Előszó

Előszó

A távoktatástól az online oktatásig

2020 márciusában nagyot fordult a világ: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította a Covid-19 elnevezésű betegség által okozott járványt. Egyik napról a másikra az iskoláknak át kellett térniük az online oktatásra. A pedagógusok, diákok és szülők között nagy volt a bizonytalanság. Főleg a pedagógusok aggódtak, hiszen nagyon sokan hadilábon álltak a számítógépkezelői ismeretekkel. Ugyanakkor a tanintézmények felszereltsége is sok kívánnivalót hagyott maga után. Az igazi nehézséget az jelentette, hogy a távoktatáshoz nem szokott kiskorú diákoktól lehetetlen volt elvárni, hogy napi 4-8 órát üljenek a számítógép előtt, végig figyeljenek, legyenek aktívak, és még élvezzék is. Délutánra mindenki annyira kimerült, hogy a házi feladatok feladásával is csínján kellett bánni. A továbbiakban vizsgáljuk meg röviden, hogy mi a távoktatás, mi az online oktatás, és melyik, kinek és milyen céllal javasolható? A távoktatást nem a 20. század utolsó évtizedeiben „találták ki”. Világszerte olyan helyeken, ahol az utaztatás, étkeztetés, tanulás a nagy távolságok miatt lehetetlenné vált, már a 19. század közepétől létezett ún. levelezői oktatás. Ebben érdekeltek voltak elsősorban az A.E.Á., Ausztrália és a nyugat-európai országok. Ugyanakkor nem mondható el, hogy csak a fejlett országokban indult be egy másfajta oktatás. A fejlődő országokban ugyancsak fontossá vált, hogy az írástudatlan tömegeket egy elfogadható szintre fejlesszék. Erre a tömegoktatás nem mindig volt képes. Fontos megjegyezni, hogy a távoktatás elsősorban a felnőtt korosztálynak szól, kezdve az egyetemistáktól, a szakmunkásokon keresztül a doktoranduszokig. Azért szól a felnőtt korosztálynak, mert nekik megvannak azok a lehetőségeik, hogy maximálisan kihasználják ezt a fajta oktatást. Van működő tanulási tapasztalatuk, vagy nagyon ambiciózusak. A teljesség igénye nélkül sorolom a jellemzőiket: 1. Nincsenek előítéleteik az oktatás ezen fajtája ellen (lásd a levelező tagozatokat az egyetemeken). 2. A kifizetett díj ellenében naprakész tudást várnak el képzőiktől: kevés elméletet és sok gyakorlatot. 3. Nyitottak és rugalmasak, otthon vannak a kommunikációs technológiák használatában, vagy hajlandók megtanulni azt. 4. Egyéni szinten megnőtt a tanulni vágyók száma, akik egyre többen voltak, de földrajzilag szétszórt területeken éltek. 5. A tanulók az oktatás felében önállóan tanulnak, a tanárnak egyfajta írányító szerepe van, feladata a rábízott tanuló segítése. Csoportos foglalkozás keretén belül még az önbizalmukat is növelheti. 6. Nincsen szükségük plusz motivációra, hiszen saját maguknak tanulnak. Az otthonosság érzete megvan bennük, hiszen akkor, ott és annyit tanulnak, amennyit maguknak beterveznek. Ha elakadnak, segítséget kérnek a tanártól vagy tanulótársaiktól. 7. A gazdasági érdek is azt kívánta, hogy a felvett munkavállalót folyamatosan továbbképezzék.

Pár évtized alatt új módszerek kerültek kipróbálásra, fejlődött a pedagógia és a logisztika is. Országos és regionális központok jöttek létre, ahol a szakképzésre és a tömegképzésre helyezték a hangsúlyt. Megszólították az írástudatlanokat, a szülőket, az időseket, a mozgássérülteket, a bevándorlókat. A 20. században előbb a rádió, majd a televízió, a telefon kapott teret az oktatásban, hogy a század végére végérvényesen a számítógép vegye át az uralmat az internet elterjedésével párhuzamosan. Amit még fontos lenne megemlíteni: a távoktatás sokszor munka mellett történik.

Összefoglalva: a távoktatás egy olyan tanulási forma, amely nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni szeretné a hagyományos oktatást, amely bizonyos téren nem elég rugalmas.

Az online oktatás egy hibrid oktatási forma. Abban különbözik a távoktatástól, hogy gyermekeknek szól, akinek még nem biztos, hogy van kialakult tanulási stílusuk, nem elég önállóak, kitartásuk ingadozó, hajlamosak „eljátszani az időt”. Nem is beszélve a technikai jellegű kérdésekről: IKT-eszközök használata, gyenge internet kapcsolat, telefonos kapcsolódás, több gyermek – egy készülék, iskolai internetes platform hiánya. 2020 márciusától kezdve a Bihar Megyei Tanítók Háza is átállt a digitális kompetenciák fejlesztésére, több csoportban magyarul és románul a G Suite for Education és az Office 365 alapjait tanították. A pedagógusok felkészítése, továbbképzése azonban lassan haladt, bár igaz, hogy a kötet megjelenésének idejéig pontosan 750 Bihar megyei pedagógus végezte el a 20 órás képzés valamelyikét magyarul vagy románul. Módszertani kérdésekben sem volt egyetértés, az óvodától az egyetemi hallgatókig számtalan kérdés parázs vitákat szült. Volt, aki zsigerből visszautasította az online oktatást, és a szülők egy része is lázadozott, mert felmérte az online okatás nehézségeit. Ugyanis, főleg a kisebb korosztálynál, nagyon sok múlt a szülőn, akinek aktívan, napi több órát kellett gyermeke mellett töltenie a számítógép társaságában. Egy másik nehézség abból adódik, hogy a hagyományos oktatásban a pedagógus az egyéniségével tanít, vagyis olyan pluszokat kap a gyermek az iskolai szemtől szembeni oktatásban, amelyet online oktatásban vagy távoktatásban lehetetlen közvetíteni. Hogyan alakítsunk ki olyan környezetet az online oktatásban, ahol a diák kreatívan és kritikusan vesz részt az órán? Hogyan váljon élményszerűvé egy-egy téma tárgyalása, ha a tanárnak nincs joga bekapcsoltatni a kamerát a kiskorúval, annak nincs kedve tanulni stb? – Ilyen és ehhez hasonló kérdések nehezítették a pedagógusok munkáját. Az iskolának egyéb gondokat is fel kellett vállalnia. A szülők nem pedagógusok, így az ő felkészítésük is a rendszerre hárult. A tanügyminisztériumtól kezdve az iskolaigazgatókon át a tanítókig mindenki igyekezett segíteni, több-kevesebb sikerrel. A Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központok (C.J.R.A.E.) is szülőknek szóló útmutatókkal könnyítették a munkát. Ebben a kötetben 17 dolgozat található, amelyek különböző tantárgyak szemszögéből mutatják be az online oktatást. A szerkesztő eredeti célja az volt, hogy minél több tantárgyat tanító kollégát vonjon be, ám ez nem sikerült. A két év alatt (2020-2022) a pedagógusokat annyira megviselte az új tanítási helyzet, hogy inkább elfelejtenék a történteket, mintsem, hogy dokumentálják azt. Pedig az online oktatás hatalmas lehetőségeket rejt magában. Elég, ha a pedagógusoknak szóló szakmai továbbképzések mellett az ún. ROSE-programot nézzük, amely sok tanintézetben ma is online folyik. A kötet végén egy válogatott bibliográfia található. Használják egészséggel!

2022.05.12. A szerkesztő