A kommunikációs kompetenciák fejlesztése az online térben történelemórán

A kommunikációs kompetenciák fejlesztése az online térben történelemórán

Nagy Gabriella, történelem szakos tanár, Nagyvárad, Művészeti Líceum

Napjainkban egyre többször hangzik el az online kommunikáció kifejezés. Köztudott, hogy Romániában 2020. március 11-től – kisebb-nagyobb megszakításokkal – az online oktatásra tértünk át, ami nagy kihívást jelentett a pedagógustársadalom számára. Oktatási felületként az iskolai szinten bevezett google classroom és meet alkalmazásokat használtam ebben az időszakban. Szinte már közhelynek számít az álláshirdetések azon kitétele, mely szerint a pályázóknak jó kommunikációs készséggel kell rendelkezniük. A kommunikációs kompetencia fejlesztése nem csak fontos, hanem időszerű is. Az Európai Unió szintjén rögzített előírásoknak megfelelően Románia már 2009-ben áttért a kompetenciaalapú oktatási modellre. Ebből kifolyólag a román közoktatási törvény, valamint a szaktantárgyak oktatását szabályozó tantervek mindegyike előírja az általános és specifikus kompetenciák fejlesztését. Éppen ezért minden pedagógusban felmerül a kérdés, hogy a világjárvány miatt kényszerből bevezetett online oktatásban, hogyan valósulhat meg az egyik kulcskompetencia: a kommunikációs készségek feljesztése. Jelen tanulmányban olyan kommunikációs kompetenciákat fejlesztő feladatokat szeretnék bemutatni, amelyeket sikeresen alkalmaztam a történelem tanórákon. Mivel diákjaimnak érettségizniük kell történelemből is, ezért nagyon fontos, hogy a történelemórákon szerzett ismereteket minél mélyebben elsajátítsák. A tananyaggal való haladás „kényszere” legtöbbször a frontális munkaformára ösztönzi a tanárt, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Végső soron a tanárnak sokkal kényelmesebb a kamera elé „beülni” és folyamatosan „mesélni”. Az elmúlt időszakban tanárként többször föltettem magamnak a következő kérdést: Vajon egy számítógép képernyőjén keresztül sikerül-e 40-50 percig lekötni a diákjaim figyelmét? Azt tapasztalom, hogy időnként érdemes kipróbálni új munkaformákat és módszereket. Hiszem és vallom, hogy a tanulóknak is lehetőséget kell kapniuk a megszólalásra és álláspontjuk kifejtésére. A kommunikációra ugyanakkor fel is kell készülni, legyen szó tanárról vagy diákról, hiszen ez nem más, mint egy nyilvános fellépés. Érdemes elgondolkodnunk a következő sorokon: „Roger Ailes, a Fehér Ház volt tanácsadója és sok menedzser konzultánsa figyelmeztet: három dolog van, amit a hallgatóság nem bocsát meg nekünk. Az első, ha nem vagyunk felkészültek; a második: ha nem lelkesedünk azért, amiről beszélünk; a harmadik: ha nem vagyunk érdekesek.” (R. G. Newman – M. A. Danzinger – M. Cohen: Communicating in Business Today, Lexington, Toronto, D.C. Heath and Company, 514., saját fordítás) Annak ellenére, hogy az iskolában nap, mint nap a kommunikációs eszközök tömkelegével találkozunk, még mindig a beszélt nyelv az elsődleges kommunikációs csatornánk. Így olyan online osztálytermi helyzeteket kellene teremteni és olyan feladatokat alkalmazni, amelyek aktív és önkéntes részvételre késztetik a diákokat. A diákok a történelemi tényeket, eseményeket, összefüggéseket különböző történetekből kiindulva értik meg leginkább. A történelem tanórákon megszerzett tudás olyan eszközként jelenik meg, amelynek használata nem korlátozódik a történelemre, hanem olyan területen is alkalmazható, amely közvetlenebbül kapcsolódik az életünkhöz. A történelemtanításnak egyik legfontosabb célja, hogy megtanítsa történeti módon gondolkodni a diákokat, hogy a történelemóra ne csak a történelmi tények „visszamondását” jelentse. Tanárnak és diáknak közösen kell választ keresnie a felmerülő kérdésekre. „A mai fiatalság beszéd-, írás-, viselkedéskultúráját látva, egyre több iskola ismeri föl a kommunikációs kultúra fejlesztésének szükségességét, és biztosít lehetőséget a helyi tantervben a kommunikációs kompetencia fejlesztésének. Ez a feladat azonban nem csupán a gyér számú kommunikációtanárra – hiányában a magyartanárra – hárul. A kommunikációs készségek fejlesztése minden tantárgy (műveltségi terület) és minden tanár feladata.” (H. Varga Gyula: „A kommunikációs készségfejlesztés tantárgyközisége”, in: A kommunikáció(s készségfejlesztés) tantárgyközi szerepe, lehetőségei, Budapest, Hungarovox Kiadó, 74.)

