HAKLIK TAMÁS
Ismerősök
(részlet a Beton című regényből)
Ferkó faggatózásait leszámítva kellemesen telt a hétvégém, és az azt követő hónapok szintén jó dolgokat termeltek. Annával dúlt a szerelem, a pénzem rohamosan gyarapodott, és titokban továbbra is kokainoztam. *** Ákossal egy üzleti megbeszélés végén tartottunk, immár saját éttermünkben várva, hogy elkészüljön a pizzánk. Orromat kellemesen bizsergette az olvadt mozzarella illata, a szomszédos asztalnál ülők már falatozhattak. Összefolyt a nyál a számban. Témát váltottunk és magánéleti dolgokról kezdtünk cseverészni. – Mi a helyzet Judittal? – érdeklődtem a szilikonszösziről. – Kidobtam – Ákos olyan szenvtelenül válaszolt, mintha egy elhasznált alsógatyáról lenne szó. – Mi van? – kissé megdöbbentett, azt hittem, ez hosszú távú kapcsolat lesz. – Jól hallottad. Sok dolgot nem mondtam neked róla, nem akartalak a rigolyáival terhelni. Állandóan féltékenykedett, kiakadt minden apróságra – a barátom úgy szívta az orrát beszéd közben, mintha csak azon kapna levegőt. – Különben is kezdtem unni a hülye fejét. Na és veletek mi a helyzet? Gyereket nem terveztek? Elég régóta együtt vagytok, és úgy látom, minden frankó. – Jól látod. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen szerelmes leszek, tesó – vigyorogtam, akár egy kiskölyök a születésnapján. 29
