integrálásának lehetőségei az óvodában online térben

Inkluzív oktatás-nevelés: merre a virtuális térben? Sajátos nevelési igényű gyermekek sikeres integrálásának lehetőségei az óvodában online térben

Biró Sára, óvónő Nagyvárad, „Oltea Doamna” Gimnázium, 47-es Napközis Óvoda

Milyen kell legyen egy jól működő speciális igényű gyermeket is befogadó közeg?

Legyen biztonságos, szeretetteljes, aktív légkörű, hol a gyerekek jól érzik magukat, bekapcsolódnak a közös tevékenységekbe. A jó csoportlégkör biztosítása a sokszínű tevékenység, a közös élmények, és a gyermek önállósága (választások lehetősége). Csakis a saját erejében, képességeiben magabiztos gyermek válik szintén magabiztos, de jó értelemben vett kétkedő, tanulni vágyó, tanulni tudó, önmaga és a világ változásait követni tudó felnőtté. Fontos, hogy a gyerekek elfogadják egymást eltérő tulajdonságaikkal együtt. Csoportunk vegyes korosztályú, így máris adódik a felzárkóztatás, különböző bánásmód és munkabírás, munkafegyelem, értelmi és érzelmi szintek, személyre (külön korcsoportra) szabott munkafolyamatok. A nagyobbakkal el kell fogadtatni kisebb társaikat, empátiára neveli őket a közös munka és a segítségnyújtás során. Ez nagyon jó lépcsőfoka a sajátos nevelést igénylő gyermek elfogadásában, befogadásában. Kitűnő alkalmat biztosít erre a közös játék, csoportos, kooperatív technikák, a lazító és bizalomjátékok, melyek napi szinten jelen vannak csoportunkban.

A szocializáció és a nevelés szoros összhangban áll egymással, egymást támogatva funkcionál. A pedagógus részéről tudatos szocializációnak kell létrejönnie. Előtérbe helyezzük a gyermekközpontúságot. Tiszteletben tartjuk a gyermekek egyéniségét, jogait, minden gyermeket önmagához képest fejlesztünk. A gyermekek mindenek feletti érdekeit helyezzük előtérbe, szem előtt tartva, hogy szükségük van a felnőttek gondoskodására, nevelésére, példamutatására és szeretetére. Követnünk kell többek között azt az alapelvet, hogy minden gyermek önálló személyiség, akik eltérő tulajdonságokkal, képességekkel, ismeretekkel rendelkeznek, és ezért egyéni bánásmódot igényelnek. Akiknek úgy a pszichikus, mint a mentális fejlődésének során feltétlen szükségük van érzelmi biztonságra, melyet elsősorban természetesen a családban kell megkapniuk, de meg kell hogy adja a gyermekeket fogadó minden intézmény, így az óvoda is. Erre a napi tevékenységek során a spontán adódó helyzeteket kell kihasználnunk. A szabad játékhelyzetekben például könnyebb az alkalmazkodás, hiszen ez önként vállalt, és a gyermek akkor lép be, vagy ki, amikor neki tetszik. Ő dönt, mennyit vállal fel a helyzetekből, nem érzi-e megerőltetőnek annak betartását.

Az óvodai módszertan sajátossága, hogy az óvodai nevelés legfontosabb alapjának a játékot tekinti. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Az új óvodai kerettanterv (curriculum) legnagyobb előnye, hogy az eddigiekhez képest még nagyobb teret, időt biztosít a szabad játéknak. Szabad játék köben felszabadultan játszik a gyermek, keres új barátokat, kapcsolatokat, szerepjátékba, szituációkba helyezi magát, mely megkönnyíti a szocializációt. Például egy orvosos szerepjáték közben nem csak kommunkációjuk, beszédkészségük, hanem empatikus képességük is óriási fejlődésen megy át. Megtanulják azt a viselkedési formát, hogy, ha segítségre szoruló vagy sérült emberrel találkoznak, hogyan viselkedjenek, segítsenek. Ezekbe a játékokba könnyebben vonhatók be a kissé gyengébb képességű vagy speciális igényű gyermekek. A játék során interakcióba lépnek társaikkal. A nehezebben kommunikáló, félénkebb, gátlásokkal küzdő gyemekek számára a bábozás, a báb mögé bújás nagyban segíti kibontakozásukat, gátlásaik leküzdését. A siker óriási pozitív hatással van fejlődésükre.

A pedagógiai fejlesztés főként a következő tevékenységekre épít:

 Közös élményekre épülő közös tevékenységek szervezése,  A gyermekekben kialakítandó akarati tulajdonságok (együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség) fejlesztése,  Az óvónő modellszerepének biztosítása,  A nyugodt, kiegyensúlyozott érzelmi légkör megteremtése,  A gyermekek igényei szerinti idő biztosítása a négyszemközti beszélgetésekre és a felzárkóztatásra,  Szükség esetén szakember segítségének javasolása a szülőnek, illetve együttműködés a szakember munkájában.

