Online bántalmazás

Online bántalmazás

Elekes Anna-Gyöngyi óvónő Nagyvárad, Oltea Doamna Gimnázium - 47-es Hosszúprogramos-óvoda

A COVID 19 vírus a világ számos országában, igy nálunk is 2020 tavaszán karanténhelyzetet eredményezett, így hosszabb-rövidebb időre bezártak az óvodák, iskolák és az oktatás az online térbe költözött. A koronavírus tulajdonképpen egy pár nap alatt átírta az emberek elvárásait is a fiatalok digitális eszközhasználatáról és azok megítéléséről. Amit korábban a többség mereven vagy legalábbis határozottan elutasított, helytelenített a gyerekek digitális eszközhasználatáról az tulajdonképpen az iskolák bezárásával , a digitális tanulás megkezdésével teljesen megváltozott. Már nem az volt a kérdés, hogy vajon a gyerek eleget van-e szabad levegőn, eleget focizik-e, hanem az, hogy van-e saját laptopja, elég sávszélessége és türelme, hogy különböző platformokon teljesítse tanárai elvárásait. A szülők attitűdje a számítógéphasználattal és internetezéssel kapcsolatban elvárt és értékelt tevékenységgé vált. A napi 6-10 órán át tartó számítógép előtt ülés, a barátokkal kizárólag elektronikus felületeken és telefonon történő kapcsolattartás, a közösségi terek helyett a közösségi hálózatok használata természetessé vált. Mindez az új típusú, az online sebezhetőséget erősítette fel. Noha az internetes zaklatás nem újkeletű jelenség, a most megélt idő precedens nélküli, az ezzel együtt járó bizonytalanság, az unalom és a céltalan düh levezetését is jelentheti az online abúzus. Az online bántalmazást a következők jellemzik: • Szándékosság: a bántalmazás mindig szándékos viselkedés eredménye, és nem véletlenszerű; • Ismétlődés: a bántalmazás ezen típusa olyan viselkedésmintázatot mutat, amely nem véletlenszerű és elkülönülő, valamint ismétlődik. Bár egyetlen elkövetés is elegendő az online bántalmazás (pl. felvételek engedély nélküli terjesztése) megvalósításához; • Károkozás: az áldozat úgy érzékeli, hogy sérelmet, kárt okoztak neki; • Elektronikus berendezések: ezek használata különbözteti meg az online bántalmazást a hagyományos bántalmazástól. Az online bántalmazás erőszakos, veszélyes és fenyegető tevékenység, amely gyermekeket és fiatalokat is érint, áldozatként és elkövetőként egyaránt. Az internetes bántalmazás már az egészen fiatal kiskamaszok, a 10-12 éves gyerekek körében is megjelenik. Ők sokkal kevésbé érzik még az internetes világ határait, azt, hogy meddig lehet elmenni valakivel szemben. Az a sajnálatos, hogy akár követendő példának is tűnhet a bántalmazó magatartás, mert az a menő, aki ezt meg meri tenni. Míg a hagyományos bántalmazási formák általában szemtől szemben valósulnak meg, az online bántalmazás nélkülözi a fizikai kontaktust, amitől azonban nem lesz kisebb a jelentősége, sőt. A virtuális jellege miatt éppen, hogy nagyobb mértékű lelki sérüléseket okozhat. Az interneten a bántalmazó elbújhat egy képernyő mögött, az áldozatot úgy alázhatja meg, hogy sértő tartalmakat névtelenül juttat el széles közönséghez anélkül, hogy a lebukástól vagy a büntetéstől kellene tartania. A virtuális felületeken a zaklatótól nem lehet fizikailag eltávolodni, a bántalmazás nem szűnik meg hétvégén vagy az iskolai szünetben. A képeket bárki lementheti, és bármikor újra feltöltheti különböző felületekre, a különböző közösségi oldalakon pedig akárhány profil létrehozható, és ezekről újabb és újabb üzeneteket lehet küldeni az áldozatnak. Ráadásul, ha valakit az interneten zaklatnak egy nyilvános felületen, nem lehet pontosan megmondani, hogy hányan látták a fényképet vagy posztot. Igy a bántalmazással járó megalázottság érzése sokkal fájdalmasabb lehet a gyereknek, ha még azt sem tudja, pontosan kikhez jutott ez el. Tudjuk, hogy az ilyen típusú zaklatásnak nagyon súlyos következményei lehetnek. Az áldozatok önkárosító magatartással próbálhatnak meg átlendülni a nehézségeken, magukban keresve

