m a gya r t e r m é s z e tj á r ó s z ö v e t s é g h í r e i
Jubileumi teljesítők
a Gerecse
50 -en
Két év után ismét a megszokott kerékvágásban zajlott hazánk egyik legnépszerűbb teljesítménytúrája. A klasszikusnak mondható 10, 20, 30 és 50 kilométeres távokon kívül az esemény 40. jubileuma alkalmából idén egy 40-esre is nevezhettek a résztvevők. A kerek évfordulón azt az öt teljesítőt köszöntjük, akik negyven éve minden egyes alkalommal részt vettek a Gerecse 50‑en. Közülük Vadócz Péterrel és Szabó Elemérrel beszélgettünk. Hogyan sikerült mindig úgy szervezni, hogy az összes eseményen részt tudtatok venni? Vadócz Péter (V. P.): Az élethez szerencse is kell. Meg egy kis logisztika: év végén összeállítod a következő éves futós-mozgós naptáradat, így belekerül minden biztos pont. Szabó Elemér (SZ. E.): Nekem – miközben Kinizsi 100-as teljesítéseim száma alig marad el a Gerecse 50 teljesítéseinek számától – személy szerint sosem volt célkitűzésem, hogy ezt vagy azt a túrát hányszor szeretném teljesíteni. A sors azonban úgy hozta, hogy eddig minden alkalommal részt tudtam venni a Gerecse 50-en. Ennek örülök, de nem okozna lelki válságot, ha egyszer csak nem így történne. A 25. Kinizsi 100-as teljesítésem után úgy döntöttem, hogy mindig csak az aktuális évi kihívás számít, ha akkor és ott kellő erőben vagyok, akkor teljesítem, ha nem, akkor nem. A sorsnak hála azóta is teljesíteni tudom az első és azóta is folyamatosan megrendezett hazai teljesítménytúrát, a Kinizsi 100-ast. Mi motivált a teljesítésre az első és a további 39 évben? V. P.: Először édesapám mondta, hogy menjek el. Akkoriban a Komép természetjáró szakosztályának aktív tagja volt az egész család, és a szakosztályból több „öreg” is ment, elvittek magukkal. Állítólag elég frusztráló volt számukra, hogy egy 12 éves kölyök csak megy és megy, 6
|
w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u
nem fárad, és eszi a hozott virsliket nyersen. A további teljesítésekről pedig azt gondolom, hogy az állandóság egyfajta kiegyensúlyozottságot adott. SZ. E.: Sokan kérdezik, hogy nem unalmas-e évről évre mindig ugyanazt az utat bejárni, és határozott válaszom, hogy nem. Ha minden más változatlan is maradna, egy dolog mégis biztosan változik: saját korunk. De a környezet sem változatlan, sosem ugyanazt az arcát mutatja a természet. S ehhez hozzájön még az emberi beavatkozások okozta környezetváltozások képe, amelyet kiegészít a túraszervezők által biztosított körülmények évről évre történő változása, többnyire javulása. Ráadásul az sem elhanyagolható, hogy egyre több résztvevő rója a kilométereket a Gerecse lankáin, és mindezeken felül ott van az időjárás, amely vagy kegyeibe fogadja a túrázókat, vagy sem. Arról nem is beszélve, hogy a túrázó aktuális lelki és fizikai állapota szintén meghatározza, hogy miként látja a környezetét. Ennyi tényező mellett teljesen kizárt, hogy ugyanolyanok legyenek a túrák. Melyik volt a legemlékezetesebb teljesítésetek a 40 év alatt? V. P.: A 2018. évi, mert először jött velem az akkor 14 éves fiam, és együtt csináltuk végig az utat. Aztán volt egy olyan év, amikor az indulók fele feladta a túrát az
