában döntés született az árfolyamsáv eltörléséről, azóta Magyarországon lebegő árfolyamrendszer működik. Árstabilitás: Tartósan alacsony infláció és horgonyzott várakozások együttese. Árstabilitás mellett a gazdasági szereplők fogyasztási és beruházási döntéseiben az infláció már nem játszik kitüntetett szerepet. Automatikus stabilizátor: A gazdaságpolitika olyan eleme, amelynek szerepe a gazdasági ingadozások csillapítása külső beavatkozás nélkül. Ilyen például a munkanélküli-segély, amely gazdasági visszaesés idején jövedelmet biztosít a munkanélkülieknek, ezzel tompítva a negatív sokk hatásait. Bérindex: A bérek növekedési üteme az előző év azonos időszakához képest. Beruházási ráta: A beruházási ráta a bruttó állóeszköz-felhalmozás és a bruttó hazai termék hányadosa, melyet jellemzően folyó áras adatokból számítunk. A beruházásoknak kiemelt szerepük van a potenciális növekedés szempontjából: minél magasabb a beruházási ráta, annál gyorsabb lehet a tőkeállomány és vele együtt a gazdaság növekedési üteme. Bruttó hazai termék (GDP): Adott időszak alatt a gazdaság által előállított termékek és szolgáltatások értéke a termeléshez felhasznált termékek és szolgáltatások értéke nélkül. Bruttó nemzeti jövedelem (GNI): A hazai jövedelemtulajdonosok által megtermelt jövedelmeket méri. A mutató a GDP-ből származtatható egyfelől a külföldiek jövedelmeinek levonásával, másfelől az uniós transzferek és a külföldön dolgozó magyar munkavállalók hazautalt jövedelmeinek hozzáadásával. A GNI alkalmasabb mutatószám annak vizsgálatára, hogy egy adott

ország rezidensei mekkora elkölthető jövedelemtömeg felett rendelkeznek. Célhorizont: Az az időtáv, amelyben a jegybank az inflációs cél elérésére, illetve az előre jelzett infláció cél közelében tartására törekszik az inflációs célkövetéses rezsimben. Ciklikus komponens: A gazdasági ciklus államháztartási egyenlegre gyakorolt hatása, amely nagyobb részt az adóbevételek ingadozásán, kisebb részt a munkanélküli-ellátások és a reálváltozók alapján indexált kiadások változásán keresztül jelentkezik. Családi adóalap-kedvezmény: A személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó, 2011. január elsején bevezetett kedvezmény. A magánszemélyek csökkenthetik az összevont adóalapjukat az eltartottak (jellemzően kiskorú gyermekek) számától függően. A kedvezmény mértéke 2013-ban egy és két eltartott esetén eltartottanként havi 62 500 forint volt, három, illetve több eltartott esetén eltartottanként havi 206 250 forint. A fel nem használt kedvezménnyel 2014-től az egyéni járulékok (a munkaerőpiaci járulék kivételével) is csökkenthetők. Defláció: Az általános árszínvonal folyamatos és tartós csökkenése, „negatív” infláció. Devizakitettség/nyitott pozíció: Egy gazdasági szektor devizakitettségét (vagy más néven nyitott pozícióját) a devizában denominált pénzügyi eszközök és tartozások egyenlegeként definiáljuk. Devizatartalék: A jegybank birtokában lévő devizaeszközök összessége. Tartásának legfontosabb céljai a tartalékszintre vonatkozó nemzetközi befektetői elvárásoknak való megfelelés, az állam tranzakciós devizaigényének biztosítása, a devizapiaci intervenciós kapacitás biztosítása, valamint bizonyos országokban az árfolyamrendszer fenntartása. Dezinfláció: Az infláció – azaz az árszint növekedési ütemének – csökkenése; lassuló infláció. EDP-egyenleg: A túlzottdeficit-eljárás (EDP) keretében használt államháztartási egyenlegmutató. Az ESA 2010 statisztikai módszertani rendszerre való átállással az EDP-egyenleg megegyezik az ESA-egyenleggel. (Korábban az EDP-egyenleg módszertanilag

majdnem megegyezett az ESA-egyenleggel, csak a kamatkiadások elszámolása különbözött, ami a GDP 0,1-0,2 százaléka körüli eltérést okozott a két mutatóban.) Egykulcsos adórendszer: Az adófizetők jövedelmük nagyságától függetlenül egységes adókulcs alapján adóznak. ESA-egyenleg: Az Európai Unióban használt gazdaságstatisztikai módszertan (European System of Accounts, ESA) alapján számított költségvetési egyenleg. Fontos tulajdonsága, hogy eredményszemléletű, azaz a tranzakciókat nem a pénzmozgás, hanem a közgazdasági tartalmuknak megfelelő időpontban veszi számba. A kormányzati szektor kiterjedését a nemzeti jogszabályoknál szélesebben határozza meg, ugyanis nem a jogszabályok, hanem a gazdasági tevékenységek alapján vonja meg a kormányzati és a magánszektor határát. Eurozóna: Az Európai Unió tagállamainak közössége, melyek a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában bevezették az eurót. Az eurozónának 2015. január 1-jétől 19 tagállama van: Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia. Expanzív/laza monetáris politika: Alacsonyabb reálkamatok és/vagy leértékeltebb árfolyam, illetve a pénzmennyiség gyorsabb növekedése révén az aggregált kereslet bővülését eredményező és magasabb infláció irányába ható monetáris politika. Felértékelődés: A hazai fizetőeszköz felértékelődése (vagy más szóval az árfolyam erősödése) akkor következik be, ha az iránta megnyilvánuló kereslet megnő, vagy csökken annak kínálata. Ekkor egy egységnyi külföldi valutáért kevesebb hazai valutát kell fizetni (illetve fordítva: egy egységnyi hazai valutáért több külföldi valutát kell fizetni). Fenntartható növekedési pálya: A fenntartható növekedési pálya alatt azt a potenciális növekedési pályát értjük, mely az erőforrások optimális kihasználása mellett a pénzügyi egyensúlyt is meg-

