A tanári szerepek változása a távoktatásban

A tanári szerepek változása a távoktatásban

Puskás Ágnes, biológia szakos tanár Nagyvárad, Ady Endre Elméleti Líceum

Mottó: A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába. (Juhász Gyula)

A pedagógus feladata és szerepe a különböző korszakokban eltért egymástól. Ha összehasonlítanánk egy mai pedagógust valamely régebbi korszak pedagógusával, akkor jelentős különbségeket láthatunk, de mégis vannak olyan közös feladatok, amelyek mindegyik korszakban megegyeztek. Ezek a következők: tanítás, nevelés és a tudás átadásának a fontossága. (Juhász Márta, 2020)

A 2019-ben azonosított és 2020 tavaszára már világszintű járványt okozó új koronavírus (SARS-CoV-2) megjelenésétől függetlenül is éreztük, hogy a pedagógusszerep változóban van. Ez a változás következménye annak, hogy 1990 óta, vagyis az Internet megjelenése óta, az egész világ annyira megváltozott! A pandémia előtt (is) azt láttam, hogy az emberek mindenütt neteznek vagy legalábbis képernyőket néznek: az iskolában, munka közben, az utcán, a gyalogátjárón, vezetés közben, a villamoson, az edzőteremben, ha pár percet várni kell, a randikon, társaságban, beszélgetés közben, az ágyban elalvás előtt és alvás helyett, képernyőznek a csecsemők, az óvodások, netezik mindenki. A fiatalok nagy része és az középkorúak jelentős százaléka is a telefonjával ébred és azzal fekszik le aludni.

Azok akik az „Internet előtti világban“ nőttek fel (vagyis a veteránok, a BB-generáció- és az X-generáció tagjai) még emlékeznek arra, amikor kézzel írtunk képeslapokat és leveleket egymásnak, amikor a TV-ben a sorozatok egyes részeire egy teljes hetet kellett várni, amikor még GPS nélkül utaztunk el Németországig. Jelenleg az okostelefonok az életünk szerves részét teszik ki, ezen tartjuk a kapcsolatot az ismerőseinkkel, ezen olvasunk, számolunk, jegyzetelünk, tanulunk, netezünk, zenét hallgatunk, filmet vagy éppen YouTube videókat nézünk. Az applikációk és a digitális technológiák látszólag megkönnyítik az életünket, valójában azonban e technológiáknak köszönhetően egyre kevesebbet használjuk a memóriánkat, viszont sokkal több időt vagyunk képernyők előtt, kapkodunk és rohanunk, szinte nem vagyunk már képesek egy dologra koncentrálni, egyre felületesebbek vagyunk. Egy ilyen világban a pedagógusok állandó, gyorsan zajló és gyakran előre nem látható változások közepette végzik munkájukat. A “digitális bevándorló” tanárok olyan generációkat tanítanak, akik okoseszközök hada között születtek és nőnek fel. A Z-generáció tagjai egyszerre 5-6 tevékenységet is folytatnak a számítógépen, okostelefonon és egyéb (okos)eszközökön. Ők lassan már leérettségiznek, de átadják helyüket az “alfáknak”, akik szinte mobiltelefonnal a kezükben születtek meg. Jó pár éve nyilvánvalóvá vált, hogy tanítás - tanulás folyamatán változtatni kell, “haladni kell a korral” és elengedhetetlen technológiai eszközöket alkalmazni. Volt aki ezt felismerte és igyekezett a diákok számára vonzóbb, IKT-s órákat tartani, volt aki kényelmesebbnek találta, ha továbbra is a hagyományos, klasszikus módszereknél marad. De akkor jöt a SARS-CoV-2 koronavírus és olyan kihívások elé állította a pedagógustársadalmat, melyre az nem volt felkészülve. Világszerte beindult a távoktatás, amely eddig sokunk számára teljesen ismeretlen volt.

A távoktatás pedig együtt járt mindenféle információs és kommunkációs technológiával. A tanárok, diákok, szülők – ha tetszett nekik, ha nem – rövid idő alatt merőben új tanulási és tanítási módszerekkel kellett megismerkedjenek, „digitális gyorstalpalókon” kellett részt vegyenek. A világjárvány következtében a tananyag nem változott, a körülmények és az eszközhasználat viszont gyökeresen. A romániai tananyag évtizedek óta túlzsúfolt, számos dolog teljesen fölösleges benne, rövidíteni kellene. Ez 2020-ban, az online tanítás időszakában részben megvalósult, mert a rövidített tanórákon, hiányos technikai felszereltség mellett csak a legszükségesebbet lehetett átadni. (Magyar Közoktatás, 2020) Nem minden család otthonában állt rendelkezésre teljes digitális felszereltség és persze elég nagy különbségek voltak és vannak az internetes lefedettség tekintetében a régiók között. Előfordult az is, hogy két testvér és esetleg a szülő is osztozott ugyanazon a számítógépen. Mindennek megpróbáltuk a lehetelent, vagyis hatékonyan tanítani. Ebben az új helyzetben a tanár szerepe is jelentősen megváltozott. A legfőbb változás az volt, hogy sokkal több időt töltöttünk a képernyők előtt, az iskolai feladatok elvégzése pedig legalább háromszor annyi erőfeszítést, időt és kitartást igényelt, mint a jelenléti oktatás során. A tananyaghoz tartozó feladatok elkészítése, a számonkérés is egészen másként zajlott. Nem kis fejtörést okozott a tanároknak, hogyan vegyék rá a diákokat arra, hogy az otthonuk kényelmében és az ezerarcú Internet társaságában is rájuk figyeljenek és legalább az alapvető dolgokat megtanulják.