Mi indolkolja az effajta felzárkóztató és integráló módszerek és lehetőségek kidolgozását?

Napjainkban más a gyermekek neveltsége, ismerete, készsége, kompetenciája. Mások a családi körülmények, hangnemek. Teljesen más ingerek érik, mások a társadalmi minták és elvárasok. Egyre gyakrabban találkozunk magányos, érzelemszegény, zárkózott gyermekkel, vagy épp különböző magatartási, viselkedési zavarral küszködő, agresszív gyermekekkel. Az óvoda célja az, hogy elősegítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok csökkenését, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével, ideértve a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek

beilleszkedését, integrációját is. Hogyan működött-próbált működni a felzárkóztatás, egyéni bánásmód az online térben?

A koronavírus-járvány okozta vészhelyzetben a kiemelt figyelmet igénylő gyerekek távtanításának megszervezése óriási feladat a szakemberek, pedagógusok és a családok

számára egyaránt. De nemcsak ezen gyermekek, hanem általában véve, az óvodás korú gyermekek esetében fontos kérdés merül fel. Mit lehet, mit szabad és mennyit? Milyen formában? Nem lehet helyettesíteni az óvodás gyermek oktatását-nevelését azzal, ami ebben a korban a

legfontontosabb, azzal, hogy szemtől-szemben szocializálódjanak. A gyermekközpontú óvodai nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermeki személyiség kibontakozását, melyben az óvodapedagógus személyisége meghatározó. Egy olyan helyzetben, amikor az óvodapedagógusnak nincs lehetősége közvetlen személyes kapcsolatot fenntartani a gyermekekkel, más együttműködési formában érvényesítheti a nevelésben az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás gyermekhez, családhoz illesztett megoldásait. Az óvodások esetében az online oktatás nehéz feladat elé állította mind a pedagógust, mind a szülőt. Hisz a kicsik egyénileg nem tudják kezelni (és nem is ajánlott) ezeket az okos eszközöket, így elengedhetetlen a folyamatos, aktív szülői jelenlét. Ez néha akadozva működött, hisz a szülő dolgozni jár, fáradtan érkezik haza, vagy nagyobb testvér is van, ahol méginkább szükség van a segítségére. Igy gyakran tapasztaltuk, hogy a legkisebb kicsit lemarad a sorban, háttérbe szorul. Tehát felmerült a kérdés: mit és hogyan használjunk, hogy hatékonyabbak legyünk. Fel kellett mérjük milyen lehetőségekkel lehet eredményesebbé, szervezettebbé tenni az óvodás korú gyermekek és egyben a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek otthoni tanulásának támogatását. Megvitattuk, hogy milyen mértékben legyen jelen a szinkron, egyidejű online tanulás, kapcsolattartás, ez milyen formában valósuljon meg, vagy válasszuk az aszinkron kapcsolattartást. E második bizonyult hatékonyabbnak a mi esetünkben. Amint az elején is megjegyeztem, vegyes csoport vagyunk, különböző életkorú és képességű gyermekekkel, akiknek különböző igényei vannak, munkabírásuk változó, más és más elvárásoknak kell megfelelniük. Ez máris felveti az egyéni bánásmód, különböző munkafolyamat, csoportokta lebontott feladatok megszerkesztését.

Online oktatás tervezése és szervezése az eredményes, kiegyensúlyozott fejlődés és felzárkóztatás érdekében Célja:

1. A gyermekek életkorának és egyéni sajátosságainak megfelelő életritmus és rendszeresség kialakítása, az ismétlődések által érzelmi biztonság megteremtése. 2. A gyermekek egészséges, tevékenységekben megnyilvánuló fejlődéséhez a folyamatos és rugalmas napirend, heti rend biztosítása, melyet az óvónő és a szülő közösen alakítanak ki. 3. A rugalmas napirend kialakítása, megfelelő időtartam, amely fejleszti a gyermekek együttműködő képességét, faladat tudatát.

Feladataink:

1. A gyermekek szükségleteit, igényeit figyelembe véve a stabilitás, folyamatosság, rendszeresség, rugalmasság jegyében szervezett napirend, hetirend kialakítása. 2. A gyermek komfortérzetéhez szükséges optimális körülmények biztosítása. 3. Folyamatos szabad játék lehetőségeinek megteremtése, hiszen a gyermek számára a játék létforma, fejlődésének alapja, személyiségének tükrözője és fejlesztésének legfőbb eszköze. 4.Mozgásos tevékenységek biztosítása (szabad mozgásos játékok, tervezett mozgások, játékos mozgásfejlesztés). A mozgás a gyermek legtermészetesebb megnyilvánulási formája, képet ad az általános fejlettségi szintjéről, fejlődés tempójáról. 5. A tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása. 6. A tevékenységbe ágyazott tanulás komplex készség és képesség fejlesztésének megteremtése (hely, idő, eszköz, élmény). 8. Növekvő időtartamú, (5-35 perces) foglalkozások.