őrzi, azaz nem vezet túlzott mértékű, fenntarthatatlan adósságráták kialakulásához. Finanszírozási képesség/igény: Nettó finanszírozási képességen (nettó pénzügyi megtakarításon) a rendelkezésre álló jövedelem azon részét értjük, melyet a gazdaság nem fordít fogyasztásra vagy felhalmozásra. Finanszírozási igényről pedig akkor beszélhetünk, ha a jövedelem és a belföldi felhasználás különbsége negatív, vagyis a nemzetgazdaság felhalmozási (beruházás és készletváltozás), valamint fogyasztási kiadásainak összege meghaladja az ország rendelkezésre álló jövedelmét. A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg összege. Fiskális élénkítés: Kormányzati fogyasztás növelése vagy adóteher csökkentése a gazdaság növekedésének céljából. Fiskális impulzus: A fiskális impulzus annak a mérőszáma, hogy rövid távon a fiskális politika mennyi pénzügyi forrást von el a gazdaságtól vagy mennyit bocsát annak a rendelkezésére. A fiskális impulzus mérésére nincsen univerzálisan elfogadott képlet, de alapvetően az államháztartási egyenleg egyes tényezőkkel korrigált változásával lehet mérni. Fiskális politika: A költségvetés kiadásainak és bevételeinek gazdaságpolitikai szempontú meghatározása (pl. adópolitika, szociális transzferek, állami beruházások). Elsődleges célja a makroökonómiai stabilizáció, jövedelemelosztás és bizonyos közszolgáltatások fenntartása. Egy ország fiskális politikáját rendszerint a kormány vagy a parlament határozza meg. Fix, illetve lebegő árfolyamrendszer: Fix árfolyamrendszerben a jegybank kötelezettséget vállal arra, hogy a hazai fizetőeszköz egy adott valutához vagy valutakosárhoz viszonyított árfolyamát előre kijelölt pályán tartja devizapiaci intervenciók segítségével. Lebegő árfolyamrendszer esetében a jegybank nem rendelkezik célkitűzéssel az árfolyam szintjére vonatkozóan, így az a mindenkori piaci kereslet és kínálat szerint szabadon alakulhat. Az árfolyamrendszer jellege alapvetően meghatározza a monetáris politika lehetőségeit. Magyarországon 2008. február óta lebegő árfolyamrendszer működik.

Fizetési mérleg: A fizetésimérleg-statisztika a rezidensek és nem rezidensek közötti reálgazdasági és pénzügyi műveleteket veszi számba. Részei: folyó fizetési mérleg, tőkemérleg, pénzügyi mérleg. A fizetési mérleg eredményszemléletű statisztika, így a tranzakciókat mindig tulajdonosváltáskor számolják el. Foglalkoztatáspolitika: A munkaerőpiac olyan állami szabályozó rendszere, amelynek feladata a munkaerőpiaci kereslet és kínálat szabályozása. Célul tűzheti ki a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat összhangjának megteremtését, a foglalkoztatás növelését, illetve magas szinten tartását, a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok munkához jutásának elősegítését, valamint a már foglalkoztatott hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatási helyzetének javítását. Foglalkoztatottsági ráta: A foglalkoztatottak (munkában állók) és az aktív népesség hányadosa. Fogyasztási hajlandóság: A meglévő jövedelmen felül esetlegesen keletkező újabb egységnyi jövedelemből fogyasztásra fordított részt hívjuk fogyasztási hajlandóságnak. Fogyasztási ráta: A fogyasztási ráta a háztartások fogyasztási kiadásának és a rendelkezésre álló jövedelemnek a hányadosa. Fogyasztási spirál: A Pierre Bourdieu (1979) által bevezetett fogalom a modern kapitalizmus fogyasztói társadalmát a fogyasztási spirállal jellemzi. Az alacsonyabb jövedelmű csoportok a magasabb jövedelműek drága életmódját igyekeznek utánozni, amikor valamelyik árucikk tömegtermelésben előállított változatát megvásárolják. Mivel nagyon sokféle áru sokak számára elérhető, így többé nem az adott termék megléte vagy hiánya a döntő, hanem a termék minősége és még inkább bizonyos szimbolikus tulajdonságai. Amint a lent lévők utánozzák a társadalmilag fentebb állókat, azok a széles rétegekben divatossá lett árucikk, stílus helyett újat keresnek, hogy távolságot tartsanak másoktól. Így a gazdaság fogyasztási cikkeket előállító szektorai a minőségi és mennyiségi verseny nyomán egyre nagyobb szerepet játszanak a termelésben.

Fogyasztóiár-index: Az infláció legfontosabb mérőszáma, amelyet Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal mér és publikál. Egy tipikus háztartás által jellemzően vásárolt termékekből öszszeállított fogyasztói kosár árának változását fejezi ki az előző megfigyelt időszakhoz képest. Az index lehet hosszú bázisú, azaz éves (ha az egy évvel korábbi árszinthez mérjük a változást) és rövid bázisú, azaz negyedéves vagy havi (az előző negyedévhez, illetve hónaphoz viszonyított árváltozás esetén). Fogyasztói bizalmi index: A konjunktúraindexek családjába tartozó fogyasztói bizalmi indexek alapvetően a lakosság jövedelmi helyzetével, fogyasztási és megtakarítási viselkedésével kapcsolatos véleményét, várakozásait igyekeznek feltárni, kérdőíves úton. Jellemzően nem kvantitatív (számszerű), hanem kvalitatív (minőségi, tendenciákra vonatkozó) kérdéseket tesznek föl a válaszadóknak. A fogyasztói bizalmi index célja felmérni az adott gazdaság fogyasztói körében tapasztalható bizalmat a gazdaság kilátásait, helyzetét illetően. Ezért e mutatók gazdasági folyamatok előrejelzésére is alkalmazhatók. Folyó fizetési mérleg: A folyó fizetési mérleg a külkereskedelmi (áru és szolgáltatás) egyenleget, a jövedelemegyenleget, valamint a transzferek közül a viszonzatlan folyó átutalásokat tartalmazza. Gazdasági és Monetáris Unió (GMU): A maastrichti szerződés a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozatalának három szakaszát fogalmazza meg. Az első szakaszt (1990. július – 1993. december) az Európai Unión belüli szabad tőkemozgást akadályozó belső korlátok lebontásának folyamata jellemezte. A második szakaszban (1994. január – 1998. december) jött létre az Európai Monetáris Intézet – amely az Európai Központi Bank elődjének tekinthető –, és ebben a szakaszban szűnt meg a tagországokban az állami szektor jegybanki finanszírozása is. A harmadik szakaszban (1999. januártól) kezdte meg működését az Európai Központi Bank, az egységes európai valuta, az euro bevezetésével egy időben.

