Egyensúly és Növekedés

Matolcsy György Egyensúly és növekedés 2010-2019 Sereghajtóból újra éllovas

Matolcsy György

Egyensúly és növekedés 2010–2019

Sereghajtóból

újra éllovas

Második, átdolgozott kiadás

EGYENSÚLY ÉS NÖVEKEDÉS 2010-2019 Sereghajtóból újra éllovas A Magyar Nemzeti Bank könyvsorozata

Kiadja: Magyar Nemzeti Bank 1054 Budapest, Szabadság tér 9. www.mnb.hu Minden jog fenntartva! ISSN: 2416-2841 ISBN 978-615-5318-39-9 Nyomdai előkészítés és kivitelezés: Prospektus Kft. 2020

Ajánlom könyvem Kopátsy Sándornak, közgazdasági mesteremnek, akitől megtanultam becsülni a munkát és értékelni a munkahelyeket.

Tartalom

Előszó a második kiadáshoz

Gazdaságtörténeti áttörés

Első rész: Válságból válságba 53

1. fejezet: A globális és európai válság öröksége

2. fejezet: A válsághoz vezető gazdaságpolitika

Magyarországon 85

3. fejezet: Új adósságválság

105

4. fejezet: Sikertelen konszolidációs kísérletek

133

5. fejezet: Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

152

6. fejezet: Az átmenet válsága

175

Második rész: Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után 203

7. fejezet: A válságkezelés stratégiája

205

8. fejezet: Új gazdaságpolitika

232

9. fejezet: Reformok és innovációk

248

10. fejezet: Államháztartási és költségvetési politika

266

11. fejezet: Adóreform

289

12. fejezet: Magyar devizahitel-válság

317

—7—

Tartalom

Harmadik rész: Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal 351 13. fejezet: Költségvetési trendforduló és konszolidáció

353

14. fejezet: Foglalkoztatási trendforduló

377

15. fejezet: Inflációs trendforduló

394

16. fejezet: Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

419

17. fejezet: Fordulat a külső adósság terén

449

18. fejezet: Az államadósság növekedési trendjének megtörése

465

Negyedik rész: A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán 489 19. fejezet: Monetáris politikai fordulat

491

20. fejezet: Magyarország felzárkózik a régióhoz

600

21. fejezet: A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

625

Függelék 645 Köszönetnyilvánítás

659

Irodalomjegyzék

662

Fogalomtár

673

A könyvben használt rövidítések és országcsoport-jelölések

698

—8—

Előszó a második kiadáshoz Könyvem második, átdolgozott kiadását 2020 őszén zárom, így az már egy egész évtizedet, a 2010 és 2019 közötti tíz esztendőt öleli át. Így teljes a kép, így tárulhat fel a Trianon utáni 100 év magyar gazdaságának legsikeresebb évtizede az Olvasó szeme előtt. Eljött az idő, hogy bevalljuk: már 2009 közepén, amikor elkezdtük tervezni a 2010től induló új gazdaságpolitika karakterét, a költségvetés rendbetételét, párhuzamosan a növekedést újraindító lépéseket, valahol agyunk és szívünk mélyén egy történelmi válaszra készültünk. A siker csattanós válaszát terveztük Trianonra, a 20. század összes magyar kudarcára és a 21. század kihívásaira. Szemünk előtt egy olyan magyar újjászületés lebegett először csak álomként, majd az évtized végére valóságként, amely a kárpát-medencei és a világban szétszóródott magyarságnak visszaadja a reményt és az önbizalmat, megerősítve a nemzeti öntudatot és a közösségi értékeket. Tudtuk, hogy ez csak gazdasági és pénzügyi eszközökkel nem lehetséges, de azt is, hogy ezek nélkül sem. Világos volt előttünk, hogy először a gazdaság és pénz világát kell rendbe tennünk ahhoz, hogy a családok, a közösségek és a nemzet egészének összes többi álma valóra váljon. Nézzük, mi is történt ebben a dicsőséges évtizedben: 1. A teendők sorrendje világos volt. Először egy politikai fordulat kellett, ami felhatalmazást ad egy új gazdaságpolitika elindítására. Orbán Viktor vezetésével a 2010-es magyar parlamenti választások megadták ezt a kétharmados demokratikus felhatalmazást, ami az évtized egészében sine qua non feltételként, biztos alapként működött a gazdaság egészének újjászervezésére. 2. Egy kitűnő tervező csapat is kellett, amely kidolgozta az új gazdaságpolitikát és a Miniszterelnök „paripát és fegyvert” is adott a gazdaságtörténeti értékű fordulatokra készülő csapat alá: létrejött a gazdasági és pénzügyi csúcsminisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium. Így a sikerrel kecsegtető fordulatok második feltétele is —9—

Előszó a második kiadáshoz

előállt, hiszen az új gazdaságpolitikát irányító és végrehajtó kormányzati intézmény nélkül nem nyertük volna meg az évtizedet. Az NGM hatékony működésével azonban megnyertük a 2010 és 2012 közötti három évet, ami később döntőnek bizonyult. 3. Harmadik feltételként egy szerencsés egybeesést találunk. A politika, a Miniszterelnök, a kormány és a kormányzópártok egyaránt a munkát és munkahelyeket tartották a legfontosabbnak a gazdaság újjászervezésénél. A győztes politikai program mögötti gazdaságpolitikai elképzelés is 1 millió új munkahely teremtésére épült, helyesen. Ha van egy, sőt egyetlen erős horgonya a gazdaságpolitikának, abból már lényegében minden szakmai döntés következik és következett is egymás után az elmúlt 10 év során. A politika célja – a munkaközpontú társadalom – és a gazdaságpolitika kulcsa – munkavállalás és munkahelyteremtés – szerencsésen egybeestek. Valójában ebből az egybeesésből jött az évtized 12 nagy gazdaságpolitikai és 12 pénzpolitikai fordulata, amelyek a gazdaságtörténeti, egyben történelmi siker igazi forrásai voltak (1. és 2. ábra). 1. ábra: 12 gazdaságpolitikai fordulat FORDULAT

2010

2019

3,7 m fő

4,5 m fő

1 Munkaerőpiaci

Foglalkoztatás

2 Adórendszer

Forgalmi adók előtérbe helyezése

3 Motivációs

Marginális adóék mértéke

4 Államháztartási 5 Államadósság 6 EDP

EDP eljárás alól való kikerülés





7 Monetáris politikai

Alapkamat

6,0%

0,9%

8 Hitelezési

Vállalati hitelállomány éves változása

-2,5%

14,0%

65%





64,1%

44,1%

Költségvetési hiány

-4,4%

-2,0 %

Bruttó államadósság

80,2%

65,4%

9 Háztartások devizahitele Háztartási devizahitelek aránya 10 MNB mérleg

MNB mérleg a GDP arányában

37,2%

26,4%

11 Növekedési

Reál GDP növekedés

1,1%

4,6%

12 Felzárkózási

EU átlagot meghaladó növekedési ütem





Forrás: MNB

— 10 —

Előszó a második kiadáshoz

2. ábra: 12 pénzpolitikai fordulat FORDULAT 1 Jegybanki alapkamatcsökkentések

Több ciklusban, a 2010-es 6 százalékról 2019-re 0,9 százalékra csökkent.

2 Növekedési Hitelprogram (NHP)

Kétszámjegyű növekedési pályára állította a kkv-k hitelállományát.

3 Önfinanszírozási program

A jegybanki mérlegből a banki betét/letét állományt átirányította a hitel- és állampapírpiacra.

4 Svájci frank hitelek forintra váltása

2014 őszén kezdeményezte a jegybank a teljes svájci frankon alapuló hitelállomány forintra váltását.

5 Aranytartalék hazahozatala és tízszeresére emelése

A jegybank újjáépítette a hazai aranytartalékot.

6 A 2014/2015-ös politikai támadás pénzügyi kivédése

A jegybank sikeresen kezelte a 2015 elején „fellépő” bróker botrányokat.

7 Azonnali fizetés bevezetése

A világon egyedülálló módon sikerült teljes körűen bevezetni a pénz forgási sebességét nagyságrendileg megnövelő azonnali fizetési rendszert.

8 Versenyképességi stratégia

A magyar jegybank a kormány felkérésére versenyképességi stratégiát alkotott.

9 Az inflációs cél elérése

Az MNB 2017 óta szinte folyamatosan teljesítette inflációs célját.

10 Eredmény-fordulat

Az MNB új vezetése már 2013 óta évről évre jelentős pozitív eredményt ér el.

11 Teljes mérleg-fordulat

Az MNB mérlegét a korábbi 40 százalékos GDP-arányos szintről 25 százalékra csökkentve mozgásteret teremtett az esetleges későbbi pénzügyi nehézségek kezelésére.

12 A 2020-as válságkezelés pénzügyi segítése

Az MNB a bankrendszernek többletlikviditást ad, kezdeményezte a hitel- és törlesztési moratóriumot, emelte a devizatartalékokat, kibővítve újraindította az NHP-t, folyamatosan stabilizálta az állampapírpiacot és forrással segítette a beruházás-központú növekedési fordulatot.

Forrás: MNB

4. A negyedik feltétel az új gazdaságpolitika vonalát meghatározó „képlet” volt. Az 1920 utáni gazdasági kudarcok elemzéséből arra jutottunk, hogy a külső okok mellett mindig volt egy tényező, és mindig ugyanaz az egy, ami a meginduló gazdasági sikert végül megállította, sőt visszafordította. Hol a pénzügyi egyensúlyok – költségvetés, államadósság, külkereskedelem, fizetési mérleg, piaci egyensúly, tehát infláció – megteremtése érdekében fogták vissza, sőt állították le a gazdasági növekedést, – tehát a behozatal, a beruházások, a termelés, a foglalkoztatás bővülését – hol éppen fordítva, de a végeredmény — 11 —

Előszó a második kiadáshoz

mindig kudarc lett. Az 1920 utáni különböző politikai rendszerek gazdaságpolitikájának azonos vonása volt, hogy legfeljebb csak egyegy gazdaságtörténeti pillanatra állt be az „egyensúly és növekedés” sikerképlete, végül győzött az „egyensúly vagy növekedés” torz, kudarcba torkolló képlete. Az új gazdaságpolitika az elejétől kezdve együtt, azonos értékkel kezelte az egyensúlyt és a növekedést. Ebből a gondolatból lépett elő a fenntartható növekedés valósága. 5. Az ötödik sine qua non feltétele az volt a sikernek, hogy helyesnek bizonyult a gazdaságpolitikai lépések sorrendje. Bár szívünk szerint először a növekedést állítottuk volna helyre, majd a bővülő erőforrásokkal az egyensúlyt, de – külső kényszerek hatására is – úgy döntöttünk, hogy megfordítjuk a sorrendet: először az egyensúly és utána a növekedés. Egy kivételt tettünk: ez volt a munka világa. Ez kulcsfontosságú kivétel volt, mert már az egyensúly helyreállításának időszakában bővült a foglalkoztatás és csökkent a munkanélküliség. Ez a kivétel a politikai stabilitás és a gazdaságpolitikai siker szempontjából meghatározó volt. Sőt, csak látszólag volt ez kivétel. Ha bővül egy gazdaságban a foglalkoztatás, akkor a kínálat és a kereslet is bővül, nőnek a beruházások és az árutermelés, magasabb a költségvetési bevétel – elindul egy pozitív visszacsatolás, egy erénykör a gazdaságban. Valójában tehát az történik, hogy egyszerre, éven belül javul az egyensúly és kap lábra a növekedés. Arra építettünk, hogy a munkaerőpiac az egyik olyan kivételes terület, ahol egyidejűleg lehet javítani az egyensúlyokat és erősíteni a növekedést! 6. A hatodik feltételt az új gazdaságpolitika belső önazonossága adta: megszorítások nélkül kellett helyreállítani az egyensúlyt. Ez olyan költségvetési elgondolást igényelt, ami nem a kiadási, hanem a bevételi oldalon javítja az államháztartás helyzetét. Már rögtön 2010-ben, majd a következő három költségvetésben a bevételi oldal reformjával, az új adórendszer révén hoztuk helyre a költségvetést.

— 12 —

Előszó a második kiadáshoz

Az új adórendszer gazdaságtörténeti bravúr és egy kiemelkedő politikai, kormányzati siker. Az első szakaszban a többletbevételekre összpontosított az adóreform (bankadó, válságadók, áfaemelés, útdíj, pénztárgép-program, tranzakciós illeték, a magánnyugdíjrendszer reformja), de az elejétől kezdve a növekedési forrásokat is erősítette (társasági adócsökkentés, egykulcsos személyi jövedelemadó). Az új adórendszer az új gazdaságpolitika tükre és lényege, mert eszközeivel időben elnyújtva ugyan, de egyszerre volt döntő szerepe az egyensúlyok, kiemelten a költségvetési egyensúly helyreállításában és a gazdasági növekedés, kiemelten a foglalkoztatás erősítésében. 7. Az évtized sikerének további forrása, hogy a 2010 és 2019 közötti 50 legfontosabb átalakítás (strukturális reformok) zöme, mintegy 85 százaléka az első három évben elindult vagy teljesült. Ez is döntő különbség a korábbi magyar és nemzetközi reformprogramokhoz, pénzügyi konszolidációs és gazdasági stabilizációs kísérletekhez képest. Az eurozóna déli államaiban és a korábbi magyar konszolidációs kísérletekben is közös vonás, hogy – politikai, kormányzási és gondolkodási korlátok miatt – elszigetelt, részleges reformokkal próbálkoztak, de még ha többel is egyszerre, akkor azokat sok lépésben és hosszan elnyújtva próbálták bevezetni. Könyvem – remélem – meggyőzi a tisztelt Olvasót arról, hogy a 2010es évek legalábbis európai gazdasági stabilizációs és pénzügyi konszolidációs történetei közül a magyar bizonyult a legsikeresebbnek. E mögött egy egyszerű, de a természeti törvényekkel azonos erejű ok is meghúzódik. Gyökeres fordulatokat csak kritikus mennyiségű és minőségű átalakításokkal, időben az első szakaszra összpontosítva lehet elérni. Magyarországon ez történt 2010 és 2012 között, máshol éppen ez hiányzott lényegében a teljes 2010-es évtized során.

— 13 —

Előszó a második kiadáshoz

3. ábra: 50 reformintézkedés 2010 óta Adóreform Bankadó Kisvállalati adócsökkentés Közfoglalkoztatás Új Alaptörvény Új Széchenyi Terv Alkotmányban rögzített adósságszabály Családi adókedvezmény Széll Kálmán Tervek Költségvetési fordulat Lakossági állampapír-stratégia megújítása Elsődleges egyenleg többletének elérése Stratégiai megállapodások Árfolyamgát Államadósság csökkentése

2010 6 db

Keleti nyitás Válságadók Inaktívak számának csökkentése

2011 12 db

Végtörlesztés Zöld adók SZÉP kártya Duális képzés Állami vagyon növekedése Magánnyugdíj-pénztárak reformja

2012 10 db

Devizaadósság visszafizetése forintban EU 2014-20 tervezés 60% gazdaságfejlesztésre Megújuló Diákhitel konstrukciók Munka Törvénykönyvének megújítása

Monetáris politikai fordulat Útdíj Növekedési Hitelprogram Online pénztárgépek Új földtörvény IMF hitel visszafizetése Oktatási reform Önkormányzatok adósságkonszolidációja Válságkezelés IMF biztonsági háló nélkül

2013 15 db

Önfinanszírozási Program

2014 1 db

Tőzsde magyar tulajdonba vétele

2015 3 db

Családok Otthonteremtési Kedvezménye Devizahitelek forintosítása

4 évig stabil, 0,9%-os alapkamat

2016 2 db

Kisebb közigazgatás

9%-os társasági adó

2017 1 db

Forrás: MNB

— 14 —

Szabad vállalkozási zónák Pénzügyi tranzakciós illeték Munkahelyvédelmi akcióterv PSZÁF integrálása az MNB-be EDP-eljárás alóli kikerülés Háztartások rezsiköltségeinek csökkentése

Előszó a második kiadáshoz

8. De érdemes még egy további feltételt is említeni, ami a költségvetés rendbetétele idején még nem állt rendelkezésre: ez a jegybanki, kiemelten a pénzpolitikai fordulat. Az MNB új vezetése 2013 tavaszán egy teljes pénzügyi fordulatot indított el, amit valójában 2019-ig végig követett, folyamatosan újabb lépésekkel kiegészítve. Ennek lényege az árstabilitás fenntartása mellett a pénz árának leszorítása, a pénzhez való hozzáférés megkönnyítése, a hitelek futamidejének hosszítása, az üzleti és a családi beruházások számára a pénzmennyiség növelése, a megtakarítások ösztönzése, új belső pénzpiaci területek kiépítése (pl. tőkepiac) és a verseny erősítése volt a teljes magyar pénzügyi rendszerben. Ez valójában az „egyensúly és növekedés” képletének érvényesítését jelentette a pénz területén, tehát a pénzgazdaságban. A jegybanki fordulat szintén gazdaságtörténeti jelentőségű, mert ez tette teljessé a korábban elindított gazdaságpolitikai fordulatot. A költségvetés szanálása azt jelentette, hogy az államháztartás pénzügyei egyensúlyba kerültek és a korábbi egyensúlytalanság már nem fékezte le a gazdaság növekedését. Fék már nem volt, de gázt, pénzügyi forrásokat még nem kapott a növekedés. Ehhez az új jegybanki programok vezettek el. A költségvetés egyensúlyi fordulata után azért is jöhettek gyorsan a többi területen a hasonlóan sikeres egyensúlyi fordulatok (infláció, külkereskedelem, fizetési mérleg, munkaerőpiac, államadósság) mert elindultak a jegybanki programok és a Magyar Nemzeti Bank is végrehajtotta a maga saját egyensúlyi és növekedési fordulatát. Ezt nem tehette volna meg, ha korábban nem történik meg a költségvetési fordulat, ha nem állt volna helyre az államháztartás egyensúlya. A jegybanki fordulat és programok sokat értek, a megnyert évtized eredményeit megszilárdították, fenntarthatóvá tették, sőt mind a fenntartható egyensúlyokhoz, mind a fenntartható növekedéshez is jelentősen hozzájárultak. A jegybanki szakértők számításai szerint a 2013 és 2019 közötti teljes GDP növekedés akár felét is hozhatták a jegybanki programok, miközben hozzájárultak a költségvetési egyensúly fenntartásához a kisebb államadósság utáni kamatteher és a többlet növekedés többlet bevétele révén. A 2010 és 2012 közötti egyensúlyi fordulat után 2013-tól azért is — 15 —

Előszó a második kiadáshoz

lehetett növekedési fordulat, majd felzárkózási fordulat, mert a Magyar Nemzeti Bank programjai támogatták a kormányzati lépéseket. Az „egyensúly és növekedés” képlete végig érvényesült a Trianon utáni 100 év legsikeresebb évtizedében, 2010 és 2019 között, de egy új „egyensúly és felzárkózás” képlet akkor lett belőle, amikor kialakult a kormány és a jegybank stratégiai szövetsége. Ez kellett ahhoz, hogy mind az egyensúly, mind a növekedés többletenergiára, többletforrásokra tegyen szert a magyar központi bank újjászervezett működése révén. 9. Itt érkeztünk el az elemzett évtized sikereinek egy további feltételéhez: a belső és külső erőforrások együttes használatához. A 2010 és 2019 között GDP növekedést időnként megpróbálják kizárólag, vagy zömében külső tényezőknek tulajdonítani – ez nem állja ki a gazdaságtörténeti elemzés próbáját. A külső konjunktúra 2013 után valóban segített, az EU-források végig támogatták a növekedést, a beáramló külső működőtőke beruházások gyorsítottak, a régió együttes fellendülése új piacokat adott, de a növekedésnek legalább olyan fontos, egyenértékű új belső forrásai voltak meghatározóak. Az államháztartás rendbetétele belső forrásokkal történt, a jegybanki fordulat új belső forrásokat adott a gazdaságnak, az egyensúlynak és a növekedésnek egyaránt. A jegybank 2013 és 2019 között több pénzügyi forrással járult hozzá a magyar gazdaság felzárkózásához, mint a 2014-2020 közötti uniós költségvetési ciklus Magyarország számára elérhető teljes keretösszege (4. ábra).

— 16 —

Előszó a második kiadáshoz

4. ábra: Az MNB programok és az EU-s támogatások pénzügyi hozzájárulása a gazdasághoz Az MNB programok 12 400 milliárd forint pénzügyi forrást juttattak a gazdaságba 2013 és 2019 között

Magánszektor kamatmegtakarítása 3500 mrd Ft

Költségvetés kamatmegtakarítása 3600 mrd Ft

12 400 mrd Ft Növekedési Hitelprogram 3200 mrd Ft

Devizahitelek forintosítása 2100 mrd Ft

A 2014–2020 közötti uniós költségvetési ciklus teljes keretösszege mintegy 11 000 milliárd forint

Forrás: MNB

Ráadásul minden külső pénzügyi forrás lehívása a belső működés, elsősorban a politika és a gazdaságpolitika, kiemelten a pénzpolitika terén hozott döntések eredménye. A korábbi egyensúlytalanság fennmaradása esetén nem nyíltak volna meg a külső források, a lehívott nagyságrendben semmiképp. Az elmúlt dicsőséges évtized története azt a világon sokhelyütt bizonyított felismerést erősíti meg Magyarország példájával, hogy a megoldás mindig döntően belül van, a külső források csak akkor használnak, ha belül a dolgok rendben vannak. 10. A tizedik szükséges feltétel az volt, hogy a siker évtizede jól használta fel a politika és a gazdaságpolitika, kiemelten a pénzpolitika időbeli mozgásterét. Az évtized mozgástere Magyarország számára 2010 és 2012 között szűkült, 2013-tól tágult, de mindkét szakaszban sikert értünk el. A 2007/9-es globális pénzügyi válság következményei, majd a 2010/12-es euroövezeti válság hatásai egyértelműen nehe-

— 17 —

Sereghajtóból újra éllovas

zebbé tették a magyar válságkezelést 2010 és 2012 között. A szűkebb mozgásteret azonban átütő erejű és időben összpontosított átalakulásokra használtuk fel és a belső erőforrásokat az állam pénzügyeinek rendbetételére koncentráltuk. Majd 2013-tól már a növekedésre, sőt a felzárkózásra összpontosítottunk, ezzel kiválóan aknáztuk ki a 201319 közötti hét jó esztendő különlegesen kedvező környezetét. A „kemény” évek maradékát, a 2006-2012 közötti „rossz évek” végét 2010-2012 között kemény reformokra használtuk, majd a napsütötte hét esztendőt arra, amire alkalmasak: a bőséges termés betakarítására. A magyar gazdaságtörténet 1920 utáni tizedik évtizede azért is lehetett a legsikeresebb, mert most jól sáfárkodtunk a legfontosabb erőforrással: az idővel. Végül, álljon itt feltételként, a magyar közgazdászok által még nem igazán értékelt erőforrás, ami a dicsőséges évtized igazi titka, forrása és alapja: ez a magyar értékrend. Minden ember, család, közösség, ország és nemzet különleges - mi magyarok is azok vagyunk. Tudjuk, hogy sorsunk végül jellemünkből ered, jellemünket szokásaink faragják, szokásainkat tetteink alakítják, tetteinket szavaink indítják el, szavaink gondolatainkból repülnek ki – de honnan jönnek az emberek, családok és nemzetek gondolatai? A forrást hívhatjuk hitnek, világnézetnek, értékrendnek, de biztos, hogy mélyen bennünk gyökereznek és gondolattá csiszolódnak, hogy azután a gondolatok valósággá váljanak. A magyarokat, egyénként és közösségként, néhány jól kivehető érték irányítja, talán a következők: versenyszellem, harmónia iránti vágy, gyarapodás és igazságosság. Biztos nem mindenkit, biztos nem mindig és biztos még más értékek is játszanak bennünk, értünk és velünk. De talán ezek az értékek azok, amelyek legerősebben formálják hiteinket, világról vallott felfogásunkat, majd sorsunkat. A 2010 és 2019 közötti évtized azért lehetett sikeres, sőt az elmúlt 100 év legjobb magyar évtizede, mert ennek a magyar értékrendnek megfelelt, sőt jól működött együtt mind a négy értékkel. A munkaalapú társadalom eszméje és gyakorlata utat nyitott a versenyszellemnek, gyarapodást engedett, igazságos volt és ezért erősítette a társadalmi harmóniát. A pénzügyi egyensúlyra és gazdasági növekedésre épülő — 18 —

Előszó a második kiadáshoz

gazdaságpolitika – nem mindig minden elemében és nem is minden pillanatban, de alapvetően és zömében – szintén ezt tette. Azért születhetett meg a Trianon utáni 100 év legértékesebb évtizede a gazdaság területén, mert a nemzet belső értékeire épített, azzal összhangban működött az állam, a politika és a kormányzás. A történelmi sikert néhány egyszerű tény tükrében pillanthatjuk meg igazán. Az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) terén Magyarország a régió sereghajtó pozíciójából a régió élmezőnyébe emelkedett (5. ábra). 5. ábra: Az egy főre jutó GDP alakulása hazánkban az EU-27 százalékában (2019) 130 120 110

EU27=100

130 120

+8,2 százalékpont

110 100

Bulgária Horvátország Magyarország (2010) Görögország Lettország Románia Lengyelország Szlovákia Magyarország (2019) Portugália Litvánia Észtország Szlovénia Ciprus Spanyolország Csehország Olaszország Málta Franciaország Finnország Belgium Svédország Németország Ausztria Hollandia Dánia

100

Forrás: Eurostat.

A valóban történelmi ugrást akkor érzékelhetjük igazán, ha azt is hozzátesszük, hogy ezzel ráadásul az EU-27 átlagos fejlettségéhez is jelentősen közeledett: a 2010-es 66 százalékról 2019-re 74 százalékra emeltük fejlettségi szintünket (6. ábra)

— 19 —

Előszó a második kiadáshoz

6. ábra: Az egy főre jutó GDP alakulása az EU tagállamokban (EU átlag = 100) 2010

2019

Luxemburg

260,0

Luxemburg

260,0

Hollandia

136,9

Írország

195,0

Írország

131,6

Dánia

129,4

Dánia

130,8

Hollandia

127,9

Svédország

128,4

Ausztria

126,7

Ausztria

127,8

Németország

121,0

Belgium

121,1

Svédország

120,1

Németország

120,6

Belgium

118,0

Finnország

118,4

Finnország

110,5

Franciaország

109,2

Franciaország

105,6

Olaszország

105,9

Málta

99,1

Ciprus

101,6

Olaszország

95,0

Spanyolország

96,3

Csehország

93,1

Málta

87,3

Spanyolország

90,6

Görögország

84,9

Ciprus

90,2

Szlovénia

84,6

Szlovénia

88,0

Csehország

84,4

Észtország

83,8

Portugália

82,9

Litvánia

82,5

Szlovákia

76,0

Portugália

78,6

Észtország

66,2

Magyarország

74,2

Magyarország

66,0

Szlovákia

73,2

Lengyelország

63,3

Lengyelország

73,2

Litvánia

61,1

Románia

69,4

Horvátország

60,2

Lettország

69,2

Lettország

53,6

Görögország

66,0

Románia

51,6

Horvátország

64,8

Bulgária

44,4

Bulgária

53,3

Forrás: Eurostat.

Ennek közgazdasági kulcsa a foglalkoztatási ráta 15,2 százalékpontos emelkedése volt, ezzel a 2010-es utolsó /!/ helyről a középmezőnybe emelkedtünk a foglalkoztatás terén (7. ábra).

— 20 —

Előszó a második kiadáshoz

7. ábra: A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátájának alakulása (2019) 80 75

% +15,2 százalékpont

80 75 70

50 Magyarország, 2010 Görögország Olaszország Horvátország Spanyolország Belgium Franciaország Románia Luxemburg Lengyelország Szlovákia EU - 27 Írország Bulgária Magyarország, 2019 Ciprus Portugália Szlovénia Lettország Finnország Litvánia Málta Ausztria Dánia Csehország Észtország Németország Svédország Hollandia

Forrás: Eurostat.

A 2010-es mintegy 55 százalékos foglalkoztatási rátánk 70 százalék fölé, tehát már az EU-27 átlag fölé ugrott fel 2019 végére, a helyes politika és gazdaságpolitika hatására. Mindezt úgy értük el, hogy beállítottuk a 3 százalék alatti GDP-arányos államháztartási szintet már 2011-re, amit az évtized egészében végig tartottunk. Így sikerült az újabb bravúr: jelentősen, 15 százalékponttal csökkentettük a GDP-arányos államadósság-rátát (8. ábra).

— 21 —

Előszó a második kiadáshoz

8. ábra: Államadósságráta a GDP százalékában (2019) a GDP százaléka

a GDP százaléka

-15 százalékpont

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

Görögország Olaszország Portugália Belgium Franciaország Spanyolország Ciprus Egyesült Királyság Magyarország 2010 EU28 Horvátország Ausztria Szlovénia Magyarország 2019 Németország Finnország Írország Hollandia Szlovákia Lengyelország Málta Lettország Litvánia Románia Svédország Dánia Csehország Luxemburg Bulgária Észtország

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

Forrás: Eurostat.

Ezzel a 2002 utáni két elrontott politikai ciklus legsúlyosabb örökségét, az 53 százalékról 80 százalék fölé emelt államadósság-rátát jelentősen mérsékeltük, a 2002-2010 közötti „súlygyarapodás” több mint felét ledobtuk a magyar gazdaságról. Az egyensúly többi területén is áttörést értünk el: megfékeztük az inflációt, végig többletes volt a külkereskedelmi mérleg és a 0 közeli tartományban alakult a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ez valóban az „egyensúly és növekedés”, sőt az „egyensúly és felzárkózás” évtizede volt. Ezzel Magyarország visszafordította a 21. század először jól induló, majd elrontott történetét: 2002 közepéig a régió éllovasai között voltunk, majd 2002 és 2010 között sereghajtóvá váltunk. Barátaink és ellenfeleink ezt a korszakot, az elrontott 8 évet egyaránt úgy jellemezték, hogy Magyarország 2002 után az Európai Unió bukott angyalává vált, ami, lássuk be, kettős üzenet: volt már angyal, de a mélybe zuhant.

— 22 —

Előszó a második kiadáshoz

2010 közepe és 2019 vége között visszatértünk, sereghajtóból újra éllovassá váltunk, ezzel a korábbi bukott angyal újból elfoglalta méltó helyét az Európai Unió országai között. Horváth János barátom örök és biztató üzenetével zárom most, 2020 novemberében könyvem: „Ami létezik, az lehetséges”. Ha megnyertük az elmúlt évtizedet, márpedig megnyertük, miért is ne nyernénk meg a 2020-as éveket, sőt az egész 21. századot? Ha sereghajtóból újra éllovassá, sőt mások számára is követendő példává váltunk és bukott angyalból újból igazszívű angyallá emelkedtünk, miért is hagynánk, hogy máshogy legyen? Jó olvasást kedves Olvasó, és ne hagyjuk, hogy így legyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

— 23 —

Gazdaságtörténeti áttörés Magyarország az elmúlt században jelentős gazdasági sokkokat élt át, melyek erősen hatottak a gazdasági növekedésre és a pénzügyi egyensúlyra. A XX. század első felében három külső sokk érte a magyar gazdaságot: az első világháború, az 1929–1933-as nagy világgazdasági válság és a második világháború sokkja. A világháborúk okozták a legnagyobb veszteséget a magyar gazdaság számára, de a nagy világgazdasági válság sokkja is erős volt. A század második felében újabb három gazdasági sokk érte Magyarországot: az 1956-os forradalom okozta gazdasági visszaesés, az 1970-es évek olajválságainak gazdasági következményei és az 1990-es évtized első felében lezajlott piacgazdasági átmenet sokkja. Egyik sem mérhető a világháborús sokkokhoz, ám mindhárom esemény hosszú évekre visszavetette a magyar gazdaság fejlődését. Míg az 1956-os forradalom gazdasági sokkja rövid ideig hatott, mintegy három év alatt a magyar gazdaság helyreállította nemzeti jövedelmének korábbi szintjét, addig az 1990-es évek piacgazdasági átmenetének külső/belső sokkját csak 2000 körül heverte ki a magyar gazdaság. Bár a gazdasági visszaesés kisebb volt, mint a két világháború során, de a gazdaság helyreállítása hasonlóan egy évtizedet vett igénybe. Ennél kisebb gazdasági visszaesést okozott a 2008–2009-es gazdasági válság, de a bruttó hazai terméket ért veszteségek mellett az államadósság hirtelen felszökése és a devizahitelek belső árfolyamkockázatának nyílttá válása belső sokkot hozott. Mintha ismétlődött volna a múlt század 70-es éveinek története, amikor az évtized közepétől hazánk eladósodott, az államadósság hólabdaként egyre nagyobb lett, majd az addig csak a központi vezetés által ismert rejtett adósságproblémák 1990-ben nyílt válsággá váltak. A magas adósság és alacsony devizatartalék szorításában sokkterápiás piaci átmenetet követett a magyar gazdaságpolitika, ami már a születése pillanatában eltorzította a piacgazdaság szerkezetét. — 24 —

Gazdaságtörténeti áttörés

Az 1970-es években kezdődött eladósodás évtizedekre hatott negatívan. Hasonló folyamatok játszódtak le a 2002 és 2010 között kialakult új eladósodás esetén is, de amire az 1990 előtti rendszer nem volt képes, arra piacgazdaságban egy jó gazdaságpolitika sikeres választ adhatott volna, azonban ennek épp az ellenkezője történt. A 2010 utáni pénzügyi konszolidáció és gazdasági stabilizáció értékét az is jelzi, hogy egy nyílt pénzügyi válság és egy rejtett növekedési válság egyszerre került feloldásra igen rövid időszak alatt. Ugyan a 2002 és 2010 közötti új eladósodás hosszú árnyékot vetett Magyarországra, de a 2010–2014-es sikeres konszolidáció és stabilizáció következtében ennek gazdaságtörténeti kihatása néhány évben és nem évtizedekben mérhető. Az elszenvedett jelentős külső és belső sokkok mellett az 1900 és 2010 közötti időszakban hazánk egy főre jutó GDP-je átlagosan 1,5%-kal növekedett. Ez a dinamika elmarad mind a fejlett országok, mind a sikeres felzárkózást mutató európai országok fejlődési ütemétől, így a kedvező induló helyzetünk ellenére az elmúlt több mint egy század felzárkózási kísérletei rendre sikertelennek bizonyultak. (1. táblázat) A 2010 előtti évtizedekben jellemző volt a magyar gazdaságra, hogy gyors növekedésre csak jelentős külső eladósodás mellett volt képes. Egy gazdaság egyensúlyát, azaz egészségét jelző legfontosabb mutatók – költségvetési mérleg, külkereskedelmi mérleg és a piaci egyensúlyt tükröző infláció – közül a külkereskedelmi mérleg jelzi legjobban egy ország sérülékenységét, és így a gazdasági növekedés fenntarthatóságát. Ha nem tartozik egy ország a legfejlettebbek klubjába, akkor pozitív jövedelemegyenleggel nem képes kiegyensúlyozni a külkereskedelmi mérleg hiányát. Ez jellemzi Magyarországot, tehát a külkereskedelmi mérleg alakulása pontosan előrevetíti a folyó fizetési mérleg és általában a külső egyensúly alakulását.

— 25 —

Gazdaságtörténeti áttörés

1. táblázat. Gazdasági növekedés Magyarországon és néhány országban, 1900–2010 Egy főre jutó GDP (PPP) átlagos éves növekedése 1900–2010 (%) Magyarország

1,5

Lengyelország

1,7

Csehország*

1,9

Szlovákia*

1,9

Ausztria

1,9

Németország

1,8

Franciaország

1,9

Olaszország

2,0

Spanyolország

2,1

Egyesült Királyság

1,4

USA

1,9

Japán

2,7

Kína

2,3

Megjegyzés: * 1993 előtt Csehszlovákia Forrás: Maddison adatbázis

Az 1960-as évtizedben jellemzően pozitív volt a magyar külkereskedelmi mérleg, és az évtized közepén elszenvedett erős lassulás kivételével a GDP növekedése az 1970-es évtized végéig 5% körül, kedvező sávban mozog. Az 1960 és 1980 közötti 2,5–5% közötti sávban mozgó GDP növekedés azonban a külkereskedelmi mérleg növekvő egyensúlytalanságával volt csak elérhető. Az első jelentős egyensúlytalanság már az 1970-es évek elején jelentkezik, majd a két olajársokk következtében végig egyre növekvő egyensúlytalanság jellemzi Magyarország külkereskedelmét. Az 1960–1980 közötti két évtizedre jellemző, hogy az első évtized jó növekedési adatait a második évtized romló külkereskedelmi mérlege, azaz egyensúlytalansága követi. Az 1960–1980 közötti 5% körüli kedvező növekedési adatok mögött egy torzított, duális gazdasági szerkezet húzódott meg, amelyben felülről nézve mintha minden rendben lett volna, de alulról más volt a kép. Az ipar túlsúlya mellett — 26 —

Gazdaságtörténeti áttörés

a fejlett gazdaságokra hasonlított az ágazati szerkezet, de a mikroszerkezet, a technológiák és termékek fejlettsége, valamint a termelékenység szintje már a fejletlenekhez állt közel. Ez a duális szerkezet külső sokkok hatására bajba került, és kiderült, hogy a versenytársakhoz képest valójában gazdasági felzárkózásra alkalmatlan a gazdaság. Az 1980–1990 közötti évtized 0 és 2,5% közötti növekedése azt jelzi, hogy a korábbi 5% körüli növekedési sávból a magyar gazdaság lassult egy, a külkereskedelmi egyensúlyi többletet elérő sávba. A magyar gazdaság növekedési áldozatot hozott az egyensúly érdekében. Az 1980-as évtized már nem tudta tartani a korábbi két évtized kedvező növekedését, mert a gazdaság szerkezete nem tette lehetővé a magas növekedés és a kedvező egyensúly jó képletének a követését. Csak az egyiket vagy a másikat lehetett elérni, mindkettőt nem. Az 1990-es évek elején végrehajtott sokkterápiás piacgazdasági átmenet jelentős növekedési áldozatot hozott, amely két évtizedre a magyar gazdaságot egy szerény növekedési sávban tartotta, miközben jelentős egyensúlytalansággal is együtt járt. A külkereskedelmi hiány és a költségvetési deficit az államadósság növekedésében csapódott le, ezért az 1990-es évtized piacgazdasági átmenetének sokkja tartós egyensúlyi sokknak bizonyult: a külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg, az infláció, az államháztartás és az államadósság-ráta egyaránt romló egyensúlyi helyzetre utalt. 2008–2009-ben újabb külső sokk érte a magyar gazdaságot, a globális pénzügyi válság jelentős növekedési veszteséget okozott, miközben nőtt a külkereskedelmi mérleg többlete. Ennek oka a szektorok mérlegkiigazítása volt. A gazdaság szereplőinek a felhalmozott adósságaik leépítéséhez növelni kellett megtakarításaikat, amihez a keresletüket érdemben visszafogták. A gazdaságpolitika alkalmazkodásra kényszerült 2008 után, az egyensúly felé megtett gazdaságpolitikai lépések növekedési áldozattal jártak. A 2008–2009-es válság körüli években a magyar gazdaságpolitika hagyományosan kedvezőtlen alapképlete – tehát ha jó a növekedés, elromlik az egyensúly, és ha van egyensúly, akkor a növekedés csökken – ugyanúgy érvényesült, mint korábban. — 27 —

Gazdaságtörténeti áttörés

A reálgazdasági egyensúly romlása – ami a külkereskedelmi mérleg hiányaiban csapódott le – rendre a pénzügyi egyensúly elromlásával jár. Ez elsősorban az államadósság alakulásában érhető tetten, de a külső adósság másik két tételében – háztartások és vállalatok adósságállományában – is tükröződik. A hazai költségvetési politika többször is olyan időszakban lazított, amikor a háztartások megtakarítási hajlandósága is csökkent, vagy éppen alacsony szintre állt be, így a költségvetés növekvő finanszírozási igénye szinte azonnal a nemzetgazdaság külső finanszírozásra való ráutaltságának növekedésében jelentkezett. A magyar államadósság alakulását mutató 1. ábra meghökkentően pontosan jelzi ezt a magyar sajátosságot. A magyar államadósság alakulása erősen függ a követett költségvetési politikáktól, így szoros együttmozgást mutat a politikai ciklusokkal. Az 1998-ban örökölt 61%-os GDP-arányos államadósságot az első Orbánkormány 53% közelébe vitte le 2002 közepére, majd a 2002–2006 közötti politikai ciklusban ez már 70% közelébe emelkedett. A 2006–2010 közötti politikai ciklusban egy negyedévre már a 84%-ot is elérte a GDP-arányos magyar államadósság. A 2010–2014 közötti politikai ciklusban 80% körül ingadozott a magyar államadósság, ami pontosan jelzi, hogy mennyivel nehezebb csökkenteni az államadósságot egy 80% feletti, mint egy 60% körüli szint esetében. Nemcsak magasabb a kockázati felár a magasabb államadósság-ráta miatt, hanem nagyobb a költségvetés kamatfizetési kiadása is, ráadásul válság után, a konszolidáció mellett alacsonyabb növekedés esetén különösen nehéz a GDP-arányos adósságot mérsékelni.

— 28 —

Gazdaságtörténeti áttörés

1. ábra. Az államadósság, a GDP-növekedés és a folyó fizetési mérleg egyenlege Magyarországon 90

8 6

−2

−4

−6

−8

−10

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Államadósság/GDP GDP-növekedés (jobb tengely) Folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP arányában (jobb tengely) Forrás: Eurostat

A magyar gazdaság százéves trendjének vizsgálatából kitűnik, hogy az egyensúly elromlása külső és belső sokkok hatására történik, de a belső sokkok szinte mindig a hibás gazdaságpolitikára vezethetők vissza. A külső sokkok – mint az első és második világháború, az 1929–1933-as nagy világválság, a két olajárrobbanás, a 2008–2009-es globális pénzügyi válság – és a rossz gazdaságpolitika egyszerre okoznak egyensúlyi és növekedési sokkokat. A belső sokkok – az 1960-as évek közepén kialakuló sokk, az 1990-es évtized piacgazdasági átmenete, az 1995–1996-os Bokros-program, a 2006–2008 közötti kiigazító politika – a hibás gazdaságpolitikai döntések miatt minden esetben növekedési áldozattal jártak, miközben az intézkedések a gazdaság strukturális hiányosságait nem, vagy csak kevésbé kezelték, így az egyensúlyt is csak átmenetileg javították.

— 29 —

Gazdaságtörténeti áttörés

A belső sokkok oka az egyensúlytalanság, az egyensúly helyreállításának kényszerét a hibás gazdaságpolitika okozta. A belső sokkok utáni egyensúlyi helyreállítás 2010-ig mindig növekedési áldozattal járt, így fenntartotta az „egyensúly vagy növekedés” csapda képletét. Az 1960 utáni öt évtizedben bekövetkező külső vagy belső sokkok végig fenntartották ezt a hibás gazdaságpolitikai képletet. Ebből tört ki a magyar gazdaság a 2010 utáni sikeres költségvetési konszolidációval és gazdasági stabilizációval, elérve az „egyensúly és növekedés” kedvező képletét.

Gazdaságtörténeti áttörés, a sikeres válságkezelés Az 1974-2010 közötti időszak során a magyar gazdaság egyik legjellemzőbb vonása volt a tartós pénzügyi egyensúly hiánya. Az 1970-es évtized elején az első olajárrobbanás sokkja következtében meredeken zuhan a folyó fizetési mérleg egyenlege és az 1970-es évtized második olajsokkja után már 11%-os GDP-arányos fizetési mérleg hiány alakul ki. A költségvetési hiány az 1970-es évtizedben a GDP 4 százalékánál kedvezőtlenebbül alakul, a jelentős GDP-arányos költségvetési deficit a megbomlott pénzügyi egyensúly másik alapvonása. Mindkettő mögött a két olajválság külső sokkja húzódik meg, azonban a piacgazdasági környezet hiánya és az állampárti politikai rendszer együtt a külső sokkot belső sokká alakítják át: a gazdaság és pénzügyi rendszer nem volt képes feldolgozni az 1970-es évtized külső sokkjait, azok az egyensúly megbomlásával és az államadósság elfutásával jártak együtt. Az 1970-es évtized végétől, az 1980-as évtized elejétől megindul az egyensúlyi kiigazítás a magyar gazdaságban, és eredményt is hoz: az olajárrobbanás sokkját követő tíz év után, 1983–84-re helyreáll az egyensúly: nulla körüli szintre javul a folyó fizetési mérleg és a költségvetési egyenleg. Átmenetileg megszűnik a két pénzügyi mutató tarthatatlan egyensúlytalansága, de ez csupán átmeneti siker. Az 1974 és 1984 közötti évtizedben nagyrészt ikerdeficit jellemezte a magyar gazdaságot: a költségvetési hiány és a folyó fizetésimérleg-deficit egyaránt, egy időben egy fenntarthatatlan szintet ért el. 1984 és 1990 között megszűnik — 30 —

Gazdaságtörténeti áttörés

az ikerdeficit, de fennmarad a fenntarthatatlan folyó fizetésimérleg-hiány. Látható, hogy az egyensúlyi állapot átmenetinek bizonyul, 1984 és 1988 között már a GDP 5-6%-át is elérte a folyó fizetésimérleg-hiány: ez egyértelműen egy fenntarthatatlan szintet jelez. Ezzel szemben a költségvetési egyenleg 0–3% közötti sávban alakul. Ez már nem jelez ikerdeficitet, ami az előző évtizedhez és a következő évtizedhez képest kivételesen jó költségvetési teljesítmény. Az 1990-es évtized első felében végrehajtott sokkterápiás piaci átmenet következtében újból egyszerre zuhan mindkét egyensúlyi mutató: jelentős ikerdeficit jellemzi a piaci átmenet döntő szakaszát. A folyó fizetési mérleg egyenlege rövid átmeneti többletből a GDP 10%-ához közelítő hiányt mutat, a költségvetési egyenleg is hasonlóan meredeken zuhan a 10%-ot is meghaladó mértékig. Az 1991–94 közötti években, tehát a sokkterápiás piacgazdasági átmenet döntő pillanatában a magyar gazdaság egyensúlyi mutatói közel olyan mértékben romlottak, mint az 1970-es évtizedben a két olajárrobbanás külső sokkjai következtében. A piacgazdasági átmenet kényszerűen választott sokkterápiás módja belső sokkot jelentett a magyar gazdaság számára: tömegesen szűntek meg állami vállalatok és állami munkahelyek, zuhant az állami beruházás és fogyasztás, ennek következtében elmaradtak korábbi költségvetési bevételek, és a kieső belföldi termelés helyére import lépett. Amíg az 1970-es évtizedben a külső sokkot alakította belső sokká a gazdaságpolitika, az ikerdeficit mellé megugró államadósságot halmozott fel, addig az 1990-es évtized első felében a belső sokk és a keleti piacok összeomlásából eredő külső sokk találkoztak össze. Ezt kísérelte meg kezelni az 1995–96-os gazdaságpolitikai kiigazítás, a Bokros-program és a kapcsolódó privatizációs döntések. Az egyensúlyi mutatók javulása azonban átmenetinek bizonyult: 1998-ra a választási évre már a költségvetési egyenleg újból a fenntarthatatlan 7%-ot is meghaladó GDP-arányos deficitszintre romlott. Hasonló módon a folyó fizetési mérleg átmeneti javulása is visszafordult 1996 után, és 2000-re egy hosszabb távon szintén fenntarthatatlan 8%-os GDP-arányos hiány alakult ki.

— 31 —

Gazdaságtörténeti áttörés

Az 1998 és 2002 közötti időszakban jelentősen javult a költségvetési helyzet, azonban a folyó fizetési mérleg hiánya végig fennmaradt a GDP 6–8%-a közötti, egy szintén fenntarthatatlan sávban. 2002 és 2006 között újból ikerdeficit jellemzi a magyar gazdaság egyensúlyát, mert a költségvetési egyenleg a GDP 6–10%-a közötti hiányszintet mutat egészen a 2006 második felében indított egyensúlyi kiigazítási lépésekig, miközben a folyó fizetési mérleg is végig a GDP 6–8%-a közötti sávban mutat deficitet. 2006 és 2008 között javul a költségvetés egyenlege, de marad az egyensúlytalanság, mert ez már az uniós csatlakozás utáni szakasz: a 2004-es uniós csatlakozás során Magyarország is vállalta a 3% alatti költségvetési hiányt, ez azonban láthatóan nem teljesült a 2004–2010 közötti időszakban egyetlen évben sem. A folyó fizetésimérleg-egyenleg javulása már egy kényszernek, a 2008 őszén beütött globális pénzügyi válságra adott kényszerű válasznak a következménye. Sem a 2005–2008 közötti egyensúlyt kiigazító program, sem a 2008–2010 közepe közötti egyensúlyjavító program nem volt sikeres a költségvetési egyensúlytalanság kezelése terén, mert először csak 2011-ben teljesíti a magyar gazdaság az uniós vállalást, a 3% alatti GDP-arányos hiányt (az akkor érvényes statisztikai módszertan szerint). 2010 közepétől az új politika és az új gazdaságpolitika hoz fordulatot: 2011–14 között az államháztartási egyenleg egyensúlyba kerül, fenntartható módon teljesíti a 3% alatti GDP-arányos hiánycélt, miközben a folyó fizetési mérleg is folyamatosan és fenntartható módon többletet mutat. A több évtizednyi adatok azt jelzik, hogy a magyar gazdaságpolitika és a magyar gazdasági szerkezet egészen 2010-ig nem volt képes tartósan egyszerre elérni az államháztartás és a folyó fizetési mérleg fenntartható egyensúlyát. Hol egyik, hol másik romlott el és vezetett az egyensúly felborulásáig, sőt hosszabb időszakokon keresztül mindkettő elromlott, és ikerdeficit alakult ki. Az 1983–84-es években, majd 1989-90-ben alakulnak ki kétéves „kegyelmi időszakok”, hosszabban azonban Magyarország nem volt képes pénzügyi egyensúlyi környezetben működni. — 32 —

Gazdaságtörténeti áttörés

A 2010 közepétől indult egyensúlyi fordulat már 2011-ben államháztartási trendfordulóhoz vezetett. 2010 után már valamennyi évben sikerült a magyar gazdaságpolitikának egyszerre fenntartható költségvetési egyensúlyi szintet és fenntartható folyó fizetésimérleg-eredményt elérnie. Előbbi esetében ez 3% alatti GDP-arányos deficitet, második esetében a folyó fizetési mérleg többletét jelenti. A gazdaságtörténet horizontján négy évtized már a gazdaság működését jellemző minták felrajzolására alkalmas időtáv. Láthatóan hajlamos a magyar gazdaság több évtizedes időhorizonton a pénzügyi egyensúlyok megbomlására. A pénzügyi egyensúlyok közül külső sokk hatására mindkettő elromlik, de a fizetési mérlegnél is erőteljesebben romlik a költségvetési egyensúly. Ez arra enged következtetni, hogy a magyar gazdaság külkereskedelmi teljesítménye jobb, mint a belgazdaság sokk ellenálló képessége. Ez a magyar gazdasági szerkezet mélyén meghúzódó dualitást jelzi: a külkereskedelemben részt vevő szektor jobban teljesít, még sokkok idején is, mint a belföldi piacra termelő gazdaság. Az 1970-2010 közötti évtizedek másik sajátossága, hogy a két egyensúlyi mutató jellemzően együtt mozog: romló költségvetési egyenleg esetén a folyó fizetési mérleg is romlik, javuló költségvetési egyenleg esetében a folyó fizetési mérleg egyenlege is jobban teljesít. Ez újból a sokkok gyenge kezelési képességét mutatja, mögötte újból a duális gazdasági szerkezetet. A két egyensúlyi mutató párhuzamos romlása külső sokkokhoz és egyensúlyt helyreállító gazdaságpolitikai kísérletekhez, tehát belső sokkokhoz kötődik. Külső és belső sokkok nélkül mindkét mutató javul, ha helyes a gazdaságpolitika irányvonala. Ez történt az 1980-as évtized egy részében, és ez nem történt meg a 2002–2006 közötti szakaszban, amikor szinte a teljes világgazdaságot egyidejű konjunktúra jellemezte. A magyar gazdaságpolitika a 2008-as válságra először sikertelen választ adott a költségvetési politika terén, de helyes választ adtak a gazdasági szereplők a folyó fizetési mérleg terén. A gazdaságtörténeti áttörésig vizsgált négy évtizedben három külső sokk érte a magyar gazdaságot. Az 1970-es évtized olajárrobbanására, — 33 —

Gazdaságtörténeti áttörés

az 1990-es évek keleti piaci összeomlására és a 2008-as globális pénzügyi válságra a magyar gazdaság minden esetben az egyensúlyi mutatók romlásával válaszolt. Akkor volt a legélesebb az egyensúlyi mutatók romlása, amikor a külső sokkhoz belső sokk járult. Ez történt az 1990-es évtized első felében, amikor a keleti piacok összeomlásából és a keleti politikai rendszerből történő kilépéssel párhuzamosan a gazdaságpolitika sokkterápiával indította el a piaci átmenetet. A magyar gazdasági szerkezet mély dualitása következtében gyenge a sokk-ellenálló képesség, mert a gazdaság külkereskedelemben szerepet vállaló szektora gyorsan, a zömében belföldi piacra termelő szereplők csak lassan képesek az alkalmazkodásra. Erős azonban az összefüggés a gazdaságpolitika és az egyensúlyok megbomlása között: 2002–2006 közötti ikerdeficites években – amikor tehát a költségvetési egyenleg és a folyó fizetésimérleg-egyenleg egyaránt a GDP 6–10 %-a közötti hiányokat mutat. (2. ábra) A magyar gazdaság további jellemvonása, hogy a külső és belső sokkokra egyaránt az államadósság elfutásával válaszol. Ez történt az 1970-es évtizedben, a 2002 és 2010 közötti szakaszban, de rejtve ez jellemzi az 1990-es évtized második felét is. Akkor alapvetően nem új hitelfelvétel jellemezte a gazdaságpolitikát, hanem az állami vagyon eladása: a korábbi államadósság mögötti állami vagyon csökkentése valójában növeli az eladósodottsági szintet.1 Az 1994–98 közötti privatizációs bevételeket jelentős mértékben a korábbi államadósság törlesztésére használták fel, ez történt a szénhidrogénipar privatizációjából 1

hivatalos statisztikákban elsősorban a bruttó államadósság jelenik meg, de közgazA dasági szempontból hasonló fontosságú a nettó adósság. A bruttó adóssággal szemben ugyanis figyelembe kell venni, hogy az államnak is vannak pénzügyi követelései. A nettó adósság a bruttó adósság és az állam bruttó pénzügyi vagyona különbségeként értelmezhető, bár pontos definíciója nincsen. A definícióval kapcsolatban az a nyitott kérdés, hogy az állam pénzügyi vagyonának pontosan mely részeit vegyük figyelembe a számításnál (például a betétek és adósságjellegű követelések mellett részvényeket, nem likvid elemeket is?). Ha a részvényeket is figyelembe vesszük a nettó adósság számításánál, akkor privatizációval nem is csökkenthető a nettó adósság, ugyanis ugyanannyival csökkennek a követelések, mint a tartozások.

— 34 —

Gazdaságtörténeti áttörés

befolyt 3 milliárd dolláros bevétellel, azonban más privatizációs akciók esetében – energiaszolgáltatók – az állami vagyon csökkenését nem egyenlítette ki az államadósság mérséklése a privatizációs bevétellel. (3. ábra) 2. ábra. A folyó fizetési mérleg egyenlege és a költségvetési egyenleg alakulása 1974–2019 között 6

2018

2016

2014

2012

−14

2010

−14

2008

−12 2006

−12 2004

−10

2002

−10

2000

−8

1998

−8

1996

−6

1994

−6

1992

−4

1990

−4

1988

−2

1986

−2

1984

1982

1980

1978

1976

1974

Folyó fizetésimérleg-egyenleg Költségvetési egyenleg Megjegyzés: a GDP arányában Forrás: MNB

Az 1990 előtti és utáni magyar gazdaság egyensúlyromlási tendenciái mögött a külső és belső sokkok, az eltérő gazdaságpolitikák és a duális gazdasági szerkezet mellett még egy ok meghúzódik: a beruházások ciklikussága. Az 1990 előtti tervutasításos rendszerben alapvetően az állami tulajdonú nagyvállalati szektor beruházásainak és az állami infrastrukturális beruházásoknak a ciklikussága jelent meg az egyensúlyi mutatók alakulásában. A fizetési mérleg, de a költségvetési mérleg romlása mögött is a beruházási ciklusok felívelő ága áll: ez beruházási célú importot valamint, az új beruházások, kapacitások működéséhez — 35 —

Gazdaságtörténeti áttörés

forgóeszközigényt jelent, amelyek jelentős része importból származik az 1990 előtti és utáni magyar gazdaságban egyaránt. 3. ábra. Az államadósság és a GDP-növekedés alakulása 1974–2019 között 10

100 90

80 70

60 50

−5

40 30 20

−10

−15

1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016 2018

Államadósság (jobb tengely)

GDP-növekedés (bal tengely)

Forrás: MNB, KSH.

A magyar gazdaság egyensúlytalanságra hajlamos jellegét tükrözi a külkereskedelmi egyenleg és a GDP-növekedés közötti összefüggés is. Az elmúlt több mint öt évtized adatait vizsgálva látható, hogy a fél évszázados átlagos 2,8%-os GDP-növekedéshez képest magasabb gazdasági növekedés jellemzően a külkereskedelmi egyenleg romlásával járt együtt, gyakran külkereskedelmimérleg-deficitet hozott. Az 1960-as évtized és 1970-es évtized első felére – az 1973–74-es olajárrobbanásig – a fél évszázados historikus GDP-növekedési ütemhez képest jelentősen magasabb növekedést hozott, miközben néhány évtől eltekintve negatív külkereskedelmi mérleggel járt együtt.

— 36 —

Gazdaságtörténeti áttörés

Az 1970-es évek második felétől az 1980-as évek végéig terjedő hosszú időszakban már a historikus átlag alatt marad a GDP-növekedési üteme, miközben az időszak döntő többségében jelentős külkereskedelmimérleg-aktívum jellemzi a gazdaságot. Az 1990-es évek első felében végrehajtott sokkterápiás piaci átmenet ideiglenesen felfüggeszti ezt az összefüggést: zuhanó GDP zuhanó külkereskedelmimérleg-egyenleggel, tehát jelentős külkereskedelmimérleg-deficittel jár együtt. 2000 körül már visszaáll az eredeti szoros összefüggés a külkereskedelmi egyenleg és a GDP-növekedés között: a historikus átlag feletti GDP-növekedési ütemhez külkereskedelmimérleg-hiány tartozik. 4. ábra. A gazdasági növekedés és a külkereskedelmi egyenleg alakulása Magyarországon 1961 és 2019 között 10

A GDP százalékában GDP átlag (1961−2019)= 2,8 %

−5

−10

−15

1962 1964 1966 1968 1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016 2018

Külkereskedelmi egyenleg (jobb tengely) Forrás: KSH

— 37 —

GDP-növekedés

Gazdaságtörténeti áttörés

A 2008-as globális válság előtt már fordulat következik: 2005-ben esik a magyar beruházási ráta, 2006 őszétől indul egy új megszorító gazdaságpolitika, és ezek következményeként, 2006–2008 ősze közötti külső konjunkturális szakaszban a historikus átlag alá esik a magyar GDP-növekedési üteme. Az alacsony GDP-növekedés javuló külkereskedelmimérleg-egyenleggel jár újból együtt. 2009-ben zuhan a GDP, miközben javul a külkereskedelmi mérleg egyenlege. Majd a 2010-től végrehajtott sikeres válságkezelés nyomán visszatér a növekedés, de nem rontja el a külkereskedelmi-mérleget. (4. ábra) A 2010 utáni gazdaságtörténeti időszakban tartós változás következett be a magyar gazdaságban a GDP-növekedés és a külkereskedelmi mérleg egyenlege között: egyértelműen új összefüggést látunk. Miközben a fél évszázados historikus átlag fölé kerül a magyar GDP-növekedés, ez nem jár a külkereskedelmimérleg-egyenleg újabb romlásával, sőt tovább nő a külkereskedelmi mérleg többlete, miközben a folyó fizetési mérleg is jelentős többletet mutat. A külkereskedelem többletének növekedéséhez a cserearányok nagymértékű javulása is hozzájárult: míg a régió országaiban az export- és importárak változása a válságot követően negatívan hatott a régiós országok külkereskedelmi egyenlegére, addig Magyarországon nagymértékben támogatta a növekedését. (5. ábra) Az 1974–2010 közötti időszak egyensúlytalanság felé mutató magyar gazdasági működése valóban változáson esett át 2010 után. Tartós többletet ért el a folyó fizetési mérleg és az uniós környezetben egy egyensúlyi szintre állt be az államháztartási hiány. A pénzügyi egyensúly két döntő mutatója terén tartós egyensúlyi fordulat következett be.

— 38 —

Gazdaságtörténeti áttörés

5. ábra. A cserearány változása a régióban 1,6

1,6

1,2

0,8

0,4

−0,4

−0,8

−1,2

−1,2 Lengyelország

Szlovákia

Csehország

2000−2008

Magyarország

2008−2013

Forrás: MNB

Mi lehet az oka a külkereskedelmi mérleg és a gazdasági növekedés közötti korábbi aszimmetrikus kapcsolat megváltozásának? 1990 előtt a tervutasításos gazdaságban és az állampárti politikai rendszerben az állam és politika szereplői határozták meg a gazdaságpolitikát, ezen keresztül az egyensúlyi és növekedési folyamatokat. A hiányokat, ezen belül a költségvetési, külkereskedelmi és folyó fizetésimérleg-deficiteket elengedő gazdaságpolitika a historikus átlag feletti növekedést ért el, ez azonban fenntarthatatlan volt már az adott nem piaci gazdaságban is: az egyensúlytalanságot kiigazító gazdaságpolitikai lépések a historikus átlag alá nyomták a gazdasági növekedés ütemét. Az 1990 előtti gazdasági rendszerben az állam játszotta a főszerepet, a politika és az állam vezetői, a nagyvállalatok vezetőinek érdekei eredményezték az „egyensúly vagy növekedés” képletének tartós működését.

— 39 —

Gazdaságtörténeti áttörés

Már az 1990 előtti nem piaci gazdaságban is szoros kapcsolat állt fent a pénzügyi egyensúly, a folyó fizetési mérleg és a költségvetési egyenleg, valamint a GDP növekedése között. A fizetési mérlegen belül hasonló összefüggést találtunk a külkereskedelmi mérleg alakulása és GDP-növekedés üteme között. Az igazán érdekes azonban az, hogy hasonló összefüggéseket találtunk az 1990 és 2010 közötti, már piacgazdasági keretek között működő magyar gazdaságban is. A politikai rendszerváltoztatás és a gazdasági modellváltás nem eredményezett fordulatot az egyensúly és növekedés kapcsolatában: az új politikai és gazdasági rendszerben is fennmaradt az „egyensúly vagy növekedés” képlete. Ha még a piaci egyensúlyt is bekapcsoljuk, akkor az infláció alakulása is hasonló összefüggést jelez: historikus átlag feletti gazdasági növekedés esetén romlanak az egyensúlyi mutatók, kiigazító programok lépnek életbe, ezek lefékezik a növekedést, és ez ismétlődik. A piaci egyensúly megbomlása másképpen jelent meg az 1990 előtti és utáni magyar gazdaságban. A közgazdasági logika és a tények egyaránt azt mutatják, hogy a rejtett infláció (áruhiány) és a nyílt infláció (a fogyasztói árak növekedése) egyaránt szorosan összefügg a historikus átlag alatt vagy felett alakuló magyar gazdaság növekedési ütemekkel. Mindezek világosan jelzik a magyar gazdaság, sőt a magyar társadalom egyensúlytalansági hajlamait. 1990 előtt az állam, majd a piacgazdaságban valamennyi gazdasági szereplő, 2002 után újból az állam és a lakosság növekedési, gyarapodási hajlamai vezettek az egyensúlyi mutatók elromlásához. 2014-re tört meg az egyensúly és növekedés közötti fordított összefüggés, mert a magyar társadalom és gazdaság szereplői körében jelentős értékrendi, működési változások történtek. Az állam már komolyan veszi az egyik döntő egyensúlyi mutatót, az államháztartás egyenlegét, a legnagyobb gazdasági szereplő (a GDP közel 50%-át az állam újraosztja) értékrendje és működése döntő vál-

— 40 —

Gazdaságtörténeti áttörés

tozáson esett át. Már a lakosság is átrendezte viselkedését: a hitelből történő vagyongyarapodás helyére a megtakarítás és a korábbi hitelek leépítése állt. Döntő változás, hogy a gyarapodási érték helyére a biztonsági érték került. A vállalati szektorban is megváltozott az értékrend és a működés: eladósodással, jellemzően devizahitel-felvétellel finanszírozott beruházások és döntések helyére a felépülő vállalkozói megtakarításokból finanszírozott beruházások álltak. A gazdasági szerkezet ugyan továbbra is duális maradt, de a globális piac felé nyitott fejlett szektor racionális beruházási döntései mellé felzárkózott a hazai tulajdonú kisvállalkozói szektor hasonlóan ésszerű döntéshozatala. Azért változhatott meg a korábbi egyensúly vagy növekedés képlete, azért lehet egyszerre egyensúly és növekedés a magyar gazdaságban, mert valamennyi gazdasági szereplő viselkedése alapvető változáson esett át. Ha csupán az állam viselkedése változott volna, akkor a vállalati szektor és a lakosság korábbi eladósodási és gyarapodási mintái továbbra is rendre felborítanák a pénzügyi egyensúlyokat. Ha csak a vállalkozások és a háztartások viselkedése változott volna meg az észszerűség irányába, akkor az államháztartás rendre elfutó hiánya miatt kellene újabb és újabb kiigazítási programokat indítani, amelyek megtartanák az „egyensúly vagy növekedés” képletét. Miután mind a három piaci szereplő viselkedése megváltozott, sőt a változás egyirányba mutat és jelentős, ezért szűnhetett meg a mintegy fél évszázados hibás képlet működése: az „egyensúly vagy növekedés” helyére az „egyensúly és növekedés” képlete állt. (6. ábra)

— 41 —

Gazdaságtörténeti áttörés

6. ábra. A GDP-növekedés, a költségvetési és folyó fizetésimérleg-egyenleg, valamint az infláció alakulása Magyarországon 1974–2019 között 40

0 −10

−20

1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016 2018

−10

Folyó fizetésimérleg-egyenleg GDP

Költségvetési egyenleg Infláció

Forrás: Eurostat, KSH, MNB

A globális gazdaság szereplőit vizsgálva látható, hogy a gazdasági növekedés és a folyó fizetésimérleg-egyenleg között enyhe negatív kapcsolat mutatkozik, miközben a kapcsolat erőssége és annak iránya időszakról időszakra változhat. A válságot követően a hosszabb távú növekedési kilátások értékelésénél felértékelődött a pénzügyi fenntarthatóság kérdése. Ez alapján csak az a növekedési ütem tekinthető egyensúlyinak, amely nem jár fenntarthatatlan finanszírozási helyzettel és adósságpályával. Érzékelhető, hogy a 2010–14 közötti sikeres válságkezelésig a magyar gazdaság e definíció alapján visszatérő jelleggel fenntarthatatlan pályán haladt. Az elért fordulat ezen a téren azért volt lehetséges, mert a gazdaságpolitika mellett, amely döntően meghatározza az egyensúlyi és növekedési mutatókat, a mélyebb társadalmi működés is változott. A társadalom értékrendje az éves költségvetéseken és a négy-öt éves gazdaságpolitikai ciklusokon túlmutató mélyebb

— 42 —

Gazdaságtörténeti áttörés

összefüggéseken keresztül befolyásolja a gazdaságok növekedési pályáját. (7. ábra) 7. ábra. A gazdasági növekedés és a folyó fizetési mérleg egyenlege

Folyó fizetésimérleg-egyenleg (GDP%)

−5

−10

−15

−20

−25

−30 −15

−10

−5

−30 15

GDP-növekedés Forrás: IMF–IFS, WDI

A magyar társadalom alapvető értékrendje angolszász jellegű, ebben az egyéni és családi individuális értékek meghatározóak: középpontjában egy vagyongyarapodási érték áll. Az 1960–90 közötti nem piacgazdasági szakaszban az egyéni és családi vagyongyarapodási érték szinte kizárólag csak az ingatlan vagyon területén érvényesülhetett. Magángazdaság hiányában és állampárti berendezkedés mellett a családok számára az ingó és ingatlan vagyon bővítése volt az egyetlen terület, ahol érvényesülhetett a mélyen rejlő vagyongyarapodási érték. Saját vállalkozás, családi vállalkozás építése, pénzügyi vagyon gyarapítása, értéktárgyak gyűjtése csak kis mértékben volt lehetséges: a vagyongyarapodási érték ingatlan és döntően fogyasztásban megtestesülő ingó (tartós fogyasztási cikkek) vagyonbővítési érdekben jelent meg.

— 43 —

Gazdaságtörténeti áttörés

1990 után döntő változás történt, mert a saját vállalkozás felépítése, családi vállalkozás bővítése, megtakarítás felhalmozása és más értéktárgyak gyarapítása nagyobb teret nyert az egyéni vagyongyarapodás értékekre, döntésekre való átváltásában. A 2000-es évek elején azonban itt újabb fordulat történt: újra megjelent az ingatlanbefektetés és az üzleti vagyongyarapodás mellé lépett. A 2002–2010 közötti hibás gazdaságpolitika idején a devizahitelezés elengedése és a bankrendszer mérlegének felduzzadása valójában állami döntések, többségében az állami döntések elmaradásának a következményei. A magyar társadalom vagyongyarapodási értékrendjét tehát az állam még erősítette is, miközben a gazdaságpolitika érdeke az lett volna, hogy a vagyongyarapodási értékeket üzleti siker felé terelje. Egy családi vállalkozás felépítése társadalmi és gazdasági szempontból jobb vagyongyarapodás, mint egy devizahitellel finanszírozott ingatlanpiaci beruházás. A pénzügyi megtakarítások is kedvezőbbek, mert megteremtik a későbbi forrást egy vállalati vagy családi beruházási döntéshez. A döntő változás mögött, tehát hogy egyszerre alakul ki fenntartható pénzügyi egyensúly és tartós gazdasági növekedés, az áll, hogy az állam már nem befolyásolja negatív módon az egyéni és családi döntéseket, már nem „tesz rá egy lapáttal” a magyar értékrend mélyén rejtőző vagyongyarapodási értékre. Az állam nem az ingatlanvagyon-gyarapodást, hanem az üzleti vagyon felépítését és a pénzügyi megtakarítást ösztönzi, ezzel enyhíti a fizikai vagyongyarapodáshoz kötődő magyar értékrendet és tereli a gazdaságpolitika szempontjából kedvező irányokba. Mindez egy gazdaságtörténetileg igen rövid időszak alatt, a 2010–2014 közötti időszakban történt, amiben két egymást erősítő hatásnak volt döntő szerepe: a 2006 utáni kettős válságnak és a 2010-től megváltozott állami működésnek.

— 44 —

Gazdaságtörténeti áttörés

A magyar gazdasági növekedés egy még tágabb időhorizonton, az 1947–2007 közötti hat évtizedben a GDP historikus trendvonalát tekintve jelentős hullámzást mutat. Az 1945 utáni 2-3 éves helyreállítási periódus még a historikus növekedési trendvonal alól indítja a magyar GDP-növekedést, ez 1957–1989 között a trendvonal feletti gazdasági növekedésben folytatódik, majd a sokkterápiás piaci átmenet és annak ára jelentkezik a historikus növekedés trendvonal alatti növekedésben az 1990-es évek elejétől egészen 2007-ig. Az 1957 és 1989–90 közötti három évtizedben a historikus növekedés trendvonal felett alakul a magyar GDP bővülése, azonban ez több szempontból is fenntarthatatlan növekedést jelent. Egyrészt piacgazdasági körülmények között, mintegy kétszáz év gazdaságtörténeti tapasztalata szerint zárt gazdaságban, illetve egy zárt integrációban nem lehet tartósan a trendvonal fölé vinni a növekedést: az állampárti rendszer és a tervutasításos gazdaság egy belülre zárt és keletre nyitott, keleti integrációhoz tartozó mesterséges növekedést ért el. Bár a piacgazdasági átmenet kényszerűen választott módja, a sokkterápia a szükségesnél nagyobb áldozatot hozott a bruttó hazai termék terén, de a nem piaci gazdaságról a piacgazdaságra áttérő valamennyi országban áldozattal járt: a piaci átmenet során realizált veszteségek mutatják a korábbi nem piaci gazdaság tarthatatlanságát. A piaci átmenet valójában aktiválta, nyílttá tette a korábbi gazdasági rendszer rejtett veszteségeit. Történeti horizonton tehát az 1957 és 1990 közötti időszakot a fenntarthatatlan növekedés korának kell tartanunk: idő kérdése volt, hogy mikor következik be a rendszerváltoztatás és a piaci átmenet. 1990 után a korábbi nem piaci rendszer nyílttá váló veszteségei és a sokkterápiás piaci átmenet veszteségei halmozódtak, ez tükröződik az 1990 és 2007 közötti historikus trendvonal alatti magyar növekedési teljesítményben.

— 45 —

Gazdaságtörténeti áttörés

2008-ban beüt a globális pénzügyi válság, ez 2009-ben újabb zuhanást hoz a magyar GDP-ben, ezt követően már új veszteségek aktiválódnak: már nem a piaci átmenet és a korábbi nem piaci gazdasági rendszer veszteségei, hanem a 2002 utáni hibás gazdaságpolitika által beépített kockázatok és veszteségek jelentek meg. (8. ábra) 8. ábra. Magyarország egy főre jutó GDP-jének növekedése 1947–2019 között Logaritmikus skála, GDP/fő

Logaritmikus skála, GDP/fő

10 000

1 000

1 000 1947 1950 1953 1956 1959 1962 1965 1968 1971 1974 1977 1980 1983 1986 1989 1992 1995 1998 2001 2004 2007 2010 2013 2016 2019

10 000

Forrás: Maddison projekt, MNB

A következő évek, évtizedek igazi kérdése az, hogy az új gazdaságpolitikai képlet – bővülő foglalkoztatás és tartós növekedés egyenlő fenntartható egyensúly – képes lesz-e a historikus trendvonal fölötti GDP-növekedési ütemet létrehozni és fenntartani? Erre jó esélye van Magyarországnak, mert a korábbi három évtizedes trendvonal feletti gazdasági növekedés az állampárti politikai rendszer és a nem piaci gazdasági rendszer következtében fenntarthatatlan volt, de a 2002–2010 közötti gazdaságpolitika és sikertelen egyensúlyi kiigazítások már demokráciában és a globális piac felé nyitott piacgazdaságban történtek. 2002 és 2010 között a növekedési teljesítmény javult, amit a trendvo— 46 —

Gazdaságtörténeti áttörés

nalhoz közeledő GDP-növekedési ütem jelez, ez azonban romló egyensúlyok mellett valósult meg, ami a válságot követő évek alacsonyabb gazdasági növekedéséért is felelős volt. A hibás gazdaságpolitikát javította ki Magyarország 2010 után, ez eredményezett a gazdaságtörténeti horizonton rövid idő alatt növekedési fordulatot, évtized távlatából nézve is a történeti trendnövekedés feletti tartós GDP-bővülést a magyar gazdaságban. Ezt erősíti, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma, valamint a beruházási aktivitás 2019-re a kontinentális Europában Magyarországon lett a legmagasabb. A jelentős növekedési tartalékok kiaknázása és a 2014–2020 közötti hétéves uniós költségvetési időszakban felhasználható 38 milliárd euro feletti uniós források új szerkezetű felhasználása együtt reálissá teszik a trendvonal feletti GDP-növekedést. Az amerikai GDP-trendvonallal összehasonlítva a magyar trendvonalat érdekes különbséget látunk: az 1883–2003 közötti növekedési trendvonal igen szorosan illeszkedik a tényleges GDP-növekedés görbéjére az amerikai gazdaságban. Ettől két jelentős eltérés van, egy felfelé és lefelé. Az 1929–33-as gazdasági válság elhúzódó hatása, amelyet csak egy háborús konjunktúra fordít meg, majd éppen a háborús konjunktúrának a hatása az 1940-es évtizedben, amikor az amerikai növekedési trendvonal fölötti GDP-növekedést mutat a gazdaság. A magyar és az amerikai növekedési trendvonal különbözősége valójában a gazdaságpolitikák eltéréséből fakad. Az amerikai gazdaság végig piacgazdaság, a gazdaságpolitika folyamatosan piacgazdasági közegben kerül tervezésre és mérésre. A háborús gazdaságra történő átállás az 1930-as és 1940-es évtizedben a kivétel, a szabály a piacgazdasági működés. Az amerikai és a magyar GDP-növekedési trendvonal összehasonlítása több dolgot is jelez. Elsőként azt, hogy a magyar nem piacgazdasági rendszerben ugyan a növekedési trendvonal fölé lehetett emelni

— 47 —

Gazdaságtörténeti áttörés

a GDP-növekedést, de ez fenntarthatatlannak bizonyult. A második az, hogy a külső és belső sokkok mindkét gazdaság esetében trendvonal alatti növekedést eredményeznek. Harmadszor, az állam jelentős szerepet játszik a trendvonaltól eltérő gazdasági növekedési ütemek alakulásában: az 1929–33-as válság előtt az állami beavatkozás hiánya, majd a válságból kivezető gazdaságpolitika és a háborús gazdaságpolitika jelentősen eltérítette a trendvonaltól az amerikai növekedést. Hasonlóan a magyar gazdaságban a gazdaságpolitika minősége, a helyes vagy hibás gazdaságpolitikai eszközök működtetése arra utal, hogy a modern államnak az amerikai gazdaságban jelentős, a magyar gazdaságban azonban döntő szerepe van a trendvonal alatti vagy feletti GDP-növekedési teljesítmény alakulásában. (9. ábra) 9. ábra. Az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-jének növekedése 1883–2019 között Logaritmikus skála, GDP/fő

Logaritmikus skála, GDP/fő

30 000

3 000

3 000 1883 1888 1893 1898 1903 1908 1913 1918 1923 1928 1933 1938 1943 1948 1953 1958 1963 1968 1973 1978 1983 1988 1993 1998 2003 2008 2013 2018

30 000

Forrás: Maddison projekt, MNB

— 48 —

Gazdaságtörténeti áttörés

Miután az egyidejű költségvetési konszolidáció és gazdasági stabilizáció az uniós tagság első évtizede során, de az 1990 utáni új piacgazdasági közeg két évtizede, az elmúlt fél évszázad, sőt az elmúlt több mint száz év magyar gazdaságtörténete alapján is kivételes, ezért fel kell tennünk az alapkérdést: hogyan sikerült? A 2010 utáni sikeres konszolidáció és stabilizáció kényszerét az örökölt magas külső adósság és államadósság adta. Lehetőségét azonban a 2010-es politikai fordulat hozta meg, amikor a kormányzó pártok kétharmados felhatalmazást kaptak a kormányzásra. A kormányzó erők erős társadalmi támogatottsága megteremtette a lehetőséget, hogy a gazdaság strukturális hiányosságait meghatározó, egyébként politikailag gyakran érzékeny területeken is reformok kezdődjenek el. A politikai fordulat lehetővé tette a gazdaságpolitika fordulatát, amely egy új, fenntartható fejlődési képlet felé mozdította el a gazdaságot. A cél a foglalkoztatás bővülésével és a növekedés újraindításával a fenntartható egyensúlyok elérése volt. Különösen értékesek az elért eredmények, mert 2010 elején beütött a görög pénzügyi válság, ezért az unió nem támogatott egy egyensúlyt helyreállító fokozatos magyar politikát: előállt az azonnali költségvetési konszolidáció követelménye. Mintha újból kísértett volna 1990 szelleme: fokozatos piacgazdasági átmenet helyett akkor sokkterápiát követelt az új nyugati szövetség, érvelésük súlyát a kezükben lévő, a régiós versenytársakéhoz képest kiugróan magas magyar államadósság adta. 2010-ben is elvetették a fokozatos egyensúlyi helyreállítást, érvelésük erejét újból a magas eladósodottság adta. Itt jön azonban az első fordulat: a gazdaságpolitika azzal kezdte, hogy megfordította saját képletét. Először egyensúlyt teremtett, miközben kiépítette az új növekedési pálya szerkezetét, majd a sikeres költségvetési konszolidációt követően indította újra a gazdasági növekedést.

— 49 —

Gazdaságtörténeti áttörés

Magyarország azonban – szemben a többi uniós országgal – nem csupán beállította az államháztartás egyensúlyát jelző 3%-os GDP-arányos hiányt, először a 2004-es uniós csatlakozás után, de a költségvetés konszolidációját fenntartható módon érte el: strukturális reformokat hajtott végre. 2010 után azért különleges a magyar költségvetési konszolidáció, mert nem rövid távra érte el a 3% alatti államháztartási hiányt, hanem hosszú távra. Az egyedi kiadásokat is tartalmazó 2011-es év kivételével2 2010 óta folyamatosan 3% alatti hiányt mutat az államháztartás: ez már középtáv, miközben a fogyasztási, beruházási és növekedési fordulat is bekövetkezett. A strukturális reformok középpontjába a gazdaságpolitika új foglalkoztatáspolitikát és új adórendszert állított. Később láthattuk, hogy a magyar gazdaságpolitikát bírálók a bankadót, a válságadókat és egy sor más eszközt átmenetinek véltek, ezért nem tartották fenntarthatónak a konszolidációt. Nem számoltak azonban azzal, hogy a konszolidációt gazdasági stabilizáció, majd növekedési fordulat követi, ami új bevételeket hoz a költségvetésnek, miközben folyamatosan bővül a foglalkoztatás: mindez hosszú távon fenntarthatóvá tette a konszolidációt. A strukturális reformok tették fenntarthatóvá az új egyensúlyt, de az új szerkezetű növekedés beindulását is segítették. A fenntartható egyensúly hosszú távon kedvező körülményeket teremt a reálgazdaság stabil működéséhez és növekedéséhez. A 2010 utáni sikeres konszolidáció és stabilizáció arra a gazdaságpolitikai jövőképre épült, hogy ha dinamikusan bővül a foglalkoztatás és újraindul a növekedés, az automatikusan fenntartja az egyensúlyt.

nemzeti számlák európai rendszerének módszertani revíziója (ESA2010) követA keztében a 2011. évi bevételek között nem kerül elszámolásra az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők magán-nyugdíjpénztári megtakarításaiból eredő bevétel, így a friss statisztikai adatok szerint a korábbi többlettel szemben GDP-arányosan 5% körüli hiány alakult ki.

— 50 —

Gazdaságtörténeti áttörés

A magyar gazdaságpolitika tehát 2010-ben egyszerre alkalmazott egy hosszú távú képletet (foglalkoztatás + növekedés = fenntartható egyensúly) és egy rövid távút (költségvetési egyensúly + bővülő foglalkoztatás = növekedés), ahol a második teremtette meg az első esélyét. Ha 2010-ről 2011-re nem sikerül költségvetési trendfordulót elérni, akkor esély sem lett volna a hosszú távon fenntartható fejlődési képletre való áttérésre. A két képlet között azonban van egy rejtett összefüggés: valójában összhang van közöttük. A költségvetési egyensúly helyreállítása lényegében csak olyan eszközöket vett igénybe, amelyek nem fogták vissza a növekedést. Sőt, a költségvetési trendfordulóhoz használt eszközök – magánnyugdíjrendszer átalakítása, költségvetési zárolások, adórendszer reformja, bankadó, válságadók és a többi lépés – közül sok segítette az egyensúly helyreállítása utáni növekedési fordulatot. Valójában a rövid távon hozott döntések nem gyengítették, hanem erősítették a hosszú távon sikeres gazdaságpolitikai képlet beállítását. A különadók rejtett, közvetett és késleltetett hatása valójában strukturális átalakulások felé vezet: egészségesebb tulajdonszerkezet és erősebb verseny alakul ki a bankrendszerben és az energiaszektorban. A különadók valójában nem átmeneti bevételi források, hanem strukturális reformok forrásai. A strukturális reformok révén helyreállt a költségvetés egyensúlya, folyamatosan bővült a foglalkoztatás, miközben a konszolidáció megteremtette a monetáris politikai fordulat lehetőségét. 2013 közepén a Magyar Nemzeti Bank új vezetése monetáris politikai fordulatot hajtott végre, ami egyszerre erősíti az árstabilitást, az egyensúly fenntarthatóságát, a foglalkoztatás bővülését és a gazdaság növekedését. A politikai fordulat így hozott gazdaságpolitikai fordulatot, a gazdaságpolitika elindította a strukturális reformokat, ezáltal helyreállt a költségvetés egyensúlya, ez lehetővé tette a monetáris politika fordulatát, ami segítette a növekedési fordulatot. A 2011–2012-ben végrehajtott egyensúlyi fordulatot követően 2013–2014 növekedési fordulatot hozott. Ezzel Magyarország kitört az „egyensúly vagy növekedés” csapdájából, és belépett az „egyensúly és növekedés” korszakába. — 51 —

Első rész

Válságból válságba

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége Magyarország 2010 közepén olyan pénzügyi konszolidációs kényszerrel szembesült, amely egyszerre eredt a 2002 után elrontott gazdaságpolitikából, valamint a 2008-as globális pénzügyi válság következményeiből. A magyar válság mélységét e kettősség adta: egyszerre kellett mindkettőt megoldani.

A Nyugat gazdasági modelljének válsága A 2008–2009-es globális pénzügyi válság a fejlett nyugati gazdaságokból indult ki, és rendkívül összetett, elhúzódó globális mérlegválsággá fejlődött. A pénzügyi rendszer problémái első lépésben a legfejlettebb, az elvileg legkifinomultabb kockázatkezelési módszerekkel dolgozó bankok piacán jelentkeztek, később megfertőzve a kevésbé fejlett gazdaságok rendszereit is. Valójában azonban 2008–2009-ben a szabadpiaci gondolatra és fogyasztói társadalomra épülő szabadpiaci gazdasági modell került válságba. E modell lényege a piaci önszabályozásba vetett hit, az a felfogás, hogy hagyni kell a piaci erőket szabadon működni, mert a kereslet és kínálat megbomlott egyensúlyát majd egy belső önkorrekciós mechanizmus helyreállítja. Egyetlen szereplő lenne képes a piac helyére állni, az állam, de nincs rá szükség, mert a piac mindent elrendez. Sőt, nem csupán nincs szükség az államra, hanem egyenesen káros is jelenléte a piacon, mert a vállalkozásokkal és magánszemélyekkel szemben nem természetes piaci szereplő, beavatkozása ezért csak torzíthat: működése nem javít, hanem ront a helyzeten. Ez a „washingtoni konszenzus” pontjai mögötti gondolat, ami valójában hit, nem bizonyosság, sőt a tapasztalat inkább cáfolja, mint erősíti érvényességét.

— 55 —

Első rész

Válságból válságba

Ez a felfogás két évszázad pénzügyi és gazdasági válságai során újra és újra kudarcot vallott, mert a válságok kezeléséhez mindig kellett állami részvétel, sőt a válságok állami szabályozással való megelőzése kevesebb veszteséggel járt volna, mint a válság és az utólagos válságkezelés. Végleg megbukott azonban az 1929–1933-as nagy világgazdasági válságban, amelyből kivétel nélkül minden érintett gazdaságban csak állami segítséggel lehetett kitörni, sőt ezt követően egészen az 1980as évtizedig csak az állam egyre erősebb részvételével lehetett piaci egyensúlyt és konjunktúrát teremteni. A piacgazdaságokban rendre fellépő válságok nem véletlen, hanem törvényszerű események. A válságok a piacok és az állami szabályozás együttes kudarcát jelzik. A válság mögött minden esetben a piaci szereplők hibás döntései állnak. Ha minden piaci szereplő minden pillanatban jó döntést hozna, nem törhetne ki válság belső okokból egy gazdaságban. Ha a globális térben minden ország minden piaci szereplője minden időpillanatban jó döntést hozna, akkor globális válság sem léphetne fel: sem külső, sem belső okokból. A piac azonban minden pillanatban válságok sorozatát éli át, hiszen soha és sehol nem áll fenn teljes egyensúly kereslet és kínálat között. Ez egy elméleti világban lehetséges, létező világban nem. Ennek oka igen egyszerű: a jó döntéshez minden szükséges információval rendelkezni kell. Sőt, nem elég néhány piaci szereplőnek, hanem mindig minden piaci szereplőnek minden szükséges információval rendelkeznie kell ahhoz, hogy mindig mindenki mindenhol jó döntést hozzon. A piaci szereplők azonban soha, sehol és senki esetében nem rendelkeznek minden szükséges információval, tehát nem képesek mindig jó döntést hozni.3 3

z osztrák neoliberális közgazdász, Friedrich Hayek amellett érvelt, hogy az egyes A gazdasági szereplőknek nem kell minden információval rendelkezniük, egyedül a piaci árat kell ismerniük. A piacon kialakuló ár ugyanis minden számukra lényeges információt közvetít a keresleti és kínálati folyamatokkal. A gyakorlatban két kritika is hozható ezzel az érvvel szemben. Egyrészt a jelentős piaci erejű vállalatok befolyásolhatják az árakat, ezzel torzíthatják a bennük rejlő információt. Másrészt nem rendelhető ár minden olyan jószághoz, amely a társadalom számára értékes. Lásd: Hayek, F. A. (1945:) The Use of Knowledge in Society. American Economic Review, Vol. 35, No. 4, pp. 519–530.

— 56 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

Ha sokan sokáig hoznak jó döntéseket, akkor nincs válság, ha sokan hosszú ideig és egyre nagyobb hatással járó rossz döntéseket hoznak, akkor kitör a válság. Kicsi, észrevétlen válságok azonban mindig minden piacon bekövetkeznek: a kereslet és kínálat közötti eltérés természetes, információhiányon alapul, egyben ez a fejlődés motorja. Másrészt a válság minden esetben a szabályozók hiányát vagy kudarcát is jelenti. Az állam feladata, hogy a piacgazdaság működési kereteit biztosítsa, hibáit orvosolja. A megfelelő állami szabályozás segíthet abban, hogy ne hozzon túl sok piaci szereplő túl sokáig rossz döntéseket. A 2008–2009-es globális pénzügyi válság az amerikai pénzügyi rendszerből indult, nem véletlenül. Az amerikai pénzügyi rendszer az 1980as évek elejétől fokozatosan saját érdekét nemzetgazdasági érdekként fogadtatta el: végül ez torkollott válságba. Az amerikai pénzügyi intézmények sikerrel képviselték azt a hamis elvet, hogy „ami jó a bankoknak, az jó az országnak”. Az 1930-as években Roosevelt elnök újraszabályozta a pénzvilágot, mert az 1929–1933-as pénzügyi válságot is a pénzvilág okozta. Az 1990-es évtized végére azonban már újból olyan erőssé váltak az amerikai megabankok, hogy befolyásuk alá vonták a pártokat és a kongresszust. Sikerrel képviselték, hogy a pénzügyi innovációk kiterjedtebb alkalmazása és a pénzpiac állami szabályozásának leépítése jó a gazdaságnak. Képviselték, hogy a piaci önszabályozás a pénzpiacon is működik: erről 2007–2008 során kiderült, hogy nem képes az önszabályozásra, és hiba volt leépíteni az állami szabályozást. A pénzügyi válsághoz az amerikai megabankok mohósága vezetett el, az amerikai jegybank laza monetáris politikája támogatta ezt, és a korábban leépített állami szabályozás hiánya is hozzájárult a válsághoz. A pénz globalizációja új szakaszt nyitott a világgazdaságban, gyorsította a fejlődést, de felerősítette a pénzkölcsönzés kockázatát. A hitelezés valódi kockázata a válság, tehát hogy nem tudják visszaadni a kölcsönt, és a pénz globalizációjával megnőtt ez a kockázat: egyre gyakoribbá

— 57 —

Első rész

Válságból válságba

váltak a válságok.4 A pénzügyi válságok egyre nagyobbak lettek, és egyre többe kerültek. A pénzkölcsönzés – tehát a finanszírozás – sajátos tevékenység, mert ígéretekre épül. Ha kölcsönt veszek fel, akkor bízom abban, akitől felveszem a kölcsönt, és fordítva, ő is bízik bennem. A globális pénzvilág egy ígéreteken álló piramisra hasonlít, és egy ilyen piramisból idővel könnyen kártyavár lehet. Ha kidől egy elem, mert pánik tör ki a pénzpiacon, és mindenkinek eszébe jut, hogy a pénzügyi ígéret valójában nem tégla, hanem egy kártya, az gyorsan katasztrófához vezethet. Éppen ez történt az amerikai válság kirobbanásakor: az amerikai pénzügyi rendszer egy része kártyavárként omlott össze. Az amerikai pénzügyi válság globálissá vált, a pénz válsága gazdasági válságot váltott ki az Európai Unióban és a fejlett világban, a gazdasági válságok politikai és társadalmi válságokba torkollottak. A 2008–2009es globális válságsorozat jelentősen megváltoztatta a világgazdaság korábbi trendjeit. Megtört a világkereskedelem korábbi exponenciális növekedési trendje, különösen lefékeződött az áruk világkereskedelmének növekedési dinamikája. A válság 2009-ben éles törést hozott a világkereskedelemben de ez az utóbbi években sem múlt el: tartósan megváltozott a világkereskedelem növekedési dinamikája. Ázsia túl sokat takarít meg és keveset fogyaszt, míg Amerika és általában a Nyugat túl sokat fogyaszt és keveset takarít meg. A XXI. század elején működő globális gazdaság belső egyensúlytalansága a válságban napvilágra került, és kiderült, hogy ez az egyensúlytalanság nem tartható fenn (1-1. ábra). 4

Az újkori gazdaságtörténet három szakaszra osztható a pénzügyi válságok gyakorisága alapján. Az első periódus a nagy világválságig tartó időszak, melyet a pénzügyi rendszer laza szabályozása és erős nemzetközi pénzügyi integráció jellemzett. Ebben az időszakban a pénzügyi válságok viszonylag gyakori jelenségnek számítottak. A második szakasz nagyjából a Bretton Woods-i rendszerrel esik egybe, a második világháborútól az 1970-es évekig tart. Ebben az időszakban szigorú szabályozás és gyenge globális pénzügyi integráció volt jellemző, ugyanakkor a pénzügyi krízisek is ritkává váltak. A harmadik, ma is tartó szakaszban visszatértek az első periódus ismérvei: a szabályozás enyhült, a nemzetközi integráció erősödött. Ez szerepet játszhatott abban, hogy a válságok gyakorisága ismét növekedett. Lásd: M. Schularick – A. M. Taylor (2012): Credit Booms Gone Bust: Monetary Policy, Leverage Cycles, and Financial Crises, 1870–2008. American Economic Review, Vol. 102, No. 2, pp. 1029–1061.

— 58 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

A Nyugat válsága és az ingatlanpiaci buborék kipukkanása a nyugati szabadpiaci modell megtörését is jelenti. A pénzügyi válságot az okozta, hogy az amerikai pénzügyi rendszer képes volt saját érdekét az állam és az ország fölé helyezni. A pénzügyi válság mögött azonban van még egy ok: a pénz világának megkettőződése. A kézzelfogható gazdaság felett kialakult a pénzpiacok virtuális világa, és ez többszörösét teszi ki a nemzeti vagyonnak, a reálgazdaság értékének. Ez utóbbi is a pénzgazdaság érdekének túlzott érvényesülését jelzi. 1-1. ábra. Az importalapú és a GDP-alapú külső kereslet aránya 190

2000=100

190 170

150

130

110

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

170

Import/GDP arány

Válság előtti trend Válság utáni trend

Forrás: MNB Inflációs jelentés alapján

A fejlett nyugat adósságválsága A 2008–2009-es globális pénzügyi válság mögött a Nyugat eladósodása, a fejlettek adósságválsága húzódik meg. A nyugati gazdaságokban minden szereplő eladósodott, az államadósságok növekedése jelenti a legnagyobb gondot. 2007 után hirtelen megugrott a nyugati országok — 59 —

Első rész

Válságból válságba

államadósság szintje, az angolszász országoknál is rosszabb helyzetben vannak az Európai Unió tagállamai. A globális pénzügyi válság napvilágra hozta a globalizáció belső egyenlőtlenségeit, és eladósította a fejlett államokat. (1-2. ábra) 1-2. ábra. GDP-arányos államadósság a G20 fejlett és fejlődő országokban 2004 és 2019 között 120

100 80 60 40

58 57 43

60 47 42

69 64

69 65

42 39

73 71

44 37

83 77

49 39

88 81

92 81

100

52 45

56 38

100

120 100 80

66 52 48

60 40

Fejlett országok V4

Fejlődő országok

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

0 2006

0 2005

2004

Magyarország

Forrás: IMF

Az államadósságok elfutása a fejlett gazdaságokban valójában betegség. Azt tükrözi, hogy felborult az egyensúly állam és piac, szabályozás és szabadság között. A piac túlzott hatalomra tett szert az állammal szemben. Az USA és az Európai Unió mintha megismételné a Brit Birodalom sorsát: Nagy-Britannia a világ legnagyobb hitelezőjeként lépett be 1914-ben az első világháborúba, és a világ legnagyobb adósaként lépett ki 1918-ban a háborúból. A globalizációs küzdelembe, amely a fejlett és a fejlődő világ között a színfalak mögött zajlik, a Nyugat a világ legnagyobb hitelezőjeként és tőkebefektetőjeként lépett be, de a 2008–2009-es válságot követően a fejlett országok nagy részének ál— 60 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

lamadóssága megugrott, ami jelzi, hogy ebben a küzdelemben a Nyugat nem áll nyerésre. Az országok megugró államadósságát egyre nehezebb lesz finanszírozni a következő évtizedekben, mert a jegybankok történetileg legalacsonyabb alapkamatszinten és laza monetáris politikával támogatták az eladósodást. Amennyiben a jegybankok monetáris politikája a következő években visszatérne a historikusan magasabb alapkamatszintekhez: mind az USA, mind az Európai Unió magas államadósságszintjének finanszírozása egyre drágább lenne. Az Európai Unió kihívását súlyosbítja, hogy egyes országok megőrizték egyensúlyukat és versenyképességüket, sőt, többleteket halmoztak fel, míg mások teljesen eladósodtak.

Az eurozóna válsága Az Európai Unió 28 tagállamának teljes adóssága 2013-ban közel 12 000 milliárd eurót tett ki, ami 2019-re 13 000 milliárd euróra emelkedett. Ezen belül az euroövezet államainak eladósodása mögött maga az euro áll. Az euróról történő döntés politikai döntés volt, egy pénzügyi integrációba vontak össze olyan gazdaságokat, amelyek fejlettségi szintje5 között 25 százalékpontnál nagyobb eltérések voltak: ez a közös pénz használatát már kialakulásakor rejtett válságba sodorta. Miközben az unió a világgazdaság termelésének 25%-át adja, addig a világ teljes szociális kiadásainak 50%-át itt fizetik ki. Az unió belső válsága tehát két alapvető okra vezethető vissza: egyrészt a jóléti állam finanszírozási válságára, ami lényegében valamennyi fejlett uniós tagállamot érint, másrészt az euro mint közös pénz válságára az eurozónában. (1-3. ábra) 2008 őszétől az eurozóna globális pénzügyi válságra adott válaszának keretében megkezdődött az Európai Központi Bank alapkamatszintjének csökkentése, ami a válság kezeléséhez olcsó forrást biztosított az országok számára. Az eurozóna alapproblémáját, tehát hogy a gazdaságok strukturális, intézményi és szabályozói rendszereit illetően 5

Az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson alapuló GDP-ben kifejezve.

— 61 —

Első rész

Válságból válságba

jelentős eltéréseket mutató térségeket vontak össze egy közös pénz alá, ez nem oldotta meg. Az Európai Unió, ezen belül az eurozóna folyamatos pénzügyi válságot él át: a magas költségvetési hiányok eltűrése és az egyre növekvő államadósságszint ezt világosan jelzik. A válság előtti évek – döntően alacsony kamatok melletti eladósodásból finanszírozott – fenntarthatatlan növekedési pályái és a törékeny kilábalási periódusban meghozott súlyos költségvetési kiigazítások együttes következményeként az eurozóna déli országai súlyos költségvetési és adósságproblémákkal küzdenek. A szoros külkereskedelmi kapcsolatokon keresztül a perifériagazdaságok tartós gyengélkedése a magországokban is a növekedés lassulását és a deflációs kockázatok erősödését okozza. A nominális GDP tartósan mérsékeltebb bővülése a lassuló állami adóbevételeken keresztül hosszú távon az erősebb indulóhelyzettel bíró szociális, jóléti államokat is korrekcióra kényszerítheti. 1-3. ábra. A GDP-arányos bruttó államadósság alakulása az eurozónában és az Európai Unióban Forrás: Eurostat 100

100

Eurozóna

Európai Unió

— 62 —

2019

2018

55 2017

55 2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

Az eurozónában a fejlettebb országoknak gyenge az euro, a déli országcsoportnak erős, miközben előbbiek, különösen a német gazdaság finanszírozza az eurozóna déli országait. Az eurozóna több szinten jelentkező válsága, tehát a jóléti állam és az euro belső válsága a gyengébb déli eurozóna-tagállamokban összeadódott és nyílttá vált, az északi és nyugati tagállamokban rejtve maradt, de a növekedési és termelékenységi adatokban jelentkezett. A déli csoportban már rövid távon, a fejlett csoportban hosszú távon válik nyílttá a válság (Gossé – Serranito 2014). Az eurozóna válsága valójában politikai válság. Az euro megtervezésekor az európai hatalmak – Franciaország és Németország – az eurozónán keresztül képzelték el globális nagyhatalmi szerepük visszaszerzését. Az eurót a dollár mellé, de leginkább annak helyébe, világvalutaként tervezték állítani, és az eurozóna csoportját globális nagyhatalmi szerepre szánták. Az Európai Unió fejlődési logikája és intézményrendszere azonban nem tette lehetővé, hogy a közös pénz alá biztos pénzügyi alapokat építsenek. Az eurozóna nem rendelkezik közös költségvetéssel, pénzügyminisztériummal, és nem állították fel az Európai Valutaalapot sem. Az Európai Központi Bank tevékenységét is külső kényszerek – pénzügyi válság – hatására erősítették, mert az unió valójában csak válságokban tud előre lépni. A mai unió és a teljes európai integráció mindig válságok hatására mélyült és szélesedett. Ez sajátos modern európai paradoxon: válságok hatására halad előre az integráció, de a válságok erősítik a tagállamokon belüli és közötti törésvonalakat. Az eurozónát konjunktúrára tervezték, válságokra nem készítették fel. Az euro bevezetése kivételesen erős és egyidejű konjunktúrában történt 1999 és 2001 között, és nem tudták kialakítani az eurozóna hatékony működésének és válságkezelő képességének intézményrendszerét. Ez üt most vissza, ez állt a folyamatos, részben nyílt, részben rejtett euróválság hátterében. A belső válságot mélyítette, hogy hibás az eurozóna válságkezelési stratégiája, mert az erősek érdekét képviselte a gyengébbekkel szemben. Az erőseknél nem reformálja a jóléti államot, miközben a gyengébb eurozóna-tagállamoktól ezt megkövetelte. Költségvetési megszorító programokat kényszerített rá a déli tagállamokra, egy növe— 63 —

Első rész

Válságból válságba

kedésközpontú gazdaságpolitika támogatása helyett.6 Tíz évvel később, 2020-ban is megfigyelhető ez a hibás megközelítés a következő uniós költségvetés körüli vitában számos ország hozzállásában. Az Európai Unió, ezen belül az eurozóna válságkezelési stratégiája valójában az angolszász szabadpiaci modellre épült. Az eurozóna déli válságövezetét pénzügyi eszközökkel kívánta kiemelni a válságból ahelyett, hogy a válság mélyén meghúzódó politikai, társadalmi és gazdasági problémákra helyezte volna a hangsúlyt. A pénzügyi válságok hátterében mindig gazdasági szerkezeti, társadalmi értékrendbeli és politikai-kormányzati, ezen belül szabályozási torzulások állnak. A pénz válsága mindig tükre, felszíni megjelenése mélyebb válságoknak: ha nem az okokat, csak a következményeket kezelik, a válság csak mélyül és állandósul. Az eurozóna válságövezetében ugyanis a válság egyszerre egy nyugati típusú szerkezeti válság, egy európai típusú jóléti államot jellemző válság és egy sajátos, eurozónán belüli pénzügyi válság. A három válság együttesen már túl sok volt az eurozóna déli gazdaságainak, ráadásul az első kettő megoldása nélkül a harmadik sem kezelhető. Az eurozóna fejlett, erősebb tagállamaiban is jelentkezett a jóléti állam európai válsága, de itt a kedvező euro–dollár árfolyam elfedi a szerkezeti gyengeségeket. Az unió és az euro jövőjét egy arány határozza meg a legerősebben: ha az euro erősödik a dollárral szemben, akkor a déli tagállamok gazdasága gyengül. Ha az euro a historikus csúcsánál erősebb, azt hosszú távon a legerősebb német gazdaság sem bírja. Ha az euro/dollár árfolyam a válság óta tapasztalt sáv közepe körül alakul, ez jó az erős és rossz a gyenge eurozónás gazdaságoknak: a válságot követő években többnyire ez volt az arány. A német gazdaságnak ez az euro/dollár árfolyam globális versenyelőnyt jelent, de az amerikai nemzetstratégiának is jó az árfolyam: az eurozóna többsége gyengül, így az euro nem képes a dollár helyébe lépni. (1-4. ábra) 6

ásd C. Lapavitsas et al (2012): Crisis in the Eurozone, továbbá Lane, Ph. R. (2012): The L European Sovereign Debt Crisis, The Journal of Economic Perspectives, Vol. 26, pp. 49–67.

— 64 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

Miután az eurozóna gyengébb tagállamaiban pénzügyi, költségvetési válságkezelés folyt a gazdasági szerkezet válságkezelése helyett, ezért ezek a gazdaságok gyengültek, míg az erős eurót használó gazdaságok tovább erősödtek. Az eurozóna egészében stagnált a gazdaság, ami a gyengébbek esetében visszaesést, az erősebbek esetében gyenge növekedést jelentett: az euro már nem a dollár helyére tör, hanem a túlélésért küzdött. 1-4. ábra. A reáleffektív árfolyam alakulása az euroövezetben 105

2008 = 100

105

Görögország Portugália

Írország Németország

2019

2018

2017

80 2016

80 2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

100

2008

100

Olaszország Spanyolország

Megjegyzés: CPI alapon. Forrás: Eurostat

Az eurozóna-tagállamok munkaerőpiaci adatai számottevően romlottak, világgazdasági versenytársaikhoz képest – angolszász országok és Kelet-Ázsia – fokozatosan versenyhátrányba kerülnek. A munkanélküliségi ráta az eurozóna esetében kétszer-háromszor magasabb, mint globális versenytársaié: ez önmagában fenntarthatatlanná teszi a jóléti államot. A munkanélküliek nagy száma a gyengébb eurozóna-tagállamokban már tartósan instabil politikai és társadalmi helyzetet eredmé-

— 65 —

Első rész

Válságból válságba

nyez, ami meggátolja strukturális reformok indítását és véghezvitelét: tovább romlik a versenyképesség. (1-5. ábra) 1-5. ábra. A munkanélküliségi ráta alakulása a világgazdaság főbb régióiban 14

2007 Ázsiai tigrisek

2010 Kína

2013 Angolszász országok

2019 Eurozóna

Megjegyzés: (1) Ázsiai tigrisek: Hongkong, Szingapúr, Thaiföld, Dél-Korea; Angolszász országok: Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Egyesült Királyság, Egyesült Államok (2) * becsült érték. Forrás: IMF WEO alapján

Az eurozóna belső válsága természetesen csupán egy eleme a teljes nyugati gazdaság összetett válságának. 2008 előtt és után a nyugati világ az olcsó hitelek miatt eladósodott: az államok, a családok, a vállalkozások a nyugati gazdaságtörténet eddigi legnagyobb adósságát halmozták fel. A világ teljes adóssága hat év alatt 85 trillió dollárról csaknem 200 trillió dollárra nőtt, ebben a nyugati gazdaságok jártak az élen. Az írek az éves adóbevétel huszonötszörösét, a franciák és spanyolok tízszeresét vették fel hitelként, majd buborékok felfújására használták fel a pénzt Izlandtól Spanyolországig, Írországtól természetesen Amerikáig. Az olcsó pénz ingatlanpiaci fellendülést váltott ki. Az írek egymástól vásároltak egyre magasabb árakon ingatlanokat, a spanyolok, portugálok és görögök külföldieknek építettek ingatlanokat, az izlandiak mindent megvettek, ami megvehető volt. Először az izlandi buborék pukkadt ki, majd az — 66 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

amerikai válság ütött be, ezt követte a görög, az ír és a portugál. Egy sor, ma erősnek gondolt eurozóna-tagállamban a válság rejtett, mert a német gazdaság kivételével az eurozóna polgárai hitelből próbáltak meggazdagodni, az oktatás, az innováció, az ipari fejlesztés helyett buborékokra költöttek, ezért volt hosszú az eurozóna válsága. Az euro ezredfordulós belépése idején pénzbőséget hoztak létre az amerikai gazdaságban, ami megerősítette az üzleti ciklust. 2008 és 2011 között ugyan e korábbi mesterséges élénkítés, valamint az amerikai válságkezelés során a gazdaságba juttatott óriási pénzmennyiség ellenére kismértékben visszaesett a GDP, de láthatóan 2011-re már visszatért a korábbi trendvonal, majd a következő években egyre gyorsult az amerikai gazdaság növekedése. Ezt követően a gyorsuló növekedés mellett már csökkent a pénzügyi finanszírozás, mérséklődött a laza pénzpolitika során kiáramló pótlólagos pénzmennyiség (1-6. ábra). 1-6. ábra. Üzleti ciklus és pénzügyi ciklus az Egyesült Államokban 10

−6

−8

Üzleti ciklus

2011

−4

2008

−4

2005

−2

2002

−2

1999

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

Pénzügyi ciklus

Megjegyzés: Az üzleti ciklus a kibocsátás 1,5–8 év közötti frekvenciájú ingadozása. A pénzügyi ciklus a GDP-arányos hitelállomány frekvenciaszűrővel előállított középtávú ingadozása. Forrás: MNB Növekedési jelentés, 2014. november

— 67 —

Első rész

Válságból válságba

Az eurozóna gyenge pontja a déli tagállamok adott euroárfolyam mellett nem versenyképes gazdasági szerkezete, magas költségvetési hiánya és magas államadósságszintje. A globális pénzügyi válság kirobbanásával és laza pénzpolitikára épülő válságkezeléssel az USA visszanyerte globális politikai és gazdasági szerepét. Bár az egypólusú világ nem tért vissza, de az USA megerősödött az Európai Unióval szemben, a dollár megszilárdította világvaluta szerepét az euróval szemben. Közben az USA költségvetési deficitje is négyszeresére nőtt a válság során, megugrott az államadósság, mégis a dollár maradt a globális befektetői világ biztonsági menedékvalutája. A globális pénzügyi válság aszimmetrikusnak bizonyult: Amerikában indult, de a sokkok nagyobbak voltak a perifériaországokban, mint a magban.7 Összességében a válságon Amerika nyert, fejlett versenytársai veszítettek. A Nyugat belső pénzügyi küzdelmeiben azért lehetett sikeres az amerikai stratégia, mert közben kudarcot hozott az eurozóna válságkezelési stratégiája. Az eurozóna tagországai a válság mélypontját követően, érzékelve a gazdasági fellendülés első, törékeny jeleit, határozott költségvetési kiigazításokban látták a megoldást. A különösen sérülékeny perifériagazdaságokban a költségvetési kiadások csökkentése, a jóléti állam leépítése és a reálárfolyam belső leértékelését célzó, rendkívül vis�szafogott béralkuk kikényszerítése súlyos reálgazdasági áldozatokat eredményeztek. Egy olyan időszakban, amikor a túladósodott magánszereplők egyébként is adósságaik visszafizetésére fókuszálnak, csökkentve fogyasztási kiadásaikat, a költségvetési egyenleg javítását célzó intézkedések különösen nagy negatív növekedési hatással járhatnak. 7

z amerikai (subprime) jelzálogpapírokból, különösen azok kockázatosabb részeA iből aránytalanul nagy szeletet vásároltak fel európai bankok. 2007 és 2008 vége között az eurozónában csapódott le az amerikai adósságjellegű eszközök értékvesztésének több mint fele. A „mérgező” amerikai befektetéseken elszenvedett veszteségek így érdemben hozzájárulhattak az euroövezet bankrendszerének válságához. Lásd: Gourinchas, P-O. – Rey, H. – Truempler, K. (2012): The financial crisis and the geography of wealth transfers. Journal of International Economics, Vol. 88, No. 2, pp.266–283.

— 68 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

A megugró munkanélküliség és a drasztikusan romló növekedési helyzet egyrészt felszámolja a végső cél, az adósságcsökkentés lehetőségét, másrészt a társadalmi és politikai feszültségek kiélezésével ellehetetlenítheti bármilyen későbbi reformprogram kivitelezését. A helyes megközelítés az amerikai tapasztalatokhoz hasonlóan három pilléren alapulhatott volna: 1) a költségvetési megszorítások tompításán és a válságkezelés költségeinek megosztásán; 2) a határozottan támogató monetáris politikán; 3) a bankrendszer mérlegének gyors megtisztításán. A költségvetési hiányok kiigazításának igénye túl korán, elhibázott szerkezetben és koncentráltan a válság által leginkább érintett gazdaságokban jelentkezett. A hangsúlyt a költségvetési hiány mértéke helyett az egyébként is kereslethiányos környezetben első lépésben annak növekedésbarát szerkezetére kellett volna helyezni. Ennek megfelelő eszköze a munkát terhelő adók csökkentése és az állami beruházások támogatása lehetett volna, amit a kamatkiadások csökkenése mellett a fogyasztási és a környezetvédelmi adó emelése finanszírozhatott volna. Az Európai Központi Bank kamatpolitikájában igyekezett támogató maradni, ám szemben a Fed mérleget felpumpáló lépéseivel, az EKB a válság kezdetekor vonakodott a monetáris kondíciók jelentős lazításától, az irányadó kamatot a Fedhez képest megkésve, 2011 végén kezdte el tartósan mérsékelni és nagyvolumenű eszközvásárlási programot is csak 2015-ben indított. Az európai bankrendszer töredezettsége, a szuverén és banki kockázatok összekapcsolódása, a gyengülő kockázatvállalási hajlandóság és a nemteljesítő portfóliók lassú tisztítása a hitelkiáramlás gyengülésén keresztül tovább nehezítette az euroövezet válságból való kilábalását. A válságot követő évek tartósan laza monetáris politikájának eredményeként az euroövezet gazdasági aktivitása 2018-ban ismét a válság előtti szintre emelkedett, amely nyomán az EKB 2018 végén az eszközvásárlások leállításáról döntött. Az átmeneti fellendülést követően az euroövezet gazdasága újra a lassulás jeleit mutatta, így az EKB a monetáris kondíciók lazítása mellett döntött és újraindította eszközvásárlási programját. — 69 —

Első rész

Válságból válságba

A perifériagazdaságok jelentős növekedési áldozatai ellenére a reálárfolyamok kiigazodása mérsékelt maradt. Ennek oka, hogy bár a bérek korrekciója a déli országokban a reálárfolyam kiigazodása irányába mozdult el, a nominális euroárfolyam leértékelődése miatt a legversenyképesebbnek számító német gazdaság reálárfolyama is leértékelődött, tovább növelve a német gazdaság jelentős külkereskedelmi többletét. A válság által kevésbé érintett, megfelelő gazdaságpolitikai mozgástérrel rendelkező országok költségvetési és jövedelempolitikai intézkedésekkel határozottabban segíthették volna az euroövezet alkalmazkodását.8 Az átmenetileg nagyobb költségvetési hiány és a béremelések elfogadása csökkenthette volna a perifériagazdaságok visszaesését, javítva a régió hosszabb távú növekedési esélyeit.

A Nyugat veszít a valutaháborún Első pillantásra úgy tűnik, hogy csupán az Európai Unió veszít a dollár–euro párviadalon. Valóban, a fejlett országok és a feltörekvő országok között az eltérő gazdasági dinamikából eredően átrendeződések történnek, ennek az eurozóna a vesztese. Az eurozóna részaránya már a válság előtt enyhe mérséklődést mutat, de a 2008–2009-es pénzügyi, majd gazdasági válság felerősítette az eurozóna térvesztését. Az angolszász gazdaságok, különösen az USA és Nagy-Britannia is teret veszít Kínával szemben, de ez lényegesen kisebb ütemű, mint az eurozóna térvesztése. Míg az ázsiai kistigrisek őrzik versenytársaikkal szembeni pozíciójukat, addig Kína teret nyer mind az angolszász, mind az eurozóna-országok gazdaságaival szemben (1-7. ábra).

differenciált integráció – azon belül például az ún. kétsebességes Európa – különA böző elméleteit, koncepcióit foglalja össze Holzinger, K. – Schimmelfennig, F. (2012): Differentiated Integration in the European Union: Many Concepts, Sparse Theory, Few Data (Journal of European Public Policy, 2012) c. írása.

— 70 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

1-7. ábra. A meghatározó világgazdasági régiók részesedése a világ vásárlóerő-paritáson mért bruttó hazai termékéből 25

Angolszász országok

Eurozóna

Kína

2019

2018

2017

2016

2015

0 2014

0 2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

Ázsiai tigrisek

Megjegyzés: (1) Ázsiai tigrisek: Hongkong, Szingapúr, Thaiföld, Dél-Korea; Angolszász országok: Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Egyesült Királyság, Egyesült Államok. (2) * becsült érték. Forrás: IMF WEO

A Nyugat elmúlt 500 évben tapasztalt felemelkedése, különösen 1820 után Kínával és Indiával szembeni győzelme a nyugat-európai intézményekben rejlik.9 Az intézmények lényege a kereszténységben és az európaiak individuális természetében gyökerezik, amely földrajzi ter9

gazdasági fejlődés magyarázataként többféle okot jelölnek meg a kutatók. Egyesek A (pl. Acemoglu és szerzőtársai 2005) a politikai és gazdasági intézményrendszer szerepét hangsúlyozzák. Mások (pl. Max Weber 1930) a kultúra és a vallás szerepét emelik ki. Ismét mások (pl. Spolaore és Wacziarg 2013) a földrajzi adottságok szerepét hangsúlyozzák a kulturális és társadalmi hagyományok továbbélésében, melyek az eltérő gazdasági fejlődési pályákat magyarázzák. Lásd: Acemoglu, D. – Johnson, S. – Robinson, J. (2005): Institutions as the Fundamental Cause of Long-Run Growth. In: Aghion, P. – Durlauf, S. N. (eds): Handbook of Economic Growth. Vol. 1A, North Holland, Chapter 6, pp. 385–472. és Spolaore, E. – Wacziarg, R. (2013): How Deep Are the Roots of Economic Development? Journal of Economic Literature, Vol. 51 No. 2, pp. 325– 369., valamint Weber, M. (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme: Vallásszociológiai írások. Budapest, Gondolat.

— 71 —

Első rész

Válságból válságba

jeszkedésre, anyagi gyarapodásra, fizikai és szellemi versenyre sarkallta az európai embereket, városokat és nemzeteket. Hat európai vívmány vállalt kulcsszerepet az európai sikerben: a verseny, a tudomány, a tulajdonjog, a gyógyszerek, a fogyasztói társadalom és a munkaerkölcs. A nyugati munkaerkölcs – amelynek egyik fő forrása a reformált kereszténység – tette lehetővé, hogy a munka, a megtakarítás és a befektetés, ahogy a hitel, a kamat és a profit is, a nyugati ember életének középpontjába kerüljön. A protestantizmusig a nyugati ember azért dolgozott, hogy éljen, utána azonban azért élt, hogy dolgozzon, és ez Amerikára még most is igaz. A reneszánsz, a reformáció, az ipari forradalom és a felvilágosodás áramlatai mind a gondolatok versenyéből táplálkoztak, a szellemi verseny megelőzte a tömeges piaci versenyt, ami nemzeti piacot, majd nemzetállamot teremtett. A széttagolt hatalmi szerkezet Európában háborúkat gerjesztett, ezek technikai újításokat hoztak. A XIX. század első évtizedeire a belső hatalmi verseny kiemelte Nyugat-Európát, és a világ urává tette. Izgalmas tény, hogy a siker egy igen koncentrált földrajzi és időbeni sávban született meg. Az ipari forradalom találmányainak 38%-a a reformáció kezdete és a nagy francia forradalom között született meg, ahogy az európai tudományos forradalom nagy személyiségeinek 80% is egy földrajzi hatszögön – a Glasgow–Koppenhága–Krakkó–Plymouth–Marseille–Nápoly – és e városok százmérföldes sávján belül született. A reformáció igazi hatása az írás, olvasás elterjesztése volt: a tudás felhalmozása megelőzte a tőke felhalmozódását. A Nyugaton belüli dollár–euro pénzügyi háború e nyugati vívmányokat veszélyezteti. A feljövő Kelet, különösen Kína és az ázsiai kistigrisek már átvették ezeket a nyugati sikertényezőket. Már minden globális versenytárs használja a korábbi nyugati sikerforrásokat, miközben különösen az Európai Unióban a siker egyes tényezői folyamatosan gyengülnek. A jóléti állam felpuhítja a munkaerkölcsöt, mert a hibás európai válságkezelés magas munkanélküliséget teremt, és ezen keresztül a munkaerkölcs gyengítését váltja ki. Az európai versenyt fékezik a nagy uniós államok gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő nagyvál— 72 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

lalatai. A belső európai versenyt rejtve fékezi az euro, mert a gyengébb eurozóna-tagállamok gazdasági szereplői az erős eurozóna-gazdaságok szereplőivel egyenlőtlen versenyhelyzetben vannak. A mesterségesen erős euro nem tette lehetővé azt a gazdaságszerkezeti megújítást, amely egy gyengébb nemzeti valuta árfolyam esetén járható út lenne. Az eurozóna déli sávja két versenytárs közé préselődött: az erősebb északnyugati tagállamok technológiai versenye és a feltörekvő globális versenytársak olcsó tömegárut exportáló versenye közé szorult. A dollár és euro közötti párviadal ma úgy áll, hogy az eurozóna többet veszít, mint a dollárövezet, azonban a globális versenyben az utóbbi pozícióit is meggyengíti a küzdelem.

A dollár–euro párviadal vesztese az eurozóna beruházási rátája Az uniós válságkezelés természete miatt csökkentek az eurozóna beruházásai, különösen az eurozóna déli sávjának beruházásai. Az uniós válságkezelés a foglalkoztatási szint fenntartása és a munkanélküliségi ráta csökkentése helyett kizárólag a költségvetési hiány mérséklésére irányult. Ez leépítette az eurozóna tagállamainak költségvetési forrásból finanszírozott beruházásait, másrészt negatívan hatott a vállalati és lakossági beruházásokra is. A csökkenő foglalkoztatási és emelkedő munkanélküliségi ráta miatt csökkent az eurozóna, ezen belül is különösen a válság által érintett déli sáv polgárainak vásárlóereje. A vásárlóerő csökkenése negatívan hatott a hitelfelvételre és a beruházásokra. A beruházások csökkenése nem tette lehetővé azt, hogy a gazdasági szerkezet átalakítását elvégezzék, ehhez ugyanis jelentős új beruházásokra lett volna szükség az innováció és K+F területén. Miközben a válság előtt az eurozóna beruházási rátája még meghaladta az angolszász országok, ezen belül az USA beruházási rátáját, a válság éveiben majdnem azonos volt a beruházások szintje, addig 2013-tól kezdve már meghaladja az angolszász gazdaságok beruházási rátája — 73 —

Első rész

Válságból válságba

az eurozóna beruházási szintjét. Hasonló negatív eltérés várható az eurozóna szempontjából az évtized maradék éveiben is, ami versenyképességi hátrányt jelent az eurozóna számára nem csupán a feltörekvő ázsiai, hanem az angolszász, különösen az amerikai és brit gazdasággal szemben (1-8. ábra). 1-8. ábra. A beruházási ráta alakulása a meghatározó világgazdasági régiókban 50

2007 Eurozóna

2010

2013

Angolszász országok

2018 Ázsiai tigrisek

2019* Kína

A beruházási trendek eltérése az angolszász országok és az eurozóna gazdasága között világosan jelzi, hogy a dollárövezet, de még a font övezet is jobban kezelte a pénzügyi válságot, mint az eurozóna, mert a beruházások mindenkori szintje a gazdaságszerkezet jövőbeni alakulását is előre jelzi. Minél magasabb a piacgazdasági beruházási arány, annál nagyobb esély van a globális versenyben versenyképes gazdaságszerkezeti váltások végrehajtására egy adott gazdaságban. Az eurozóna esetében nem az a gond, hogy a korábban mesterségesen magas ingatlanberuházások lefékeződtek, hanem az, hogy a déli szárny számára — 74 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

mesterségesen erős euro miatt nem jöttek létre olyan feldolgozóipari és modern szolgáltatási kapacitások, amelyek átvették a korábbi ingatlanpiaci beruházások helyét. A két valutaövezet eltérő gazdaságpolitikája és válságkezelési stratégiája a jegybanki monetáris politikákban is tükröződött. Míg az amerikai jegybank a 2008-as válság kiterjedésének pillanatában meredeken növelte a jegybanki pénzkibocsátást, ezen keresztül a Fed mérlegfőösszegét, addig az Európai Központi Bank nem kellő mértékben és nem megfelelő időzítésben tette ezt, tehát jóval kevésbé élt a laza pénzpolitika ösztönző lehetőségeivel. (1-9. ábra) Az eurozóna lassú kilábalásának hatására az EKB végül 2015-ben eszközvásárlási programot indított. 1-9. ábra. A Fed és az EKB GDP-arányos eszközállománya %

Fed

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

EKB

Forrás: Eurostat, OECD, EKB, Fed

Az amerikai jegybank pénzpolitikája a magánszektor finanszírozását is segítette: a gazdaságban meredeken zuhant az amerikai vállalati szektor hitelfelvétele, de a válságra adott amerikai válasz következtében már — 75 —

Első rész

Válságból válságba

2012-től újból bővülnek a magánszektor hitelei, mögöttük pedig a beruházások. Ezzel szemben az eurozóna magánszektorhitelei a válság évében megtorpanást, 2012 és 2015 között pedig kontrakciót éltek meg, és máig nem érték el az Egyesült Államokban megfigyelt növekedést. Az eurozónában a központi bank hosszú ideig nem tudta megfordítani a hitelezés meredek csökkenési trendjét, amelyet a válság okozott, és ez állt a tartósan alacsony beruházási ráta mögött. (1-10. ábra) 1-10. ábra. A magánszektor hitelállományának éves növekedése az eurozónában és az Egyesült Államokban 12

−4

Egyesült Államok

2019

−2 2018

−2 2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

Eurozóna

Megjegyzés: Teljes pénzügyi közvetítőrendszer által nyújtott hitelek. Forrás: Fed, EKB

Elérkeztünk az eurozóna alapproblémájához: nem homogén a belső struktúra, egy sajátos európai észak–déli fejlettségi törésvonal húzódik az eurozónán belül, ezért a déli sávnak túl erős az euro/dollár árfolyam és reálkamat, amely az északi és nyugati országok csoportjának még megfelelő. Az eurozóna jelentős része azért nem végzi el a gazdaságszerkezeti váltásokhoz szükséges beruházásokat, mert ezek nem térülnek meg az adott euroárfolyamon és az adott kamatszint mellett. — 76 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

Az is hátráltatja a szükséges strukturális megújítást, hogy az Európai Központi Bank nem teremtett elengedő forrást a vállalati szektor beruházásaihoz. Az EKB monetáris politikája a válság után egyre kevésbé felelt meg a legsúlyosabb visszaesést elszenvedő perifériaországok szükségleteinek. (1-11. ábra) 1-11. ábra. Az eurozóna mag- és perifériaországai számára kívánatos kamatszint eltérése %

2019

2018

2017

−8

2016

−8

2015

−6 2014

−6 2013

−4

2012

−4

2011

−2

2010

−2

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

Taylor-szabály a perifériaországokra Taylor-szabály a magországokra Az EKB fő refinanszírozási eszközének kamata

Megjegyzés: A Taylor-szabály azt illusztrálja, hogy az infláció és a munkanélküliség változására hogyan reagált volna a monetáris politika az egyes országcsoportokban, a múltban megfigyelt viselkedésből kiindulva. Forrás: EKB, Bloomberg

Az euro egy közös francia–német politikai program volt, nem pedig egy közös gazdaságpolitika. Lehetett volna euro nélkül is közös kereskedelmi övezetet működtetni, erre több jó példa is van a globális térben. Közös politikai keret és közös pénz nélkül is működhetne az európai integráció, erre példa az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada kereskedelmi társulása. Azt, hogy az európai integráció kezdettől — 77 —

Első rész

Válságból válságba

fogva politikai vállalkozás volt, az is mutatja, hogy csak fokozatosan teremtődtek meg a gazdasági integráció szerkezeti és pénzügyi alapjai. Németország végül úgy adta fel a stabilitást és jólétet hozó német márkát, hogy a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank lett az infláció őre. Ha gazdaságpolitikai program lett volna az euro, kezdettől fogva közös pénzügyminiszter, közös költségvetés, közös fejlesztéspolitika társult volna a közös pénzhez. Az euro bevezetésekor mindenki elhitte Európán belül és kívül, hogy a német pénzügyi fegyelem érvényesül majd a teljes eurozónában, ezért a görög, portugál, olasz és spanyol kamatok és állampapírhozamok történelmi mélységbe estek, és eleinte úgy viselkedtek az adott gazdaságok, mintha a német gazdaság részei lettek volna. (1-12. ábra) 1-12. ábra. A mag- és perifériaországok tízéves állampapírhozamainak alakulása 18

18 16

-2

1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Németország Spanyolország

Franciaország Portugália

Olaszország

Forrás: Bloomberg

Az eurozóna déli szárnya azonban az euro bevezetésével nem vált a német gazdaság részévé sem a gazdasági szerkezet, sem a termelékenység, sem az exportképesség terén. A politikai döntés visszaütött: olcsó lett — 78 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

a hitel mindenki számára, azok is eladósodtak, akik nem a gazdasági szerkezet megújítására használták fel az olcsó hiteleket, hanem az életminőség javítására. A válság kitörése előtt Németország külkereskedelme évi 200 milliárd euro többletet mutatott, ez globális versenyképességi siker, míg a többi eurotagállam összesen 200 milliárd eurós kereskedelmi hiányt halmoz fel évente. Az eurozóna válsága mögött eltérő erejű és versenyképességű gazdaságok állnak, melyek nem kerültek volna közös valutaövezetbe, ha nem a politikai program a döntő, hanem a szakmai alapokon álló gazdaságpolitika. A politikai döntés mögött az európai történelemből eredő félelem húzódik meg. Azt gondolták és gondolják még ma is vezető európai politikusok, hogy az egyre szorosabb unió és a szintén egységesítő euro nélkül kiújulna a nagy nemzetállamok közötti ellenségeskedés. Félelmük megalapozatlan, mert egy bizonyos gazdasági fejlettségi szint és életszínvonal felett ez megelőzhető, miközben a politikai jellegű uniós integráció rejtett küzdelmet hoz a nemzetállamok és a közös intézmények, valamint a központi uniós kormányzati bürokrácia és a polgárok között.

Az euroövezet átrendezésével nyerne az Európai Unió Az Európai Unió növekedési versenyben áll a globális gazdaság más fejlett és fejlődő gazdaságaival. A növekedés szempontjából az unió gyenge pontja az eurozóna, az eurozóna növekedési téren mutatkozó gyengeségét a déli országcsoport okozza. A pénzügyi válságig az eurozóna déli tagállamaiban a gazdasági növekedés az USA GDP-növekedési trendjére simult, ezzel az euro bevezetésnek első évtizedében az eurozónát és a teljes uniós növekedést a déli tagállamok olcsó hitelre épülő, de a gazdasági versenyképességet nem erősítő beruházásai fűtötték. A válságban azonban hirtelen napvilágra került az eurozóna igazi gyengesége: az északi és déli tagállamok eltérő gazdasági szerkezete.

— 79 —

Első rész

Válságból válságba

A déli tagállamok növekedése hirtelen zuhant, mögötte zuhantak a beruházások, miközben az északi tagállamok a válságban elszenvedett visszaesés után újból növekedést mutatnak, ez azonban messze elmarad az amerikai gazdaság növekedési ütemétől. Már a válság előtt is gyengébb növekedési teljesítményt nyújtott az eurozóna északi csoportja az amerikai gazdasággal összehasonlítva, ezt akkor kiegyenlítette a déli csoport magasabb növekedési üteme, azonban a válság után fordult a helyzet: a déli csoport gazdasági teljesítménye zuhant, az északi csoport gazdasági teljesítménye sem tért vissza évekig a válság előtti dinamikához. Az eurozóna mindkét országcsoportja, a fejlett északiak és a gyengébb déliek veszítenek azon, hogy azonos pénzt használnak. (1-13. ábra) 1-13. ábra. Kumulatív GDP-növekedés az eurozóna régióiban és más fejlett országokban 1996 óta 80

80 70

−10

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Északi eurozóna-államok Egyesült Államok

−10

Déli eurózona-államok Japán

Forrás: Eurostat

Nem csupán rövid távon veszítenek, hanem hosszú távon is, mert az eurozóna déli csoportjában a válságot követően megugrott az államadósság. Az államadósság szintje már a válságot megelőzően is alacso— 80 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

nyabb volt az eurozóna fejlett északi tagállamaiban, mint a gyengébb déli csoportban, de a két államadósságszint között elviselhető volt a különbség. Ezzel szemben a válság után az eurozóna államadóssága meredeken ível felfelé, 2013-ban már az eurozóna teljes GDP-jének 90%a fölé ért, amely mögött azonban egy nagyon gyorsan növekvő déli államadósság és egy kisebb mértékben növekvő északi államadósság trendje húzódott meg. (1-14. ábra) 1-14. ábra. GDP-arányos államadósság az eurozónában 130

130 120

110

100

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

120

Északi eurozóna-államok Eurozóna

Forrás: Eurostat

— 81 —

Déli eurózona-államok

Első rész

Válságból válságba

Az eurozóna hosszú távú jövője szempontjából döntő lesz az, hogy a déli országcsoport csak óriási államadósság-növekedés esetén képes fenntartani korábbi működését, miközben a munkanélküliség meredeken nő ezekben a gazdaságokban, és visszaesés-stagnálás, helyben járás jellemzi az eurozóna déli csoportját. Az egész eurozónát sérülékennyé teszi a magas államadósság, mert a történelmileg példátlanul alacsony alapkamatszintek felfelé történő elmozdulása, esetleg a globális inflációs nyomás visszatérése esetén az eurozóna teljes államadósságszintje, különösen a déli csoport három számjegyű államadósságszintje finanszírozhatatlanná válik. Az európai jóléti állam újabb válsága előre látható, mert egyre nehezebb lesz az eurozóna teljes államadósság-állományának finanszírozása, az eurozóna déli szárnyához tartozó országok államadósságának finanszírozása pedig abban a pillanatban válságot hoz a teljes eurozóna, valamint a teljes uniós gazdaság számára, ha romlanak a globális pénzügyi finanszírozás feltételei. Az eurozóna jelenlegi összetételében nem tartható fenn, mert a döntő gazdasági és pénzügyi feltételekben oly mértékű különbség van a fejlett északi és a gyengébb déli országcsoport között, amely a globális pénzügyi rendszer alapvető feltételeinek változása esetén feltöri az eurozónát. Végül az eurozóna sorsát a munkatermelékenységben mutatkozó eltérés dönti majd el. Az euro a gyengébb versenyképességű déli országcsoportban a válság előtt sem hozott javulást a munkatermelékenység szintjében, a válságot követően sincs érdemi javulás, míg az eurozóna északi országcsoportjában az euro termelékenységi növekedést hozott a globális pénzügyi válságig, majd később is. (1-15. ábra)

— 82 —

1. fejezet

A globális és európai válság öröksége

1-15. ábra. A ledolgozott munkaóránkénti reál munkaerő-termelékenység az eurozóna perifériáján 100

A német érték százalékában

100

Olaszország 1995

Görögország 2000

2005

Portugália 2010

Spanyolország 2013

2018

Megjegyzés: 2005. évi vásárlóerő-paritáson mért adatokból számítva. Forrás: OECD

A magyar gazdaságpolitikának hosszú távon számolnia kell azzal, hogy az Európai Unió, különösen az eurozóna felől a következő években nem érkeznek dinamizáló hatások. Az eurozóna válságban lesz mindaddig, míg jelenlegi összetételét megtartja: a válság nyílt lesz a gyengébb déli országcsoportban, rejtve maradhat az erősebb északi országcsoportban, de ott is alacsony növekedési ütemben, a versenytársakétól elmaradó gazdasági teljesítményben, valamint folyamatosan növekvő államadósságszintekben jelenik meg. Az eurozóna perifériaországainak válsága és az azt követő hosszú gyengélkedés fontos tapasztalatokkal szolgál az eurocsatlakozás előtt álló uniós tagországok, így Magyarország gazdaságpolitikusai számára is. Az eurozónához történő csatlakozást olyan időpontra kell időzíteni, amikor az adott gazdaság megfelelő érettséggel rendelkezik az övezeten belül érkező aszimmetrikus sokkok kivédésére és kezelésére. Fontos tanulság, hogy e téren nem elegendő a korábbi nominális — 83 —

Első rész

Válságból válságba

(ún. maastrichti) konvergenciakritériumok teljesítése. A hosszú távon is sikeres tagsághoz a nominális feltételek mellett a reálgazdasági és szabályozói feltételeket is vizsgálni, illetve megfelelően teljesíteni kell. A nominális feltételek közül kiemelten fontosak a fogyasztói inflációra és költségvetési egyensúlyra vonatkozó kritériumok. Az eurozóna magországaival huzamosabb ideig – és nem csak a belépést megelőző egy évben – összhangban alakuló inflációs ráta csökkentheti a hozamkonvergenciából adódó hitelezési buborékok kialakulásának veszélyét, miközben a stabilan alacsony költségvetési hiánypálya – a nominális árfolyam rögzítése mellett is – megfelelő puffert biztosíthat váratlan sokkok kezelésére. A reálgazdasági feltételek közül a munkaerőpiaci rugalmasság és az export versenyképessége a legfontosabb tényező. A perifériaországok tapasztalatai rámutattak, hogy egy valutaunióban a versenyképességi problémákat kezelni rendkívül nehéz, és csak nagy növekedési áldozatokkal lehetséges. Ennek megfelelően a belépésből adódó hosszú távú előnyök leginkább erős és versenyképes exportszektorral, valamint hazai beszállítói hálózatokkal aknázhatók ki. Ezt támogathatja a munkaerőpiaci rugalmasság erősítése, ami segítheti a reálárfolyam versenyképességi szempontokat figyelembe vevő alkalmazkodását. Végezetül a sikeres csatlakozáshoz erős szabályozói feltételek teljesítése is szükséges. A csatlakozást megelőző és azt követő hozamkonvergencia általánosan megnöveli a hitelpiaci túllövések esélyét. Ennek kockázatait egy hatékonyan működő szabályozó hatáság megfelelő monitoringrendszerrel, illetve mikro- és makroprudenciális eszközökkel kezelheti. Magyarország az elmúlt években valamennyi említett területen a konvergenciához szükséges feltételek teljesítésének útjára lépett. Mint azt a perifériaországok tapasztalatai is mutatják, a csatlakozással a kétségtelen előnyökkel szemben jelentős kockázatok is jelentkeznek. Hazánk belépését olyan időpontra érdemes tehát időzíteni, amikor valamennyi felsorolt kritérium alapján kellően felkészültünk arra, hogy hosszú távon is az eurozóna sikeres tagjai lehessünk.

— 84 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon A magyar válság egyik sajátossága az, hogy hazánk már jóval a 2008-as globális pénzügyi válság előtt pénzügyi válságba bonyolódott. A belső pénzügyi és gazdasági válsághoz vezető utat részletesen leírtam Éllovasból sereghajtó című könyvemben10: legalább harminc gazdaságpolitikai szarvashiba vezetett oda, hogy Magyarország már 2006-ra ebbe a helyzetbe került. 2007-re az Európai Unió akkori huszonhét gazdasága közül a második legmagasabb költségvetési hiányt a magyar gazdaság mutatja a legmagasabb infláció mellett. Az átlagos uniós GDP-növekedési ütemtől messze elmarad a magyar gazdaság növekedése, és megtorpan az uniós felzárkózás. A korai belső válságot jól érzékelteti, hogy a térségbeli, a közép-európai átlagos növekedésnek csupán harmada a magyar növekedés, ezért gyorsul Magyarország régiós lemaradása. Az Európai Unió második legalacsonyabb foglalkoztatási rátája munkaerőpiaci válságot jelez, miközben Magyarországon jelentősek a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek. A gazdasággal kapcsolatos problémákat az ikerdeficit jelzi a legerősebben: az államháztartás és a folyó fizetési mérleg egyaránt jelentős hiányt mutatott. A korai, belső természetű pénzügyi és gazdasági válság egyértelműen annak köszönhető, hogy Magyarország 2002-től elveszítette a pénzügyi egyensúlyt. 2001-ben még 4 százalékos államháztartási hiányt mutat a magyar gazdaság, ez 2002-re már 9 százalékra emelkedik. Az uniós csatlakozást követően tovább romlik az államháztartás egyensúlyi helyzete, mert a 6 százalék feletti költségvetési deficit 2006ra már 10 százalék közelébe emelkedik: már jóval a 2008-as globális pénzügyi válság előtt Magyarország egyensúlyi válságba került. Ezt az 10

Matolcsy Gy. (2008)

— 85 —

Első rész

Válságból válságba

egyensúlyi válságot tükrözi az ikerdeficit másik eleme, a folyó fizetési mérleg alakulása. 2002 és 2008 között végig 6–8 százalék között alakul a magyar gazdaság folyó fizetési mérlegének hiánya, és ez a külső egyensúly folyamatos romlásával jár együtt. (2-1. ábra) 2-1. ábra. A folyó fizetési mérleg és az államháztartás GDP-arányos egyenlegének alakulása Magyarországon 8

A GDP százalékában

2 0 −2

−4

−6

−8

−10

−12

1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

0 −2

Folyó fizetési mérleg egyenlege

Államháztartás egyenlege

Forrás: Eurostat, MNB

Magyarországon 2000 után a pénzügyi egyensúly alakulása a lehető legszorosabban függ a kormányzó politikai elit értékrendjétől: balliberális kormányok esetén romlik, polgári kormányok esetén javul hazánk egyensúlyi helyzete. A 2002-es balliberális választási győzelem után azonnal elromlik a gazdaságpolitika. Az új kormány kismértékű egyensúlyi kiigazítás helyett a gazdaság mesterséges élénkítése felé vette az irányt: a fék helyett a gázra lépett. A költségvetési és a folyó fizetési mérleg romlása természetesen új eladósodásban jelenik meg: még messze a 2008-as globális pénzügyi válság előtt Magyarország egyensúlyi válságba, nyomában adósságválságba került. A magas ikerdeficit kialakulása mindennél jobban jelzi a 2002 utáni és a 2008-as válság — 86 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

előtti gazdaságpolitika elhibázott jellegét, mert a magas költségvetési deficit és a folyó fizetési mérleg kirívóan magas hiánya ellenére régiós versenytársainál rosszabb növekedési teljesítményt mutat hazánk. A 2002 és 2008 közötti belső válság alapvetően egyensúlyi válság. Egyszerre borul fel az egyensúly a kereslet és kínálat között, amelyet a magas inflációs ráta jelez, borul fel az egyensúly az államháztartás területén, amelyet a magas államháztartási hiányok jeleznek, felborul az egyensúly a gazdaság külkapcsolataiban, amelyet a folyó fizetési mérleg magas hiánya jelez, és fennmarad a munkaerőpiaci egyensúlytalanság, amelyet az alacsony foglalkoztatási ráta és a folyamatosan emelkedő munkanélküliségi ráta jeleznek. 2006. szeptember 1-jétől életbe lép az első megszorító csomag, amely ugyan javítja az államháztartás helyzetét, de a válság kitörésének pillanatában sem teljesíti Magyarország az uniós társulás során vállalt, 3 százalék alatti államháztartási hiánycélját. A hiány 4 százalék közelében marad egészen 2011-ig. Az ikerdeficit egyik elemét, az államháztartási hiányt megpróbálja kezelni 2006 és 2008 között a gazdaságpolitika, de a növekedés strukturális problémáinak javítása hiányában másik elemét, a folyó fizetési mérlegnek a GDP 8 százaléka közelében alakuló hiányát egészen a pénzügyi válság begyűrűzéséig meg sem próbálja orvosolni. Ebben változást csak a 2008-as válságot követően megkötött IMF–EU-megállapodás hoz, mert a pénzügyi mentőöv egyik feltétele a folyó fizetési mérleget javító döntések meghozatala volt. A folyó fizetési mérleg 2008-ban és 2009-ben mutatkozó javulása azonban döntően nem a gazdaságpolitika következménye, hanem a válság automatikus hatását tükrözi. A vállalati szektorban a magyar folyó fizetési mérleget javító alkalmazkodás történt, zömében az import csökkenése mellett javuló külkereskedelmi egyenleg és a külföldi tulajdonú vállalatok profitjának csökkenése következtében. A folyó fizetési mérleg javulását az EU-tól kapott transzferek felhasználásának emelkedése is támogatta (Halpern–Oblath 2014). (2-2. ábra) — 87 —

Első rész

Válságból válságba

2-2. ábra. A külső finanszírozási képesség alakulása Magyarországon %

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10

Áru és szolgáltatás egyenleg Transzferegyenleg Külső finanszírozási képesség

14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10

Jövedelemegyenleg Folyó fizetési mérleg egyenlege

Megjegyzés: a GDP arányában. Forrás: MNB

Az is különös és negatív jellemzője a magyar gazdaságpolitikának, hogy az uniós csatlakozás és a válság közötti csaknem öt év során a magyar gazdaság továbbra is jelentősen rászorult a külföldi forrásokra. Ez jelzi, hogy rosszul használta ki az uniós csatlakozás éveit Magyarország. Ahelyett, hogy az uniós források megnyílását felhasználta volna az államháztartási hiány csökkentésére, még növelte is az államháztartás deficites finanszírozását, miközben a gazdaságpolitika eltűrte a jelentős külső finanszírozási igényt 2004 és 2008 között.

A túlfűtött gazdaságot külső források finanszírozták Szinte az uniós csatlakozás pillanatától kezdve emelkedik a magyar gazdaság nettó külső adóssága, itt is csak akkor következik be változás, amikor a 2008-as pénzügyi válság végül alkalmazkodásra kényszeríti a magyar pénzügyi rendszert. A kibocsátási rés alakulása 2004 és 2008 — 88 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

között világosan jelzi, hogy mesterségesen túlfűtött gazdaságot eredményezett az elhibázott gazdaságpolitika.11 (2-3. ábra) 2-3. ábra. A kibocsátási rés és a pénzügyi mérleg szerinti külső finanszírozási képesség alakulása 4

A GDP százalékában

10 5

−2

−5

−4

−10

−6

−15

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Kibocsátási rés Pénzügyi mérleg szerinti külső finanszírozási képesség (jobb tengely)

Megjegyzés: A kibocsátási rés számítása Hodrick-Prescott szűrővel (lambda = 100) történt 1990-től induló éves adatokon. 2002-től az MNB hivatalos (Kalman szűrő alapú) kibocsátási rés becslése szerepel. Forrás: MNB

Furcsa módon a 2006. szeptember 1-jétől érvényesített megszorító gazdaságpolitika sem hoz ebben változást: 2008-ig a magyar gazdaság kibocsátási rése változatlanul túlfűtöttségre utal. Az IMF–EU-megállapodás 11

orio és szerzőtársai (2013, 2014) munkái hívták fel a figyelmet arra, hogy a pénzB ügyi folyamatok fontos információt hordoznak a potenciális kibocsátás és így a kibocsátási rés alakulásáról. A pénzügyi folyamatok segítségével származtatják a pénzügyi egyensúlyt megőrző potenciális kibocsátás (financial neutral output) fogalmát, mely a válság előtti potenciális kibocsátás termelési tényezők nem túlzott mértékű felhasználásán alapuló megközelítését egészíti ki a pénzügyi fenntarthatóság szempontjával is.

— 89 —

Első rész

Válságból válságba

hoz ebben fordulatot, amikor már a megállapodás következtében és az európai gazdasági válság kitörésével párhuzamosan zuhan a magyar gazdaságot jellemző kibocsátási rés: túlfűtött állapotból fagyasztott állapotba kerül a gazdaság. A kibocsátási rés több, mint 5 százalékpontos GDP-arányos változását 2008 és 2009 között csak nagyon lassan heveri ki a magyar gazdaság, láthatóan még 2013 végén is mínusz 2,5 százalék körül alakul a kibocsátási rés. A túlfűtött gazdaság mögött külső és belső okok is meghúzódnak: a laza költségvetési politika, a magas infláció és a gyors külső eladósodás felelősek a túlfűtöttségért. A jegybank és a felügyelet hibás politikája is szerepet játszott ebben: a túlzott, felelőtlen hitelezést nem fogta vissza a jegybanki és a felügyeleti szabályozás. A bankrendszer lazább hitelezési politikája során az ingatlanok forgalmi értékének nagyobb arányát volt hajlandó hitelből finanszírozni, a háztartásoknak nyújtott hitelek esetében pedig eltekintett a havi törlesztés/havi kereset arányának biztonságos szintjétől. A 2008-as globális pénzügyi válság Magyarországot tehát már egy belső válság kellős közepén találta, ahol a hibás gazdaságpolitika túlfűtött gazdasághoz vezetett, és ahol a strukturális problémák egyre növekvő egyensúlyhiánnyal jártak együtt. A magyar gazdaság strukturális problémáit világosan jelzi a folyó fizetési mérleg alakulása. Az uniós csatlakozástól a válság kitöréséig terjedő mintegy fél évtizedben végig a GDP 6-8 százaléka között – 2004-ben még 8 százalék felett – alakuló folyó fizetési mérleg-hiány azt jelzi, hogy az uniós csatlakozás éveit Magyarország nem strukturális átalakításokra, hanem eladósodással fedezett növekedésre használta fel, ami a belső és külső egyensúly felborulásával járt együtt (Halpern–Oblath, 2014). A strukturális alkalmazkodás hiányát jelzi, hogy éppen 2004-től lelassult a magyar gazdaság exportpiaci részesedésének növekedése régiós versenytársainkhoz képest, 2007-től pedig kifejezetten csökkent. Mindez azt mutatja, hogy a 2004 utáni uniós csatlakozási időszakban mi ros�-

— 90 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

szabbul, régiós versenytársaink jobban használták fel a gazdaság szerkezeti átalakításához rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat. (2-4. ábra) 2-4. ábra. Exportpiaci részesedés Kelet-Közép-Európában 240

Szint, 1995=100

240 220

200

180

160

140

120

100

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018

220

Csehország Szlovákia

Magyarország Lengyelország

Románia

Megjegyzés: Áru és szolgáltatásexport részaránya a világ importjából, folyó áron számítva. Forrás: MNB

A fogyasztási rés is jelezheti a hibás gazdaságpolitikát A háztartások, a lakosság fogyasztási rése – tehát a fogyasztás eltérése a hosszú távú egyensúlyi szinttől – és annak tartóssága egyúttal a gazdaságpolitika minőségét is jelezheti.12 Az 1990-es évek közepétől egészen 2002-ig változóan alakult a fogyasztási rés. Ebben hozott változást a 2002-es kormányváltás, beindult a költ12

z egyensúlyi fogyasztási szint becslése vektor-hibakorrekciós modellből származik. A A fogyasztás hosszú távú szintjét a modellben a háztartások rendelkezésre álló jövedelme, pénzügyi vagyona és hitelállománya határozza meg.

