BARTÓK ÉS A ZENEAKADÉMIA

Bartók életútját kétszer is döntően befolyásolta a Liszt Ferenc és Erkel Ferenc által alapított pesti Zeneakadémia hívása.

Először akkor, amikor a Pozsonyban frissen érettségizett tehetséges fiatalember – Dohnányi Ernő javaslatára – Bécs helyett a pesti Zeneakadémiát választotta, s így 1899 és 1903 között (még az intézmény régi épületében) végzett tanulmányai idejére a Liszttanítvány Thomán Istvánhoz (zongora) és Hans Koesslerhez (zeneszerzés) került. Másodszor pedig akkor, amikor – egykori zongoratanára visszavonulásakor – 1907ben meghívták a Zeneakadémiára tanítani. A zongoratanári állást elfogadva lassan bontakozó nemzetközi zongoraművészi pályáját szakította meg. Akkor azonban nemcsak a koncertezéssel és koncertszervezéssel kapcsolatos nehézségek miatti elégedetlensége, hanem a teljességgel új, egész életre szóló elhívatása, a módszeres keleteurópai népzenegyűjtés lehetőségének biztosítása is meghatározó szerepet játszott döntésében. 1907 nyarán megvalósult első erdélyi népzenegyűjtő útjához is a Zeneakadémia igazgatója, Mihalovich Ödön ajánlásával kaphatott ösztöndíjat.

Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia egyáltalán nem csak tanulmányai és tanári működése számára nyújtott otthont. Egyaránt színhelye lett Bartók legelső és legutolsó nyilvános budapesti fellépésének is. Az első még diákként, 1901ben, a Lisztszületésnap előestéjén a hmoll szonáta szenzációt keltő előadása, míg az utolsó, közvetlenül amerikai kiutazása előtt, 1940. októ

”„AZ ORSZÁGOS MAGYAR KIRÁLYI ZENEAKADÉMIA EGYÁLTALÁN NEM CSAK TANULMÁNYAI ÉS TANÁRI MŰKÖDÉSE SZÁMÁRA NYÚJTOTT OTTHONT.”

ber 8án megtartott zenekari búcsúhangversenye volt. Az 1907ben megnyitott „Zenepalota”, a Zeneakadémia szecessziós stílusú új épületének avatásán is ő zongorázhatott először a koncertteremben (Volkmann Cdúr zongoraversenyének szólistájaként), s ezen a többnapos koncertsorozaton már műve, az 1. zenekari szvit több tétele is megszólalt. Emellett igen sok egyéb fontos koncertjének volt helyszíne a Zeneakadémia, így több Bartókszerzői estnek is (1919ben, 1921ben, 1926ban).

1907 és 1934 között Bartók fő hivatalos feladata tehát a tanítás lett. Rövidebbhosszabb ideig kiemelkedő muzsikusok képzésében is meghatározó szerepet játszott Albrecht Sándortól Lajtha Lászlón át Veress Sándorig, Reiner Frigyestől Solti Györgyig. Egyik legtehetségesebb zeneakadémiai tanítványa, majd kétzongorás kamarapartnere második felesége, Pásztory Ditta volt. Egyéni zongorázását, magyarázatok helyett előjátszáson alapuló tanítási módszerét, tanári személyiségét számos tanítványa örökítette meg visszaemlékezésekben; legrészletesebben Székely Júlia Bartók tanár úr címmel írt könyvében, ahol többek között így jellemezte: „Ritmus és hangsúly, e ” „AZ 1907-BEN MEGNYITOTT »ZENEPALOTA«, A ZENEAKADÉMIA SZECESSZIÓS STÍLUSÚ ÚJ

ÉPÜLETÉNEK AVATÁSÁN IS Ő

ZONGORÁZHATOTT ELŐSZÖR

A KONCERTTEREMBEN.”

kettőben mutatkozott meg a jellegzetes bartóki zongorázás. Egyetlen hangsúly miatt nem volt rest tizenötször, hússzor felállítani növendékét a zongorától.”

