Megéltem, és túléltem

Megéltem, és túléltem...

Ciavoi Andrea Hajnalka, tanító Élesd, Constantin Şerban Elméleti Líceum

„A virtuális osztálynak csak ablakai vannak, ajtaja nincs, falai sincsenek...”10

„Az információs társadalomban az idő és a tér fogalma új értelmet nyert. A fizikai távolságok már nem jelentenek gátat sem a kommunikáció, sem az adatok áramlásának szempontjából. Az IKT eszközök által formált hálózatok nem csupán fi zikálisan kötik össze az egyéneket, de egy társadalmi teret is teremtenek.” – állapítja meg Herczegh Judit (2014) a Digitális törésvonalak és szocializáció az információs társadalomban című munkájában.11 Az említett szerző a továbbiakban megállapítja: „Az alapvető globális, vagy lokális egyenlőtlenségek képzésekor használt társadalmi mutatók majdnem egészében megegyeznek a digitális egyenlőtlenségek feltárásához használt mutatókkal: nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, anyagi helyzet, életkor és származás.” (Uo. 31. o.) Rövid bevezetőmben a fenti megállapításokból kiindulva szeretném bemutatni az iskolánkat, és reflektálni az idézetekre – a mi szemszögünkből. Az élesdi Constantin Şerban Elméleti Líceum vidéki, szórványtelepülésnek számító tanintézményként fogható fel. Az előkészítő-8. osztályokban összevont oktatás folyik, az én osztályaimban 21-en tanulnak. Ők 6-an előkészítősök, 11-en elsősök, 4-en pedig negyedikesek: 9 lány, 12 fiú, 5 fő roma származású, 3 pedig gyermekotthonban nevelkedő. A járvány következményeként tantermen kívüli, digitális munkarendre lettem kényszerítve. A hirtelen történt áttérés felgyorsította azt a paradigmaváltásomat, miszerint változtatni kell a bevett elveken, a megszokott módszereken. De az online, digitális oktatásra való áttérés az én tanítványaim esetében hatalmas nehézségekbe ütközött. A 21. századi elvárásokhoz igazodva, a világjárvány előtt, a digitális eszközöket arra használtam, hogy az órai szemléltetésem élménygazdagabb legyen és esetleg a magyarázataim „színesebbek”, illetve arra, hogy az iskolai adminisztrációt ellássam. Az új, megváltozott élethelyzetben azonban, olyan digitális megoldásokat kellett találnom, melyek segítségével meg kellett tudnom oldani az ismeretátadást, a tanulási motiváció elérését, a mérést, és szimultán oktatásban dolgozva a differenciálást is. A koronavírus-járvány pozitív hozadéka számomra: digitális kompetenciám kialakulása és fejlődése, a tantermen kívüli digitális oktatás megtervezése, és valamiféle „digitális kultúra” oktatása. Az intézmény, ahol tanítok kiválasztotta a megfelelő platformot (Google Classroom), és elvárta annak „megtanulását”, a digitális munkarendtől kezdve, a különböző alkalmazásokon és tanulásszervezési megoldásokon át, a digitális tartalmak előállításáig, ezt megfűszerezve a tanulókkal és szüleikkel való kapcsolattartással is. Mindezt abban a sajátságos helyzetben kellett megoldani, amikor szinte semmilyen ilyen jellegű tudással, felkészültséggel nem rendelkeztem, az otthoni bezártság miatt mentális teher nyomta a lelkem, illetve a személyes jelenlét hiánya miatt szinte nullára csökkent diákjaim esetében a tanulás és a tanulástámogatás hatékonysága, főleg akkor, amikor nem volt sem eszköze a tanulónak, sem pedig segítő felnőtt a közelben. Amikor pedig jelen volt a szülő, teljesen összemosódott a szülői- tanítói szerep, ezt is meg kellett tanulni kezelni. A Google Tantermet, a GSuite for Education szolgáltatáscsomaggal használtam, amit tanintézetem szabályozott, s amely biztosította a levelezést, a tárhelyet, a Google Tanterem szolgáltatásait, a naptárfunkciókat, a videós órák lehetőségét és a jól ismert Google-alkalmazásokat

