BÁNKI ZSOLT
A Béke
(részlet a Kicsi hűség című regényből)
A műszaki egyetem elvégzése után Iván, mint fiatal mérnök nem kapott budapesti állást a szakmájában. Bár sosem gondolta volna, de most segítségére sietett, inkább anyja, mint saját maga kitartásának köszönhető nyelvtudása. Perfekt német volt és angolul sem lehetett eladni, így könnyedén felvették az Állami Gorkij Könyvtárba nyelvi referensként. A napok jelentős része az olvasóterem és az iroda feszültnek éppen nem nevezhető nagy-kicsi, üres-zsúfolt kettősségében telt, amikor az egyhangúságból egyszer csak felbukkant Zsiga. Ennek a pillanatnak akkor még semmi jelentősége nem látszott, de utólag ez is olyan találkozássá vált, ami nem múlt el. Iván életéből, minden esetre már soha. És ez akár sorsdöntő is lehet majd ama nagy és végleges találkozásnál. Az irodában szöszölt éppen valamit kolléganői, Gabi és Marika társaságában. Igyekezett nagyon elfoglaltnak tűnni, hogy elriassza a nőket, nehogy belekezdjenek szokásos történeteik valamelyikébe. És ekkor a nyitott ajtóban megjelent Zsiga, egy alacsony, vézna cigánygyerek. Zavartan toporgott a küszöbön, belépni nem mert, de látszott rajta, hogy elszántan akar valamit mondani. Csókolom. Fejek fel, szemek arra, tekintetek méregetők, kérdőek, majd elutasítók, gondolatok nemek és neveltetések szerint változó fogalmazásban azonosak: mi a …t akar ez itt? Az alapvető, primer könyvtáros ösztön a könyvtárlátogatóban eleve ellenséget 24