— 91 —

Első rész

Válságból válságba

ségvetési költekezés, ennek hatására – egészen a 2006. őszi kiigazításig, az első megszorító csomagig – a lakosság lényegesen többet fogyasztott, mint a fogyasztás hosszú távú egyensúlyi szintje. A fogyasztást hitelből, egyre nagyobb mértékben devizahitelből finanszírozta. A globális pénzügyi válság kitörésének pillanatáig folyamatosan nő a fogyasztási rés, a lakosság újból többet fogyaszt – mégpedig devizahitelből finanszírozza a többletfogyasztást –, mint a fogyasztás hosszú távú egyensúlyi szintje. (2-5. ábra) 2-5. ábra. A lakossági fogyasztási rés alakulása Magyarországon 8 6

költségvetési költekezés (100 napos program)

Lehman-csőd

8 6

adósságleépítés

2 0

4 2 0

−2

−2 2006-os kiigazítást követő fogyasztássimítás (devizahitelezés felfutása)

−4

elhalasztott fogyasztás

−6

−4

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

−6

Megjegyzés: A fogyasztási rés a tényleges és a hosszú távú egyensúlyi fogyasztási szint eltérése. Az egyensúlyi fogyasztási szint vektor-hibakorrekciós modellel került meghatározásra. Forrás: MNB

A 2008-as válság itt is kényszerű alkalmazkodást hoz, megindul az adósságleépítés. 2011-re már negatív fogyasztási rés alakul ki: kisebb a családok fogyasztása, mint a hosszú távú egyensúlyi szint. A 2011-től kialakuló negatív fogyasztási rés fokozatosan egy elhalasztott fogyasztási igényt épít fel, ami alapján azonban azt is feltételezhetjük, hogy a soron következő években a magyar háztartások fokozatosan megköze— 92 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

lítik, helyreállítják a korábbi fogyasztási szintet. Azt is feltételezhetjük, hogy nem ismétlődik meg a 2002 utáni mesterséges, hitelből fedezett fogyasztási spirál, így esély nyílik arra, hogy a magyar fogyasztók egy olyan fogyasztási szintet és szerkezetet állítsanak be, ahol nulla körüli szintre mérséklődik a fogyasztási rés: a lakosság aktuális fogyasztása és a hosszú távú egyensúlyi fogyasztási szint között lényeges eltérés nem mutatkozik majd. A magyar gazdaság egyensúlyi pályára történő állításának egyik legígéretesebb fejezete ez, hiszen a magyar lakosság értékrendjében a gyarapodási vágy mindig együtt járt túlzott kockázatvállalással a hitelfelvételek és magánberuházások területén. A családok azonban tanultak az uniós csatlakozást követő és a globális pénzügyi válság előtti évek mesterséges hitelbőségéből, és kialakulóban van egy 0 közeli fogyasztási rés Magyarországon: a lakossági fogyasztás aktuális és hosszú távú szintje egyensúlyba kerülhetnek egymással. 2004 és 2009 között éppen a devizahitelek felfutásával a lakossági fogyasztás tényleges értéke egyre nagyobb mértékben meghaladta az egyensúlyi szintet. 2010 és 2013 között a lakosság folyamatos mérlegalkalmazkodást végzett, csökkentette új hitelfelvételét és törlesztette addig felvett hitelállományát. 2012 végére az aktuális lakossági fogyasztás, 2013-ra pedig a lakossági hitel/GDP-arány is visszatért egy egyensúlyi szint közelébe. A fogyasztási típusú eladósodás lényegesen nagyobb volt, mint a vállalati szektor eladósodása. (2-6. ábra)

— 93 —

Első rész

Válságból válságba

2-6. ábra. A háztartási hitel/GDP-arány egyensúlyi pályái és becslési bizonytalansága 60

Kiss et al (2006)

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

Hitel/GDP arány

Megjegyzés: A kék színnel jelzett sávok a Kiss és szerzőtársai (2006) becslésének bizonytalanságait jelenítik meg. Forrás: MNB, Kiss G. – Nagy M. – Vonnák B., 2006 alapján

Beruházási rátánk elmaradt a régiós átlagtól A magyar gazdaság beruházási rátája 2005-től egyre növekvő ütemben maradt el a régiós átlagtól. Míg a régiós átlag és a magyar gazdaság beruházási rátája egyaránt mérsékelten süllyedő trendet mutat 2000 és 2005 között, addig már 2005-től a magyar gazdaság beruházási rátája gyorsuló ütemben süllyed. Ezzel szemben már 2004 végétől emelkedő trendre áll a régiós országok beruházási rátája egészen 2008 elejéig. A 2000-es évek elejétől enyhén süllyedő régiós és magyar beruházási ráta annak köszönhető, hogy 2000 tavaszán az amerikai technológiai részvények árfolyama összeomlott, ennek következtében az infokommunikációs és elektronikai iparágban sorra vonták vissza a beruházási terveket, így a korábban leggyorsabb beruházási dinamikát muta— 94 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

tó ágazat teljesítménye visszaesett. Az egész régiót, benne a magyar gazdaságot negatívan érintette a dot.com lufi, tehát az elektronikai és infokommunikációs buborék kipukkadása. (2-7. ábra) 2-7. ábra. A beruházási ráta alakulása a régióban és Magyarországon 40

Régiós átlag

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Régiós beruházási ráták

Magyarország

Forrás: Eurostat

A magyar beruházási ráta 2005 elején még meghaladta a régió átlagát, messze a 20 százalékos szint felett alakult, és enyhén felfele mutató trendet jelzett. Innen azonban 2005 tavaszától a magyar beruházási trend lefelé, a régiós trend felfelé indult, és igen jelentős különbség alakult ki a 2005 és 2009 eleje közötti időszakaszban a régiós és a magyar beruházási ráták között. A régiós beruházási ráta közel került a 28 százalékos GDP-arányos szinthez, a magyar ráta már a 20 százalékos beruházási ráta felé közeledett. A 2008-as globális pénzügyi válság következtében mindkét beruházási ráta csökkenő pályára állt, azonban a magyar beruházási ráta egészen 2012 végéig tovább süllyedt, és 20 százalék alá került, miközben a régió átlagos beruházási rátája a pénzügyi válság hatására mintegy 5 — 95 —

Első rész

Válságból válságba

százalékos zuhanást követően stabilizálódott, sőt 2011 végére enyhén emelkedő pályára állt, majd a globális és főként európai gazdaság bizonytalanságai miatt újból süllyedő tendenciát mutat. Magyarországon beruházási fordulat kellett ahhoz, hogy a magyar beruházási ráta újból emelkedjen, és a beruházási trend alakulása azt mutatja, hogy a régiós és a magyar beruházási ráta újból azonos sávba kerülhetnek. A beruházási ráták alakulása pontosan tükrözi azt a szomorú fordulatot, hogy a régióból egyedül Magyarország nem volt képes kiaknázni a 2004-es uniós csatlakozás előnyeit, különösen a megnyíló új beruházási forrásokat. Míg a régiós beruházási rátákat jellemző sáv egyértelműen felfele tolódik 2005 elejétől, éppen attól kezdve indul lefelé a magyar beruházási ráta. Éppen akkor veszít beruházási lendületéből Magyarország, amikor az összes többi régiós versenytárs új lendületet kap az uniós és vállalati beruházások révén. A hibás magyar gazdaságpolitika árát jelzi az is, hogy 2006 végétől a magyar gazdaság beruházási rátája a régiós országok legalacsonyabb rátája alá kerül, és 2013 elejéig ott is marad. A régiós beruházási átlag alatt teljesít tehát Magyarország a 2005 és 2013 közötti időszakban, amiből 2011-ig a korábbi gazdaságpolitika következményei mutatkoznak meg, 2011-től pedig a válságkezelés ára jelentkezik az alacsony beruházási rátában. E tekintetben érdemi fordulat következett be és jelenleg a magyar beruházási ráta a régió élmezőnyébe tartozik. Magyarországnak a régióról történő negatív irányú leválása pontosan tükröződik a beruházási ráták alakulásában. A korábbi évek 20 százalék alatti magyar beruházási rátája azt is jelzi, hogy a következő években a régiós versenytársakhoz képest rosszabb versenyfeltételek közé került a magyar gazdaság a beruházások terén. Azok a kapacitások, amelyek mélyen a régiós átlag alatti beruházási ráta miatt nem jöttek létre, nem fordulhattak termőre és nem vonzottak további beruházásokat. Mintegy 8 év alacsonyabb beruházási rátája a következő évek alacsonyabb GDP-növekedését és exportpotenciálját vetítette előre.

— 96 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

Még pontosabb képet kapunk az elrontott gazdaságpolitika negatív következményeiről, ha a régiós beruházási rátától messze elmaradó magyar beruházási ráta összetételét vizsgáljuk. (2-8. ábra) 2-8. ábra. A hazai beruházási ráta eltérése a visegrádi országok átlagától, szektorok szerinti bontásban 3

A GDP százalékában

Vállalatok Állam Magyarország és a V3 különbsége

2018

2017

2016

2015

−5

2014

−5

2013

−4 2012

−4 2011

−3

2010

−3

2009

−2

2008

−2

2007

−1

2006

−1

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Háztartások

Forrás: Eurostat

A 2000-es években a vállalati beruházásoknál teljesített rosszabbul a magyar gazdaság régiós versenytársainál: a beruházások szerkezete még nagyobb minőségi elmaradást mutat, mint a volumen. Az első Széchenyi Tervnek köszönhetően egészen 2004-ig még csökkent a vállalati beruházások terén a magyar gazdaság elmaradása a régiós versenytársak vállalati beruházási tevékenységéhez mérve. Az uniós csatlakozás után azonban egyre nagyobb mértékben maradnak el a magyarországi vállalati beruházások a régiós versenytársak vállalati beruházásaitól. Az elmaradás 2009-ben volt az egyik legkisebb, amikor a régió egészét érinti a globális, majd európai pénzügyi, nyomában — 97 —

Első rész

Válságból válságba

gazdasági válság. A válság kezelésének időszakaszában azonban újból jelentős elmaradás alakul ki a beruházások terén a régió és Magyarország között. A 2006-ban bevezetett első megszorító program hatására a háztartási beruházások sem tudták segíteni a régió beruházási rátájához való visszatérést. 2008-tól azután a magyar állami beruházások is elmaradnak a régiós államok beruházásaitól egészen 2012-ig, amikor fordul az állami beruházási trend: már kismértékű magyar előny mutatkozik. A válság előtt a vállalati, az állami és a háztartási beruházások régiós országokhoz képesti eltérései pontosan jelzik az elhibázott gazdaságpolitikát: a vállalati szektorban a régiós versenytársakhoz képest kisebb volt a beruházási aktivitás, míg az államnál és a háztartásoknál nagyobb. Az állami beruházásoknál mutatkozó többlet azonban magasabb költségvetési hiányban és magasabb államadósságban csapódott le, a háztartási beruházási többlet a családok eladósodásában, különösen a devizahitelezés felfutásában tükröződik.

Minden termelési tényezőben elmaradtunk a régiótól A magyar potenciális növekedési ütem egyre jobban lemaradt a visegrádi országokétól, de az előző alfejezetben bemutatott beruházási lemaradásnál is nagyobb lemaradást okozott a hibás gazdaságpolitika a munkaerőpiacon és a termelési hatékonyságban. (2-9. ábra) Az alacsony foglalkoztatási szint és az Európában legalacsonyabb aktivitási ráta a magas munkanélküliségi rátával együtt azt eredményezte, hogy a munkaerőpiacon mintegy 1 százalékpontos növekedési lemaradást halmozott fel Magyarország régiós versenytársaihoz képest. A beruházási és a munkaerőpiacon felhalmozódó lemaradások is hozzájárulhattak, hogy a teljes termelési hatékonyságot tekintve további jelentős lemaradás mutatkozott Magyarország kárára. (2-9. ábra)

— 98 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

2-9. ábra. A termelési tényezők hozzájárulása a magyar és a V3 potenciális növekedéskülönbséghez 2

TFP

Tőke

2020

2019

2018

2017

2016

−5 2015

−5 2014

−4

2013

−4

2012

−3

2011

−3

2010

−2

2009

−2

2008

−1

2007

−1

2006

2005

2004

2003

Potenciális növekedési különbség

Munka

Forrás: MNB, Európai Bizottság

2-10. ábra. Az aktivitási ráta alakulása Európában 2007-ben 85

% max EU15 (Dánia)

80 75

EU15

80 75 70

min EU15 (Olaszország)

Forrás: Eurostat adatok alapján Kátay (2009)

— 99 —

Törökország

Bulgária

Horvátország

Románia

Málta

Ciprus

Litvánia

Lettország

Észtország

50 Szlovénia

50 Szlovákia

Lengyelország

Csehország

Magyarország

Első rész

Válságból válságba

A gazdaságpolitikai hibák, az alacsony beruházási ráta, a kirívóan alacsony foglalkoztatás és aktivitás, valamint az alacsony termelékenység következtében Magyarország átlagosan mintegy 2 százalékponttal kisebb növekedési potenciállal rendelkezett, mint régiós versenytársai. (2-11. ábra) 2-11. ábra. A potenciális növekedés alakulása egyes országcsoportokban 6

Club Med

2019

2018

−2

2017

−2

2016

−1 2015

−1 2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

Forrás: MNB, Európai Bizottság

Magyarország teljes mértékben levált 2002 után a visegrádi országok régiójáról, amely folyamat a 2004-es uniós csatlakozást követően felgyorsult, és hazánk a gazdaság fundamentumait illetően egyre inkább az eurozóna déli, válságban lévő országok csoportjához (az ún. Club Med országok: Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) hasonlított. Miközben 2 százalékos különbség alakult ki Magyarország és a visegrádi versenytársak potenciális növekedési üteme között, addig egészen 2010-ig a magyar gazdaság és a déli, válságban lévő eurozóna– tagállamok potenciális növekedési üteme összesimult, azonos szintre került.

— 100 —

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

A 2010-es gazdaságpolitikai irányváltás itt is fordulatot hozott. Megállt Magyarország lassulása a potenciális növekedés területén, majd 2012től újból felfelé indult a potenciális növekedési ütem, elérve a visegrádi országok növekedési ütemét. Ez is jelzi a magyar gazdaság drámáját: éppen az uniós csatlakozás éveiben vált le a régiós versenytársak csoportjáról és csatlakozott az utóbb válságba került déli eurozónatagok csoportjához. Miközben a régiós versenytársak a 2008-as válság idejére 5 százalék feletti potenciális növekedési szintet értek el, és csak a válság hatására csökkent a potenciális növekedési ütemük, addig Magyarország 2002 után először beragadt a 3–4 százalék közötti potenciális növekedési ütem szintjére, majd 2004-től éles trendfordulóval egészen a nulla potenciális növekedési ütem alá zuhant. Ebből érthető meg a magyar gazdaságpolitika 2010-től érvényes célkitűzése: a gazdaságpolitika olyan fordulatokat céloz meg, amelyek révén újból visszakerülhet Magyarország a régiós versenytársak csoportjába.

A hibás gazdaságpolitika ára: egy évtizedre leállt a felzárkózás A 2002-es kormányzati fordulatot gazdaságpolitikai fordulat követi, ennek jelképes lépése a száznapos program13. A választási ígéretek teljesítése egyre inkább rontja a költségvetés egyensúlyát, majd a folyó fizetési mérleg egyensúlyát, és egyre súlyosabb mértékű ikerdeficit alakul ki. Az ikerdeficit következtében újból eladósodási pályára áll a magyar gazdaság, amelyet a mesterségesen túlfűtött gazdasági növekedés, az állam és a háztartások egyidejű és nagymértékű eladósodása jellemez. Mindez a régiós versenytársaknál alacsonyabb beruházási rátával jár 13

2002-ben hivatalba lépő új kormány a választások után meghirdette a száznapos A programot, mely elsősorban jóléti, az államháztartási hiányt növelő intézkedéseket tartalmazott. A program keretében többek között jelentősen emelkedett a közalkalmazottak bére és az egyetemi ösztöndíjak, valamint a nyugdíjasoknak egyszeri pótlékot fizettek.

— 101 —

Első rész

Válságból válságba

együtt, ami a régiós versenytársak potenciális növekedési ütemét mélyen alulmúló növekedési képességben tükröződik. Mindezek együtt hatással voltak a magyar gazdaság felzárkózási képességére is. 2002 után minden régiós versenytárs képes volt emelni a felzárkózás ütemét, egyedül Magyarország ragadt benn egy évtizedre a 65 százalékos EUátlagos fejlettségi szint körüli sávban. Lengyelország és Szlovákia a magyar gazdasági fejlettség alatti szintekről indulva először elérte, majd meghaladta a magyar gazdaság uniós átlaghoz mért teljesítményét, miközben Csehország tovább növelte történelmi előnyét Magyarországgal szemben. A felzárkózás terén mutatkozó magyar kudarc egyértelmű, hiszen 2003-tól egy évtizedre megakadt a magyar felzárkózás, stagnált a magyar gazdaság fejlettségi szintje az uniós átlaghoz mérve, miközben valamennyi régiós versenytárs folyamatosan közeledett az uniós átlaghoz. (2-12. ábra) 2-12. ábra. A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP alakulása 100

EU28=100

100 90

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Magyarország

Lengyelország

Szlovákia

a visegrádi országokban Forrás: Eurostat

— 102 —

Csehország

2. fejezet

A válsághoz vezető gazdaságpolitika Magyarországon

Még rosszabb a helyzet, ha a gazdasági teljesítményt a bruttó hazai termék (GDP) helyett a pontosabb bruttó nemzeti jövedelemmel (GNI) mérjük. (2-13. ábra) 2-13. ábra. A GNI–GDP-rés régiónkénti alakulása 3

3 2

−1

−2

−3

−4

−5

−6

−7

−8

−8 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

V6 (Magyarország nélkül) Magyarország

EU S4

Club Med

Megjegyzés: A bruttó nemzeti jövedelem és a bruttó hazai termék különbsége a bruttó hazai termék arányában. Forrás: Eurostat

A magyar felzárkózás 2003 utáni egyértelmű kudarca annak is köszönhető, hogy régiós versenytársainál, sőt a mediterrán eurozóna-tagállamoknál is lényegesen nagyobb különbség alakult ki a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti jövedelem, tehát a hazai jövedelemtulajdonosok által felhasználható jövedelmek között. Természetes, hogy a skandináv államokban, sőt az uniós átlagot tekintve az Európai Unió egészében nagyobb a rezidens szereplők által felhasználható nemzeti jövedelem a bruttó hazai terméknél, mert nagyobb a külföldi befektetésekből származó jövedelem, mint az adott nemzetgazdaságban külföldi befektetések révén keletkező jövedelemtranszfer. A magyar — 103 —

Első rész

Válságból válságba

gazdasági felzárkózás egyik leggyengébb pontját jelzi a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti jövedelem közötti magas rés, hiszen Magyarország sokkal jobban el volt adósodva, mint régiós versenytársai: a GDP/GNI különbsége a beruházási ráta különbségében, a növekedési ütem különbségében és végül a felzárkózási sebesség különbségében csapódik le.

— 104 —

3. fejezet

Új adósságválság A globális gazdaság megelőző évtizedeinek története azt mutatja, hogy rendre pénzügyi és gazdasági válságok léptek fel: a válság a tőkés piacgazdaság természetes jellemzője. Az 1980-as évtized elején amerikai bankválság alakult ki, amelyet magas infláció kísért, és csak 1982 után sikerült a Fed új vezetésének leszorítani az inflációt és stabilizálni a pénzügyi rendszert. 1987 őszén tőzsdei válság lépett fel Amerikában, ezt követte a japán tőzsdeválság és a skandináv bankválság. Az 1990-es évtized elején gazdasági válságba kerültek az angolszász országok és az európai gazdaságok, ez torkollott pénzügyi válságba: a font védelmében lépett fel a brit kormány, és az olasz lírát is spekulatív támadás érte. Két évvel később a mexikói pénzügyi válság következett, majd újabb két év múlva a délkelet-ázsiai válság, 1997–1999 között. A délkelet-ázsiai pénzügyi válsággal egyidőben, 1998 augusztusában bekövetkezett az orosz pénzügyi összeomlás, majd 2000. április 7-én az amerikai technológiai tőzsde, a NASDAQ összeomlása, két évvel később pedig az argentin pénzügyi válság. (3-1. ábra) Az elmúlt évtizedek globális pénzügyi és gazdasági válságainak elemzése világossá teszi, hogy tévedtek az 1990-es évek közepén azok a pénzügyi elemzők és politikusok, akik a hosszú dotcom-fellendülés közben azt hitték vége a tőkés piacgazdaság válságainak. Az 1997-ben kitört délkelet-ázsiai válság világosan megmutatta, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer valójában egyre inkább összekapcsolt globálisan: ha egy pontján pénzügyi válság lép fel, az a globális gazdaságba integrált összes ország pénzügyi rendszerében turbulenciát kelt, senki sem védett ellene. Ezt a tapasztalatot kellett volna figyelembe vennie Magyarországnak 2002 közepén, a negatív gazdaságpolitikai fordulat pillanatában. Lehetett volna számítani arra, hogy előbb-utóbb visszatér

— 105 —

Első rész

Válságból válságba

a pénzügyi megingás; a globális pénzügyi rendszer bármelyik pontjáról indulhat olyan pénzügyi válság, amely eléri a magyar gazdaságot. 3-1. ábra. Pénzügyi stressz alatt lévő országok száma 20

Globális pénzügyi válság

Orosz csőd és az LTCM összeomlása

1987. októberi értékpapírpiaci válság

10 8 6

Nikkei összeomlás, DBL csőd és a skandináv bankválság

14 12

ERM válság

Ázsiai válság Feszültség az USA bankrendszerében

Tequilaválság

dotcomválság

10 Argentin csőd / USA vállalati szektor válság

2 0

1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 2007 2009 Pénzügyi stressz alatti országok Pénzügyi Stressz Indexe (FSI) Fejlett országok Feltörekvő országok

Forrás: Reza Moghadam: Global Safety Nets: Crisis Prevention in an Age of Uncertainty (IMF direct, 2010. szeptember 9.)

2003-ra már meghaladottá vált az a korábbi nézet, hogy az információ korában olyan új erőforrás táplálja a globális gazdasági növekedést, amely válságmentessé teszi a fejlődést. Az információ ugyan valóban egészen különleges erőforrás, mert elfogyasztásával több lesz, miközben az összes többi gazdasági erőforrás fogy azzal, ha elfogyasztjuk. Az információs gazdaságra történő áttérés azonban nem iktatta ki a tőkés piacgazdaság válságra való hajlamát.

— 106 —

3. fejezet

Új adósságválság

A globális konjunktúrát új eladósodásra használtuk 2003 és 2008 között azonban kivételes pillanatokat élt át a globális pénzügyi rendszer: béke volt, rövid válságmentes időszak következett. A megelőző évtizedek lényegében egyetlen, a maga négy-öt évével kivételesen hosszú, pénzügyi válságtól mentes szakaszában Magyarország újbóli eladósodásra használta a külső konjunktúrát: felzárkózáshoz vezető strukturális reformok helyett pénzügyi válságba torkolló új eladósodást hajtott végre. A 2004 és 2014 közötti teljes évtizedet meghatározza az a jelenség, hogy az európai uniós csatlakozás pillanatától kezdve – valójában már azt megelőzően – valamennyi magyar gazdasági szereplő az eladósodás útjára lépett. Az államháztartás rendre magas deficitet halmozott fel, ezt jelentős részben külföldről finanszírozta, amely emelte az államadósságot és a külső adósságot. A bankszektor még jelentősebb külső eladósodást mutatott: finanszírozta a lakosság és a vállalati szektor új eladósodását. (3-2. ábra) 3-2. ábra. A nettó külső adósság típusú forrásbevonás alakulása szektorok szerint

Konszolidált államháztartás Vállalati szektor Megjegyzés: kumulált tranzakciók. Forrás: MNB

— 107 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

Mrd EUR

2006

2005

Mrd EUR

2004

45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 −5 −10 −15 −20

Bankszektor Adóssággeneráló finanszírozás

45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 −5 −10 −15 −20

Első rész

Válságból válságba

Fontos jelezni, hogy a vállalati szektor a másik két szereplőhöz képest kisebb mértékű eladósodást vállalt. Mégis, a három szektor új eladósodásának következtében jelentősen nőtt az adóssággeneráló finanszírozási igény Magyarországon a 2000-es évek második felében. A gazdasági szektorok nettó adósságtípusú forrásbevonását elemezve világossá válik, hogy a legnagyobb mértékben a bankrendszer járult hozzá Magyarország új eladósodásához. Természete szerint az eladósodás halmozódik: a korábbi években felvett adósságot legtöbb esetben újabb adósságból finanszírozzák, illetve a felhalmozott tartozások kamatterhe is növeli a finanszírozási igényt. Látható, hogy a 2004 és 2009 között meredeken felfutó külső adósság a következő években csak lassan és nehezen épült le. A 2004 és 2009 közötti új eladósodási szakaszban a magyar nettó külső adósságállomány bővülése elérte a bruttó hazai termék harmadát: ilyen rövid idő alatt ez példátlan eladósodást jelent a magyar gazdaságtörténetben. 2009-ben, az IMF–EU-megállapodás után és a globális pénzügyi válság hatásaira ugyan kényszerű alkalmazkodás indult be a magyar gazdaságban, de valójában csak 2010-től kezdődött a tudatos adósságleépítés. Az állam nettó külső adósságát nem, ugyanakkor az államadósságot mérsékelte, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása során közel 3000 milliárd forintnyi vagyon került az állami nyugdíjrendszerbe, tehát az állami költségvetésbe. Ebből mintegy 1400 milliárd forintnyi állampapírt vontak be: ez váltja ki 2011-re a fordulatot az államadósság szintjében.14 Közvetve vagy közvetlenül végül a vagyon szinte egészét az államadósság csökkentésére használják (kisebb része pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz került vagyonkezelési céllal).

észletes adatok tekintetében lásd: Állami Számvevőszék (2012): Jelentés az államR háztartás központi alrendszerének adóssága és éven túli kötelezettségvállalásának ellenőrzéséről.

— 108 —

3. fejezet

Új adósságválság

Az új eladósodás devizában történt Elérhető belső megtakarítások hiányában 2004-től folyamatosan egyre nagyobb mértékben tért át a magyar bankrendszer a devizában, elsősorban a svájci frankban történő hitelezésre. Miközben csökkent 2004 és 2008 között a forintban nyújtott háztartási hitelek mennyisége, addig a devizában, különösen a svájci frankban nyújtott háztartási hitelezés megugrott, és egészen 2010-ig – amikor a kormányváltást követően az új kormány egyik első intézkedéseként megtiltotta a háztartásoknak nyújtott devizahitel-finanszírozást – még nőtt is, amiben a forintárfolyam gyengülése is szerepet játszott, míg végül a lakossági devizahitelezés korszakát a teljes hitelállomány 2015 folyamán végrehajtott forintosítása zárta le. Hasonló módon növekedett a vállalati szektor devizahitel-állománya is, azonban ez kisebb mennyiségben és főként nagyobb természetes fedezettséggel történt: míg a háztartások túlnyomó többségének nem volt devizabevétele, ezért a devizahitel mögött nem állt az adósság törlesztéséhez devizafedezet, addig a vállalati szektornak nyújtott devizahitelek egy része mögött bizonyosan állt exportból származó árbevétel. 2004 és 2010 között tehát meredeken nőtt a háztartások és a vállalkozások devizahitel-állománya, miközben egyaránt csökkent a háztartások és a vállalkozások forinthiteleinek GDP-arányos állománya. A magas költségvetési hiány melletti alacsony lakossági megtakarítások miatt az elérhető forintforrások korlátosak voltak, így a magyar gazdaság 2004 és 2010 közötti új eladósodása alapvetően devizában történt. Ez a nemzeti valutánál lényegesen kockázatosabb volt, ezért növelte Magyarország pénzügyi sérülékenységét. Ennek köszönhető, hogy nem önmagában a GDP-arányos hitelállomány 2004 és 2010 közötti 45 százalékos szintről 70% fölé történő felfutása jelentett gazdaságtörténeti léptékű hibát, hanem a finanszírozás szerkezetének rendkívüli kockázatossága. Végül a hitelek összetétele lett a későbbi bajok forrása. (3-3. ábra) 2004-ben a háztartások és a vállalatok együttes adósságállományának nagyobb részét még forinthitelek tették ki, 2010-re azonban már a hitel— 109 —

Első rész

Válságból válságba

állomány többsége devizatartozásként jelent meg, döntően svájci frankban. Később kiderült, milyen súlyos gazdaságpolitikai hiba volt a lakosság svájci frankban történő eladósítása. Egyrészt az alacsony kamaton nyújtott devizahitelek mellett a lakosság a ténylegesen megengedhetőnél jóval nagyobb mértékű hitelt vett fel, amelyből folyó fogyasztását finanszírozta, ezzel a külkereskedelmi egyenleg és párhuzamosan az ország külső adóssága úgy romlott, hogy az eladósodási folyamat nem járt együtt a hitelvisszafizetési képesség növekedésével. A folyó fizetési mérleg egyensúlytalanságát ugyanakkor a növekvő külkereskedelmi hiány mellett a külső eladósodással járó növekvő kamatfizetések miatti jövedelemegyenleg-romlás is fokozta. Másrészt az is növelte Magyarország sérülékenységét, hogy a devizában fennálló tartozások miatt a magánszektor árfolyamkockázata egyre nagyobb méreteket öltött, vagyis a válság során leértékelődő árfolyam különösen érzékenyen és a környező országokban jellemzőnél jóval nagyobb mértékben érintette a lakosságot. 3-3. ábra. A GDP-arányos hitelállomány alakulása Magyarországon 80

Hitelintézetek − Háztartási (HUF) Hitelintézetek − Vállalati (HUF) Pénzügyi vállalkozásoktól (HUF) Forrás: MNB

— 110 —

2019

2018

2017

10 2016

10 2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Hitelintézetek − Háztartási (FX) Hitelintézetek − Vállalati (FX) Pénzügyi vállalkozásoktól (FX)

3. fejezet

Új adósságválság

Harmadrészt, a devizában történt eladósodottság a jegybank mozgásterét is csökkentette, hiszen az MNB-nek döntései során egyre inkább figyelembe kellett vennie a pénzügyi stabilitási szempontokat is. Ennek nem kis szerepe lehetett abban, hogy az MNB csak jóval később és kisebb mértékben tudta csökkenteni a kamatokat. Ráadásul a devizahitelezéssel összefüggésben megugrott külső adósság a válság kitörését követően nagyban fékezte a magyar gazdaság növekedését: európai összevetésben az látszik, hogy a nagyobb külső eladósodottság együtt járt a válságot követő gazdasági növekedés lassulásával. A devizahitelezéssel kapcsolatos kockázatok a globális pénzügyi válság kitörése után azonnal éreztették hatásukat. A válság ugyanis menedékvalutává tette a svájci frankot, mert a globális pénzügyi befektetők számára a svájci frank volt az a valuta, amelyben biztonságosan lehetett tartalékolni a pénzügyi befektetéseket: árfolyama megerősödött, így a hazai, devizahitellel rendelkező szereplőknél realizálódott az árfolyamkockázat. A Svájci Nemzeti Bank 2008 őszétől az alapkamat először több mint kétszáz bázispontos csökkentésével, majd 2011-ben nulla közeli szintre történő mérséklésével igyekezett jelentős lazítást végrehajtani és megkísérelte megállítani a svájci frank felértékelődését. 2011. szeptemberben 1,2 CHF/EUR árfolyam korlátot vezettek be a tőkebeáramlás frankerősítő hatásának tompítása érdekében. A nemkonvencionális eszköz jelentős devizatartalék-emelkedéshez vezetett a folyamatos, frankot gyengítő intervenció miatt. Mivel 2014-ben fokozódott a nyomás a frankon, decemberben az alapkamat célsávjának alsó szélét -75 bázispontra csökkentették. Mivel a tőkebeáramlást nem tudta csillapítani a decemberi lépés, és az Európai Központi Bank a mennyiségi lazítás megkezdését jelentette be, 2015. január 15-én a svájci jegybank eltörölte az árfolyamkorlátot. A lépés jelentős sokkot okozott a globális devizapiacokon. A bejelentés hatására a frank euróval szembeni árfolyama sokkszerűen erősödött, majd több év alatt fokozatosan gyengült, de a korábbi árfolyamkorlát szintjének megfelelő árfolyamot nem érte el. A svájci jegybank a frank menedékdeviza-hatását nem tudta ellensúlyozni: Svájc 2009 óta deflációs kockázatokkal szembesül és a svájci maginfláció többnyire negatív tartományban maradt. (3-4. ábra) — 111 —

Első rész

Válságból válságba

A magyar háztartások új hitelfelvételének döntő többségét svájcifrank-alapú hitelek tették ki 2004 után, tehát a 2008. őszi globális pénzügyi válság azonnal megemelte a törlesztőrészleteket, és a válság hatására a kamatszint is emelkedett. A gazdaságpolitika részéről a 2004– 2008 közötti időszakban hiba volt feltételezni, hogy eltűnt a pénzügyi és gazdasági válság kockázata a globális gazdaságban. Ez a korábbi pénzügyi válságok során is bekövetkezett, tehát egy új globális vagy európai pénzügyi válság esetén a svájci frank felértékelődésére mindenképpen számítani kellett volna. Minden szereplőnek tudnia kellett volna azt is, hogy ha egy új pénzügyi válság mélyülése esetén a svájci frank ismét menedékvaluta lesz, akkor az megrendíti a hitelfelvevők pénzügyi helyzetét, nyomában instabillá téve a hazai pénzügyi rendszert. 3-4. ábra. A svájcifrank-alapú lakáshitelek kamatainak és a svájci jegybank alapkamatának alakulása15 7

−1

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

A svájci frank alapú lakáshitelek állományi átlagkamata A Svájci Nemzeti Bank alapkamata (alsó és felső sáv átlaga) Forrás: MNB, Swiss National Bank

A hazai bankok forrásköltsége magasabb, mint a svájci alapkamat, mivel előbbiben megjelenik az országkockázat is. Miközben az alapkamat csökkent, a kockázati prémium emelkedett, ennek eredője nem indokolt kamatemelést a meglévő állományon az MNB számításai alapján.

— 112 —

3. fejezet

Új adósságválság

A gazdaságpolitikát formáló valamennyi szereplő hibázott: a kormány, a jegybank és a felügyelet is. A kormány részéről a pénzügyminisztériumnak lett volna lehetősége megtiltani a háztartások devizában történő eladósodását arra hivatkozva, hogy a lakosságnak a svájci frank-, euro- és jenhitel-tartozása mögött nincs devizában bevétele, így jelentős árfolyamkockázatot vállalnak. A jegybanknak is erőteljesebben kellett volna fellépnie a háztartások devizában történő eladósítása ellen, mert számolnia kellett volna a devizahitelek pénzügyi kockázatával, az örökölt és folyamatosan növekvő államadósság miatti magasabb országkockázattal egybeírva és a válság esetén csökkenő értékű jelzálogfedezetek miatti kockázattal. A felügyelet részéről további szempontként kellett volna figyelembe venni a pénzügyi rendszer stabilitási kockázatát, hiszen egy európai vagy globális pénzügyi válság az egész magyar bankrendszert megrázza. Ekkor a bankrendszer nagyobb része külföldi tulajdonban volt: a bankrendszer finanszírozása is jelentős részben külső pénzpiacokról történt. Gazdasági szereplőként a bankrendszernek is érdeke lett volna, hogy a lakossági és a vállalati szektor devizában történő eladósodása elé korlátokat állítson, azonban pont fordítva járt el. A szükségesnél lazábban vette figyelembe a hitelnyújtás során a jövedelemforrásokat, az óvatos üzletmenethez képest kisebb lakossági önrészt írt elő a lakáscélú devizahitelek felvételénél, a szabad felhasználású deviza jelzáloghitelek esetében pedig különösen gondatlanul járt el. A jelzálogfedezet értékelésénél sem vett figyelembe egy esetleges pénzügyi válság során bekövetkező gyors és nagymértékű értékcsökkenést. Természetesen a lakosság is hibázott, amikor hitt az olcsó és kockázatmentes devizahitel-felvételben. A korábbi otthonteremtési támogatások megnyirbálása, majd megszüntetése következtében a lakossági forinthitel-felvétel támogatott formái megszűntek, miközben a jegybanki alapkamat emelése miatt a forinthitel-kamatok jelentősen megemelkedtek. Valójában könnyű lett volna kivédeni az új eladósodás finanszírozási csapdáját. A vállalati szektor szereplői a külkereskedelmi tranzakciók — 113 —

Első rész

Válságból válságba

mögé árfolyamkockázati garanciát állítanak, ezzel az export- és importtevékenység finanszírozása során kiszűrik az árfolyamkockázatot. Hasonló konstrukciót kellett volna bevezetnie a bankrendszernek saját érdekében, és természetesen a kormánynak, a jegybanknak és a felügyeletnek kötelezően elő kellett volna írnia egy, a lakossági devizahitelezéssel kapcsolatos árfolyamgarancia-szerződési rendszer felállítását és működtetését.

A külföldi tulajdonú nagybankok kulcsszerepe a devizában történő eladósításban A lakosság devizahitel-állományának felfutásában a magyar bankrendszer tulajdonosi struktúrája is fontos szerepet játszhatott. A bankrendszerben az uniós csatlakozás pillanatában már meghatározó szerepet töltöttek be a külföldi tulajdonú nagybankok, míg a Nyugat-Európában jelentős szerepet játszó takarékszövetkezeti rendszer fejletlen volt, és a hazai tulajdonú bankrendszer kisebbségi tulajdonosi résszel bírt. A devizahitelek felfutásában, ezen belül különösen a háztartási devizahitel-állomány emelkedésében a külföldi tulajdonú nagybankok játszották a főszerepet. A külföldi anyabankok olcsó finanszírozási forráshoz jutva leánybankjaiknak adták át a forrásokat, amelyek különösen jó üzletet láttak a devizahitelezésben: az olcsóbb forrást nagy felárak mellett lehetett kihelyezni. A hazai nagy és közepes bankok csak mintegy 6–12 hónapos késéssel kapcsolódtak be az új, devizában történő hitelezési folyamatba, ám piaci részesedésük megtartása miatt végül kénytelenek voltak belépni a „devizahitel-kalandba”, mert a külföldi tulajdonú nagybankok agresszíven, az óvatos és felelős banki működés szabályait félretéve hiteleztek. (3-5. ábra) A 2008-as válságot megelőző időszakban főként a devizahitelezés eredményezett jelentős bővülést a magánszektor hitelezésében, tehát a bankrendszer működési költségeinek és profitjának forrása döntő mértékben a devizahitelezés volt. A devizahitelezés felfutása együtt — 114 —

3. fejezet

Új adósságválság

járt a hitelezési feltételek enyhítésével, ennek következtében a jóval kockázatosabb ügyfelek is hitelhez juthattak. Ebben hozott váltást a válság kitörése: a bankok már jelentősen szigorították a hitelek feltételeit, így már a kevésbé kockázatos ügyfeleknek is nehezebb volt hitelhez jutniuk. A devizahitelek kiesését azonban nem pótolták a forinthitelek, jelentős átrendeződés sem történt az egyes hitelintézeti szegmensek piaci részesedéseiben, ehelyett inkább lassú, de folyamatos alkalmazkodás játszódott le 2008 után. 3-5. ábra. A háztartási devizahitelek állományának alakulása a hazai hitelintézeti szektor egyes csoportjaiban 7 500 7 000 6 500 6 000 5 500 5 000 4 500 4 000 3 500 3 000 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

Mrd Ft

2006

Mrd Ft

2005

500 000 500 000 500 000 500 000 500 000 500 000 500 000 500 0

2004

7 7 6 6 5 5 4 4 3 3 2 2 1 1

Egyéb kis és közepes bankok Aktívabb szövetkezetek Egyéb szövetkezetek Hazai tulajdonú nagy- és közepes bankok Külföldi tulajdonú nagybankok Forrás: MNB, „Átalakulóban a magyar bankrendszer” című kiadvány alapján

A devizahitelezésben aktívan részt vevő hitelintézeti csoportok, tehát a külföldi nagybankok és a hazai nagy és közepes bankok piaci részesedésük növelése mellett jellemzően külföldi – anyabanki vagy pénzpiaci – finanszírozás bevonásával helyezték ki a devizahiteleket. A két csoport hitelexpanziója a hitel-betét arányok és így a finanszírozási koc— 115 —

Első rész

Válságból válságba

kázatok növekedésével járt együtt: összességében mindkét pénzügyi csoportban nőtt a külföldi forrásokra való ráutaltság. A devizában történő eladósításban főszerepet játszó két nagy csoport, tehát a külföldi nagybankok és a hazai nagy-, illetve közepes bankok csoportja kiinduló helyzetét tekintve jelentősen különbözik egymástól. Míg a külföldi leánybankok hitel-betét aránya a vizsgált időszak egészében 100% fölött alakult, addig a hazai nagy és közepes bankok induló hitel-betét aránya 100% alatt volt, és csak az expanziós időszak alatt emelkedett a már kockázatot jelentő szintre. A kis- és közepes bankok, valamint a szövetkezetek hitel-betét mutatója jellemzően alacsony volt a válság előtt és a válság után egyaránt. A 2004-es uniós csatlakozás után tehát a háztartási devizahitelezés bővült a legnagyobb mértékben és ütemben: 2003-tól gyakorlatilag nulla közeli volumenről nagyjából 7000 milliárd forintnyi állomány épült fel a hitelintézetek mérlegében. A bővülés legnagyobb része a külföldi nagybankoknál valósult meg. A forinthitel-bővülés nagy része 2003–2005 között történt az állami kamattámogatásoknak köszönhetően, ezt követően az állomány egésze a válságig stagnált. A hazai nagy és közepes bankok a legnagyobb hitelezők, de a külföldi nagybankok szerepe itt is jelentős. (3-6. ábra)

— 116 —

3. fejezet

Új adósságválság

3-6. ábra. A háztartási forinthitelek állományának alakulása a hazai hitelintézeti szektor egyes csoportjaiban 3 500

Mrd Ft

3 500

3 000

2 500

2 000

1 500

1 000

1 000 500

500

0 2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Egyéb kis és közepes bankok Aktívabb szövetkezetek Egyéb szövetkezetek Hazai tulajdonú nagy és közepes bankok Külföldi tulajdonú nagybankok Forrás: MNB, „Átalakulóban a magyar bankrendszer” című kiadvány alapján

A magyar háztartások új eladósodása régiós összehasonlításban is gyors volt. 2004 és 2010 között – a lakosság részére nyújtott devizahitelezés megtiltásáig – meredeken nőtt a magyar háztartások eladósodása. Az új háztartási eladósodás döntő mértékben devizahitel-tartozást jelentett, ezért valójában az a kérdés, hogy az uniós csatlakozás után miért volt kisebb a cseh, lengyel, szlovén, szlovák, sőt még a román háztartási adósságállomány növekedése is, mint a magyar. (3-7. ábra)

— 117 —

Első rész

Válságból válságba

3-7. ábra. A hitelintézeti szektor háztartási hitelállományának alakulása a régió országaiban 45

A GDP százalékában

Csehország Románia

Magyarország Szlovénia

2019

5 2018

5 2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Lengyelország Szlovákia

Forrás: MNB, EKB

Egyértelműen a devizahitelek játszották ebben a főszerepet. Magyarországon történt meg a legnagyobb mértékű háztartási devizaeladósítás. Nehezen érthető az a súlyos gazdaságpolitikai hiba, hogy a kormány, a jegybank és a felügyelet közül egyik sem alkalmazta a lakossági devizahitelek korlátozásának, tiltásának eszközeit, miközben a régiós versenytársaknál az állami intézmények rendre éltek a korlátozás lehetőségeivel. Az egyik ok az, hogy a kormány a támogatott forinthitelek kiváltására, helyettesítésére használta a lakossági devizahitel-állomány felépülését. A régiós bankrendszerekkel történő összevetés azonban jelzi, hogy Magyarországon a külföldi nagybankok agresszívan és a helyes banki működés elvein messze túllépve építették fel a lakossági devizahitel-állományt. Magyarországon valamennyi más térségbeli gazdaság— 118 —

3. fejezet

Új adósságválság

hoz képest gyorsabban és magasabb szintre emelkedett a háztartások GDP-arányos eladósodottsága, amely döntő többségében devizahitel-állomány felépülését jelentette, miközben a magyar bankrendszer nem futott kisebb kockázatot a hazai háztartások devizahitelezésében, mint a többi régiós ország. Az eltérés tehát a magyar bankrendszer működéséből, a külföldi nagybankok meghatározó tulajdonosi arányából ered: a bankrendszer rövidlátó profitéhsége itthon legyűrte az óvatos hitelezés banki szabályát.

A vállalati szektor is nagy árat fizet az eladósodásért A vállalati szektor időben késleltetve halmozott fel jelentős adósságállományt a háztartásokhoz képest. Ugyan 2007 közepétől megindult a vállalati szektor nettó külső adósságának gyors növekedése, de már a 2008-as válság kitörése előtt megtörik a trend, majd a 2007-től 2010-ig fokozatosan felhalmozódó vállalati nettó külső adósság 2011-től áll csökkenő pályára. (3-8. ábra) A vállalatok nettó külső adóssága a külföldi hitelek visszafizetése mellett a külföldi eszközök növekvő állománya miatt is mérséklődött. A nettó külső adósság csökkenése a vállalatok külföldi forrásellátottságának szűkülését is jelzi. A vállalati szektor 2009 után nettó pénzügyi megtakarítóvá vált, ami változást jelez a szektor viselkedésében: felértékelődött az óvatosság és a megtakarítás a hitelfelvétellel szemben.

— 119 —

2004. 2004. 2005. 2005. 2006. 2006. 2007. 2007. 2008. 2008. 2009. 2009. 2010. 2010. 2011. 2011. 2012. 2012. 2013. 2013. 2014. 2014. 2015. 2015. 2016. 2016. 2017. 2017. 2018. 2018. 2019. 2019.

I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év

Első rész

20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8

Válságból válságba

3-8. ábra. A vállalatok nettó külső adósság jellegű forrásainak alakulása Mrd EUR Mrd EUR

Bruttó követelés Bruttó tartozás Vállalatok nettó adósság típusú forrásbeáramlása

Megjegyzés: Kumulált adatok.

Forrás: MNB

— 120 —

20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8

3. fejezet

Új adósságválság

3-9. ábra. Az alulról számított külső finanszírozási képesség alakulása A GDP százalékában

A GDP százalékában

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10 −12

Vállalat Államháztartás Háztartás Külső finanszírozási képesség (alulról, finanszírozási oldalról) Megjegyzés: SNA szerinti finanszírozási képesség. Forrás: MNB

A 2004 és 2014 közötti évtizedet az egyensúly elromlása, majd helyreállítása határozta meg. A gazdaság valamennyi szereplőjénél tapasztalható az egyensúly megbomlása az uniós csatlakozás utáni években, legnagyobb mértékben az állam és a háztartások pénzügyi egyensúlya borult fel, de a vállalati szektor sem maradt ki belőle. (3-9. ábra) 2004 után a háztartásokhoz képest ugyan késleltetve és kisebb mértékben, de megindult a vállalati szektor adósságállományának felépülése, és 2009-re az általa megtermelt hozzáadott érték közel 180%-át éri el. Ezt követően fokozatosan csökkent a nem pénzügyi vállalatok adóssága. A felépülés és a leépülés üteme eltér egymástól: gyorsabb és nagyobb mértékű volt az adósság felhalmozódása, mint a leépítés. A vállalati adósságállomány felépülését egyre nagyobb kamatkiadás kísérte. Ennek hátterében a pénzügyi válság áll, amelynek hatására nőtt az országkockázat, emelkedtek a kamatszintek, és a devizahitelek esetében jelentősen nőttek a törlesztőrészletek. (3-10. ábra) — 121 —

Első rész

Válságból válságba

A kamatkiadások tükrözik a legjobban a vállalati eladósodás, ezen belül a devizában történő eladósodás árát. A nem pénzügyi vállalatok esetében megbomló pénzügyi egyensúly szintén döntően a devizahitel-állomány felépülésének köszönhető, de ennek negatív hatásai mérsékeltebbek voltak, mert a hitelállomány felépülése a háztartásokénál kisebb mértékű volt, és a devizahitelek mögött deviza-árbevétel is állt a vállalati szektor jelentős részében. Ennek ellenére 2008-ra mintegy kétszeresére nőtt a felvett hitelek, különösen a devizahitelek következtében a kamatkiadás: a pénzügyi egyensúly megbomlásának negatív hatásait tehát a magyar vállalati szektor is elszenvedte. 3-10. ábra. A nem pénzügyi vállalatok kamateredménye és adóssága a hozzáadott érték arányában 14

180

−4

−6

Kamateredmény

2019

100

2018

−2

2017

110

2016

2015

120

2014

2013

130

2012

2011

140

2010

2009

150

2008

2007

160

2006

2005

170

2004

Adósság (jobb tengely)

Megjegyzés: A bruttó hozzáadott érték arányában. Az adósság a nem pénzügyi értékpapírokat, a pénzügyi közvetítői hiteleket és a kereskedelmi hiteleket jelöli. Forrás: KSH, MNB

— 122 —

3. fejezet

Új adósságválság

Eladósodás a magas kockázatú kereskedelmi ingatlanok piacán A vállalati szektorban a pénzügyi egyensúly megbomlása nem csupán azért következett be, mert gyorsan és jelentős mértékben eladósodtak a vállalatok 2004 után, hanem mert ezen belül jelentős mértékben éltek az olcsó devizahitellel, nem figyelve annak kockázataira, továbbá azért, mert a túlzott hitelezés legnagyobb mértékben a magas kockázatokkal jellemezhető kereskedelmi célú ingatlanoknál következett be. 2004 és 2010 között a vállalati szektorban a túlzott hitelezés és eladósodás jelentős része a legmagasabb kockázatokat jelentő kereskedelmiingatlan-fejlesztésekhez kötődik. Amint az előző alfejezetben a vállalati hitelállomány felépülésénél láttuk, itt is 2007-től gyorsult fel a hitelfelvétel, döntően euróban, illetve más külföldi devizában. A 2006 elejétől gyorsan felfutó kereskedelmiingatlan-fejlesztéseket finanszírozó devizahitelek felvétele szinte a válság pillanatában megállt, ezt követően pedig bezuhant az új hitelfelvétel, míg a korábbi állományok „beragadtak”. A 2006 és 2008 között felfutó, többségében devizahitellel finanszírozott ingatlanfejlesztések kockázata, az eladósodás ára döntő mértékben később jelentkezett. (3-11. ábra) A válság kitörését követően visszaeső kereslet hatására sok vállalkozás tevékenysége vált fenntarthatatlanná, melynek következtében – a cégeknek termelőeszközként szolgáló – kereskedelmiingatlan-bérlemények üresedtek meg. A hitellel finanszírozott ingatlanok esetében a csökkenő bérleti bevételek pedig sok esetben az adósságszolgálat fizetésének elmaradását, lejárt tartozások felhalmozását eredményezték. A nemteljesítő projekthitelek állománya 2012-ig meredeken emelkedett, állományon belüli arányuk a 25 százalékot is meghaladta. 2014-től a pozitív gazdasági fejlemények hatására a kereskedelmi ingatlanok iránti kereslet növekedni kezdett, ami egy újabb ingatlanpiaci ciklus kezdetét is eredményezte. Ennek következményeként 2014–2015től egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a banki portfóliókban ragadt, — 123 —

Első rész

Válságból válságba

problémás ingatlanfedezetek iránt, majd a nagyobb állományok megvásárlására képes, követeléskezelésre szakosodott pénzügyi vállalkozások is megjelentek követelésvásárlási szándékkal a jelentős nemteljesítő projekthitel-állománnyal rendelkező bankoknál. A nemteljesítő követelések portfólióban, illetve egyenként való értékesítésének köszönhetően a nemteljesítő projekthitelek aránya folyamatosan csökkent és 2017 végére 10 százalék közelébe süllyedt, ami már egy lecsökkent kockázati szintet jelent. A nemteljesítő projekthitel-állományok leépítésében nagy jelentősége volt egyrészt az MNB által bevezetett szabályozó eszköznek, a rendszerkockázati tőkepuffer követelménynek, amely a problémás kitettségek leépítését ösztönözte és ezek újbóli felépülése ellen is hat, másrészt az MNB által létrehozott eszközkezelőnek, a MARK Zrt-nek, amely megjelenésével katalizálta a követelésvásárlási piacot, elősegítve nagyösszegű portfólió-adásvételek korábbi létrejöttét. 3-11. ábra. A projekthitel-állomány alakulása Magyarországon Mrd Ft

HUF EUR Egyéb

2018

2016

2014

2012

2010

2008

2006

000 750 500 250 000 750 500 250 000 750 500 250 0

2004

3 2 2 2 2 1 1 1 1

Teljes (év/év változás, jobb tengely) Deviza (év/év változás, jobb tengely)

Megjegyzés: Bankrendszeri adatok. Forrás: MNB

— 124 —

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 −10 −20 −30

3. fejezet

Új adósságválság

Gazdaságtörténeti szempontból furcsa, hogy a kereskedelmiingatlan-fejlesztés 2006 után fut fel, miközben a kormány már 2006. szeptember 1-jén bevezeti az első megszorító csomagot, ennek hatása pedig már érzékelhető a családi jövedelmeken és a kiskereskedelmi forgalmi adatokon, tehát a fogyasztásban is. Egy kései túlfűtöttség érződik az ingatlanfejlesztéseknél: miközben a háztartások már az uniós csatlakozás pillanatától megkezdik a devizában történő jelentős mértékű eladósodást, a vállalatok néhány év múlva térnek csak rá a pénzügyi egyensúlyukat megingató túlzott hitelfelvételre. A kereskedelmi ingatlanok fejlesztése éppen akkor indul be, amikor az elhibázott kormányzati gazdaságpolitika ára jelentkezik. Míg a lakosság logikusan gondolkodott, amikor 2004 után a megdráguló forinthitelek és az igen olcsó devizahitelek közül az utóbbit választotta, addig a vállalati szektor új eladósodása a kereskedelmi ingatlanok terén egyáltalán nem észszerű döntés következménye. Sem a gazdasági növekedés üteme, sem a lakosság fogyasztási trendjei, sem a kormányzati és vállalati szektor más területeinek a beruházási trendjei nem indokolták a kereskedelmi fejlesztések felfutását. Ez egy hibán belüli hiba az új eladósodás történetében, mert a 2006–2008 közötti válság előtti éveknek a makro- és mikrogazdasági elemzése pontosan kimutatta volna, hogy már egyre kockázatosabbak a kereskedelmiingatlan-fejlesztések, miközben ez a szegmens önmagában is a beruházások egyik legkockázatosabb területe. Visszatekintve, Magyarországon (Budapestre koncentráltan) az 1990-es évek közepén az első bérbeadási célú kereskedelmiingatlan-fejlesztéseket német fejlesztők valósították meg, a felépült ingatlanokat német márkában, majd a későbbiekben euróban meghatározott bérleti díjakon adták bérbe. A 2000-es évek elején induló és 2008-ig tartó kereskedelmiingatlan-piaci fellendülés ideje alatt a befektetési oldalon túlnyomórészt még külföldi intézményi befektetők álltak, melynek hatására a bérleti szerződések kötése és a finanszírozás is euro alapon zajlott minden kereskedelmiingatlan-típus esetén. A válság kitörésekor a még építés alatt álló projekteket mind a beruházók, mind a finanszírozók szem— 125 —

Első rész

Válságból válságba

pontjából célszerű volt befejezni, ezért a fejlesztések lendülete – az új átadások és a finanszírozás adatait is tekintve – egészen 2010-2011-ig kitartott. A finanszírozás csúcséve 2008 volt, az új irodaátadások pedig 2009-ben tetőztek.

Az új eladósodás ára Magyarország a 2004 és 2010 közötti időszakban újból adósságcsapdába ejtette magát. Ebben a gazdaság valamennyi szereplője részt vett. Kulcsszerepet játszott az államháztartás hiánya miatt megugró államadósság és a devizahitel-állomány felépülése miatt a háztartási eladósodás, de a vállalati szektor is részt vett az eladósodásban: legsebezhetőbb pontja a kereskedelmi ingatlanfejlesztések túlzott hitelezése volt. Az új eladósodás egyértelműen egy hibás gazdaságpolitika következménye, mert az államháztartás egyensúlyának megbomlása eredményezte az államadósság megugrását, és a devizahitelezés elengedése eredményezte a háztartások és vállalatok külső eladósítását. A gazdaság mindhárom kulcsszereplőjénél megbomlott a pénzügyi egyensúly, de e megbomlásáért leginkább egyetlen szereplő volt felelős: az állam, a kormányzati gazdaságpolitika. A 2004 és 2010 között bekövetkezett új magyar eladósodás fenntarthatatlan adósságpályán valósult meg. Az Európai Unióban Magyarország ahhoz az országcsoporthoz csapódott, amelyik a legsebezhetőbb volt a bruttó államadósság és a nettó külső adósság terén (Lane – Milesi-Ferretti, 2001). Ezzel Magyarország levált saját uniós kelet-közép-európai csoportjáról, a visegrádi országok csoportjáról, hiszen a cseh, a lengyel és a szlovák GDP-arányos bruttó államadósság, valamint a GDP-arányos nettó külső adósság nagyságrendileg kisebb volt, mint a vonatkozó magyar adatok – igaz, a rendszerváltáskor örökölt adósságuk is kisebb volt. (3-12. ábra)

— 126 —

3. fejezet

Új adósságválság

3-12. ábra. A GDP-arányos államadósság és a nettó külső adósság Európában 2007-ben 120

Államadósság/GDP (%) EL

100 80 60

RO LT −20

−10

20 0

BG LV EE

Nettó külső adósság/GDP (%) Forrás: Eurostat

Az új eladósodás az állam számára a magasabb adósságszolgálatban és a nagyobb országkockázat miatti magasabb állampapírhozamokban mutatkozott meg, bár ezt a világgazdasági likviditásbőség a válság kitöréséig részben elfedte (utána viszont annál feltűnőbben került felszínre). A háztartások számára az új eladósodás a pénzügyi terhek megemelkedésével járt: különösen a devizahitelek követeztében a törlesztőrészletek és a kamatkiadás szintje nőtt nagyságrendileg. A vállalati szektorban megrendült a kereskedelmiingatlan-fejlesztésben részt vevő csoportok pénzügyi helyzete, mivel az új eladósodásban részt vevő vállalati szektor kamatkiadásai jelentősen emelkedtek. A bankszektor kezdetben nyert az új eladósodással, különösen az olcsó külső forrásból finanszírozott magyarországi devizahitelezésen, majd sokat veszített. 2004 és 2008 között nyert, azonban 2008 után már a régiós versenytársakhoz képest jelentős mértékben romlott a magyar bankszektor teljesítménye. A korábban nem prudens módon folytatott — 127 —

Első rész

Válságból válságba

hitelezés túlzott hitelfelvétellel járt valamennyi gazdasági szereplőnél, ennek ára azonban 2008 után az lett, hogy a versenytársakhoz képest jelentősen csökkent a hitelezési tevékenység. Egyik régiós versenytárs nál sem volt olyan mértékű a hitelezés, ezen belül a devizahitelezés felfutása a 2004-es uniós csatlakozás után, mint Magyarországon, majd a 2008-as válságot követően egyetlen más régiós versenytársnál sem volt olyan gyors a banki hitelezés leépülése, mint nálunk, mely egészen 2015 végéig jellemzője maradt a vállalati finanszírozásnak. (3-13. ábra) 3-13. ábra. A vállalati hitelállomány alakulása Európában 150

150

Szlovákia Csehország

Bulgária Románia

Lengyelország Eurozóna

2019

2018

2017

100

2016

100

2015

110

2014

110

2013

120

2012

120

2011

130

2010

130

2009

140

2008

140

Magyarország Balti államok

Megjegyzés: 2008. október=100, bankrendszeri adatok. Forrás: MNB

A kettő szorosan összefügg egymással: a mesterségesen túlfűtött gazdaság túlzott hitelezése csapódott le később a banki hitelállományok jelentős leépülésében. A 2004 és 2008 között megbomló pénzügyi egyensúly, amelyet a túlzott hitelfelvétel jelzett az államnál, a háztartásoknál és a vállalatoknál, és amely az államháztartási hiányban és a folyó fize-

— 128 —

3. fejezet

Új adósságválság

tési mérleg deficitjében öltött testet, később hitelszűkében folytatódott a vállalatok és a háztartások esetében. A bankrendszer a gazdasági ciklusokat felerősítette (prociklikus működés). Az uniós csatlakozás konjunkturális éveiben növelte, mégpedig felelőtlenül növelte a hitelezését, majd gyorsan és jelentősen leépítette a hitelezést a válság utáni dekonjunktúra idején. Ha „semleges”, sőt a ciklusokat kiegyenlítő módon (anticiklikus működés) jár el, akkor az eladósodás kisebb mértékű lehetett volna, és ezzel együtt mérsékeltebbek lettek volna a válság növekedési áldozatai. 3-14. ábra. A reál GDP éves növekedési üteme és korrekciója a pénzügyi kondíciós indexszel (PKI) 8

−10 2019

−10 2018

−8 2017

−8 2016

−6

2015

−6

2014

−4

2013

−4

2012

−2

2011

−2

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

Éves reál GDP-növekedés Éves reál GDP-növekedés semleges bankrendszer esetén Forrás: MNB

Ennek révén 2004 és 2008 között magasabb lett a GDP növekedési üteme, mint ha a bankrendszer körültekintő és semleges módon működött volna, azonban a válságot követő szakaszban már alacsonyabb a GDP

— 129 —

Első rész

Válságból válságba

növekedési üteme, mert a korábbi túlzott eladósodást a gazdasági szereplők a hitelállomány leépítésével próbálják kiegyenlíteni. (3-14. ábra) A 2004 és 2008 közötti mesterséges növekedés, túlzott hitelfelvétel és új eladósodás igazi ára a válság után jelentkezik magasabb kamatok és törlesztőrészletek formájában, jelentős hitelállomány-leépülésben a bankrendszernél és alacsonyabb gazdasági növekedésben a gazdaság egészében. A hitelezési folyamatok kínálati feltételeit összegző Pénzügyi Kondíciós Index (PKI) mutató alapján a bankrendszeri hitelezés ciklikus hatása a gazdasági növekedésre nézve csupán 2016-tól közelítette meg újra az egyensúlyinak mondható, semleges szintet. Azóta tehát a reálgazdaság éves bővülésére sem a ciklust felerősítő, sem pedig a növekedést vis�szahúzó érdemi hatás nem tapasztalható. A bankrendszer számára a nemteljesítő hitelállomány felépülése és magas szinten történő fennmaradása is része a prociklikus működés árának. A devizahitelezésben aktívan részt vevő hitelintézetek átlagosan gyengébb jövedelmezőséggel és magasabb nemteljesítő hitelállománnyal szembesülnek, ami a válság előtti nem prudens viselkedés és túlzott kockázatvállalás eredménye. A bankrendszer nemteljesítő hitelállománya elsősorban külföldi tulajdonú nagybankokhoz kötődik, ugyanakkor a hitelezésben részt vevő aktívabb szövetkezetek, de általában a takarékszövetkezetek esetében is nőtt a nemteljesítő hitelek állománya.16 A kis és közepes méretű bankok esetében nem nőtt, sőt csökkent a nemteljesítő hitelállomány 2010 után, ami pontosan tükrözi a különbséget a nem prociklikusan, prudens módon működő kis- és közepes bankok világa, valamint a nagybankok világa között. (3-15. ábra)

szövetkezeti hitelintézetek esetén ez a fejletlen kockázatkezeléshez köthető, ameA lyen a szövetkezeti integráció igyekszik változtatni.

— 130 —

3. fejezet

Új adósságválság

3-15. ábra. A nemteljesítő hitelek arányának alakulása az egyes hitelintézeti csoportokban 30

Egyéb kis és közepes bankok Aktívabb szövetkezetek Egyéb szövetkezetek Hazai tulajdonú nagy és közepes bankok Külföldi tulajdonú nagybankok

2014 II. n.év

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

Forrás: MNB

A lakosság sajátos módon még egy további veszteséget is elszenvedett: szinte folyamatosan csökkentek a reál lakásárak – különösen 2008-at követően – az uniós csatlakozás utáni tíz évben. (3-16. ábra) A családok túlzott mértékben éltek az igen kockázatos, ráadásul devizahitellel finanszírozott lakásépítési lehetőségekkel, majd a 2008–2014 közötti időszakban elkönyvelték a reál lakásárak összességében közel 40 százalékos csökkenésének veszteségeit. Ahol befektetési céllal építettek új lakást, illetve vásároltak ingatlant és azt hitelből, ezen belül is devizahitelből finanszírozták, különösen rosszul jártak, mert a reál lakásárak számottevően csökkentek, miközben a devizahitel-törlesztés és a kamatköltség nagyságrendileg nőtt. Az eladósodási folyamat eredményeként a válság alatt és azt követően a hazai háztartások több csatornán keresztül is jelentős veszteségeket szenvedtek el: a megvásárolt ingatlanok értéke jelentősen visszaesett, a forint svájci frankkal szembeni gyengülése szá— 131 —

Első rész

Válságból válságba

mottevően növelte a törlesztési terheket, miközben az általános munkapiaci feltételek romlása a rendelkezésre álló jövedelmet is csökkentette.17 A 2014-es lakáspiaci fordulattól azonban megváltozott a háztartási szektor helyzete. A reál lakásárak öt és fél év alatti mintegy 100 százalékos emelkedése,18 a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének folyamatos bővülése és a munkanélküliség csökkenése mind hozzájárultak a háztartások helyzetének javulásához. Mindehhez pedig jelentős mértékben hozzájárult a háztartási devizahitelek 2014. év végi forintosítása is, amely megszűntette a lakosság által viselt árfolyamkockázatot. 3-16. ábra. A lakásárak alakulása 30

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

−30

2008

−30

2007

−20

2006

−20

2005

−10

2004

−10

Lakásár a háztartások jövedelmének arányában (eltérés a hosszú távú átlagtól) Reál lakásárak változása (jobb tengely) Megjegyzés: Az aggregált MNB lakásárindex alapján. A reál lakásár a fogyasztói árindexszel deflálva. 2018. II. negyedéves adatok alapján. Forrás: MNB

A nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfólió átfogó elemzését lásd Dancsik és szerzőtársai 2015-ös tanulmányában. 18 Az MNB lakásárindex módszertanáról lásd Banai és szerzőtársai 2017-es tanulmányát. 17

— 132 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek A 2002 közepén végrehajtott negatív gazdaságpolitikai fordulat hatásai azonnal jelentkeztek: magasra szökött a 2002-es államháztartási hiány. A következő években sorra felléptek az elrontott gazdaságpolitika negatív következményei, de a kormány egészen 2006 őszéig semmit nem tett az egyre erősebben romló pénzügyi egyensúlyok helyreállítására. Majd 2006 ősze és 2008 ősze között első, 2008 és 2010 között második kísérlettel próbálta helyreállítani az egyensúlyt, de mindkét beavatkozás sikertelennek bizonyult. 2002 közepén az új kormány száznapos programja a választási év kiigazítása helyett az egyensúly tartós megbomlásához vezető gazdaságpolitikát választotta. 2002 második felében még könnyű lett volna a választási évben elfutó költségvetési deficitet kiigazítani és a korábbi év 4 százalékos államháztartási hiányát visszaállítani. Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, ezért még nem volt kötelező betartania a 3 százalékos GDP-arányos államháztartási deficitet: a korábbi év 4 százalékos hiányszáma még nem jelentett letérést az egyensúlyi pályáról. 2002–2006 között azonban a kormány egyensúlyt megbontó gazdaságpolitikát követett, újból eladósította a magyar gazdaság valamennyi szereplőjét, növelte az ország bruttó adósságát, növelte a nettó külső adósságot, a devizahitelezés felfutásával erősítette a gazdaság külső függését, és egyensúlytalan pénzügyi rendszert tartott fent. A hibás gazdaságpolitika következtében nem csupán az egyensúly romlott el, hanem a gazdaság növekedése is elmaradt a régiós országok növekedésétől. 19 19

ég inkább látható a lemaradás, ha az időszak magyar növekedését megtisztítjuk M a fiskális expanzió hatásaitól, láthatóvá téve a növekedési alapfolyamatokat. Ilyen számításokat végzett Hornok és szerzőtársai (2008), kimutatva, hogy az államháztartás költekezése nélkül a magyar GDP növekedési üteme 2001–2003 között a ténylegesen megvalósultnál átlagosan 1%-kal alacsonyabb lett volna.

— 133 —

Első rész

Válságból válságba

Magyarország kiesett a régiós versenyből, és egy évtizedre bezárult az uniós átlaghoz történő gazdasági felzárkózás lehetősége.

Sikertelen konszolidáció 2006–2008 között 2006 közepétől a gazdaságpolitika konszolidációs kísérletet hajtott végre. Ennek célja a költségvetési hiány lefaragása, az államadósság növekvő trendjének megállítása, az ország bruttó adósságának mérséklése és a nettó külső adósság növekedésének megállítása volt. A pénzügyi egyensúlyi feltételek javítását a kormány megszorító gazdaságpolitikával próbálta elérni: a költségvetés kiigazítása megtörtént, azonban az egyensúly nem állt helyre. A költségvetési kiigazítás is csupán átmeneti volt, mert a beruházások csökkenése, a fogyasztási dinamika megtörése, a foglalkoztatási áldozat és a munkanélküliség növekedése együtt fokozták a költségvetés hiányát. Az egyensúly helyreállításának kísérlete kudarcot vallott, mert a GDP arányos bruttó külső adósság 2010-ig folyamatosan nőtt, ahogy a nettó külső adósság is többnyire emelkedett a 2010-es kormányváltásig. (4-1. ábra) Láttuk, hogy a gazdaság szereplőinek eladósodása a 2006 utáni konszolidációs kísérlet közben sem állt le, tehát a gazdaságpolitika a költségvetési hiány lefaragása mellett fenntartotta a gazdasági szereplők, a vállalatok és a háztartások eladósodási folyamatait. A nettó külső adósság 2008–2010 között lényegében stagnált és csak 2010 közepétől állt csökkenő pályára. A költségvetés részleges, végül kudarcot vallott konszolidációja mellett a teljes pénzügyi rendszer konszolidációja sem történt meg. Ehhez azonnal szakítani kellett volna a devizahitelezéssel a háztartási szektorban. Ez nem történt meg, éppen fordítva, a 2006–2008 közötti első konszolidációs kísérlet során végig túlfűtött maradt a háztartások hitelfelvé— 134 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

tele, ennek súlypontja továbbra is a devizahitelezésen volt. A vállalati hitelezés is túlfűtött maradt, ennek súlypontja szintén a devizahitelen volt, és a lehető legkockázatosabb szegmensben, a kereskedelmi fejlesztéseknél történt további jelentős hitelfelfutás. Miután nem történt a háztartásoknál és a vállalatoknál pénzügyi konszolidáció, végül az államháztartási konszolidáció sem lehetett sikeres. 4-1. ábra. A GDP-arányos bruttó külső adósság alakulása Magyarországon 140

140 120

100

1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016 2018

120

Megjegyzés: Tulajdonosi hitelek nélkül. Forrás: MNB, Világbank, Lóránt Károly számításai alapján

2004-től 2010-ig összességében csökkent a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme. A lassuláshoz mindhárom termelési tényező hozzájárult. A külföldi működőtőke-beáramlás és a túlfűtött háztartási és vállalati hitelezés, valamint a 2006–2008 között beáramló mintegy 600 milliárd forint értékű uniós beruházási forrás együtt fenntartották a tőke növekedési hozzájárulását a potenciális növekedési ütem esetében, de a potenciális növekedést meghatározó tényezők többségének romlása miatt a potenciális növekedési ütem a válságig folyamatosan lassult. (4-2. ábra) — 135 —

Első rész

Válságból válságba

4-2. ábra. A potenciális kibocsátás növekedése és a növekedési hozzájárulások 5

2019

2018

2017

−2

2016

−2

2015

−1 2014

−1 2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Termelékenység növekedési hozzájárulása Munka növekedési hozzájárulása Tőke növekedési hozzájárulása Potenciális növekedés Forrás: MNB

A 2006–2008 közötti első konszolidációs kísérletben is jelentős szerepet játszott a beruházások visszaesése a kiigazítás kudarcában. Az államháztartási deficit lefaragása következtében törölték az állami beruházások jelentős részét, miközben a vállalati szektor és a háztartások beruházásai is csökkentek. A beruházási volumen csökkenése költségvetési bevételkieséssel járt, ami nehezítette a konszolidációt. Hasonló módon rontotta a konszolidáció esélyét a foglalkoztatás csökkenése és a munkanélküliség növekedése: bevételektől esett el a költségvetés, és a munkanélküliségi ráta emelkedése következtében többletkiadásokat kellett vállalnia. A 2006. szeptember 1. és a 2008 vége, tehát a globális pénzügyi válság magyarországi begyűrűzését közvetlenül megelőző időszakban a magyar gazdaságpolitika nem volt képes megállítani a bruttó adósság növekedését, ahogy a nettó külső adósság növekedését sem. Nem volt képes helyreállítani az ezredforduló körül jellemző 4% körüli államház— 136 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

tartási hiányszintet, és nem volt képes teljesíteni az uniós csatlakozással együtt vállalt 3% alatti államháztartási hiány mértéket. Nem sikerült a pénzügyi egyensúly helyreállítása, de a kísérlet jelentős reálgazdasági áldozatokkal járt. Kudarcot vallott a pénzügyi konszolidáció, közben csökkent a foglalkoztatás és nőtt a munkanélküliség, csökkentek a beruházások, a termelékenység. A pénzügyi egyensúly helyreállítási kísérlete azért járt növekedési és beruházási áldozattal, foglalkoztatási és termelékenységi veszteséggel, mert a konszolidációs gazdaságpolitika középpontjában megszorítások álltak. (4-3. ábra) 4-3. ábra. A beruházások volumenének növekedési üteme egyes országcsoportokban 25

25 20

−5

−10

−15

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Magyarország

Club Med

Forrás: KSH, Eurostat

A költségvetés egyensúlyát, tehát az akkor már uniós tagként kötelezően 3% alatti GDP-arányos államháztartási hiányt 2006-ban elsősorban az adók, azon belül is részben a munkát terhelő adók növelésével — 137 —

Első rész

Válságból válságba

kísérelte meg elérni a kormány. Valójában célszerűbb lett volna egy teljes körű adóreform, amely az adózás súlypontját a jövedelmekről a forgalmi-fogyasztási szektorra helyezi át. Megszorító gazdaságpolitikával próbálták beállítani a 3% alatti államháztartási hiányt, de nem vették figyelembe a megszorító gazdaságpolitika szükségszerű árát. A költségvetési hiány lefaragására használt, számos adónemet érintő bevételnövelő lépések csökkentették a rendelkezésre álló jövedelmet, így mérsékelték a fogyasztást és beruházást, lassították a gazdasági növekedést, végeredményben tehát csökkentették az adóalapokat, így egyenlegjavító hatásuk a tervezettnél sokkal kisebb lett. A konszolidációs kísérlet megszorító jellege egyaránt érvényesült a beruházásokban és a fogyasztásban, hatott a foglalkoztatásra és a munkanélküliségi rátára, minden esetben negatívan. Mindezek hatására visszaestek az adóbevételek, így az intézkedések távolról sem voltak képesek teljesíteni az eredetileg tervezett egyenlegjavító hatást. A 2006 őszi megszorító gazdaságpolitika bevezetését követően szinte azonnal csökken a foglalkoztatási szint és egy átmeneti idő után, már 2007 második felében nő a munkanélküliségi ráta. 2007 elejétől csökken az aktivitási ráta, ami pontosan tükrözi a megszorító gazdaságpolitika munkaerőpiaci árát. (4-4. ábra) Miközben nőtt az ország nettó külső adóssága, ez nem eredményezett a régiós versenytársakénál magasabb növekedési ütemet. A költségvetési kiigazítást nem támogatták gazdasági növekedésből származó bevételek, mert a 2006 és 2008 közötti első konszolidációs kísérlet úgy áldozta fel a növekedést, a beruházásokat, a fogyasztást, a foglalkoztatást és a termelékenységet, hogy közben nem javultak a külső egyensúlyi mutatók. (4-5. ábra) Az uniós tagállamok, különösen a régiós országok jobb növekedési teljesítményt nyújtottak hasonló eladósodási szinten, mint Magyarország. Emögött éppen azok a kedvezőtlen eladósodási folyamatok húzódnak meg, amelyek nemzeti valután kívüli devizanemekben, hibás felhasz— 138 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

4-4. ábra. Aktivitás, foglalkoztatás és munkanélküliség Magyarországon 64

3 2019

4 2018

48 2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Aktivitási ráta Foglalkoztatási ráta Munkanélküliségi ráta (jobb tengely) Forrás: KSH

4-5. ábra. A gazdasági növekedés és a nettó külső adósság kumulált változása 45

Románia

Észto.

Letto.

Cseho.

Szlovénia

Horváto.

Magyaro.

Görögo.

Spanyolo. 15 10

Portugália

5 0

Bulgária

Olaszo. 0

Nettó külső adósság változása (százalékpont, 2002−2010) Forrás: Eurostat

— 139 —

Kumulált gazdasági növekedés (százalék, 2002−2010)

Litvánia

Lengyelo.

Első rész

Válságból válságba

nálási szerkezetben – ingatlanberuházások és kereskedelmi fejlesztések – aknázták ki a túlfűtött hitelezés finanszírozási lehetőségeit (Catão – Milesi-Ferretti, 2013).

Második konszolidációs kísérlet 2008–2010 között Az első sikertelen konszolidációs kísérlet 2008 őszén falnak ütközött: beütött a globális pénzügyi válság. A 2004–2006 között elrontott gazdaságpolitika, majd a 2006–2008 közötti sikertelen konszolidációs kísérlet következtében Magyarország a régió, sőt az Európai Unió legsebezhetőbb országává vált a globális pénzügyi válság kirobbanásának pillanatában. A 2008-as őszi pénzügyi válság kirobbanása, majd az IMF–EU-megállapodás keretei között módosított gazdaságpolitika állította meg a háztartások eladósodását, valamint a teljes magánszektorra érvényes mesterséges konjunktúrát, az eladósodást okozó túlhevülést. A kormány külső kényszer hatására 2008 őszén indította el a második államháztartási konszolidációs kísérletet, mert ez volt az ára az IMF–EU-megállapodásnak, tehát a nemzetközi pénzügyi mentőövnek. 2008 és 2010 között már nem nőtt tovább a nettó külföldi adósság a GDP arányában, de ennek egyik ára az volt, hogy meredeken csökkent a magyar gazdaságban a kibocsátási rés. Ez jelzi, hogy növekedési, beruházási, fogyasztási és foglalkoztatási áldozattal járt a részleges konszolidáció. A kibocsátási rés meredek zuhanását egyszerre váltotta ki a második konszolidációs kísérlet és a globális pénzügyi válság reálgazdasági hatása.20 (4-6. ábra)

A költségvetési intézkedések gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásáról, azaz a fiskális multiplikátorok mértékéről folyamatos vita zajlik a közgazdászok között, de abban nagyjából egyetértés alakult ki, hogy pénzügyi válság, hitelszűke idején a kiadáscsökkentő intézkedések a gazdasági teljesítmény számottevő visszaesését vonják maguk után (Baum, A. – Poplawski-Ribeiro, M. – Weber, A. (2012): Fiscal Multipliers and the State of the Economy. IMF Working Paper 12/286).

— 140 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

4-6. ábra. A kibocsátási rés és a külső adósság alakulása 7

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

−5

2002

−4 2001

2000

−3

1999

−2

1998

1997

1996

0 −1

Kibocsátási rés Nettó külföldi adósság (GDP arányában, jobb tengely) Forrás: MNB Megjegyzés: A kibocsátási résre 2002-től az MNB hivatalos (Kalman szűrő alapú) becslése szerepel.

Meredeken zuhant a külföldi tulajdonú szektor beruházási tevékenysége, mert meredeken zuhant a rendelésállomány és a tényleges exportértékesítés. A második pénzügyi konszolidációs kísérlet és a pénzügyi válság gazdasági válsággá válásának reálgazdasági következményei összetalálkoztak: ez az oka a kibocsátási rés +1,5%-ról –3,8%-ra történő, tehát több mint 5 százalékos zuhanásának. A 2002–2008 közötti eladósodás, a mesterségesen túlfűtött gazdasági növekedés és a pénzügyi egyensúlyok elromlása a válság pillanatában mind összeadódtak: azonnali és radikális mérlegalkalmazkodást követelt a teljes magánszektorban. Ez gazdaságtörténeti időhorizonton valóban radikálisan és gyorsan történt meg 2009 és 2013 között.

— 141 —

Első rész

Válságból válságba

A 2004 és 2014 közötti első uniós évtizedünket az jellemzi, hogy a csatlakozás első öt évében a hibás gazdaságpolitika következtében rossz szerkezetű növekedés és sérülékenységet eredményező finanszírozási szerkezet alakult ki, ezek következtében fenntarthatatlan egyensúlytalanság lépett fel a magyar gazdaságban, majd a 2008-as válság pillanatától egy gyors mérlegalkalmazkodás követte a túlhevülést. A bankrendszer bruttó adósságainak felépülése 2006 és 2008 között, tehát egy rövid hároméves szakaszban történt meg, majd a bruttó adósság leépülése 2009 és 2013 között, mintegy öt év alatt ment végbe. 2013 végére a bankrendszer nettó külső eladósodottságát tekintve helyreállt a 2006 előtti egyensúly. A bankrendszer így két ellentétes, egymás tükörképét jelentő fél-fél évtizedet járt be 2004 és 2014 között: az első hibái vezettek a második költségeihez. (4-7. ábra) A bankrendszer nettó külső adóssága a folytatódó alkalmazkodásnak köszönhetően 2015 és 2017 között tovább mérséklődött, és érdemben a 2004-es szintje alá csökkent. A 2008 és 2010 közötti második konszolidációs kísérlet is kudarcot vallott, mert 2010-ben a hivatalba lépő új kormány által hozott kiigazító lépések nélkül az államháztartási hiány a kormány számításai szerint elérte volna a GDP 7 százalékát az IMF–EU-megállapodásban vállalt 3,8 százalékos GDP-arányos deficittel szemben. A második konszolidációs kísérlet részeredményeket ugyan hozott a pénzügyi egyensúlytalanság egyes területein – megállt a nettó külső adósság növekedése, megindult a mérlegalkalmazkodás a bankrendszerben és a vállalati szektorban –, de legfőbb célját, az államháztartási egyensúly helyreállítását nem érte el. Annak ellenére bizonyult sikertelennek a második egyensúly-helyreállítási kísérlet, hogy a költségvetés kiadási oldalán valóban jelentős, a GDP közel 4 százalékát elérő megtakarításokat ért el a kormány.

— 142 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

4-7. ábra. A bankrendszer külföldi adósság és követelés-tranzakcióinak alakulása 35

Mrd EUR

−10

−15

Bruttó adósság

Bruttó eszközök

2019

−5

2018

−5

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Nettó adósság

Megjegyzés: Kumulált tranzakciók. Forrás: MNB

A 2006–2008 közötti első sikertelen konszolidációs kísérlettel szemben túlnyomórészt a költségvetés kiadási oldalán próbálták helyreállítani a teljes költségvetési egyensúlyt, ebben az esetben a 3–4 százalék közötti államháztartási hiányt. Az első sikertelen kísérlethez hasonlóan ez azért nem sikerült 2008–2010 között, mert a költségvetés kiadási oldalain elért megtakarításokat jelentősen csökkentették a növekedési és beruházási, a foglalkoztatási és termelékenységi áldozatból eredő bevételi veszteségek. Ahogy 2006–2008 között, úgy 2008–2010 között is az államháztartási konszolidációt egyszerre kellett volna a kiadási és a bevételi oldalon végrehajtani. A két időszakban egyaránt elmaradt az adóreform, amely bevételi oldalon képes lett volna kiegyenlíteni a kiadások leépítése során keletkező bevételi veszteségeket. A költségvetés valóságos konszolidációja — 143 —

Első rész

Válságból válságba

is elmaradt, mert csak a kiadási oldalra koncentrált az egyensúly-helyreállítás kísérlete: ez a megszorító gazdaságpolitika gyenge pontja. A megszorító gazdaságpolitika azért nem jár tartós és fenntartható költségvetési egyensúllyal, mert a költségvetési kiadások lefaragása során mindenképpen jelentkezik reálgazdasági ár. Csökken a potenciális és tényleges növekedési ütem, csökken a beruházások és a fogyasztás szintje, a foglalkoztatás visszaesése és a munkanélküliség növekedése miatt nem tartható a munkanélküliek állami támogatási összegének a lefaragása. A magyar gazdaságpolitika 2006–2010 közötti, az államháztartás egyensúlyát és általában a pénzügyi egyensúlyt helyreállító kísérleteinek kudarca igen tanulságos, mert a második kísérlet esetében külső kényszer érvényesült, és a kormányzat komolyan is gondolta a költségvetési kiadások lefaragását. Míg 2006–2008 között külső kényszer és kormányzati elszántság nem volt érzékelhető az egyensúly helyreállítására, addig a másik szakaszban már igen, de az első szakaszhoz hasonlóan kizárólag megszorító gazdaságpolitikai eszközöket használtak a konszolidációs kísérlethez. Hiába volt az erős külső kényszer és a belső elszántság, a hibás konszolidációs eszköztár, tehát a megszorító gazdaságpolitika nem is hozhatott sikert. A pénzügyi konszolidáció általában, ezen belül az államháztartási konszolidáció bevételkiesést hoz a költségvetés számára. Ez óhatatlanul jelentkezik, mert a pénzügyi konszolidációhoz felhasznált eszközök – költségvetési kiadások törlése és mérséklése, strukturális reformok, felhalmozott hitelállományok leépítése – a korábbi bevételek egy részének kiesését hozzák. Ezt többletnövekedésből származó többletbevételek, ami költségvetési konszolidáció közben aligha reális, vagy egy új adórendszerből jövő új bevételek egyenlíthetik ki: ezek nélkül a konszolidáció kudarcra van ítélve. A szerkezeti reformok először többe kerülnek, mint amennyi megtakarítást hoznak, és a költségvetési kiadások lefaragásának is van bevételeket törlő hatása. Amikor egy kormányzat dönt arról, hogy száz forint értékű — 144 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

költségvetési kiadást töröl, akkor ez fogyasztási vagy/és beruházási hatással jár: a fogyasztás, vagy/és beruházás, esetleg a megtakarítások csökkennek száz forinttal. Az első két esetben a száz forinttal csökkenő fogyasztásnak vagy/és beruházásnak van adótartalma: a fogyasztásra vagy/és beruházásra el nem költött száz forintból 30-40 forint közvetlen és közvetett adó nem folyik be a költségvetésbe. A megszorító gazdaságpolitika önmagában tehát nem eredményez fenntartható pénzügyi egyensúlyt, különösen az államháztartás esetében nem, vagyis önmagában nem elegendő az egyensúly tartós helyreállításához. Az Európai Unióhoz történt 2004-es csatlakozás előtti államháztartási egyensúlyi szint az ezredforduló táján 4 százalék körül volt, a csatlakozást követően a Stabilitási és Növekedési Paktumban vállalt kötelezettségnek megfelelően az elérendő hiány GDP-arányosan 3 százalékos szintre csökkent. A 3 százalékos GDP-arányos államháztartási deficit fenntartható módon való elérése egy egyensúlytalan állapotba került költségvetés esetén nem lehetséges kizárólag megszorító gazdaságpolitika alkalmazásával. A megszorítások a költségvetési kiadások leépítését vagy az adóbevételek növelését jelentik. Ez azonban reálgazdasági veszteséggel jár. Minél nagyobbak ezek a reálgazdasági veszteségek, másodkörös hatásként annál nagyobb költségvetési bevételkiesést hoznak, így legalább a konszolidációs kísérlet első két-három évében a költségvetési bevételek kiesése részben ellensúlyozza a kiadások lefaragásával megtakarított összeget, aláásva a konszolidáció hosszabb távú sikerességét. Ezen hatások fellépése miatt egy kereslethiányos környezetben különösen fontos a költségvetési konszolidáció szerkezetének optimális meghatározása21.

egjegyzendő, hogy az erős költségvetési megszorítás akár növelheti is az álM lamadósságot, amint azt az IMF szakértői is bemutatják egy tanulmányukban. A megszorítás (például kiadáscsökkentés) hatására ugyanis egyrészt csökkennek a bevételek, tehát az egyenleg az eredetileg szándékoltnál kevésbé javul, másrészt visszaesik a GDP. Ha a GDP visszaesése jelentős (azaz a fiskális multiplikátor közepes vagy magasabb), akkor a GDP-arányos adósságráta akár növekedhet is. lsd.: Eyraud, L. – Weber, A. (2013): The Challenge of Debt Reduction during Fiscal Consolidation. IMF Working Paper, 13/67.

— 145 —

Első rész

Válságból válságba

Elméletileg lehetséges, hogy egy két-három éves szakasznál hosszabb megszorító program helyreállítja a korábban megbomlott államháztartási egyensúlyt, de csak akkor, ha belső és külső gazdasági konjunktúra érvényesül az adott szakaszban. A költségvetési kiadások lefaragásával együtt járó reálgazdasági áldozatok, tehát a növekedési ütem, a beruházások, a foglalkoztatás és a termelékenység csökkenése akkor fordul vissza, ha egyidejű erős belső és külső konjunktúra lép fel. Az Európai Unióban azonban a 2008-as globális válság beütése után még a 2010-es évek közepére sem volt várható egyidejű belső és külső konjunktúra az uniós tagállamok döntő többségében (éppen azoknál a tagállamoknál, ahol fennáll a költségvetési konszolidáció szükségessége). Míg Németországban, Ausztriában vagy a skandináv uniós tagállamokban nem, az eurozóna déli országaiban folyamatosan fennállt a költségvetési konszolidáció igénye, eközben az unió egészében, de különösen az eurozóna déli csoportjában sem belső, sem külső konjunktúra nem segítette a konszolidáció reálgazdasági áldozatainak mérséklését. Ez volt érvényes Magyarország esetében is a 2008–2010 közötti időszakban. Sem belső, sem külső konjunktúra nem segíthette a kizárólag megszorító gazdaságpolitikát alkalmazó költségvetési konszolidációs kísérletet: így az kudarcot vallott. Ha nincs a konszolidációs kísérlet időszakában egyidejű belső és külső konjunktúra, akkor nem szabad kizárólag megszorító gazdaságpolitikai eszközöket használni a költségvetési egyensúly helyreállításához: be kell kapcsolni egy másik eszköztárat is. Ez az új eszköztár a nem hagyományos gazdaságpolitikai eszközök tára, ezt nem használták sem a 2006–2008, sem a 2008–2010 közötti konszolidációs kísérletekben. Miután egyik időszakban sem volt egyidejű belső és külső konjunktúra, ezért a növekedési és beruházási, foglalkoztatási és termelékenységi trendváltások nem következhettek be, ezzel nem állhatott helyre a költségvetés egyensúlyi állapota.

— 146 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

Magyarország a mediterrán úton Az uniós csatlakozás időpontjától kezdve már fenntarthatatlan volt a magyar gazdasági pálya: döntően nem természetes, hanem mesterséges – túlzott eladósodásból finanszírozott – konjunktúraforrásokra épült a gazdasági növekedés. A 2004 után – valójában már a 2002-es kormányváltás után azonnal – kialakuló egyensúlytalanság, annak mind az államháztartást, mind az üzleti szektort, mind a háztartásokat érintő egyensúlytalansága azonos forráshoz kötődik: a mesterséges belső konjunktúrához. 2002 után egészen 2010-ig az államháztartás hiánya messze meghaladta az uniós csatlakozás előtti 4 százalék körülire tehető egyensúlyi szintet, valamint az uniós csatlakozás utáni kötelezően vállalt 3 százalékos egyensúlyi deficit-szintet. Az államháztartási deficit egyensúlyi szint feletti alakulása azt jelzi, hogy az állam az egyensúlyi költségvetéshez képest többet költött: mesterségesen élénkítette a gazdaságot. A folyó fizetési mérleg deficitje azt jelzi, hogy a gazdasági növekedéshez, a beruházásokhoz és a fogyasztáshoz a gazdaság jelentős külső forrásokat használt fel: külső élénkítési eszközöket vett igénybe. A háztartások jelentős, a vállalati szektor ettől elmaradó új eladósodása azt jelzi, hogy a gazdaság szereplői nem felhalmozásból, hanem hitelből, mesterséges élénkítési forrásból finanszírozták többletberuházásaikat és többletfogyasztásukat. A magyar gazdaság 2004–2010 közötti működésének megértéséhez kulcs a hitelrés fogalma, az, hogy egy GDP-arányos egyensúlyi hitelállományhoz képest mennyivel nagyobb vagy kisebb volt a ténylegesen felvett hitelek nagysága, a hitelállomány változása. A magyar hitelrés az eurozóna mediterrán tagállamainak hitelrésére hasonlít a legjobban. A pozitív hitelrés azt jelzi, hogy a GDP-arányos egyensúlyi hitelállományhoz képest 2008-ban már 10 százalékkal magasabb volt a tényleges hitelállomány: ez egy mesterséges belső, eladósodásra épülő konjunktúrára utal. (4-8. ábra)

— 147 —

Első rész

Válságból válságba

4-8. ábra. A magánszektor hitelrése nemzetközi összehasonlításban 20

Százalékpont

−30

Club Med

Eurozóna

2019

−25 2018

−25 2017

−20

2016

−15

−20

2015

−15

2014

−10

2013

−10

2012

−5

2011

−5

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Magyarország

Forrás: MNB

A magyar gazdaság szereplői, különösen az állam és a háztartások, de a vállalati szektor egy része (kereskedelmi ingatlanfejlesztés) is eladósodtak, ezt hibás szerkezetben tették (devizahitelezés), és a versenyképességet nem segítő beruházásokra fordították az új hitelek jelentős részét (ingatlanberuházások). A növekedés mesterséges belső konjunktúrára épült, emögött egy hallgatólagos, de tévesnek bizonyult feltételezés állt. Az uniós csatlakozás éveiben a devizahitelben eladósodott magyar családok azt gondolták, hogy pillanatokon belül, azaz néhány éven belül itt van az euro: nem jelent kockázatot a magyar nemzeti valután kívüli valutákban felvenni hitelt. A vállalatok is azt gondolták, hogy az uniós csatlakozás fenntartható és dinamikus gazdasági növekedést hoz, ezzel felzárkózási pályára áll a magyar gazdaság: érdemes beruházni és foglalkoztatni. Egyedül az állam nem gondolhatta, hogy a költségvetési hiány elengedésével együtt lehet élni az európai uniós csatlakozást követő időszakban. A belépéskor ugyanis Magyarország vállalta, hogy betartja — 148 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

a Stabilitási és Növekedési Paktumot, tehát a GDP 3 százaléka alatt tartja az államháztartás hiányát. Az állam volt az, amely a költségvetési hiánycél lazításával és feladásával mesterséges konjunktúrát indított el, ez az állami jelzés futott azután végig az összes gazdasági szereplő körében. Sokan gondolhatták, ha az állam költ, én is költök, ha az állam nem lát kockázatot az államadósság devizában történő finanszírozásában, akkor biztos gyorsan jön az euro, érdemes tehát euróban, sőt svájci frankban eladósodni. A mesterséges, kormányzati szintről indított konjunktúra a 2002-es kormányváltáshoz kötődik: az első száznapos program azt jelezte a gazdaság szereplőinek, hogy eljött a fogyasztás és a költekezés időszaka. Legkésőbb 2004-ben azonban az államnak helyre kellett volna állítania a költségvetési egyensúlyt, sőt a vállalt 3 százalékos GDP-arányos hiánycélt kellett volna tartania, ez módosította volna a gazdasági szereplők várakozásait, és kipukkadt volna a mesterséges konjunktúra buborékja. Amíg az amerikai gazdaságban az ingatlanpiaci buborék jelentette a pénzügyi válság legfontosabb forrását, addig Magyarországon ez az államháztartás volt, a költségvetés, tehát a kormányzati politika. Bár több szereplő is részt vett ennek a mesterséges konjunktúrabuboréknak a felfújásában, hiszen a bankrendszer, különösen a külföldi tulajdonú nagy bankok azonnal megnyitották a devizahitelezés csatornáit, a háztartások és családok is felhagytak az óvatossággal, a jegybank sem állt ellen, mégis a legfőbb bűnös az államháztartás, a kormányzati költségvetési politika volt. A 2004 és 2014 közötti első uniós évtized gazdasági teljesítménye már az első pillanatban eldőlt: konszolidáció helyett a költségvetés új egyensúlytalansági pályára állt. Ezt sem az unió, sem a pénzpiacok nem büntették, ezért egészen 2008-ig, a globális pénzügyi válság becsapódásáig fennmaradt a mesterséges belső konjunktúra. Természetes, hogy az állami költekezés és az államháztartás egyensúlytalansági pályára állítása eladósodással járt együtt a gazdaság valamennyi szereplőjénél, mert a konjunktúra hamis érzetét alakította ki a gazdaságban.

— 149 —

Első rész

Válságból válságba

Tanulságos, hogy a visegrádi országok, tehát a régiós versenytársak közül egyedül Magyarország épített fel egy hitelbuborékra és egy mesterséges állami konjunktúrára építő eladósodási pályát, a régiós versenytársak kormányai nem engedték el az államháztartási hiányt, ahogy a devizahitelezést sem. (4-9. ábra) 4-9. ábra. A háztartási szektor hitelrése nemzetközi összehasonlításban 10

Százalékpont

Club Med

Eurozóna

2019

2018

2017

2016

2015

−20 2014

−20 2013

−15

2012

−15

2011

−10

2010

−10

2009

−5

2008

−5

2007

2006

2005

2004

Magyarország

Forrás: MNB

A 2004 és 2014 közötti első uniós évtized első fele hibás gazdaságpolitikával telt, ennek következménye egy mesterséges belső konjunktúra, a gazdasági szereplők eladósodása, a kirívóan magas külső adósság és államadósság kialakulása. Az első uniós évtized második felében, már 2010–2014 között Magyarország sikeres államháztartási konszolidációt hajtott végre, beállította a költségvetés 3 százalék alatti GDP-arányos államháztartási hiányt, megszüntette a mesterséges belső konjunktúrát finanszírozó devizahitel-forrást a háztartások hitelfelvételénél, és egy összetett gazdaságpolitikai eszköztárral megkezdte a felhalmozott hitelállományok leépítését. — 150 —

4. fejezet

Sikertelen konszolidációs kísérletek

A 2006–2008 közötti első sikertelen konszolidációs kísérlet, majd a 2008– 2010 közötti második sikertelen államháztartási konszolidációs kísérlet tanulságaira is épített az új gazdaságpolitika 2010 közepén. Felismerte, hogy egyszerre szükségesek hagyományos és nem hagyományos gazdaságpolitikai eszközök az egyensúly helyreállítására. Kizárólag hagyományos, a költségvetési hiányokat lefaragó gazdaságpolitikával nem lehetett volna elérni 2010 után a fenntartható államháztartási egyensúlyt, a GDP-arányos 3 százalék alatti szintet, mert nem volt egyidejű belső és külső konjunktúra, miközben a korábbi mesterséges belső konjunkturális források elapadtak. Az államháztartási egyensúly helyreállításának eszközei között a 2010 utáni időszakban kulcsszerepet kaptak az adóreform eszközei: a költségvetési egyensúlyt olyan eszköztárral lehetett elérni, amely egyensúlyban tartotta a költségvetés kiadási és bevételi oldalán eredményt hozó eszközöket. A költségvetési egyensúly helyreállításához a teljes gazdaságpolitikai eszköztárra szükség volt, ezen belül a kiadásokat csökkentő és a bevételeket növelő eszközök egyensúlyát kellett megteremteni. A pénzügyi egyensúly olyan gazdaságpolitikának köszönhető, amely egyensúlyt teremtett a bevételi és kiadási intézkedések, valamint a hagyományos és nem hagyományos eszközök között. A pénzügyi egyensúly mint végeredmény mögött a gazdaságpolitikai gondolkodás egyensúlya áll.

— 151 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben Magyarország összetett, válságok halmazából összeálló válságot élt át 2010-ben. Bekerült a világ legkockázatosabb gazdaságai közé, az államadósság fenntarthatatlanul magas szintre ugrott, a vállalatok belső hitelválsággal néztek szembe, a gazdasági szerkezet rejtett problémáit jelezték a makrogazdasági mutatók, foglalkoztatási válságot jelzett az alacsony foglalkoztatási szint és magas munkanélküliségi ráta, miközben továbbra is demográfiai válságot mutatott a társadalom. Egyszerre lépett fel válság a pénzügyi egyensúly és a növekedés terén, előállt a „se egyensúly, se növekedés” képlete.

Válságok halmozódása E válságok nem egy év, még csak nem is egy évtized következményei. Az 1990 előtti tervgazdasági rendszer, a hibás piacgazdasági átmenet, majd az azt követő két évtized átmeneti gazdasága játszották a döntő szerepet. A 2002 után elrontott gazdaságpolitika is jelentős szerepet kapott e válsághalmaz kialakulásában, mert éppen az uniós csatlakozás éveit megelőző és azt követő években vitte tévútra a magyar gazdaságot a politika és gazdaságpolitika. Versenytársaink példája egyértelműen jelzi, hogy egyedül Magyarország járt tévúton a 2004-es uniós csatlakozás körüli években, a magyar gazdaság valamennyi versenyképességi mutató tekintetében lemaradt régiós versenytársaihoz képest. 2010-ben már a világ legkockázatosabb országai közé került Magyarország, ami egyenes következménye volt a 2002 közepétől elrontott gazdaságpolitikának és a 2006–2008 közötti első, valamint a 2008–2010 közötti második sikertelen költségvetési kiigazítási kísérletnek. (5-1. ábra)

— 152 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

5-1. ábra. A világ legkockázatosabb országai 2010-ben és 2019 novemberében 2010

2019

Bázispont

1. Venezuela

1. Zambia

2. Görögország

2. Kamerun

Bázispont

157

3. Sri Lanka

3. Pakisztán

4. Angola

4. Írország

5. Nicaragua

5. Argentína

6. Irak

6. Ukrajna

7. Ukrajna

7. Portugália

8. Ghána

8. Egyesült Arab Emirátusok

9. Tunézia

9. Magyarország

10. Mongólia

10. Irak

39. Magyarország

71. Finnország

78. Ausztria

72. Norvégia

79. Svájc 0

200 400 600 800 1000 1200

200

400

600

Megjegyzés: 5 éves dollár CDS-felárak alapján, adott időszak végi érték. Forrás: Bloomberg

Még 2011-ben is a legkockázatosabb országok között jegyzik Magyarországot, majd a sikeres egyensúlyi fordulat hatására 2013-ban kikerülünk e veszélyeztetett csoportból, és a növekedési fordulatot követően tovább távolodunk a veszélyzónától, és előbb a piaci befektetők, majd a hitelminősítik is felismerik a makropénzügyi stabilitás javulását hazánkban. A 2008-as globális pénzügyi válság az unión belül először Magyarországot sodorta nyílt adósságválságba, így először a magyar gazdaság kért mentőövet a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól. A 19 milliárd euro hitelkeretű mentőcsomag nélkül Magyarország nem lett volna képes finanszírozni a lejáró államadósságot 2008 végén, 2009 elején, miközben a hitelkeretre szükség volt a devizatartalék növeléséhez és a magyar tulajdonú bankok részére történő átmeneti állami segítségnyújtás finanszírozásához is. 2010-ben a válság újabb hulláma érkezett — 153 —

Első rész

Válságból válságba

hazánkba, amelynek egyik kiváltó oka az volt, hogy az év közepére kiderült, nem tartható a 2010-re tervezett és az IMF–EU-megállapodásban vállalt 3,8%-os GDP-arányos államháztartási hiány. A politikai ellenzék és közgazdasági szakértők egyaránt jelezték már korábban is, hogy nem reális a 3,8%-os GDP-arányos hiány 2010-re, de az unió és a Nemzetközi Valutaalap22 szakértői számára, ahogy a nemzetközi pénzpiaci szakértők számára is, ez csak a 2010-es kormányváltáskor derült ki. A deficit a költségvetésben tervezett gazdasági növekedés mellett várhatóan megközelítette volna a GDP 7%-át, azaz több mint 3 százalékponttal haladta volna meg a 3,8%-os tervet. Azonban végül a gazdasági növekedés is magasabban alakult, mint a költségvetés feltételezése, ami némileg csökkentette volna az elcsúszást, így mintegy 6%-os hiány alakulhatott volna ki intézkedések nélkül.23 Az új kormány szükségesnek látta a 2010. évi deficit csökkentését, de olyan mértékű volt a költségvetés „elcsúszása”, hogy a hiány csökkentése részben nem hagyományos gazdaságpolitikai eszközökkel történhetett. Ezen eszközök az IMF, az Európai Unió és a nemzetközi pénzpiac, továbbá jelentős hazai vállalati szereplők számára érdeksérelmet okoztak. A rosszul tervezett költségvetés és annak nem hagyományos eszközökkel történő kezelése együtt váltotta ki az ország kockázati megítélésének ismételt romlását 2010 közepén, ami mögött a fentiek mellett a korábbi évtizedek, sőt az 1990 előtti évtizedekben felhalmozódott rejtett gazdasági szerkezeti válságok is meghúzódtak. 2010-ben vált világossá a nemzetközi pénzpiac és a globális befektetői csoportok számára az, hogy Magyarország valóban tévúton járt 2002 és 2010 között, mert még a 2008 és 2010 közötti második konszolidációs „ 2010 közepére világossá vált, hogy a 3,8%-kos deficitcél nem érhető el a választásokhoz is kapcsolódó kiadásnövekedés és a bevételek elmaradása miatt” – IMF (2011): Hungary. Staff Report for the 2010 Article IV Consultation and Proposal for Post-Program Monitoring, 8. oldal 23 Gazdasági tényfeltáró bizottság (2010): Jelentés az ország állapotáról, valamint Magyarország konvergenciaprogramja, 2011–2015 (2011). 22

— 154 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

kísérlet sem vezetett eredményre. 2009 őszén a következő évi költségvetést még 0,9%-os GDP-visszaeséssel tervezték, de valójában szerény, 1,2%-os GDP-növekedést ért el a magyar gazdaság 2010 végére. A 3,8%os hiánycél azonban a tervezetthez képest 2%-kal magasabb GDP esetén sem teljesült, ami világossá tette a 2008–2010 közötti, korábbi kormány által indított konszolidációs program kudarcát. A tervezett és a tényleges GDP-változás közötti különbség 2 százalékpontos, tehát mintegy 500 milliárdos különbsége a költségvetés számára – 40%-os adócentralizációval számolva – mintegy 200 milliárd forintos többletbevételt jelentett, azonban az új kormány nem hagyományos gazdaságpolitikai lépései nélkül még így is 6% körüli deficittel zárta volna a költségvetés a 2010-es évet, amit sem az IMF–EU kettős, sem a pénzpiacok nem fogadtak volna el. A nyílt pénzügyi válságot a kormány hagyományos és nem hagyományos gazdaságpolitikai eszközök együttesével kezelte. Hagyományos eszköz volt az összesen 220 milliárd forintos költségvetési zárolás, amely kiadási oldalon csökkentette az államháztartási hiányt, de ez nem volt elég a hiány elfogadható szintre történő leszorításához, ezért további lépésekre volt szükség. Ezek már nem hagyományos konszolidációs lépések voltak: a bankadó 180 milliárd forinttal javította a költségvetést bevételi oldalon, a válságadók további 170 milliárd forinttal javították a költségvetési pozíciót szintén bevételi oldalon, a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer átutalásainak két hónapra történő felfüggesztése körülbelül további 60 milliárd forinttal javította a költségvetés helyzetét bevételi oldalon. Mindemellett a versenyképesség javítása és a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében a kormány 10%-ra csökkentette a társasági nyereségadó kulcsát 500 millió forintos adóalapig. (5-1. táblázat) Az azonnali válságkezelés gazdaságpolitikai koncepciója új kiadási tételeket is jelentett, ezek nagyságrendje azonban nem veszélyeztette a költségvetés konszolidációját. Összességében a gyors költségvetési konszolidáció a tervezettnél nagyobb növekedés többletbevételének figyelembevételével mintegy 3%-os GDP-arányos korrekciót eredményezett. Nem érte el ugyan a költségvetés hiánya az IMF–EU-megál— 155 —

Első rész

Válságból válságba

lapodásban vállalt 3,8%-os GDP-arányos mértéket, de a 4,3%-os hiány (ami később módszertani revíziók hatására 4,5%-ra emelkedett) még elfogadható volt, és képes volt kezelni az azonnali költségvetési válságot, valamint a nyomában felsejlő finanszírozási problémákat. 5-1. táblázat. A 2010. évi költségvetési konszolidációs program eredménye Hagyományos gazdaságpolitikai eszközök révén Költségvetési zárolás

220 milliárd forint

10%-os társasági adókulcs bevezetése 500 millió forintos adóalapig

-70 milliárd forint

Nem hagyományos gazdaságpolitikai eszközök révén Bankadó

180 milliárd forint

Válságadók

170 milliárd forint

Kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átutalásainak 2 hónapos felfüggesztése

60 milliárd forint

Makrogazdasági folyamatok révén Gazdasági növekedésből származó többletbevételek Egyenleg

200 milliárd forint 760 milliárd forint

Forrás: MNB

Növekedési válság A 2002 utáni negatív gazdaságpolitikai fordulat már 2004–2005-ben rontotta a magyar gazdaság potenciális növekedési ütemét. 2010-re ráadásul a potenciális kibocsátás még egy kis visszaesést is átélt, majd 2013 körül állt újból emelkedő pályára a potenciális kibocsátás trendvonala. 2010-re tehát a magyar gazdaság rejtett növekedési válságban volt, amely mögött torz gazdasági szerkezetet megerősítő hibás gazdaságpolitika állt. 2004–2005-ben a korábbi magasabb potenciális növekedési trendről leváló új növekedési trendre vonatkozó előrejelzés szerint tartós lehet az elmaradás, ami jelzi, hogy az elkövetett gazdaságpolitikai hibák árnyéka gazdaságtörténetileg hosszabb, 10–15 éves időszakra is áthúzódik; a 2005–2010 közötti gazdaságtörténeti szakaszra minden— 156 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

képpen. A soron következő években dőlt el, hogy a magyar gazdaság 2010 után az újabb, pozitív gazdaságpolitikai fordulat eredményképpen visszatérhet-e a korábbi növekedési trendvonalra. (5-2. ábra) 5-2. ábra. Magyarországi potenciális kibocsátások becslése 31,4

Log GDP

31,4

30,0 2019

30,0 2017

30,2

2015

30,2

2013

30,4

2011

30,4

2009

30,6

2007

30,6

2005

30,8

2003

30,8

2001

31,0

1999

31,0

1997

31,2

1995

31,2

OECD 2007. decemberi előrejelzés OECD 2019. májusi előrejelzés OECD 2019. május GDP Megjegyzés: 2005. évi áron, logaritmikus skála Forrás: OECD

A növekedési válságot pontosan jelzi a magyar és a német növekedési ütem elválása is ezekben az években. (5-3. ábra) Míg az 1998–2005 közötti időszakban a magyar gazdasági növekedés végig meghaladta a német gazdaság növekedési ütemét, addig 2006 után egyre inkább elvált egymástól a két gazdaság teljesítménye – a 2008–2009-es zuhanás is ebbe a trendbe illeszkedik –, majd 2013 közepétől mutatkozik ismét felzárkózás. A magyar gazdasági felzárkózás egyik mindenkori mérőszáma az volt, hogy a magyar GDP-növekedés üteme milyen mértékben haladja meg legnagyobb gazdasági partnerének, egyben az Európai Unió legerősebb gazdaságának növekedési — 157 —

Első rész

Válságból válságba

ütemét. Ha a magyar gazdaság érdemben magasabb ütemben bővül, mint a német gazdaság, akkor Magyarország a gazdasági felzárkózás trendvonalán van, ha viszont csekély mértékben pozitív vagy negatív a két gazdaság közötti növekedési ütem, akkor lassul vagy leáll a felzárkózás. 5-3. ábra. GDP-növekedés Magyarországon és Németországban 8

8 6

−2

−4

−6

−8

−10

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Németország

Magyarország

Forrás: Eurostat

A 2002 utáni hibás gazdaságpolitikai fordulat már 2005–2006-ban hatott a magyar gazdaság felzárkózási pályájára, megszüntette a magyar gazdaság növekedési előnyét a német gazdasággal szemben, sőt 2006–2013 között nem a felzárkózás, hanem a lemaradás jellemezte a magyar gazdaságot a német gazdasághoz képest. A magyar és a német GDP-növekedési ütem különbsége az 1998–2014 közötti, már értékelhetően hos�szú gazdaságtörténeti szakaszban pontosan jelzi, hogy Magyarország gazdasági felzárkózása döntően a gazdaságpolitikától függ.

— 158 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

1998 és 2014 között majdnem azonos volt Németország súlya Magyarország külkereskedelmében és gazdasági kapcsolatrendszerében, mégis 1998 és 2005 között ez a kapcsolatrendszer gazdasági felzárkózást támogatott, majd 2006 után mintegy 7 évig nem volt képes fenntartani a két gazdaság növekedési üteme különbségének magyar többletét, nem volt képes segíteni a gazdasági felzárkózást. A német gazdaság 2005– 2006tól kezdődően már gyorsabban növekszik, mint a magyar, és ez valójában a 2002 utáni negatív gazdaságpolitikai fordulat következménye. Egyértelműen nem a piaci szereplők minősége romlott el, hanem a gazdaságpolitika karaktere. A magyar gazdaságban is bizonyítást nyert, hogy a piac önszabályozása önmagában nem ér el gazdasági felzárkózást. Ezt a gazdaságpolitika minősége alapvetően befolyásolja: helyes gazdaságpolitika felzárkózást hoz, hibás gazdaságpolitika leszakadást. 2013-tól a magyar gazdaság növekedési üteme újból meghaladja a német gazdaságét. Ez már egyértelműen a 2010 közepétől végrehajtott pozitív gazdaságpolitikai fordulat következménye, mert sikeres államháztartási konszolidáció áll az újrainduló gazdasági növekedés mögött. Nem a piaci szereplők minősége javult, hanem jobb döntéseket hoztak, mert jó irányba terelte őket a gazdaságpolitika. Ráadásul az új növekedés már nem növeli az államadósságot, nem emeli az ország külső adósságát, és nem egy túlfűtött hitelezésre épül a vállalati szektorban és a háztartások körében. Az egészséges szerkezetű gazdasági növekedést megalapozó sikeres pénzügyi konszolidáció azonban 3 évet vett igénybe 2010 és 2013 között. Ahogy mintegy három év alatt romlott el Magyarország felzárkózási trendje 2002–2005 között, úgy három év kellett 2010–2013 között az egyensúlyi pályára történő visszatéréshez, a sikeres államháztartási konszolidációhoz és az új, most már egészséges szerkezetű növekedés újraindításához. (5-4. ábra)

— 159 —

Első rész

Válságból válságba

5-4. ábra. GDP-növekedés Európában 8

8 6

−2

−4

−6

−8

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

EU28 V6 (Mo. nélkül)

Eurozóna (18) Club Med

Magyarország

Forrás: Eurostat, AMECO, MNB

Belső hitelezési válság 2010-ben a magyar gazdaság belső hitelezési válsággal is szembesült. A második konszolidációs kísérlet következtében 2009-től a bankrendszer már leépíti a forinthitelezését: a nettó hitelkihelyezés negatívra vált. 2009 tavaszától a hitelintézeti szektor a devizahitel-állomány leépítését is megkezdi. Ez azt jelenti, hogy mind a vállalatok, mind a háztartások több devizahitelt törlesztenek, mint amennyi új devizahitelt felvesznek. 2010-re lelassul a forinthitel-állomány leépítése, miközben az év első felében még számottevő új devizahitel – főként euro – kerül folyósításra. Az árfolyamváltozástól szűrt devizahitel-állomány azonban már nem nő tovább, majd miután az új kormány a háztartások számára megtiltja devizahitel folyósítását, 2011-től gyors ütemben indul meg a leépülés felé. (5-5. ábra)

— 160 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

5-5. ábra. A hitelintézeti szektor magánszektorral lebonyolított 2008 elejétől kumulált forint- és devizahitel-tranzakciói

HUF

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

Mrd Ft

2010

Mrd Ft

2009

−1 −2 −3 −4 −5 −6 −7 −8

000 000 000 000 000 000 0 000 000 000 000 000 000 000 000

2008

6 5 4 3 2 1

6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0 −1 000 −2 000 −3 000 −4 000 −5 000 −6 000 −7 000 −8 000

Összesen

Forrás: MNB

2010-ben tehát a magyar gazdaság szereplői egy belső hitelválsággal szembesülnek: mind a forint-, mind a devizahitelek terén a nettó hitelfelvétel a negatív tartományba vált át. Ebben majd csak az MNB által elindított Növekedési Hitelprogram hoz változást 2013 közepétől, egészen addig gyakorlatilag belső hitelválság jellemzi a magyar gazdaságot. Különösen erősen jelentkezik a belső hitelválság a kis- és középvállalati szektor számára. Míg a válság előtt évente két számjegyű hitelbővülés segítette a magyar kis- és középvállalatok fejlődését, addig 2008 őszétől, a globális pénzügyi válság pillanatától kezdve meredeken csökkent a szektor hitelfelvétele. Ez elsősorban nem annak köszönhető, hogy a hazai mikro-, kis- és középvállalatok azonnal megérezték volna a válságot, ezért azonnal felhagytak volna az új hitelek felvételével, hanem a hitelintézeti szektor szüntette be a hitelezést ezen gazdasági szereplők

— 161 —

Első rész

Válságból válságba

irányába. A bankok a nagyvállalatoknál is jelentősen nagyobb hitelkockázatot azonosítottak. (5-6. ábra) 5-6. ábra. A kkv-szektor hitelezésének éves növekedési üteme Magyarországon 25

2019

−10

2018

−10

2017

−5

2016

−5

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

Forrás: MNB

2009 közepén már előjelet vált a hazai kis- és középvállalati szektor hitelállományának változása: a korábbi növekedést ebben a szegmensben is a hitelek leépítése, törlesztése követi. 2010-re nyílttá válik a belső hitelválság a kis- és középvállalati szektor számára, mert negyedévről negyedévre 5%-ot meghaladó mértékben kényszerülnek hitelállományuk leépítésére. Ez a helyzet javul valamelyest 2011 és 2013 között, de az igazi fordulatot az MNB Növekedési Hitelprogramja hozza meg 2013 második félévétől. A magyar belső hitelválság kivételes jelenségnek számít a régióban és az eurozónában is. Míg a válság előtti években a magánszektor hitelfelvétele még a magyarnál is nagyobb dinamikát mutatott a lengyel, szlovák és cseh gazdaságban, addig a hitelállomány leépülése 2009-ben és az azt követő években Magyarországon volt a legnagyobb mértékű. (5-7. ábra) — 162 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

5-7. ábra. Hitelnyújtás éves állományváltozása a magánszféra (vállalatok és háztartások) felé az eurozónában és a visegrádi tagországokban 40

Szlovákia Csehország

Lengyelország Eurozóna

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

−15

2007

−15

2006

−10 2005

−5

2004

−5 −10

Magyarország

Forrás: MNB

Miközben az eurozóna a válság előtt a régió gazdaságainál kisebb mértékű vállalati hitelállomány-bővülést mutatott – az évi 10% körüli mérték messze alatta maradt a régió országaiban mért 20–30–40%-os éves hitelállomány-bővülési dinamikának –, a magyar vállalati szektor hitelállományának leépülése a válságot követő szakaszban még az eurozónához viszonyítva is meredekebb volt. Az eurozóna esetében „csak” megállt a vállalati szektor hitelállományának bővülése, a magyar gazdaság esetében azonban a 0–10% közötti éves csökkenés a jellemző. A vállalati szektor hitelállományának leépülése a versenytársakhoz, sőt az eurozóna tagállamaihoz mérten is igen jelentős volt. Ez jelzi a 2010 körüli évek súlyos belső hitelválságát, mert a bankrendszer hitelezési tevékenységét nemcsak a belső hitelállományt jellemző mutatók – az egyes szektorok hitelállománya, kockázati megítélése – határozták meg, hanem az országkockázati felárak, az államadósság magasabb szintje — 163 —

Első rész

Válságból válságba

és a gazdaságpolitikai konszolidáció. A pénzügyi válságot megelőző szakasz hibás gazdaságpolitikája, valamint az első és a második konszolidációs kísérlet kudarca együtt hozták kritikus helyzetbe a magyar pénzügyi rendszert, ezen belül a bankrendszert. A bankrendszer esetében ugyanis a nemteljesítő hitelállomány folyamatosan nőtt a 2008-as válságot követő években, különösen a háztartások devizahitel-állományán belül ugrott meg a nemteljesítő hitelek állománya. Kiugró módon a vállalati szektornak nyújtott devizahitel-állomány egy része, a kereskedelmi ingatlanfejlesztési hitelek nemteljesítő állománya emelkedett kritikus szintre. 5-8. ábra. A vállalati NPL-állomány megoszlása a nemteljesítővé válástól eltelt idő szerint 80

0−6 hónap

6−12 hónap

1−2 év

2−3 év

Szerződés szerinti megoszlás

3−4 év

4−5 év

5 éven felül

Állomány szerinti megoszlás

Megjegyzés: 2019 4. negyedévi állapot. Forrás: KHR

A bankrendszer esetében hosszú időre beragadt a bankok mérlegébe egy egyre nagyobb összegű nemteljesítő hitelállomány, ami fékezte az új hitelek kiadását és felerősítette a belső hitelválságot. Míg az 1–3 év között nemteljesítő hitelállomány a teljes banki hitelállományon belül — 164 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

elérte a 25%-ot, addig a 3 és 5 év között nemteljesítő hitelek állománya is két számjegyűvé vált. Ez pontosan jelzi a korábbi túlfűtött hitelezést, a korábbi hitelezési gyakorlat hibáit, a devizahitel-állomány felépülésének valódi kockázatát és a felvett hitelek felhasználásának szerkezeti gyengeségeit. (5-8. ábra)

Fogyasztási válság 2010-ben a magyar gazdaság egy további válsággal szembesült: a lakossági végső fogyasztás és a közösségi fogyasztás válságával. Az első nyílt, a második rejtett válság volt. A lakosság végső fogyasztása 2010-ben 2%-ot meghaladó mértékben csökkent, bár a közösségi fogyasztás még kicsit nőtt, azonban 2011–2012-ben már 0%-on állt. Noha 2010-ben szerény mértékben növekedett a magyar gazdaság, a lakossági végső fogyasztás jelentősen csökkent. (5-9. ábra) 5-9. ábra. A GDP-növekedés tényezőinek alakulása 8

−2

−4

−6

−8

−10

−12 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 Lakosság végső fogyasztása Bruttó állóeszköz-felhalmozás Nettó export Forrás: KSH

— 165 —

Közösségi fogyasztás Készletváltozás GDP

−12

Első rész

Válságból válságba

Ez a 2008–2010 közötti második sikertelen konszolidációs kísérlet következménye, amely kizárólag a költségvetés kiadási oldalán próbálta meg elérni a teljes költségvetés konszolidálását. A kiadási oldalon lefaragott tételek végül megjelentek a lakossági fogyasztás csökkenésében, majd a költségvetési bevételek csökkenésében. A lakossági fogyasztás 2010-es visszaesésének másik oka a belső hitelválság. A lakossági jövedelem, a fogyasztás és a hitel között hosszú távú erős, rendszerszerű kapcsolat áll fenn. A fogyasztás hosszú távú szintje alapvetően a jövedelem, illetve a vagyon nagyságától függ. A háztartások adósságállománya (amely negatív vagyonnak tekinthető) hosszabb távon a jövedelem szintjétől és a hitelek kamatától függ.24 Ha a hitelpiacon egyensúlytalanság alakul ki, az befolyásolja a fogyasztási keresletet is. A válság előtti időszakban a hitelpiac segítette a fogyasztás elfutását, a magasabb fogyasztást nagyobb hitelfelvétel kísérte. A 2006–2008 közötti első konszolidációs kísérletben a költségvetési megszorításokat a lakosság részben átmenetinek tekintette, és a fogyasztás simításával, valamint további eladósodással válaszolt, ennek révén a fogyasztás távolodott a hosszú távon fenntartható szinttől.

Bővebben lásd Endrész – Kiss – Virág (2014) elemzését. Az általuk becsült hosszú távú kapcsolatok az alábbiak (a paraméterek azt mutatják, hogy a magyarázó változó egy százalékos változása nyomán hány százalékkal változik a fogyasztás, illetve a hitelállomány):

Fogyasztás

Hitel

0,64

1,5

Pénzügyi vagyon

0,1

Lakásvagyon

0,11

Hitelköltség

-1,34

Jövedelem

A fogyasztás és a hitelállomány egyensúlytól való eltéréseinek alkalmazkodási paraméterei az alábbiak: diff(fogyasztás)

diff(hitel)

hke (fogyasztás)

-0,27

0,72

hke (hitel)

-0,02

-0,05

— 166 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

A válság kitörésekor, ami egyszerre jelentette Magyarország számára a kockázati prémium növekedését, majd a külső kereslet visszaesését, hirtelen megugrott a háztartások törlesztőterhe, valamint csökkent a lakosság jövedelme és vagyona. Így a fogyasztás és a hitelállomány is az egyensúlyinál magasabb szinten maradt. Ezért a válság után a gazdasági szereplők mérlegalkalmazkodásra kényszerültek. A háztartások visszafogták fogyasztási és beruházási kiadásaikat, elsősorban fennálló adósságaik visszafizetésére törekedtek. A fogyasztás alkalmazkodása viszonylag gyorsan megy végbe, egyetlen negyedév alatt negyedével csökken az egyensúlyi fogyasztási szinttől való távolság. Ugyanakkor az adósság alkalmazkodása elhúzódó folyamat, mert a hitelállomány hosszú lejárata és jellege miatt csak lassan változik.25 A magyar gazdaságban 2010-re már megindult az alkalmazkodás, de annak nagyobb része a sikeres konszolidáció időszakára esik. Ez megint csak a korábbi hibás gazdaságpolitika hosszú árnyékát jelzi.

Rejtett szerkezeti válság Magyarország külkereskedelmi mérlege a válságot követő években a mérlegalkalmazkodás következtében pozitívba fordult, de mind az export importtartalma, mind a lakossági és közösségi fogyasztás importtartalma magas, így változatlanul magas a magyar gazdaság importkitettsége is. A 2000-es évek legelején, döntően az első Széchenyi Tervnek köszönhetően csökkent a magyar gazdaság importkitettsége, majd a 2002-es hibás gazdaságpolitikai fordulat következtében szinte azonnal megindult az 25

magyar háztartások sikeresebbek voltak az adósságállomány csökkentésében, A mint más európai országok háztartásai. Az euroövezet országaiban jellemzően alig csökkent a lakosság adósságállománya, az Európai Bizottság (2014) értékelése szerint még 2013-ban is érdemben meghaladta a fenntartható szintet. A kedvező magyar teljesítményben szerepet játszhatott a személyi jövedelemadó-rendszer reformja, amely támogatta a rendelkezésre álló jövedelem bővülését. Emellett a végtörlesztési program is elősegítette az adósságcsökkenést, főként a pénzügyi eszközökkel rendelkező háztartások számára.

— 167 —

Első rész

Válságból válságba

importkitettség növekedése. A túlfűtött, eladósodásra épülő növekedés rossz szerkezetben jött létre, amit jelez, hogy 2003 után folyamatosan nő az importkitettség a magyar gazdaságban. A közösségi és lakossági fogyasztás importtartalma is nő, miközben nő az export importtartalma. Ez egy rejtett szerkezeti válság, amelyet elfed a külkereskedelmi mérleg, majd később a folyó fizetési mérleg többlete: a magyar gazdaság külkereskedelmi sérülékenysége magas, és egyre növekszik a hibás gazdaságpolitika következtében. (5-10. ábra) 5-10. ábra. Az importkitettség a termékek körében az export generálta importkeresletet is magában foglalva 90

90 85

40 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Forrás: KSH

Az erős sebezhetőség részben a magas energiafüggőség miatt áll fenn, amely részben az alacsony energiahatékonyságból ered, de benne a 2002 utáni hibás gazdaságpolitika ára is jelentkezik. A 2002 utáni gazdaságpolitika egyetlen egyensúlyi tényezőre sem figyelt: nem figyelt a külső adósságra, az államadósságra, az inflációra, a hitelpiac egyensúlyára, és nem tartotta szem előtt a belső szerkezeti egyensúlyt.

— 168 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

A válság előtti években rossz irányba mozdult el a gazdasági szerkezet, amit jelez a termékek importkitettségének növekedése. Ahelyett, hogy a közösségi és lakossági fogyasztás, valamint az export egyre nagyobb belföldi termékhányadot mutatott volna, tehát a magyar gazdasági szereplők állították volna elő a fogyasztáshoz, beruházásokhoz és az exporthoz szükséges áruk növekvő részét, éppen fordítva történt. Egyre kisebb részét állították elő, ezzel gazdaságilag növelték Magyarország szerkezeti sebezhetőségét, és tovább élezték a gazdasági szerkezet örökölt gyengeségét, a dualitást. A magyar gazdasági egyensúly megbomlása a pénzügyi egyensúlyok felborulásával indult 2002-ben. Először megbomlott a költségvetés egyensúlya, majd visszafordult az államadósság korábbi csökkenő trendje, nőtt az ország külső adóssága, felborult a piaci egyensúly, amit a magas inflációs ráták jeleznek, megbomlott a hitelezési egyensúly, amit a hitelrés egyensúlyi szinttől felfelé történő eltérése jelez, és rossz irányba mozdult el a magyar gazdaság szerkezete. A gazdaság belső szerkezetét érintő bomlás ugyan rejtve marad, de megjelenik az alacsony potenciális növekedési ütemben, az alacsony foglalkoztatási szintben és a magas munkanélküliségi rátában, az alacsony termelékenységi szintben és a termékek magas importkitettségében. Ez akkor is látható, ha a magyar gazdaság importkitettségét az Európai Unió más gazdaságainak hasonló adataival hasonlítjuk össze. Magyarország 2013-ban az első három, külkereskedelem szempontjából legsebezhetőbb, ezért a gazdasági szerkezet szempontjából leg�gyengébb ország közé tartozik. Itt Luxemburg helyezése megtévesztő, valójában a szlovák, magyar és holland gazdaság mutatja a legnagyobb mértékű importkitettséget a termékek körében az uniós tagállamok közül. Az unió tagállamai azonban – például az amerikai gazdasággal szemben – szintén sebezhetőek, igaz, ebben a külkereskedelmi érzékenységben az unión belüli külkereskedelem is megjelenik. (5-11. ábra)

— 169 —

Első rész

Válságból válságba

5-11. ábra. Importkitettség a termékek körében %

Luxemburg Írország Szlovákia Hollandia Csehország Svájc Ausztria Portugália Kanada Norvégia Magyarország Dánia Svédország Izland Finnország Egyesült Királyság Dél-Korea Görögország Spanyolország Németország Franciaország Lengyelország Törökország USA

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

1994

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

2017

Megjegyzés: Export generálta importkeresletet is magában foglalva. Forrás: OECD

A magyar gazdaság termékek körében számított magas importkitettsége részben a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar hazai kis súlyából is következik. A belső fogyasztás importhányada – zömében a részben alacsony élelmiszer-ipari súly miatt – magasabb, mint a francia, olasz, spanyol és görög gazdaság esetében, ahol az alacsony importhányad mögött erős hazai élelmiszeripar áll. A magyar gazdaság termékek körében jelentkező magas importkitettségét, tehát a gazdasági szerkezet egyik egyensúlytalanságát és gyengeségét a hazai mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar súlyának jelentős emelésével lehet orvosolni. A 2004-es uniós csatlakozás körüli években azonban ellentétes hatást váltott ki a hibás gazdaságpolitika, mert a túlfűtött és torz szerkezetű, hibásan finanszírozott (devizahitelek) gazdasági növekedés elsősorban nem azokban az ágazatokban hozott létre többletkapacitásokat, ame-

— 170 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

lyek a hazai fogyasztáson, beruházási tevékenységen és az exporton keresztül csökkentették volna az importkitettséget, hanem ott, ahol azt növelték. A 2002 és 2010 közötti gazdasági szakaszban a téves útra tért gazdaságpolitika először elrontotta a pénzügyi egyensúlyokat, majd ezek megbomlása után sikertelen kísérletekkel próbálta helyreállítani az államháztartás, az államadósság és a külső adósság egyensúlyi szintjeit. Közben kénytelen volt olyan árfolyam-politikát követni, amely mesterségesen erős nemzeti valutával mérsékli a devizában történő állami, vállalati és háztartási eladósodás terheit. Ez növelte a magyar gazdaság sebezhetőségét a külkereskedelem terén, mert megengedte és kiváltotta a termékek körében az importkitettség növekedését. Az importkitettség növekedése rossz irányba tolta el a magyar gazdaság szerkezetét, ezzel tovább növelte a gazdaság egyensúlytalanságát. A pénzügyi egyensúlyok megbomlása végül a gazdaság egyensúlyi állapotától történt további kedvezőtlen eltérést váltott ki a 2002–2010 közötti időszakban. 8 év hibás gazdaságpolitikája világosan jelzi, hogy a pénzügyi egyensúlyokra mindennél jobban kell vigyáznia a gazdaságpolitikának, mert azok megbomlása esetén kényszerpályára kerül a gazdaságpolitika: már csak rossz vagy még rosszabb eszközei vannak arra, hogy kísérletet tegyen a pénzügyi egyensúlyok helyreállítására. 2006–2008 között egyértelműen sikertelen volt a konszolidációs kísérlet, de a 2008–2010 közötti kísérlet sem hozott eredményt, hiszen a 2010. évi tényleges államháztartási hiány a gazdaságpolitikai fordulat nélkül 6–7% között alakult volna. A két sikertelen konszolidációs kísérlet közben is romlott a gazdaság belső egyensúlya, például a termékek importkitettsége miatt mélyültek a gazdaság szerkezeti egyensúlytalanságai. 2010 közepén a gazdaságpolitika feladata világos volt: először helyre kellett állítani a pénzügyi egyensúlyokat, majd ezekre építve lehetett elindulni a gazdasági egyensúly helyreállítása felé.

— 171 —

Első rész

Válságból válságba

Foglakoztatási válság A magyar gazdaság nyílt és rejtett válságot élt át a foglakoztatás és a munkaerőpiac területén is. Ez megjelenik az uniós átlaghoz, az északamerikai gazdaságokhoz és a kelet-ázsiai gyorsan fejlődő gazdaságokhoz képest lényegesen alacsonyabb foglalkoztatási rátában, az alacsony aktivitási rátában és a magas munkanélküliségi szintben is. A foglalkoztatási válság 2010-re kiéleződött, mert a 2000 és 2014 közötti mintegy másfél évtizedben 2009–2010-ben süllyedt a legmélyebbre a magyar gazdaság foglakoztatási rátája. Úgy tűnhet, hogy ez a 2008as globális pénzügyi válság magyar gazdaságra gyakorolt hatásából következik. Valójában a kivételesen alacsony magyar foglalkoztatási szint részben az 1990 utáni elrontott piaci átmenetből ered, részben az uniós csatlakozás körüli évek kihasználatlan lehetőségeit és elrontott, hibás gazdaságpolitikáját tükrözi. (5-12. ábra) A rendszerváltást követő időszak munkapiacot érintő gazdaságpolitikai lépései alapjában határozták meg a magyar gazdaság elmúlt két évtizedének strukturális problémáit. 1990-ben az exportpiacok, valamint a piaci feltételek mellett versenyképtelenné váló ágazatok összeomlása a régió valamennyi érintett gazdaságában a foglalkoztatás csökkenését okozta. Hazánkban azonban a foglalkoztatás visszaesése a munkapiaci aktivitás csökkenésével is párosult, azaz a munkahelyüket elvesztő társadalmi csoportok a gazdaságpolitika asszisztálása mellett tartósan elhagyták a munkaerőpiacot. Ez a folyamat, mely egészen 1997-ig eltartott, rövid távon ugyan csökkentette az átmenet gazdasági következményeiből adódó társadalmi feszültséget, a hosszú távon okozott strukturális feszültségek azonban az újra és újra visszatérő egyensúlyi problémákat kódolták a rendszerbe. Jellemző, hogy az 1998–2002 közötti, még egyensúlyt őrző gazdaságpolitika képes volt arra, hogy 2003-ra szerény mértékben ugyan, de növelje a magyar gazdaság foglalkoztatási rátáját, és ez gyakorlatilag azonos szinten maradt 2007-ig. 2007 és 2010 között azonban az első és második — 172 —

5. fejezet

Nyílt pénzügyi válság 2010-ben

sikertelen konszolidációs kísérlet következtében, valamint a globális pénzügyi válság hatásaként érte el 2010-es mélypontját. 5-12. ábra. A munkapiaci aktivitás, foglalkoztatás és munkanélküliség alakulása a rendszerváltást követően Magyarországon Ezer fő

600

400

200

Munkanélküliség

Foglalkoztatás

2019

2017

2015

−1400 2013

−1400

2011

−1200 2009

−1200 2007

−1000

2005

−1000

2003

−800

2001

−800

1999

−600

1997

−400

−600

1995

−400

1993

−200

1991*

−200

Kumulált változás 1989-hez képest

Ezer fő

1989*

Kumulált változás 1989-hez képest

600

Aktivitás

Megjegyzés: *szakértői becslés Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés (1992-től), Statisztikai évkönyv, 1989–1993

A régió országaiban ellentétes foglalkoztatási trendeket látunk. A 2000es évek elején, az amerikai technológiai tőzsde összeomlását követő gazdasági válsághullámok hatására csökken, majd az uniós csatlakozástól meredeken felfelé mozdul el a foglalkoztatási ráta a régió országaiban. Ez egyenes következménye annak, hogy ezek az országok jól használták ki az uniós csatlakozás kivételes pillanatát. A régió és a magyar foglalkoztatási ráta ellentétes trendeket követ az uniós csatlakozás utáni években. 2007 körül a magyar foglalkoztatási trend – a 2002–2006 közötti hibás gazdaságpolitika és a 2006-tól induló első konszolidációs kísérlet következtében – már lefelé indul, miközben a térség foglalkoztatási trendje még meredeken felfelé ível. Ezt csak a 2008-as pénzügyi válság — 173 —

Első rész

Válságból válságba

töri meg, de a magyarnál enyhébb mértékben. Ez is jelzi, hogy a magyar foglalkoztatási ráta 2007 utáni süllyedése mögött két ok húzódik meg: egy belső, döntően gazdaságpolitikai válság és egy külső, a globális pénzügyi válság hatása. (5-13. ábra) 5-13. ábra. A 15–64 éves korosztály foglalkoztatási rátájának alakulása %

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

72 70 68 66 64 62 60 58 56 54 52 50

EU27 Club Med

Eurózona (18) Magyarország

72 70 68 66 64 62 60 58 56 54 52 50

V6 (Mo. nélkül)

Forrás: OECD, Eurostat

Miután a régió országaiban az első nem, csak a második hatása jelentkezik, ezért a válság előtt még meredeken emelkedik a foglalkoztatási szintjük, és a pénzügyi válságban sem csökken olyan mértékben a foglalkoztatás, mint a kettős válságot átélő magyar gazdaságban. A 2010ben végrehajtott gazdaságpolitikai fordulat azonnal kezelte a pénzügyi válságot és sikeres államháztartási konszolidációt hajtott végre, közben azonnal elindult a foglalkoztatási válság megoldása felé: 2010 második felében, ha lassan is, újból felfelé indul a foglalkoztatási ráta, majd ez a trendszerű növekedés az egész évtizedben fennmaradt jellemzi, és összesen több mint 800 ezer munkahelyet teremtett a magyar munkavállalók számára.

— 174 —

6. fejezet

Az átmenet válsága Az 1990 és 2010 közötti két évtized magyar gazdasági teljesítménye jelentősen elmaradt a régiós versenytársak teljesítményétől, különösen a lengyel és a szlovák gazdaság felzárkózásától. Két évtized már gazdaságtörténeti szakasz, ezért érdemes vizsgálni az elmaradás strukturális és gazdaságpolitikai okait.

Magyarország elvétette az egyensúlyi felzárkózási pályát Az 1990 és 2010 közötti két évtized sikeres átállást hozott az állampárti politikai rendszerről a parlamenti demokrácia politikai rendszerére, de kudarcot hozott a tervutasításos rendszerről a piacgazdaságra történő piaci átmenet terén. Ezt jelzi, hogy a két évtized során rendre sérült a pénzügyi egyensúly, majd csökkent a növekedés: nem sikerült fenntartható egyensúlyi felzárkózási pályára állítani a magyar gazdaságot. A gazdasági felzárkózást a későbbi Európai Unió átlagos 1 főre jutó GDP-szintjéhez mérjük, bár az 1 főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) még pontosabb képet mutat. Az 1990 és 2010 közötti időszakban Magyarország csak igen kis mértékben közeledett az Európai Unió ország csoportjának átlagos 1 főre jutó GDP-vel jellemzett gazdasági teljesítményéhez, ez a közeledés már alig mutatható ki az 1 főre jutó GNI esetében. (6-1. ábra)

— 175 —

Első rész

Válságból válságba

6-1. ábra. Az egy főre jutó GDP és GNI alakulása Európában az Európai Unió átlagához képest EU átlaga=100

EU átlaga=100

101

Magyarország

101

1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010

Balti államok

Club Med (jobb skála)

Megjegyzés: Vásárlóerő-paritáson, 2011-es árakon, dollárban kifejezett adatok alapján Forrás: Világbank, WDI-adatbázis, Penn World Table, MNB-számítások

A felzárkózási kudarc szembetűnő, ha a régiós versenytársak – Lengyelország, Csehország, Szlovákia – teljesítményével hasonlítjuk össze a magyar teljesítményt. Míg a 2000-es években a régiós versenytársak gyorsan közeledtek az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjéhez, a magyar gazdaság teljesítménye elmaradt a régiós teljesítménytől. Különösen nagy az eltérés a magyar gazdaság két évtizedes teljesítménye és a három balti tagállam gyors uniós átlaghoz történő felzárkózása között. A későbbi európai uniós átlaghoz és a régió átlagához képesti magyar felzárkózási deficit egyértelműen a gyenge növekedési teljesítménynek köszönhető. Rövid időszakoktól eltekintve a magyar gazdaság növekedési üteme elmaradt mind az uniós átlagtól, mind a balti országok, mind a régiós országok átlagos növekedési teljesítményétől. A magyar növekedési modell nem bizonyult versenyképesnek sem az uniós, sem a balti, sem a régiós növekedési modellel szemben. — 176 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

A magyar növekedési modell legfontosabb sajátossága az volt az 1990– 2010 közötti két évtizedben, hogy a gazdasági növekedés rendre beleütközött a pénzügyi egyensúly falába. Ha jobb volt a magyar gazdaság növekedési teljesítménye, mint a versenytársaké, az a pénzügyi egyensúly rovására történt: nőtt az államháztartás hiánya, ennek nyomában megugrott az államadósság és a külső adósság, felborult a piaci egyensúly, nőtt az infláció. (6-2. ábra) 6-2. ábra. Gazdasági növekedés és pénzügyi egyensúlytalanságok Magyarországon 35

100

2010

2009

2008

−15

2007

55 2006

−10 2005

2004

−5

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

GDP-növekedés Államháztartási egyenleg/GDP Infláció Folyó fizetési mérleg egyenlege/GDP Államadósság/GDP (jobb tengely) Forrás: Eurostat, KSH, MNB, ÁKK

Az uniós mediterrán országcsoportot ért külső sokkok – az 1990-es évtized első felének magyar és régiós piacgazdasági átmenetét leszámítva – lényegében azonosak voltak a régiónkat ért sokkokkal. A belső sokkok elsőbbségét a külső sokkokkal szemben az jelzi, hogy 1993–1994-ben nem külső sokkok, hanem a korábbi két év hibás gazdaságpolitikája, sokkszerű piaci átmenete nyomán romlott el az egyensúly. 1995–1996— 177 —

Első rész

Válságból válságba

ban is a gyenge növekedés nem külső sokkok, hanem az egyensúly kényszerű helyreállítása miatt következett be. A 2002–2006 közötti időszakban az egyensúly felbomlása egyáltalán nem kötődik külső sokkokhoz, sőt kivételes és egyidejű külpiaci konjunktúra és pénzügyi sokkoktól szinte mentes globális környezet támogatta a gazdasági növekedést. Látható, hogy az elmúlt 160 év globális gazdaságtörténetében egészen kivételes volt a 2000-es évek egészen a 2008–2009-es pénzügyi válságig tartó konjunktúrája. (6-3. ábra) 6-3. ábra. A pénzügyi válságok ciklusai 1810–2010

Forrás: Princeton University Press

Versenytársaink jól használták ki ezt az időszakot, a magyar gazdaságpolitika kifejezetten rosszul: már 2002 közepén letért az egyensúlyőrző növekedési pályáról a gazdaságpolitika, és 2008-ra kettős válságba került a magyar gazdaság. A 2007 és 2008 ősze közötti időszakban romló növekedési teljesítmény semmilyen külső sokkra nem vezethető vissza, valójában a pénzügyi egyensúly első helyreállítási kísérletéhez kötődik. Már a 2008 őszi globális pénzügyi válság beütése előtt elromlik a magyar növekedési teljesítmény, zuhan a potenciális növekedési ütem. (6-4. ábra) — 178 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

6-4. ábra. Éves GDP-növekedési ütem a visegrádi országokban 12

12 10

−2

−4

−6

−8

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Csehország Szlovákia

Magyarország

Lengyelország

Forrás: Eurostat

A 2008 ősze és 2010 közepe közötti időszakban jelentős sokk éri a magyar gazdaságot, a kettős válság és az egyensúlyi kiigazító politika újból kialakítja a „se növekedés, se egyensúly” állapotát: az egyensúly fenntartható helyreállítása nem sikerül sem a külső eladósodottság, sem pedig az államháztartás terén, miközben a növekedési teljesítmény alacsony szintre süllyed. A 2008 ősze és 2010 közepe közötti magyar gazdaság szinte megismétli a 20 évvel korábbi szerkezetet: akkor azonban a piacgazdasági átmenet történelmi feladatát kellett elindítani, most azonban a hibás piaci átmenet és a 2002 után elrontott gazdaságpolitika ára jelentkezett. (6-5. ábra)

— 179 —

Első rész

Válságból válságba

6-5. ábra. GDP-arányos költségvetési egyenleg a visegrádi országokban 6

% A 2011-ben érvényes ESA módszertan szerinti egyenleg

6 4 2

−2

−4

−6

−8

−10

−12

−14

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Csehország

Lengyelország

Szlovákia

Magyarország

Forrás: Eurostat

Összemérhető-e az 1990-es évek elejének a piacgazdasági átmenetből eredő sokkja a 2008–2009-es globális pénzügyi válság jelentette külső sokkal? A sokkok ereje hasonló volt, hatásuk azonban eltérő. Míg az 1990-es években a piacgazdasági átmenetet vezérlő hibás gazdaságpolitika következtében nemzetközileg és európai összehasonlításban is mélyre zuhant a foglalkoztatási ráta, és ezzel kialakult a „növekedés vagy egyensúly” magyarországi alapképlete, addig a 2008–2010 közötti szakaszban már piacgazdasági közegben jött a külső sokk. Furcsa módon mindkét időszakban természetesnek tűntek a veszteségek: akkor a nem piacgazdaságról piacgazdaságra való áttérés szükséges áldozatának tűntek, most a globális pénzügyi válság hasonlóan elkerülhetetlen áldozatának. A régió országai azonban kisebb veszteségeket szenvedtek el az 1990-es piaci átmenet során, mint a magyar gazdaság, majd a globális pénzügyi válság veszteségei is nagyságrendileg kisebbek voltak a régióban, mint nálunk. Sőt, a lengyel gazdaság visszaesés nélkül élte át a 2008–2009— 180 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

es válság hullámát. E különbségek mögött döntően az áll, hogy a magyar gazdaság kettős gazdaságpolitikai képlete, az „egyensúly vagy növekedés” csapdája működött: a gazdaságpolitikai csapda oka maga a gazdaságpolitika volt az 1990 és 2010 közötti két évtizedben. Az 1990 és 2010 közötti átmeneti gazdaságtörténeti szakaszban a gazdaságpolitika alaphibája – az 1998-2002 közötti évektől eltekintve – az volt, hogy az egyensúly és a növekedés mellett nem tekintett harmadik meghatározó tényezőként a foglalkoztatásra. Ha magas volt a növekedés, látszólag automatikusan nőtt a foglalkoztatás, de valójában nemzetközi összehasonlításban végig alacsony szinten maradt. Ha pedig külső sokkok hatására egyensúlyi kiigazítás indult el, akkor mérséklődött a növekedés üteme, és ezzel egyidejűleg a foglalkoztatás is csökkent. Ez jól megfigyelhető volt 2006–2008 között, amikor az első kiigazítási kísérlet hatására csökkent a foglalkoztatás szintje, majd jött a pénzügyi sokk és a második konszolidációs kísérlet hatására is mérséklődött a foglalkoztatottság. Ekkor már nem következett be olyan mértékű zuhanás a foglalkoztatási szintben, mint az 1990-es évtized első felében, amiben több ok is szerepet játszott. Az új piacgazdaság már ellenállóbb volt, mint a korábbi tervutasításos gazdaság, továbbá több százezer magyar munkavállaló talált munkát az uniós gazdaságokban 2004 után: e kettő együtt óvta meg a magyar gazdaságot 2006 és 2010 között, a kettős válság idején az újabb drámai foglalkoztatási veszteségtől. Az 1990 és 2010 közötti átmeneti korszak elemzése világosan mutatja azt az összefüggést, hogy az egyensúlyt és a növekedést mint kizárólagos párost szem előtt tartó gazdaságpolitika rendre tévúton találja magát. Nem véletlen, hogy ebben a két évtizedben a javuló növekedési teljesítmény végül felborítja az egyensúlyt, és az egyensúly helyreállítása, de még csak annak kísérlete is növekedési áldozattal jár együtt. Ez abból következik, hogy az 1990 és 2010 közötti kormányok gazdaságpolitikái – az 1998–2002 közötti gazdaságpolitika kivétel – nem vették figyelembe a gazdaságpolitika harmadik főszereplőjét: a munkaerőpiacot. (6-1. táblázat)

— 181 —

Első rész

Válságból válságba

Magyarországon az átmeneti két évtized gazdaságpolitikái azért csak ideiglenes sikerekre voltak képesek, mert a gazdaságpolitika három kulcstényezője közül – egyensúly, növekedés és foglalkoztatás – a harmadikat nem vették figyelembe. Az 1990–2010 közötti időszakot mindvégig a nemzetközi és az európai uniós átlagnál lényegesen alacsonyabb aktivitási és foglalkoztatási ráta jellemezte. 6-1. táblázat. Növekedés és egyensúly Növekedés 1990

Egyensúly

zéró pont = ÁTMENET

1991–1992



1993–1994





1995–1996





1997–2001



2002–2006





2007–2008





2008–2010



2010–

 

Forrás: saját szerkesztés

Az egyes politikai ciklusokban különböző gazdaságpolitikai eszközöket használó kormányok működése jelentős eltéréseket hoz az államadósság, a külső adósság, az infláció, az államháztartási hiány, a hitelpiac, a külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg terén, de az 1990– 2010 közötti időszak – a 2000 körüli néhány évet leszámítva – végig azzal jellemezhető, hogy a kormányok gazdaságpolitikája nem törekedett az aktivitási és a foglalkoztatási ráta gyors és jelentős emelésére. Ha kirívóan hibás volt a gazdaságpolitika, akkor még mélyebbre sül�lyedt a foglalkoztatási és aktivitási ráta, még magasabbra emelkedett a munkanélküliségi ráta: ez történt az 1990-es évtized első felében, majd a 2006–2010 közötti első és második sikertelen konszolidációs kísérlet közben. (6-6. ábra) — 182 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

6-6. ábra. A foglalkoztatási ráta és a GDP-arányos államadósság alakulása Magyarországon 1990 és 2019 között 71

Foglalkoztatási ráta

2018

47 2016

2014

2012

2010

2008

2006

2004

2002

2000

1998

1996

1994

1992

1990

Államadósság/GDP (jobb tengely)

Forrás: KSH, MNB

2010 közepétől érvényesül egy olyan gazdaságpolitika Magyarországon, amely mindhárom főszereplőre azonos erővel épít. A gazdaságpolitika középpontjába a „növekedés + foglalkoztatás = fenntartható egyensúly” (N+F=fE) képletét állítja: a 2010 és 2014 közötti makrogazdasági fordulatok, és az ezeket követő kedvező folyamatok jelzik, hogy a képlet működik.

Új gazdaságpolitikai képlet: N+F=fE A magyar gazdaságpolitika 1990–2010 között nem, 2010 közepétől azonban már használja a sikeres gazdasági felzárkózás képletét. Elmondható, hogy már 2006 és 2008 között, de még inkább 2008 és 2010 között a sikertelen konszolidációs kísérletek ismét csökkentették a foglalkoztatást és növelték a munkanélküliséget. Igaz, nem olyan mértékben,

— 183 —

Első rész

Válságból válságba

mint az 1990-es évek első felében, mert közben alapvetően módosult a munkaerőpiaci szerkezet: több százezer magyar munkavállaló nem a hazai, hanem az uniós munkaerőpiacon talált munkát. Enélkül a régi gazdaságpolitikai szerkezetben végrehajtott, végül is sikertelen konszolidációs kísérletek még nagyobb egyensúlytalansághoz vezettek volna a munkaerőpiacon. A 2010 közepétől azonnal belépő új gazdaságpolitika azért hozhatott szinte belépésének pillanatában fordulatot a pénzügyi egyensúly terén, mert a mélyben megindult a foglalkoztatás pozitív fordulata. A 2010 közepétől három éven át a pénzügyi egyensúlyt a középpontba állító gazdaságpolitika a különleges, nem hagyományos intézkedéseknek köszönheti az egyensúly helyreállítását. A bankadó, a válságadók, az ágazati különadók és a forgalmi-fogyasztási adórendszerre történő áttérés valójában döntő szerepet kaptak az államháztartás egyensúlyi szintjének beállításában és az államadósság növekedési trendjének megtörésében (Matolcsy–Palotai, 2018). Valóban különleges a sikeres magyar pénzügyi konszolidáció, mert a 2011-ben elért költségvetési trendforduló, majd a 3% alatti költségvetési hiány fenntartása közben végig nőtt Magyarországon a foglalkoztatás szintje és az aktivitási ráta, miközben csökkent a munkanélküliségi ráta. Úgy tűnhet, hogy ez a közfoglalkoztatás új rendszerének köszönhető, de 2012 végétől már a vállalati szektor foglalkoztatása is bővült, bizonyítva, hogy működik az új gazdaságpolitikai képlet. (6-7. ábra)

— 184 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

6-7. ábra. A régi és az új gazdaságpolitikai megközelítés Régi gazdaságpolitikai képlet

Új gazdaságpolitika

Egyensúly vagy növekedés

Növekedés + foglalkozás = Fenntartható egyensúly

Forrás: saját szerkesztés

A 2010 közepétől érvényesített új gazdaságpolitika egyszerre érte el a költségvetési hiány fenntartható és elfogadható szintjét – az uniós csatlakozás után ez a 3%-os GDP-arányos államháztartási deficit alatti érték –, a növekedés újraindítását, a külső adósság csökkentését és az államadósság növekedési trendjének megtörését, miközben folyamatosan javult a munkaerőpiaci egyensúly. Éppen ez teremti meg a 2010 utáni évtizedek fenntartható gazdasági modelljét Magyarországon, mert a költségvetési egyensúly nem hagyományos és hagyományos eszközökkel együtt elért javulása és az újból beindult gazdasági növekedés folyamatosan bővülő foglalkoztatási rátát eredményezett, ami azt jelenti, hogy hosszú távon működhet az új gazdaságpolitikai képlet. Ebben a foglalkoztatás bővülése jelenti a végső biztosítékot a fenntartható államháztartási egyensúly számára, mert a foglalkoztatás bővüléséből és a dinamizáló gazdasági növekedésből együtt költségvetési többletbevételek származnak, az új költségvetési bevételeket pedig részben az államadósság csökkentésére, részben a gazdasági növekedés további serkentésére lehet felhasználni. Ezzel a képlettel azonban az 1990–2010 közötti átmeneti két évtizedben nem élt a gazdaságpolitika, ezért volt végig jellemző az „egyensúly vagy növekedés”, illetve a „se egyensúly, se növekedés” helyzete.

— 185 —

Első rész

Válságból válságba

Más növekedési képlettel nem lehetett felzárkózni Az 1990 és 2010 közötti két évtizedben Magyarország nem csupán azért vallott kudarcot a gazdasági felzárkózás terén, mert a gazdaság finanszírozását illetően hibás képletet alkalmazott, hanem azért is, mert a növekedési képlete is hibás volt. A gazdasági felzárkózás nem lehet tartós – még ha be is indul – egyetlen gazdaságban sem, ha nem oldja meg az egyidejű pénzügyi egyensúly és gazdasági növekedés dilemmáját. Ahogy azt a magyar példán láttuk, ennek feloldása nem lehetséges magas foglalkoztatási ráta nélkül, mert enélkül a gazdasági növekedés nem nyújt elegendő bevételt a költségvetésnek ahhoz, hogy egyensúlyi állapot felé mozduljon el: kialakul a „vagy egyensúly, vagy növekedés” ellentétpár. A kérdés azonban az, hogyan alakul ki tartósan magas foglalkoztatási ráta, amely tehát fenntarthatóvá teszi az „egyensúly és növekedés” sikerképletét. A pénzügyi egyensúly beállítása automatikusan nem teremt magas foglalkoztatási szintet. Ennek egyik oka, hogy a pénzügyi egyensúly, tehát az egyensúlyi államháztartási hiányszint helyreállítása szükségképpen kiadási vagy bevételi oldalon, de leggyakrabban mindkét oldalon keresletet von ki a gazdaságból (negatív fiskális impulzus26). Az egyensúlyi kiigazítási intézkedések egyaránt csökkentik a fogyasztási és a beruházási keresletet a gazdaságban, ezért negatív foglalkoztatási hatással járnak. A bevételi oldalon végrehajtott költségvetési konszolidációs kiigazító lépések általában adóemeléseket jelentenek, az adóemelések pedig közvetlenül, ha a fogyasztókat, illetve az egyéni adózókat érintik, és közvetetten, ha a vállalati szektort érintik, szintén jövedelemelvonással, tehát keresletszűkítéssel járnak.

A fiskális impulzus annak a mérőszáma, hogy rövid távon a fiskális politika mennyi pénzügyi forrást von el a gazdaságtól vagy mennyit bocsát a rendelkezésére. Bővebben lásd P. Kiss (2011).