10 Elhangzott Dr. Főző Attila László képzőtől a 2021. jan. 4-7. közötti Az online tanítás módszerei és eszközei című online képzésen. 11 http://epa.oszk.hu/02900/02936/00016/pdf/EPA02936_kultura_es_kozosseg_2014_01_031-036.pdf 19

is: Dokumentumok, Táblázatok, Diák, Űrlapok... A videóalapú tanórákhoz pedig a Google a Meet elnevezésű, nagyon egyszerű alkalmazást használtam. Amikor első lépésben megvizsgáltam a tanulástámogató tevékenység eszközeit és módszereit, rájöttem, hogy igen sajátságos a helyzetem: tanulóimnak különböző az életkoruk (összevont előkészítő- első- negyedik osztályosok), digitális kompetenciájuk és az önálló tanulásra való képességük hiányzik vagy alacsony szintű, az eszközellátottság gyenge, főleg a szegényebb sorsú vagy gyermekotthonos diákok esetében, a szoftverellátottság és az otthoni infrastrukturális háttér szintén sokuknál hiányzik vagy kezdetleges, a motiváció is alacsony. Ez párosult az én tanítói digitális kompetenciám alacsony szintjével, az eszköz- és szoftverellátottságom-, illetve az otthoni infrastrukturális hátterem hiányával, hiszen csak egy okostelefonom volt, az alsós tantárgyakhoz felhasználható digitális tartalmakat sem tudtam megkeresni, előállítani, és a módszertani felkészültségem sem volt a legmegfelelőbb. Ezután kigondoltam, hogy tudnám tömbösíteni az órákat és idővel, lassan rendeződtek a dolgok: - módszertanilag fejlődtem online képzéseken (Az online tanítás módszerei és eszközei / 2020. szept. 1-5. és 2021. jan. 4-7., a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási és Módszertani Központ szervezésében, dr. Főző Attila szakmai vezetésével, Digitális tudatosság – Álhírek vs. valóság / 2020. szept. 16-28án a nagyváradi Oktatási Központ szervezésében, dr. Baracsi Katalin képzővel, Boldogulj online! / 2020. dec. 7. és 14-én a kolozsvári Hack Your Mind Kft. szervezésében, Zsigmond Ilka előadóval, Digitális Mentor Program / 2020. szept. 30-án, az RMPSZ Székelyföldi Oktatási Központ és Köllő Zsófia szervezésében, Fast and curious – o incursiune prin câteva aplicaţii web creative / 2021. jan. 19-én, a nagyváradi TopFormalis szervezésében, Tehnici digitale esenţiale / 2021. jan. 13-án Ungureanu Cătălin képzővel, Instrumente online pentru predare sincronă şi asincronă / febr. 16- án, a nagyváradi TopFormalis szervezésében);

- tanfelügyelőségünk képviselői és ügyesebb kollégáim, barátaim rendelkezésemre bocsátottak megfelelő mennyiségű és minőségű, változatos és érdekes digitális tartalmakat a különböző osztálycsoportokban; - megtanultam ezen tartalmakat szerkeszteni és azokat adaptálni, hogy a lehető legjobban szolgálják az adott céljaimat; - megtanultam megosztani a különböző digitális tananyagokat és segédanyagokat; - a legnehezebb a különböző feladatok, kvízek, tesztek, játékos tevékenységek létrehozása, megosztása és kiosztása volt tanulóim számára, valamint a teljesítés nyomon követése. Nem tudtam megoldani az együttműködés támogatását, a kisebb-nagyobb csoportok munkájához szükséges felületek biztosítását. Többször próbáltam, de teljes káosz született, végül külön tanítottam a három generációt, mintha három, különálló osztályom lenne.