Gazdasági válság: A gazdasági növekedés jelentős lassulása, időszakos visszaesése. Globalizációs index: Nemzetközi összevetésben mutatja meg, hogy egy ország milyen mértékben integrálódott a világgazdaságba. Az Ernst & Young globalizációs indexe hatvan fontos gazdaság húsz különböző mutatóját elemzi ennek megállapítására. A mutatókat öt kategóriába sorolják: a kereskedelem nyitottsága; tőkemozgások; technológiák és eszmék cseréje; munkaerőmozgás; kulturális integráció. Ezeket az elemeket a világ 992 tekintélyes nemzetközi üzleti felsővezetőjének véleménye alapján súlyozzák. Guidotti–Greenspan-mutató: A jegybanki devizatartalék és az adott ország egy éven belül lejáró külföldi adósságának hányadosa. Egynél nagyobb értéke arra utal, hogy a külső finanszírozás esetleges hirtelen leállása esetén is biztosítható lenne az adott ország lejáró adósságának visszafizetése. Hitel/betét mutató: A hitel/betét arány a bankrendszer sérülékenységének indikátora, amely azt mutatja meg, hogy a bankrendszer hiteleinek mekkora részét finanszírozza betétjellegű forrásból. Hitelezési rés: A hitelezési rés a hitelállomány aktuális és egyensúlyi szintjének különbsége. A hitelállomány egyensúlyi szintje többféle módszerrel definiálható. Az egyik lehetséges módszertan a vektor hibakorrekciós modellek használata, amelyekben több változó között a modell hosszú távú (ún. kointegráló) kapcsolatokat azonosít és ez alapján egy adott változóra megbecsülhető egy hosszú távú egyensúly és az ehhez való visszatérés üteme. Horgonyzott várakozások: Ha a gazdasági szereplők középtávon az inflációs céllal megegyező inflációra számítanak még akkor is, ha az aktuális ráta eltér a céltól, akkor a várakozások horgonyzottnak tekinthetők. Ikerdeficit: Az ikerdeficit egy ország folyó fizetésimérleg-hiányának és az államháztartás hiányának egyidejű fellépését jelöli. Ok-okozati összefüggés nem állapítható meg automatikusan. Gyakran előfordul azonban, hogy az államháztartás játssza a meghatározó szerepet a folyó fizetési mérleg deficitének növekedésében.

Importált infláció: Az importált termékek árszintjének folyamatos és tartós emelkedése. Indirekt adó: A közvetett (indirekt) adók az árukat és szolgáltatásokat terhelik, míg a közvetlen (egyenes, direkt adók) a jövedelmet, profitot vagy vagyont. Az indirekt adók közé tartozik az általános forgalmi adó (áfa) és a jövedéki adó is. Az indirekt adó összege a végső fogyasztót terheli, de ezt egy közvetítő (pl. kereskedelmi cég) fizeti be az adóhatóságnak. Indirekt adóktól szűrt maginfláció: Az áfa, a jövedéki adók és egyéb indirekt adók változásának becsült hatásától megtisztított maginfláció. Infláció: Az általános árszínvonal – azaz az áruk és szolgáltatások általános árszintjének – folyamatos és tartós emelkedése. Inflációs alapmutató: A tartósabb inflációs tendenciákat megragadó mutató, amely az átmeneti, középtávú inflációs kilátásokat érdemben nem befolyásoló hatásoktól mentes. Inflációs cél: Az inflációs célkövetéses rendszerben az a kitüntetett inflációs szint, amelynek elérésére a jegybank kötelezettséget vállal. A jelenlegi inflációs cél Magyarországon 3 százalék. Inflációs célkövetés: Olyan monetáris politikai keretrendszer, amelyben a jegybank elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Ennek megvalósítására inflációs célt jelöl ki, és kötelezettséget vállal annak elérésére. Az inflációs célkövetéses rendszer fontos eleme a jegybank által követett monetáris politika átláthatósága és elszámoltathatósága. A Magyar Nemzeti Bank 2001 nyara óta az inflációs célkövetés rendszerét használja. Inflációs nyomás: Az infláció gyorsulása irányába ható gazdasági folyamatok, pl. élénkülő kereslet, gyorsuló bérnövekedés, emelkedő olajár, leértékelődő árfolyam. Inflációs várakozások: A gazdasági szereplők valamely jövőbeni időpontra vagy időszakra várt, tervezett inflációja. Járulékeffektivitás: Azt mutatja meg, hogy a ténylegesen befolyó járulékbevétel miként viszonyul a nemzetgazdasági bértömeg és a törvényben rögzített százalékos kulcsok alapján számított elméleti bevételhez.