— 186 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

A megbomló pénzügyi egyensúlyt helyreállító kiigazító politikák általában nemcsak az államháztartásra vannak hatással, hanem az államháztartás mellett a bankrendszert is érintik: gyakori, hogy az államháztartás és a hitelpiac egyensúlya egyidejűleg bomlik fel, és egyszerre kell kiigazító lépésekkel kezelni mindkettőt. Ez azt jelenti, hogy egy egyensúlyi kiigazító program esetén többlet-hitelfelvétellel sem lehet kiegyenlíteni a költségvetési konszolidáció során csökkenő keresletet a gazdaságban. Magas foglalkoztatási szint eléréséhez a munkaerőpiaci egyensúlyokat is figyelembe vevő növekedési szerkezet vezet el. Ez termelékenységi áldozattal jár, akár úgy, hogy csökken a korábbi termelékenység növekedési üteme, akár stagnál az adott gazdaságban a termelékenység. A gazdasági növekedés akkor jár együtt a foglalkoztatási szint emelkedésével, ha a növekedés a munkaerőpiac valamennyi szegmensét érinti, beleértve a leghátrányosabb helyzetben lévő csoportokat. A munkaerőpiaci egyensúlytalanságot Magyarország esetében nem csupán a magas munkanélküliségi szint, a tartósan alacsony aktivitási és foglalkoztatási ráta jelzik, hanem a tartós munkanélküliség magas szintje, a nők kirívóan alacsony foglalkoztatási rátája, valamint a képzetlenek és az ötven év feletti munkavállalók szintén különösen alacsony foglalkoztatási szintje. Hasonló módon a munkanélküliségi szintben is ezek a munkavállalói csoportok vannak jelen. Ezek együtt jellemezték az 1990 és 2010 közötti átmeneti piacgazdaságot Magyarországon. A piaci átmenet kudarca a gazdaságpolitika terén azért következett be, mert nem sikerült feloldani a pénzügyi egyensúly és a gazdasági növekedés egymás kárára, egymást kizáró módon való létezését. A gazdaságpolitika azért nem tudta feloldani a pénzügyi egyensúly vagy gazdasági növekedés rossz képletét és beállítani a pénzügyi egyensúly és gazdasági növekedés jó képletét, mert csak két tényezőre koncentrált, a harmadikra, tehát a munkaerőpiacra nem. Alacsony foglalkoztatási rátával nem lehetett feloldani a gazdaságpolitika dilemmáját. Látható azonban az 1990 és 2010 közötti gazdaságtörténeti szakaszból, hogy a növekedési képlet is hibás volt, mert nem érte el a gazdasági nö— 187 —

Első rész

Válságból válságba

vekedés a munkaerőpiaci egyensúlytalanságban jelentős szerepet vivő csoportokat, még a viszonylag dinamikus GDP-növekedés szakaszaiban sem. Ez alól is egyetlen kivétel van, a 2000 körüli évek gazdaságpolitikája és növekedési szerkezete, amikor 1998 és 2002 között 240 000 új munkahely jött létre a magyar gazdaságban: ekkor mind a gazdaságpolitika, mind a növekedés szerkezete enyhítette a munkaerőpiac egyensúlytalanságait. A gazdasági növekedés ebben a két évtizedben azért nem hozott felzárkózást, mert rendre elrontotta a pénzügyi egyensúlyt, de a mélyén azért sem sikerülhetett a felzárkózás, mert nem hozott társadalmi felemelkedést, azaz nem nyitott munkalehetőséget a társadalom jelentős csoportjai számára. Akkor is társadalmi válság volt Magyarországon, amikor éppen nem volt egyensúlyi válság vagy növekedési válság: a munkaerőpiac egyensúlytalanságai akkor is fennmaradtak és rejtett társadalmi válságot tartottak fenn, amikor nem érződött válság a makrogazdasági mutatókban. Ennek döntő oka az, hogy az 1990 és 2010 közötti politika nem tette lehetővé a gazdasági növekedés olyan szerkezetének a kialakítását, amely tartósan és dinamikusan emeli a foglalkoztatás szintjét Magyarországon. Az 1990 és 2010 közötti sikertelen piaci átmenet és gazdasági felzárkózási kudarc a politika kudarcához kötődik. Ebben a politikai döntéshozók tévedései is szerepet játszottak. Az 1990-es évtized első felében olyan piacgazdasági átmenetet engedett meg két, a politikai színskála ellentétes oldalán álló kormány, amely fonák fordulatokat és felemás reformokat hozott Magyarországon. Lehetővé tette az állami tulajdon lebontását úgy, hogy döntően az érintett területek külföldi tulajdonba kerüljenek. Megengedte az állami monopóliumok lebontását úgy, hogy zömében külföldi magánmonopóliumok épüljenek a helyükre, például az energiaszektorban, a távközlési szektorban. Megengedte, hogy az 1990 előtti tervutasításos rendszer vállalati struktúrája helyére – amely az állami nagyvállalatok túlsúlyára épült – a globális nagyvállalatok túlsúlya épüljön a magyar gazdaságban ahelyett, hogy erős kis- és kö-

— 188 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

zépvállalati struktúra épült volna fel. Megengedte szinte az 1990-es évtized indulásának pillanatában, hogy a régi rendszer eladósodása helyére új eladósodás álljon, így a piacgazdasági átmenet veszteségei előbb-utóbb megjelentek új eladósodásban. (6-8. ábra) Bár az 1990-es évek közepétől egészen 2002 közepéig a politikai erők konszenzusa alapján az államadósság csökkentését tűzte ki a gazdaságpolitika, és ebben jelentős sikereket is ért el Magyarország az 1996–2002 közötti időszakban, ez a hallgatólagos megállapodás később felbomlott. A 2002 és 2010 közötti szakaszban, ami tehát a piacgazdasági átmenet két évtizedének közel felét fedi le időben, ezt a konszenzust felborították, és Magyarország újból az egyidejű eladósodás útjára lépett az államadósság, a külső adósság, a devizahitelek, a háztartások és ennél kisebb mértékben a vállalati szektor terén. 6-8. ábra. Piaci átmenet: fonák fordulatok és felemás reformok – 1 Állami tulajdon

Külföldi tulajdon

Állami monopólium

Magánmonopólium

Állami nagyvállalatok túlsúlya

Globális nagyvállalatok túlsúlya

Régi eladósodás

Új eladósodás

Rejtett munkanélküliség

Nyílt munkanélküliség

Duális magyar gazdaság

Duális hazai gazdaság

Pazarló tervgazdálkodás

Pazarló piacgazdaság

Forrás: saját szerkesztés

Az 1990 és 2010 közötti új demokratikus politikai rendszer azt is megengedte, hogy az 1990 előtti rejtett munkanélküliség nyílt munkanélküliséggé alakuljon. Itt nem a jelenség – tehát hogy a korábbi rejtett, vállalaton belüli munkanélküliség piaci munkanélküliséggé alakult – a hiba,

— 189 —

Első rész

Válságból válságba

hanem az, hogy nem tompította ennek nagyságát és mélységét. Az 1990 előtti rendszer jelentős vállalaton belüli munkanélküliséggel dolgozott, munkahely volt, de munka nem, így a valós munkanélküliség rejtve maradt. Az 1990 utáni rendszerben közel másfél millió munkahely szűnt meg az 1990-es évtized első felében, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a fenntartható gazdasági felzárkózást két évtizedre. A korábbi, kapun belüli munkanélküliségből nem mindenki vált statisztikai értelemben munkanélkülivé az 1990 utáni rendszerben, ugyanis a gazdaságpolitika hallgatólagosan lehetővé tette, hogy több százezer ember kilépjen a munkaerőpiacról, és korhatár alatt vagy rokkantnyugdíjjal inaktívvá váljon. Ennek egyik következménye az volt, hogy nagyszámú munkaerő-tartaléktól fosztotta meg magát a magyar gazdaság, a másik pedig, hogy a nagyszámú ellátotthoz kapcsolódó szociális kiadások túlzott terhet raktak a költségvetés vállára. Néhány évre lehetett, két évtizedre már nem lehetséges építeni arra a munkaerőpiacra, amelyre jelentős nagyságrendű és mélységű egyensúlytalanságok voltak jellemzőek. Nem csupán a foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok voltak negatívak, hanem a mélységi és szerkezeti megoszlások is kedvezőtlen tendenciákat mutattak. Megengedte továbbá a politika egy olyan gazdasági képlet működését, amely a gazdasági növekedést egy duális szerkezetre hagyta. Az 1990 előtti rendszerben ez egyrészt az állami nagyvállalatok és megszülető új magánvállalkozások kettősségét jelentette. Másrészt a gazdasági ágazatok szerint modern, de a gazdasági ágazatokon belüli termelékenységi és innovációs szintet tekintve duális gazdaság működését jelentette. Az 1990-es évek elejétől igen gyorsan egy új duális szerkezet alakult ki Magyarországon, amelyben a magas termelékenységgel és innovációs képességgel működő külföldi tulajdonú szektor és az ettől messze elmaradó teljesítményt mutató hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalati szektor kettőssége jellemezte a gazdaságot.

— 190 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

1990 és 2010 közötti időszakban a sikertelen magyar felzárkózási kísérlet végig egy lábon állt: a fejlett, magas tőkehányaddal, magas képzettségű munkaerővel és innovációs képességgel működő exportszektorra épült a felzárkózási kísérlet. A magyar gazdaság mély dualitása eleve korlátozta a növekedés képességét és a felzárkózás esélyét. Azt is megengedte az 1990 és 2010 közötti demokratikus magyar politika – az 1998–2002 közötti szakaszt kivéve –, hogy a korábbi, 1990 előtti pazarló tervgazdaság helyére egy pazarló piacgazdaság lépjen. A hibás politika téves gazdaságpolitikákban jelent meg, ezek rossz növekedési szerkezetet hoztak, mert a növekedés nem érte el a munkaerőpiac egyensúlytalanságait kiváltó munkavállalói csoportokat, és végül elszalasztotta a rövid időszakokban beinduló gazdasági felzárkózást, mert mögötte a szükségesnél gyengébb volt a társadalmi felemelkedés. Munka nélkül nem lehet tömeges társadalmi felemelkedés, anélkül nincs olyan erős és tagolt középosztály, amelyre épülne a sikeres gazdasági felzárkózás. A gazdasági felzárkózás végül társadalmi felemelkedést hoz, de ez megakad, ha már a legelejétől nem indítja be a társadalom egyre nagyobb csoportjainál az egyéni, családi és csoportos felemelkedést. Minél fejletlenebb egy gazdaság, annál nagyobb az esélye a gyors növekedésre. A magyar gazdaság 1990-ben a közepesen fejlett európai országokhoz tartozott, a gazdasági felzárkózás Európán belül történhetett, így a fejlett európai országokhoz történő felzárkózás egy fejletlen pozícióból, tehát a felzárkózáshoz szükséges gyors gazdasági növekedés szempontjából kedvező helyzetből indult. A magyar gazdasági visszaesés a XX. század sokkjaihoz képest az 1990-es évtized első felében nem volt súlyos, messze elmaradt az első világháború, az 1929–1933-as nagy világgazdasági válság, valamint a második világháború által okozott gazdasági veszteségektől. (6-9. ábra)

— 191 —

Első rész

Válságból válságba

6-9. ábra. Az egy főre jutó GDP arányában kifejezett gazdasági fejlettség és a gazdasági növekedés kapcsolata 16

−2 −4

−2

Magyarország 0

5 000

10 000

1970-es évek

15 000

20 000

1980-as évek

25 000

30 000

1990-es évek

35 000

−4 40 000

2000-es évek

Forrás: Penn World Table, Világbank, WDI-adatbázis

Mindazonáltal a 1990-es évek első felének belső gazdasági sokkja jelentős volt, a korábbi állami vállalatok tömeges eltűnése és egy új, tömeges, nyílt munkanélküliség megjelenése, valamint a foglalkoztatási szint történelmileg páratlan zuhanása jelzik a belső sokk erejét. Az 1990 és 2010 közötti időszak sikertelen felzárkózási kísérlete szempontjából nem jelentett problémát az sem, hogy a beinduló gazdasági növekedés rendre a folyó fizetési mérleg hiányával járt együtt, mert ez a sikeres felzárkózási kísérletek jelentős részére igaz volt. Az ikerdeficit fellépése, tehát az egyidejű magas folyó fizetési mérleg és államháztartási hiány okozta a felzárkózás megtorpanását azon keresztül, hogy egyensúlyi kiigazítást tett szükségessé, ami a hibás gazdaságpolitikák miatt egyszerre járt növekedési és foglalkoztatási áldozattal. A foglalkoztatási áldozat 1995–1996-ban, majd 2006–2010-ben mélyítette az 1990-es évek elején kialakult munkaerőpiaci egyensúlytalanságokat. (6-10. ábra) — 192 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

6-10. ábra. A gazdasági növekedés és a folyó fizetési mérleg egyenlege közötti kapcsolat

Folyó fizetési mérleg egyenlege (GDP%)

−5

−10

−15

−20

−25

−30

−15

−10

−5

0 GDP-növekedés

−30

Forrás: IMF-IFS, WDI

A két évtized során hibásnak bizonyult növekedési képlet nem azért volt hibás, mert a folyó fizetési mérleg hiányát okozta (ez a felzárkózó országoknál általános jelenség), hanem mert emellett a költségvetés egyensúlyát sem tartotta szem előtt, azaz ikerdeficitet okozott, miközben nem kezelte az alacsony foglalkoztatási szintet. Hosszabb időszak átlagában a gazdasági növekedés és a költségvetési egyenleg között pozitív kapcsolatot találunk. (6-11. ábra)

— 193 —

Első rész

Válságból válságba

6-11. ábra. A gazdasági növekedés és a költségvetési hiány közötti kapcsolat (az 1963 és 2012 közötti ötéves periódusokban)

Költségvetési hiány a GDP arányában

−5

−5 ESA deficit kritérium

−10

−15

−20 % −10

−5

−20 25 %

Átlagos GDP-növekedés Forrás: IMF-WEO, WDI

Ez részben abból adódhat, hogy a költségvetésben automatikus stabilizátorokat épít be a gazdaságpolitika, másrészt a költségvetési bevételek prociklikussága is oka lehet. A pozitív kapcsolat azt jelenti, hogy magasabb növekedési ütem mellett könnyebb fenntartani a költségvetési egyensúlyt a magasabb bevételeknek köszönhetően. A magyar gazdaságpolitika tehát azért ütközött a két évtized során mindvégig a „növekedés vagy egyensúly” képletének falába, mert gyenge volt a növekedési teljesítmény. Ez a lehetségesnél és szükségesnél alacsonyabb költségvetési bevételt, tehát szinte folyamatosan magas költségvetési hiányt eredményezett, ezért a költségvetés oldaláról növekedési impulzusokat nem lehetett adni. Amennyiben egy kormány mégis megpróbálta, mint 2002 és 2006 között (Hornok – Jakab – Kiss, 2008), az még hátrányosabb következményekkel járt. Először ugyan a magas költségvetési deficit növekedési többletet hozott –, láttuk, hogy a ma-

— 194 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

gyar gazdaság növekedési üteme történetileg ekkor haladta meg a legnagyobb mértékben a német gazdaság növekedési ütemét –, emögött azonban valamennyi gazdasági szereplő eladósodása állt, ami egy idő után egyensúlyi kiigazítási igényt teremtett. A kiigazító intézkedések pedig a kezdeti pozitív impulzusnál is nagyobb növekedési és foglalkoztatási áldozattal jártak. Kisebb mértékben ez a stop-and-go ciklus többször megtörtént a 2010-et megelőző két évtizedben. (6-12. ábra) 6-12. ábra. A GDP-arányos költségvetési egyenleg alakulása Magyarországon 6

% A 2011-ben érvényes ESA módszertan szerinti egyenleg

6 4 2

−2

−4

−6

−8

−10

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Forrás: Eurostat

A gazdaságpolitika által vállalt magas államháztartási hiány megugró államadósságot eredményezett, míg a vállalatok és a háztartások beruházásai és fogyasztása mögött mindkét szektor bankrendszer felé történő eladósodása húzódott meg. Látható, hogy a magyar gazdaság az 1990 és 2010 közötti évtizedekben azért nem volt képes kiaknázni a gazdasági felzárkózás forrásait, mert nem tudott élni a költségvetés növekedést támogató eszközével, ahogy nem tudott élni a folyó fizetési

— 195 —

Első rész

Válságból válságba

mérleg-hiányának felzárkózást segítő eszközével sem.27 Ennek két oka van: hibás növekedési szerkezetben próbált felzárkózni és időnként túlzásba vitte mindkét forrás használatát. A duális, tehát gyenge növekedési szerkezethez azok a piaci átmenet során végrehajtott fonák fordulatok és felemás reformok vezettek el, amelyek egy korábbi, rosszul működő gazdasági rendszer helyére egy máshogy, de hasonlóan alacsony hatékonysággal működő rendszert állítottak. Ha a korábbi, túlnyomóan állami tulajdon helyére egy, a hazai és külföldi tulajdont egyensúlyban tartó tulajdonosi szerkezet épül fel, akkor minden bizonnyal a magyar gazdaság foglalkoztatási szintje nem zuhant volna olyan mélyre, majd gyorsabban emelkedett volna felfelé (amint azt a 2010 utáni kedvező folyamatokban látjuk). Ha az állami monopóliumok helyére nem épülnek magánmonopóliumok, akár külföldi, akár belföldi tulajdonban, akkor a piaci egyensúly nem bomlott volna fel: nem lett volna folyamatosan erős inflációs nyomás a magyar gazdaságban. Ha az állami nagyvállalatok túlsúlyára épülő gazdasági szerkezetből nem vezetett volna egyenes út a globális nagyvállalatok túlsúlya felé, hanem a hazai mikro-, kis- és középvállalatok szám szerinti döntő súlyuk mellé a gazdasági teljesítmény szerinti súlyt kapnak, akkor a növekedés szétterült volna a teljes magyar gazdaságban. A másik ok a két pénzügyi növekedési forrás, a költségvetési kiadások és a deficites fizetési mérleg időnkét túlzott „használata” a növekedés gyorsítására, illetve a korábbi növekedési ütem fenntartására. Ha a gazdasági növekedéshez a balliberális kormányok nem használtak volna 2002 és 2010 között az eladósodáshoz vezető gazdaságpolitikai eszközöket – ezek közül is talán a leghátrányosabb az államadósság elfutása és a devizahitel-állomány felépülése –, akkor az adósságállomány-szintek lényegesen alacsonyabbak lennének mind a külső adósság, mind az államadósság, mind a magánadósságok terén, ezzel a potenciális növekedési ütem is magasabb lehetne.

Lásd például Obstfeld – Rogoff (1996) 7. fejezetét.

— 196 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

A társadalmi átmenet sem sikerült Magyarországon Az 1990 és 2010 közötti két évtizedben Magyarország olyan piacgazdasági átmenetet hajtott végre, amely nem hozott érzékelhető felzárkózást a legfejlettebb európai gazdaságokhoz. Ebben döntően a piacgazdasági átmenet időszakában használt gazdaságpolitikák a ludasak. Ezek mögött téves politikai és kormányzati „mozgástér” húzódik meg annak függvényében, hogy a politikai tényezők el tudták-e érni, vagy sem a gazdasági felzárkózáshoz és társadalmi felemelkedéshez vezető gazdaságpolitikák alkalmazását a regnáló kormányoktól. 6-13. ábra. Társadalmi átmenet: fonák fordulatok és felemás reformok – 2 Igazságtalan társadalom

Igazságtalan társadalom

Bezáródó mobilitás

Gyenge földrajzi mobilitás

Széttartó területi különbségek

Rossz fizikai és lelki állapot

Gyenge fizikai és lelki állapot

Szabadság-hiány

Biztonság-hiány

Rossz közhangulat

Társadalmi elégedetlenség

Forrás: saját szerkesztés

Az 1998–2002 közötti rövid időszak kivételével a kormányok valójában nem alapvető felhatalmazásuk szerint működtek: a társadalmi felhatalmazás a demokratikus berendezkedésben munkalehetőségre és társadalmi felemelkedésre szólt. A kormányok úgy vélték, hogy felhatalmazásuk a gazdasági felzárkózást segítő gazdasági növekedésre szól, amely majd automatikusan megteremti a tömeges társadalmi felemelkedést. (6-13. ábra)

— 197 —

Első rész

Válságból válságba

A sikeres gazdaságtörténeti példák Európában egy másik korszakhoz, az 1945 és 1990 közötti korszakhoz kötődnek. Ekkor valóban számos sikeres gazdasági felzárkózás és társadalmi felemelkedés történt Európában: ezt élték át a bajorok és a svábok, az osztrákok és a skandinávok, az északolaszok és a katalánok. 1990 előtt azonban nem csupán a volt szocialista országokban, hanem a globális térben, ezen belül Európában is jelentős változások mentek végbe a gazdasági felzárkózás környezetében. Európában is egy új, neoklasszikus liberális közgazdasági gondolat vette át a gazdaságpolitikai iránytű szerepét a korábbi szociális piacgazdasági gondolattól. A váltás átrendezte az állam és a piac szerepét, alapvetően változtak az „erőegyensúlyok”. A korábbi évtizedek sikeres európai felzárkózásaiban mindenhol az államok játszották a főszerepet, az állam jelentős, sőt döntő gazdaságfejlesztési, tulajdonosi és foglalkoztatási feladatokat vállalt magára. A gazdasági felzárkózással lépést tartott a tömeges társadalmi felemelkedés, mert erre a szociális piacgazdasági modell tudatosan vigyázott. Azért is lehetett sikeres a gazdasági felzárkózás, mert tömeges társadalmi felzárkózással járt együtt. A növekedés magas foglalkoztatás és bővülő fogyasztói jövedelmek mellett épített az európai gazdasági integrációra, de a meghatározó a belső piac állandó bővülése volt. Az 1980-as évtizedben megrendült a szociális piacgazdasági modell, az állam szerepe csökkent és a piac szerepe nőtt: már nem kapcsolódott szorosan egymáshoz gazdasági felzárkózás és tömeges társadalmi felemelkedés. Az 1990-es évtized magyar piaci átmenete számára ez jelentős fordulatot hozott: természetes volt, hogy a piacot kellett elsődlegesnek tekinteni az állammal szemben, hiszen a történelmi feladat a piacgazdaság kiépítése volt, de az új iránytű kötelező használata következtében az államnak már lényegesen kisebb szerepet szántak, mint a korábbi európai sikerpéldákban. 1990 után a kormányzatoknak adott hibás gazdaságpolitikai mozgástér nem követelte meg a foglalkoztatási szint állandó emelését, a munkanélküliségi ráta leszorítását, a piacképes tudás és képzettség tömeges megszerzését. — 198 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

Az 1990 és 2010 közötti évtizedekben – egy rövid időszakot kivéve – valójában demokratikus deficit halmozódott fel Magyarországon, mert a kormányzó politikai elit az államot és állami intézményeket, a kormányzást és a gazdaságpolitikát nem a választók érdekében használta fel. Valójában minden kormány a sikeres gazdasági felzárkózásra és a tömeges társadalmi felemelkedésre kapott felhatalmazást. Ezek kimondva, kimondatlanul egyensúlyban lévő pénzügyeket, dinamikus gazdasági növekedést és az egyensúly felé elmozduló munkaerőpiacot, valamint a piaci egyensúlyt jelző alacsony inflációt jelentettek volna. A két évtized döntő többségét azonban egyensúlytalanság jellemzi. A munkaerőpiac egyensúlytalansága a két évtized egészét jellemzi, a kereslet-kínálat piaci egyensúlytalansága a magas infláció miatt ugyancsak szinte a teljes időszakot jellemzi. Hasonlóan végig jellemzi ezt a két évtizedet az államháztartási egyensúly hiánya és rövid, dinamikus növekedési szakaszok, valamint gyenge vagy visszaeső gazdasági teljesítmény váltakozása. 6-14. ábra. A növekedés exponenciális jellege miatt minden százalékpont számít => sohasem késő reformokba kezdeni 200

200

190

180

170

160

150

140

0,2%=>~10%

130

140 130 120

110

100

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

120

Év Forrás: MNB

— 199 —

Első rész

Válságból válságba

Az 1990 és 2010 közötti két évtizedben a hibás politika, a demokratikus deficit és ezek nyomán a sikertelen gazdaságpolitikák következtében Magyarország jelentős gazdasági növekedéstől esett el. A gazdasági növekedés exponenciális jellege miatt minden tized százalékpont számít a későbbi időszak növekedési gazdasági teljesítménye, életszínvonala és felzárkózási teljesítménye szempontjából. Lehet, hogy egy évi néhány százalékponttal alacsonyabb növekedés az adott évben elfogadhatónak vagy épp csak kerekítési hibának tűnik, ám állandósulása már néhány évtized alatt jelentős fejlettségbeli eltéréseket okozhat. (6-14. ábra) 6-15. ábra. Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP Lengyelországban és Magyarországon 35 000

GDP PPP

35 000 30 000

25 000

20 000

15 000

10 000

5 000

1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016 2018

30 000

Lengyelország

Magyarország

Megjegyzés: 2019-re becsült adat. Forrás: IMF WEO, 2019. október

A lengyel és a magyar gazdaság 1980 és 2019 közötti tényleges és várható teljesítményének összehasonlítása, tehát 39 év GDP-növekedési ütemeinek összehasonlítása azt jelzi, hogy egy relatíve rövid időszak

— 200 —

6. fejezet

Az átmenet válsága

gazdaságpolitikai hibái milyen gyorsan változtatnak egy ország növekedési és versenyképességi helyzetén. (6-15. ábra) A lengyel gazdaság messze a magyar gazdasági teljesítményszint alatt teljesített az 1980-as évtizedben, sőt az 1990-es évtized közepéig is hasonló trend érvényesült: Magyarország jobb gazdasági teljesítményt ért el, mint Lengyelország. A váltás valamikor az 1990-es évtized közepén jött, attól kezdve változó mértékben ugyan, de a lengyel gazdaság jobb teljesítményt mutat, mint a magyar. Az óriási változás azonban 2005 körül következik be: az évtized közepétől a lengyel gazdaság kitör felfelé, míg a magyar gazdaság egy ideig még szerény mértékben növekszik, majd erőteljes visszaesést mutat, és a növekedési teljesítmény terén egészen 2011-ig messze elmarad a lengyeltől. Az 1990-es évtized közepén már látható a trendforduló, amelytől kezdve jobb a lengyel növekedési teljesítmény a magyarnál. Ez a két ország kétfajta gazdaságpolitikájához kötődik. A magyar gazdaságpolitika a piaci átmenetet sokkterápiával irányította, egy gyors és nagy áldozatokkal járó teljes tulajdonszerkezeti, piaci, gazdaságszerkezeti átmenetet hajtott végre. Lengyelország a sokkokat elkerülő vagy simító, az egyensúlyokra és a növekedésre figyelő gazdaságpolitikát követett az 1990-es évtized első felében. Magyarország sokkterápiával, Lengyelország egy fokozatosan alkalmazkodó gazdaságpolitikával hajtotta végre a piaci átmenetet az 1990-es évtized első felében. Ennek következménye a növekedési trendváltás 1995-ben, ez a kétfajta gazdaságpolitika jelentkezik a jobb lengyel növekedési ütemben. Hasonló, de még radikálisabb és kedvezőtlenebb növekedési trendváltás történik a két gazdaság között 2005-ben, amikor a lengyel gazdaság a korábbi növekedési ütemét emelve meredeken felfelé, a magyar gazdaság még a korábbi szerény növekedési ütemét sem tartva lefelé fordul az egy főre jutó GDP-teljesítmény terén. Hasonlóan az 1995-ös

— 201 —

Első rész

Válságból válságba

első lengyel–magyar növekedési trendfordulóhoz, ez sem egyetlen év terméke. Az 1995-ös első növekedési trendváltás is a megelőző néhány év, akkor az 1990-től induló piacgazdasági átmenet következménye, a 2005-ös trendváltás is a 2004-es uniós csatlakozás körüli évek gazdaságpolitikai különbségeit tükrözi. Egészen pontosan tükrözi a 2002-től elromló magyar gazdaságpolitika következményeit, hiszen három év alatt jelentkeztek a 2002 közepén azonnal elrontott magyar gazdaságpolitika kedvezőtlen hatásai: felborult az államháztartás egyensúlya, megugrott az államadósság és a külső adósság, megindult a devizahitelállomány felépítése, alacsony szinten stagnált a foglalkoztatás, és megtört a beruházási lendület, csökkent mind a tényleges, mind a potenciális növekedési ütem. A vizsgált évtizedek során kétszer fordult ellenkező irányba a lengyel és a magyar gazdasági növekedés, nyomában az egy főre jutó gazdasági teljesítmény: 1995-ben és 2005-ben. Mindkét esetben nem egyetlen év okozta a trendváltást, hanem a megelőző három-négy év eltérő teljesítménye. A két gazdaság és a két ország jelentős mértékben azonos feltételek között működött, ezért a politika és a gazdaságpolitika eltéréseihez kell kötnünk az eltérő növekedési teljesítményt, valamint a két növekedési trendfordulót.

— 202 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája Magyarország 2010-re többszörös válságba került. Ebben jelentkezett a 2008 utáni globális pénzügyi válság magyar változata, a 2006 és 2008 közötti első sikertelen válságkezelés kudarca, hatottak a 2002 és 2006 között elrontott gazdaságpolitika következményei, továbbá az 1990 és 2010 közötti húsz év hibás piaci átmenete is mélyítette a válságot. Egyszerre volt nyílt költségvetési és pénzügyi válság, rejtett gazdaságszerkezeti válság, a felzárkózás és felemelkedés megtorpanása miatti társadalmi válság, a 2002 és 2010 közötti két politikai ciklus kudarca miatt nyílt politikai válság, az 1990 és 2010 közötti időszakot jellemző demokratikus deficit miatti rejtett politikai válság – miközben a mélyén valójában egy erkölcsi válság húzódott meg. Ennek a válságnak a kezelésére kellett stratégiát kidolgozni.

A stratégia kiindulópontjai, értékei és célkitűzései Először kezelni kellett a költségvetési és pénzügyi válságot, ezért a kormány első intézkedéseivel megállította a 6–7%-os költségvetési hiány felé vezető pénzügyi és gazdasági folyamatokat. Az összetett válság a két évtizedes hibás gazdaságpolitika következménye is volt, ezért egy alapjaiban új gazdaságpolitikát jelentett be a kormányzat. Ennek lényege az volt, hogy a gazdaságpolitika nem csak két pilléren, az egyensúlyon és növekedésen áll: harmadik pillére a foglalkoztatási szint emelése és a munkanélküliségi ráta csökkentése. A válságkezelési stratégia elemeként az új kormány világossá tette, hogy a kétharmados politikai felhatalmazást strukturális reformok elindítására használja fel. A válságkezelési stratégiának ez a pontja talán a leglényegesebb, mert nem csupán a pénzügyi egyensúly rövid távú helyreállítását célozta meg. A hosszú távon fenntartható pénzügyi — 205 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

egyensúlyt a foglalkoztatás bővítésével, a növekedés újraindításával és az egyensúlyhoz szükséges strukturális reformok végrehajtásával képzeli el. Az azonnali strukturális reformokkal olyan mélyreható változásokat kívánt elérni a kormány a gazdaság meghatározó területein, melyek révén már az adott négyéves politikai ciklus végére kialakul a foglalkoztatás magasabb szintjére és az újrainduló növekedésre alapozható fenntartható pénzügyi egyensúly. A válságkezelési stratégia kiaknázta azt a közgazdasági felismerést, hogy az 1990 és 2010 közötti gazdasági felzárkózási kudarc mögött az „egyensúly vagy növekedés” hibás képlete áll. Új felismerésként szerepet kapott a stratégiában, hogy a költségvetési bevételeket új adószerkezettel kell támogatni. A felismerés középpontjában az állt, hogy a munkahelyteremtés és munkavállalás, valamint a beruházások és tudástőke felhalmozásának ösztönzése érdekében csökkenteni kell a jövedelmeket terhelő adókat, miközben a költségvetési egyensúly biztosításához a jövedelemadók helyére fogyasztási és forgalmi adókat kell állítani. A válságkezelési stratégia nélkülözhetetlen elemként tartalmazott egy teljes körű adóreformot. Később kiderült, hogy ez döntő szerepet kapott a sikerben, ahogy ennek hiánya is döntő eleme volt a korábbi kiigazítási programok kudarcának. Része volt a 2010 közepén meghirdetett válságkezelési stratégiának az is, hogy azonnal kezelni kell a korábbi eladósodási folyamatokat, először meg kell állítani, majd le kell építeni a korábban felhalmozott adósságokat. Világos volt, hogy azonnal meg kell állítani a háztartások devizában történő eladósodását. A 2002 és 2010 között felhalmozódott adósságok leépítése szükséges volt az államadósság biztonságos finanszírozhatóságához. A lakossági devizahitel-állomány leépítésére is szükség volt, a magas adósságszolgálati terhek korlátozták a családok fogyasztását, és a GDP mintegy 60%-át kitevő lakossági fogyasztás újabb leépülése esetén reménytelen lett volna a foglalkoztatási szint emelése és a munkanélküliségi ráta csökkentése. — 206 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

A stratégia többi eleméből következik az is, hogy a sikeres adóreformhoz fenn kellett tartani a lakossági és közösségi fogyasztási szintet, hiszen az új adórendszer központi eleme a forgalmi és fogyasztási típusú adókból származó költségvetési bevételek emelése. Nem lehetett volna úgy áttérni az új adórendszerre, ami a költségvetési egyensúly helyreállításához nélkülözhetetlen volt, hogy közben zuhan a lakossági és közösségi fogyasztás, tehát az e területekről származó adóbevétel. A válságkezelési stratégia további elemeként egy korábbi sikereket hozó gazdasági szakaszhoz történő visszatérést is meghirdetett a kormány: az 1998 és 2002 között formálódó magyar modell értékeihez és megoldásához is visszakanyarodott az új gazdaságpolitika. Végül a válságkezelési stratégia döntő eleme volt, hogy csak olyan gazdaságpolitikai eszközöket szabad alkalmazni, amelyek elkerülik a megszorításokat, ezzel fenntartják a politikai stabilitást. A válságkezelés gazdaságpolitikai programja mellett volt még egy, már társadalmi válságkezelési program is. A kormány nyílttá tette, hogy egy új társadalomfilozófia alapján politikai kormányzást folytat. Ez azon alapul, hogy a liberális társadalompolitikai rendszer helyére nemzeti társadalompolitikai rendszer lép, új alkotmányra épül a jogrend, a gazdaságban cél a teljes foglalkoztatás, a gazdaságpolitikában a társadalmi igazságosság és a versenyképesség összekapcsolódik, a társadalomszervezés alapja az emberi méltóság tisztelete és a kölcsönös felelősségvállalás politikája. Az új társadalomfilozófia és az új gazdaságpolitika összekapcsolódik: mindkettő középpontjában az a felismerés állt, hogy minden teljesítmény csakis versenyben és munkából születik, ezért a gazdaságpolitika a verseny mellett a munkát emeli a középpontjába. Ebből következően a gazdaság, a társadalom és az állam működését munkaközpontúvá kell alakítani. A válságkezelési stratégia részeként kimondtuk: a gazdaságpolitika elsőrendű célja az, hogy Magyarországon egy évtizeden belül 1 millió új, adózó munkahely jöjjön létre.

— 207 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A megszorítások elkerülése és a politikai stabilitás fenntartása A válságkezelési stratégia arra épült, hogy egyszerre kezeljen egy pénzügyi-költségvetési válságot, valamint egy több évtizedes gazdasági és társadalmi válságot. Ebből következett, hogy csak olyan gazdaságpolitikai eszközöket lehet alkalmazni, amelyek megőrzik a politikai stabilitást. Politikai stabilitás azért kellett, hogy a kulcsszerepet vivő strukturális reformokat elindíthassa a kormány, de főként ahhoz, hogy végig is lehessen vinni őket. A strukturális reformok az elején több költséget jelentenek, mint amen�nyi eredmény származik belőlük, de már két-három éves, különösen négy-hat éves időhorizonton ez megfordul: az eredmények meghaladják a ráfordításokat. A strukturális reformokhoz azonban társadalmi és politikai stabilitás kell, ezek hiányában parlamenti demokráciában nem lehet folytatni és végigvinni a szükséges átalakításokat. A szerkezeti reformokhoz a politikai ciklus egésze szükséges. Abban az esetben azonban, ha felbomlik a társadalmi és politikai stabilitás, a gazdaságpolitika új képletének egyetlen elemét sem lehet alkalmazni: a strukturális reformok leállása automatikusan lefékezi a foglalkoztatás bővülését, tartós stagnálást okoz, ezzel nem jönnek létre a fenntartható egyensúly gazdasági és pénzügyi forrásai. A válságkezelési stratégiából ered az a döntés, hogy a 2008 őszén kötött IMF–EU-megállapodást nem érdemes új megállapodással folytatni, mert az IMF logikája – mint azt utólag az európai tapasztalatok mutatták – nem engedi meg a sikeres válságkezelést. Ennek oka az, hogy mind az IMF, mind az Európai Bizottság hibás válságkezelési stratégiát alkalmazott azokban az országokban, amelyek IMF–EU-védőhálót kaptak. Ezek az országok költségvetési megszorításokra épülő, a fenntartható egyensúlyt nem helyreállító, a növekedést

— 208 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

beáldozó és politikai instabilitással járó megszorító politikát követtek28. Látható ez az eurozónában alkalmazott megszorító gazdaságpolitikák szerkezetéből. Az Európai Bizottság vagy/és IMF által irányított tagállami gazdaságpolitikákban helyet kapott a nyugdíjcsökkentés, az adók emelése és az újabb privatizáció. Egyes helyeken emelték az ingatlanadót, másutt csökkentették a családtámogatásokat, lefaragták a támogatási kiadásokat, a közszféra béreit csökkentették, a lakástámogatásokat mérsékelték, és több más olyan lépést tettek, amelyek együtt a válságkezelésre szorult eurozóna-tagállamokban felborították a társadalmi és politikai stabilitást. (7-1. ábra) 7-1. ábra. Megszorítások az eurozónában

NYUGDÍJCSÖKKENTÉS GYÓGYSZERTÁMOGATÁSOK MÉRSÉKLÉSE

PRIVATIZÁCIÓ EGÉSZSÉGÜGYI KIADÁSCSÖKKENTÉS LEÉPÍTÉS A KÖZSZFÉRÁBAN SZŰKÜLŐ MUNKAVÁLLALÓI JOGOK INGATLANADÓ ÁFAEMELÉS

CSALÁDTÁMOGATÁSOK CSÖKKENTÉSE

EMELKEDŐ TB-JÁRULÉK

SZJA-EMELÉS

JÖVEDÉKI ADÓ EMELÉSE

CSÖKKENŐ OKTATÁSI KIADÁSOK

SZŰKÜLŐ CSALÁDI ADÓKEDVEZMÉNY NYUGDÍJKORHATÁR EMELÉSE

MUNKANÉLKÜLISÉGI ELLÁTÁS SZŰKÍTÉSE

NYUGDÍJAS ADÓKEDVEZMÉNYEK CSÖKKENTÉSE LAKÁSTÁMOGATÁSOK MÉRSÉKLÉSE

A KÖZSZFÉRÁBAN BÉRCSÖKKENTÉS

IMF-MENTŐCSOMAG

ADÓSSÁGÁTRENDEZÉS

Forrás: NGM

megszorításokon alapuló gazdaságpolitikák eredménytelenségéről lásd House és A szerzőtársai 2017-es tanulmányát.

— 209 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A 2011 és 2013 között érvényesített, eurozónán belüli válságkezelési stratégiák mindegyike jelentős költségvetési megszorításokra épült. Olaszországban GDP-arányosan 4%, Írországban 5% megszorítás következett be, Portugáliában és Spanyolországban mintegy 6%-os GDP-arányos államháztartási megszorítást érvényesítettek, és Görögországban a GDP közel hatodát elérő költségvetési átrendezést, kiigazítást, valójában megszorítást alkalmaztak. A mediterrán eurozóna-tagállamokban azonban a költségvetési megszorítási politika nem hozott eredményt: magasak maradtak a költségvetési hiányok, az államadósságok is magas szinten ragadtak, miközben jelentős társadalmi és politikai árat fizettek az egyoldalú, hagyományos megszorító költségvetési politikáért. (7-2., 7-3. ábra) 7-2. ábra. Megszorítások az eurozóna egyes országaiban (2011 és 2013 között, a GDP-arányában) 0

−2

−4

−6

−8

−10

−12

−14

−16

Olaszország

Írország

Spanyolország

Portugália

Görögország

−16

Forrás: Európai Bizottság, Report on Public finances in EMU 2013, European Economy, 4/2013 (115. oldal)

Minden válságkezelési stratégia abból indul ki, hogy fenntartható egyensúlyt és tartós növekedést kizárólag mély és sikeres strukturális reformok révén lehet elérni. Az eurozóna válságkezelése azonban nem — 210 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

ismeri fel azt az összefüggést, hogy ehhez időre van szükség, legalább egy politikai ciklusra, tehát fenn kell tartani a társadalmi és politikai stabilitást. A stabilitás fenntartásához tartózkodni kell a megszorító eszközöktől, mert azok foglalkoztatási, fogyasztási és beruházási áldozattal járnak. Csökkenő foglalkoztatási szint és növekvő munkanélküliségi ráta, visszaeső fogyasztás és beruházás mellett nem lehet véghezvinni a strukturális reformokat, azok lefékeződnek, majd visszafordulnak a politikai és társadalmi stabilitás hiányában. Ez történt a többi uniós tagállamban. 7-3. ábra. A bajba került eurozóna-tagállamok államadósságának alakulása a GDP arányában 190

190

Írország Olaszország

Görögország Portugália

2019

2018

2017

2016

2015

30 2014

30 2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

110

2006

110

2005

130

2004

130

2003

150

2002

150

2001

170

2000

170

Spanyolország

Forrás: Eurostat, Európai Bizottság

2010 közepén világossá vált, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság csak abban az esetben áll egy magyar válságkezelés mögé, ha az erősen megszorító gazdaságpolitikára épül, így a magyar gazdaságpolitika magára maradt. Európai partnerei nem fogadták el a logikát, mely szerint a strukturális reformokhoz politikai stabilitás — 211 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

kell, ehhez társadalmi béke, amelyet megakadályoz és felbont egy megszorító gazdaságpolitika.

Belső és külső húzóerő nélkül kellett kezelni a válságot A magyar válságkezelésnek azzal kellett szembesülnie, hogy a globális és európai gazdaságban a válságkezelés időszakában nem várható fellendülés, az általános konjunktúra valószínűleg nem tér vissza, a magyar válságkezelés nem számíthat külső húzóerőre. Helyes feltételezésnek bizonyult, hogy a 2009-es jelentős gazdasági visszaesést követően egy helyreállítási ciklus következik be 2010-ben a világgazdaságban és a fejlett európai országokban, azonban ez 2011 közepén már egy újabb dekonjunktúra felé vette az irányt. (7-4. ábra) 7-4. ábra. Konjunktúraindikátorok alakulása felvevőpiacainkon 6

Egyenleg

OECD CLI (felvevőpiacaink súlyozott átlaga) Ifo (jobb tengely) Forrás: OECD, Ifo

— 212 —

2019

2018

2017

2016

2015

−40

2014

−8

2013

−30

2012

−6

2011

−20

2010

−4

2009

−10

2008

−2

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

Külső húzóerők mellett belső motorra sem számíthatott a válságkezelés. A gazdasági, munkaerőpiaci és az egyensúlyi trendek alakulását jelentősen befolyásoló hazai fogyasztást sem lehetett élénkíteni, melynek oka a háztartások igen jelentős eladósodási szintje volt. A háztartások eladósodási szerkezete nagyobb terhet jelentett a családi fogyasztás számára, mint a vállalati eladósodás terhe a vállalati beruházások számára, mert a magas devizahitel-arány miatt a családoknál a magasabb adósságszolgálat terhe mögött nem volt természetes fedezet, devizajövedelem. (7-5. ábra) 7-5. ábra. A háztartások és nem pénzügyi vállalatok GDP-arányos eladósodottsága a hitelintézeti szektorral szemben 2010-ben 200

% Club Med

V-6

180

200 180

Háztartások

Vállalati szektor

Svédország

Dánia

Norvégia

Finnország

Észtország

Lettország

Litvánia

Portugália

20 Spanyolország

Olaszország

Görögország

Ausztria

100

Szlovénia

100

Csehország

120

Szlovákia

140

120

Lengyelország

160

140

Magyarország

160

Csoportátlag

Megjegyzés: 2010. év végére vonatkozó adatok, Norvégia esetén 2013. év vége (korábbi adat hiányában) Forrás: Eurostat

Sem a háztartások, sem a vállalatok részéről, sem a fogyasztás, sem a beruházások részéről nem lépett fel gazdaságélénkítő tényező, ezért a gazdaságpolitika egyetlen tényezőre koncentrált: megelőzni a fogyasz— 213 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

tás újabb zuhanását, ezzel megteremteni egy későbbi beruházási fellendülés belső környezetét. A régióban a magyar háztartások eladósodása nem volt számottevően magasabb, mint a többi gazdaságé, itt azonban a háztartások eladósodási szerkezete volt nagyságrendileg kedvezőtlenebb: a devizahitelek magas aránya, a lejárati szerkezet és az eladósodás jellege miatt. Utóbbi ingatlanberuházásokhoz köthető, döntően devizahitel-felvétellel járó lakossági eladósodást jelent: az ingatlanberuházások dekonjunktúrában egyáltalán nem, de még konjunktúra esetén sem automatikusan teremtik meg a felvett hitelek visszafizetésének forrását. Ha a családok a vállalkozói és tudástőke bővítésére, személyes és családi programokhoz vettek volna fel még akár devizahitelt is, akkor a magas teher mögött előbb-utóbb vállalkozói jövedelem és a magasabb tudásszint révén előálló magasabb kereset állt volna. A vállalatok a régiós szinthez képesti magasabb eladósodása azt jelentette, hogy ugyan állt bevétel az adósságtörlesztési kötelezettség mögött, azonban egy külső és belső konjunkturális ciklus idején a beruházások tervezésekor kalkulált bevételek és profit nem valósult meg. A 2010 közepén összeállított válságkezelési stratégia azzal is számolt, hogy a 2002 és 2010 között felhalmozott lakossági hitelállomány szintje, forrásszerkezete és a felhasználás jellege miatt felhalmozott adósságok leépítése tartósan visszafogja a fogyasztás bővülését. A magyar gazdaság az uniós tagállamok közül az egyik legnagyobb mértékű lakossági eladósodást mutatta a 2001 és 2008 közötti konjunkturális szakaszban, ezért várható volt, hogy ezt csak egy hasonlóan hos�szú, 7-8 éves adósságleépítési szakasszal lehet kiegyenlíteni. Valóban, a magyar gazdaságpolitika hibái miatt a lakossági hitel/GDP mutató 30%-kal nőtt a 2001 és 2008 közötti időszakban – a régiós országok között a legmagasabb, a legnagyobb mértékű eladósodás történt, ráadásul a legrosszabb szerkezetben. Hatására már a 2008-as őszi globális pénzügyi válság előtt megkezdődött a családok alkalmazkodása: csökkentették a fogyasztást. (7-6. ábra)

— 214 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

7-6. ábra. A lakossági hitel/GDP mutató változása a válság előtt és a fogyasztás válságot követő helyreállása 15

15 SE

10 5

5 UK

−5

SI IT

−10 −15 −20

LT NL RO

−10

PT HU HR 30

−5

EE LV

−10

% (fogyasztás változása 2008 II. né. és 2014 I. né. között)

−15

% (hitel/GDP változása 2001 és 2008 között) Forrás: Eurostat

A magyar háztartások már 2008 előtt jelentős mértékű fogyasztáscsökkenést szenvedtek el, a felhalmozott magas és hibás szerkezetű adósság (és a költségvetési kiigazítás) már a válság előtt csökkentette a fogyasztás szintjét. A 2010 közepén megfogalmazott válságkezelési stratégia már számolt azzal, hogy a 2008-as válság előtti magas terheket jelentő lakossági eladósodás nem csupán a válság előtt, hanem a válságot követő években is erőteljes fogyasztásleépítéssel jár majd a háztartásoknál. Új gazdaságpolitikát kellett tehát követni 2010 közepétől, amely ezt az automatikusan végbemenő lakossági pénzügyi alkalmazkodási folyamatot nem terheli további alkalmazkodási kényszerrel, hiszen egy új megszorító gazdaságpolitika minden bizonnyal a fogyasztás zuhanását okozta volna a háztartások körében. Ezt célozta a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása. Ez évi mintegy 300-400 milliárd forint – évtizedekkel később rendelkezésre álló – lakossági jövedelem felhasználását hozta előre, miközben az egykulcsos adóreform — 215 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

a lakosság rendelkezésére álló jövedelmet több mint 300-400 milliárd forinttal bővítette. A sikeres magyar válságkezelés titka 2010 után az volt, hogy egyszerre volt képes javítani a költségvetés helyzetét és a háztartások pénzügyi helyzetét. A háztartások felé jövedelmet engedett ki a 16%-os egykulcsos családi adózás révén, de a bevételi oldalon új forrást talált, a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításából származó jövedelmet. Emellett az új forgalmi-fogyasztási adónemek és az adóreform más elemei is új forrást hoztak a költségvetési konszolidáció számára29. Kényes egyensúlyt kellett fenntartania a gazdaságpolitikának, mert a háztartások részére átengedett költségvetési bevételeket olyan bevételi forrásokkal kellett kiegyenlítenie, amelyek közben nem hatnak negatívan sem a fogyasztásra, sem a beruházásra. A nyugdíjpénztári rendszer átalakítása egyértelműen ilyennek tekinthető, azonban az új közteherviselés keretében bevezetett bankadó és válságadók, valamint a többi különadó sem lehetetlenítette el a vállalatok vagy/és a háztartások beruházási tevékenységét, bár egyes ágazatok esetében idő kellett az alkalmazkodáshoz. Ennek oka éppen a korábban kialakult nagyfokú eladósodottság és annak szerkezete. Vélhetően a bankadó nélkül sem hiteleztek volna többet a hitelintézetek sem a vállalatoknak, sem a lakosságnak, mert egyik szektor sem bővítette volna a tényadatokhoz képest erőteljesebben a beruházásait, egyszerűen azért, mert nem egy új adósságfelhalmozás, hanem a korábbi adósságok leépítési szakaszában volt mindkét szektor.

A külső adósság csökkentésének lehetőségei 2010 közepén a gazdaságpolitika kereste azokat az adósságleépítő eszközöket, amelyek egyszerre csökkentik Magyarország külső sérü29

z adórendszer növekedésbarát átalakításáról lásd bővebben Prammer 2011-es taA nulmányát.

— 216 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

lékenységét, és nem hatnak negatívan a belső fogyasztásra, valamint a beruházásokra. A külső adósság gyors leépítése azért nem volt járható, mert ennek reálgazdasági ára lett volna: az adósságleépítés erőltetése minden bizonnyal addicionális beruházás és fogyasztáscsökkenéssel jelentkezett volna (Catão – Milesi-Ferretti, 2013). A nettó külső adósság valamely szektor mérlegalkalmazkodása mellett tud csökkenni, amely reálgazdasági áldozattal jár együtt. A nettó külső adósság adott szintje mellett az egyes szektorok, tehát az állam, a vállalati szektor és a háztartások csak egymás rovására tudják csökkenteni külső adósságukat: minden esetben egy zéró összegű játszma esetén valakinél, valamelyik szektornál negatív hatással járt volna a gazdasági tevékenységre. A bruttó külső adósság csökkentésére volt mozgástér a gazdaságpolitika számára. A gazdaságpolitika azzal számolt, hogy a belföldi szereplők fokozottabb állampapír-kereslete és a külföldiek alacsonyabb állampapír-állománya révén mérséklődik a külső függőség. Az is az előnyök közé tartozik, hogy az ország kockázati megítélése szempontjából kiemelkedően fontos mutató javul a bruttó külső adósság csökkentésével, ami nemzetközi pénzpiaci értékelés szempontjából kedvező. Az alacsonyabb bruttó adósság az ország bruttó finanszírozási igényének csökkenésével is jár, s ez csökkenti az ország sérülékenységét, pénzpiaci oldalról pedig fenntartja a strukturális reformok véghezviteléhez szükséges társadalmi és politikai stabilitást (Lane – Milesi-Ferretti, 2007). A bruttó külső adósság csökkenése külföldi követelések leépítésével is elérhető, ehhez a gazdaságpolitika és a monetáris politika összehangolására van szükség. A hazai szereplők közül devizatartaléka révén a jegybank rendelkezik a legnagyobb mértékű külföldi eszközzel. 2004 és 2011 között folyamatosan nőtt a döntően devizatartalékból álló külföldi eszköz. A devizatartalék az IMF–EU-megállapodás eredményeképp rendelkezésre álló 19 milliárd eurós keretösszeg következtében emelkedett, de a külföldi eszközök növekedése mellett a bruttó külső adósság is növekedett. Az állam devizatartozásainak visszafizetésével, valamint a 2014-es jegybanki Önfinanszírozási program által kitűzött belföldi forintfinanszírozás növelésével csökkenni tudott az ország brut— 217 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

tó külső adóssága. Ezek a műveletek ugyanakkor a jegybanki tartalékokat is mérsékelték, a nettó külső adósság tehát nem változott. (7-7. ábra) A devizatartalék mellett 2004 és 2009 között folyamatosan nőtt a bankok külföldi eszköze is. A 2008-as válságot követően azonnal megindult a belföldi szektorok mérlegalkalmazkodása, ennek hatásaként 2009 és 2014 között folyamatosan csökkent a magyar bankrendszer külföldi eszközállománya. Az elmúlt években ugyanakkor a nettó külső adósság csökkenésének irányába hatott, hogy emelkedett a bankok külföldi eszköze. 30 7-7. ábra. A gazdaság szektorainak külfölddel szembeni adósságjellegű követelései 40

Mrd EUR

2019

2018

2017

5 2016

5 2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Állam külföldi eszköze (devizatartalék) Bankok külföldi eszköze Nem banki magánszektor külföldi eszköze Megjegyzés: Az adatgyűjtés megváltozása miatt a nem banki magánszektor külföldi eszközeinek idősorában 2008-ban törés történt. Forrás: MNB

z MNB Fizetési mérleg jelentései (közte a 2016. márciusi) a tárgyalt időszak folyaA matairól is bővebb betekintést nyújtanak.

— 218 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

A bruttó külső adósság mérséklésének további módja lehet a lakosság külföldi eszközeinek belföldre csatornázása. A 2008-as válság éles határvonalat húz a harmadik szereplő, a nem banki magánszektor külföldi eszközállományának alakulásához a válság előtti és a válságot követő években. Míg a 2004 és 2007 közötti szakaszban folyamatosan és jelentősen nőtt a reálgazdasági szereplők, tehát a nem banki magánszektor külföldi eszközállománya, addig 2008-tól a külföldi eszközfelhalmozás jóval visszafogottabbá vált. A nem banki magánszektor külföldi eszközállományában meghatározó a lakosság szerepe, amely a közvetve birtokolt eszközöket is figyelembe véve összesen a GDP 7%-ának megfelelő külföldi eszközt tart. Ez jelentős eszközállomány, amelyben közvetlenül és közvetetten (befektetéseken keresztül) birtokolt eszközök egyaránt jelentkeznek. (7-8. ábra) 7-8. ábra. A lakosság közvetlen és közvetett pénzügyi eszközei 2014 második negyedévének végén 120

GDP%

100

GDP% Egyéb

Egyéb

Külföldi eszközök Készpénz

Közvetett külföldi eszközökkel

Közvetlen állampapír

Készpénz

Befektetési jegyek

Közvetett állampapírokkal együtt

Biztosító, nyugdíjpénztár Közvetett vállalati eszközökkel együtt Részesedések

120

100

Közvetett banki követeléssel együtt

Bankbetét, banki kötvény

0 Külföld

Állam

Részesedések

Banki követelések

Megjegyzés: A pénzügyi számlákkal összhangban a lakosság egyéb pénzügyi eszközei között van elszámolva a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása miatt keletkezett követelés. Forrás: MNB

— 219 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A 2010 közepén indított válságkezelő stratégia a nettó külső adósság csökkentésével is számolt, de a bruttó külső adósság leépítéséhez képest lassabb, időben hosszabb horizonton. Magyarország külső finanszírozási képességének növelése és nettó külső adósságának csökkentése a külkereskedelmi többlet növelésével érhető el a legegyszerűbben. Ehhez a magas finanszírozási képesség mellett a külföldi működőtőkebefektetések beáramlására, a hazai szereplők exportképességének erősítésére és természetesen külső konjunktúrára van szükség. Nehezebb, de mindenképpen alkalmazandó eszköz a folyó fizetési mérlegen belül a jövedelemegyenleg hiányának csökkentése. Magyarország jövedelemegyenlege a válságkezelés éveiben kedvezőtlen volt, a GDP arányában 6–7%-os hiányt mutatott, ami jelentős mértékű forráskivonást jelentett évente a magyar gazdaságból. A jövedelemegyenleg magas hiánya egyszerre jelzi a reálgazdaság és a pénzügyi rendszer kezdeti gyengeségeit. A jövedelemegyenleg hiányában a korábbi két évtized alatt beáramló külföldi működő tőke profitkiutalása is megjelenik. Ezt érdemes két csoportba sorolni: a belföldi monopóliumok körében szerzett külföldi tulajdonra és a vállalati szektor zömében exportkapacitásait létrehozó külföldi befektetésekre. Míg az első egyértelműen negatív eleme a jövedelemegyenleg hiányának, addig a második a gazdasági felzárkózás forrása. A kormány új gazdaságpolitikája számolt azzal, hogy akkor lehet csökkenteni a magyar gazdaság jövedelemegyenlegének hiányát, ha a belföldi monopóliumok körében termelt magas profittömeg csökken, illetve a belföldi monopóliumokon szerzett külföldi tulajdon részaránya csökken, e kettő révén csökken a profit kiutalása. Magyarország nettó külső adósságának csökkentéséhez azonban nem csupán a bruttó külső adósság csökkentése, valamint a monopolterületeken elért magas profittömeg csökkentése, illetve profittranszfer mérséklése járul hozzá, hanem az is, ha az állampapírokat alacsonyabb hozammal vásárolják meg a pénzpiaci befektetők. Ez a lehetőség már 2010 közepén is megnyílhatott volna, ha az MNB akkori vezetése és a kor— 220 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

mány között jó együttműködés alakul ki. Ebben az esetben a jegybank akkori vezetése valószínűsíthetően nem emelte volna 7%-os szintre az alapkamatot, ami tovább növelte a fizetési mérleg jövedelem-egyenlegének hiányát. A magasabb alapkamat végiggyűrűzött – ez a monetáris transzmisszió hatása – a rövid állampapírhozamokon, valamint a bankszektor betéti és hitelkamatain, s mindezek hatottak a közép- és hosszú lejáratú állampapírhozamokra is, emelve azok szintjét. Végül Magyarország nettó külső adósságát a külföldi működőtőkebeáramlás erősítésével is csökkenthetjük, ezért a válságkezelési stratégia kezdettől fogva épített a globális gazdaság szereplőinek magyarországi befektetéseire.

A munkaerőpiaci szerkezet átalakítása A magyar munkaerőpiac hármas tagozódásából – belföldi piacra terméket és szolgáltatást előállítók, globális integrációban részt vevők és a helyi piacon nem adózó tevékenységgel részt vevők és munkanélküliek – következett a válságkezelési stratégia foglalkoztatási eleme. Ennek középpontjában az a felismerés állt, hogy kizárólag abban az esetben lehet 2020-ig egymillió új munkahelyet teremteni Magyarországon, ha olyan foglalkoztatási stratégia érvényesül, amely a munkaerőpiac valamennyi nagy csoportjának alternatívát ad a munkavállalásra. A globális cégcsoportoknál a dolgozók esetében a külföldi működőtőke-beruházások növelése jelenti a megerősített foglalkoztatási lehetőséget. A hazai piacra termelő adózó mikro-, kis- és középvállalati körben a fogyasztási zuhanás megelőzése, valamint a fokozatosan javuló hazai konjunkturális helyzet erősíti meg a korábbi munkahelyi pozíciókat, nyit új munkavállalási lehetőségeket. A nem adózó helyi piacon működő, illetve munkanélküliként regisztrált munkaerő számára az adórendszeren belüli kedvezmények, valamint az adórendszer fehérítési eszközei hoznak új lehetőséget. A munkaerő — 221 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

piacról már kiszorult munkanélküliek csoportjainak először a közmunka teremthet új munkahelyet. Ehhez olyan adóreform vezet el, amely kezeli a munkaerőpiac strukturális munkanélküliségét. A magyar munkaerőpiac egyaránt tagolt a piacok felől – globális, európai és regionális piac, valamint hazai piac és helyi piac – és a munkavállalók helyzete felől. (7-9. ábra, valamint lásd még a 5-13. ábrát.) Az általános végzettséggel nem rendelkező munkavállalói csoport, a nők és az 50 feletti munkavállalói csoport esetében a nemzetközi, ezen belül az európai és a regionális munkanélküliségi szintekhez képest lényegesen alacsonyabb volt az aktivitási és foglalkoztatási ráta. Olyan foglalkoztatáspolitikára és adóreformra volt szükség, amely elsősorban a munkaerőpiac torzulásait kezeli: kiemelten nyújt munkalehetőséget a munkanélküliség által legerőteljesebben sújtott munkavállalói csoportoknak. 7-9. ábra. A munkanélküliségi ráta alakulása a 15–64 évesek között 22

EU-átlag

Magyarország

Megjegyzés: Négy negyedéves mozgóátlag. Forrás: Eurostat

— 222 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Club Med

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

2010 közepén az új gazdaságpolitika és a válságkezelés igénye szembesült azzal a helyzettel, hogy az Európai Unió tagállamaiban mért foglalkoztatási szintek közül a legalacsonyabb jellemzi a magyar gazdaságot. Ezen belül az alacsony foglalkoztatás és a magas munkanélküliség strukturális okai a meghatározóak. A válságkezelési stratégia középpontjába állított új gazdaságpolitikai képlet – foglalkoztatás bővülése + újraindított növekedés = fenntartható egyensúly – első és legfontosabb elemeként bővíteni kellett a foglalkoztatást, ehhez azonban strukturális reformokra volt szükség. Itt kapcsolódik össze a válságkezelési stratégia és az új társadalomfilozófia. Mindkettő középpontjában a munka, tehát a foglalkoztatási szint emelése és a munkanélküliségi ráta csökkentése áll. A válságkezelési stratégiában fel kellett oldani egy elvi ellentmondást, amely a politikai stabilitás megőrzése, az új társadalomfilozófia és az új egyensúlyt helyreállító gazdaságpolitika között feszült. Úgy kellett helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt, hogy közben fennmaradjon a politikai stabilitás, mert így lehetett végigvinni a strukturális reformokat. A három célt egyszerre kellett elérni, mert az uniós válságkezelések és a 2006–2010 közötti két sikertelen magyar egyensúlyi kiigazítás általános tapasztalata az volt: ha bármelyik cél nem teljesül, a másik kettő is veszélybe kerül. Munkaerőpiaci eredmények nélkül nem lehet fenntartani a politikai stabilitást, enélkül nem lehet végigvinni a szerkezeti átalakításokat, ezek nélkül nem tartós az egyensúlyi kiigazítás. A három cél egyidejű eléréséhez meg kellett akadályozni a fogyasztás zuhanását, ezért sem lehetett megszorító programot követni. Mind a három cél teljesítéséhez közben egyszerre kellett új perspektívát nyitni a külföldi befektetőknek, a hazai mikro-, kis- és középvállalatoknak, valamint a közmunkák révén e két szektorban nem foglalkoztatható munkavállalói csoportoknak.

— 223 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

7-10. ábra. A foglalkoztatási ráta alakulása képzettség szerinti bontásban (2013) %

Szlovákia Litvánia Csehország Lengyelország Magyarország Horvátország Bulgária Lettország Szlovénia Észtország Írország Belgium Görögország Finnország Ciprus Olaszország Románia Franciaország Spanyolország Luxemburg EU28 Svédország Ausztria Málta Egyesült Királyság Németország Dánia Portugália Hollandia

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

alacsony

közép

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

magas

Forrás: Eurostat

Magyarországon a munkaerőpiaci tartalékok jelentős része az alacsony képzettségű munkavállalói csoportokban, illetve a munkaerőpiacról kiszorult csoportoknál jelentkezik. A litván, szlovák, lengyel, cseh és horvát munkaerőpiacokhoz hasonlóan a magyar munkaerőpiacon is az alacsony képzettségűek körében a legmagasabb a munkanélküliség, s egyúttal a legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta. Ez munkaerőpiaci tartalékot is jelent, tehát a válságkezelési stratégiának ezek után már csupán azokat az eszközöket kellett megtalálnia, amelyek az alacsony képzettségű munkavállalói és potenciálisan munkát vállaló csoportokban közmunkák révén bővítik a foglalkoztatást. (7-10. ábra) A válságkezelési stratégia számolt azzal, hogy az alacsony képzettségűek körében bővülő foglalkoztatás termelékenységi áldozattal jár: átváltás van az alacsony hozzáadott értéket előállító alacsony képzettségű munkavállalók többletfoglalkoztatása és a termelékenységi szint változása között. Minél kevesebb alacsony hozzáadott értékű árut elő— 224 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

állító alacsony képzettségű munkaerőt alkalmaz egy gazdaság, annál magasabb munkatermelékenységet érhet el és fordítva. (7-11. ábra) A magyar válságkezelési stratégia középpontjában álló új gazdaságpolitikai képlet, ezen belül a foglalkoztatásbővítési cél szempontjából azonban érdemes volt vállalni a termelékenységi áldozatot egy magasabb foglalkoztatási szint érdekében. Még akkor is, ha a magasabb foglalkoztatáshoz átmeneti ideig közmunkákon keresztül vezet az út. Ez már az új gazdaságpolitikával összhangban álló új társadalomfilozófiából következik, amelynek középpontjában a munka áll a munkanélküli juttatások helyett. 7-11. ábra. A termelékenység és a reál munkaköltségek alakulása a versenyszektorban 8

Reál munkaköltség Forrás: KSH-adatok alapján MNB-számítás

— 225 —

Termelékenység

2019

2018

2017

−6

2016

−6

2015

−4

2014

−4

2013

−2

2012

−2

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

Válságkezelés monetáris politikai fordulat nélkül Magyarország 2010 közepén sajátos gazdaságpolitikai dilemmával szembesült. 2008 után valamennyi válságkezelésre kényszerült globális gazdaság – az angolszász országoktól az eurozónán keresztül a japán gazdaságig – minden esetben monetáris politikai fordulatot vett igénybe a válságkezeléshez. A jegybankok a válságkezelésre vállalkozó globális gazdasági szereplők többségénél a kormányoktól függetlenül működnek, de a kormányok által követett gazdaságpolitikát és a jegybankok által alkalmazott monetáris politikát a válságkezelés érdekében összehangolták. (7-12. ábra) 7-12. ábra. A fejlett gazdaságok alapkamatainak alakulása 7

EKB

Fed

Forrás: Bloomberg

— 226 —

BoE

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

2010 közepén világos volt, hogy Magyarország egészen sajátos helyzetben kényszerül válságkezelésre: a jegybank nem támogatja a kormány által meghirdetett gazdaságpolitikát, nem vesz részt a válságkezelésben, és nem tér el a korábbi ortodox, hagyományos monetáris politikától. A költségvetési konszolidációt tehát monetáris politikai fordulat nélkül kellett sikerre vinnie az országnak. 2008 után számos válságkezelésre vállalkozott fejlett piacgazdaság élvezte az adott országok jegybankjainak belső monetáris fordulatát: az angolszász jegybankoktól az Európai Központi Bankon át a japán jegybankig a központi bankok széleskörűen nem hagyományos, új monetáris eszközöket alkalmaztak a kormányok válságkezelésének támogatására. 2010 közepén még nem látszódott, hogy a magyar jegybank támogatás helyett éppen a kormányzati válságkezelés ellenében hoz döntéseket (alapkamat-emelések), azonban a válságkezelés számára világossá vált: a magyar válságkezelésben 2013-ig nem lehetett összehangolni a gazdaságpolitika két fő ágát, vagyis a fiskális konszolidáció nem támaszkodhatott a monetáris politikai fordulatra. Az is látható volt 2010 közepén a válságkezelési stratégia kidolgozásakor, hogy ez az összhanghiány megjelenik majd a magyar reálgazdaság pénzügyi feltételrendszerének romlásában is. Ha a magyar jegybank a fiskális konszolidáció időszakában nem hajt végre monetáris politikai fordulatot, akkor bizonyosan nem csökkenti historikusan a legalacsonyabb szintre az alapkamatot, ahogy azt tették a globális gazdaság nagyobb és kisebb jegybankjai, ennek hatására azonban a fogyasztási és beruházási fordulathoz szükséges alacsonyabb kamatszintek sem alakulnak ki.

— 227 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

7-13. ábra. Új kihelyezésű vállalati hitelek kamatszintje Magyarországon és az eurozónában 18

2019

2018

2017

2 2016

2 2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

Magyarország 1 millió euro alatti Magyarország 1 millió euro feletti Eurozóna súlyozott átlag, 1 millió euro alatti Eurozóna súlyozott átlag, 1 millió euro feletti Forrás: MNB, EKB

Valóban, a magyar reálgazdasági szereplőknek, ezen belül is különösen a mikro-, kis- és középvállalatoknak a régiós és uniós versenytársakhoz képest lényegesen magasabb költséggel elérhető hitelezési feltételrendszerrel kellett végrehajtani az alkalmazkodást. Egymillió euro feletti hitelek esetében elsősorban a magas alapkamatok, a magas adósságszintek, a magas államadósság, a magas kockázati felár és a jegybanki árfolyam-politika következtében 2010 közepén jelentős különbség alakult ki az eurozóna és a magyar gazdasági szereplők által elérhető kamatszintek között. (7-13. ábra) Míg az eurozóna reálgazdasági szereplői 4% alatti átlagos kamatszinten érték el a kölcsönöket, addig a magyar vállalati szektor szereplői – az egymillió eurónál magasabb kölcsönöket – 6-8% közötti átlagkamattal érték el a pénzügyi konszolidáció első szakaszában. Ráadásul ez

— 228 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

egészen a jegybanki monetáris fordulat megindulásáig, tehát a 2012 augusztusától elinduló alapkamat-csökkentési ciklusig folyamatosan nőtt, s a magyar gazdaság szereplői 2012 közepén már csaknem 10%-os hitelkamatokkal szembesültek. Még ennél is nagyobb volt a kedvezőtlen rés az eurozóna és a magyar hitelezési feltételek között az egymillió eurónál kisebb kölcsönök esetében: itt 2010 közepén majdnem 10%-os hitelkamatokkal szembesültek a magyar piaci szereplők, miközben 4% körüli hitelkamatokkal élhettek az eurozóna piaci szereplői. Ez elsősorban a mikro-, kis- és középvállalati kört érintette kedvezőtlenül, éppen azt a vállalati kört, ahol a gazdaságpolitika szerette volna elérni a piaci típusú foglalkoztatás bővülését: az új munkahelyek a válságkezelés időszakában a felzárkózási feltételek, ezen belül a hitelfeltételek rendkívül kedvezőtlen jellege miatt a lehetségesnél lényegesen kisebb mértékben jöhettek létre. Még ennél is kedvezőtlenebb helyzet alakult ki a reálgazdasági szereplők számára a forint/euro árfolyam terén. 2010 közepére, tehát a válságkezelés indulásának pillanatára az átlagos forint/euro árfolyam a 2000. évi 260 forint/euróról, valamint a csatlakozás idején érvényesülő 250 forint/euro árfolyamról 280 forint/euro árfolyamszint közelébe emelkedett. Ez első pillantásra azt jelzi, hogy a magyar reálgazdasági szereplők az árfolyamon keresztül hirtelen támogatást kaptak egy exportorientált beruházási és üzleti politikához. Ezzel szemben, ha figyelembe vesszük a nominális euroárfolyam mögött a reáleffektív árfolyam alakulását – tehát az eurozóna és a magyar gazdaság közötti inflációs, egységnyi bérköltségbeli és termelékenységi különbséget is –, akkor a magyar reálgazdasági szereplők számára a valóságos, reáleffektív árfolyam 2008-ig folyamatosan felértékelődött. Ez már jelentős visszatartó erő volt a magyar reálgazdasági szereplők döntő többsége számára egy exportközpontú, tehát a külkereskedelmi mérleget javító és a GDP növekedését segítő, a foglalkoztatást bővítő üzletpolitika követésére, ami a válságkezelési stratégia szempontjából zárt el egy utat. (7-14. ábra)

— 229 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

7-14. ábra. A reáleffektív árfolyam felbontása 12

% A lértékelődés iránya

12 8

Termelői ár különbözet Reál eﬀektív árfolyam

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

-12

2008

-12

2007

-8

2006

-8

2005

-4

2004

-4

2003

2002

2001

2000

Nominál eﬀektív árfolyam

Megjegyzés: Reáleffektív árfolyam termelőiár-alapon. Forrás: MNB

A megfigyelt reáleffektív árfolyam nem támogatta kellő mértékben azokat a mikro-, kis- és középvállalatokat, amelyek a külső piacokra belépve exportközpontú üzletpolitikával és ezt alátámasztó beruházásokkal kalkuláltak. Ráadásul a magas jegybanki alapkamattal fenntartott relatíve stabil forintárfolyam hamis biztonságérzetet keltve hozzájárult a devizahitelezés széles körű elterjedéséhez és a gazdaság növekvő sérülékenységéhez. Figyelembe véve exportpiacaink válságot követő gyengélkedését és az időközben felépült devizaadósság mértékét, az árfolyam 2008 és 2010 között bekövetkező jelentős leértékelődése kevéssé tudta betölteni a kis, nyitott gazdaságokban várható gazdaságélénkítő szerepét. 2010 közepén mind a külső, mind a belső feltételek terén alig megoldható helyzet alakult ki a sikeres költségvetési konszolidáció, illetve válságkezelés szempontjából. Külső piacokról nem jött többletkereslet, nem volt lehetséges IMF–EU-megállapodást kötni annak megszo— 230 —

7. fejezet

A válságkezelés stratégiája

rítóprogram-kockázata miatt. Sőt, a belső felhalmozódott adósságok, a vállalati és háztartási adósságok, a kifejezetten hátrányos reáleffektív árfolyam és az eurozóna-versenytársakénál nagyságrendileg ros�szabb hitelfelvételi feltételek következtében nem lehetett egyetlen dinamizáló, a foglalkoztatást bővítő és növekedést támogató forrásra támaszkodni.

— 231 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika 2010-ben a magyar gazdaságpolitika visszatért a pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz. Ennek középpontjában az áll, hogy a munka, tőke és tudás (technológia) termel új értéket. Ezekkel szemben az újraelosztás – tehát amikor az állami költségvetésen keresztül az egyik társadalmi csoporttól (ahol érték jött létre) újraosztanak jövedelmet egy másik társadalmi csoporthoz (ahol nem jött létre új érték) – nem hoz létre új értéket, bár azok eloszlását közelítheti a társadalmi optimumhoz, ami hozzájárulhat a gazdasági potenciál jobb kihasználásához, és így új értékek létrehozásához. Ez igaz a munkaerőpiacon jelen lévő munkanélküli társadalmi csoportra, de nem igaz a gyermeket nevelőkre, hiszen ott új érték jön létre: a gyermek családi befektetés a jövőbe. Hasonló módon az inaktív társadalmi csoportokhoz tartozó nyugdíjasok esetében sem jelent újraelosztást az állami költségvetésen keresztül kifizetett nyugdíj, mert azt korábban a nyugdíjasok új értékként már megtermelték.

Visszatérés a pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz A pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz való visszatérés azt jelentette, hogy újból a munkahelyteremtésre kell koncentrálnia a gazdaságpolitikai eszköztárnak a szociális újraelosztás, ezen belül különösen a munkanélküliséggel kapcsolatos juttatások helyett. Ha a növekedés forrásait vizsgáljuk, akkor válik világossá az új gazdaságpolitika pragmatizmusa. A GDP növekedése a foglalkoztatás bővüléséből, a versenyképesség erősödéséből és a társadalmon belüli jövedelemelosztás arányosságából adódik. A foglalkoztatás bővülése mögött új érték előállítása áll. A versenyképesség erősödése mögött a munka által előállított új érték, — 232 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

az ebbe bekapcsolódó magasabb tőke és a korábbinál fejlettebb technológia, tudás működik. Az arányos társadalmi jövedelemeloszlás járul hozzá a gazdasági növekedéshez: minél szélesebb a társadalomban a megtermelt javakból származó jövedelmek eloszlása, annál erősebb a társadalom fogyasztási és beruházási képessége. (8-1. ábra) 8-1. ábra. A növekedés forrásai Versenyképesség

GDP

Foglalkoztatás

Jövedelemeloszlás

Forrás: Növekedéskutató Intézet

Az angolszász, az európai és az ázsiai felzárkózási modellek közös vonása, hogy három erőforrás játszik főszerepet a gazdasági növekedésben: a tudás bővülése, az új technológiák alkalmazása és a társadalmi tőke erősítése. A tudás bővítése az oktatás és a képzés szerepének átértékelését és átrendezését igényli, ezen belül az életen át tartó tanulás, (át)képzés kiépítése és a minőségi felsőoktatás megteremtése a legfontosabbak. Az új technológiák alkalmazása a növekedés legfontosabb látható forrása a gazdaságban, ezért a családok és a közösségek keretein belül, valamint az állami működés terén egyaránt gyorsítani és szélesíteni kell az új technológiák, innovációk elterjedését. A társadalmi tőke – az együttműködés egyének és közösségek között, az önbizalom, a közbizalom, az optimizmus, az erkölcs és a jó közhan— 233 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

gulat – a legfontosabb láthatatlan forrása a gazdasági felzárkózásnak és a társadalmi felemelkedésnek. Napjainkban pedig a korábbi évtizedek romboló szocializmusának messze ható következményeként a társadalmi tőkével való ellátottság lényegesen rosszabb, mint a pénzzel, hitellel, tulajdonnal, tehát az anyagi jellegű tőkejavakkal való ellátottság. Ha csak egy szűk társadalmi csoport élvezi a megtermelt új értékből származó új jövedelem hasznát, akkor ugyanebben a társadalmi csoportban bővül a fogyasztás és a beruházás, de annak mértéke messze elmarad a széles társadalmi csoportoknál létrejövő jövedelem fogyasztási és beruházási felhasználásától. Ha csak egy szűk társadalmi csoportban halmozódnak fel az új jövedelmek – ahogy az a mai amerikai gazdasági és társadalmi modellben történik –, akkor a fogyasztás már a luxusfogyasztás felé, a beruházások pedig a kincsképző befektetések felé tolódnak el. Mindkettő lényegesen kisebb mértékben növeli az adott gazdaság potenciális növekedési ütemét, sőt visszafogottabb fogyasztási és beruházási dinamikán keresztül mérsékli a foglalkoztatás bővülését is. A pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz való visszatérést jelzi az is, hogy az új kormány új gazdaságpolitikája azonnal lépéseket tett a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség csökkentése felé: azonnal bővítette a GDP növekedésének forrásait. Hasonló módon azonnal döntések születtek a jövedelemeloszlás aránytalanságainak mérséklésére: ez a kormányzati transzferekre épülő társadalmi újraelosztás szűkítését jelentette. E kettő erősítette a potenciális növekedés forrásait, azonban a foglalkoztatás bővítése először – közmunkákon keresztül – az alacsony képzettségű munkavállalói csoportoknál történt, ami először termelékenységi áldozattal járt. A pragmatikus gazdaságpolitikai gondolkodás szerint azonban ezt a rövid távú áldozatot érdemes meghozni egy hosszú távú nyereség érdekében, mert a foglalkoztatás bővülése és az arányosabb jövedelemeloszlás együtt magasabb fogyasztási, majd beruházási szintet eredményeznek: a rövid távú áldozatok után már 3–4 éven belül megteremtik a termelékenység emelkedésének tényezőit.

— 234 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

Ha a gazdasági növekedés forrásait mélyebben vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy egy gazdaság növekedési és jövedelemtermelési képességét a rendelkezésre álló reálvagyon (természeti erőforrások, infrastruktúra, gépek), az elérhető humántőke mennyisége és minősége, az alkalmazott technológiák és menedzsmentelvek színvonala mellett a társadalmi tőke és az intézményrendszer jellemzői is alapvetően befolyásolják. A nemzeti vagyonban természetesen egyszerre vannak fizikai elemek (természeti adottságok, tőkejavak, infrastruktúra-elemek, ingatlanok és más fizikailag is megragadható javak) és a humán erőforrások (a munkapiacon bevonható aktív népesség). A reál és a humán tőke termelési képességét és termelékenységét alapvetően befolyásolja az alkalmazott technológiai színvonal és a képzettség (a tudástőke körébe tartozó információk). (8-2. ábra) 8-2. ábra. A gazdasági növekedés forrásai

Jövedelem Reál és humán tőke Tudás, technológia és menedzsment képesség Társadalmi tőke

Forrás: Növekedéskutató Intézet

Mindezek alapján megfogalmazható a jelenlegi hazai gazdaság determináltságának alapvető logikája: a társadalmi tőke csapdája. A XXI. században a gazdasági siker már döntően nem gazdasági tényezőkön alapul, hanem az erkölcs, közbizalom, önbizalom, együttműködés, optimizmus, családi értékátadás, megbízhatóság társadalmi tényezőin. Gazdasági siker nélkül ezek fogynak, és a lelki-fizikai betegségek — 235 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

óriási gazdasági veszteséget okoznak. Szűkülő társadalmi tőkével nem lehet gyorsan növekedni: a kör bezárult. A magyar gazdaság problémáinak gyökere az volt, hogy mintegy egymillió adózó munkahely hiányzott a gazdaságból. Ez a lehetségesnél kisebb GDP-növekedési ütemet enged meg, ennek következtében a költségvetés elesik lehetséges és szükséges bevételeinek jelentős részétől: hol a növekedés, hol az egyensúly romlik el.31 (8-3. ábra) 8-3. ábra. A társadalmi tőke csapdája

Gyenge közösségek

Korlátlan egyéni érdekérvényesítés

Alacsony társadalmi tőke

Igazságtalan társadalom

Forrás: Cséfalvay–Matolcsy (szerk.), 2009

A 2002 és 2010 közötti hibás gazdaságpolitika bővítette ugyan a nemzeti vagyon ingatlan részét az új lakásépítéseken, lakásfelújításokon és üzleti célú ingatlanbefektetéseken keresztül, azonban ezt fenntarthatatlan finanszírozási szerkezetben tette meg, ráadásul olyan módon, ami nem eredményezte a termelékenység hosszabb távú növekedését. Hosszabb távon kedvezőbb nemzeti vagyonbővülést eredményezett volna az eladósodásból finanszírozott ingatlan és infrastrukturális beru-

témával részletesen foglalkozik Cséfalvay Z. – Matolcsy Gy. (szerk.) (2009), KoA pátsy S. (2011) és Kopp M. – Martos T. (2011).

— 236 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

házások helyett a humántőke mennyiségének és minőségének egyidejű bővítése. Ez azonban elmaradt. A 2002 és 2010 közötti magyar makrogazdasági adatok fokozatos és folyamatos romlása mögött egy további rejtett közgazdasági összefüggés is meghúzódik. A rendelkezésre álló reál és humán tőke mellett a társadalmi tőke is döntően befolyásolja a gazdasági növekedést. Ebbe a körbe olyan láthatatlan tényezők tartozhatnak, mint a társadalmi csoportok közötti bizalom, a családi kötelékek erőssége, a közösségek ereje, a pozitív és jövőben bízó gondolkodás, a kockázatvállalási hajlandóság és a közösségi érdekek egyéni érdekek elé helyezése stb.32 Ezen a téren következett be a legnagyobb mértékű romlás – gyarapodás helyett – a 2002 és 2010 közötti időszakban. Ez már megjelent a 2006 őszi politikai instabilitásban, megjelent a kormányzó politikai erő felé megnyilvánuló társadalmi bizalmatlanságban, tetten érhető volt az országot elhagyó és a 2004-es uniós csatlakozás előnyét kihasználó munkavállalói csoportok viselkedésében, valamint a fogyasztás és beruházás lehetségesnél kisebb dinamikájában. Magyarország valójában azért tért le az 1990-es évek végén már elindult felzárkózási pályáról, azért romlottak a régióhoz és a fejlett uniós gazdaságokhoz képest igen jelentősen a makrogazdasági mutatók, mert 2002 és 2010 között először megtorpant, majd zuhant a társadalmi tőke felhalmozódási trendje. 2005 első felében már megtört a beruházási trend, a 2006. szeptemberi első megszorító csomagot követően megtört a fogyasztási trend, a 2006. őszi politikai instabilitás nyílt törést hozott a társadalmi tőke felhalmozódásában, és 2008 őszén az Európai Unió tagországai közül Magyarország kért először IMF–EU-védőhálót. Ezek egyrészt forrásai, másrészt jelzői a társadalmi tőke negatív folyama32

bizalom szerepéről lásd például Akerlof, G. A. – Shiller, R. J. (2009): Animal SpiA rits: How Human Psychology Drives the Economy, and Why It Matters for Global Capitalism. Princeton University Press.

— 237 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

tainak, de okai is a társadalmi tőke szűkülésének a 2002–2010 közötti időszakban. Hasonló módon az 1990 és 2010 közötti, átmeneti két évtized során végig jellemző volt a társadalmi tőke lehetségesnél kisebb mértékű gyarapodása, mert végig – a rövid 1998–2002 közötti időszaktól eltekintve hibás gazdaságpolitika és hibás társadalompolitika érvényesült. A közbizalom és az üzleti bizalom valamennyi mutatója lényeges és negatív eltérést mutatott a két évtized során a régiós és uniós hasonló mutatókhoz képest: ez a társadalmi tőke hiányát jelzi. Még mélyebb rétegét érinti a gazdasági és társadalmi értékfelhalmozásnak az, ha a gazdasági növekedés forrásai közé a tudástőke mellett a társadalom rendelkezésére álló tehetségtőke felhalmozódását, valamint a gazdasági-társadalmi kapcsolatokat irányító erkölcsi normákat vizsgáljuk. Munka révén létrejött érték szükséges a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon bővüléséhez, a fizikai tőke felhalmozódása mellett tudástőke felhalmozódására is szükség van. Emellett van még két további, fizikailag szintén nem megragadható, láthatatlan forrása a gazdasági növekedésnek: a tehetség és az erkölcs. Minden gazdaság rejtett közgazdasági összefüggése az, hogy egységnyi tehetség ma sokszoros értéket állíthat elő minden korábbi társadalmi berendezkedéshez és gazdasági szerkezethez képest. Amikor a földre és a fizikai erőre alapozódott a gazdaság és a társadalom, akkor két gazdasági szereplő között a puszta fizikai erőkülönbség döntött: a föld és a lassan, de megújuló technológia mellett a fizikai erő döntő eleme volt a gazdasági érték felhalmozásának. A XX. század második felétől azonban már olyan gazdasági szerkezet alakult ki, amelyben két munkavállaló között nem a fizikai erő jelenti a különbséget, hanem a tudás és képzettség szintje, különösen pedig az ezek mellett a teljes életút során használt motiváció, egyes készségek és a tehetség. (Kopátsy S., 2011)

— 238 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

Ha a tehetséget nézzük, akkor már nem három-négyszeres különbség van két modern munkavállaló között a mai globális piacgazdaságban, hanem akár ezerszeres, milliószoros különbség is kialakulhat egy technológiai áttörést hozó felfedező és egy betanított munkát végző munkavállaló között. (Kopátsy S., 2011) Még fontosabb egy másik összefüggés: az iránytűként működő erkölcsi értékek alakulása. Ha a társadalom tagjai és a gazdaság szereplői a politika és a gazdasági elit működését nem tartják etikusnak, az láthatatlan módon rombolja a társadalmi tőke szövetét, bizalmatlanságot és az együttműködés rejtett visszavonását hozza gazdaságban és társadalomban egyaránt. (8-4. ábra) 8-4. ábra. Erkölcs-tudás-tehetség Erkölcs

GDP

Tudás

Tehetség Tudás

Tehetség

Erkölcs

Érték

Forrás: Kopátsy S. (2011), Növekedéskutató Intézet

Az 1990 és 2010 közötti időszakban végig jellemző volt az, hogy a társadalom tagjai és a gazdasági szereplők gyanakvással tekintettek az erkölcsi iránytűre: a politikai élet és a gazdasági elit szereplői nem élvezték az angolszász vagy skandináv értékrendben egyértelmű elismertséget,

— 239 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

támogatást a társadalom körében. Az 1990 és 2010 közötti időszakban rendszeresen elvégzett értékkutatásokból is látható, valamint a gazdasági konjunktúrát jelző mutatók is jelzik, hogy a társadalmi tőkét romboló erkölcsi értékrend megjelenik a két évtized versenytársakéhoz képest gyengébb gazdasági teljesítményében, valamint a 2004 utáni több százezres külföldi munkavállalásban. 2010 után azért is lehetett sikeres a konszolidáció és a stabilizáció, mert rejtett erkölcsi fordulat is végbement Magyarországon: már nem volt természetes a segély munka helyett, nem volt természetes a bankrendszer és a belföldi monopóliumok extraprofitja, nem volt fenntartható a tisztességtelen devizahitelezés, és többé nem volt természetes az, hogy a jegybank nem segíti a kormányzati gazdaságpolitikát.

Új gazdaságpolitika és új értékrend Nemzetek, országok, közösségek és cégek gazdaságtörténeti sikerei mélyén igen sok esetben a korábbi hátrányok későbbi előnyökké történő átalakítása állt. Japán 1950 és 1973 között nyersanyag és energiahordozó hiányában a korábbi iparosításra is építve sikeres gazdasági felzárkózást hajtott végre, amely éppen arra épült, hogy a felzárkózás forrásai közül kizárólag csak a munkaerő állt rendelkezésére. Ebből a hátrányos helyzetből kovácsolt előnyt az 1970-es évtized elejére. Hasonló módon később a négy ázsiai kistigris – Szingapúr, Hongkong, Tajvan és Dél-Korea – a nyersanyagok és energiahordozók, a természeti kincsek és az örökölt tőke teljes hiánya ellenére, valójában éppen ezért hajtott végre sikeres felzárkózást. Kizárólag a munkaerő, a tudástőke bővítése, a társadalom számára rendelkezésre álló tehetségek jó felhasználása, világos és elfogadott erkölcsi értékrend érvényesülése, valamint arányos jövedelemeloszlás vezettek sikerre. A társadalmi tőke felhalmozódása tette lehetővé a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem bővülését.

— 240 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

A sikeres európai felzárkózási példák, a bajor, sváb, tiroli, skandináv és katalán, az elmúlt két évtizedben pedig a balti, lengyel és szlovák sikertörténetek hasonló összefüggést mutatnak. Minden esetben hátrányos helyzetből indultak az adott országok, mert a gazdasági növekedés erőforrásai között nem számíthattak természeti kincsekre és örökölt tőkére. A tudástőke felhalmozását, a technológiák bevonását, a társadalmi tőke bővítését, a tehetségek jó hasznosítását és világos erkölcsi értékrendet használtak a sikerhez. Magyarország esetében a 2010 és 2030 közötti időszakban már építeni lehet erre az új szemléletre, amely megkeresi a hátrányokat, és azokból épít előnyt. A közepesen fejlett magyar infrastruktúrát uniós és külföldi befektetési forrásokból lehet fejlett infrastrukturális szintre hozni, ehhez erős beruházási dinamika tartozik, ami jó növekedési forrás. A magyar kis- és középvállalatok tőkeszegények, s ezért éppen ide érdemes csoportosítani az uniós források jelentős részét, amely révén erős vállalkozói dinamikát lehet állítani a gazdasági növekedés mögé. A magyar társadalom jövedelmi szintje alacsony, illetve a belső piac szűk, azonban az egyensúly helyreállítása és a gazdasági növekedés újraindítása után folyamatosan lehet számítani a korábbinál erősebb és jobb szerkezetű fogyasztási dinamikára: ez folyamatos forrása lehet a GDP növekedésének. (8-5. ábra) A gazdaságpolitika 2010-ben visszatért az 1998 és 2002 közötti gondolkodáshoz, amikor az első Széchenyi Terv keretei között a beruházási források felhasználásának iránytűje sikeresen érvényesült: az ország potenciális előnyeit kell valóságos előnyökké alakítani.

— 241 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

8-5. ábra. Hátrányok és előnyök Hátrány

Előny

Közepesen fejlett infrastruktúra

Erős beruházási dinamika

Tőkeszegény kisés középvállalkozások

Erős vállalkozási dinamika

Alacsony jövedelemszint, szűk belső piac

Erős fogyasztási dinamika

Regionálisan zárt gazdaság

Erős globális dinamika

Forrás: Növekedéskutató Intézet

Ezt a gondolkodást és közgazdasági szemléletet alig használta az 1990 és 2010 közötti időszak, különösen nem használta a 2002 és 2010 közötti hibás gazdaságpolitika. Az elrontott gazdaságpolitika szinte kizárólag az új eladósodást használta a növekedés forrásaként, és nem használta a földrajzi helyzetből, a hazai gyógyvízkincsből, a Kárpát-medencei magyar kisebbségekből és az innovációra alkalmas magyar gondolkodásból eredő potenciális előnyöket. Ha használta volna, akkor a 2004 és 2010 között időszakban az uniós források döntő többségét gazdaságfejlesztésre fordították volna az adott időszak kormányai, hiszen a gazdaságban lehet kihasználni a földrajzi helyzet, a gyógyvízkincs, a Kárpát-medencei egységes gazdasági teret megszövő vállalkozások és a kutatás-fejlesztés, innováció forrásait. A 2002 és 2010, valamint az 1990 és 2010 közötti időszak versenytársakhoz képest jelentősen elmaradó magyar gazdasági teljesítménye mögött rejtett módon az is meghúzódik, hogy Magyarország nem az előnyeire épített, nem kísérelte meg a potenciális előnyöket valóságos előnyökké változtatni, miközben hátrányait sem építette előnnyé. (8-6. ábra)

— 242 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

8-6. ábra. Potenciális és valóságos előnyök Hátrány

Előny

Földrajzi helyzet

Tranzitgazdaság

Gyógyvízkincs

Uniós gyógyturizmusközpont

Kárpát-medencei kisebbségek

Kárpát-medencei gazdasági háló

Magyar nyelv + gondolkodás

Innováció + gondolkodás

Forrás: Növekedéskutató Intézet

2010-ben a magyar gazdaságpolitika visszatért a pragmatikus gazdasági gondolkodáshoz, használta az 1998 és 2002 közötti sikeres felzárkózási receptet, de a leglényegesebb változás az volt, hogy új gazdaságpolitikai képletet állított fel. Az 1990 és 2010 közötti időszakban – egy rövid szakasztól eltekintve, amikor 240 000 új munkahely jött létre 1998 és 2002 között – a gazdaságpolitika végig egy leegyszerűsített, végül kudarcot hozó képletet használt. Ebben fordulópont az egyensúly volt, ezen belül is a költségvetési egyensúly, és eredménye a növekedés, a gazdasági felzárkózás. A neoliberális közgazdasági gondolkodás alapján már 1990 előtt felállították azt a magyarországi közgazdasági képletet, amely szerint először el kell érni az egyensúlyt, majd ezt követően az egyensúlyi pályán haladó magyar gazdaság automatikusan növekedési pályára áll, az egyensúly és növekedés megteremti a gazdasági felzárkózás és társadalmi felemelkedés lehetőségét. A logika azonban csak akkor működhetett volna, ha legalább a nyugat-európai, de inkább az angolszász és kelet-ázsiai foglalkoztatási szint jellemezte volna ebben a két évtizedben a magyar gazdaságot. Magas foglalkoztatási szint mellett igen, alacsony foglalkoztatási szint esetén nem működik az egyensúly = növekedés képlete, mert alacsony foglalkoztatás miatt a beinduló növekedés elrontja a költségvetési egyensúlyt. Ennek következtében költségvetési

— 243 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

kiadásokat csökkentő programot indítanak, ez elrontja a növekedést: kialakul a „se egyensúly, se növekedés” helyzete. (8-7. ábra) 8-7. ábra. A magyar gazdaságpolitika régi (1990–2010) és új (2010–) képlete

Gazdasági egyensúly

Foglalkoztatás bővülés Gazdasági növekedés

Társadalmi felemelkedés

Fenntartható egyensúly GDP növekedés

Gazdasági felzárkózás

Forrás: Növekedéskutató Intézet

Miért váltja ki az alacsony foglalkoztatási szint ezt a helyzetet? Ennek oka részben a jövedelem eloszlása: ha egy társadalomban a potenciális munkavállalói csoportok közül jelentős csoportok nem vesznek részt új érték alkotásában, tehát a költségvetésen keresztül folyó újraelosztásból származik a jövedelmük, akkor az olyan jövedelemeloszlást okoz, amely aránytalanná válik. Az aránytalan jövedelemeloszlás miatt erősödik a gazdasági növekedésből jelentős új jövedelemre szert tevő társadalmi csoportok döntően importtermékekre épülő fogyasztása: ez felborítja a külkereskedelmi egyensúlyt. Ha potenciális munkavállalói csoportok jelentős létszámban maradnak ki a megtermelt új jövedelemből, akkor ez a fogyasztási bázis szűkösségét okozza: jelentős társadalmi csoportok nem lépnek fel a belföldi piacon belföldi termékek és szolgáltatások vásárlóiként.

— 244 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

A magyar gazdaságban az 1990 és 2010 közötti évtizedekben 56 százalék körül volt a foglalkoztatási ráta a 15-64 év közötti népesség körében, miközben az EU tagállamok átlagos foglalkoztatási rátája 63 százalék, az Egyesült Királyságban 70 százalék volt (8-8. ábra). Ez a ráta a gyorsan felzárkózó kelet-ázsiai, ezen belül is a kínai gazdaságban 2010-ben a magyar foglalkoztatási rátához képest 23 százalékponttal volt magasabb a 15 éven felüli korosztály esetében,33 2010 után azonban Magyarországon az új gazdaságpolitikai intézkedések és a válságból való kilábalás következtében gyors ütemben emelkedni kezdett a foglalkoztatási ráta és 2019-re meghaladta a 70 százalékot. Ez lényegében megegyezik az EU átlaggal, de a legfejlettebb EU tagokban a foglalkoztatás még mindig magasabb (részben a részmunkaidő elterjedtsége következtében). 8-8. ábra. Foglalkoztatási ráta a munkaképes korú népesség arányában 80

1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Magyarország

Európai Unió

Egyesült Királyság

Megjegyzés: Egyes országok adatai nem elérhetőek a teljes időszakra. Forrás: Eurostat, KSH

Forrás: Világbank, +15 korosztály

— 245 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

Az alacsony magyar foglalkoztatási szint miatt a belföldön előállított termékek és szolgáltatások kínálata nem találkozott egy széles körű, munkajövedelemből származó kereslettel. Az importtermékekre, ezen belül a luxustermékekre a gazdasági növekedés szűk csoportjai többletkeresletet teremtettek, azonban ez kedvezőtlenül hatott a külkereskedelmi mérlegre. Az új gazdaságpolitika azonnal elindult a munkaerőpiacról kiszorult csoportok integrálása felé, először közmunkák révén, majd képzési programokkal támogatva a piaci munkavállalást. Az 1990 és 2010 között érvényesített hibás gazdaságpolitikai képlet nem számolt azzal, hogy akkor lehet tartós egyensúly, ha a gazdaság eléri legalább az európai uniós tagállamok átlagos foglalkoztatottsági szintjét. A fenntartható egyensúlyhoz egy fejletlen gazdasági szerkezetből indulva természetesen még az is szükséges, hogy ne egy jóléti államra hasonlító költségvetési újraelosztás, hanem a munkát és a tudástőke felhalmozódását ösztönző gazdaságpolitika érvényesüljön. A hibás közgazdasági gondolkodás miatt 1990 és 2010 között végig érvényesült a „növekedés vagy egyensúly” ciklikussága, hiszen a növekedés szerkezete rendre elrontotta a költségvetési egyensúlyt, az egyensúly helyreállítását célzó egyenlegjavító programok pedig lefékezték a gazdasági növekedést. Az átmeneti két évtized alapvető közgazdasági összefüggése, hogy alacsony foglalkoztatási szint alatt – legalább az uniós foglalkoztatási ráta alatti szinteken – a növekedés nem teremt automatikusan egyensúlyt, ahogy az egyensúly sem teremt automatikusan növekedést. A gazdaságpolitikát nem lehet csak e két tényezőre alapozni, hanem szükséges harmadik tényezőként bekapcsolni a foglalkoztatást. 2010ben az új magyar gazdaságpolitika már három tényezőre épített: az egyensúly megteremtésére, a foglalkoztatás bővítésére és a növekedési források kiaknázására.

— 246 —

8. fejezet

Új gazdaságpolitika

Azt is felismerte, hogy nem egyszeri egyensúlyjavításra van szükség, hanem fenntartható egyensúlyra: hosszú távon a GDP 3 százalékos költségvetési hiánycélja alatti deficitre van szükség ahhoz, hogy csökkenjen az államadósság. (8-9. ábra) 8-9. ábra. Az államháztartás finanszírozási igényének alakulása 4

−14

2019

−12 2018

−12 2017

−10

2016

−10

2015

−8

2014

−8

2013

−6

2012

−6

2011

−4

2010

−4

2009

−2

2008

−2

2007

2006

2005

2004

Adott negyedév adata Négy negyedéves kumulált adat Négy negyedéves elsődleges egyenleg Megjegyzés: Negyedéves és négy negyedéves adatok a GDP arányában. Forrás: MNB

Az új gazdaságpolitika az egyensúly azonnali kiigazítása mellett párhuzamosan elindította a foglalkoztatás bővüléséhez vezető programokat. A 2010 és 2014 közötti költségvetési konszolidáció és gazdasági stabilizáció során végig bővült a foglalkoztatás, ez segített az egyensúly megteremtésében, és támogatta a növekedés újraindulását. Hosszú távon természetesen a legalább az uniós átlagos foglalkoztatási rátát elérő foglalkoztatási szint járulhat hozzá a tartós gazdasági növekedéshez és a fenntartható egyensúlyhoz.

— 247 —

9. fejezet

Reformok és innovációk 2010 közepétől Magyarország fordulatot hajtott végre a strukturális reformok és a gazdaságpolitikai innovációk területén. Az 1990 és 2010 közötti két évtizedes átmenetben úgy tűnt, hogy a magyar kormányok mindig bevezettek strukturális reformokat és alkalmaztak gazdaságpolitikai innovációkat. Tény azonban, hogy a korábbi tervutasításos rendszerről a piacgazdaságra történő átmenet során a neoliberális közgazdaság elveit és a gazdaságpolitika hagyományos eszközeit használták. Ezek a reformok valójában a korábbi nem piacgazdaság struktúráinak tükörképét hozták létre. Állami monopólium helyére piaci magánmonopóliumok álltak, a vállalatokon belüli rejtett munkanélküliség helyét nyílt munkanélküliség vette át, a hazai erőfölényben lévő nagyvállalati rendszerrel szemben globális és európai multinacionális cégcsoportokra épülő vállalati szektor alakult ki. Ez azonban ugyanúgy nem volt alkalmas a gazdasági felzárkózásra és a tömeges társadalmi felemelkedésre, mint a korábbi állampárti politikai rendszer keretei között működtetett tervutasításos gazdaságpolitika. Fonák strukturális reformok voltak ezek, melyeket egy ortodox, hagyományos neoliberális gazdaságpolitikai gondolkodás mentén vezettek be. Helyes strukturális reformpolitika az lett volna, ha az új piacgazdaság magas versenyszektorbeli foglalkoztatási szintet és alacsony munkanélküliségi rátát, monopóliumok helyett erős belső versenyt és az erős nagyvállalatok mellett egy hasonlóan erős mikro-, kis- és középvállalati rendszert épített volna fel. Az 1990 és 2010 közötti fonák piacgazdasági átmenet során kialakult új gazdasági szerkezet valójában egy sikertelen strukturális reformpolitika következménye, amely ténylegesen nem épített gazdaságpolitikai és monetáris innovációkra, egyszerűen csak az 1980–1990-es évtized döntően neoliberális eszköztárát használta. — 248 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

Ebben a közgazdasági gondolkodásban természetes volt, hogy az állami szabályozást le kell építeni és a piaci önszabályozás téves elképzelésére kell alapozni az állam működését. E keretek között az is természetes volt, hogy az államot az erős piaci, üzleti csoportok, közöttük is elsősorban a bankok és a belföldi monopolpozíciót elfoglaló, külföldi tulajdonban lévő energiaszolgáltatók ellenőrzésük alatt tartják. Természetes volt, hogy a gazdaságpolitika nem veszi észre, hogy a fenntartható egyensúly és a fenntartható gazdasági növekedés nem érhető el magas foglalkoztatási szint és alacsony munkanélküliségi ráta nélkül. 2010 közepén fordulat következett be a téves magyar közgazdasági gondolkodás és az erre épülő hibás gazdaságpolitika terén. A fordulat egy új gazdaságfilozófián és új gazdaságpolitikán alapult, ez nélkülözhetetlen előfeltétele volt a strukturális reformok és innovációk elindításának. Az új gazdaságpolitika középpontjában olyan strukturális reformok álltak és olyan irányítási innovációkat használt az új kormány, amelyek elmaradtak az azt megelőző két évtizedben, valamint nélkülözhetetlenek voltak az egyensúlyi és növekedési fordulathoz. (9-1. ábra) Olyan strukturális reformokra volt szükség, amelyek azonnali és fenntartható költségvetési konszolidációt eredményeznek. A közmun kaprogrammal párhuzamosan a vállalati szektor többletfoglalkoztatását támogató kiegészítő programmal, valamint a munkavállalást és a vállalkozási szellemet erősítő adólépésekkel kellett érvényt szerezni az új gazdaságpolitika immár nem két, hanem három tényezőre építő koncepciójának. Enyhíteni kellett a belső inflációs nyomást, mérsékelni kellett a devizahitelek kockázatát és terhét, biztosítani kellett, hogy az államadósság finanszírozása a pénzpiacról történjen egy új IMF– EU-megállapodás helyett.

— 249 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

9-1. ábra. Reformok és innovációk Bankadó

15% SZJA!

Államadósság csökkentése

Fogyasztás adóztatása a munka helyett

Új adórendszer

Új Széchenyi Terv

Széll Kálmán Terv I és II

9% TAO

Rezsicsökkentés

Szabad vállalkozási zónák Stratégiai megállapodások Alkotmányban rögzített adósságszabály

Közmunka! Válságadók

Duális képzés Inaktívak számának csökkentése

Infrastruktúra fejlesztése

Munkahelyvédelmi Akcióterv

MNB - PSZÁF integrációja

Növekedési Hitelprogram

Stabilitási Törvény

Családi adókedvezmény

Devizahitel forintosítás

Prémium Állampapírok Új Nemzetgazdasági Terv

Válságkezelés IMF biztonsági háló nélkül

SZÉP kártya

IMF-hitel visszafizetése Önfinanszírozás

Új földtörvény

Deviza államadósság visszafizetése forintban

0,9%-os alapkamat

Bürokrácia csökkentés

Munka Törvénykönyvének megújítása

Keleti nyitás

Árstabilitás elérése

Árfolyamgát

Növekedési Terv

EU 2014-20 tervezés - 60% gazdaságfejlesztésre

Háztartások rezsiköltségeinek csökkentése

Online pénztárgépek

Magánnyugdíjpénztár reformja

Forrás: MNB

Sikeres strukturális reformokhoz először fel kellett oldani a reformok alapvető kettősségét. Eszerint strukturális reformok nélkül nincs középés hosszú távon fenntartható egyensúly és tartós növekedés, azonban a strukturális reformok bevezetésük első szakaszában növelik a költségvetés kiadásait (pl. amennyiben új beruházásokban, K+F és oktatási kiadások emelésében jelentkeznek), és csökkentik a bevételeit (pl. amennyiben alacsonyabb jövedelmet terhelő adókat jelentenek). Azért van szükség strukturális reformokra, mert egyensúlyi vagy/és növekedési kihívás elé került a gazdaság, de a reformok először még nehezítik a helyzetet, csak később segítenek a megoldásban. A megoldás kulcsa a költségvetés bevételi oldala: új bevételekre volt szükség a költségvetés számára, amelyek kiegyenlítik a paradoxon hatását. Ezt úgy kellett elérni, hogy ne zuhanjon tovább a fogyasztási és beruházási szint, mert ez veszélyeztette volna a költségvetési konszolidációt. Új piacokra is szükség volt, mert a fenntartható költségvetési egyensúlyhoz és a gazdasági növekedés újraindításához nem voltak elegendők a belső piaci lehetőségek, miközben az uniós tagállamok — 250 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

sem mutattak erős növekedési dinamikát: az új piacokat zömében az európai piacon kívül kellett megtalálni. Továbbá a reformokat mielőbb be kellett vezetni, hogy a kedvező hatások minél előbb érvényesüljenek. Ezért került sor a legfontosabb 50 reform közül 43-nak a végrehajtására vagy elindítására már 2010 és 2013 között (Baksay et al. 2020). Végül, a strukturális reformprogramokat úgy kellett bevezetni, hogy semmiképpen ne kockáztassák a társadalmi és politikai stabilitást, mert ebben az esetben még kétharmados parlamenti felhatalmazás esetén is felmerül az elindított strukturális reform lefékeződésének, sőt leállásának reális veszélye. (9-2. ábra) 9-2. ábra. Hagyományos válságkezelés Strukturális reformok

+ Megszorító programok

KUDARC A megszorító programok politikai instabilitást okoznak, meggyengülnek és/vagy megbuknak a kormányok, ezért lassulnak és/vagy leállnak a strukturális reformok. Forrás: saját szerkesztés

Mindezt elérte az új magyar gazdaságpolitika: képes volt strukturális reformokat elindítani a gazdaság és társadalom meghatározott területein úgy, hogy azok nem ütköztek társadalmi és politikai korlátokba. A strukturális reformok első szakaszának terhét döntő mértékben azokra a szektorokra terhelte a kormány, amelyek monopolpozíció birtokában a korábbi két évtized során jelentős profittömeget értek el Magyarországon. (9-3. ábra)

— 251 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

9-3. ábra. Nem hagyományos válságkezelés Strukturális reformok

+ Tehermegosztás

SIKER A tehermegosztás megőrzi a politikai stabilitást, így a kormányok időt nyernek a strukturális reformokra, majd hosszú távon fenntartható pénzügyi egyensúlyt teremtenek Forrás: saját szerkesztés

A strukturális reformok forrását valójában az új közteherviselés rendszere adta, amelyben a bevezetéskor közel 180 milliárd forintos bankadó, a mintegy 170 milliárd forintos válságadók és egy sor különadó finanszírozta Magyarország strukturális megújulását. (9-4. ábra) 9-4. ábra. A GDP-arányos bankadó mértéke a bevezetésük évében az egyes országokban 0,8

0,8

0,3

0,2

0,1

0,0

Forrás: Európai Bizottság

— 252 —

Magyarország

0,3

Szlovákia

0,4

Ausztria

0,4

Nagy-Britannia

0,5

Hollandia

0,5

Finnország

0,6

Belgium

0,6

Franciaország

0,7

Németország

0,7

9. fejezet

Reformok és innovációk

Egyetlen területen nem sikerült 2010-ben strukturális reformot elindítani: ez a jegybanki monetáris politika. 2013 után kiderült, hogy milyen mértékben képes segíteni az MNB Magyarországon is a költségvetési konszolidációt és a gazdasági növekedést, de csak abban az esetben, ha teljes mértékben megújítja monetáris politikai eszköztárát. Ezt 2008 után a fejlett országok jegybankjai megtették, különösen az angolszász jegybankok (a Fed, az amerikai jegybank és a Bank of England), a japán jegybank és – bár kevésbé hatékonyan, de – az Európai Központi Bank is. Hazánkban erre 2010 és 2013 tavasza között a strukturális reformprogram még nem támaszkodhatott. (Lásd a 7-12. ábrát.) 2013 után ugyanakkor az MNB a jegybanktörvénnyel összhangban, elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére álló eszközökkel törekedett a kormány gazdaságpolitikájának támogatására. A 2013 óta megvalósult jegybanki programok több csatornán keresztül is segítették a költségvetési stabilizációt és az államadósság csökkenését. Ezek közül kiemelendő a jegybanki kamatcsökkentések és az Önfinanszírozási program, melyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a költségvetés GDP arányos kamatkiadásai 2013 és 2019 között a GDP 4,3 százalékáról a GDP 2,2 százalékára csökkenjenek, összesen mintegy 3500 milliárd forint megtakarítást eredményezve a költségvetésnek. Továbbá egyes jegybanki programok, különösen a kamatcsökkentések és a Növekedési Hitelprogram (NHP) bevezetése, a gazdasági növekedésre és az adóalapok bővülésére gyakorolt kedvező hatásaikon keresztül növelték a költségvetési adóbevételeket, hozzájárulva a költségvetési egyensúly fenntartásához.

A strukturális reformok jellege A strukturális reformok elindításuk után az első szakaszban többet visznek, mint hoznak a költségvetés szempontjából, később ez megfordul, és többet hoznak már, mint amennyi többletkiadást jelentenek a költségvetés számára. A szerkezeti reformok másik jellegzetessége, hogy egyszerre több, a költségvetési konszolidáció és gazdasági növekedés — 253 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

szempontjából fontos területen indítanak el szinte bevezetésük pillanatában változást. A strukturális reformok definíciószerű meghatározása, hogy a gazdaság és társadalom mélyében hoznak változást azon keresztül, hogy változtatnak az intézményes kereteken, a jogszabályi környezeten és a működési szabályokon. Érdemes két példát nézni arra, hogyan működnek a strukturális reformok, hogyan érik el több, a gazdasági és társadalmi megújulás szempontjából döntő területen a változások elindulását. A magyar gazdaság egyik sebezhető pontja a költségvetésen keresztüli újraelosztás magas szintje. Magyarország már a személyi jövedelemadó rendszerének 1988-as bevezetését követően, az 1990–2010 közötti piacgazdasági átmenet időszakában régiós versenytársaiénál lényegesen magasabb költségvetési újraelosztási aránnyal működött. Míg a román és bolgár gazdaság a GDP 40%-át alig meghaladó, de még Lengyelország, Szlovákia és a balti államok is 45%-nál kisebb újraelosztási rátával működnek, addig a magyar gazdaság a GDP körülbelül 50%-át, időnként ennél is magasabb hányadát osztja újra az állami költségvetésen keresztül.34 A költségvetési újraelosztásnak a régiós versenytársakhoz mért magasabb szintje versenyhátrányt jelent, mert több adóelvonással jár, ezért magasabb adócentralizációt jelent a vállalati szektorban és a háztartások esetében egyaránt. Ez visszafogja a vállalkozói és családi beruházásokat, miközben a jövedelmeket terhelő magas adók fékezik a lakossági fogyasztásbővülést. (9-5. ábra)

. Kiss – Szemere (2009) részletes összehasonlítást végzett az állami újraelosztás P mértékét tekintve, amelynek során a visegrádi országok eltérő költségvetési elszámolásait „közös nevezőre” hozták. Elemzésük szerint, amennyiben az elszámolások sajátosságaitól és a kamatkiadásoktól eltekintünk, akkor Magyarország kiadási szintje már csak kismértékben haladta meg a regionális versenytársakét.

— 254 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

9-5. ábra. Újraelosztási ráta és az egy főre jutó GDP 2009-ben 60

Kiadás/GDP, %

Kiadás/GDP, % FR FI

GR HU

50 45 40

HR LV

BE IT

SE NL

BG RO

35 30 5 000

50 45

10 000

15 000

20 000

25 000

30 000

35 000

30 40 000

GDP/fő (PPS) Forrás: Eurostat

A magyar gazdaság újraelosztási szintje némileg így is alacsonyabb azonban, mint egyes fejlett, jóléti államot működtető uniós tagállamok újraelosztási szintje.35 Ez potenciális versenyelőnyt hozhatott volna Magyarország számára az 1990 és 2010 közötti időszakban. Ennek egyik formája az Európai Unióból származó külföldi működőtőke-beáramlás magas szintje lehetett volna, de az valójában nem az újraelosztás relatíve versenyképes szintjéből, hanem a beruházásokhoz adott állami adókedvezményekből eredt.

GDP-arányos költségvetési kiadások Magyarországon alacsonyabbak voltak, A mint például Franciaországban, Dániában és Svédországban, de magasabbak, mint Németországban.

— 255 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

9-6. ábra. Állami kamatkiadások az EU-ban, illetve régiónkban 2009 és 2011 között

2009

2010

5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0

Bulgária

Szlovákia

Csehország

Románia

Lengyelország

A GDP százalékában

EU27

EU15

A GDP százalékában

Magyarország

5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0

2011

Forrás: Eurostat

Magyarország tehát az 1990 és 2010 közötti időszakban a közvetlen versenytársakat jelentő régiós országokhoz képest versenyhátrányban volt a magasabb adócentralizáció miatt, miközben hasonlóan versenyhátrányban volt a közvetetten versenypozícióban lévő angolszász országokkal és kelet-ázsiai feltörekvő gazdaságokkal szemben, melyek a magyarnál egyértelműen alacsonyabb újraelosztással működnek. A magas adócentralizáció, tehát a magas költségvetésen keresztüli újraelosztás két döntő okra vezethető vissza. Először is a magas államadósság miatt a kamatterhek fizetéséhez több adót kell beszedni az adófizetőktől, mint egy alacsony államadósságszinttel és a magyarnál jobb finanszírozási szerkezettel rendelkező gazdaságban. (9-6. ábra)

— 256 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

A lengyel, cseh, szlovák és román régiós versenytársakhoz képest a magyar államadósságszint már 1990-ben is nagyságrenddel magasabb volt, majd – az 1997 és 2001 közötti rövid időszaktól eltekintve, amikor csökkent az államadósság rátája – még nőtt is a különbség a régiós versenytársak államadósságszintje és Magyarország GDP-arányos államadósság-rátája között. Ez nyílt versenyhátrányt jelent a régióban, több szempontból is. (9-7. ábra) 9-7. ábra. Az államadósság alakulása a régiónkban 90

A GDP százalékában

Csehország Szlovákia

Lengyelország Magyarország

2019

2017

2015

2013

2011

2009

2007

2005

2003

2001

1999

1997

1995

Románia

Forrás: Eurostat

A magasabb államadósságszint magasabb kamatkiadásokat jelent évente: ez már versenyhátrány. A versenytársakhoz képest magasabb GDP-arányos államadósság-ráta azonban közvetetten is versenyhátrányt okoz azon keresztül, hogy növeli Magyarország sebezhetőségét, pénzpiaci függését. Ez általános globális és uniós gazdasági konjunktúra esetén, pénzpiaci likviditási bőség időszakában még nem jelent hát-

— 257 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

rányt, de minden pénzpiaci megingás és minden válsághelyzet azonnal kiélezi a magyar gazdaság GDP-arányosan magas államadóssága miatti sebezhetőségét. Ez történt a 2008-as globális pénzügyi válság idején, ez történt a 2010 tavaszától jelentkező görög pénzügyi válság során, ennek voltunk tanúi az eurozóna déli országcsoportjában, a portugál, spanyol és olasz pénzügyi válságok során. Nem csupán az uniós vagy az unión kívüli országok pénzügyi, gazdasági válságai hatnak a magas GDP-arányos magyar államadósságon keresztül a sebezhetőségünkre, hanem a politikai válságok is. A sikeres magyar pénzügyi konszolidációt követően 2013–2014-ben jelentkezett többek között az ukrán politikai válság és az ukrán–orosz feszültség, melyek ugyancsak érzékenyen érintették a pénzpiacokat, azokon keresztül a még mindig magas államadóssággal működő magyar gazdaságot. Érdemes a magas újraelosztás és adócentralizáció mögötti másik forrást is egy példán keresztül elemezni. A magyar gazdaság torz munkaerő-piacot örökölt az 1990 előtti tervutasításos rendszertől, ahol igen jelentős vállalaton belüli munkanélküliség halmozódott fel. Ez vált nyílttá az 1990-es évtized első felében azon keresztül, hogy a piacgazdasági átmenet első ciklusában, döntően 1991–1994 között 1 milliónál is több munkahely szűnt meg a magyar gazdaságban. Továbbá torzította a munkaerőpiacot, hogy az 1995–1996-os Bokros-program idején további 100 ezer munkahely szűnt meg, ezzel a piacgazdasági átmenet első fél évtizedében több mint 1,1 millió fővel kisebb volt a legálisan foglalkoztatott szektorban a munkavállalók száma, mint 1990 előtt. (9-8. ábra)

— 258 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

9-8. ábra. Az Európai Unió országainak szociális kiadásai a GDP százalékában 2010-ben 35

35 30

0 Dánia Franciaország Ausztria Németország Finnország Svédország Nagy-Britannia Belgium Olaszország Hollandia EU 27 Görögország Club Med Portugália Spanyolország Írország Szlovénia Luxemburg Magyarország Ciprus V4 Csehország Lengyelország Málta Litvánia Lettország Szlovákia Észtország Románia Bulgária

Forrás: Eurostat

Az örökölt strukturális munkaerőpiaci gyengeségek között láthatjuk a tartós munkanélküliek magas szintjét, a fiatalok és nők alacsony foglalkoztatását, az 50 év felettiek körében az uniós foglalkoztatási szinttől messze elmaradó foglalkoztatási rátát és az alacsony képzettségűek magas munkanélküliségét. Ezek a munkaerőpiaci folyamatok kicsapódtak a rokkantnyugdíjasok nemzetközi összehasonlításban kivételesen magas arányában: a 20–64 év közötti korosztályban a rokkantsági ellátásban részesültek aránya a munkaképes korú népességen belül messze Magyarországon volt a legmagasabb a fejlett országokban, tehát az OECD-országok csoportjában. (9-9. ábra)

— 259 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

9-9. ábra. Rokkantsági ellátásban részesültek aránya a munkaképes korú (20–64 éves) népességen belül 12

12 10

Magyarország Norvégia Észtország Finnország Svédország Hollandia Dánia USA Nagy-Britannia Csehország Írország Belgium EU Szlovákia OECD Ausztrália Lengyelország Görögország Franciaország Szlovénia Izrael Luxemburg Chile Ausztria Németország Portugália Kanada Új-Zéland Spanyolország Olaszország Japán Dél-Korea Mexikó

Megjegyzés: 2010 vagy az utolsó elérhető éves adat. Forrás: OECD

Az 1990 és 2010 közötti két évtizedben, különösen az 1994–1998 közötti balliberális kormányzás időszakában úgy oldották meg az egyes munkavállalói csoportok munkaerőpiacról való – társadalmi feszültség nélküli – kivezetését, hogy megengedték a korai nyugdíjazást és a rokkantnyugdíjasok körébe történő belépést. Ez ugyan rövid távon sima társadalmi átmenetet jelentett, de természetesen tartósan növelte a költségvetési kiadásokat és szerepet játszott a „se egyensúly, se növekedés” képletének kialakulásában, illetve abban, hogy két évtized során egyetlen időszakban sem bontakozhatott ki a jó „egyensúly és növekedés” képlet. A rokkantsági ellátások a bruttó hazai értékhez viszonyítva magasak Magyarországon, bár a rokkantellátásban részesülők például a szlovák és a litván gazdaságban is jelentős állományt tesznek ki, mégis

— 260 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

a GDP-arányos rokkantsági ellátási szint Magyarországon volt a legmagasabb. (9-10. ábra) 9-10. ábra. A rokkantsági ellátások a GDP százalékában 2008-ban 2,5

A GDP százalékában

2,5

2,0

1,5

1,0

0,5

0,0

0,0 Litvánia

Magyarország

Szlovákia

Forrás: Eurostat

2010-ben a torz munkaerőpiac következtében olyan helyzetet örökölt az új gazdaságpolitika, amelyben úgy kellett végrehajtani az azonnali költségvetési konszolidációt, hogy közel 800 ezer rokkantsági ellátásban részesülő, jelentős részben a nyugdíjkorhatár alatti munkavállalóval nem lehetett számolni a munkaerőpiacon.36 Ha a gazdaságpolitika képes csökkenteni a GDP-arányos államadósság magas szintjét, akkor a kamatkiadások mérséklődése révén csökkenthető az adócentralizáció. Természetesen ez pozitívan hat a beruházásokra és a fogyasztásra, valamint a munkavállalásra és a foglalkoztatásra. Hasonlóan, ha képes csökkenteni a munkaerőpiac torzulásait a foglal36

orbetöltött és korhatár alatti rokkantsági nyugdíjban és rokkantsági járadékban K részesülők összesen.

— 261 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

koztatási politika, akkor nőhet az aktivitási ráta, a foglalkoztatási szint, és csökkenhet a munkanélküliség, ennek következtében csökkenhetnek a költségvetés kiadásai, és nőhetnek a bevételei. Egyetlen területen végrehajtott strukturális reform egy sor másik területet érinthet pozitívan, ha sok fontos területen indulnak reformok, ezek sokszorozzák egymás pozitív hatásait.

Széll Kálmán Terv Magyarország 2011 tavaszán hozta nyilvánosságra a strukturális reformok átfogó tervét, a Széll Kálmán Tervet. 2010 közepén az új kormány új közgazdasági szemlélettel és az új gazdaságpolitikai koncepció alapján már elkezdte összeállítani a strukturális megújulás programját, és ennek eredménye lett a 2011 tavaszán meghirdetett terv. A Széll Kálmán Terv kiindulópontja az volt, hogy az új kormány az erős kétharmados parlamenti felhatalmazást azonnal felhasználja strukturális reformok, szerkezeti átalakulások elindítására, mert azoknak egyszerre kell segíteniük a költségvetési konszolidációt és a gazdasági növekedés újraindítását. Ha egy kormány a ciklus elején nem indít szerkezeti reformokat, akkor a ciklus előrehaladtával már egyre kevesebb esélye nyílik erre. Természetesen politikai bátorságra is szükség volt ahhoz, hogy egy kétharmados parlamenti felhatalmazást élvező, az új gazdaságpolitika jellege miatt, az uniós politika és közteherviselési politikája következtében a vállalati szektorral konfliktusokat vállaló kormány olyan területeken is szerkezeti reformokat indítson be, amelyek érinthetik a társadalmi és politikai stabilitást. (9-11. ábra) 2010 közepén politikai kormányzás indult Magyarországon, tehát stratégiai és társadalmi-politikai szempontból is értékelték az új gazdaságpolitika valamennyi elemét, ezen belül az új költségvetési politikát, az új fejlesztéspolitikát és a strukturális reformok kérdését. Világossá vált, hogy az 1990 és 2010 közötti két évtized valamennyi felhalmozódott társadalmi és gazdasági strukturális gyengeségét egyszerre kell meg— 262 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

kísérelni szerkezeti reformokkal orvosolni és strukturális fordulatot indítani. Nem elegendő egy-egy reform, egy kevés reform, ahogyan nem felel meg a hosszú távú célrendszernek a reformok halasztása, illetve néhány jelentősebb reformra való koncentrálás sem. Korábban a szinte konszenzusos közgazdasági felfogás úgy vélte, hogy egy politikai ciklusban egy nagy átalakítást, egy reformot lehet véghezvinni, többet nem, azt már a reformok kettőssége miatt nem viseli el a költségvetés, a növekedés és a politikai stabilitás. Ez azonban tévedés, éppen fordított a helyzet: ha csak egy reformra vállalkozik egy kormány, akkor nem él a reformok egymást erősítő hatásával, ezért késik az eredmény, így egyaránt veszélybe kerül az egyensúly, a növekedés és a politikai stabilitás. Ezt látjuk a sikertelen uniós válságkezelések során, ezt láttuk a korábbi magyar reformoknál: egy kivétellel csak egy ciklusra kaptak felhatalmazást a kormányok, éppen azért, mert nem vállalták a szerkezeti reformok kritikus mennyiségét. A kivétel a 2006-os választás, de ott a társadalom valójában csak ősszel szembesült a gazdaság valódi helyzetével. 9-11. ábra. Az új magyar gazdaságpolitika

Pénzpolitika Foglalkoztatáspolitika

Fejlesztéspolitika

Külgazdaságpolitika

Vagyonpolitika

Magyar gazdaságpolitika 2010−14

Költségvetésipolitika

Adópolitika

Családpolitika

Megjegyzés: Az ábrán a zöld háttér a 2010–2014 között megindított és befejezett reformokra utal, míg a piros háttér az időszak során megkezdett reformokat jelzi. Forrás: saját szerkesztés

— 263 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A Széll Kálmán Terv előnye, hogy a társadalom és gazdaság legfontosabb területein egyszerre indított el strukturális átalakítást: kritikus mennyiségű reform indult, ezért egy ciklusban egyszerre sikerült a költségvetési konszolidáció és a gazdasági stabilizáció. A 2011 tavaszán meghirdetett Széll Kálmán Terv karakterét jelzi, hogy milyen változásokat hozott a költségvetési konszolidáció szempontjából, ezeket a változásokat a 2012. évi költségvetési törvényjavaslat tükrözi. A Széll Kálmán Terv hatására a 2012. évi költségvetési egyenleg az elfogadott költségvetési törvény szerint a GDP 1,56%-ával javult, tehát a strukturális reformprogram nem csupán Magyarország hosszú távú versenyképességének erősödéséhez járult hozzá, hanem rövid távon, már a következő évben pozitívan hatott, segítette a költségvetés konszolidálását. (9-1. táblázat) 9-1. táblázat. A Széll Kálmán Terv egyenlegjavító hatása a 2012. évi költségvetési törvényjavaslatban Milliárd forint

A GDP százalékában

Foglalkoztatás és munkaerőpiac

158

0,54

Nyugdíjrendszer

0,14

Közösségi közlekedés

0,09

Felsőoktatás

0,04

Egészségügy

0,29

Állami és önkormányzati finanszírozás

0,15

Államadósság-csökkentő alap

0,30

455

1,56

Összesen

Forrás: Nagy reformkönyv. A fenntartható fejlődéshez vezető növekedés és foglalkoztatás magyar útja, 58. o., 2012. február

— 264 —

9. fejezet

Reformok és innovációk

A Széll Kálmán Terv első szakasza a későbbi Széll Kálmán Terv II-vel együtt jelentős mértékben hozzájárult a költségvetés sikeres konszolidálásához és a gazdasági növekedés újraindításához, mert egyszerre támogatta az államháztartási egyenleg javulását, folyamatosan erősítette a munkavállalási érdekeltséget a munkavállalók körében és a munkahelyteremtési érdekeltséget a vállalati szektorban.

— 265 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika Az új szellemű közgazdasági gondolkodás 2010 közepén arra a felismerésre épült, hogy az 1990 utáni két évtized gazdasági felzárkózási és társadalmi felemelkedési kudarca mögött döntően a pénzügyi egyensúly megbomlása és a gazdasági növekedés megtorpanása, e kettő libikókaszerű működése áll. A felismerés helyesen jutott arra a következtetésre, hogy ennek oka az alacsony foglalkoztatási és aktivitási ráta, valamint a magas munkanélküliség. Ez részben abból következett, hogy gyenge a munkavállalók munkavállalási hajlandósága, és hasonlóan gyenge a vállalati szektor munkahelyteremtési motiváltsága. Ezek egyik oka a költségvetés magas újraelosztási aránya a környező országokhoz, azaz legközvetlenebb versenytársainkhoz képest, ami magas adócentralizációt tesz szükségessé. A magas adóterhelés a jövedelmek adóztatásánál gyengíti a munkavállalási és munkahelyteremtési motivációt: itt ér össze az adórendszer és a munkaerőpiac gyengesége. Ha az adórendszer bünteti a munkavállalást és a munkahelyteremtést, akkor fennmarad az alacsony foglalkoztatás és magas munkanélküliség, így fennmaradnak a munkaerőpiac más torzulásai is.

Államháztartási konszolidáció Az új gazdaságpolitika a strukturális reformok közé illesztette az adóreformot, ezzel szakított az előző két évtized gondolkodásával, amely az adóztatást döntően költségvetési, bevételi eszköznek tartotta, alapvető gazdaságpolitikai eszköz helyett. Olyan adóreformra volt szükség, amely biztonságos, tehát úgy csökkenti a vállalkozások és a magánszemélyek jövedelmének adóterhelését, hogy közben nem teszi lehetetlenné a költségvetés konszolidálását. Olyan adóreform kellett, amely a két évtized alatt a munkaerőpiaci szereplőkbe beépült gyenge érdekeltséget — 266 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

is megfordítja. Ráadásul úgy, hogy egyszerre kellett a munkavállalók és a munkaadók ösztönzöttségén, sőt képességén javítani. Hiába növelte volna az adórendszer a munkavállalási hajlandóságot, ha közben nem javul a munkahelyteremtésre képes magyar mikro-, kis- és középvállalatok körében a munkahelyteremtési motiváció és képesség. Egyszerre kellett mérsékelni az adócentralizációt és a jövedelmek adóztatásában fordulatot elérni úgy, hogy közben az adóreform segíti a költségvetési konszolidációt is. (10-1. ábra)

10-1. ábra. Adócentralizáció a GDP arányában

Eurozóna

EU27

2019

35 2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

Magyarország

Forrás: Európai Bizottság, AMECO-adatbázis

A 2008-as válság utáni, végül sikertelen második költségvetési konszolidációs kísérletnek már volt adócsökkentő eleme (szja), és növelte az áfakulcsot, de átfogó adóreformot nem vállalt, így részben ennek következtében 2010-re 7%-os költségvetési deficitet épített be a költségvetésbe. Az új kormány szerkezeti reformjai közül az egyik legfontosabb az adóreform, azon belül pedig a 16%-os egykulcsos, családi adórendszer bevezetése volt. — 267 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

Lényeges összefüggés áll fenn a strukturális reformprogram és az adóreform között: egyik sem lehetett volna sikeres a másik nélkül. A strukturális reformprogram lényege, hogy növelje Magyarország versenyképességét hosszú távon, amihez sikeres költségvetési konszolidációra és újrainduló gazdasági növekedésre van szükség. Harmadik gazdaságpolitikai elem a foglalkoztatás bővülése és a munkanélküliség csökkentése, ezért fordulatot kellett előidézni a munkaerőpiaci szereplők munkához való viszonyában. Ehhez csökkenteni kellett a jövedelmeket terhelő adókat. Az egykulcsos adórendszer teljes kibontakozása után több mint 400 milliárd forinttal csökkentette a költségvetés személyi jövedelemadókon keresztüli bevételét, ami számottevő mértékben javította a munkaerőpiaci szereplők, a munkavállalók és a munkaadók motiváltságát a munkavállalásra és a munkahelyteremtésre. A költségvetési konszolidáláshoz azonban az is kellett, hogy a 16%os, egykulcsos családi adórendszer következtében kieső, mintegy 400 milliárd forintos költségvetési bevétel helyére új bevételek álljanak. Középtávon az volt várható, hogy a fiskális kiengedésből eredő magasabb növekedés majd növeli a költségvetési bevételeket is,37 de az azonnali költségvetési konszolidációs igény szükségessé tette, hogy a dinamikus gazdasági növekedésen keresztül automatikusan bővülő költségvetési bevételek eléréséig az átmeneti időszakot új költségvetési bevételekkel fedezze a gazdaságpolitika. Hiába ösztönözte volna a munkahelyteremtést és a munkavállalást a 400 milliárd forintos adócsökkentéssel a gazdaságpolitika, ha közben nem sikerül a költségvetési konszolidáció. Ebben az esetben a beinduló növekedést újabb költségvetési intézkedésekkel kellett volna lefékezni, s előállhatott volna a korábbi két évtized hibás gazdaságpolitikai képlete.

aksay – Csomós (2014) az MNB-ben korábban kidolgozott mikroszimulációs moB dell alapján arra az eredményre jutott, hogy hosszú távon az adókiengedés mintegy 80%-a megtérülhet a magasabb gazdasági növekedésből származó többlet-adóbevételeken keresztül.

— 268 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

A 2010 és 2014 közötti adóreform egyik legfontosabb sajátossága, hogy a munkaerőpiac szereplőinél képes volt jelentősen csökkenteni a jövedelmeket terhelő adózást, miközben a kieső költségvetési bevételek helyére új bevételeket állított.38 A 2010 közepén meghozott adóreformra vonatkozó döntések következtében 2011-től jelentősen csökkentek a munkát terhelő adók, és mérséklődtek a tőkét terhelő adók, miközben jelentősen növekedtek a fogyasztási, forgalmi adók, és új elemként beléptek az ágazati különadók. (10-2. ábra) 10-2. ábra. A 2010 óta hozott adóintézkedések költségvetési hatása adónemenkénti bontásban 6

A GDP százalékában

−6

Munkát terhelő adók Tőkét terhelő adók

2019

−4

2018

−4

2017

−2

2016

−2

2015

2014

2013

2012

2011

2010

Fogyasztási, forgalmi adók Különadók

Megjegyzés: Az ábrán az intézkedések becsült statikus költségvetési hatásai szerepelnek pénzforgalmi szemléletben Forrás: Csomós – P. Kiss (2014) alapján MNB számítás 38

z adózás súlypontjának elmozdítása a munkát terhelő adók felől számos országA ban megfigyelhető, és amennyiben nem a tőkét terhelő adók növelésével jár együtt, akkor az optimális adózás elméletével foglalkozó tanulmányok javaslataival is egybevág. IMF (2013) Fiscal Monitor.

— 269 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

Az új fogyasztási, forgalmi adónemek és a korábbi adónemek megemeléséből származó költségvetési többletbevétel még nem lett volna elegendő a sikeres költségvetési konszolidációhoz, mert az új gazdaságpolitika ennél nagyobb mértékben csökkentette a munkát terhelő adókat, miközben a tőkét terhelő adóztatást is mérsékelte. A 16%-os egykulcsos adó és a kiterjesztett 10%-os társasági adó költségvetési kiesését nem lehetett kizárólag a forgalmi-fogyasztási adónemekből kiegyenlíteni. Ez olyan mértékben okozott volna rövid távon inflációs nyomást a gazdaságban, amely végül kockáztatta volna a sikeres költségvetési konszolidációt, és kiválthatta volna a fogyasztás újbóli zuhanását. Az új közteherviselési rendszer keretében bevezetett ágazati különadók – tehát a válságadók, bankadó, pénzügyi tranzakciós illeték, távközlési adó, biztosítási adó, baleseti adó, közműadó és az úgynevezett Robin Hood-adó – nem csupán kiegyenlítették a jövedelemadók mérsékléséből származó kieső költségvetési bevételeket, hanem jelentős mértékben segítették a költségvetési konszolidációt azon keresztül, hogy a kieső bevételeknél több bevételhez juttatták a költségvetést. (10-3. ábra) Fontosak itt a mértékek, hiszen a munkát terhelő adók csökkentése a bruttó hazai termék 1,5%-os mértékéhez volt közel a 2011–2014 közötti időszakban. Ez kritikus mértékű jövedelemadó-csökkentést jelentett mind a munkavállalók, mind a munkaadók körében, ami valóban foglalkoztatásbővülést eredményezett, és hatott a munkanélküliségi ráta csökkenésére. A fogyasztási és a forgalmi adók növelése a 2012–2014 közötti időszakban csak átmenetileg – 2012-ben – emelte az inflációt, tartósabb másodkörös hatásai nem voltak. A kormányzat későbbi rezsicsökkentési döntései nélkül is csökkenő inflációs pályára került volna a magyar gazdaság. Az új gazdaságpolitika által indított strukturális reformprogram egyik középponti eleme, az adóreform azért volt sikeres, mert úgy erősítette a munkavállalást és munkahelyteremtést, hogy bár közben

— 270 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

átmenetileg engedte az infláció emelkedését, de a különadók révén folyamatosan támogatta a költségvetés konszolidálását. 2013-at követően pedig csökkenteni lehetett a különadók súlyát, miután a reformok gazdaságélénkítő hatása már jelentkezett, és ennek következtében az adóbevételek további adóemelés nélkül is növekedtek. Először az ágazati különadók nagy része alakult át forgalmi és fogyasztási jellegű adóvá 2013-tól, majd ezt követően a bankadó 2016-os mérséklése jelentett érdemi adókiengedést. 10-3. ábra. Különadók 2,5

A GDP százalékában

1,5

Pénzintézetek különadója Energiaellátók különadója Távközlési adó Biztosítási adó

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

0,5

2010

0,5 0

2,5

Ágazati különadók Baleseti adó /KGF biztosítás után/ Közműadó Pénzügyi tranzakciós illeték

Megjegyzés: Az ábrán pénzforgalmi adatok szerepelnek. Forrás: Eurostat, National Tax Lists

— 271 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

Államháztartási politika 2010 közepén Magyarország egy összetett válság közepén azonnali fiskális konszolidációs igénnyel nézett szembe (összefoglalva bemutatja Matolcsy – Palotai, 2018). Ez az azonnali lépéskényszer két tényező miatt állt fenn. Először, a 2008 őszén megkötött IMF–EU-megállapodás szerint 2010-ben 3,8%-os GDP-arányos államháztartási hiányt kellett Magyarországnak elérnie, miközben az államháztartás valódi hiánya a GDP 7%-a körül volt tervezve, 2009 őszén az Országgyűlés valójában ilyen hiánnyal fogadta el a költségvetési törvényt. A 2009 őszén elfogadott költségvetési törvényben a bevételeket túlbecsülték, a kiadásokat alultervezték, ezért már 2009-ben determinálva volt a 2010 közepére napvilágra került költségvetési válsághelyzet. Végül annak ellenére is nyilvánvalóvá váltak a költségvetés tervezési hibái, hogy a gazdasági növekedés jelentősen meghaladta a költségvetési törvényben becsültet. A költségvetés tervezésekor 1%-os visszaesésre számított a kormány, de valójában 1%-kal bővült a gazdaság 2010-ben. A váratlan növekedésből származó többletbevétel ellenére a költségvetési hiány elérhette volna a GDP 7%-át a hivatalosan tervezett 3,8%-kal szemben. A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság ugyan jóváhagyta a megalapozatlan 3,8%-os költségvetést 2010-re, de év közepén már azt is látta, hogy ez valóban elérheti a 7% körüli hiányt. Másodszor, Magyarország volt az egyetlen olyan tagállam, amely a belépés pillanatától 2010-ig folyamatosan túlzottdeficit-eljárás alatt állt, büntetésképpen azért, mert folyamatosan megsértette a Stabilitási és Növekedési Paktumban vállalt 3% alatti GDP-arányos hiánykritériumot. Már 2010 tavaszán lényegében minden nemzetközi és belföldi gazdaságpolitikát értékelő intézmény számára világossá vált, hogy nem lesz tartható 2010-ben a 3,8%-os hiány. A kormányváltás előtt az akkori ellenzék ezt többször jelezte Brüsszelnek, illetve a Nemzetközi Valutaalapnak, és a pénzpiaci szereplők is világosan látták a 2010-es költségvetés tarthatatlanságát. Azonnali költségvetési konszolidáció igénye azért is merült fel, mert a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság nehezen engedhette volna meg a nagyságrendi eltérést a megállapodásban vállalt — 272 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

hiányszinthez képest: a kitűzött célt kismértékben meghaladó hiányt még igen, de 7% körüli GDP-arányos deficitet már nem fogadhattak el a 2010 tavaszán kirobbant görög pénzügyi válság közepette. Volt azonban egy harmadik szempont is, ami miatt az új magyar kormány az azonnali konszolidációs igénnyel találta magát szemben 2010 közepén. Magyarország versenyképessége 2002–2010 között versenytársaihoz képest zuhant, amit a versenyképességi rangsorban elfoglalt pozíciónk romlása mutatott. 2010 közepén már egyértelműen a régió „beteg” gazdasága lett a magyar a nemzetközi versenyképesség terén. A romló versenyképesség mögött jelentős mértékben a költségvetési politika gyenge minősége, kiszámíthatatlansága állt. (10-4. ábra) 10-4. ábra. Az IMD 2010. évi adópolitika rangsorában elfoglalt helyezések a régióban 60

Helyezés

Forrás: IMD

Magyarország

Szlovénia

Románia

Lengyelország

Csehország

Szlovákia

Bulgária

Míg a bolgár, szlovák, cseh, lengyel és román adórendszert a versenyképességi rangsorban az első 40 ország közé sorolták, a szlovén adórendszer pedig az 53. helyen állt, a magyar adópolitika csak a rangsor 56. helyét foglalta el. A 2002 és 2010 közötti elhibázott gazdaságpolitika, — 273 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

az új eladósítás, a sikertelen válságkezelés eredményezte az adópolitika térségi rangsorában elfoglalt utolsó magyar helyet. Az IMF–EU-megállapodás megkötéséig, tehát 2008 őszéig Magyarország a legmagasabb költségvetési hiányt halmozta fel a visegrádi országok közül: 2002 és 2008 között minden évben magasabb volt a magyar költségvetés hiánya, mint a többi visegrádi ország költségvetési deficitje. 2008-at követően ez megváltozott. (10-5. ábra) Magyarország a válság kitörésekor a korábban követett hibás gazdaságpolitika miatt a hiány csökkentésére kényszerült, hogy fenntartható pályán tartsa az államadósságot, azaz prociklikus fiskális politikát kellett követnie, ami szűkítette a teljes keresletet, és így nem fékezte, hanem erősítette a GDP visszaesését. A többi visegrádi országnak ezzel szemben a korábbi óvatos fiskális politika lehetőséget nyújtott, hogy a válság kitörésére reagálva lazítson a költségvetési fegyelmen, azaz anticiklikus politikát folytasson, mérsékelve ezáltal a recessziót. 2008-at követően tehát Magyarországon volt a legalacsonyabb a költségvetési hiány a térségben, de ez jelentős növekedési áldozattal járt rövid távon. 10-5. ábra. Az államháztartás egyenlege az Európai Unió új tagállamaiban 5

A GDP százalékában

A 2011-ben érvényes ESA módszertan szerinti egyenleg

Új tagállamok sávja

Magyarország

Forrás: Eurostat

— 274 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

−15

2006

−15

2005

−10

2004

−10

2003

−5

2002

−5

2001

2000

V3 országok átlaga

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

Miután a magyar költségvetési politika már jóval a 2008-as globális pénzügyi válság előtt hibás úton járt, kirívóan magas deficiteket okozott minden évben, sőt a válság kitörésekor már egyértelműen fenntarthatatlannak bizonyult, ezért Magyarország került a legrosszabb pozícióba a költségvetési politika megítélése szempontjából 2010-ben. Ezt figyelembe véve érthetővé válik, hogy a költségvetési konszolidáció első lépései ugyan jelentős ellenállásba ütköztek a magyarországi vállalati szektor érintett szereplőinél – a bankrendszer, a bankadó és a krízisadók körébe bevont üzleti csoportok –, azonban a globális pénzpiaci szereplők valójában elismerték azt az azonnali, költségvetési egyensúlyt javító programot, amely végül az örökölt 6–7% körüli deficitet alig 4% fölötti hiánnyá alakította át. (10-6. ábra) 10-6. ábra. GDP-arányos költségvetési egyenleg az EU-ban és Magyarországon

Európai Unió Eurozóna átlaga

Magyarország

Forrás: Eurostat

— 275 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

A GDP százalékában

2006

2005

2004

2003

2002

2001

A GDP százalékában

2000

8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10 −12 −14 −16

Európai Unió átlaga

8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10 −12 −14 −16

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A költségvetési konszolidáció első lépései A költségvetési konszolidáció első lépéseinek értékelésekor azt kell figyelembe venni, hogy Magyarországon hagyományosan magas volt az állami újraelosztás mértéke a régiós versenytársakhoz képest. Igaz ugyan, hogy ha ezt korrigáljuk a kamatkiadások mértékével, akkor a különbség szűkül, mert a GDP-arányos állami kiadások meghaladták a többi visegrádi ország szintjét. Természetesen az Európai Unió több országában is meghaladta az állami újraelosztás a magyarországi mértékét, de ezek egyfelől fejlett országok, másfelől olyan tagállamok, amelyeket később a válság a legnagyobb mértékben érintett, tehát aligha tekinthetők megfelelő mércének vagy példának Magyarország számára. A fejlettségi szintünkhöz képest magas kiadások azonban csak az érme egyik oldalát jelentették, és önmagukban még nem okoztak volna fenntarthatatlan költségvetési deficitet. Mi okozta tehát a relatíve magas kiadási szint mellett a kirívóan magas államháztartási hiányt? Erre a költségvetés bevételi oldalát is vizsgáló versenyképességi elemzés ad választ, amely megmutatja, hogy Magyarország az adóelkerülés területén a térség legrosszabb teljesítményét nyújtotta. A cseh és a lengyel gazdaság állt a legjobban, de még a szlovák gazdaság helyezése is a globális rangsor első 40 gazdasága között van, szemben a magyar gazdaság 55. helyezésével.39 (10-7. ábra)

nnél minimálisan jobb, de még mindig sötét képet fest Schneider (2013), aki szerint E a rejtett gazdaság a GDP 22–25%-át adta Magyarországon a válság alatt (korábban még többet), míg Szlovákiában 15-18, Csehországban 16-20, Lengyelországban 24–28%-ot tesz ki ez az érték. Az ezzel foglalkozó tanulmányok 10 és 17% közé teszik a feketén foglalkoztatottak arányát Magyarországon (Elek és szerzőtársai 2009; Benedek 2012).

— 276 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

10-7. ábra. A magyar adórendszer legfőbb gyengeségei 2010-ben az IMD adózási faktorai alapján 70

Helyezés

Adókerülés

Beszedett összes adó

Szlovákia

Csehország

Beszedett tb-járulék Lengyelország

Effektív adókulcs az SZJA-ban

Magyarország

Forrás: IMD-adatbázis

A magas adóelkerülés a magyar fiskális politika korábbi ördögi körének egyik tünete. A kiadások fedezésére magas adóbevételekre volt szükség, amelyet magas adókulcsokkal kívánt elérni a mindenkori költségvetés, különösen a munkát terhelő adók voltak magasak. A magas adókulcsok azonban adóelkerülésre ösztönöztek, az adóelkerülés nyomán kieső költségvetési bevételt viszont újabb adóemelésekkel próbálták pótolni. Így aki ténylegesen fizetett adót, az igen magas kulcsokkal szembesült, de emellett létezett egy nagymértékű, a piaci versenyben való fennmaradását adócsalással, adóelkerüléssel elérő szektor. A felelőtlen kiadásoldali költségvetési gazdálkodás mellett jelentős mértékben az adóelkerülés tehető felelőssé azért, hogy Magyarország 2008-ig a régió legmagasabb államháztartási deficitjét érte el évről évre. Mindezeket tükrözi az is, hogy az összes beszedett adó tekintetében Magyarország a versenyképességi rangsorban a régió legrosszabb helyezését foglalta el.

— 277 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

2010-ben tehát az azonnali költségvetési konszolidációs igény olyan költségvetési szerkezettel találkozott Magyarországon, ahol a régiós versenytársakénál lényegesen magasabb adóterhelés egy torz, hatékonyság szempontjából rosszul működő adórendszerben történt. Bár a jövedelmeket terhelő adóztatás – ahogy azt a személyi jövedelemadó és tb-járulék térségben legmagasabb szintje mutatja – nagyon magas adóteherrel működött, az adóelkerülés magas volta miatt az adórendszer bevételi oldala nem volt képes a kiadási oldalt 3% körüli deficittel kiegyenlíteni. Egyszerre volt a magyar gazdaság túladóztatott a jövedelmek terén, valamint aluladóztatott a forgalmi és fogyasztási szektorban. A jövedelmek és a fogyasztás-forgalom területén egyaránt magas volt az adókikerülés aránya, miközben a térségben a legmagasabb volt a munkát terhelő adók szintje. Ebből vonta le a következtetést az adóreform koncepciója: csökkenteni kell a munkát terhelő adókat, növelni a fogyasztási-forgalmi adókat, és egyúttal erősíteni az adófizetést érintő ellenőrzést, felügyeletet. 2010 közepén a gazdaság 1/4–1/5-ét elérő rejtett gazdaság (Schneider, 2013) visszaszorítása nélkülözhetetlen konszolidációs elem volt. Az első lépések megtörténtek 2010-ben, majd a következő években egyre hatásosabb és egyre több költségvetési bevételt eredményező lépést vezettek be. Minden ilyen lépést érvényesíteni lehetett volna azokban az években, amikor felfutott az államadósság, és kirívóan magas szintre emelkedett az államháztartási hiány, azonban az akkori kormányok erre nem vállalkoztak. (10-8. ábra)

— 278 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

10-8. ábra. A rejtett gazdaság mérete a GDP arányában 2010-ben 0

Ausztria Luxemburg Hollandia Egyesült Királyság Franciaország Írország Németország Finnország Dánia Svédország Szlovákia Csehország Belgium Portugália Spanyolország EU27 Olaszország Magyarország Szlovénia Lengyelország Görögország Málta Ciprus Lettország Észtország Litvánia Románia Bulgária

Forrás: A. T. Kearney – The Shadow Economy in Europe 2013

A hazai bankrendszer szereplői és a belföldi monopóliumokat birtokló külföldi befektetők uniós és nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magas profitrátát értek el. Míg a munkát terhelő adókat rendkívüli mértékben adóztatta, addig a magyar gazdaságpolitika természetesnek vette, hogy a bankrendszerben és a belföldi monopóliumot jelentő stratégiai ágazatokban a külföldi befektetők legalább 20%-os extraprofitra tettek szert. A magyar gazdaság dualitása mellett ez azt is jelezte, hogy gyenge a verseny a bankszektorban, és a szabályozó hatóságok nem voltak képesek fellépni a belföldi monopóliumok erőfölényével szemben, így egyensúlytalanság állt fenn a gazdasági szereplők profitarányai között. A gazdaság jelentős része túladóztatott, kisebb, de nagy profitrátával működő része aluladóztatott volt: az adóreform logikus lépése korrekciót eredményezett.