Az online oktatás során, ötletként, összefoglalva: - tanítói előadást készítettem a telefonom videós funkciójával (https://support.microsoft.com/) - az információk bemutatását, csoportosítását, feldolgozását Lino, Padlet, Wakelet segítő gyűjteménykezelő alkalmazásokkal rögzítettem (https://en.linoit.com/, https://padlet.com/, https://youtu.be/3K9SRLK2JKc ) - a gondolatok, fogalmak, információk közötti kapcsolatokat gondolattérképpel tettem láthatóvá (https://www.mindmaps.app/) - grafikákat készítettem Canva segítségével (https://www.canva.com/hu_hu/) - interaktív, multimédiás tartalmakat, feladatokat, játékokat, bemutatókat készítettem a Genially eszközzel (https://youtu.be/aLkayT-pg5w ) - tankockákat készítettem és használtam a LearningApps.org felületen (https://youtu.be/gJZ9ZX19pkQ) - ötletbörzét tartottam, illetve aktivizáltam a tanulókat a Socrative és a Mentimeter által (https://www.socrative.com/, https://www.mentimeter.com/)

A jelenléti oktatás során bebizonyosodott, hogy minden egyes tanuló lemaradással küszködött, négyen a huszonegyből leszakadással. A márciustól kezdődő napközis oktatás során tudtam csak biztosítani azt, hogy a tanulási folyamat megmaradt időtávjában megkapják az egyéni fejlettségi szintjükhöz, képességeikhez igazodó bánásmódot és a pedagógiai támogatást. A délutáni fejlesztés csökkentette a tanulási kudarc esélyét, ugyanakkor építően hatott a motivációra. Három tanuló esetében, minden tudásom és igyekezetem ellenére, mégsem sikerült a felzárkóztatás.

Végszóként elmondom, a legnagyobb feladat az volt, hogy ne terheljem túl sem a tanulókat, sem a szülőket, kialakítsak velük egy egyfajta támogató és pozitív kommunikációt, s védjem önmagam fizikai és mentális egészségét. Ez utóbbi sajnos nem sikerült olyan mértékben, ahogyan elterveztem. Ugyanakkor elmondhatom, hogy terheltségem ellenére rengeteg új dolgot tanultam, kiléptem a komfortzónámból, megerősödtem és gazdagodott a módszertani repertoárom.

Bibliográfia

Duchon Jenő (2016): Tanítás és tanulás elektronikus környezetben. Typotop Kft., Budapest Erdei Ferenc –Schneider N. Antal – Szász Dezső (2012): Tanítói kézikönyv az összevont osztályok tanítóinak. EDP Kiadó, Bukarest. 2., átdolgozott kiadás Komenczi Bertalan (2014): Elektronikus tanulási környezetek sajátosságai: elméleti megközelítések és modellek. – In: Tanulás és környezete / szerk. Benedek András, Golnhofer Erzsébet, MTA Ped. Tud. Biz., Budapest, 127-143. Herczegh Judit (2014): Digitális törésvonalak és szocializáció az információs társadalomban. In. Kultúra és Közösség, 2014. 5. évf. 1.sz. 31-36. Kósa Éva – Vajda Zsuzsa (1998): Szemben a képernyővel. Eötvös József Kiadó, Budapest Kukk Ibolya (2018): Digitális tanulás lehetőségei alsó tagozaton. – In: Pszichológia, pedagógia, technológia / szerk. Polonyi Tünde és Abari Kálmán, Oriold, Budapest, 67-78. Steyer, James P. (2015): Szólj vissza a facebooknak! GABO Kiadó, Budapest Szász Judit Összevont tanulásszervezés 1–4. osztályban Az összevont tanulásszervezés gyakorlata Magyarországon és Romániában, in Magiszter 5. évf. 3-4. sz. (2007. ősz-tél) Link: http://epa.niif.hu/03900/03976/00044/pdf/EPA03976_magiszter_2007_03-04_05.pdf Szűts Zoltán (2013): A világháló metaforái. Osiris, Budapest Thékes István (2020): A COVID-19 vírusjárvány miatti hazai távoktatás digitális megoldásainak elemzése. – In: Fejezetek a COVID-19-es távoktatás digitális tapasztalataiból (szerk. Kozma Gábor), Gerhardus Kiadó, Szeged, 7-17.