Jegybank: A monetáris politika viteléért felelős független intézmény. Magyarországon ezt a szerepet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tölti be. Az MNB jogairól, kötelezettségeiről a 2013. évi CXXXIX. – vagy röviden csak „jegybanktörvényként” hivatkozott – törvény rendelkezik. Jegybanki alapkamat: Azon kamatláb, amely leginkább tükrözi a monetáris politika irányultságát, illetve annak megváltozását. Az MNB esetében ez egyben az irányadó eszközre fizetett kamatlábat is jelenti. Jövedelemegyenleg: A jövedelemegyenleg a külföldi befektetésekhez kapcsolódó jövedelmeket (adósságnál kamat, részesedésnél nyereség), illetve a külfölddel kapcsolatos munkavégzésből származó jövedelmeket tartalmazza. Jövedelemelosztás (Újraelosztás): A jövedelmeknek az adók és támogatások rendszerén keresztül megvalósult másodlagos elosztása. Kereseti index: Lásd bérindex. Kereslet: A keresett termék ára és mennyisége közötti kapcsolatot fejezi ki. Megmutatja, hogy különböző lehetséges árak mellett a vevő mennyit képes és hajlandó vásárolni egy adott termékből. Ha egy termék ára növekszik (csökken), a vevő termék iránti kereslete jellemzően csökken (növekszik). A kereslet elmozdulását többek között a szükségletek módosulása, a fogyasztói jövedelem változása, illetve a helyettesítő vagy kiegészítő termékek árainak változása okozhatja. Keresletérzékeny termékek inflációja: Az adószűrt maginflációból a feldolgozott élelmiszerárak alakulását is kiszűri, amit az indokolhat, hogy utóbbi termékkör árváltozásai nagyban függenek a feldolgozatlan élelmiszerek jellemzően erősen volatilis áralakulásától. Így a keresletérzékeny termékek az iparcikkek, a piaci szolgáltatások és az alkohol- és dohánytermékek inflációját tartalmazza, az indirekt adók hatása nélkül. Keresleti sokk: A kereslet megváltozásából fakadó gazdasági sokk (pl. fogyasztási preferenciák megváltozása, kormányzati beruházások növekedése).

Keresletoldali inflációs nyomás: A megemelkedett keresletből fakadó áremelési nyomás. Készletváltozás: A készletek olyan termelt eszközök, amelyek tartalmazzák a vállalatok által vásárolt áruk és szolgáltatások, továbbá a kész- és félkész termékek, valamint a befejezetlen termelés értékét. A készletváltozás az elszámolási időszak során a készletek állományában bekövetkezett változás mértékét jelöli. Kibocsátási rés: A megvalósuló és a potenciális kibocsátás közötti eltérés. Pozitív kibocsátási rés esetén azt mondhatjuk, az aggregált kereslet meghaladja az aggregált kínálatot, és ezért a reálfolyamatok magasabb infláció irányába mutatnak. Kínálat: A kínált termék ára és mennyisége közötti kapcsolatot fejezi ki. Megmutatja, hogy különböző lehetséges árak mellett az eladó mennyit képes és hajlandó eladásra termelni az adott termékből. A kínálat elmozdulását például a termelés költségeinek a változása, törvényi szabályozás, valamint a technológiai fejlődés eredményezheti. Kínálati sokk: A kínálat megváltozásából eredő gazdasági sokk (pl. olajárnövekedés, termelékenységnövekedés). Kis, nyitott gazdaság: A közgazdasági elmélet szempontjából kis országnak számít az, amelyik export- és importpiacain árelfogadó. A nyitottság fokmérője az ország külfölddel való gazdasági kapcsolatainak, külkereskedelmének kiterjedtsége, jellemzően az export és import összegének a GDP-hez viszonyított aránya. Kockázati felár: A hitelkamatláb kockázatmentes kamatláb feletti részének azon eleme, amelyet a hitelező intézmény azért kér, hogy a várható hitelveszteségét teljesen vagy részben fedezni tudja. Konjunktúra: Az üzleti ciklus növekedési szakaszát jelöli, amelyet a gazdasági kibocsátás bővülése jellemez. Konjunktúraindex: Az alapvető gazdasági folyamatok irányát jelölő mutató, amely a gazdaság teljesítményét és a ciklikus helyzetet mutatja. Jellemzően havi gyakorisággal állnak rendelkezésre. Mivel gyakran a jövőbeni folyamatokról is szolgálnak információval (pl. bizalmi indexek, rendelés és szerződésállományra

vonatkozó adatok), ezért a gazdasági folyamatok előrejelzésére is használhatók. Kormányzati szektor: Az ESA-módszertan szabályai szerint meghatározott intézményi kör. A vállalati szektorból történő átsorolás feltétele 1) az állami irányítás, és hogy 2) a vállalat termelési költségeinek csak kevesebb mint a felét fedezze értékesítési bevétel (beleértve azokat az állami támogatásokat, amelyekben minden hasonló termelő részesül). E kritérium alapján a vállalati szektorban marad például a BKV és a MÁV legnagyobb veszteséget termelő része. Költségvetési konszolidáció: A költségvetési hiány csökkentését és az államadósság mérséklését célul kitűző fiskális politika. Közfoglalkoztatás: A közfoglalkoztatás 2011. január 1-jétől került átalakításra, melynek során megszűnt a közmunkaprogram, a közcélú munka és a közhasznú munkavégzés, melyeket az egységes közfoglalkoztatás rendszere váltott fel. Az intézkedés célja olyan speciális munkaviszonyforma létrehozása volt, amelynek célja, hogy a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerőpiacra. A közfoglalkoztatás átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen. Közjószág: Olyan termék vagy szolgáltatás, melynek fogyasztásából senki nem zárható ki, fogyasztásával nem csökken a rendelkezésre álló közjószág mennyisége (pl. közvilágítás). Közvetlentőke-befektetés: Közvetlentőke-befektetésnek (FDI) nevezzük azokat a külföldi befektetéseket, amelyekre teljesül az, hogy egy ország rezidens befektetője egy másik ország rezidens vállalatában való tartós érdekeltség/tulajdon megszerzésére törekszik. Praktikusan a 10 százalék és az azt meghaladó külföldi tulajdonosi részesedést eredményező befektetések tartoznak ide. Ha egy vagy több tulajdonosi lánc ered egy közös befektetőtől, akkor az összes lánc összes vállalata között közvetlentőke-befektetési viszony áll fenn. Külkereskedelmi egyenleg: A külkereskedelmi egyenleg a rezidensek és nem rezidensek közötti áru és szolgáltatásforgalmat veszi