— 279 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A magyar adórendszer torzulása lényegében tehát az adórendszer valamennyi meghatározó területén jelen volt: az élőmunkával kapcsolatos adóterhekben, a társasági adó területén, a forgalmi-fogyasztási adók tekintetében, valamint az extraprofitot termelő ágazatok területén. Az új gazdaságpolitika keretei között bevezetett új közteherviselési rend alapján ezért volt szükséges és lehetséges a különadók bevezetése. Az új bankadó, az új válságadók összesen 350 milliárd forinttal javították már 2010-ben a költségvetés helyzetét, jelentősen mérsékelve ezzel az örökölt magas költségvetési hiányt. Ez sem lett volna még azonban elég ahhoz, hogy 2010-re jelentősen javuljon a magyar államháztartás helyzete, ezért az azonnali konszolidációs lépések köré illesztette a kormány a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerbe történő befizetések átirányítását a költségvetésbe. Ennek keretében 2010 utolsó két hónapjában 30–30 milliárd forintos magánnyugdíjpénztári befizetés került az állami nyugdíjrendszerbe, ami további 60 milliárd forinttal javította az államháztartás 2010-es helyzetét. Az új költségvetési politika fenntartható konszolidációt célzott meg, amelyhez nem volt elegendő a kéthavi magánnyugdíjpénztári befizetésre vonatkozó átirányítás: teljes magánnyugdíjpénztári reformra volt szükség. (10-9. ábra) 1998. január 1-jétől vezették be a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, amely egyértelműen káros volt a magyar államháztartás számára, hiszen évente a GDP 1%-át meghaladó költségvetési bevételről mondott le az államháztartás. Az új kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerbe fizették be ezeket az összegeket, miközben a költségvetésnek a korábban szerzett nyugdíjjogosultságon alapuló fizetési kötelezettségei fennmaradtak, az ezek finanszírozását jelentő forrásai viszont megcsappantak. A kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetése valójában a bankrendszer számára volt kedvező, hiszen zömében a hitelintézetek nyitottak olyan magánnyugdíjpénztárakat, amelyekbe a kötelező magánnyugdíjpénztárba kötelezően belépő tagok befizetései áramlottak. A kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer a megalakulását követő — 280 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

majd másfél évtizedben csupán az infláció 1%-át meghaladó hozamot hozott a tagoknak: valójában a profit a bankrendszer nyereségét növelte. 10-9. ábra. A magánnyugdíjpénztári vagyon felhasználása 7%

14%

79%

Reálhozam 2011-es nyugdíjkassza-kiegészítés Államadósság-csökkentés Megjegyzés: A maradók vagyona nélkül; a pénztárak gazdálkodása miatt 2014-es vagyonuk eltér a 2010-estől. Forrás: 2012. évi CLV. törvény a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról

2010-ben olyan költségvetési reform indult el, amely külön bevételi és külön kiadási konszolidációból állt. Bevételi oldalon megvalósult az adórendszer átalakítása és a teljes körű adóreform. A 2010-ben bevezetett különadók köre később bővült, a jövedelmet terhelő adóztatás jelentősen csökkent, és számottevően emelkedett a forgalmi és fogyasztási adók súlya. Folyamatosan erősödött a nem adózó rejtett gazdaság elleni küzdelem, a vagyonadó kivételével az államháztartás bevételi oldalán történő konszolidáció lényegében minden lehetséges eszközzel élt. A kiadási oldalon történt államháztartási konszolidáció is kiterjedt lényegében valamennyi szóba jöhető területre. 2010 közepén az első és legfontosabb kiadási konszolidációs lépés a korábban betervezett állami kiadások egy részének zárolása volt. 2010-ben összesen 220 milliárd forint kiadást zárolt a kormány a konszolidációs program keretében. A magyar államháztartás egyik sajátossága, hogy egyik évről a másikra igen jelentős – 2010-ben 400-500 milliárd forintos – átmenő tételt — 281 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

görgetett maga előtt, amely a korábban a költségvetésben eldöntött, de még meg nem valósult kiadások finanszírozását jelenti, amelyek részben folyó kiadásokhoz, részben beruházásokhoz kapcsolódnak. Mivel a magyar költségvetés nem rendelkezett külön fejlesztési költségvetéssel, ezért 2010 közepén nehéz volt megállapítani, hogy mely állami beruházásokra van ténylegesen szükség, melyeket értek el különböző lobbicsoportok, valamint a versenyképes állami szolgáltatások kiépítéséhez valójában mely beruházások elindítása szükséges. A 220 milliárd forintos zárolás majdnem 1%-kal javította a GDP-arányos magyar államháztartási hiányt, s ezzel hozzájárult a sikeres költségvetési konszolidációhoz.

Fenntartható államháztartási politika A magyar gazdaságtörténet igazi fordulata 2010-ben az volt, hogy megtörte az „egyensúly vagy növekedés” képletet, mert a költségvetési konszolidáció 2010–2011-ben nem hozott törést a gazdaság növekedésében, miközben bővítette a foglalkoztatást és csökkentette a munkanélküliséget. 2012-ben már csökkent ugyan a GDP, de emögött több egyedi tényező állt. 2012-ben azonban szinte minden uniós tagállamban vis�szaesett a GDP, ahogy az Európai Unión kívüli gazdaságok esetében is érzékelhető volt egy W alakú recesszió. A 2009-es recessziót követően 2012-ben újból, már kisebb mértékben csökkent a fejlett országok gazdasági teljesítménye, hasonló módon mérséklődött a feltörekvő országok GDP-növekedési üteme. Ez a kedvezőtlen fejlemény külkereskedelmi kapcsolatainkon keresztül vetette vissza növekedésünket. További mintegy 0,8%-os GDP-csökkenést hozott a mezőgazdaság teljesítményének visszaesése a kedvezőtlen időjárás miatt. E tényezőkön felül az elektronikai ágazat egyes nemzetközi vállalatainak világpiaci térvesztése következtében leépítettek olyan kapacitásokat, amelyek korábban 0,3-0,4%-kal járultak hozzá a magyar GDP-hez. 2012-ben nyilvánvalóan nem ismétlődhetett meg két olyan egyedi tétel sem, amely a magánszektor 2011-es rendelkezésre álló jövedelmét növelte — 282 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

(a reálhozam kifizetése és az Európai Bíróság döntése nyomán az előző kormányok szabálytalanságai miatt mintegy 250 milliárd forint áfa visszafizetése). 2012-re esik az adóreform súlypontja, amelynek következtében 5,7%-os inflációs ráta alakult ki, amelynek hatására csökkent a reálkereset és a fogyasztás. A 2010-ben bevezetett új gazdaságpolitikai képlet azonnal működött: a kivételes 2012-es visszaesés előtt és után nem hozott növekedési áldozatot, miközben segítette a foglalkozás bővülését és a munkanélküliség csökkentését. (10-10. ábra) A reformprogram megalapozta a foglalkoztatási ráta azóta is tartó emelkedését, amit 2017 óta a munkáltatókat terhelő szociális hozzájárulási adó mérséklése is támogat. A reformoknak és az adók csökkentésének köszönhetően a 2010-ben még 56 százalék alatti foglalkoztatottsági ráta 2019-re 70 százalék közelébe emelkedett. 10-10. ábra. A közszférában alkalmazásban állók számának és a foglalkoztatási ráta alakulása 1150

Ezer fő

Az állami szférában foglalkoztatottak száma Foglalkoztatási ráta (jobb tengely) Forrás: KSH, MEF

— 283 —

2019

2018

2017

2016

800

2015

53 2014

850 2013

2012

900

2011

2010

950

2009

2008

1000

2007

2006

1050

2005

2004

1100

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

Ezt olyan államháztartási reform és költségvetési politika alapozta meg, amely új bevételi forrásokat nyitott, amelyek nem hatottak kedvezőtlenül az adott terület gazdasági teljesítményére. Bár megpróbálták az Európai Unióban legmagasabb mértékű magyar bankadót közvetlen összefüggésbe hozni a magyar hitelintézeti szektorban 2010–2014 között leépülő hitelezéssel, azonban emögött valójában természetes mérlegalkalmazkodás áll. A bankrendszer a 2002–2010 között felépített fenntarthatatlan magas hitelállományt, ráadásul a devizahitelek magas állományából következő rossz szerkezetet korrigálta 2010–2014 között. Érdemben ezen nem változtatott volna az sem, ha a magyar bankadót nem vezetik be, illetve az sem, ha kisebb mértékű lett volna. A bankrendszernek mindenképpen csökkentenie kellett volna a hitel-betét mutatót, a devizahitel-állomány csökkenése is megindult volna. Miért állíthatjuk, hogy a bankadó, az ágazati és válságadók, valamint a magánnyugdíjreform nélkül rosszabb lett volna a költségvetés helyzete, mint a sikeres államháztartási konszolidáció után? A bevezetéskor évi 180 milliárd forint bankadóra a 2010–2014 közötti sikeres államháztartási konszolidáció időszakában végig szüksége volt a magyar költségvetésnek, ugyanis enélkül nem lehetett volna a GDP 3%-a alatt tartani az államháztartás hiányát, és sikertelen államháztartási konszolidáció esetén még magasabb lett volna a kamatszint, a CDS-felár és az állampapírhozam szintje. A 2010 utáni időszakra végig jellemző az az összefüggés, hogy a sikertelen államháztartási konszolidáció esetén vélhetően még kisebb lett volna az új hitelek állománya és még erőteljesebb lett volna a korábbi hitelállomány leépítése. A bankadó tehát nem visszafogta, hanem rejtett módon segítette a hitelezést azon keresztül, hogy nem terhelte tovább a kamatszintet, illetve a kockázati felárakat újabb sikertelen államháztartási konszolidáció kudarcával. Ráadásul, ha nincs évi 180 milliárd forintos bankadóbevétel és nincs sikeres államháztartási konszolidáció, akkor az államháztartás finanszírozása is egyre nehezebbé és drágábbá válik. Különadók nél-

— 284 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

kül alig lehetett volna elkerülni egy államadósság-válságot, aminek pénzügyi, reálgazdasági válság lehetett volna a következménye. Ezt megelőzhette volna egy újabb IMF–EU-megállapodás, de ez sem tette volna fenntarthatóvá a magyar államháztartást, mert újabb növekedési és foglalkoztatási áldozatot igényelt volna, hasonlóan Magyarország korábbi tapasztalataihoz és a többi programországban megfigyelhető folyamatokhoz. A bankadó bevezetése, valamint az uniós bankadók között legmagasabb szinten történő rögzítése valójában a sikeres államháztartási konszolidációs folyamat erősödésén keresztül megteremtette az alapját a későbbi újabb hitelezési fordulatnak: ezt 2010-ben még nem, de 2014-ben már pontosan lehetett látni. Hasonló az összefüggés a válságadók és a gazdaság teljesítménye között. Első pillanatban a válságadókkal sújtott belföldi monopóliumok – energiaszolgáltatók, telekommunikációs iparág és kiskereskedelem – beruházási tevékenységét visszafogta a 2010–2014 között bevezetett új adónem. Az összefüggés azonban itt is fordított: sikertelen államháztartási konszolidáció esetén még kevésbé, vagy egyáltalán nem kezdtek volna új beruházásokba, legalábbis a kiskereskedelem és a telekommunikációs ágazat vállalatcsoportjai. E két válságadóval terhelt ágazat teljesítménye közvetlen összefüggésben van a családok fogyasztásra elkölthető jövedelmével. Ha ez csökken, akkor a belföldi piac szűkül e vállalatcsoportok számára, ami a beruházások halasztását, törlését eredményezi. Speciális területet jelentenek az energiaszolgáltatók, mert a családok és a háztartások villamosenergia-fogyasztása, valamint a többi, lakhatással és fűtéssel összefüggő energiafelhasználás kevésbé rugalmas a jövedelmek változására, mint más ágazatok esetében. A vállalati szektor azonban gyorsan reagál a konjunktúrára: a gazdasági visszaesésre a vállalatok a tervezett beruházások visszafogásával, halasztásával válaszolnak. Az energiaszolgáltatók szempontjából a lakossági fogyasztás kevésbé,

— 285 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

azonban a vállalati szektor erősebben reagál a GDP alakulására. Sikertelen államháztartási konszolidáció esetén újabb gazdasági recesszió következett volna be a 2010–2014 közötti időszakban Magyarországon, mert az örökölt magas államadósság-ráta és annak drága finanszírozási szerkezete, valamint a 3% feletti hiányból adódó magasabb finanszírozási igény a GDP csökkenését okozta volna. A 2010 közepén bevezetett új költségvetési politika azért volt sikeres, mert a bevételi oldalon olyan új forrásokat nyitott, amelyek közben nem fogták vissza az adott ágazatok – bankszektor, belföldi monopóliumok, kiskereskedelem – gazdasági teljesítményét. Ezeknek a szektoroknak a gazdasági teljesítménye a magyar gazdaság szereplőinek jövedelemviszonyaitól függ. A bankszektorban folytatódott a 2010 előtt megindult mérlegalkalmazkodás, így akkor sem vettek volna fel a háztartások és a vállalkozók több hitelt, ha elmarad a bankadó. Sőt, bankadó nélkül nincs konszolidáció, enélkül új válság lép fel, az elhúzódó recesszió tovább csökkentette volna a reálkereseteket, a fogyasztást és a beruházásokat. Az államháztartási egyensúly megteremtése a 2010 közepén bevezetett új költségvetési politika, az új adórendszer és az új gazdaságpolitika következménye, ez tette lehetővé a 2013–2014 közötti beruházási, fogyasztási és növekedési fordulatot. A gazdasági reformoknak köszönhető pozitív folyamatokat követően pedig sor került az egyes szektorokat terhelő különadók fokozatos kivezetésére. Elsőként az ágazati különadók megszüntetésére nyílt lehetőség, amelyeket forgalmi és fogyasztási jellegű adók váltottak fel, majd 2016-tól a bankadó érdemi csökkentése valósult meg. Ezt egyfelől a gazdasági növekedés tette lehetővé, amely az adóbevételek emelkedéséhez vezetett. Másfelől az adóelkerülés és az adócsalás visszaszorulását ösztönző különböző intézkedések szintén úgy tudták növelni a költségvetési adóbevételeket, hogy mindeközben adóemelésre nem volt szükség (Parragh–Palotai, 2018).

— 286 —

10. fejezet

Államháztartási és költségvetési politika

A 2010 utáni időszak gazdaságfehéredést célzó intézkedései közül kiemelkedik az online pénztárgép koncepció kidolgozása a Nemzetgazdasági Minisztériumban 2012-ben, majd a pénztárgépek 2013-ban kezdődő kötelező bekötése, az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszer bevezetése 2015-től és az online számlázás elindítása 2018-tól. Az intézkedésekkel erőteljesen csökkent a be nem fizetett áfa nagysága, ami a dinamikusan növekvő bevételeken keresztül erősítette a költségvetési egyensúly stabilitását. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint az adóbeszedés hatékonyságát növelő intézkedések nyomán csak 2014-2016 között 530 milliárd forinttal több áfabevétel folyt be a költségvetésbe. A be nem fizetett áfa aránya 2010-2018 között hazánkban csökkent a második legnagyobb mértékben az EU-ban, ezzel Magyarország jóval kedvezőbb pozícióban van, mint a V3 vagy az EU átlag. 10-11. ábra. A be nem fizetett áfa aránya 45

45 40

Románia Görögország Litvánia Olaszország Szlovákia V3 átlag Bulgária EU átlag Csehország Lettország Belgium Magyarország Lengyelország Egyesült Királyság Írország Németország Portugália Ausztria Dánia Finnország Észtország Franciaország Hollandia Szlovénia

2018

2010

— 287 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A 2010 utáni költségvetési politika példátlanul eredményes volt. A rendre pozitív elsődleges egyenleg és az ESA-egyenleg historikusan kedvező szintje mellett egyensúlyi költségvetési politika valósult meg, amit az EDP alól való kikerülés is jól mutat. Az államadósság pedig 2011 óta folyamatosan csökkent – az EU-ban egyedülálló módon.

— 288 —

11. fejezet

Adóreform Az 1990–2010 közötti átmeneti két évtizedben a magyar adórendszer egyetlen, a hatékonyan működő adórendszertől elvárható, makrogazdasági szinten jelentkező követelménynek sem tett eleget.40 Nem segítette a magyar gazdaságpolitikát egy fenntartható egyensúlyi pályára, miközben nem támogatta a tartós és dinamikus gazdasági növekedést sem. Sőt, a 2010 előtti magyar adórendszer kifejezetten ellenösztönözte a munkavállalást és a munkahelyteremtést azon keresztül, hogy az e kettőből származó jövedelmeket túladóztatta. Az adórendszer „büntető” jellegű működése azon is tetten érhető volt, hogy jelentős rejtett, nem adózó gazdaságot hagyott működni, ezzel a legálisan és adózó módon működő gazdaságot mind a belföldi, mind a külpiacokon versenyhátrányba hozta.41

Az adóreform céljai A magyar adórendszer 2010 előtti működése jelentős szerepet kapott abban, hogy rendre kialakult az „egyensúly vagy növekedés” gazdaságpolitikai alapképlete. Ennek döntő oka az, hogy az inaktívak esetén indokolatlanul laza szociális rendszerrel együtt a 2010 előtti magyar adórendszer megakadályozta a foglalkoztatási ráta jelentős és tartós emelését, valamint a munkanélküliségi szint jelentős és tartós csökkenését. A munkavállalás és a munkahelyteremtés büntetésén keresztül – a rövid 1998–2002 közötti időszaktól eltekintve – nem tette lehetővé még a korábbi munkahelyek megőrzését sem. Furcsa módon ez nem gy nyitott gazdaság jól működő adórendszerének jellemzőiről átfogó elemzést ad E Mirrlees et al. (2010) és Mirrlees et al. (2011). 41 Egyes tanulmányok szerint Magyarországon a rejtett gazdaság mérete meghaladta a GDP 23%-át 2010-ben (Schneider, 2013). Az adóelkerülés elterjedtségét jól mutatja, hogy Elek et al. (2012) eredményei szerint a minimálbérre bejelentett munkavállalók több mint 50%-a eltitkolta a jövedelme egy részét. 40

— 289 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

csupán az 1990-es évtized első felének gyors, sokkterápián keresztüli piacgazdasági átmenetére igaz. Végig jellemezte egészen 2010-ig a magyar adórendszert a munkaellenes, tehát a foglalkoztatásellenes jelleg. A 2000 körüli évektől eltekintve, amikor 240 ezer új munkahely jött létre, egészen 2010-ig egyetlen politikai ciklusban, illetve gazdasági-beruházási ciklusban sem bizonyult tartósnak a munkahelyteremtés. Rendre visszatértek a magas munkanélküliségi és az alacsony foglalkoztatási ráták. Rejtett módon valójában a magyar adórendszer működéséből következett az, hogy a gazdaságpolitika nem tudott átállni a fenntartható egyensúlyra és a tartós növekedésre, mert az adórendszer fékezte a magas foglalkoztatási szint kialakulását. Az 1990–2010 között alkalmazott kormányzati politikák és gazdaságpolitika nem kezelte kellő súllyal a foglalkoztatást és a munkanélküliséget. A politika és a gazdaságpolitika rendre úgy gondolta, hogy elegendő a költségvetési egyensúlyra törekedni, valamint elegendő a gazdasági növekedés beruházási, különösen a külföldi működő tőke forrását kiaknázni. Az 1990–2010 közötti gazdaságpolitikák – a belföldi keresletre és piacra is figyelő 2000 körüli kivételtől eltekintve – a külfölditőke-bevonást tekintették elsődlegesnek, ami nem hozott érzékelhetően magasabb foglalkoztatási rátát, és nem csökkentette a munkanélküliség szintjét sem. Ennek oka, hogy a bevont külföldi tőke három befektetői körből származott: a reálgazdaságba befektető és döntően új technológiát hozó globális cégcsoportoktól, valamint a belföldi monopóliumok körébe tartozó vállalati felvásárlásból és a pénzügyi szektorból. Az utóbbi két esetben a befektetések jellege miatt nem is volt elvárható érzékelhetően javuló foglalkoztatás. Az energiaszektor, a telekommunikációs szektor, a közszolgáltatások köre (a szemétszállítástól a vízművekig) gyenge munkahely-teremtési képességgel rendelkeznek. A globális gazdaságban és a gazdaságtörténeti példák szerint nem ezekben a gazdasági ágazatokban bővül dinamikusan az új munkahelyek száma. Hasonlóan a pénzügyi szektorba befektető külföldi cégcsoportok, hitelintézetek, biztosítók, sem teremtenek jelentős mértékben új munkahelyeket: spe— 290 —

11. fejezet

Adóreform

ciális tudással kevés munkahelyen, de magas profittömeget előállító tevékenységet végeznek. A reálgazdaságba friss tőkét hozó külföldi működőtőke-befektetések sem teremtenek olyan mértékben új munkahelyet, amely az 1990-es évek első felében elveszített mintegy másfél millió munkahelyet pótolná, mert a világszínvonalú technológiával és magas termelékenységgel működő beruházások definíciószerűen nem képesek megoldani a magyar munkaerőpiac képzettségi szerkezetéből következő gyengeségeket, miközben a munkaintenzívebb termelést folytató hazai kis- és közepes vállalkozások sem voltak képesek a globális termelési láncokba megfelelően integrálódni. A gazdaság fennmaradó erős dualitása miatt a kialakuló adó és gazdaságszerkezet egyre kevésbé volt képes megfelelő munkahelyet kínálni az alacsony képzettségű munkaerő számára. A magyar adórendszer rejtett, de minden bizonnyal legerősebb fékje az egyensúly és növekedés támogatása, valamint a foglalkoztatási szint emelése szempontjából az volt, hogy nem tett különbséget a munkaerőpiaci szereplők képzettsége és helyzete szerint a munkát terhelő adóztatásban. Miközben a fejlett OECD-országok között az egyik legmagasabb adóval és közteherrel terhelte az élőmunkát, addig az adórendszer nem ismerte el azt a többmilliós munkavállalói csoportot, ahol az alacsonyabb termelékenység miatt nem termelhető ki az ilyen mértékű adóterhelés. A globális cégcsoportokban igen, de a belső piacra termelő vállalkozásoknál kevésbé, és a helyi piacra termelő, illetve csak a szürke zónában fennmaradó vállalkozások körében nem volt kigazdálkodható a munkát terhelő adók magas szintje: vagy a rejtett gazdaság felé mozdultak a vállalkozók, vagy elmaradtak azok a beruházási és üzleti döntések, amelyek révén az alacsony képzettségű munkaerőnek új munkahelyeket teremtettek volna. (11-1. ábra)

— 291 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

11-1. ábra. A 10 legnagyobb átlagos adóékkel rendelkező OECD-ország 2009ben az átlagbért kereső, gyermektelen adózók esetén 60

0 Csehország

Szlovénia

Finnország

Svédország

Olaszország

Ausztria

Franciaország

Németország

Magyarország

Belgium

Forrás: OECD, Tax Statistics

2010 közepén az új politika és gazdaságpolitika felvázolta az adóreform 10 legfontosabb célját. Közvetlenül és/vagy közvetetten valamennyi cél ahhoz kötődött, hogy a gazdaságpolitika megszüntesse az adóreform révén a munkavállalást és a munkahelyteremtést fékező ösztönzőket a munkaerőpiaci szereplők körében. Mind a munkaadóknál, mind a munkavállalóknál fordulatot kellett előidézni a munkával kapcsolatos üzleti kalkulációkban annak érdekében, hogy az uniós tagállamok között második legalacsonyabb foglalkoztatási rátát és a két számjegyű munkanélküliségi szintet a fordulat felé irányítsa az adórendszer változása. 2010 közepén olyan politikai és gazdaságpolitikai koncepciót fogadtak el, amely egyszerre célozta meg a sikeres válságkezelést az államháztartás terén, előzött meg egy államadósság-finanszírozási válságot, és készített elő foglalkoztatási és növekedési fordulatot. (11-2. ábra)

— 292 —

11. fejezet

Adóreform

11-2. ábra. Az átlagos adóék változása 2009 és 2019 között az OECDországokban −9

−8

−7

−6

−5

−4

−3

−2

−1

−8

−7

−6

−5

−4

−3

−2

−1

Százalékpont

−9

Százalékpont

Mexikó Portugália Szlovákia Korea Luxemburg Japán Írország Izland Törökország Csehország Lettország Lengyelország Izrael Szlovénia Spanyolország Olaszország Ausztrália Új-Zéland Svájc Chile Ausztria Kanada Görögország USA Svédország Finnország Hollandia Németország Egyesült Királyság Norvégia Dánia Észtország Franciaország Belgium Litvánia Magyarország

Forrás: OECD, Tax Statistics

Az adóreform céljai közül is az első helyre került 2010 közepén a költségvetési konszolidáció: ezt célozták a bankadó és a különadók. Ezzel párhuzamosan a második legfontosabb cél a munkahely-teremtési érdekeltség azonnali megerősítése volt: ezt a mikro-, kis- és középvállalatoknak kedvező 10%-os társasági adó segítette már 2010-ben, később az egykulcsos családi adórendszer és a Munkahelyvédelmi Akcióterv, valamint egy sor speciális foglalkoztatási program keretében érvényesített adókedvezmény erősítette meg a következő években. Emellett a munkavállalók érdekeltségének erősítését is célozták az adóreformok: ezt szintén az egykulcsos családi adórendszer, valamint a minimálbér és közmunkabér bevonása a személyi jövedelemadó rendszerébe együttesen támogatták. A személyi jövedelmek egységes adóterhelése önmagában is lépést jelent az erősebb munkavállalási érdekeltség felé, — 293 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

mert kikapcsolja a jövedelmi lépcsőkön felfelé lépésből származó, addicionális erőfeszítések esetében a progresszív jövedelemadó-rendszerből azonnal belépő fékeket. A közmunkából és a minimálbéres vállalati szektorbeli foglalkoztatásból származó jövedelmek azonos adóztatása pedig azonos érdekeltséget teremt a vállalati szektorban és az állami foglalkoztatás körében. Az európai összehasonlításban harmadik legalacsonyabb, 16%-os szja kulcs, amely azóta 2016-ban 15%-osra csökkent, valamint a marginális adókulcsok jelentős csökkenése pedig mérsékelték a rejtett, nem adózó gazdaság előnyét a legális szektorban történő munkavállalással szemben. Valójában az egykulcsos adórendszer bizonyult a 2010–2014 közötti időszakban a leghatásosabb eszköznek a foglalkoztatási ráta emelésére és a munkanélküliség csökkentésére, mert egyszerre volt képes kezelni a munkaadói és a munkavállalói fékek kiiktatását, valamint a rejtett és a legális szektor közötti eltéréseket. Az adóreform kifejezett célja volt a gyermekvállalás erősítése: ezt az egykulcsos adórendszer családi jellege célozta meg. Célja volt a 2010 közepén elindított és egészen 2014 év végéig folyamatosan kibontakozó adóreformnak, hogy azonos versenyfeltételeket teremtsen a vállalkozások számára a versenyszektoron belül. A belföldi monopolterületeken a közteherviselésbe bevonó különadókon kívül nem vezetett be az adóreform más, az ágazatok sajátosságait az adórendszeren keresztül megközelítő speciális adókat. Az adóreform célrendszerében már kezdettől fogva feltűnik egy további elem: a fenntartható egyensúly követelménye az adóbevételek szerkezeti változtatásával. 2010 közepén világos volt, hogy nem csupán arra az évre és a következőre szükséges először javítani, majd a 3% alatti GDP-arányos hiánnyal beállítani az egyensúlyi államháztartási hiány szintjét, hanem ezt hosszú távú fenntartható módon kell megoldani. Ennek egyik oldala az, hogy egyszerre kellett az azonnali egyensúlyt — 294 —

11. fejezet

Adóreform

javítani, miközben a munkavállalási és munkahely-teremtési érdekeltség erősítésén keresztül folyamatosan támogatni kellett a foglalkoztatás bővülését, és el kellett érni a munkanélküliségi szint szintén folyamatos csökkenését. A magyar munkaerőpiac sajátosságai azonban azt jelentették, hogy ez a korábbi adószerkezetben nem lehetséges. Olyan alacsony foglalkoztatási szintről és magas munkanélküliségi rátáról indult az adóreform, hogy önmagában a korábbi arányokat mutató adórendszerrel nem lett volna elérhető a hosszú távon fenntartható egyensúly. A 2010–2014 közötti ciklusban nem lehetett reálisan számítani arra, hogy 1 millió új munkahely jöjjön létre, amelynek révén automatikusan fenntartható pályára kerül a mindenkori államháztartás egyensúlya. Ezért az adóreform célja az is volt, hogy a bevételi szerkezet módosításával beépítsen egy gyorsan működő „fenntarthatósági” modellt: tovább nőtt a fogyasztási-forgalmi adók szerepe, miközben csökkent a jövedelmek adóztatása. A fogyasztás körében ugyanis azok a jövedelmek is megjelennek adóztatható formában, amelyek a jövedelem szerzési helyén még a rejtett gazdaság részei, és nem adóznak. Emellett a fogyasztásiforgalmi adók előnye, hogy nem torzítják a gazdasági szereplők megtakarítási és beruházási döntéseit, illetve általában viszonylag alacsony adminisztrációs költséggel járnak, ezért kevésbé károsak a gazdasági növekedés szempontjából. Ugyanakkor a forgalmi és fogyasztási típusú adók a bevezetés évében, illetve emelésük esetén szintén az első évben emelik az adott év inflációját – ennek az adott évben negatív fogyasztási és beruházási hatása van –, azonban a következő évektől a növekedési dinamikában már ez a hatás nem érvényesül, miközben marad az egyensúlyt javító többletbevétel.42 (11-3. ábra) Bár az örökölt adórendszerben nemzetközi összehasonlításban magas a fogyasztási adókból származó költségvetési bevétel, ezt az adóreform tovább növelte a magas rejtett gazdaság és az alacsony foglalkoztatási 42

különböző adónemek torzító és gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról lásd A OECD (2009).

— 295 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

szint miatt. Nem lehetett számítani arra, hogy négy éven belül eléri Magyarország az uniós átlagos foglalkoztatási szintet, tehát a 65%-os foglalkoztatást, így az új munkahelyekből származó új jövedelmekből eredő magasabb adóbevételre sem lehetett számítani, ezért a fogyasztás és forgalom bővüléséből kellett új költségvetési bevételeket bevonni az államháztartásba. 11-3. ábra. A fogyasztási adókból származó bevételek az összes adóbevétel százalékában 2009-ben 0

60 %

Spanyolország Olaszország Belgium Franciaország EA-19 EU-28 Luxemburg Ausztria Németország Svédország Egyesült Kir. Hollandia Finnország Csehország Dánia Görögország Szlovákia Írország Portugália Litvánia Szlovénia Magyarország Lengyelország Lettország Románia Ciprus Málta Észtország Horvátország Bulgária Norvégia Izland

% 0

Forrás: Eurostat

Az adóreform céljai között szerepelt a beruházások erősítése is, hiszen új beruházásokból új munkahelyek keletkeznek, és ez segíti a fenntartható egyensúlyi költségvetési szint kialakulását: ezt célozták a befektetőknek nyújtott különféle adókedvezmények, a 10%-os társasági adókulcs (500 millió forint adóalapig), amely 2017-ben adóalaptól függetlenül egységesen 9%-osra csökkent, valamint a kisvállalati adó bevezetése. — 296 —

11. fejezet

Adóreform

Az adórendszer megcélozta az adóalapok szélesítését is, hiszen az örökölt adórendszerben a rejtett gazdaság kiterjedtsége miatt, valamint a különböző adómentességek miatt a lehetségesnél szűkebbek voltak az egyes adónemek forrását jelentő adóalapok. Végül az adóreformnak kifejezett célja volt az is, hogy a „legmodernebb” ökoadók irányába is lépjen: ezt célozták a különböző környezetvédelemmel és az egészségesebb élelmiszerekkel történő ellátással kapcsolatos különadók. Volt azonban a magyar adóreformnak egy kimondatlan, már nem a gazdaságpolitika körébe tartozó célja: a társadalmi közfelfogás átalakítása. Egyrészt annak elfogadtatása, hogy a létfenntartáshoz szükséges jövedelem megszerzésének forrása a munkaképes lakosságban a munkavállalással szerzett jövedelem legyen. Másrészt annak elismertetése, hogy a munkavállalás során a többlet-erőfeszítésekhez arányosan magasabb nettó jövedelemnek kell tartoznia. Magyarországon az 1990 utáni évtizedekben az átlagtól felfelé eltérő jövedelmeket és vagyonokat nem csupán az állam gyanakvása, hanem a társadalom idegenkedése, irigykedése is kísérte. Ez a szocialista rendszer évtizedei alatt rögzült társadalmi értékelés önmagában is gátja a fenntartható költségvetési egyensúlynak, tartós gazdasági növekedésre és magas foglalkoztatási szintre épülő gazdaságpolitikai pályának. Gátja, mert rejtett módon korlátozza a beruházást és a fogyasztást, a magasabb jövedelem elérését célzó tudás megszerzését és a vagyongyarapodást. A Magyarországon alkalmazott erősen progresszív jövedelem-adóztatás és bőkezű költségvetési transzferek rendszere együttesen ezen értékek kialakulása ellen hatott. Ugyan az igazságosság köntösébe bújik, és azt mondja, hogy a társadalom belső jövedelem eloszlásának arányosabbá tétele miatt kell progresszívan adóztatni, valójában azonban nem ismeri el a többletjövedelem – vállalkozói jövedelem és munkavállalói jövedelem – mögötti egyéni és családi tőkefelhalmozást, miközben konzerválja a munkapiactól való távolmaradást. A tőkefelhalmozás társadalmi szintű elismerésének a hiánya a XX. század második felétől — 297 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

kezdve egyértelműen a humántőke, azaz a tudásfelhalmozás területén jelenti a legnagyobb féket: a progresszív jövedelemadózás legnagyobb mértékben az új tudás megszerzését fékezi, ebből eredően visszafogja a vállalkozói beruházásokat, korlátozza a családi beruházásokat. A munkaerőpiaci felmérések szerint a magasabb tudásszint – ezt szakképzettség és diploma megszerzésével mérik, valamint annak munkaerőpiacon történő érvényesítésével – magasabb jövedelmet hoz mind az egyénnek, mind a családoknak és a munkavállaló munkahelyének is, ezért ha a progresszív jövedelemadóztatás egy magasabb kulccsal terheli a magasabb jövedelmet, ezzel nem ösztönzi, sőt a befektetett idő, pénz és energia el nem ismerésén keresztül bünteti a magasabb jövedelmet célzó nagyobb tudásfelhalmozást. Az egykulcsos adórendszer legnagyobb előnye az, hogy kiiktatja ezt a rejtett féket a magyar társadalomból: bár az irigység nem tűnik el, de pozitív érdekeltség és összefüggés gyengíti. A 15%-os egykulcsos családi adózással, ha valaki kétszer annyit keres, mint egy másik munkavállaló, mert a tudástőkéje kétszer nagyobb, akkor a korábbi négyszeressel szemben, csak kétszer több személyi jövedelemadót fizet, és így erősödik a tudásfelhalmozás érdekeltsége. Ha ez tömegessé válik, akkor a társadalom egészében megtörténik az értékrendi átállás: a magasabb jövedelem és a megszerzett erősebb tudás nem kételkedést, hanem tiszteletet és egyetértést vált ki a társadalom tagjainak többségéből. A közgazdasági elmélet és a gazdaságtörténet eddigi sikertörténetei egyértelműen bizonyítják, hogy minden gazdasági siker mögött végül is egy társadalom értékrendje, belső kultúrája áll. Ha fennmarad egy társadalomban a korábbi irigységkultúra, ez önmagában fékezi a tőkefelhalmozást, ezen belül különösen a tudástőke gyarapítását, habár önmagában ez az egyetlen társadalmi tényező, amely képes megakasztani, leállítani, sőt visszafordítani egy gazdaság felzárkózási folyamatait. A fogyasztási és forgalmi adónemek rendszere is jelentős átalakításon ment át a 2010–2014 közötti gazdaságpolitikai ciklusban: ennek középpontjában az áfa általános szintjének emelése állt. Kísérletet tett — 298 —

11. fejezet

Adóreform

a gazdaságpolitika arra is, hogy a luxusjavak fogyasztását egy még magasabb, 35%-os áfakulccsal terhelje. Ez a kísérlet azonban az Európai Unió ellenállása miatt nem volt sikeres.

Az adóreform hatásai A költségvetési konszolidációnak a döntő terepe tehát az adóreform volt, mert rövid távon csak egy, a korábbinál lényegesen magasabb adóbevétel esetén lehetett megcélozni a sikeres konszolidációt. Már a ciklus legelején megindult a foglalkoztatás bővülése, valamint a strukturális reformok gazdaságpszichológiai hatása is rövid időn belül jelentkezett: a munkaerőpiaci szereplők azonnal érezték a kormányzati politika változását. Megindult az alkalmazkodás ehhez az új politikához, azonban valójában az új adóbevételek és a korábbi bevételekből származó magasabb tételek konszolidálták a költségvetést 2010–2011-ben. Ebben három bevételi forrás játszotta a főszerepet: a különadók, a forgalmi és fogyasztási adókból származó magasabb bevétel és a korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása, azaz az állami nyugdíjrendszerbe történő befizetések növelése. (A különadókról lásd a 10-3. ábrát.) A magyar adóreform keretében bevezetett különadók is sajátos evolúción estek át a 2010 és 2014 közötti időszakban. 2010-ben azonnal bevezetésre került a bankadó és a három magas profitrátával működő szektorra kivetett válságadók, melyek már az első évben a GDP csaknem 1,5%-át megközelítő új bevételt hoztak a magyar államháztartás számára. 2011-ben azért csökkent a magyar költségvetés különadókból származó bevétele, mert a bankadóból leírhatóvá vált a devizahitelrendezés első lépésének, a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés bevezetésének pénzintézeti terhe.43 Az adóreform egy átmeneti évben 43

pénzügyi intézmények a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés miatti veszA teségeik 30%-ával csökkenthették a 2011. évi bankadó-kötelezettségüket. A vis�szaigényléseket 2012. január 31-étől voltak jogosultak a pénzügyi intézmények az állami adóhatóságnál jelezni. Ezért a kedvezmény a 2011. évi bankadó-kötelezettséget csökkentette, de pénzforgalomban 2012-ben teljesültek a visszaigénylések.

— 299 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

elismerte, hogy egy másik válságban lévő gazdasági terület, a lakossági eladósodás kezelésének árát át kell vezetni a különadókon. A 2010ben a GDP majd 1,5%-át kitevő különadó-bevétel jelentősen hozzájárult a költségvetési konszolidációhoz, 2011-ben a kieső különadót helyettesítette az időközben elindított magán-nyugdíjpénztári reformból származó, éves szinten mintegy 360 milliárd forintos új költségvetési bevétel. 2012-ben már a teljes korábbi bankadó segítette a konszolidációt, sőt két különadó, a távközlési és a baleseti adó egészítette ki a különadók rendszerét. A különadók evolúciója 2013-ban lett teljes, amikor belépett a pénzügyi tranzakciós illeték, ezzel 2013-ban már a GDP mintegy 2,1%-át jelentő különadó-bevételek tették teljessé a magyar államháztartási konszolidációt. A közműadó és biztosítási adó is olyan új különadókként jelentek meg 2013-ban, amelyek újabb belföldi monopolterületeken elért bevételeket adóztattak. A különadók mellett a forgalmi és fogyasztási adókból származó magasabb bevétel és a 2010–2014 között az államháztartás számára évente 300-400 milliárd forint többletbevételt jelentő nyugdíjreform tették teljessé a költségvetési konszolidáció bevételi forrásait. Mindháromra szükség volt a sikeres és fenntartható államháztartási bevételi szerkezethez, mert sem – a külső konjunktúra révén – az exportbevételekből, sem – a belföldi piac bővüléséből – a belföldi jövedelmekből ilyen mértékben új bevételekre nem tehetett volna szert a költségvetés. Jelentősen mérsékelte az örökölt adórendszer munkavállalást és munkahelyteremtést fékező jellegét az adórendszer belső átalakítása. A munkahelyteremtést és munkavállalást erőteljesen fékező, nemzetközileg és az uniós átlaghoz képest is kirívóan magas magyar adóék 2010-ről már 2011-re jelentősen csökkent egyes csoportok esetén. (11-4. ábra) Különösen erőteljesen hatnak az idősek, fiatalok és képzetlenek esetében bevezetett célzott kedvezmények, melyek az általánosnál kisebb adóéket biztosítanak e csoportok számára. Hasonló módon a pályakezdők, kismamák és a munkanélküliségből visszatérők adóéke is már jelentősen alatta marad az általános adóéknek 2014-ben, s ugyanez igaz — 300 —

11. fejezet

Adóreform

a gyermekesek adóékére is. Mindez együtt egyértelműen jelzi a magyar adóreform legfontosabb céljának teljesülését: a foglalkoztatással kapcsolatos ösztönzők erősödését, erősítését. A bővülő foglalkoztatás, illetve a csökkenő munkanélküliség a 2010–2014 közötti konszolidációs és stabilizációs időszakban végig jellemezte a magyar munkaerőpiacot. Az adóreform tehát valóban céljának megfelelően működött, mert erősítette a munkavállalás és munkahelyteremtés érdekeltségét. 11-4. ábra. A hazai adóék alakulása 2019-ben 60

250

240

230

220

210

200

190

180

170

160

150

140

20 130

120

110

100

Bruttó jövedelem az átlagbér százalékában Általános adóék 2019-ben Általános adóék 2010-ben Munkaerőpiacra lépők adóéke 2019-ben Szakképzetlen, vagy mezőgazdaságban foglalkoztatott adóéke 2019-ben Egy gyermekesek adóéke 2019-ben Kétgyermekesek adóéke 2019-ben Háromgyermekesek adóéke 2019-ben Forrás: MNB.

Az adóreform jelentősen megváltoztatta az adóbevételek szerkezetét Magyarországon 2004–2014 között. Annak ellenére, hogy a második konszolidációs kísérlet 2008–2010 között végül kudarcot vallott – hiszen 2010-re azonnali költségvetési konszolidáció nélkül a tervezett 3,8%-os GDP-hiányhoz képest 7% feletti államháztartási deficitet alakított volna ki –, az adóreform egyik legfontosabb eszköze, azaz a forgalmi és fogyasztási adókból származó bevételek növelése már ebben az időszakban megindult. Hasonló módon már 2008-ban megindult — 301 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

a munkát terhelő adók csökkenése, valamint a jövedelemadó és tb-járulékok összes adóbevételeken belüli súlyának, arányának csökkentése is. (11-5. ábra) 11-5. ábra. Az adóbevételek összetételének változása 2006 és 2018 között 55

2018

15 2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

Fogyasztást terhelő adók / Összes adóbevétel Munkát terhelő adók (+MNYP) / Összes adóbevétel Tőkét terhelő adók / Összes adóbevétel Forrás: Európai Bizottság.

A magyar adóreform szempontjából három időpont bizonyult döntőnek: a 2008–2010 közötti időszak, a 2010–2014 közötti idősáv, valamint a 2014-et követő évek. Míg az első szakasz nem hozott fenntartható költségvetési konszolidációt, a második már igen. Ennek döntő oka az, hogy a 2008–2010 között beindult, adórendszeren belüli arányokat változtató folyamatokat nem kísérte a gazdaságpolitika teljes fordulata. Ha ez így lett volna, akkor nem csupán az adórendszerben, ezen belül is az adószerkezet rendszerében kezdődik átalakulás, hanem új közteherviselési politika is társul az adórendszer átalakításához, valamint foglalkoztatási szintet emelő és a munkanélküliséget csökkentő lépések is történnek. Ugyan a 2008–2010 közötti időszakban elindult egy rejtett adóreform, azonban ez azért nem hozott két-, illetve hároméves időho-

— 302 —

11. fejezet

Adóreform

rizonton eredményt, mert nem egy új politika és új gazdaságpolitika keretei között indult meg, hanem a régi rendszerben tett kísérletet arra, hogy az új adóbevételekkel elérje a költségvetés konszolidálását. A 2008–2010 közötti időszakban csökkent a foglalkoztatási ráta és nőtt a munkanélküliség, ezzel az elinduló adóreform ellenére újból növekedési és foglalkoztatási áldozatot hozott a gazdaságpolitika, miközben a költségvetési egyensúly helyreállításának a célját sem érte el. A 2010-ben megkezdett adóreformnak köszönhetően jelentősen csökkent a munkát terhelő adók aránya, és 2012-ben már megközelítette a forgalmi, fogyasztási adók arányát. A magyar költségvetés így már majdnem azonos bevételre tett szert a rejtett gazdaságot is adóztató fogyasztási és forgalmi adókból, mint a munkát terhelő adókból. Ez nem csupán mennyiségi, hanem minőségi fordulat is. 2012-ben erősödött meg olyan mértékben a munkavállalási és munkahely-teremtési érdekeltség a vállalati szektor szereplői körében, amely már 2012 második felében – először még rejtetten – elindította a növekedési fordulathoz vezető üzleti döntéseket. Miközben a 2008–2010 közötti adóreform-kísérlet ezt támogató politikai és gazdaságpolitikai lépések nélkül növekedési és foglalkoztatási áldozatot hozott, s így 2010-re nem érte el a konszolidált költségvetési célját, addig pontosan ugyanannyi idő alatt, 2010–2012 között ezt az adóreform következő szakasza elérte. Ennek döntő oka az, hogy egy új politika és gazdaságpolitika keretei között folytatódott az adórendszer teljes átalakítása, sőt az új közteherviselés révén többletjövedelemre tett szert a költségvetés, s a nyugdíjreform következtében fenntartható állami nyugdíjrendszer alakult ki. Önmagában a korábbi hármas nyugdíjrendszer – amelyben az állami nyugdíjrendszer mellett működött a kötelező magánnyugdíjpénztár, valamint ezek mellett az önkéntes magánnyugdíjrendszer – gátat szabott a hosszú távon sikeres, fenntartható államháztartási konszolidációnak. Az évi 300-400 milliárd forintos, majd időben emelkedő, kiengedett költségvetési bevétel akkora lyukat hagyott a magyar államháztartásban, amelyet hosszú távon csak olyan

— 303 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

adóintézkedésekkel lehetett betömni, amelyek újabb foglalkoztatási és növekedési áldozattal jártak volna. A sikeres magyar válságkezelés 2010–2014 között döntő mértékben egy teljes körű adóreformmal ment végbe, mely egyszerre járult hozzá a költségvetés konszolidációjához új bevételek révén, miközben erősítette a munkavállalási és munkahely-teremtési érdekeltséget a vállalati szektorban. Ezzel az új gazdaságpolitika elérte, hogy növekedési és foglalkoztatási áldozat nélkül kerüljön sor az államháztartás konszolidációjára. Sőt, az adóreform egyértelműen és már rövid távon segítette a foglalkoztatás bővülését és a munkanélküliség csökkentését, ezáltal valójában az összes magyar strukturális reform közül a leghatékonyabban érte el az új gazdaságpolitika új összefüggésének az érvényesülését: a foglalkoztatás bővülése és az újrainduló növekedés valóban fenntartható költségvetési egyensúlyt teremtett. A magyar adóreform sikeresen segítette az államháztartási konszolidációt és a gazdasági stabilizációt, de még egy rejtett hatást is kifejtett: csendben megkezdte a társadalmi értékrend átalakítását. Folyamatosan vitázott a magyar társadalom a 16%-os egykulcsos családi adórendszerről az erre történő áttérés éveiben. Az új politika bátorságát jelezte, hogy vállalta a vitát annak ellenére, hogy politikai szempontból nem tűnt megnyerhetőnek, miközben gazdaságpolitikai előnyei nyilvánvalóak voltak. Az új gazdaságpolitika felfogását jellemzi az, hogy az adórendszerre kizárólag hatékonysági szempontból néz, nem társadalmi szolidaritási szempontból, mert nem az adórendszeren keresztül célozza meg a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését, hanem a tanuláson és a munkán keresztül, valamint a közösségi összetartozást kifejező más eszközökkel. A szociális ellátórendszer, a társadalom tagjainak belső szolidaritása és a társadalmi intézmények – kitüntetetten az egyházak és az önkormányzatok – feladata a társadalmi egyenlőtlenségeket mérséklő tevékenység. Ha egy közepes fejlettségi szinten lévő ország, ráadásul alacsony fog-

— 304 —

11. fejezet

Adóreform

lalkoztatási szinttel és torz munkaerőpiaccal a jövedelemadó-rendszert használja a jövedelmi és vagyoni különbségek kiegyenlítésére, akkor ezzel a társadalmi szolidaritás oltárán feláldozza a gazdasági hatékonyságot: ennek minden esetben kudarc a vége. A magyar gazdaság 2010 és 2014 között azért érhette el az államháztartás fenntartható konszolidációját és a gazdasági növekedés tartósnak ígérkező újraindulását, mert a strukturális reformok között vezető szerepet adott egy teljes körű adóreformnak. És ez az adóreform a gazdasági hatékonyságot állította középpontba, a társadalmi újraelosztás és szolidaritás helyett. A 2014 óta eltelt időszakban beértek az adóreform és a költségvetési konszolidáció gyümölcsei, így a gazdaságpolitika az azóta eltelt években nem változtatott a bevált recepten, mindössze az adórendszer paramétereit igazította az új gazdasági kihívásokhoz. Palotai (2017) alapján a 2010-től kezdődő adóreform hatására 2014–2016 között úgy emelkedtek 2 százalékponttal a GDP-arányos adóbevételek, hogy közben adóemelésre nem volt szükség. Az adóbevételek növekedése több tényezőnek köszönhető: a megvalósult adóreform és költségvetési konszolidáció során hozott intézkedések kedvező hosszabb távú hatásának, a rejtett gazdaság visszaszorulását eredményező gazdaságfehérítő intézkedéseknek, illetve a gazdasági növekedés egészséges szerkezetének. A 2010-ben megkezdett adóreform így sikeresen kialakította a költségvetési mozgásteret a későbbi újabb adócsökkentésekhez. A kialakult mozgástér lehetővé tette a korábbi sikeres gazdaságpolitika irányvonalainak folytatását, ami elsősorban a munkát és tőkét terhelő adók további csökkentését jelentette. A munkára kivetett adóterheket mérsékelte az egykulcsos személyi jövedelemadó újabb 1 százalékpontos csökkentése 2016-ban, valamint az ugyanebben az évben megszületett háromoldalú bérmegállapodás. Ennek értelmében hosszú távon kevesebb mint a felére csökken a munkáltatói terhek mértéke, a szociális hozzájárulási adó kulcsa 2017 és 2020 között összesen 11,5 százalék-

— 305 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

ponttal mérséklődött. A tőkét terhelő adók csökkentése szintén a hazai vállalkozásokat segíti, mégpedig a társasági adó kulcsának egységesen 9%-ra csökkentésével, amire 2017-ben került sor. Ezt a folyamatot egészítették ki egyes alapvető szolgáltatásokra (internet, helyi étkezés) és alapvető élelmiszerekre (tojás, baromfi, hal, sertéshús, tej) vonatkozó célzott áfa-csökkentések. Bár ezek az intézkedések első körben számottevően csökkentik a költségvetési bevételeket, a korábbi adóreform és költségvetési konszolidáció, illetve az ezek nyomán kialakult konjunktúra fedezetet biztosított az újabb adócsökkentések számára. A tapasztalat és a számítások egy irányba mutatnak: az adóintézkedések hosszú távon kedvező hatással vannak a GDP-növekedésre, a foglalkoztatásra és a háztartások jövedelmére. Szoboszlai és szerzőtársai (2018) szerint a 2014-ig végrehajtott adóreform, illetve az újabb adócsökkentések hosszú távon összességében 6%-kal járulnak hozzá a reálgazdaság növekedéséhez, és 8%-kal emelik a háztartások jövedelmét. E kedvező folyamatok és a rejtett gazdaság háttérbe szorulása jótékony hatással vannak az államháztartás egyenlegére. A foglalkoztatás növekedése és a dinamikusan emelkedő bérek, valamint a gazdaság fehéredése képesek ellensúlyozni az adócsökkentések hatását. A költségvetés helyzete ezáltal végső soron úgy stabilizálódik, hogy sem adóemelésre, sem más kiigazításra nincs szükség.

Az adóreform társadalmi hatásai A sikeres magyar adóreform legfontosabb társadalmi hatása a politikai stabilitás fennmaradása a költségvetési konszolidáció és a gazdasági stabilizáció időszakában. Így lehetett végigvinni azokat a strukturális reformokat, amelyek fenntarthatóvá teszik az egyensúlyt és tartóssá a növekedést.

— 306 —

11. fejezet

Adóreform

A társadalom értékrendjének és közfelfogásának változása is végbemegy a 2010 utáni években, csak rejtett módon, amelyet csak közvetett tényezőkön keresztül lehet megragadni. 2010 és 2014 között általánossá vált a munkaközpontú közfelfogás Magyarországon, amelyet a politika és a kormányzás állított a társadalmi célok középpontjába. Az egymillió új munkahely létrehozása igazi jövőképpé vált. Az új politika ismerte fel, hogy tömegesen szükség van új munkahelyekre ahhoz, hogy a gazdasági felzárkózás újrainduljon és megkezdődjön a társadalmi felemelkedés. A korábbi közfelfogás nem koncentrált a munkára, azzal egyenértékűnek vélte a szociális újraelosztáson alapuló életmódot. Először a gazdasági racionalitás felől került elfogadásra az, hogy mintegy egymillió új munkahely szükséges a hosszú távon fenntartható államháztartási egyensúlyhoz és tartós gazdasági növekedéshez. Ez a hasznosságalapú, racionális megközelítés később általános közfelfogássá vált, egyfajta társadalmi értékrendbeli változás is végbement. Ez a változás azonban csak visszatérést jelent a magyar társadalom egészséges, hosszú évszázadokon keresztül érvényesült munkaalapú érték rendjéhez. Éppen az 1990 és 2010 közötti időszak – újból az 1998–2002 közötti rövid időszaktól eltekintve – jelent hibás szakítást az alapvető magyar értékrenddel. A magyar alapértékek közé tartozik a munka megbecsülése és tisztessége, amit furcsa módon nem is a gazdaság, hanem a kultúra teljesítménye tükröz a legjobban. Az elmúlt évszázadok során a nemzetközi összehasonlításban a magyar társadalom hozta létre a legnagyobb és legsokrétűbb népművészeti tárgyegyüttest és kultúrát. Egy-egy kis erdélyi faluban évtizedek alatt olyan nemzeti vagyon jött létre ruhákban, bútorokban és más népművészeti tárgyakban, amely az adott falu többéves gazdasági teljesítményével egyenértékű. Az egész magyar népművészeti kincs azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom igen erősen munkaalapú társadalom volt, ez még azokban az időszakokban is érvényesült, amikor nem volt elég

— 307 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

munkahely a lokális vagy nemzeti piacon. A szabadidőt kultúrateremtésre fordították, kulturális vagyont létrehozó munkával helyettesítették, egészítették ki a helyi munkalehetőségeket, illetve a munkalehetőségekből adódó alacsony piaci munkakínálatot. (Kopátsy S., 2000) Az adóreform következtében áttörés történt a munkaerőpiaci torzulások kezelésében is. A Munkahelyvédelmi Akcióterv lépései mögött az a közgazdasági felismerés áll, hogy a magyar munkaerőpiac gyengeségeit egyes munkavállalói csoportok gyenge munkavállalási képessége is fenntartja. (11-6. ábra) Az alacsonyan képzett munkaerő, a nők és az 50 feletti korosztály alacsony foglalkoztatottsági rátája azt jelzi, hogy a munkaerőpiac nagy csoportjait nem lehet azonos eszközökkel munkavállalás felé terelni. Egy globális cégcsoport magyar leányvállalatánál dolgozó többdiplomás munkavállaló és az általános iskola nyolc osztályát sem elvégzett, fizikai munkavállalási képességekkel rendelkező munkavállaló esetében nem vezet eredményre ugyanaz az adórendszer, különösen nem az élőmunka adóterhelésének azonos mértéke. Ezért itt történt áttörés a Munkahelyvédelmi Akcióterv keretében bevezetett célzott kedvezmények révén. Ezek a célzott kedvezmények elismerték a képzettségek és élethelyzetek különbségeit a munkaerőpiacon, s ezzel tömegesen segítették a meglévő munkahelyek megtartását a már foglalkoztatottak körében, illetve támogatták új munkahelyek létesítését a gyengébb piaci helyzetben lévő munkavállalói csoportoknál. Fontos tulajdonságuk emellett az új adókedvezményeknek, hogy azokat nem vezetik ki magasabb jövedelem mellett sem, így nem növelik a marginális adóéket.

— 308 —

11. fejezet

Adóreform

11-6. ábra. A Munkahelyvédelmi Akcióterv célzott járulék-kedvezményeit igénybe vevő foglalkoztatottak száma 2013–2019 között 1 000 000

Fő

1 000 000

800 000

600 000

400 000

200 000

200 000 0

2013 2013 2013 2013 2014 2014 2014 2014 2015 2015 2015 2015 2016 2016 2016 2016 2017 2017 2017 2017 2018 2018 2018 2018 2019 2019 2019 2019

jan. ápr. júl. okt. jan. ápr. júl. okt. jan. ápr. júl. okt. jan. ápr. júl. okt. jan. ápr. júl. okt. jan. ápr. júl. okt. jan. ápr. júl. okt.

Gyes, gyed, gyet folyósítását követően, illetve gyes, gyet folyósítása alatt foglalkoztatottak Tartós álláskeresés után foglalkoztatottak 55 év feletti foglalkoztatottak 180 napnál több munkaviszonnyal rendelkező, 25 év alatti foglalkoztatottak Legfeljebb 180 nap munkaviszonnyal rendelkező, 25 év alatti foglalkoztatottak Szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottak A mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak Munkaerőpiacra lépők Forrás: PM

Magyar adóreform nemzetközi tükörben A fejlett és fejlődő országok valójában már 1980-tól a progresszív személyi jövedelemadó átalakítása és egy fogyasztási-forgalmi adóztatásra erőteljesebben építő adórendszer felé indultak el. Míg az 1970-es évtizedben a két olajválság gazdasági és társadalmi sokkjaira a progresszivitás erősítésével válaszoltak a fejlett és fejletlen országok, ezt követően előtérbe került a gazdasági hatékonyság a társadalmi újraelosztással szemben. 1980 és 2010 között többé-kevésbé folyamatosan csökkent a személyi jövedelemadó progresszivitása mindkét ország csoportban. (11-7. ábra)

— 309 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

11-7. ábra. A direkt és az indirekt adóbevételek aránya

0,0

Fejlett országok

2010

0,0 2005

0,5

2000

0,5

1995

1,0

1990

1,0

1985

1,5

1980

1,5

1975

2,0

1970

2,0

Fejlődő országok

Forrás: IMF Fiscal Monitor 2013. októberi adatbázis

A magyar adóreform ebbe a nemzetközi trendbe illeszkedik, de ennél erőteljesebb fordulatot hozott: megszüntette a személyi jövedelemadó rendszerének progresszivitását a 16%-os egykulcsos adó bevezetésével, a kieső költségvetési jövedelmeket pedig a fogyasztási és forgalmi adók növelésével egyenlítette ki. Valójában a magyar adórendszer 1990 és 2010 közötti tétlenségét pótolta a 2010 és 2014 közötti teljes körű adóreform, hasonlóan a régiós versenytársakhoz, melyek mindegyike radikális adóreformot hajtott végre az 1990 és 2010 közötti időszakban. A magyar gazdaságpolitika késlekedése miatt a munkaerőpiachoz erősebben kötődő, magasabb aktivitási rátával jellemezhető csoportok esetében a munkaintenzitás és a jövedelemeltitkolás szempontjából, valamint a munkavállalási és munkahelyteremtési érdekeltség megerősítése szempontjából döntő marginális adóék terén Magyarország egészen 2013-ig óriási hátrányban volt a régiós versenytársakhoz képest. (11-8. ábra) — 310 —

11. fejezet

Adóreform

11-8. ábra. Marginális adóék az átlagbér 100 százalékánál gyermektelen egyedülálló kereső esetében 80

Magyarország

Csehország

Szlovákia

2019

2018

2017

2016

35 2015

35 2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Lengyelország

Forrás: OECD

A magas magyar marginális adóék miatt, tehát a többletmunkáért járó jövedelem versenytársakhoz képest nagyságrendileg magasabb terhelése nyomán került a magyar gazdaság egyértelmű versenyhátrányba az adórendszer terén a régiós versenytársakhoz képest. Az Európai Unió tagállamai között a magyar adóreform egyértelmű versenyelőnyt hozott a 2008-ban már elindult, de 2010-től teljessé váló adóreform révén. Míg a legfelső szja-kulcsok terén 1995 és 2009 között egyértelműen a folyamatosan süllyedő trend volt érvényben, a 2008-as válság következtében 2009 és 2019 között mind az uniós átlagot jelző legmagasabb személyijövedelemadó-ráta, mind a fejlett uniós tagállamokat jellemző ráta emelkedik. (11-9. ábra)

— 311 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

11-9. ábra. Törvényben meghatározott legfelső szja-kulcs alakulása 2000 és 2018 között 46

OECD-tagországok EU-tag OECD-tagországok

2019

2018

2017

2016

2015

38 2014

38 2013

39 2012

39 2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Eurózónában lévő OECD-tagországok

Megjegyzés: Egyszerű átlagok. Forrás: OECD Tax Database

Különösen erőteljesen emelkedik a fejlett eurozóna-tagállamokban a legfelső kulcs mértéke, következésképp a fejlett országok az adórendszerben, ezen belül is különösen a személyi jövedelemadó rendszerének progresszivitásában rossz választ adtak a válságra. Ezzel megismételték az 1970-es évtized hibáját, amikor a fejlett országok szintén az szja-rendszer progresszivitását növelték. Mint az 1970-es évtizedben, a 2008 és 2014 közötti európai válsághullámok közepette is társadalmi szolidaritási választ adtak egy gazdasági hatékonyság szempontjából kezelendő területen: a társadalmi újraelosztást előnyben részesítették a gazdasági hatékonysággal szemben. Ennek egyenes következménye lett a foglalkoztatási szint csökkenése és a munkanélküliségi ráta növekedése az Európai Unióban. Ezzel szemben Magyarországon megszűnt a személyi jövedelemadó rendszerének progresszivitása, sőt a 15%-os kulcs az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Ezzel Magyarország az adórendszer egyik legfontosabb területén, a személyi jövedelemadó — 312 —

11. fejezet

Adóreform

tekintetében versenyelőnyre tett szert a többi uniós tagállammal szemben, sőt a régiós versenytársakhoz képest is. Érdekes összevetni a magyar adóreform következtében kialakult magyar adórendszert és az eurozóna déli szárnyához tartozó országok adórendszerét. A magyar adórendszer egy 39% körüli adócentralizációs szintről 2009től 2011-ig fokozatosan csökkentette az adóterhelést, elérve a 37%-os adócentralizációt. 2011-től enyhén újra emelkedik a magyar centralizációs szint, így a költségvetési konszolidáció döntő évére, 2012-re meghaladta a 38%-os centralizációs szintet. A 2009 és 2019 közötti időszakban a 38% körüli adóterhelési szint körül változik a magyar adócentralizáció. Ezzel szemben a görög, portugál és spanyol adócentralizáció igen alacsony szintről indul a válság pillanatában, és mindhárom országban az adócentralizáció közel kerül a magyar szinthez, sőt a görög jelentősen meg is haladta azt. Az eurozóna déli csoportjából más szerkezetet mutat az olasz adóterhelés, ez azonban az Európai Unió egyik fejlett gazdaságának adócentralizációs szintje. Valójában a válságra itt is az adóterhelés növelésével válaszoltak. (11-10. ábra) Az igazán érdekes azonban az, hogy a 2008-as globális pénzügyi válságot követő eurozóna-válság érintett országaiban – olasz kivétellel – a görög, a portugál és a spanyol gazdaság még a magyar adócentralizációnál is kisebb adóbeszedési szinttel működik. Az eurozóna déli országcsoportja valójában nem használt adóreformot a költségvetés konszolidációs kísérleteihez: nem is sikerült konszolidálni a déli eurozóna-országok költségvetéseit. Az olasz költségvetés kivételével valamennyi ország 3% feletti GDP-arányos hiányt mutatott a 2008 utáni időszakban. Abban az idősávban, tehát a 2010 és 2012 közötti időszakban, amikor Magyarország sikeres költségvetési konszolidációt hajtott végre, ezek az országok erre nem voltak képesek. Ennek döntő oka az, hogy adóreform nélkül célozták meg a költségvetési konszolidációt.

— 313 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

11-10. ábra. Adócentralizáció Magyarországon és a Club Med országokban 46

2009

2010

2011

2012

2013

2014

Magyarország Spanyolország

2015

Görögország Olaszország

2016

2017

2018

2019

Portugália

Forrás: Európai Bizottság, AMECO-adatbázis

Még mélyebb rejtett oka a déli államok kudarcának az, hogy nem aknázták ki a fogyasztási és forgalmi adók növeléséből származó bevételi forrásokat. A magyar forgalmi és fogyasztási adókhoz képest valamennyi eurozóna-tagállamban, különösen a déli országcsoportban, alacsonyabbak az adómértékek. Az alacsony képzettségű és jövedelmű társadalmi rétegeket nem kívánták, vagy nem akarták terhelni magasabb fogyasztási és forgalmi adókkal, és nem ismerték fel azt a közgazdasági összefüggést, ami a költségvetési konszolidáció és az új bevételi források, ezeken belül is jelentős mértékben a magasabb fogyasztási- és forgalmiadó-bevételek között fennáll. Hasonlóan érdekes összehasonlítást kínál az eurozóna déli ország csoportjának és a négy visegrádi gazdaságnak az összehasonlítása az adóterhelés terén. (11-11. ábra)

— 314 —

11. fejezet

Adóreform

11-11. ábra. Adóterhelés a GDP arányában 44

26 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Csehország Portugália

Görögország Szlovénia

Magyarország Szlovákia

Lengyelország

Forrás: Európai Bizottság

Látható, hogy a lengyel adócentralizációs szintre süllyedtek a görög költségvetés adóbevételei a GDP arányában a válságot követő időszakban, ami nem az adócsökkentéseknek, hanem a megugró munkanélküliségnek és a jelentősen csökkenő foglalkoztatásnak a következménye. A hibás és sikertelen görög válságkezelés növekedési és foglalkoztatási áldozattal járt, ennek következtében jelentősen csökkentek a költségvetés bevételei és az adócentralizáció szintje. A sikertelen válságkezelés évei alatt végig fenntarthatatlan a magas költségvetési deficit, és növekvő államadósság jellemzi a görög gazdaságot, miközben még közgazdasági vita sem folyt arról, hogy egy teljes körű adóreformmal, ezen belül a forgalmi és fogyasztási adó súlyának növelésével konszolidálni lehetne a költségvetést. A visegrádi országok és az eurozóna déli szárnyához tartozó országok összehasonlítása az adóterhelés szempontjából egyértelmű tanulságot hoz: míg az első csoportban 3% körüli GDP-arányos költségvetési hiánnyal és 60%-os államadósság-rátával működnek a gazdaságok, addig a 3%-ot lényegesen meghaladó költségvetési defi— 315 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

cittel és folyamatosan növekvő államadóssággal néztek szembe a déli eurozóna-tagállamok, hasonló adócentralizációs szint mellett. Az adóterhelés szempontjából Magyarország mindkét országcsoportból kiemelkedik, mert úgy volt képes sikeres költségvetési konszolidációra és gazdasági stabilizációra 2010 és 2014 között, hogy közben képes volt – már 2010-től – csökkenteni a GDP-arányos adócentralizációt. Úgy került közel a visegrádi országok, tehát a régió gazdaságainak adóterheléséhez – a jelentősen alacsonyabb szlovák adóterhelést kivéve –, hogy közben megállította az államadósság növekedését, elérte annak kismértékű csökkenését, és beállította a fenntartható 3% alatti költségvetési hiányszintet. Mindez a teljes körű magyar adóreformnak köszönhető, amely csökkenő adócentralizáció mellett bekapcsolt jelentős új költségvetési bevételi forrásokat a különadók, valamint az új fogyasztási és forgalmi adónemek révén, miközben adószerkezeti fordulatot ért el 2013-ban, amikor már majdnem azonos adóbevételt fizettek be a fogyasztási és forgalmi adók révén, mint a jövedelemadóztatáshoz kapcsolódóan.

— 316 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság A 2010 és 2014 közötti lakossági devizahitelezési válság gyökerei a 2002es kormányváltáshoz nyúlnak vissza. 2002 közepén negatív gazdaságpolitikai fordulat történt Magyarországon: már 2002-ben felborult az államháztartási egyensúly, és 2003-ra előállt a költségvetési kiigazítás szükségessége. A kormány az uniós csatlakozás előtti évben nem vállalta a költségvetési fordulatot, helyette a jegybank hajtott végre monetáris fordulatot: kétszámjegyű alapkamattal kísérelte meg korrigálni a kormányzati túlköltekezést. A kétszámjegyű alapkamat elvileg visszatartotta volna a költségvetési költekezéseket, mert drágította a költségvetés finanszírozását, ami negatív spirált eredményez a költségvetési hiány és az államadósság terén. A költségvetés ennek hatására szakított a korábbi trenddel, amely addig fokozatosan csökkentette az államadósságon belül a devizaadósság arányát. Helyette előbb csak megállította a csökkenő trendet, majd 2005-től növelni kezdte a devizaadósság arányát: a megdrágult forintfinanszírozás helyére az olcsóbb, még elviselhetőnek tűnő devizafinanszírozást állította. A devizában történő költségvetési finanszírozás azért volt lényegesen olcsóbb, mint a forintban történő, mert 2003-ra a korábbi évek rövid és viszonylag enyhe globális recessziója már konjunktúrába fordult át, és a nagy jegybankok lazító monetáris politikája következtében a globális piacokon, ezen belül az európai pénzpiacokon kialakult egy szokatlan pénzbőség. A globális pénzpiacokon tapasztalható, a világgazdasági konjunktúrának részben okát, részben következményét jelentő pénzbőség lehetővé tette az olcsónak tűnő kormányzati költekezést: ennek ára végül minden tekintetben magasabb lett. Megindult Magyarország ismételt eladósítása. (12-1. ábra)

— 317 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

12-1. ábra. A devizaadósság aránya a teljes államadósságon belül Magyarországon 1998 és 2010 között 50

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

Forrás: Eurostat

Lavinaszerűen, egyre gyorsuló ütemben ment végbe a folyamat. 1998 és 2002 között, a devizaarány csökkenésének időszakában az új adósságot lényegében csak forintban finanszírozták, de előfordult, hogy a lejáró devizaadósságot is forintforrással fedezték. A második időszakban, 2002 és 2010 között ez megfordult, és a hiány egy részét, esetleg a lejáró forintadósságot is devizaadósság révén fedezte az államháztartás. Magyarország új eladósodása 2002 és 2010 között nem csupán azt jelentette, hogy a 2002 közepén fennálló 53%-os szintről 2010 közepére 84%-ra nőtt a GDP-arányos magyar államadósság – önmagában ez is drámai mértékű új eladósodást jelentett volna –, hanem azt is, hogy a 2002-es 26%-ról 2010-re 48%-ra növekedett az államadósságon belül a devizaarány. Ezzel nem csupán az államadósság megugró GDP-arányos szintje, hanem különösen annak magas devizaadósság-arányából

— 318 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

következően a sérülékenysége alakított ki a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb kockázatot Magyarország számára. A 2002 és 2008 közötti, döntően globális konjunktúrával és pénzpiaci bőséggel jellemezhető időszakban olcsónak és biztonságosnak tűnt a devizaforrásból történő finanszírozás, azonban, mint láttuk korábban, ez egy egészen különleges és kivételes gazdaságtörténeti szakasz volt az elmúlt 160 évben: aligha lehetett arra számítani, hogy örökké fennmarad, sőt kifejezetten arra kellett volna készülni, hogy előbb-utóbb visszatér a globális gazdaság és pénzpiac egy kockázatosabb, válságos időszakba. (Lásd a 6-3. ábrát.) Éppen ez történt 2007 és 2008 között. Egy év alatt, 2007 szeptembere és 2008 szeptembere között kialakult egy újabb pénzpiaci válság előtti helyzet, majd beütött a 2008. őszi globális pénzügyi válság. Magyarország új eladósodásának az a felelőtlen gazdaságpolitika volt az oka, amely már 2002-ben felborította az államháztartási egyensúlyt, majd folyamatosan eltűrte az egyensúlyi szint feletti költségvetési hiányokat, és felelőtlenül figyelmen kívül hagyta a menekülőútként választott devizaadósság kockázatát. Az állam és a gazdaságpolitika a magas államháztartási hiányok eltűrésén keresztül kiadta a jelzést a gazdaság szereplőinek: szabad az eladósodás. Ennél is nagyobb kockázatot hozott az a jelzése a kormányzati gazdaságpolitikának, hogy lehet devizában eladósodni a nemzeti valuta helyett. Még ennél is több történt: a kormányzati gazdaságpolitika nem csupán jelezte a lehetőséget a devizában történő eladósodásra, hanem kifejezetten támogatta is a forint helyére lépő devizaforrások felvételét. A globális gazdaságban és az uniós tagállamok között csak elvétve találunk olyan országot, ahol a 2002 és 2010 közötti időszakban olyan mértékben álltak volna át a gazdaság szereplői – az állam, a vállalkozások és a háztartások egyaránt – a nemzeti valuta helyett árfolyamkockázattal járó devizában történő eladósodásra, mint az történt Magyarországon.

— 319 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A magyar állam igen sok eszközzel rendelkezett ahhoz, hogy ha elindul a háztartások és a vállalkozások devizában történő eladósodása, akkor azt korlátozza és megfékezze. Ennek ellenére a jegybank semmit sem tett a devizában történő eladósodás korlátozására. A kormány, ezen belül különösen a Pénzügyminisztérium egyetlen eszközzel sem élt a 2002 és 2010 közötti időszakban annak érdekében, hogy korlátozza és leállítsa a háztartások és a vállalkozások devizában történő eladósodását. Ezt még amellett is megtehette volna, ha magának talált egy menekülőútnak tűnő, valójában zsákutcába vezető utat, az államadósságon belül a devizaadósság arányának emelését. Miért nem lépett fel az állam egyetlen intézménye sem, tehát a kormány, a felügyelet és a Magyar Nemzeti Bank a vállalati és háztartási szektor devizában történő eladósodása ellen? A válasz újból az elrontott gazdaságpolitikában rejlik. A 2002-ben végrehajtott hibás gazdaságpolitikai fordulat azonnal felborította az egyensúlyt, majd 2010-ig minden évben jóval az egyensúlyi pályához tartozó államháztartási hiány felett alakult a magyar államháztartási deficit. Az elrontott gazdaságpolitika miatt felborult egyensúlyt azonnal egyensúly-kiigazító politikával kellett volna kezelnie a kormánynak, ami azonban növekedési és foglalkoztatási áldozattal járt volna az 1990 és 1998 közötti gazdaságpolitikai gondolkodás szerint. Sőt, még az 1998 és 2002 közötti sikeres gazdaságpolitika is azt sugallta, hogy csak javuló egyensúly esetén van növekedés és bővül a foglalkoztatás. Valóban, 1998 és 2002 között egyszerre csökkent a GDP-arányos államadósság, érvényesült a tartós és dinamikus gazdasági növekedés, valamint bővült a foglalkoztatás. Ebből is azt a következtetést vonta le a gazdaságpolitika 2002 közepétől, hogy ha a felborult egyensúlyt költségvetési kiigazítási programmal kezeli, akkor az uniós csatlakozás előtti évben, majd a csatlakozás évében Magyarország csatlakozásra érett sikertörténet helyett nem kívánatos, pénzügyi válság felé haladó gazdaság lett volna. A költségvetési kiigazítás tehát a régi közgazdasági elmélet és régi gazdaságpolitika esetén azonnali válságot hozott volna, már 2003–2004-ben. — 320 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

Valójában 2003–2004-ben azért nem tett kísérletet a gazdaságpolitika az egyensúly helyreállítására, mert ennek növekedési és foglalkoztatási vesztesége kockázatossá tette volna az uniós csatlakozást: mind a népszavazást, mind pedig az uniós felvétel folyamatát. Ráadásul a többi csatlakozó ország a 2004. május 1-jei csatlakozás előtti években, majd a csatlakozást követő években egyértelműen konjunkturális szakaszt élt meg. Ahogy az a korábbi uniós csatlakozások esetén történt, a csatlakozás előtti 2–3 évben már bővülnek a külföldi működőtőke-beruházások, új pénzpiaci források nyílnak meg, a háztartások és a vállalatok növelik költésüket, mert a csatlakozás a bizalmi és hangulati indexek emelkedésével jár. Ezt nem kívánta megtörni a gazdaságpolitika, megtalálta a menekülőutat a gazdaság valamennyi szereplője számára, és ez vezetett az új eladósodáshoz, ezen belül a devizahitel-állomány felépüléséhez. 12-2. ábra. A magánszektor mérleg szerinti nyitott devizapozíciója és a nettó külső adósság alakulása 70

A GDP százalékában

Háztartások

Vállalatok

2019

2018

−10

2017

0 2016

0 2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Nettó külső adósság

Megjegyzés: 2013 I. negyedévétől az adatok BPM6 módszertan szerint készültek. Forrás: MNB

— 321 —

−10

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A háztartások, a családok különösen az ingatlanpiaci beruházások révén, 2004 után építik fel az egyre nagyobb devizahitel-állományt. Ennél nagyobb a vállalati szektor devizahitel-állományának a felhalmozódása, míg a külföldi szereplők 2004 és 2007 között magas, majd 2010-ig csökkenő mértékben vállalnak árfolyamkockázatot. Nem így az állam, amely folyamatosan növelte az államadósságon belüli devizaarányt. Miután a gazdaság valamennyi szereplője – az állam, a háztartások és a vállalatok – egyaránt részt vett a devizahitel-állomány felépítésében, a 2004 és 2009 közötti időszakban folyamatosan és jelentős mértékben nőtt Magyarország nettó külföldi adóssága. (12-2. ábra) A lakossági devizahitelezés felfutása több csatornán keresztül is növelte az ország külső sérülékenységét. A lakosság már korábban is meglévő hiteléhsége mellett a likviditási korlátok oldódása, illetve az alacsony devizakamatok sokkal nagyobb mértékű hitelfelvételt tettek lehetővé. Mindez a jövedelemnövekedést meghaladó fogyasztásbővülést eredményezett, ami negatívan hatott a külkereskedelmi egyenlegre. A korábban nem látott mértékű hitelfelvétel visszavetette a lakosság nettó pénzügyi megtakarításait, ami ráadásul olyan időszakban sújtotta a gazdaságot, amikor a költségvetés folyamatosan hatalmas mértékű hiányt halmozott fel. Részben a magas fogyasztás miatt magasan tartott külső finanszírozási igény miatt Magyarország továbbra is erősen rá volt utalva a külső forrásokból történő finanszírozásra, ennek módja azonban újabb kockázattal terhelte meg a magyar gazdaságot. A 2000-es évek elején jellemző FDI-finanszírozással szemben az ország – a devizahitelezés felfutásával párhuzamosan – egyre nagyobb mértékben támaszkodott adósságjellegű finanszírozási elemekre, amelyek megújítási és kamatkockázata is jelentős mértékű. Ennek hátterében az is meghúzódott, hogy a lakosságnak nyújtott devizahitelhez szükséges forrást a bankok részben külföldi hitelfelvételből teremtették elő. Az ország külső sérülékenységét nagymértékben rontó folyamatban az is fontos szerepet játszott, hogy Magyarországon különösen magas volt a külföldi tulajdonban lévő ban-

— 322 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

kok aránya, amelyek könnyen tudták becsatornázni az anyabankoktól származó olcsó devizaforrást a magyar lakosságnak. (12-3. ábra) 12-3. ábra. A külső finanszírozás szerkezete 15

Mrd EUR

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

−10

2008

−10

2007

−5

2006

−5

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Nem adósságjellegű finanszírozás (FDI, portfólió-részvény, derivatívák) Adósságjellegű finanszírozás Külső finanszírozási igény (finanszírozási oldalról) Forrás: MNB

2009-től megindult a mérlegalkalmazkodás a háztartási és vállalati szektorban, illetve mögötte a hitelintézeti szektorban. Elsősorban ennek hatására elkezdődik Magyarország nettó külföldi adósságának csökkenése, azonban a háztartások és az állam korábban devizában felvett adósságának árfolyamkockázata realizálódik: az árfolyam leértékelődésével a korábban felvett devizahitelek egyre nagyobb terhet jelentenek az államháztartásnak és a családoknak. Még csökkenő nettó külső adósság esetén is nőtt Magyarország pénzügyi kockázata amiatt, hogy a gazdaság két meghatározó szereplője, az államháztartás és a háztartási szektor forintban kifejezett törlesztési terhei nőttek. Mérsékelni lehetett volna a hibás gazdaságpolitika által okozott kárt abban az esetben, ha a 2006 szeptemberétől elindított első egyensúlyki— 323 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

igazítási kísérlet keretei között leállítják a devizahitel-állomány felépülését. A kormány politikai döntést hozott, amikor 2002 közepén negatív gazdaságpolitikai fordulatot indított el, ahogy akkor is, amikor esélyt adott a 2004. május 1-jei uniós csatlakozás előtti években eladósodásra, ezen belül is a magas kockázatú devizaeladósodásra épülő mesterséges konjunktúrának a magyar gazdaságban. Hasonlóan politikai döntés született a csatlakozást követő időszakban, mert sem a csatlakozás évében, sem az azt követő 2005. évben nem került sor az egyensúlyt helyreállító kiigazítási politikára. Később kiderült, hogy a 2006-os választások megnyerése érdekében a kormányzó politikai erők úgy döntöttek, hogy a választás előtt nem kezdenek bele egy növekedési és foglalkoztatási áldozattal járó, a korábbi hibás gazdaságpolitika bevallását igénylő gazdaságpolitikai fordulatba. Csak 2006. szeptember 1-jétől, az első egyensúlyi kiigazító kísérlet keretei között indult meg az államháztartási deficit mérséklése, ami végül nem hozott sikert, mert nem illeszkedett egy teljes körű pozitív gazdaságpolitikai fordulathoz. A kormány visszatért az 1990 utáni „egyensúly vagy növekedés” hibás gazdaságpolitikájához, nem kapcsolta be a harmadik elemet, a foglalkoztatási szint emelését és a munkanélküliségi ráta csökkentését. Még a régi gazdaságpolitika keretei között is azonnal le lehetett volna állítani a háztartások devizahitel-állományának a felépülését, ezt a 2006 és 2008 közötti első egyensúlyi kiigazítási program logikájába lehetett volna illeszteni, ez azonban nem történt meg. Éppen 2006 és 2008 között történt jelentős újabb devizahitelállomány-felépülés mind a háztartásoknál, mind a vállalkozásoknál: előbbi esetében azonnal le kellett volna állítani a devizahitelezést 2006. szeptember 1-jétől. Ez megtörte volna a fogyasztási dinamikát, amit már amúgy is mérsékelt és visszafordított a megszorító csomag: a lakossági devizahitelezés leállítása nagy valószínűséggel azonnali recessziót okozott volna a magyar gazdaságban. Bár ez elhúzódva, lépésenként kialakult a 2006 és 2008 közötti első kiigazítási kísérlet során, azonban ennek mélységét minden bizonnyal

— 324 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

növelte volna a lakossági devizahitelezés leállítása: ennek ellenére kötelező lett volna meghoznia az akkori gazdaságpolitikának ezt a döntést. Gazdaságtörténeti horizonton tekintve azonban a 2008 és 2010 közötti második egyensúlyi kiigazító kísérlet keretei között már végképp meg kellett volna tiltani a háztartások devizahitel-felvételét. Ennek oka világos: a 2007 és 2008 során felépülő amerikai pénzügyi válság 2008 őszén nyílttá vált, globális pénzügyi válsággá alakult át, és éppen azok a valuták váltak menedékvalutává, amelyekben a magyar eladósodás történt. A svájci frank természetesen egy pénzügyi válság idején más nemzeti valutákhoz képest menedékpénznemmé válik. Ezt lehetett volna feltételezni már a 2002 és 2008 közötti szakaszban is, hiszen a pénzügyi válságok nem tűnnek el örökre, de 2008 őszén a válság már tény volt. A hibás gazdaságpolitikára adott sikertelen egyensúlyi válasz úgy járt növekedési és foglalkoztatási áldozattal 2008 és 2010 között, hogy közben tartósította a pénzügyi válsághelyzetet a magánszektor egyik meghatározó szereplőjénél: a családoknál. Miközben megpróbálta kezelni az állami pénzügyek válságát, megkísérelte az államháztartás IMF–EU-megállapodás szerint meghatározott hiányszintjét megszorító programokkal beállítani, addig a gazdaság másik két szereplőjénél, a vállalatoknál és a háztartásoknál, különösen a másodiknál beépítette a tartós pénzügyi válság feltételeit. Az Európai Unióban elhúzódott a válság, tartós dekonjunktúra jellemezte a 2008 utáni éveket, így fennmaradt a svájci frank menedékvaluta szerepe, ahogyan fennmaradt a magyar nemzeti valuta sérülékenysége és a magyar gazdaság árfolyamkockázata. Ebben a helyzetben kötelező lett volna az államadósság szerkezetét, a vállalatok és különösen a háztartások hitelfelvételének szerkezetét módosítani: a deviza felől a forint felé terelni a hitelfelvételt. Ezt még abban az esetben is kötelező lett volna megtenni, ha ez további fogyasztási és beruházási áldozattal jár, mert a gazdaságpolitikának nem egy egyszerű egyensúlyjavulásra kell törekednie, hanem az egyensúly hosszú távú fenntarthatóságát kell megcéloznia. — 325 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A 2008 és 2010 közötti gazdaságpolitika, tehát a második egyensúlyi kiigazítási kísérlet azonban nem tartósan fenntartható pénzügyi egyensúlyra törekedett, hanem megkísérelte a lehetetlent: javítani az államháztartás helyzetét újabb recesszió nélkül. Miért nem kísérelte meg 2008 és 2010 között a gazdaságpolitika felállítani a fenntartható egyensúly feltételeit a magyar államháztartás számára? Újból egy politikai döntés áll ennek hátterében: 2010-ben választásokat tartottak Magyarországon. A gazdaság szereplői közül nem mindenki választ: az államháztartás és a vállalatok nem, a háztartások tagjai igen. Miközben a családoknak egyre nagyobb terhet jelentett a svájci frankban történő eladósodás, ami az összes devizában történő eladósodás többségét tette ki, addig a gazdaságpolitika azt sugallta, hogy a helyzet átmeneti, de ez nem volt igaz. A helyzet tartósságát és súlyosságát azzal kellett volna jelezni, hogy a svájci frankban, euróban és jenben történő lakossági devizahitelezést azonnal leállítják. 12-4. ábra. Havi nettó átlagkeresetek alakulása Magyarországon, svájci frankban 900

Svájci frank

Forint/svájci frank

340

Nettó átlagkeresetek svájci frankban HUF/CHF árfolyam (éves átlag, jobb tengely) Forrás: KSH, MNB

— 326 —

2019

130

2018

500

2017

156 2016

550 2015

183

2014

600

2013

209

2012

650

2011

235

2010

700

2009

261

2008

750

2007

288

2006

800

2005

314

2004

850

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

A családok számára egyre nagyobb terhet jelentett a svájci frankban történő korábbi eladósodás, hiszen a svájci frank árfolyama jelentősen erősödött a forinthoz képest, ennek következtében a magyar munkavállalók svájci frankban kifejezett nettó keresete jelentősen csökkent. Míg 2008-ban a svájci frankban kifejezett nettó keresetek 800 svájci frankot tettek ki egy relatíve gyenge svájcifrank-árfolyamon, addig 2009–2010ben már 680–690 frank közötti szintre süllyedtek, hiszen közben jelentősen gyengült a forint a svájci frankhoz képest. (12-4. ábra) Az árfolyamváltozások és a béremelkedések eredőjeként alakulnak a svájci frankban kalkulált magyar nettó bérek: 2008 után a svájci frankban számolt magyar nettó bérek 20%-kal csökkentek, ami először rejtett, majd nyílt lakossági devizahitel-válságot okozott. Ennek oka, hogy a mintegy egymillió devizahiteles háztartás számára a törlesztések fizetése ennyivel nagyobb terhet jelentett. A bérnövekedésből származó többletjövedelem körülbelül 200 forint/svájci frank árfolyamig kiegyenlítette volna a családokat sújtó többletterheket, a hitel felvételkor 160 forint/svájci frank átlagos árfolyamot feltételezve. 2010 közepén az új kormány azonnal leállította a háztartások devizahitelfelvételét, megtiltva a hitelintézeteknek a devizában történő hitelnyújtást magánszemélyek részére. 2010-től megindul a lakossági devizahitel-állomány csökkenésének folyamata, amelyet kormányzati intézkedések is segítenek: a végtörlesztés, az árfolyamgát rendszere, majd 2014-ben újabb lépések történnek a lakossági devizahitel-állomány csökkentésére, végül a teljes lakossági devizahitel-állomány forintra történő konvertálására. Bár ez a folyamat 2010 közepén megindult, a forintosítást megelőzően – még 2014 közepén is – Romániát leszámítva Magyarországon volt a legmagasabb a háztartások devizában történő eladósodási szintje. Míg a román háztartások teljes hitelállományának csaknem 63%-a volt devizahitel – ennek döntő része euro alapú hitel volt –, addig a magyar háztartásoknál ez 56%, miközben Csehországban lényegében nem találunk devizahitelt a lakosságnál. Szlovákiában még az euro bevezetése előtt sem jelentkezett, Lengyelországban és Bulgári-

— 327 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

ában pedig a devizában történő lakossági eladósodás lényegesen kisebb mértékű volt, mint a román és a magyar. Ebből egyenesen következett a nemteljesítő hitelek igen magas aránya a magyar háztartások körében, miközben a devizahitel-rendezés felé mutató kormányzati döntések alacsony profitrátát eredményeztek a hitelintézeti szektorban, mely folyamatok csak 2015-től vettek pozitív fordulatot. (12-1. táblázat) 12-1. táblázat. Bankrendszerek 2013. évi mutatói regionális összehasonlításban Devizahitelek aránya a háztartási szektorban

Nemteljesítő hitelek aránya

Hitel-betét arány

ROE

53,8

14,0

106,9

1,0

0,2

5,2

77,9

16,2

32,4

5,0

106,4

12,1

Szlovákia

0,0

5,1

95,6

10,7

Románia

66,5

17,9

100,6

0,1

Bulgária

38,6

21,9

97,9

5,7

Magyarország Csehország Lengyelország

Forrás: MNB, EKB, IMF

A magyar devizahitel-állomány felépülése a háztartások körében valójában egy összetett jelenség: az állam mellett a hitelintézetek és a családok is felelőtlen módon döntöttek a 2002 és 2010 közötti időszakban.44 Az állam felelőtlen szerepét és ennek motivációit láttuk, menekülőutat talált a hibás gazdaságpolitika az államadósság szerkezetében a devizaadósság arányának növelésében. A felelőtlen viselkedést erősítette, hogy a kormány a 2006 és 2010 közötti két sikertelen egyensúly-kiiga-

devizahitelezés kialakulásának körülményeiről, az okokról és okozatokról lásd A bővebben Dancsik és szerzőtársai 2019-es tanulmányát.

— 328 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

zító kísérlet során sem állította le a lakosság devizahitelezését, aminek hátterében a kiszámítható növekedési és foglalkoztatási áldozat állt: a korábbi gazdaságpolitikai hibákat ugyancsak hibás kiigazítási eszközrendszerrel próbálták orvosolni. A hitelintézetek hasonlóan felelőtlen módon hiteleztek, mert nem vizsgálták felelős módon a hitelkérelmek mögötti kereseti és jövedelmi helyzetet, a prudens hitelezés esetén vállalható hitel-önerő arányt a hitelforrás felé tolták el és folyamatosan jobb helyzetben tüntették fel az adósokat, mint amelyben azok a 2008-as pénzügyi válság után a svájci frankban kifejezett csökkenő nettó keresetük alapján voltak. A szabályozásban a 2015-től hatályba lépő MNB adósságfék-szabályok teremtettek tiszta keretrendszert. A családok is hibásak a devizahitel-állomány felépülésében, mert nem számoltak az árfolyamkockázattal, és nem voltak felkészültek a hitelfelvételkor elfogadott feltételek terén sem. Amint ez a 2014 őszén végbement jogi rendezés során látszott, csak elvétve feleltek meg a devizahitel-szerződések a prudens hitelezés, az átláthatóság és a tisztesség kritériumainak. Ezek a csapdák azonban nemcsak utólag, hanem a hitel felvételekor is világosak voltak, a tisztességtelen hitelfelvételi feltételeket azonban a hitelfelvevő háztartások nem mérlegelték kellő alapossággal. A magyar gazdaságtörténet egyik legnagyobb kockázatát okozó lakossági devizahitel-állomány felépülésében főszerepet játszó mindhárom szereplő – kormányzat, hitelintézetek és lakosság – magatartása egy irányba mutatott: a következmények mérlegelése nélküli, devizában történő egyre növekvő eladósodás felé. Az egy irányba mutató magatartás mögött azonban eltérő motiváció állt. Az állam, a kormányzati politika túlélésre játszott, a 2006 és 2010 közötti két egyensúly-kiigazítási program árát szerették volna mérsékelni azzal, hogy fenntartják a lakosság hitelfelvételi dinamikáját, az adott pénzügyi feltételrendszerben ez azonban a devizában történő eladósodás felé terelte a családokat.

— 329 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A hitelintézetek motivációja egyértelmű volt: profitmaximalizálás, az olcsó külföldi forrásokkal egyre nagyobb hitelállományt felépíteni a magyar lakosság körében, kihasználva a deviza és a nemzeti valuta közötti kamatkülönbözetet. A családok motivációja is egyértelmű: vagyongyarapítási és életminőség-javítási céllal vették fel a devizahiteleket úgy, hogy közben a legolcsóbbnak tűnő hitelforrást választották. A magyar háztartások viselkedése valójában egy alapvető, a magyar társadalmi értékrendből következő magatartás volt. A magyar értékrend sajátos az európai, sőt globális értékrendben, mert ebben az angolszász társadalmakhoz hasonlóan erősek az individuális értékek. Magyarország a világ ötödik legindividuálisabb társadalma, a rangsorban előtte négy angolszász társadalom helyezkedik el, amelyekben még erősebbek az egyéni érvényesülés értékei és érdekei. Az egyéni, individuális értékrendben az egyéni és családi vagyongyarapodás mindent megelőző érték: az ilyen értékkel rendelkező társadalmakban nem a kockázatokat, hanem a lehetőségeket mérlegelik a családok, és ha lehetőség nyílik a gyors, elviselhetőnek tűnő feltételekkel történő vagyongyarapodásra, akkor azt választják. Az egyéni és családi vagyongyarapodáshoz fűződő individuális magyar értékeket még erősebbé tette, hogy az 1990-es évtizedben válságot élt át a magyar ingatlanpiac, és az évtized végére a korábbinak mintegy ötödére zuhant az új lakásépítések száma. 2000-ben az első Orbán-kormány idején elindult egy új otthonteremtési program, ez a forintalapú ingatlanhitelezés felfutását hozta a magyar pénzügyi rendszerbe. Ha ez a forinthitelezésen alapuló otthonteremtési rendszer marad fenn a 2002 és 2010 közötti időszakban, akkor nem történt volna meg a lakossági devizahitel-állomány felépülése. A háztartásokat azért lehetett könnyedén a devizahitel-felvétel felé terelni, mert igen erős vagyongyarapodási értékrend működött, és azért is, mert sem az állami szereplők, sem a pénzügyi rendszer szereplői nem figyelmeztették a hitelfelvevőket a kockázatokra. Egy eleve a lehetőségek iránt nyitottabb és a kockázatokkal minimálisan kalkuláló értékrendben így tömegesen választották a magyar háztartások a végül drámaian hibásnak bizonyuló devizahitel-felvételt. — 330 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

Magyarországon – kicsiben, de hasonlóan drámai következményekkel – lényegében ugyanaz játszódott le, mint az amerikai ingatlanpiacon: ott nemzeti valutában, dollárban történt a háztartások eladósodása, egy mesterséges ingatlanpiaci buborék felfújása és ennek kipukkanása okozta a 2008-as amerikai, majd globális pénzügyi válságot. Míg azonban az amerikai mesterséges ingatlanpiaci buborék kipukkanásához 2008 őszén hozzájárultak kormányzati lépések is, addig a magyar gazdaságpolitika a szükséges lépéseket egészen 2010 közepéig nem tette meg: nem állította le a lakossági devizahitel-felvételt. Ez a magyar állam képviseletében eljáró, illetve döntéseket elhalasztó intézmények – a kormány és különösen a Pénzügyminisztérium, a bankfelügyelet és a jegybank – közös felelőssége, ennyiben jelentősen különbözik a magyar helyzet az amerikai pénzügyi válságtól. Ott a kormányzat és a bankrendszer a válság kirobbanásának pillanatában elkezdte kezelni a pénzügyi válság okait, tehát a mesterséges ingatlanbuborékot és a felelőtlen pénzügyi hitelezést. Ezzel szemben nálunk a válság kirobbanását követő csaknem két évben sem a kormányzat, sem a többi állami szerv, sem a bankrendszer nem vállalta a felelősséget korábbi hibás magatartásáért. E kétéves halogatás jelentős szerepet játszott abban, hogy a 2010 és 2014 közötti, végül sikeres államháztartási konszolidáció és gazdasági stabilizáció időszakában a lakossági devizahitel-probléma végig a legjelentősebb gazdaságpolitikai kockázat maradt.

Az elhalasztott devizahitel-rendezés ára Láttuk, hogy 2003-tól indul meg az új magyar eladósodás, különösen a devizahitel-állomány felépülése mindhárom gazdasági szereplő körében. A lakosság esetében ezt már az induló pillanatban meg kellett volna állítani, ahogy ezt tették a lengyel és az osztrák állam szereplői. Ez nem történt meg 2002 és 2006 között, tehát a hibás gazdaságpolitika első politikai ciklusa időszakában. A második leállítási pillanat 2006. szeptember 1-je lett volna, amikor megindul az első egyensúlyi kiigazító — 331 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

program: ennek kötelező eleme kellett, volna hogy legyen a lakossági devizahitel-felvétel azonnali szigorítása. A harmadik pillanat 2008 ősze: az IMF–EU-megállapodás keretében a hitelt adóknak, ahogy a hitelt felvevő magyar kormánynak is a második egyensúlyi kiigazító program elemei közé kellett volna emelnie a lakossági devizahitel-felvétel azonnali leállítását. Ez sem történt meg. Végül 2010 közepén, az új kormány egyik első intézkedéseként az állam de facto megtiltja a háztartások devizában történő hitelfelvételét, egyben megindul a lakossági devizahitel-állomány leépítésének többéves folyamata. Magyarország jelentős árat fizetett mindezért: az árat növelte a hosszú idő, miközben a hibás devizahitelezésben részt vevő összes szereplőnek fizetnie kellett a maga részét a devizahitel-válságból. Az állam tartós egyensúlyi válsággal fizetett 2002 és 2010 között az először rejtett, majd nyílt lakossági devizahitel-válságért. A költségvetési bevételeket csökkentette, ezért az államháztartás egyensúlyát rontotta a háztartási devizahitel-állomány felépüléséből, majd az árfolyam és kamatváltozásokból eredő gyengülő belföldi fogyasztás. A beruházások terén is fizetett a gazdaságpolitika. 2005 második negyedétől kezdve már csökkent a magyar beruházási ráta, ennek hátterében az is meghúzódott, hogy a 2002 utáni mesterséges gazdasági konjunktúrában a gazdaság szereplői több területen is előrehoztak jövőbeni beruházásokat: a vállalati szektor a kereskedelmi ingatlanok piacán, a háztartások az otthonteremtés keretei között hoztak előre közép- és hosszú távon tervezett beruházásokat. Az előrehozott beruházások következtében a későbbi években csökkent a beruházási ráta. Ez a 2002 és 2010 közötti időszakot végig jellemezte, a lakosság esetében inkább a 2002 és 2007 közötti időszakra volt jellemző, a vállalati szektor kereskedelmiingatlan-beruházásai esetében pedig az uniós csatlakozást követő évekre tehető az előrehozott beruházás.

— 332 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

A bankszektor is megfizette a hibás gazdaságpolitika, valamint a hitelintézeti rendszer hibás üzletpolitikájának az árát: az adósságteher emelkedésével folyamatosan és jelentős mértékben romlott a devizahitelek körében a nemteljesítő hitelek aránya. 2007 után ugrásszerűen, mintegy nyolcszorosára nő a magyar bankrendszer nemteljesítő hiteleinek aránya a teljes hitelállományon belül – e mögött részben a devizahitelek romló portfóliója állt, ez pedig az árfolyam és a kamatváltoz(tat)ások miatt romló háztartási jövedelmi pozíció miatt alakult így. (12-5. ábra) Látható, hogy a régiós országok közül messze kiemelkedett a magyar bankrendszer nemteljesítő hitelállományának megugrása a 2007 és 2013 közötti időszakban, ami egyenes következménye annak, hogy a magyar bankrendszerben volt a legmagasabb a teljes hitelállományon belül a devizahitelek aránya a régiós versenytársak közül. Szlovákiában euro volt már, míg Csehországban az alacsony belföldi kamatszint mellett nem lehetett versenyképes alternatíva a devizában történő eladósodás. Így a visegrádi országok közül egyedül Magyarországon épült fel olyan szintű és arányú devizahitelezés a bankrendszer teljes hitelállományán belül, amely a globális pénzügyi válság kirobbanása után a hitelportfóliók jelentős romlását eredményezte. A magyar bankrendszer nemteljesítő hitelállományának a megugrása szinte teljesen megegyezik az uniós válságországok hasonló hitelállomány-romlásával.

— 333 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

12-5. ábra. Nemteljesítő hitelek aránya a teljes hitelállományhoz viszonyítva és ennek változása az egyes országokban 45

% V4

45 40

Club Med

35 30

Magyarország Csehország Lengyelország Szlovákia Görögország Olaszország Portugália Spanyolország Írország Románia Szlovénia Ciprus Bulgária Horvátország Litvánia Málta Eurozóna Lettország EU Dánia Franciaország Belgium Egyesült Királyság Hollandia Ausztria Németország Észtország Svédország Finnország Luxemburg

2007

Változás 2007−2013

Forrás: IMF

Miközben a régióban egyedül Magyarországon nő nagyságrendileg a teljes hitelállományon belül a bankrendszer nemteljesítő hiteleinek aránya, a görög, ír, olasz, portugál és ciprusi eurozóna-tagállamokban hasonló romlás történik. Ez a „déli” viselkedés jellemző – Észtország kivételével – a balti államokra, valamint a román és bolgár hitelintézeti szektorra is. Nem jellemző azonban a bankrendszer hitelállományának minőségi romlása, tehát a nemteljesítő hitelek arányának ugrásszerű növekedése a fejlett gazdaságokra: a finn, a svéd, az osztrák, a belga, a német, a holland és a többi fejlett gazdaság, ahogy az eurozóna egésze sem él át a magyar bankrendszerhez hasonló portfólióminőség-zuhanást. Bár az eurozónában, illetve az Európai Unió egészében az átlagos hitelállomány-romlás, tehát a nemteljesítő hitelek arányának gyors növekedése jelentős, hiszen mindkét esetben mintegy 2,5-szeresére nőtt a nemteljesítő hitelek aránya 2013-ban a 2007-es bázishoz, tehát a válság — 334 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

előtti utolsó „békeévhez” képest, de ez még messze alatta marad a magyar hitelállományt érintő minőségi zuhanásnak. 12-6. ábra. A banki jövedelmezőség (ROE) alakulása nemzetközi összehasonlításban 30

Club Med

Eurozóna

Magyarország

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

−25

2010

−25

2009

−20 2008

−15

−20 2007

−15

2006

−10

2005

−5

2004

−5 −10

EU28

Forrás: MNB, EKB

A magyar hitelintézeti szektorban bekövetkező hitelállomány-változás, tehát a teljes hitelállományon belül a nemteljesítő hitelek arányának ugrásszerű növekedése rejtett pénzügyi válságot okoz a bankrendszerben. Ez a rejtett válság 2009-től nyílttá válik, mert a hitelállományok szerkezeti romlása és a 2008 utáni pénzügyi és gazdasági válság jelentős eredményromlást hozott a magyar bankrendszerben. A visegrádi országok esetében is romlott 2007 és 2013 között a hitelintézetek eredménypozíciója, de egyedül a magyar bankrendszerben jelentkezett olyan eredményromlás, amely valójában jelentős pozitív tartományból igen jelentős negatív tartományba fordítja át a magyar bankrendszer jövedelmezőségét, melyből csupán 2015-ben lábal ki. (12-6. ábra) A magyar bankrendszerhez mérhető portfólióromlást, ebből következő eredménypozíció zuhanást élnek át az eurozóna déli tagországai, de — 335 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

késleltetve: míg a magyar bankrendszer a 2009 és 2011 közötti időszakban szenvedi el a legnagyobb értékvesztésromlást, addig az eurozóna déli tagországai 2010 és 2012 között. Az eurozóna és az uniós átlagot jelző bankrendszeri eredménypozíció nem mutat hasonló mértékű romlást, bár a 2007-es 10% körüli profitrátákról 2008-ra bezuhan az uniós és ezen belül a fejlett eurozóna-országok bankrendszerének profitrátája, azonban a 2012-es második visszaesésétől eltekintve még mindig nulla közeli szinten marad a bankrendszerek átlagos profitrátája. A magyar bankrendszer eredménypozíciójának valamennyi uniós országcsoporthoz erőteljesebb romlása nem csupán annak köszönhető, hogy rövid távú érdekeket szem előtt tartó választ adott a bankrendszer, hanem annak is, hogy mohó volt: a devizahitelezésen, de különösen a mesterséges konjunktúra keretei között finanszírozott magas kockázatú projekteken keresztül értek el magas profitrátákat a magyarországi bankrendszer szereplői. A kettő szoros kapcsolatban van egymással: azért zuhant az egész Európai Unión belül a legnagyobb mértékben a magyar bankrendszer profitrátája 2009 és 2011 között, mert korábban mesterségesen magas profitrátát építettek fel. Nem véletlen, hogy a 2010 közepén indult magyar államháztartási konszolidációs program az új közteherviselés keretében az uniós tagállamok között a legnagyobb bankadót vetette ki, elsőként vezetve be azt. Ennek oka az, hogy a magyar bankrendszer a prudens hitelezés feltételeit félretéve, korlátlanul és a pénzügyi rendszer alapvető hajlamaihoz visszatérve, tehát a mohóságot szem előtt tartva hitelezett. Bár az évente mintegy 180 milliárd forintos bankadó 2010 és 2014 között mérsékelte a bankrendszer profitrátáját, hasonlóan fontos szerepet játszik ebben az is, hogy korábban mesterségesen és elfogadhatatlanul magas szinten alakult a magyar bankrendszer profitrátája. 2008 őszén az IMF–EU-megállapodás keretében elindult második egyensúlyi kiigazító kísérlet időszakában egy egyszeri osztalékbevételnek köszönhetően a magyar bankrendszer profitrátája még magas maradt. Ahelyett, hogy a költségvetési konszolidációba bevonta volna a magyar gazdaságpolitika a bankrendszert, amint tette azt később — 336 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

a bankadóval, az IMF–EU-megállapodás során még kedvezményezett helyzetbe is hozta: nem tiltotta meg a lakossági devizahitelezést, és elfogadta a válság időszakában az Európai Unióban messze legmagasabb magyar profitrátát a bankszektorban. A magyar bankrendszer profitrátájának 2007 és 2014 közötti alakulása igen tanulságos történet. A pénzügyi rendszer mindig és minden gazdaságban két hajlammal jellemezhető: mohó a profitráta terén, és hajlama van a válságra. A kettő ugyanazon érem két oldala: amikor egy bank, illetve gazdaság teljes bankrendszere feladja a felelős hitelezést és a prudens banki magatartást, azonnal elindul az adott bank vagy a teljes gazdaság bankrendszere az újabb pénzügyi válság felé. Ezért kell az államnak, azon belül is a bankrendszer felügyeletét ellátó állami intézményeknek, a pénzügyminisztériumoknak és a jegybankoknak folyamatosan őrködniük a bankrendszer prudens működése felett: ha ez nem történik meg, életbe lépnek a pénzügyi rendszer belső hajlamai. Ez az őrködés nem valósult meg Magyarországon 2002 és 2010 között, így életbe lépett a magyar pénzügyi rendszer, ezen belül a magyar hitelintézeti rendszer két hajlama: elengedte a hitelezést, feladva a prudens hitelezés aranyszabályait. Ezzel megteremtette az először rejtett, majd nyílt hitelválságot Magyarországon. A magyar bankrendszer óvatos hitelezést feladó működése 2002 és 2010 között önmagában is késleltetetten eredményezett nyílt hitelválságot Magyarországon. A hitelezés felfutási fázisában kevésbé tűnik fel az adott portfólió minőségének romlása, azonban a portfólió érésével és külső sokkhatás esetén hirtelen a felszínre kerülnek a korábbi prudens hitelezési szabályokat felrúgó banki hitelezés költségei: hirtelen és nagymértékben romlik a hitelállomány minősége, megemelkednek a kockázati költségek. A magyar bankrendszer esetében a hitelállomány minőségének időben késleltetve jelentkező romlása, valamint az ennek következtében romló jövedelmezőség összekapcsolódik a gazdaságpolitika halasztott, késedelmes reagálásával. Ha már 2006. szeptember 1-jétől, tehát az első költségvetési kiigazítási programtól kezdve megindult volna a bankrendszer mérlegalkalmazkodása, akkor a 2008 utáni, immár nyílt válságszakaszban, tehát a glo— 337 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

bális és eurozónabeli pénzügyi sokkok után nagyságrendileg kisebb lett volna a bankrendszer pénzügyi vesztesége. Ez a késleltetett hatás jelenik meg abban, hogy 2009 és 2014 között folyamatosan emelkedik a nemteljesítő hitelek aránya a teljes magyar bankrendszerben. (12-7. ábra) A nemteljesítő hitelek arányának csökkenése csak 2015-től indul meg: az ingatlanpiac és ezzel párhuzamosan a követelésvásárlói piac élénkülése megteremtette azt a működési környezetet, amely a banki portfóliótisztításhoz szükséges volt. 2019 végére a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya 3 százalék alá csökkent mind a lakossági, mind a vállalati hitelek esetében. Ez a 2008-as válság kitörése előtt jellemző szintnél is alacsonyabb értéket jelent. 12-7. ábra. A nemteljesítő hitelállomány alakulása a bankrendszerben 3 000

Mrd Ft

3 000

2 500

2 000

1 500

1 000

2019. márc.

2018. márc.

2017. márc.

2016. márc.

2015. márc.

2014. márc.

2013. márc.

2012. márc.

2011. márc.

2010. márc.

2009. márc.

2008. márc.

2007. márc.

2006. márc.

2005. márc.

500 2004. márc.

500

90 napon túl késedelmes vállalati hitelállomány 90 napon túl késedelmes háztartási hitelállomány Forrás: MNB

Az állam, ezen belül az államháztartás és a bankrendszer mellett azonban a harmadik szereplő is nagy árat fizetett a devizahitel-állomány felépüléséért: a lakosság terhei tömegesen és jelentősen nőttek a korábban vállalt kockázatok realizálódása időszakában. A 2008 utáni globális és eurozónabeli pénzügyi válság csak napvilágra hozta a magyar pénz— 338 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

ügyi rendszer rejtett válságát, hiszen a 2002 és 2008 közötti, tehát még a válság előtti szakaszban végig a prudens hitelezés aranyszabályait feladó hitelezés történt Magyarországon. A válság nyílttá tette a korábbi rejtett hitelválságot: gyorsan átrendezte a hitelportfóliókat és az eredménypozíciókat a magyar bankrendszerben, aminek hátterében az adósok romló pozíciója állt. A lakosság éppen az átlagjövedelemmel rendelkező munkavállalói csoportokban jelentős tehernövekedéssel szembesült a 2008-as válság utáni években. Az MNB által 2013-ban megrendelt felmérés szerint a nettó átlagkereset körül kereső családok jövedelemarányos törlesztőterhe az adott háztartás jövedelemének 25–30%-a között alakult, de még az átlagosnál magasabb nettó jövedelemmel rendelkező háztartások esetében is a nettó jövedelem 20–25%-át kellett befizetni törlesztésként a családoknak. (12-8. ábra) 12-8. ábra. A háztartások jövedelemarányos törlesztőterhe jövedelmi kategóriánként 40

120 ezer alatt

120−180 ezer

180−220 ezer

220−300 ezer

Megjegyzés: A kategóriák jövedelmi kvintiliseket jelölnek. Forrás: Gfk, MNB (2013. évi felmérés)

— 339 —

300 ezer felett

összesen

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

A törlesztőrészletek megemelkedésében jelentős szerepe volt a kamatok megugrásának, ami a korábban felépült kockázatok bekövetkezését, napvilágra kerülését jelentette. A válság után az országkockázat emelkedése, valamint az államadósság finanszírozási kockázata és a magas államháztartási hiány miatt hirtelen emelkedtek a kamatok. Ez rejtett és nyílt pénzügyi válságot hozott több millió háztartásban. A kamatkiadások megugrása nem csupán a devizahitelek, hanem a forinthitelek esetében is megtörtént. 12-9. ábra. A lakossági devizaadósság alakulása a GDP arányában 30

Devizabetét

Devizahitel

2019

2018

2017

-5

2016

-5

2015

0 2014

0 2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Nettó devizatartozás

Forrás: MNB

A végtörlesztés és az árfolyamgát jelentősen hozzájárult a lakossági devizaadósság csökkenéséhez. Míg 2006 és 2010 között folyamatosan és jelentősen nő a háztartások devizakitettsége – miközben a fedezettség, tehát a lakosság devizabetét-állományának növekedése ezzel természetesen nem tartott lépést –, addig a 2010 és 2014 közötti időszakban – többek között a kormányzati intézkedések hatására is – már jelentősen csökkent a lakosság devizaadóssága. A probléma lezárása a 2015 során az egyoldalú kamatemelések, illetve az árfolyamrés elszámolásával — 340 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

és a lakossági devizahitelek forintosításával egy rendkívül komplex jogszabályalkotási-folyamat eredményeképpen történt meg, amelynek következtében gyakorlatilag megszűnt a lakosság devizahitel-kitettsége. (12-9. ábra) 2014-ben indult el a devizahitelesek helyzetét végleg rendező törvényalkotási folyamat, ami az egyoldalú kamat- és díjemelésekre, valamint a lakosság árfolyamkockázatára egyaránt megoldást kínált. A Kúria 2014. júniusi jogegységi határozata fektette le a törvényhozás számára azon alapelveket, amelyek mentén az Országgyűlés a 2014. évi XXXVIII. és XL. törvényeket megalkotta a tisztességtelen banki kamat- és díjemelések fogyasztóknak történő visszafizetésére (ún. elszámolás), majd később a lakossági devizahitelek forintosítására.45 Az elszámolást az tette lehetővé, hogy a Kúria jogegységi határozata közös mederbe terelte a korábban sokszor ellentétes következtetésekre jutó bírói eljárásokat. Ezt követően a kormány – megakadályozandó a bíróságok túlterhelését – törvényben hozott egységes szabályokat a folyamatra vonatkozóan. Az elszámolás során a pénzügyi intézmények közel 730 milliárd forintot fizettek vissza a magyar háztartásoknak, míg a tipikus jelzáloghitel-törlesztőrészletek közel negyedével mér séklődtek. Az elszámolással egyidőben a kormány és a jegybank közös erőfeszítéseinek hatására a lakossági devizahitelek forintosítása is lezajlott. Erre azért volt lehetőség, mert a devizahitelek térnyerése óta először volt adott minden szükséges feltétel.46 Egyrészt a jegybank 2012-ben megkezdett kamatcsökkentési ciklus hatására a forintkamatok historikusan alacsony szintre csökkentek, megközelítve külföldi országok kamatlábait. E feltétel teljesülése nélkül a forintosítás a magasabb kamatszint miatt a törlesztőrészletek jelentős növekedését eredményezte volna. 45 46

ásd: MNB (2016): Félidős jelentés (2013 – 2016), Magyar Nemzeti Bank, 72–82. o. L Lásd: Kolozsi, P. P. – Banai, Á. – Vonnák, B. (2015): A lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése: időzítés és keretrendszer. Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 3. szám, 2015. szeptember, 60–87. o.

— 341 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

Eközben az ország devizatartaléka bőven elégséges szinten állt ahhoz, hogy a forintosítás a devizapiac feszültségei nélkül valósulhasson meg.47 A forintosítás időzítése nem történhetett volna szerencsésebben, ugyanis az intézkedés több százezer volt devizaadóst védett meg a svájci frank 2015 eleji hirtelen és nagymértékű erősödésétől. Az adósok törlesztőrészlete sok esetben a forintosítás hiányában akár 70 százalékkal is emelkedhetett volna, amelynek beláthatatlan következményei lettek volna a magyar gazdaság stabilitására.48 Mivel a 2015 eleji forintosítás kizárólag a jelzáloghitelekre vonatkozott, a svájci frank erősödését követően a kormány a még megmaradt deviza alapú fogyasztási hitelek átváltásáról is döntött, amely végleg rendezte a devizahitelek problémakörét. A lakossági devizahitelek történetének lezárásában az MNB, mint szabályozó-, ellenőrző és a pénzügyi stabilitásért felelős hatóság, kiemelt szerepet játszott. A jegybank határozta meg az elszámolás szabályainak részleteit, továbbá szorosan felügyelte a folyamat végrehajtását. Mindezek mellett a Magyar Nemzeti Bank biztosította a konverzióhoz során szükséges devizát. Összességében így a jegybank pótolhatatlan szerepet vállalt a modernkori magyar gazdaságtörténet egyik legjelentősebb kockázatának megszüntetésében. A végtörlesztés jelentősen növelte a lakosság nettó megtakarítását, hiszen a korábban felvett devizahitelek terhének egy része kikerült a családi költségvetésből, nőttek a szabadon felhasználható jövedelmek. Ezek jelentős részét a családok megtakarították, illetve később részben állampapírba fektették, csökkentve ezzel az ország külföldre való ráutaltságát. (12-10. ábra)

ásd: Nagy, M. – Palotai, D. (2014): A devizatartalék óvatosan csökkenthető. MNB L szakmai cikk, 2014. április. 48 Lásd: Fábián Gergely (2015): Mit úsztak meg pontosan a deviza-jelzáloghitelesek? MNB szakmai cikk, 2015. június. 47

— 342 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

12-10. ábra. A háztartások szektor nettó megtakarítása 10

GDP %

Kötelezettség Követelés

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

−4

2010

−4

2009

−2

2008

−2

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

Nettó finanszírozási képesség Alapfolyamat

Megjegyzés: A nettó finanszírozási képesség alapfolyamattól való eltérése a végtörlesztéssel kapcsolatos tranzakciókra vezethető vissza 2011-ben és 2012-ben. SNA szerinti mutató. Forrás: MNB

Ennek következtében Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a háztartások nettó pénzügyi megtakarítása a 2008 és 2011 közötti időszakban. A háztartások nettó pénzügyi megtakarításai a válság előtti években jellemző GDP-arányos 0 közeli értékről a válság kitörését követően 3% fölé emelkedtek. (12-11. ábra) Az emelkedésre jelentős hatást gyakorolt, hogy a 2008 után megindult második államháztartási egyenlegjavító program nyomán óvatosabbá váltak a háztartások, megtakarítással válaszoltak a külső és belső sokkra. Önmagában ezt a gazdaságpolitika nem érte volna el, a megtakarítások emelkedésében jelentős szerepet játszott a 2008 utáni globális pénzügyi válság. 2011-től azonban, átmeneti csökkenést követően tovább folytatódott ez a tendencia: mind a nettó, mind a bruttó megtakarítás emelkedett. A javuláshoz az adókiengedés, az óvatossági motívum erősödése és a reálhozamok kifizetése is jelentősen hozzájá— 343 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

rult. A megtakarítások növekedésében a forint/svájci frank árfolyam hullámzása is közrejátszhatott: a családok biztonsági tartalékot képezhettek a törlesztőrészletek gyakori változása miatt, belépett az óvatossági motívum. A lakosság nettó pénzügyi megtakarítása ezt követően továbbra is jelentős maradt, és 2019-ben is érdemben meghaladta a régió többi országában jellemző szintet. 12-11. ábra. A háztartások GDP-arányos nettó pénzügyi megtakarítása Magyarországon és a különböző országcsoportokban 10

GDP %

Magyarország

Club Med

2019

2018

2017

2016

2015

−6

2014

−6

2013

−4 2012

−4 2011

−2

2010

−2

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Forrás: Eurostat

A lakosság megtakarítási folyamatait érdemben befolyásolta a végtörlesztési program is. A végtörlesztés hatására ugyanis az elengedett hitelösszeggel, tehát a piaci és a rögzített árfolyam közti különbséggel, nőtt a lakosság nettó pénzügyi megtakarítása és vagyona is. A megtakarítási folyamatokra a végtörlesztés finanszírozása is hatással volt: a lakosság a program körülbelül egyharmadát forinthitelekből, a fennmaradó részt pedig pénzügyi megtakarításaiból, főként bankbetétekből és befektetési jegyekből, fedezte. A 2011-es végtörlesztés átmenetileg csökkentette — 344 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

a háztartások bruttó pénzügyi megtakarítását, később azonban visszaállt a korábbi trend. Így végső soron a végtörlesztés is hozzájárulhatott a megtakarítások emelkedéséhez: egyrészt a program miatt a lakosság megtakarítási puffer képzése céljából elhalaszthatta fogyasztási kiadásait, másrészt a háztartások a program után újra elkezdték visszaépíteni a végtörlesztéshez felhasznált pénzügyi vagyonukat. (12-12. ábra) 12-12. ábra. A háztartási finanszírozási rés változásának tényezői 15

% árfolyam-leértékelődés

devizahitelek előtörlesztése

növekvő reáljövedelem

−5

fogyasztás visszafogása

Jövedelem Hitelköltség Finanszírozási rés változása

Hitel

2013

2012

2011

2010

2009

2008

kamatcsökkentési ciklus

2007

−10

Fogyasztás

Forrás: MNB-becslés

Vállalati mérlegalkalmazkodás a devizahitelek terén A 2000-es évek elejétől nemcsak Magyarországon, hanem a régió többi országában, sőt az eurozónában is a vállalati hitelezés felfutása volt megfigyelhető. Ezt a trendet egyrészt a gazdasági bővülés támogatta, hiszen növekedett a vállalatok beruházási aktivitása, de a vállalatok növekedésével általánosságban finanszírozási igényük is megnőhetett, például a nagyobb forgóeszköz-állomány miatt. Másrészt a közép-kelet-európai régió feltörekvő országaiban a hitelezés bővülését a cent— 345 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

rumhoz történő konvergencia és a pénzügyi közvetítés ezzel együtt járó mélyülése is eredményezhette, tehát a GDP arányában is növekedett a mindenkor fennálló hitelállomány. Mindezt a pénzügyi közvetítőrendszer aktivitása is segíthette, mivel a vizsgált időszakban relatíve alacsony finanszírozási költségek és élénk határon átnyúló hitelezési aktivitás volt jellemző közvetlenül vagy leánybankokon keresztül. Ez rendszerint devizahitelezés formájában valósult meg a forráshiányos országokban, így Magyarországon is. A vállalati devizahitelezés felfutásában a lakossághoz képest különbséget jelentett, hogy a devizában eladósodó vállalatok egy része devizabevétellel is rendelkezett, ami természetes fedezetet biztosított az árfolyamváltozással szemben. A válság kitöréséig azonban a hazai – jellemzően devizabevétellel nem rendelkező – kkv-k is egyre nagyobb arányban vettek fel új hiteleket euróban és svájci frankban, ami a szektort egyre sérülékenyebbé tette az árfolyam-leértékelődéssel szemben. 2009-től már jelentős fékeződés jellemezte a vállalati hitelezést Európaszerte. A válság kitörése és a gazdasági recesszió beállta mind a hitelkeresletet, mind pedig a hitelkínálatot visszavetette. A növekedési ütemek a korábbinál jóval alacsonyabb szinten, sok esetben a negatív tartományban stabilizálódtak. A korábban nagy bővülésen átesett balti országokban például évente 5%-os ütemben épült le az állomány, de Magyarországon is hasonló tendencia volt megfigyelhető. 2011-től kezdődően a szuverén adósságválság által sújtott országokban, tehát az eurozóna déli tagállamaiban is jelentős mértékben esik vissza a hitelezés. 2011-ben Olaszországban az állomány bővülése megállt, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában a stagnáló állomány csökkenni kezdett, és 2014-ben ezekben az országokban még mindig csökkenő dinamika volt jellemző. Az EU többi országában, főként az északi államokban, de régiónk több országában is eközben már bővülés volt megfigyelhető. A vállalati hitelállomány leépülése Magyarországon volt az egyik legnagyobb mértékű. Bár a válság előtti időszakban régiónk több orszá— 346 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

gában hasonló felépülés jellemezte a vállalati hitelállományt, ezekben az országokban már az állományok bővülése volt megfigyelhető 2011– 2014 között. (12-13. ábra) Hazánkban ezzel szemben az állomány növekedésének elindulására egészen 2015-ig várni kellett. A hitelezési fordulat bekövetkeztében nagy szerepe volt a jegybank által 2013-ban elindított Növekedési Hitelprogram egyes szakaszainak. A vállalati hitelállomány bővülése a következő években is fennmaradt, 2018 és 2019-ben az éves növekedési ütem már folyamatosan 10 százalék feletti bővülést mutatott. 12-13. ábra. A hitelintézeti szektor vállalati hitelállományának alakulása 210

210

100

Club Med EU 28

Eurozóna S7

V6 (Mo. nélkül)

2019

110

100 2018

110

2017

120

2016

130

120

2015

140

130

2014

140

2013

150

2012

160

150

2011

160

2010

170

2009

170

2008

180

2007

190

180

2006

190

2005

200

2004

200

Magyarország

Megjegyzés: Hitelintézetek által nyújtott hitelek, 2004=100%, árfolyamhatástól nem szűrt adatok. Forrás: MNB, EKB

A hazai vállalati hitelállomány leépülésében szerepet játszhatott a vállalatok devizahitelekből eredő sérülékenysége is. 2008 végén a teljes vállalati hitelállomány mintegy háromnegyede olyan vállalatok adósságát képezte, amelyek nem rendelkeztek természetes fedezettséget jelentő — 347 —

Második rész

Sikeres válságkezelés Magyarországon 2010 után

exportárbevétellel. Esetükben így az árfolyamgyengülés egyszerre növelte a rendszeres adósságszolgálati terhet a romló jövedelmezőségen keresztül, és egyúttal növelte a mérlegben található adósság mértékét is a növekvő eladósodottságon keresztül. Ez a sérülékenység a vállalatok mérlegalkalmazkodását, tehát gazdasági aktivitásuk csökkenését eredményezi. 12-14. ábra. Vállalati devizahitelek állománya 6 000

Mrd Ft

6 000

Fedezetlen EUR

Fedezetlen CHF

2018

2017

2016

1 000

2015

1 000

2014

2 000

2013

2 000

2012

3 000

2011

3 000

2010

4 000

2009

4 000

2008

5 000

2007

5 000

Összes devizahitel

Forrás: KHR

A válság kitörését követően, 2009-től e fedezetlen devizahitelek fokozatos leépülése volt megfigyelhető. 2011-től már, a szuverén adósságválság eszkalálódásával és a forint gyengülésével párhuzamosan a vállalatok mérlegében újra növekedni kezdtek a nagy sérülékenységi kockázatot hordozó devizaadósságok. Mindez potenciálisan a vállalatok újbóli mérlegalkalmazkodását kényszerítette ki. Felismerve a fenti kockázatot, az MNB a Növekedési Hitelprogram részévé tette a fennálló devizahitelek kedvezményes kamatozású forinthitelekre történő lecserélésének finanszírozását is 2013-ban. — 348 —

12. fejezet

Magyar devizahitel-válság

A hazai magánszektor eladósodásában érdemi szerepet játszott a devizahitelezés felfutása 2004–2008 között. A devizaadósság jelentős árfolyamkockázatnak teszi ki a fedezetlen pozícióval rendelkező adósokat, amely nagy állománya miatt rendszerkockázati sérülékenység forrásává válhatott. A vállalatok és háztartások együttes devizahitel-állománya a válság kitörésekor csaknem 23 milliárd eurót tett ki, majd mindkét szektor jelentős mérlegalkalmazkodáson ment keresztül. 2014-re már a magánszektor szereplőinek folyamatos adósságleépítésével és a Növekedési Hitelprogram kedvezményes hitelkiváltási eszközével csökkenő pályára állt a „mérgező” devizahitelek állománya. (12-15. ábra) A magánszektor folytatódó alkalmazkodásának, és a belső finanszírozás további erősödésének köszönhetően a devizahitelek állományának mérséklődése ezt követően is folytatódott, és 2019 végére nominálisan már a 2007-es szintek közelébe mérséklődött. 12-15. ábra. A magánszektor külföldről és belföldről felvett devizahitelállományának alakulása Mrd Ft

25 000

Mrd Ft

25 000

20 000

15 000

10 000

5 000

Forrás: MNB

— 349 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció Az 1990 és 2010 közötti magyar gazdaságtörténeti szakasz egyetlen politikai ciklusában sem sikerült fenntartható egyensúlyt elérni. A legjobb teljesítményt az 1998 és 2002 közötti szakasz nyújtotta, amikor az 1998-as és 2002-es két választási év kivételével elfogadható költségvetési hiányszint alakult ki a magyar gazdaságban. Az akkor érvényes módszertan alapján számított adatok szerint 1990ben még 1,4% költségvetési többlettel kezdődött a piacgazdaságba való átmenet.49 A keleti piacok összeomlásából és a sokkterápiára történő átállásból eredően kisebb válságszakasz lépett fel, azonban 1991-ben még mindig csak 3%-os költségvetési hiányt mutatott a magyar gazdaság, és ez legközelebb csak a 2011-es költségvetési trendforduló után fordult elő ismét a magyar államháztartás történetében. A következő politikai ciklusban már felborult az egyensúly, sőt az 1994-es választási évben már 8% feletti GDP-arányos államháztartási hiány alakult ki. A ma érvényes módszertan szerint valamivel alacsonyabb volt a többlet 1990-ben és magasabb a hiány 1991 után, amit az akkori rendkívüli költségvetési intézkedések eltérő statisztikai elszámolása okoz. 1991-ben jelentős tőketranszfert nyújtott az állam, mivel a lakástámogatások megszűnő kamattámogatásáért cserébe átvállalta a fennálló hiteltartozás felét, így kötvény formájában a hitelt nyújtó bankok felé kötelezettsége keletkezett. A későbbi években a gazdasági visszaesés miatt nehéz helyzetbe került adós vállalkozások, valamint az új piackonform szabályoknak megfelelni nem tudó bankok megsegítésére is szükség volt. (13-1. ábra)

gazdasági átmenet első éveiről rendelkezésre álló statisztikák más módszertaA núak, mint a későbbi, 1995 után rendelkezésre állók, így az államháztartási hiány mértékére is többfajta, egymástól némileg eltérő statisztika érhető el. A piacgazdasági átmenet időszakának gazdaságpolitikájáról többek között Barabás – Hamecz – Neményi (1998) írt részletesen.

— 353 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Az államháztartási hiány megugrása minden esetben annak a következménye, hogy a gazdaságpolitika nem volt képes megőrizni a korábbi foglalkoztatási szintet, és már az 1990-es piacgazdasági átmenet kezdetén felállította az „egyensúly vagy növekedés” csapdáját. A közép- és kelet-európai országok közül lényegében mindegyik átment egy olyan szakaszon, ahol a keleti piacokról a nyugati piacokra történő áttérés, valamint a tervutasításos rendszerről a piacgazdasági rendszerre történő átmenet szükségképpen foglalkoztatási áldozattal járt. Minden régiós országban a korábbi nem piacgazdasági rendszer azt jelentette, hogy a teljes foglalkoztatáshoz közeli foglalkoztatási szint működött, igen alacsony munkanélküliségi rátával: ez azonban mesterséges és fenntarthatatlan volt. A legnagyobb veszteséggel a magyar gazdaság esetében járt az átmenet, mert nem szerves és fokozatos, hanem azonnali sokkterápiát használó piaci átmenetként működött. 13-1. ábra. A GDP-arányos költségvetési egyenleg alakulása Magyarországon 6

% ESA-95 szerinti egyenleg

6 4 2

−2

−4

−6

−8

−10

−12

−14

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Költségvetési egyenleg

Rendkívüli tételek

Forrás: Eurostat, MNB

Az 1990 és 2010 közötti átmeneti két évtized költségvetési tükre azt mutatja, hogy minden választási évben elfutott az államháztartás hiánya. Majd a két választási év közötti három évben – politikai ciklustól füg— 354 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

gően – szerény vagy jelentősebb államháztartási konszolidáció történt, de ez nem volt fenntartható, újfent beleütközött a választási év ciklikus költekezésébe. Az 1994-es év 10% feletti GDP-arányos államháztartási hiánya azonban nem a választási költekezésnek volt köszönhető, hanem a korábbi 3-4 év sokkterápiás piacgazdasági átmenetének, tehát az egymillió elveszített munkahelynek. 1995–1996-ban a Bokros-csomag sokkterápiájával próbálták meg helyreállítani az egyensúlyt, de nem sikerült, a választási évben már 7% feletti hiányt mutatott a magyar gazdaság. Ezzel szemben jó volt az 1998 és 2002 közötti politikai ciklus három középső évének, tehát az 1999, 2000 és 2001-es évnek a költségvetési teljesítménye: 7% feletti GDP-arányos hiányt örökölve ebben a ciklusban 3–5% közötti deficitszintet sikerült beállítani. A 2002 közepén végrehajtott negatív gazdaságpolitikai fordulat, az új kormány választási ígéreteinek teljesítése azonban már ismét nagyon magas, 9%-os GDP-arányos államháztartási hiányt hozott. Ez kivételes gazdaságpolitikai törést jelentett az egyensúly szempontjából. 1990 és 2000 között az ország két sokkterápiát szenvedett el. Az első ciklusban egy sokkterápiás piacgazdasági átmenet hatása jelentkezett az egyensúlytalanságban, majd újabb sokkterápia a Bokros-csomagban. Az első Orbán-kormány idején megindult a sikeres költségvetési konszolidáció, a ciklus közepére már 3-5%-os a GDP-arányos államháztartási hiányok alakultak ki, így a piacgazdasági átmenet második évtizede ígéretesnek tűnt a fenntartható egyensúly szempontjából. Ez tört meg 2002-ben, hiszen a Medgyessy-kormány egy kisebb, a választási évben szükséges államháztartási kiigazítás helyett a költségvetési hiány elszállását eredményező újraelosztásba kezdett: a fék helyett a gázra lépett, és elszállt az államháztartási deficit. 2002 után már 6-8% közötti GDP-arányos államháztartási hiányok alakultak ki a két választási év, a 2002 és 2006-os év közötti három „belső év” költségvetéseiben. A 2002 közepén visszafordult és elrontott gazdaságpolitika a 2002 és 2006 közötti ciklusban végig elengedte a hiányokat. A piacgazdasági átmenet második évtizedének első ciklusában, tehát a Medgyessy-kormány és az első Gyurcsány-kormány idején rosszabb teljesítményt nyújtott Magyarország, mint az 1990 és 1994 közötti sokk — 355 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

terápiás piaci átmenet idején, illetve az 1994–1998 közötti megszorító gazdaságpolitika idején.50 Összességében az 1990 és 2010 közötti két évtized egyensúlyi hiányokat mutató magyar költségvetése negatív tendenciát mutat. A választási években rendre óriási államháztartási hiányok alakultak ki, majd a magas deficit a következő ciklust mindig egy egyensúlyi kiigazító program felé vitte. A másik jellemzője az átmeneti két évtizednek az, hogy egyes ciklusokban a két választási év közötti ”belső” három év is fenntarthatatlanul magas államháztartási hiányokat mutat. A 2002 közepétől elrontott magyar gazdaságpolitika újra törést hoz, mert az előző évtized államháztartási egyensúlytalanságánál is nagyobb hiányokat eredményezve a következő politikai ciklusokra lényegesen nagyobb kiigazítási igényt hagyott hátra. 2010-ben az államháztartási egyensúlytalanságot kezelő azonnali gazdaságpolitikai fordulatra volt szükség: ez megtörtént, ennek következtében 2010-ben már a 7%-os GDP-arányos hiány helyett 4,5%-os államháztartási deficitszint alakult ki. Igazi fordulat 2011-ben történt: az egyszeri tételek nélkül már 3% alatt alakult a magyar államháztartás hiánya. Ilyen gyors és sikeres egyensúlyi kiigazításra nem volt példa az 1990 és 2010 közötti évtizedekben, ráadásul külső és belső konjunktúra nélkül. IMF–EU-védőernyő nélkül történt a kiigazítás, nem kísérte a GDP visszaesése, sőt nőtt a foglalkoztatás, és csökkent a munkanélküliség. Így a politikai stabilitás is fennmaradt, elindulhattak a strukturális reformok. A gyors és sikeres konszolidáció értékét növeli, hogy nem pusztán a magánnyugdíjrendszer állami rendszerbe visszavitt vagyona segített a 3% alatti hiány beállításában. Az akkor érvényes uniós statisztikai módszertan szerint a GDP 4,2%-ára rúgó többletet ért el a költségvetés a magánnyugdíjpénztáraktól átvitt vagyon eredményeként, az ugyanis az ESA95 statisztika szerint költségvetési bevételként volt elkönyvelhető. Az egyes évek összehasonlíthatósága érdekében érdekes, hogy miként alakult volna az egyenleg az egyszeri tételek nélkül. (13-2. ábra) 50

A fiskális politika fenntarthatatlanságára jól rámutatott 2006-ban Orbán – Szapáry (2006).

— 356 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

13-2. ábra. A 2011. évi GDP-arányos EDP-egyenleg korrigált értéke az akkor érvényes, ESA95 módszertan szerint 5

4,2

−1

−7,9

−2.4

−2 +0,7

−3

+0,1

+0,2

−1 −2

+0,2

−3

−4 Egyszeri tételek nélküli egyenleg

MÁV-tól átvállalt adósság

Végtörlesztés 2011. évre jutó állami kiadása

MFB-tőkeemelés

Áfa-visszatérítés az Európai Bíróság döntése nyomán

Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap hivatalos egyenlegben figyelembe nem vett bevétele

Hivatalos egyenleg

−4

Forrás: Eurostat, valamint NGM 2012. április 3-i közlemény alapján saját szerkesztés

Ha a költségvetési többletből kivonjuk azt a magánnyugdíj-pénztári bevételt, amelyet a pénzforgalmi költségvetésben szereplő részen (460 milliárd forint) felül számolt el az ESA-statisztika, másfelől a kiadási oldalt is csökkentjük a korrigált hiány bemutatása érdekében olyan tényezőkkel, amelyeket egyszerinek lehetett tekinteni, mert nem ismétlődnek meg évente, akkor kapjuk meg a valós deficit mértéket. Az egy-

— 357 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

szeri hiánynövelő legnagyobb tétel az Európai Bíróság döntése nyomán szükségessé váló, mintegy 250 milliárd összegű áfa-visszatérítés volt.51 Meg kell jegyezni, hogy 2014-ben megváltozott az uniós statisztikai módszertan, és az ESA2010 szabályainak életbe lépésével visszamenőleg megváltozott a 2011. évi egyenleg is, így a korábbi, GDP-arányosan 4,2% többlet helyett 5,2% hiányt mutatnak az új módszertan szerinti adatok. A korábbi módszertan szerint az állami nyugdíjrendszerbe átlépőkkel együtt az állam részére átadott megtakarítások a tranzakció időpontjában, 2011-ben javították a költségvetés egyenlegét egyszeri bevételként. Az új statisztikai szabályok szerint a nyugdíjpénztári vagyont (a GDP 9,6%-a) nem szabad 2011-ben bevételként figyelembe venni, hanem „nyugdíjjárulék-előlegként” kell elszámolni, ezért alakulhatott ki 5,2% hiány. Az egyszeri tételek nélkül számított egyenleget azonban ez nem befolyásolta, mert az már eredetileg sem vette figyelembe a magán�nyugdíj-pénztári vagyon döntő részét, hanem csak azt, amely a pénzforgalmi költségvetésben is megjelent: 460 milliárd forintot, ami a GDP 1,7%-a. Így más kiinduló ESA-egyenlegből ugyanazt a korrigált hiányt lehet levezetni, mint amit a 162. ábra mutat. (13-3. ábra)

z eljárást még 2007-ben indította az Európai Bizottság, mert megítélése szerint A a magyar jog nem tartotta tiszteletben az adósemlegesség elvét az áfa-visszatérítéssel kapcsolatban.

— 358 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

13-3. ábra. A 2011. évi GDP-arányos EDP-egyenleg korrigált értéke a 2014 óta hatályos ESA2010 módszertan szerint 0

−1

−2.4

−2 −3

+0,7

−5.4

+0,1

+0,2

0 −1 −2

+0,2

−3

+1,9

Egyszeri tételek nélküli egyenleg

MÁV adósságátvállalás

−6 Végtörlesztés 2011. évre jutó állami kiadása

−6 MFB tőkeemelés

−5

Áfa visszatérítés az Európai Bíróság döntése nyomán

−5

Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap költségvetésben elszámolt bevétele

−4

Hivatalos egyenleg

−4

Forrás: Eurostat, valamint NGM 2012. április 3-i közlemény alapján saját szerkesztés

A 2011-es költségvetési trendfordulót követően már végig 3% alatti GDP-arányos államháztartási hiányokat ér el Magyarország: a trendforduló után ez az új trend. Sőt, a 2014-es választási évben először fordul elő az 1990-es és 2014 közötti negyed évszázad során, hogy a magyar államháztartás tartja a 3% alatti GDP-arányos hiányszintet. Ez több tényezőnek köszönhető: a sikeres költségvetési trendfordulónak, a következetes kormányzati egyensúlyőrző gazdaságpolitikának és az új gazdaságpolitikai képlet sikeres működésének. A kormányzat természetesen, mint minden választási évet megelőző költségvetés készítésekor, politikai döntést hozott a választási év államháztartási szintjéről. Míg 1993-ban, 1997-ben, 2005-ben és 2009-ben a mindenkori kormányok — 359 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

a költségvetési hiányt elengedő politikai döntést hoztak – 2001-ben, az első Orbán-kormány idején nem ez, hanem a 2002 közepén elengedett újraelosztás okozta a választási év kiugró hiányát –, addig 2013-ban a második Orbán-kormány nem hozott olyan politikai döntést, hogy elengedte volna a 2014-es választási évben az államháztartás hiányát. Sőt éppen fordítva, a kormányzat politikai döntése az volt, hogy nem készül választási költségvetés: a választási évben is kivételes módon 3% alatti GDP-arányos államháztartási hiányt céloz meg. Érvényesült az új gazdaságpolitika képlete, hiszen a 2014-es választási évben azért lehetett 3% alatti az államháztartási hiány, mert negyedévről negyedévre bővült a foglalkoztatási szint, és csökkent a munkanélküliségi ráta.

A sikeres költségvetési konszolidáció elemei 2010 és 2014 között Magyarország sikeres államháztartási konszolidációt hajtott végre. Ez négy szakaszban történt. 2010-ben örökölt 7% feletti államháztartási deficit helyett 4,5% lett a hiány, 2011-ben a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakításának egyszeri hatása nélkül is költségvetési fordulót hajtott végre, 2012-ben az új gazdaságpolitika eredményeképpen 2,3%-os, gazdaságtörténetileg kivételesen alacsony hiányszintet ért el, majd 2013-ban nem készített választási költségvetést 2014-re. A négy szakasz mindegyike kellett ahhoz, hogy Magyarország 2010 és 2014 között fenntartható egyensúlyi pályára állt át. A sikeres költségvetési konszolidáció igen sok elemet használt, ezek közül is 8 érdemel különös figyelmet. (13-4. ábra)

— 360 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

13-4. ábra. A költségvetési konszolidáció tényezői 2010 és 2014 között 1.

1. Forgalmi adózás

2. Széll Kálmán Terv I. 3.

8. 3% alatti deficit

3. Széll Kálmán Terv II. 4. Költségvetési zárolások 5. Magán-nyugdíjpénztári átalakítás

6. Egykulcsos, családi szja 7. +400 ezer munkahely

8. Különadók

Forrás: MNB

Az egykulcsos családi adózásra történő átállás a 2010 és 2014 közötti szakaszban a költségvetési trendfordulót követően már egyre erősebben éreztette a hatását: az erősebb munkavállalási és munkahely-teremtési motiváció költségvetési többletbevételt hozott. Ez a költségvetési többletbevétel nem elsősorban a személyi jövedelemadó soron jelentkezett, hanem a 2013 közepétől újrainduló növekedés hatásaként a foglalkoztatásból eredő magasabb, munkabérhez kötődő befizetésekben, a magasabb társasági adóban és az egyre bővülő forgalmi, fogyasztási adóbevételekben. A 2013-ban bekövetkező növekedési trendforduló egyben fogyasztási trendfordulót is eredményezett, majd néhány negyedévvel később már beruházási trendfordulót: ezek mind többletbevételt jelentettek a költségvetésnek, zömében forgalmi, fogyasztási adónemeken keresztül. Ezek mögött rejtetten, de határozottan az egykulcsos családi adórendszer erősebb ösztönzői húzódnak meg (Palotai, 2017). A sikeres egyensúlyi konszolidáció mögött az eredményes strukturálisreform-politika áll. Ennek elemei közül is az adórendszer teljes reformja közvetlenül és jelentősen hozzájárult a költségvetési konszolidáció és fenntartható egyensúly kialakulásához. A sikeres munkaerőpiaci reformok hasonló módon, de már közvetetten járultak hozzá a fenntartható — 361 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

egyensúlyhoz. E reformok révén folyamatosan bővült a foglalkoztatás, és csökkent a munkanélküliség, így nőttek a foglalkoztatásból eredő bevételek, és csökkentek a munkanélküliséggel kapcsolatos költségvetési kiadások. A 2010 és 2014 közötti konszolidáció azért is lehetett sikeres, mert az állam mindkét szintjén, tehát a központi államháztartás és a decentralizált önkormányzati államháztartás szintjén egyaránt konszolidált. Az önkormányzatokkal kapcsolatosan a kormányzati gazdaságpolitika megfékezte az eladósodást: az önkormányzatok adósságát konszolidálta, és engedélyhez kötötte a további hitelfelvételeket. Az állami kiadások változása az államháztartás kiadási oldalán szintén jelentősen hozzájárult a sikeres konszolidációhoz. 2010-ben összesen 220 milliárd forint költségvetési kiadási zárolás történt, majd a következő években is rendre zároltak kiadási tételeket a költségvetésben. Elengedhetetlen feltétele és forrása volt a sikeres költségvetési konszolidációnak a korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer teljes átalakítása. 2011-ben az államadósság-ráta csökkentéséhez járult hozzá mintegy 1400 milliárd forinttal, és ez mérsékelte a költségvetés kamatkiadásait is. Még fontosabb, hogy minden egyes költségvetési évben a GDP 1,3%-át elérő többletbevételt jelentett a nyugdíjreform. Az évi 360–400 milliárd forintos állami nyugdíjrendszeri többletbevétel révén önmagában is fontos szerepet játszik a költségvetési konszolidációban ez a strukturálisreform-lépés, de további rejtett összefüggéseken keresztül még erőteljesebb szerepe van. Lényegében annyival csökkent a költségvetés bevétele az egykulcsos családi adórendszerre történt átállás során, amennyivel nőttek az államháztartási bevételek a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása révén: mindkettő hatása 300–400 milliárd forint körüli volt a konszolidációs években. A felfutó jellegű kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer egyre nagyobb lyukat ütött volna a költségvetésen: ahogy a korcsoportok belépnek a munkaerőpiacra, úgy részben a nyugdíjpénztáraknak — 362 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

fizetik a járulékaikat, miközben a nyugdíjba vonulók teljes egészében az államtól kapják nyugdíjukat. A nyugdíjreform nélkül újabb és újabb nemzedékek léptek volna a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, miközben újabb és újabb munkavállalói csoportok mentek volna nyugdíjba, ezért az állami nyugdíjrendszer egyre rosszabbul járt volna a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer fenntartásával. A másik tényező is egyre erősebb: a kormányzat ösztönzi az egykulcsos családi személyijövedelemadó-rendszeren keresztül a gyermekvállalást, ezzel egyre nagyobb mértékben csoportosít át személyi jövedelmet a költségvetésből a gyermeket nevelő családokhoz. A költségvetési konszolidáción belüli konszolidáció példáját látjuk: a gazdaságpolitika összehangolta a nyugdíjrendszer és az adórendszer strukturális reform lépéseit, az egyik ágon kiengedett költségvetési bevételeket a másik ágon pótolta. A 2010 és 2014 közötti sikeres államháztartási konszolidáció minden évben épített a bővülő foglalkoztatásra és az ennek révén csökkenő munkanélküliségre. A foglalkoztatásbővülés és a munkanélküliségi ráta csökkenése a költségvetési konszolidáció éveiben egyre nagyobb mértékben tolódott el a közmunka felől a versenyszektor felé, ezért egyre nagyobb mértékben segítette az államháztartási egyensúly helyreállítását, a fenntartható egyensúlyra történő átállást. Végül, de nem utolsó sorban a GDP 1–2%-át elérő különadók egyre bővülő rendszere is nélkülözhetetlen forrása volt a sikeres államháztartási konszolidációnak. Ráadásul a különadók úgy teremtettek új költségvetési bevételeket, hogy közben a gazdaságpolitika nem hozott foglalkoztatási és növekedési áldozatot. A különadókkal terhelt gazdasági szektorokban nem jött volna létre több érték, magasabb beruházási szint akkor sem, ha nem lettek volna különadók. A bankszektorban és általában a pénzügyi szektorban erőteljes mérlegkiigazítási folyamat ment végbe: ez akkor is végbemegy, ha nincs bankadó. Az energiaszektorban a teljesítményt valójában nem befolyásolták a különadók, csak az ebben a szektorban működő vállalatok profitszintjét mérsékelték. A kiskeres— 363 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

kedelemben és a pénzügyi tranzakciós illetéknél egyik esetben sem lett kisebb a különadók miatt az adott vállalatcsoportok gazdasági teljesítménye, tehát foglalkoztatási szintje és hagyományos költségvetési befizetése a különadók miatt. Ebben ragadhatók meg a 2010 és 2014 közötti sikeres magyar államháztartási konszolidáció legfontosabb sajátosságai. Az új gazdaságpolitika új képletet használt, melyben a foglalkoztatásnak fő szerepet adott, ezzel nyíltan szakított az egyensúly helyreállítására korábban alkalmazott megszorító eszközrendszerrel. Az 1990–2010 közötti időszakban rendre előállt kiigazítási szükséglet minden esetben foglalkoztatási és növekedési áldozattal járt, mert általános megszorító politikával célozták meg az államháztartási hiányok leszorítását. Az általános megszorító politika azonban általánosan negatívan hatott a munkaerőpiacra és a növekedési tényezőkre. Ezzel szemben a 2010 és 2014 közötti konszolidáció gazdaságpolitikája nem használt általános megszorító eszközöket, éppen fordítva, általános konjunktúraélénkítő elemeket épített be a kormányzati politikába. Ilyen, általános konjunktúrát erősítő elem volt az egykulcsos családi adórendszer bevezetése, valamint a foglalkoztatást növelő és a munkanélküliséget csökkentő munkaerőpiaci reformok köre. Míg tehát sem a strukturális reformok, sem a költségvetési egyensúly helyzetét javító lépések között nem találunk a korábbi logika szerint működő, tehát foglalkoztatási és növekedési áldozatot vállaló elemeket, addig az általános konjunktúrát erősítő elemek végig érvényesültek a költségvetési konszolidáció során. Ezeket egyenlítette ki a nem általánosan, hanem koncentráltan, egy-egy gazdasági szektorral szemben érvényesített célzott terhelés. A külön adók rendszere nem csupán abban jelent szakítást a korábbi gazdaságpolitikához képest, hogy új közteherviselés keretében lett bevezetve, hanem abban is, hogy nem általános megszorító programmal, hanem célzott bevételnövelő lépésekkel állította helyre a pénzügyi egyensúlyt Magyarországon. — 364 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

A 2011-ben kezdődő költségvetési trendforduló eredményeként sikerült a költségvetési hiányt továbbra is 3 százalék alatt tartani, ami a sikeres költségvetési konszolidáció fenntarthatóságát igazolja. A gazdasági reformok beérése után megkezdődött a növekedési fordulat 2013-ban, aminek következtében a költségvetés hiánya 2 százalék környékére csökkent 2015-2019-ben. Ez nem lett volna elérhető, sőt megközelíthető sem a korábbi reformok nélkül. Az új gazdaságpolitika lépéseinek köszönhetően 12 év után 2012-től kezdődően folyamatosan többletes az elsődleges egyenleg. A költségvetés sikeres megszilárdítása eredményeként a Magyarországgal szembeni túlzott hiány esetén követendő eljárást (EDP) 2013-ban hatályon kívül helyezték. Ez a költségvetési konszolidáció jelentős diadala, az új költségvetési politika sikerének külföldi elismerése és visszaigazolása. Fokozatosan beértek a 2010–2013 közötti adóreform kedvező hatásai, mivel az adóbevételek úgy nőttek 2014–2016 között jelentősen, hogy az adókulcsok nem emelkedtek. A GDP-arányos adóbevételek alakulása figyelemreméltó eltéréseket mutat az intézkedések által okozott statikus hatástól. Amíg 2011–2012-ben még a 2011. évi szja-csökkentés, valamint a 2012. évi áfaemelés tükröződött az összes adóbevétel alakulásán, addigra 2013-ban ellentétes a változás, majd 2014–2016 között a GDP közel 2 százalékával emelkedtek az adóbevételek új intézkedések bevezetése nélkül (Palotai, 2017). A kereskedelemben az online pénztárgépek bevezetése erőteljes fehéredést idézett elő: az effektív áfakulcs (az elméleti áfa adóalapra vetített áfabevételek aránya) 2014–2015-re mintegy 2 százalékponttal emelkedett az áfakulcs változtatása nélkül. Az Európai Bizottság becslése szerint 2013 és 2015 között 7 százalékpontot meghaladóan mérséklődött a tényleges áfabevétel és a teoretikusan beszedhető összeg közötti áfarés mértéke Magyarországon (Parragh–Palotai, 2018). A jegybank monetáris politikája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az állampapír-piaci hozamok csökkenésén keresztül a költség— 365 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

vetés éves kamatkiadásai a 2009-es magas szintről, a GDP 4,5 százalékáról 2019-re 2,1 százalékra csökkentek. Az alapkamat csökkenését a rövid hozamok szorosan követték, míg hazánk kedvezőbb kockázati besorolásának változására mérséklődtek a hosszú hozamok is. További hozamcsökkenést eredményezett az Önfinanszírozási program bejelentése után megnövekedett belföldi állampapír-piaci kereslet. A jegybanki irányadó eszköz mennyiségi korlátozásának hatására a kiszoruló likviditás segítette az állampapírhozamok csökkenését.

Sikeres konszolidáció a ciklikus hullámzások mérséklésével A sikeres magyar államháztartási konszolidáció olyan gazdaságpolitikának volt köszönhető, amely egyszerre állította be a 3% alatti GDP-arányos hiányszintet, és stabilizálta a gazdaságot. A gazdasági stabilizáció lépései végig jelen voltak a költségvetési konszolidáció során, hiszen a strukturális reformok munkaközpontúságot közvetítettek, az új adórendszer a munkavállalásra és munkahelyteremtésre ösztönzött, a termelésközpontú beruházási politika a gazdasági szerkezet stabilizálása irányába hatott. A sikeres költségvetési konszolidáció mögött hasonlóan eredményes gazdasági stabilizáció is meghúzódik, amely a kibocsátási rés záródása révén hozzájárulhat az egyenleg fokozatos javulásához is. A pénzügyigazdasági válság során zuhant a magyar gazdaság teljesítménye, tömegesen szűntek meg vállalatok és munkahelyek, ennek következtében a 2009-es és 2010-es költségvetésben a deficit ciklikus eleme negatív lett. (13-5. ábra)

— 366 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

13-5. ábra. A GDP-arányos magyar költségvetési egyenleg és annak ciklikus eleme 2

Ciklikusan igazított egyenleg

2019

2018

2017

−12

2016

−12

2015

−10

2014

−10

2013

−8

2012

−8

2011

−6

2010

−6

2009

−4

2008

−4

2007

−2

2006

−2

2005

2004

Ciklikus komponens

Forrás: MNB

A 2009-es zuhanást követően kis helyreállítási szakasz indul be a magyar gazdaságban, ami minden válságot automatikusan követ: a korábbi visszaesést követően a gazdasági teljesítmény, a beruházások és a fogyasztás korábbi szintjének helyreállítása felé mozdul el. Egy másik elem, hogy enyhe volt a 2012-es visszaesés, ami az uniós gazdaságokat egyaránt érintette. Bár 2012-ben 1,5%-kal csökken a magyar GDP, azonban ebben nem a negatív gazdaságpolitikai fordulat játszott szerepet, hanem egyszeri tényezők, amelyek részben a külső gazdasági klíma lehűléséhez köthetők. A mezőgazdaság teljesítménye 20%-kal csökkent, ez önmagában 1–1,2%-kal mérsékelte az előző évhez képest a hazai gazdasági teljesítményt. Az elektronikai szektorban külföldi kapacitásokat töröltek vagy vittek át más országokba, és ez szintén gazdasági teljesítményt rontó hatású volt.