a hibát, étkezési zavarok alakulhatnak ki náluk, vagdosni kezdhetik magukat, vagy a legsúlyosabb esetben akár saját életük ellen is fordulhatnak. Egyébként a cyberbullying, az iskolai zaklatás más formáival ellentétben, bizonyítékokat hagy a digitális térben, amelyek hasznosak lehetnek a nyomozás során – ha egyáltalán történik feljelentés. Legtöbb esetben a szülők és a pedagógusok nem is tudnak arról, hogy mi zajlik a háttérben, és ha mégis, akkor sem mindig találnak megfelelő eszközöket a probléma kezelésére. Nagyon fontos, hogy a szülők figyeljenek a gyerekekre, akik most elszigetelten, a barátaik nélkül töltötték az idejüket. A felnőttek általában könnyebben beszélnek az érzelmekről, de a kamaszoknak sokszor nagyon nehéz otthon, a szülőknek mesélni arról, hogy mi zajlik velük, bennük. Ha egy gyerek se a szüleivel, se a barátaival nem tudja megbeszélni a problémáit, nehézségeit, az súlyos szorongáshoz, akár depresszióhoz, érzelmi és viselkedésbeli zavarokhoz, drámai következményekhez vezethet. Az elszigetelődés miatt az egyre több a ki nem mondott, ki nem fejezett érzés, érzelem, ezek felhalmozódhatnak és a gyerekek egy adott ponton telítődhetnek. A szülőknek figyelniük kell az árulkodó jelekre, mivel a bántalmazás érzelmi zavarokat okoz. Haa szülők elveszik a gyerekektől az elektronikai eszközöket, letöröltetik a közösségi oldalról a profiljukat, vagy rendszeresen beleolvasnak a levelezésébe, azzal valójában nem tudják kontrollálni a helyzetet. A gyerekeknek ráadásul ugyanúgy joguk van a magánéletükhöz, így a levelezésük folyamatos ellenőrzése, vagy a mindenki által használt kapcsolattartási formáktól való elszakítással csak kárt okozunk. A szülők elsődleges eszköze a beszélgetés. Ez nem számonkérést jelent, és nem is egyszeri, nagy nekirugaszkodást. Az a fontos, hogy az internetről való beszélgetés jelen legyen a családok mindennapjaiban, a gyerekek azt érezhessék, hogy nyugodtan megoszthatnak bármit a szüleikkel, nyugodtan fordulhatnak hozzájuk nem lesz részük elutasításban. Bár arról írtam a fentiekben, hogy az online bántalmazás érzelmi zavarokat okoz, de azzal tisztában kell legyünk szülők és pedagógusok egyaránt, hogy érzelmi zavarokat okozhatnak olyan, részben fizikai tényezők, mint a képernyő előtt töltött túl sok idő. Ha a gyerek hosszú időt tölt a tévé képernyője előtt, vagy a számítógép, tablet, telefon előtt, csökken a figyelme, a koncentrációs képessége, valamint a memória és a valóságérzékelés képessége is. Óvodás korban legfeljebb napi 20 perc képernyő előtt töltött idő javasolt a szakemberek szerint. Éppen ezért az online oktatás alatt a kolléganőmmel igyekeztünk rövid filmecskékben bejelentkezni, amiben elmondtuk az aznapi teendőket és a fő hangsúlyt a játékra, mozgásra, rajzolásra, festésre, zenehallgatásra és a szülőkkel közös programokra helyeztük. Mivel az óvodáskorú gyerek egészséges fejlődésében nagy szerepe van a játéknak és a fentebb említetteknek egyaránt. Arra biztattuk őket, hogy mikor tehetik menjenek ki a szabadba és ott játszanak és töltsenek el minnél több időt. Megnyugtattuk őket, hogy semmi sem kötelező feladat és ha aznap nem teljesitik akkor sincs semmi gond, következő napokban is pótolhatják azt. Voltak gyerekek, akik napi szinten teljesítették az általunk kért feladatokat és az édesanya szorgalmasan küldözgette a fotókat ezekről, volt, aki néha-néha jelentkezett az elkészült munkákkal és olyan is volt, aki egyszer sem jelzett vissza (25 gyerekből kettő vagy három). Úgy gondoltuk, hogy bár kötelező is és fontos is az online oktatás, de azért óvodás korban nem ez áll az első helyen. Ebben megerősítést kaptunk a csoportunkba járó gyerekek szüleitől is, akik mindvégig partnerek voltak és derekasan helyt álltak az online oktatás alatt. Köszönet érte.

Bibliográfia:

 Ranschburg Jenő (2001): Félelem, harag, agresszió, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest;  Tari Annamária (2010): Y generáció, Tericum kiadó;  A megfélemlitésről-Iskolai és cyber-megfélemlités elleni kisokos, Felelős Társadalomért Közhasznú Alapitvány, 2015;  Uzsalyné Pécsi Rita (2020): Fejleszt vagy rombol? Kulcs az okoseszközök okos használatához, Kulcs a Muzsikához Kiadó, 2020;