számba. A külkereskedelmi forgalom mérését a Központi Statisztikai Hivatal végzi, részben a vámstatisztikai adatok alapján, részben pedig a nagyobb vállalatok külkereskedelemre vonatkozó egyéni jelentései alapján. A külkereskedelmi egyenleg az áru- és szolgáltatásexport (kivitel) és -import (behozatal) különbségeként adódik. Külső adósság: A külső adósságmutató a teljes gazdaság (magánszektor és államháztartás) külfölddel szembeni adósságjellegű (hitelek, kötvények) tartozásait mutatja. Lakossági látra szóló betét: A folyószámlán lévő olyan pénz, amelyről az ügyfél bármikor rendelkezhet. A látra szóló betétek után alacsonyabb kamatot fizet a bank, mint a lekötött, határidős betétek után. A látra szóló betétek közé soroljuk a nem folyószámlához kapcsolódó lekötetlen betéteket, az egy napra lekötött betéteket (az egy napos futamidő munkanapban értendő), a hitelintézet által kibocsátott utazási csekket, valamint az elektronikus pénz használatával összefüggésben előre kifizetett, nem lekötött pénzösszegeket (elektronikus pénzt), valamint a látra szóló takarékbetéteket is. Leértékelődés: A hazai fizetőeszköz leértékelődése (vagy más szóval az árfolyam gyengülése) akkor következik be, ha csökken az iránta megnyilvánuló kereslet, vagy megnő annak kínálata. Ekkor egységnyi külföldi valutáért több hazai valutát kell fizetni (illetve fordítva: egységnyi hazai valutáért kevesebb külföldi valutát kell fizetni). Likvid eszköz: Olyan eszköz, amelyet gyorsan és alacsony költséggel (beleértve az árfolyamveszteséget is) pénzre lehet váltani. Likvid eszköz például a készpénz és a bankbetét. Likviditási helyzet: A banki tartalékok tényleges és kívánatosnak tartott szintjének viszonya. Likviditáshiányról akkor beszélünk, amikor a kívánatos szint magasabb a ténylegesnél, és a bankok jegybanki hitelek felvételére szorulnak. M1: A legszűkebb pénzkategória, amely a monetáris intézményeken kívüli szektoroknál lévő készpénzen kívül magában foglalja

a látra szóló és folyószámlabetéteket, denominációtól függetlenül. M2: Szélesebb monetáris aggregátum, mely az M1 elemein túl felöleli a két évnél nem hosszabb lejáratra lekötött betéteket. M3: A legszélesebb pénzmennyiségi kategória, mely az M2 mellett tartalmazza a belföldi monetáris intézmények által kibocsátott azon piacképes pénzügyi eszközöket, melyek a bankbetétek közeli helyettesítőinek tekinthetők. Maginfláció: Olyan termékeket tartalmazó inflációs mutató, amelyek áralakulása kevésbé változékony, és főként piaci folyamatok alakítják. Így nem tartalmazza a feldolgozatlan élelmiszereket, az üzemanyagokat, illetve a szabályozott árú termékeket és szolgáltatásokat. Makrogazdasági mutató: A teljes nemzetgazdaságban, illetve annak egyes részeiben megfigyelhető (pl. ágazatok) folyamatait leíró mutatók halmaza. Ilyen indikátor lehet többek között a bruttó hazai termék (GDP) vagy a foglalkoztatottak száma. Marginális adóék: A marginális adóék megmutatja, hogy adott jövedelemnél plusz egy egység bérköltségre (bruttó jövedelem és munkáltatói járulékok összege) hány százalék adót kell fizetni. Megtakarítási ráta: Háztartások jövedelmének azon hányada, amelyet nem fordítanak fogyasztásra. Mérlegalkalmazkodás: Mérlegalkalmazkodáson azt értjük, amikor az egyes szektorok pénzügyi mérlege valamely külső tényező hatására átrendeződik. A 2008-as válság után erőteljes alkalmazkodás zajlott az egyes szereplők mérlegében, a lakosság és a vállalatok visszafizették hiteleiket (nettó hiteltörlesztők), a bankrendszer pedig csökkentette külső adósságát. Monetáris politika: A gazdaságpolitika része, amelynek viteléért a jegybank felel. A gazdaságpolitika célja, hogy a gazdasági folyamatok befolyásolásán, irányításán keresztül a társadalom jólétét növelje. A monetáris politika ehhez leginkább az árstabilitás biztosításával tud hozzájárulni. A monetáris politika főbb elemei a kamat és az árfolyam-politika.

Monetáris politikai eszköztár: Mindazon eszközök összessége, amelyek a jegybanktörvény felhatalmazása alapján a jegybank rendelkezésére állnak monetáris politikai céljai eléréséhez. Az eszköztár elemeivel a bankközi kamatok szintjét, illetve a bankközi piacon forgó jegybankpénz mennyiségét lehet közvetlenül befolyásolni. Monetáris Tanács: A Magyar Nemzeti Bank legfőbb döntéshozó szerve a Monetáris Tanács. A Tanács szükség szerint, de üléseinek időpontját előre meghirdetve legalább havonta kétszer ülésezik, minden hónap második ülésén tárgyalva a jegybanki alapkamatláb módosításának kérdését. Monetáris transzmissziós mechanizmus: Az a hatásmechanizmus, amely során a jegybank monetáris politikai lépései – a piaci szereplők döntéseinek befolyásolásán keresztül – a kibocsátás és az infláció alakulására hatnak. Monopólium: A piacot egyedül uraló vállalat, amely egyetlen termelőként jelenik meg egy adott termék vagy szolgáltatás piacán. Munkaerőpiaci egyensúly: A munkapiacon akkor áll fenn egyensúly, amikor a munkaerő-kereslet egyenlő a munkaerő-kínálattal. Piacgazdaságban a munkaerő-kereslet és -kínálat viszonyai általában nincsenek összhangban egymással, ami kényszerű (nem önként vállalt) munkanélküliség megjelenését eredményezi. Munkaerő-termelékenység: Az egységnyi munkaráfordítással megtermelhető termékek és szolgáltatások mennyisége. Munkahelyvédelmi Akcióterv: A kormány által 2012 nyarán bejelentett intézkedéscsomag. Az akcióterv keretében egyrészt két, a kis- és középvállalkozások terheit könnyítendő adó (KIVA, KATA), másrészt egyes társadalmi csoportok (55 év felettiek, 25 év alattiak, gyesről visszatérők, képzetlenek, tartós munkanélküliek) munkaerőpiaci helyzetét javító szociális hozzájárulási adókedvezmény lett bevezetve. A törvényben szereplő intézkedések 2013. január elsejétől léptek életbe. Munkanélküliségi ráta: A nem foglalkoztatott aktív népesség és az aktív népesség hányadosa.