— 367 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Ezzel egy időben az adóreform következtében egyszerre indult meg az áttérés az egykulcsos családi jövedelemadó-rendszerre és a forgalmi-fogyasztási adórendszerre, ennek következtében 5,7%-os infláció alakult ki, amely csökkentette a reálkereseteket és a fogyasztást. A 2012-es év csökkenő magyar gazdasági teljesítménye nem tér el az uniós tagállamok, sőt a globális gazdaság általános trendjeitől. Döntően nem a magyar gazdaságpolitika miatt csökkent átmenetileg a gazdaság teljesítménye. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági stabilizáció tényezői továbbra is hatottak a magyar gazdaságban, csak azokat kiegyenlítették, sőt meghaladták részben a világgazdaságból, részben az európai gazdaságból, továbbá a rossz mezőgazdasági évből fakadó teljesítménycsökkentő hatások. A költségvetési konszolidáció során a ciklikusan igazított egyenleg is jelentősen csökkent, illetve a 2012-es évben meghaladták a külső negatív hatások az egyszeri belső negatív hatásokat. A sikeres magyar államháztartási konszolidáció fenntarthatóságát segíti a belső gazdasági stabilizáció, amely a kibocsátási rés záródása révén hozzájárul az egyenleg fokozatos javulásához.

Kivételes a magyar államháztartási konszolidáció A 2010 utáni magyar államháztartási konszolidáció értékét az is jelzi, hogy nem csupán az 1990 és 2010 közötti átmeneti évtizedekhez képest hozott magyar gazdaságtörténeti fordulatot, hanem az uniós tagállamok között is kivételes volt. A magyar gazdasághoz hasonlóan a görög, ír, portugál, ciprusi, román és lett gazdaság is fenntarthatatlan egyensúlyi pályán volt a pénzügyi válság előtti években. Ezek az országok Magyarországgal együtt a 2008as válság után, közülük is elsőként Magyarország, IMF–EU-mentőövre szorultak. Az IMF-programországok hetes csoportjából összesen három gazdaságnak sikerült a 2010 és 2014 közötti időszakban konszolidál— 368 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

nia a költségvetést: Magyarországnak, Romániának és Lettországnak. A többi IMF-programország esetében is a program követelményeként fogalmazták meg a költségvetés konszolidációját, de ez a többi négy országnak nem sikerült.52 (13-6. ábra) 13-6. ábra. GDP-arányos költségvetési egyenleg az IMF-programországokban és az EU28-ban 6

ESA-95 szerinti egyenleg

6 3

−3

−6

−9

2010 2015

2011 2016

2012 2018

2013 2019

EU28

Lettország

Magyarország

Románia

Ciprus

Portugália

Írország

−15

−12

−32 Görögország

−12

−15

2014

Forrás: Eurostat, MNB

A magyar államháztartási konszolidáció erőteljesen eltér a többi IMF-programország konszolidációjától: nem az IMF–EU-megállapodások megszorító gazdaságpolitikáját követte, hanem egy sajátos magyar modellt. Azt is mondhatjuk, hogy 2010 őszétől Magyarország levált a korábbi IMF-programországokról, hiszen rendben lezárta az IMF–EU-megállapodást, miközben a többi ország bennragadt az IMF– 52

z IMF működését értékelő független intézet is elismerte, hogy az IMF a válság A során követett el hibákat a helyzetmegítélésben, például 2010–2011-ben túl korán javasolta a fejlett országoknak a költségvetési konszolidációt (IEO–IMF: IMF response to the financial and economic crises: an IEO assessment. October 8., 2014)

— 369 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

EU-mentőprogramokban. A sikeres magyar államháztartási konszolidációt még jelentősebb érdemnek tarthatjuk gazdaságtörténeti horizonton, hiszen 2010 után lényegében IMF–EU-védőernyő nélkül sikerült konszolidálni. Az IMF hitel még hátralévő részleteinek előtörlesztésére 2013. augusztusában, míg a lehívott EU hitelek törlesztésére 2016. áprilisában került sor. Az EU-hitel törlesztését követően Magyarország számára olcsóbb volt a piacról -alacsonyabb hozamú forint kötvényekkel- biztosítani a finanszírozást. (13-7. ábra) 13-7. ábra. A költségvetés GDP-arányos egyenlege az egyes országcsoportokban 6

% ESA−95 szerinti egyenleg

6 4 2

−2

−4

−6

−8

−10

−12

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Európai Unió Club Med

Euroövezet Magyarország

Forrás: Eurostat

Az uniós tagállamok közül a nem IMF–EU-programországok közül sem sikerült a fenntartható egyensúlyi szint elérése a többség számára. Számos országban jelentett problémát, hogy a költségvetési konszolidáció nem eredményezett fenntartható egyensúlyt, mert növekedési- és foglalkoztatottsági áldozatot hozott a költségvetési hiány leszorítására. Magyarország nem hozott növekedési és foglalkoztatottsági áldozatot — 370 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

a fenntartható egyensúly érdekében, miközben sok más tagállam igen, de ezek az áldozatok nem eredményezhettek fenntartható egyensúlyt az államháztartás körében, mert a politikai stabilitás elromlása lefékezte és leállította a strukturális reformokat.

Az árfolyam szerepe a gazdasági stabilizációban Kisméretű és nyitott gazdaságokban az árfolyam változásának meghatározó szerepe van a gazdasági folyamatok alakulásában. A nominális árfolyam változása módosítja az inflációt, míg a reálgazdasági folyamatokat – versenyképesség, import-igényesség – elsősorban a reálárfolyam elmozdulása érinti. A lakossági devizahitelek forintosítása előtt ezen hagyományosnak tekinthető csatornák mellett a magyar gazdaság esetében a felhalmozott jelentős, külföldi devizában tartott adósságokon keresztül gyakorolt hatásokat is körültekintően kellett figyelni. Az árfolyam leértékelődése mind az adósságterhek átértékelődésén, ezek az ún. mérleghatások, mind a bankrendszer helyzetének változásán keresztül módosíthatta a makrogazdasági hatásokat. A magyar gazdaság válság előtt mutatott fenntarthatatlan, az egyensúlyitól eltérő pályája a monetáris politikai feltételek alakulásában is egyértelműen lecsapódott. A fegyelmezetlen költségvetési politika, valamint a fiskális és monetáris politika koordinációjának teljes hiánya a reálgazdasági egyensúly és a gazdaság alapvető struktúrájának teljes torzulásával járt. A költségvetési politika rendre inflációt gerjesztő intézkedésekben találta meg a hiány csökkentésének a lehetőségét, ami gyakorlatilag elérhetetlenné tette a jegybank inflációs célkitűzéseit. Ezalatt a jegybank a regionális összevetésben rendkívül magas nominális kamatok fenntartásával törekedett az infláció mérséklésére és a gazdaság külső forrásbevonási képességének fenntartására. A magas alapkamat a magas inflációval párosulva a reálgazdasági felzárkózásból következő – egyensúlyinak tekinthető – reálfelértékelődéstől egyre inkább elszakadó reálárfolyam-pályát és tartósan jelentős passzívumot mutató folyó fizetési mérleget eredményezett. A végeredményt utólag joggal nevezhetjük katasztrofálisnak. — 371 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A magas forintkamatszint közel semleges hatással bírt a magas importhányaddal működő, finanszírozást többnyire az anyabanki kapcsolatokon keresztül biztosító, többségében külföldi tulajdonban lévő nagyvállalati szektorban, ugyanakkor súlyos következménnyel járt a hazai kis- és középvállalatok körében. A forint árfolyamának túlzott felértékelődése tovább élezte a gazdaság versenyképességi problémáit, és fenntartotta, sőt erősítette a meglévő gazdasági dualitást. A felértékelődő reálárfolyam a vállalati szektorban negatívan érintette a fokozódó globalizáció következtében egyébként is nehéz helyzetben lévő, importtal versenyző termelőket, és rontotta az exportpiacokon az ár-versenyképességet. A magas forintkamatokat a hazai kkv-k esetében új beruházásokkal jövedelmező módon kitermelni gyakorlatilag nem lehetett, így a szektor vagy elhalasztotta beruházásait, csökkentve középtávú növekedési képességét, vagy vállalta az árfolyamkockázatot, és külföldi devizában adósodott el. Utóbbi döntések súlyos következményei a globális válság kitörését követően jelentkeztek. A természetes fedezettel nem rendelkező, devizában eladósodott hazai kkv-k beruházási teljesítménye 2008-at követően jelentősen romlott, és érdemben elmaradt a nyitott devizapozíciót nem vállaló hasonló méretű vállalkozásokétól. A világ korábbi fizetésimérleg-válság tapasztalataiból kiindulva egy magas fizetésimérleg-hiánnyal és nagy külső adóssággal küzdő gazdaságban a finanszírozási helyzet kiigazítását jelentős mértékben segíthetné a reálárfolyam leértékelődése, a hazai deviza túlértékeltségének megszüntetése. A magyar gazdaság esetében ez azonban gyorsan kétélű fegyverré válhatott volna. A devizában történő széles körű eladósodás miatt az árfolyam hirtelen leértékelődése még a kedvező versenyképességi hatások megjelenése előtt rontotta volna az adósságok fenntarthatóságának és a pénzügyi rendszer stabilitásának megítélését, növekvő kockázati felárakat eredményezve. Így a hazai gazdaságpolitika csak óvatosan és kellő körültekintéssel élhetett a reálleértékelődés lehetőségével.

— 372 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

A válságot követően a forint reálárfolyama leértékelődött, kiigazítva a korábbi túlzott felértékelődést. A folyamatban a nominális árfolyam leértékelődése mellett a gazdaság egyéb nominális változóinak – bérek, infláció – erőteljes alkalmazkodása is szerepet játszott. 2009 óta a magyar gazdaság külső egyensúlyi pozíciója tartós és nemzetközi összevetésben is jelentős javuláson ment keresztül. A folyamatban az adósságleépítés miatt óhatatlanul jelentkező belföldi keresletcsökkenés mellett a reálárfolyam leértékelődésének is érdemi szerepe lehetett. A leértékeltebb árfolyam és a csökkenő forintkamatok – különösen az NHP támogatásával – javították a hazai kkv-k versenyképességét, aminek pozitív hatásai rövidebb távon a gazdaság fajlagos importigényességének csökkenésében jelentkezhetnek. A hosszabb távú hatások a kkv-k jelentős termelékenységbeli lemaradásának csökkenését eredményezhetik. 13-8. ábra. A régiós devizák árfolyamának alakulása 2010. január=100

125

Cseh korona Román lej

Horvát kuna Magyar forint

Megjegyzés: euróval szembeni havi átlagárfolyamok Forrás: Eurostat

— 373 —

2019

100

2018

100

2017

105

2016

105

2015

110

2014

110

2013

115

2012

115

2011

120

2010

120

Lengyel zloty

Gyengülés

2010. január=100

Erősödés

125

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Természetesen a másik oldalon a leértékelődés nehezítette az adósságpálya konszolidálását. Bár a költségvetési egyenlegre gyakorolt hatás mérsékelt, a meglévő állományok átárazódása lassította az államadósság csökkenését, ám az adósságráta még így is csökkenő pályára állt. Eközben a magánadósok esetében a sorozatos kormányzati intézkedések – árfolyamgát és végtörlesztés a lakosság esetében, NHP devizahitel-kiváltásra használható forrásai a vállalatok körében – fokozatosan mérsékelték az árfolyamváltozással szembeni érzékenységet, ami a háztartásoknál a 2015. évi forintosítást követően szinte teljes mértékben meg is szűnt. Összességében az elmúlt évek stabilizációra törekvő gazdaságpolitikája a monetáris politika területén jelentkező egyensúlytalanságokat is fokozatosan megszüntette, miközben nem veszélyeztette az adósságok fenntarthatóságát és a pénzügyi stabilitást. A reálárfolyam közelebb kerülhetett a gazdaság fundamentumai által indokolt értékhez, miközben a belföldi magánszereplők finanszírozási döntéseiben a forintalapú finanszírozás vált meghatározóvá. Ez utóbbi folyamat a monetáris politika hagyományos transzmissziós mechanizmusát is felerősítette.

Az államháztartási konszolidáció növelte a magyar gazdaság szabadságfokát A költségvetési konszolidáció és gazdasági stabilizáció időszakában megállt, majd megfordult a magyar gazdaság szabadságfokát jelző trend. Míg 2008 és 2010 között jelentős mértékben csökkent a magyar gazdaság szabadságfoka, 2010-től hasonlóan erős trendváltás történt: emelkedett a gazdaság szabadságfoka. A cégalapítás könnyebbé vált, erősödött a tulajdonhoz való jog, míg a vállalkozás és a pénzügyi szabadság területén is javult Magyarország helyezése a korábbi évekhez képest. A nem hagyományos gazdaságpolitikai lépések ellenére 2010 közepétől

— 374 —

13. fejezet

Költségvetési trendforduló és konszolidáció

a gazdasági szabályozás egésze a nemzetközi mérés és összehasonlítás szerint kedvezőbbé vált a vállalkozások szempontjából. Ennek a trendváltásnak a mélyén is jelen van a sikeres államháztartási konszolidáció. Bár magasak maradtak az állami kiadások, megközelítve a GDP 50%át, és ezzel a magyar gazdaság csak a rangsor vége felé helyezkedett el, mégis javult a gazdaság szabadságfoka annak következtében, hogy csökkentek a jövedelmeket terhelő adók és kiszabadult a költségvetés a finanszírozási kockázatot jelentő sávból. (13-9. ábra) 13-9. ábra. A magyar gazdaság szabadságfokának alakulása

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Forrás: Heritage Foundation

A 7% feletti államháztartási hiány kockázatának helyére lépő 4% közeli tényleges deficit már 2010-ben azt jelentette, hogy a nem hagyományos gazdaságpolitika lépései sikeresen állították meg a költségvetési hiány újabb felfutását, ezzel megelőzték a költségvetési válságot. Ennek hatására nőtt a gazdaság szabadságfoka, mert nőtt a gazdaságpolitika mozgástere a sikeres költségvetési konszolidáció révén.

— 375 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

2012-re, tehát már a 2011-es a költségvetési trendforduló utáni évre a magyar gazdasági szabadságfok visszaállt a térségbeli országok szintjére: Csehország a magyar helyezés előtt, Szlovákia, Románia és Lengyelország a magyar helyezés után került besorolásra a gazdasági szabadságfok terén. Míg globális szinten csökkent a gazdaságok szabadságfoka 2011-ben, addig a 179 országra kiterjedő mérés a 2010es 51. helyről már 49. helyre sorolta Magyarországot 2011-re, tehát a költségvetési trendforduló évére. Közvetlen és közvetett tényezőkön keresztül a magyar gazdaság szabadságfokát erősítette a sikeres költségvetési konszolidáció, ezen belül különösen a jövedelmek kisebb adóterhelése.

— 376 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló Ritkán fordul elő a gazdaságtörténetben, hogy egy gazdaságpolitikai váltás néhány hét és hónap alatt fordulatot hoz egy makrogazdasági mutatóban, ráadásul meghatározó gazdasági mutatóban. Különösen ritka ez a munkaerőpiaci mutatók esetében, hiszen azok alakulását a gazdaság ciklikus helyzete mellett erős hosszú távú trendek határozzák meg: a gazdaság szerkezete, a foglalkoztatási, képzettségi szerkezet, az életkor, a munkavállalók korfája és a földrajzi mobilitás. A magyar munkaerőpiac örökölt gyengeségei valójában már a rendszerváltás óta fennálltak, és egyre több torzulást mutató munkaerőpiacban jelentek meg. A rendszerváltást követően a keleti exportpiacok összeomlása, az alacsony technológiai szinten működő, a piaci feltételek mellett versenyképtelenné váló hazai vállalati rendszer felszámolása és átalakítása a régió valamennyi országában komoly munkapiaci sokkot eredményezett. Magyarországon 1994-ig több, mint 1 millió fővel, majd 1995 és 1997 között – részben a Bokros-csomag néven elhíresült megszorító intézkedések következtében – további mintegy 100 ezer fővel csökkent a foglalkoztatás. Ezt a foglalkoztatási veszteséget egészen 2010-ig – rövid, 1998 és 2001 közötti időszakot leszámítva – nem sikerült a magyar gazdaságpolitikának kezelnie. Ehelyett – és szemben más régiós gazdaság tapasztalataival – a csökkenő foglalkoztatásból adódó társadalmi feszültségeket a gazdaságpolitika rövid távon a könnyebb megoldás felé mozdulva, az inaktivitásba vonulás szabályainak fellazításával kezelte. Ezek az intézkedések rövid távon ugyan csökkentették a munkanélküliség mértékét, ám hosszú távon gyakorlatilag évtizedekre alapvetően befolyásolták a költségvetés mozgásterét és a gazdasági növekedés munkapiaci lehetőségét.

— 377 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Az inaktívak (főként a korai és rokkantnyugdíjba vonulók) számának drasztikus növekedése a költségvetés kiadási oldalán jelentős és tartós többletkiadást jelent, miközben a személyi jövedelemadózásba bevonható foglalkoztatottak köre számottevően csökkent. Ezzel párhuzamosan az inaktivitásba vonuló, de egyébként még munkaképes korban lévő foglalkoztatottak képzettsége, munkavégző képessége az inaktivitásban töltött évek számával arányosan jelentősen csökken, egyben mérsékelve a gazdaság hosszabb távú potenciális növekedési képességét is. 14-1. ábra. Az aktívak, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek létszámának változása 1989 óta Ezer fő

600

400

200

200 0

0 −200

−200

−400

−600

Munkanélküliség

Foglalkoztatás

2019

2017

2015

2013

2011

2009

2007

2005

2003

−1400

2001

−1400

1999

−1200 1997

−1200 1995

−1000

1993

−800

1991*

−800 −1000

Kumulált változás 1989-hez képest

Ezer fő

1989*

Kumulált változás 1989-hez képest

600

Aktivitás

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés (1992-től), Statisztikai évkönyv (1989–1993), *1989–1991 szakértői becslés

A 2000-es években az 1998–2001-es időszakot követően, a gyorsabb – igaz túlzott mértékű eladósodásból finanszírozott – gazdasági növekedés időszakában sem növekedett érdemben sem a munkapiaci aktivitás, sem a hazai foglalkoztatás. A vállalatok a növekvő kibocsátást új munkaerő alkalmazása helyett inkább a munka és tőke input egyre erősebbé váló felhasználásával állították elő. (14-1. ábra) — 378 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

A gyors növekedés ellenére sem javuló munkapiaci feltételek hátterében természetesen ebben az időszakban is főként a gazdaságpolitika hibás döntései álltak. Az inaktivitásba vonulás feltételei változatlanul lazák voltak, a tényleges nyugdíjkorhatár érdemben elmaradt a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatártól. A munkaképes korú inaktívak számára elérhető bőkezű kormányzati juttatások egyrészt hosszú távon finanszírozhatatlan terhet jelentettek a költségvetés számára, másrészt a juttatásokban részesülők tartósan távol maradtak, vagy éppen meg sem jelentek a munkapiacon. Ezzel párhuzamosan a költségvetés magas kiadási oldala a jelentős költségvetési hiány ellenére erős bevételi kényszert jelentett a kormányzat számára. Ennek egyik forrása rendre a munkát terhelő adók és járulékok emelése volt. A folyamat eredményeként a munkára rakódó adóterhek az OECDtagállamok között az egyik legmagasabb értéket érték el. A progres�szív adórendszerben a magas adóterhelés ráadásul a társadalom széles rétegeit érintette, hiszen gyakran már az átlagbér közelében kereső munkavállalók is a legmagasabb adókulccsal adóztak. A magas adók különösen az átlagbér feletti keresettel rendelkező családok esetében erős ellenösztönzőként működtek, illetve nagy arányban a jövedelmek eltitkolását okozták. A folyamat eredményeként 2007-ben, még a globális pénzügyi válság előtt, és három évvel Magyarország uniós csatlakozása után hazánk az egyik legalacsonyabb munkapiaci aktivitási rátával rendelkezett az EU tagállamaiban. A nagyjából hasonló méretekkel rendelkező cseh gazdaságban mintegy 1 millió fővel többen jelentek meg rendszeresen a munkapiacon, mint Magyarországon. A munkapiaci gondok jól meghatározható társadalmi csoportokat érintettek. Ilyenek voltak a fiatalok, a nyugdíjkorhatár előtt álló idősebb korosztály, a szülőképes korban lévő nők és az alacsony képzettséggel rendelkezők. Esetükben az aktivitási ráta rendre elmaradt a fejlettebb uniós országok átlagaitól és többnyire a régiós versenytársak megfelelő értékeitől is. Egyértelmű volt, hogy egy munkapiaci reformnak kínálati — 379 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

oldalon a rossz ösztönzők (kormányzati juttatások és progresszív személyijövedelemadó-rendszer) felszámolása mellett e társadalmi csoportok foglalkoztatására és foglalkoztathatóságára kellett összpontosítania. Ahhoz, hogy a kínálat növekedése mellett a foglalkoztatás is párhuzamosan emelkedjen, szükséges a keresleti környezet megfelelő alakulása. Ennek elérése azonban különösen nehéz volt az elmúlt évszázad egyik legsúlyosabb gazdasági válságát követő, elhúzódóan hosszú kereslethiányos környezetben. Így a munkatényező költségeinek csökkentése mellett a munkapiaci rugalmasság növelése is szükséges. (14-2. ábra) 14-2. ábra. Aktivitási ráta egyes társadalmi csoportok esetében Magyarországon és a régió országaiban (2007) 90

CZ HU PL

Alacsony képzettségűek

CZ HU PL

Nyugdíj előtt állók (55−59)

Fiatalok (15−24)

CZ HU PL

Középkorú nők (25−49)

EU15 átlaga Forrás: Eurostat

A magyar gazdaságtörténet ritka pillanataként 2010 közepétől jelentős növekedésnek indul a foglalkoztatás, miközben a munkanélküliségi szint is fokozatosan csökkenni kezdett. Minek köszönhető, hogy az erős strukturális gyengeségeket mutató magyar munkaerőpiac esetében

— 380 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

a kormányváltás lényegében azonnal foglalkoztatási fordulatot indított a gazdaságban? Ebben három ok játszhatott szerepet: a magyar értékrend, a helyreállítási periódus és az új gazdaságpolitika. A magyar értékrend egyértelműen munkaközpontú, az egyéni és családi gyarapodást állítja az életcélok középpontjába: ezt munkán keresztül képzeli el. Talán nem véletlenül népszerű a magyarok körében az a közmondás, miszerint: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Piaci felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar munkavállalók az uniós átlagnál lényegesen nagyobb arányban tartanak munkahelyük elvesztésétől. Ez azt tükrözheti, hogy a magyarok elsődlegesen a munkán keresztül látják elérhetőnek az egyéni és családi célokat, valamint jövedelmük és vagyonuk gyarapodását. Természetesen a munkaerőpiacról kiszorult csoportok esetében, valamint a munkanélküli, de aktív munkavállalói csoportok esetében még ennél is erősebb a munkaközpontú értékelv: akinek nincs munkája, talán még erősebben szeretne munkahelyet, mint aki a meglévő munkahelyét kívánja megőrizni. A 2002–2010 közötti elrontott gazdaságpolitika és sikertelen költségvetési konszolidáció hosszú időszakában a magyar értékrendben előkelő helyet elfoglaló munka és munkahely nem állt a gazdaságpolitika középpontjában. A 2008-as pénzügyi válság előtt megengedte a termelés munkaintenzitásának fokozatos csökkenését, majd a pénzügyi válság sikertelen kezelése – a munkát terhelő extraadók bevezetésével, valamint a teljes kereslet súlyos visszaesését előidéző költségvetési megszorításokkal – tovább gyengítette a munkaerőpiacot. Az új kormányzat azonban már egyszer bizonyította az 1998–2002 közötti időszakban, hogy a gazdaságpolitika képes tömegesen új munkahelyek teremtésére. Ezt a politikai és gazdaságpolitikai célt folyamatosan képviselték a 2002–2010 közötti elrontott gazdaságpolitika időszakában ellenzéki politikai erőként, majd a parlamenti választások idején is alapvető célként fogalmazták meg: benne volt tehát a levegőben a munka és az új munkahelyek felértékelődése a kormányzás terén. — 381 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A második ok a rövid helyreállítási periódus. 2008-ban két válság találkozott Magyarországon: a 2002–2008 közötti elrontott gazdaságpolitika és annak sikertelen konszolidációs kísérlete nyomán fellépő belső válság és a 2008 őszén kitört globális és európai uniós pénzügyi válság. A két válság hatására 2009-ben több mint 6,5%-kal csökken a magyar GDP, tömegesen kerülnek csőd- és felszámolási eljárás alá kis- és középvállalatok, és folyamatosan szűnnek meg munkahelyek. A gazdasági cikluselmélet szerint a rövid és hosszabb fellendüléseket visszaesések követik, melyek újból helyreállítási periódusoknak adják át helyüket. A magyar gazdaságban a 2009-es jelentős zuhanást 2010–2011 során egy rövid helyreállítási periódus kísérte. A helyreállítási periódusokban előbb a gazdaság teljesítménye javul, majd azt késve követve a munkaerőpiaci jellemzők is szinte automatikusan javulnak a válságévhez képest: ezzel összhangban 2010-ben lényegében automatikusan javultak a magyar gazdasági mutatók a 2009-es zuhanáshoz képest. A harmadik ok a kormányzat új politikája és gazdaságpolitikája, amelynek új képlete alapján azonnal felértékelődött a munka, a munkavállalás és a munkahelyteremtés. Ez már a gazdasági pszichológia körébe tartozik. A gazdaságpszichológia igen erősen hat valamennyi gazdaságban, különösen erősen Magyarországon. A társadalom és a gazdaság szereplői mindig igen erőteljesen figyeltek a nyílt és rejtett kormányzati üzenetekre. Az 1990 és 2010 közötti időszak döntő részének nyílt üzenete a munkaerőpiaci szereplők számára az volt, hogy a gazdaságpolitika a költségvetési egyensúlyt és a gazdasági növekedést tekinti központi elemnek, a foglalkoztatási szintet és a munkanélküliség arányát nem tartja kiemelten fontosnak. Bár egy rövid időszakban, 1998–2002 között már megjelent e harmadik elem is, de az 1990–2010 közötti két évtizedet meghatározó módon ez a nyílt üzenet jellemzi. A gazdaságpolitikai üzenetekben az egészséges munkaerőpiaci működéshez szükséges magas foglalkoztatási szint, alacsony munkanélküliségi ráta és folyamatosan növekvő képzettség nem voltak egyenrangú szereplők az egyensúlyhoz és növekedéshez mérten. — 382 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

2010 közepén azonban a júniusi kormányprogramban a piaci szereplők egyértelmű üzenetet kaptak, hogy az új kormány komolyan gondolja gazdaságpolitikáját: az államháztartási hiány elfutására az új gazdaságpolitika nem olyan választ adott, amelyből növekedési és foglalkoztatási áldozat vállalására lehetett volna következtetni. Sőt éppen fordítva: olyan jelzéseket küldött a gazdaságpolitika 2010 közepén az üzleti szektor és a családok felé, amelyekből világossá vált, hogy a gazdaságpolitika 2010-től kezdve már nem két, hanem három elemet állít középpontjába: a fenntartható egyensúlyt folyamatosan bővülő foglalkoztatással és tartós gazdasági növekedéssel célozza meg. Ez a nyílt üzenet azonnal hatott a piaci szereplők körében. Világossá vált, hogy az 1990 utáni parlamenti demokrácia történetében ritka pillanatként a kormány éppen azt a gazdaságpolitikát valósítja meg, amelyet a választási ígéretek során vállalt, és valóban a munkahelyteremtést és munkavállalást állítja gazdaságpolitikája középpontjába. Ez erős üzenet volt, hiszen a költségvetési egyensúly minden korábbi felborulása gazdaságpolitikai fordulatot hozott a korábbi politikai elitek és kormányok választási programjához képest. 1990–1994 között hatalmas foglalkoztatási és növekedési áldozatot eredményezett a neoliberális piacgazdasági átmenet, noha nem ezt ígérte az 1990-ben elsőként szabadon megválasztott új kormány. Hasonló módon 1994–1998 között a további százezer munkahely megszűnését kiváltó megszorító gazdaságpolitikáról sem lehetett olvasni az 1994-es választási programban. 1998–2002 között éppen az történt, amit a későbbi győztes politikai elit ígért, de ez olyan rövid kivétel volt, hogy nem vált meghatározóvá a társadalmi csoportok érzékelésében.

A foglalkoztatás folyamatos bővülése a konszolidáció és stabilizáció során A 2010 utáni sikeres államháztartási konszolidációt és tartós gazdasági stabilizációt az jellemzi, hogy a teljes időszakban végig valamennyi foglalkoztatási mutató javult a magyar gazdaságban. A foglalkoztatá— 383 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

si trendforduló pillanatától, tehát 2010 közepétől a foglalkoztatottak száma – a szezonális hatásokat kiszűrve – folyamatosan nő, miközben a ciklus második felétől fokozatosan csökken a munkanélküliség. A munkanélküliség alakulását kezdetben árnyalja egy fontos tényező: folyamatosan nő az aktívak aránya és száma a magyar munkaerőpiacon. A munkapiaci ösztönzők megváltoztatásának, a nyugdíjba vonulási szabályok fokozatos szigorításának, a segélyezési rendszer átalakításának hatására egyre több ember jelent meg a munkapiacon, miközben az indokolatlan inaktivitásba vonulás egyre nehezebbé vált. A korábban a magyar gazdaság Achilles-sarkát jelentő rendkívül alacsony munkakínálat tartós növekedésnek indult. (14-3. ábra) 14-3. ábra. A foglalkoztatottak, munkanélküliek és aktívak számának változása 800

Ezer fő

800

600

400

200

200 0

Foglalkoztatás

Munkanélküliség

Megjegyzés: Kumulált változás 2010 januárjához képest. Forrás: KSH

— 384 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

−400 2012

−400 2011

−200

2010

−200

Aktivitás

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

A kormányzati döntések következtében a válság előtti szinthez képest a magyar munkakínálat az egyik legnagyobb növekedést mutatta az európai gazdaságok között. A sikeres felzárkózásnak köszönhetően megközelítettük a teljes foglalkoztatást: 2019-re a munkanélküliségi ráta az egyik legalacsonyabb volt az Európai Unióban, míg a foglalkoztatási ráta a 15-64 éves korosztályban meghaladta az uniós átlagot. A munkanélküliségi ráta a 2012-es év W alakú recessziója következtében valamelyest megemelkedett. A GDP 2012-es csökkenése miatt a munkapiaci kereslet nem követte a kínálat fokozatos bővülését. 2013tól azonban a dinamizálódó gazdasági növekedéssel párhuzamosan a foglalkoztatás is érdemben bővült, így a munkanélküliségi ráta is számottevő csökkenésnek indult. A munkaerőpiaci fordulatok, ezen belül különösen a foglalkoztatási ráta bővülése nem volt általános az európai tagállamok között: a költségvetési konszolidációra kényszerült országcsoportban lényegében kizárólag a magyar gazdaságban bővült a foglalkoztatás. Ez annak köszönhető, hogy hazánk nem hagyományos gazdaságpolitikai eszközökkel sikeresen kezelte a költségvetési válságot. Mindez 2013-tól látszik a legjobban, amikor már a 2008 utáni pénzügyi és gazdasági válságkezelés ötödik évében voltunk. Magyarországon a sikeres konszolidáció és stabilizáció következtében 2013-tól már növekedési és fogyasztási trendforduló is erősítette a korábbi foglalkoztatási fordulatot. A nemzetközi adatokat vizsgálva a válságot követően a foglalkoztatási és növekedési adatok alakulása megfelel az elméletileg várt kapcsolatnak. A két változó között pozitív kapcsolatot találunk. Döntően azon gazdaságokban növekedett a foglalkoztatottak létszáma, ahol a válság hatásai mérsékeltebbek voltak, és a kilábalási periódusban már sikerült elérni, sőt meghaladni a válság előtti kibocsátási szintet. Ezzel szemben a válság alatt és azt követően súlyos reálgazdasági veszteséget elszenvedő országokban a gyenge növekedési teljesítmény a foglalkoztatás visszaesésével, az ebből adódó társadalmi feszültségek növekedésével járt. (14-4. ábra) — 385 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

14-4. ábra. A nemzetgazdasági foglalkoztatás és a reál GDP változása 2008 és 2013 között Százalékpont

Százalékpont LU

Foglalkoztatottság

0 −1

−2

DE BEAU SE HU CZ UK RO FR EU−28 CY SK FI NL IT DK EE SL PT

−3

1 0

−1

−2

−3

ES LT

−4 −5 −6

3 MT

−4 −5

−8

−6

Foglalkoztatottság

−4

−2

−6

Reál GDP Megjegyzés: Átlagos változás, 15-64 éves foglalkoztatottak körében. Forrás: Eurostat

Magyarország helyzete ebből a szempontból azonban kivétel. Azon országokon belül, ahol a GDP szintje még 2013-ban is a válság előtti érték alatt alakult, hazánk volt az egyetlen gazdaság, amelyben növekedett a foglalkoztatottak száma.

Fordulat a munkapiac örökölt gyengeségében A magyar munkaerőpiac örökölt gyengeségei között talán a legnagyobb gondot az alacsonyan képzettek, a nyugdíjkorhatár előtt állók, a fiatalok és a szülőképes korban lévő nők európai átlagtól elmaradó foglalkoztatása jelentette. Ráadásul a 2008–2009-es nemzetközi válság – amely Magyarországot az elhibázott gazdaságpolitika következtében különösen súlyosan érintette – egyes társadalmi csoportokban tovább — 386 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

növelte a foglalkoztatási problémákat. Ilyen terület például a fiatalok foglalkoztatása. 14-5. ábra. A foglalkoztatási ráta változása az alacsony képzettséggel rendelkezők körében 20

Százalékpont

20 15

−5

−10

−15

Görögország Ciprus Horvátország Franciaország Románia Szlovénia Belgium Dánia Portugália Hollandia Írország Lengyelország Finnország Svédország EU átlag Olaszország Spanyolország Ausztria Luxemburg Csehország Málta Bulgária Németország Szlovákia Lettország Egyesült Királyság Litvánia Magyarország Észtország

Megjegyzés: 2010 és 2019 között, Horvátország 2013 óta EU-tag. Forrás: Eurostat

Az 1990–2010 közötti hosszú piaci átmenet időszakában – egy rövid négyéves ciklust kivéve – végig a munkahelyteremtéssel és munkavállalással ellentétes gazdasági ösztönzők működtek, ezek okozták a munkaerőpiaci torzulásokat. A 2010-ben kezdődő foglalkoztatási fordulatot érdemes ennek ismeretében, a foglalkoztatási problémákkal küzdő társadalmi csoportok helyzetét illetően külön is értékelni. (14-5., 14-6. ábra) A globális válságban különösen problémás foglalkoztatás terén elért sikerek hátterében több tényező együttes hatása áll. Egyrészt közvetlenül hatott a kormányzat munkapiaci aktivitást és foglalkoztatást érintő intézkedéseinek sorozata, másrészt hatással volt a kormányzat — 387 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

által hangsúlyozott – a munkavállalást előtérbe helyező – gazdaságés társadalomfilozófia, végezetül pedig hatott a költségvetési kiigazítás érdekében meghozott lépések szerkezete is. 14-6. ábra. A foglalkoztatási ráta változása a nyugdíjkorhatár előtt állók körében 25

Százalékpont

15 10

-5

-10

−5

−15

Görögország Ciprus Luxemburg Egyesült Királyság Svédország Hollandia Dánia Finnország Írország Spanyolország Horvátország Németország Románia EU átlag Észtország Franciaország Bulgária Lettország Ausztria Olaszország Portugália Belgium Málta Litvánia Szlovákia Csehország Lengyelország Szlovénia Magyarország

Megjegyzés: 2010 és 2019 között, 55–59 éves korosztály, Horvátország 2013 óta EU-tag. Forrás: Eurostat

A munkapiaci aktivitást ösztönző lépések mellett a közmunkaprogramok elindítását és folyamatos bővítését, a Munkahelyvédelmi Akcióterv lépéseit és a munka törvénykönyvének módosításait érdemes kiemelni. A munkapiac keresleti oldalát a kormányzat a közvetlen beavatkozás mellett közvetett eszközökkel is képes befolyásolni. Ezek az eszközök a foglalkoztatás költségeit és a termelés szerkezetét egyaránt érinthetik. A foglalkoztatás költségeit érintő intézkedések közül a személyi jövedelemadózás reformja és a Munkahelyvédelmi Akcióterv lépései hatottak leginkább. Az egykulcsos, családi személyi jövedelemadózás

— 388 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

bevezetése számottevően csökkentette a korábban nemzetközi összevetésben is kiugróan magas hazai adóéket, a bérekre rakódó munkavállalói és munkáltatói adó- és járulékterhek mértékét. Ez önmagában egy adósságválságot követő kereslethiányos időszakban nagyobb alkalmazkodási lehetőséget jelentett a vállalati szektor számára, miközben még egy mérsékeltebb nominális béremelés esetében is számottevően növelte a nettó béreket a háztartások esetében. Ezt egészítették ki a Munkahelyvédelmi Akcióterv intézkedései. Ezek közül a legfontosabb pontosan a legnagyobb foglalkoztatási problémákkal jellemezhető csoportok esetében további, célzott járulékkedvezményt biztosított a vállalatoknak, amivel általánosan támogatta az érintett munkahelyek megőrzését és növelését. Végezetül fontos kiemelni a költségvetési konszolidáció szerkezetének a teljes keresletre és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásait is. A válságot követő költségvetési tapasztalatok azt mutatták, hogy olyan időszakban, amikor a magánszereplők (vállalatok, lakosság) egyébként is saját adósságaik leépítésével vannak elfoglalva, a költségvetési egyensúly javítását célzó intézkedések az átlagosnál is nagyobb reálgazdasági áldozatokkal járhatnak. Különösen igaz ez, amikor az intézkedések közvetlen költségvetési kiadások csökkentését érintik, és/vagy nagy arányban a háztartások terheit növelik. Ezek a kiigazítások a reálgazdasági kockázatok mellett a társadalmi feszültségek kiéleződését is magukkal hozhatják. Ezt figyelembe véve 2010-et követően a magyar gazdaságpolitika eltávolodott a hagyományos válságkezelési eszköztártól. A kiadások azonnali lefaragása helyett számos intézkedés a bevételi oldalon javította a költségvetési egyenleget, miközben egyre szélesebb körben sikerült megosztani a konszolidáció terheit. Különösen fontos volt az egyes, korábban rendkívül magas jövedelmezőséggel működő, így nagyobb teherviselő képességgel rendelkező vállalatcsoportok bevonása a közös teherviselésbe.

— 389 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Jól jelzi a konszolidáció szerkezetének különlegességét, hogy a magyar foglalkoztatási fordulat kivételes a válságkezelésre kényszerült országok csoportjában. A spanyol, olasz és portugál gazdaság foglalkoztatási veszteségeket mutat a válságkezelés során, miközben 2010-től a magyar gazdaságban nő a foglalkoztatás, a közmunka hatásait kiszűrve is. (147. ábra) 14-7. ábra. A 15–64 éves foglalkoztatottak számának változása 2010 első negyedévéhez képest a Club Med országaiban és hazánkban 25

Görögország Portugália

Spanyolország Magyarország*

2019

2018

−25

2017

−25

2016

−20 2015

−20 2014

−15

2013

−15

2012

−10

2011

−5

2010

−5 −10

Olaszország

Megjegyzés: A magyar foglalkoztatás közfoglalkoztatottak nélkül értendő. Forrás: Eurostat, MNB

Ez jelzi a két válságkezelés eltérő eredményességét. Míg az eurozóna déli országcsoportjában a költségvetési egyensúly helyreállítására hagyományos és a megszorító programokra épülő gazdaságpolitikát használtak, ami nem hozott fenntartható egyensúlyt, addig Magyarországon a nem hagyományos új gazdaságpolitika helyreállította a pénzügyi egyensúlyt. E két eltérő gazdaságpolitika ellentétes eredményre vezetett a versenyszektor foglalkoztatásában. Elmondható, hogy az eurozóna déli csoportjában alkalmazott válságkezelés kizárólag a költségvetési — 390 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

egyensúly helyreállítására, valamint az államadósság-válság megelőzésére összpontosított, eközben figyelmen kívül hagyta a foglalkoztatást és a munkanélküliséget. A hagyományos, ortodox gazdaságpolitika csupán az egyensúlyra és a növekedésre figyel, mert feltételezi, hogy a korábbi magas szinten marad a foglalkoztatás, illetve nem célozza meg az alacsonyabb foglalkoztatási szint emelését, ezért foglalkoztatási és növekedési áldozattal jár az egyensúlyi kiigazítási kísérlet. A gazdaságpolitika nem éri el egyensúlyi célját, miközben gyengíti a gazdaság stabilitását, és társadalompolitikai áldozatot hoz. A sikeres magyar költségvetési konszolidáció és gazdasági stabilizáció 2010–2014 között egyértelműen megerősíti, hogy sem a pénz- és árupiacokon, sem a munkaerőpiacon nem működik a piaci önszabályozás. Egy új, társadalmi szempontból jobb egyensúly elérése az állam nélkül nem lett volna elérhető. A 2010 és 2019 közötti folyamatos foglalkoztatásbővülés sikeres államháztartási konszolidáció mellett ment végbe: a gazdaságpolitika mind az egyensúlyra, mind a foglalkoztatási helyzetre kiemelten figyelt. A 1990 és 2019 közötti magyar gazdaságtörténet egyik tanulsága, hogy a gazdaságpolitika mindig jelentősen befolyásolja a piacok működését; amíg viszont a hibás kormányzati politika negatív, a helyes politika pozitív irányba terelheti a piacok működését. A piacon soha és sehol nem alakul ki automatikusan, a belső önszabályozás révén egyensúly, ehhez állami szabályozásra van szükség, de hibás beavatkozás még ront is az egyébként tökéletlenül működő piaci szabályozáson. Ezzel szemben a helyes beavatkozás kiegyenlíti a piaci szabályozás hiányosságait. A foglalkoztatás bővüléséhez hozzájárult a foglalkoztatás szerkezetének változása. A magyar munkapiacon a válság előtt elhanyagolható volt a részmunkaidősök foglalkoztatása. Ez a válság során megváltozott. A vállalatok a munkaerő tartalékolásával a teljes munkaidőben foglalkoztatottak egy részét részmunkaidős állásba jelentették be. Így kisebb költséget jelentett az alkalmazásuk, valamint alkalmazkodni tudtak a visszaeső kereslethez is. Ez a későbbi kilábalási időszakra is segítséget — 391 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

nyújtott, mivel a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan ezekben az esetekben nem kellett új állásokat kiírni, felvételt tartani, betaníttatni az új munkaerőt, hanem egyszerűen az eddig részmunkaidőben dolgozókat újra teljes munkaidőben foglalkoztatták. A részmunkaidősök között általában több a nő, ez igaz hazánkra is, ám a válság során a férfiak részmunkaidős foglalkoztatása is növekedésnek indult. A részmunkaidőben foglalkoztatottak körében többségben vannak a középfokú végzettségűek, az ő körükben növekedett a részmunkaidős foglalkoztatás a legnagyobb mértékben.53 A munkapiac rugalmasabbá válásához hozzájárult az új Munka törvénykönyvének bevezetése is. Ez olyan újszerű és korábban jól bevált megoldásokat is tartalmaz, mint pl. a munkakör megosztása, mely során több foglalkoztatott dolgozik egy munkakörben, vagy a több munkáltatónál létesített munkaviszony.

A konszolidáció és foglalkoztatási fordulat segítette a gazdaság fehérítését Láthattuk, hogy a költségvetési intézkedések és a konszolidáció szerkezete alapvetően hozzájárult a foglalkoztatási helyzet javulásához. A sikeres foglalkoztatási fordulat eközben segíti a gazdaság kifehérítését, ami hosszabb távon is fenntarthatóvá teszi az államháztartási konszolidációt. Minél kisebb a rejtett, nem adózó gazdaság aránya, annál több új bevétel folyik be a költségvetésbe, tehát a gazdaság kifehéredése fenntarthatóvá teszi az elért 3% alatti GDP-arányos államháztartási hiányszintet. A 2010 és 2015 közötti időszakban igen jelentős a közmunka és a fehéredés hatása a versenyszférán kívüli munkaerőpiacon. Míg a 2010– 2011 53

témáról bővebben írt Bodnár K. (2014): Részmunkaidős foglalkoztatás a válság A alatt, MNB-szemle.

— 392 —

14. fejezet

Foglalkoztatási trendforduló

közötti időszakban még kisebb arányban járult hozzá az új munkahelyek létrehozásához a nem adózó gazdaság szűkülése, tehát a gazdaság fehéredése, addig a 2011–2015 közötti négy évben már ez a hozzájárulás 50–80% közötti: az államháztartási konszolidáció és a gazdasági stabilizáció folyamatosan fehéredő gazdaságra épül. (14-8. ábra) 14-8. ábra. A versenyszféra, illetve a közmunka és fehéredés által létrejött új munkahelyek aránya 100

100

10 0

0 2010−2011

2012−2013 Verseny

2011−2012

2013−2014

2014−2015

Közmunka és fehéredés

Forrás: NGM

A gazdaság fehéredését mind az általános, mind a speciális foglalkoztatási eszközök támogatják. Amikor munkaerőpiaci torzulásokat kezelő speciális foglalkoztatási eszközök lépnek életbe – a női foglalkoztatás segítése, az alacsony képzettséggel rendelkező foglalkoztatottaknak kínált közmunka, az 50 év feletti munkavállalói csoportoknál érvényesített adókedvezmények –, akkor ez bevonja az adófizetői körbe a korábban rejtett foglalkoztatás keretében munkát végző munkavállalói csoportokat.

— 393 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló Az uniós tagállamokban a 2008-as globális és európai uniós pénzügyi válságot követő évtized egyik jellemzője az alacsony inflációs környezet: a központi jegybankok 2%-os inflációs céljához közeli vagy többnyire azt el nem érő fogyasztói áremelkedés vált tartóssá. A 2010-es évtized közepét ugyanakkor már nem csupán igen alacsony inflációs szakasz jellemezte, hanem valódi veszélyként lépett fel a tartós defláció kockázata. A tartósan alacsony inflációval jellemezhető időszak azzal a veszéllyel fenyegette az Európai Uniót, hogy megismétli a japán gazdaság elmúlt két évtizedes deflációs korszakát. Ezeket a félelmeket azonban eloszlatta, hogy az árindexek 2017-től kezdve fokozatosan elmozdultak a 0 közeli szintektől a jegybanki inflációs célok irányába.

Történetileg alacsony inflációs környezet A japán gazdaság elveszített két évtizedet a gazdasági növekedés szempontjából. Emögött hibás gazdaságpolitika és monetáris politika állt, amely nem volt képes mérsékelt pozitív inflációs tartományban tartani a japán árszintet. Negyedévről negyedévre, évről évre csökkent a japán árszint, ezért a fogyasztók elhalasztották vásárlásaikat: ha holnap többet ér a pénz, akkor nem ma, hanem holnap vásárolnak. A fejlett gazdaságok esetében a 2000-es évek elejétől a 2008-as gazdasági és pénzügyi válságig tartó időszakban az inflációs ráták alakulását több tényező együttesen alakította. A nyersanyag és energiaárak a válság kitöréséig meredeken emelkedtek. Hasonlóan a mezőgazdasági élelmiszerek árának reálértéke is növekedett. Ugyanakkor a globalizáció erősödésével a feltörekvő országokból egyre nagyobb arányban olyan áruk érkeztek a fejlett gazdaságok piacaira, amelyek árszintje – a mérsékelt munkaköltségek következtében – lényegesen alacsonyabb volt az — 394 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

adott országokban előállított hasonló árucsoportok árszintjéhez képest. Ezzel összhangban az importált infláció általánosan alacsonyan alakult. A globalizációból adódó dezinflációs hatások mellett meghatározó volt a jegybankok egyre hitelesebbé váló antiinflációs elkötelezettsége is. Az inflációs várakozások horgonyzásával a központi bankok érdemben hozzájárultak az alacsony inflációs környezet kialakulásához. (15-1., 15-3. ábra) 15-1. ábra. Energiaárak és a feldolgozott élelmiszerek árának alakulása Magyarországon 2000 januárjához képest 3,2

2000 január=1

3,2 3

2,8

2,6

2,4

2,2

1,8

1,6

1,4

1,2

Szabályozott energia

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

1 2000

0,8

Feldolgozott élelmiszerek

Megjegyzés: Nominális változás. Forrás: KSH-adatok alapján MNB-számítás

A 2008-as globális válságot követően mérséklődött a globális kereskedelem növekedési üteme, keresleti dinamikája a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. Mind a belföldi, mind az importált eredetű inflációs hatások lefelé mozdultak: deflációs veszély lépett fel. Magyarországon a 2004–2012 közötti időszakban döntően a gazdaságpolitika és nem az importált infláció magas szintje miatt alakult ki tar— 395 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

tósan 3% feletti áremelkedés a gazdaságban. Az élelmiszer és energiaárak ugyan végig jelentős szerepet játszottak a tényleges áremelkedés ütemében, de a 2007–2010 közötti időszakban – a 2009-es gazdasági visszaesés évétől eltekintve – a kormányzati intézkedések meghatározó szerepet játszottak a tényleges áremelkedésben. Hasonló módon a 2012es évben és az új fogyasztási-forgalmi adónemeket középpontba állító adóreform következtében jelentős inflációs lökést kap a gazdaság: ez is gazdaságpolitikai tényező, nem az importált infláció megugrásához kötődik. (15-4. ábra) 15-2. ábra. Energiaárak és a feldolgozott élelmiszerek árának alakulása Magyarországon 1,6

2000 január=1

1,6

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

Szabályozott energia relatív ára Feldolgozott élelmiszerek relatív ára

Megjegyzés: Fogyasztóiár-indexszel korrigált változás. Forrás: KSH-adatok alapján MNB-számítás

— 396 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

0,9 2000

0,9

15. fejezet

Inflációs trendforduló

2013–2014 során inflációs trendforduló következett be a magyar gazdaságban. A kormányzati intézkedések, a rezsicsökkentés az energiaárak és a közszolgáltatások terén jelentősen mérsékelték az inflációt, sőt 2014ben már negatív inflációt eredményeztek. A hazai inflációban az 1990–2014 közötti közel negyed évszázad során döntően öt tényező alakította a fogyasztói áremelkedések szintjét: a kormányzat hatósági jogkörben hozott döntései, a gazdaság ciklikus helyzete, az importált infláció, az indirekt adók és az inflációs várakozások. 15-3. ábra. Fontosabb nyersanyagárak alakulása 2000 és 2019 között 250

2005=100

250

Élelmiszer

Energiaárszint

Forrás: Világbank

— 397 —

Fémek

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

0 2008

0 2007

2006

2005

100

2004

100

2003

150

2002

150

2001

200

2000

200

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

15-4. ábra. Az infláció dekompozíciója 10

Százalékpont

2019

2018

2017

2016

2015

−2

2014

−2

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Kormányzati intézkedések elsődleges hatásai Élelmiszer és energia Egyéb Infláció (%) Forrás: KSH-adatok alapján MNB-számítás

A 2004 és 2014 közötti első uniós évtizedben igen jelentős szerepet játszottak az inflációs várakozások. Az évtized egészében 3–8% között volt évente az inflációs várakozások mértéke, ami önmagában is fenntartotta egészen a 2013–2014-es inflációs trendek fordulatáig – a magas inflációs környezetet. Két szakaszban különösen magasak voltak az inflációs várakozások: 2007 és 2010 között, valamint 2011–2013 között. (15-5. ábra)

— 398 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

15-5. ábra. Lakossági inflációs várakozások 2001–2019 18

Inflációs cél

Inflációs várakozások sávja

Tény infláció

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

−2

2011

−2

2010

0 2009

0 2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

Sávközép

Forrás: EU Bizottság adatai alapján MNB-számítás

Döntően a lakosság által érzékelt árfolyamhatásnak köszönhetően az energiaárak és az élelmiszerek terén bekövetkezett relatíve magas áremelkedés váltotta ki az inflációs várakozások megugrását. Két területre összpontosultak a hatások: a fogyasztói szerkezetben és az érzékelt inflációban jelentős a két árucsoport szerepe, erre épül a hatásuk az inflációs várakozásokban. A 2013–2014-es inflációs trendforduló hatására a 2001–2012 közötti időszakban átlagosan 5,5 százalékos infláció érdemben csökkent, és 2014–2015-ben a mutató az év egészét tekintve historikus mélypontra, 0 százalék közelébe süllyedt. A folyamatban szerepet játszott, hogy a 2014-et követő években nem történt, az inflációt érdemben befolyásoló kormányzati intézkedés (indirekt adók, szabályozott árak), továbbá az új adórendszerre történő áttérés 2013–2014-re befejeződött. Figyelembe

— 399 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

véve a költségvetés tartóan alacsony hiányát, az indirekt adók további emelése sem volt szükséges – sőt 2016-tól kezdve bizonyos termékcsoportok esetében áfacsökkentést hajtottak végre –, így ez sem jelentett jelentősebb inflációs nyomást. Ami a külső környezetet illeti, 2014 második felétől drámai esés következett be az olaj világpiaci árának alakulásában. Ennek következtében az olaj világpiaci ára a 100 dolláros hordónkénti szintekről 2016 elejére a historikus mélypontnak számító 30 dollár közelébe csökkent. Az olaj világpiaci árának tartósan alacsony szinten történő stabilizálódásához több tényező együttesen járult hozzá. Egyrészt az amerikai palaolaj-forradalom (a kitermelésben alkalmazott új technológiák megjelenése) miatt nőtt a kitermelhető tartalékok mértéke és csökkent a termelés határköltsége. Másfelől Irán olajpiacra történő visszatérésével az OPEC-kitermelés rekordszintű túlkínálatot eredményezett a világpiacon. A keresleti hatások közül kiemelkedő, hogy Kína, a világ legnagyobb feltörekvő gazdaságának növekedése is lassult, mely a szénhidrogének iránti keresletét is jelentősebben csökkentette. A világpiaci olajárak csökkenése ráerősített a válság utáni globálisan alacsony növekedés inflációs következményeire, valamint a mérsékelt költségkörnyezetre, melynek eredményeként 2016 második feléig 0 százalék körül alakult a fejlett európai országok inflációja. Mindezek következtében alacsony importált infláció jellemezte az unió, elsősorban az eurozóna gazdaságait. Kis, nyitott gazdaságban külön érdemes kitérni az árfolyam inflációra gyakorolt hatásaira. 2009-et követően az árfolyam változásának fogyasztói árakra gyakorolt hatása érdemben csökkent. Ehhez az említett tényezők, legerősebben a hatósági árszabályozók viselkedése, a gazdaság ciklikus helyzete és az inflációs várakozások egyaránt hozzájárultak. A válságot követő visszafogott keresleti környezet általánosan korlátozta az áremelési döntéseket, miközben a szigorú hatósági árszabályozás a szabályozott árú termékek esetében tompította az azonnali árhatást.

— 400 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

Végezetül az időközben horgonyzottá váló inflációs várakozások és általánosan alacsonyabb inflációs közeg tartósan csökkenthették az átárazások mértékét és gyakoriságát, összességében szintén alacsonyabb begyűrűzést eredményezve. Az árfolyambegyűrűzés csökkent mértéke azt eredményezte, hogy a fokozatosan gyengülő árfolyam a válság előtti tapasztalatokkal ellentétben nem veszélyeztette az elsődleges jegybanki cél, a középtávú árstabilitás elérését. 2017-től kezdve azonban a globális inflációs ráták fokozatosan elmozdultak a 0 közeli szintektől a jegybanki inflációs célok irányába. Ez olyan tényezők együttes hatására vezethető vissza, mint a nyersanyagárak emelkedése, a belső kereslet élénkülése, az erősödő bérdinamika, a hitelezés beindulása, az alacsony kamatkörnyezet, továbbá az expanzív monetáris politika.

Megváltoztak az inflációs alapmutatók Az uniós tagság első évtizedében szerkezeti változáson ment át a magyar infláció. A maginflációhoz viszonyítva az inflációs alapfolyamat-mutatók – adószűrt maginfláció, keresletérzékeny termékek inflációja és a ritkán változó árú termékek és szolgáltatások inflációja – eltérő képet mutatnak az évtized során, és az eltérést döntő mértékben az adott év kormányzati gazdaságpolitikája (indirektadó-intézkedések) okozza. 2004–2006 között, az uniós csatlakozásunkat követő időszakban a három inflációs alapmutató mérséklődött, különösen az adószűrt maginfláció csökkent a korábbi 4%-ról 1%-ra. (15-6. ábra)

— 401 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

15-6. ábra. Az inflációs alapmutatók alakulása 6

Adószűrt maginfláció Maginfláció

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Keresletérzékeny termékek inflációja Ritkán változó árú termékek inflációja

Forrás: KSH, illetve KSH-adatok alapján MNB-számítás

2006 első fele negatív tükre az akkor elrontott gazdaságpolitikának. Miközben a 2004–2006 közötti időszakig a 3%-os GDP-arányos költségvetési hiánykritériumot messze meghaladó deficitet is megtűrt a gazdaságpolitika, az egyébként is csökkenő inflációs környezetben a választások előtt még áfacsökkentést is végrehajtottak, további lyukat ütve a költségvetésben. Ebben a szakaszban a keresletre érzékeny árazású és a ritkán változó árú termékek inflációja is csökkenő trendet mutat: alacsony volt az importált infláció, és a fogyasztók inflációs várakozásai is csökkentek. Mintha kegyelmi állapot lépett volna fel, csökkenő infláció mellett élvezte a gazdaságpolitika az uniós tagság előnyeit, miközben nem teljesítette a csatlakozással vállalt 3% alatti költségvetési hiánycélt, és folyamatosan emelkedett az államadósság-ráta. 2004–2006 között több száz milliárd forint állami beruházást finanszíroztak uniós források, miközben felborult az egyensúly. — 402 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

Ebben hoz változást 2006. szeptember 1-jétől az első megszorító program, amely egyben az első uniós évtized első negatív inflációs trendfordulója. Megugrik az infláció, mely továbbra sem az új adóbevétel miatt magas – mert nem indít adóreformot a konszolidáció érdekében a kormány, bár az év elejétől lecsökkentett felső áfakulcs szintjére emelte és ezzel megszüntette a középső kulcsot – hanem a kormányzat hatósági árak körében hozott áremelkedési döntései miatt. A 2006–2008 közötti első egyensúlyjavító kísérlet magasabb inflációt hozott, de továbbra sem használt adóreformot. Nem új indirekt adónemek, illetve – a középső áfakulcs megszüntetésétől eltekintve – nem a korábbi fogyasztási-forgalmi adók révén lett magasabb az infláció, hanem a hatósági áremelkedések nyomán. A hatósági áremelés a monopol szektorban működő külföldi tulajdonú energiaszolgáltatóknak kedvezett elsősorban, a költségvetésnek nem, hiszen az államháztartás GDP-arányos hiánya továbbra is 3% felett alakult. Megugrik a keresletérzékeny termékek inflációja, és emelkedik a ritkán változó árú termékek, szolgáltatások inflációja is. A kormányzat gerjesztette az inflációt, ezzel rejtett módon megkísérelte javítani a költségvetés egyenlegét. Minden váratlan inflációs ütemnövekedésből a költségvetés profitál, az infláció általánosan szétterül a gazdaságban, és az áremelkedések révén, alapvetően fogyasztási-forgalmi adónemeken keresztül növekednek a költségvetés bevételei. Ebből a forrásból ezekben az években a költségvetés évente több tízmilliárd forintos nagyságrendben tett szert új bevételre, de ez sem volt elegendő a 3% GDP-arányos költségvetési hiány beállításához. Ráadásul ez az infláción keresztüli egyenlegjavítási kísérlet beleütközött saját korlátjába. A folyamatosan emelkedő államadósság következtében a költségvetés adósságszolgálattal kapcsolatos kiadásai is nőttek: amit rövid távon nyert a gerjesztett infláción a költségvetés, azt fokozatosan el is veszítette az államadósság emelkedő adósságszolgálati kiadásain. Egészen más természetű a 2011–2012-es magas inflációs szakasz. Ez első pillantásra a korábbi 2006–2008 közötti szakaszhoz hasonlít, de az adószűrt maginfláció az első szakasz 6%-hoz közelítő csúcspontjának — 403 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

csak mintegy felét, 3%-ot mutat. A 2013–2014-ben bekövetkezett inflációs trendforduló fenntarthatóságát az jelzi, hogy mind a három inflációs alapmutató – az adószűrt maginfláció, a keresletérzékeny infláció és a ritkán változó árú termékek és szolgáltatások inflációja – egy vonalon halad lefelé. A 2014–2017 közötti időszakban a tartósabb inflációs folyamatokat megragadó mutatók mérsékelt szinten (átlagosan 1,5–2,0% között) stabilizálódtak. Ezt követően – az infláció emelkedésével összhangban – fokozatosan emelkedtek, és 2018–2019 között átlagosan a 3 százalékos jegybanki cél körül alakultak. Láttuk, hogy a 2004 és 2014 közötti évtizedben a mezőgazdasági áruk és az élelmiszerek árának emelkedése jelentősen befolyásolta a hazai inflációt. Az energiaárakon – amelyek jelentős mértékben a központi árintézkedések révén hoztak inflációs nyomást – és az inflációs várakozásokon túl a fogyasztói árak emelkedésében valójában a mezőgazdasági és élelmiszerárak játszották a legfontosabb szerepet. (15-7. ábra) 15-7. ábra. A mezőgazdasági termelői árak alakulása 2,9

2005=1

2,9

Szezonális termékek Állati eredetű termékek Forrás: KSH-adatok alapján MNB-számítás

— 404 —

Gabona Összesen

2019

2018

2017

0,8

2016

0,8

2015

1,1

2014

1,1

2013

1,4

2012

1,4

2011

1,7

2010

1,7

2009

2,0

2008

2,0

2007

2,3

2006

2,3

2005

2,6

2004

2,6

15. fejezet

Inflációs trendforduló

Ezek alakulásában központi helyet foglaltak el a meghatározó mezőgazdasági áruk termelői árai. A szezonális termékek árindexe természetes ingadozást tükröz. Az állati eredetű termékek folyamatosan növekvő trendet jeleztek 2014-ig, majd ezt követően 2016 közepéig fokozatosan mérséklődtek. A csökkenés hátterében döntően az állt, hogy az Európai Unióban 2015 elején eltörölték a termelői tejkvóta-rendszert. A globális tejpiacon jelentős túlkínálat alakult ki, mely a felvásárlási és a fogyasztói árakat egyaránt mélypontra csökkentette – a tej hazai termelői ára közel 20 százalékkal csökkent. A tejválság hatására sok termelő a gazdaságtalanná váló működés következtében kénytelen volt kivonulni a piacról. Ezt követően 2016 végén és 2017 elején az Európai Unióban önkéntes tejtermelés-csökkentési kezdeményezés indult. A program hatására közel 20 százalékkal mérséklődött az előállított tej mennyisége, és az árak újból emelkedésnek indultak. A legnagyobb ingadozást a gabona ára mutatja: 2007–2008-ban majd 2010 és 2011 között, majd újból 2012–2013 között ugranak meg a gabona termelői árai a magyar gazdaságban. A gabona termelői árának alakulásában szerepet játszanak ezen termékek világpiaci árai is, melyeket az időjárási viszonyok és az ennek következtében csökkenő készletek érdemben befolyásolnak. Hasonló ciklikusságot mutatnak az ipari termelői árak is. (15-8. ábra)

— 405 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

15-8. ábra. Az ipari termelői árak éves változása 12,5

7,5

2,5

−2,5

−5

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

−15

2005

−10 2004

−5 −7,5

Fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok Fogyasztási cikkek CPI-ből számítva (indirekt adótól szűrve) Energiatermelő ágazatok (jobb tengely) Továbbfelhasználásra termelő ágazatok (jobb tengely) Forrás: KSH-adatok alapján MNB-számítás

Az árak alakulása döntően gazdaságpolitikai és konjunkturális hatásokat tükröz. A növekvő globális nyersanyagárak mellett az energiaszolgáltatók extraprofitját megengedő gazdaságpolitika hatását is jelzik a 2004–2006 közötti magas hazai energiaárak. Az ipari termelői árak, szemben a mezőgazdasági termelői árakkal, 2011 és 2014 között végig süllyedő trendet mutatnak. Az energiatermelő ágazatok termelői árain kívül igaz ez a fogyasztási cikkekre és a további felhasználásra termelő ágazatokra is. Az ipari termelői árak 2016 végéig tartó sül�lyedő tendenciája az alacsony importált inflációra és a gyenge hazai keresletre vezethető vissza elsősorban. Ezt követően az ipari termelői árak a 0 közeli, illetve az energiatermelő ágazatok esetében a negatív tartományból érdemi volatilitás mellett emelkedésnek indultak. A legnagyobb ingadozások az energiatermelő ágazatok esetében figyelhetők meg, melyek leginkább a globális energiaárakkal – elsősorban az olajárak alakulásával – vannak összhangban.

— 406 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

Az alacsony importált infláció támogatja az inflációs trendfordulót A magyar pénzügyi konszolidációt, ezen belül az inflációs trendfordulót végig támogatta a globális gazdaságban tapasztalható alacsony infláció. Az eurozónában, az amerikai gazdaságban, a kelet-közép-európai országokban és Kínában is alacsony volt az infláció ebben az időszakban. A 2013–2014-es magyar inflációs trendfordulót segítette az alacsony importált inflációs környezet, ennek hiányában aligha lehetett volna végrehajtani az energiaárak közel 25%-os csökkentését, ami hozzájárult a fogyasztási trendfordulóhoz, így a fogyasztásbővülésből eredő magasabb adóbevételeken keresztül a konszolidációhoz. A fejlett országok, az eurozóna és az USA inflációs környezete 2011– 2012-től alacsony inflációt jelez, míg a kelet-közép-európai országokban az árfolyamok változása, a nemzeti valuták gyengülése következtében 2012 és 2013 között még a többi csoporthoz képest magas inflációs környezet áll fenn. A 2013–2014-es időszakban azonban már a kelet-közép-európai gazdaságokban is csökkent az importált infláció. (15-9. ábra) A nyersanyagok oldaláról érkező inflációs hatások is gyengék voltak a globális gazdaságban 2012–2013 után. A kőolaj világpiaci ára 2016-ban azonban fordulatot vett, és 2018-ig érdemi ingadozást mutatva ismét 80 dollár fölé emelkedett, majd 2019 végére 65 dollár/hordó körül alakult. Ez az emelkedés természetesen jelentkezett az infláció alakulásában is. A gabonafélék tőzsdei ára 2016 közepéig szintén csökkenő trendet mutatott, majd ezt követően az árszintek mérsékelt emelkedésbe kezdtek, ugyanakkor alatta maradtak a korábbi csúcspontoknak. A fenntartható, alacsony magyar infláció szempontjából a feldolgozott termékek importált inflációja terén legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, az eurozóna inflációja a mérvadó. Ebben a nyersanyagárak és a termelői árak mutatják a legnagyobb kilengéseket: 2006–2007-ben és 2008–2009-ben magas szinten alakultak, a 2008 utáni válságévben, 2009ben zuhantak, majd a helyreállítási periódus csúcspontján, 2011-ben — 407 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

újból magas szintet mutattak az eurozónában. A helyreállítási periódust követően, 2011–2012-től 2016 közepéig folyamatosan mérséklődött az euróban kifejezett nyersanyagárak és az eurozóna termelő árindexe egyaránt. Ezt követően mind a nyersanyagárak, mind pedig a termelői árak emelkedésnek indultak az eurozónában, melynek hátterében feltehetően az állt, hogy a korábban alacsony indexek kiestek a bázisból, illetve a világpiaci olajárak az OPEC-megállapodás hatására emelkedésnek indultak. A megállapodás értelmében a legnagyobb olajkitermelő országok 2017 novemberében a napi szintű kőolaj-kitermelésük korlátozásáról döntöttek annak érdekében, hogy a globális olajpiacon a kereslet és a kínálat viszonya fokozatosan egyensúlyba kerüljön. A megállapodást időközben többször is újratárgyalták és megújították. Ugyanakkor míg a termelői árak esetében visszafogott árdinamikát tapasztalhatunk, a nyersanyagárak alakulásában sem figyelhető meg a 2010–2011 előtti időszakhoz hasonló magas árváltozás és áringadozás. A legkisebb kilengéseket az eurozóna-országok fogyasztói árai mutatják. (15-10. ábra) 15-9. ábra. Globális inflációs folyamatok 7

−1

Eurozóna

USA

Kelet-Közép-Európa

Forrás: Eurostat, OECD

— 408 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

Kína

15. fejezet

Inflációs trendforduló

15-10. ábra. Nyersanyag-, termelői és fogyasztói árak az eurozónában 100

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

−8

2010

−80

2009

−6 2008

−60 2007

−4

2006

−40

2005

−2

2004

−20

Nyersanyagárak (EUR, bal tengely) Termelői árak HICP (EA19) Forrás: IMF, Eurostat

Ezek tükrözik a mindenkori konjunktúrát: erősebb konjunktúrában felfelé, dekonjunktúra idején lefelé mutatnak a trendek. Válságban, tehát a 2009-es évben negatív tartományba is került az eurozóna fogyasztói árszintje. 2012-től azonban a fogyasztói árak trendje is süllyedő pályára állt. Az eurozóna inflációs folyamatai emiatt a hazai alacsony inflációs környezet szempontjából már fordított, deflációs kockázatot jelentettek, amit az is jelzett, hogy 2013–2014-ben a nyersanyagárak és a termelői árak csökkentek, míg a fogyasztói árak 2017 elejéig a nulla közeli szinten alakultak. Ezt követően az árindex elmozdult a deflációs kockázatot jelentő tartományból, 2018 második felében az Európai Központi Bank 2 százalék közelében meghatározott inflációs célja körül alakult. 2019ben a nyersanyagárak és a termelői árak egyaránt negatív tartományba süllyedtek, melynek hatásai az eurozóna inflációjának mérséklődésében jelentkeztek.

— 409 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A kormányzati intézkedések meghatározó hatása az inflációban A magyar inflációs folyamat meghatározó vonása az, hogy a 2000 utáni másfél évtizedben – összhangban a fegyelmezetlen fiskális viselkedéssel a 2013–2014-es trendfordulóig végig meghatározóak voltak a kormányzati intézkedések. A hatósági áremelések és a forgalmi-fogyasztási adók körébe tartozó adónemek bővítése, a korábbi adómértékek emelése játszotta a főszerepet. Ebben a másfél évtizedben átlagosan mintegy 2%-os mértékben növelte évente az inflációt a kormányzati gazdaságpolitika. A másfél évtizedből kiemelkedik öt szakasz: a 2004-es év, a 2007-es év, a 2009–2010 közötti időszak, valamint a 2012-es év. Ezekben az években messze az időszak közel 2%-os átlagát meghaladó mértékben növelték kormányzati intézkedések a hazai infláció mértékét. A kormányzati intézkedések jellemzője, hogy a hatósági árak emelése és a fogyasztási és forgalmi adók emelése a költségvetési kiigazítási programok keretében történtek. (15-11. ábra) 2002 közepétől negatív gazdaságpolitikai fordulat történt Magyarországon, ennek következtében azonnal, már 2002-ben fenntarthatatlan pályára került a magyar államháztartás. Ez 2003-ban is folytatódott, ezért 2004-ben csendes költségvetési kiigazítási program indult meg: ennek hatását látjuk a 2004-es infláció megugrásában, amely mögött kormányzati intézkedések álltak. A 2006 őszétől indult nyílt költségvetési kiigazítás 2007. január 1-jétől hatósági áremelkedéseket hozott: ez okozza a 2007. évi infláció megugrását. Ez folytatódott 2009–2010ben, ebben a szakaszban már a fogyasztási és forgalmi adónemek körében is történtek olyan kormányzati döntések, amelyek kísérletet tettek a költségvetési egyensúly helyreállítására. Ezek a kísérletek sikertelenek voltak; sem a rejtett 2004-es infláció felpörgetésén keresztüli csendes költségvetési kiigazítás, sem a 2007–2008-as kiigazítás nem hozott 3% alatti deficitet. Hasonló módon a 2009–2010-es időszak második nyílt költségvetési kiigazítási kísérlete sem járt sikerrel, annak ellenére, hogy

— 410 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

itt is élt a gazdaságpolitika az infláción keresztüli csendes egyensúlyjavítás eszközével. 15-11. ábra. A kormányzati intézkedések közvetlen inflációs hatása 2001 és 2019 között 5

Százalékpont

5 4

Átlag: 2001−2013

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

−1

2009

−1

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

Forrás: MNB

2012-ben a gazdaságpolitika újból kormányzati intézkedéseket használ a költségvetési pozíció javítására: ez sikerrel járt, hiszen 2012-ben, majd 2013-ban és 2014-ben végig 3% alatt maradt a magyar államháztartás GDP-arányos hiánya. Sőt, 2013–2014 során jelentős hatósági árcsökkentésre is sor került, a rezsicsökkentések jelentős mértékben hozzájárultak a 2013–2014-es inflációs trendfordulóhoz. Az infláció jelentős csökkenése mellett sikerült az államháztartás konszolidációja. Az adórendszer átalakításával a gazdaságpolitika egyetlen évre, 2012-re időzítette a fogyasztási típusú adók jelentősebb emelését. Ezt követően a további forgalmiadó-nemek bevezetése vagy emelése már nem járt érdemi inflációs hatással, így az adórendszer reformja a későbbiekben már nem veszélyeztette az inflációs trendfordulót.

— 411 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

2012 után a kormányzat nem hajtott végre általános indirektadó-emelést, sőt 2016-tól bizonyos termékcsoportok (például sertéshús, tej, tojás, baromfi, hal, internet, éttermi szolgáltatások, belföldi üdülési szolgáltatások) esetében az áfa-kulcs csökkentését tapasztalhattuk. Így a kormányzati intézkedéseknek nem volt érdemi inflációs hatása. Hasonló a kép az infláció alakulása terén egy másik tényező, a jegybanki alapkamat szempontjából. A 2012 augusztusa és 2014 júliusa között végrehajtott 24 hónapos alapkamat-csökkentő ciklus következtében 490 bázis ponttal csökkent az MNB jegybanki alapkamata Magyarországon. Ennek árfolyamgyengítő hatása gátolhatta volna az inflációs trendfordulót, mégsem ez történt. Részben azért nem, mert 2008 után megváltozott az árfolyam-infláció közötti korábbi összefüggés: a 2008 előtt 10 forinttal gyengébb forintárfolyam majdnem 1%-kal emelte a hazai inflációt, míg 2008 után azonos gyengülés az inflációs hatást illetően már csak kevesebb mint a felével járt kétéves időtávon. Az alacsonyabb alapkamat a monetáris transzmisszión keresztül csökkentette a pénz- és tőkepiacokon kialakuló kamatszintet is, ami mérsékelte a beruházások kalkulált tőkeköltségét. Ez az eladósodott vállalati szereplők esetében a kisebb kamatkiadásokon keresztül mérsékelhette a költségoldali nyomást, amin keresztül az adósságleépítési periódusban a jegybanki alapkamat csökkenése növelhette a vállalatok mozgásterét. A Monetáris Tanács 2015 márciusában újabb kamatcsökkentési ciklus indítása mellett döntött az inflációs és makrogazdasági kilátások ismeretében. Az inflációra nézve ugyanis erősödő, lefelé mutató inflációs kockázatok jelentek meg. Az újabb kamatcsökkentési ciklus eredményeként az MNB jegybanki alapkamata további 120 bázisponttal 0,9 százalékra csökkent. Erre a lépésre a jegybanki inflációs cél alullövésének megakadályozása érdekében volt szükség, illetve meg kellett akadályozni azt is, hogy az infláció tartósan és számottevően negatív tartományba süllyedjen. A lépés eredményeként a tartós deflációs periódus kialakulásának veszélye elhárult.

— 412 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

A többi uniós országcsoporthoz képest jelentős mértékben csökkent a magyar alapkamat, ennek ellenére mérséklődött az infláció a 2012 és 2016 tavasza közötti időszakban. Míg Magyarországon több mint 6,0%-kal lett kisebb a fogyasztóiár-index ebben az időszakban, addig a déli eurozóna-országokban és a régiós országokban ennek a felével, az eurozóna egészében pedig nagyjából a harmadával lett kisebb ebben az időszakban az infláció a megelőző évekhez képest. (15-12. ábra) 15-12. ábra. Az infláció változása 2012 és 2016 májusa között 0

Százalékpont

−1

0 −1

−2

−3 −3 −4

A többi országcsoporthoz képest jelentős mértékű csökkenés a kormányzat egyszeri intézkedéseinek a hatását is tükrözi, azonban az inflációs alapfolyamat-mutatók is kedvező képet nyújtanak.

−5 −6 −7

Magyarország

V6 (Mo. nélkül)

Club Med

Eurozóna

−4 −5 −6

Megjegyzés: Harmonizált inflációs adatok (HICP alapján). Forrás: Eurostat

Látható, hogy a jegybanki alapkamat-csökkentési ciklus mellett is végbement az inflációs trendforduló, miközben a 2012-ben megugró infláció nem az alapkamat-csökkentés adott évre eső részének köszönhető, hanem a 2012. január 1-jétől megemelkedett fogyasztási és forgalmi adórendszernek, a bevezetett új adónemeknek.

— 413 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A magyar gazdaságban nem érzékelhető belső inflációs nyomás A hazai belső inflációs nyomás szempontjából a kormányzati gazdaságpolitika – hatósági árak alakítása, indirekt adók változása – és a monetáris politika – a jegybanki alapkamat szintje, a jegybank monetáris politikai eszközei – mellett a fogyasztók magatartása határozza meg a legnagyobb mértékben azt, hogy fellép-e belső inflációs nyomás a magyar gazdaságban. A háztartások pénzügyi kultúráját érdemben átírta a 2007–2008-as gazdasági válság, melyet követően a szektor évekig nettó hiteltörlesztő volt – ez jelentős fordulatnak tekinthető a magyar családok pénzügyi tudatosságában. A háztartási szektor nettó hitelfelvétele csak közel nyolc évvel a válság után, 2016-ban vált pozitívvá, és jelenleg is elmarad a válság előtt megfigyelt szinttől. Ezt a társadalom körében végbement belső értékrendi fordulatot talán legjobban a lakosság nettó pénzügyi vagyonának alakulása jelzi az 1996–2019 közötti több, mint két évtizedben. Ezen időszak elejére már lezajlott a sokkszerű piacgazdasági átmenet döntő szakasza, de ekkoriban került bevezetésre az 1995–1996-os Bokros-csomag is. A 2000-es évek legelején még nem történt felelőtlen hitelfelvétel és eladósodás, mert megindult ugyan a háztartási szektor hitelfelvétele, de ez forinthiteleket jelentett.

— 414 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

15-13. ábra. A háztartási szektor pénzügyi vagyona a rendelkezésre álló jövedelem arányában 80

200 175

150

125

100

0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Kötelezettségállomány

Nettó pénzügyi vagyon (jobb tengely)

Forrás: MNB, KSH

2002 után mennyiségileg és minőségileg is negatív fordulat következett be. Mennyiségi fordulatot jelez a görbe meredekségének váltása 2002ben, majd a következő években egyre nagyobb mértékben adósodtak el a magyar háztartások svájci frankban és euróban – kisebb részük még japán jenben is. A háztartások kötelezettségállománya egészen a válság kezdetéig, 2008-ig meredeken ível felfelé, de meglepő módon 2010-ben is láthatunk egy csúcspontot: ez azonban már a forint leértékeléséből következően a megemelkedett devizaadósság-szintet jelzi. (15-13. ábra) 2010 után a felépülésnél megfigyelt meredek trendet mutatva indul meg a lakossági hitelállomány leépülése. Ráadásul ez nem csupán egy újabb, már pozitív mennyiségi fordulatot hoz a lakosság eladósodásában, hanem rejtett minőségi fordulatot is jelez. A lakossági devizahitel-állományt csökkentő végtörlesztés, az árfolyamgát bevezetése, illetve a 2014 végén, 2015 elején végbement forintosítás folyamatosan csökkentette a magyar háztartások devizakitettségét és ezzel az árfo— 415 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

lyamkockázatukat – mindezek eredményeképpen mára a háztartások devizaadóssága gyakorlatilag eltűnt. A lakosság nettó pénzügyi vagyonának alakulása az 1996–2019 közötti több, mint két évtizedben változatos képet mutatott. A válságig elsősorban a felvett hitelek változásának hatása tükröződött: amíg nem adósodott el a lakosság, addig nőtt a jövedelemarányos nettó pénzügyi vagyona, a nagy eladósodás idején hullámzott a pénzügyi vagyon szintje. A gazdasági válság kitörését követően – 2010 után – már folyamatosan emelkedő trendvonalra áll a háztartások nettó pénzügyi vagyona, aminek oka, hogy a háztartások új hitelek felvétele helyett a régiek törlesztését kezdték meg. Ezért fontos kiemelni a megszigorodott hitelezési feltételek mellett a megváltozott értékrendet is, amelyben új hitelek felvételét sokkal gondosabban megfontolják és felértékelik a pénzügyi megtakarítást. 2008 után tehát igen rövid időszak alatt a magyar háztartások átálltak egy óvatosabb és felelősebb pénzügyi viselkedésre, ezért az új hitelek felvételével szemben előnyben részesítik a korábbi hitelek leépítését és az új pénzügyi megtakarításokat. A nettó pénzügyi vagyon alakulásában szerepet játszó tényezőket illetően is változás volt megfigyelhető: a válság előtt a nominális jövedelmek és a reálkeresetek kevésbé alakították a lakosság nettó pénzügyi vagyonának szintjét, ezzel szemben az elmúlt években a historikusan feszes munkaerőpiaci környezetből adódó erőteljes bérdinamika is érdemben hozzájárult annak bővüléséhez. Ez az inflációs folyamat szempontjából azt is jelenti, hogy a lakosság szabadon elkölthető jövedelméből jelentős részt nem a fogyasztási piacra visz: pénzügyi befektetési termékeket vásárolnak elsősorban, de az ingatlanpiac újbóli fellendülése során pénzügyi befektetési körön kívüli beruházásokat is indítanak. Az infláció belső tényezőit tekintve a reálkeresetek emelkedésével a korábbinál kisebb inflációs nyomás jelentkezik a belső piacon, mert a családi értékrendben a fogyasztás mellett már a pénzügyi befektetések is középpontba kerültek.

— 416 —

15. fejezet

Inflációs trendforduló

A 2013–2014-es inflációs trendforduló annak ellenére végbement, hogy az infláció szempontjából kevésbé kritikus ágazatokban megnőtt a kapacitások kihasználtsága a gazdasági stabilizáció következtében. Az építőipari kapacitások magasabb kihasználtsága döntően az uniós forrásokból finanszírozott infrastrukturális beruházások következménye. Nem a lakossági ingatlanpiacon lépett fel új, az inflációs nyomás szempontjából kockázatos eladósodás, hanem külső, uniós forrásokból finanszírozott infrastrukturális projektek révén nőtt az építőipari teljesítmény. 15-14. ábra. A kereslethiány, mint a termelés bővítésének fő korlátja −3,0

Szóráspont

Szóráspont Enyhébb keresleti korlátok

−2,5

−3,0 −2,5

−2,0

−1,5

−1,0

−0,5

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

Szolgáltatás

Építőipar

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2,5

2,0

Erősebb keresleti korlátok

2,5

Feldolgozóipar

Megjegyzés: Eltérés a historikus átlagtól. Forrás: ESI-felmérés

A feldolgozóipar teljesítménybővülése, tehát a feldolgozóiparban lévő kapacitások magasabb kihasználtsága csupán mérsékelt nyomást gyakorolt az inflációs folyamatokra. (15-14. ábra)

— 417 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A szolgáltatási kapacitások kihasználtsága is emelkedett már a 2013– 2014-es növekedési és fogyasztási trendfordulók idején, azonban a szolgáltatási ágazat kapacitásának kihasználtsága ekkor még nem érte el a 2009-es zuhanás előtti magas szintet. A visszafogott importált infláció, a családok megváltozott értékrendje, a sikeres államháztartási konszolidáció (amelynek eredményeképp újabb adóemelésekre sem volt szükség), a lakossági nettó pénzügyi vagyon folyamatos bővülése és az inflációs várakozások alkalmazkodása együtt azt eredményezte, hogy a 2013–2014-es időszak pozitív inflációs trendfordulójának eredményeként a 2010-es évtized végére – 2017–2019 között – Magyarországon az infláció a 3 százalékos jegybanki cél körül, stabilan a toleranciasávon belül alakult.

— 418 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban A 2010-ben elindított új politika és gazdaságpolitika megindította a fenntartható pénzügyi egyensúly felé a magyar gazdaságot, de a teljes fordulathoz ennek külső megerősítése is kellett.

A túlzottdeficit-eljárás megszüntetése Magyarország az uniós csatlakozással, tehát 2004. május 1-jétől vállalta, hogy a többi tagországgal együtt betartja a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásait, amelyek közül a legalapvetőbb, hogy évről évre 3% alatt tartja a GDP-arányos államháztartási hiányt.54 A csatlakozás évétől egészen 2010 végéig ezt a magyar gazdaság nem teljesítette: a hiány minden egyes évben meghaladta a 3%-ot. Ennek következtében Magyarország uniós tagsága első évtizedében, egészen 2013 közepéig túlzottdeficit-eljárás alatt állt. A 2008 őszén megkötött IMF–EU-megállapodás keretei között is vállalta a gazdaságpolitika az éves pénzforgalmi és ESA-szemléletű költségvetési hiánycélokat. A program harmadik évére, 2010-re 3,8%-os – tehát az uniós csatlakozás során vállalt 3%-os deficit feletti – államháztartási deficitet tűzött ki a kormány a rendszeresen felülvizsgált hitelmegállapodásban. Ezt azt jelenti, hogy az IMF és az EU sem tartotta reálisnak a 3% alatti hiányt 2010-re, ami jól mutatja az elrontott gazdaságpolitika 54

z Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) két kritériumot határoz A meg: A) A tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya nem haladhatja meg a 3%-ot, kivéve, ha az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet; vagy a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez. B) Az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya nem haladhatja meg a 60%-ot, kivéve, ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez.

— 419 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

és a sikertelen kiigazítási kísérletek hatását. 2009 őszén a gazdaságpolitika a 2010-es költségvetés bevételeit még a viszonylag magas hiánycél ellenére is felültervezte, kiadásait pedig alultervezte: valójában egy 7% feletti GDP-arányos államháztartási hiányt épített be a 2010-es költségvetésbe. A 2010 közepén végrehajtott politikai és gazdaságpolitikai fordulat következtében ugyan még nem érte el az ország az uniós csatlakozás során vállalt 3% alatti deficitet, sem az IMF–EU-megállapodásban rögzített 3,8%-os deficitet, de a 4% közelében alakuló hiány a válság utáni magas uniós költségvetési deficitek környezetében már elfogadható volt mind a nemzetközi partnerek, mint a befektetők számára. 2011-ben már költségvetési trendfordulót ért el Magyarország: az uniós csatlakozás után, az akkor használatos uniós költségvetési módszertan (ESA95) szerint először alakult 3% alatt az államháztartás GDP-arányos hiánya.55 A költségvetési trendforduló nem a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerbe befizetett vagyonnak az eredménye. Igaz, 2011-ben még segített ellensúlyozni egyszeri kiadásokat, de a következő években már enélkül sikerült tartósan 3% alatti hiányt elérni. A tartós egyensúlyjavulást azonban mégis segítette a kötelező magánnyugdíjrendszer átalakítása, de nem a vagyontranszferen keresztül, hanem azáltal, hogy a korábbi tagok 97%-ának mintegy 360 milliárd forintos éves járulékbefizetése a magánpénztárak helyett az állami nyugdíjrendszerbe került. Enélkül nem lett volna 2011 óta minden évben 3% alatti a deficit. Tehát nem a vagyon, hanem a jövedelem segítette a költségvetési fordulatot.

2 014-ben vezették be az Európai Unióban a nemzeti számlák elszámolási rendszerének új módszertanát, az ESA2010-et. Ez egyebek között azt a szabályváltozást tartalmazta az ESA95-tel szemben, hogy a magánnyugdíjpénztáraktól eredő vagyont nem lehet költségvetési bevételként elszámolni a tagok átlépésének évében. Ezt a szabályt visszamenőleg is érvényesíteni kellett, így az államháztartás 2011. évi hiánya 2014-ben megváltozott, és 4,2%-os többlet helyett már 5,4%-os hiányt mutatnak az adatok. A tranzakció azonban az ESA2010 szabályai szerint is érinti az egyenleget, csak nem az átlépés évében, hanem sajátos módon a jövőben, amikor az átlépett tagok részére felmerülnek a nyugdíjkifizetések.

— 420 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

2013 közepén az Európai Bizottság kivette Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alatt álló országai közül. Ez kivételes siker, hiszen Magyarország volt az egyetlen uniós tagállam, amely már csatlakozásától kezdve folyamatosan túlzottdeficit-eljárás alatt volt. Sőt, az eljárás időtartamát tekintve akár kétszeres túlzottdeficit-eljárásnak is nevezhetjük a folyamatot, mert Magyarország messze túllépte azt a néhány éves határidőt, amelyet rendszerint ki szokott tűzni az Európai Tanács a túlzott deficit megszüntetésére. Magyarország nem csupán a 2004-es csatlakozást követő években, hanem 2007–2008-ban – tehát a globális pénzügyi válság előtt, még konjunkturális időszakban – sem teljesítette a 3%-os hiányra vonatkozó uniós követelményt. (16-1. ábra) 16-1. ábra. Túlzottdeficit-eljárás (EDP) alatt álló országok*

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Horvátország Málta Dánia Ciprus Ausztria Belgium Hollandia Portugália Szlovénia Franciaország Írország Görögország Spanyolország Egyesült Kir. Bulgária Finnország Németország Magyarország Csehország Szlovákia Lengyelország Olaszország Lettország Litvánia Románia

Megjegyzés: *2013 előtt a törtévek oly módon kerültek figyelembe vételére, hogy az EDP-eljárás megindításának éve teljesen be van színezve, míg a kikerülés éve üresen szerepel. Forrás: Európai Bizottság

— 421 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Az államháztartási egyensúly terén Magyarország mutatta a legros�szabb teljesítményt a 2004-es csatlakozást követő években egészen 2010ig, majd a 2011-et követő költségvetési trendforduló után Magyarország érte el a legnagyobb egyensúlyi fordulatot az uniós tagállamok között. Ezt ismerte el a túlzottdeficit-eljárásból történő kivétel 2013 közepén. Ekkor került sor az Olaszország, Lettország, Litvánia és Románia elleni túlzottdeficit-eljárás megszüntetésére is. (16-1. ábra) 16-2. ábra. A költségvetés GDP-arányos egyenlegének alakulása 6

A 2011-ben érvényes ESA módszertan szerinti egyenleg

EU átlaga

V3 átlaga

2019

2018

2017

2016

2015

−10

2014

−10

2013

−8 2012

−8 2011

−6

2010

−6

2009

−4

2008

−4

2007

−2

2006

−2

2005

2004

Magyarország

Forrás: Eurostat

Az uniós tagállamok többsége tovább ragadt bent a pénzügyi egyensúlytalanságot és a fenntarthatatlan költségvetést jelző túlzottdeficit-eljárásban. Magyarország teljesítménye tehát egészen kivételes mind gazdaságtörténeti, mind az uniós tagságot követő első évtizedben: egyértelműen a 2010 közepétől elindított új politikának és új gazdaságpolitikának volt a pozitív hozadéka.

— 422 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

Az uniós szabályok szerint egy ország ellen akkor indítanak túlzottdeficit-eljárást, ha a tényadatok vagy a saját előrejelzése alapján megsérti a 3% alatti GDP-arányos hiányt, és ez nem kismértékű és átmeneti jellegű [TFEU56 Article 126(2)]57. 2012 őszén a magyar gazdaságpolitika már sikerrel érvelt az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokon a túlzottdeficit-eljárásból való kivétel mellett. A 2011-es költségvetési trendforduló kedvező egyenleget eredményezett, 2012-re is tartható volt a hiánycél, és a 2013-as hiányra vonatkozó költségvetési terv is megalapozott számításokon nyugodott. Ezzel szemben 2012 decemberében a Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése olyan számításokat publikált, amelyek szerint az MNB 2013-ban jelentős, 203 milliárd forintos veszteséget halmoz fel. Ebben az esetben az MNB mérlegében keletkező veszteséget a következő évben, 2014ben az állami költségvetésből kellett volna fedezni: ez a GDP 0,7%-ával egyenértékű új költségvetési kiadást jelentett volna. Miután a túlzottdeficit-eljárásból való kivételhez 3% alatti tényadatokra, részben további két év előremutató költségvetési tervadataira van szükség, a 2014-re adott pozitív költségvetési előrejelzést lerontotta az MNB 2013-as veszteség-előrejelzése. (16-3. ábra)

56 57

onsolidated version of the Treaty on the Functioning of the European Union. C Részletesen lásd: European Commission (2013): Building a Strengthened Fiscal Framework in the European Union: A Guide to the Stability and Growth Pact, Occasional Papers 150.

— 423 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

16-3. ábra. Az MNB 2013-as veszteségének előre jelzett és tényértéke 210

Mrd Ft

7,0

180

6,5

150

6,0

120

5,5

5,0

4,5

4,0

3,5

−30

3,0 2012. december

2013. március

2013. június

2013. szeptember

Tény

Az MNB várt vesztesége (Inflációs jelentések prognózisa) Az előrejelzés készítésekor aktuális irányadó kamat* (jobb tengely) Megjegyzés: *Az alapkamat 2013. decemberi értéke. Forrás: MNB

Az MNB negatív eredményére vonatkozó prognózisa mögött több tényező húzódott meg. Egyrészt az MNB nem számolt további alapkamat-csökkentéssel, hiszen már a 2012 augusztusában elindított alapkamat-csökkentési ciklus hónapról hónapra történő kamatvágásaival sem értett egyet a jegybanki vezetés, azt a külső tagok szavazata indította el és tartotta fenn. A prognózis így a későbbi tényleges alapkamatszintnél magasabb alapkamattal számolt, ezért az MNB mérlegében a kéthetes kötvényekre (ezt alakította át betétté 2014-ben a jegybank) ez többletkiadással járt. Az MNB nem számolt a jegybanki mérleget pozitívan érintő, a devizatartalék egyes elemeinek adósságtörlesztés (pl. IMF-hitel előtörlesztése) céljából való állami konverziójával, és így az ennek során keletkező jegybanki eredménnyel sem. Másrészt a prognózis a ténylegesen megvalósultnál jóval erősebb árfolyamon készült, ami szintén a megvalósultnál nagyobb veszteség irányába mutatott. Az Európai Bizottság 2012 végén és 2013 elején elfogadta az MNB eredményprog— 424 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

nózisát, ezzel a 2014-es 3% feletti deficitszámot: ha ez megvalósul, akkor Magyarországot nem lehet kivenni a túlzottdeficit-eljárás alól. 2013 tavaszán az MNB új vezetésének jelzésére módosította az Európai Bizottság a 2014-es magyar költségvetésre vonatkozó értékelését. Az MNB új vezetése az alapkamat-csökkentési ciklus folytatása, a lejáró devizakötvények visszafizetéséhez és az IMF-hitel előtörlesztéséhez kapcsolódó állami konverzióból származó nyereség és más költséghatékonysági lépések következtében már év végére eltűnő 2013-as veszteséget jelentett. Ennek hatására megszűnt a 2014-es év prognosztizált 3% feletti hiánya, és 2013 nyarán már pozitív döntést lehetett hozni Magyarország túlzottdeficit-eljárás alól való kivételére. Összhangban az új vezetés által jelentett előrejelzéssel, az MNB eredménye 2013-ban pozitív volt, és azóta minden évben nyereséget ért el. Ennek köszönhetően a jegybank – azon túl, hogy gazdálkodása nem terhelte a magyar költségvetést – az államadósság csökkenéséhez is hozzájárult a 2015., 2018. és 2019. évi eredményből történő osztalékfizetéssel. Az utóbbi évek nyereséges működése lehetővé tette, hogy az MNB jelentős eredménytartalékot halmozzon fel, ami 2019-ben mintegy 200 milliárd forintot tett ki.

Egyensúlyi fordulat még a fogyasztási trendforduló előtt A 2002-es negatív gazdaságpolitikai fordulatot követően Magyarország fenntarthatatlan egyensúlyi pályára került. Mindhárom gazdasági szereplő – az államháztartás, a vállalatok és a háztartások – részt vett az új eladósodásban, az egyre inkább a devizahitelek felé eltolódó új adósságállomány pedig minőségi kockázati elemet épített be a pénzügyi rendszerbe. Az eladósodás mesterséges konjunktúrát hozott a magyar gazdaság számára a 2002 közepén induló gazdaságpolitika keretei között: az állami túlköltekezés fogyasztási és beruházási többletet keltett a gazdaságban, a családok eladósodása mesterséges ingatlanpiaci buborékot fújt fel, és a mesterséges belső konjunktúrára a vállalati szektor — 425 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

előrehozott beruházásokkal válaszolt. Mindhárom szereplő részt vett a mesterséges konjunktúra felépítésében, ezért lehetett gyors és jelentős az új hitelállomány felépülése. Az állami intézmények – a kormány képviseletében a Pénzügyminisztérium, a felügyelet és a jegybank – nem tudtak korlátokat állítani sem a mennyiségi eladósodás, sem annak torz szerkezetét jellemző és minőségi kockázatokat jelentő összetétele elé. 2010 és 2014 között gazdaságtörténeti szempontból is speciális időszakban kellett végrehajtani a költségvetés helyzetének stabilizálását. A helyzet különlegessége abból adódott, hogy a globálisan 2008-ban kirobbant válság adósságtípusú pénzügyi válság volt. Ezen válságokat egy vagy több gazdasági szereplő túlzott és fenntarthatatlan eladósodása okozza, amit jellemzően a válság kirobbanását követően hosszan elnyúló adósságleépítési fázis követ. Ezen fázisban a gazdasági szereplők fogyasztás és beruházás helyett pénzügyi helyzetük normalizálására, azaz magasabb megtakarításokra törekszenek. A magasabb megtakarítási hajlandóság tartósan kereslethiányos környezetet okoz. Ez a helyzet alakult ki Magyarországon is. A háztartások és kisebb mértékben a vállalatok is mérlegeik rendezésével voltak elfoglalva, ami drámaian visszavetette a teljes keresletet. A költségvetési kiigazítás önmagában tovább szűkíti az egyébként is gyengülő keresletet. A nemzetközi tapasztalatok szerint ez a hatás különösen erős lehet, amennyiben a költségvetési egyensúly javítását célzó intézkedések az egyébként is mérlegkiigazítási periódusban lévő gazdasági szereplőket érik el. Ezen helyzet felismerése is indokolta a 2010-et követően meghozott adóintézkedéseket. A költségvetést konszolidáló többlet-adóbevételeknek – a terhek megosztásának elvét követve – a mérlegkiigazítási szakaszban lévő háztartások helyett a nagyobb teherviselő képességgel rendelkező csoportoktól kellett származniuk. Különösen értékes ezért a magyar gazdaságtörténetben a 2010 és 2014 közötti fordulat, mert abban ugyan főszerepet játszottak a fogyasztási- és forgalmi adók, az új adónemek és a korábbi adónemek megemelt mértékei, de a konszolidáció egészen 2013 közepéig nem építhetett fo— 426 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

gyasztási fordulatra, így az ebből származó bevételekre sem. Úgy sikerült az államháztartási konszolidáció az indirekt adórendszerre történő áttéréssel, hogy közben a fogyasztási adók alapja nem bővült. Az egyensúlyi fordulat inflációs bevételekre sem számíthatott, a 2012-es év indirekt adórendszerre történő átállásából származó 5,7%-os magas infláció pillanatát kivéve a sikeres államháztartási konszolidáció a teljes időszakban végig alacsony és mérséklődő inflációs szintek mellett ment végbe. A 2013–2014-es években már erős dezinfláció mellett sikerült fenntartható pályára állítani az egyensúlyi fordulatot, amely mögött a kormányzati rezsicsökkentési program és az alacsony importált infláció tényezői húzódtak meg. A költségvetés stabilitása 2014 után is fennmaradt, 2015 és 2019 között a GDP arányos költségvetési hiány 2 százalék körül alakult.

Egyensúlyi fordulat lakossági nettó vagyonnövekedéssel A magyar háztartások a 2002 és 2010 közepe közötti mesterséges belső konjunktúra idején előrehozták a fogyasztásukat és beruházásaikat, amit eladósodással finanszíroztak. Míg a bankrendszer és a vállalati szektor mérlegalkalmazkodása a 2008-as pénzügyi válsággal megindult, addig ezt időben későbbre halasztotta a háztartásoknál az a hibás kormányzati döntés, hogy nem állított korlátokat a további devizahitelezés elé. 2010 második felétől azonban megindult a háztartások nettó pénzügyi vagyonának bővülése: egyértelmű fordulat ment végbe a megtakarításra képes, illetve korábban hitelt felvett társadalmi csoportok pénzügyi viselkedésében. 2010 második negyedéve és 2014 vége között közel 11 ezer milliárd forinttal javult a családok nettó pénzügyi pozíciója: ennek csaknem ¼ részét tette ki a korábbi hitelállomány leépítéséből eredő javulás és ¾ részét az aktuális jövedelemből történő pénzügyi befektetés és a meglévő megtakarítások átértékelődése. (16-4., 16-5. ábra) 2013 után az előző években tapasztalt ütemben folytatódott tovább a háztartások — 427 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

nettó pénzügyi vagyonának bővülése, így a háztartások nettó pénzügyi vagyona 2019 végén már több mint 32 ezer milliárd forinttal haladta meg a 2010 második negyedévi értéket. 16-4. ábra. A háztartások nettó pénzügyi vagyonának alakulása 55 000

Mrd Ft

55 000 50 000

45 000

40 000 35 000 30 000 10 861 milliárd forint

25 000

+32 026 milliárd forint

50 000

40 000 35 000 30 000 25 000

2019. IV. n.év

2019. II. n.év

2018. IV. n.év

2018. II. n.év

2017. IV. n.év

2017. II. n.év

2016. IV. n.év

2016. II. n.év

2015. IV. n.év

2015. II. n.év

2014. IV. n.év

2014. II. n.év

2013. IV. n.év

2013. II. n.év

2012. IV. n.év

2012. II. n.év

2011. IV. n.év

15 000

2011. II. n.év

15 000

2010. IV. n.év

20 000 2010. II. n.év

20 000

Forrás: MNB

Bár már 2010 közepén megjelent a korábban felvett hitelek törlesztése mint nettó pénzügyi vagyont növelő tényező, de 2012 tavaszától indult meg – részben a végtörlesztés hatására – jelentősebb mértékben a korábban felvett forint- és devizahitelek leépítése. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az új kormány megtiltotta a további lakossági devizahitelezést, továbbá a magas forintkamatok és a korábbi örökölt hitelállomány együtt korlátozták az új pénzügyi kötelezettségek vállalását, tehát a további eladósodást a háztartások körében. 2012 végétől, 2013 elejétől megindult a szabadon felhasználható jövedelmek új pénzügyi befektetésekké történő átalakulása: miközben felgyorsult a korábbi forint- és devizahitelek leépítése, már megindult — 428 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

és egyre nagyobb mértéket ért el a lakosság szabadon felhasználható jövedelmeinek pénzügyi befektetése, elsősorban magyar állampapírokba. A magyar gazdaságtörténet során nem találunk olyan időszakot, amelyben ilyen gyorsan és ilyen nagymértékű javulás történt volna a magyar társadalom pénzügyi helyzetében. A lakosság pénzügyi eszközei 2013 óta is töretlenül emelkednek. Az utóbbi években döntően ehhez kötődött a háztartások nettó pénzügyi pozíciójának javulása, amit egészen 2016-ig kisebb mértékben a hitelállomány folytatódó leépítése is támogatott. 16-5. ábra. A háztartások nettó pénzügyi vagyona alakulásának összetevői 35 000

Mrd Ft

35 000 30 000

25 000

20 000

15 000

10 000

5 000

5 000 0

2010. 2010. 2010. 2011. 2011. 2011. 2011. 2012. 2012. 2012. 2012. 2013. 2013. 2013. 2013. 2014. 2014. 2014. 2014. 2015. 2015. 2015. 2015. 2016. 2016. 2016. 2016. 2017. 2017. 2017. 2017. 2018. 2018. 2018. 2018. 2019. 2019. 2019. 2019.

jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec. márc. jún. szept. dec.

30 000

Eszköznövekedés hatása

Forráscsökkenés hatása

Forrás: MNB.

A 2002 és 2010 közötti új lakossági eladósodás pénzügyi sokkja átrendezte a háztartások pénzügyi viselkedésének mozgatórugóit: az azonnal elérhető előnyök helyére a stabilitás, a közép- és hosszú távon érvényesített biztonság került. Tartósnak ígérkezik ez a viselkedési mintaváltozás a magyar társadalomban, mert a társadalmi csoportok jelentős fogyasztási és beruházási döntéseket hoztak előre a 2002 és 2010 közötti — 429 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

időszakra a 2010–2020 közötti időszakról. 2018 közepén már azt láthattuk, hogy a megelőző években élénkült a háztartások fogyasztása, ami a lakosság kényszermegtakarításának csökkenését, és javuló biztonságérzetet jelez, azonban a tartós termékek vásárlására fordított kiadás csak a válság után mintegy 10 évvel kezdte megközelíteni a 2008-ban tapasztalt szintet. A korábban felvett hitelállomány, különösen a devizahitelek törlesztése és az új jövedelem pénzügyi befektetésekre való felhasználása nem csak a háztartások nettó pénzügyi vagyonában ért el pozitív fordulatot, hanem a háztartások nettó finanszírozási képessége is nőtt.58 A követelések felépülése és a tartozások leépülése révén a pénzügyi biztonságot döntően meghatározó nettó finanszírozási képesség jelentősen emelkedett (16-6. ábra) 2011-2019 között a háztartások finanszírozási képessége stabilan magas szinten, a GDP 4-6 százaléka közötti sávban alakult. A lakosság jövedelemkilátásai – a kedvező gazdasági, munkapiaci környezet és a nettó pénzügyi vagyon magas szintje miatt – tovább javultak, ami tükröződött a hitelfelvétel lassú bővülésében is. A folyamatot támogatta a mérséklődő hozamkörnyezet mellett a babaváró hitel bevezetése is. 2019-ben a lakosság hitelfelvételének és magas pénzügyi eszközfelhalmozásának eredőjeként a szektor finanszírozási képessége a GDP 5 százaléka körül alakult, ami érdemben meghaladja a 2002-2010 közötti időszakban megfigyelt szintet.

lakossági portfólióátrendezés államfinanszírozásban betöltött szerepéről átfogó A tanulmányt közölt 2015-ben Kékesi Zsuzsa – Kóczián Balász – Sisak Balázs.

— 430 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

16-6. ábra. A háztartások nettó finanszírozási képessége 10

Nettó finanszírozási képesség

Követelés

2019

2018

2017

−4

2016

−4

2015

−2

2014

−2

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Tartozás

Megjegyzés: Szezonálisan igazított GDP-arányos alapfolyamatok. Forrás: MNB

2008 őszén hirtelen, egy pillanat alatt beütött a globális és európai pénzügyi válság, a magyar gazdaságban kettős pénzügyi válság alakult ki: a korábbi gazdaságpolitika által okozott belső válság és az amerikai ingatlanpiaci buborék kipukkadása által okozott külső válság összeértek. Erre a kettős pénzügyi válságra a magyar háztartások azonnali választ adtak: a korábban a GDP mintegy 6%-át elérő nettó hitelfelvétel a válság kitörése után azonnal megszűnt, és elkezdődött a tartozásállomány leépítése. A korábban elhalasztott lakossági alkalmazkodás jelentős része tehát egyetlen év alatt végbement. Ez erőteljes hatással volt a belföldi fogyasztásra. A 2002 közepén végrehajtott negatív gazdaságpolitikai fordulat hirtelen fogyasztási lendületet adott, a teljes mértékben fenntarthatatlan évi 8%-os szintre lökte fel a családi fogyasztás reálnövekedési ütemét. Már az uniós csatlakozás előtt megindult a lakossági fogyasztás reálnövekedési ütemének csök— 431 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

kenése. A háztartási fogyasztást jellemző reálnövekedési ütem a 2003as 8%-ról az EU-csatlakozás évére 2%-ra zuhant, majd egészen 2006 szeptemberéig, az első egyensúlyi mérlegkiigazítási kísérlet indulásáig ezen az évi 2%-os bővülési szinten maradt. Újabb törést hozott a 2006–2007 közötti első kiigazítási kísérlet, amelyet nem sokkal később már követett a 2008–2009-es második egyensúlyi kiigazítási kísérlet eredményeképpen zuhanó fogyasztási volumen. A 2006 és 2010 közötti két egyensúlyi kiigazítási kísérlet először negatív tartományba vitte le a háztartási fogyasztás reálnövekedési ütemét, majd egy gazdaságtörténetileg igen kivételesen alacsony negatív szintre, -6%-ra zuhant az ütem. Innen emelkedett vissza 2011-re a háztartási fogyasztás reálnövekedési üteme, amely a harmadik, már sikeres konszolidációs kísérlet következtében csak átmenetileg tért vissza a negatív tartományba. A 2013–2014 közötti sikeres átállás a fenntartható egyensúlyi pályára együtt járt egy újabb, most már pozitív fordulattal, a családok valódi fogyasztási képességét jelző reálnövekedési ütemmel, ami 2014-et követően stabilan emelkedik (16-7. ábra) Hasonlóan érdekes a családok nettó pénzügyi megtakarításainak alakulása az uniós tagság első évtizedében. Míg az uniós csatlakozás előtti években még nőtt a háztartások nettó pénzügyi megtakarítása egészen 2005-ig, addig ezt követően egészen 2008 végéig csökkent, majd stagnált. Ebben szerepet játszhatott a 2006-os kiigazítást követően romló jövedelmi helyzet, illetve, hogy a lakosság a válság kitöréséig zömében ingatlanpiaci befektetéseket hajtott végre.

— 432 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

16-7. ábra. A háztartások fogyasztásának és megtakarításának, valamint a nettó külső adósság alakulása 10

2019

2018

−10

2017

−10

2016

−8 2015

−6

−8 2014

−6

2013

−4

2012

−2

−4

2011

−2

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

Nettó külső adósság változása Háztartások reálfogyasztásának bővülése Háztartások nettó pénzügyi megtakarítása Megjegyzés: A lakossági megtakarítás, a reálfogyasztás és a nettó külső adósság változása a GDP arányában Forrás: MNB, KSH

Az egyensúlyi fordulatot segítette a vállalati szektor gyors mérlegalkalmazkodása Az uniós csatlakozás első évtizede a vállalati szektor hitelfelvétellel kapcsolatos viselkedését két, egymástól élesen elkülönülő szakaszra bontja. Az elsőben, 2004 és 2008 ősze között meredeken nőtt a hitelfelvétel. A hazai vállalati szektor éppen úgy viselkedett, mint a régiós országok és az eurozóna tagállamainak vállalatai: általános konjunktúrára beruházási és üzleti tevékenységet bővítő választ adott, amihez több hitelt vett fel. Míg a régiós tagállamok és a magyar vállalati hitelállomány alakulása lényegében pontosan azonos trendet követett, addig az eurozóna déli szárnyának országaiban a zóna átlagát, az uniós átlagot, a skandináv országok átlagát, sőt még a kelet-közép-európai régió országainak átlagát is meghaladó módon bővül a vállalati hitelállomány. (16-8. ábra) — 433 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

16-8. ábra. A hitelintézeti szektor vállalati hiteleinek alakulása 210

210

Club Med Magyarország

Eurozóna EU28

2019

2018

100

2017

100 2016

110

2015

120

110

2014

130

120

2013

130

2012

140

2011

150

140

2010

160

150

2009

170

160

2008

170

2007

180

2006

190

180

2005

200

190

2004

200

V6 (Mo. nélkül) S7

Megjegyzés: Hitelintézetek által nyújtott hitelek, 2004=100%, árfolyamhatástól nem szűrt adatok. Forrás: MNB, Eurostat

A 2008 őszén beütött pénzügyi válság azonban billiárdgolyóként verte szét az uniós tagállamok nagyjából homogén képet mutató csoportját: az eurozóna és az uniós átlag természetesen azonos trendvonalat követ, lassan leépülő hitelállománnyal jellemezve. Ezzel szemben a skandináv országok egy gyors, 2008 és 2010 között adott vállalati hitelállomány-csökkenési választ követően meredeken emelték a hitelfelvételüket: a skandináv országok tőkeintenzív választ adtak az európai és globális válságra, új beruházásokkal és ezek finanszírozására felvett hitelekkel erősítették meg versenyképességüket – igaz, erre több esélyük is lehetett, hiszen hitelfelvételi lehetőségeik vélhetően jobbak voltak. A Magyarország nélkül jelzett kelet-közép-európai uniós tagállamok csoportja, amelyben jelentős az unióban legjobb gazdasági teljesítményt mutató Lengyelország súlya, a 2008 és 2010 közötti időszakban lényegében nem változtatott a vállalatok viselkedésén: magas beruházási rá— 434 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

tával és a korábbi magas szintű hitelfinanszírozással kezelte az unióból érkező negatív reálgazdasági hatásokat. A régió országai, Magyarországtól eltérően, nem vállaltak foglalkoztatási és növekedési áldozattal járó mérlegalkalmazkodást a vállalati szektorban: erre nem is volt szükségük, mert a 2004 és 2008 közötti uniós éveket jobb beruházási és finanszírozási szerkezettel, alacsonyabb devizahitel-aránnyal használták ki. Az eurozóna déli tagállamai még a régiónknál is hosszabb ideig tartották magukat a 2008-ra felépített vállalati hitelállományszinthez: a 2008 és 2011 közötti években szinte „átcsúsztak” a válságon. 2011-et követően azonban a mediterrán országok vállalati hitelállománya – az eurozóna válságához köthetően – jelentős mérséklődésnek indult. Míg a szuverén adósságválság időszakában az eurozóna és a régiós országok vállalatainak hitelfelvétele kisebb mérséklődés után stabilizálódott, addig a mediterrán országok és Magyarország esetében a hitelfelvétel trendszerűen csökkent. Ez a trend a mediterrán országokban napjainkig is tart, Magyarországon azonban a vállalati hitelezésben újabb – ezúttal pozitív – trendforduló következett 2015 végétől. A kelet-közép európai régióban és a skandináv országokban tapasztalt folyamatokhoz hasonlóan a vállalati hitelek újra emelkedtek, amiben az MNB hitelezést élénkítő programjainak hatása kulcsszerepet játszott.

A bankrendszer alkalmazkodása jövedelem „optimalizációval” történt A bankrendszer már 2008 őszétől jelentős mérlegkiigazítást hajtott végre, a kettős válság hatására mind a fogyasztási, mind a beruházási hitelek terén alkalmazkodott a visszaeséshez, amivel párhuzamosan külső forrásai is jelentős mértékben csökkentek. A válság kitörése előtt a bankrendszer külső forrásain jelentős profitráta realizálódott: a viszonylag alacsony kamatozású külföldi hitelfelvételből megvalósított jegybanki kéthetes eszközben történő befektetés, állampapír-, devizaállampapír-vétel vagy devizában folyósított lakossági, valamint vállalati hitel számottevő profitot jelenthetett a bankrendszernek. Egyértelműen meg— 435 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

állapítható, hogy a 2004 és 2010 közötti időszakban a devizahitelezéssel és a külső források bevonásával elért profitráta lényegesen meghaladta a forintforrásokon és forinthitelezésen érvényesíthető profitrátát, ezért a bankrendszer a külső forrásbevonás maximálásában és a minél több devizahitel kihelyezésében vált érdekeltté. A belföldi és az eurozóna kamatszintjének egyre nyíló különbsége 2008 után szintén jelentős profitlehetőséget tartogatott a bankrendszer számára. (16-9. ábra) 16-9. ábra. A bankok külföldi forrásainak állománya 13 500

Mrd Ft

13 500

2019

2018

2017

2016

2015

1 500 2014

1 500 2013

3 500

2012

3 500

2011

5 500

2010

5 500

2009

7 500

2008

7 500

2007

9 500

2006

9 500

2005

11 500

2004

11 500

Forrás: MNB

A bankrendszer a 2002 után folyamatosan felépülő külső forrásállomány, illetve a kihelyezett devizahitel-állomány következtében torz érdekeltséggel rendelkezett a magyar pénzpiacon. A lakosságnak folyósított devizahitelek ugyanis abban az esetben jelenthettek folyamatos és nagymértékű profitot a bankrendszer számára, ha a hitelek visszafizetése biztosított, vagyis teljesítők maradnak – mindezt a korábban kialakult, az egyensúlyinál erősebb árfolyam fennmaradása biztosíthatta a bankok számára. Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, a nominális árfolyam alakulása is szerepet játszhatott abban, hogy a magyar gaz— 436 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

daságban a külső és belső egyensúly nem tudott helyreállni, és így nem is tudta támogatni a tartós gazdasági növekedést sem. A válságot követő banki mérlegalkalmazkodás idején még összetettebb lett a kép: a hazai pénzpiacon elérhető lényegesen magasabb kamatszintek, beleértve az állampapírhozamokat és a jegybank kéthetes eszközét is, fenntartották a bankrendszer erős forintárfolyamban való érdekeltségét. A forint/euro árfolyam alakulása az uniós tagság első évtizedében, sőt hosszabb időtávon egy sajátos magyar gazdaságtörténeti jelenséget tár fel. A nominális forint/euro árfolyam mindenkor azt mutatja, egy euróért hány forintot lehet kapni egy adott időpillanatban az átváltás során. Ezzel szemben a forint reáleffektív árfolyama a nominális árfolyam elmozdulása mellett a külkereskedelmi partnereinkhez képest a magyar gazdaságban az infláció, a termelékenység és az egységnyi bérköltség terén megjelenő különbségeket is mutatja, így sokkal inkább alkalmas a versenyképességi hatások értékelésére. A reálárfolyam túlzott mértékű felértékelődése versenyképességi problémákat okozhat. (16-10. ábra) 16-10. ábra. A nomináleffektív és reáleffektív árfolyam alakulása 140

2000. év átlaga=100

140

Reáleffektív árfolyam Forrás: MNB

— 437 —

Nomináleffektív árfolyam

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

70 2012

70 2011

2010

2009

2008

2007

100

2006

100

2005

110

2004

110

2003

120

2002

120

2001

130

2000

130

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A hazai reálárfolyam – több más régiós gazdaság tapasztalataival együtt az 1990-es évek közepétől egészen a válság kitöréséig felértékelődő trendet mutatott. Ez alapvetően a gyorsabb növekedési ütemből, azaz a reálgazdasági konvergenciából adódott. Ezen belül ugyanakkor a hazai reálárfolyam felértékelődése 2001-et követően a 2004-ben az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országokon belül – Csehország és Szlovákia mellett – az egyik legjelentősebbnek bizonyult. Mindez olyan időszakban jellemezte a magyar gazdaságot, amikor a reálgazdasági konvergenciánk szinte folyamatosan lassult, és egyre inkább elmaradt az említett országokétól. A jelenség jól jelzi, hogy egy kis méretű és nyitott gazdaságban, mint amilyen a magyar, a gazdaság egyik szegmensében fölépülő egyensúlytalanság tartóssá válva miként gyűrűzhet tovább a gazdaság teljes egészében, súlyos fenntarthatósági és versenyképességi problémákat okozva. A reálárfolyam a válság kitöréséig egyre inkább eltért attól az egyensúlyi pályától, amit a gazdaság fundamentumai indokoltak volna. Egyes elemzések szerint 2008-ban a forint túlértékeltsége akár a 20–30 forintot is elérhette. Ez azt jelentette, hogy az uniós csatlakozást követően a magyar exportáló vállalat az egyre erősebb piaci versenyben minden euróban elszámolt export után forintban kevesebb árbevételt realizált, mint amennyit indokolt volna a valuták közötti inflációs, termelékenységi és egységnyi munkabérkülönbség. Ez az eltérés leginkább a hazai tulajdonú, exportra termelő, illetve az importtermékekkel versenyző kkv-szektor esetében okozott súlyos versenyképességi problémát, tartós foglalkoztatási veszteséget okozva. Ezen időszak tapasztalatai mélyreható tanulságokkal szolgálhatnak. A fenntarthatatlan költségvetési hiány áttételesen a gazdaság számos más szegmensében torz, az egyensúlyitól eltérő feltételeket eredményezhet. Ezt a tapasztalatot a 2010-ben kezdődő gazdaságpolitikai fordulatban is felhasználták. A költségvetési stabilizáció csak akkor maradhat hosszabb távon is sikeres és fenntartható, ha együtt jár a más piacokon (áru-, pénz- és munkapiacon) kialakuló egyensúlytalanságok korrekciójával is. — 438 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

A történet ismeretében természetesen jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis kinek volt érdeke, és ki profitált az egyensúlyitól eltérő rendszer fennmaradásából? A torzításban a végső ok maga az állam. 2002 közepén negatív fordulatot vett a kormányzat gazdaságpolitikája, hitelből finanszírozott mesterséges konjunktúrát fűtött. A rövid távú, gyakran politikailag vezérelt szempontok felülírták a hosszú távú fenntarthatóság érveit. Ehhez kiváló lehetőséget biztosított a globális pénzpiacok likviditásbősége, ahol alacsonyabb kamatokkal lehetett finanszírozni a jelentős hiányokat és a lejáró adósságokat, miközben a mesterségesen stabilan maradó árfolyam elfedte a felvállalt kockázatokat és a válság kitörésével ténylegesen realizálódó költségeket. A magas hazai forintkamatok és a stabil árfolyam kettőssége a magyar eszközöket (akár állampapírként vagy egyéb szintetikus tranzakció formájában) vásárló külföldi befektetőknek is folyamatos és jelentősebb nyereséget biztosított. Idővel a nyereségesség fenntartásában és javításában érdekelt belföldi kereskedelmi bankok is megtalálták a kialakult helyzet jövedelmező lehetőségeit. Ez volt a devizahitelezés széles körű elterjedése. A kihelyezett devizahiteleken közvetlen árfolyamkockázat vállalása nélkül széles árrés volt elérhető, ami a felfutási szakaszban folyamatosan növelte a bankok profitját. Természetesen meg kell említeni, hogy a kezdetben alacsonyabb törlesztőrészletek a hitelt felvevő háztartások és vállalatok lehetőségeit is növelték, ám a cserébe kapott árfolyamkockázat a válság kitörésével komoly törlesztőteher-növekedésként realizálódott.

Egyensúlyi fordulat kedvezőtlen makrogazdasági feltételek között A 2013–2014-es, már fenntartható egyensúlyi fordulat és a párhuzamosan lezajló növekedési, fogyasztási és beruházási fordulat együtt olyan közgazdasági közegben mentek végbe, amely igen kedvezőtlen volt a pénzügyi konszolidáció és gazdasági stabilizáció szempontjából. Az egyensúlyi államháztartási pálya akkor vált fenntarthatóvá, amikor már növekedési, fogyasztási, valamint beruházási fordulat is segítette.

— 439 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Végig támogatta az egyensúlyi fordulatot a foglalkoztatás folyamatos bővülése, a 2010 és 2014 közötti időszakban mintegy 400 000 új munkahely jött létre, ennek szinte fele a versenyszektorban. Az egyensúlyi fordulatot döntően az államháztartás bevételi oldala érte el már az új gazdaságpolitika második évében, 2011-ben. Közben minden más közgazdasági feltétel hiányzott, amelyeket a hagyományos pénzügyi konszolidációhoz és gazdasági stabilizációhoz a gazdaságtörténet sikerpéldái felhasználtak. A külső konjunktúra nem segítette a konszolidációt és stabilizációt; a 2008–2009-es globális pénzügyi válság gazdasági válsággá fordult át, 2010–2011-ben gyenge volt a külső konjunktúra, majd 2012-ben újabb visszaesést mutatott a legtöbb uniós gazdaság. Belső konjunktúra sem segítette az egyensúlyi és stabilizációs fordulatot, mert a belföldi konjunktúra egyetlen tényezője sem hatott. A 3% alatti államháztartási deficit eleve mérsékelte a belföldi keresletet és a fogyasztást. A lakossági beruházást a korábbi mesterséges – hitelezéstől fűtött – konjunktúra során felvett, különösen a kockázatok realizálása után mérgezővé váló devizahitel-állomány fékezte. A lakosság, de a vállalkozások is elsősorban a korábbi hiteleket építették le új hitelfelvétel helyett. A fogyasztás és a beruházások terén a 2010 és 2014 közötti teljes időszakot tekintve a gazdaságpolitika többnyire nem számolhatott konszolidációs és stabilizációs tényezőkkel. A 2013–2014-es növekedési fordulat mögött elsősorban az export erősödése állt, ezen belül is különösen az autóipari és az ehhez kapcsolódó külföldi működőtőke-befektetések révén felépülő kapacitások erősebb teljesítménye. Bár 2014-re a növekedési fordulat már szétterült a magyar gazdaságban, egy sor más ágazat is részt vett a növekedésben, valamint a fogyasztásbővülés is jelentkezett, de addigra már végbement az egyensúlyi fordulat és stabilizálódott a gazdaság. Valójában az egyensúlyi fordulat a növekedés, a fogyasztás és a beruházás fordulata nélkül is bekövetkezett volna Magyarországon a 2010 és 2014 közötti időszakban. — 440 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

Ez különös gazdaságtörténeti jelenség, hiszen e hagyományos tényezők mellett még egy tényező szokott szerepet játszani sikeres költségvetési konszolidációban és gazdasági stabilizációban: a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió pénzügyi mentőöve. Ez sem játszott szerepet a magyar gazdaság pénzügyi konszolidációjában és gazdasági stabilizációjában, hiszen 2010 őszén Magyarország rendben lezárta a korábbi IMF–EU megállapodást, miközben nem kötött újat. Más külső intézményi segítség sem érkezett, de ezeket helyettesítette egy végül döntőnek bizonyult tényező: a nemzetközi pénzpiacok bizalma. A pénzpiacok részéről a 2010 és 2014 közötti konszolidáció során mindvégig pozitív, támogató volt a környezet. A nemzetközi és hazai pénzpiac bizalmat szavazott a magyar államháztartási konszolidációnak, mert – bár viszonylag magas, és 2011–2012 fordulóján átmenetileg megugró hozamon, de – folyamatosan megvásárolta a magyar állampapírokat. Nem csupán rövid távon szavaztak bizalmat a pénzpiac szereplői a magyar pénzügyi konszolidációnak, hanem abban is bíztak, hogy fenntartható lesz az egyensúlyi fordulat, ami abban testesült meg, hogy a közép- és hosszú lejáratú állampapírokat is keresték. A jegybanki kamatcsökkentési periódussal párhuzamosan 2012–2014-ben már csökkenő hozamokkal lehetett kibocsátani a magyar állampapírokat. A belföldi pénzpiacon különösen erős bizalom volt érzékelhető a magyar lakosság felől. 2012 elejétől kezdve folyamatosan és jelentős mértékben bővült a magyar háztartások állampapír-állománya, amit erőteljesen támogatott az adósságkezelési stratégia egyrészt új eszközök kidolgozásával, másrészt kedvező hozamokkal. A külső és belső egyensúly megőrzésében kulcsszerepet játszott a lakossági állampapír-stratégia 2012-es bevezetése, majd 2019-es megújítása és a MÁP Plusz megszületése. Az idő igazolta ezen stratégia és az Önfinanszírozási Program sikerét: a csökkenő pályára álló államadósság szerkezete egyértelműen javult, illetve önmagát erősítő kedvező folyamatként a lakossági állampapírok kedvező kondíciói a lakosság megtakarítási rátájának magas szintjéhez is hozzájárultak. — 441 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A 2012-ben kezdődő kedvező tendencia 2017-2018 során megtört, amely az állampapír-stratégia megújítását tette szükségessé. Ennek jegyében 2019 júniusában megszületett a MÁP Plusz, ami a korábbinál magasabb kamatokat és hosszabb futamidőt kínált. 16-11. ábra. A ... 8 000

Mrd Ft

Hó

Állampapír-stratégia bevezetése

6 000

30 Állampapír-stratégia megújítása, MÁP+ bevezetése

4 000

2 000

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

PMÁP 1MÁP Egyéb MÁP+ Átlagos hátralévő futamidő Forrás:

A MÁP Plusz megjelenését követő egy évben több, mint 4000 milliárd forintot vásárolt a lakosság az új papírból, így a háztartásoknál lévő állampapír-állomány mintegy felét már a szuperállampapír teszi ki. Továbbá a sikeres és erős értékesítés eredményeként a lakosság államadósság-finanszírozásban betöltött szerepe 27 százalék közelébe emelkedett – ennek eredményeként az Európai Unió tagországai közül 2019-ben Magyarországon volt a legmagasabb a lakosság közvetlen tulajdonában lévő állampapír-állomány aránya. Ezekkel párhuzamosan a külföldiek

— 442 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

részaránya 34 százalék alá, a központi adósság devizaaránya pedig 17 százalék közelébe csökkent 2019 végére. Azt is érdemes kiemelni, hogy a MÁP Plusz megjelenése óta a háztartások által birtokolt állampapírok átlagos hátralévő futamideje megduplázódott, 18 hónapról 36 hónap felé emelkedett. Mindezek jelentőségét a 2020 tavaszán látott világjárvány gazdasági tapasztalatai megerősítették: a koronavírus által okozott turbulencia idején a lakossági állampapírok válságállónak bizonyultak, ami rámutatott az államadósság biztonságos, belső forrásokra támaszkodó finanszírozásának egyértelmű sikerére. 2020 elején csökkent a lakossági állampapírok és a MÁP Plusz iránti kereslet: először az év eleji szezonális hatások, majd márciustól a koronavírushoz köthető kijárási korlátozások fogták vissza a személyes vásárlásokat. Ezek azonban elhanyagolhatók voltak a külföldi befektetők tavaszi hónapokban látott forint állampapír-eladásaihoz képest, amelyek mind mennyiségben, mind a kintlevő állományhoz viszonyított arányban meghaladták a lakossági eladásokat. A március-április során tapasztalt lakossági visszaváltások mértéke visszafogott maradt és a papírok természetéből adódóan – a nagybani piaci eladásoktól eltérően – nem okozott hozamemelkedést, vagy más tovagyűrűző hatást. Májustól pedig megindult a stabilizáció, azaz a lakossági kereslet-csökkenés átmenetinek bizonyult, és az új papír továbbra is a legkedveltebb lakossági termék maradt. Összességében tehát bebizonyosodott, hogy a MÁP Plusz piaci turbulenciák idején is stabilabb forrást jelent, mint az alternatív finanszírozási csatornák.

Az egyensúlyi fordulat kulcstényezői Mi volt tehát a gazdaságtörténetileg egészen kivételesen gyors és sikeres magyar államháztartási konszolidációnak és gazdasági stabilizációnak végső forrása, mi a fűtőanyag, amely végül lehetővé tette ezeket a fordulatokat?

— 443 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Ez a bizalom. Először politikai fordulatot hozott a 2010-es választások során: az új politika kétharmados felhatalmazása erős választói bizalmat jelez. Ez az állampolgári bizalom végig fennmaradt, mert a kormányzat strukturális reformokkal, új közteherviseléssel és új adórendszerrel, nem hagyományos megszorító gazdaságpolitikával kezelte a válságot, érte el az egyensúlyi fordulatot, és stabilizálta a gazdaságot. A magyar állampolgárok, mint szavazók, mint fogyasztók és mint befektetők egyaránt bizalmat szavaztak saját államuknak: ez az első és legerősebb forrása a gazdaságtörténeti sikernek. Hasonlóan erős forrása a sikernek a pénzpiaci szereplők bizalma: végig megvásárolták a magyar állampapírokat, végig bíztak abban, hogy sikeres lesz a konszolidáció és a stabilizáció. Mindkettőben bíztak, különben csak rövid lejáratú, éven belüli állampapírokat vásároltak volna. Középés hosszú lejáratú, tehát 3–5–10 éves állampapírok vásárlása esetén már nem csupán abban bízik egy pénzpiaci befektető, hogy néhány évben lesz 3% alatti költségvetési hiány Magyarországon, hanem abban is, hogy megtörténik egy növekedési, fogyasztási és beruházási fordulat. Mi rejtőzhet e jelentős, a konszolidáció és stabilizáció sikerében végül döntő szerepet játszó bizalmi tőke mögött? Több tényező szerencsés együttállása révén jött létre és maradt fenn a bizalom Magyarország esetében. Az első, hogy 2010 közepén valóban minden gazdasági szereplő tisztában volt azzal, hogy Magyarország nyílt költségvetési válságban van, a magas államadósság miatt ez már rövid távon államadósság-válsággal fenyegetett. Az új, kétharmados politikai felhatalmazással rendelkező kormány esetében már az első hónapokban eldőlt a kormányzás karaktere: nem külső segítségre, hanem belső tényezőkre alapozza a válságkezelést. Ez eleve bizalmat váltott ki a társadalomban, mert a másik változat, egy új IMF–EU-megállapodás árát és áldozatait már ismerték. A magyar társadalom mellett a pénzpiaci és a reálgazdasági szereplők számára is valójában jó hír volt az, hogy IMF–EU-megállapodás

— 444 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

nélkül, de strukturális reformokkal célozza meg a konszolidációt az új magyar kormány. A korábbi görög válságkezelés, a későbbi portugál, spanyol, olasz és más eurozónás országok válságkezelése nem erősítette a ténylegesen pénzükkel szavazó reálgazdasági és pénzügyi befektetőket abban, hogy jó és sikeres a hagyományos uniós válságkezelés. Sőt, bár nem ezek a hangok kaptak zömében nyilvánosságot, a piaci szereplők valójában meg voltak győződve arról, hogy a hagyományos, megszorító gazdaságpolitikára épülő válságkezelés nem lehet sikeres: ebben igazuk is lett. Növelte a bizalmat az is, hogy az új magyar kormány azonnal és gyorsan, határozottan lépett, és egy sor olyan területen indított strukturális reformokat, amelyekre a korábbi kormányok vagy nem vállalkoztak, vagy nem volt politikai erejük a reformok teljesítéséhez. Az új adórendszer önmagában azt üzente a pénzügyi befektetőknek és a reálgazdasági beruházóknak, hogy változik a munkaerőpiaci szereplők motivációja: az erősödő munkavállalási és munkahelyteremtési motiváció javuló beruházási feltételeket jelent. Az uniós válságkezelések során végig az egyik legérzékenyebb terület a munkaerőpiac szabályozása. Az Európai Unió túlzásba vitt „szociális és szolidaritási” elve azt jelenti, hogy lényegében minden válságkezelésre szorult országban fenntartják a rugalmatlan és túlszabályozott munkaerőpiacot. Magyarországon azonban mind a jogi, mind az adózási és egy sor más feltétel változtatása meggyőzte a befektetőket és beruházókat arról, hogy éppen a legérzékenyebb európai gazdasági területen, a munkaerőpiacon történnek a legerőteljesebb változások. A bizalom azért is volt töretlen, mert végig politikai stabilitás jellemezte a magyar válságkezelést. Egy pillanatra sem ingott meg a kormány kétharmados többsége az Országgyűlésben, nem lépett fel kormányválság, és politikai, illetve társadalmi válság szele sem érintette meg Magyarországot. Ez garanciát jelentett arra, hogy a kormány végigviszi az elindított strukturális reformokat: minden politikai erő végigviszi saját reformjait, ha ehhez a politikai tőkéje megmarad, hiszen demokratikus

— 445 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

választási környezetben számot kell adnia döntéseiről, programjairól és ígéreteiről. Miután a kétharmadot szerző politikai erő sikeres válságkezelést, strukturális reformokat, új munkahelyeket és egyensúlyi költségvetést ígért, vélhető volt, hogy az ehhez vezető strukturális reformokat végig is viszi, ha politikai tőkéje végig megmarad. Ezért mindvégig volt bizalmi tőke a konszolidációhoz és a stabilizációhoz. Egy további tényező segítette rejtetten, de jelentős mértékben a kivételes költségvetési konszolidációt és gazdasági stabilizációt: ez az uniós források beáramlása a magyar gazdaságba. Természetesen az EU-források beáramlása folyamatosan javította a magyar pénzügyi stabilitás szempontjából döntő makrogazdasági mutatókat, a folyó fizetési mérleget és a külső finanszírozási képességet. Bár a magyar gazdaság dualitását jelző jövedelemegyenleg folyamatosan deficitet mutatott, a folyó fizetési mérleg tartós többletet ért el: külföldi pénzügyi befektetők és reálgazdasági beruházók számára ez a lehető legerősebb pozitív jelzést jelentette a 2010 utáni időszakban. Ebben főszerepet kaptak az uniós források, melyek a tényleges pozitív makrogazdasági hatások mellett a bizalomtőkét is erősítették. Az uniós források az egyik legnagyobb tartalékai a fenntartható egyensúlynak és a tartós gazdasági növekedésnek 2020-ig: a 2007–2013 közötti időszakban 15–20%-os volt a gazdaságfejlesztés részesedése az uniós források lehívásából, a 2014-2020-as ciklusban ugyanakkor a kormány a források hozzávetőleg 60 százalékát kívánja erre a célra fordítani. Az uniós források a 2014-2020-as költségvetési ciklusban a közvetlen gazdaságfejlesztés mellett a foglalkoztatás bővüléséhez is hozzájárulnak.

— 446 —

16. fejezet

Egyensúlyi fordulat a magyar gazdaságban

Miért más ez a költségvetési konszolidáció? A sikeres költségvetési konszolidáció, majd a nyomában járó gazdasági stabilizáció új eladósodás nélkül ment végbe a magyar gazdaságban. A gazdaság szereplői – az államháztartás, a vállalkozások és a háztartások egyaránt – nem új bővülő hitelállománnyal, hanem éppen megfordítva, leépülő hitelállománnyal alkalmazkodtak a kettős válságot mutató kihívásokhoz. Ebben jelentős különbséget mutat a 2010 és 2014 közötti sikeres államháztartási konszolidáció és például az 1920-as évek közepén végrehajtott, ugyancsak sikeres magyar pénzügyi konszolidáció: akkor népszövetségi kölcsönnel, most belső és uniós erőforrásokkal, valamint pénzpiaci bizalommal sikerült a konszolidáció. Hasonló módon jelentős különbséget mutat az 1945–1947 közötti sikeres talpra álláshoz képest is a 2010 és 2014 közötti teljes makrogazdasági fordulat. 1946-ban új nemzeti fizetőeszközt vezettek be, a forintot, és ez döntő hatással volt az akkori válságkezelésre – az infláció megfékezésére – és a gazdaság talpra állítására. Most nem került sor új nemzeti fizetőeszköz, illetve az uniós fizetőeszköz, az euro bevezetésére Magyarországon. Az 1970-es és 1980-as évtized állampárti rendszerében végrehajtott pénzügyi konszolidáció és gazdasági stabilizáció is szögesen ellentétes képet mutat a 2010 és 2014 közötti magyar egyensúlyi fordulattal és gazdasági stabilizációval. Akkor a jövő terhére történt meg minden egyes költségvetési évben és minden tervezési periódusban a még elviselhető egyensúly és a szükséges gazdasági teljesítményszint fenntartása: az ország külső eladósodásból finanszírozta a rejtett pénzügyi és gazdasági válság kezelését. Ezzel szemben 2010-et követően a gazdaságpolitika az új közteherviselés révén vont be forrásokat, amelyek a magyar gazdaságban létrejövő jövedelemből származó források voltak. Nem történt új eladósodás, a konszolidáció és stabilizáció döntően belső erőforrásokra támaszko-

— 447 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

dott. Az újkori magyar gazdaságtörténet valóban legeredményesebb pénzügyi konszolidációját és gazdasági stabilizációját érte el Magyarország 2010 után, mert minden összehasonlítható időszakhoz képest különbség, hogy kialakultak a fenntartható pénzügyi egyensúly és a tartósan bővülő gazdaság feltételei. Az örökölt duális gazdaság szerkezeti torzulásainak feloldása is elindult, ez emeli a foglalkoztatás szintjét, ami fenntarthatóvá teszi a pénzügyi egyensúlyt és tartóssá a növekedést.

— 448 —

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén A magyar pénzügyi egyensúly megbomlása, majd a reálgazdaság válsága Magyarország külső pénzügyi függésének és sebezhetőségének erősödésével járt az elrontott gazdaságpolitika idején.

Külső adósság felépülése, majd fokozatos leépítése A 2004 és 2019 közötti első 15 uniós év a magyar bruttó adósság alakulása, különösen a külfölddel szembeni bruttó adósságállomány alakulása terén két élesen elkülönülő szakaszra bontható. 2004 és 2010 közepe között felépül, majd 2010 után fokozatosan csökken Magyarország külfölddel szembeni bruttó adóssága és devizaadóssága. A 2002 utáni negatív gazdaságpolitikai fordulat és a 2004-es uniós csatlakozás körüli évek elrontott gazdaságpolitikája jelentős mértékben eladósította Magyarországot. 2010 után trendszerű csökkenés állt be az ország bruttó külső adósságában, aminek eredményeképp 2019-re a GDP 55 százaléka alá mérséklődött az adósságmutató. Az elmúlt közel 10 évben a devizában fennálló adósság csökkenése mellett a forintban denominált külső adósság is csökkent, ezért a devizaarány nem változott jelentősen: a teljes bruttó külső adósság 70 százaléka körül alakult. A tartozásállomány érdemi csökkenése nagyban hozzájárult a külföldre fizetett kamatkiadások csökkenéséhez, ami végső soron hazánk tovább javuló külső egyensúlyi pozíciójához vezetett. (17-1. ábra)

— 449 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

17-1. ábra. A hazai bruttó külső adósság és annak devizabontása

Deviza Forint

140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Bruttó külső adósság Bruttó külső adósság devizaaránya

Megjegyzés: Tulajdonosi hitelek nélkül, a GDP arányában. Forrás: Eurostat, MNB

Az eurozóna déli csoportja 2004 és 2010 között hasonló bruttó külső adósság-növekedést mutatott, mint Magyarország, azonban nemzeti valutaként az eurót használták, és az euróban történő külső adósság felépülése nem jelentett olyan mértékű sebezhetőséget, mint a devizában felépülő magyar külső adósság. (17-2. ábra). A mediterrán országokkal szemben azonban Magyarország bruttó külső adóssága jelentősen csökkent 2010 után, ami támogatta az ország külső sérülékenységének mérséklődését.

— 450 —

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén

17-2. ábra. Bruttó külső adósság alakulása 160

160

Magyarország*

Club Med

2019

2018

2017

20 2016

20 2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

100

2008

100

2007

120

2006

120

2005

140

2004

140

Megjegyzés: *Tulajdonosi hitelek nélkül, a GDP arányában. Forrás: Eurostat, MNB

A bruttó külső adósság szektorok szerinti alakulásának elemzése világosan jelzi, hogy 2000 és 2002 között még mind a három szereplő – az államháztartás59, a bankrendszer és a vállalati szektor – csökkentette külső bruttó kitettségét, majd 2002 és 2009 között ugyancsak mindhárom szereplő jelentősen növelte bruttó külső adósságát. Az államháztartás bruttó külső adóssága egészen 2011 végéig folyamatosan növekvő pályán volt, a vállalatok szintén, egyedül a bankszektor kezdte meg 2009 után bruttó külső adósságának leépítését. (17-3. ábra)

ontos figyelembe venni, hogy ebben a fejezetben az államháztartás fogalmát konF szolidált értelemben használjuk, tehát magában foglalja a kormányzati szektor mellett a jegybankot is.

— 451 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

17-3. ábra. A bruttó külső adósság alakulása szektorok szerint 120

120

Államháztartás Bruttó külső adósság

Bankrendszer

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

100

2000

100

Vállalatok

Megjegyzés: Tulajdonosi hitelek nélkül, a GDP arányában. Forrás: MNB

2010 közepéig, valójában két évtizeden át a kormányzás egyik alapelve volt, hogy minél több külföldi forrást kell bevonni a magyar gazdaságba, ami a külfölddel szembeni adósság felhalmozásához vezetett. 2002 és 2010 között folyamatosan nőtt az ország külfölddel szembeni kötelezettsége, ezzel az ország által fizetett kamatteher: a magyar gazdaság egyre kevésbé kontrollálható adósságspirálba és végül adósságcsapdába került. Jól jelzi az adósságcsapda működését Magyarország bruttó külső adósságállományának esetében az, hogy a folyó évi külső finanszírozási igény mellett már a lejáró adósság megújításához is mindig jelentős külföldi forrásra volt szükség. 2004 és 2008 között évente 20–35 milliárd euro mértékben volt szükség külföldi forrásra, és csak a válság hatására kezdett alkalmazkodni a magyar gazdaságpolitika, aminek hatására előjelet váltott a nettó külső finanszírozási igény. A 2004 előtt — 452 —

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén

elrontott gazdaságpolitika, majd a 2010 középéig végig érvényesülő sikertelen kiigazítás árát jól jelzi, hogy 2004 és 2010 között folyamatosan nőtt Magyarország adott évben lejáró adóssága, majd 2011–2012 között rekordszintre, évi 35 milliárd eurót meghaladó szintre ugrott fel. (17-4. ábra) Ezt követően, 2013-tól az ország belső forrásokból történő finanszírozásának erősödése hatására a lejáró külső adósság fokozatosan mérséklődött, 2019-ben már csak 17 milliárd euro körül alakult. 17-4. ábra. A gazdaság külső finanszírozási igénye

Mrd EUR

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

−10

2007

−10

2006

−5 2005

2004

0 −5

Nettó külső finanszírozási igény Lejáró adósság Bruttó forrásbevonási szükséglet Forrás: MNB

A sikeres magyar egyensúlyi fordulat a 2010 és 2014 közötti szakaszban éppen a legnehezebb első két évben nézett szembe a legmagasabb lejáró adósságállománnyal. A 2011–2012-es költségvetési trendfordulót, új adórendszert, a strukturális reformok indítását, egyensúlyi fordulatban részt vevő más döntő elemeket hozó kétéves szakasz jelentette a legna— 453 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

gyobb kockázatot a bruttó külső adósságcsapda terén, mert ebben a két évben volt rendre 35 milliárd euro felett a lejáró külső adósság szintje. A magyar gazdaságpolitika a strukturális reformok között 2012 elejétől már erőteljesen bevonta a hazai forrásokat az államadósság finanszírozásába, ennek következtében 2012 elejétől már folyamatosan és nagymértékben nőtt a lakosság állampapír-vásárlása. Ennek hatására a költségvetés 2012-ben lejáró mintegy 5 milliárd euro, külföld felé fennálló devizaadósságát már kizárólag forintból, tehát belföldi forrásból finanszírozta a költségvetés. Ez áll a 2012-es csendes pénzügyi fordulat mögött, amikor már jelentős, 5 milliárd eurós növekedést látunk a nettó külső finanszírozási képességben. A külső adósságcsapda feloldása szempontjából döntőnek bizonyult a 2011–2012-es időszak, amikor úgy sikerült megújítani az évente 35 milliárd euro feletti lejáró külső adósságot, hogy közben megindult az államadósság szerkezetének belső átalakítása – devizából forintra, illetve egyre növekvő mértékben a hazai szektorok felé –, és valamennyi, az egyensúlyi fordulatban szerepet játszó reform elindult vagy tovább folytatódott. A 2011–2012 közötti időszak valóban döntő volt a külső adósság szempontjából, mert 2011-től meredeken csökkent a bruttó forrásbevonási szükséglet, és 2012-ben folytatódott a külső egyensúly javulása, továbbá 2012 után – az EU–IMF hitel törlesztésének megkezdésével – már jelentősen mérséklődött a lejáró adósság állománya is. A bruttó külső adósság terén a 2011 és 2013 közötti időszak hozott pozitív fordulatot, mert mindkét, az ország sebezhetősége szempontjából döntő pénzügyi mutató – a nettó külső finanszírozási képesség és a bruttó forrásbevonási szükséglet – ezekben az években mutat pozitív fordulatot. Érdemes egy pillantást vetni a 2012-es évre abból a szempontból, hogy a bruttó kamatkiadások milyen terhet róttak a külső adósság fordulatának pillanatában a magyar költségvetésre. 2012-ben Magyarország az Európai Unión belül az egyik legmagasabb GDP-arányos bruttó kamatkiadási szinttel nézett szembe, ami csak részben adódott a GDParányos bruttó államadósság magas szintjéből. Jóllehet magas volt 2012— 454 —

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén

ben a GDP-arányos bruttó államadósság, a 80% körüli szint az EU27 átlaga közelében alakult. Ezzel szemben kirívóan magas volt a magyar GDP-arányos bruttó kamatkiadás szintje; a „közepesen” magas bruttó államadósságnak rendkívül magas volt a költsége. Ez egyenesen következik a magyar bruttó államadósság szerkezetéből, és abból, hogy a befektetők a korábban mutatott fenntarthatatlan gazdaságpolitika miatt az átlagosnál magasabb hozamot vártak el a magyar állampapíroktól.60 A 2010 és 2014 közötti sikeres válságkezelés legkritikusabb évében, 2012ben – amikor a „W” alakú recesszió második leszálló ága is hatott a magyar gazdaságban, 5,7%-os inflációt okozott az adóreform, csökkentek a reálkeresetek, a fogyasztás, a beruházások, valamint a GDP – a magyar államháztartás a régióban a legmagasabb, sőt, az uniós tagállamok között is a harmadik legmagasabb GDP-arányos bruttó kamatkiadási kötelezettséggel nézett szembe. Csak két uniós tagállam GDP-arányos kamatkiadása volt magasabb a magyarnál (az olasz és a görög), de az ő esetükben egy lényegesen magasabb bruttó államadóssági szintből eredt a magasabb GDP-arányos kamatkiadás. A magyar bruttó kamatkiadási szint közelében lévő belga, ír és portugál gazdaság esetében is döntően a magas bruttó államadósság miatt alakult a magyar szinthez közeli értéken a GDP-arányos bruttó kamatkiadás. Magyarországon volt tehát a legmagasabb az államadósság implicit kamatlába, az éves kamatkiadások és az államadósság hányadosa.61 2012-re már végbement egy sikeres költségvetési trendforduló, erre az évre is 3% alatti hiányt vártak a befektetők, így nem magyarázható a kirívóan magas bruttó kamatkiadás a várható költségvetési deficittel: abban a bruttó államadósság kirívóan rossz szerkezete, a külső devi60

z állampapír-piaci hozamokat meghatározó tényezőkről többek között Poghosyan A T. (2012) írt empirikus alapokon nyugvó elemzést.

z implicit kamatláb jelentősen eltérhet az állampapírpiacon aktuálisan megfigyelA hető hozamoktól. Az adósság jelentős része mindig a korábban kibocsátott fix kamatozású állampapírokból áll, amelyek kamata rendszerint különbözik az aktuálisan fennálló hozamoktól.

— 455 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

zaadósság magas aránya játszotta a főszerepet. Szintén fontos szerepe volt annak, hogy 2012-ben (és csökkenő mértékben, de azt követően is) az adósság egy része még a válság alatt kibocsátott, magasabb kamatot fizető papírokból állt. A kritikus 2012-es év magas GDP-arányos bruttó kamatkiadásához jelentősen hozzájárulhatott a kirívóan magas reálkamat. 2011-ben a magyar gazdaságot a 14. helyre sorolták a legkockázatosabb országok rangsorában a pénzügyi rendszer sebezhetősége, ezen belül a magas külső adósság miatt. Míg azonban Magyarország a 14. e rangsorban, a reálkamat – tehát az alapkamat és az infláció különbsége – Magyarországon volt a legmagasabb a legkockázatosabb országok csoportjában. (17-5. ábra) 17-5. ábra. Reál kamatláb alakulása 2011-ben 4

−10

−12

Megjegyzés: 2011. év átlaga (alapkamat és éves infláció különbsége) Forrás: Bloomberg

— 456 —

Magyarország

−10 Chile

−8

Kolumbia

−8

Irak

−6

Malajzia

−6

Ukrajna

−4

Izrael

−4

Írország

−2

Egyiptom

−2

Spanyolország

Görögország

Portugália

Vietnam

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén

A 2011–2012-es külső adósság-fordulatot Magyarország úgy vitte tehát végbe, hogy közben a pénzügyileg legkockázatosabb országok közül a legmagasabb reálkamatot adta a pénzügyi befektetőknek. Ez volt az ára annak, hogy a pénzpiac végig bizalmat szavazott a magyar gazdaságpolitikának: a bírálatok ellenére rendre finanszírozták Magyarországot, mert megbízható adós volt, és közben magas reálkamatot fizetett a befektetőknek. A sikeres egyensúlyi fordulatnak köszönhetően az ország bruttó külső adósságának trendszerű csökkenése 2013-2019 között is folytatódott, amit támogatott, hogy a belső források egyre nagyobb szerepet kaptak az államadósság finanszírozásában. Az IMF-EU hitelek előtörlesztését és a lejáró külső adósság belső forrásokból történő finanszírozását a magánszektor állampapír-vásárlása tette lehetővé, amit 2014-től az MNB Önfinanszírozási programja is támogatott. Az uniós tagállamok között közepesen magas magyar bruttó adósság és közepesen magas bruttó államadósság mellett a magyar magánszektor GDP-arányos bruttó adósságállománya is közepes volt 2010-ben. Elsősorban tehát nem a magyar magánszektor eladósodása miatt vált Magyarország sebezhetővé, hanem az államháztartás eladósodása, illetve a magas külső eladósodottság miatt. A duális magyar gazdasági szerkezet miatt a hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalatok eladósodottsága nagyságrendileg kisebb arányú, mint a külföldi tulajdonú vállalkozásoké. A devizában történő nagyvállalati adósságfelvétel mögött jellemzően exportfedezet van, ezért a vállalati szektorban a háztartásokhoz képest kisebb volt az eladósodás negatív hatása.