A következőkben felsorolok néhány feladattípust, amelyekkel a diákok kommunikációs kompeteciáját fejleszthetjük történelemórán.

1. Lényegkiemelés kulcsszavak aláhúzásával

A diák elolvassa a megadott történelmi forrást vagy szövegrészletet, majd szabadon kiválasztja és aláhúzza a számára legfontosabb szavakat. A feladat végén a diáknak meg kell indokolnia, hogy miért választotta ki azokat a szavakat/fogalmakat. Példa: Gandhi egy mondása a zsarnokokról: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig. (Mahatma Gandhi). Ilyen választ is kaptam: “a zsarnokok mindig elbuktak”; mivel erre számos példát adhatunk (mint például Hitler vagy Mussolini).

2. Rövid szövegalkotás sms és email

A feladat célja, hogy a tanulók egy témával kapcsolatban állításokat fogalmazzanak meg „minél tömörebben, lényegre törően, sms stílusban, kiemelve az üzenet lényegét”. (Makádi Mariann: A kompetenciaalapú pedagógia lehetőségei a tanítási-tanulási folyamatban, Szeged, Mozaik Kiadó, 15.)

Feladatleírás: Válaszoljatok a kérdésekre úgy, mintha sms-ben írnátok! X. osztályban az első világháború nagy csatáinak megbeszélésekor a kimerítő, verduni csata is tárgyalásra került. Itt akarták a németek áttörni a nyugati frontot. Helyzetelemzőként sms formájában kellett leírniuk a harci cselekményeket. Többek között ezeket a válaszokat kaptam: „Ez az első világháború nyugati frontjának egyik leghosszabb és legvéresebb ütközete.”; „A sebesültek és eltűntek száma együttesen megközelíti a félmilliót”; „Nehéz a helyzet, ne várjatok haza”; „Borzalmas körülmények között élünk”; „Nem tudom, hogy megadja-e Isten, hogy még egyszer hazajussak”.

3. Mondd, mit látsz?

Egyik kedvenc kommunikációfejlesztő módszerem/feladattípusom a filmrészletek (maximum 2-3 perces jelenetek) hang nélküli megtekintése, ezt követően pedig a diákok értelmezik, úgymond „kihangosítják” a látottakat. A kommunista rendszer tanulmányozása kapcsán szoktam egy rövid jelenetet levetíteni a Szabadság, szerelem című magyar filmből, (a 10:24 perctől a 14:30 percig) amikor Szabó elvtársat (Szabó Károlyt) bekísérik az ÁVH székházába, hogy megróják, amiért a szovjetekkel egy utcai verekedésbe keveredett. Útközben a megfélemlítés számtalan formájával találkozik. Ez a kis részlet nagyon jól jellemzi a szovjet blokkhoz tartozó csatlósállam lakosainak mindennapjait. Olyan apró részletek is előkerülnek, mint például: Sztálin portréja a falon, vagy a megfélemlítés különböző testi, nonverbális formái.

4. Varázskör

Az új lecke átismétléséhez kiváló feladat. Egymásnak dobják a “képzeltbeli” labdát, közben mondani kell annak a nevét, akinek a labdát dobják. Aki megkapta a “virtuális” labdát, olyan szót/fogalmat vagy érdekességet mond, amely a romániai kommunista rendszerrel kapcsolatos. Lehet passzolni is. Figyelniük kell, hogy kétszer ugyanaz a szó/fogalom ne hangozzék el, illetve, hogy mindenkihez eljusson a “virtuális” labda. Nem cél a kiesés. Olyan kifejezések juthatnak eszükbe, mint például: sztálinizmus, nemzeti kommunizmus, Securitate, kollektivizálás, erőltetett iparosítás, nehézipar, 1948, 1956, 1968, tervgazdaság, személyi kultusz, Gheorghe Gheorghidiu Dej, Nicolae Ceaușescu, és így tovább. Ki lehet jelölni egy diákot, aki a chat-be is beírja ezeket a fogalmakat és mindegyiket átbeszéljük, ezzel rögzíthetjük az új ismereteket, a legfontosabb évszámokat.