Munkapiaci feszesség: A versenyszféra munkaerőigényének és a kihasználatlan munkaerő-kapacitásnak relatív mennyiségét jelző mutató, ami a munkakereslet és a munkakínálat egymáshoz való viszonyának megragadására használható. Feszesebb munkapiaci környezetben kevesebben versenyeznek egy adott álláshelyért, így a bértárgyalásokon a munkavállalók alkuereje nő, ami nagyobb bérnövekedéshez vezethet. Nem adósságjellegű források: A külföldi tartozásokon belül azokat a forrásokat tekintjük nem adósságjellegű forrásoknak, amelyek esetében az igénybevevőnek nem keletkezik jövőbeni törlesztési és/vagy kamatfizetési kötelezettsége. Közgazdasági megfontolásból ide soroljuk a közvetlentőke-befektetések, az FDI egészét (a részesedés jellegű források mellett a tulajdonosi hiteleket is, amelyek statisztikailag adósságnak számítanak), és a portfólióbefektetések közül a részvényeket. Nemzetközi Valutaalap: A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete. Magyarország 1982 óta tagja a valutaalapnak. Fő célja a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyam-stabilitás elősegítése, illetve hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetésimérleg-problémákkal küzdő tagországainak. Nettó finanszírozási képesség: Folyamat (flow) típusú mutató. A pénzügyi eszközfelhalmozás és a pénzügyi kötelezettségek változásának (nettó hitelvétel) különbsége. Nettó pénzügyi vagyon/pozíció: Állományi mutató. A háztartások nettó pénzügyi vagyona, pénzügyi eszközeik és kötelezettségeik különbsége. Nominális effektív árfolyam: Az adott deviza egy valutakosárral szemben vett (általában kereskedelemmel) súlyozott átlagos árfolyama. Nominális horgony: A stabilizációs gazdaságpolitika által megcélzott nominális makroökonómiai változó (pl. árszínvonal, árfolyam, bérek, pénzmennyiség), amelynek tervezett alakulása más nominális árak kialakításakor iránymutatásként, referenciaként szolgál. Tehát olyan gazdasági változó, amely képes arra, hogy

stabilizálja, „lehorgonyozza” a gazdasági szereplők jövőbeni inflációra vonatkozó várakozásait. Ha a nominális horgony hiteles, azaz a gazdaság szereplői bíznak abban, hogy a monetáris hatóság teljesíteni tudja a célját, akkor inflációs várakozásaikat a horgonynak megfelelően alakítják ki. Nominális konvergenciakritériumok: A nominális konvergenciakritériumok (maastrichti kritériumok) az infláció, az államháztartási egyensúly, az árfolyam és a hosszú távú nominális kamat alakulására vonatkozó elvárásokat fogalmaznak meg. Az államháztartás esetében a GDP 3 százalékát nem meghaladó költségvetési deficit, valamint a 60 százalékát nem meghaladó államadósság elérése a követelmény. Az infláció esetében az eurozóna belső átlagához való közelítés (legfeljebb 1,5 százalékponttal nagyobb inflációs ráta a legalacsonyabb inflációs rátájú országok átlagához képest), az árfolyam esetében pedig az ingadozás csökkentése (ERM-II árfolyam-mechanizmusban való részvétel), a stabilitás biztosítása a cél, valamint a hoszszú lejáratú adósságon fennálló kamatszínvonal csökkentése (legfeljebb 2 százalékponttal magasabb hosszú hozamok a legalacsonyabb inflációs rátájú országok átlagához képest). A konvergencia e mutatókban is tükröződő előrehaladása segíti az egységes európai piac működését és versenyképességének fenntartását. Növekedési Hitelprogram: A Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikai eszköztár keretében 2013. június 1-jén indította el a Növekedési Hitelprogramot a kkv-hitelpiac működésének helyreállítása érdekében. A program három hónapig tartó első szakasza nagyobb részben hitelkiváltások révén járult hozzá a kkv-k finanszírozási helyzetének javulásához. A 2013 októberében indult és 2015 végéig tartó második szakaszban már a gazdasági növekedést leginkább elősegítő beruházási hitelek kerültek előtérbe. A 2016 elején indult és 2017 márciusáig tartó harmadik szakasz még célzottabb finanszírozásra adott lehetőséget, itt már kizárólag beruházási célra nyújthattak hitelt a bankok. A vállalati hitelezés szerkezetének javítása érdekében

az MNB 2019 elején elindította az NHP fix konstrukciót, amelyet a vállalkozások beruházások finanszírozására vehettek igénybe. Önkormányzati adósság: A helyi és a kisebbségi önkormányzatokat együttesen terhelő adósság, amelynek számításakor az egyes önkormányzatok egymással szembeni adósságát konszolidálni kell. Önkormányzati alrendszer: Az Áht. hatályos rendelkezése szerint az államháztartás önkormányzati alrendszere az alábbi jogi személyeket foglalja magában: a helyi önkormányzatokat, a helyi nemzetiségi önkormányzatokat, a társulást, a térségi fejlesztési tanácsot és az ezek által irányított költségvetési szerveket. Önkormányzati hitelzárlat (önkormányzati hitelkorlát): A 2011. évi CXCIV. törvény „államadóság csökkentéséről” szóló fejezete alapján az önkormányzatok hitelfelvételének a kormány hozzájárulásához kötése. (Ez alól kivételt képez az EU-s pályázatok önrészéhez felvett hitel, reorganizációs hitel, naptári éven belül lejáró hitel, illetve a törvényben meghatározott korlátnál kisebb fejlesztési hitel.) Önszabályozó piac elmélete: Az elmélet szerint a piac külső beavatkozás (állami szabályozás) nélkül elégíti ki a gazdasági szereplők igényeit a kereslet és a kínálat találkozásánál, ezáltal maximális jólétet biztosít a gazdaság szereplői számára. Pénzügyi egyensúlytalanság: Egy vagy több gazdasági szektor (pl. háztartások) túlzott mértékű eladósodása, illetve egyes piacok (pl. tőzsde, ingatlanpiac) árainak túlzott ütemű növekedése, ami hosszabb távon nem fenntartható. Ezek spontán kiigazodása (korrekciója) azzal a veszéllyel jár, hogy piaci pánikot és nagymértékű gazdasági visszaesést, válságot okoz. Emiatt a legjobb, ha sikerül elkerülni vagy legalább mérsékelni a felépülésüket, mert a kiigazítás túlzott társadalmi veszteséggel jár. Pénzügyi stabilitás: A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi rendszer ellenáll a gazdasági és pénzügyi eredetű sokkoknak, és képes zökkenőmentesen ellátni alapvető funkcióit: a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását.