— 457 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

17-6. ábra. Magánszektor GDP-arányos hiteltartozása 2012-ben 350

350 300

250

200

150

100

Litvánia Lettország Csehország Lengyelország Szlovákia Románia Németország Szlovénia Franciaország Észtország Olaszország Horvátország Ausztria Görögország Magyarország 2012 Bulgária Magyarország 2010 Belgium Finnország Málta Egyesült Királyság Spanyolország Svédország Portugália Hollandia Dánia Luxemburg Ciprus Írország

300

Forrás: Eurostat

A régiós országokhoz képest azonban magasabb volt a magyar magánszektor GDP-arányos bruttó adóssága, hiszen a román, szlovák, cseh és lengyel magánszektor GDP-arányos bruttó adóssága nagyjából a felét tette ki 2010-ben a magyar magánszektor 130% körüli rátájának. Magyarország a magánszektor GDP-arányos bruttó adóssága terén valójában az eurozóna déli szárnyához közelebb állt, mint régiós versenytársaihoz. A görög és olasz magánszektor GDP-arányos bruttó adóssága alig maradt el a magyartól, a máltai, spanyol, portugál és ciprusi ráta pedig lényegesen magasabb volt. (17-6. ábra)

Fordulat a nettó külső adósságban A bruttó külső adósság szintjénél az ország sebezhetősége szempontjából két másik tényező még fontosabb: a bruttó külső adósság devizaaránya és a nettó külső adósságállomány szintje. 2004-től a 2009-es válságig folyamatosan nőtt a nettó külső adósság Magyarországon, majd a vál— 458 —

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén

ság következtében kismértékben csökkent, de 2010 elejére már újból felfelé mutatott a trend. Markáns fordulat 2010 közepén következett be a nettó külső adósságban: lényegében a kormányváltással azonos pillanatban megindult Magyarország nettó külső adósságállományának folyamatos csökkenése, és ez a trend azóta is töretlenül tart. (17-7. ábra) Látható, hogy a 2004 és 2008 közötti időszakban a bankrendszer játszotta a főszerepet a nettó külső adósság felhalmozódásában. A bankrendszer továbbadta a felvett devizaforrásokat: a lakossági devizahitel-állomány felépülése áll döntő mértékben a bankrendszer felépülő nettó külső adósságállománya mögött. A háztartások tehát annyiban játszottak meghatározó szerepet ebben a folyamatban, hogy a számukra folyósított devizahitelekhez a bankrendszernek jelentős mértékű külső forrást kellett bevonnia. Aszimmetrikus volt a vállalatok nettó külső adósságállománynak felépülése: 10% körüli volt a GDP-arányos nettó külső adósságállomány-szintjük, majd a válságban romlott a pozíciójuk, és csak az egyensúlyi fordulat és a gazdasági stabilizáció időszakában, 2013–2014-ben csökkent újból 10% közelébe. 17-7. ábra. A GDP-arányos nettó külső adósság és tényezőinek alakulása 70

Bankrendszer Nettó külső adósság

Államháztartás

Forrás: MNB

— 459 —

Vállalat

2019

2018

−10

2017

0 2016

0 2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

−10

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

2010 közepén fordulat következett be Magyarország nettó külső eladósodásában, ezt követően folyamatosan és jelentős mértékben csökkent a GDP-arányos nettó külső eladósodottság, ezzel folyamatosan csökkent Magyarország sebezhetősége. Az ezt megelőző három csökkenési szakasz – 2006 végén, 2008 végén és 2009–2010 között – nem volt tartós: a GDP-arányos nettó külső adósságállomány meginduló csökkenése megállt, majd visszafordult, amiben az árfolyam gyengülése is szerepet játszott. A 2010-ben induló csökkenés töretlenül folytatódott: 2019 végére az ország nettó külső adóssága a GDP 10 százaléka alá mérséklődött, ami historikusan alacsony szintnek számít Magyarországon. A külső adósság, ezen belül is a sérülékenységben legnagyobb szerepet játszó nettó külső adósság felépítésében és leépítésében is a magyarországi bankrendszer játszotta a főszerepet. Míg 1998 és a 2000-es évek eleje között GDP-arányosan 5% szint körül ingadozott a bankszektor nettó külső adósságállománya, addig 2002 második felében már átlépte az 5%-os határt, és a lakossági devizahitelezés felfutásával párhuzamosan meredeken felfelé indult. A 2008-as pénzügyi válságig meredeken nőtt a magyar bankrendszer által használt külföldi, külső devizaforrások állománya. 2008-ra már a GDP 30%-át tette ki a magyarországi bankok nettó külső adósságállománya, majd erről a csúcspontról a válság hatására elindult lefelé: a hazai bankrendszer megkezdte a mérlegalkalmazkodást. Amilyen gyors volt a 2002 és 2008 közötti időszakban a magyar bankrendszer nettó külső adósságállományának felépülése, olyan gyorsan építették le a mérlegalkalmazkodás során a zömében külföldi tulajdonban álló nagybankok a magyar sérülékenységben vezető szerepet játszó külső devizaadósságukat. (17-8. ábra)

— 460 —

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén

17-8. ábra. A GDP-arányos nettó külső adósság alakulása szektorok szerint 35

35 30

−5

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Bankrendszer

Vállalat

Államháztartás

Forrás: MNB

A bankrendszer nettó külső adósságállományának felépülése mögött természetesen a háztartások főként ingatlanpiaci beruházásokra felvett devizahitel-állománya állt. Emellett az államadósság finanszírozásához és a hazai tulajdonú vállalkozások fejlesztési tevékenységéhez is felvett a bankrendszer külső devizahitelt. A válságot követően legnagyobb mértékben a háztartási devizahitel-állomány növekedése torpant meg, majd 2010-ben szűnt meg, de a többi szereplő is visszafogta a devizahitel-felvételt. A bankrendszer nettó külső adósságállománya 2013 után is az előző évek dinamikus csökkenéséhez hasonlóan mérséklődött, amihez hozzájárult a devizahitelek 2015-ös forintosítása is. Ennek eredményeként a bankszektor esetében 2016-ban már negatív nettó külső adósságállomány alakult ki, vagyis a szektor külföldi eszközei meghaladták a külföldi tartozásait.

— 461 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Az államháztartás nettó külső adósságállományának a felépülése is hasonló trendet követett a 2000-es évek elejétől, azonban itt nem hozott trendfordulót a 2008-as pénzügyi válság. A 2006. szeptember 1-jétől indított első egyensúlyi helyreállítási kísérlet során először csökkent az államháztartás nettó külső adósságállománya, azonban 2008 elején újból növekvő pályára állt. A növekedés az IMF–EU hitel felvételével vett hatalmas lendületet, hogy aztán az árfolyamválság miatti leértékelődés is nagyot dobjon rajta. Egészen a 2012-es fordulatig a trendvonal továbbra is felívelő volt. 2012-ben következett be a külső adósságban szintén jelentős szerepet játszó államháztartás belső fordulata, mert 2012-ben már megtört a korábbi nettó külső államadósság bővülése: csökkent a magyar állam külső eladósodása. Ez a 2012-es megváltozott államadósság-finanszírozási stratégiának volt köszönhető: a 2012-ben lejáró mintegy 4,8 milliárd eurós devizaadósság62 megújítását kizárólag forintból fedezte a kormány. A 2004 és 2014 közötti első uniós évtized, sőt a 2000-es évek elejétől látható időszak egészét meghatározta a hazai bankrendszer külső forrásfelvétele. A háztartások, az államháztartás és a vállalati szektor hasonló eladósodási pályán mozgott, mint a bankszektor, mégis a bankszektor mutatta messze a legnagyobb külső forrásfelvételt, majd a külső nettó devizaállomány leépítését. Miután mindhárom gazdasági szereplő – az államháztartás, a vállalati szektor és bankszektor által finanszírozott háztartások – külső forrásokból finanszírozta fenntarthatatlan működését, ezért felvetődik a kérdés: forintforrásokból felépült volna hasonló adósság? Belső forrásokból egy egyensúlyi pályán mozgó, nem mesterséges konjunktúrát eredményező hitelezést lehetett volna-e finanszírozni Magyarországon?

2 012-ben az adósságkezelő egy 1 milliárd euro és egy 45 milliárd japán jen értékű devizakötvényt törlesztett, valamint az IMF által nyújtott devizahitelekből 2,9 milliárd SDR összegű hitel törlesztése valósult meg, ezen felül kisebb összegű törlesztésekre is sor került nemzetközi beruházási bankok irányába. Forrás: ÁKK (2013).

— 462 —

17. fejezet

Fordulat a külső adósság terén

1998 és 2002 között egyensúlyőrző növekedési pályán volt a magyar gazdaság. Az akkori közgazdasági feltételek közepette egyensúlyi költségvetés alakult ki, mert 4% körüli államháztartási hiányszint mellett is csökkent a GDP-arányos magyar államadósság. Tartós volt a gazdasági növekedés, mert csökkent az államadósság, egyensúlyi szintet mutatott az államháztartási deficit és bővült a foglalkoztatás. Az 1998 és 2002 közötti 240 ezer új munkahely azt jelentette, hogy záródik a rés a nemzetközileg kirívóan alacsony magyar foglalkoztatási ráta és az európai integrációba már akkor belépett gazdaságok foglalkoztatási szintjei között. A munkaerőpiaci egyensúlytalanságok mérséklődését jelezte minden foglalkoztatási és munkanélküliséggel kapcsolatos mutató, tehát hosszú távon reálisan lehetett haladni az egyensúlyőrző növekedési pályán. Ezt törte meg 2002 közepén a negatív gazdaságpolitikai fordulat, mert folyamatosan az egyensúlyi államháztartási hiányszintet meghaladó deficitet engedett, ebből következően visszafordította a GDP-arányos államadósság csökkenő trendjét. A mesterséges gazdasági konjunktúrát az állam tehát új eladósodással fűtötte valamennyi hazai gazdasági szektorban. Ha folytatódik 2002 közepén a korábbi egyensúlyőrző növekedési pálya, akkor a hazai források – lakossági és vállalati megtakarítások, bankrendszer hazai forrásai – elegendőek lettek volna a hazai gazdasági szereplők finanszírozásához, mert az 1998 és 2002 közötti egészséges gazdaságpolitikai pálya egészséges szerkezetének finanszírozásához is elegendők voltak. Ha az 1998 és 2002 közötti trendekben, ezen belül a három gazdasági szereplő hitelfelvételi szerkezetében nem történik negatív fordulat, nincs váltás a forint- és devizahitel arányában, akkor ezt később sem kellett volna megtenni, hiszen az uniós csatlakozás új, vissza nem térítendő fejlesztési forrásokat hozott a magyar gazdaságnak. 2001–2002 között azonban valóban megfigyelhető volt egy kismértékű váltás az államháztartás és a bankszektor nettó külső adósságállományának alakulásában, azonban az még nem volt trendváltás, így könnyen korrigálható lett volna. A 2002–2010 közötti gazdaságpoliti— 463 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

ka a külső eladósítást választotta egyrészt az állam számára, de ebbe az irányba terelte a vállalati szektort is, és kifejezetten erre irányította a háztartásokat, családokat. A magyar állam nem szabályozott ott és akkor, amikor a pénzügyi szabályzás eszközeivel korlátoznia kellett volna a piaci szereplők külső eladósodását. Nem csupán az önszabályzó piac neoliberális tévhite játszott ebben szerepet, hanem az állam érdekeltsége is. A háztartások és a vállalati szektor által felvett forint- és devizahitelek költségvetési többletbevétellel jártak, és enyhítették az államháztartás hibás politikájának a terheit. Ha a háztartások és a vállalati szektor együtt nem vettek volna részt 2002–2010 között a nagy külső eladósodásban, akkor az államháztartás végig két számjegyű hiányt mutatott volna: már a 2008-as pénzügyi válság előtt magyar pénzügyi csőd következett volna be. Amikor a hibás gazdaságpolitika megengedte az állam eladósodását, ezen belül a külső adósságállomány felépülését, akkor arról is döntött, hogy fenntarthatatlan deficitszintet enged meg, mert a folyamatosan emelkedő államadósság terhe is folyamatosan emelkedett. E két döntés után már kénytelen volt meghozni egy harmadikat: elengedni a háztartások és a vállalati szektor hitelállományának felépítését, mert ebből a hitelforrásból költségvetési többletbevételre tett szert, ami enyhítette és halasztotta az államháztartás fenntarthatatlan helyzetének felismerését és megoldását.

— 464 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése Magyarország másfél század során többször is eladósodott. Az ország külső adósságán belül is minden esetben a külső államadósság jelentette a legnagyobb terhet. Közgazdasági szempontból az államadósság sajátossága, hogy az adósnak (az államnak) csekély a saját jövedelme. A törlesztések forrása valójában a másik két szektortól adó formájában elvont jövedelem. Az állam eladósodása közvetve minden esetben a gazdasági szereplőket terheli, szemben a vállalkozások és háztartások eladósodásával, amelyek maguk viselik a terheket. Az állam eladósodásának terhe először rejtve jelentkezik, majd később válik nyílttá. Időben széthúzva jelent egyre nagyobb terhet a gazdasági szereplők számára, ahogy évről évre emelkedik az államadósság adósságszolgálata: a kamat és a törlesztés. Az államadósság sajátos jellemzői következtében a gazdaság szereplői először nem is érzékelik, ha az állam elindul az újabb eladósodás felé. Még nem látják, hogy egy adott év államháztartási hiánya hogyan jár újabb állami hitelfelvétellel, tehát új eladósodással, sőt először a gazdasági szereplők az új eladósodás pozitív hatásait érzékelik. A nagyobb költségvetési deficit nagyobb állami költekezést, fiskális impulzust jelent, ez közvetlen és közvetett hatásokon keresztül nagyobb keresletet támaszt a piacon. A magasabb kereslettel szemben magasabb kínálatot állítanak a gazdasági szereplők: az állami költekezés először jót tesz a gazdasági növekedésnek. Az eladósodási pályára álló gazdaságban azonban néhány év múlva már jelentkeznek a negatív hatások, a magasabb államadósság miatt nő az adósságszolgálat, ezen belül a kamatkiadás. Az állam ezt vagy újabb eladósodással fedezi, és akkor adósságspirálba kerül, vagy emeli az adókat, és akkor a gazdasági szereplők körében csökkenti a vásárlóerőt. — 465 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Az 1990 és 2010 közötti átmeneti két évtizedben sajátos mintát követ a magyar állam eladósodása. 1990 és 1993 között a sokkterápiával történő piacgazdasági átmenet tartósan magas költségvetési hiányokat hozott, mert elmaradtak a megszűnő állami vállalatok és munkahelyek befizetései. A költségvetés kiadási oldala nem volt olyan mértékben csökkenthető, mint ahogy elmaradtak a korábbi bevételei: nőtt a hiány, emelkedett az államadósság. A gazdasági visszaesés is emelte az államadósság-rátát. Az 1990-es évtized közepén a Bokros-program keretében végrehajtott nagy privatizációk bevételeit az állam a korábban felhalmozott adósságállomány csökkentésére fordította, ezzel megindította az államadósság csökkenési folyamatát. 1994 és 1998 között döntően a privatizációs bevételekkel csökkentette az állam a felhalmozott adósságot, de 1998 és 2002 közepe között az államadósság csökkenését már nem privatizációs bevételek, hanem egy egészséges szerkezetű költségvetési gazdálkodás segítette. Az akkori makrogazdasági feltételek közötti 4% körüli államháztartási deficit egyensúlyi hiánynak bizonyult, mert ilyen deficit mellett is egészen 2002 közepéig csökkent a GDP-arányos államadósság, tehát az államadósság-ráta. (18-1. ábra) A kormányváltást követően, 2002 közepén végrehajtott hibás gazdaságpolitikai fordulat következtében újból növekedési pályára áll az államadósság, és egészen 2010–2011-ig folyamatosan emelkedik. Már 1994 és 1998 között is döntően csak a privatizációs bevételeknek köszönhetően csökkent a magyar államadósság, de a későbbi balliberális kormányok 2002 és 2010 között már nem számíthattak hasonló nagyságrendben privatizációs bevételre. Bár 2002 és 2010 között is jelentős privatizációs bevételek folynak be a költségvetésbe – például a Mol állami tulajdonrésze, a MÁV-Cargo, a ferihegyi repülőtér értékesítéséből –, de ezeket már nem az államadósság csökkentésére, hanem folyó finanszírozásra fordítják.

— 466 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

18-1. ábra. Az államháztartás GDP-arányos bruttó konszolidált adóssága és az árfolyam alakulása 100

Forint

350 300

250

200

150

100

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Bruttó konszolidált adósság Euro/ECU éves átlagos árfolyama (jobb tengely) Forrás: MNB, Eurostat

A GDP-arányos államadósságszint emelkedését vagy mérséklődését a forint árfolyamának alakulása jelentősen befolyásolja, de trendszerűen az államháztartás hiányának egyensúlyi szintektől történő eltérései határozzák meg az államadósság alakulásának trendjét adott gazdasági növekedés és hozamkörnyezet mellett. Gazdaságtörténeti horizonton az árfolyam-ingadozások kiszűrése után már az államháztartási hiányok egyensúlyi, illetve egyensúlyi szinttől eltérő alakulása határozza meg az államadósság trendvonalát. Még pontosabb képet kapunk a magyar államadósság egyik legsajátosabb vonásáról – arról tehát, hogy alakulása döntően a politikai ciklusoktól és az alkalmazott gazdaságpolitikából következik – akkor, ha az 1998 és 2018 közötti öt politikai ciklust elemezzünk a GDP-arányos államadósság alakulása terén. Az 1998 és 2002 közepe közötti politikai ciklusban először szinten marad, majd csökken az államadósság-ráta. Ebben nem játszott szerepet privatizációs bevétel. Az adósság-ráta csök— 467 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

kenése az árfolyamhatások mellett döntően a helyes gazdaságpolitikának, a foglalkoztatást és növekedést középpontba állító gazdasági pályának volt köszönhető. Az egyensúlyi szintet elérő, 4% körüli államháztartási hiány mellett is csökkent az államadósság-ráta. (18-2. ábra) 18-2. ábra. Az államadósság-ráta alakulása az egyes kormányzati ciklusok alatt 85

85 80

80 1. Orbánkormány

MedgyessyGyurcsánykormány

75 2. Orbánkormány

70 3. Orbánkormány

65 60

GyurcsányBajnaikormány

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

45 2000

45 1999

1998

Forrás: AMECO

Ezzel szemben a 2002 és 2006 közötti új politikai ciklusban már jelentős mértékben emelkedik az államadósság-ráta: a 2002 közepén mért 53%ról 2006 közepére már 67%-on áll Magyarország államadósság-rátája. Ebben a politikai ciklusban még számottevő privatizációs bevételek is befolytak a költségvetésbe, enélkül még jelentősebb mértékben emelkedett volna az adósságráta. Ez egyértelműen a hibás gazdaságpolitikából, az államháztartás egyensúlyi szintjét messze meghaladó deficitekből adódik. Az árfolyamhatásokat és a privatizációs bevételeket kiszűrve a 2002 és 2006 közötti politikai ciklus felelőtlen költségvetési politikája okozta az újabb eladósodást.

— 468 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

Hasonlóan gyors eladósodás történik a 2006 és 2010 közötti időszakban. Ez két részre oszlik: a 2006 és 2008 közötti államadósságráta-emelkedésre, és a 2008–2010 közötti, már a közel 20 milliárd eurós IMF–EU hitelkeretet is magában foglaló szakaszra. 2010 közepén így már 83,5%-ra ugrott a GDP-arányos magyar államadósság, ezzel Magyarországon 2010 közepén reális fenyegetéssé vált az adósságválság. A 2010 és 2014 közötti államháztartási konszolidáció és gazdasági stabilizáció egyik legnagyobb eredménye, hogy az örökölt 84%-os GDP-arányos államadósságszintről sikerült 80% alá csökkenteni az államadósság-rátát már a ciklus második felére. Ezt követően, 2014 és 2018 között tovább csökkent, 2018 végén 70,2%-on állt a GDP-arányos államadósság. Mindemellett javult az államadósság szerkezete is az ezt célzó gazdaságpolitikai intézkedéseknek, köztük a jegybank Önfinanszírozási programjának köszönhetően. 2018-ra a központi államadósság devizaaránya 20% közelébe mérséklődött. A csökkenő devizaadósság hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítőnél a befektetésre ajánlott kategóriába kerüljön.

Az eladósodás rejtett terhei Magyarország esetében az államadósság egészen különös helyet foglal el az 1990 utáni 25 éves gazdaságtörténeti szakaszban. 1990-ben mintegy 22 milliárd dolláros államadósságot örökölt Magyarország a korábbi rendszertől, ez a régiós versenytársak államadósságszintjéhez képest lényegesen magasabb volt. Magyarország ezért a piaci átmenet indulásakor már jelentős versenyhátrányba került a térség hasonlóan átalakuló gazdaságaihoz képest, mert a magas államadósságszint egyszerre jelentett a magas kamatkiadásokon keresztül nyomást az államháztartásra, és a magas államadósság-ráta sebezhetővé tette a pénzpiacokon keresztül Magyarországot. A cseh és szlovák, valamint román, horvát és szlovén államadósságszintekhez képest a magyar államadósság-ráta — 469 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

lényegesen magasabb volt a piacgazdasági átmenet pillanatában, és a sokkterápiás piaci átmenet következtében ez a GDP 90%-ára emelkedett az 1990-es évek elején. (18-3. ábra) Szoros összefüggés áll fenn a piacgazdasági átmenet elején a régióban legmagasabb magyar államadósság-ráta és a sokkterápiás piaci átmenet között. Magyarország nem csupán pénzügyileg került a legsebezhetőbb pozícióba a térség országai közül az örökölt 22 milliárd dollár körüli államadósságszint miatt, hanem gyenge alkupozícióba is került a Nemzetközi Valutaalappal és más nemzetközi intézményekkel szemben. A Nemzetközi Valutaalap már 1990-en őszén azt közölte Magyarországgal, hogy egy gyors és – mai szóhasználattal – neoliberális piaci átmenetet kíván látni a magyar gazdaság esetében. Ezzel szemben a lengyel és először csehszlovák, majd cseh és szlovák piaci átmenet nem sokkterápiával, hanem egy fokozatos átmenetet irányító gazdaságpolitikával történt. 18-3. ábra. Örökölt államadósság 1990-ben a GDP arányában 70

A GDP százalékában

Lengyelország

Magyarország

Szlovákia

Szlovénia

Csehország

Románia

Megjegyzés: Szlovákia esetében 1992-es, Csehország és Szlovénia esetében 1993-as adatok. Forrás: IMF, MNB

— 470 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

A régiós tagállamok által követett piacgazdasági átmenet, fokozatos és sokkterápiás átmenet, valamint az örökölt államadósságszintek között szoros a kapcsolat: sokkterápiára a magas államadósság-ráta kényszerített, az alacsony államadósság-ráta fokozatos átmenetet engedett meg. Ráadásul Lengyelország államadósságának jelentős részét elengedték, és egyéb könnyítési programokat is bevezettek, a többi régiós versenytárs államadósságszintje pedig eleve lényegesen alatta maradt a magas magyar államadósság-rátának. Az államadósság tényleges terhe Magyarország esetében lényegesen magasabb, mint az általánosan használt GDP-arányos teher: a magyar gazdaságban a ténylegesen felhasználható jövedelmekhez mérve mintegy 4 százalékponttal volt magasabb az államadósság 2010-ben, mint a kimutatott államadósság-ráta. Ennek oka a bruttó hazai termék (GDP) és a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) közötti jelentős különbség. A magyar gazdaságból kiáramló és a magyar gazdaságba beáramló jövedelmek egyenlegét mérő bruttó nemzeti jövedelem lényegesen megbízhatóbb mérőeszköz, mint a bruttó hazai termék, mert azt is figyelembe veszi, hogy a Magyarországon megtermelt jövedelmek egy részét a jövedelemtulajdonosok kiutalják a cégcsoportból és az országból. Miközben az államadósság nem a megtermelt értékből, hanem a rendelkezésre álló jövedelemből törleszthető, addig az államadósság törlesztéséhez és a kamatok fizetéséhez felhasználható jövedelmek egy részét a jövedelemtulajdonosok profittranszfer keretében kiutalják az országból, ezért Magyarország esetében az államadósság tényleges terhe lényegesen magasabb, mint azt az általános mérés mutatja. (18-4. ábra)

— 471 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

18-4. ábra. Az államadósság a GDP és GNI arányában 90

90 85

50 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Államadósság/GNI

Államadósság/GDP

Forrás: Eurostat

Az 1990-es évek közepén, tehát a piacgazdasági átmenetre használt sokkterápia döntő félévtizedes szakaszában még kisebb különbség volt a GDP és a GNI között, majd a hibás gazdaságpolitika, a magas külső adósság és a külföldi vállalatok nagymértékű profitrepatriálása következtében nyílt a rés a mutatók között. 1998 és 2002 között már kissé záródik a rés, majd a 2002 közepétől érvényesülő hibás gazdaságpolitika folyamatosan magasabb GDP–GNI rést alakít ki. A 2002 utáni újabb eladósodás a gazdaság valamennyi szereplője részéről, különösen az állam újabb eladósodása a külső finanszírozók felé azt eredményezi, hogy jelentősen nő a pénzügyi rendszeren keresztüli kamatfizetés és profit-hazautalás a magyar gazdaságból. A devizahitel-állomány felépülése az államnál, a háztartásoknál és a vállalati szektorban egyaránt azzal a következménnyel járt, hogy a kamatokat a külföldi hitelezőknek kellett fizetni, ezért romlott a folyó fizetési mérlegen belül a jövedelemegyenleg. Minél magasabb az — 472 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

államadósságon belül a külső (alapvetően devizában felvett) adósság, annál nagyobb nyomás nehezedik a jövedelemegyenlegre, ezen keresztül a folyó fizetési mérlegre. (18-5. ábra) A 2002 és 2010 közötti újabb eladósodás egyik rejtett további terhe, hogy a devizaadósságok növekvő volumene és aránya következtében nő a GDP–GNI-rés. Ez nemcsak abból fakadt, hogy a növekvő adósság után egyre több kamatot fizettek a magyar gazdasági szereplők külföldre, hanem abból is, hogy a pénzintézetek a devizahiteleken keresztül elért profitjuk nagyobb részét a válság előtt kiutalták az országból. Az állam újabb eladósodása tehát 2002 után egyrészt a GDP–GNI-rés miatt jelent a kimutatottnál is lényegesen magasabb terhet, másrészt az államadósságon belül a külföldi befektetők és hitelezők részarányának emelkedése a jövedelemmérleg romlásán keresztül növelte a folyó fizetési mérleg hiányát. 18-5. ábra. A GDP-arányos folyó fizetési mérleg és a finanszírozási képesség alakulása %

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10

Áru és szolgáltatás egyenlege Transzferegyenleg Külső finanszírozási képesség Forrás: MNB

— 473 —

14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10

Jövedelemegyenleg Folyó fizetési mérleg egyenlege

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

Trendforduló az államadósság-ráta terén Gazdaságtörténeti példák jelzik, ha egy hosszú ideig negatívan alakuló makrogazdasági mutató esetében pozitív fordulat következik be, akkor ez hirtelen, törésszerű. A gazdaságtörténeti példák azt is alátámasztják, hogy a negatív fordulatok ezzel szemben inkább rejtve, hosszabb időszakban következnek be. Egy ország, egy gazdaság, egy cég, egy család esetében a hosszú távon jelentős negatív veszteséggel járó folyamatok kezdetben még nem jelentenek olyan veszélyt és terhet, amely kezelést igényelne. Éppen ez a kockázatuk a negatív makrogazdasági fordulatoknak, hogy az elején még többet hoznak, mint visznek, és vonzóak a rövid távú haszon szempontjából. A devizahitelezés elengedése a háztartások és üzleti szektor szempontjából 2002 után eleinte javította a gazdasági szereplők hitelfelvételi lehetőségeit, a gazdasági növekedésben ugyanakkor a kockázatok és terhek rejtve maradtak egészen a svájci frankban történő eladósodásba beépülő kockázat realizálásáig, a 2008 őszén bekövetkezett globális pénzügyi válságig. Hasonló módon 1–2 év magasabb államháztartási deficitje, az ennek következtében kissé emelkedő államadósság-ráta, sőt ennek nagyobb külső finanszírozási aránya sem jelent még azonnal felismerhető kockázatot és veszélyt. Azonban, ha nem kivétel lesz, hanem szabály a felelőtlen költségvetési politika, az már középtávon negatív makrogazdasági fordulatot okoz, és újabb állami eladósodással jár. Ezzel szemben egy negatív makrogazdasági trend megtörése nem lehetséges elnyújtottan, több éven keresztül: szükséges egy gazdaságtörténeti pillanat, egy legfeljebb 6–12 hónapos időszak, amikor a trendforduló megtörténik. Ilyen volt a lakossági devizahitelezés kvázi leállítása 2010 közepén, majd a végtörlesztés és az árfolyamgát konstrukciók bevezetése. Újabb döntő „pillanat” a devizahitelek kivezetése és a forintosítás 2014–2015-ben.

— 474 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

A lakossági devizahitelezés trendfordulóját egyetlen nap hozta el: az a jogszabályváltozás, amikor 2010 közepén az új kormány lényegében betiltotta a lakossági devizahitelezést. Abban a pillanatban nem folytatódhatott a lakossági devizahitel-állomány felépülése, majd a végtörlesztéssel és az árfolyamgát konstrukciókkal erősödött a trendváltás, amire a pontot a devizahitelek kivezetése tette fel 2014–2015-ben. Hasonló mintázatot mutat a magyar államadósság-ráta trendfordulója 2010 után. 2010 második negyedében megindul az államadósság-ráta csökkenő trendje, de ez 2010 negyedik negyedében megfordul, és újra felfelé kanyarodik. 2010 második fele még nem hoz trendváltást a magyar államadósság-rátában. Majd 2011 második negyedében hirtelen zuhan a GDP-arányos magyar államadósság annak köszönhetően, hogy a kormány korábbi döntése nyomán megszűnik a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer, és a korábbi nyugdíjpénztári tagok 97%-a visszaviszi a korábban felhalmozott vagyonát az állami nyugdíjrendszerbe. Ez a – kifizetendő reálhozammal együtt – csaknem 3000 milliárd forintos vagyon önmagában és automatikusan nem hozott volna trendfordulót az államadósság-rátában, ehhez a felelős költségvetési politika is kellett. 2011-ben egyszeri tényezőként viszont jelentős hatással volt az adósságrátára, hogy a kormány ebből a vagyonból mintegy 1400 milliárd forintnyi állampapír-állományt vont be. Ezzel egy gazdaságtörténeti pillanatban 1400 milliárd forinttal csökkent a magyar államadósság, 2011 közepére a korábbi 82%-ról 77,5%ra mérséklődött a GDP-arányos magyar államadósság. 2011 második felében az árfolyamgyengülés hatására, az államadósság magas devizaaránya miatt rövid ideig újból a korábbi szintre emelkedett az államadósság-ráta, de ezt követően újból visszaállt a süllyedő trendvonalra, ahonnan már nem fordult vissza. (18-6. ábra)

— 475 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

18-6. ábra. Az államháztartás bruttó („maastrichti”) adóssága a GDP arányában 100

A GDP százalékában

Az államadósság százalékában

100

Államadósság

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Devizaadósság részaránya (jobb tengely)

Forrás: MNB

Az 1400 milliárd forintnyi állampapír-állomány bevonása nélkül aligha következik be trendváltás az államadósság-rátában a 2010 és 2014 közötti konszolidációs szakaszban. Az államadósság-rátában végbemenő trendforduló segítette a konszolidációt és stabilizációt, mert mérsékelte a költségvetés kamatkiadásait és növelte a bevételeit. A magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása tette lehetővé az államadósság-ráta trendfordulóját, és a korábban a magánnyugdíjpénztárakba áramló járulékbevételek becsatornázásával évente 300-400 milliárd forinttal magasabb bevételt hozott a költségvetésnek. A magánnyugdíjrendszer átalakítása nélkül igen nehéz lett volna a 2010–2014 közötti konszolidáció. Sikeres államháztartási konszolidáció nélkül reménytelen lett volna a gazdasági stabilizáció, mert 3% feletti államháztartási hiány és folyamatosan emel-

— 476 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

kedő államadósság-ráta esetén romlott volna a magyar államadósság pénzpiaci finanszírozásának esélye. Egyetlen lehetőség maradt volna: egy újabb IMF–EU-megállapodás. Ez újabb növekedési és foglalkoztatási áldozattal járt volna, ahogy a többi, IMF-programban részt vevő ország esetén, ami egyaránt esélytelenné tette volna a konszolidációt és a stabilizációt. Az államadósság-ráta terén elért pozitív trendforduló tartósnak bizonyult, ez egészen kivételes teljesítmény az uniós tagországok körében. Mindösszesen 7 tagállam volt képes arra, hogy a 2011–2014 közötti időszakban mérsékelje GDP-arányos államadósságát. A dán, lett és lengyel államadósság-ráta mérséklődése ráadásul lényegesen kisebb GDP-arányos államadósságszintek mellett, valamint finanszírozási szempontból nagyságrendileg kedvezőbb kiinduló helyzetből történt meg. Az eurozóna tagállamai közül Németországnak, Írországnak, valamint Máltának sikerült még ebben a négyéves szakaszban csökkentenie a GDP-arányos államadósság-rátát. Ezzel szemben az eurozóna egésze a GDP körülbelül 7%-ával növelte államadósság-rátáját. Az eurozóna déli csoportja szinte reménytelen helyzetbe került: ebben a csoportban az államadósság-ráta 15–30 százalékponttal nőtt, Görögország kivételével, ahol nőtt ugyan, de kisebb mértékben. (18-7. ábra)

— 477 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

18-7. ábra. A GDP arányos államadósság változása 2011 és 2014 között −10

Százalékpont

−10

Százalékpont

Málta Írország Németország Magyarország Lengyelország Lettország Dánia Ausztria Csehország Litvánia Belgium Luxemburg Észtország Románia Nagy-Britannia Hollandia EU28 Euróövezet Görögország Franciaország Svédország Szlovákia Finnország Bulgária Olaszország Portugália Spanyolország Szlovénia Ciprus

Megjegyzés: Írország és Málta esetében részben módszertani változás okozza a vizsgált időszakban az államadósság-ráta nagymértékű csökkenését. Forrás: AMECO

Régiónkban is kiemelkedik a 2011–2014 közötti államadósságráta-csökkentés, mert a szlovén, szlovák gazdaság esetében jelentős mértékben, de még a cseh gazdaságban is nőtt a GDP-arányos államadósság, bár jobb helyzetből indultak. Az államadósság-ráta terén Magyarország mérsékelte versenyhátrányát a régióban, ebben döntő szerepe van a 2011-ben gazdaságtörténeti horizonton egy pillanat alatt végrehajtott trendfordulónak. Bár a korábbi negatív gazdaságpolitikai fordulatok során elromló makrogazdasági mutatók terén Magyarország 2010 és 2014 között jelentős pozitív fordulatot ért el, de a 2002 és 2010 között felhalmozott régiós versenyhátrányokat csak részben sikerült mérsékelni. A lakossági de— 478 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

vizahitel-állományhoz hasonlóan a 2010 és 2014 közötti konszolidációs időszakban mindvégig versenyhátrányt okozott Magyarországnak a magas államadósságszint és annak kedvezőtlen finanszírozási szerkezete. A magas nettó külső adósság olyan örökölt versenyhátrány volt, amelynél a trendforduló ugyan a válság hatására megtörtént 2008-ban – ezt követően meredeken csökken Magyarország nettó külső adósságállománya –, azonban az örökölt teher még hosszú évekig pénzügyi kockázatot jelent az országnak, miáltal versenyhátrányt a régióban.

Államadósságráta-fordulat helyes gazdaságpolitikával A 2008 és 2014 közötti időszakban hét uniós tagállam követett a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás szerint hagyományos konszolidációs gazdaságpolitikát. A 2008 és 2010 közötti időszakban vala mennyi, IMF-programban részt vevő országnál nőtt a GDP-arányos államadósság. A 2010 és 2014 közötti időszakban Magyarország kilépett az IMF-programból, a többi ország közül azonban mindösszesen Lettországban sikerült csökkenteni az államadósság-rátát, a többi, IMF-programban részt vevő uniós tagállam esetében tovább nőtt a GDP-arányos államadósság. Ciprus és Portugália esetén a 2010–2014 közötti szakaszban lényegesen jobban nőtt az államadósság-ráta, mint a 2008–2010 közötti szakaszban. Lettország kivételével a többi IMF-programország nem volt képes az államadósság-ráta csökkentésére, miközben valamennyi ország az IMF által meghatározott, alapvetően megszorító gazdaságpolitikát követte. (18-8. ábra) Ennek alapján Lettországot tekinthetjük kivételnek, a többi országot a szabálynak. IMF-programországként, megszorító gazdaságpolitikával nem lehet megállítani a GDP-arányos államadósság emelkedését, nem lehet trendfordulót elérni az államadósság-rátában és nem lehet a GDP-arányos államadósságot folyamatosan csökkenő pályára állítani: erre a hagyományos gazdaságpolitika nem képes. A hagyományos gazdaságpolitika keretei között ugyanis minden, IMF-programban részt vevő és államháztartási konszolidációra kényszerülő ország növekedési — 479 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

és foglalkoztatási áldozatot hozott, ezért 2014-ig nem volt képes elérni a 3% alatti GDP-arányos hiányt, az egyensúlyi deficit hiányában pedig tovább nőtt az államadósság-ráta. Bár valamennyi ország megkésve ugyan, de képes volt javítani a költségvetési pozícióját, jelentős reálgazdasági árat fizetve. A 2010 és 2014 közötti időszakban megfigyelt kismértékű egyensúlyjavulás még nem volt elegendő az államadósság-ráta emelkedésének megállítására. 18-8. ábra. A GDP-arányos államadósság változása az IMFprogramországokban 60

Százalékpont

2008−2010

2010−2014

Lettország

Magyarország

Románia

−30

Írország

−30

Görögország

−20 Portugália

−10

−20 Ciprus

−10

2010−2019

Megjegyzés: Írország esetében részben módszertani változás okozza a vizsgált időszakban az államadósság-ráta nagymértékű csökkenését. Forrás: AMECO

A régióban a lengyel mellett a magyar államadósság-ráta csökkent a 2010 és 2014 közötti időszakban. A legnagyobb mértékben a szlovén államadósság-ráta ugrott meg, Szlovénia ebben az időszakban került kevés híján adósságválságba a hazai (állami) tulajdonú bankrendszer támogatásához nyújtott állami segítség következtében. 2010 és 2014 — 480 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

között jelentős mértékben nőtt a szlovák és a cseh államadósság-ráta, az 5 és 15% közötti GDP-arányos államadósság-emelkedés ugyan még nem jelentett versenyhátrányt e két gazdaság számára, hiszen még így is lényegesen kisebb volt az államadósságszintjük az eurozóna átlagánál, valamint a magyar államadósság-rátánál. (18-9. ábra) 2014 és 2019 között a régió országaiban csökkent az államadósság-ráta és 2019-re már a cseh, a lengyel és az osztrák GDP-arányos államadósság is a 2010-es értékek alá mérséklődött, ugyanakkor egyedül Magyarországon mérséklődött a 2008-as szint alá. A régió országai a magyartól eltérő gazdaságpolitikát követtek a 2010 és 2014 közötti időszakban. Egyik országban sem – itt később Szlovénia kivétel – lépett fel azonnali költségvetési konszolidációs és gazdasági stabilizációs kényszer, ezért ezek az országok folytatták korábban bevált gazdaságpolitikájukat. Érdekes azonban, hogy a térség új uniós tagállamai, Szlovákia és Szlovénia mutatják a legrosszabb teljesítményt az államadósság-ráta alakulásában a 2010 és 2014 közötti időszakban: az új tagállamok közül a térségből e két gazdaság csatlakozott az eurozónához. Az eurozóna tagjaként jelentős mértékben az Európai Unió és az Európai Központi Bank politikájának rendelik alá saját gazdaságpolitikájukat. Ausztria ugyan eurozónatag, azonban a meghatározó makrogazdasági mutatók terén jobban hasonlít Németországra, Svájcra és a skandináv gazdaságokra, mint a régióra, ráadásul az osztrák gazdaság esetében sem lépett fel ebben az időszakban azonnali pénzügyi konszolidációs és gazdasági stabilizációs igény.

— 481 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

18-9. ábra. A GDP-arányos államadósság változása a V6 országokban 50

Százalékpont

2010−2014

Szlovénia

Szlovákia

Csehország

−20 Ausztria

−20 Lengyelország

−10

Magyarország

−10

2010−2019

Forrás: AMECO

Egyedül a magyar gazdaságpolitika tért el a térség gazdaságpolitikáitól, különösen az eurozónához tartozó régiós tagállamok gazdaságpolitikájától. Éppen ennek az eltérésnek köszönhető az eltérő teljesítmény: az önálló és nem hagyományos magyar gazdaságpolitika sikert ért el az államadósság-ráta trendfordulójában és csökkentésében. Ugyanakkor az eurozónához tartozó három régiós tagállam, valamint az alacsonyabb adósságszinttel rendelkező Csehországban a válság óta nőtt a GDP-arányos államadósság. Hagyományos gazdaságpolitikával nem lehetett, nem hagyományos gazdaságpolitikával trendfordulót lehetett elérni a GDP-arányos államadósságban a 2010 és 2014 közötti időszakban a kelet-közép-európai régióban.

— 482 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

18-10. ábra. A GDP-arányos bruttó államadósság alakulása Magyarországon és a Club Med országokban 180

% 181,2

180

Magyarország Portugália

Görögország Spanyolország

2019

2018

2017

100

2016

100

2015

120

2014

120

2013

140

2012

140

2011

160

2010

160

Olaszország

Forrás: AMECO

Még meggyőzőbb a magyar államadósság-ráta terén elért trendforduló az eurozóna déli országcsoportjával való összehasonlításban. A 2010 és 2014 közötti időszakban egyetlen déli eurozóna-gazdaság sem volt képes pozitív trendfordulóra az államadósság-ráta terén, sőt minden országban jelentősen nőtt a GDP-arányos államadósság. A görög állam adósság-ráta ebben az időszakban 146%-ról csaknem 180%-ra nőtt, a portugál államadósság-ráta 100% közeléből 130% közelébe emelkedett, a spanyol államadósság-ráta 60% közeléből 96%-ra nőtt, és még a magas szintről induló olasz államadósság-ráta is 120% közeléből 130% fölé emelkedett a 2010 és 2014 közötti időszakban. Ezzel szemben az államadósság-ráta trendfordulóját követően a magyar államadósság a 2010 év végén mért 80,6%-os szintről csökkent, majd a 2011-es enyhe emelkedést követően minden év végén az induló szintnél kisebb mértéket mutatott (18-10. ábra). Az évtized végére némileg csökkent a GDP-arányos államadósság mutató az eurozóna déli országaiban is, — 483 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

ugyanakkor a görög államadósság-ráta az Európai Unión belül is kiemelkedően magas, 176%-on állt 2019. év végén. 18-11. ábra. A GDP-arányos államadósság változása Magyarországon és Európában 10

Százalékpont

−5

−10

−15

Magyarország

EU28 2010−2014

Eurozóna

−15

2010−2019

Forrás: Eurostat, AMECO

Ez az összehasonlítás is felhívja a figyelmet a különböző gazdaságpolitikák eltérő teljesítményére az államadósság terén. Míg az eurozóna déli tagállamaiban egyértelműen hagyományos gazdaságpolitikai eszközökkel kísérelték meg a költségvetési konszolidációt, addig Magyarország nem hagyományos eszköztárral vitte végbe a sikeres államháztartási konszolidációt. Míg az előző csoport szükségképpen növekedési és foglalkoztatási áldozatot vállalt, ezt a nem hagyományos magyar gazdaságpolitikának nem kellett vállalnia, ezért is lehetett sikeres az államháztartási konszolidáció. Míg az előző csoportban nem volt képes a politika elindítani és véghezvinni jelentős strukturális reformokat, mert a megszorító gazdaságpolitikák következtében sorozatosan buktak meg a kormányok és lépett fel társadalmi, politikai instabilitás, a magyar politikai stabilitást végig megőrizte a nem hagyományos esz— 484 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

közöket használó gazdaságpolitika: a magyar gazdaságban és társadalomban jelentős strukturális reformok mentek végbe a 2010 és 2014 közötti időszakban. A sikertelen válságkezelést választó országokkal szemben Magyarországon 2011-et követően az adósságráta csökkenő pályára állt és 2019-re már több mint 10 százalékponttal alacsonyabb az európai uniós átlagnál és mintegy 20 százalékponttal alacsonyabb az euroövezet átlagánál. Az elmúlt években jelentősen javult az államadósság szerkezete is. A magyar államadósság devizaaránya fokozatosan mérséklődött, ami Magyarország kedvezőbb külső megítélését is támogatta. A válság előtt a devizaadósság aránya a teljes adósságon belül stabilan 30% körül alakult, a válság kitörése után pedig az IMF-től és az EU-tól felvett hitelek következtében 50% közelébe nőtt a devizafinanszírozás aránya. Hasonlóan rossz volt az adósság tulajdonosi szerkezete: 2011-ben az örökölt államadósság kétharmada egyben külföldi adósság is volt az IMF, az EU, más intézmények és külföldi piaci befektetők felé. Az adósság finanszírozása tehát döntő mértékben a külföldi befektetőktől függött. A magyar gazdaságpolitika és adósság javuló piaci megítélése miatt lehetővé vált 2011-től a lejáró devizaadósságok nagyobb részének forintból történő finanszírozása. Kezdetben ehhez a külföldi befektetők szerepvállalására volt szükség, mert a hazai jövedelmek és megtakarítások nem voltak kellően magasak, illetve szerkezetük sem az állam finanszírozása felé hajlott. 2011 végétől az EU-IMF hitelek törlesztése és a lejáró devizaadósságok forint állampapírokból történő törlesztése révén 2013 közepére jelentősen, 40% közelébe mérséklődött az államadósság devizaaránya. 2016 tavaszán az EU-hitel utolsó részletének visszafizetése tovább csökkentette a devizafinanszírozás arányát, ami 2019 végére 17%-ra csökken a központi adósságban és 20,5%-ra a teljes államháztartás adósságában. Kedvező irányba változott az adósság finanszírozásának szerkezete is, azaz a külföldi befektetők helyébe fokozatosan hazai források léptek. — 485 —

Harmadik rész

Gazdasági stabilizáció trendfordulókkal

A lakosság növekvő állampapír-keresletét a dinamikusan emelkedő jövedelmek tették lehetővé, amit tudatos adósságstratégia is támogatott a háztartások számára kínált állampapírok termékkörének bővítésével és a kamatozás kedvezőbbé válásával. A háztartások tulajdonában lévő forintadósság 2011-es mélypontjáról több mint ötszörösére nőtt, és 2019 végére az adósság mintegy 26%-át már a háztartások birtokolták, amely a legmagasabb érték az Európai Unió tagországai között. A hazai bankrendszer állampapír-kereslete is jelentősen nőtt, amelyben számottevő szerepe volt az MNB 2014-ben indított Önfinanszírozási programjának. A program célja az volt, hogy a kereskedelmi bankok számára csökkenjen az MNB sterilizációs eszközeinek vonzereje és más hazai eszközökben tartsák likviditásukat, amelynek nyomán az állampapír-piacra áramlott e források egy része. Az államadósság devizaarányának mérséklődése és a hazai finanszírozás növekedése hozzájárult hazánk befektetésre ajánlott kategóriába történő felminősítéséhez. A 2008-as válság tapasztalatai, valamint az elmúlt évek fokozatos hozamcsökkenése és a hitelminősítői felminősítések azt tükrözik, hogy a devizaarány és a külső adósság mérséklődésével együtt érdemben csökken a külső sérülékenység. A nagy devizaadósság-állomány és a külföldi befektetőknek való kitettség ugyanis jelentős kockázatot és nehezen kiszámítható következményeket jelent piaci turbulencia esetén. A hazai források ezzel szemben meglehetősen stabil finanszírozást jelentenek és csökkentik a külső adósságot. Nemcsak állományi értelemben van ennek jelentősége, hanem a folyó fizetési mérlegre nézve is, ugyanis a külföldre fizetett kamatok csökkenésével javul a folyó fizetési mérleg egyenlege és csökken a GDP és GNI közötti rés is63. Végül, költségvetési szempontból is előnyös az adósság hazai finanszírozása, mert a kamatokból közvetlenül eredő és azok felhasználása után keletkező adókötelezettségek növelik a költségvetés bevételeit.

GDP és GNI között eltérés hazai és régiós alakulásáról további információt nyújt A Balogh Eszter és szerzőtársainak Hitelintézeti Szemlében megjelent tanulmánya.

— 486 —

18. fejezet

Az államadósság növekedési trendjének megtörése

Hosszú távon kizárólag a sikeres strukturális reformok nyomán lehet elérni a fenntartható egyensúlyt, a foglalkoztatás szintjének emelkedését és a tartós gazdasági növekedést, és ezek révén lehet csak megállítani a GDP-arányos államadósság-növekedést. Bármelyik elem kiesése esetén nem lehetséges az államadósság-rátát illetően trendfordulót elérni, enélkül pedig nem állítható süllyedő pályára a GDP-arányos államadósság. Sikeres államháztartási konszolidáció nélkül nem lett volna elérhető a 3% alatti hiány, amely mellett már nem nő az államadósság-ráta. Magas szinten stabilizálódó foglalkoztatás és tartósan pozitív gazdasági növekedés nélkül nincs fenntartható egyensúly, ennek hiányában pedig rendre elromlik a költségvetés pozíciója, rendre újabb kiigazító programokat kell indítani.

— 487 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat Monetáris politika a válság előtt A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája 2001-ben tért át az inflációs célkövető rendszerre és a 2008-ig fenntartott sávos árfolyamrendszerre. 2001 előtt a jegybank az árfolyam csúszó leértékelésén alapuló monetáris politikai rezsimet követett. Ennek során 1995-től kezdve az MNB folyamatosan értékelte le a forintot, ami a korábbi, alkalmanként megvalósuló, egyszeri leértékelésekhez képest kiszámíthatóbb árfolyampályát biztosított a hazai gazdasági szereplők számára. Ezt a rendszert végül 2001 őszén váltotta fel hazánkban az inflációs célkövetési stratégia. Mindezt az tette indokolttá, hogy a korábbi rendszer elérte határait az infláció csökkentésének tekintetében. A csúszó leértékelés rendszere kezdetben sikeres volt, és nagyban hozzájárult a kétszámjegyű infláció mérséklődéséhez, azonban a 2000-es évek elejére az infláció 10% körül ragadt. Ez a szint magasabb volt a jegybank által elvártnál, amit tovább súlyosbított az inflációs várakozások magas szintje is. Az új monetáris politikai keretrendszer bevezetése tehát elkerülhetetlenné vált. Az inflációs célkövető rendszerrel Magyarország népes nemzetközi családhoz csatlakozott: fejlett és feltörekvő gazdaságok egyaránt mind szélesebb körben alkalmaznak inflációs célkövető rendszert a monetáris politikában. Az inflációs célkövető rendszer ugyanis lehetővé teszi a jegybankok számára, hogy alacsony szinten stabilizálják az inflációt, valamint az inflációs várakozásokat. Mindez nagyban növeli a gazdasági környezet kiszámíthatóságát.

— 491 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A Magyar Nemzeti Bank az inflációs célkövetés bevezetésekor először nem folyamatos, hanem év végi inflációs célokat határozott meg. Így például 2001 év végére 7%-os, míg 2002 végére már csak 4,5%-os inflációt tűzött ki maga elé. Végül 2007-ben tért át a jelenleg is érvényben lévő 3%-os folyamatos inflációs célra, amelyet már nem csak az év végén, hanem folytonosan, azaz az év egészében kell teljesítenie a jegybanknak. A 3%-os magyar inflációs cél beleillett egy nagyobb jegybanki család monetáris politikájába, azonban még maradt tér a monetáris politika finomítására. Az inflációs célkövető rendszert alkalmazó jegybankok ugyanis a nagyobb rugalmasság és a gazdaságot érő külső sokkok kezelése érdekében jellemzően egy cél körüli toleranciasávot határoznak meg, szemben a kezdetben úgynevezett pontcélt meghatározó magyar rendszerrel. A jegybank 2015-ben a hazai inflációs célkövető rezsim rugalmasságát az inflációs cél körüli ±1 százalékpontos ex ante toleranciasáv bevezetésével növelte. (19-1. ábra) 19-1. ábra. Az inflációs mutatók és az alapkamat alakulása 2002 és 2019 között %

% Folytonos inflációs cél

Év végi inflációs cél

Fogyasztóiár-index Indirekt adóktól szűrt maginfláció Alapkamat Megjegyzés: Az alapkamat számtani átlaggal számítva. Forrás: MNB

— 492 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

Toleranciasáv

2002

14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 −1 −2

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

Az inflációs célkövetés bevezetését követő két év decemberi céljait leszámítva jellemzően nem sikerült a magyar jegybanknak és a jegybank által alkalmazott monetáris politikai eszközöknek elérnie az inflációs célt. Ennek részben oka lehetett, hogy a hiteles inflációs célkövető rezsimek lebegő árfolyamrendszerrel kell, hogy párosuljanak, máskülönben az inflációs cél nem lehet elsődleges célja a monetáris politikának. Emellett a jellemzően cél fölötti és a régiós országokhoz képest nagyobb volatilitást mutató infláció a fenntarthatatlan fiskális politikának és a fogyasztói árakat befolyásoló gyakori adóváltoztatásoknak is következménye volt. A monetáris politika így az elhibázott gazdaságpolitika és a nem megfelelő árfolyamrendszer miatt, a magas kamatszintek és a mesterségesen erősen tartott árfolyam ellenére sem tudta a cél közelébe mérsékelni a hazai inflációt. Az elsődleges cél elvétése mellett további problémát jelentett, hogy az árfolyamsáv 2008-as eltörléséig a kötött árfolyamrendszer a régió országaihoz mérve stabilabb árfolyamot eredményezett az euróval szemben, ami támogathatta a devizahitelezés elterjedését és felfutását. 2002 és 2006 között jelentősen túlköltekezett a fiskális politika, hogy elfedje a gazdaságban növekvő strukturális problémákat. Mind az elsődleges egyenleg, mind a folyó fizetési mérleg egyenleg negatív tartományba fordult, így a tartósan fennálló ikerdeficit és az emelkedő államadósság súlyos egyensúlytalanságokra utalt. A felelőtlen költségvetési politika fiskális dominanciát eredményezett, azaz a fiskális politika és a monetáris politika közötti összhang teljes hiánya alakult ki. Ebben a helyzetben a monetáris politika gyakorlatilag tehetetlenné vált a helyzet kezelését illetően: sem az adósság elinflálásával, sem túlzott szigorítással nem tudta volna helyreállítani az egyensúlyt. Ezt a helyzetet nehezítették ráadásul a monetáris politika akkori döntéshozói által elkövetett súlyos hibák is, amelyek végül hosszú évekig gúzsba kötötték a magyar gazdasági szereplőket.

— 493 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A jegybanki politika 2003-ban válaszolt a 2002 közepétől negatív irányba forduló gazdaságpolitikára: a 2002-es választási költségvetés után a külső adósság emelkedésére és a forint gyengülésére reagálva a jegybank gazdaságtörténeti szempontból kivételesen magasra, 12,5 százalékra emelte a magyar jegybanki alapkamatot. A 2001-ben bevezetett elsődleges monetáris politikai horgony, tehát az inflációs cél szempontjából, az időszak során végrehajtott adóemelések inflációs várakozásokat emelő hatása erős inflációs nyomással járt a magyar gazdaságban. Emellett a kétszámjegyű alapkamat, és az ennek következtében kialakuló kétszámjegyű forinthitel-kamatok a forinthitelektől a devizahitelek felé történő gyors és jelentős mértékű elmozdulást eredményezték. A devizahitelezés terjedése, az állandóvá váló adóemelésekből fakadó árnövekedések és a magyar gazdaságot érő kínálati sokkok (élelmiszerárak és olajár) miatt a hazai alapkamat és az infláció közötti kapcsolat gyenge volt, mivel az inflációs várakozások erősen torzultak a 2013-as monetáris politikai fordulatig. Ráadásul a semleges alapkamatszintet jelentősen meghaladó jegybanki alapkamat a monetáris transzmisszión keresztül jelentősen megemelte a hazai kínálati piacot meghatározó árutermelők elvárt profitrátáját. A magas alapkamat és az erre épülő magas hitelkamatok olyan megtérülési követelményeket közvetítettek a hazai árutermelők felé, amelyek döntő többségük számára irreálisak voltak. Ennek következtében a hazai vállalkozások mérsékelték beruházásaikat, ezáltal a hazai kínálatot és keresletet, visszafogva így a gazdasági növekedést. Ehhez járult még hozzá az a végső soron kedvezőtlen hatás, hogy a magas alapkamat erős forintárfolyamot okozott, ezzel a hazai, különösen a kis- és középvállalkozások exportérdekeltségét is gyengítette, miközben erősítette a hazai piaci szereplők közül az importálók érdekeltségét. A magas alapkamatnak éppen a gazdaság hűtése lett volna a feladata, de az egyensúlyi alapkamatszinttől és az egyensúlyi árfolyamszinttől jelentősen és tartósan eltérő üzleti környezet tartósan torzította a hazai — 494 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

árutermelők érdekeltségét: mindez a kínálat és kereslet közötti piaci egyensúly megbomlásához vezetett. A 2001-ben bevezetett inflációs célkövető rendszerben nem lehetett volna árfolyamcélja a jegybanki monetáris politikának. A forint árfolyama egyetlen szempontból lehet csak hatással a monetáris politikára: az infláción keresztül. Az árfolyammozgások csak akkor hatnak a hazai inflációs folyamatokra, ha azok tartósak, ezért a monetáris politikának csak a tartós árfolyammozgások közvetett, infláción keresztüli hatását kell figyelembe vennie. Sajnos a 2000-es évek első évtizedében nem ezt az alapvetést követte a hazai monetáris politika. A tartós árfolyamváltozás az infláció mellett más tényezőket is megváltoztat az adott vállalkozás vagy ország közgazdasági környezetében. Új exportpiacok nyílhatnak a gyengébb árfolyamnak köszönhetően, és a hazai árutermelők is jobb helyzetbe kerülhetnek a belföldi piacon. Ennek következtében az adott kapacitásokkal már nem lehet kielégíteni a keresletet, így új fejlesztésekre kerülhet sor. A beruházási kalkulációkat már az új árfolyamszint alapján készítik el a gazdasági szereplők, tehát tartós hatást gyakorol az erős exportérdekeltség és az importot helyettesítő érdekeltség. Ha a kalkulációk időhorizontján gyors konvergencia várható az árakban és a bérekben, valamint más közgazdasági feltételekben egy feltörekvő ország és egy fejlett ország között, akkor az árfolyam-gyengülésből eredő erősebb exportérdekeltség és importhelyettesítő érdekeltség kiegyenlítődhet. Ha nincs ilyen gyors konvergencia, akkor a beruházással létrejött új kapacitások működésének teljes időtartama alatt fennállhat az induló hatás: a gyengébb árfolyam erősebb exportérdekeltséget, magasabb foglalkoztatást és növekedési ütemet, ezért erősebb beruházási tevékenységet hoz. 2001-től egészen a válságig meredeken felértékelődtek a térségi valuták árfolyamai. A valóságos vásárlóértékhez, az uniós versenytársakkal ös�szehasonlított vásárlóértékhez képest erősen túlértékelt térségi valuták jelentős versenyhátrányt jelentettek valamennyi régiós gazdaság számára, és ez a versenyhátrány a magyar gazdaságban volt a legerősebb. — 495 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A magyar jegybank kamatpolitikáját kizárólag a középtávú inflációs célkövető rendszerből kellett volna levezetni. A 2003-as drámai alapkamat-emelés során azonban nem ez történt: a jegybank a gazdaság általános hűtésére és a forint árfolyam-gyengülésének megállítására vállalkozott. Az árfolyam-gyengülést a magas kamatokkal megállították, azonban a lépés egyrészt a hazai termelők szempontjából vitatható volt, másrészt a túlzottan aktív árfolyam-menedzselés téves biztonságérzetet kelthetett a hazai háztartásokban, és így az évekig mesterségesen stabilizált árfolyam támogatta a devizahitelezés terjedését. (19-2. ábra) Ráadásul a lépéssel a jegybank eredeti célját, a gazdaság általános hűtését sem érte el, mert a drámai banki forintkamat-emelkedések következtében a gazdaság szereplői a devizahitelek felé fordultak. Az állam is egyre nagyobb arányban vett fel devizahiteleket, és az üzleti szektor, valamint a háztartások szintén egyre nagyobb mértékben álltak át a devizahitel-felvételre. 19-2. ábra. A hazai alapkamat és a forint árfolyamának alakulása 2003–2019 között 340

HUF/EUR

Árfolyam

Árfolyamsáv

Forrás: MNB

— 496 —

2019

2018

2017

2016

2015

200

2014

2013

220

2012

2011

240

2010

2009

260

2008

2007

280

2006

2005

300

2004

2003

320

Alapkamat (jobb tengely)

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A jegybank 2003-as döntése, majd ezt követően a semleges kamatszint felett tartott alapkamat-politika csak akkor járt volna eredménnyel, ha közben a jegybank arra is képes, hogy megakadályozza a forinthitelektől a devizahitelek felé fordulást mindhárom gazdasági szereplőnél. Az államnál ezt nem akadályozhatta meg, a másik két gazdasági szereplőnél azonban teljesen leállíthatta volna, vagy legalábbis képes lett volna jelentősen korlátozni. A jegybank és a felügyelet eszköztára elegendő lett volna arra, hogy e két piaci szereplőnél jelentősen korlátozza a forint hitelek felől a devizahitelek felé fordulást. Sajnálatos módon azonban sem a jegybank, sem a felügyelet nem élt ezekkel az eszközökkel. A 2002-2006 közötti felelőtlen, jelentősen túlköltekező, prociklikus gazdaságpolitikát követően a 2006 és 2010 közötti időszakban, az államháztartási egyensúlyt kiigazítani törekvő fiskális intézkedések mellett is fenntartotta a jegybank mindenkori vezetése ezt a monetáris politikát. Így az inflációs célkövető rendszerre történő 2001-es áttérést követő években nem tartotta a jegybanki vezetés magát a monetáris politika horgonyához: nem kizárólag a középtávú inflációt vette alapul a monetáris politikai döntéseknél, hanem folyamatosan a kormányzati gazdaságpolitikára, és az árfolyam alakulására adott válaszokat. Ennek – az árakat emelő, folyamatossá váló adóemelések miatt – természetesen az lett a következménye, hogy a magasan tartott kamatszint ellenére szinte egyetlen évben sem érte el a középtávú inflációs célkövető rendszer alapcélját, az árstabilitást. A fiskális politikának és a monetáris politikának ezen kedvezőtlen viszonya következtében pedig a gazdaság helyzete is jelentősen romlott: nőtt a külső forrásokra való ráutaltság és emelkedtek a kockázati felárak. Az időszak során szinte végig, nemzetközi összevetésben is kirívóan magas volt a magyar reálkamat. (19-3. ábra) A forint hitelkamatok és a betéti kamatok esetében is hasonlóan magasak voltak a reálkamatok. Ez még erősebb érdekeltséget teremtett a devizahitelek felé fordulás terén a gazdasági szereplők körében.

— 497 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19-3. ábra. A jegybanki alapkamat, az előretekintő reálkamat és az infláció alakulása Magyarországon 14

−4

Előretekintő reálkamat

Infláció

2019

−4

2018

−2 2017

−2 2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

Alapkamat

Forrás: MNB, MNB-becslés

Egy alacsonyabb alapkamat, egy lényegesen alacsonyabb reálkamatszint, és a monetáris transzmisszió során lényegesen alacsonyabb forint hitel- és betéti kamatszint esetén nem alakult volna ki olyan különbség a forinthitelek és a devizahitelek között, ami ilyen mértékben megváltoztatta és torzította volna a gazdasági szereplők érdekeltségét. Ez azonban megtörtént, amiben kétségkívül szerepet játszott még egy ok: a 2004-es uniós csatlakozás és a csatlakozás keltette várakozások. Egészen 2006–2007-ig a gazdasági szereplők nagy többsége gyors eurozóna-csatlakozást várt. Még az 1998–2002 közötti időszakban, 2001-ben döntött arról a kormány, hogy Magyarország gyors eurozóna-csatlakozási pályára áll, ennek első időpontját 2006. január 1-jére tűzték ki. Bár a 2002 közepén végrehajtott negatív gazdaságpolitikai fordulat után ez egyre valószínűtlenebbnek tűnt, sőt a kormányzat először 2007-re, majd 2008-ra tolta el a csatlakozást, mégis a 2003 és 2008 közötti időszak jelentős részében a piaci szereplők racionális döntésnek tarthatták — 498 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

azt, hogy a rövidesen lecserélendő nemzeti fizetőeszköz helyére kerülő euróban adósodjanak el. Sőt, nem számolva egy esetleges pénzügyi válsággal – ez következett be 2008 őszén – még az euro és a svájci frank árfolyamának jelentős mozgására sem számítottak. A 2003 és 2013 közötti monetáris politikai szakaszban a 2001-es monetáris politikai rezsimváltástól eltérő, annak alapcéljával nem összhangban lévő lépések jelentős torzulásokat eredményeztek a magyar gazdaságban. Az egyensúlyi kamatszint feletti alapkamat és hitelkamatok miatt felerősödött az importérdekeltség, míg gyengült az exportérdekeltség. A hazai üzleti fejlesztések helyére jellemzően külföldi működőtőke-bevonás állt és alacsonyan maradt a hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalatok exportban elfoglalt részaránya. A túlzottan magas alapkamat, mesterséges hitelkamatok és mesterséges árfolyam mellett a hazai tulajdonú vállalkozások nem használhatták ki az uniós csatlakozás éveiben megnyíló új piaci lehetőségeket. Azok a hazai tulajdonú vállalkozások, amelyek beruházásaikat devizahitelből finanszírozták, ugyan üzleti kalkulációjukban nem a torzított forinthitel-felvétellel kapcsolatos feltételekkel számoltak, de beépítettek egy kockázatot: a forint/euro, a forint/svájci frank későbbi jelentős változásának a kockázatát. Ez a rejtett kockázat realizálódott 2008 őszét követően, ami kettős negatív hatással járt a korábban devizában eladósodott üzleti szereplőkre nézve: érintette őket a 2008 utáni globális és uniós, ezen belül is főként az eurozóna-gazdaságok válsága, de közben elszenvedték a korábbi árfolyamkockázat realizálódásának a hatását is. A semlegestől eltérő, túl magas alapkamatszint, a hitelkamatszintek és az árfolyam által okozott reálgazdasági torzulásokat sajnos a munkaerőpiaci helyzet is jól tükrözte. Az uniós csatlakozás éveiben, egyidejű külső és belső konjunktúra idején jelentősen és folyamatosan kellett volna bővülnie a foglalkoztatásnak Magyarországon, és jelentősen csökkennie a munkanélküliségnek. Ezzel ellentétes munkaerőpiaci folyamatok voltak megfigyelhetőek azonban ebben a szakaszban, már a 2006–2008 közötti, sikertelen első kiigazítási program előtt is. — 499 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Az államháztartási egyensúly megbomlását követő kiigazítási szakaszokban adóemelésekre, különösen az indirekt adók emelésére került sor, ezek jelentősen növelték az adott év inflációs szintjét. A 2006 és 2008 közötti sikertelen egyensúlyi kiigazító kísérlet, majd a 2008–2010 közötti második kísérlet is élt az indirekt adóemelések költségvetési konszolidációs hatásával, ami az adóemelés évében minden esetben jelentősen emelte az inflációt. A helytelen kiigazítási tervek azonban csak tovább csökkentették a fiskális politika és a kormányzat hitelességét. A 2006 és 2008 közötti kiigazító kísérletek nem adtak megfelelő választ a gazdaságban jelen lévő súlyos szerkezeti problémákra, és a hiányt sem sikerült a szükséges mértékben mérsékelni. Ezzel szemben a lépések nagymértékben visszavetették a gazdasági növekedést, csökkentették a háztartások elkölthető jövedelmét és kedvezőtlenül hatottak a munkaerőpiaci környezetre. A járulékok emelésével a béreket terhelő adó kiemelkedő mértékűre nőtt. A 2008-2010 közötti kiigazító kísérletek hasonlóan sikertelenek voltak, így azok csak a válság elmélyülésének ágyaztak meg. A lépések nem megfelelő szerkezete, azaz a hiány csökkentését célzó intézkedések prociklikus jellegükből adódóan felerősítették a recessziót. A megszorítások között számos kritikus tétel szerepelt: 13. havi nyugdíj eltörlése, táppénz jelentős csökkentése, bérek befagyasztása a közszférában, áfa-emelés, jövedékiadó-emelés stb. A kiadások csökkentése visszavetette a belső keresletet, így a gazdaság közel 7%-kal esett vissza. Emellett a nemzetközi szervezetekkel kötött elhibázott pénzügyi megállapodás hosszú évekre gúzsba kötötte a hazai gazdaságpolitikát. A gazdasági visszaesés és a nemzetközi hitelek következtében pedig tovább, az évtized végére 80% fölé nőtt az államadósság.

— 500 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A válságot követő változások a monetáris politikában A globális válság bekövetkezte

A 2008-2009-es globális válság a fejlett, nyugati országokban robbant ki, ami végül a globális gazdaságot is magával rántotta. A pénzügyi válság a legfejlettebb amerikai bankokból indult ki, amely később egy elhúzódó mérlegválsággá alakult. A válságot megelőző nagyjából másfél évtizedet stabil gazdasági növekedés és viszonylag alacsony, kiegyensúlyozott infláció jellemezte. Bár a válság kitörése előtt sokan felhívták a figyelmet a globális gazdaságban kiépülő egyensúlytalanságokra, azonban a válság mélysége és elhúzódása váratlanul, emiatt felkészületlenül érte a legtöbb gazdasági döntéshozót. (19-4. ábra) 19-4. ábra. A fejlett országok éves GDP növekedési üteme 6

−2

−4

−4 −6

−6 2000

2002

2004

2006

Eurozóna Egyesült Királyság

2008

2010

2012

Egyesült Államok

Forrás: IMF WEO

— 501 —

2014

2016

2018 Japán

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Nem véletlen, hogy a 2008-2009-es globális pénzügyi válság az amerikai pénzügyi rendszerből indult ki, ugyanis a bankok lobbijának köszönhetően a rájuk vonatkozó szabályokat fokozatosan leépítették és liberalizálták. Ez annak a téves gondolatnak az eredménye, hogy a piacnak nincs szüksége állami szabályozásra, ugyanis a szabadpiaci önkorrekciós mechanizmusok biztosítják az egyensúly kialakulását. A pénzügyi szereplőknek sikerült a saját érdekeiket a gazdasági stabilitás, ezáltal az ország érdekei elé helyeznie. A túlzott és felelőtlen hitelezés, majd a túlzott hitelezésből fakadó kockázatok értékpapírokba csomagolása sokáig elfedte a színfalak mögött egyre nagyobbra fújódó buborékokat. A szabadpiaci felfogásba vetett hit az ingatlanpiaci buborék kipukkanása utáni pánik hatására kártyavárként omlott össze. A válság előtt sokan hittek benne, hogy a fejlett nyugati országok eladósodása hosszú távon is fennmaradhat. Miközben ezekben az országokban minden szereplő eladósodott, addig az ázsiai országok túl sokat takarítottak meg. Ez jól látható az egyes régiók folyó fizetési mérlegének alakulásából is. (19-5. ábra) Az ázsiai országokból származó megtakarításból fedezték a nyugati országok az Ázsiából importált fogyasztási cikkek vásárlását. A globális válság azonban a felszínre hozta a fenntarthatatlan egyensúlytalanságokat. Ennek következménye volt, hogy az addig töretlenül növekedő globális kereskedelem lefékeződött és a gazdasági növekedést felváltotta a recesszió.

— 502 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-5. ábra. Folyó fizetési mérleg egyenlegek 14

A GDP százalékában

−2

−4

−6

2002

2004

2006

Euroövezet Egyesült Államok

2008

2010

Feltörekvő Ázsia

2012

2014

2016

2018

−6

Közel-Kelet és Közép-Ázsia

Forrás: IMF WEO 2020. április

A válság kitörését követően egyértelművé vált, hogy fenntarthatatlan globális egyensúlytalanságok épültek fel, amely a fizetési mérlegek nagymértékű kiigazodásából is látható. A folyó fizetési mérlegben tükröződő egyensúlytalanságok mérséklődtek, ezáltal a belső jövedelmi és felhasználási folyamatok közelebb kerültek egymáshoz. A javulás ellenére a folyó fizetési mérlegek egyenlege ugyanakkor nem váltott előjelet, így az állományi mutatók egyensúlytalanságában nem következett be javulás, mindösszesen az egyes régiók közötti adósságának növekedése lassult le. A pontos képhez hozzátartozik, hogy a folyó fizetési mérlegek kiigazodása a belső egyensúlyi mutatók romlásával járt együtt. Ez azt jelenti, hogy az országok belső megtakarítása növekedett, azonban a beruházási folyamatok mérséklődtek, amely az országok hosszú távú növekedését és versenyképességét rontja. Az alkalmazkodási folyamat miatt a belső kereslet csökkenése a munkanélküliség emelkedésével járt együtt, amely hozzájárult a válság elhúzódásához.

— 503 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Az áramlási változók mellett érdemes megvizsgálni az állományi mutatók alakulását is. A válságot megelőzően hosszú ideig fennálló folyó fizetési mérleg hiányok ugyanis az állományi változók egyensúlytalanságát is okozták. A folyó fizetési mérlegek kiigazításának köszönhetően az állományi mutatók gyors ütemű emelkedése lelassult, ugyanakkor az áramlások iránya nem változott meg, ezért az egyes régiók befektetési pozíciója sem változott érdemben. Mindezek mellett érdemes kiemelni, hogy a világszintű bruttó adósságok a válságot követően mind a fejlett, mind a feltörekvő országokban emelkedtek, amelyhez legnagyobb mértékben a nem pénzügyi vállalatok és az államadósságok emelkedése járult hozzá. (19-6. ábra) 19-6. ábra. Globális eladósodottság alakulása 300

A GDP százalékában

Ezer milliárd USD

180

2007 Államháztartás Háztartások

2010

2013

Mind

Feltörekvők

Fejlettek

30 Mind

50 Feltörekvők

Fejlettek

100

Mind

Feltörekvők

150

Fejlettek

120

Mind

200

Feltörekvők

150

Fejlettek

250

2017

Nem pénzügyi vállalatok Teljes globális (jobb tengely)

Forrás: BIS 2018

A gazdasági válság az Európai Unióban is rámutatott az egészségtelen eladósodottságra, azonban itt leginkább a tagállamok államadósságának magas szintjében öltött testet. A közös fizetőeszköznek köszönhetően az eladósodás az eurozónán belüli egyensúlytalanságok kialakulásához — 504 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

vezetett. Mivel a magországok és a perifériaországok között semmilyen mechanizmus sem kontrollálta a tőkeáramlást, így az északi országokban keletkezett nagymértékű megtakarítás fedezte a déli, perifériaországok eladósodottságát. A válság előtt a nagymértékű tőkeáramlás és az eurozónához való csatlakozással járó alacsony hozamkörnyezet segített a perifériaországok versenyhátrányának és a különböző egyensúlytalanságainak elfedésében, ez azonban később egy sajátos európai válságot okozott. A válság előtt az európai országok jóléti kiadásai miatt a költségvetési hiányok megemelkedtek, amivel a versenyképességi és termelékenységi folyamatok nem tudtak lépést tartani. A jóléti államok helyzetét a válság még tovább rontotta, ugyanis a gazdasági visszaesés miatt csökkentek a költségvetés bevételei, ugyanakkor a munkanélküliség megemelkedése az állami kiadások megugrásához vezetett. Tehát az európai válságkezelést az eurozóna belső válsága is nehezítette, ami a jóléti állam finanszírozásának nehézsége és az euro okozta belső egyensúlytalanságok eredményeként állt elő. (19-7. ábra) 19-7. ábra. A perifériaországok költségvetési hiányának alakulása 5

A GDP százalékában

−5

−10

−15

−15 −20

−20 2000

2002

2004

2006

Spanyolország Görögország

2008

2010

2012

Olaszország

Forrás: Eurostat

— 505 —

2014

2016

2018 Portugália

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Ennek következtében az eurozónán belül egy politikai válsággal is meg kellett küzdeni. A többféle válság kiegészülve az intézményi rendszer felkészületlenségével, lehetetlenné tette a közös, hatékony fellépést a gazdasági visszaeséssel szemben. A politikai válság hatására az egyes tagországok közötti érdekkülönbség következtében az euro fenntarthatósága többször is megkérdőjeleződött a válság nyomán, felszínre hozva az egyes országok sebezhetőségét. Bár az Európai Központi Bank a válság kitörését követően próbálta a támogató monetáris környezet biztosításával előmozdítani a gazdasági növekedést, azonban az alacsony kamatkörnyezetnek és az állampapírok vásárlásának hosszú távú hatásai lettek. Az EKB lépéseinek hatására a meglévő államadósságok finanszírozása és megújítása könnyebb lett, emiatt azonban a szükséges versenyképességi és strukturális reformok sok országban elmaradtak. A magas államadósság az egész eurozónát sérülékennyé teszi, ráadásul hosszú távon ahogy az irányadó ráták eltávolodnak a jelenlegi historikusan alacsony szintjükről, újra nyomás alá helyezi az egyes országok költségvetését.

A monetáris politika új keretrendszere A válság kitörése előtti évtizedekben globálisan látszólag teljesültek a legfontosabb gazdaságpolitikai célok: stabil gazdasági növekedés és alacsony, kiszámítható infláció. A látszólagos siker után a pénzügyi válság okozta felismerés azonban odavezetett, hogy a monetáris politika keretrendszere is átalakult. Az átalakulás következtében a válság előtti „egy cél, egy eszköz” megközelítést felváltotta a „több cél, több eszköz” szemlélete. A makroprudenciális politika előtérbe kerülése mellett a jegybankok eszköztára is jelentős átalakuláson ment keresztül, amelyek segítségével a kamatok alsó korlátokba való ütközése után is további lazító intézkedéseket tudtak végrehajtani. A fenti gazdaságpolitikai célok közül az alacsony, kiszámítható infláció elérése a jegybankok feladata volt az 1970-es évek stagflációs időszakát — 506 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

követően. Ebben az időszakban a jegybankok működését még valamilyen monetáris aggregátum célzása jellemezte, amelyet az 1990-es években egyre több ország esetében az inflációs célkövetés rendszere váltott fel. Az inflációs célkövető jegybankok elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Emellett lehetnek másodlagos céljaik, de ezeket csak az elsődleges cél veszélyeztetése nélkül vehetik figyelembe. Ilyen cél lehet a gazdasági növekedés vagy az alacsony munkanélküliség támogatása, illetve a pénzügyi stabilitás elősegítése. A monetáris politika konvencionális eszköztára szerint a jegybank az irányadó ráta változtatásával és a jövőbeli kamatszintről való kommunikációval igyekszik elérni az inflációs célját. Amennyiben a jegybank úgy ítéli meg, hogy a várt infláció a cél felett alakul, akkor a kamatláb emelésével igyekszik a transzmissziós csatornákon keresztül hűteni a gazdaságot. Gazdasági visszaesés esetén, illetve amikor az infláció várhatóan a cél alatt alakul, akkor pedig a kamatok mérséklésével élénkíti a gazdaságot. A pénzügyi stabilitás bizonyos fokig mindig is a monetáris politika célja volt, ugyanakkor a monetáris politika csak akkor reagált – a konvencionális eszközeivel – ha annak közvetlen hatása volt az inflációs vagy a reálgazdasági folyamatokra. Ez annak eredménye, hogy a jegybankok és pénzügyi stabiltást szolgáló intézmények elkülönülten működtek. A válság tapasztalatai azonban nyilvánvalóvá tették, hogy az árstabilitás önmagában nem elégséges a gazdasági stabilitás eléréséhez, és a pénzügyi stabilitás elérése nélkül a többi cél teljesülése is veszélybe kerül. Ennek köszönhetően megfogalmazódott a „több cél, több eszköz” elv, és előtérbe került a makroprudenciális politika szerepe a pénzügyi stabilitás biztosításában. A válság utáni tapasztalatok következtében a pénzügyi stabilitás a monetáris politika egyik kiemelt céljává lépett elő. A kamatpolitika önmagában azért nem képes a pénzügyi egyensúlytalanságok kezelésére, mert az a gazdaság egészére van hatással, ezáltal képtelen az egyes szektorok közötti eltéréséket kezelni. A szektorspecifikus eltérések egy része spekulatív magatartás miatt alakul ki, ame— 507 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

lyet az alapkamat megváltoztatása önmagában nem képes befolyásolni. A válság kitörése után kiderült, hogy a monetáris politika által meghatározott kamatkörnyezet is befolyásolja a piaci szereplők kockázatvállalási hajlandóságát. Alacsony kamatkörnyezetben a magasabb profitokra való törekvés miatt a pénzügyi szereplők a magasabb hozamokat ígérő, ugyanakkor kockázatosabb eszközök felé fordulnak. A megfelelő pénzügyi szabályozás és felügyelet hiányában a túlzott kockázatvállalás miatt a pénzügyi szereplők mérlegében nagy arányban jelentek meg a kockázatos eszközök. A túlzott kockázatvállalás megakadályozására hatékonyabb módszer lehet a makroprudenciális eszközök használata, például a kontraciklikus tőkepuffer vagy a hitelfedezeti mutató (Loan to value, LTV) korlátozása. A válság tapasztalatai alapján ma már széleskörűen elfogadott konszenzus, hogy a jegybankoknak az árstabilitás mellett a pénzügyi egyensúlyra is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. Ennek következtében a makroprudenciális politika és a hozzá tartozó eszköztár a jegybankok elengedhetetlen kelléke. (19-8. ábra) 19-8. ábra. Az inflációs célkövetés gondolkodásának változása Válság előtt Jegybank

Pénzügyi felügyelet

Árstabilitás

Pénzügyi stabilitás

Fenntartható növekedés

Válság után Jegybank

Árstabilitás

Pénzügyi felügyelet

Fenntartható növekedés

Forrás: MNB

— 508 —

Pénzügyi stabilitás

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

Nemzetközi monetáris politikai környezet A jegybanki célrendszer válságot követő kibővülésével párhuzamosan a jegybankok monetáris politikai eszköztára is átalakításra és kibővítésre került, amelyet a válságot követő likviditásszűke, majd a nagymértékű reálgazdasági visszaesés és a jegybanki céltól elmaradó infláció miatti laza monetáris kondíciók biztosítása tett szükségessé. (19-9. ábra) 19-9. ábra. A fejlett országok inflációs rátái 6

−2

−3

Eurozóna

Egyesült Államok

Japán

2019

−2 2018

−1

2017

−1

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

Egyesült Királyság

Forrás: Eurostat

Federal Reserve A kontinentális európai pénzügyi rendszertől eltérően az amerikai vállalatfinanszírozásban jelentős szerepe van a tőkepiacoknak, ezért a kialakuló rendszerkockázatok jelentősen befolyásolják a reálgazdasági és egyensúlyi folyamatokat. A pénzügyi válság az Egyesült Államokban már 2007-ben elkezdődött, amelynek első jelei a lakáspiacon jelentkeztek. Az ingatlanpiac és a hozzá kapcsolódó jelzálogkötvény piac — 509 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

előtérbe kerüléséhez több tényező is hozzájárult. Az 1990-es években egyre több szereplő kezdett jelzálogkötvény-kibocsátásba, ugyanakkor a pénzügyi innovációk révén a 2000-es években vált igen népszerűvé. A saját tulajdonú ingatlan vásárlását kormányzati intézmények is segítették, ugyanakkor a lakáshitelezést döntő részben a jelzálogkötvény-piac biztosította. Az újfajta adósságpapírok megjelenése nagy szerepet játszott a pénzügyi sebezhetőség kialakulásában. A pénzügyi intézmények a különböző minőségű hiteleket és értékpapírokat összecsomagolták, így a kockázatok megítélése szinte lehetetlenné vált. Az ingatlanhitelek bővülésével egyre több kockázatos hitelkihelyezés is történt, amelyek jelentős része az úgynevezett árnyékbankrendszerhez kötődött. Ezek az intézmények piaci forrásból fedezték likviditásigényüket, és egyáltalán nem fértek hozzá a jegybanki forrásokhoz. A lakásár-emelkedés 2005-ben megállt, az ingatlanépítések 2006-ban csökkenésnek indultak, miközben növekedett a késedelmesen vagy egyáltalán nemteljesítő hitelek aránya. Az első jelzáloghitelezői csőd 2007 áprilisában következett be, majd 2008 szeptemberében az egyik legnagyobb befektetési bank, a Lehman Brothers is csődöt jelentett. Mivel az értékpapírosított jelzáloghitelek miatt szinte lehetetlen volt a kockázatok felmérése. A pénzügyi intézmények egymással szembeni bizalmatlansága miatt a bankközi piacok kiszáradtak, aminek következtében a Fed több vészhelyzeti likviditásnyújtó programot is indított a teljes összeomlás elkerülése érdekében. A tőkepiaci feszültségek enyhítését célzó intézkedések mellett a Fed 2007-ben megkezdte az alapkamat csökkentésén keresztül a monetáris kondíciók lazítását. A három százalékpontos csökkentési ciklus következtében 2008 decemberében az irányadó ráta a 0-0,25 százalékos sávba csökkent. A Fed az alapkamat további csökkentése helyett egyéb eszközök bevezetése mellett döntött, amelyekkel sikerült a monetáris kondíciókat tovább lazítania. A rövidtávú likviditási feszültségek kezelése érdekében a likviditásnyújtó programok mellett több jegybankkal is kétoldalú swap megállapodásokat kötött. — 510 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A pénzügyi piacok működésének fokozatos helyreállását jelezte, hogy 2009-től csökkent a kereslet a jegybanki likviditás iránt. A reálgazdaságot azonban továbbra is mély válság jellemezte. Az infláció negatív tartományban, míg a munkanélküliségi ráta 10 százalék felett tartózkodott, ezért a Fed egy új eszközvasalási programot indított. A jegybank az eszközvásárlásokkal a hosszabb hozamokat leszorította és a magánszektor hitelkamatait is csökkentette. A vártnál gyengébb gazdasági kilátások miatt a program többször is kibővült és átalakult. 2012 szeptemberében a Fed havi 45 milliárd dollár értékű hosszú lejáratú állampapír és jelzálogkötvény vásárlási programot jelentett be, amely a jegybankmérleg jelentős növekedéséhez is hozzájárult. A globálisan meghatározó jegybankok közül elsőként a Fed hajtott végre irányváltást a monetáris politikájában. A gazdasági kilátások javulásával 2013 decemberében jelentette be a mennyiségi lazító program keretében történő eszközvásárlások ütemének lassítását, majd 2014 októberében be is fejezte azokat. A fokozatos kamatemeléseket 2015 végén kezdte meg a jegybank, 7 évvel azután, hogy historikus mélypontjára csökkentette irányadó rátáját. A kamatemeléseket követően a jegybank megkezdte a mérlegében lévő, lejáró értékpapírok újrabefektetésének korlátozását is. 2019 júliusában a Fed ismét lazítani kezdett monetáris kondícióin, melynek keretében 2008 óta első alkalommal mérsékelte az irányadó rátáját és bejelentette mérleg-leépítésének befejezését. A jegybank a globális növekedési kilátások romlásával és a gyenge inflációs nyomással indokolta döntését. 2019 szeptemberében a jegybank ismét állampapír vásárlásba kezdett miután a napközbeni repo piaci hozam átmenetlileg meghaladta a 8 százalékot.

Európai Központi Bank Az Európai Központi Banknak (EKB) a válság során több összetett problémát is kezelnie kellett. A válság bankrendszerre gyakorolt hatása mellett a monetáris unió intézményrendszere és az egyes országok — 511 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

eltérő fiskális helyzete is jelentős kihívást jelentett. A Fed-hez hasonlóan az EKB is az alapkamat csökkentésével reagált a válságot követően. A válság során meggyengült bankok miatt a monetáris politika transzmissziójának hatékonysága romlott, ezért az EKB nemkonvencionális eszközei elsősorban a bankrendszer egészséges működésének helyreállítására irányultak. Az Egyesült Államokból kiindult pénzügyi válság az európai bankrendszert is elérte. Az amerikai bankcsődöket követően a különböző európai pénzintézetek között is megnövekedett a bizalmatlanság, amely a bankközi piacok befagyásával fenyegetett. Az amerikai pénzpiacoktól eltérően az európai vállalatfinanszírozás döntő részben a banki hitelezésen nyugszik, így a bankközi piacok befagyása jelentős reálgazdasági hatással jár. A bankközi hozamok emelkedésével a jegybanki likviditás iránti kereslet is megnövekedett, amelyre válaszul az EKB a meglévő eszközeinek átalakításával nyújtott többletlikviditást. Első lépésben 2008 novemberétől az EKB rendelkezésreállás keretében, fedezet ellenében korlátlan mértékben nyújtott hitelt, miközben a kamatfolyósó szűkítésével a bankközi kamatokat próbálták az irányadó ráta közelében tartani. Emellett a további bankközi feszültségek csökkentése érdekében az EKB többször is meghosszabbította a likviditásnyújtó műveletek futamidejét. A Fed-del kötött swap-megállapodásoknak köszönhetően az európai bankoknak dollárlikviditást is tudott nyújtani, miközben más európai jegybankokkal is kötött devizacsere-ügyleteket. Az európai kötvénypiac egyes részeit a válság eltérő mértékben érintette. Az európai bankrendszer finanszírozási szempontjából egyik kiemelt része a fedezettkötvény-piac, amelynek működését célzottan javító programját az EKB 2009 májusában jelentett be. Az elsődleges és másodlagos piaci vásárlásokkal az EKB a hitelintézetek és vállalatok finanszírozási lehetőségeit kívánta javítani, amellyel végső soron a hitelezési folyamatok erősítését kívánta elérni. A felárak mérséklését, valamint az egészséges működést célzó program keretében a jegybank — 512 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

60 milliárd eurónyi kötvényt vásárolt, amelynek hatását nem sterilizálta, azaz növelte az európai bankrendszer likviditását. A likviditási problémák kezelését célzó intézkedések hatására az európai bankrendszer számára rendelkezésre álló likviditás nagysága megemelkedett, amivel párhuzamosan az EKB mérlege jelentősen megnövekedett. Az EKB-nak sikerült elkerülnie a bankközi piacok kiszáradását, ugyanakkor a rövidtávú sikerek ellenére az eurozóna hosszabb távú problémája 2011-ben felszínre került. Az euroövezet szuverén adósságválsága 2010 tavaszán a görög adósságválsággal kezdődött, amely hamar továbbgyűrűzött a többi perifériaország bankrendszerébe is. A második görög mentőcsomag elfogadása a magánbefektetőknek is jelentős veszteséget okozott, ezért a perifériaországok állampapírjai iránti bizalom jelentősen lecsökkent, miközben a költségvetési pozíciójuk nem változott lényegesen. A befektetők bizalmának csökkenése miatt az állampapírpiaci felárak olyan mértékben emelkedtek, hogy kétségessé vált az egyes országok fizetési képessége. (19-10. ábra) A piaci hangulat romlásához jelentősen hozzájárult az EKB-hoz köthető bizonytalanság, hogy szükség esetén rendelkezik-e a megfelelő eszközökkel és szándékkal a folyamatok helyreállítása érdekében. Az állampapírpiacok egészséges működése azonban az EKB számára is rendkívül fontos a monetáris politika transzmissziójának szempontjából. Az állampapírok szerepe ugyanis kiemelkedő a magánszektor hitelezésében és a bankok likviditáskezelésében, így a bankok mérlegében is nagy arányban találhatók ezen eszközök.

— 513 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19-10. ábra. A perifériaországok CDS felárainak alakulása 1 800

Bázispont

30 000

1 500

25 000

1 200

20 000

900

15 000

600

10 000

300

5 000

0 2007

2009

2011

Spanyolország Olaszország

2013

2015

Portugália

2017

2019

Görögország (jobb tengely)

Forrás: Bloomberg

Az állampapírpiaci zavarok kezelésére az EKB 2010 májusában bejelentette az Értékpapír-piaci Programját. A program keretében a monetáris finanszírozás tilalma miatt csak a másodpiacon vásároltak államkötvényeket. A program bejelentése után a felárak csökkenésnek indultak, azonban néhány hónap elteltével újra a program előtti szintekre emelkedtek. A programmal némi időt nyert az EKB önmagának és a perifériaországoknak, azonban az EKB-nak olyan programra volt szüksége, amely nem csak rövid távon képes sikereket elérni a kamatfelárak csökkentésében. A hitelezési folyamatok összeomlásának elkerülése érdekében az EKB 2011 decemberében bevezette a 3 éves ún. LTRO tendereket, amelyekkel korlátlan mértékben állt a bankok rendelkezésére. A program eredményeként rövid ideig ismét csökkentek az állampapírpiaci felárak, azonban az EKB-nak továbbra is az európai szuverénválság jelentette a legnagyobb kihívást, amely az eurozóna felbomlásával fenyegetett. 2012 nyarán az eurozóna fenntarthatóságával kapcsolatban újra felerősödő félelmek hatására a magországok és a perifériaországok közötti felárak jelentősen növekedtek. Mivel a korábbi — 514 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

programok hatása csupán mérsékelt és ideiglenes volt, ezért az EKB szóbeli intervencióval próbálta nyugtatni a piacokat. Mario Draghi egy beszédben jelezte, hogy az EKB „készen áll arra, hogy a felhatalmazásán belül minden szükséges lépést megtegyen az euro megőrzése érdekében”. A beszéd hatására megfordult az euro, erősödni kezdett, majd rövid idővel ezután az eurozóna hozamszintjei is mérséklődni kezdtek. Összességében sikerült elkerülni egy, az egész eurozónára kiterjedő fertőzést. 2014-től a nemzetközi gazdasági kilátások romlásával és egyéb bizonytalanságok növekedésével az eurozóna növekedési kilátásai is romlottak, miközben a hosszú távú inflációs várakozások is mérséklődtek. A kedvezőtlenebb kilátások miatt az EKB egy új lazító csomagot jelentett be, amelynek célja a jegybankmérleg növelésével a korábbi eszközök hatékonyságának növelése volt. A csomag első elemeként 2014 közepén az EKB a betéti rendelkezésre állás kamatát negatív tartományba csökkentette, amelyet később még két lépésben egészen -0,4 százalékig mérsékelt, miközben az irányadó ráta 0 százalékra csökkent. A csomag második elemével az eurozóna hitelezési folyamatainak élénkítése érdekében az EKB egy célzott, hosszú lejáratú refinanszírozási eszközt kínált a bankok részére. A TLTRO keretében az EKB olcsó és stabil finanszírozási forrást kínál az eurozóna bankjainak, amelyet tovább kell hitelezniük a magánszektor irányába. Bár Draghi sikeresnek ítélte meg a programot, azonban 2016 közepén elindították a TLTRO II-t, amelynek keretében a kereskedelmi bankok számára akár -0,4 százalékos kamat mellett nyújtott likviditást az EKB. Utolsó elemként az EKB egy kiterjesztett eszközvásárlási programot indított, amelynek keretében a kkv-szektor finanszírozási feltételeinek javítása érdekében az eszközfedezetű értékpapírpiacot is élénkíteni kívánta. A programok hatására az inflációs várakozások csak kismértékben emelkedtek. Emiatt az Igazgatótanács 2015 januárjában kibővítette értékpapír-vásárlási programját, amelynek keretében 2015 márciusától a másodlagos piacon havi 60 milliárd euro értékben vásárolt az EKB a magánszektor vagy az állam által kibocsátott értékpapírokat. A program eredetileg 2016 — 515 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

szeptemberéig tartott volna, azonban többször meghosszabbították és a havi vásárlások nagyságát 80 milliárd euróra növelték. Az eszközvásárlások egészen 2018 végéig tartottak, miközben 2017 tavaszától több lépésben is csökkentették a havi vásárlások ütemét. Az Igazgatótanács iránymutatása alapján a Fed-hez hasonlóan az EKB mérlegében lévő lejáró eszközök az első kamatemelés után is újrabefektetésre kerülnek. A Fed és EKB válság utáni monetáris politikája hasonlóságokat mutat. A válság kitörését követően mindkét jegybank a pénzpiacok stabilitásának és likviditási folyamatok helyreállítására törekedett, miközben a kamatokat jelentős mértékben csökkentették. A válság utáni lassú kilábalás alacsony inflációs környezettel párosult, ezért mindkét jegybank a nemkonvencionális eszközök alkalmazása mellett döntött, amelynek eredményeként a jegybankok mérlegei jelentős mértékben növekedtek. Ugyanakkor jelentős különbség, hogy az EKB a válság első szakaszában kamatemelést hajtott végre és mérlegét 2012 után csökkentette. A mennyiségi lazítás alkalmazását a Fed-hez képest megkésve, 2015-ben kezdte meg. (19-11. ábra) 19-11. ábra. A globálisan meghatározó jegybankok mérlegfőösszegeinek alakulása 50

A GDP százalékában

125

Federal Reserve Bank of England

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

100

2007

Európai Központi Bank Bank of Japan (jobb tengely)

Forrás: Központi bankok adatbázisa, Eurostat, FRED

— 516 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A két jegybank által tett lépések időzítése között jelentős különbségek figyelhetők meg. A válság kitörésekor a pénzügyi rendszer megnövekedett likviditásigényének kielégítésére a meglévő eszközök átalakításával és az irányadó ráták 0 százalék közelébe való csökkentésével reagáltak. Ugyanakkor az EKB az alapkamat alsó korlátját jóval később érte el és csak a válságkezelés utolsó szakaszában nyúlt a mennyiségi lazításhoz. A monetáris politika „normalizálásának” stratégiája hasonló, de időben eltérő a két jegybank esetében. A Fed az eszközvásárlások ütemének fokozatos mérséklése után leállította vásárlásait, majd a meglévő eszközeinek újrabefektetése mellett kezdett bele a kamatemelésekbe 2015-ben és csak ezután, 2017-től kezdte meg mérlegének fokozatos csökkentését. Az EKB 2018 végéig nem kezdte meg az irányadó ráta emelését, mindössze a nettó eszközvásárlások leállítása történt meg. Az EKB esetében az eszközvásárlások leállítását az euroövezet 2017-ben tapasztalt gyors fellendülése indokolta. A gazdasági aktivitás az év végére a válság előtti szintre emelkedett. A hirtelen fellendülés ugyanakkor nem tartott sokáig, 2018 elejétől kezdődően az euroövezet gazdasági növekedése folyamatos lassulást mutatott. Az eurozóna recesszióba süllyedésének elkerülése végett az EKB 2019 elejétől kezdőden újabb lazító lépéseket eszközölt. 2019 márciusban bejelentette harmadik TLTRO programjának indulását, majd 2019 szeptemberében látva a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat, átfogó lazítócsomagot jelentett be. A csomag részeként az EKB a betéti kamatot tovább, –0,5 százalékra csökentette, kedvezőbbé tette induló TLTRO III programjának felhasználási feltételeit, emellett pedig újraindította a 2018-ban leállított eszközvásárlási programját 20 milliárd eurós havi keretösszeggel.

A magyar monetáris politika a válság után A válság bekövetkezte után a globális jegybankok az irányadó rátájuk csökkentésével reagáltak annak érdekében, hogy a laza monetáris kondíciókkal támogassák a visszaeső keresletet és ösztönözzék a hosszútávú beruházásokat. Ezzel szemben a hazai monetáris politika 2012-ig kitar— 517 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

tott a magas alapkamat mellett, amely több oldalról is a válság mélyítése irányába hatott. A válság utáni években mindegyik szektort gyenge kereslet jellemezte, így a kamatcsökkentéssel ösztönözni lehetett volna a fogyasztási kereslet erősítését. A hitelezési folyamatok bezuhanásával a hiteldinamika negatív tartományban tartózkodott, ami a vállalati beruházások csökkenésével párosult, ezért a kamatcsökkentés a beruházási és hitelezési folyamatok megfordításában is segíthetett volna. Emellett a hazai jegybanknak lehetősége lett volna több jegybankhoz hasonlóan célzott eszközök alkalmazására, amellyel a vállalatok beruházásait is támogathatta volna. A jegybanknak a középtávú inflációs folyamatok értékelésekor figyelembe kellett volna vennie, hogy a magyar gazdaságot jelentős kihasználatlan kapacitások jellemezték. A magas munkanélküliségi ráta jelentős munkaerő tartalékokat, míg a csökkenő belső és külső kereslet további termelési kapacitásokat eredményezett, így az alapkamat csökkentése nem járt volna az inflációs nyomás erősödésével. A téves monetáris politikának köszönhetően a régiós országok között a hazai alapkamat magasnak számított, amelynél csak a román alapkamat volt némileg magasabb. (19-12. ábra) A 2010 utáni egyensúlyi fordulatnak köszönhetően a fiskális dominancia csökkent, amelyet a monetáris politika nem támogatott. Az indokolatlanul magasan tartott irányadó ráta miatt a költségvetés kamatkiadásai jelentősen magasabbak voltak mint 2013 után. Ezen kívül a jegybank folyamatos veszteséges működése további kiadást jelentett a költségvetés számára.

— 518 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-12. ábra. A kelet-közép-európai országok irányadó rátái 2013 előtt 16

0 2005

2006

2007

Magyarország

2008

2009

Csehország

2010

2011

Lengyelország

2012

0 2013

Románia

Forrás: Központi bankok adatbázisa

Egyensúlyi fordulat 2010 után A válság előtti időszakban a magyar költségvetést tartósan magas hiány jellemezte, amellyel párhuzamosan az államadósság is jelentős mértékben emelkedett. Ráadásul a felelőtlen költségvetési politika mellett az államadósság egyre nagyobb része volt devizában denominálva, ezáltal az ország külső sérülékenysége is jelentősen megnövekedett. A 2010 utáni költségvetési fordulatnak köszönhetően Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, az államadósság tartósan csökken, miközben a gazdasági növekedést támogató strukturális reformok kerültek végrehajtásra. A 2010 utáni egyensúlyjavító gazdaságpolitikai fordulatok közül elsőként a költségvetési fordulat valósult meg, amelynek legfőbb céljai az egyensúly megteremtése és a növekedés beindítása voltak. A fordulat végrehajtását nehezítette, hogy a 2010 előtti túlságosan laza költségvetési politika miatt a rossz egyensúlyi mutatók jelentős adósságállomán�— 519 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

nyal párosultak, ezért az olyan újszerű megközelítésre volt szükség, amelyben nem hagyományos, unortodox megoldások is szerepelnek. A költségvetési fordulat legfontosabb lépése az adórendszer és a költségvetés bevételi oldalának átalakítása volt. Az adóreform keretében a munkát terhelő adók jelentős mértékben csökkentek, miközben a munkához kapcsolódó adók és járulékok jelentősen egyszerűsödtek. A munkát terhelő adók csökkentésének eredményeként a marginális adóék minden jövedelmi kategóriában csökkent, amely jelentős ösztönző a munkavállalásra, így a nemzetközi összehasonlításban is alacsony hazai aktivitási ráta emelkedhetett. A járulék- és adókötelezettségek egyszerűsítése pedig a hazai vállalatok versenyképességét javítják, továbbá a hazai befektetések vonzerejét is növelik. Az adóreform másik részét a fogyasztási és szektorális különadók jelentették, amelyek ellensúlyozták a munkát terhelő adók mérsékléséből fakadó bevételcsökkenést. Az egészségesebb adórendszeren felül az adóbevételeket jelentősen növelték a különböző gazdaságfehérítő intézkedések is. A költségvetés bevételi oldala mellett annak kiadási oldalán is strukturális reformok végrehajtására volt szükség. A Széll Kálmán-terv a munkavállalás ösztönzése érdekében célul tűzte ki a szociális ellátórendszer megújítását és a munkavállalás ösztönzését is. A szigorúbb nyugdíjazásnak köszönhetően növekedett a munkába visszatérők száma, és hozzájárult a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának megteremtéséhez. A költségvetési fordulatnak köszönhetően Magyarország kikerült az európai uniós túlzottdeficit-eljárás alól. A sikeres költségvetési lépések eredményeként a költségvetési hiány 2012 óta megfelel a maastrichti kritériumnak, valamint a költségvetés elsődleges egyenlege pozitívba váltott. (19-13. ábra)

— 520 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-13. ábra. A költségvetési egyenleg és az állami kamatkiadások alakulása 2

A GDP százalékában

−1

−2

−3

−4

−5

−6

−7

−8

−9

−10

2005

2007

2009

Elsődleges ESA

2011

2013

2015

Bruttó kamatkiadások

2017

2019

−10

ESA-hiány

Forrás: Eurostat, MNB

A javuló költségvetési fegyelem az államadósság csökkenését is elősegítette, amelynek eredményeként a költségvetés mozgástere egy jövőbeni válság során nagyobb lehet. A költségvetési hiány leszorítása az ország külső sérülékenységét is mérsékelte. Az állam kevésbé szorul rá a külső tőkebevonásra, amely az ország külső finanszírozási képességét javítja és csökkentheti az államadósság devizaarányát. (1914. ábra) A pozitív költségvetési folyamatokat a 2013 utáni monetáris politikai fordulat lépései is támogatták. A kamatcsökkentési ciklusok jelentősen csökkentették az államháztartás refinanszírozási költségeit, így kamatmegtakarítást jelentettek a költségvetés számára. Emellett az MNB Önfinanszírozási program is jelentős mértékben hozzájárult az államadósság devizaarányának csökkenéséhez.

— 521 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19-14. ábra. Az államadósság, és az adósság devizaarányának alakulása 85

A GDP százalékában

Az adósság százalékában

Államadósság

2019

2018

2017

2016

2015

10 2014

45 2013

15 2012

50 2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Központi adósság devizaaránya (jobb tengely)

Forrás: MNB

Monetáris politikai fordulat A Magyar Nemzeti Bank elmúlt évekbeli tevékenységének értékelésekor nyilvánvalóvá válik, hogy 2013-ban a jegybank monetáris politikai fordulatot hajtott végre Magyarországon. Szakítva a megelőző évtized gyakran hibás jegybanki gyakorlatával a Magyar Nemzeti Bank – mandátumrendszerének megfelelően – döntései alapelveként immár elsődleges, árstabilitási céljának teljesítését tartotta szem előtt, ami a gyakorlatban az inflációs cél 3 százalékos értékének fenntartható elérését jelentette. A szemléletváltás első egyértelmű jelei 2012 augusztusában mutatkoztak meg, amikor a Monetáris Tanács külső tagjainak többségi döntésével a jegybank megkezdte első kamatcsökkentési ciklusát. Történt ez egy olyan környezetben, ahol az 5,7 százalékos éves átlagos infláció 2008 óta a legmagasabb érték volt.

— 522 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A monetáris politika alapvonása kell, hogy legyen az előretekintő szemlélet. Egy inflációs célt követő jegybank esetén ez azt jelenti, hogy a jelenben hozott döntés valójában a jövőben várható inflációs folyamatokra adott válasz lesz. A 2010 és 2014 közötti egyensúlyi fordulat egyik kulcstényezője adópolitikai szempontból az indirekt adók hangsúlyosabbá válása volt. Az adórendszer változása átmenetileg jelentősen magasabb inflációs folyamatokat generált a magyar gazdaságban. (19-15. ábra) Így a kamatcsökkentési ciklus 2012 augusztusi megkezdésének üzenete, hogy a Magyar Nemzeti Bank előretekintve az átmeneti hatások kiárazódásával az inflációs folyamatok mérséklődésére számított ekkor. A mérséklődő inflációs kilátásokat támogatta, hogy 2012 júniusában Magyarország kockázati besorolása nagy mértékben javult. 19-15. ábra. Inflációs folyamatok Magyarországon az adórendszer átalakulása mellett 7

Inflációs cél

−1

−2 2010

−2 2011 Infláció

2012 Maginfláció

2013

2014

Indirekt adóktól szűrt maginfláció

Megjegyzés: Igazítatlan adatok alapján. Forrás: KSH, MNB

A 2013-ban bekövetkező, gyökeres monetáris politikai fordulat alapja nemcsak a megelőző évtized jegybanki gyakorlatának konszolidációs igénye volt. A nemzetközi monetáris politikai környezet ebben az idő— 523 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

szakban erőteljes változásokon ment keresztül. A válság átfogalmazta és gyakran semmissé tette a korábbi, sok esetben megingathatatlannak tűnő közgazdasági vélekedéseket és egyben felülírta a klasszikus jegybanki megoldásokat. Az egyik legfontosabb tanulság volt, hogy a szigorú inflációs célkövetés, és így az árstabilitás biztosítása önmagában nem elégséges feltétele sem a makrogazdaság sem a pénzügyi rendszer stabilitásának. Mindez rámutatott arra, hogy a jegybankoknak az árstabilitási szempontokon túl egyéb döntési tényezőkkel is számolniuk kell és esetenként ennek következményeként vállalniuk kell a különböző szempontok között felmerülő ellentétek kezelését. Ebből kifolyólag az inflációs célkövető rendszerek világszerte rugalmasabbá váltak, ami többek között a jegybanki mandátumok megerősítésében, illetve kibővülésében nyilvánult meg. A döntéshozatal során megjelent a pénzügyi rendszer stabilitásának támogatása, mint döntési tényező, ezenkívül a reálgazdasági fókusz is erősödött a jegybanki politikákban. A korábban az árstabilitás megteremtésére összpontosító jegybankok a megjelenő új szempontok és célok közötti konfliktusokkal szembesültek, amelyeket a rugalmas keretrendszerben a célok közötti prioritási sorrend felállításával kezelhettek hatékonyan. Az inflációs cél középtávú, fenntartható elérése nagyrészt továbbra is elsődleges maradt, miközben a reálgazdasági szempontok, illetve a kormányzat gazdaságpolitikájának támogatása legtöbbször csak az elsődleges cél veszélyeztetése nélkül valósulhatott meg. Ugyanakkor a kibővülő mandátumrendszereknek lényeges eleme volt a reálgazdasági fókusz erősödése. A válság során számos gazdaságban a növekedés mértéke jelentősen elmaradt a korábbi trendektől. Ilyen környezetben a monetáris politika támogatása nélkül, a gyenge kereslet nem csupán az inflációs cél elérésére hathat kedvezőtlenül, hanem akár a gazdaság potenciális növekedését is érdemben visszavetheti. Többek között ez is indokolta a jegybankok szerepének felértékelődését a gazdaság stabilizációjában. Az árstabilitási és a pénzügyi stabilitási mandátumok között ugyanakkor nem minden esetben jelenik meg különbség a mandátumok fontosságát illetően. — 524 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

(19-1. táblázat) A pénzügyi stabilitás támogatása a szabályozói szerep erősödése mellett a pénzügyi rendszer kockázatainak kiértékelését és kezelését is magában foglalta. A pénzügyi stabilitási mandátum megerősödése elősegíti, hogy az árstabilitás biztosítása immár egy ellenállóbb pénzügyi rendszer támogatásával valósulhasson meg. 19-1. táblázat: Jegybanki célok, illetve célrendszerek az egyes országokban

USA

Árstabilitás

Pénzügyi stabilitás

Reálgazdaság támogatása

Egyéb

igen

Eurozóna

igen

célnak alárendelten

Svájc

igen

célnak alárendelten

Norvégia

igen

árfolyamstabilitás

Svédország

igen

nem

Egyesült Királyság

igen

célnak alárendelten

Japán

igen

célnak alárendelten

Új-Zéland

igen

Lengyelország

igen

célnak alárendelten

Csehország

igen

célnak alárendelten

árfolyamstabilitás

Románia

igen

célnak alárendelten

árfolyamstabilitás

Magyarország

igen

célnak alárendelten

Forrás: Központi bankok honlapjai

A világ jegybankjai ugyanakkor nemcsak korábbi céljaikat illetően gyakoroltak önvizsgálatot. A válság alatt a korábban csaknem egyetlen univerzális jegybanki eszköznek tekintett irányadó kamat számos esetben alsó korlátjába ütközött, miközben a jegybankok céljainak megfelelően a monetáris kondíciók további lazítására volt szükség. Ezért számos jegybank nemkonvencionális eszközöket vezetett be, amelyek vagy átvállalták az effektív alsó korlátjába ütközött irányadó ráta rövid lejáratú hozamokat befolyásoló szerepét vagy alkalmazásukkal a központi — 525 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

bank gyakran a teljes hozamgörbe alakítására is vállalkozhatott, hatást gyakorolva a hosszabb lejáratú hozamokra is. A kibővülő jegybanki célrendszerrel összhangban az alkalmazott monetáris politikai instrumentumok új formájaként a monetáris politikai gyakorlatban célzott eszközök is megjelentek. A célzott eszközök jellemzője, hogy a jegybank koncentrált választ ad az adott célterületet érő kihívásokra. Míg a monetáris politika korábban az irányadó kamat univerzalitására épült, a válság nyomán innovatív módon kialakított célzott eszközökkel gazdagodott a jegybanki eszköztár. A célzott eszközök adott időszak kihívásaira adott válasznak tekinthetők, így szerepük a célzott kezelést követően megszűnik és kivezetésre kerülnek. Jellegükből adódóan a jegybank a gazdasági környezetnek megfelelően az alkalmazás során is alakíthat az eszközök szerkezetén, felépítésén. A célzott eszközök bevetésével csökkenhet a jegybanki célok közötti konfliktus, több eszköz koordinált alkalmazása akár a jegybanki működés hatékonyságát is javíthatja. Ugyanakkor a célzott eszközök innovatívak is, így az alkalmazó jegybankok járatlan útra lépnek, valós tapasztalatok nélkül a gazdaságra kifejtett hatásokat illetően csak szakértelmükre és elemzői bázisukra hagyatkozhatnak. Így az alkalmazásnak alapfeltétele, hogy a jegybank minél mélyebb és szélesebb körű információs bázis kialakítására törekedjen és az információkat hatékonyan használja fel döntései megalapozására. Egy további, már a válság előtt is jelentős folyamat szintén változást hozott a monetáris politikai szemléletben. A pénzügyi globalizáció hatására az országhatárok egyre kevésbé jelentenek korlátot a pénzügyi kondíciók globális együttmozgásának. Ez a globálisan jelentős jegybankok szerepének felértékelődéséhez vezetett az elmúlt években, ugyanis jellemzően a fejlett országok pénzügyi kondíciói a meghatározóak a globális kondíciókat illetően. A nemzetközi átgyűrűző hatások erősödtek, amivel a jegybankoknak számolniuk kell döntéseik során, és kiemelt figyelemmel kell, hogy kísérjék a nemzetközi pénzügyi piaci folyamatokat. Míg az árfolyamok szerepe erősödött az elmúlt időszak— 526 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

ban a pénzügyi kondíciók közvetítésében, a belföldi inflációra gyakorolt hatásuk mérséklődött. Magyarországon a forintárfolyam 1 százalékos tartós gyengülése az árszínvonalat 0,1-0,2 százalékponttal emeli meg kétéves időtávon, ami a válság előtti begyűrűzésnek megközelítőleg csupán a fele. Ennek oka részben az alacsony inflációs környezet, részben a visszafogottabb kereslet, amely következtében az árfolyamhatások csak korlátozottan jelenhetnek meg az árakban. Ugyanakkor a belföldi inflációs folyamatokra nézve csökkent a hazai kibocsátási rés szerepe is, aminek hátterében a Phillips-görbe (amely a munkanélküliségi ráta és bérek közötti összefüggést mutatja) ellaposodása áll, vagyis, hogy gyengült az összefüggés a hazai kereslet és az infláció alakulása között. (19-16. ábra) Eközben a globális kibocsátási rés inflációs hatása erősödött, amelyet jelentős részben a globális értékláncok mélyülése, vagyis a belföldi termelés globális kibocsátásban betöltött szerepének erősödése magyaráz. 19-16. ábra. A Phillips-görbe meredekségének változása 1,8

1,8

1,6

1,4

1,2

0,8

0,6

0,4

0,2

0 1961

1966

1971

1976

1981

1986

25/75 percentilis Forrás: IMF, Szentmihályi – Világi, 2015

— 527 —

1991

1996 Medián

2001

2006

0 2011

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A Magyar Nemzeti Bank 2013-tól a monetáris politikai fordulat megvalósításához innovatív, és a magyar gazdaság igényeire szabott, egyedülálló megközelítést alkalmazott, ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül sem azt a nemzetközi környezetet, amelyben a megvalósítás idején a magyar gazdaság működött, sem a kicsivel több mint egy évtizeddel korábbi, alapjaiban helyes gyakorlatot követő jegybanki működést. 2013-ban a jegybanki vezetés megújult, ami új szemléletet is jelentett, a szemléletváltás a 2012 augusztusában megkezdett kamatcsökkentési ciklus üzenetével teljes mértékben összhangban volt. Ekkortól ismét az inflációs cél középtávú elérése vált a jegybanki döntések alapelvévé immár a gyakorlatban is. A szemléletváltást szabályozási szempontból a 2013 októberében hatálybalépett új jegybanktörvény alapozta meg. A nemzetközi példákkal és az új törvénnyel összhangban a jegybank megerősítette mandátumrendszerét, az elsődleges, árstabilitási céljának veszélyeztetése nélkül konkrét lépéseket tett a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosításáért, valamint célzott programjaival aktív szerepet vállalt a magyar gazdaság stabilizációjában. Ugyanakkor mindez nem valósulhatott volna meg a jegybanki mandátumrendszer ilyen mértékű megerősödése nélkül. A középtávú inflációs cél elsődlegessége és a pénzügyi rendszer stabilitásának hatékony támogatása megfelelő környezetet biztosított ahhoz, hogy a jegybank részt vállaljon a magyar gazdaság talpra állításában. A Magyar Nemzeti Bank új vezetésének a monetáris fordulat megvalósítása iránti elkötelezettségét jól példázza, hogy 2013-ban a jegybank szervezeti struktúrájában is jelentős változás következett be. Ekkor ugyanis jegybanki feladatkörré vált a pénzügyi rendszer felügyelete, ami magában foglalta a makro- és mikroprudenciális szabályozói szerepet, valamint a szanálási jogkört is. E hatáskört korábban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) töltötte be, ettől az időponttól kezdve ugyanakkor a magyar jegybank mérte fel és egyúttal kezelte is mind az egyedi banki, mind a rendszerszintű kockázatokat, egyedülálló felhatalmazást kapva arra, hogy megteremthesse a pénzügyi rendszer stabilitásának feltételeit. — 528 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A jegybank növelte tehát a pénzügyi stabilitás szerepét a döntéshozatalában, amivel illeszkedett a nemzetközi monetáris politikai trendbe. Ugyanakkor ilyen jelentős fordulat a pénzügyi rendszer feletti szerepvállalásban mindössze néhány jegybank esetében következett be: 2011hez viszonyítva 2015-re a makro- és mikroprudenciális szabályozást, valamint a szanálási feladatokat is feladatkörébe integráló intézmény a magyar jegybankon kívül csupán az Egyesült Királyság, illetve Csehország központi bankja volt. (19-2. táblázat) 19-2. táblázat: Jegybanki felhatalmazás alatt működő mikro-, makroprudenciális, illetve szanálási területek nemzetközi összehasonlításban Makroprudenciális politika 2011

2015

Mikroprudenciális politika

Szanálási hatóság

2011

2015

2011

2015

✔

USA



Eurozóna



✔



Svájc



Norvégia



Svédország



Egyesült Királyság



✔



✔

Japán



✔



Új-Zéland



✔

Lengyelország



Csehország



✔



✔

Románia



✔



✔

Magyarország



✔



✔



✔

Forrás: Központi bankok honlapjai

A Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikai fordulat jegyében tehát 2012 augusztusában kamatcsökkentési ciklusba kezdett, 2013-ban az új jegybanktörvény által megerősített mandátumrendszerével megkezdte inflációs célkövető rendszerének rugalmasabbá tételét a nemzetközi példák alapján. Az árstabilitási mandátum elsődlegessége, és így az inflációs cél középtávú elérése, mint vezérelv, valamint a pénzügyi rendszer feletti széleskörű felügyeleti jogkör megteremtette annak fel— 529 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

tételeit, hogy a jegybank a magyar gazdaság egyensúlyi fordulatának jegyében érdemi szerepet vállaljon a gazdaság stabilizációjában is. 2013 tavaszán még volt tér a monetáris kondíciók lazítására az alapkamat csökkentésén keresztül. A magyar jegybank mandátumrendszerének megfelelően, nem veszélyeztetve árstabilitási mandátumát, univerzális eszköze, az irányadó ráta mellett egy új, innovatív és célzott eszközt vezetett be a vállalati hitelezés támogatására. A hitelezési fordulatot megalapozó célzott eszközével a jegybank koncentráltan hathatott a vállalati hitelezésre, támogatva a gazdaság élénkülését, amivel áttételesen a monetáris politika hatásosságát is javította. Így a jegybank a kis- és középvállalati szektort célzó, kedvezményes hitelezést biztosító programja jól illeszkedett a jegybanki eszköztárba, célzott jellegéből fakadóan nem erősítette a jegybanki mandátumok közötti konfliktust, hiszen a program nem rendszerszinten, hanem adott piaci szegmensen belül került alkalmazásra. Így a jegybank a monetáris politikai fordulat kezdetekor bevezetett innovatív és célzott eszköze hatékonyan járult hozzá a mandátumrendszer teljesítéséhez. A Magyar Nemzeti Bank 2013-ban megkezdett monetáris politikai fordulata során, az általános jegybanki működéssel összhangban, az előretekintő jellegnek jelentős szerep jutott. A magyar jegybank devizatartalékának mértékét tekintve nem változtatott korábbi stratégiáján, változatlanul magas devizatartalékot tartott fenn. Ugyanakkor tartalékolási gyakorlatában új elemként kiemelt szerepet kapott az ún. Guidotti–Greenspan mutatónak való megfelelés. A Guidotti–Greenspan mutató a központi bank devizatartalékának és az ország rövid lejáratú külső adósságának arányát fejezi ki. A monetáris politikai fordulat megkezdésekor az ország magas államadóssági rátáját, valamint az államadósság magas devizaarányát szem előtt tartva a jegybank törekedett devizatartalékát számottevő mértékben a gazdaság rövid lejáratú külső adóssága felett tartani, vagyis biztosítani kívánta, hogy a Guidotti–Greenspan mutató érdemben 1 — 530 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

felett alakuljon. A jegybank felelős és konzervatív devizatartalékolási stratégiájával megalapozta az ország külső sérülékenységének mérséklődését, ezenkívül a pénzügyi rendszer stabilitásának támogatásával biztosította azt is, hogy ezt követően középtávon képes volt fenntartani laza monetáris politikai irányultságát. A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikai szemlélete 2013-ban gyökeres fordulatot vett. Egyrészt visszatért arra az útra, amelyen 2001-ben indult el, ismételten elköteleződött az iránt, hogy a monetáris politikai döntéshozatalban az inflációs cél középtávú elérése a vezérelv és minden más szempont ezen elv alárendeltjének tekinthető. Másrészt felismerve a nemzetközi monetáris politikai trend változásait, eredményesen alkalmazkodott a megváltozott környezethez és az újszerű, gyakran szükségszerűen innovatív nemzetközi jegybanki gondolkodáshoz. Mandátumrendszerének bővítésével és megerősítésével megkezdte inflációs célkövető rendszerének rugalmasabbá tételét, kiemelt szemponttá vált a pénzügyi rendszer stabilitásának támogatása, ezenkívül a kamatcsökkentési ciklus megkezdésével és célzott eszközével a gazdaság stabilizációját is hatékonyan segítette, utóbbival hozzájárulva a hitelezési fordulat elindításához is. A Magyar Nemzeti Bank 2013-ban a törékeny monetáris politikai örökség ellenére egy erősen változó és bizonytalan nemzetközi környezetben helytállva, innovatív gondolkodásmódjával az élen járva és példát adva, stabil alapokat lefektetve kezdhette el a teljes monetáris politikai fordulat megvalósítását Magyarországon.

Monetáris lazítás konvencionális eszközökkel Jegybanki lépések a válságot követően

A 2008–2009-es pénzügyi válságot megelőző időszak látszólagos stabilitása elfedte a fokozatosan felépülő globális méretű reálgazdasági és pénzpiaci egyensúlytalanságokat. Az alacsony kamatkörnyezet és a visszafogott hitelkockázati felárak növekvő hitelezési dinamikához — 531 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

vezettek. Ezt a folyamatot fokozta, hogy a szabályozó hatóságok nem avatkoztak közbe, ami végül az amerikai jelzálogpiaci válság kialakulását eredményezte. A bankközi dollárlikviditás befagyása gyorsan átterjedt az európai bankközi piacra és a reálgazdaságra is, így a válság hamar globálissá vált. A kedvezőtlen makrogazdasági eseményekre a fejlett gazdaságok fiskális és monetáris lazítással reagáltak. A gazdasági válságra válaszul a nagy nemzetközi jegybankok (Európai Központi Bank, Federal Reserve, Bank of Japan, Bank of England) először az irányadó kamatot csökkentették, amivel viszonylag hamar elérték vagy megközelítették a nominális alsó korlátot. A monetáris politika hagyományos eszközei azonban nem bizonyultak elegendőnek a laza kondíciók megteremtéséhez, ezért a jegybankok egyéb, nemhagyományos eszközöket vezettek be a válságból való kilábalás támogatására. A válság a magyar gazdaságban is erőteljesen éreztette hatásait, így hazánkban is elengedhetetlen volt a fiskális és monetáris politikai reakció. A pénzpiaci feszültségek és a pénzügyi stabilitási kockázatok kezelése érdekében a régiós jegybankok először az irányadó alapkamatot emelték. (19-17. ábra) Az MNB az irányadó ráta 300 bázispontos növelése mellett számos új eszközt vezetett be a válság kezelésére, amelyek három csoportba sorolhatók: pénz- és devizapiaci feszültségek enyhítését célzó, devizalikviditás nyújtó FX-swap eszközök; a forint likviditás növelését szolgáló eszközök; illetve az értékpapírpiacok működését támogató eszközök. Az intézkedések beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A pénzpiaci feszültségeket oldotta, hogy az EU/IMF-hitelfelvétel miatt növekedett a devizatartalék, és a kedvező folyamatok lehetővé tették a kamatcsökkentési ciklus novemberi elindítását. Az óvatos kamatcsökkentés hatására 2010 áprilisára 5,25 százalékra mérséklődött az irányadó ráta, a cél fölötti infláció miatt azonban novembertől újra kamatemelésre került sor.

— 532 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-17. ábra. Régiós jegybankok irányadó rátája 18

0 2005

0 2007

2009

Magyarország

2011

2013

Lengyelország

2015

2017

Csehország

2019 Románia

Forrás: Központi bankok adatbázisa

2012 közepére a válságból való kilábalás számos régióban megtorpant. A mérsékelt inflációs kilátások és a visszafogott gazdasági növekedés a monetáris kondíciók további enyhítését eredményezték. A vezető nemzetközi jegybankok mérlegfőösszege a mennyiségi lazító intézkedések következtében jelentősen megnőtt. 2012-ben a régiós jegybankokhoz hasonlóan az MNB ismét kamatcsökkentésbe kezdett, amelynek elindítását több tényező is támogatta. (19-18. ábra) Az erősödő nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság és a kedvező hazai fiskális politikai intézkedések következtében javult Magyarország kockázati megítélése. Az MNB monetáris politikai mozgásterét növelte továbbá, hogy a globálisan meghatározó jegybankokat is laza monetáris politikai irányultság jellemezte. A kamatcsökkentési ciklus kezdetén ugyan az infláció még jelentősen meghaladta a jegybank 3 százalékos célját, ennek hátterében azonban nagyrészt egyedi hatások álltak.

— 533 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19-18. ábra. Az MNB-alapkamat, illetve a hazai és feltörekvő piaci kockázati felárak alakulása 800

Bázispont

kamatcsökkentési ciklus kezdete

700

7 6

600 kikerülés az EDP alól

500

költségvetési egyenlegjavító intézkedések

400

4 3

300

200

5 éves CDS-felár Alapkamat (jobb tengely)

1 0 2014 júl.

2014 ápr.

orosz-ukrán konfliktus

2014 jan.

2013 okt.

2013 júl.

"tapering talk"

2013 ápr.

2013 jan.

2012 júl.

2012 ápr.

2012 jan.

2012 okt.

ECB elköteleződése az euro mellett

görög választások

100 0

Feltörekvő piaci EMBI felár

Forrás: Bloomberg

Az MNB 2012-es előrejelzése alapján az infláció a monetáris politikai horizonton – javuló kockázati megítélést és az árszintnövelő sokkok lecsengését feltételezve – a lazítás lehetősége mellett is a célra mérséklődött. A magyar kockázati felár jelentős mértékű csökkenését követően 2012 végétől erőteljes dezinflációs időszak következett. Ezek a tényezők teremtették meg a kamatcsökkentési ciklus elindításához szükséges kedvező környezetet. A kamatcsökkentési ciklus a magyar alapkamat historikusan alacsony szintre történő csökkenését eredményezte, amely hozzájárult az inflációs cél eléréséhez, és támogatta a gazdasági növekedés ösztönzését. Az MNB esetében több okból sem volt indokolt a nagy jegybankok gyakorlatához hasonló mennyiségi lazító program alkalmazása. Egyrészt az alapkamat csökkentése kellő mozgásteret biztosított a kondíciók változtatásához, másrészt a jegybank a monetáris transzmisszió helyreállítására célzott, nemkonvencionális eszközöket

— 534 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

alkalmazott, amelyek hatékonyabbnak bizonyultak az egyes transzmissziós csatornák zavarainak kezelésében.

A kamatcsökkentési ciklus első szakasza Az MNB 2012 augusztusa és 2016 májusa között három szakaszban csökkentette irányadó kamatát, amely így a kezdeti 7 százalékról 610 bázisponttal historikus mélypontra, 0,9 százalékra süllyedt. Az első kamatcsökkentési ciklus 2012 augusztusában indult, amely kiegészülve a célzott, nemkonvencionális eszközökkel az MNB elsődleges mandátumát, az árstabilitás elérését és fenntartását volt hivatott teljesíteni. A kamatcsökkentési ciklus elindítását több tényező együttes fennállása segítette elő. A magyar kockázati felárak a befektetői hangulat tartós javulását mutatták, valamint a globálisan meghatározó jegybankok tartósan laza monetáris politikai irányultságot követtek. A kedvező nemzetközi folyamatok mellett a hazai fiskális politika is a monetáris politika mozgásterét növelte. A laza monetáris kondíciók fenntartását az erős dezinflációs környezet és a gazdasági növekedés élénkítése ugyan szükségessé tette, de a bizonytalan nemzetközi pénzügyi környezet óvatos monetáris politikát indokolt, így a kamatcsökkentési ciklusát az MNB 2013 augusztusától 25 bázispontnál kisebb lépésközben folytatta. A kamatcsökkentési ciklus első felében a fokozatosan lazító kamatlépéseket a javuló globális befektetői hangulat, a nagy nemzetközi jegybankok tartósan laza monetáris feltételei, valamint országspecifikus tényezők egyaránt támogatták. Az eurozóna válságkezelő intézkedései nagyban hozzájárultak a nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság erősödéséhez, amely a feltörekvő piaci eszközöktől elvárt prémiumot is érdemben csökkentette. 2012 nyarán számos pozitív esemény támogatta az eurozóna stabilitását – a júniusi görög választások, a spanyol bankmentőcsomag, Mario Draghi július végi nyilatkozata, illetve a nemkonvencionális eszközök alkalmazásának bejelentése. A kedvező nemzetközi fejlemények hatására jelentősen javult a pénzpiaci környezet.

— 535 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Ezzel összhangban a magyar 5 éves CDS-felár 2012. június és augusztus között összességében 200 bázisponttal mérséklődött, amely a 10 éves állampapírpiaci hozamokat is lefelé módosította. A kedvező nemzetközi hangulat mellett az erősödő fiskális fegyelem is hozzájárult a CDS-felár mérséklődéséhez. A fegyelmezett fiskális politika a költségvetési hiány jelentős csökkenését eredményezte: az ESA-módszertan szerint számított hiány 2,3 százalékra mérséklődött. Emellett az államadósság szintén csökkenő tendenciát mutatott, amely a külső sérülékenység mérséklődésével párosult. A hosszú távú növekedést és a munkaerőpiaci folyamatokat célzott, növekedés-ösztönző strukturális reformok támogatták. A kamatcsökkentési ciklus első felében, 2012 augusztusa és 2013 júliusa között az MNB Monetáris Tanácsa 25 bázispontos lépésekkel a kiinduló 7 százalékról 4 százalékra csökkentette az irányadó kamatot.

19-19. ábra. Az inflációs alapmutatók alakulása

−2 2012

2013

2014

2015

2016

2017

2018

2019

−2

Infláció Adószűrt maginfláció Keresletérzékeny termékek inflációja Ritkán változó árú termékek inflációja Forrás: MNB

A kamatcsökkentési ciklus kezdetén a 6 százalékos infláció jelentősen meghaladta a jegybank 3 százalékos inflációs célját (19-20. ábra), de mivel ennek hátterében nagyrészt egyedi és átmeneti hatások álltak, így — 536 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

nem okozott akadályt a kamatcsökkentő ciklus elindításában. A hatások lecsengésével 2012 végétől erős dezinflációs folyamat vette kezdetét, amelyben mind a nemzetközi, mind pedig a hazai tényezők jelentős szerepet játszottak. A keresleti oldal inflációs nyomása – az indirekt adóemelések és a kedvezőtlen időjárás miatt emelkedő élelmiszerárak hatását kiszűrve – mérséklődött 2012 második felétől. A kormányzati intézkedésekből fakadó inflációs nyomást enyhítette továbbá a szabályozott árak több lépésben végrehajtott csökkentése. Ezzel párhuzamosan 2011 végén és 2012 első felében az európai bankrendszer feszültségei miatt kedvezőtlen külső környezet hazánk kockázati megítélésének romlását eredményezte. 2012 júniusától jelentősen javult Magyarország kockázati megítélése, a forint árfolyama pedig erősödött, ami előretekintve az indirekt adóhatások kiesésén felül tovább csökkentette az inflációt. A visszafogott inflációs nyomáshoz járult hozzá a nyersanyagok világpiaci árának alakulása. A dezinflációs folyamatot fokozta továbbá a magas kibocsátási rés, tehát a válság óta fennálló kihasználatlan kapacitások, a visszafogott belső kereslet, illetve a globálisan alacsony inflációs környezettel összhangban csökkenő inflációs várakozások. A 3 százalékos célnak megfelelő inflációs várakozások a mérsékelt bérnövekedésen keresztül csökkentették az inflációs nyomást, amely tovább növelte a monetáris politika mozgásterét. A kamatcsökkentési ciklus folytatásához megfelelő kondíciókat jelentett a tartós dezinflációs környezet mellett a kockázati megítélés folytatódó javulása. A magyar kockázati felár folyamatosan mérséklődött az időszakban, és 2013 tavaszától a feltörekvő piaci átlagos kockázati felár alá csökkent, illetve lefelé mozdult el. A fiskális fegyelem – amelynek eredményeként az államháztartási deficit 2012-re a GDP 2,3 százalékára mérséklődött – szintén az infláció csökkenését segítette elő. A 2000-2009 közötti időszakra jellemző 6,7 százalékos költségvetési hiányhoz képest ez jelentős csökkenésnek tekinthető. A fiskális fordulat elősegítette a túlzottdeficit-eljárás meg— 537 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

szüntetését és a hazai kockázati megítélés érdemi és tartós javulását. Mindez Magyarország kedvező nettó külső finanszírozási képességével párosulva optimális kondíciókat jelentett a kamatcsökkentési ciklus 2012 augusztusi megindításához. A jelentős nemzetközi jegybankok a támogató monetáris politika részeként tovább folytatták, illetve megkezdték mennyiségi lazító programjaikat. A Fed 2012 szeptemberében megkezdte az eszközvásárlási program harmadik fordulóját (QE3), míg az EKB 2011 végén elindította a fedezettkötvény-vásárlási program második fázisát (Covered Bond Purchase Programme – CBPP2) az eurozóna-válság hatására ismét kialakuló kötvénypiaci volatilitás kezelése céljából, továbbá 2012 szeptemberében bejelentette a feltételes állampapír-vásárlási eszközt (Outright Monetary Transactions – OMT), amellyel a perifériás kötvényhozam emelkedését célozta megállítani. A japán jegybank 2013 áprilisában mennyiségi és minőségi lazítást hirdetett meg az Abenomics gazdaságpolitika részeként, míg az angol jegybank 2012 júliusában az FLS programot indította el (Funding for Lending Scheme – FLS). A régióban a lengyel jegybank 2012 végén, a román jegybank 2013 júliusában kezdte kamatcsökkentési ciklusát. A cseh jegybank technikai nullára csökkentette az irányadó kamatot, majd 2013 novemberében a monetáris kondíciók lazítása céljából árfolyamküszöböt vezetett be. A fokozódó dezinflációs környezet, az inflációs várakozások cél alá mérséklődése és az inflációs kilátások további monetáris lazítást indokoltak. Ennek megfelelően a Magyar Nemzeti Bank 2014 júliusáig további 190 bázisponttal 2,1 százalékra mérsékelte az irányadó kamatot, majd lezárta a kétéves kamatcsökkentési ciklust.

— 538 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A kamatcsökkentési ciklus második és harmadik szakasza Az első kamatcsökkentési ciklus lezárását követően bár a Monetáris Tanács megítélése szerint a magyar gazdaságot továbbra is kihasználatlan kapacitások jellemezték és az infláció is elmaradt a középtávú céltól, előretekintve a reálgazdaság dezinflációs hatása mérséklődni látszott, így az akkori monetáris kondíciók fenntartása összhangban állt az inflációs cél elérésével. Emellett a háztartási devizahitelek konverziójának köszönhetően jelentősen erősödött a hazai monetáris transzmisszió, így ezt követően jóval erősebben érvényesült a hitelek árazásában a hazai kamatpolitika. Mindez növelte a jegybanki lépések hatékonyságát és így a második és harmadik ciklus során a jegybank mozgásterét. 2015 első negyedévében bizonyossá vált, hogy az inflációt övező lefelé mutató kockázatok egyre inkább erősödtek: a nyersanyagárak mérséklődése, az inflációs várakozások horgonyzottságának gyengülése, a negatív kibocsátási rés és a meghatározó jegybankok támogató monetáris politikája mind azirányba mutattak, hogy szükséges a monetáris kondíciók további lazítása. Ennek megfelelően a Monetáris Tanács 2015 márciusi kamatdöntő ülésén a kamatcsökkentési ciklus újraindítása mellett döntött és első lépésként 15 bázisponttal csökkentette az alapkamat mértékét. A második kamatcsökkentési ciklus keretében a Monetáris Tanács 15 bázispontos lépésekkel 1,35 százalékra csökkentette az irányadó rátát, majd 2015 júliusában a kamatcsökkentési ciklus lezárása mellett döntött. A második kamatcsökkentési ciklus lezárásával a jegybank Monetáris Tanácsa 2012 augusztusa és 2015 júliusa között az alapkamatot historikusan alacsony szintre, 565 bázisponttal mérsékelte, ami összhangban volt a vezető és régiós jegybankok laza monetáris politikai irányultságával. A második kamatcsökkentési ciklus lezárultával a jegybanki kommunikációban egyre nagyobb hangsúlyt kapott az alapkamat várható pályájára vonatkozó iránymutatás. A Monetáris Tanács már a ciklust lezáró közleményében egyértelműen jelezte, hogy a jegybank elsődleges célja, az árstabilitás elérése érdekében a monetáris kondíciók tartós fenntar— 539 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

tása szükséges. A jegybank határozott előretekintő iránymutatása hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyi piacok számára egyértelművé váljon a magyar monetáris politika jövőbeni irányultsága és emellett abban is fontos szerepet játszott, hogy az inflációs várakozások ne szakadjanak el jelentősen az inflációs céltól. 2016 tavaszán az inflációs nyomás hiánya a magyar gazdaságban és az inflációs várakozások historikusan alacsony szintje mind az irányba mutattak, hogy az inflációs cél elérése érdekében a monetáris kondíciók további mérséklése szükséges. Ennek nyomán a Monetáris Tanács 2016 márciusában elindította harmadik kamatcsökkentési ciklusát, amelynek keretében 3 lépésben további 45 bázisponttal 0,9 százalékra, historikus mélypontjára csökkentette az alapkamatot. A kamatcsökkentési ciklusok során alkalmazott, az inflációs cél elérését hangsúlyozó előretekintő iránymutatás, amely a laza monetáris kondíciók tartós fennmaradását vetítette előre, mindvégig sikeresen orientálta a piaci és elemzői várakozásokat, ezzel javítva a monetáris politika hatékonyságát. (19-20. ábra) 19-20. ábra. Az alapkamat és a bankközi hozamok implikált pályája 9

% Első kamatcsökkentési ciklus 7 % -> 2,1 %

−610 bp

Második kamatcsökkentési ciklus 2,1 % -> 1,35 %

4 3

0 2012

2014 Alapkamat

3 2 1

Az előretekintő iránymutatás alkalmazása sikeresen orientálta a várakozásokat.

2013

Harmadik kamatcsökkentési ciklus 1,35 % -> 0,9%

2 1

2015

2016

2017

Bankközi hozamgörbe

Forrás: Bloomberg, MNB

— 540 —

2018

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

2016 tavaszán annak ellenére, hogy az irányadó ráta historikusan alacsony szintre süllyedt, a Monetáris Tanács tagjai úgy ítélték meg, hogy az inflációs cél elérése érdekében szükséges a monetáris kondíciók további lazítása, ezért az alapkamaton felül a kamatfolyosó széleit is módosították. A jegybank több lépcsőben szűkítette a kamatfolyosó szélességét, amelynek eredményeként az egynapos betéti kamat negatív tartományba, -0,15 százalékra csökkent, míg az egynapos fedezett hitel kamata a jegybanki alapkamattal megegyező szintre, 0,9 százalékra mérséklődött. A kamatfolyosó aszimmetrikussá tétele egyrészt elősegítette, hogy a kereskedelmi bankok kedvezőbb kamat mellett jussanak egynapos hitelhez, emellett a betéti kamat negatív tartományba való süllyedése hozzájárult a bankközi kamatok csökkenéséhez. A Monetáris Tanács az alapkamat várható pályájára vonatkozó előretekintő iránymutatása az inflációs cél elérésének érdekében az irányadó ráta tartós változatlanságát vetítette előre. A jegybanki alapkamat tartós tartása mögött az az elgondolás húzódott meg, hogy a jegybank a monetáris kondíciók lazítása során nem az elérhető legalacsonyabb kamatszint elérésére törekszik, hanem egy olyan hosszú távon fenntartható kamatszint kialakítására, amely összhangban áll az inflációs cél elérésével. Emellett az alapkamat stabil szinten való tartása amellett, hogy hozzájárul az árstabilitás eléréséhez és fenntartásához, elősegíti a monetáris lazítás hatásának hatékony érvényesülését is, azáltal, hogy orientálja az egyes gazdasági szereplők várakozásait. A stabil kamatkörnyezetből fakadó kiszámíthatóság már önmagában pozitív hatással bír a gazdaság egyes szektoraira. A háztartások és vállalatok fogyasztási, beruházási és hitelfelvételi döntéseiket a jövővel kapcsolatos várakozásaik alapján hozzák meg. A jegybank a stabil alapkamattal sikeresen támogathatja a vállalatok beruházási tevékenységének és a lakosság fogyasztási hajlandóságának élénkülését.

— 541 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A kamatcsökkentések reálgazdasági hatásai A monetáris politika jellemzően öt csatornán keresztül hat a gazdaságra: kamat-, árfolyam-, eszközár-, hitel- és várakozási csatorna. A lazító monetáris politikai lépések jellemzően két csatornán keresztül fejtik ki hatásukat: egyrészt az árfolyam leértékelődésén, másrészt a belső kereslet élénkítésén keresztül. A válságot követően számos gazdaságban nem működött megfelelően a transzmissziós mechanizmus, amely a gazdasági szereplők túlzott mértékű eladósodásával és a válság utáni mérlegkiigazítási folyamattal állt összefüggésben. Kis, nyitott gazdaságokban, mint amilyen Magyarország, különösen fontos az árfolyamcsatorna szerepe: a kamatcsökkentés a leértékelődő árfolyamon keresztül támogatja a gazdaság versenyképességét. A kamatcsökkentés hatására Magyarországon mind az ún. fajlagos munkaköltség, mind a fogyasztóiár alapú reálárfolyam leértékelődött, a gyengülő reálárfolyam pedig az élénkülő exporton keresztül támogatta a hazai gazdaságot. Míg a vizsgált időszak első felében, 2013-2014-ben a nettó export járult hozzá magasabb mértékben a GDP növekedéséhez, addig a ciklus második felében, 2015-től a belső kereslet hatása volt erősebb a gazdasági növekedés támogatásában. Ez azzal magyarázható, hogy a kamatcsökkentés első szakaszában hazánkban a lakosság fogyasztási-megtakarítási döntéseit behatárolták a válság előtt felhalmozott, devizában fennálló magas adóterhek, így a monetáris transzmisszió kamatcsatornája a fogyasztás élénkítésében kevésbé volt hatékony. A forintosítást követően a kamatcsatorna visszanyerte transzmissziós erejét, amely a belső kereslet növekedésében tükröződött. A 24 hónapos kamatcsökkentési ciklus mérsékelte a jegybanki inflációs cél alullövésének mértékét, és érdemben hozzájárult a 2013-2014-es gazdasági kibocsátás szintjének emelkedéséhez is: két év alatt 1,1 százalékkal növelte a magyar GDP szintjét. A kamatcsökkentés az éves átlagos infláció értékét 2013-ban 0,4 százalékponttal, 2014-ben 1,1 szá— 542 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

zalékponttal, 2015-ben pedig 1,6 százalékponttal emelhette. A jegybanki kamatlépések jellemzően egy éves késleltetéssel jelentkeztek az árszintben. A kétéves kamatcsökkentési ciklus nélkül 2014-ben és 2015-ben az éves infláció negatív tartományba süllyedhetett volna (-1 százalék alá), tehát tartós deflációs kockázattal kellett volna szembenéznie a magyar gazdaságnak, amely mind a fogyasztást, mind a gazdasági növekedést visszavetette volna. Az MNB kamatcsökkentési ciklusa pozitívan járult hozzá az ország régión belüli ár- és költségalapú versenyképességéhez. Emellett az alacsony kamatkörnyezet élénkítette a beruházási hitelek felvételét, a fogyasztást és az exportérdekeltséget. Mindezek a munkaerőpiaci folyamatokra is kedvező hatást gyakoroltak, mely a munkanélküliség csökkenésében és a foglalkoztatás bővülésében jelent meg. A kamatcsökkentések kumulált növekedési hatása 2014-ben 1,1 százalék, 2015ben 1,4 százalék volt. Emellett a 2014-ben 1,1 százalékponttal növelt inflációval a jegybank sikeresen kivédte a deflációs veszélyt. Érdemes hozzátenni, hogy a kamatcsökkentéssel párhuzamosan futó Növekedési Hitelprogram több, mint 1 százalékkal járulhatott hozzá a GDP növekedéséhez ebben a két évben, így az intézkedések együttesen az időszak gazdasági növekedésének közel felét tették ki. Az alacsony kamatkörnyezet nem vetette vissza a háztartások megtakarítási hajlandóságát, amit a lakossági szektor pénzügyi megtakarításainak növekedése mutat. Ennek hátterében a válságot követő mérlegleépítés, illetve a jövedelmi hatás erős szerepe állhatott, ugyanis a vizsgált időszakban a jövedelmi hatás több, mint ellensúlyozta a helyettesítési hatást. A permanens jövedelem-elmélet szerint az alacsonyabb kamat szint tartós fennállása esetén a háztartások mérséklődő kamatjövedelmüket a megtakarításaik növelésével kompenzálják. A lakosság hitelfelvételét tartós magatartási alkalmazkodás jellemezte, továbbra is alacsony hitelfelvételi kedvvel. A kamatcsökkentés pozitív hatása azonban tetten érhető volt a fogyasztás növekedésében, melyet nem devizahitelből finanszíroztak. A fogyasztás növekedésében elsősorban a 16 százalékos egykulcsos családi jövedelemadózásra kiengedett jöve— 543 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

delmek, az emelkedő foglalkoztatás és a növekvő bérek játszottak szerepet. A kamatcsökkentési ciklus során összességében nőtt a háztartások nettó megtakarítása és a lakossági fogyasztás, illetve javult a gazdaság külső finanszírozási képessége. (19-21. ábra) 19-21. ábra. A lakosság fogyasztása és pénzügyi megtakarítása, illetve a külső finanszírozási képesség alakulása 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10 −12

A GDP százalékában

Alapkamat-csökkentési ciklus kezdete 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10 −12

Lakossági fogyasztás (éves bővülés) Végtörlesztés megtakarítást növelő hatása (jobb tengely) Külső finanszírozási képesség (finanszírozási adatok alapján, jobb tengely) Háztartások nettó megtakarítása (jobb tengely) Megjegyzés: Pénzügyi számla szerinti adatok. Forrás: MNB, KSH

A kamatcsökkentési ciklus kedvező makrogazdasági hatásait mutatja, hogy a historikusan alacsony alapkamatszint ellenére tartósan stabilan alakult a gazdaság külső finanszírozási képessége, ami a kockázati prémiumok csökkenésével járt együtt. Mindezek mellett a külkereskedelmi egyenleg nem romlott a vizsgált időszakban, amely annak volt köszönhető, hogy az alacsony alapkamat nem hajtotta fel az importot. Összességében a kamatcsökkentési ciklus jelentős mértékben élénkítette a magyar gazdaság fenntartható növekedését. Ezzel együtt sikeresen já— 544 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

rult hozzá a deflációs kockázatok kezeléséhez. Megakadályozta, hogy az infláció tartósan negatív értéket vegyen fel, és csökkentette az inflációs cél alullövésének mértékét. A kamatlépések inflációs hatása 2015-ben 1,6 százalékponttal, 2016-ban pedig 2,0 százalékponttal növelhette az inflációt.

A kamatcsökkentések pénzügyi piaci hatásai A Magyar Nemzeti Bank által 2012 augusztusában indított kamatcsökkentési ciklus jelentős hatással bírt a háztartási és vállalati kamatkondíciókra, az állampapírpiaci hozamokra és mindemellett a csökkenő kamatok az államháztartás számára is jelentős kamatmegtakarítást eredményeztek. A kamatcsökkentés hatása elsőként a rövid pénzpiaci hozamokban fejtette ki hatását, majd azon keresztül a lakossági és vállalati termékek kamataiban is hasonló mértékű kamatcsökkenést eredményezett. Az első kamatcsökkentési ciklus elindításától kezdve az alapkamat fokozatos mérséklése a referenciaárazáson keresztül az egyes banki termékek kamataira folyamatosan hatással volt. A kamatkondíciók lazulása nagymértékben csökkentette a magánszektorra nehezedő kamatterheket, ezáltal sikerült megakadályozni a hitelállomány, a fogyasztás és a beruházás további esését a válságot követő mérlegkiigazítás időszakában. Az első kamatciklus 2012 augusztusi elindítása óta a lakossági lakáscélú hitelek kamatai több mint 900 bázisponttal csökkentek, míg a vállalati folyószámlahiteleknél a csökkenés megközelítette a 800 bázispontot. A lakossági és vállalati lekötött betétek kamataiban egyaránt 600 bázispontot meghaladó mérséklődés volt megfigyelhető 2012 óta. (19-22. ábra)

— 545 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19-22. ábra. Az alapkamat és egyes forinthitel és betéti termékek kamata 14

0 2012

0 2013

2014

2015

2016

MNB alapkamat Lakossági lakáscélú hitel Vállalati folyószámla hitel

2017

2018

2019

Lakossági lekötött betét Vállalati lekötött betét

Megjegyzés: Lakossági lakáscélú hitelek esetében változó kamatozású vagy legfeljebb 1 éves kamatfixálású termékek kamata. Forrás: MNB, Felcser et al. (2015) alapján

Az MNB kamatcsökkentési ciklusainak eredményeként nemcsak az egyes lakossági és vállalati banki termékek kamatai, hanem a rövid és hosszú lejáratú állampapírok hozamai is csökkentek. (19-23. ábra) A hozamcsökkenést a kamatcsökkentési ciklusokon túl egyéb tényezők, mint az időszak során bekövetkezett fiskális fordulat, a nemzetközi szinten is jellemző támogató környezet, illetve a Magyar Nemzeti Bank egyéb programjai is jelentős mértékben támogatták. A hozamcsökkenés mértéke a különböző lejáratokon eltérő volt, a rövidebb lejáratú állampapíroknál erőteljesebb volt a hozamcsökkenés, mivel a monetáris politika jellemzően a rövid hozamokat képes a leghatékonyabban befolyásolni. Ebből kifolyólag a 3 hónapos állampapírok hozamainál ment végbe a legnagyobb, 1000 bázispontot megközelítő hozamcsökkenés.

— 546 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-23. ábra. Rövid és hosszú futamidejű referencia állampapírok hozamai % 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 −1 2012

Önfinanszírozási program bejelentése

2013

2014

3 hónapos hozam Alapkamat

2015

2016

2017

3 éves hozam

2018

2019

11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 −1

10 éves hozam

Forrás: MNB, ÁKK, Felcser et al. (2015) alapján

A hosszú hozamok, főként a 10 éves magyar államkötvények hozama kevésbé szorosan követte le az alapkamat csökkenő pályáját, ami főként azzal magyarázható, hogy a hosszabb hozamokra a monetáris politikának kisebb ráhatása van, annak alakulásában nagyobb szerepet játszanak a jövőbeni makrogazdasággal és monetáris politikával kapcsolatos várakozások. Ugyanakkor összességében a hosszabb hozamok is trendszerűen mérséklődtek. A magyar állampapírpiaci hozamok csökkenésének következtében az államháztartás pozíciója is javult a kamatkiadások mérséklődésének eredményeként. Míg 2013-ban az államháztartás kamatkiadásai meghaladták a GDP 4 százalékát, addig a forintadósság fokozatos átárazódásának hatásaként 2018-ra ez az összeg majdnem a felére csökkent. (19-24. ábra)

— 547 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19-24. ábra. Az állam éves bruttó kamatkiadásai és a 2013-hoz képesti kumulált kamatmegtakarítás a GDP-arányában 10

A GDP százaléka

A GDP százaléka 3300 Mrd Ft

9 8

8 7

2400 Mrd Ft

6 5

1600 Mrd Ft

970 Mrd Ft

3 2

520 Mrd Ft

1 0

180 Mrd Ft

0 2013

2014

2015

2016

2017

2018

2019

Kumulált megtakarítás Megjegyzés: Az oszlopok feletti számok a kumulált megtakarítás nominális értékeit jelzik. Forrás: MNB

A kamatkiadások csökkenésével az állam kumulált kamatmegtakarításai folyamatosan emelkedtek, 2019-re elérve a 3500 milliárd forintot. A csökkenő kamatokon realizált megtakarítás teret enged a költségvetés számára, hogy a kamatmegtakarítás mértékéig csökkentse a lakosság adóterhelését vagy javítsa az ország versenyképességét. Nemzetközi összehasonlításban is jelentősen mérséklődött az államháztartás kamatkiadása.

— 548 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-25. ábra. A bruttó kamatkiadások változása 2013-ról 2019-re (a GDP százalékában) 0

A GDP százaléka

−0,5

0 −0,5

−1

−1,5

−2

−2,5

−3

−3 −3,5 Írország Magyarország Portugália Málta Olaszország Belgium Spanyolország Ausztria Görögország Lengyelország Németország Litvánia Ciprus Horvátország Franciaország Lettország Hollandia Szlovénia Szlovákia Csehország Románia Egyesült Királyság Finnország Svédország Luxemburg Észtország Bulgária

−3,5

Megjegyzés: Nem állt rendelkezésre 2019-es adat Dániára vonatkozóan. Forrás: AMECO adatbázis

Hazánkban a vizsgált időszak alatt jelentős mértékben, 2,2 százalékkal mérséklődött az államháztartás által fizetendő kamatkiadások mértéke a GDP arányában. (19-25. ábra) Ez a második legnagyobb csökkenés volt az Európai Unióban. A kamatokban bekövetkezett jelentős csökkenés nemcsak az államháztartás kamatkiadását csökkentette jelentős mértékben, ezzel javítva a költségvetés pozícióját, hanem az MNB kamateredményének javulásához is hozzájárult. A kamateredmény a jegybanki eredmény egyik fontos eleme, ami a kamatozó eszközök kamatbevételének (jellemzően a devizatartalékon realizált hozam) és a jegybanki források után fizetett kamatkiadás különbözeteként adódik. A 2012-ben elindított kamatcsökkentési ciklus, amely az alapkamatot 3 szakaszban 7 százalékról 0,9 — 549 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

százalékra mérsékelte az MNB kamateredményét jelentős mértékben javította azáltal, hogy a jegybanknak az irányadó eszközben elhelyezett betétek után egyre kisebb kamatot fizetett. (19-26. ábra) Érdemes megjegyezni, hogy a kamateredmény javulását a kamatcsökkentési ciklusokon kívül a jegybank Önfinanszírozási programja is segítette. 19-26. ábra. A Magyar Nemzeti Bank kamateredményének alakulása 400

Mrd Ft

400

300

200

100

−100

−200

−300

−400

−500

2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

−500

Nettó deviza kamateredmény Forint kamat- és kamatjellegű ráfordítások Forint kamat- és kamatjellegű bevételek Nettó kamateredmény Forrás: MNB

Az MNB részéről tett lazító lépések tehát nemcsak az inflációs cél elérését segítették elő, de mindeközben a jegybanki eredmény alakulását is pozitívan befolyásolták: 2017-ben a jegybank 38 milliárd forintos eredményéhez a kamateredmény 11 milliárd forinttal járult hozzá. Ez a hozzájárulás azóta tovább bővült, és 2019-ben már megközelítette az 50 milliárd forintot.64 A pozitív jegybanki eredmény biztosítja, hogy a költségvetésnek ne keletkezzen térítési kötelezettsége a jegybankkal szemben. 64

Magyar Nemzeti Bank üzleti jelentései és éves beszámolói további részletes inforA mációt tartalmaznak a jegybanki eredmény alakulásáról.