5. Az oral history, mint konkrét alkalmazási terület

A hatályos kerettanterv értelmében a közép- és általános iskolákban opcionális tantárgyként oktatható az úgy nevezett Oral history: megélt történelem – elmesélt történelem tantárgy is. (Programa școlară pentru disciplina opțională Istorie orală: Istoria trăită – Istoria povestită, aprobată prin ordinul ministrului Nr. 5909/28.09.2012). Az utóbbi néhány évtizedben egyre nagyobb fontossággal bírnak a személyes jellegű napjainkban leginkább ego-dokumentumoknak nevezett történeti források, mint például az interjúk, fotók, magánlevelek, emlékiratok vagy éppen a naplók. Helytállónak kell tekintenünk a következő megállapítást: „Az elbeszélt történelem a néprajzkutatók, antropológusok, történészek és más társadalomkutatók eszköze, melynek segítségével „hétköznapi történelem“-ről, a megélt történelemről, a „kis emberek“ mindennapi életéről, életmódjáról, szokásairól gyűjtenek adatokat.” (Sági Norberta: „Az elbeszélt történelem (oral history) alkalmazási lehetőségei a helytörténet tanításában az általános iskola alsó tagozatán”, In: Tanulmányok az emberi gondolkodás tárgykörében, Kecskemét, é.n., 48.) Az elbeszélt történelemhez kapcsolódó kutatások főként a jelenkor történetének tanulmányozásakor alkalmazhatóak, mivel a szemtanúkkal vagy azok leszármazottaival lehetőségünk nyílik interjút készíteni. Módszertani szempontból nem csupán a közelmúlt vizsgálatára nyílik lehetőségünk az elbeszélt történelem alkalmazásakor, hanem a régi korok elbeszélt történeteinek/eseményeinek, a szóbeli közléseknek lejegyzett változatait is használhatjuk. Ezt a módszert a közoktatás szintjén elsőként, 1966-ban az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazták. Hazánkban az Oral history tanterv bevezetését az eredményezte, hogy a román társadalom – és az európai úgyszintén – egy generációk közötti konfliktussal szembesül nap, mint nap. Éppen ezért a tanterv alkalmazásának fő célja az, hogy a tanulók elsajátítsák azokat a készségeket, melyek segítségével ez a konfliktushelyzet mérsékelhető. Ugyanakkor az oral history mint kutatási módszer és látásmód egyre inkább elfogadottá vált napjainkban. „Az oral history egy tudatosan megszervezett interjú két ember között, amelynek célja történeti jelentőségű esemény, cselekvés felidézése. A történész megszervezi a beszélgetést, majd az interjúalannyal együtt dolgozik, segítve azt a múlt feltárásán, kölcsönösen reagálnak egymás mondandójára. A legjobb interjúknak olyan jellege van, mintha hangosan gondolkodnánk, tisztázva minden ellentmondást.” (Károly Anna: „Az oral history mint kutatási módszer”, in: Magister, 2007. nyár, V. évfolyam, 2. szám, 29.) Az objektivitás érdekében a visszaemlékezéseket érdemes összevetni más adatokkal, például levéltári adatokkal, nyilvántartásokkal, így kiszűrhetővé válnak az egyéni mítoszok. (Vö Gyányi Gábor: „Történetírói nézőpont és narratív igazság”, in: Magyar Tudomány, 2003/1, 16-25.) Hazánkban a történelemtanítás hagyományosan az őskorral kezdődik, és általában kétciklusú, tehát kétszer tanulják a gyerekek az egyes történelmi korszakokat. Tapasztalatból tudom, hogy sokszor nagyon nehezen jutunk el a XX. század eseményeinek tárgyalásáig, különösen az 1945 utáni történelemi korszak tanulmányozásáig, mivel közbejönnek csúszások: több időt szentelünk a korábban sorra kerülő témáknak; szabadnapok; ünnepnapok miatt szünetel az oktatás. Vagyis pont azzal a korszakkal találkoznak diákjaink a legfelszínesebben, amely szorosan érintette nagyszüleik, szüleik, a család és tágabb értelemben az őket körülvevő közösség idősebb generációját. Éppen ezért indokolt a rendszerváltás előtti családi történeteket is bevinni a tanórára. Itt javasolt az, hogy a tanár ne javítsa ki az emlékező családtag történetét, hiszen ő maga is tudhatná, hogy a világ mindig konkrétan és kiszámíthatatlanul kerül velünk kapcsolatba, és az életünk eseményeit nem mindig tudjuk egzakt évszámhoz kötni. Fogadja el, ha egy család bizonyos témákat tabunak tart, és ne kapjon rossz osztályzatot az a fiú vagy lány, aki nem hoz egy bizonyos témáról családi történetet, mert a család úgy gondolja, hogy az ő történetük nem az iskolába való. Fogadja el, hogy vannak gyerekek, akik már kész, több generációs családfákkal rendelkeznek, és vannak, akik csak családfatöredékekkel – nem tudnak az apjukról, annak családjáról semmit, a nagyszülők elhunytak, és a családi szálak tudását magukkal vitték a sírba. (Vö. Tölgyessy Zsuzsanna: Élményközpontú történelemtanítás, http://www.tani-tani.info/101_tolgyessy)

