1 minute read
Munkák
Jeju-sziget: az istenek lakhelye
KIM Soonam
Advertisement
Munkák
„Abban az időben fogalmam sem volt még arról, milyen egy jó sámán, vagy hogy mi számít értékes gut szertartásnak, mind egyformának tűntek. Igyekeztem megörökíteni őket, és pusztán azon dolgoztam, hogy ritka pillanatokat kapjak el. Talán sekélyesnek tűnnek az akkori képeim. Végül magam is megéreztem a hiányosságaimat, és a téma lázas kutatásába kezdtem.”
Kim Soonam egyetemista évei elején ajándékba kapta első fényképezőgépét, és nyomban elvarázsolta a fény és árnyék játéka. Érdeklődése az akkoriban a koreai kormány által éppen babonának bélyegzett gut szertartások felé fordult. Kim elmondása szerint azért kezdett képeket készíteni, mert látva a tradíció hanyatlását, szomorúság töltötte el. A koreaiak számára ugyanis a gut igen gazdag kulturális értéket képvisel.
Jeju-szigetét „az istenek lakhelyeként” is emlegetik, úgy tartják, 18.000 isten van jelen. A régi időkben holdújévkor minden településen megtartották a bonhyangdang (ejtsd: bonyángdáng) és yeongdeung (ejtsd: jangdüng) sámánista szertartásokat.
Ilyen alkalmakkor az emberek hódolatukat fejezik ki a szellemi lények felé, és együtt ünnepelnek velük, énekelnek, táncolnak. A résztvevők a sámán közvetítésével találkozhatnak az istenekkel. A sámánok – más vallások papjaihoz hasonlóan – a közösségek lelki problémáival is foglalkoztak, meghallgatták őket, segítettek a konfliktusok elsimításában.
Kim Soonam jejuiként eredeti módon mutatta be képein a természeti erőkkel dacoló szigetlakókat. Fotográfiáin a háborgó tengert meghódítók küzdelmei és örömei köszönnek vissza. Kim Soonam szerelmes volt szülőföldjébe, jejui dialektusával különösen büszkén ejtette ki a szavakat. Páratlan képeinek titka hihetetlen empatikus képességében, másokhoz való kapcsolódásában rejlett. Fényképezőgéppel a kezében is a közösség teljes tagjaként volt jelen az eseményeken, önfeledten táncolt és ünnepelt a többiekkel. Akik látták Kim Soonamot sírni a szertartások alatt, sokszor megjegyezték: „Ez a sámán miért nem végez gutot?”
KIM Soonam 1949-ben született Jeju-sziget (ejtsd: Csedzsu) Hanrim (ejtsd: Hállim) nevű településén. Ma Dél-Korea meghatározó dokumentumfotósaként tartják számon. A Yonsei Egyetem elvégzése után fotós pályafutását a SaeDae (ejtsd: Szede) havilap és a Don-A-Ilbo (ejtsd: Dongáilbo) napilap alkalmazásában kezdte meg. Az 1980-as évektől figyelme az akkor kivesző félben lévő gut szertartásokra terelődött. A Gut, a koreai sámánizmus című válogatása nem csak művészeti értéke miatt, hanem kulturális antropológiai dokumentumként is jelentős. Az 1990-es évektől már Ázsiaszerte kutatott fel kisebb népcsoportokat, hogy sámánista gyakorlatukat és hagyományaikat megörökíthesse. Munkája során szembesült azzal, mennyi kihalófélben lévő hagyomány vár dokumentálásra. A művész munka közben, 2006. február 4-én hunyt el a thaiföldi Chiang Rai-ban.