— 550 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

Nemkonvencionális eszközök alkalmazása Az inflációs cél körüli toleranciasáv bevezetése

A Magyar Nemzeti Bank vezetése az inflációs célkövetés rendszerében bizonyos időközönként felülvizsgálja az inflációs célt. Tette ezt 2015ben is, amikor a rövid és hosszabb távú hatásokat is figyelembe véve fenntartotta a 3 százalékos inflációs célt. Ugyanakkor az árstabilitási cél elsődlegességének megtartása mellett az inflációs célkövető stratégia rugalmasabbá tétele érdekében a jegybank bevezette a ±1 százalékpontos (ex ante) toleranciasávot. Az inflációs célkövető rendszert alkalmazó jegybankok jellemzően egy célsávot vagy egy toleranciasávval ellátott pontcélt határoznak meg, így a bevezetett toleranciasávval a magyar monetáris politikai keretrendszer összhangban van a nemzetközi gyakorlattal. (19-27. ábra) 19-27. ábra. Inflációs célok egyes inflációs célkövető jegybankoknál 2019-ben 10

% Pontcél

Pontcél toleranciasávval

10 9

Célsáv

Inflációs cél

Kazahsztán

Dél-Afrika

Ausztrália

Izrael

Ukrajna

Törökország

Szerbia

Magyarország

1 Románia

1 Lengyelország

Csehország

Svédország

Oroszország

Japán

Norvégia

Egyesült Királyság

Tolerancia-/célsáv

Megjegyzés: Svédországban a cél a fix jelzálogkamatokkal vett fogyasztóiár-indexben van meghatározva. Forrás: Központi bankok adatbázisa

— 551 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A toleranciasáv bevezetése nem a keretrendszer érdemi megváltoztatását, hanem a monetáris politikai keretrendszer finomhangolását, rugalmassá tételét jelentette. A toleranciasáv a rugalmas inflációs célkövetés jegyében kijelöli, hogy a jegybank átmenetileg legfeljebb mekkora eltérést tolerál az inflációs céltól. Vagyis ez a toleranciasáv nem azonos egy 2-4 százalékos célsávval, a jegybank 2015 óta sem tartja kívánatosnak a 3 százalékos céltól jelentősen és tartósan eltérő inflációt. 2017 óta a tolerancia sávon belül alakul az infláció. (19-28. ábra) 19-28. ábra. Az infláció és az inflációs cél alakulása Magyarországon %

% Év végi inflációs cél

Infláció

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 −1 −2

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

Folytonos inflációs cél

2001

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 −1 −2

Inflációs cél

Forrás: MNB

A Magyar Nemzeti Bank egyedülálló eredményt ért el a 2017 és 2019 közötti időszakban: azon kevés jegybank közé tartozik, melyek teljesítették árstabilitási céljukat (19-3. táblázat). Az inflációs ráta az időszak alatt szinte folyamatosan a cél körül kijelölt toleranciasávban alakult, ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon érvényesült az árstabilitás, miközben a régió több országában és az euroövezetben az infláció számos esetben elhagyta a jegybanki toleranciasávot.

— 552 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-3. táblázat: Hazai, eurozónás és régiós infláció alakulása az inflációs célhoz, illetve a toleranciasávhoz viszonyítva 2017 és 2019 között (hónapok száma) Toleranciasávon belül

Toleranciasávon kívül Alatta

Fölötte

Összesen

Magyarország

Lengyelország

Csehország

Románia

Eurozóna

Megjegyzés: Az eurozóna és a régiós országok esetében az infláció a harmonizált fogyasztóiárindex (HICP) alapján készült. Az EKB-nak jelenleg nincs toleranciasávja, ezért az összehasonlíthatóság érdekében a 1,5-2,0 százalékos sáv szerepel toleranciasávként.

Előretekintő iránymutatás alkalmazása Már a válságot megelőzően is általános gyakorlat volt a transzparencia jegyében, hogy a jegybankok nyilvánosságra hozták a monetáris politikai stratégiájukat és a célváltozóikat, illetve ismertették az aktuális döntéseiket és a döntések során figyelembe vett tényezőket. Ez azonban csak arra volt elegendő, hogy a gazdasági szereplők normál időkben a múltbéli tapasztalatok alapján következtessenek a gazdasági folyamatokra, sokkokra adott jegybanki reakcióra. A válságot követően felértékelődött a központi bankok jövőbeli monetáris politikai irányultságáról való kommunikáció és ezáltal a jegybanki transzparencia növelése. A monetáris politikai döntéshozók számára egyre világosabbá vált, hogy az irányadó eszköz változtatása mellett a várakozások befolyásolásán keresztül is hatni kell a gazdasági folyamatokra, ezért kiemelt jelentőségűvé vált a monetáris politika előretekintő iránymutatása. Ez különösen igaz lett azon jegybankokra, akik beleütköztek az alapkamat zéró alsó korlátjába. A Magyar Nemzeti Bank 2001 nyara óta az inflációs célkövetés rendszerének keretei között működik, és a jegybank a rendelkezésre álló eszközeivel a nyilvánosan bejelentett inflációs cél elérésére törekszik. — 553 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Ezen rendszer egyik fontos eleme a jegybank által követett monetáris politika átláthatósága, aminek az MNB több szempontból is megfelel. A havi rendszerességű kamatdöntő ülésekről a kezdetektől fogva publikálásra kerül egy közlemény, ami bemutatja az aktuális döntés során figyelembe vett tényezőket és a döntés indoklását. 2004 óta jegyzőkönyvet is publikál a jegybank, amiben a kamatdöntő ülés keretében felmerült döntéshozói vélekedések is bemutatásra kerülnek, 2005 októberétől pedig az egyes döntéshozók név szerinti szavazata is nyilvános. A 2012-ben megkezdett kamatcsökkentési ciklust megelőzően a jegybank a közlemény végén tett utalást a jövőben várható monetáris politikai irányultságra, azonban ez csak a következő hónapokra vonatkozott. A kamatcsökkentési ciklus elindításával párhuzamosan a jegybank hos�szabb távra vonatkozó iránymutatást kezdett el alkalmazni, de igazán hosszú távú előretekintő iránymutatás a kamatcsökkentési ciklus lezárásával jelent meg a jegybanki kommunikációban. Ugyanis innentől kezdve a Magyar Nemzeti Bank jelezte a laza monetáris kondíciók tartós fennmaradását, amivel sikeresen orientálta a gazdasági szereplők várakozásait. Az MNB az alapkamat mellett az előretekintő iránymutatást is konvencionális eszköznek tekinti.

Rövid hozamokra ható nemkonvencionális eszközök A 2012 nyarán elindított kamatcsökkentési ciklus eredményeként az irányadó jegybanki alapkamat 2016 tavaszára 7 százalékról 0,9 százalékig mérséklődött. A Monetáris Tanács értékelése szerint a laza monetáris kondíciók tartós fenntartása vált szükségessé az inflációs cél eléréséhez és a gazdasági növekedés támogatásához. Az alapkamat tartós tartása önmagában fontos érték. A stabil kamatszint hatékonyan járul hozzá az üzleti környezet megerősítéséhez, ami megkönnyíti a gazdasági szereplők hosszú távú döntéseinek meghozatalát. A nemzetközi és hazai gazdasági folyamatok 2016 nyarára egyértelművé tették, hogy az inflációs cél elérése a monetáris kondíciók további lazítását teszik szükségessé. Az alapkamat historikus mélypontjára való — 554 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

csökkenésével ugyanakkor a hagyományos eszköztár elérte határait. Megtartva a monetáris politika által elért eredményeket – több vezető jegybank gyakorlatához hasonlóan – az MNB nemkonvencionális eszközök alkalmazása mellett döntött. Az inflációs cél elérésén túl az eszközök legfontosabb célja a hitelpiac ösztönzése, a korábban elindított Önfinanszírozási program támogatása, valamint a rövid hozamok célzott csökkentése volt. Ezek elérése érdekében hat, a hozamgörbe rövid végére ható eszköztári elem került bevezetésre, illetve használatra. (19-29. ábra) 19-29. ábra. Rövid hozamokra ható nemkonvencionális eszközökhöz kapcsolódó lépések • Kamatfolyosó szűkítése és szimmetriájának módosítása • Preferenciális betét létrehozása • Mennyiségi korlátozás rendszerének bevezetése • Forintlikviditást nyújtó devizaswapok alkalmazása • Kötelező tartalékráta csökkentése • BUBOR-piac reformja

Forrás: MNB

Az első, rövid hozamokra ható nemkonvencionális lépésként 2015 szeptemberében a Monetáris Tanács a kamatfolyosó aszimmetrikussá alakítása mellett döntött, egyúttal a kamatfolyosó alját jelentő egynapos betéti eszköz kamata is mérséklődött. 2016 márciusától kezdve – párhuzamosan a harmadik kamatcsökkentési ciklussal – a kamatfolyosó szélessége 2 százalékról 2016 novemberéig fokozatosan 0,95 százalékig szűkült, miközben a kamatfolyosó fokozatosan lefelé tolódott. A 2016 novemberében kialakult kamatkondíciók azt jelentették, hogy az egynapos fedezett hitel kamata megegyezett az irányadó jegybanki alapkamat mértékével, vagyis a kamatfolyosó teljesen aszimmetrikussá vált. — 555 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

2016 januárjában a Piaci Hitelprogramhoz kapcsolódóan az MNB egy preferenciális betéti eszközt vezetett be. Az egynapos futamidejű, alapkamaton kamatozó eszközbe a bankok a program keretében tett hitelezési vállalásaik kétszereséig tudták elhelyezni szabad likviditásukat. Kedvező kondíciói miatt a preferenciális betét így egyrészt eredményesen támogatta a kkv hitelpiac fellendülését, másrészt hatékony eszköznek bizonyult a bankok likviditáskezeléséhez. A monetáris kondíciók további lazítása a kamatfolyosó átalakításán túl megkövetelte a bankrendszer strukturális likviditástöbbletének hatékonyabb eloszlását és annak nagyobb piaci forgalmat eredményező áramlását. Ezeknek a célkitűzéseknek az eléréséhez hívta életre a Monetáris Tanács a mennyiségi korlátozás rendszerét. A rendszer központi gondolata az MNB irányadó eszközének, a három hónapos betéthez való hozzáférésnek a módosítása volt. A három hónapos betét használatával a bankok a hetente megtartott tendereken, korlátlan mennyiségben, a mindenkori alapkamaton tudták elhelyezni szabad forintlikviditásukat, ennél fogva kitüntetett szerepet játszott a bankok likviditáskezelésében. Az eszköz átalakításának első lépéseként a Monetáris Tanács 2016. júliusi ülésén a tenderek ritkításáról döntött, így augusztustól kezdődően az eszköz havonta került meghirdetésre. A sikeres implementációt követően, 2016 szeptemberében indult el a mennyiségi korlátozás rendszere, ami a betéti eszközben elhelyezhető maximális összeg meghatározását jelentette. A mennyiségi korlátozás bejelentésével egyúttal két men�nyiségi cél is meghatározásra került. Egyrészt a 2016 év végén fennálló három hónapos betéti állomány nagysága 900 milliárd forintban került megállapításra, másrészt a negyedév során a Monetáris Tanács legalább 200-400 milliárd forint likviditás kiszorulását várta az alapkamaton kamatozó jegybanki eszközökből. A rendszer hatásmechanizmusának lényege, hogy a jegybanki irányadó eszközből kiszoruló likviditás a bankközi piacon megjelenve fejtse ki hozamleszorító hatását. A három hónapos betét helyett a bankok egyrészt a többi jegybanki eszközt vehetik igénybe, másrészt a bankközi-, — 556 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

és állampapírpiacon tudják szabad likviditásukat lekötni. A jegybanki eszközök közül az egynapos betéti eszköz, a preferenciális betét, valamint a kötelező tartalékmegfelelésre szolgáló pénzforgalmi számla áll rendelkezésükre, az utóbbi kettő azonban csak korlátozott mennyiségben vehető igénybe. Tekintettel arra, hogy a korlátlanul elérhető egynapos betéti eszköz kamata elméletileg a bankközi fedezetlen pénzpiacon elérhető legalacsonyabb kamat, a bankok a magasabb hozam érdekében más csatornákon igyekeznek elhelyezni szabad forrásaikat. Likviditásukat leköthetik pénzpiaci betétek formájában, devizára cserélhetik a swappiacon, illetve állampapírt vásárolhatnak belőle. Az ezeken a részpiacokon megjelenő addicionális likviditás minden esetben a releváns hozamok csökkenését eredményezi. Fontos végül kiemelni, hogy a mennyiségi korlátozás bevezetésével a jegybanki mérleg mérete változatlan maradt, annak csupán szerkezete változott meg. A Monetáris Tanács a három hónapos eszköz mennyiségének meghatározásával egyúttal egy negyedéves minimális kiszorítási szint elérését tűzte ki célul. A kiszorítási mennyiség a nem alapkamaton kamatozó jegybanki eszközökben megjelenő többletlikviditásként került definiálásra, vagyis azt a pénzmennyiséget jelenti, amit a bankok a mennyiségi korlátozás nélkül elhelyeznének a három hónapos betétben. Figyelembe véve, hogy a bankközi piac likviditásának alakulását nagyrészben az MNB hatáskörén kívül eső autonóm tényezők alakítják, a mennyiségi korlátozás rendszerének kialakításával – a kiszorítási szint, illetve ezzel együtt a jegybank által kívánatosnak tekintett likviditási pálya biztosítása érdekében – egy likviditásnyújtó és egy likviditáslekötő finomhangoló eszköz bevezetése vált szükségessé. A túl bőséges bankrendszeri likviditás kezelése érdekében egy alapkamatot fizető egyhetes betéttel, míg a likviditás túlzott beszűkülésére egy változó áras tenderen allokált forintlikviditást nyújtó devizaswappal bővült az eszköztár. Az eszközök alkalmazásának célja tehát a likviditási folyamatok hatékony alakítása, ami elősegíti a bankközi piacok forgalmának emelkedését, illetve a monetáris kondíciók alakítását. A monetáris kondíciók további lazítása és a gazdasági növekedés megfelelő ösztönzése érdekében a Monetáris Tanács 2016 októberében — 557 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

a kötelező tartalékrátát 2 százalékról 1 százalékra csökkentette. A lépés következtében 170 milliárd forinttal bővült a bankrendszer szabad likviditása, amely érdemben támogatta a mennyiségi korlátozás célkitűzéseinek elérését. A döntés egyúttal további közelítést jelentett az EKB kötelező tartalékrendszer terén fennálló gyakorlatához. 2016 őszétől kezdve a MNB monetáris politikai eszköztár stratégiájának irányát a Monetáris Tanács által negyedévente meghatározott két mennyiségi cél, az időszak végén fennálló három hónapos betéti állomány, illetve az átlagos kiszorítási hatás határozta meg. A mennyiségi korlátozás bevezetését követően hamar világossá vált, hogy a kitűzött likviditási pálya elérése a finomhangoló devizaswap eszközök rendszeres használatát követeli meg. A költségvetési folyamatok alakulása, a készpénzállomány növekedése és az NHP állomány fokozatos csökkenése mind a bankrendszer strukturális likviditástöbbletének zsugorodása irányába mutatott. A kiszámítható piaci kondíciók megteremtése és fenntartása érdekben az MNB a swapeszköz segítségével simította a likviditási folyamatokat, rendszeres alkalmazásával pedig az eszköztár szerves részévé vált. A rövid futamidejű bankközi kamatok és állampapírpiaci hozamok csökkenését eredményesen tudta támogatni a 2016 májusában indult BUBOR piaci reform. (19-30. ábra) A monetáris politika hatékony transzmissziójának és a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése szempontjából a bankközi referenciakamatok kitüntetett szereppel rendelkeznek, ennélfogva az MNB elkötelezett a piaci folyamatokat hűen tükröző BUBOR jegyzési mechanizmus támogatása mellett. A reformintézkedések központi elemeként 2016 májusától kezdve az 1 és 3 hónapos, majd 2017 októberétől a 6 hónapos futamidők esetében bevezetésre került a kötelező érvényű jellegű árjegyzés. Ennek a keretében megnyílt a lehetőség a kamatjegyzésben részt vevő partnerbankok számára, hogy a naponta beadott jegyzéseken üzletet köthessenek egymással. A reform eredményeként érdemi forgalom alakult ki a BUBOR piacon, a megnövekedett üzletszám mellett pedig BUBOR kamatfixingek – elszakadva az alapkamattól – az állampapírpiaci hozamokkal, illetve a pénzpiaci kamatokkal együtt a kamatcsatorna aljáig csökkentek 2017 negyedévére. — 558 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-30. ábra. Rövid hozamok és bankközi kamatok alakulása 2,2 2,0 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 −0,2 −0,4

% Kamatcsatorna átalakítása BUBOR-piac reformja Mennyiségi korlátozás bejelentés Likviditásnyújtó FX-swap bevezetése Kötelező tartalékráta csökkentése

2016/01 2016/07 2017/01 2017/07 2018/01 2018/07 2019/01 2019/07 3M Bankközi kamat (BUBOR) 3M Állampapírhozam (DKJ) 3M FX swap implikált kamat

2,2 2,0 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 −0,2 −0,4

Alapkamat Kamatfolyosó

Forrás: Bloomberg, MNB

A mennyiségi korlátozás bevezetése a jegybanki három hónapos eszköz állomány fokozatos és célzott csökkenését, valamint a monetáris kondíciók lazítását eredményezte. Teljes állománya a 2016 szeptemberi 1700 milliárd forint körüli szintről mindössze egy év alatt 75 milliárdra csökkent, miközben a bankközi kamatok és az éven belüli állampapírhozamok 0 százalék közelébe mérséklődtek. A monetáris kondíciók lazítása egyben hozzájárult a hitelpiac ösztönzéséhez és az Önfinanszírozási program támogatásához is. Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a jegybanki eszköztár átalakítása eredményesen járult hozzá a válság során megsérült monetáris transzmisszió helyreállításához, a pénzügyi stabilitás erősítéséhez és a reálgazdaság megfelelő ösztönzéséhez. A Monetáris Tanács értékelése szerint a három hónapos betéti eszköz mennyiségi korlátozásának alkalmazása sikeres, az eszköz betöltötte szerepét. Ezt szem előtt tartva a Monetáris Tanács 2018 szeptemberi döntését követően az eszköz 2018 végével kivezetésre került, a jegybanki irányadó eszköz szerepét pedig a kötelező tartalék vette át.

— 559 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A Növekedési Hitelprogram bevezetése A 2008-as pénzügyi válság kitörését követően Magyarországon nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számító visszaesés volt megfigyelhető a magánszektor hitelállományában, amely érintette mind a háztartási, mind a vállalati hitelezést. A 2009 és 2013 közötti időszakban a vállalati hitelállomány évente 5-7 százalékkal csökkent. A hitelkínálat szűkössége, a bankok visszafogott kockázatvállalási hajlandósága és az emelkedő kockázati felárak leginkább a mikro-, kis- és középvállalati (kkv) szektor szereplőit sújtotta leginkább. A magas finanszírozási költségek, a romló jövedelmezőség a kkv-kat beruházásaik elhalasztására kényszerítette, visszahatva a bankok hitelkínálatára, fokozva a negatív spirál kialakulásának kockázatát, mely a hitelezési piac befagyásának veszélyét vetítette előre. A jegybank 2012 augusztusában megkezdte az alapkamat csökkentését, azonban a vállalati hitelkondíciók pozitív irányú változása csak a vállatok korlátozott körében mutatott érdemi enyhülést. Ezért az MNB a monetáris politikai eszköztár új, célzott elemeként 2013 júniusban elindította a Növekedési Hitelprogramot (NHP) a kkv-k hitelezésében tapasztalt tartós piaci zavar enyhítése, ezen keresztül a gazdaság élénkítése, valamint a pénzügyi stabilitás megerősítése és az ország külső sérülékenységének csökkentése érdekében. Az NHP a fenti negatív hatásmechanizmust képes volt megtörni egyrészt azáltal, hogy a hitelintézetek figyelmét a kkv-szektorra irányította és fokozta a hitelintézetek közötti versenyt. Másrészt a hosszú lejáratú, alacsony, fix kamatozású hiteleken keresztül csökkentette a vállalatok törlesztőterheit, élénkítette a vállalatok beruházási kedvét, miközben a forgóeszköz-hitelezésen keresztül pedig stabilizálta a vállalatok működését. A jegybank az NHP keretében 0 százalékos kamatozású refinanszírozási forinthitelt nyújtott a hitelintézeteknek, amit azok legfeljebb 2,5 százalékos kamatmarzs mellett maximum 10 éves futamidővel adhattak tovább a kkv-knak. A hosszú távra elérhető fix, kedvező kamatú, árfolyamkockázattól mentes hitel kiszámíthatóságot biztosított a kkv-k — 560 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

számára, ami üzleti tevékenységük bővítését, gördülékenyebb működését, elhalasztott és új beruházások megvalósítását tette lehetővé, melyek hatására versenyképességük is javulhatott. Az NHP bevezetésével sikerült a hitelezés jelentős visszaesését megállítani, és ezzel elkerülni a teljes hitelbefagyás veszélyét, amely a program hiányában akár komoly reálgazdasági áldozattal is járhatott volna, mind a gazdasági növekedést, mind a foglalkoztatást tekintve. Az NHP 2013 júniusában indult, mindössze három hónapig tartó első szakasza teljesítette az elindulásakor kitűzött rövid távú célokat. A program enyhítette a hitelpiaci korlátokat, számottevően élénkítette a hitelkeresletet a vállalkozások oldaláról és a hitelintézetek figyelmét is a kkv-szektorra irányította, fokozódott a verseny az ügyfelek megszerzéséért és megtartásáért. Az első szakaszban még jelentős hányadot tettek ki a kisebb növekedési hatással járó hitelkiváltások, azonban ezek segítségével számos kkv tudta kedvezőbbé és kiszámíthatóbbá tenni kamatterheit, illetve szabadult meg az árfolyamkockázatot jelentő devizahitelétől. A 2013 őszén indult második szakaszban a nagyobb növekedési hatás elérése érdekében a hangsúly az új hitelekre, azokon belül is a beruházási hitelekre helyeződött át. A hitelcélok az első szakaszhoz képes több lépcsőben változtak. A finanszírozási formák bővültek, a hitel mellett lehetőség nyílt lízing és faktoring keretében történő finanszírozásra. Hitelkiváltásra csak korlátozottan – a teljes folyósításon belül 10 százalékos mértékben – nyílt lehetőség. Ezen változásoknak és a hosszabb rendelkezésre állási időszaknak köszönhetően a programban számottevően emelkedett a leginkább finanszírozási nehézségekkel szembesülő kisebb vállalkozások súlya. 2015 márciusában elindult egy az NHP-val párhuzamosan futó konstrukció, az NHP+, amelynek keretében a jegybank átvállalta a kkv-k hitelkockázatának egy részét a hitelintézetektől annak érdekében, hogy a hitelképes, de kockázati szempontból az NHP-ból korábban kiszoruló vállalatok hitelhez jutási feltételeit javítsa. — 561 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Az átmeneti eszközként elindított NHP sikeresen teljesítette a kitűzött célokat. Hosszabb távon azonban a hitelállomány jegybanki szerepvállalás nélküli növekedése kívánatos, ezért az MNB 2015 őszén az NHP fokozatos kivezetése mellett döntött. Ennek jegyében indult el 2016 elején a Növekedéstámogató Program (NTP), amelynek egyik fő alkotóeleme az NHP harmadik szakasza, mely 2017 márciusáig tartott. Ez a korábbiaknál egyrészről szűkebb körű – kizárólag beruházási célú – forint finanszírozást tett lehetővé, másrészről elérhetővé vált a természetes fedezettel rendelkező kkv-k számára a korábbi szakaszokból kimaradó deviza finanszírozás. A program megalapozta a hitelezési fordulat megvalósulását; az NHP elindítását követően a korábban tapasztalt évi 5-7 százalékos visszaesés megállt, majd 2015-től fokozatosan emelkedésnek indult. A dinamika 2016-ban már az MNB által a hosszú távon fenntartható gazdasági növekedéshez szükségesnek tartott 5–10 százalék közötti sávba került. Az NHP nélkül a fordulat csak jóval később következett volna be. A program nemcsak a hitelállomány mennyiségére, de szerkezetére is kedvező hatást gyakorolt: teret nyerek a hosszú lejáratú és fix kamatozású hitelek. A fix kamat kiszámíthatóvá teszi a vállalkozások hitelköltségét, csökkenti a kamatkockázatuk mértékét, ezért pénzügyi stabilitási, illetve hitelösztönzési szempontból fontos, hogy a vállalkozások elsősorban fix kamatozású hiteleket vegyenek fel. Az NHP kivezetését követően - nemzetközi összehasonlításban is - visszaesett a fix kamatozású hitelek aránya. A hitelezés szerkezetének javítása és a kedvező, kiszámítható kamatozású hitelek arányának újbóli növelése érdekében a jegybank 2019 elején elindította az NHP fix konstrukciót 1000 milliárd forintos keretösszeggel, amely célzott formában támogatta kkv-k beruházásainak finanszírozását. A 2013. júniusi indulás óta 2019 végéig az NHP-ban közel 47 ezer kkv jutott kedvező forráshoz mintegy 3200 milliárd forint összegben. Az NHP nemcsak a kkv-hitelezésben tapasztalható kedvezőtlen trend megtörésében játszott fontos szerepet, hanem érdemi hatást gyakorolt a gazdasági növekedésre is a hitelkereslet emelkedésén és a hitelkínálat — 562 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

bővülésén keresztül. Az MNB kutatásai alapján a vállalati hitelállomány egy százalékponttal nagyobb növekedése 0,25 százalékponttal nagyobb GDP növekedést eredményez. 2013 és 2018 között a program gazdasági növekedésre gyakorolt hatása mintegy 3,5 százalék lehetett. Az NHP a gazdasági növekedéshez a vállalkozások beruházásainak ösztönzése révén járult hozzá leginkább. A beruházások növekedése a közvetlen GDP-növelő hatásán túl további reálgazdasági hatásokat eredményezett, emellett a vállalatok javuló cash-flow helyzete szintén hozzájárult a GDP növekedéséhez. Számos beruházás valósult meg a program keretében felvett kedvező és kiszámítható kamatozású hitelből, amelyek egy része egyébként nem, vagy csak kisebb volumenben jött volna létre. Jóllehet ez az addicionális hatás vélhetően csökkent a piaci kamatok mérséklődésével párhuzamosan, 2019 végéig összesen több mint 2100 milliárd forintnyi hitel, illetve lízing szolgálta közvetlenül beruházások finanszírozását. A növekvő beruházások – az importigényükön felül – növelik a hazai aggregált keresletet, így a GDP is emelkedik. A GDP emelkedése jövedelemoldalról többletbért és vállalati profitot eredményez, utóbbi a háztartások felé teljesített osztalék jellegű jövedelmet emeli. Szintén az előbb említett csatornákon jelenik meg a gazdaságban a vállalatok cash-flow-ját emelő impulzusok hatása. A háztartások jövedelembővülése fogyasztásukat emeli, másodkörös keresleti hatásokat generálva. A beruházások révén létrejövő többletkapacitásoknak és a kereslet emelkedésének eredményeként nő a foglalkoztatottság. A kibontakozó konjunkturális folyamatok növelik a bérhez, a fogyasztáshoz és a profithoz kötődő adóalapokat, így költségvetési többletbevétel keletkezik.

Piaci Hitelprogram A 2016 elején indult Növekedéstámogató Program másik részét – az NHP harmadik szakasza mellett – a Piaci Hitelprogram (PHP) alkotta. A pozitív ösztönzőkből álló eszközcsalád célja, hogy a kkv-hitelezés piaci alapokra terelődjön vissza, egyre csökkenő jegybanki szerepvállalás — 563 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

mellett. A PHP keretében az MNB elsősorban egy kockázatkezelési és likviditáskezelést segítő eszközzel támogatta a bankok piaci hitelezésre való átállását: (i) a bankok fix kamatozású hitelezésből eredő kamatkockázatukat fedezhették hitelezési feltételhez kötött kamatcsere eszközzel (hitelezési IRS, HIRS), (ii) a HIRS eszközhöz szorosan kapcsolódva, kiegészítő eszközként a bankok likviditáskezelésének támogatása érdekében bevezetésre került a preferenciális betételhelyezés lehetősége. A PHP két jegybanki eszközét a bankok csak együttesen vehették igénybe, a preferenciális betét igénybevételének feltétele az volt, hogy az adott bankok aktív HIRS ügylettel rendelkezzenek. Az MNB 2017 júniusában meghirdette a PHP második szakaszát. A hitelprogram első szakaszában a bankoknak nem volt lehetőségük arra, hogy megemeljék hitelezési vállalásaikat, csak a vállalt hitelnövekmény csökkentésére volt mód, emiatt döntött az MNB a második szakasz elindításáról. A PHP második szakaszának célja az volt, hogy a bankok az eddigieken felül addicionális hitelezési vállalásokat tegyenek, így biztosítva a kkv-hitelállomány növekedésének fennmaradását. Az eredeti vállalásukat legalább 100 százalékkal meghaladó hitelnövekedést vállaló bankok nagyobb arányban részesülhettek a preferenciális betételhelyezési lehetőségből, mint a kisebb arányú többletvállalást tevő hitelintézetek. A bankszektor a program éveiben jelentősen felülmúlta hitelezési vállalását. 2016-ban 780 milliárd forint összegben került sor HIRS-ügyletek megkötésére, ami összesen 195 milliárd forintnyi kkv-hitelezési növekmény vállalását jelentette. Abban az évben ezt felülmúlva, a bankok több mint 300 milliárd forinttal növelték hitelezésüket. A program második szakaszának 2017 júliusában megtartott tenderén a bankok a 2017. évi kkv-hitelezési vállalásukat közel 230 milliárd forintra emelték. 2017 végére a HIRS-ügylettel rendelkező 16 bank mindegyike teljesítette vállalását. A szektorszintű teljesítés 566 milliárd forint volt, ami az egy évvel korábbit is meghaladó, 250 százalékos aránynak felelt meg. Vállalását minden hitelintézet fenntartotta, így 2018-ra is összesen 227 milliárd forintnyi kkv-hitelezési növekmény mellett köteleződtek el, amelyet a PHP utolsó évében is jelentősen túlteljesítettek. Az év végére — 564 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

a résztvevő bankok összesítetten közel 600 milliárd forintos, azaz több mint 260 százalékos teljesítési arányt értek el.

A lakossági devizahitelek kivezetése A 2000-es évek első felének egyik legjelentősebb és legsúlyosabb következményekkel járó makropénzügyi folyamata a lakossági devizahitelezés térnyerése volt. A magyar családok körében 2004-ben terjedtek el a devizahitelek, és a háztartások egészen 2009-ig nettó devizahitel-felvevők maradtak. A devizahitelezés felfutását több tényező együttesen okozta, melyek közül kiemelt jelentősége volt a megengedő szabályozásnak, a támogatott lakossági forinthitelek 2003-as kivezetésének, illetve a magas forintkamatoknak. A családoknál lecsapódó árfolyamkockázat mellett komoly pénzügyi stabilitási kockázatot jelentett az is, hogy a bankok kevésbé hitelképes ügyfeleknek is egyre szélesebb körben adtak ekkoriban hitelt, valamint, hogy a szabályozói környezet hiányosságai lehetővé tették a bankok egyoldalú kamatemeléseit is. A magyar gyakorlat nem volt általános a devizahitelezésben érintett államokban: Lengyelországban például a deviza alapú lakossági hitelek kamatlába szigorúan a svájci bankközi kamat változásához volt kötve. A globális gazdasági válság kitörése kiemelten sérülékeny állapotban érte a magyar gazdaságot, amit nagyrészben az okozott, hogy ekkor a lakossági hitelek mintegy 70 százaléka már deviza vagy devizaalapú hitel volt. A banki mérlegeken belül a lakossági devizahitel-portfólió 2004 és 2009 között 2,5 százalékról 16,5 százalékra emelkedett. A forint gyengülésével számos devizaadós vált fizetésképtelenné, megnőtt a nemteljesítő lakossági hitelek aránya, ami a bankrendszer egészének stabilitását veszélyeztette. A devizahiteles kérdés rendezésére nem került sor a válság előtti években, ami komoly károkat okozott nemcsak egyéni és családi, hanem nemzetgazdasági szinten is. Végül a kormány és a jegybank közötti együttműködés keretében, a bankszektorral szoros kooperációban 2014-2015-ben, azaz a gazdasági válságot követő időszak tekintetében az első jogilag lehetséges és közgazdaságilag is megfelelően alátámasztott időpontban sor került a lakossági devizahitelek kivezetésére. — 565 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Jogi értelemben a Kúria 2014 júniusában kihirdetett jogegységi határozata alapozta meg a forintosítást. A Kúria jogegységi határozata kimondta, hogy az árfolyamkockázat adósokra hárítása alapvetően nem tekinthető tisztességtelennek, amennyiben azonban az átlagos adós számára nem érthető a szerződésben foglalt árfolyamkockázat, akkor ez semmissé teheti az adott szerződést. Rögzítésre került, hogy az egyoldalú kamatemelés tisztességtelen és jogtalan, amennyiben az adós számára nem világos és transzparens, hogy az egyes körülmények változása milyen mértékben hat ki a fizetési kötelezettségekre, valamint, hogy az árfolyamrés díjként történő alkalmazása minden esetben és minden körülmények között tisztességtelen és semmis. Ezen felül az MNB 2012-ben elkezdett kamatcsökkentési ciklusainak köszönhetően 2014-re olyan szintre csökkentek a forintkamatok, hogy a devizahiteleseknek rövid távon sem jelentett érdemi kamatemelkedést a forintra történő konverzió. Ezt kiegészítette a tisztességes bankolásról szóló (ún. „fair bank”) törvény elfogadása is, ami megkönnyítette a lakosság számára a forinthitelekre való átállást és transzparens keretek között tartotta a későbbi esetleges átárazásokat is. Ugyancsak fontos feltétele volt a sikeres forintosításnak a stabil és konszolidált makrogazdasági környezet. A 2010-ben elindított gazdaságpolitikai-államháztartási konszolidációnak és a fiskális fordulatnak köszönhetően 2014-re olyan gazdasági környezet alakult ki Magyarországon, amelyben érdemi piaci kockázatok nélkül vált végrehajthatóvá a lakossági devizahitelek kivezetése. A rendezett forintosításhoz elengedhetetlen volt az is, hogy az MNB rendelkezzen a banki fedezési ügyletekhez szükséges devizamennyiséggel, és azt a bankok rendelkezésére is tudja bocsátani úgy, hogy a devizatartalékok állománya a forintosítás után se essen a piac és a nemzetközi szervezetek által elvárt biztonságos szint alá. A tartalékigényt kiemelten meghatározó rövid lejáratú külső adósság csökkenése révén az MNB tartalékmegfelelése 2014-re érte el azt a szintet, ami lehetővé tette a biztonságos forintosítást, a kapcsolódó jegybanki program pedig

— 566 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

úgy került kialakításra, hogy a devizatartalék felhasználása fokozatos legyen és elősegítse a rövid külső adósság csökkenését. (19-31. ábra) 19-31. ábra. Az MNB devizatartalékai és a rövid külső adósság alakulása 40

Mrd EUR

40 35

2007. 2008. 2008. 2009. 2009. 2010. 2010. 2011. 2011. 2012. 2012. 2013. 2013. 2014. 2014. 2015. 2015. 2016. 2016. 2017. 2017. 2018. 2018. 2019. 2019.

III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év I. n.év III. n.év

Rövid lejáratú külsô adósság (Guidotti-szabály) Devizatartalék Forrás: ÁKK, MNB

A lakossági devizahitelek kivezetése 2014 őszén kezdődött el, a törvényi úton szabályozott elszámolást és forintosítást az MNB célzott devizaeladási programmal támogatta. A program sikerének alapfeltétele volt a koordinált lebonyolítás, amit az MNB a bankokkal való egyeztetéssel és formális megállapodásokkal biztosított. A jegybank a jelzáloghitelek elszámolási szakaszának első tenderét 2014. október 13-án tartotta, a forintosítási szakasz tenderei pedig 2014. november 10-én kezdődtek. Az MNB összesen 9,7 milliárd eurót adott el a bankoknak az elszámolási ügyletekre, illetve a jelzáloghitelek és a fogyasztói devizahitelek forintosítására vonatkozó tendereken. A bankok az elszámolást és a forintosí-

— 567 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

tást gyakorlatilag teljes egészében az MNB-nél fedezték le. A jegybanki devizaeladási program lehetővé tette, hogy a lakossági devizahitelek kivezetése rendezetten, gyorsan és a forint árfolyamára való érdemi hatás nélkül valósuljon meg. A devizahitelek kivezetésével a magyar pénzügyi rendszer óriási lépést tett az egészséges mérlegszerkezet irányába, hiszen a bankrendszer egyik legnagyobb kockázata került ki az intézmények mérlegéből. Az időzítést egyértelműen igazolta a svájci jegybank árfolyamküszöbének 2015. januári eltörlése, ami a svájci frank jelentős erősödését okozta. A forintosítás hiányában a háztartások törlesztőterhei és a bankrendszer kockázatai is érdemben emelkedtek volna, komoly instabilitást okozva a magyar pénzügyi és gazdasági rendszer egészében. Az érintett régiós országok közül mindeddig Magyarország az egyetlen, amelyben sor került a lakossági devizahitelek teljes kivezetésére, és ezzel a devizahiteles csapda felszámolására. (19-32. ábra) 19-32. ábra. A lakossági devizahitelek aránya a bruttó hazai termékhez viszonyítva 25

25 20

2005. 2005. 2006. 2006. 2007. 2007. 2008. 2008. 2009. 2009. 2010. 2010. 2011. 2011. 2012. 2012. 2013. 2013. 2014. 2014. 2015. 2015. 2016. 2016. 2017. 2017. 2018. 2018. 2019. 2019.

Magyarország

Lengyelország

Forrás: Központi bankok adatbázisa

— 568 —

Románia

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

Az Önfinanszírozási program elindítása A magyar gazdaság külső sérülékenységének csökkentése, az ország külső pénzügyi függésének és sebezhetőségének mérséklése kiemelt gazdaságpolitikai célja volt a 2008-as válságot követő éveknek, különösen a 2010-et követő időszak kormányzati munkájának. A magas külső forrásbevonást és az egészségtelen adósságszerkezetet a nemzetközi pénzügyi és hitelminősítő intézmények, valamint a befektetők is kiemelt kockázatként jelölték meg értékeléseikben, így a külső eladósodottság csökkentése és a makrogazdasági kockázatok kezelése több gazdaságpolitikai programnak is céljává vált. A külső sérülékenység mérséklésére irányuló intézkedések, amelyek elsősorban a belföldi forrásokból történő finanszírozás erősítését szolgálták, és amelyek a gazdasági szereplők tartós és kölcsönös együttműködése révén valósultak meg, összefoglaló néven az önfinanszírozási koncepció kifejezéssel ragadhatók meg. Mindez először az ÁKK lakossági állampapír programjainak elindításával kezdődött, 2014-től pedig a jegybanki Önfinanszírozási program keretében ösztönzött, a külföldi és devizaadósság hazai forrásból történő megújítását lehetővé tevő bankrendszeri szerepvállalással vált teljessé. A magyar gazdaságpolitika már 2012 elejétől a hazai források erőteljesebb bevonását tűzte ki célul az államadósság finanszírozásában: az ÁKK újonnan bevezetett, lakossági állampapír konstrukciói kedvezőbb feltételeket biztosítottak a lakossági befektetők számára, így elindulhatott egy pozitív folyamat a hazai háztartások állampapírpiaci jelenlétének növelése irányába. Az MNB 2014 tavaszán elindított Önfinanszírozási programja ugyancsak a külső forrásokra való ráutaltság csökkentését célozta. A jegybanki eszköztár átalakításával és megújításával az MNB arra ösztönözte a bankszektor szereplőit, hogy a felesleges likviditásukat a jegybanki eszközökből a jegybankon kívüli egyéb likvid értékpapírok, azon belül is – a magyar értékpapírpiac sajátosságait figyelembe véve – főként az állampapírok piacára helyezzék át. A program sikere a jegybank, a kereskedelmi bankok és az ÁKK — 569 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

kooperációjával valósulhatott meg, az adósságkezelő ugyanis a lejáró devizaadósságot megfelelő mennyiségű forint állampapír-kibocsátással finanszírozta, így a banki kereslet a jegybanki lépések révén igazodni tudott a kínálati oldal változásaihoz. A tartósan alacsony inflációs környezet támogatta a jegybank laza monetáris politikáját, így a 2012-ben elindított, majd több szakaszban folytatódott alapkamat-csökkentési ciklusok mellett hangsúlyos szerepet kaphattak a jegybank nemkonvencionális eszközei. A lépések illeszkedtek a nemzetközi jegybanki gyakorlatba, ahol a válságot követően egyre hangsúlyosabban jelentek meg a gazdaságok működésébe aktívabban beavatkozó, illetve nemhagyományos intézkedések is. A hazai jegybanki eszköztár átalakítása a gyakorlatban elsősorban az irányadó eszköz likviditási profiljának átalakítását, a kamatfolyosó és a kötelező tartalékrendszer módosítását, illetve az értékpapírpiaci szerepvállalást ösztönző kamatcsereeszköz bevezetését jelentette. Az Önfinanszírozási program 2014 és 2016 közötti intézkedései operatív értelemben lehetővé tették a banki alkalmazkodáson keresztül a banki források átstrukturálását és az állampapírok piacára való átterelését. Az ÁKK szempontjából pedig a lejáró devizaadósság forintforrások bevonásával történő finanszírozását, illetve a jegybankmérleg szűkítését. A deklarált cél, azaz a külső sérülékenység csökkentésének megvalósulásához a bruttó külső adósság és az államadósság devizaarányának mérséklődése, valamint az államadósság tulajdonosi szerkezetének átalakulása (külföldi befektetők szerepének csökkenése) járult hozzá. A bankszektor likvid, jegybank által elfogadható fedezeteinek állománya a program bejelentésétől 2016 végéig mintegy 3000 milliárd, 2019-re közel 4000 milliárd forinttal emelkedett, amelynek több mint 90 százalékát az állampapírok tették ki. A jegybanki betéti instrumentumok leépülése, a szigorúbb likviditási szabályok, valamint a banki kamatkockázatok kezelésére kötött több mint 1800 milliárd forint értékű

— 570 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

kamatcsere-ügyletek (IRS-ek) ösztönözték a bankokat, hogy kockázatvállalási hajlandóságuk növelésével a jegybanki betéti eszközök helyett forgalomképes értékpapírokban, főként állampapírokban helyezzék el fölös likviditásukat, ami egyúttal lehetővé tette a lejáró devizaadósság forintból történő megújítását. A bankok intenzív állampapírpiaci aktivitásának hatására átrendeződött a tulajdonosi struktúra, és érdemben emelkedett a hazai szereplők súlya a forint állampapírok piacán: a háztartások részarányának fokozatos emelkedése mellett a bankszektor vált a legjelentősebb hazai befektetői szektorrá. A külföldiek részaránya a belföldi szektorok jelentősen bővülő részesedése következtében 2016 végére 19 százalékra, 2019 végére 17 százalék körüli szintre mérséklődött. Az ÁKK a bankoktól befolyt forintlikviditást az MNB-nél konvertálta a devizában denominált államadósság törlesztéséhez, így a program – a devizatartalék-megfelelési mutatókat messzemenőkig figyelembe véve – a jegybankmérleg szűkítésével is járt. Az állami devizaadósság forintból történő refinanszírozása révén megváltozott az államadósság finanszírozási szerkezete, mérséklődött az államadósság devizaaránya és folytatódott a nemzetgazdaság bruttó külső adósságának mérséklődése. (19-33. ábra) A magyar államnak 2014 közepétől kezdődően nem volt szüksége devizaforrás bevonására a nemzetközi pénzügyi piacokról, így a banki alkalmazkodás lehetővé tette, hogy az államadósságon belüli devizaarány 2016 végére 25 százalékra, 2019-re pedig 20 százalék alá mérséklődjön.

— 571 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

19-33. ábra. Devizaarány alakulása a központi költségvetés bruttó adósságán belül 55

% Külföldiek forintadósságot vásárolnak

Belföldiek forintadósságot vásárolnak

55 50

Az Önfinanszírozási program bejelentése

15 2019. IV. n.év

2018. IV. n.év

2017. IV. n.év

2016. IV. n.év

2015. IV. n.év

2014. IV. n.év

2013. IV. n.év

2012. IV. n.év

2011. IV. n.év

2010. IV. n.év

2009. IV. n.év

2008. IV. n.év

2007. IV. n.év

2006. IV. n.év

2005. IV. n.év

2004. IV. n.év

2003. IV. n.év

Adósságon belüli devizaarány Forrás: ÁKK

A nemzetgazdaság bruttó külső adóssága 2016 végére 70 százalék, 2019 végére 53 százalék, míg az állam bruttó külső adóssága 40, illetve 30 százalék alatti GDP-arányos szintre csökkent ezen időszakok végére, emellett pedig folytatódott a mérlegalkalmazkodáson átesett bankszektor külső adósságának mérséklődése is. A kiszámítható jegybanki monetáris politika támogatásával olcsóbbá és biztonságosabbá vált az államadósság finanszírozása, a forint állampapírok hozamgörbéjének fokozatos lefelé tolódásával az államháztartás kamatterheinek jelentős enyhülése költségvetési megtakarítást jelentett az állam számára. Az Önfinanszírozási program teljesítette a meghirdetésekor kitűzött célokat: a hazai szektorok aktív szerepvállalása az adósságfinanszírozásban, az államadósság egészségesebbé váló szerkezete és a devizában fennálló adósságállomány mérséklődése a hazai makrogazdasági — 572 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

környezet javulását, a pénzügyi stabilitás erősítését és a külső sérülékenység jelentős csökkenését eredményezte. A program eredményeit a külföldi befektetők és a nemzetközi pénzügyi intézmények is elismerték, illetve kedvező hatásai egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy 2016-ban a három fő nemzetközi hitelminősítő Magyarország adósbesorolását a befektetésre ajánlott kategóriába emelte vissza.

Hosszú hozamokra ható nemkonvencionális eszközök 2017 őszén a laza monetáris kondíciók hosszú futamidőkön való tartós fenntartása kiemelt monetáris politikai cél volt, amit akkor a globális jegybankok – kiemelten az EKB és a Fed – továbbra is enyhe monetáris politikája támogatott. A hazai bankközi és állampapírpiaci hozamgörbék meredeksége ugyan csökkent a 2017 őszi időszakot megelőzően, de nemzetközi összevetésben a meredekség továbbra is érdemi volt. A hosszú hozamok magas szintje és esetleges emelkedése ellentétben volt a laza monetáris kondíciók tartós fenntartásának jegybanki céljával, ami ebben az időszakban a jegybanki kommunikációban is megjelent. A Monetáris Tanács fontosnak tartotta, hogy a laza monetáris kondíciók a hozamgörbének nemcsak a rövid, hanem a hosszabb szakaszán is érvényesüljenek. Ennek biztosítása érdekében két nemkonvencionális eszközt, egy feltétel nélküli, 5 és 10 éves futamidejű kamatcsere-eszközt (IRS), valamint egy jelzáloglevél vásárlási programot indított el. A banki jelzáloghitelezés – és kiemelten ennek lakossági része – a devizahitelek átváltása után ugyan növekedni kezdett, de az állomány nem érte el a 2008. októberi volumen 90 százalékát sem. A bankrendszer hosszú forrásellátottságának növelésére és távlati célként a jelzáloghitelezés élénkítésére az MNB 2017 áprilisától jelzáloghitel-finanszírozás megfelelési mutatót (JMM) vezetett be, a bankok számára 15 százalékban megszabva a jelzáloghitelezéshez minimálisan szükséges hosszú, stabil források arányát. Emellett a tartós források elérhetőségének nö— 573 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

velése is szükségesnek látszott ahhoz, hogy életet leheljen a 2016 szeptemberében még alig 800 milliárd forintos jelzáloglevél piacba. Az MNB az elért eredmények megőrzése érdekében és a fenti kihívások kezelésére 2018 januárjától egy, a globális jegybankok által is használt eszköz, egy jelzáloglevél-vásárlási program elindításáról döntött. A laza monetáris kondíciók fenntartása a hazai inflációs folyamatok tekintetében is indokolt volt, ugyanakkor a támogató nemzetközi környezet is lehetővé tette a monetáris politikai keretrendszer célzott eszközökkel való kiegészítését a hosszú hozamok befolyásolása érdekében. A program hosszú lejáratú jelzáloglevelek vásárlását tűzte ki célul, a hosszú hozamok leszorítása, a jelzáloglevél-piac ösztönzése, valamint ehhez kapcsolódva a hitelező bankok számára olcsó, tartós forrás biztosítása érdekében. Az MNB kommunikációt követően a program 2018. január közepétől a jegybank másodpiaci vásárlásaival indult, majd március elejétől megkezdődtek az elsődleges piacon az aukciós vásárlások is. Az MNB-nek az egyes aukciókon az indikatív kibocsátandó mennyiség felét kitevő ajánlatai, és másodpiaci vásárlásai az állampapír-hozamok alá, illetve közelébe szorították le a jelzáloglevél-piaci hozamokat. 2018 ősz végére – azaz egy évvel a program meghirdetése után – a megerősödött jelzálogpiaci aktivitás a program eredményességét mutatta: a jelzálogbankok új, programnak megfelelő kibocsátásai meghaladták az egy évvel korábbi teljes állomány felét, 2018 november végére pedig az 500 milliárd forintot is. Az elsődleges aukciókon történt jegybanki vásárlások 2018 végén 250 milliárd forint fölött voltak, míg a másodpiaci vásárlások elérték a 125 milliárd forintot. (19-34. ábra)

— 574 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-34. ábra. Az MNB jelzáloglevél-állományának alakulása 40

Mrd Ft

350

35 30

400

Tőzsdei vásárlások kezdete

300

250

200

150

100

0 2018 jan.

2018 ápr.

2018 júl.

2018 okt.

0 2018 dec.

Elsődleges piaci állomány (jobb tengely) Másodpiaci állomány (jobb tengely) Napi másodpiaci vásárlások Napi elsődleges piaci vásárlások Forrás: MNB

A jelzáloglevél-vásárlási program bejelentésével egyidejűleg az MNB egy további, a laza monetáris kondíciók hosszú futamidőkön való fenntartását célzó nemkonvencionális eszközét, a monetáris politikai célú kamatcsere-eszközt (MIRS) hirdette meg. Az MNB az eszközt 2018. január közepétől kéthetes gyakoriságú tendereken bocsátotta a bankok rendelkezésére. Az MNB a tendereken 5 és 10 éves futamidőn 6 hónapos változó BUBOR kamatot fizetett, cserébe pedig a vásárló bankoktól évente fix kamatot kapott. A monetáris politikai célú kamatcsere-eszköz elsődleges célja a bankok kamatkockázatának csökkentésén keresztül a hosszú hozamok mérséklése volt. Általános monetáris politikai jellegére tekintettel az eszköz igénybevételének nem volt feltétele, a résztvevő bankoknak a korábbi IRS-ektől eltérően nem kellett vállalást teljesíteniük. A 2018-ban összesen 25 tenderen allokált 1100 milliárd forintnyi kamatswap több mint fele a hazai bankrendszerben maradt, mely a banki kamatkockázat mérséklésével érdemben hozzájárulhatott a fix kamatozású hitelek terjedéséhez. Az MNB két új nemkonvencionális eszkö— 575 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

zével és egyéb jegybanki programjaival elérte, hogy 2018 végére az új folyósítások esetében 90 százalék fölé emelkedett az éven túli kamatrögzítésű lakáshitelek aránya a megelőző éveket jellemző 50-55 százalékos értékről. Emellett a bankok érdemben növelték a MIRS-tenderek futamidejének megfelelő hosszú lejáratú államkötvények állományát is. Az MNB két új nemkonvencionális eszköze nyugodt pénzpiaci időszakban, illetve a globális monetáris politikai irányultság változatlansága mellett a hozamgörbe hosszú végének orientációján keresztül sikeresen és stabilan támogatta a jegybanki célokat. 2018 őszére ugyanakkor megtörtént a monetáris politika fokozatos és óvatos irányváltására való felkészülés, amellyel összhangban a hosszú eszközök alkalmazása és a hosszú hozamok iránti jegybanki elköteleződés mérséklésének jegyében az MNB a feladatát betöltő jelzáloglevél-vásárlási program és a monetáris politikai célú kamatcsere eszköz 2018. év végi, fokozatos kivezetéséről döntött.

Az új eszköztárstratégia 2018 őszén 2018 során több piaci turbulencia is érintette a magyar gazdaságot. Figyelembe véve a magyar gazdaság külső sérülékenységének érdemi javulását, illetve az erős növekedési dinamikát, fundamentális okai nem voltak sem a januári, sem a nyári eseményeknek, ugyanakkor felhívták a figyelmet a magyar monetáris politika válságállóvá tételének szükségességére. Ezért a Monetáris Tanács 2018 szeptemberében átalakította a jegybanki eszköztárat. Az MNB eszköztára így alkalmassá vált arra, hogy amennyiben azt az inflációs folyamatok indokolják, akkor a monetáris politika megtehesse a szükséges lépéseket az inflációs cél fenntartható módon történő elérése érdekében. Egyes hosszú hozamokra ható eszközök fokozatos kivezetése mellett a jegybank közzétette a rövid hozamokra ható nemkonvencionális eszközeire vonatkozó jövőbeli stratégiai keretrendszert.

— 576 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A dokumentumban a jegybank bemutatta, hogy az inflációs folyamatok által indokolt esetben milyen eszközökkel fog lépni. Ugyanakkor a bemutatott stratégiai keretrendszernek nem volt célja, hogy konkrét menetrendet adjon: az esetleges lépések időzítését és mértékét illetően továbbra is a Monetáris Tanács rendszeres havi kamatközleményei maradtak az iránymutatóak. A transzparencia és a fokozatosság alapelveit követve a nemkonvencionális eszköztár jövőbeli keretrendszerének az alábbi sarokpontjai születtek meg 2018 őszén. (19-36. ábra) 19-36. ábra. Az új eszköztárstratégia 2018 őszén

• A jegybank a monetáris politika jövőbeli alakítása során a jegybanki FX-swap eszközzel, illetve a kamatfolyosóval kapcsolatos lépések optimális kombinációját alkalmazza először.

• A jegybank a monetáris transzmisszió szempontjából a betéti és hiteloldali eszközöket, a kamatfolyosó szélességét és szimmetriáját egyaránt fontosnak tartja.

• Az MNB rendszeresen dönt az alapkamaton kamatozó eszközökből történő kiszorítási hatásról és a jegybanki FX-swap eszköz állományáról.

• A bankközi piacon jelenleg érvényes intézményi keretrendszer, valamint a kötelező tartalékráta európai uniós joggal harmonizált mértéke nem változik. • A preferenciális betét – az újonnan elinduló NHP fix konstrukcióhoz kapcsolódóan – az eszköztár szerves része marad.

• A jegybank a devizacsere ügyleteket előretekintve a jegybanki eszköztár stratégiai elemének tekinti, így az állomány érdemi része tartósan a mérlegben marad.

Forrás: MNB

— 577 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Egyszerűsítés is történt a jegybanki eszköztárat illetően. A 3 hónapos betéti eszközt 2018. negyedik negyedévében a jegybank kivezette, a jegybanki eszközök használata így transzparensebbé és kiszámíthatóbbá vált. A mennyiségi korlátozás keretében – amelyben a korábban irányadó eszközből a jegybank fokozatosan kiszorította a likviditást egynapos betéti instrumentumba, ezzel lazítva tovább a monetáris kondíciókat – az eszköz 2017 végére 75 milliárd forintos állományi szintre csökkent. Ugyanakkor ez már sem a teljes bankközi likviditás mintegy 1500 milliárd forintos átlagos szintjéhez, sem az alapkamaton kamatozó egyéb betéti instrumentumok mintegy 800 milliárd forintos állományához viszonyítva nem volt jelentősnek mondható. Ennek következtében az eszköz kivezetése nem befolyásolta érdemben a likviditási folyamatokat és a monetáris kondíciókat. Az irányadó eszköz szerepét a 3 hónapos betét állományának nullára csökkenését követően a kötelező tartalék vette át. 2019 során a jegybank a monetáris kondíciókat a jegybanki FX-swap eszközzel, illetve a kamatfolyosóval kapcsolatos lépések optimális kombinációjával alakította. Az időszakban az inflációs folyamatokat jelentős változékonyság jellemezte, ami a kondíciók év közbeni finomhangolását tette szükségessé: márciusban az MNB az egynapos betéti kamat 10 bázispontos emelését hajtotta végre, és 100 milliárd forinttal mérsékelte a kiszorítandó likviditás második negyedévre meghatározott mértékét az inflációs cél elérése érdekében. Júniusban a kiszorítandó likviditás mértékét ismét 100 milliárd forinttal csökkentette az MNB. Ezt követően szeptemberben a jegybank értékelése szerint az inflációs kockázatok aszimmetrikussá váltak, ami a monetáris kondíciók újbóli megváltoztatását, a kiszorítandó likviditás mértékének 100 milliárd forintos emelését indokolta.

— 578 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A Növekedési Kötvényprogram elindítása A vállalati szektor számára létfontosságú, hogy a mindennapi üzleti tevékenységük és hosszú távú beruházásaik finanszírozásához megfelelő külső finanszírozáshoz jussanak. A 2008-as gazdasági és pénzügyi világválság kitörését követően Magyarországon a vállalati hitelállomány nemzetközi összevetésben is rendkívüli visszaesésen ment keresztül, azonban a monetáris transzmissziós mechanizmus hitelcsatornájának helyreállítását a Magyar Nemzeti Bank sikeresen megvalósította a 2013 júniusában elindított Növekedési Hitelprogram segítségével. A hitelezési fordulat eredményeképpen a hiteldinamika a fenntartható gazdasági növekedést támogató szinten áll, azonban a jegybank a finanszírozás diverzifikációját is kiemelt célként kezeli. A magyarországi vállalatok külső forrásokhoz túlnyomó részt bankhitelek formájában jutnak, míg a vállalati kötvényeken keresztüli finanszírozás lehetőségével a cégeknek csak rendkívül kis szegmense él. A hazai székhelyű nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott kötvények állománya hazánk GDP-jének mindössze 1 százaléka körül alakult 2018 év végén, mely nemcsak az európai uniós, de a közép-kelet európai országok 6-7 százalékos átlagától is messze elmaradt. Egy fejlett vállalatikötvény-piac amellett, hogy képes valódi finanszírozási alternatívát kínálni a bankhitelek mellett, a cégek számára nagyobb rugalmasságot biztosít a forrásbevonás paramétereinek saját preferenciáik mentén való kialakítására. Monetáris politikai szemszögből a kötvénypiac megfelelő likviditása és fejlettsége a jegybanki kamatdöntések hatékonyabb érvényesülését is biztosíthatja, illetve hozzájárulhat Magyarország pénzügyi stabilitásának további növekedéséhez. A fenti szempontokat figyelembe véve a Magyar Nemzeti Bank 2019. július 1-jén azzal a céllal indította útjára a Növekedési Kötvényprogramot (NKP), hogy a vállalati kötvénypiac fejlesztésén keresztül segítse a hazai gazdasági szereplők forrásbevonásának több pillérre történő állítását. A 300 milliárd forintos keretösszeggel meghirdetett jegybanki program keretében az MNB magyarországi székhelyű, nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott, jó hitelminősítéssel rendelkező kötvényeket vásárol. — 579 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Az NKP iránt annak meghirdetése óta kiemelt figyelemmel fordul a hazai vállalati és pénzügyi, befektetői szektor egyaránt. Míg a kötvényprogramot megelőzően a magyar nem pénzügyi vállalatok kötvényeinek piaca döntően pár szereplőre korlátozódott, az NKP égisze alatt történő kibocsátások látványos bővülést idéztek elő mind a kibocsátók számának, mind pedig a kötvénypiac abszolút nagyságának vonatkozásában. Az első NKP kibocsátásokra 2019 szeptemberében került sor, 2019 végéig pedig már 15 vállalati kötvénykibocsátás valósult meg, amelyek során a cégek több mint 300 milliárd forint értékben tudtak forrást bevonni. (19-37. ábra) Az NKP sikerének köszönhetően így 2019 év végére a hazai vállalatikötvény-piac aggregált állománya a GDP korábbi 1 százalékáról 1,6 százalékra emelkedett. Tekintettel a vállalatok kötvénykibocsátás iránti további intenzív érdeklődésre, és arra, hogy a program keretösszege 2019 év végére megközelítette a kétharmados kihasználtságot, a Monetáris Tanács a vásárlásokra fordítható jegybanki keretösszeg 450 milliárd forintra történő emeléséről döntött 2020. január 1-jei hatállyal. 19-37. ábra. A nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott kötvényállomány tulajdonosi megoszlása

Rövid futamidejű hozamokra ható nemkonvencionális eszközök

3 hónapos betét

2018. negyedik negyedévben kivezetésre kerül

Kötelező tartalékráta

A tartalékráta 1 százalék marad (EU harmonizáció)

Kamatfolyosó BUBOR-piaci reform Likviditás szerkezetére ható hitelösztönzési eszköz

Futamidő struktúra változhat Összmennyiség változhat

Jegybanki FX swap

Rendelkezésre álló futamidők megmaradnak Kamatfolyosó szélessége változhat Kamatfolyosó szimmetriája változhat

Preferenciális betét

Forrás: MNB

— 580 —

Változatlan keretrendszer PHP lezárul, preferenciális betét fennmarad (NHP fix)

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

Új intézményrendszer a pénzügyi stabilitás megerősítése érdekében A globális pénzügyi válság jelentős reálgazdasági visszaesést okozott. Bár a pénzügyi válság kialakulása nagyrészt az USA pénzügyi rendszeréhez, illetve tágabb értelemben a fejlett világ pénzügyi szektorának túlzott kockázatvállalásához volt köthető, Magyarország magas külső eladósodottsága, a devizaalapú hitelezés gyors felfutása és a hitelezési feltételek 2007-2008 közötti túlzott fellazulása jelentős sérülékenységet eredményezett. A bankrendszer jelentős nyitott devizapozíciója, valamint a háztartások jövedelmükhöz és megtakarításaikhoz képest jelentős eladósodottsága tovább mélyítette a gazdasági recessziót. A pénzügyi válságok kezelése és a megelőzésük igénye a 2000-es években nem kapott kellő hangsúlyt, így a megfelelő szemlélet és intézményrendszer is hiányzott. A nemzetközi és hazai válságelemzések arra a következtetésre jutottak, hogy a pénzügyi rendszer egészét érintő, ún. makroprudenciális kockázatok felismerésének és megfelelő, időben történő kezelésének elmaradása számos hiányosság egyidejű fennállásának volt köszönhető.65

A makroprudenciális politika szerepe A jegybankok a pénzügyi rendszer működéséből eredő esetleges problémák reálgazdasági hatásait alulértékelték. A válság előtt a jegybankok cél- és eszközrendszere alapvetően az árstabilitás biztosítását volt képes hatékonyan támogatni. A globális pénzügyi válság viszont azt bizonyította, hogy a rövid vagy középtávon teljesülő árstabilitással a jegybankok önmagukban még nem járulnak hozzá kellőképpen a makrogazdasági stabilitáshoz és a hosszú távú növekedéshez, az csak akkor teljesül, 65

ásd többek között: Dewatripont et al. (2010): Balancing the Banks: Global Lessons L from the Financial Crisis; Csortos-Szalai (2015): A globális pénzügyi válság kezelésének nehézségei: elméleti és gazdaságpolitikai tanulságok.

— 581 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

ha közben a pénzügyi rendszer is stabil marad. Bár a rendszerszintű pénzügyi kockázatok figyelemmel kíséréséért alapvetően a jegybankok voltak korábban is felelősek, a kockázatok visszaszorításához azonban nem rendelkeztek megfelelő, önálló eszköztárral. (19-38. ábra) 19-38. ábra. A monetáris politika korlátai a pénzügyi stabilitás elérésében MONETÁRIS POLITIKA Árstabilitás

Fenntartható növekedés

Jellemzően egymással összefüggő, kevesebb

MAKROPRUDENCIÁLIS POLITIKA Cél Eszköz

Pénzügyi stabilitás

Fenntartható növekedés

Többféle, differenciált és célzott

Forrás: MNB

A felügyeleti hatóságok egyedi intézményi fókusza sem biztosította a felépülő rendszerszintű kockázatokkal szembeni hatékony fellépést. Beavatkozási eszközei egyedül az egyedi intézményi felügyeletet ellátó mikroprudenciális felügyeleti hatóságoknak voltak, ám a kockázatok feltárása és kezelése a válság tanulságai szerint nem bizonyult eredményesnek. Ebben közrejátszott, hogy a szabályozás elsősorban a szavatoló tőke előírásokon keresztül látta biztosíthatónak a bankrendszer stabilitását, a likviditási kockázatok szerepét pedig alulértékelte. Ezen felül a felépülőben levő, a rendszer számos szereplőjénél azonos mintázatok alapján kialakuló kockázatokat az egyedi intézményi felügyelők gyakran az intézményi struktúra széttagoltsága miatt nem tudták megfelelően átlátni és az ehhez kapcsolódó kockázatokat jelezni a döntéshozók számára. Harmadrészt, egyedi szintű felügyeleti lépésre is sokszor már csak túl későn, nem ritkán az intézmény fizetésképtelenségének beálltával került csak sor. 2009 után történtek csak meg a makroprudenciális intézményrendszer megalapozásához szükséges elméleti és gyakorlati lépések. Bár a rendszerszintű szemlélet és az ennek szellemében végrehajtott preventív beavatkozások iránti igény már a 80-as években megjelent a Nemzet— 582 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

közi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements – BIS) publikációiban66, valójában a fejlett országokban csak a válság után jött létre a makroprudenciális keretrendszer és az azt megvalósító intézményi struktúra. A makroprudenciális politika alapvető célja a túlzott mértékű rendszerszintű pénzügyi kockázatok mérséklése. Legfőbb célkitűzése, hogy fenntartsa a pénzügyi rendszer egészének stabilitását, növelje a pénzügyi rendszer ellenálló képességét, valamint támogassa annak gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulását.67 A gyakorlatban a makroprudenciális politika törekszik a pénzügyi válságok megelőzésére, illetve a már bekövetkezett pénzügyi válságok reálgazdasági veszteségeinek tompítására. A makroprudenciális politika alapvetően azokra a rendszerszintű kockázatokra fókuszál, amelyek jelentős reálgazdasági hatással járhatnak. Rendszerszintű pénzügyi kockázatoknak általános szinten azokat a kockázatokat nevezzük, amik a pénzügyi közvetítőrendszernek a gazdaság egészét jelentősen károsító zavarával fenyegethetnek. Pénzügyi ciklusok, rendszerszintű pénzügyi kockázatok hatékonyan működő pénzügyi közvetítés mellett is léteznének, a makroprudenciális beavatkozás nélküli helyzetben érvényesülő piaci súrlódások és piaci kudarcok miatt ugyanakkor a rendszerszintű pénzügyi kockázatok felerősödhetnek. A makroprudenciális politika ezért a rendszerszintű pénzügyi kockázatok túlzott mértékét csökkenti, elsősorban a piaci súrlódások és kudarcok korrigálása útján. A pénzügyi rendszerben ugyanakkor többféle piaci súrlódás és piaci kudarc is jelen van egyszerre, így a rendszerszintű kockázatok is különbözőek lehetnek (19-39. ábra). Ebből kifolyólag a makroprudenciális politika több köztes célt is kitűz, majd a különböző köztes célok elérésének szolgálatába különböző eszközöket állít.

ásd többek között: BIS (1986): Recent innovations in international banking (Cross L Report). 67 C. Borio (2003) Towards a Macroprudential Framework for Financial Supervision and Regulation? 66

— 583 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A makroprudenciális politikára tehát a „több cél – több eszköz” jellegű szabályozási megközelítés a jellemző. 19-39. ábra. A makroprudenciális politika ciklikus kilengéseket mérséklő szerepe pénzügyi válság

Ciklikus rendszerkockázatok okozzák a pénzügyi válságot Strukturális rendszerkockázatok felerősítik a pénzügyi válságot

kilábalás

▪ Aszimmetrikus információ miatti ösztönzési problémák ▪ Változó kockázatérzékelés

▪ Túlzott hitelezés és tőkeáttétel ▪ Túlzottan eltérő lejárati és devizaszerkezet ▪ Eszközárbuborékok

▪ Pénzügyi szervezetek közötti negatív externáliák

▪ ▪ ▪ ▪

Tovaterjedő partnerkockázat Tömeges eszközértékesítés Rendszerszintű likviditáshiány Reálgazdasági visszacsatolás

Forrás: MNB

Hazai rendszerkockázatok, amelyeket egy megfelelő intézményrendszer kezelhetett volna Hazánkban a válságot megelőzően, jelentős részben a magas forinthitel-kamatok miatt 2003 és 2008 között jelentős devizahitel-állomány épült ki a háztartási szegmensben, illetve a vállalati projekthitelezésben. A lakosság devizában történő eladósodása miatt a válság következményeként jelentkező gyenge forintárfolyam súlyos többletterheket rótt a háztartásokra, melyek sokszor már előtte is a teherbíró képességük határán adósodtak el, így a megnövekedett törlesztőrészleteket nem tudták fizetni. Az így kialakuló adósságcsapda nemcsak az ügyfelek létbiztonságát veszélyeztette, hanem a romló portfólió minőségén keresztül negatívan hatott a bankok tőkehelyzetére, összességében pedig jelentős korlátot jelentett arra vonatkozóan, hogy az ország gazdasá— 584 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

ga újra növekedési pályára álljon. Szintén jelentős teher volt a bankok mérlegében a mintegy 850 milliárd forintra duzzadó nemteljesítő projekthitel-állomány, melynek jelentős részét természetes fedezet nélküli devizahitel, sokszor svájci frank hitel formájában folyósították. Ezek a kitettségek a forint egyidejű leértékelődése és a svájci frank menedékdevizaként való megerősödése hatására hosszú időre, koncentrált formában terhelték meg a bankmérlegeket. Ez nemcsak a banki profitabilitásra, de a bankrendszer gazdaságfinanszírozó képességére is rendkívül kedvezőtlenül hatott. 19-40. ábra. A háztartási devizahitelek aránya a régió egyes országaiban 80

AT 2004

2008

Forrás: EKB

Makroprudenciális beavatkozással jelentősen visszafogható lett volna a háztartások devizában jelentkező túladósodása. Konjunktúrában mind a bankok mind a hitelfelvevő háztartások hajlamosak a törlesztési kapacitásokat túlértékelni, ezért a lakossági túlhitelezés magakadályozására az adósságfék szabályok (azaz a hitelfedezeti arányokra és a jövedelemarányos törlesztőrészletre vonatkozó előírások) bevezetésével élhettek volna a hazai hatóságok. Tekintettel a 2003 után széleskörű— 585 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

en elterjedő, nemzetközi viszonylatban is kimagasló méreteket öltő és ütemben terjedő devizahitelezésre, szükséges lett volna az adósságfék szabályokat a hitel devizaneme szerint is differenciálni, hogy a megfelelő törlesztőképesség az árfolyam kedvezőtlen elmozdulása esetén is fennmaradhasson (19-40. ábra). Mindemellett a devizában folyósított lakossági és projekthitelekre vonatkozó tőkekövetelmények szigorításával, vagy a devizahitelek adminisztratív korlátozásával is élhetett volna a szabályozó, és ezáltal mérsékelni lehetett volna a problémát. Végül 2010 és 2015 között számos intézkedésre (végtörlesztés, árfolyamgát, a tisztességtelen szerződéses feltételek kapcsán történő elszámolás) volt szükség a válságot megelőzően felépült kockázatok érdemi mérséklése érdekében. A háztartási deviza jelzáloghitelekből eredő árfolyamkockázatot pedig – az MNB aktív szerepvállalása mellett – e hitelek 2015-ben lezajlott forintosításával sikerült teljes mértékben kiküszöbölni. (19–41. ábra) 19-41. ábra. A háztartások hiteleinek denominációs szerkezete a bankrendszerben 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 0

Mrd Ft

2002. I. n.év. 2002. III. n.év. 2003. I. n.év. 2003. III. n.év. 2004. I. n.év. 2004. III. n.év. 2005. I. n.év. 2005. III. n.év. 2006. I. n.év. 2006. III. n.év. 2007. I. n.év. 2007. III. n.év. 2008. I. n.év. 2008. III. n.év. 2009. I. n.év. 2009. III. n.év. 2010. I. n.év. 2010. III. n.év. 2011. I. n.év. 2011. III. n.év. 2012. I. n.év. 2012. III. n.év. 2013. I. n.év. 2013. III. n.év. 2014. I. n.év. 2014. III. n.év. 2015. I. n.év. 2015. III. n.év. 2016. I. n.év. 2016. III. n.év. 2017. I. n.év. 2017. III. n.év. 2018. I. n.év. 2018. III. n.év. 2019. I. n.év. 2019. III. n.év.

11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

Forint hitelek Devizahitelek Devizahitelek aránya (jobb tengely) Forrás: MNB

— 586 —

110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A háztartási devizahitelezés nem csupán a lakosság oldalán jelentkező árfolyamkockázat, hanem a hitelintézetek devizapozícióbeli lejárati eltérése miatt is szabályozói beavatkozást igényelt volna. A hosszú lejáratú devizaeszközöket (jellemzően deviza háztartási jelzáloghiteleket) ugyanis a bankok jellemzően rövid forrásokból finanszírozták, így a bankrendszer mérlegében jelentős deviza lejárati eltérés alakult ki. A válság kitörését követően befagyó bankközi hitelezés közepette a rövid lejáratú devizaadósság megújítási kockázata realizálódott. A bankok egyszerre jelentkező devizapozícióbeli és lejárati eltérését tehát szükséges lett volna a kockázatok kiépülését megelőzően, preventív módon mérsékelni.

Az új pénzügyi stabilitási intézményrendszer hazánkban Az előzőekben felvázolt pénzügyi rendszerbeli kockázatok kezelése szempontjából kulcsfontosságú szerepet tölt be az erre hivatott intézményrendszer megfelelő struktúrája. A pénzügyi intézmények mikroprudenciális felügyeletének jegybankba integrálása, valamint a rendszerszintű kockázatok kezelésére hivatott makroprudenciális politikai mandátum delegálásának módja a válságot követően világszerte a döntéshozók fókuszába került. Mind az integrált, mind pedig az elkülönített modell mellett és ellen hozhatók elméleti érvek és ellenérvek, összességében azonban az integrált rendszer számos előnye ellensúlyozhatja a megfelelő belső struktúra és folyamatok, valamint kommunikáció útján kezelhető hátrányokat.68

.A.E. Goodhart, D. Tsomocos (2012): Financial Stability in Practice, Vol. 2. Edward C Elgar Publishing; Nier et al (2011): Towards Effective Macroprudential Fameworks: An Assessment of Stylized Institutional Models”, IMF WP 11/250; Nier (2009): „Financial Stability Frameworks and the Role of Central Banks: Lessons from the Crisis”, IMF WP 09/70; Ingves et al (2011): „Central Bank Governance and Financial Stability”; Goodhart, C.A.E. és Schoenmaker, Dirk (1995): „Should the Functions of Monetary Policy and Banking Supervision Be Separated?”, Oxford Economic Papers, New Series, Vol 47; Merrouche, Ouarda és Erlend W. Nier (2010): „What Caused the Global Financial Crisis? Evidence on the Build-up of Financial Imbalances 1999-2007”, IMF Working Paper 10/265.

— 587 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

2013-ban kialakításra került a kockázatok hatékony kezelésére alkalmas intézmény- és eszközrendszer. Magyarországon 2013 előtt három intézmény, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), az MNB és a Pénzügyminisztérium (később Nemzetgazdasági Minisztérium) felelt a pénzügyi stabilitás fenntartásáért. A válság rámutatott, hogy a háromszereplős pénzügyi stabilitási intézménystruktúrának jelentős hiányosságai voltak. Az együttműködés intézményesített formájaként működő Pénzügyi Stabilitási Bizottság (PSB) korlátozott jogkörökkel és eszközökkel rendelkezett, a fennálló intézményrendszer nem volt képes megakadályozni a jelentkező rendszerszintű kockázatok felfutását. A 2009 decemberében megalakult Pénzügyi Stabilitási Tanács (PST) szintén nem biztosította az MNB és a PSZÁF munkája közötti megfelelő intenzitású és mélységű koordinációt, a rendszerkockázatok felépülését mérsékelni hivatott szabályozói eszközök pedig korlátozottak voltak. Az új MNB törvény alapján 2013. október 1-jétől megvalósult az MNB és a PSZÁF integrációja, az MNB pedig világos és erős makroprudenciális felhatalmazást is kapott. Az integrációval létrejött a mikro- és makroprudenciális politika közötti összhang, megvalósult a felügyeleti és szabályozói eszközök optimális allokációja, továbbá olyan erős és független intézmény jött létre, amely alkalmassá vált a rendszerkockázatok proaktív és hatásos kezelésére (19-42. ábra). Az MNB szervezetén belül a makroprudenciális politikai célok vonatkozásában a Monetáris Tanács (MT) stratégiai kereteket határoz meg, míg e kereteken belül a makroprudenciális célok konkrét meghatározásáért és e célok eléréséért a Pénzügyi Stabilitási Tanács (PST) a felelős szerv. A PST hatáskörébe tartoznak továbbá a mikroprudenciális politikával, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatok, valamint a felügyeleti és a szanálási hatósági feladatokkal kapcsolatos alapvető döntéshozatal is. A PST biztosítja továbbá szükség esetén azt a fórumot, amelynek keretében az MNB és a Pénzügyminisztérium kooperációjában zajlik a válsághelyzetre való felkészülés, illetve szükség szerint egy adott krízishelyzet kezelése.

— 588 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

19-42. ábra. A hazai pénzügyi stabilitási intézményrendszer

▪ Kommunikáció ▪ PST ülésen részvétel ▪ Információ kérése ▪ Gazdaságpolitika ▪ Fiskális politika ▪ Pénzügyi szabályozás

Kormány

Pénzügyi Magyar Nemzeti stabilitási Bank cél

▪ Irányadó kamat ▪ Jegybanki eszköztár ▪ MNB döntések legfőbb fórum Monetáris Tanács Stratégiai keretek

Szakmai anyagok megosztása

Pénzügyi Stabilitási Tanács ▪ Kommunikáció ▪ Szakmai anyagok, jelentések ▪ Javaslat jogszabályra

▪ Makroprudenciális szabályozói eszközök ▪ Mikroprudenciális szabályozói eszközök ▪ Felügyeleti eszközök ▪ Szanálás

Forrás: MNB

Az így kialakult hazai intézményrendszer a nemzetközi jógyakorlatokkal is összhangban van. A pénzügyi válságot követően a nemzetközi gyakorlatban a jegybankba integrált modell vált dominánssá69. Számos európai uniós tagállam nemzeti hatóságai mellett a Bankunión belüli felügyeleti tevékenység is integrált keretek között valósult meg. A Bankunió egyik alappillérként megjelenő egységes felügyeleti mechanizmus (Single Supervisory Mechanism – SSM) az Európai Központi Bank (EKB) hatáskörébe adta a részt vevő tagállamokban letelepedett legfontosabb banki szereplők felügyeletét. Az EKB továbbá fontos, uniós jogon alapuló makroprudenciális jogkörökkel is rendelkezik. Mivel azonban az uniós jogban nem megjelenített makroprudenciális eszközök feletti hatáskör továbbra is tagállami kompetencia maradt, a felelőségi körök megosztottsága a tagállamok és az EKB eltérő kockázatérzékenysége miatt az intézkedések hatékonyságát csökkentheti, és így akár pénzügyi stabilitási problémákhoz is vezethet. Az MNB-n belül megvalósuló egységes intézményi felállás, egyértelmű és erős felhatalmazás, a mikro- és 69

arth, J. – G. Caprio – R. Levine (2013) Bank regulation and supervision in 180 B countries from 1999 to 2011; Financial Stability Institute (2018) Financial supervisory architecture: what has changed after the crisis?

— 589 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

makroprudenciális döntéshozatal egyazon fórumhoz való delegálása hatékonyan küszöböli ki az SSM esetében látható hiányosságokat. Az egyes területek egyazon intézményen belüli elhelyezkedéséből adódó szinergiák kihasználása az MNB szabályozói és felügyeleti tevékenységét is erősíti. A különböző területek közötti információáramlás jelentősen növeli az egyes területek hatékonyságát, mind a kockázatelemzés és -azonosítás, mind pedig a beavatkozások értékelésének és utókövetésének fázisában. Az MNB makroprudenciális területe egyidejűleg felhasználja mindazon szakértelmet és tapasztalatot, amelyek az MNB-ben annak alapvető feladatai miatt jelen vannak, főként a monetáris politikai és a pénzpiaci, fizetési rendszerbeli tudás tekintetében, illetve azokat az intézményi szintű információkat is, amik a felügyeleti területről csatornázódnak be. Így a területek közti koordináció sokkal hatékonyabban valósítható meg az egyetlen szervezet égisze alatt található mandátumoknak köszönhetően.

A pénzügyi stabilitást erősítő makroprudenciális intézkedések A rendszerszintű pénzügyi kockázatok felépüléséért, sokszor a pénzügyi válságok kialakulásáért is elsősorban a pénzügyi közvetítésben részt vevő gazdasági szereplők túlzott kockázatvállalása felelős. Az új, makroprudenciális eszközökkel kibővített intézményrendszer egyik elsődleges feladata ezért az, hogy a pénzügyi rendszerben megjelenő túlzott kockázatvállalás különféle formáit feltárja, azok kialakulását megelőzze, a kibontakozóban lévő túlzott kockázatvállalást pedig mérsékelje. Emellett a pénzügyi szereplők sokkellenálló és sokktűrő képességének javításával mérsékelhetők a pénzügyi közvetítés esetleges zavarai válság esetén, így csökken annak valószínűsége is, hogy a reálgazdaságra átterjedve a válság-hatások fokozódjanak. A makroprudenciális eszközök megfelelő alkalmazásával erősíthető a pénzügyi rendszer stabilitása, ami a gazdasági növekedést is fenntartható módon támogatja. — 590 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A 2008-as globális pénzügyi válság tapasztalatai is arra mutatnak rá, hogy illúzió az önszabályozó piac, különösen a pénzügyi rendszer esetében. Aktív, sőt olykor proaktív állami intézkedésekre, beavatkozásokra lehet szükség a megfelelő egyensúly fenntartása érdekében. Ennek hiányában ugyanis az utólagos korrekció lényegesen nagyobb növekedési veszteséggel jár és így a társadalom és a gazdaság egésze számára is nagyobb költségei lehetnek. A megfelelően alkalmazott makroprudenciális eszközök tehát támogatják, hogy a beruházásokat, a gazdasági növekedést fenntartható módon, egyensúly mellett támogassa a pénzügyi rendszer. Az MNB által alkalmazott makroprudenciális eszközök funkciójuk szerint 3 fő csoportba sorolhatók: • a túlzott hitelnövekedést megelőző eszközök, • a rendszerszintű likviditási és finanszírozási kockázatokat kezelő eszközök, illetve • az egyéb strukturális rendszerkockázatok mérséklését szolgáló eszközök. A túlzott hitelnövekedés kialakulásának mérséklése érdekében az MNB, mint makroprudenciális hatóság a háztartási szegmensben adósságfék szabályokat, illetve a hitelciklus felívelő szakaszában felépíthető anticiklikus tőkepuffert alkalmaz. Az adósságfék szabályok preventív módon korlátozzák a lakosság túlzott eladósodottságának újbóli kialakulását: a jövedelemarányos törlesztőrészletmutató (JTM) az adós jövedelmének arányában korlátozza a havonta vállalható törlesztőrészletet, míg a hitelfedezeti mutató (HFM) a felvehető hitelösszeget maximálja a fedezetül szolgáló ingatlan értékéhez viszonyítva. Az anticiklikus tőkepuffer egy esetleges pénzügyi válság negatív hitelezési hatásait képes csökkenteni a keletkező banki veszteségek részleges elnyelésével, emellett a túlzott hitelezésből származó kockázatok felépülését is mérsékelheti.

— 591 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A likviditási és finanszírozási kockázatok kezelése érdekében a makroprudenciális eszköztár szigorú likviditásfedezeti, illetve deviza-finanszírozás megfelelési követelményeket támaszt a bankokkal szemben. Előbbi eszközök egy esetleges rövid távú likviditási sokk esetén a megfelelő mennyiségű és minőségű likvid eszköz rendelkezésre állását, utóbbiak pedig a hazai hitelintézetek devizális lejárati és denominációs összhangját biztosítják. Mindemellett a forint jelzáloghitelek hosszú lejáratú finanszírozására vonatkozó további szabályozások csökkentik a túlzott lejárati eltérésből fakadó kockázatokat, illetve egyéb finanszírozási előírások mérsékelik a pénzügyi szektorbeli forrásokra vagy a swap-piacra való túlzott ráutaltságot. Az egyéb strukturális rendszerkockázatok mérséklése céljából az MNB addicionális tőkepuffer megképzését várja el a hazai bankrendszer rendszerszinten jelentős intézményeitől. A tőkepuffer előírásának elsődleges célja a rendszerszinten jelentős bankok veszteségviselő képességének növelése, amin keresztül csökkenhet az intézmények esetleges megsegítéséből fakadó pénzügyi teher is. Az ún. rendszerkockázati tőkepuffer előírása ösztönözte emellett a bankrendszerben lévő problémás projektkitettségek leépítésén keresztül a portfóliótisztítást, elégtelen tisztítás esetén pedig a követelmény növelte az érintett bankok sokkellenálló képességét. Emellett ez az eszköz a problémás projekthitel állományok újbóli felépülését is mérsékelheti. 2013 után az erős makroprudenciális felhatalmazás birtokában a jegybank aktív kockázatkezelést folytatott, amelynek során a globális pénzügyi válság előtt és során kialakult kockázatokra hatékony szabályozói válaszok születtek. A pénzügyi ciklushoz igazodva kialakításra kerültek a kockázatkezelés sarokpontját adó intézményi és szabályozói keretek, amelyek segítik az egyensúly melletti növekedést, és amelyek kockázatokat mérséklő ereje a pénzügyi ciklus intenzívebbé válásával erősödhet.

— 592 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

Háztartási hitelállomány a GDP arányában (%)

19-43. ábra. Háztartási és vállalati eladósodottság az EU-ban 120 DK NL

100

SE 80

PTFR

GR DE SK

PL LT

EE HR

AT MT IT

CZ LV HU

RO 0 0

100

150

200

250

Nem pénzügyi vállalatok hitelállománya a GDP százalékában (%) Megjegyzés: 2019. negyedik negyedévi adatok alapján. Forrás: EKB

Míg a globális pénzügy válságot megelőző időszakban inkább a túlzott, ráadásul jellemzően devizában történő eladósodás volt jellemző a hazai reálgazdasági szereplőkre, különösen a háztartásokra, addig 2019-re hazánkban sem a vállalati, sem a háztartási hitelek esetében nem beszélhetünk túlzott eladósodottságról EU-s összehasonlításban (19-43. ábra). Emellett a hitelezési folyamatok minőségi jellemzői is kedvezőek. A devizahitelek aránya az elmúlt 10 évben a háztartások esetében 67 százalékról gyakorlatilag nullára csökkent, így az árfolyamkockázat már nem terheli a lakosságot. Ezen túl a hitelfelvevők kamatkockázatát nagymértékben mérsékli, hogy 2019 végén az új háztartási jelzáloghitelek több mint 90 százaléka már 5 éves vagy hosszabb (a hitelek több mint 60 százaléka esetében 10 éves) kamatrögzítésű volt. Ebben a folyamatban a Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitel (MFL) program és a 2018 októberében bevezetett kamatperiódus szerint differenciált JTM előírás katalizátor szerepet játszott. Az elmúlt időszakban régiós össze— 593 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

hasonlításban Magyarországon mérséklődött a legnagyobb mértékben a változó kamatozású konstrukciók aránya az új háztartási jelzáloghitelek esetében (19-44. ábra). A vállalati beruházási hitelek jelentős része is fix kamatozású, amely kedvező irányú folyamatot nagymértékben támogatta a Növekedési Hitelprogram. Előre tekintve tehát a háztartási hitelezés esetében az adósságfék szabályok segítik a túlzott eladósodás elkerülését, míg a vállalatok esetében biztosított a prudens, beruházásokat ösztönző hitelezési kapacitás a bankrendszer erős tőke- és likviditási helyzetének köszönhetően. 19-44. ábra. Az új folyósítású változó kamatozású lakáscélú hitelek aránya a régióban 100

100

Éven belül változó kamatozású lakáscélú hitelek aránya − 2019. IV. n.év Éven belül változó kamatozású lakáscélú hitelek aránya − 2016. IV. n.év Megjegyzés: Csehország esetén az utolsó rendelkezésre álló adat 2019. III. negyedévére vonatkozik. Forrás: MNB

Összefoglalva, a megfelelően alkalmazott makroprudenciális eszközrendszer képes időben mérsékelni a kedvezőtlen folyamatokat, és segíti a gazdasági növekedést fenntartható módon, egyensúly mellett támogató pénzügyi rendszert. Az elmúlt időszakban a makroprudenciális politikai beavatkozások megerősítették a pénzügyi rendszer stabilitását, és egy egészségesebb szerkezetben ösztönzik a hitelezést. A kialakított makroprudenciális eszköztár proaktív szemléletű, amely képes időben azonosítani és mérsékelni a kedvezőtlen folyamatokat. — 594 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

Összegzés A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája 2001-ben tért át az inflációs célkövetés keretrendszerére a kiszámíthatóság növelése, valamint az ezredforduló elején még magas szinteken tartózkodó infláció további mérséklése érdekében. Az új rendszer bevezetése összhangban volt a nemzetközi gyakorlattal, ebben az időszakban fejlett és feltörekvő gazdaságok egyaránt széles körben kezdték el alkalmazni az inflációs célkövetést. Hazánk esetében ugyanakkor hosszú ideig problémát jelentett, hogy a monetáris és a fiskális politika nem tudott egymással összhangban működni, ráadásul a 2008-ig fenntartott sávos árfolyamrendszer is gátolta a monetáris politika megfelelő működését. A folyamatos gazdaságpolitikai hibák azt eredményezték, hogy ebben az időszakban szinte egyetlen évben sem sikerült a magyar jegybanknak elérnie az inflációs célját, miközben hozzájárultak egy súlyos rendszerkockázati elem, a devizahitelezés elterjedéséhez. Ebben a környezetben a 2008-ban kirobbant gazdasági és pénzügyi válság rendkívül súlyosan érintette hazánkat. A válság egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a szigorú inflációs célkövetés, és így az árstabilitás biztosítása önmagában nem elégséges feltétele sem a makrogazdaság sem a pénzügyi rendszer stabilitásának. Ebből kifolyólag az inflációs célkövető rendszerek világszerte rugalmasabbá váltak, ami többek között a jegybanki mandátumok megerősítésében, illetve kibővítésében nyilvánult meg. A válság alatt a korábban csaknem egyetlen univerzális jegybanki eszköznek tekintett irányadó kamat számos országban az alsó korlátjába ütközött, miközben a jegybankok céljainak eléréséhez a monetáris kondíciók további lazítására volt szükség. Ennek kezelésére a válságot követően számos jegybank nemkonvencionális eszközöket vezetett be és kezdett el alkalmazni. Mindezek mellett arra is figyelniük kellett a jegybankoknak, hogy a válságot követően számos korábbi makrogazdasági összefüggés annyira megváltozott, hogy gyakorlatilag érvényét veszítette. Hazánk esetében a Magyar Nemzeti Bank 2013-ban hajtotta végre a monetáris politikai fordulatot. A megelőző évtized gyakran hibás jegyban— 595 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

ki gyakorlatával szemben a Magyar Nemzeti Bank elsődleges célként mindig az árstabilitás elérését és fenntartását tartotta szem előtt, ami mellett, annak veszélyeztetése nélkül törekedett a pénzügyi stabilitás javítására és a Kormány gazdaságpolitikájának támogatására. A szemléletváltás első egyértelmű jelei 2012 augusztusában mutatkoztak meg, amikor a Monetáris Tanács külső tagjainak többségi döntésével a jegybank megkezdte kamatcsökkentési ciklusát. A Magyar Nemzeti Bank új vezetésének a monetáris politikai fordulat megvalósítása iránti elkötelezettségét a makro- és mikroprudenciális szabályozói szerep, valamint a szanálási jogkör integrálása is jól példázta. A Magyar Nemzeti Bank 2013-ban a törékeny monetáris politikai örökség ellenére, innovatív gondolkodásmódjával az élen járva kezdhette el a teljes monetáris politikai fordulat megvalósítását Magyarországon. A 2012 augusztusában elindított kamatcsökkentési ciklust több tényező is támogatta. Az erősödő nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság és a kedvező hazai fiskális politikai intézkedések következtében javult Magyarország kockázati megítélése. Emellett a Magyar Nemzeti Bank mozgásterét az inflációs kilátások alakulása, valamint a globálisan laza monetáris politikai környezet is növelte. A három szakaszban végrehajtott kamatcsökkentési ciklus a magyar alapkamat historikusan alacsony szintre történő csökkenését eredményezte, ami hozzájárult az inflációs cél eléréséhez, és jelentős mértékben támogatta a gazdasági növekedést. A fokozatosan és körültekintően végrehajtott kamatcsökkentési ciklus három szakasza során az alapkamat összesen 610 bázisponttal, 7 százalékról 0,9 százalékra csökkent. A ciklus során a jegybanki kommunikációban egyre nagyobb hangsúlyt kapott az alapkamat várható pályájára vonatkozó előretekintő iránymutatás, ami megfelelően tudta orientálni a gazdasági szereplők várakozásait. A kamatcsökkentési ciklus a különböző transzmissziós csatornákon keresztül egyrészt jelentősen mérsékelte a jegybanki inflációs cél alullövésének mértékét, másrészt nagymértékben hozzájárult a gazdasági növekedéshez. Emellett a csökkenő kamatok a háztartási és vállalati kamatkondíciókra is kedvező hatással voltak, ráadásul az államháztartás számára is jelentős kamatmegtakarítást eredményeztek. — 596 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A kamatcsökkentési ciklus mellett, majd azt követően is a Magyar Nemzeti Bank számos egyéb célzott, nemkonvencionális eszközön keresztül is támogatta a monetáris kondíciók lazítását, illetve hozzájárult a hazai gazdasági környezet javulásához. Ezen eszközök alkalmazása által az inflációs célkövetés rendszere megmaradt, ám rugalmasabbá vált, ami fontos újítást és előrelépést jelentett a válságot követően. Ennek szellemében 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa a 3 százalékos inflációs cél körül bevezette a ±1 százalékpontos, ex ante toleranciasávot, amellyel finomhangolta a monetáris politikai keretrendszert. Emellett a jegybank mind a rövid, mind a hosszú hozamok befolyásolására több innovatív, nemhagyományos eszközt is bevezetett annak érdekében, hogy a laza monetáris kondíciók tartósan fenn tudjanak maradni a gazdaságban. A rövid oldali eszközöket tekintve a Monetáris Tanács a kamatfolyosó aszimmetrikussá alakítása mellett döntött, aminek következtében a kamatfolyosó alja negatív tartományba csökkent. Emellett megvalósult a három hónapos jegybanki betét állományának mennyiségi korlátozása, ami a betéti eszközben elhelyezhető maximális összeg meghatározását jelentette. Az irányadó eszközből kiszoruló likviditás a bankközi piacon megjelenve sikeresen fejtette ki hozamleszorító hatását. 2016 őszétől a jegybank monetáris politikáját tehát a negyedévente meghatározott két mennyiségi cél, az időszak végén fennálló három hónapos betéti állomány, illetve az átlagos kiszorítási hatás határozta meg. A rövid futamidejű bankközi kamatok és állampapírpiaci hozamok csökkenését eredményesen tudta támogatni a 2016 májusában indult BUBOR piaci reform is. A Monetáris Tanács ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a laza monetáris kondíciók a hozamgörbének ne csak a rövid, hanem hosszabb szakaszán is érvényesüljenek. Ennek érdekében 2018 januárjától két új nemkonvencionális eszközt alkalmazott: bevezetett egy monetáris politikai célú kamatcsere-eszközt, valamint elindított egy jelzáloglevél vásárlási programot. A két új eszköz nyugodt pénzpiaci időszakban a hozamgörbe hosszú végének orientációján keresztül sikeresen és stabilan támogatta a jegybanki célokat. — 597 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Mindezen sikeres lépések mellett a Magyar Nemzeti Bank egyéb célzott programokat is elindított a 2013-as monetáris politikai fordulat részeként. Ilyen volt többek közt a 2013 júniusában bevezetett Növekedési Hitelprogram, amely képes volt enyhíteni a kkv-k hitelezésében tapasztalt tartós piaci zavarokat, megakadályozta a teljes hitelbefagyás veszélyét, emellett élénkítette a növekedést és csökkentette az ország külső sérülékenységét. Ezt követte a piaci alapú hitelezésre való áttérést segítő Növekedéstámogató Program elindítása, amely szintén sikeresen töltötte be szerepét. Kiemelten fontos intézkedés volt a lakossági devizahitelek kivezetése, amely a korábbi gazdaságpolitikai hibák egyik súlyos következményét, a hatalmasra duzzadt devizahitel-állomány csökkentését célozta és hajtotta végre. A devizahitelek kivezetésével a magyar pénzügyi rendszer óriási lépést tett az egészséges mérlegszerkezet irányába, hiszen a bankrendszer egyik legnagyobb kockázata került ki az intézmények mérlegéből. Emellett az intézkedés nagymértékben hozzájárult a hazai monetáris transzmisszió helyreállításához. A 2014 tavaszán elindított Önfinanszírozási program során a külső sérülékenység mérséklésére irányuló intézkedések elsősorban a belföldi forrásokból történő finanszírozás erősítését szolgálták. A külső sérülékenység csökkentésének megvalósulásához a bruttó külső adósság és az államadósság devizaarányának mérséklődése, valamint az államadósság tulajdonosi szerkezetének átalakulása járult hozzá. 2018 során több piaci turbulencia is érintette a magyar gazdaságot, amelyeknek ugyan nem voltak fundamentális okai, azonban felhívták a figyelmet a magyar monetáris politika válságállóvá tételének szükségességére. Ezért a Monetáris Tanács 2018 szeptemberében átalakította a jegybanki eszköztárat, amely támogatja az inflációs cél fenntartható elérését, és egyúttal biztosítja, hogy a jegybank szükség esetén is késedelem nélkül tehesse meg a szükséges lépéseket. 2019 során a Monetáris Tanács a monetáris kondíciókat a jegybanki FX-swap eszközzel, illetve a kamatfolyosóval kapcsolatos lépések optimális kombinációjával alakította és ennek keretében finomhangoló lépésekről döntött az árstabilitás fenntartása érdekében. — 598 —

19. fejezet

Monetáris politikai fordulat

A Magyar Nemzeti Bank a 2013-as monetáris politikai fordulat óta folyamatosan kellő mértékű devizatartalékot tartott fenn. A jegybank felelős és konzervatív devizatartalékolási stratégiájával megalapozta az ország külső sérülékenységének mérséklődését, valamint folyamatosan biztosította a pénzügyi rendszer stabilitását. Ezzel összhangban, a hosszú távú nemzetstratégiai célokat is szem előtt tartva a Magyar Nemzeti Bank 2018-ban tízszeresére növelte az ország aranytartalékát, amely tovább erősíti hazánk pénzügyi stabilitását, valamint az országgal szembeni bizalmat, így egy esetleges pénzügyi válság esetén növelheti Magyarország külső sokkokkal szembeni ellenállóképességét. 2019-ben a Magyar Nemzeti Bank azzal a céllal indította útjára a Növekedési Kötvényprogramot (NKP), hogy a vállalati kötvénypiac fejlesztésén keresztül segítse a hazai gazdasági szereplők forrásbevonásának több pillérre történő állítását. A program sikerét mutatja, hogy az NKP kibocsátások látványos bővülést idéztek elő mind a kibocsátók számának, mind pedig a kötvénypiac abszolút nagyságának vonatkozásában, így 2019 év végére a hazai vállalati kötvénypiac aggregált állománya a GDP korábbi 1 százalékáról 1,6 százalékra emelkedett. Előretekintve, a fenntartható növekedés szempontjából kiemelt fontosságú hazánk versenyképességének növelése és az erre irányuló javaslatok minél hatékonyabb megvalósítása. A versenyképességi fordulat végrehajtása ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország ki tudjon kerülni a közepes fejlettség csapdájából, és hogy folytatódhasson a fejlettebb gazdaságokhoz való konvergencia. A 2010 utáni fiskális, majd a 2013-ban megkezdődött monetáris politikai fordulatnak köszönhetően a makropénzügyi és a reálgazdasági növekedés közötti egyensúly már helyreállt Magyarországon, amire korábban egyszer sem volt példa. Mindez hozzájárult hazánk versenyképességének javulásához is, ugyanakkor a sikeres felzárkózáshoz és a gazdaság hosszú távú, fenntartható növekedésének biztosításához hazánk versenyképességének további erősítésére van szükség.

— 599 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz Magyarország földrajzilag mindig is a közép-európai régió tagja volt, de a gazdasági fejlődés terén hol elöl, hol hátul szerepelt az 1990 és 2010 közötti két évtizedben. 1990-ben a régió éllovasaként lépett be a piacgazdaságba és a nyugati integrációba, még nem vált szét Csehország és Szlovákia, még nem bomlott fel a délszláv államközösség, valamint Lengyelország és Románia a régió leggyengébb gazdasági teljesítményét mutató országai voltak. 2010-re ez megfordult. Az első két piacgazdasági évtizedet Lengyelország használta ki a legjobban, igen jól teljesített Szlovákia és Csehország, javított pozícióján Románia, Horvátország és Szlovénia az önállóság első két évtizedében jól teljesítettek.

Magyarország levált a régióról Magyarország ellenben a 2002 és 2010 között elrontott gazdaságpolitika időszakában levált a kelet-közép-európai régióról, és a pénzügyi eladósodás, a mesterséges belső konjunktúra és a megbomlott belső és külső egyensúlyok következtében az eurozóna déli csoportjához csatlakozott. Pontosan jelzi ezt a gazdasági teljesítmény alakulása a 2008-as pénzügyi válságot követő években. A magyar teljesítmény a korábban felhalmozott magas pénzügyi terhek következtében a válságot követően a horvát, olasz, portugál teljesítményhez került közel, alatta maradt a román és a cseh teljesítménynek, miközben messze elmaradt a lengyel és szlovák GDP alakulásától. 2008 után a régióhoz képest gyengébb magyar GDP-növekedés és a gyengébb és elnyújtott helyreállítási periódus a 2008 előtti elrontott gazdaságpolitikának a következménye. A balti országokhoz hasonlóan a 2004-es uniós csatlakozás körüli évek-

— 600 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

ben egészen 2008-ig a magyar gazdaságban is külső eladósodással finanszírozott mesterséges belföldi konjunktúra fűtötte a növekedést: ez vált fenntarthatatlanná a magyar és a balti gazdaságokban már a válság előtt is. 2010 és 2014 között Magyarország fokozatosan visszakapaszkodott a kelet-közép-európai régió gazdasági teljesítményéhez, bár a cseh és román helyreállításhoz képest lassabb ütemet mutatott, de a folyamatos válságot átélő eurozóna déli csoportjához képest jobbat: Magyarország visszatért természetes régiójába. Hazánkban a 2010-ben megkezdett válságkezelő intézkedések az egyensúlyt a foglalkoztatás és a növekedés javításán keresztül kívánták elérni. A 2010 után végrehajtott költségvetési és adóreformok megteremtették a foglalkoztatás ösztönzésének alapját, majd a költségvetési fordulatot a monetáris politikai fordulat követte. 2013 óta a Magyar Nemzeti Bank célzott intézkedései elősegítették a két gazdaságpolitikai ág összhangját. A sikeres válságkezelést követően a hazai gazdaság 2013 óta növekedési pályára állt. 2014 és 2019 között az átlagos GDP-növekedés 4,1% volt, és Magyarország a visegrádi régió többi országával az európai növekedés motorjává vált. Hazánk gazdasági teljesítménye 2008 és 2012 között ugyan némileg még elmaradt a régiós versenytársainktól, az elmúlt években azonban meghaladta a legtöbb európai uniós tagország teljesítményét és érdemben felülmúlta a mediterrán gazdaságokét. (20-1. ábra)

— 601 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

20-1. ábra. A GDP alakulása 2019-ben 2008-hoz képest az egyes országokban 2008=100

2008=100

Görögország Olaszország Horvátország Finnország Portugália Spanyolország Japán Lettország Ciprus Szlovénia Hollandia Oroszország Franciaország Ausztria Dánia Norvégia Belgium Németország Egyesült Királyság Dél-afrikai Köztársaság Svájc Csehország Litvánia Kanada Bulgária Svédország Egyesült Államok Magyarország Észtország Mexikó Szlovákia Románia Luxemburg Hongkong Ausztrália Dél-Korea Lengyelország Szingapúr Málta Írország India Kína

240 220 200 180 160 140 120 100 80 60

Forrás: WDI

A gazdasági növekedéshez hasonló trendet mutatott a GDP-arányos bruttó külső adósság alakulása. Látható, hogy a 2004 és 2008 közötti hibás gazdaságpolitika következtében meredeken nőtt Magyarország bruttó külső adóssága a GDP arányában. A 2008-as globális pénzügyi válság következtében a devizában történő eladósodás belső kockázata realizálódott, és ezáltal 2009-ben már 110% felett alakult a magyar GDP-arányos bruttó külső adósság. Ezzel szemben Lengyelország és Csehország GDP-arányos bruttó külső adóssága a 2004 és 2008 közötti időszakban alig mutatott változást, 2009-ben az előző évben kitört pénzügyi válság következtében mérsékelten emelkedett, de az 50% körüli lengyel és az 40% körüli cseh GDP-arányos bruttó külső adósság nagyságrendileg elmaradt Magyarország bruttó külső adósságától. (20-2. ábra)

— 602 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

20-2. ábra. A GDP-arányos bruttó külső adósság alakulása a visegrádi országokban 120

120

Csehország Szlovákia

Magyarország

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

100

2004

100

Lengyelország

Megjegyzés: Tulajdonosi hitelek nélkül. Forrás: Eurostat

2009 után már megindult a GDP-arányos magyar bruttó külső adósság leépülése, miközben a lengyel adósság átlépte az 50%-os GDP-arányos szintet, és közelítette a 60%-ot. Csehország bruttó külső adóssága is mérsékelten, de nőtt, és a válságot követő években a GDP 50%-a fölé emelkedett. A 2004 és 2008 közötti időszakban Magyarország a GDP-arányos bruttó adósság terén is levált a régióról. Míg a régió GDP-növekedését nem fűtötte mesterséges belső konjunktúra és jelentős eladósodás, addig a magyar gazdaságban valamennyi gazdasági szereplő jelentősen eladósodott: az államadósság-ráta megugrása mellett a külső adósságráta is csaknem kétszeresére nőtt. 2010 és 2014 között a külső adósság terén Magyarország már közelített a régióhoz, miközben a korábban hibásan

— 603 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

felhalmozott adósságok még jelentős versenyhátrányt jelentettek a régió többi gazdaságához képest. A magyar bruttó külső adósság csökkenése folytatódott 2014 után és 2019-re a GDP 50 százaléka közelébe mérséklődött. A hazai mutató mérséklődése a belföldi szektorok alkalmazkodási folyamatának, a devizaadósságok jelentős csökkenését elősegítő intézkedéseknek és a belső forrásokból történő finanszírozás – jegybanki programok által is támogatott – erősödésének köszönhető. A csökkenő külső adósság hozzájárult hazánk külső sérülékenységének csökkenéséhez és kockázati megítélésének javulásához. Régiós versenytársainknál versenytársainknál ebben az időszakban eltérő folyamatok zajlottak le. Csehországban a bruttó külső adósság 2017-re a GDP 70 százaléka közelébe emelkedett, majd fokozatosan 60 százalék körüli szintre mérséklődött. Szlovákiában a mutató tartós emelkedését figyelhettük meg, ami 2019-ben már meghaladta a GDP 90 százalékát.70 Lengyelországban a bruttó külső adósság a korábbi stabil szintről mérséklődött az elmúlt három évben, és 2019-ben már közelítette a 40 százalékot. Magyarország tehát a bruttó külső adósság tekintetében ledolgozta a régióval szembeni hátrányát, sőt a régió élmezőnyébe került.

Magyarország vált a legsebezhetőbbé a régióban Az uniós versenytársakhoz képest a válságot követően nagyságrendileg kockázatosabb volt a magyar pénzügyi rendszer, hiszen a nemzeti fizetőeszköz helyett más országok fizetőeszközét használva árfolyamkockázatot futott. Magyarország pénzügyi sérülékenységét tovább erősítette a svájci frankban és kisebb mértékben jenben felvett hitelállomány. A lakossági devizahitel-állomány felépülése döntő mértékben svájci frankban történt, ezt beszámítva már nagyságrendileg eltért a magyar pénzügyi rendszerben a külföldi fizetőeszközök használati aránya a régió többi országáétól. 70

zlovákia esetében fontos megjegyezni, hogy a bruttó külső adósságot jelentősen S növeli az eurozóna tagországok közötti TARGET kötelezettség.

— 604 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

2014-ben a kelet-közép-európai országok teljes hitelállományából 55– 75% között alakult a dollárban és euróban elszámolt hitelek aránya. Magyarország régióról történő leválását a pénzügyi rendszer terén talán mindennél jobban jelezte az, hogy a lakossági és vállalati devizahitel-állományban nagyságrendileg magasabb volt a svájci frank aránya az eurónál a térség többi országához képest. (20-3. ábra) 20-3. ábra. A GDP-arányos devizahitel-állományok alakulása a háztartási és a vállalati szegmensben Kelet-Közép-Európában 2014 januárjában 100

100

Házt. Váll. Házt. Váll. Házt. Váll. Házt. Váll. Házt. Váll. Házt. Váll. Házt. Váll. Litvánia Bulgária Románia Magyaro. Lengyelo. Horváto. Csehor. euro

egyéb deviza

Forrás: EKB, CNB, HNB

Látható, hogy a lengyel és cseh gazdaságban nagyságrendileg kisebb volt a lakossági és vállalkozói hitelállományban a külföldi fizetőeszközök aránya, ezen belül is – a lengyel devizahitel-állományt leszámítva – döntő az euro túlsúlya, míg a horvát háztartásoknál a lakossági betétek nagyobb részét is devizabetétek alkották, vagyis a horvát háztartások devizakitettsége aggregált szinten jóval kisebb volt.

— 605 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Még jobban mutatja a régió pénzügyi rendszeréről történő leválást a román, bolgár és litván összehasonlítás. A magyar lakossági devizahitel-állományban döntő többségében nem euro, hanem svájci frank hitelek szerepeltek, ezt a hibát a többi kelet-közép-európai gazdaság nem követte el, egyedül a lengyel lakossági hitelállományban azonosítható a régióhoz képest magasabb svájci frank arány, de ez is mintegy a fele volt a magyar aránynak. A lakossági devizahitel-állomány leépítését célzó lépéssorozat döntő módon javította a magyar pénzügyi rendszer helyzetét, mert éppen a legnagyobb kockázatot, a svájci frankban eladósodott háztartások kockázatát vette ki a pénzügyi rendszerből. A devizahitelek leépítése 2011-ben kezdődött meg a végtörlesztés lehetőségének elindításával, majd 2012-től az árfolyamgát bevezetésével folytatódott. Még ezt követően is a régió többi országához képest, különösen a lengyel és a cseh gazdasághoz képest, magas maradt a külföldi fizetőeszközök használati aránya a magyar gazdaságban. 2014-ben azonban megtörtént a lakossági devizaalapú hitelek kivezetését célzó legjelentősebb intézkedés, a forintosítás. A Kúria 2014 nyarán hozott jogegységi határozata kimondta a tisztességtelen, egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés jogszerűtlenségét, valamint azt is, hogy az árfolyamkockázatot a lakosságnak kell viselnie. A Kúria döntése legitimálta a folyamatot, melynek keretében 2014 novemberében a Kormány, a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Bankszövetség közös döntésének és szoros együttműködésének köszönhetően rendezett körülmények között, piaci árfolyamon megtörtént a devizaalapú lakossági jelzáloghitelek forintosítása a banki mérlegekben. A forintosítás technikai lebonyolítására 2015 februárjában került sor, valójában azonban az árfolyam rögzítésével megtörtént a forintosítás. 2015 decemberére pedig a fedezetlen hitelek forintosításával gyakorlatilag a teljes lakossági devizahitelállomány átváltásra került. (Az intézkedésekről lásd bővebben a 12. fejezetet.) A lakossági devizahitel-állomány rendezését, a külföldi fizetőeszközök kivezetését követően Magyarország a nemzeti fizetőeszköz-használati arányát tekintve is visszatért a régióhoz.

— 606 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

A magyar pénzügyi rendszer régióhoz történő visszatérése már 2010 közepén megindult, abban a pillanatban, amikor a lakossági devizahitel-felvétel megtiltása nyomán megállt a korábbi felhalmozódás. A bankrendszer külső finanszírozási kockázata folyamatosan csökkent 2010 közepétől. 2014-re a finanszírozási kockázat terén a magyar bankrendszer helyzete már egyre jobban hasonlított a régiós pénzügyi rendszerekéhez. Míg 2004 és 2008 között meredeken nőtt a magyar bankrendszer külső finanszírozási kitettsége, mert a banki külföldi források GDP-arányos mértéke jelentősen emelkedett, addig 2008–2010 között stagnált, majd meredeken süllyedt a külső finanszírozási kockázat. (20-4. ábra) 20-4. ábra. Banki külföldi források aránya a GDP arányában 45

Bulgária Románia

Csehország Szlovákia

Magyarország

2019

5 2018

5 2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Lengyelország

Forrás: EKB, Eurostat

Egy ideig a bolgár gazdaságban nőtt a magyarhoz hasonlóan dinamikusan a banki külföldi források aránya a GDP-hez képest, de itt erőteljesebb volt az alkalmazkodás a 2008-as pénzügyi válságot követően, mint a magyar pénzügyi rendszerben. A cseh, lengyel és román pénzügyi rendszer nem épített fel a magyar pénzügyi rendszerhez hasonló arányban külföldi forrásokat a bankrendszerben, ezért e régiós versenytársak— 607 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

nál a bankrendszer külső finanszírozási kockázata sem közelítette meg a magyar szintet. A 2008-as pénzügyi válságot követően alacsonyabb finanszírozási kockázati szintről kellett csökkenteniük a kockázatot. Az elmúlt években Magyarországon folytatódott a banki külföldi források arányának csökkenése. A mutató megközelítette a régiós szinteket és 2019-re a GDP 16%-a körül alakult. Hazánk mellett Bulgáriában, Romániában és Lengyelországban mérséklődött a mutató, míg Szlovákiában kisebb, Csehországban pedig számottevő mértékben emelkedett a banki külföldi források aránya.

Vissza a régióba A régiós összehasonlítás világosan mutatja, hogy 2004 és 2010 között a magyar pénzügyi rendszer a külső finanszírozás kockázata terén levált a régióról, majd 2010 és 2014 között visszatért a régiós kockázati szintre. A GDP-arányos banki külföldi forrásszintek terén a magyar bankrendszer 2014-re már igen hasonló helyzetet mutatott a régiós versenytársak bankrendszerével. Ez döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bankrendszer sérülékenysége érdemben csökkent 2013 végére a pénzügyi válság kirobbanásának időszakához képest. Látható, hogy 2008-ban a bankrendszeren belül a devizahitelek aránya messze Magyarországon volt a legmagasabb, a hitel-betét arány terén is első volt a magyar bankrendszer, míg a külföldi források aránya terén csupán a román pénzügyi rendszer előzte meg a magyart, és a régiós középmezőnyben volt a nemteljesítő hitelek aránya. Ez utóbbi azt jelzi, hogy a 2008-as pénzügyi válság pillanatában már realizálódtak ugyan a devizahitelezésben rejlő kockázatok, de ezek még nem „gyűrűztek át” a hitelfelvevőkhöz, a következő években azonban ez megtörtént. (20-1. táblázat)

— 608 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

20-1. táblázat. Bankrendszerek sérülékenységi mutatói régiós összehasonlításban 2008

Devizahi- Hitel/betelek ará- tét arány nya (%) (%)

Külföldi források aránya (%)

NPL (%)

TMM (%)

Magyarország

62,4

152,0

26,4

3,7

12,9

Lengyelország

34,2

114,8

15,9

3,4

11,3

Szlovákia

18,8

84,2

5,1

1,7

11,2

Csehország

9,1

83,7

10,5

4,7

11,6

Románia

57,7

130,0

30,4

1,5

14,1

Bulgária

56,3

131,3

25,6

4,8

14,9

Külföldi források aránya (%)

NPL (%)

TMM (%)

2013

Devizahi- Hitel/betelek ará- tét arány nya (%) (%)

Magyarország

51,9

107,5

14,4

14,7

17,4

Lengyelország

30,0

98,2

13,0

6,0

15,6

Szlovákia

0,4

94,3

3,3

3,8

17,5

Csehország

9,5

82,0

9,8

6,7

16,6

Románia

61,2

103,1

20,3

21,0

18,8

Bulgária

60,4

99,3

12,7

19,5

17,0

Külföldi források aránya (%)

NPL (%)

TMM (%)

2019

Devizahi- Hitel/betelek ará- tét arány nya (%) (%)

Magyarország

23,8

76,2

12,5

5,6

16,4

Lengyelország

19,9

87,8

7,6

4,8

17,8

Szlovákia

0,1

108,9

3,4

2,6

18,0

Csehország

13,1

75,7

21,1

1,3

19,7

Románia

41,2

72,3

6,8

4,9

21,0

Bulgária

32,4

69,9

6,8

7,2

19,5

Forrás: Nemzeti jegybankok

— 609 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

2013-ban már a román és a bolgár bankrendszerben magasabb volt a devizahitelek aránya a magyarénál, a hitel-betét mutató terén a román szinthez volt hasonló a magyar, a külföldi források arányát tekintve a lengyel és a bolgár szinthez állt közel a magyar adat. Bár jelentősen nőtt 2008-hoz képest a nemteljesítő hitelek aránya, de ez már alatta maradt a román és a bolgár szintnek. A régiós pénzügyi rendszerek valójában két csoportra szakadtak. A bankrendszer sérülékenységét jelző mutatók terén 2013 végére Szlovákia és Csehország állt a legjobban, Lengyelország és Magyarország már közelített hozzájuk, miközben a román és a bolgár bankrendszer sebezhetősége magas maradt. A magyar bankrendszerben jelentős alkalmazkodás történt. A 2013 végén jellemző állapot még tovább javult a következő években. 2013-ról 2019-re hazánkban érdemben mérséklődött a bankrendszer sebezhetősége: kevesebb, mint felére csökkent a devizahitelek és a nemteljesítő hitelek aránya, jelentősen mérséklődött a hitel-betét arány, valamint tovább csökkent a külföldi források aránya is. 2019-ben továbbra is Szlovákia rendelkezik a legjobb mutatókkal, ám Csehország helyzete a külföldi források arányának jelentős emelkedésével romlott. A vizsgált régiós országok közül a bolgár és a román bankrendszer sebezhetősége is jelentősen csökkent, míg a lengyelé közel változatlan maradt. Magyarország kockázati felárának alakulásában is hasonló trend figyelhető meg. Az államháztartási és államadósság-finanszírozási válsághelyzetet jelző magas CDS-szintről sikeres válságkezelést elismerő alacsonyabb szintre csökkent a magyar kockázati felár. (20-5. ábra)

— 610 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

20-5. ábra. 5 éves szuverén CDS-felárak alakulása a visegrádi országokban 800

Bázispont

800

100

Lengyelország Magyarország

Csehország

2019 jan.

200

2018 jan.

200

2017 jan.

300

2016 jan.

300

2015 jan.

400

2014 jan.

400

2013 jan.

500

2012 jan.

500

2011 jan.

600

2010 jan.

600

2009 jan.

700

2008 jan.

700

Szlovákia

Forrás: Bloomberg

Látható, hogy a magyar kockázati felár legnagyobb csökkenését éppen a 2012-es év hozta, amikor visszaesett a GDP, csökkentek a reálkeresetek és a fogyasztás. Abban az évben zuhant a magyar kockázati felár, amely az új adórendszerre történő átállás kulcséve volt, és amikor átmenetileg az infláció is megugrott. Ez csak látszólagos ellentmondás, a 2012es év valójában azt bizonyította a pénzpiaci szereplők számára, hogy a 2011-es 3% alatti GDP-arányos államháztartási hiány nem egyszeri teljesítmény, hanem 2012-ben is megismétlődött.71 2012 után is folytatódott a hazai CDS-felár csökkenése, amivel folyamatosan egyre közelebb kerültünk a visegrádi országokhoz. 2019-ben 71

2 011-es adatok szerint a magyar költségvetés egyenlege többletet mutatott, illetve egyszeri tételekkel korrigálva 3% alatti hiányt. 2014-ben került sor az uniós gazdaságstatisztikában az ESA 2010 módszertanra történő átállásra, ami visszamenőleg is megváltoztatta az adatokat. Az új módszertan már nem veszi figyelembe a nyugdíjpénztári transzferből eredő vagyonbevételt, ezért az egyszeri tételek nélkül számított hivatalos statisztika 5% feletti költségvetési hiányt mutat.

— 611 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

átlagosan 80 bázispont körül alakult a magyar kockázati felár, ami utoljára a válság előtt volt tapasztalható. A hazai felárban az elmúlt években megfigyelhető csökkenés a sikeres válságkezelés következtében csökkenő külső sérülékenységnek és a javuló kockázati megítélésnek köszönhető. Magyarország e tekintetben is visszatért a régiós mezőnybe. A folyó fizetési mérleg terén különösen erőteljes volt Magyarország leválása a régióról. Hazánk a régió egyik legrosszabb fizetésimérleg-teljesítményével indult már az uniós csatlakozás előtti években, ami a piacgazdaságra történő áttérés hibáiból ered jelentős mértékben, de a 2000-es évek legelején a magyar fizetési mérleg 6% körüli GDP-arányos hiánya még nagyságrendileg nem tért el – Ausztriát és Szlovéniát kivéve – a régió többi országáétól. Ausztria a fejlett és sikeres gazdaságokra jellemző fizetési mérleggel rendelkezik, amelyben az áruforgalom és a jövedelemmérleg terén egyaránt kedvező pozíció képes volt jelentős többlettel rendelkező fizetési mérleget kialakítani. Éppen a mi régiónk játszotta a főszerepet: Ausztria a kereskedelem és a tőkebefektetések révén kiaknázta a régióban rejlő üzleti lehetőségeket. (20-6. ábra) 20-6. ábra. A folyó fizetési mérleg GDP-arányos egyenlege a visegrádi országokban 8

Csehország Szlovénia

Magyarország Szlovákia

Forrás: Eurostat

— 612 —

Ausztria

2019

2018

2017

−12

2016

−12

2015

−10 2014

−10 2013

−8

2012

−8

2011

−6

2010

−4

−6

2009

−4

2008

−2

2007

−2

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

Lengyelország

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

A szlovén gazdaság kivételével a régió fizetésimérleg-deficittel kezdett a 2000-es évek elején, majd a szlovén fizetési mérleg is jelentős deficitet mutatott a 2008-as pénzügyi válság idejére. Látható, hogy Magyarországénál a 2000-es évek közepén csak a szlovák gazdaság fizetésimérleg-hiánya volt magasabb, majd 2007–2008-ra már a teljes régióban a magyar fizetési mérleg mutatta a legnagyobb deficitet. Ebben két tényező játszotta a főszerepet: az elrontott 1990-es évtized, tehát az elrontott piacgazdasági átmenet, valamint az elrontott uniós csatlakozás előtti és utáni évek. 2002-től már meredeken nőtt a magyar folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya, átlépve a GDP 8%-át, majd a régióban legmagasabb 7%-on stagnált egészen a válság kitöréséig. Innen indult el egy rendkívül gyors és sikeres alkalmazkodás a magyar folyó fizetési mérlegben, ami egyszerre köszönhető az export bővülésének és a bankrendszer mérlegalkalmazkodásának. 2008 őszétől a magyar bankrendszer feladta korábbi, külső források bevonására épülő expanziós politikáját, és a mérlegalkalmazkodás során visszatért az óvatos hitelezési gyakorlathoz. Jelentős mértékben ez áll a fizetésimérleg-egyenleg 2008–2010 közötti nagymértékű javulása mögött. A 2010 és 2014 közötti sikeres konszolidációt a magyar fizetésimérleg-teljesítmény régióval történő összehasonlítása is jól mutatja. Hibás gazdaságpolitika esetén a régió legrosszabb teljesítményét mutatta a magyar fizetési mérleg, helyes gazdaságpolitika esetén azonban felzárkózott a fizetési mérleg Európa legjobb gazdaságai közé. A szlovén és szlovák fizetési mérleg javulásához hasonló mértékű volt a magyar fizetési mérleg egyenlegének javulása a 2010 és 2014 közötti konszolidációs szakaszban, miközben a cseh és a lengyel fizetési mérleg továbbra is deficites maradt. A folyó fizetési mérleg mintegy 15 év során mutatott képe a régióban két hasonló történetet tár fel: a magyar és a szlovén fizetési mérleg alakulása ír le hasonló trendet 15 év alatt. Mindkét gazdaság esetében a 2008-as pénzügyi válság hozott fordulatot. Előtte felelőtlen eladósodás jellemezte mindkét ország gazdaságpolitikáját, ezt követően először a bankrendszer mérlegkiigazítása hozott — 613 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

jelentős fizetésimérleg-javulást, majd a magyar gazdaságpolitika pozitív fordulata tartotta fenn a magyar folyó fizetési mérleg javulási trendjét. A két ország között a hasonlóság ellenére azonban van egy jelentős különbség: Szlovénia eurót használ, Magyarország nem. Szlovénia valójában az eurozóna déli csoportjához csapódott a folyó fizetési mérleg válsága előtti rossz teljesítményével. A szlovén gazdaság is levált a közép-európai régióról, azonban az eurozóna-tagság miatt végig rendelkezett pénzügyi védőhálóval – az is igaz ugyanakkor, hogy az euro használata kötöttséget is jelentett a szlovén gazdaság számára, hiszen nemzeti valuta híján a leértékelődés nem segíthette az exportáló vállalatokat. Magyarország is levált a közép-európai régióról a folyó fizetési mérleg terén és a gazdasági-pénzügyi folyamatok területén, de pénzügyi védőhálóval eurozóna-tagság nélkül nem rendelkezett – viszont az árfolyam leértékelődése (a devizahitelesek helyzetének romlása mellett) hozzájárulhatott a külkereskedelmi egyenleg javulásához. Magyarország számára tehát még Szlovéniához képest is fontosabb volt visszatérni a régióhoz a folyó fizetési mérleg terén, mert magas államadósság-ráta és a még mindig magas nettó külső adósság tartósan sebezhetővé tette a gazdaságot, miközben nem élvezte az eurozóna pénzügyi védőhálóját. A folyó fizetési mérleg talán a legpontosabb tükre a gazdaságpolitikának, mert abban lényegében minden fontos egyensúlyt és növekedést meghatározó tényező szerepel. Az áruforgalom egyenlege tükrözi a reálgazdaság helyzetét, a jövedelemmérleg pontosan tükrözi a pénzügyi egyensúlyokat. A 2008-as válságig terjedő években az egyik legrosszabb, hogy a magyar fizetési mérleg adatsora mindkét terület elromlását tükrözte: a gazdaság duális szerkezetét és a bankrendszer külső eladósodását, érdekeltségét a mesterséges konjunktúra finanszírozásában. Még egy jelentős fordulat kitűnik a régiós folyó fizetési mérlegek alakulását vizsgálva: a régió sikeres fizetésimérleg-alkalmazkodást teljesítő gazdaságai 2012-2013-ra „befogták” Ausztriát. Amíg a 2000-es évek elejétől egészen a válságig folyamatosan javult az osztrák fizetési mér— 614 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

leg, addig a régió országainak fizetési mérlegei folyamatosan romlottak – ezen belül a cseh, lengyel és szlovén fizetési mérleg mutatta a legnagyobb ingadozást. A 2008-as válságot követően azonban Ausztria és a régió többi gazdasága ellentétes fordulatot vett a folyó fizetési mérleg terén: az osztrák fizetési mérleg először romlott, majd 2010 és 2014 között kismértékben javult ugyan, de nem érte el a válság előtti magas GDP-arányos többletet. Ezzel szemben a régió gazdaságai bár eltérő mértékben, de jelentősen javították az osztrák gazdasághoz képesti korábbi pozíciójukat a folyó fizetési mérleg egyenlege terén. 2013-ra a legnagyobb javulást a 2000-es évek első feléhez képest Magyarország és Szlovákia érte el, a szlovén fizetési mérleg 4% feletti többlete valójában az induló szint nulla körüli fizetési mérlegéhez képest nem jelentett olyan kiemelkedő javulást, mint a másik két esetben. A vizsgált időszakban a fizetési mérleg terén valójában a magyar és a szlovák gazdaság közeledett a legnagyobb mértékben Ausztriáéhoz. A válságkezelést követő években a hazai GDP-arányos folyó fizetési mérleg többlete jellemzően 2-4% körül alakult. A válságot követően a folyó fizetési mérleg javulásához hozzájárult a külkereskedelmi egyenleg pozitív mérlege és a külföld felé fennálló adósság csökkenése, ami támogatta hazánk külső sérülékenységének javulását. A magyar többlet 2016-ban közelítette a GDP 5 százalékát, majd a beruházások jelentős, a régiós országok között is kiemelkedően magas növekedésével párhuzamosan csökkent, és 2019-re enyhe hiányba fordult. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a csökkenés a későbbi magasabb potenciális növekedést támogató beruházások dinamikus bővülésével volt összefüggésben, és a régióban tapasztalt folyamatokkal összhangban alakult. A 2010 utáni sikeres válságkezelés hatására a gazdasági fejlettség egyik legfőbb mutatója, az egy főre jutó GDP alakulásában is megfigyelhető Magyarország felzárkózása a vizsgált időszakban. Az Európai Unió átlagához viszonyított magyar fejlettségi szint a 2000-es évek elején – Csehországot követően – második volt a visegrádi országok mezőnyében. Ezt követően azonban hazánk felzárkózása megtorpant, és fejlettségünk az Unió 63 százaléka körül stagnált 2003 és 2008 között. A régiós — 615 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

országok közül ebben az időszakban Szlovákia felzárkózása jelentősebb ütemben folytatódott, amivel lehagyta hazánkat és fejlettsége elnyílt a magyar mutatótól. Hazánk felzárkózása azonban újraindult és a 2010 utáni sikeres válságkezelés eredményeképpen gyakorlatilag folyamatos volt az elmúlt évtizedben. 2019-ben az EU-hoz viszonyított fejlettségi szintünk meghaladta a 74 százalékot, amivel visszaszereztük második pozíciónkat a visegrádi régió fejlettségi versenyében. (20-7. ábra) 20-7. ábra. Az EU27-hez viszonyított relatív fejlettség alakulása 100

EU27 = 100

100 90

20 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Csehország Lengyelország

Görögország Románia

Horvátország Szlovénia

Magyarország Szlovákia

Forrás: Európai Bizottság, AMECO

Magyarország a régió élére került Hasonló folyamat tükröződött a külfölddel szembeni nettó finanszírozási képességben is. 2014-re már Magyarország a külfölddel szembeni GDP-arányos nettó finanszírozási képesség terén a legjobban teljesítő uniós tagállamok közé került. Az eurozóna 2,1%-os átlagos GDP-ará-

— 616 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

nyos nettó finanszírozási képességével szemben a magyar érték meghaladta az 5%-ot. (20-8. ábra) Láthattuk, hogy a szlovén és a szlovák gazdaság mutatott hasonlóan gyors és eredményes mérlegalkalmazkodást, ez egyszerre jelent meg a folyó fizetési mérlegben és a külfölddel szembeni nettó finanszírozási képességben. Magyarország e fontos pénzügyi mutató terén a régió legjobb eredményével már a legjobb teljesítményt mutató uniós tagállamok közé került. A 2014-2016 közötti években a külső finanszírozási képesség továbbra is a GDP 4-6%-a körül alakult, amit a lakossági devizahitel-állomány kivezetése nyomán javuló jövedelemegyenleg is támogatott. A bankrendszer tulajdonosi átalakulása is ebbe az irányba hatott, és a bankrendszer prudens hitelezési feltételekhez történő vis�szatérése is ezt erősítette. 20-8. ábra. A GDP-arányos külső finanszírozási képesség az Európai Unió országaiban 2014-ben 10

10 8

−2

−4

−6

Egyesült Királyság Ciprus Írország Franciaország Finnország Belgium Luxemburg Görögország Lengyelország Csehország Portugália Lettország Spanyolország Észtország Szlovákia Olaszország Ausztria Bulgária Románia Svédország Magyarország Szlovénia Litvánia Németország Dánia Hollandia

Forrás: Európai Bizottság, AMECO

— 617 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Láttuk, hogy a külső finanszírozási képesség, tehát a folyó fizetési és tőkemérleg alapján alakuló pénzügyi kockázat Magyarország esetében javult a legnagyobb mértékben a régiós országok körében a válságkezelés éveiben. A 2008-as pénzügyi válságot követően a magyar, lengyel és szlovák gazdaságban egyaránt javult a külső finanszírozási képesség, a cseh gazdaságban ilyen gyors javulás nem történt 2014-ig, ennek döntő oka a még a magyar jövedelemegyenlegnél is rosszabb cseh jövedelemegyenleg volt. (20-9. ábra) 20-9. ábra. A visegrádi országok külső finanszírozási képességének alakulása %

2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10

Magyarország

Csehország

Lengyelország

14 12 10 8 6 4 2 0 −2 −4 −6 −8 −10

Szlovákia

Transzferegyenleg Jövedelemegyenleg Áru- és szolgáltatásegyenleg Külső finanszírozási képesség (reálgazdasági megközelítés) Megjegyzés: Négy negyedéves GDP-arányos adatok. Forrás: MNB, Eurostat

Magyarország esetében az áru- és szolgáltatásegyenleg, valamint a transz feregyenleg egyaránt javult a válságot követő időszakban, ez a lengyel külkereskedelmi teljesítményre nem állt, a szlovák külkereskedelem is kettős képet mutatott a 2008–2014 közötti időszakban. A transzferegyenleg mind a négy gazdaságban jelentősen javult a 2008-as válságot követően. — 618 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

A régió országainak többségében az elmúlt évek során a külső egyensúlyi pozíció trendszerű mérséklődése volt jellemző. Ez alól egyedül Lengyelország a kivétel, ahol a 2016-os átmeneti csökkenést követően a külső finanszírozási képesség visszafogott emelkedését figyelhettük meg. A visegrádi országok mindegyikében elsősorban az áru- és szolgáltatásegyenleg alakulása határozta meg a külső finanszírozási képesség változását. Az EU-források felhasználása a visegrádi országok közül Magyarországon és Lengyelországban járult hozzá érdemben, pozitívan az egyensúlyi pozícióhoz. A hazai adósságmutatók folytatódó csökkenése mellett a jövedelemegyenleg tovább javult, hiánya 2019 végére a cseh és a lengyel szint alá süllyedt. A szlovák és a cseh nemzeti fizetőeszköz 2006 óta a munkaköltség-alapú reálárfolyam terén nem mutatott reálleértékelődést. Ezzel szemben a munkaköltség-alapú reálárfolyam terén a magyar nemzeti fizetőeszköz értékelődött le a legnagyobb mértékben a válságkezelés éveiben. (20-10. ábra) 20-10. ábra. Munkaköltség-alapú reálárfolyam alakulása a régióban 140

140

Felértékelődés 130

130

120

110

100

100 90

Magyarország Csehország

Lengyelország

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

Leértékelődés 80

Szlovákia

Megjegyzés: Külkereskedelmi partnerország alapján számított árfolyamindex. 2006. I. né. = 100%. Forrás: Eurostat

— 619 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Ez természetesen részben a korábbi túlértékeltségnek is volt köszönhető, de a két csoport eltérő reálárfolyam-trendje jelentősen hathat a régiós országok relatív versenyképességére. Láthattuk, hogy a magyar gazdaságban a hibás gazdaságpolitika következtében az egyensúlyi forint/euro árfolyamhoz képest túlértékeltté vált a forint, ez szerepet kapott az egyensúly elromlásában és a reálgazdasági torzulásokban. Ez a túlértékelt forint/euro árfolyam módosul a válságot követően, még inkább 2010 után, és alakul ki olyan reálárfolyam, amely már az egyensúlyi szint felé történő elmozdulást jelent. Az egyensúlyi vagy nem egyensúlyi reálárfolyam – ebben a munkaköltségek mellett az infláció és a termelékenység változása is szerepet kap – jelentős hatással van a magyar gazdaság versenyképességére, különösen akkor, ha természetes régiójában – számunkra ez Közép-Európa és a kelet-közép-európai országok csoportja – eltérő trendek érvényesülnek. A válság előtti helyzethez képest a cseh és a szlovák munkaköltség-alapú reálárfolyam felértékelődött, a lengyel és a magyar pedig leértékelődött A magyar gazdaság egyik rejtett tartaléka volt a forint/euro reálárfolyam alkalmazkodási folyamata, amely mesterségesen túlértékelt nemzeti fizetőeszközből természetesen kialakuló egyensúlyi reálárfolyam felé vezet. A magyar gazdaság másik legnagyobb rejtett tartaléka a régiós csoportban az volt, hogy a gazdaságpolitika és a jegybank monetáris politikája a pénzgazdaság és a reálgazdaság terén egyaránt az egyensúly felé mozdult. A jegybank 2013-ban indított monetáris politikai fordulata egyértelművé tette, hogy a magyar jegybanknak kizárólag egy horgonya van a monetáris politikai döntéseknél: a középtávú inflációs cél. Ez azt jelenti, hogy nincs árfolyamcélja, tehát a monetáris politikai döntéseknél az árfolyamot kizárólag a középtávú inflációs cél teljesülése szempontjából veszik figyelembe. Ameddig a 3%-os középtávú inflációs célt nem veszélyezteti az árfolyam alakulása, addig a jegybank a pénzpiacon kialakuló árfolyamot külső tényezőnek tekinti a monetáris politika szempontjából. A gazdaságpolitika és a monetáris politika egy irányba mutat: egyensúlyi költségvetés, egyensúlyi alapkamat, egyensúlyi kereskedelmi banki kamatszintek, egyensúlyi reálárfolyam és piaci egyensúly (3% — 620 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

körüli infláció) felé. A régióban versenyelőnnyé vált a gazdaságpolitika és a jegybanki politika összhangja, ez a magyar gazdaság esetében a 2013–2014-es időszakban már létrejött. Hasonlóan kedvező képet mutatott a foglalkoztatás alakulása régiós tükörben a 2010 és 2014 közötti időszakban. Az Európai Unió gazdaságai közül a magyar gazdaságban emelkedett a legnagyobb mértékben a foglalkoztatási ráta, ez több tényezőnek köszönhető. Elsőként természetesen annak, hogy a régió országai közül a magyar foglalkoztatási ráta mutatta a legalacsonyabb szintet a 2010 közepén indult válságkezelés pillanatában. A foglalkoztatás igen alacsony szintje és a magas munkanélküliségi ráta 2010 közepén döntően két időszakasz gazdaságpolitikájának következménye; tükrözi az 1990–1996 közötti erőltetett és hibás piacgazdasági átmenetet, valamint következménye a 2002 és 2010 közötti elrontott, majd sikertelen egyensúlyi kiigazítást célzó gazdaságpolitikának. (20-11. ábra) 20-11. ábra. A 15–64 éves korcsoportban foglalkoztatottak számának változása 2010 első negyedévéhez képest 25

−5

−10

Csehország Lengyelország

Ausztria Magyarország

Forrás: Eurostat, szezonálisan igazított adatok

— 621 —

Szlovénia Szlovákia

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Az alacsony bázis ellenére a régióban legjobb magyar teljesítmény azt jelzi, hogy a válságkezelés egyszerre volt sikeres az egyensúly és a növekedés terén, a pénzügyi rendszerben és a reálgazdaságban. Ellenpélda a szlovén foglalkoztatási ráta zuhanása: magas szintről indult 2010-ben, majd a szintén elrontott gazdaságpolitikára adott válasz következtében zuhant a 2010 és 2014 közötti szakaszban. Egyértelmű, hogy az uniós csatlakozás és Szlovénia eurozónához történő csatlakozása idején a magyaréhoz hasonló mértékben romlott el a szlovén gazdaságpolitika, de ezt – eurozónatagként – nem volt képes egy hagyományos és nem hagyományos elemeket egyaránt használó új gazdaságpolitikával kezelni: javult ugyan a szlovén gazdaság pénzügyi egyensúlya, de közben romlott a reálgazdaság stabilitása. Sikerült az egyensúlyi fordulat, de nem sikerült a gazdasági stabilizáció Szlovéniában, ezt mutatta a zuhanó foglalkoztatási ráta. Elgondolkodtató a lengyel foglalkoztatási ráta stagnálása a 2010 és 2014 közötti szakaszban, mert a többi makrogazdasági mutatóban a lengyel gazdaság a régió éllovasa. Az uniós összehasonlításban alacsony lengyel foglalkoztatási ráta annak ellenére sem emelkedett jelentősen 2010–2014 között, hogy a 2008–2010 közötti reálgazdasági zuhanás nem érintette a lengyel gazdaságot. A lengyel gazdaság annak ellenére nem tudta a válságot követő években emelni a továbbra is alacsony foglalkoztatási szintet és mérsékelni a továbbra is magas munkanélküliségi rátát, hogy magas GDP-növekedési ütemet és egészséges pénzügyi rendszert mutatott. A magyar és a lengyel foglalkoztatási ráta alakulása 2010–2014 között a két gazdaságpolitika jelentős különbségét is mutatja: a lengyel gazdaságpolitikában nem érvényesül az egyensúlyhoz és növekedéshez hasonló súllyal a foglalkoztatás szempontja. A lengyel gazdaságpolitika nem indított olyan közmunkaprogramot és a munkaerőpiac átalakítását célzó strukturális reformprogramot, mint a magyar gazdaságpolitika. A lengyel gazdaságpolitika döntően a hagyományos „egyensúly és növekedés” képletre épített, miközben az 1990 és 2010 közötti magyar gazdaságpolitikai hullámokat elkerülve valóban nagy stabilitást mutatott. A piacgazdasági átmenetet Lengyelország nem sokkterápiával, hanem éppen fordítva, fokozatos, többlépcsős átmenettel vitte végig. Ennek — 622 —

20. fejezet

Magyarország felzárkózik a régióhoz

pozitív következményei az egyensúlyban és a növekedésben, a pénzügyi szektorban és a reálgazdaságban is tetten érhetők. A lengyel gazdaságpolitika valójában több évtizeden keresztül, különösen a 2004-es uniós csatlakozás körüli években jelentősen épített a munkaerőexportra: elsősorban a nyugat-európai gazdaságokban, de a globális gazdasági térben is jelentős a lengyel munkavállalás. Mindennek következtében 2014 óta a magyar foglalkoztatási ráta meghaladja a lengyelt. 2010-ben a magyar ráta 54,9 százalék volt a 15-64 évesek körében, míg a lengyel 58,9, addig 2019-ben hazánkban a foglalkoztatási ráta 70,1 százalékra emelkedett, a lengyel pedig csak 68,2 százalékra nőtt. A magyar gazdaságpolitika 2010 közepén azért kényszerült új irány követésére, mert egyszerre találkozott az 1990-es évek első felében elrontott piacgazdasági átmenet és a 2002–2010 között hasonlóan eredménytelen, elrontott gazdaságpolitika következményeivel. Bár a magyar munkaerő is emelkedő mértékben vállalt munkát az uniós tagállamokban, de ennek mértéke nem érte el a lengyel szintet. A sikeres lengyel gazdaságpolitika valójában elfedte azt a gyengeséget, hogy a foglalkoztatásban nem sikerült áttörni, miközben az egyensúlyi és növekedési teljesítmény kiváló volt az 1990 utáni negyed évszázadban. 2010 után hazánk az egyensúlyt és a növekedés újraindulását a foglalkoztatás javításán keresztül kívánta elérni, aminek fő eszközei az adóreform és a költségvetés strukturális reformja volt. A foglalkoztatás emelését célzó intézkedések közül kiemelkedik a munkát terhelő adók csökkentése és a fogyasztást terhelő adók felé történő elmozdulás. A munkaerő-kínálat emelkedését támogatta az egykulcsos jövedelemadó bevezetése, a közfoglalkoztatás kibővítése, a jóléti transzferek racionalizálása – például a korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségek eltörlése és a rokkantnyugdíjazási feltételek szigorítása, a munkanélküli segélyek időtartamának és mértékének csökkentése –, a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, valamint a családi adóalap-kedvezmény bevezetése és folyamatos bővítése. A munkapiac keresleti oldalát elsősorban a Munkahelyvédelmi Akcióterv bevezetése ösztönözte. A program kifejezetten a munkaerőpiaci szempontból veszélyeztetettebb csoportokat (25 év alattiak és 55 — 623 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

év felettiek, gyed-/gyesről visszatérő anyák, szakképzetlenek, tartósan munkanélküliek, mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak) célozta, és sikerét jelzi, hogy 2018-ban a munkáltatók havonta átlagosan 900 ezer munkavállaló után vettek igénybe kedvezményeket. Magyarországon a sikeres válságkezelésnek köszönhetően 2010 és 2019 között mintegy 800 ezer fővel bővült a foglalkoztatottak száma, és hazánkban nőtt a harmadik legnagyobb mértékben (15,2 százalékpont) a foglalkoztatási ráta az Európai Unióban. Visegrádi versenytársaink esetében is az EU-átlagot meghaladó mértékben javultak a munkaerőpiaci mutatók, ám hazánkétól elmaradnak. A hazai foglalkoztatási ráta javulásában elért vezető magyar hely azért fontos, mert fenntartható egyensúlyt és tartós gazdasági növekedést enélkül nem lehet elérni. A rosszabb helyzet teremtette meg a lehetőséget egy új politika és gazdaságpolitika elindítására, végül a rosszabb helyzet jobb eredményt hozott, mint a régiós versenytársak teljesítménye.

— 624 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai A magyar gazdasági szerkezet duális jellege, az exportra termelő külföldi tulajdonú vállalati szektor és az elsősorban belföldi piacot megcélzó magyar tulajdonú kisvállalati szektor kettősége már 1990 előtt, a régi rendszerben is jellemezte a magyar gazdaságot. A szovjet világrendszer keretei között működő gazdaságok felé volt nyitott a nagyvállalati szektor, míg a belföldi piacra irányult egy rejtett kisvállalati szektor. Az állami tulajdonú nagyvállalatokon belül valójában mesterségesen integrált kis- és középvállalati kör működött. Általában egy budapesti központtal rendelkező nagyvállalatba az 1948-as politikai fordulatot követő tulajdonosi fordulat során beintegrálták a korábban önálló, zömében magántulajdonban álló kis- és középvállalatokat. Az 1990 előtti gazdasági szerkezet dualitását egyrészt az jellemzi, hogy a nagyvállalatok zömében nem voltak valódi nagyvállalatok, mert kisés középvállalatok mesterséges halmazaiként működtek. A dualitás másik jellemvonása az volt, hogy a magyar gazdaság ágazati szerkezete fejlett országéra hasonlított, miközben technológiai és termelékenységi szintje lényegesen elmaradt a fejlett piacgazdaságok teljesítményétől. Kívülről nézve a magyar gazdaság szerkezete fejlett volt, az ipar és feldolgozóipar magas arányt mutatott, a második és harmadik iparosítási hullámban előretörő ágazatok – vegyipar, járműgyártás, elektronika és orvosiműszer-gyártás – ágazati súlya a fejlett országokéhoz hasonlított, azonban a minőségi mutatók szerint elmaradt azok teljesítményétől. Az 1990 előtti gazdasági rendszerben a magántulajdon alacsony részaránya csak egy későbbi piacgazdaság csíráira hasonlított. Az 1980-as évek elején sorozatosan finomított tervutasításos rendszer a gazdasági reformoknak köszönhetően belső nyitást hajtott végre a piacgazdaság felé. Nőtt az állami tulajdonú nagyvállalatok belső egységeinek önálló— 625 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

sága, sajátos „menedzsertulajdon” alakult ki, és az állami tulajdon körén kívül egyre erősödött a magántulajdonban lévő mikro- és kisvállalatok csoportja. Ezzel a sajátos, többszörösen duális szerkezettel érkezett meg Magyarország az 1990-es évek elejének sokkterápiás piacgazdasági átmenetéhez. A szovjet gazdasági rendszer 1989–1992 között felbomlott, a keleti piacok hirtelen megszűntek az állami tulajdonban lévő nagyvállalatok számára, és a sokkterápiás átmenet a privatizációt használta fő eszközként az új magántulajdont középpontba állító rendszer felépítésére. Elvileg több út is kínálkozott erre. Lehetett volna a korábbi „menedzsertulajdont” törvényesíteni, ami egy sajátos vezetői kivásárlással lett volna megoldható: a korábbi állami vállalatok belső, decentralizált egységeinek menedzserei, munkavállalói válnak az új, már magántulajdonban lévő kis- és középvállalatok tulajdonosaivá. Meg lehetett volna tartani a stratégiai ágazatok állami tulajdonát, a későbbi csehországi „privatizáció” a korábbi magyar javaslatot vette alapul, amikor állami holdingokba szervezték a korábbi állami nagyvállalatokat. Később, egy hosszabb időtávon, 5–15 év alatt privatizálták a holdingok vagyonát, ezzel kivédték a piacgazdasági átmenet sokkterápiájának vagyont érintő zuhanását. A sokkterápia ugyanis azonnal és drámaian leértékelte az állami vagyont, miután a külső piacok megszűntek és a belföldi kereslet is zuhant, ezért a korábbi állami vagyon piaci értéke drámaian csökkent. Sokkterápia esetén ez a vagyonveszteség néhány évre koncentrálódik, fokozatos, graduális piacgazdasági átmenet esetén ez a hatás 5–15 évre húzódik szét: az időben történő elhúzódás egyben mérsékli a vagyonérték csökkenését. A harmadik megoldás az lehetett volna, hogy az 1980 és 1990 között kialakult magánszektor felé irányítja az állami privatizáció az állami vagyont. Ebben az esetben a második gazdaságban működő mikro- és kisvállalkozások léphettek volna fel vásárlóként.

— 626 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

Egy negyedik megoldást követett a magyar piaci átmenet: korábbi állami nagyvállalatok többségét külföldi befektetőknek adták el. Ez már elindult az 1990–1994 közötti első politikai ciklusban, a stratégiai cégcsoportok külföldi tulajdonba adása azonban zömében az 1994 és 1998 közötti második ciklusban történt meg. Drámai vagyonvesztés történt a korábbi állami vállalati körben, részben a keleti piacok megszűnése miatt, részben azért, mert bezártak a külföldi befektetők számára nem értékes korábbi nagyvállalatok, és a korábbi vagyonérték töredékére zsugorodtak a belföldi piacra termelők is a belső kereslet zuhanása következtében.

Rejtett és nyílt egyensúlytalanság Az 1990 előtti politikai rendszerben a gazdaságpolitikai és beruházási ciklusokhoz igazodóan lépett fel egyensúlytalanság, a tervutasításos rendszerben nem érvényesült piaci kontroll, ezért semmi nem korlátozta az egyensúlytalanság felé irányuló belső hajlamot. Az 1990-es évtized első felében végrehajtott sokkterápiás piaci átmenet megteremtette a piaci kontrollt, de új tényezőt épített az egyensúlytalanságra hajlamos magyar gazdasági szerkezetbe: az alacsony foglalkoztatás és az új dualitás piacgazdasági közegben folyamatosan újratermelte az egyensúlyok elromlásának ciklikusságát. Ez lépett fel 1994–1995-ben, az ikerdeficit jelezte, hogy piacgazdasági közegben is újjáéledt az „egyensúly vagy növekedés” képlete. Az 1990es évek közepén végrehajtott kiigazítási program a privatizációs bevételekkel csökkentette az elfutó államadósságot, a kiigazítási kísérlet növekedési és foglalkoztatottsági áldozattal járt, miközben a gazdasági szerkezet dualitása is mélyült. A 2002 és 2010 közötti gazdaságpolitika először valamennyi területen elrontotta az egyensúlyt – magas államháztartási hiányok, elfutó államadósság, magas infláció és folyó fizetésimérleg-deficit –, majd két kiigazítási kísérlettel megpróbálta kezelni egyik vagy másik egyensúlytalanságot. Ez nem sikerült, mert a foglalkoztatási és növekedési áldozatok még erősítették is a gazdasági szerkezetben rejlő, belső egyensúlytalanság felé vivő hajlamot. — 627 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

Az egyensúlyi árfolyamtól eltérített forint/euro árfolyam, a mesterségesen magas alapkamat és forint-hitelkamatok, a devizahitelezés elengedése már a 2008-as válság előtti években rejtve felépítették a későbbi nyílt válság alapjait. A duális gazdasági szerkezet feloldásának kulcsa a magyar tulajdonú kisvállalati szektor feltőkésítése, olcsó hitelforrással történő ellátása és erősebb beszállítói kapcsolatok, valamint új piacok felé irányítás lett volna. Ez emelheti a magyar foglalkoztatási szintet először az uniós átlagra, majd 70–75% körüli szintre, ami már fenntartható egyensúlyt és tartós növekedést eredményez. A válság előtti és utáni két kiigazítási kísérlet ellentétes úton járt: természetes volt a kudarc. Minden olyan gazdaságpolitika, amely a rendre elfutó pénzügyi egyensúlyokat reálgazdasági, ezen belül foglalkoztatási áldozattal célozza meg, azért hibás, mert élezi a gazdasági szerkezet belső egyensúlytalanságait, erősíti a dualitást. Az államháztartás egyensúlyi szint feletti hiánya, az emelkedő államadósság-ráta, az egyensúlyi szint feletti infláció és a fizetési mérleget tartósan nyomás alatt tartó negatív jövedelmi mérleg a magyar gazdaság egyensúlytalanságának nyílt megjelenése. Minden külső egyensúlytalanság belső egyensúlytalanságok következménye. A magyar gazdaság pedig jelentős belső egyensúlytalanságokkal működött a gazdasági szerkezet, a tulajdonosi szerkezet és a pénzügyi rendszer területén. A gazdasági szerkezetben az erős dualitás mutatott a nyílt egyensúlytalanság felé: a gazdaság szereplőinek többsége a magyar tulajdonú kisvállalati körhöz tartozik, itt az alacsony termelékenység és gyenge technológiai szint miatt pedig nem jöttek létre azok a bevételek, amelyek megóvták volna az államháztartást a magas hiánytól. A magyar gazdaság tulajdonosi szerkezete is torz volt; tekintve, hogy a stratégiai ágazatok és különösen a belföldi monopóliumok körében magas volt a külföldi tulajdon aránya, az itt elért profit rendre magas jövedelemkiáramlást eredményezett, ez pedig rendre egyensúlytalan jövedelemmérleget okozott, amely egyensúlytalanságra hajlamos fizetési mérleget tartott fenn. — 628 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

Az egyensúlytalan pénzügyi rendszer azt jelenti, hogy magas a külföldi tulajdonban lévő pénzintézetek aránya a teljes pénzügyi rendszeren belül, és a hitelintézeti rendszer forrásai közül magas a külső források aránya. Ez az egyensúlytalan pénzügyi rendszer egyszerre tartja nyomás alatt az államháztartást, az államadósságot és a jövedelemmérleget, ezen keresztül a fizetési mérleget. Természetes belső iránytűje a profitmaximálás, ehhez a magyarnál fejlettebb országok pénznemében adósítja el a gazdasági szereplőket, így mindhárom gazdasági szereplőnél rendre fellépő egyensúlytalanságot okoz. Az egyensúlytalan tulajdonosi és forrásszerkezetet mutató magyar pénzügyi rendszer finanszírozza a magyar államháztartást és a magyar államadósságot, a magyar gazdaság valódi igényeihez képest magasabb külső forrásbevonást hajt végre, ebből hibás gazdaságpolitika keretei között mesterséges konjunktúrát finanszíroz. Az 1990-es évtizedben a gazdaságpolitika hibásan támogatta az egyensúlytalan gazdasági szerkezet felépítését. Ez vezetett már az új piacgazdaságban az egyensúlytalan reálgazdasági és pénzgazdasági szerkezethez. Ez a rejtett egyensúlytalanság válik nyílttá a pénzügyi egyensúlytalanságban, valamint az inflációs hajlamban. Minden külső, nyílt és végül pénzügyi makrogazdasági mutatóban megjelenő egyensúlytalanság mögött belső, rejtett és gazdasági egyensúlytalanság áll fenn a magyar gazdaságban.