Azt tapasztaltam, hogy a nagyszülők szívesen mesélnek az unokáknak, sőt készülnek, gondolkodnak, hogy mi legyen az a történet, amit majd az unoka elmesél az iskolában. A diákoknak egyszerűen csak végig kellene hallgatni az idősebb generációkat, a következtetéseket pedig hasznosítani a saját életükben. Végezetül úgy gondolom, hogy a jelen tanulmányban bemutatott módszerek és feladattípusok közül érdemes kipróbálni néhányat akár továbbgondolva, egyéni ötletekkel kiegészítve bátran alkalmazni azokat. Így talán az online órák is színesebbek lesznek és a gyerekek kreativitása is jobban felszínre kerülhet, függetlenül attól, hogy online vagy hagyományos keretek között zajlik a tanítás. Bízom abban, hogy visszatérve az osztálytermek falai közé nagyobb mértékben fogunk teret biztosítani az információs és kommunikációs technológia eszközeinek alkalmazására a történelem tanórák keretében.

Bibliográfia:

Antalné Szabó Ágnes (2005): A tanári beszéd kérdésalakzatai I. In: Nyelv és iskola, 173-185, http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1292/129204.pdf Gyányi Gábor (2003): Történetírói nézőpont és narratív igazság. In: Magyar Tudomány, 2003/1, 1625. H. Varga Gyula (2014): A kommunikációs készségfejlesztés tantárgyközisége. In: A kommunikáció(s készségfejlesztés) tantárgyközi szerepe, lehetőségei, Budapest, Hungarovox Kiadó. Károly Anna (2007): Az oral history mint kutatási módszer. In: Magister, 2007. nyár, V. évfolyam, 2. szám, 29. Makádi Mariann (2009): A kompetenciaalapú pedagógia lehetőségei a tanítási-tanulási folyamatban, Mozaik Kiadó, Szeged R. G. Newman – M. A. Danzinger – M. Cohen (1987): Communicating in Business Today, D.C. Heath and Company, Lexington, Toronto. Sági Norberta (2013): Az elbeszélt történelem (oral history) alkalmazási lehetőségei a helytörténet tanításában az általános iskola alsó tagozatán. In: Tanulmányok az emberi gondolkodás tárgykörében. Szerkesztette: Karlovitz János Tibor. Komárom. 47-56. Tölgyessy Zsuzsanna: Élményközpontú történelemtanítás. In. Taní-tani Online. A szabad pedagógiai gondolkodás fóruma. Online elérhetőség (2022.04.29.): http://www.tanitani.info/101_tolgyessy ***Programa școlară pentru disciplina opțională Istorie orală: Istoria trăită – Istoria povestită. Aprobată prin ordinul ministrului Nr. 5.909/28.09.2012.