1 minute read
Sokszorozódó megnyilvánulás: sámánista öltözékek
LEE Hankoo
Munkák
Advertisement
A sámánok által vezetett ceremóniák, melyeket eddig láttam, változatosak és jól felépítettek voltak. A szellemek a rituálék helyszínén, a szentélyben és a sámán testében jelennek meg. Egy gut során a sámán többször átöltözik – ezeket az ünnepi viseleteket „az istenek öltözékének” is nevezik –, a gutgeori egyes pontjain jelképesen megjelenítve egy-egy újabb szellemet. A sámán a ruha felöltésével üdvözli a szellemet, majd átadja neki a testét. Láthatóan más tudatállapotba kerül, drasztikusan megváltozik a járása, a mimikája, a beszéde. A révületben befolyással bír a résztvevők életeseményeire: gyógyít, jósol, és tanácsokkal látja el a közösség tagjait.
A sámán újabb és újabb köntöst ölt magára, csengettyűt és legyezőt tartva a kezében. Ilyenkor a számtalan jelenlévő szellem közül az szállja meg a testét, amelyik leginkább otthon érzi magát az adott viseletben. A sámán több mint ünneplőbe öltözött ember vagy médium, maga az istenség fedi fel magát a testén keresztül. A fotóimon ezt a metamorfózist szerettem volna megörökíteni.
A munkám során kihívást jelentett, hogy egyszerre koncentráljak az átlényegülés mozzanataira és a szertartás részleteire, például a sámán viseletének bemutatására. Végül arra jutottam, hogy a legfontosabb számomra az, hogy olyan képeket készítsek, amin a félig emberi, félig szellemi lény együtt létezését örökíthetem meg. Fotográfiáim nagy részén az a pillanat látszódik, amikor a sámán készen áll arra, hogy átadja testét a szellemeknek. A különleges alkalmakkor használt, ünnepi viseleteket a sámán nem örökíti tovább. Amikor meghal, a ruháit elégetik. Éppen ezért érzem küldetésemnek, hogy megörökítsem a különféle régiókra jellemző szakrális öltözékeket.
LEE Hankoo 1968-ban született Szöulban. Sajátos formanyelvét hegyi terepen alakította ki, hosszú ideig ugyanis a hegyi népek kultúráját és mindennapjait fotózta, többek között a Baekdudaegan-hegyvidéken (ejtsd: Pekdudegán).
Noha közel harminc évig Szöul belvárosában élt, az elhagyatott, külvárosi élet foglalkoztatta, amiből 2011-ben született meg a SoSoPungKyung-sorozat. 2012-ben jelent meg a Military Use (Noonbit Publishing Co.) címet viselő könyve, melyben a húszéves korában megkezdett sorkatonai szolgálata idején készített fotográfiáit közli. 2015-ben meghívást kapott a houstoni FotoFest International Discoveries V kiállításra.
Számos önálló kiállítása is nyílt, például az 1988 óta készített képeit bemutató Lee Hankoo’s Cheonggyecheon, a Lovers Don’t Get Older vagy a Mu-Mu c. tárlat, mely utóbbi marginalizált kortárs alkotókkal foglalkozik. A szöuli Ryugaheon Galéria képviselőjeként kiállítások szervezésében is aktívan tevékenykedik.