1. ábra. A távtanítási, pedagógiai munka rétegei a digitális munkarendben (Forrás: https://dpmk.hu/2020/03/27/digitalis-munkarend-pedagogiai-megoldasok/)

A digitális pedagógiában használatos terminológia immár nem is tanárnak, hanem tutornak, facilitátornak, tanácsadónak, esetleg szupervizornak hívja az oktatókat. A nevekből is látható, hogy a tanerők szerepe milyen irányba változott: nem magyarázó, kézen fogva vezető, hanem inkább irányító, segítő, az útvonalat mutató személlyé vált. (U-Hub, 2020) A tutor felelőssége kicsit más, mint a tanáré, máshogyan kell beosztania az idejét, máshogyan kell a bejövő információval gazdálkodnia. A tutor új módszereket kell megismerjen és megtanuljon, amelyek segítségével képes megfelelni az újdonsült szerepének. A pedagógusok a távoktatás kordonálásához elengedhetelen készségekkel kellett felvértezzék magukat, melyekre nagy szükség volt az online tanórák megtartásához. (Katona, 2020) Ezek a következők: - technikai készségek, mint számítógép-kezelés, internet hatékony használata (sokaknak rengeteg időbe került a különböző alkalmazások megismerése), - on-line kommunikációs képességek, személyes interakciók on-line használatának képességére,

- szakmai jártasság, ami már nem csak a klasszikus értelemben vett szakmai tudást jelentette, hanem a legfontosabb on-line források használatát is: wikipedia, msn, skype, facebook, youtube, és még sorolhatnánk a lehetőségeket (online órák megtartásához sokszor nélkülözhetetlenek) A fenti képességek birtokában és az újgenerációs módszerek alkalmazása által a tanári és tanulói szerepek lassan megváltoznak, átalakulnak, alkalmazkodnak a jelenlegi elvárásokhoz, körülményekhez. (Juhász Márta Klára, 2020; Szűts, 2020)

1. táblázat. Tanítás ma és holnap összehasonlítása (Hodgins, 2000, idézi Bíró, 2014, 23. old.)

Idillikus ez a fenti táblázat. Tudjuk mit szeretnénk elérni, de az előttünk álló út hosszú, sok mindennek változnia kell ahhoz, hogy a ”holnap” tanárainak mondhassuk magunkat. Addig, amíg az egyetemek az osztálytermi tanításra készítik fel a tanárjelölteket, nem várhatunk túl nagy előrelépést az IKT-s tanításban. Pedig az elmúlt időszak felhívta arra a figyelmet, hogy a pedagógusok a tantermen kívüli digitális oktatás világában is el kell boldoguljanak és minél okosabban kell használják a digitális fejlődés kínálta lehetőségeket. Azonban azt sem hagyhatjuk szem előtt, hogy attól mert egy tanár az információs és kommunkációs technológiát alkalmazza, még nem fog automatikusan jó órákat tartani. Megfontoltan, átgondolva, az oktatási folyamatra jellemző elvárásokkal és az életkori sajátosságokkal összhangban kell alkalmazni ezeket a módszereket, miközben ne felejtsük el, hogy a tábla és a kréta is hűséges társunk a tanítás során. Az egyre bővülő elvárásoknak a tanárok úgy tudnak megfelelni, ha a pedagógusok folyamatosan bővítik a tudásukat, fejlesztik a kompetenciáikat. Ilyen szempontból a „lifelong learning” eszméje realitás vagy ha úgy tetszik, az egyetlen lehetséges jövő.

Bibliográfia:

Bíró Piroska (2014): Az infokommunikációs technológia hatásának elemzése az oktatásban, Debrecen, 2014. Elektronikus elérhetőség: http://hdl.handle.net/2437/209039 (2021.07.09.) Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (2020): Digitális munkarend – pedagógiai megoldások. Elektronikus elérhetőség: https://dpmk.hu/2020/03/27/digitalis-munkarend-pedagogiaimegoldasok/. (2021.07.09.)

Katona Nóra (szerk.) (2020): Tantervi és módszertani útmutató füzetek: digitális pedagógia a közoktatásban. Eszterházy Károly Egyetem, Eger Karanténiskola tanárszemmel. Magyar Közoktatás: 2020. április (4. szám), 4-5. old. Elektronikus elérhetőség: https://communitas.ro/media/2020_04.pdf (2021.07.09.) Szőke-Milinte Enikő: Tanulási motiváció – digitális tanulás. In: Juhász Márta Klára – Kaposi József – Szőke-Milinte Enikő (szerk.) (2020): Változások a pedagógiában – A pedagógia változása. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest, 85-104. Szűts Zoltán (2020): A digitális pedagógia jelenségei és megnyilvánulási formái. Új pedagógiai szemle 70. évf. 5-6. sz. Elektronikus elérhetőség (2021.07.09.): https://epa.oszk.hu/00000/00035/00199/pdf/EPA00035_upsz_2020_05-06_015-038.pdf U-Hub Udvarhelyszéki IT&C Közösség és Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete: Módszertani javaslatok digitális eszközökkel támogatott oktatáshoz Iskoláknak, tanároknak, szülőknek és diákoknak. Fejlesztés alatt álló munkaváltozat, 2020 április. 29. Elektronikus elérhetőség: https://ccdcovasna.ro/images/noutati2020/DiONet-modszertanijavaslatok.pdf (2021.07.09.)