Tőke és egyensúly A közgazdaság belső logikája szerint nem is lehet más összefüggés a külső egyensúly/egyensúlytalanság és a belső egyensúly/egyensúlytalanság között. Az árutermelő gazdaság hozza létre azt a jövedelmet, amely képes vagy nem képes egyensúlyi szintet beállítani az államháztartás és államadósság terén, a külkereskedelem és a jövedelemáramlás terén, illetve a kereslet és a kínálat között a piacokon. A reálgazdaság és a pénzgazdaság belső egyensúlytalanságai hozzák létre a jelzett makrogazdasági egyensúlytalanságokat az állam és a piac körében. Az örökölt duális szerkezet, a sokkterápiás piaci átmenet és a hibás gazdaságpo— 629 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

litika nyomán az 1990 és 2010 közötti két átmeneti évtizedben rendre elromlottak az egyensúlyok, ezeket belső forrásokból kísérelte meg feloldani a gazdaságpolitika, de rájött, hogy kényelmesebb külső forrásokat használni: fokozatosan „rászokott” a magyar gazdaság a külső tőkére és külső finanszírozásra. Külső finanszírozás nélkül e két évtizedben nem érhette volna el a magyar gazdaság az átlagos 24%-os beruházási rátát: kizárólag belső forrásokból valószínűleg ennél lényegesen alacsonyabb beruházási hányad jellemezte volna a magyar gazdaságot. Ha három évtizedet, tehát az 1987–2019 közötti időszakot vizsgáljuk, akkor látható, hogy az 1990-es piacgazdasági áttérés indulásának pillanatában már elromlik Magyarország nettó finanszírozási képessége, majd az állam és a piaci szereplők egyaránt csak külső forrással tudták a három évtizedre jellemző 23%-os átlag felett tartani a beruházásaik szintjét, illetve finanszírozni a korábban elhalasztott fogyasztást. A három évtizedben végig 20–30% között alakult a beruházási ráta Magyarországon, ami gazdaságtörténeti összehasonlításban megfelelő a tartós növekedéshez. Igen jelentős hullámzást mutatnak azonban a megtakarítások. Az átlagos 20 százalékos GDP-arányos megtakarítási hányad valójában 10–28% közötti tartományban mozog a három évtized során – ez a gazdasági szereplők teljes megtakarítására vonatkozik. Az 1990-es piaci átmenetet követően zuhant a magyar gazdaság GDP-arányos megtakarítási rátája, a vállalatok és a háztartások egyaránt alacsonyabb megtakarítással válaszolnak romló jövedelmi helyzetükre. (21-1. ábra) A beruházások ennek ellenére az 1990–2008 közötti szakaszban végig a GDP 20%-a felett alakulnak, tehát külső forrás finanszírozta a belső megtakarítások helyett a beruházási tevékenység jelentős részét. Az 1990–2008 közötti szakaszban végig jelentős, hosszabb időszakokban 5% feletti a külső forrásbevonási igény a magyar gazdaságban – emögött a gazdasági szereplők eladósodása áll.

— 630 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

21-1. ábra. A nemzetgazdasági megtakarítási és beruházási ráta a magyar gazdaságban 35

15 Nemzetgazdasági megtakarítások átlaga

2018

2016

2014

2012

2010

2008

2006

2004

2002

−15

2000

−15

1998

−10

1996

−10

1994

−5

1992

−5

1990

1988

1986

1984

Folyó fizetési mérleg Nemzetgazdasági megtakarítások Beruházás Megjegyzés: A GDP arányában. Forrás: KSH, MNB

A piacgazdasági átmenet első két évtizedében a gazdasági növekedést rendre olyan beruházások támogatták, amelyeket külső források finanszíroztak. A piacgazdasági átmenet előtti években még belső források, a 20–25%-os GDP-arányos sávban lévő megtakarítások finanszírozták a 20% feletti beruházási rátát, ez fordult meg a piacgazdasági átmenettel, szinte az átmenet pillanatában, 1990-ben. A piacgazdasági működés első két évtizedében, majd az uniós csatlakozástól a 2008-as pénzügyi válságig terjedő szakaszban egyaránt az jellemzi a magyar gazdaságot, hogy saját forrásból nem tudja fenntartani azt a beruházási rátát, amely fenntartható és dinamikus gazdasági növekedést eredményez. A 2002–2008 közötti szakaszban egy mesterséges belső konjunktúrát fűtött a külső eladósodás, ez a beruházási szerkezet az ingatlanpiaci beruházások nagyobb súlyával gyengébben járult hoz— 631 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

zá az adott szakasz gazdasági növekedéséhez, mint az előtte és az utána érvényes beruházási szerkezet. A 2002–2008 közötti külső eladósodás a gazdasági növekedés szempontjából haszontalan és célszerűtlen volt, miközben az egyensúlyt felborítva fenntarthatatlannak is bizonyult. Ebben a magyar növekedési szerkezetben a tartós gazdasági növekedéshez és a fenntartható egyensúlyhoz olyan külföldi tőkebevonás szükséges, amely megteremti saját finanszírozási forrását: ez a közvetlen külföldi működő tőke beáramlása. Míg az államháztartási hiány külső forrásból történő finanszírozása nem teremti meg automatikusan a vis�szafizetés forrását, ahogy az emelkedő államadósság-ráta mögötti külső eladósodás sem, a külső forrásból finanszírozott háztartási ingatlanberuházások sem, addig a külföldi működő tőke bevonása olyan exportkapacitásokat teremthet, amelyek jellemzően megteremtik a visszafizetés forrását. Ráadásul a tőkebevonásnak ez a módja végleges tőkebevonást jelent, tehát nem törlesztési és kamatfizetési kötelezettség áll fent, hanem profitkifizetés jelentkezik a jövedelemmérlegben. (21-2. ábra) 21-2. ábra. A közvetlentőke-befektetések alakulása 60

Mrd EUR

FDI külföldön, átfolyó tőke nélkül FDI Magyarországon, átfolyó tőke nélkül Nettó közvetlentőke-befektetés

Megjegyzés: Kumulált tranzakciók. Forrás: MNB

— 632 —

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

−40

2006

−40

2005

−20

2004

−20

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

Ez a pénzügyi egyensúlytalanságok szempontjából döntő különbség a többi külső forrásbevonás révén kialakuló egyensúlytalansághoz képest, mert a jövedelemmérleget ugyan terheli profittranszfer, de közben a magyar gazdaságban termelt jövedelemből az államháztartás is részesül az indirekt és direkt adókon keresztül, valamint a vállalati szektor és a munkaerőpiac szereplői is részesülnek az adott kapacitáson létrejövő jövedelmekből. Szemben a tőkebevonás más formáival, a külföldi közvetlen működőtőke-befektetések előnyei messze meghaladják azt a hátrányt, ami a jövedelemmérlegben jelentkezik, amennyiben profit és tőketranszfer mellett döntenek a beruházók. A magyar gazdaságba már a piacgazdasági átmenet pillanatában beépülő egyensúlytalansági hajlamok szempontjából lényeges, hogy milyen mértékben sikerül ezeket tompítani és kiegyenlíteni „jó” tőkebevonással. Az uniós csatlakozás éveiben nőtt a külföldi működő tőke beáramlása Magyarországra: az uniós tagság jól mutatta a tőkevonzási képességet. A külföldi működőtőke-állomány Magyarországon lényegesen magasabb, mint a régiós tagállamokban, még magasabb, ha az eurozóna déli csoportjával hasonlítjuk össze. Az eurozóna déli csoportja és a skandináv országcsoport enyhén negatív, közel nulla külfölditőke-állomán�nyal működik: a beáramló külföldi működő tőke közel megegyezik az országból kiáramló külföldi tőkebefektetéssel. Az enyhén negatív külfölditőke-állomány az eurozóna déli gazdaságai és a skandináv országok számára azt jelenti, hogy a fizetési mérlegen belül a jövedelemmérleg számára többletet hoz a külföldi tőkebeáramlás. (21-3. ábra) Régiónk minden gazdasága birkózott – az 1990 körüli új piacgazdasági rendre történő áttérés idején – a gazdasági szerkezet öröklött gyengeségeivel. Minden országban volt dualitási probléma, minden gazdaságban volt rejtett munkanélküliség, minden országban volt rejtett inflációs nyomás, azonban két, egymással szorosan összefüggő különbség érzékelhető. Az első, hogy az örökölt államadósság/GDP arány – a lengyel államadósság elengedése és a könnyítés után – lényegesen alacsonyabb — 633 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

volt a magyar államadósság-rátánál. A másik az volt, hogy az örökölt magas államadósság-ráta következtében Magyarország sokkterápiás piaci átmenetre kényszerült, új stratégiai partnerei erre kényszerítették, míg a többi országot erre nem lehetett rákényszeríteni, mert nem volt olyan döntő gyenge pontjuk, mint Magyarország esetében a magas államadósság-rátából következő magas finanszírozási igény. 21-3. ábra. A GDP-arányos FDI-állomány alakulása egyes országcsoportokban

Magyarország

V6 (Mo. nélkül)

Club Med

2019

2016

2013

2010

2007

2004

2019

2016

2013

2010

2007

2004

2019

2016

2013

2010

2007

2004

2019

2016

2013

2010

2007

2004

100 80 60 40 20 0 −20 −40 −60 −80 −100 −120 −140

S7 (Norvégia nélkül)

FDI-befektetés (belföldön) FDI-kifektetés (külföldön) Nettó FDI Forrás: Eurostat

Minden közgazdasági tényezőt figyelembe véve logikus a következtetés: az örökölt egyensúlytalan gazdasági szerkezetet a térségben azok az országok tudták kiigazítani, ahol a gazdaságpolitikát nem terelte kényszerpályára az örökölt magas államadósság-ráta. A román, horvát, szlovén, szlovák, cseh és végül lengyel államadósság-ráta lényegesen alacsonyabb volt az 1990-es évtized első éveiben, tehát a piaci átmenet meghatározó szakaszában a magyar szintnél, ezért a lejáró államadósság finanszírozása nem jelentett olyan mértékű pénzügyi kényszerpályát, mint Magyarország esetében.

— 634 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

1990 őszén azért lehetett a magyar kormányt rákényszeríteni sokkterápiás piaci átmenetre, mert 22 milliárd dollár körüli államadósságszintet örökölt, éppen gazdasági és pénzügyi válságjeleket mutatott az európai gazdaság, a lejáró államadósság finanszírozása veszélybe került: az IMF akkori támogatása nélkül nem volt finanszírozható a magyar államadósság. Ezért cserébe az akkori globális közgazdasági gondolkodásnak megfelelő neoliberális gazdaságpolitika indítását kérték: az állami tulajdon azonnali leépítését, a veszteséges vállalatok azonnali bezárását, az állam szerepének visszaszorítását és a többi, washingtoni konszenzus körében igényelt lépést. Magas államadósság-ráta és -állomány nélkül, ezen belül kizárólag külső szereplők kezében lévő államadósság nélkül Magyarország nem kényszerül sokkterápiás piaci átmenetre. Az 1990 és 2010 közötti átmeneti két évtized során a régiós versenytársakétól jelentősen elmaradó magyar gazdasági teljesítmény – mögötte a rendre fellépő egyensúlyi és növekedési problémák – az 1990 előtti rendszerből örökölt magas államadóssághoz kötődik. Ez az érem egyik oldala: a másik a gazdaságpolitika. 1998 és 2002 között a helyes gazdaságpolitika egyszerre volt képes pénzügyi egyensúlyra, dinamikus gazdasági növekedésre és jelentősen bővülő foglalkoztatásra. Bár ebben az időszakban is felléptek globális pénzügyi válságok – 1997 és 1999 között a délkeletázsiai pénzügyi válság, 1998-ban az orosz pénzügyi összeomlás –, mégis a gazdaságpolitika egyszerre követte mind a három célt, beállította az „egyensúly és növekedés” fenntartható gazdaságpolitikai képletét. Bár az 1990-es évek elején erős nyomás nehezedett a magyar gazdaságpolitikára a sokkterápiás piaci átmenet felé, mégis alapvetően a gazdaságpolitika hibái okozták a torz gazdasági szerkezet kialakulását. Hasonlóan az 1994 és 1998 közötti időszakban a kiéleződő egyensúlyi problémákat – ikerdeficit, tehát a költségvetési és fizetési mérleg egyidejű hiánya – is lehetett volna olyan gazdaságpolitikával kezelni, amelyet 2010 és 2014 között alkalmazott a magyar gazdaságpolitika.

— 635 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A közgazdasági gondolkodás csapdája A két gazdaságpolitikai gondolkodás közötti különbség leszűkíthető egyetlen szempontra: a munkára, azaz a foglalkoztatással és munkanélküliséggel kapcsolatos kormányzati gondolkodásra. A magyar értékrendben igen elöl van a munka, ezt nem vették figyelembe a piacgazdasági átmenetet követő évtized kormányai. Az 1990– 2010 közötti időszakban a magyar gazdaság foglalkoztatási rátája a későbbi uniós tagállamokhoz képest nagyon alacsony szinten állt. A munkaerőpiac gyengeségeit kiváltó okokat külön-külön orvosolni kellett volna a kormányzati politikáknak. Erre lehetőség is lett volna, hiszen az alacsony női foglalkoztatást a részmunkaidős foglalkoztatás növelésével, az alacsony képzettségűek alacsony foglalkoztatási rátáját képzési programokkal, az 50 év feletti munkavállalók alacsony foglalkoztatási rátáját ezekkel és más speciális, nemzetközileg használt programokkal lehetett volna orvosolni. A munkaerőpiaci gyengeségeket egy sor gazdaságpolitikai eszközzel kezelni lehetett volna végig az 1990–2010 közötti évtizedekben, ahogy az a 2010 utáni szakaszban történt. Lehetett volna egy új adórendszer keretei között felértékelni a munkát, és leértékelni a munkanélküliséget, adóelemekkel erősíteni a női foglalkoztatást, speciális adóelemekkel erősíteni az alacsony képzettségűek, a fiatalok és az 50 év felettiek munkaerőpiaci helyzetét. A magyar közgazdasági gondolkodás csapdája miatt azonban a foglalkoztatási szintre úgy tekintettek, mintha az egy örökölt és gyógyíthatatlan betegség lett volna. Azt gondolták az 1990 és 2010 között kormányzó politikusok, gazdaságpolitikusok, vállalati menedzserek és bankvezetők, de még a közgazdasági elmélet művelői is – itt megint kivétel az 1998 és 2002 közötti gazdaságpolitika –, hogy az 1990 előtti, állami vállalaton belüli, tehát kapun belüli munkanélküliség jelent meg nyílt munkanélküliségben 1990 után, s ez nem változtatható adottság. Pedig a változás lehetséges, ezt bizonyította először az 1998–2002 kö— 636 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

zött létrejött 240 ezer új munkahely, majd a 2010–2014 között létrehozott mintegy 400 ezer új munkahely. Az 1990–2019 közötti majdnem harminc éves magyar gazdaságtörténeti szakasz döntő többségében azonban folyamatos válságot élt át a munkaerőpiac: válságot jelez, hogy meghatározó munkavállalói csoportok a nemzetközi, európai és régiós aránynál lényegesen kisebb arányban kapnak munkát. A közgazdasági gondolkodás csapdája sajátos befelé fordulásból is fakad: a korszak politikusai, gazdaságpolitikusai és közgazdászai nem néztek szét a világban, a régióban. Először 2010-ben mondta ki a magyar politika és gazdaságpolitika, hogy érthetetlen és fenntarthatatlan helyzet, hogy a cseh foglalkoztatás szintje több, mint egymillió fővel magasabb, mint a magyar foglalkoztatási szint. Először a 2010 utáni kormányzati politikában kapott egyenrangú szerepet a foglalkoztatási szint az egyensúly és a növekedés mellett. A magyar értékrend munkaközpontúságát és az egyértelmű nemzetközi tapasztalatokat figyelmen kívül hagyó, sajátosan befelé forduló gazdaságpolitika így gondolkodási csapdába zárta magát: észre sem vehette a megoldást, a megoldással szembeni ellenérdekeltségeket és a kívánatos gazdaságpolitikai fordulatot. Furcsa módon meghúzódik még valami e gondolkodási csapda mögött: a múlt eltörlése. Miután a kor politikusai és közgazdászai szinte egyöntetűen minden elemében hibásnak tartották az 1990 előtti korszakot, ezért annak egyik, nem egyértelműen negatívan megítélhető jelenségét, a mesterségesen magas foglalkoztatási szintet nem vizsgálták. Az állampárti és tervutasításos rendszerben az állami nagyvállalatokon belüli rejtett munkanélküliség korlátozta a gazdasági hatékonyságot, de erősítette a társadalmi tőkét. Jobb volt a biztos munkahely munka nélkül, mint a kettős munkanélküliség: a munkahely és munka nélküli társadalmi helyzet. A 2010 utáni évek azért jelentik egy új, várhatóan több évtizedes új gazdasági szakasz indítását, mert a kormányzó politikai elit, a gazdaságpolitika, nyomában egyre inkább a közgazdasági gondolkodás szakított korábbi hibás szemléletével: a munkavállalást és a munkahe— 637 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

lyteremtést állította a gazdaságpolitika és a kormányzás középpontjába. 2010 azért mérföldkő a magyar közgazdasági gondolkodásban, mert először sikerült tudatosan kilépni a korábbi két évtizedre jellemző gondolati csapdából. 1998 és 2002 között még nem tudatosan, de néppárti és polgári értékek alapján fordult a gazdaságpolitika a munkaerőpiaci gyengeségek feloldása felé, így jöhetett létre 240 ezer új munkahely. Tudatosan azonban a magyar politika és közgazdasági elit csak 2010-ben szakított a korábbi hibás gondolkodással, innentől kezdve már nem egy gondolkodási csapda határozza meg a kormányzás és gazdaságpolitika döntéseit, hanem a pragmatizmus. Világossá és elfogadottá vált a szoros összefüggés a fenntartható egyensúly és tartós gazdasági növekedés között – hiszen romló egyensúly után kiigazítás következik, ami elrontja a növekedést –, és megjelent a közgazdasági gondolkodásban harmadik szereplőként a foglalkoztatás. Ettől kezdve már nem lehet visszasétálni a korábbi gondolkodási csapdába. A munka és a foglalkoztatás felértékelése azért mérföldkő a magyar gazdaságtörténetben, mert ezzel a felismeréssel zárta le valójában Magyarország az 1990 és 2010 közötti két évtizedet. Azért átmeneti az 1990 utáni két évtized, mert nem ismerte fel a munka, a munkavállalás és munkahelyteremtés, a magas foglalkoztatás és alacsony munkanélküliségi szint fontosságát a gazdasági sikerben. Az új korszak abban a pillanatban kezdődött el, amikor a politikai és közgazdasági gondolkodásban a munka a valódi helyére került: ezért átmeneti az 1990–2010 közötti időszak, és ezért indul új gazdaságtörténeti korszak 2010 közepétől.

Az önszabályozó piac illúziója A magyar politikai és közgazdasági elit azért eshetett bele a kudarcok mögött álló gondolkodás csapdájába, mert elfogadott egy téves elméletet: az önszabályozó piac elméletét. Az 1970-es évtizedben közgazda— 638 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

sági gondolkodási forradalom ment végbe a világban, újra felfedezték a klasszikus-liberális közgazdaságtan alaptételeit, és ezeket neoklasszikus liberális elmélet keretei közé integrálták. Az 1970-es évtized közgazdasági elmélete szakított a korábbi gondolkodással, amely az államot és a piacot egyensúlyban, egymás partnereiként értelmezte. Az elméleti és gyakorlati szakítást Keynes elveinek túlhajtása indokolta. Keynes világosan kimondta, hogy válság idején az állam költekezzen, jó időben tartalékoljon. Az egyensúlyi viszonyok felbomlása, gazdasági visszaesés, nyomában magas munkanélküliség, fogyasztáscsökkenés és beruházászuhanás esetén az állami költségvetés belép a piaci szereplők mellé és helyére: az állami költségvetés új kiadásokkal pótolja a piaci keresletet. Jó időben ettől óv Keynes, és a deficites költségvetést a gazdasági visszaesés idejére tartja követhetőnek. Az 1970-es évtizedben azonban a fejlett világban a két olajárrobbanás hatására magas infláció alakult ki, ennek nyomában elfutott az államadósság és az államháztartási deficit, korrekcióra volt tehát szükség. Ennek a korrekciónak a közgazdaság-elméleti magyarázatát adta meg Friedrich Hayek és Milton Friedman. Az 1970-es évtized végétől az angolszász politikai elit elfogadta a neoklasszikus liberális közgazdasági gondolkodás alapelveit, ezek nyomán győzött az új közgazdasági gondolkodás. Ebben már nem egyensúlyra törekedtek az állam és piac között, hanem a piaci erők elsődlegességét vallották, ami egy közgazdasági illúzión alapult: az önszabályozó piac illúzióján. Az 1990-től indult térségi piacgazdasági átmenetek végig ezt a piaci illúziót elfogadó gazdaságpolitikát tartották szem előtt. Az önszabályozó piac elvére építve központi szerepet kap a régi állami szabályozás leépítése és az a felfogás, hogy új piacszabályozó állami fellépésre nincs szükség. E felfogásban az állam rossz tulajdonos, minden állami tulajdon rosszabb, mint a vállalkozói tulajdon, mert előbbi nem képes az önkorlátozó önszabályozásra, a második eleve önszabályozó. A piaci vállalkozásokat a profitérdek mozgatja, az állami tulajdon-

— 639 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

ban lévő vállalatokat nem, ezért piacgazdaságban csak előbbinek van helye. Az európai közgazdasági szóbeszédben neoliberálisnak hívott neoklas�szikus-liberális elmélet a piaci önszabályozás logikájából kiindulva a közszolgáltatások leépítését, helyére üzleti és vállalkozási szolgáltatások felépítését tartotta szükségesnek. A közszolgáltatások terén – miután nem piaci szereplő nyújtja ezeket, tehát nem lehet önkorlátozó és önszabályozó az oktatásban, egészségügyben és az összes többi közszolgáltatási területen – vállalkozásokat kell az állami intézmények helyére állítani, mert ezek hatékonyabban nyújtanak szolgáltatásokat a társadalomnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a közjót nem a köztulajdon és a közszolgáltatás, hanem a magántulajdon és a magánvállalkozások által nyújtott szolgáltatás szolgálja jobban. A magas adócentralizáció e felfogásban mindig hiba, mert jövedelmet von el a piaci szereplőktől, amely jövedelmeket azok – az önszabályozás révén – jobban használnák fel, mint az állam. Ez a felfogás nem tesz különbséget indirekt és direkt adók – tehát a fogyasztási és forgalmi adók és a jövedelmeket terhelő adók – között, miközben az elsőre nem, csak a másodikra érvényes a tétel. A régi/új neoklasszikus-liberális közgazdasági gondolkodásban az államháztartás hiánya minden esetben rossz, tehát a piaci önszabályozásra épülő új közgazdasági felfogás elveti a válságban beavatkozó államot. Kései változata az uniós válságkezelés, amely eltűri a magas és még emelkedő államadósság-rátákat, miközben bünteti a 3% feletti államháztartási hiányt. A neoliberális közgazdaságtan feltételezi, hogy a pénzügyi rendszer önszabályozása révén nem vált ki válságot, a pénzügyi rendszer saját belső szabályozásával korlátozni tudja a pénzügyi rendszer legbelső vonását: a profitérdeket. Ezzel szemben az állami túlköltekezés mindig válsághoz vezet, mert fenntarthatatlan államhoz, államháztartási hiányhoz és államadósságszinthez vezet. Hallgatólagosan azt vallja a neoklasszikus-liberális felfogás, hogy önszabályozó működésével a munkaerőpiac automatikusan magas foglalkoz— 640 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

tatást és alacsony munkanélküliséget teremt. A neoliberális elv szerint a külső tőkebevonás mindig jó egy országnak, mert mind a tőkét hozó, mind a tőkét felhasználó piaci szereplők a piaci önszabályozás keretei között működnek: csak olyan feltételekkel és olyan mennyiségben vonnak be külső forrást, amely hatékonyan használható fel. A piaci önszabályozás közgazdasági illúzió, minden elemében cáfolta a valóság. A magyar gazdaság esetében a külső tőkebevonás nem minden formája jó, a devizahitelezés felépítése kizárólag a bankrendszernek volt jó, itt is csak rövid távon volt hasznos. A piaci szereplők, ez esetben a külföldi tulajdonban álló bankok, feladták az óvatos és körültekintő hitelezés feltételeit, az önszabályozás a bankrendszeren belül sem érvényesült. A munkaerőpiac sem önszabályozó, különben 1990–2010 között Magyarországon nem alakulhatott volna ki az uniós tagállamok között második legrosszabb foglalkoztatási szint, ezen belül nem lehetett volna kirívóan magas a női munkanélküliség, a fiatalok munkanélkülisége, az 50 év felettiek munkanélküliségi szintje és az alacsony képzettségűek szintén magas munkanélküliségi rátája. A pénzügyi rendszer működése váltotta ki a 2008-as amerikai pénzügyi válságot, majd ez terjedt át globális pénzügyi válsággá, melynek nyomában adósságválságok és költségvetési válságok, gazdasági és társadalmi válságok alakultak ki. Kifejezetten a pénzügyi rendszer önszabályozásának hiánya váltotta ki a 2008-as globális pénzügyi válságot, ahogy már az 1997–1999 közötti délkelet-ázsiai válság oka is az állami szabályozás hiánya volt, tehát a pénzpiac és a bankrendszer önszabályozása ott is hiányzott. Az elmúlt 150 év valamennyi pénzügyi válsága mögött a pénzügyi rendszer áll: komolyan senki sem gondolhatta, hogy a pénzügyi rendszer, ezen belül a bankrendszer önszabályozás révén korlátozza a profitérdekét. A magas adócentralizáció sem hiba önmagában: a skandináv országok és a nyugat-európai fejlett gazdaságok magas adócentralizációval léptek a legfejlettebb országok csoportjába. A magas indirekt adószint egyenesen előny pénzügyi válság, ezen belül magas államháztartási hiánnyal — 641 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

és elfutó államadóssággal jellemzett egyensúlytalanság esetében. Ezt bizonyítja a sikeres magyar válságkezelés, amikor az indirekt adórendszerre való átállás során nyert a költségvetés jelentős többletbevételeket. Az államháztartási deficit magas szintje átmenetileg vállalható, ha az válságot kezel: ezt mutatja az 1929–1933-as világgazdasági válság sikeres kezelése egy sor gazdaságban. Tartósan magas államháztartási deficit ugyanakkor valóban tartós egyensúlytalanságot eredményez, rövid időszak alatt és csak kivételesen használható válságkezelésre. Az elmúlt négy évtizedben nem bizonyította a neoliberális közgazdaságtan azt a nézetét, hogy a közszolgáltatások helyére lépő üzleti szolgáltatások hatékonyabbak: a globális gazdaság sikerpéldái ezt is, meg az ellenkezőjét is igazolják. Az sem bizonyított, hogy minden privatizáció magasabb hatékonyságot eredményez, mert az államnál van rosszabb tulajdonos: az a külföldi tulajdonos, aki belföldi monopóliumot vesz egy országban, a magas profitrátával termelődő jövedelmet kiviszi az országból, mert a belföldi monopólium nem igényel a folyamatosan magas profitrátához hasonlóan magas beruházásokat. A belföldi monopóliumok magas profitrátájának ugyanis csak egy része adódik az amortizációból és magas eszközigényből, másik forrása a verseny hiánya: a monopóliumjellegből eredő profit a nemzetgazdaság egésze szempontjából jobban hasznosul az adott gazdaságban, mintha a magántulajdonos kiviszi az országból. Megdőlt az a tétel is, hogy nincs szükség új állami szabályozásra és minden régi állami szabályozást érdemes leépíteni: éppen a pénzügyi válságok mutatták meg világosan, hogy az állami szabályozás hiánya vezet válsághoz. Sőt minden új helyzetre érdemes új állami szabályozással felelni, ha az adott területen az egyensúly felbomlásával fenyeget. A globális pénzügyi rendszer innovációi az elmúlt két évtizedben egy sor olyan terméket vittek piacra, amelyek szabályozására szükség lenne, mert egyensúlytalanságokat építenek fel, és eszközbuborékokhoz vezetnek, de a neoliberális felfogás szerint az angolszász állami szabályozók ezek kezelésére nem vállalkoztak. — 642 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

Az önszabályozó piac nem csupán a tények és a valóság tükrében bizonyult illúziónak, elméletileg is az. A piac nem lehet önszabályozó, mert ehhez minden piaci szereplőnek minden pillanatban minden szükséges információval rendelkeznie kellene: ez egyetlen pillanatban sem jellemző egyetlen területen működő egyetlen magánvállalkozásra sem. A piaci önszabályozáshoz az kell, hogy a láthatatlan belső és automatikus szabályozásban részt vevő egyének és vállalkozások a jó döntésekhez szükséges információval teljes mértékben rendelkezzenek. Miután ez nem állhat fenn, így az önszabályzás sem működik: nem csupán a valóságban nem, hanem elméletileg sem. A piaci önszabályozás valójában utólagosan működik, önkorrekciókkal: ezzel azonban megdőlt az önszabályozásra épülő elv. Állami szabályozásra van szükség akkor, ha a piac csak utólag korrigál, mert az utólagos korrekciónak elméletileg is nagyobb lehet az ára, mint egy előzetes állami szabályzásnak: gyakorlatilag mindig ez a helyzet. Az 1990–2010 közötti magyar gazdaságtörténeti kudarc azt is jelzi, hogy nem lehet az erős piaci szereplőkre, jellemzően külső szereplőkre hagyni egy ország egyensúlyát és növekedését: a rövid távú profitérdekeltség természetes magánvállalkozás esetén, de ez nem vezet automatikusan a közjó eléréséhez. Éppen ezzel ellentétes a magyar tanulság: a közjót az átmeneti két évtizedben végig az szolgálta volna, ha nem zuhan az uniós tagállamok között az egyik legalacsonyabb szintre a hazai foglalkoztatási ráta, és nem nő a munkanélküliség. Ez a társadalmi közjó ráadásul gazdaságpolitikai és közgazdasági eredményt is hozott volna, mert a fenntartható egyensúlyt és a tartós gazdasági növekedést segítette volna a magasabb foglalkoztatás, az alacsonyabb munkanélküliség. Miután az önszabályozó piac logikájába kizárólag az utólagos korrekció illik bele, ez pedig lényegesen többe kerülhet a társadalom és gazdaság számára, mint az előzetes szabályozás és a visszatartó jellegű intézkedések, ezért az önszabályozó piac elve nem jóindulatú, hanem káros illúzió, amely minden gazdasági és társadalmi szereplőnek végül többe

— 643 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

kerül, mintha az egyensúlytalanságokat előzetesen, állami szabályozással előzték volna meg a kormányok. Az 1990–2010 közötti időszakban erre az önszabályozó piaci illúzióra épült egy sor olyan politikai és gazdaságpolitikai döntés, amely érdemben befolyásolta a két évtized gazdasági és társadalmi teljesítményét. Ha a piac teremti a közjót és nem az állam, akkor az állami intézmények helyére piaci vállalkozásokat érdemes állítani. Ha a közérdeket a magánérdek szolgálja legjobban, akkor a közérdeket érvényesítő intézményeket gyengíteni és a magánérdeket képviselő vállalkozásokat erősíteni érdemes. Ha a profit jobban kifejezi a közjót, mint az érték, mert a magánérdeket a profit mozgatja és a magánérdek teljesülése révén lehet elérni a közjót, akkor az érték helyére minden esetben a profitot kell állítani. Ha a pénzgazdaság önszabályozó, ráadásul a pénzgazdaságban magasabb a profitráta, mint valamennyi más ágazatban, akkor a reálgazdasággal szemben előtérbe kell helyezni a pénzgazdaságot. A reálgazdasági beruházásokkal szemben fel kell értékelni a pénzügyi befektetéseket, hiszen a pénzgazdaság magasabb profitrátája magasabb gazdasági hatékonyságot és magasabb társadalmi hasznosságot jelez. Ha a hosszú távú érdekek mentén működő államnál jobb a rövid távú profitérdeket működtető üzleti vállalkozás, akkor az időtávokat fel kell cserélni: eltéved az, aki túl hosszú távon kalkulál. Ezzel szemben a rövid távú és természetesen profiton alapuló érdekeltség ad jó iránytűt az üzleti és társadalmi döntésekhez. Ha a külső piaci szereplők erősebbek, mint a belső gazdasági szereplők, akkor azok hatékonyabban is működnek: a belső helyére külsőt kell állítani, így nő a gazdasági hatékonyság, és ez emeli a társadalmi hasznosságot. A külső tőkebefektetéseket e szerint a gondolkodás szerint mindig a belföldi vállalkozások tőkével való ellátottsága elé kell helyezni, mert a két szektor közötti termelékenységi különbség ezt indokolja. Ha a magasabb termelékenységgel működő, a duális szerkezet legjobb csoportjában szereplő vállalatoknak adunk tőkét és a többieknek nem,

— 644 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

akkor ez gyorsítja a gazdasági növekedést, amiből több költségvetési bevétel származik, tehát az egyensúlynak is jó. Ez a gondolkodás drámai tévedésekhez vezetett az 1990–2010 közötti gazdaságpolitikák esetében, mert fenntartotta, sőt erősítette a gazdasági dualitást, alacsonyan tartotta a foglalkoztatást, és magas szintre emelte a munkanélküliséget, túlzottan nyitott gazdasági szerkezetet alakított ki, és tartósan megbontotta a pénzügyi egyensúlyt a külső tőkeforrásokra való átállással. A gazdasági stabilizációban jelentős szerepet kapott Növekedési Hitelprogram sem lehetett volna elindítható, ha hiányt mutat a fizetési mérleg, mert ez aláásta volna a jegybanki monetáris fordulat hitelességét. A folyó fizetési mérleg jelentős fordulatát követően ráadásul egy igen pozitív nettó finanszírozási képesség elérésével a jegybank monetáris fordulata hitelessé és fenntarthatóvá vált.

Egyensúly és növekedés A válságkezelés elején, 2010 közepén új képletet vezetett be a gazdaságpolitika: először az államháztartási válságot kezelte 2010 második felében, 2011-ben megállította az államadósság-ráta növekedését, majd beállította, és 2016 májusára elérte a gazdaságot középtávon is stabilizáló, historikusan alacsony alapkamatot, miközben végig élvezte a pozitív folyó fizetési mérleg egyensúlyt erősítő hatását. A tartós növekedéshez vezető fordulatok nem a ciklus elején, hanem annak második felében következtek be: a fogyasztási fordulat, a versenyszektor foglalkoztatási fordulata, a beruházási fordulat együtt eredményeztek növekedési fordulatot a 2013–2014-es években. (21-1. táblázat) A válságkezelés végére azonban kialakult az eredeti képlet, mert a bővülő foglalkoztatás – a közszféra mellett nagyobb mértékben játszik ebben szerepet a versenyszektor bővülő foglalkoztatása – és a tartós növekedés együtt fenntarthatóvá teszik az elért pénzügyi egyensúlyokat. — 645 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

21-1. táblázat. Sikeres válságkezelés, 2010–2014 EGYENSÚLY 1. 2. 3. 4. 5.

3 százalék alatti GDP-arányos államháztartási deficit Megállított adósságráta-emelkedés Árupiaci egyensúly és jegybanki cél körüli infláció Pozitív fizetési mérleg Egyensúlyi alapkamat NÖVEKEDÉS

6. Pozitív növekedési ráta 7. Bővülő foglalkoztatás és csökkenő munkanélküliség 8. Bővülő fogyasztás 9. Emelkedő beruházás 10. Bővülő FDI ∑ Foglalkoztatás + Növekedés = Fenntartható egyensúly Forrás: MNB

Ezek alapján egyértelműen sikeresnek minősíthető a magyar válságkezelés a 2010–2014 közötti években, mert Magyarország elkerülte az államháztartás finanszírozási válságát 2010-ben, megelőzte az államadósság finanszírozási válságát 2011–2012-ben, és kikerült az ország az uniós túlzottdeficit-eljárás alól. E három közgazdasági tény jelzi a sikeres egyensúlyi fordulat elismerését a nemzetközi pénzpiacok és a nemzetközi intézmények részéről. A magyar válságkezelés igazi értéke azonban nemcsak abban áll, hogy kivédte a pénzügyi válságot, és beállította a pénzügyi egyensúlyi mutatókat, hanem hogy ezeket fenntartható szinten és szerkezetben érte el. Az államháztartás 3% alatti hiánya olyan bevételi és kiadási szerkezetnek köszönhető, amely hosszú távon fenntartható. Az államadósság-ráta megállítása is tartós siker, mert közben folyamatosan csökken a devizaállamadósság aránya, és nő a lakossági állampapírok aránya. A fenntartható költségvetés mellett nemcsak tartósan mérséklődő államadósságrátát sikerült elérni, hanem az adósság külső kitettsége is csökkent. Hasonlóan tartós és fenntartható a piaci egyensúly és az alapkamat szintje is. Bár drámaian romló külgazdasági környezet ese— 646 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

tén romolhatnak az egyensúlyi mutatók, de belső tényezők miatt nem, miközben külső tényezők következtében hosszú távon sem kerülhet veszélybe az egyensúly. A magyar válságkezelés sikerét jelzi, hogy egyszerre állította be a pénzügyi egyensúlyi szinteket és alakította át a tartós gazdasági növekedés szerkezetét. A tartós növekedést természetesen támogatja a pénzügyi egyensúly, míg korábban a pénzügyi egyensúlyok elromlása vezetett az 1990 és 2010 közötti két évtizedben rendre költségvetési egyensúlyt kiigazító gazdaságpolitikai fordulatokhoz, amelyek növekedési és foglalkoztatási áldozatokkal jártak. A válságkezelés sikerét jelzi a tartós növekedés szintén fenntartható szerkezete. Ez egyszerre épül a GDP előállítási és felhasználási oldalán fenntartható szerkezetre. A mezőgazdaság, ipari termelés és ezen belül különösen a feldolgozóipar, valamint a szolgáltatások egyaránt részt vesznek a GDP bővülésében, miközben a felhasználási oldalon a fogyasztás és a beruházás is egyaránt támogatja a növekedést. A sikeres magyar válságkezelés kivételes az uniós tagállamok között, mert a legfontosabb tényezőkben egyszerre ért el fordulatot. Egyszerre érte el a foglalkoztatás tartós bővülését és a munkanélküliség tartós csökkenését, a pénzügyi egyensúlyokat és a tartós növekedést. Ezzel valóban beállította a tartós és fenntartható konjunktúra képletét, mert az újabb eladósodást megelőzendő 3% alatt tartja az államháztartás hiányát, mérsékeli az államadósságot, miközben növeli a foglalkoztatást és a bruttó hazai terméket. Ez kivételes siker az eurozóna gazdaságainak válságkezeléséhez képest. Miközben a magyar gazdaságban a válságkezelés második szakaszában, 2013–2014-ben már jelentősen és tartósan csökkent a munkanélküliség, és bővült a GDP, addig az eurozóna országaiban a sikeres magyar válságkezelés időszakában nőtt a munkanélküliség, és lényegében stagnált a bruttó hazai termék. A válságkezelés második szakaszának éveiben a brit gazdasággal összehasonlítva azonban azonos szerkezetek rajzo— 647 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

lódnak ki. A brit és a magyar gazdaságban egyaránt csökkent a munkanélküliség, és nőtt a bruttó hazai termék. (21-4 ábra) 21-4. ábra. Unortodox kilábalás: A munkanélküliségi ráta (bal panel) és az éves GDP-növekedés (jobb panel) alakulása 13

−1

−2

−3

−3 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019

Eurozóna Magyarország Egyesült Királyság

Megjegyzés: Munkanélküliségi ráta esetén harmonizált, szezonálisan igazított adatok, GDP-növekedés esetén szezonálisan és naptárhatással igazított adatok Forrás: Eurostat

A külső sebezhetőség csökkenése A 2010 és 2014 közötti sikeres válságkezelés nagyságrendileg csökkentette a magyar gazdaság belső sérülékenységét. Feloldotta azt az 1999 és 2010 között végig meglévő feszültséget, amely a pénzügyi egyensúlyok és a gazdasági növekedés tényezői között fennállt. Gazdaságtörténeti tükörben rendkívül összpontosított akciósorozattal egyszerre állította be egy fenntartható belső konjunktúra feltételeit. Ezzel kivezette a magyar — 648 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

gazdaságot az „egyensúly vagy növekedés” zsákutcájából, amely az 1990 utáni két évtizedben rendre megakasztotta a gazdasági felzárkózást és a társadalmi felemelkedést. Ugyanazokkal az eszközökkel sikerült elhárítani a pénzügyi válságokat, amelyekkel a gazdaságpolitika megteremtette a fenntartható egyensúlyt és a tartós növekedést. Az egyensúlyi szintekre beállított vagy azokhoz igen közeli pénzügyi makrogazdasági mutatók – államháztartási egyensúly, államadósság-ráta, infláció, alapkamat és fizetési mérleg – egy olyan gazdasági felzárkózási pályát vetítenek előre, amely egyben társadalmi felemelkedéssel is jár.

Strukturális reformok: a sikeres válságkezelés kulcsa A 2010 és 2014 között végrehajtott sikeres magyar válságkezelés jellemzője, hogy a rövid távon egyensúlyi fordulatot eredményező tényezők közép és hosszú távon támogatják a növekedési fordulatot. Minden, ami rövid távon segítette az államháztartás konszolidációját, az államadósság-ráta megállítását és mérséklését, a piaci egyensúlyt és a pozitív folyó fizetési mérleget, az hosszabb időtávokon erősíti a gazdasági növekedést és a foglalkoztatás bővülését. Az egymásra épülő időtávokon egyszerre ható gazdaságpolitikai eszköz a strukturális reform. A közgazdasági elmélet és a nemzetközi példák alapján közmegegyezés van abban, hogy a növekedési hatásokat illetően a strukturális reformok időben aszimmetrikusak: a reformok rövid távon növekedési áldozatokkal járnak, míg az előnyök jellemzően hosszabb időhorizonton jelentkeznek. Jellemzőjük ebből adódóan az, hogy kiélezik a reformparadoxont: a strukturális reformok rövid távú feszültséggel és politikai instabilitással járnak, ha ezt egy kormány túléli, csak akkor élvezheti az eredményeket. Ez a strukturális reformok hagyományos közgazdasági felfogása, és ebből következően a strukturális reformok az uniós tagállamokban rendre beleütköznek saját korlátjukba: az időtáv és az ebből eredő politikai instabilitás korlátaiba. Számos esetben meggyengültek — 649 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

és megbuktak azok a kormányok az uniós válságkezelés során, amelyek strukturális reformok révén kísérelték meg a költségvetés konszolidációját. Ebből következően ezeknek az uniós tagállamoknak a nagy része nem volt képes végigvinni olyan strukturális reformokat, amelyek közép és hosszú távon már többet hoztak volna, mint vittek rövid távon. Nem voltak képesek végigvinni a szükséges munkaerőpiaci reformokat, nem voltak képesek tartós 3%-os GDP-arányos államháztartási hiány alatti deficitszinteket tartani, nem voltak képesek megállítani az államadósság-ráta emelkedését, és átmeneti stabilizációt követően nem voltak képesek a tartós gazdasági növekedés beindítására sem. Ezzel szemben a magyar gazdaság képes volt mindezt együtt elérni: fenntartható államháztartási konszolidációt és tartós gazdasági növekedést ért el a sikeres válságkezelés során. Sőt arra is képes volt a válságkezelés magyar gazdaságpolitikája, hogy megelőzze a társadalmi feszültségek felhalmozódását, és végig megőrizte a politikai stabilitást. Ezt jelzi, hogy 2010-ben az új politikát és gazdaságpolitikát képviselő kormány kétharmados parlamenti felhatalmazással indítja a strukturális reformokat, majd 2014-ben és 2018-ban hasonlóan kétharmados felhatalmazást kap az országgyűlési választásokon. Ennek hátterében a 2010-ben elindított strukturális reformok sikere áll, mert a ciklus elején indított reformok a ciklus végére, már középtávon elérték a fordulatot és hozták az eredményeket. Ez a döntő oka annak, hogy az uniós válságkezelés nem volt képes ezekre az eredményekre, miközben a magyar válságkezelés igen. Az uniós tagállamok költségvetési konszolidációra kényszerült csoportja – az eurozóna déli csoportja, az ír és a balti gazdaságok, a szlovén gazdaság – csak a kritikus mennyiségű és összetételű strukturális reformok egy részét indította el, a fordulatokhoz szükséges többi strukturális reform nem indult el, vagy menet közben leállt. Ezzel szemben a sikeres magyar válságkezelés középpontjában álló strukturális reformprogram mennyisége és minősége, tehát összetétele egyaránt elérte a kritikus tömeget. A 2010 közepétől elindított strukturális reformok és gazdaságpolitikai innovációk minden lényeges gazdasági és pénzügyi területet — 650 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

lefedtek. A pénzügyi rendszertől a reálgazdaságig, a gazdaságpolitikától a monetáris politikáig, az egyensúlyi fordulathoz szükséges elemektől a növekedési fordulatot eredményező tényezőkig minden egyes szükséges reform elindult a magyar gazdaságban a 2010–2018 ciklus legelején. IMF-védőháló nélkül történt a válságkezelés, miközben az ország visszafizette a korábban felvett IMF–EU-hitelkeretet. Hagyományos és nem hagyományos válságkezelési eszközök egyaránt szerepet kaptak a strukturális reformok és a gazdaságpolitikai innováció között. Hagyományos elemek a Széll Kálmán-terv I–II. reformjai, az államadósság-szabály, az új Munka Törvénykönyve keretei között végrehajtott munkaerőpiaci reform, a lakossági állampapírok arányának emelése és a költségvetési zárolások. Nem hagyományos elem a bankadó és az ágazati válságadók, a fogyasztás adóztatása a munka helyett, az új adókoncepció, a 15%-os egykulcsos családi jövedelemadózás, a társasági adó 9 százalékra csökkentése, a Munkahelyvédelmi Akcióterv, az árfolyamgát és a devizahitel-állomány leépítése, valamint a magán-nyugdíjrendszer reformja. A többi strukturális reform is beleillik a hagyományos vagy nem hagyományos reformok körébe. A magyar strukturális reformok közös vonása, hogy egyszerre támogatják az egyensúly és a növekedés feltételeit, fenntarthatóak, azaz az adott strukturális reform minden egyes szakaszában megtartják a társadalmi és politikai stabilitást. Valójában egyetlen okra vezethető vissza a reformok eredményessége: a strukturális reformok kritikus mennyiségére és minőségi összetételére. A szükséges reformok közül az uniós tagállamok válságkezelési stratégiája lényegében csak hagyományos eszközöket alkalmazott, nem hagyományos eszközöket csak elvétve, miközben egy sor nélkülözhetetlen területen nem indított reformokat. Az uniós válságkezelés valójában reformhiányos, bátortalan és gyenge: kívülről és felülről bátornak tűnnek a költségvetési konszolidációhoz felhasznált eszközök, valójában azonban hiányzik a mélységük és a kiterjedtségük. Nem érintik a jóléti államot és a szociális piacgazdaságot jellemző, önmagát túlélt belső

— 651 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

megállapodásokat, nem hoznak mélyreható strukturális reformokat a munkaerőpiacon, az adórendszerben, a versenyben. Ezzel szemben a magyar strukturális reformok lényege, hogy az egyensúlyi és növekedési fordulat mellé foglalkoztatási és versenyhelyzetet érintő fordulatokat állít. Az uniós válságkezelések kudarca és a magyar válságkezelés sikere a kritikus mennyiségű és minőségű strukturális reformokban mutatkozó különbségen alapult, de még egy rejtett ok is jelentős szerepet játszott az eltérő előjelű eredményekben. A közgazdaság leegyszerűsítő felfogása szerint a pénzügyi egyensúly döntően az államháztartási hiány és a folyó fizetési mérleg szintjeihez kötődik, abban más egyensúlyi mutatókat jellemzően nem vesznek figyelembe. A közgazdasági gondolkodás főáramában meghatározó az alapkamat egyensúlyi szintje, ebből következően a hitel- és betéti kamatok egyensúlyi szintje, a külföldi monopolterületeken elért profitráták szintje, a bankrendszer profitrátája és az államadósság finanszírozása során kialakuló hozamszintek kevesebb figyelmet kaptak a pénzügyi egyensúly meghatározásában. Ha egy gazdaságban az államháztartási hiány a GDP 3%-a alatt van és felzárkózó gazdaság esetén elviselhető mértékű hiányt mutat a fizetési mérleg, akkor a leegyszerűsítetten gondolkodó elemzők a pénzügyi egyensúly terén az országot nem látják kockázatosnak.

Az egyensúlyok szerepe A piaci egyensúly esetében a kereslet és kínálat mennyiségi, valamint minőségi tényezőit tükröző infláció méri az egyensúlyt. A munkaerőpiacon a foglalkoztatás szintje és a munkanélküliségi ráta, valamint a munkaerőpiac egyéb sajátos mutatói – 25 év alattiak és 50 év felettiek foglalkoztatási rátája, női foglalkoztatás, alacsony képzettségűek foglalkoztatási szintje és az éven túli, tartós munkanélküliség szintje – jelzik az egyensúlyt vagy egyensúlytalanságot. Az államadósság és a külső adósság esetében az egyensúly vagy egyensúlytalanság mértékét globális összehasonlítás vagy egy nemzetközileg elfogadott szint jelzi. — 652 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

Az euroövezet esetében a 60% alatti államadósság-ráta az irányadó, 90% feletti adósságráta már kockázati szintet jelez, és a 100% feletti államadósság-ráta általában fenntarthatatlan adóssághelyzetet tükröz.72 Valójában azonban az államháztartás egyensúlyát és a fizetési mérleg alakulását a pénzügyi rendszer többi egyensúlyi vagy egyensúlytalansági mutatója kölcsönösen és jelentősen befolyásolja. A természetes, azaz egyensúlyi alapkamatszint feletti jegybanki alapkamat a monetáris transzmisszió csatornáin át begyűrűzik a hitel- és betéti kamatokba, az egyensúlyi kamatszinteknél magasabb kamatokat eredményez a hitelintézeti rendszerben, így fékezve a forintalapú hitelezést. A 2003 és 2013 közötti évtizedben különböző okok miatt szinte végig a természetes, tehát egyensúlyi alapkamatráta feletti jegybanki alapkamat mesterségesen magasan tartotta a hitel- és betéti kamatokat, a jegybanki kéthetes eszközre fizetett kamatokat, és felfelé nyomta az állampapír-piaci hozamokat. A magas alapkamat végül magas banki kamatlábakat, magas jegybanki kéthetes kamatszinteket és magas állampapírhozamokat eredményezett. A pénzügyi rendszer minden területén eltolódás történt a természetes és egyensúlyi kamatszintektől felfelé, ezzel felborult a pénzügyi rendszer belső egyensúlya, mert nem a természetes és egyensúlyi, hanem a természetellenesen magas és egyensúlyi szint feletti kamatszintek irányították a piaci szereplők gazdasági kalkulációját. Ez nemcsak lényegesen többe került az államnak, a vállalati szektornak és a háztartásoknak, mint amennyibe az egyensúlyi kamatszintek esetén került volna, hanem folyamatosan és jelentősen torzította valamennyi piaci szereplő döntéseit. A magas jegybanki alapkamat erősítette a devizahitelek felé fordulást, hiszen a forintalapú hitelek kamatát magasan tartotta. 72

lsősorban azok az országok képesek tartósan a GDP 100%-át meghaladó állaE madósság-rátát fenntartani, amelyek adósságát döntő részben a hazai megtakarítások finanszírozzák, azaz ahol az államadósság legnagyobb része hazai kézben van (Japán, Olaszország). Ezekben az esetekben is érezhető azonban, hogy a magas adósság terhet jelent a gazdaságnak, amit elsősorban az tükröz, hogy alacsony gazdasági növekedéssel párosul.

— 653 —

Negyedik rész

A jegybanki politika által is támogatott felzárkózási pályán

A reálgazdaság e torzító hatás mellett elszenvedte az egyensúlyi árfolyamszinthez képest mesterségesen erős forint/euro árfolyamszint torzító hatásait is. Mindez rejtve, de érvényesült a 2003 és 2013 közötti évtizedben. A pénzügyi rendszer tartósan egyensúlytalan működése végül a „látható” pénzügyi egyensúly elromlásában – magas államháztartási hiány, elfutó államadósság és fizetésimérleg-deficit – csapódott le. A reálgazdasági torzító hatások következtében folyamatosan csökkent a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme és potenciális és tényleges növekedési üteme, miközben folyamatosan romlott a munkaerőpiaci egyensúlyt meghatározó valamennyi tényező. Ezek a hatások a folyó fizetési mérleg egyenlegében csapódtak ki: jelentős és előjeljellegű eltérés alakult ki a 2003–2007 közötti időszak átlagos magyar folyó fizetési mérlege, és a 2014–2017 közötti időszak egyenlege között. 2003–2007 között a külső finanszírozási képesség átlagosan a GDP 7,5%-át elérő egyensúlytalanságot jelez. Emögött a pénzügyi rendszer valamennyi felborult egyensúlya meghúzódik: az egyensúlyi alapkamatnál magasabb jegybanki alapkamat, az egyensúlyi kamatszinteknél magasabb kereskedelmi kamatszintek, a természetes állampapírhozamoknál magasabb állampapírkamatok és a devizahitel-állomány felépülésének később realizálódó belső kockázata. A pénzügyi egyensúlyok helyreállítása terén sikeres magyar válságkezelés ugyanarra az okra vezethető vissza, mint az államháztartási konszolidáció és a gazdasági stabilizáció. Mindkét esetben a fordulatot eredményező összes tényező egyidejű és egyirányú mozdítása vezetett sikerre. Eközben az uniós válságkezelés nem érte el a fenntartható államháztartási egyensúlyt, tehát a tartósan 3% alatti GDP-arányos költségvetési hiányt – 2013-ban még 11 ország hiánya haladta meg a GDP 3%-át –, és nem volt képes fenntartani a gazdasági növekedést, ezzel a foglalkoztatást. A magyar gazdaság azért volt erre képes, mert a pénzgazdaság és a reálgazdaság fordulataihoz szükséges valamennyi jelentős strukturális reformot elindította és véghez vitte. A sikeres konszolidáció és gazda— 654 —

21. fejezet

A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

sági stabilizáció mögött az igazi rejtett ok az, hogy a gazdaságpolitika és monetáris politika együtt a strukturális reformok hatókörét egy sor olyan területre is kiterjesztette, ahol a hagyományos közgazdaság nem lát teendőt. *** A 2010 utáni, nemzetközileg és gazdaságtörténetileg is kivételes magyar konszolidáció és stabilizáció mélyén meghúzódik egy további ok: a közgondolkodás változása. A választók kétharmados felhatalmazást adtak az új kormánynak, mert teret nyert a közgondolkodásban a felismerés: eltévedtünk, újra kell kezdeni. A kormányzó politikai elit felismerte: a költségvetés rendbetétele nélkül nem lehet kijutni a válságból. Elfogadta, hogy ehhez új gazdaságpolitikára van szükség, ami új módon ötvözi a nem hagyományos és a hagyományos elemeket. Magyarország polgárainak és vállalkozásainak döntő többsége felismerte, hogy teljes megújulás nélkül nem lehet sikeresen kezelni a válságot, rendbe tenni a költségvetést és újraindítani a növekedést. Mindenki elfogadta, hogy munkán keresztül vezet az út az egyéni, családi és közösségi sikerek felé. Vigyázzunk ezekre az új felismerésekre, mert a helyes gondolatból jó döntések születtek, a jó elhatározásokból jó tettek lettek, azokból előnyére megváltozott Magyarország lépett elő, s ha nem térünk le a helyes útról, akkor előttünk áll Magyarország sikeres gazdasági felzárkózást és társadalmi felemelkedést hozó új jövője.

— 655 —

Függelék

Köszönetnyilvánítás A magyar választópolgárok nélkül e könyv bizonyosan nem születik meg: köszönöm nekik, hogy 2010-ben, majd 2014-ben és 2018-ban is bizalmat szavaztak az új politikának és új gazdaságpolitikának. Köszönöm Orbán Viktornak, hogy miniszterelnökként megbízott közös gazdaságpolitikánk, majd a jegybanki fordulat végrehajtásával. Köszönöm, hogy végig kitartott több esetben is támadott minisztere, majd jegybankelnöke és csapata mellett, személyes bizalma és támogatása nélkül e könyv fejezetei nem születhettek volna meg. Köszönöm a Fidesz–KDNP képviselőinek, hogy együttesen és különkülön is kitartottak gazdaságpolitikánk mellett, hittek az új közgazdasági gondolkodás igazában, megingás nélkül támogattak a gazdaságpolitikai viták közepette. Köszönöm az NGM és az MNB gazdaságpolitikai vezérkarának, hogy igazi egységes csapatként támogattak a gazdaságpolitika és a monetáris politika fordulataihoz vezető küzdelmekben. Köszönöm mindazon korábbi és jelenlegi munkatársaimnak, akik nélkül e könyv első kiadása nem jelenhetett volna meg. Sokan voltak segítségemre barátként, szövetségesként mind a hazai gazdaságpolitika eredményes megújításában, mind pedig az intézkedések folyamatos visszamérésében, kalibrálásában és az eredmények strukturált összefoglalásában. A gazdaságpolitika sikeres megújításához elengedhetetlen volt a szakszerű és lelkes támogatás, ami kézzelfogható eredményekre vezetett az elmúlt években az egyensúly és növekedés képletének fenntartható biztosítása mellett. Az Egyensúly és növekedés című kötet első kiadása a gazdaságtörténeti áttekintés mellett elsősorban annak bemutatására fókuszált, hogy 2010-ben milyen válaszút elé érkezett hazánk, valamint, hogy milyen — 659 —

Függelék

megoldások születtek a gazdaságpolitika teljes megújítására, amelyek már az első években eredményekre vezettek. A fiskális, majd monetáris politikai és hitelezési fordulat tette lehető a növekedési fordulatot 2013tól, amely már a gazdasági egyensúly tartós megőrzése mellett ment végbe. A könyv új kiadásában a korábbi eredmények megtartása mellett arra vállalkoztam, hogy a gazdaságpolitikai és felzárkózási eredményeket hosszabb távra is bemutassam, részletesen tárgyalva a jegybanki politika megújítását és annak hozadékait. A könyv második kiadásának létrejöttét és végleges formában történő megjelenését sokan támogatták: köszönöm segítségüket. Köszönöm a könyvet véglegező munkacsoportnak, kiemelten Palotai Dánielnek, a munkacsoport vezetőjének, és Meizer Gábornak, hogy simították a szerző időnként nyers fogalmazását, és pontosították a könyv üzeneteit. Köszönöm a munkacsoport minden tagjának az észrevételeit, javaslatait, valamint, hogy segítségemre voltak a könyv ábráinak és táblázatainak frissítésében, név szerint: Babos Dániel, Bak Dóra, Balogh András, Balogh Csaba Kornél, Balogh Eszter, Balázs Flóra, Bálint Máté, Bereczki Ákos, Boldizsár Anna, Csávás Csaba, Csom-Bíró Gabriella, Csomós Balázs, Csutiné Baranyai Judit, Dancsik Bálint, El-Meuch Nedim Márton, Erdélyi Levente, Felcser Dániel, Fellner Zita, Gerlaki Bence, Gyöngyösiné Daróczi Dóra, Hajnal Mihály, Hegedűs Sándor, Horváth Dániel, Horváth Gábor, Horváth Zsófia, Karácsony Tímea, Kicsák Gergely, Kiss Gábor, Kóczián Balázs, Komlóssy Laura, Koroknai Péter, Kreiszné Hudák Emese, Lovas Zsolt, Marincsák Kálmán, Mészárovics Milán, Monoki Péter, Nagy Ágnes, Nagy Tamás, Nagy-Kékesi Zsuzsa, Oláh Zsolt, Ónozó Lívia Réka, Papp István, Plajner Ádám, Pulai György, Rariga Erzsébet-Judit, Rippel Géza Endre, Schmidt Brigitta, SiposMadarász Annamária, Soós Gábor Dániel, Stenger Zsolt Ervin, Szakács János, Szalai Ákos, Szalai Zoltán, Szentmihályi Szabolcs, Szörfi Zsolt, Sztanó Gábor, Tengely Veronika, Tóth Tamás, Török Gergő, Váradi Balázs, Várhegyi Judit, Végh Noémi, Világi Balázs, Winkler Sándor.

— 660 —

Köszönetnyilvánítás

Egyúttal köszönöm a jegybank érintett szakterületi vezetőinek és felsővezetőinek támogatását, köztük Virág Barnabásnak, Patai Mihálynak, Kandrács Csabának, Fábián Gergelynek, Baksay Gergelynek, Balatoni Andrásnak, Banai Ádámnak, Kuti Zsoltnak és Lehmann Kristófnak. Köszönöm továbbá Csonka Istvánnak, Egervári Rékának, Schindler Istvánnak a könyv készítése során nyújtott lelkiismeretes és fáradhatatlan munkáját, valamint Czene Grétának és Hergár Eszternek a könyv új kiadásának előkészítése során nyújtott segítségét. A könyv lektorát is kiemelt köszönet illeti, az alapos szakmai lektorálás ugyanis elengedhetetlen volt e könyv saját sorsának megerősítéséhez. Végül, de egyáltalában nem utoljára, köszönöm családom kitartó és éltető támogatását. Köszönöm családtagjaimnak, hogy végig mellettem álltak a könyv lapjai mögötti harcokban, majd döntő időszakokban segítettek a könyv szerkesztési munkálataiban. Fiaimnak köszönöm az új nemzedék friss ötleteit, Máténak eredeti gondolatait és az új közgazdaság megalapozását, Ádámnak a működő gazdaság megértésében segítő meglátásait. Köszönöm Richárdnak, hogy megszületett, és Zitámnak, hogy mindenben támogat.

— 661 —

Irodalomjegyzék Ajánlott irodalom Acemoglu, D. – Robinson, J. (2013): Miért buknak el nemzetek? – A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. HVG Kiadói Rt. Acharya, V. V. – Richardson M. – Van Nieuwerburgh, S. – J. White, L. (2011): Guaranteed to Fail, Fannie Mae, Freddie Mac and the Debacle of Mortgage Finance. Princeton University Press Atkinson, D. R. – J. Ezell, S. (2012): Innovation Economics, the Race for Global Advantage. Yale University Press Beck, U. (2013): German Europe. Polity Press Broad, E. (with Pandey S.) (2012): The Art of Being Unreasonable, Lessons in Unconventional Thinking. Wiley Madrick, J. (2009): The Case of Big Government. Princeton University Press Ormerod, P. (2012): Positive Linking, How Nudges and Networks Can Revolutionise the World. Faber and Faber Palotai Dániel – Virág Barnabás (szerk.) (2016): Versenyképesség és növekedés – Út a fenntartható gazdasági felzárkózáshoz. Magyar Nemzeti Bank Piketty, T. (2014): Capital in the Twenty-First Century. Belknap Press Reinhart, C. M. – Rogoff, K. S. (2009): This Time Is Different, Eight Centuries of Financial Folly. Princeton University Press Rodrik, D. (2014): A globalizáció paradoxona. Corvina Kiadó Stiglitz, J. E. (2001): Monetary and Exchange Rate Policy in Small Open Economies: The Case of Iceland. Central Bank of Iceland, Economic Department, Working Papers No. 15. Wilson, P. H. (2010): Europe’s Tragedy, A New History of the Thirty Years War. Penguin Books

Felhasznált irodalom Acemoglu, D. – Johnson, S. – Robinson, J. (2005): Institutions as the Fundamental Cause of Long-Run Growth. In: Aghion, P. – Durlauf, S. N. (eds): Handbook of Economic Growth. Vol. 1A, North Holland, Chapter 6, pp. 385–472. Akerlof, G. A. – Shiller, R. J. (2009): Animal Spirits: How Human Psychology Drives the Economy, and Why It Matters for Global Capitalism. Princeton University Press ÁKK (2013): Éves jelentés az államadósság kezeléséről, 2012

— 662 —

Irodalomjegyzék

Állami Számvevőszék (2012): Jelentés az államháztartás központi alrendszerének adóssága és éven túli kötelezettségvállalásának ellenőrzéséről Baksay G. – Csomós B. (2014): Az adó- és transzferrendszer 2010 és 2014 közötti változásainak elemzése. Köz-Gazdaság, Adózás különszám, 2014/4. Baksay G. – Palotai D. (2017): Válságkezelés és gazdasági reformok Magyarországon, 2010-2016. Közgazdasági Szemle. LXIV. évfolyam, 2017. július-augusztus, 698-722. o. Balog Á. – Matolcsy Gy. – Nagy M. – Vonnák B. (2014): Credit crunch Magyarországon 2009–2013 között: egy hiteltelen korszak vége? Hitelintézeti Szemle, 2014. november. Balogh E. – Boldizsár A. – Gerlaki B. – Kóczián B. (2018): A GDP és GNI közötti eltérés hazai és régiós alakulása. Hitelintézeti Szemle 17. évf. 3. szám, 2018 szeptember, 57-84. o. Banai Á. – Vágó N. – Winkler S. (2017): Az MNB lakásárindex módszertana. MNB tanulmányok 127. Magyar Nemzeti Bank Barabás Gy. – Hamecz I. – Neményi J. (1998): A költségvetés finanszírozási rendszerének átalakítása és az eladósodás megfékezése. MNB füzetek 1998/5. Baum, A. – Poplawski-Ribeiro, M. – Weber, A. (2012): Fiscal Multipliers and the State of the Economy. IMF Working Paper, 12/286. Benedek D. – Elek P. – Köllő J. (2012): Adóelkerülés, adócsalás, fekete- és szürkefoglalkoztatás. In: Fazekas K. – Benczúr P. – Telegdy Á. (szerk.): Munkaerőpiaci tükör, 2012. Budapest, MTA KRTK KTI. Boldizsár A. – Kékesi Zs. (2019): A külső egyensúlyi mutatókban a régió élmezőnyében – a magyar gazdaság elmúlt évtizede számokban (2. rész). MNB szakmai cikk. Bodnár K. (2014): Részmunkaidős foglalkoztatás a válság alatt. MNB-szemle, 2014. március. Borio, C. – Disyatat, P. – Juselius, M. (2013): Rethinking Potential Output: Embedding Information About the Financial Cycle. BIS Working Paper, 404. Borio, C. – Disyatat, P. – Juselius, M. (2014): A Parsimonious Approach to Incorporating Economic Information in Measures of Potential Output. BIS Working Paper, 442. Catão, L. A. V. – Milesi-Ferretti, G. M. (2013): External Liabilities and Crises. IMF Working Paper 13/113. Cséfalvay Z. – Matolcsy Gy. (szerk.) (2009): Jövőkép – Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon Csizmadia, N. (2020): Geofúzió. Pabooks, Budapest Csizmadia , N. (2016): Geopillanat. L’Harmattan Kiadó, Budapest Csomós, B. – P. Kiss, G. (2014): Az adószerkezet átalakulása Magyarországon 2010-től. KözGazdaság, 9(4). Dancsik B. – Fábián G. – Fellner Z. – Horváth G. – Lang P. – Nagy G. – Oláh Zs. – Winkler S. (2015): A nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfolió átfogó elemzése mikroszintű adatok segítségével. Magyar Nemzeti Bank, MNB tanulmányok különszám.

— 663 —

Függelék Dancsik B. – Fábián G. – Fellner Z. (2019): A devizahitelezés kialakulásának körülményei – okok és okozatok. In: Bodzási Balázs (szerk.): Devizahitelezés Magyarországon. A devizahitelezés jogi és közgazdasági elemzése, 111-136. o. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest. Elek P. – Köllő J. – Reizer B. – Szabó P. A. (2012): “Detecting Wage Under-Reporting Using a Double Hurdle Model”. Research in Labor Economics 34: 135-166. Elek P. – Scharle Á. – Szabó B. – Szabó P. A. (2009): A feketefoglalkoztatás mértéke Magyarországon. In: Semjén A. – Tóth I. J.: Rejtett gazdaság. Be nem jelentett foglalkoztatás és jövedelemeltitkolás – kormányzati lépések és a gazdasági szereplők válaszai. Budapest, KTI Könyvek, 11. Endrész M. – Kiss R. – Virág B. (2014): A lakossági adósságleépítési folyamat helyzete Magyarországon. MNB-kézirat. Erhart Sz. – Kékesi Zs. – Koroknai P. – Kóczián B. – Matolcsy Gy. – Palotai D. – Sisak B. (2015): A devizahitelezés makrogazdasági hatásai és a gazdaságpolitika válasza. Devizahitelezés Nagy kézikönyve, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó. Európai Bizottság (2013): Building a Strengthened Fiscal Framework in the European Union: A Guide to the Stability and Growth Pact. Occasional Papers, 150. Európai Bizottság (2013): Report on Public finances in EMU, 2013. European Economy, 4/2013 Európai Bizottság (2014): Private Sector Deleveraging: Where Do We Stand? Quarterly Report on the Euro Area, vol. 13 No. 3, 7–19. Eyraud, L. – Weber, A. (2013): The Challenge of Debt Reduction during Fiscal Consolidation. IMF Working Paper, 13/67. Gazdasági tényfeltáró bizottság (2010): Jelentés az ország állapotáról Gossé, J-B. – Serranito, F. (2014): Long-run determinants of current accounts in OECD countries: Lessons for intra-European imbalances. Economic Modelling, 38, pp. 451–462. Gourinchas, P-O. – Rey, H. – Truempler, K. (2012): The financial crisis and the geography of wealth transfers. Journal of International Economics, Vol. 88, No. 2, pp. 266–283. Halpern L. – Oblath G. (2014): A gazdagsági stagnálás „színe” és fonákja. Közgazdasági Szemle, LXI. évf., 2014. július–augusztus, pp. 757– 800. Hayek, F. A. (1945): The Use of Knowledge in Society. American Economic Review, Vol. 35, No. 4, pp. 519–530. Hoffmann M. – Kóczián B. – Koroknai P. (2013): A magyar gazdaság külső egyensúlyának alakulása: eladósodás és alkalmazkodás. MNB-szemle, 2013. október, különszám, pp. 71–82. Holzinger, K. – Schimmelfennig, F. (2012): Differentiated Integration in the European Union: Many Concepts, Sprase Theory, Few Data. Journal of European Public Policy Hornok C. – Jakab M. Z. – P. Kiss G. (2008): Tükör által homályosan: fiskális expanzió és makrogazdasági folyamatok, 2001–2006. MNB-Szemle, 2008. április.

— 664 —

Irodalomjegyzék

House, C. L. – Proebsting, C. – Tesar, L. L. (2017): Austerity in the aftermath of the great recession. NBER Working Paper Series No. 23147. IEO–IMF (2014): IMF response to the financial and economic crises: an IEO assessment. International Monetary Fund, October 8., 2014. IMD (2010): IMD The World Competitiveness Yearbook. International Institute for Management Development (IMD), Lausanne, Switzerland IMF (2011): Hungary. Staff Report for the 2010 Article IV Consultation and Proposal for PostProgram Monitoring. International Monetary Fund IMF (2013): Fiscal Monitor – Taxing Times, October 2013. International Monetary Fund IMF (2014): World Economic Outlook. April 2014. International Monetary Fund Kátay Gábor (szerk., 2009): Az alacsony aktivitás és foglalkoztatottság okai és következményei. MNB-tanulmányok, 79. Kearney, A. T. (2013): The Shadow Economy in Europe, http://www.atkearney.com/financialinstitutions/featured-article/-/asset_publisher/j8IucAqMqEhB/content/the-shadow-economyin-europe2013/10192 Letöltés ideje: 2014. szeptember 19. Kékesi Zs. – Kóczián B. – Sisak B. (2015): A lakossági portfolióátrendezés szerepe az állam finanszírozásában. Hitelintézeti Szemle 14. évf. 1. szám, 2015 március, 80-110. o. Kicsák G. (2017): Az állami kamatkiadások alakulása Magyarországon 2000–2015, Hitelintézeti Szemle, 16. évf. 1. szám, 2017. március, 46–73. o. Kiss G. – Nagy M. – Vonnák B. (2006): Hitelnövekedés Kelet-Közép-Európában: felzárkózás vagy hitelboom? MNB-füzetek, WP 2006/10. Kopátsy S. (2000): T.E.T.T. A minőség társadalma. Kairosz/Növekedéskutató, Budapest Kopátsy S. (2011): Új közgazdaságtan – A minőség társadalma. Akadémiai Kiadó, Budapest Kopp M. – Martos T. (2011): A magyarországi gazdasági növekedés és a társadalmi jóllét, életminőség viszonya Lane, Ph. R. – Milesi-Ferretti, G. (2001): Long-term Capital Movements. NBER Working Paper, No. 8366. Lane, Ph. R. – Milesi-Ferretti, G. (2007): The External Wealth of Nations Mark II: Revised and Extended Estimates of Foreign Assets and Liabilities. Journal of International Economics, vol.73, pp. 223–250. Lane, Ph. R. (2012): The European Sovereign Debt Crisis, The Journal of Economic Perspectives, Vol. 26, pp. 49–67. Lapavitsas, C. et al (2012): Crisis in the Eurozone. Verso. Magyarország konvergenciaprogramja, 2011–2015 (2011) Matolcsy Gy. (2008): Éllovasból sereghajtó – Elveszett évek krónikája. Éghajlat Könyvkiadó, Budapest

— 665 —

Függelék Matolcsy Gy. – Palotai D. (2016): A fiskális és a monetáris politika kölcsönhatása Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben. Hitelintézeti Szemle. 15. évfolyam, 2. szám. 2016. június, 5-32. o. Matolcsy Gy. – Palotai D. (2018): A magyar modell: A válságkezelés magyar receptje a mediterrán út tükrében. Hitelintézeti Szemle. 17. évfolyam, 2. szám. 2018. június, 5-42. o. Mirrlees, J. – Adam, S. – Besley, T. – Blundell, R. – Bond, S. – Chote, R. – Gammie, M. – Johnson, P. – Myles, G. – Poterba, J. (2010): Dimensions of Tax Design. Oxford University Press Mirrlees, J. – Adam, S. – Besley, T. – Blundell, R. – Bond, S. – Chote, R. – Gammie, M. – Johnson, P. – Myles, G. – Poterba, J. (2011): Tax by design. Oxford University Press MNB (2014a): Inflációs jelentés, 2014. szeptember MNB (2014b): Jelentés a fizetési mérleg alakulásáról, 2014. április MNB (2016): Fizetési mérleg jelentés, 2016. március MNB (2018): Éves jelentés. A Magyar Nemzeti Bank 2017. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója. Magyar Nemzeti Bank Nechio, F. (2011): Monetary Policy When One Size Does Not Fit All. FRBSF Economic Letter 2011–18. Obstfeld, M. – Rogoff, K. (1996): Foundations of International Macroeconomics. The MIT Press. London OECD (2009): Taxation of SMEs: Key Issues and Policy Considerations. OECD Tax Policy Study, 18. Párizs: OECD Publishing Orbán G. – Szapáry Gy. (2006): Magyar fiskális politika: quo vadis? Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. április P. Kiss G. – Szemere R. (2009): Almát körtével? Mérlegen a visegrádi országok állami kiadása, MNB-szemle, 2009. május. P. Kiss G. (2011): Mozgó célpont? Fiskális mutatók jegybanki szemszögből. MNB-tanulmányok, 92. Palotai, D. (2017): Beértek a 2010-2013 közötti adóreform kedvező hatásai. MNB szakmai cikk. 2017. szeptember 18. Parragh, B. – Palotai, D. (2018): Az ösztönző adórendszer felé: Az adórendszer és az adóigazgatás reformja Magyarországon. Pénzügyi Szemle. 63. évfolyam, 2018/2. szám. 2018. június, 201–220. o. Poghosyan, T. (2012): Long-Run and Short-Run Determinants of Sovereign Bond Yields in Advanced Economies. IMF Working Paper, 12/271 Prammer, D. (2011): Quality of the taxation and the crisis: tax shifts from a growth perspective. Taxation papers NO. 29., European Commission. Schneider, F. (2013): Size and Development of the Shadow Economy of 31 European and 5 other OECD Countries from 2003 to 2013: A Further Decline http://www.econ.jku.at/members/ Schneider/files/publications/2013/ShadEcEurope31_Jan2013.pdf Letöltés ideje: 2014. július 14.

— 666 —

Irodalomjegyzék

Schularick, M. – Taylor, A. M. (2012): Credit Booms Gone Bust: Monetary Policy, Leverage Cycles, and Financial Crises, 1870–2008. American Economic Review, Vol. 102, No. 2, pp. 1029–1061. Spolaore, E. – Wacziarg, R. (2013): How Deep Are the Roots of Economic Development? Journal of Economic Literature, Vol. 51 No. 2, pp. 325–369. Swiss National Bank: Közlemény az árfolyamplafonról: http://www.snb. ch/en/mmr/ reference/pre_20110906/source/pre_20110906.en.pdf Letöltés ideje: 2014. szeptember 19. Szapáry Gy. (2006): Az inflációs célkövetés tapasztalatai Magyarországon. Pénzügyi Szemle, LI. évfolyam, 2006/4. szám Szoboszlai, M. – Bögöthy, Z. – Mosberger P. – Berta, D. (2018): A 2010-2017 közötti adó- és transzferváltozások elemzése mikroszimulációs modellel. MNB-tanulmányok 135. Magyar Nemzeti Bank. Budapest, 2018. február Weber, M. (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme: Vallásszociológiai írások. Budapest, Gondolat

Egyéb felhasznált irodalom Backé, P. – Égert, B. – Zumer, T. (2006): Credit growth in Central and Eastern Europe – New (over)shooting stars? European Central Bank Working Paper Series, October 2006., No. 687. Backé, P. – Ritzberger-Grünwald, D. – Stix, H. (2007): The Euro on the Road East: Cash, Savings and Loans. Monetary Policy & the Economy, Oesterreichische Nationalbank (Austrian Central Bank), issue 1, 2007 Balog Á. – Matolcsy Gy. – Nagy M. – Vonnák B. (2014): Credit crunch Magyarországon 2009–2013 között: egy hiteltelen korszak vége? Hitelintézeti Szemle. 2014. november (13. évf.) 4. szám Banai, M. – Reisel, W. D. – Probst, T. M. (2004): A managerial and personal control model: predictions of work alienation and organizational commitment in Hungary. Elsevier – Journal of International Management. Vol. 10 (2004). pp. 375–392. Berglöf, E. – Claessens, S. (2006): Enforcement and Good Corporate Governance in Developing Countries and Transition Economies. World Bank Research Observer, World Bank Group, 2006. Vol. 21(1), pp 123–150. Berglöf, Erik: What do Firms Disclose and Why? Enforcing Corporate Governance and Transparency in Central and Eastern Europe. In: Oxford Review of Economic Policy, Oxford University Press. 2005. Vol. 21(2), pp. 178–197. Summer. Bielik, P. et al. (2010): Economics, social policy and citizenship in the European Union -Evidence of V4 countries and perspectives for Ukraine. Visegrad Fund. Nitra, 2010. 263 p. Bogár L. – Drábik J. – Varga I. (2013): Válság és valóság. Éghajlat Könyvkiadó Kft. Bogár L. (2012): Háború a nemzet ellen. Kairosz Kiadó, Budapest Bogár L. (2014): Tékozló ország. Kairosz, Budapest

— 667 —

Függelék Bonin, J. P. – Leven, B. (2001): Can State-owned banks promote enterprise restructuring? Evidence from one polish bank’s experience. PostCommunist Economies. Carfax Publishing, Taylor & Francis Group. Vol. 13, No. 4, 2001 Bonin, J. P. – Wachtel, P. (2004): Dealing with financial fragility in transition economies. BOFIT Discussion Papers, Bank of Finland. No. 22., 2004 Bonin, J. P. (2010): From Reputation amidst uncertainty to commitment under stress: More than a decade of foreign-owned banking in transition economies. Comparative Economic Studies, 2010. 52, pp. 465–494. Boros I. (2014): Árulkodó háttérképek pénzügyekről. Kairosz, Budapest Brown, L. (2007): Economic and social cohesion policy implementation in Hungary and Poland and its comparison to the conditions of the Czech Republic in programming period 2007-2013. Regionální Studia (Regional Studies). 2007(1). pp 39–41. Buckley, N. (2013): Confidence returns to maturing central and eastern European economies. Financial Times (online), 07. 11. 2013. (http://www.ft.com/intl/cms/s/0/d246cd7c-4572-11e3997c00144feabdc0.html#axzz3LI9kR5p1) Büttner, D. – Hayo, B. – Neuenkirch, M. (2009): The Impact of Foreign Macroeconomic News on Financial Markets in the Czech Republic, Hungary, and Poland. MAGKS Joint Discussion Paper Series in Economics by the Universities of Aachen, Gießen, Göttingen, Kassel, Marburg, Siegen. No. 03-2009. Büttner, D. – Hayo, B. (2008): EMU-related News and Financial Markets in the Czech Republic, Hungary and Poland. MAGKS Joint Discussion Paper Series in Economics by the Universities of Aachen, Gießen, Göttingen, Kassel, Marburg, Siegen. No. 15–2008. Cienski, J. (2012): What’s the point of the Visegrad 4? Poland’s Sikorski speaks. Financial Times (online)/ Comment/ Blogs, 05. 07. 2012. (http://blogs.ft.com/beyond-brics/2012/07/05/whatsthe-point-of-the-visegrad-4-polands-sikorski-speaks/) Csaba L. (2007): The New Political Economy of Emerging Europe (Second, revised, extended and updated edition). Akadémiai Kiadó, Budapest Csaba L. (2009): Crisis in Economics? Studies in European Political Economy. Akadémiai Kiadó, Budapest Csaba L. (2014): Európai közgazdaságtan. Akadémiai Kiadó, Budapest Cséfalvay Z. et al. (2000): A tudástársadalom kiépítésének forrásai Magyarországon a térszerkezetben és a szellemi vagyon növekedésének tényezőiben. A Matolcsy György által vezetett kutatás eredményeiről beszámoló publikáció. Oktatási és Kulturális Minisztérium. Csortos O. – Lehmann K. (2014): Az előretekintő iránymutatás bemutatása a Federal Reserve gyakorlatán keresztül. Portfolio.hu, 2014. május 16. Csortos O. – Lehmann K. – Vadkerti, Á. (2016): A válság okai, terjedése és hatásai a magyar gazdaságra. Kézirat.

— 668 —

Irodalomjegyzék

Diczházi B. – Matolcsy Gy. – Kopátsy S. et al. (1997): Helybenjárás és szabadesés. Társadalmi Szemle. 52. 1997. 2., pp. 3–16. Egert, B. – Mihaljek, D. (2007): Determinants of House Prices in Central and Eastern Europe. BIS Working Papers, Monetary and Economic Department. September 2007., No. 236. Felcser D. – Soós G. D. – Váradi, B. (2015): A kamatcsökkentési ciklus hatása a magyar makrogazdaságra és a pénzügyi piacokra. Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 3. szám, 2015. szeptember. Felcser D. – Lehmann, K. – Váradi, B. (2015): Az inflációs cél körüli toleranciasáv bevezetése. Vg.hu, 2015. április 29. Goglio, A. (2005): In Search of Efficiency: Improving Health Care in Hungary. OECD Economics Department Working Papers. 29. September 2005., No. 446. Goglio, A. (2007): Encouraging Sub-National government Efficiency in Hungary. OECD Economics Department Working Papers. 04. July 2007., No. 565. Guerson, A. D. (2013): The Composition of Fiscal Consolidation Matters: Policy Simulations for Hungary. IMF Working Paper. October 2013. WP/13/207. Hemmings, P. (2007): Family Policy in Hungary: How to Improve the Reconciliation between Work and Family? OECD Economics Department Working Papers. 04 July 2007., No. 565. Hostomský, K. – Ženka, J. (2011): The automotive industry crisis as a determinant of regional unemployment growth in Slovakia and Hungary in 2008–2009. Regionální Studia (Regional Studies). 2011(2). pp. 25–31. Jolliffe, D. – Campos, N. F. (2004): Does Market Liberalisation Reduce Gender Discrimination? Econometric Evidence from Hungary, 1986–1998. William Davidson Institute Working Paper. April 2004., No. 678. Kékesi Zs. – Kuti Zs. (2018): Egyre hangsúlyosabb a jegybanki kamateredmény szerepe. Portfolio. hu, 2018. július 12. Kierzenkowski, R. (2012): Ensuring Debt Sustainability Amid Strong Economic Uncertainty in Hungary. OECD Economics Department Working Papers. 22 May 2012., No. 958. Kierzenkowski, R. (2012): Towards a More Inclusive Labour Market in Hungary. OECD Economics Department Working Papers. 23. May 2012., No. 960. Kiss Á. (2013): The optimal top marginal tax rate: Application to Hungary. European Journal of Government and Economics. (December 2013), Vol. 2., No. 2. Klinger, K. (2014): Polish Style: In-work Poverty. Visegrad Economy Analysis. 21. March 2014. (www.visegradrevue.eu/?p=2360) Komlóssy L. – H. Váradi B. (2017): Kamatcsökkentési ciklusok – fokozatos és óvatos lépésekkel jelentős lazítás in: MNB (2017): A magyar út – célzott jegybanki politika, Magyar Nemzeti Bank Könyvsorozata, Magyar Nemzeti Bank, Budapest.

— 669 —

Függelék Komlóssy L. – Vadkerti Á. (2015): Az újraindított kamatcsökkentési ciklus makrogazdasági hatásai. Napi.hu, 2015. július 20. Kopátsy S. (2001): Harmadszor Nyugat felé, C–E–T. Belvárosi Könyvkiadó Landesmann, M. – Altzinger, W. (2008): Introduction to a Special Issue: Relocation of production and jobs to Central and Eastern Europe – who gains and who loses? Structural Change and Economic Dynamics, Vol. 19, No. 1, 2008, pp.1–3. Landesmann, M. – Gligorov, V. – Holzner, M. (2004): Prospects for further (South-) Eastern EU enlargement – From divergence to convergence? Michael Landesmann and Dariusz Rosati (eds), Shaping the New Europe: Economic Policy Challenges of European Union Enlargement, Palgrave Macmillan, pp. 315–345. Landesmann, M. – Gligorov, V. (2010): Special topic: Redirecting the growth model in Central and Eastern Europe. Crisis is over, but problems loom ahead. Wiiw Current Analyses and Forecasts, No. 5, Vienna, February 2010, pp. 1–21. Landesmann, M. – Richter S. (2004): Consequences of Accession: Economic Effects on CEECs. Michael Landesmann and Dariusz Rosati (eds), Shaping the New Europe: Economic Policy Challenges of European Union Enlargement, Palgrave Macmillan, pp. 149–184. Lauçev, J. (2012): Public-Private Earnings Differentials during Economic Transition in Hungary. Budapest Working Papers on the Labour Market. 2012/2. Lehmann K. – Palotai D. – Virág B. (2017): A magyar út – célzott jegybanki politika. Magyar Nemzeti Bank, Budapest. Lentner Cs. (2007): Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején. Akadémiai Kiadó Lentner Cs. (2013): Közpénzügyek és államháztartástan. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó Lentner Cs. (szerk.) (2013): Bankmenedzsment – Bankszabályozás, pénzügyi fogyasztóvédelem. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó Leustean, L. (2013): Economy and foreign relations in Europe in the early inter-war period – The case of Hungary’s financial reconstruction. Eastern Journal of European Studies. Volume 4., Issue 1., June 2013 Matolcsy Gy. – Palotai D. (2014): Növekedés egyensúlytalanságok nélkül – Fenntartható növekedési pályára állt a magyar gazdaság. Polgári Szemle. 2014. (10. évf.) 1-2. szám. I. fejezet: Magyarország jobban teljesít. Matolcsy Gy. (1987): Fordulat és reform. Medvetánc. 1987. 2. sz., mell. pp. 6–7. Matolcsy Gy. (1989): Helybenjárás avagy a lendület illúziója – A Fordulat és Reform harmadik születésnapjára. Mozgó világ. – 15. 1989. 11., pp. 3–15. Matolcsy Gy. (1991): A magyar tőkefelhalmozás. Valóság. 1991. (34. évf.) 1. sz., pp. 1–13. Matolcsy Gy. (1996): A bűnös mintadiák. Kritika – Társadalomelméleti és kulturális lap. 1996. (25. évf.) 12. sz.. pp. 13–15.

— 670 —

Irodalomjegyzék

Matolcsy Gy. (1996): A társadalmi sokkterápia kísérlete 1995-ben. Magyarország politikai évkönyve 1995-ről. Budapest, 1996. (8. évf.) pp. 232–239. Matolcsy Gy. (1997): A fonák visszája. Kritika. 1997. (26. évf.) 9. sz., pp.22–25. Matolcsy Gy. (1997): Eredeti tőkeátcsoportosítás Magyarországon – A tőkeszivattyúk működése a 90-es években). Századvég. 1997. (2. évf.) 5. sz., p. 37. Matolcsy Gy. (1998): Economic program of Hungary’s mainstream opposition. Interview with economic adviser György Matolcsy. TRANSITION – The Newsletter About Reforming Economies. 1998. 9. évf. 1. szám. pp. 18–19. Matolcsy Gy. (1998): SOKK (vagy kevés?) Kairosz Kiadó. Budapest Matolcsy Gy. (1999): A növekedés határai – közgazdász szemmel. Magyar Tudomány. 1999. (44. évf.) 9. sz. pp. 1063–1071. Matolcsy Gy. (1999): Globális csapdák és magyar megoldások. Növekedés és globalizáció [Válogatott tanulmányok]. Kairosz Kiadó/Növekedéskutató. Budapest, 1999. pp. 68–104. Matolcsy Gy. (2004): Amerikai birodalom – A jövő forgatókönyvei. Válasz Könyvkiadó. Budapest Matolcsy Gy. (2005): Adókereszteződés – Átalakítás előtt az állami elvonások rendszere. Figyelő. 2005. (49. évf.) 11. sz. 21. old. Matolcsy Gy. (2005): Gazdaságpolitikai fordulat előtt. Polgári Szemle. 2005. (1. évf.) 6–7. sz. pp. 7–16. Matolcsy Gy. (2006): Adóreformot, most! Magyarország politikai évkönyve, 2006. (19. évf.) 1. sz. DVD. old. Matolcsy Gy. (2007): A neoliberális gazdaságpolitika téveszméi. Polgári Szemle. 2007. (3. évf.) 7–8. szám., pp. 6–16.: Matolcsy Gy. (2007): Értékrend és politikai stratégia. Polgári Szemle. 2007. (3. évf.) 12. sz. Matolcsy Gy. (2008): Harmadik sokkterápia. Magyarország politikai évkönyve 2007-ről. II. kötet: Közpolitika. 2008. pp. 707–723. Matolcsy Gy. (2008): Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon. Magyarország politikai évkönyve, 2008. (21. évf.) 1. sz. DVD. old. Matolcsy Gy. et al. (1992): Lábadozásunk évei II. – A privatizáció tapasztalatai Magyarországon. Válogatás a Privatizációs Kutatóintézet tanulmányaiból. Privatizációs Kutatóintézet. Matolcsy Gy.(1998): A pénzfelesleg kora. Kritika. 1998. (27. évf.) 11. sz. pp. 32–35. Matolcsy, Gy. (2000): Hungary’s debt. From totalitarian to democratic Hungary: Evolution and Transformation [ed. by Mária Schmidt and László Gy. Tóth]. 1990-2000. New York: Columbia University Press. pp. 232–266. Matolcsy, Gy. (2000): Hungary’s debt. Transition with contradictions: The case of Hungary 199098. [ed. by Mária Schmidt and László Gy. Tóth]. Kairosz Kiadó

— 671 —

Függelék MNB (2012): Jelentés az infláció alakulásáról. Magyar Nemzeti Bank, 2012. június. MNB (2016a): Félidős Jelentés. Magyar Nemzeti Bank, 2016. március. MNB (2016b): Közlemény a Monetáris Tanács 2016. március 22-i üléséről. Magyar Nemzeti Bank, Budapest. Mihaljek, D. (2009): The global financial crisis and fiscal policy in Central and Eastern Europe – the 2009 Croatian budget odysey. Financial Theory and Practice. Vol. 33. (3), 2009. pp. 239–272. Moore, T. (2007): The Euro and Stock Markets in Hungary, Poland, and UK. Journal of Economic Integration. 22(1), March 2007. pp. 69–90. Nowotny, E. – Mooslechner, P. – Ritzberger-Grünwald, D. (2013): A new model for balanced growth and convergence: Achieving economic sustainability in CESEE countries. Edward Elgar Publishing Ltd. Prokop, D. (2014): Czech Debt Collection System Creates Poverty And Damages the Economy. Visegrad Economy Analysis. 27. February 2014. (www.visegradrevue.eu/?p=2301) Revoltella, D. – Mucci, F. – Mihaljek, D. (2010): Properly pricing country risk – A model for pricing long-term fundamental risk applied to central and eastern European countries. Financial Theory and Practice. Vol. 34. (3), 2010. pp. 219–245. Schadler, S. – Mody, A. – Abiad, A. (2006): Growth in the Central and Eastern European Countries of the European Union. IMF Occasional Paper. 1. January 2006., No. 252. Schadler, S. (2010): The Crisis: The not-so-good, the bad, and the ugly (ppt for conference at Center for Social and Economic Research, Warsaw, November 2009). International journal of social economics. Vol. 37. 2010, 1/2, pp. 84–100. Swieboda, P. – Nic, M. (2014): Financial Times (Guest post): Central Europe’s golden decade. Financial Times (online)/ Comment/ Blogs, 17. 02. 2014. (http://blogs.ft.com/beyondbrics/2014/02/17/guest-post-central-europes-golden-decade/) Virág, B. (2016): Tudomány és művészet – stabilan alacsony kamatokkal az inflációs cél eléréséért. Portfolio.hu, 2016. május 5. Westover, J. H. (2010): Global shifts – Changing job quality and job satisfaction determinants in socialist and post-socialist Hungary. Emerald – International Journal of Social Economics. Vol. 37., No. 2., 2010. pp. 84–100. Wiedermann H. (2014): Sakk és póker – Krónika a magyar gazdasági szabadságharc győztes csatáiról. Kairosz Kiadó, Budapest. Yoshino, H. (2009): Financial Policies and Dynamic Game Simulation in Poland and Hungary. IDE Discussion Paper, No. 187. March 2009.

— 672 —

Fogalomtár Adóalap: Adóalapnak nevezzük azt a vetítési alapot (pl. bértömeg, beruházási kiadás stb.), amely elméletileg adóköteles. Az adóalapmentességek hatása abban jelentkezik, hogy a tényleges (effektív) adókulcs alacsonyabb, mint a jogszabályban meghatározott névleges kulcs. (Emellett az adóelkerülés is csökkentheti az effektív kulcsot.) Adóbeszedési hatékonyság: A tényleges adóbevétel és az adójogszabályok alapján elvárható bevétel hányadosa. A hányados egytől való eltérését az adóelkerülés okozza. Adócentralizáció: Az adó- és járulékbevételek GDP-hez viszonyított aránya. Adóék (tax wedge): A munkaadó által fizetett egy „átlagos munkás” bére teljes költségének és a munkás hazavihető nettó bérének kapcsolatát mutatja meg. Az adóék a munkát terhelő adó teljes összegének (személyi jövedelemadó, munkavállalói és munkáltatói járulékok, szociális hozzájárulási adó) és a teljes bérköltségnek (nettó bér, és munkát terhelő adók) a hányadosa. Adóelkerülés: A közgazdasági tartalomnak megfelelő adókötelezettség kikerülése. Példa erre a munkajövedelem tőkejövedelemként történő kimutatása, aminek illegális formája a színlelt szerződés, legális formája pedig a vállalkozó által önkéntesen bevallott alacsony munkajövedelem. Az illegális formát adócsalásnak (tax evasion), az adórendszer nyújtotta lehetőségeket (kiskapukat) kihasználó formát „adótervezésnek” (tax avoidance) nevezzük. Adókulcs (tax rate): Megkülönböztetendő a törvényben meghatározott, a marginális és az átlagos adókulcs. A törvényben meghatározott adókulcs a törvényi szabályozásban rögzített adókulcsok mértéke különféle jövedelem, illetve profit szinteknél. A marginális adókulcs megmutatja, hogy adott jövedelemnél plusz egy egység jövedelemre hány százalék adót kell fizetni. Az át-

— 673 —

Függelék

lagos adókulcs a fizetendő adó összegének és az adóalapnak a hányadosa. Adósságátvállalás / adósságkonszolidáció: Időszakonként a központi költségvetés átvállalja a kormányzati szektorhoz tartozó egyéb alrendszerek vagy szervezetek adósságát, amennyiben azok túlzott mértéket érnek el. A kormányzati szektorból történő adósságátvállalás sem a teljes államháztartás adósságát, sem egyenlegét nem változtatja meg, mert a tranzakció a kiadásokat és a bevételeket ugyanakkora mértékben növeli. Amennyiben a kormányzati szektoron kívüli gazdasági szereplő (például MÁV Zrt.) tartozását vállalja át a költségvetés, akkor a tranzakció növeli a kormányzati szektor bruttó adósságát és hiányát. Adósságjellegű források: A tartozásokon belül megkülönböztetjük az adósságjellegű forrásokat. Ez utóbbiakhoz soroljuk azokat a kötelezettségeket, amelyeknél az igénybevevőnek törlesztési és/vagy kamatfizetési kötelezettsége keletkezik (praktikusan a hiteleket, betéteket és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat). A hitel egy olyan pénzügyi művelet, amelynek során a hitelező pénzt ad az adósnak, aki a hitelszerződésben foglalt határidőre visszafizeti a megállapodott összeget, azaz a tartozását. A pénzügyi mérleg elemzésekor az adósságtípusú tranzakciók közé tartoznak a (bank)hitelek és betétek, a portfólióbefektetések közül a kötvények és pénzpiaci eszközök. Adószűrt maginfláció: Lásd indirekt adóktól szűrt maginfláció. Adóteher: Adott adóalap mellett a teljes adó összege. Aggregált kereslet: A tervezett fogyasztás, beruházás, az áruk és szolgáltatások vásárlására fordítandó kormányzati kiadások összege, valamint az áruk és szolgáltatások nettó exportja (az export és az import különbsége). Aggregált kínálat: A termelők által eladni kívánt áruk és szolgáltatások összessége. Aktív népesség: A munkaképes korú lakosságnak az a része, mely a munkapiacon mint aktív, munkát kereső jelenik meg. Aktivitási ráta: Az aktív népesség és a munkaképes korú (jellemzően 15– 64 év közötti) lakosság létszámának hányadosa. — 674 —

Fogalomtár

Államadósság: A kormányzati szektor bruttó konszolidált adóssága névértéken. Az államadósság alapvetően a korábbi évek hiányából adódik össze, amelyet átvállalt adósságok növelhetnek. Állami monopólium: Az állam kizárólagos joga bizonyos javak előállítására vagy szolgáltatások nyújtására. Főként olyan közszolgáltatásokra terjed ki, amelyeket a piac nem képes hatékonyan ellátni. Tevékenysége általában társadalmi érdekeket szolgál. Angolszász szabad piaci modell: Más néven angolszász liberálkapitalizmus. A szabályozás, az állami szerepvállalás és az adók alacsony szintje, valamint erős szabadkereskedelmi törekvések jellemzik. Az angolszász országokban erőteljesen érvényesül a szabad piacgazdaságot átható individualizmus, jellemzően ezen országok közé sorolható az USA, az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Anticiklikusság (kontraciklikusság): Egy indikátor a gazdasági teljesítménnyel ellentétes irányú változását jelöli (pl. munkanélküliség). Az anticiklikus gazdaságpolitika a gazdaság ciklikus ingadozásait igyekszik kisimítani: konjunktúra idején restriktív (kereslet-visszafogó), recesszió esetén expanzív (keresletösztönző). Árfolyamgát: Magyarországon a devizaadósok 2012 júniusát követően vehették igénybe az árfolyamgátat, amelynek segítségével devizahitelüket stabil, a piaci árfolyamnál kedvezőbb árfolyamon (svájcifrank-hitel esetén 180 forint/frank, euro alapú hitel esetén 250 forint/euro, japánjen-hitel esetén pedig 2,6 forint/ jenen) törleszthetik, a belépést követő 5 évben. A kedvezményes árfolyam feletti tőkerész gyűjtőszámlára került, amely az adós hitelfelvételének számít, míg az árfolyam feletti kamatot a bank és az államháztartás osztotta meg egymás között. A gyűjtőszámlán felgyülemlett hitelt az árfolyamgát lejárta után kell részletekben törlesztenie az adósnak. Árfolyamkockázat: A devizában jegyzett pénzügyi eszközök tulajdonosainak abból fakadó kockázata, hogy az árfolyam elmozdulásával az általuk tartott eszköz hazai fizetőeszközben kifejezett értéke megváltozik. — 675 —

Függelék

Árfolyamsáv: A hazai valutának egy kitüntetett külföldi valutához vagy valutakosárhoz képest kifejezett árfolyamának meghatározott sávja. A jegybank kötelezettséget vállal, hogy az árfolyamsáv szélein beavatkozik annak érdekében, hogy az árfolyam a sávon belül maradjon. 2003 júniusától kezdve a 282,36 forint/ euro középárfolyamhoz képest ±15 százalék jelentette az árfolyamsávot. 2008 februárjában döntés született az árfolyamsáv eltörléséről, azóta Magyarországon lebegő árfolyamrendszer működik. Árstabilitás: Tartósan alacsony infláció és horgonyzott várakozások együttese. Árstabilitás mellett a gazdasági szereplők fogyasztási és beruházási döntéseiben az infláció már nem játszik kitüntetett szerepet. Automatikus stabilizátor: A gazdaságpolitika olyan eleme, amelynek szerepe a gazdasági ingadozások csillapítása külső beavatkozás nélkül. Ilyen például a munkanélküli-segély, amely gazdasági visszaesés idején jövedelmet biztosít a munkanélkülieknek, ezzel tompítva a negatív sokk hatásait. Bérindex: A bérek növekedési üteme az előző év azonos időszakához képest. Beruházási ráta: A beruházási ráta a bruttó állóeszköz-felhalmozás és a bruttó hazai termék hányadosa, melyet jellemzően folyó áras adatokból számítunk. A beruházásoknak kiemelt szerepük van a potenciális növekedés szempontjából: minél magasabb a beruházási ráta, annál gyorsabb lehet a tőkeállomány és vele együtt a gazdaság növekedési üteme. Bruttó hazai termék (GDP): Adott időszak alatt a gazdaság által előállított termékek és szolgáltatások értéke a termeléshez felhasznált termékek és szolgáltatások értéke nélkül. Bruttó nemzeti jövedelem (GNI): A hazai jövedelemtulajdonosok által megtermelt jövedelmeket méri. A mutató a GDP-ből származtatható egyfelől a külföldiek jövedelmeinek levonásával, másfelől az uniós transzferek és a külföldön dolgozó magyar munkavállalók hazautalt jövedelmeinek hozzáadásával. A GNI alkalmasabb mutatószám annak vizsgálatára, hogy egy adott — 676 —

Fogalomtár

ország rezidensei mekkora elkölthető jövedelemtömeg felett rendelkeznek. Célhorizont: Az az időtáv, amelyben a jegybank az inflációs cél elérésére, illetve az előre jelzett infláció cél közelében tartására törekszik az inflációs célkövetéses rezsimben. Ciklikus komponens: A gazdasági ciklus államháztartási egyenlegre gyakorolt hatása, amely nagyobb részt az adóbevételek ingadozásán, kisebb részt a munkanélküli-ellátások és a reálváltozók alapján indexált kiadások változásán keresztül jelentkezik. Családi adóalap-kedvezmény: A személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó, 2011. január elsején bevezetett kedvezmény. A magánszemélyek csökkenthetik az összevont adóalapjukat az eltartottak (jellemzően kiskorú gyermekek) számától függően. A kedvezmény mértéke 2013-ban egy és két eltartott esetén eltartottanként havi 62 500 forint volt, három, illetve több eltartott esetén eltartottanként havi 206 250 forint. A fel nem használt kedvezménnyel 2014-től az egyéni járulékok (a munkaerőpiaci járulék kivételével) is csökkenthetők. Defláció: Az általános árszínvonal folyamatos és tartós csökkenése, „negatív” infláció. Devizakitettség/nyitott pozíció: Egy gazdasági szektor devizakitettségét (vagy más néven nyitott pozícióját) a devizában denominált pénzügyi eszközök és tartozások egyenlegeként definiáljuk. Devizatartalék: A jegybank birtokában lévő devizaeszközök összessége. Tartásának legfontosabb céljai a tartalékszintre vonatkozó nemzetközi befektetői elvárásoknak való megfelelés, az állam tranzakciós devizaigényének biztosítása, a devizapiaci intervenciós kapacitás biztosítása, valamint bizonyos országokban az árfolyamrendszer fenntartása. Dezinfláció: Az infláció – azaz az árszint növekedési ütemének – csökkenése; lassuló infláció. EDP-egyenleg: A túlzottdeficit-eljárás (EDP) keretében használt államháztartási egyenlegmutató. Az ESA 2010 statisztikai módszertani rendszerre való átállással az EDP-egyenleg megegyezik az ESA-egyenleggel. (Korábban az EDP-egyenleg módszertanilag — 677 —

Függelék

majdnem megegyezett az ESA-egyenleggel, csak a kamatkiadások elszámolása különbözött, ami a GDP 0,1-0,2 százaléka körüli eltérést okozott a két mutatóban.) Egykulcsos adórendszer: Az adófizetők jövedelmük nagyságától függetlenül egységes adókulcs alapján adóznak. ESA-egyenleg: Az Európai Unióban használt gazdaságstatisztikai módszertan (European System of Accounts, ESA) alapján számított költségvetési egyenleg. Fontos tulajdonsága, hogy eredményszemléletű, azaz a tranzakciókat nem a pénzmozgás, hanem a közgazdasági tartalmuknak megfelelő időpontban veszi számba. A kormányzati szektor kiterjedését a nemzeti jogszabályoknál szélesebben határozza meg, ugyanis nem a jogszabályok, hanem a gazdasági tevékenységek alapján vonja meg a kormányzati és a magánszektor határát. Eurozóna: Az Európai Unió tagállamainak közössége, melyek a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában bevezették az eurót. Az eurozónának 2015. január 1-jétől 19 tagállama van: Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia. Expanzív/laza monetáris politika: Alacsonyabb reálkamatok és/vagy leértékeltebb árfolyam, illetve a pénzmennyiség gyorsabb növekedése révén az aggregált kereslet bővülését eredményező és magasabb infláció irányába ható monetáris politika. Felértékelődés: A hazai fizetőeszköz felértékelődése (vagy más szóval az árfolyam erősödése) akkor következik be, ha az iránta megnyilvánuló kereslet megnő, vagy csökken annak kínálata. Ekkor egy egységnyi külföldi valutáért kevesebb hazai valutát kell fizetni (illetve fordítva: egy egységnyi hazai valutáért több külföldi valutát kell fizetni). Fenntartható növekedési pálya: A fenntartható növekedési pálya alatt azt a potenciális növekedési pályát értjük, mely az erőforrások optimális kihasználása mellett a pénzügyi egyensúlyt is meg-

— 678 —

Fogalomtár

őrzi, azaz nem vezet túlzott mértékű, fenntarthatatlan adósságráták kialakulásához. Finanszírozási képesség/igény: Nettó finanszírozási képességen (nettó pénzügyi megtakarításon) a rendelkezésre álló jövedelem azon részét értjük, melyet a gazdaság nem fordít fogyasztásra vagy felhalmozásra. Finanszírozási igényről pedig akkor beszélhetünk, ha a jövedelem és a belföldi felhasználás különbsége negatív, vagyis a nemzetgazdaság felhalmozási (beruházás és készletváltozás), valamint fogyasztási kiadásainak összege meghaladja az ország rendelkezésre álló jövedelmét. A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg összege. Fiskális élénkítés: Kormányzati fogyasztás növelése vagy adóteher csökkentése a gazdaság növekedésének céljából. Fiskális impulzus: A fiskális impulzus annak a mérőszáma, hogy rövid távon a fiskális politika mennyi pénzügyi forrást von el a gazdaságtól vagy mennyit bocsát annak a rendelkezésére. A fiskális impulzus mérésére nincsen univerzálisan elfogadott képlet, de alapvetően az államháztartási egyenleg egyes tényezőkkel korrigált változásával lehet mérni. Fiskális politika: A költségvetés kiadásainak és bevételeinek gazdaságpolitikai szempontú meghatározása (pl. adópolitika, szociális transzferek, állami beruházások). Elsődleges célja a makroökonómiai stabilizáció, jövedelemelosztás és bizonyos közszolgáltatások fenntartása. Egy ország fiskális politikáját rendszerint a kormány vagy a parlament határozza meg. Fix, illetve lebegő árfolyamrendszer: Fix árfolyamrendszerben a jegybank kötelezettséget vállal arra, hogy a hazai fizetőeszköz egy adott valutához vagy valutakosárhoz viszonyított árfolyamát előre kijelölt pályán tartja devizapiaci intervenciók segítségével. Lebegő árfolyamrendszer esetében a jegybank nem rendelkezik célkitűzéssel az árfolyam szintjére vonatkozóan, így az a mindenkori piaci kereslet és kínálat szerint szabadon alakulhat. Az árfolyamrendszer jellege alapvetően meghatározza a monetáris politika lehetőségeit. Magyarországon 2008. február óta lebegő árfolyamrendszer működik. — 679 —

Függelék

Fizetési mérleg: A fizetésimérleg-statisztika a rezidensek és nem rezidensek közötti reálgazdasági és pénzügyi műveleteket veszi számba. Részei: folyó fizetési mérleg, tőkemérleg, pénzügyi mérleg. A fizetési mérleg eredményszemléletű statisztika, így a tranzakciókat mindig tulajdonosváltáskor számolják el. Foglalkoztatáspolitika: A munkaerőpiac olyan állami szabályozó rendszere, amelynek feladata a munkaerőpiaci kereslet és kínálat szabályozása. Célul tűzheti ki a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat összhangjának megteremtését, a foglalkoztatás növelését, illetve magas szinten tartását, a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok munkához jutásának elősegítését, valamint a már foglalkoztatott hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatási helyzetének javítását. Foglalkoztatottsági ráta: A foglalkoztatottak (munkában állók) és az aktív népesség hányadosa. Fogyasztási hajlandóság: A meglévő jövedelmen felül esetlegesen keletkező újabb egységnyi jövedelemből fogyasztásra fordított részt hívjuk fogyasztási hajlandóságnak. Fogyasztási ráta: A fogyasztási ráta a háztartások fogyasztási kiadásának és a rendelkezésre álló jövedelemnek a hányadosa. Fogyasztási spirál: A Pierre Bourdieu (1979) által bevezetett fogalom a modern kapitalizmus fogyasztói társadalmát a fogyasztási spirállal jellemzi. Az alacsonyabb jövedelmű csoportok a magasabb jövedelműek drága életmódját igyekeznek utánozni, amikor valamelyik árucikk tömegtermelésben előállított változatát megvásárolják. Mivel nagyon sokféle áru sokak számára elérhető, így többé nem az adott termék megléte vagy hiánya a döntő, hanem a termék minősége és még inkább bizonyos szimbolikus tulajdonságai. Amint a lent lévők utánozzák a társadalmilag fentebb állókat, azok a széles rétegekben divatossá lett árucikk, stílus helyett újat keresnek, hogy távolságot tartsanak másoktól. Így a gazdaság fogyasztási cikkeket előállító szektorai a minőségi és mennyiségi verseny nyomán egyre nagyobb szerepet játszanak a termelésben.

— 680 —

Fogalomtár

Fogyasztóiár-index: Az infláció legfontosabb mérőszáma, amelyet Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal mér és publikál. Egy tipikus háztartás által jellemzően vásárolt termékekből ös�szeállított fogyasztói kosár árának változását fejezi ki az előző megfigyelt időszakhoz képest. Az index lehet hosszú bázisú, azaz éves (ha az egy évvel korábbi árszinthez mérjük a változást) és rövid bázisú, azaz negyedéves vagy havi (az előző negyedévhez, illetve hónaphoz viszonyított árváltozás esetén). Fogyasztói bizalmi index: A konjunktúraindexek családjába tartozó fogyasztói bizalmi indexek alapvetően a lakosság jövedelmi helyzetével, fogyasztási és megtakarítási viselkedésével kapcsolatos véleményét, várakozásait igyekeznek feltárni, kérdőíves úton. Jellemzően nem kvantitatív (számszerű), hanem kvalitatív (minőségi, tendenciákra vonatkozó) kérdéseket tesznek föl a válaszadóknak. A fogyasztói bizalmi index célja felmérni az adott gazdaság fogyasztói körében tapasztalható bizalmat a gazdaság kilátásait, helyzetét illetően. Ezért e mutatók gazdasági folyamatok előrejelzésére is alkalmazhatók. Folyó fizetési mérleg: A folyó fizetési mérleg a külkereskedelmi (áru és szolgáltatás) egyenleget, a jövedelemegyenleget, valamint a transzferek közül a viszonzatlan folyó átutalásokat tartalmazza. Gazdasági és Monetáris Unió (GMU): A maastrichti szerződés a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozatalának három szakaszát fogalmazza meg. Az első szakaszt (1990. július – 1993. december) az Európai Unión belüli szabad tőkemozgást akadályozó belső korlátok lebontásának folyamata jellemezte. A második szakaszban (1994. január – 1998. december) jött létre az Európai Monetáris Intézet – amely az Európai Központi Bank elődjének tekinthető –, és ebben a szakaszban szűnt meg a tagországokban az állami szektor jegybanki finanszírozása is. A harmadik szakaszban (1999. januártól) kezdte meg működését az Európai Központi Bank, az egységes európai valuta, az euro bevezetésével egy időben.

— 681 —

Függelék

Gazdasági válság: A gazdasági növekedés jelentős lassulása, időszakos visszaesése. Globalizációs index: Nemzetközi összevetésben mutatja meg, hogy egy ország milyen mértékben integrálódott a világgazdaságba. Az Ernst & Young globalizációs indexe hatvan fontos gazdaság húsz különböző mutatóját elemzi ennek megállapítására. A mutatókat öt kategóriába sorolják: a kereskedelem nyitottsága; tőkemozgások; technológiák és eszmék cseréje; munkaerőmozgás; kulturális integráció. Ezeket az elemeket a világ 992 tekintélyes nemzetközi üzleti felsővezetőjének véleménye alapján súlyozzák. Guidotti–Greenspan-mutató: A jegybanki devizatartalék és az adott ország egy éven belül lejáró külföldi adósságának hányadosa. Egynél nagyobb értéke arra utal, hogy a külső finanszírozás esetleges hirtelen leállása esetén is biztosítható lenne az adott ország lejáró adósságának visszafizetése. Hitel/betét mutató: A hitel/betét arány a bankrendszer sérülékenységének indikátora, amely azt mutatja meg, hogy a bankrendszer hiteleinek mekkora részét finanszírozza betétjellegű forrásból. Hitelezési rés: A hitelezési rés a hitelállomány aktuális és egyensúlyi szintjének különbsége. A hitelállomány egyensúlyi szintje többféle módszerrel definiálható. Az egyik lehetséges módszertan a vektor hibakorrekciós modellek használata, amelyekben több változó között a modell hosszú távú (ún. kointegráló) kapcsolatokat azonosít és ez alapján egy adott változóra megbecsülhető egy hosszú távú egyensúly és az ehhez való visszatérés üteme. Horgonyzott várakozások: Ha a gazdasági szereplők középtávon az inflációs céllal megegyező inflációra számítanak még akkor is, ha az aktuális ráta eltér a céltól, akkor a várakozások horgonyzottnak tekinthetők. Ikerdeficit: Az ikerdeficit egy ország folyó fizetésimérleg-hiányának és az államháztartás hiányának egyidejű fellépését jelöli. Ok-okozati összefüggés nem állapítható meg automatikusan. Gyakran előfordul azonban, hogy az államháztartás játssza a meghatározó szerepet a folyó fizetési mérleg deficitének növekedésében. — 682 —

Fogalomtár

Importált infláció: Az importált termékek árszintjének folyamatos és tartós emelkedése. Indirekt adó: A közvetett (indirekt) adók az árukat és szolgáltatásokat terhelik, míg a közvetlen (egyenes, direkt adók) a jövedelmet, profitot vagy vagyont. Az indirekt adók közé tartozik az általános forgalmi adó (áfa) és a jövedéki adó is. Az indirekt adó összege a végső fogyasztót terheli, de ezt egy közvetítő (pl. kereskedelmi cég) fizeti be az adóhatóságnak. Indirekt adóktól szűrt maginfláció: Az áfa, a jövedéki adók és egyéb indirekt adók változásának becsült hatásától megtisztított maginfláció. Infláció: Az általános árszínvonal – azaz az áruk és szolgáltatások általános árszintjének – folyamatos és tartós emelkedése. Inflációs alapmutató: A tartósabb inflációs tendenciákat megragadó mutató, amely az átmeneti, középtávú inflációs kilátásokat érdemben nem befolyásoló hatásoktól mentes. Inflációs cél: Az inflációs célkövetéses rendszerben az a kitüntetett inflációs szint, amelynek elérésére a jegybank kötelezettséget vállal. A jelenlegi inflációs cél Magyarországon 3 százalék. Inflációs célkövetés: Olyan monetáris politikai keretrendszer, amelyben a jegybank elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Ennek megvalósítására inflációs célt jelöl ki, és kötelezettséget vállal annak elérésére. Az inflációs célkövetéses rendszer fontos eleme a jegybank által követett monetáris politika átláthatósága és elszámoltathatósága. A Magyar Nemzeti Bank 2001 nyara óta az inflációs célkövetés rendszerét használja. Inflációs nyomás: Az infláció gyorsulása irányába ható gazdasági folyamatok, pl. élénkülő kereslet, gyorsuló bérnövekedés, emelkedő olajár, leértékelődő árfolyam. Inflációs várakozások: A gazdasági szereplők valamely jövőbeni időpontra vagy időszakra várt, tervezett inflációja. Járulékeffektivitás: Azt mutatja meg, hogy a ténylegesen befolyó járulékbevétel miként viszonyul a nemzetgazdasági bértömeg és a törvényben rögzített százalékos kulcsok alapján számított elméleti bevételhez. — 683 —

Függelék

Jegybank: A monetáris politika viteléért felelős független intézmény. Magyarországon ezt a szerepet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tölti be. Az MNB jogairól, kötelezettségeiről a 2013. évi CXXXIX. – vagy röviden csak „jegybanktörvényként” hivatkozott – törvény rendelkezik. Jegybanki alapkamat: Azon kamatláb, amely leginkább tükrözi a monetáris politika irányultságát, illetve annak megváltozását. Az MNB esetében ez egyben az irányadó eszközre fizetett kamatlábat is jelenti. Jövedelemegyenleg: A jövedelemegyenleg a külföldi befektetésekhez kapcsolódó jövedelmeket (adósságnál kamat, részesedésnél nyereség), illetve a külfölddel kapcsolatos munkavégzésből származó jövedelmeket tartalmazza. Jövedelemelosztás (Újraelosztás): A jövedelmeknek az adók és támogatások rendszerén keresztül megvalósult másodlagos elosztása. Kereseti index: Lásd bérindex. Kereslet: A keresett termék ára és mennyisége közötti kapcsolatot fejezi ki. Megmutatja, hogy különböző lehetséges árak mellett a vevő mennyit képes és hajlandó vásárolni egy adott termékből. Ha egy termék ára növekszik (csökken), a vevő termék iránti kereslete jellemzően csökken (növekszik). A kereslet elmozdulását többek között a szükségletek módosulása, a fogyasztói jövedelem változása, illetve a helyettesítő vagy kiegészítő termékek árainak változása okozhatja. Keresletérzékeny termékek inflációja: Az adószűrt maginflációból a feldolgozott élelmiszerárak alakulását is kiszűri, amit az indokolhat, hogy utóbbi termékkör árváltozásai nagyban függenek a feldolgozatlan élelmiszerek jellemzően erősen volatilis áralakulásától. Így a keresletérzékeny termékek az iparcikkek, a piaci szolgáltatások és az alkohol- és dohánytermékek inflációját tartalmazza, az indirekt adók hatása nélkül. Keresleti sokk: A kereslet megváltozásából fakadó gazdasági sokk (pl. fogyasztási preferenciák megváltozása, kormányzati beruházások növekedése).

— 684 —

Fogalomtár

Keresletoldali inflációs nyomás: A megemelkedett keresletből fakadó áremelési nyomás. Készletváltozás: A készletek olyan termelt eszközök, amelyek tartalmazzák a vállalatok által vásárolt áruk és szolgáltatások, továbbá a kész- és félkész termékek, valamint a befejezetlen termelés értékét. A készletváltozás az elszámolási időszak során a készletek állományában bekövetkezett változás mértékét jelöli. Kibocsátási rés: A megvalósuló és a potenciális kibocsátás közötti eltérés. Pozitív kibocsátási rés esetén azt mondhatjuk, az aggregált kereslet meghaladja az aggregált kínálatot, és ezért a reálfolyamatok magasabb infláció irányába mutatnak. Kínálat: A kínált termék ára és mennyisége közötti kapcsolatot fejezi ki. Megmutatja, hogy különböző lehetséges árak mellett az eladó mennyit képes és hajlandó eladásra termelni az adott termékből. A kínálat elmozdulását például a termelés költségeinek a változása, törvényi szabályozás, valamint a technológiai fejlődés eredményezheti. Kínálati sokk: A kínálat megváltozásából eredő gazdasági sokk (pl. olajárnövekedés, termelékenységnövekedés). Kis, nyitott gazdaság: A közgazdasági elmélet szempontjából kis országnak számít az, amelyik export- és importpiacain árelfogadó. A nyitottság fokmérője az ország külfölddel való gazdasági kapcsolatainak, külkereskedelmének kiterjedtsége, jellemzően az export és import összegének a GDP-hez viszonyított aránya. Kockázati felár: A hitelkamatláb kockázatmentes kamatláb feletti részének azon eleme, amelyet a hitelező intézmény azért kér, hogy a várható hitelveszteségét teljesen vagy részben fedezni tudja. Konjunktúra: Az üzleti ciklus növekedési szakaszát jelöli, amelyet a gazdasági kibocsátás bővülése jellemez. Konjunktúraindex: Az alapvető gazdasági folyamatok irányát jelölő mutató, amely a gazdaság teljesítményét és a ciklikus helyzetet mutatja. Jellemzően havi gyakorisággal állnak rendelkezésre. Mivel gyakran a jövőbeni folyamatokról is szolgálnak információval (pl. bizalmi indexek, rendelés és szerződésállományra

— 685 —

Függelék

vonatkozó adatok), ezért a gazdasági folyamatok előrejelzésére is használhatók. Kormányzati szektor: Az ESA-módszertan szabályai szerint meghatározott intézményi kör. A vállalati szektorból történő átsorolás feltétele 1) az állami irányítás, és hogy 2) a vállalat termelési költségeinek csak kevesebb mint a felét fedezze értékesítési bevétel (beleértve azokat az állami támogatásokat, amelyekben minden hasonló termelő részesül). E kritérium alapján a vállalati szektorban marad például a BKV és a MÁV legnagyobb veszteséget termelő része. Költségvetési konszolidáció: A költségvetési hiány csökkentését és az államadósság mérséklését célul kitűző fiskális politika. Közfoglalkoztatás: A közfoglalkoztatás 2011. január 1-jétől került átalakításra, melynek során megszűnt a közmunkaprogram, a közcélú munka és a közhasznú munkavégzés, melyeket az egységes közfoglalkoztatás rendszere váltott fel. Az intézkedés célja olyan speciális munkaviszonyforma létrehozása volt, amelynek célja, hogy a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerőpiacra. A közfoglalkoztatás átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen. Közjószág: Olyan termék vagy szolgáltatás, melynek fogyasztásából senki nem zárható ki, fogyasztásával nem csökken a rendelkezésre álló közjószág mennyisége (pl. közvilágítás). Közvetlentőke-befektetés: Közvetlentőke-befektetésnek (FDI) nevezzük azokat a külföldi befektetéseket, amelyekre teljesül az, hogy egy ország rezidens befektetője egy másik ország rezidens vállalatában való tartós érdekeltség/tulajdon megszerzésére törekszik. Praktikusan a 10 százalék és az azt meghaladó külföldi tulajdonosi részesedést eredményező befektetések tartoznak ide. Ha egy vagy több tulajdonosi lánc ered egy közös befektetőtől, akkor az összes lánc összes vállalata között közvetlentőke-befektetési viszony áll fenn. Külkereskedelmi egyenleg: A külkereskedelmi egyenleg a rezidensek és nem rezidensek közötti áru és szolgáltatásforgalmat veszi — 686 —

Fogalomtár

számba. A külkereskedelmi forgalom mérését a Központi Statisztikai Hivatal végzi, részben a vámstatisztikai adatok alapján, részben pedig a nagyobb vállalatok külkereskedelemre vonatkozó egyéni jelentései alapján. A külkereskedelmi egyenleg az áru- és szolgáltatásexport (kivitel) és -import (behozatal) különbségeként adódik. Külső adósság: A külső adósságmutató a teljes gazdaság (magánszektor és államháztartás) külfölddel szembeni adósságjellegű (hitelek, kötvények) tartozásait mutatja. Lakossági látra szóló betét: A folyószámlán lévő olyan pénz, amelyről az ügyfél bármikor rendelkezhet. A látra szóló betétek után alacsonyabb kamatot fizet a bank, mint a lekötött, határidős betétek után. A látra szóló betétek közé soroljuk a nem folyószámlához kapcsolódó lekötetlen betéteket, az egy napra lekötött betéteket (az egy napos futamidő munkanapban értendő), a hitelintézet által kibocsátott utazási csekket, valamint az elektronikus pénz használatával összefüggésben előre kifizetett, nem lekötött pénzösszegeket (elektronikus pénzt), valamint a látra szóló takarékbetéteket is. Leértékelődés: A hazai fizetőeszköz leértékelődése (vagy más szóval az árfolyam gyengülése) akkor következik be, ha csökken az iránta megnyilvánuló kereslet, vagy megnő annak kínálata. Ekkor egységnyi külföldi valutáért több hazai valutát kell fizetni (illetve fordítva: egységnyi hazai valutáért kevesebb külföldi valutát kell fizetni). Likvid eszköz: Olyan eszköz, amelyet gyorsan és alacsony költséggel (beleértve az árfolyamveszteséget is) pénzre lehet váltani. Likvid eszköz például a készpénz és a bankbetét. Likviditási helyzet: A banki tartalékok tényleges és kívánatosnak tartott szintjének viszonya. Likviditáshiányról akkor beszélünk, amikor a kívánatos szint magasabb a ténylegesnél, és a bankok jegybanki hitelek felvételére szorulnak. M1: A legszűkebb pénzkategória, amely a monetáris intézményeken kívüli szektoroknál lévő készpénzen kívül magában foglalja

— 687 —

Függelék

a látra szóló és folyószámlabetéteket, denominációtól függetlenül. M2: Szélesebb monetáris aggregátum, mely az M1 elemein túl felöleli a két évnél nem hosszabb lejáratra lekötött betéteket. M3: A legszélesebb pénzmennyiségi kategória, mely az M2 mellett tartalmazza a belföldi monetáris intézmények által kibocsátott azon piacképes pénzügyi eszközöket, melyek a bankbetétek közeli helyettesítőinek tekinthetők. Maginfláció: Olyan termékeket tartalmazó inflációs mutató, amelyek áralakulása kevésbé változékony, és főként piaci folyamatok alakítják. Így nem tartalmazza a feldolgozatlan élelmiszereket, az üzemanyagokat, illetve a szabályozott árú termékeket és szolgáltatásokat. Makrogazdasági mutató: A teljes nemzetgazdaságban, illetve annak egyes részeiben megfigyelhető (pl. ágazatok) folyamatait leíró mutatók halmaza. Ilyen indikátor lehet többek között a bruttó hazai termék (GDP) vagy a foglalkoztatottak száma. Marginális adóék: A marginális adóék megmutatja, hogy adott jövedelemnél plusz egy egység bérköltségre (bruttó jövedelem és munkáltatói járulékok összege) hány százalék adót kell fizetni. Megtakarítási ráta: Háztartások jövedelmének azon hányada, amelyet nem fordítanak fogyasztásra. Mérlegalkalmazkodás: Mérlegalkalmazkodáson azt értjük, amikor az egyes szektorok pénzügyi mérlege valamely külső tényező hatására átrendeződik. A 2008-as válság után erőteljes alkalmazkodás zajlott az egyes szereplők mérlegében, a lakosság és a vállalatok visszafizették hiteleiket (nettó hiteltörlesztők), a bankrendszer pedig csökkentette külső adósságát. Monetáris politika: A gazdaságpolitika része, amelynek viteléért a jegybank felel. A gazdaságpolitika célja, hogy a gazdasági folyamatok befolyásolásán, irányításán keresztül a társadalom jólétét növelje. A monetáris politika ehhez leginkább az árstabilitás biztosításával tud hozzájárulni. A monetáris politika főbb elemei a kamat és az árfolyam-politika.

— 688 —

Fogalomtár

Monetáris politikai eszköztár: Mindazon eszközök összessége, amelyek a jegybanktörvény felhatalmazása alapján a jegybank rendelkezésére állnak monetáris politikai céljai eléréséhez. Az eszköztár elemeivel a bankközi kamatok szintjét, illetve a bankközi piacon forgó jegybankpénz mennyiségét lehet közvetlenül befolyásolni. Monetáris Tanács: A Magyar Nemzeti Bank legfőbb döntéshozó szerve a Monetáris Tanács. A Tanács szükség szerint, de üléseinek időpontját előre meghirdetve legalább havonta kétszer ülésezik, minden hónap második ülésén tárgyalva a jegybanki alapkamatláb módosításának kérdését. Monetáris transzmissziós mechanizmus: Az a hatásmechanizmus, amely során a jegybank monetáris politikai lépései – a piaci szereplők döntéseinek befolyásolásán keresztül – a kibocsátás és az infláció alakulására hatnak. Monopólium: A piacot egyedül uraló vállalat, amely egyetlen termelőként jelenik meg egy adott termék vagy szolgáltatás piacán. Munkaerőpiaci egyensúly: A munkapiacon akkor áll fenn egyensúly, amikor a munkaerő-kereslet egyenlő a munkaerő-kínálattal. Piacgazdaságban a munkaerő-kereslet és -kínálat viszonyai általában nincsenek összhangban egymással, ami kényszerű (nem önként vállalt) munkanélküliség megjelenését eredményezi. Munkaerő-termelékenység: Az egységnyi munkaráfordítással megtermelhető termékek és szolgáltatások mennyisége. Munkahelyvédelmi Akcióterv: A kormány által 2012 nyarán bejelentett intézkedéscsomag. Az akcióterv keretében egyrészt két, a kisés középvállalkozások terheit könnyítendő adó (KIVA, KATA), másrészt egyes társadalmi csoportok (55 év felettiek, 25 év alattiak, gyesről visszatérők, képzetlenek, tartós munkanélküliek) munkaerőpiaci helyzetét javító szociális hozzájárulási adókedvezmény lett bevezetve. A törvényben szereplő intézkedések 2013. január elsejétől léptek életbe. Munkanélküliségi ráta: A nem foglalkoztatott aktív népesség és az aktív népesség hányadosa.

— 689 —

Függelék

Munkapiaci feszesség: A versenyszféra munkaerőigényének és a kihasználatlan munkaerő-kapacitásnak relatív mennyiségét jelző mutató, ami a munkakereslet és a munkakínálat egymáshoz való viszonyának megragadására használható. Feszesebb munkapiaci környezetben kevesebben versenyeznek egy adott álláshelyért, így a bértárgyalásokon a munkavállalók alkuereje nő, ami nagyobb bérnövekedéshez vezethet. Nem adósságjellegű források: A külföldi tartozásokon belül azokat a forrásokat tekintjük nem adósságjellegű forrásoknak, amelyek esetében az igénybevevőnek nem keletkezik jövőbeni törlesztési és/vagy kamatfizetési kötelezettsége. Közgazdasági megfontolásból ide soroljuk a közvetlentőke-befektetések, az FDI egészét (a részesedés jellegű források mellett a tulajdonosi hiteleket is, amelyek statisztikailag adósságnak számítanak), és a portfólióbefektetések közül a részvényeket. Nemzetközi Valutaalap: A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete. Magyarország 1982 óta tagja a valutaalapnak. Fő célja a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyam-stabilitás elősegítése, illetve hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetésimérleg-problémákkal küzdő tagországainak. Nettó finanszírozási képesség: Folyamat (flow) típusú mutató. A pénzügyi eszközfelhalmozás és a pénzügyi kötelezettségek változásának (nettó hitelvétel) különbsége. Nettó pénzügyi vagyon/pozíció: Állományi mutató. A háztartások nettó pénzügyi vagyona, pénzügyi eszközeik és kötelezettségeik különbsége. Nominális effektív árfolyam: Az adott deviza egy valutakosárral szemben vett (általában kereskedelemmel) súlyozott átlagos árfolyama. Nominális horgony: A stabilizációs gazdaságpolitika által megcélzott nominális makroökonómiai változó (pl. árszínvonal, árfolyam, bérek, pénzmennyiség), amelynek tervezett alakulása más nominális árak kialakításakor iránymutatásként, referenciaként szolgál. Tehát olyan gazdasági változó, amely képes arra, hogy — 690 —

Fogalomtár

stabilizálja, „lehorgonyozza” a gazdasági szereplők jövőbeni inflációra vonatkozó várakozásait. Ha a nominális horgony hiteles, azaz a gazdaság szereplői bíznak abban, hogy a monetáris hatóság teljesíteni tudja a célját, akkor inflációs várakozásaikat a horgonynak megfelelően alakítják ki. Nominális konvergenciakritériumok: A nominális konvergenciakritériumok (maastrichti kritériumok) az infláció, az államháztartási egyensúly, az árfolyam és a hosszú távú nominális kamat alakulására vonatkozó elvárásokat fogalmaznak meg. Az államháztartás esetében a GDP 3 százalékát nem meghaladó költségvetési deficit, valamint a 60 százalékát nem meghaladó államadósság elérése a követelmény. Az infláció esetében az eurozóna belső átlagához való közelítés (legfeljebb 1,5 százalékponttal nagyobb inflációs ráta a legalacsonyabb inflációs rátájú országok átlagához képest), az árfolyam esetében pedig az ingadozás csökkentése (ERM-II árfolyam-mechanizmusban való részvétel), a stabilitás biztosítása a cél, valamint a hos�szú lejáratú adósságon fennálló kamatszínvonal csökkentése (legfeljebb 2 százalékponttal magasabb hosszú hozamok a legalacsonyabb inflációs rátájú országok átlagához képest). A konvergencia e mutatókban is tükröződő előrehaladása segíti az egységes európai piac működését és versenyképességének fenntartását. Növekedési Hitelprogram: A Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikai eszköztár keretében 2013. június 1-jén indította el a Növekedési Hitelprogramot a kkv-hitelpiac működésének helyreállítása érdekében. A program három hónapig tartó első szakasza nagyobb részben hitelkiváltások révén járult hozzá a kkv-k finanszírozási helyzetének javulásához. A 2013 októberében indult és 2015 végéig tartó második szakaszban már a gazdasági növekedést leginkább elősegítő beruházási hitelek kerültek előtérbe. A 2016 elején indult és 2017 márciusáig tartó harmadik szakasz még célzottabb finanszírozásra adott lehetőséget, itt már kizárólag beruházási célra nyújthattak hitelt a bankok. A vállalati hitelezés szerkezetének javítása érdekében — 691 —

Függelék

az MNB 2019 elején elindította az NHP fix konstrukciót, amelyet a vállalkozások beruházások finanszírozására vehettek igénybe. Önkormányzati adósság: A helyi és a kisebbségi önkormányzatokat együttesen terhelő adósság, amelynek számításakor az egyes önkormányzatok egymással szembeni adósságát konszolidálni kell. Önkormányzati alrendszer: Az Áht. hatályos rendelkezése szerint az államháztartás önkormányzati alrendszere az alábbi jogi személyeket foglalja magában: a helyi önkormányzatokat, a helyi nemzetiségi önkormányzatokat, a társulást, a térségi fejlesztési tanácsot és az ezek által irányított költségvetési szerveket. Önkormányzati hitelzárlat (önkormányzati hitelkorlát): A 2011. évi CXCIV. törvény „államadóság csökkentéséről” szóló fejezete alapján az önkormányzatok hitelfelvételének a kormány hozzájárulásához kötése. (Ez alól kivételt képez az EU-s pályázatok önrészéhez felvett hitel, reorganizációs hitel, naptári éven belül lejáró hitel, illetve a törvényben meghatározott korlátnál kisebb fejlesztési hitel.) Önszabályozó piac elmélete: Az elmélet szerint a piac külső beavatkozás (állami szabályozás) nélkül elégíti ki a gazdasági szereplők igényeit a kereslet és a kínálat találkozásánál, ezáltal maximális jólétet biztosít a gazdaság szereplői számára. Pénzügyi egyensúlytalanság: Egy vagy több gazdasági szektor (pl. háztartások) túlzott mértékű eladósodása, illetve egyes piacok (pl. tőzsde, ingatlanpiac) árainak túlzott ütemű növekedése, ami hosszabb távon nem fenntartható. Ezek spontán kiigazodása (korrekciója) azzal a veszéllyel jár, hogy piaci pánikot és nagymértékű gazdasági visszaesést, válságot okoz. Emiatt a legjobb, ha sikerül elkerülni vagy legalább mérsékelni a felépülésüket, mert a kiigazítás túlzott társadalmi veszteséggel jár. Pénzügyi stabilitás: A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi rendszer ellenáll a gazdasági és pénzügyi eredetű sokkoknak, és képes zökkenőmentesen ellátni alapvető funkcióit: a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását. — 692 —

Fogalomtár

Pénzügyi válság: Olyan fundamentális okokra visszavezethető zavar, amely hosszabb távon megakadályozza, hogy a pénzügyi rendszer ellássa alapvető, közvetítői funkcióját. A pénzügyi válság jelentős reálgazdasági költséggel járhat. Potenciális kibocsátás: A potenciális kibocsátás fogalma a gazdaságban rejlő hosszú távú vagy mögöttes termelési lehetőségeket igyekszik megragadni, ennek megfelelően vagy az állandósult infláció mellett megvalósuló kibocsátással definiálják, vagy a kibocsátás trendfolyamataként értelmezik. Mivel a potenciális kibocsátás nem megfigyelhető, ezért értelmezéstől függően többnyire termelési függvény alapján vagy trendszűréssel becslik. Potenciális növekedés: A gazdaságnak az a lehető legmagasabb növekedési üteme, amely még nem jár inflációval. A potenciális növekedés ütemét a kínálatoldali tényezők növekedése (a technológia fejlődése, a rendelkezésre álló tőke, munkaerő bővülése stb.) határozza meg. Prociklikusság: Egy gazdasági indikátor pozitív kapcsolata (korrelációja) a gazdasági aktivitás változási ütemével (a GDP változásával). Gazdaságpolitikai szempontból olyan intézkedésre utal, amely felerősíti a gazdaság ciklikus helyzetét. A prociklikus gazdaságpolitika konjunktúra idején expanzív, recesszió esetén restriktív. Ellentéte az anticiklikus gazdaságpolitika, amelynek előnye, hogy kisimítja a gazdaság ciklikus viselkedését. Progresszív adórendszer: Olyan adórendszer, ahol az adóalap emelkedésével nő az átlagos adókulcs. Reáleffektív árfolyam: A reáleffektív árfolyam a nominális effektív árfolyam inflációs különbözettel korrigált értéke. A reáleffektív árfolyam változása utal az ország versenyképességében bekövetkezett változásra. Reálkamat: Az ún. ex ante reálkamat a nominális kamat és a várt infláció különbsége, míg az ex post reálkamat a nominális kamat és a ténylegesen megvalósuló infláció különbségét jelenti. Elsősorban az ex ante reálkamat nagysága van hatással a fogyasztási, megtakarítási és beruházási döntésekre, és ezeken keresztül az — 693 —

Függelék

aggregált keresletre és az inflációra. A monetáris politika – többek között – a reálkamat szintjének közvetett megváltoztatásán keresztül képes hatni a jövőbeni infláció alakulására. Rendelkezésre álló jövedelem: A háztartások rendelkezésre álló jövedelme az elsődleges jövedelmek (munkavállalói jövedelem, tőkejövedelmek) és a pénzbeli újraelosztott jövedelmek egyenlege. Az újraelosztás magában foglalja a kifizetett társadalombiztosítási hozzájárulásokat, a kapott pénzbeli társadalmi juttatásokat, a kifizetett jövedelem- és vagyonadót és az egyéb folyó transzfereket is. A rendelkezésre álló jövedelembe nem tartozik bele az államtól, illetve a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől kapott természetbeni társadalmi juttatás (pl. ingyenes közoktatás). Semleges kamat: Semleges kamaton azt a kamatszintet értjük, amikor 1) zárt a kibocsátási rés, 2) nincs középtávú inflációs nyomás és az előretekintő infláció a célon van, 3) a kockázati felárak középtávú értékükkel összhangban alakulnak. Ebben a helyzetben a monetáris politikának sem inflációs, sem reálgazdasági vagy stabilitási szempontok miatt nem kell változtatnia az alapkamaton. Stabilitási és növekedési egyezmény (SNE): Az egyezmény célja, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában hozzájáruljon a kiegyensúlyozott államháztartás megőrzéséhez, ezzel is erősítve az árstabilitás feltételeit és a foglalkoztatottság növelését lehetővé tevő erőteljes, fenntartható növekedést. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tagállamoknak középtávon, a ciklus átlagában arra kell törekedniük, hogy költségvetési pozícióik egyensúlyhoz közeli állapotot vagy többletet mutassanak. A stabilitási és növekedési egyezmény értelmében a GMU III. szakaszának kezdetére minden monetáris unióban részt vevő országnak be kell mutatnia költségvetési stabilitási programját, amelynek középtávú célként közel kiegyensúlyozottnak kell lennie vagy többletet kell mutatnia, és tartalmaznia kell az oda vezető pályát is. A stabilitási program megfelelője a monetáris unión kívül maradó országok esetében a konvergenciaprogram — 694 —

Fogalomtár

fiskális kritériumra vonatkozó része. Az egyezmény emellett szigorú határidőket állapít meg a túlzottdeficit-eljárás lépéseinek időtartamára, és részletesen meghatározza a GMU III. szakaszában kivethető szankciók jellegét és mértékét. Stop and go ciklus: A gazdasági aktivitás ciklikusságára utal, ahol a restriktív (stop) és az expanzív (go) fiskális politika váltakozik. Általában akkor merül fel, ha a gazdaságpolitika egymásnak ellentmondó célokat kíván megvalósítani, vagy az expanzív időszakban túlzott egyensúlytalanságokat halmoz fel, amelyeket kénytelen később korrigálni (stop). A két egymásnak ellentmondó célt oly módon igyekeznek elérni, hogy váltakozó – először restriktív, majd expanzív – fiskális politikát alkalmaznak. Takarékszövetkezet: A takarékszövetkezet olyan szövetkezeti hitelintézet, amely a pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő szolgáltatások korlátozott körére kap engedélyt. Szövetkezeti hitelintézetet legalább kétszáz tag alapíthat és működtethet. Szövetkezeti hitelintézetnek természetes és jogi személyek lehetnek a tagjai, de a jogi személyek száma nem haladhatja meg a tagok számának egyharmadát. A szövetkezeti hitelintézet jegyzett tőkéjében egy tulajdonosnak a közvetett és közvetlen tulajdoni hányada – a magyar állam, a feladatkörében eljáró önkéntes intézményvédelmi alap, valamint az Országos Betétbiztosítási Alap kivételével – nem lehet több tizenöt százaléknál. Társadalompolitika: A kormányzati intézkedések összessége, amely a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek enyhítésére irányul az elosztási folyamat újraszervezése útján. Taylor-szabály: John Taylor közgazdász által kidolgozott monetáris politikai ajánlás, amellyel a gazdasági kondíciók változásainak figyelembevételével meghatározható a jegybanki alapkamat optimális szintje. A szabály szerint a központi banknak a nominális alapkamat szintjét az infláció árstabilitási céltól való

— 695 —

Függelék

eltérése és a gazdasági növekedés potenciális szintjétől való eltérése (kibocsátási rés) alapján kell meghatároznia.73 Tényinfláció: Lásd fogyasztóiár-index. Termelési tényezők: Termelési tényezők olyan tartósan rendelkezésre álló termelőeszközök, melyeknek felhasználásával javak állíthatók elő, de maga a tényező nem szűnik meg a termelés folyamán. Makro-közgazdászok jellemzően a fizikai és humán tőkét tekintik a legfontosabb termelési tényezőnek. Tőkebeáramlás: Amikor egy külföldi szereplő magyarországi követeléseit növeli vagy tartozásait csökkenti, illetve amikor egy belföldi szereplő külföldi tartozásait növeli vagy követeléseit csökkenti. Tőkekiáramlás: Amikor egy külföldi szereplő magyarországi követeléseit csökkenti vagy tartozásait növeli, illetve amikor egy belföldi szereplő külföldi tartozásait csökkenti vagy követeléseit növeli. Transzferegyenleg: A transzferegyenlegbe az egyéb elsődleges jövedelmeket (termék- és termelési adók, bérleti díjak), a másodlagos jövedelmeket (egyoldalú átutalások, lényegében az EU-tól kapott folyó transzferek) és a tőkemérleget (nagyrészt az EU-tól kapott tőketranszferek) soroljuk. Túlzottdeficit-eljárás (EDP – excessive deficit procedure): A stabilitási és növekedési paktumban kitűzött hiány és adósságcélt átlépő tagországok ellen indított eljárás, ami figyelmeztetéstől pénzügyi szankcióig terjed. A hiány- és adósságcél az éves költségvetési hiány 3 százalék alatti tartása, illetve az államadósság megszabott ütemben való csökkentése a GDP 60 százalékáig. Üzleti bizalmi index: A konjunktúraindexek családjába tartozó üzleti bizalmi index alapvetően a vállalkozások helyzetértékelését, várakozásait igyekszik megragadni reprezentatív felmérések alapján. Közös módszertani vonásuk, hogy nem kvantitatív (számszerű), hanem kvalitatív (minőségi, tendenciákra rákérdező) kérdéseket tesznek föl a válaszadóknak. 73

ttp://www.frbsf.org/education/publications/doctor-econ/1998/march/ h taylor-rule-monetary-policy

— 696 —

Fogalomtár

Üzleti ciklus: A gazdasági fellendülés és visszaesés (vagy a növekedés lassulása) egymást követő időszakai, amelyek során a növekedési ütem a hosszú távú trendje körül ingadozik. Várakozási index: A konjunktúraindexek közé tartozó várakozási indexek alapvetően a piaci szerepelők (vállalatok, háztartások) gazdasági folyamatokra vonatkozó várakozásait mérik fel. Végtörlesztés: A végtörlesztési program lehetővé tette, hogy a devizahitellel rendelkezők kedvezményes (250 forint/euro és 180 forint/svájci frank) árfolyamon előtörlesszék hitelüket, amelyre 2011. október és december között volt lehetőségük. Ehhez kapcsolódóan az MNB devizaaukciót hirdetett a bankok számára, akik a végtörlesztéshez szükséges deviza jelentős részét a jegybanktól szerezték meg a devizaaukciók keretében. A végtörlesztés mintegy 170 ezer lakossági hitelt érintett, 1355 milliárd forint értékben. Versenyképesség: Az a képesség, ami lehetővé teszi, hogy gazdasági szereplő egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat tudjon értékesíteni. Értelmezhető vállalati szinten, régiók, illetve nemzetgazdaságok között is. A nemzetgazdasági versenyképesség a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal megjelenő gazdaságokat jelöli. Ezek összehasonlítására számos nemzetközi szervezet által publikált rangsor és mutató létezik. Volumenindex: A volumenindex kifejezi, hogy egy adott időszak alatt hányszorosára változik egy adott gazdasági mutató mennyisége, az árváltozások hatása nélkül. Washingtoni konszenzus: John Williamson vezetésével nemzetközi pénzügyi szervezetek által megfogalmazott 10 neoliberális gazdaságpolitikai reformjavaslat a feltörekvő gazdaságok számára. A javaslatok alapját az 1980-as években tapasztalt latin-amerikai pénzügyi válságok adták. Mivel a társadalmilag sokszor költséges gazdaságpolitikai javaslatokat elfogadó és alkalmazó latin-amerikai országokat a pénzügyi válságok az 1990-es években sem kerülték el, erőteljes bírálatok érték a washingtoni konszenzust. — 697 —

A könyvben használt rövidítések és országcsoport-jelölések áfa: általános forgalmi adó ÁKK: Államadósság Kezelő Központ AMECO: Annual macro-economic database AR: Argentína AT: Ausztria AU: Ausztrália Balti államok: Észtország, Lettország, Litvánia BE: Belgium BG: Bulgária BoE: Bank of England BR: Brazília CA: Kanada Capex: Capital expenditure CDS: credit default swap CEE4 országok: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia CH: Svájc CHF: svájci frank CLI: Composite Leading Indicator Club Med országok: Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország CN: Kína CPI: Consumer price index (fogyasztóiár-index) CY: Ciprus CZ: Csehország DE: Németország DK: Dánia EDP: Excessive Deficit Procedure (túlzottdeficit-eljárás) EE: Észtország EKB: Európai Központi Bank EL: Görögország EMBI: Emerging Markets Bond Index — 698 —

A könyvben használt rövidítések és országcsoport-jelölések

EMU:

Economic and Monetary Union (Gazdasági és Monetáris Unió) ES: Spanyolország ESP: Spanyolország EST: Észtország ESA: European system of national and regional accounts EU: Európai Unió EU 15 országok: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság EU 27 országok: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia EU 28 országok: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia EUR: euro Eurozóna (18) országok: Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia (Az euroövezet 19. tagja Litvánia) FDI: Foreign direct investment (külföldi közvetlen beruházás) fé.: félév Fed: Federal Reserve FI: Finnország FIN: Finnország FR: Franciaország — 699 —

Függelék

FSI: Financial Soundness Indicator Ft: forint FX: Foreign Exchange, forex (devizakereskedelem) GB: Nagy-Britannia GDP: Gross Domestic Product (bruttó hazai termék) GER: Németország GNI: Gross National Income (bruttó nemzeti jövedelem) GR: Görögország Gyed: Gyermekgondozási díj Gyes: Gyermekgondozási segély Gyet: Gyermeknevelési támogatás HICP: Harmonised Index of Consumer Prices (harmonizált fogyasztóiár-index) HK: Hongkong HR: Horvátország HU: Magyarország HUN: Magyarország HUF: magyar forint ID: Indonézia IE: Írország IFS: International Financial Statistics IMF: International Monetary Fund (Nemzetközi Valutaalap) IN: India IRL: Írország IT: Olaszország JP: Japán K+F: kutatás-fejlesztés KGF-biztosítás: kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás KHR: Központi Hitelinformációs Rendszer kkv: kis- és középvállalkozás KR: Dél-Korea KSH: Központi Statisztikai Hivatal LFS Labour force survey (munkaerő-felmérés) LT: Litvánia LUX: Luxemburg — 700 —

A könyvben használt rövidítések és országcsoport-jelölések

LV: Lettország MÁV: Magyar Államvasutak MEF: Munkaerő-felmérés MFB: Magyar Fejlesztési Bank MNB: Magyar Nemzeti Bank MNYP: magánnyugdíjpénztár Mrd: milliárd MT: Málta MX: Mexikó MY: Malajzia NAIRU: Non-accelerating inflation rate of unemployment (a munkanélküliség természetes rátája) NBER: National Bureau of Economic Research né.: negyedév NGM: Nemzetgazdasági Minisztérium NHP: Növekedési Hitelprogram NL: Hollandia NPL: non-performing loan (nemteljesítő hitelek) OECD: Organisation for Economic Cooperation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) PKI: Pénzügyi Kondíciós Index PL: Lengyelország POL: Lengyelország PPP: purchasing power parity (vásárlóerő-paritás) PPS: Purchasing Power Standard (vásárlóerő-egység) PSZÁF: Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete PT: Portugália RO: Románia ROE: Return on Equity (sajáttőke-arányos nyereség) RU: Oroszország S4 országok: Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország S7 országok: Dánia, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Norvégia, Svédország SA: Szaúd-Arábia SE: Svédország — 701 —

Függelék

SI: Szlovénia SK: Szlovákia SNA: System of National Accounts SME: small and medium-sized enterprise (kis- és középvállalkozás) SW: Svédország SWE: Svédország SZJA: személyi jövedelemadó tb-járulék: társadalombiztosítási járulék TFP: Total factor productivity (teljes tényező-termelékenység) TH: Thaiföld TMM: Tőkemegfelelési mutató TR: Törökország UK: Egyesült Királyság US: Egyesült Államok USA: Amerikai Egyesült Államok V3 országok: Csehország, Lengyelország, Szlovákia V4 országok: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia V6 országok: Ausztria, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia WDI: World Development Indicators WEO: World Economic Outlook

— 702 —

Egyensúly és Növekedés

Articles inside

Fogalomtár

A könyvben használt rövidítések és országcsoport-jelölések

21. fejezet: A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai

Köszönetnyilvánítás

Függelék

Irodalomjegyzék

Gazdaságtörténeti áttörés

8. fejezet: Új gazdaságpolitika

14. fejezet: Foglalkoztatási trendforduló

Előszó a második kiadáshoz