4 minute read
Szerelem az első kottafejtől
Beszélgetés Iréne Theorinnal
A Budapesti Wagner-napok évek óta visszatérő vendége és a közönség egyik kedvence Iréne Theorin. Interjúnkban a svéd drámai szoprán mesél a Müpához fűződő különleges kapcsolatáról, élete legemlékezetesebb születésnapi ajándékáról, az opera jövőjéről – és arról is, milyen élmény volt várandós Brünnhildeként gyereket szülni a színpadon.
Kik voltak a mesterei, akik segítették karrierje során?
A szüleim, a családom, az életem során szerzett tapasztalataim, és azt hiszem, a makacsságom.
Tudjuk, hogy Wagner-énekesnek lenni külön kategóriát jelent. Milyen mérföldkövek határozták meg a pályafutását, és mikor szeretett bele Wagner zenéjébe?
Későn indult a karrierem, harminchárom éves koromban debütáltam, és a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy líraidrámai szoprán vagyok. Diákkoromban énekeltem Freyát, és a pályafutásom első tíz éve során abban a kiváltságban lehetett részem, hogy vegyes repertoárt szólaltathattam meg. Donna Annaként mutatkoztam be, és kezdetben akár évi öt szerepet is megtanultam. A munkáim listája hosszúra nyúlik, de az érdeklődésem azt követően fordult a súlyos Wagner és Straussszerepek felé, miután nem kaptam többé felkérést a Don Carlos Erzsébetjére vagy Toscára. Szívesen énekelném őket újra, ugyanakkor nagyon hálás vagyok azért is, hogy a hangomnak köszönhetően lehetek Elektra, Turandot és Brünnhilde. Hogy erre képese valaki vagy sem, az csak akkor derül ki, amikor valóban megpróbálkozik velük. Bevallom egyébként, diákként nem sikerült igazán elmélyülnöm Wagner zenéjében. Azután másodéves koromban vizsgafeladatként megkaptam Az istenek alkonyából a Waltraute/Brünnhildejelenetet, és akkor kiderült, hogy kimondottan jól érzem magam ebben a zenei világban. Szerelem volt az első kottafejtől! Mindmáig nagyon szeretem ezt a jelenetet.
Ki a kedvence Wagner hősnői közül?
Nehéz feladat egyetlen kedvencet megnevezni. Mindig ahhoz a szerephez és produkcióhoz vagyok lojális, amelyikben éppen dolgozom. Ugyanakkor valahányszor kapok egy olyan felkérést, hogy koncerten lépjek fel Az istenek alkonya zárójelenetében, átjár a boldogság. Kiváltságosnak érzem magam, amiért újra és újra elénekelhetem ezeket a szerepeket, és remélem, ez még hosszú ideig így is lesz.
A Budapesti Wagner Napokon többször is énekelte Brünnhildét. Mi teszi különlegessé ezt a szerepet?
Brünnhilde óriási fejlődésen megy keresztül a kiindulóponttól kezdve, amikor okos és bátor tinédzserként meg akarja menteni a világot. Szerepe magába foglalja egy ember lényének valamennyi fontos árnyalatát, ezért nagy ajándéknak tekintem, hogy belevethetem
magam az ő világába. Minden egyes produkció arra bátorít, hogy a pillanat ihletése nyomán formáljam meg a szerepet. Ezt olyankor tehetem meg, amikor számtalanszor játszottam már az adott szereplőt, és élvezem, hogy minden előadáson tiszta lappal indulhatok. Így nem fenyeget az a veszély, hogy a szerepformálásom merevvé válik.
Melyik volt az ön számára a legemlékezetesebb produkció a Müpa Wagner-fesztiváljának előadásai közül?
Ahogyan az imént is említettem, minden egyes előadás egyedi. Az azonban valóban különleges alkalmat jelentett, amikor legutóbb a Ringet játszottuk négy nap alatt, és én három napon át valamennyi darabban elénekeltem Brünnhildét. Az utolsó előadás éppen a születésnapomra esett. Az volt életem legszebb születésnapja!
A Müpát a világ legjobb akusztikai adottságokkal rendelkező hangversenytermei között tartják számon, amely különösen alkalmas Wagner zenedrámáinak előadására. Ön is ezt tapasztalta? Miért szeret a Müpa színpadán fellépni?
Teljesen egyetértek: a Müpa fesztiválján egyaránt csodálatos a hangversenyterem, a zenekar és a közönség. Szeretek ott dolgozni, és ez nagyon fontos, mert csak ott tudom a legjobb formámat hozni, ahol jól érzem magam.
Fischer Ádámot úgy emlegetik zenészkollégái, mint aki kimondottan „énekesbarát” karmester, tisztában van vele, mire képes az emberi hang, és a vele dolgozó énekesek adottságait maximálisan figyelembe veszi munkája során. Ön miért szeret vele dolgozni?
Fischer Ádám világos utasításokat ad, tudja, hogyan teremtse meg a zenéből eredő varázslatot, és szinte észrevétlenül belőlem is előhozza a legjobbat. Hogy ezt hogyan csinálja, azt hiszem, az ő titka! A muzsikusi hivatás egyik alapja szerintem az, hogy felkészültek legyünk és bízzunk egymásban. Hálás vagyok, amiért vele dolgozhatom.
Az egyik önről szóló újságcikkben olvastam, hogyan szülte meg a kisfiát kis híján a színpadon, nem sokkal azt követően, hogy lement a függöny Az istenek alkonyaelőadása után. A munka és a magánélet egyensúlyának megtalálása különösen nehéz feladat manapság minden dolgozó anya és apa számára. Ön hogyan teremti meg ezt a harmóniát az életében?
Jaj, azt a történetet nagyon szeretem! Jó sztori, de mindenkit ki kell ábrándítanom: félreértés áll a hátterében, és nem igaz. Beletelt egy kis időbe, amíg sikerült kiderítenem, honnan ered. A szóban forgó interjú egy olyan produkcióról szólt, ahol a rendezés szerint Brünnhildeként gyereket várok, és szülök is egy kisfiút. Az előadás végén egy valódi csecsemővel a karomban léptem színpadra, és az eredeti elképzelés az volt, hogy a baba sírjon, én viszont három fiú édesanyjaként ebbe soha nem egyeztem volna bele. A fiaim felnevelése fegyelmezettséget és szervezőkészséget igényelt, de a gyerekeim, akik ma már felnőttek, mind nagylelkűek és nagyvonalúak. Ma már büszke nagymamája vagyok négy unokának, és hamarosan érkezik az ötödik is.
Hogyan látja a klasszikus zene, és azon belül is az opera jövőjét?
A jó zene mindent túlél! Ahogyan a tehetséges emberek is mindig megtalálják a saját útjukat.
Mit vár 2021-től?
Remélem, 2021 jó esztendő lesz, hála a tudománynak és az egészségügyben dolgozó sok bátor, fáradhatatlan embernek. Ha emellett a járványhelyzet még azt is megengedi, hogy júniusban Wagnert játszhassunk, akkor megígérem, hogy Az istenek alkonya után az asztal tetején fogok táncolni!
Mörk Leonóra