Pénzügyi válság: Olyan fundamentális okokra visszavezethető zavar, amely hosszabb távon megakadályozza, hogy a pénzügyi rendszer ellássa alapvető, közvetítői funkcióját. A pénzügyi válság jelentős reálgazdasági költséggel járhat. Potenciális kibocsátás: A potenciális kibocsátás fogalma a gazdaságban rejlő hosszú távú vagy mögöttes termelési lehetőségeket igyekszik megragadni, ennek megfelelően vagy az állandósult infláció mellett megvalósuló kibocsátással definiálják, vagy a kibocsátás trendfolyamataként értelmezik. Mivel a potenciális kibocsátás nem megfigyelhető, ezért értelmezéstől függően többnyire termelési függvény alapján vagy trendszűréssel becslik. Potenciális növekedés: A gazdaságnak az a lehető legmagasabb növekedési üteme, amely még nem jár inflációval. A potenciális növekedés ütemét a kínálatoldali tényezők növekedése (a technológia fejlődése, a rendelkezésre álló tőke, munkaerő bővülése stb.) határozza meg. Prociklikusság: Egy gazdasági indikátor pozitív kapcsolata (korrelációja) a gazdasági aktivitás változási ütemével (a GDP változásával). Gazdaságpolitikai szempontból olyan intézkedésre utal, amely felerősíti a gazdaság ciklikus helyzetét. A prociklikus gazdaságpolitika konjunktúra idején expanzív, recesszió esetén restriktív. Ellentéte az anticiklikus gazdaságpolitika, amelynek előnye, hogy kisimítja a gazdaság ciklikus viselkedését. Progresszív adórendszer: Olyan adórendszer, ahol az adóalap emelkedésével nő az átlagos adókulcs. Reáleffektív árfolyam: A reáleffektív árfolyam a nominális effektív árfolyam inflációs különbözettel korrigált értéke. A reáleffektív árfolyam változása utal az ország versenyképességében bekövetkezett változásra. Reálkamat: Az ún. ex ante reálkamat a nominális kamat és a várt infláció különbsége, míg az ex post reálkamat a nominális kamat és a ténylegesen megvalósuló infláció különbségét jelenti. Elsősorban az ex ante reálkamat nagysága van hatással a fogyasztási, megtakarítási és beruházási döntésekre, és ezeken keresztül az

aggregált keresletre és az inflációra. A monetáris politika – többek között – a reálkamat szintjének közvetett megváltoztatásán keresztül képes hatni a jövőbeni infláció alakulására. Rendelkezésre álló jövedelem: A háztartások rendelkezésre álló jövedelme az elsődleges jövedelmek (munkavállalói jövedelem, tőkejövedelmek) és a pénzbeli újraelosztott jövedelmek egyenlege. Az újraelosztás magában foglalja a kifizetett társadalombiztosítási hozzájárulásokat, a kapott pénzbeli társadalmi juttatásokat, a kifizetett jövedelem- és vagyonadót és az egyéb folyó transzfereket is. A rendelkezésre álló jövedelembe nem tartozik bele az államtól, illetve a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől kapott természetbeni társadalmi juttatás (pl. ingyenes közoktatás). Semleges kamat: Semleges kamaton azt a kamatszintet értjük, amikor 1) zárt a kibocsátási rés, 2) nincs középtávú inflációs nyomás és az előretekintő infláció a célon van, 3) a kockázati felárak középtávú értékükkel összhangban alakulnak. Ebben a helyzetben a monetáris politikának sem inflációs, sem reálgazdasági vagy stabilitási szempontok miatt nem kell változtatnia az alapkamaton. Stabilitási és növekedési egyezmény (SNE): Az egyezmény célja, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában hozzájáruljon a kiegyensúlyozott államháztartás megőrzéséhez, ezzel is erősítve az árstabilitás feltételeit és a foglalkoztatottság növelését lehetővé tevő erőteljes, fenntartható növekedést. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tagállamoknak középtávon, a ciklus átlagában arra kell törekedniük, hogy költségvetési pozícióik egyensúlyhoz közeli állapotot vagy többletet mutassanak. A stabilitási és növekedési egyezmény értelmében a GMU III. szakaszának kezdetére minden monetáris unióban részt vevő országnak be kell mutatnia költségvetési stabilitási programját, amelynek középtávú célként közel kiegyensúlyozottnak kell lennie vagy többletet kell mutatnia, és tartalmaznia kell az oda vezető pályát is. A stabilitási program megfelelője a monetáris unión kívül maradó országok esetében a konvergenciaprogram

