14. fejezet
Foglalkoztatási trendforduló Ritkán fordul elő a gazdaságtörténetben, hogy egy gazdaságpolitikai váltás néhány hét és hónap alatt fordulatot hoz egy makrogazdasági mutatóban, ráadásul meghatározó gazdasági mutatóban. Különösen ritka ez a munkaerőpiaci mutatók esetében, hiszen azok alakulását a gazdaság ciklikus helyzete mellett erős hosszú távú trendek határozzák meg: a gazdaság szerkezete, a foglalkoztatási, képzettségi szerkezet, az életkor, a munkavállalók korfája és a földrajzi mobilitás. A magyar munkaerőpiac örökölt gyengeségei valójában már a rendszerváltás óta fennálltak, és egyre több torzulást mutató munkaerőpiacban jelentek meg. A rendszerváltást követően a keleti exportpiacok összeomlása, az alacsony technológiai szinten működő, a piaci feltételek mellett versenyképtelenné váló hazai vállalati rendszer felszámolása és átalakítása a régió valamennyi országában komoly munkapiaci sokkot eredményezett. Magyarországon 1994-ig több, mint 1 millió fővel, majd 1995 és 1997 között – részben a Bokros-csomag néven elhíresült megszorító intézkedések következtében – további mintegy 100 ezer fővel csökkent a foglalkoztatás. Ezt a foglalkoztatási veszteséget egészen 2010-ig – rövid, 1998 és 2001 közötti időszakot leszámítva – nem sikerült a magyar gazdaságpolitikának kezelnie. Ehelyett – és szemben más régiós gazdaság tapasztalataival – a csökkenő foglalkoztatásból adódó társadalmi feszültségeket a gazdaságpolitika rövid távon a könnyebb megoldás felé mozdulva, az inaktivitásba vonulás szabályainak fellazításával kezelte. Ezek az intézkedések rövid távon ugyan csökkentették a munkanélküliség mértékét, ám hosszú távon gyakorlatilag évtizedekre alapvetően befolyásolták a költségvetés mozgásterét és a gazdasági növekedés munkapiaci lehetőségét.
— 377 —