Mindvégig igyekeztünk olyan feladatokat adni a gyermekeknek, melyek felkeltik, lekötik figyelmüket, érdekesek, észrevétlenül, játékosan oktatnak-nevelnek. Minden napra összeállítottunk és felajánlottunk többféle játékos tevékenységformát, mozgást-, gondolkodást-, kreativitást fejlesztő játékokat, figyelembe véve a különböző korosztály sajátosságait, a gyermekek egyéni képességeit, amelyeket a szülők gyermekükkel együtt otthonaikban is megvalósíthatnak. A szülőkre órási szerep hárult, hisz ők közvetítettek közöttünk és a gyermekek között. Ahogyan többszöri csoportos és személyes beszélgetésből is kitűnt, ez plusz erőfeszítest ígényelt részükről, de belátták, ezt gyermekeik fejlődése érdekében vállalniuk kell ... és vállalták is. Nagyon szépen zajlott a közös munka.

A tananyagot, az új ismeretket kisfilmek formájában rögzítettük, lehetőség szerint az óvodai környezetből, az óvodai életben jól megszokott rutin szerint, hogy ez által is, mint egy védőhálót biztosítsunk a gyermekeknek. Az óvónő személye az óvodai környezet a tanulás, fejlődés szempontjából a biztonságot, stabilitást jelenti, amit most hosszú ideig nélkülözniük kellett. Máshova helyeződik a tanulási színtér, az otthoni környezet, a személyes élettér egyben tanulási helyszínné is válik, megbontva ezzel a kialakult rutinokat, ugyanakkor jelezve, távol vagyunk egymástól, de mégis együtt, a jól megszokott kis fészkünk összeköt minket. A filmecskét bármikor megnézhették, többször is akár, amikor a szülőknek ideje engedte, és amikor a gyerekek épp kaphatóak voltak egy-egy kis foglalkozásta. A változatos feladatok között, ahol semmi nem volt kötelező, csak ajánlott, mindenki talált számára kedveset, érdekeset, hogy sikerélménye legyen. Az elkészült munkák felkerültek a csoportba, ahol mindenki láthatta, reagáltak rá, így ismét kapcsolódhattunk egymáshoz. A dicséret, bátorítás pozitív hatással volt rájuk. Mindvégig fontos volt számunkra a folyamatos kapcsolattartás, kommunikáció a gyermekekkel, családokkal, figyelve arra, hogy a kommunikáció mindig támogató és pozitív legyen. A sajátos nevelési igényű gyerekünk esetében a gyógypedagógusával is próbátunk folyamatos

kapcsolatban lenni, hisz ő volt az, aki hatékonyabban tudott jelen helyzetben cselekedni, eredményt elérni. Tudomásul kellett vegyük, szocializációról, a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjáról online oktatási rendben nem beszélhetünk. Felzárkóztatásuk, fejleszésük is nagyon nehezen oldható meg ebben a korosztályban, éppen ezért kértük szakember segítségét.

„Az óvónő mindig igyekezzék tetteivel és szavaival kifejezni, hogy a gyerekek közötti egyéni különbségek, az eltérő fejlettségi szint, a feladatmegoldásban megjelenő teljesítménykülönbség természetes jelenség. Senki nem kaphat semmiféle "címkét", megkülönböztető jelzőt vagy elmarasztalást, mert a többségtől eltérő külsejű, vagy az adott helyzetben másképp gondolkodik, cselekszik, másképp fejezi ki magát, teljesítménye, magatartása különbözik a többiekétől. Segítse elő, hogy lehetőség szerint minden gyerek tűnjék ki valamiben, legyen olyan rá jellemző pozitív megnyilvánulás, tevékenységi terület, amihez jól ért, amiben ügyes.” (ÓNP, 1989. 61-62).

Bibliográfia

Dr. Buda Béla (1986): A személyiségfejődés és a nevelés szociálpszichológiája, Gondolat, Budapest Dr. Gergencsik Eszter(1998): Kreativitás és közösség. Pszichológia –nevelőknek sorozat. Budapest Fáyné Dombi Alice – Hódi Ágnes – Kiss Renáta: IKT az óvodában: kihivások és lehetőségek. In. Magyar Pedagógia, 116. évf., 1.sz. 91-117. (2016) Szeged. DOI: 10.17670/MPed.2016.1.91 Griffin, Em (2008): Együtt – lét! Mitől jó egy csoport? Harmat Kiadó, Budapest Porkolábné dr. Balogh Katalin és tsai (1997): Komplex Prevenciós óvodai Program. Budapest Vekerdy Tamás (2001): Gyerekek, óvodák, iskolák. Saxum, Budapest ***Az óvodai nevelés programja. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1989.

Webográfia

https://ofi.hu › az-erzelmi-neveles-es-szocializacio-elemzese-ertekelese; www.hetszinviragovi18.hu https://tantrend.hu/hir/hogyan-tanitsunk-oktatasi-modszerek-kisokosa; www.csicsergok.gportal.hu