fiskális kritériumra vonatkozó része. Az egyezmény emellett szigorú határidőket állapít meg a túlzottdeficit-eljárás lépéseinek időtartamára, és részletesen meghatározza a GMU III. szakaszában kivethető szankciók jellegét és mértékét. Stop and go ciklus: A gazdasági aktivitás ciklikusságára utal, ahol a restriktív (stop) és az expanzív (go) fiskális politika váltakozik. Általában akkor merül fel, ha a gazdaságpolitika egymásnak ellentmondó célokat kíván megvalósítani, vagy az expanzív időszakban túlzott egyensúlytalanságokat halmoz fel, amelyeket kénytelen később korrigálni (stop). A két egymásnak ellentmondó célt oly módon igyekeznek elérni, hogy váltakozó – először restriktív, majd expanzív – fiskális politikát alkalmaznak. Takarékszövetkezet: A takarékszövetkezet olyan szövetkezeti hitelintézet, amely a pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő szolgáltatások korlátozott körére kap engedélyt. Szövetkezeti hitelintézetet legalább kétszáz tag alapíthat és működtethet. Szövetkezeti hitelintézetnek természetes és jogi személyek lehetnek a tagjai, de a jogi személyek száma nem haladhatja meg a tagok számának egyharmadát. A szövetkezeti hitelintézet jegyzett tőkéjében egy tulajdonosnak a közvetett és közvetlen tulajdoni hányada – a magyar állam, a feladatkörében eljáró önkéntes intézményvédelmi alap, valamint az Országos Betétbiztosítási Alap kivételével – nem lehet több tizenöt százaléknál. Társadalompolitika: A kormányzati intézkedések összessége, amely a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek enyhítésére irányul az elosztási folyamat újraszervezése útján. Taylor-szabály: John Taylor közgazdász által kidolgozott monetáris politikai ajánlás, amellyel a gazdasági kondíciók változásainak figyelembevételével meghatározható a jegybanki alapkamat optimális szintje. A szabály szerint a központi banknak a nominális alapkamat szintjét az infláció árstabilitási céltól való

eltérése és a gazdasági növekedés potenciális szintjétől való eltérése (kibocsátási rés) alapján kell meghatároznia.73 Tényinfláció: Lásd fogyasztóiár-index. Termelési tényezők: Termelési tényezők olyan tartósan rendelkezésre álló termelőeszközök, melyeknek felhasználásával javak állíthatók elő, de maga a tényező nem szűnik meg a termelés folyamán. Makro-közgazdászok jellemzően a fizikai és humán tőkét tekintik a legfontosabb termelési tényezőnek. Tőkebeáramlás: Amikor egy külföldi szereplő magyarországi követeléseit növeli vagy tartozásait csökkenti, illetve amikor egy belföldi szereplő külföldi tartozásait növeli vagy követeléseit csökkenti. Tőkekiáramlás: Amikor egy külföldi szereplő magyarországi követeléseit csökkenti vagy tartozásait növeli, illetve amikor egy belföldi szereplő külföldi tartozásait csökkenti vagy követeléseit növeli. Transzferegyenleg: A transzferegyenlegbe az egyéb elsődleges jövedelmeket (termék- és termelési adók, bérleti díjak), a másodlagos jövedelmeket (egyoldalú átutalások, lényegében az EU-tól kapott folyó transzferek) és a tőkemérleget (nagyrészt az EU-tól kapott tőketranszferek) soroljuk. Túlzottdeficit-eljárás (EDP – excessive deficit procedure): A stabilitási és növekedési paktumban kitűzött hiány és adósságcélt átlépő tagországok ellen indított eljárás, ami figyelmeztetéstől pénzügyi szankcióig terjed. A hiány- és adósságcél az éves költségvetési hiány 3 százalék alatti tartása, illetve az államadósság megszabott ütemben való csökkentése a GDP 60 százalékáig. Üzleti bizalmi index: A konjunktúraindexek családjába tartozó üzleti bizalmi index alapvetően a vállalkozások helyzetértékelését, várakozásait igyekszik megragadni reprezentatív felmérések alapján. Közös módszertani vonásuk, hogy nem kvantitatív (számszerű), hanem kvalitatív (minőségi, tendenciákra rákérdező) kérdéseket tesznek föl a válaszadóknak.

73 http://www.frbsf.org/education/publications/doctor-econ/1998/march/ taylor-rule-monetary-policy

Üzleti ciklus: A gazdasági fellendülés és visszaesés (vagy a növekedés lassulása) egymást követő időszakai, amelyek során a növekedési ütem a hosszú távú trendje körül ingadozik. Várakozási index: A konjunktúraindexek közé tartozó várakozási indexek alapvetően a piaci szerepelők (vállalatok, háztartások) gazdasági folyamatokra vonatkozó várakozásait mérik fel. Végtörlesztés: A végtörlesztési program lehetővé tette, hogy a devizahitellel rendelkezők kedvezményes (250 forint/euro és 180 forint/svájci frank) árfolyamon előtörlesszék hitelüket, amelyre 2011. október és december között volt lehetőségük. Ehhez kapcsolódóan az MNB devizaaukciót hirdetett a bankok számára, akik a végtörlesztéshez szükséges deviza jelentős részét a jegybanktól szerezték meg a devizaaukciók keretében. A végtörlesztés mintegy 170 ezer lakossági hitelt érintett, 1355 milliárd forint értékben. Versenyképesség: Az a képesség, ami lehetővé teszi, hogy gazdasági szereplő egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat tudjon értékesíteni. Értelmezhető vállalati szinten, régiók, illetve nemzetgazdaságok között is. A nemzetgazdasági versenyképesség a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal megjelenő gazdaságokat jelöli. Ezek összehasonlítására számos nemzetközi szervezet által publikált rangsor és mutató létezik. Volumenindex: A volumenindex kifejezi, hogy egy adott időszak alatt hányszorosára változik egy adott gazdasági mutató mennyisége, az árváltozások hatása nélkül. Washingtoni konszenzus: John Williamson vezetésével nemzetközi pénzügyi szervezetek által megfogalmazott 10 neoliberális gazdaságpolitikai reformjavaslat a feltörekvő gazdaságok számára. A javaslatok alapját az 1980-as években tapasztalt latin-amerikai pénzügyi válságok adták. Mivel a társadalmilag sokszor költséges gazdaságpolitikai javaslatokat elfogadó és alkalmazó latin-amerikai országokat a pénzügyi válságok az 1990-es években sem kerülték el, erőteljes bírálatok érték a washingtoni konszenzust.