A Zeneakadémián betöltött tanári állás nemcsak egy jelentős képzőhelyen biztosított oktatási feladatot. Egyúttal arra is lehetőséget nyújtott,

hogy budapesti zeneműkiadók (Rozsnyai, Rózsavölgyi és Társa) megbízásából – több zeneakadémiai tanár mellett – bekapcsolódjék a barokk, klasszikus és romantikus repertoár hazai közönségnek szánt közreadási munkájába is. Ezek keretében jelentetett meg Haydn, Mozart, Beethovenszonátákat, a teljes Wohltemperiertes Klaviert, valamint válogatást Schumann Ifjúsági albumából vagy az akkoriban új felfedezésnek számító, Anna Magdalena Bachgyűjteményből. Kiadásait részletes előadói utasításokkal és magyarázatokkal látta el. Zeneakadémiai tanárként – Ferruccio Busoni ajánlására – vállalta évekig a közreműködést a Breitkopf & Härtel cégnél készülő Lisztösszkiadásban is, melyhez közreadásokon túl források tanulmányozásával és másoltatásával, valamint fordításokkal is hozzájárult.

Részvétele a Reschofsky Sándorral közös modern szellemű, s máig használatos Zongoraiskola (1913) kidolgozásában, melyhez 48 kis zongoradarabot komponált, nem váltott ki támogatást a Zeneakadémia zongoraszakának tanári karából. Viszonya az intézménnyel és vezetésével nem is volt mindig harmonikus. De az intézmény élete sem volt mindig békés abban a sok viszontagsággal terhelt, tragikus korszakban, amelyben az I. világháború, a monarchia összeomlása, a Tanács köztársaság, majd a Horthykorszak konszolidációja követte egymást, s ami végül a II. világháborúig vezetett, melynek közeledtét Bartók olyan pontosan előre látta. „Bartók Bélának egyik jellemző tulajdonsága volt, hogy mindig oktatott, átadott saját tapasztalataiból és fejlettebbé, tanultabbakká akarta nevelni a körébe tartozókat. [...] Egyet azonban nem szeretett: a Zeneakadémián való tanítást. Ez nyűg, robot volt számára, s az ezzel eltöltött időről ő, aki »időkoldus«nak nevezte magát, úgy érezte, hogy fontosabb dolgoktól (tudományos munkásság, komponálás stb.) vonja el.” Első felesége, Ziegler Márta emlékezett vissza így Bartókra. Ám a tanítást is a rá jellemző lelkiismeretességgel végezte a „csúnya hely”en – a Zeneakadémia Bartók által használt tréfás megnevezése fia, a még gyermek Péter számára –, mely éppúgy hátteret biztosított rendszeres népzenegyűjtéseihez 1918ig, mint az I. világháború után kibontakozott zeneszerzőizongoraművészi koncertkörútjaihoz. 1934től a Hubay Jenő után frissen kinevezett új főigazgató, Dohnányi Ernő támogatásával még azt is lehetővé tették, hogy saját kérésére, s megtartva tanári fizetését, a Tudományos Akadémián kizárólag a népzene rendszerezésének szentelhesse magát. Ily módon pedig a Zeneakadémia a tudományos munkássághoz, sőt, végső soron az utókor számára kétségkívül legfontosabbhoz, a komponáláshoz is biztos hátteret tudott nyújtani.

Bartók Bélának a Zeneakadémián a XIVes tanterem állít emléket: a tablók fotókkal, dokumentummásolatokkal mutatják be életét és zeneakadémiai tevékenységét.

Vikárius László, zenetörténész, a Zeneakadémia egyetemi tanára

Kapcsolódó tartalom: • Bartók Világverseny és Fesztivál (21. oldal) • Emléktermek a Zeneakadémián (43. oldal) • A Gregorián énektől a madárdalig (54. oldal) • Kodály. What else? (70. oldal)

TUDTA-E?

A LÉPCSŐFORDULÓKBAN TALÁLHATÓ KÉK GÖMBÖKBEN LAKOZIK A „ZENE SZELLEME”.

A Zeneakadémia kerámia díszítőelemeit a Zsolnay gyár készítette különleges, úgynevezett eozin technikával. Először kiégetnek egy ólmos mázzal ellátott kerámiát, aztán az alapmáz felületét egy speciális fémoxidos masszával kenik be, majd még egyszer kiégetik. A ragyogó színes réteg, az eozinmáz ezután válik láthatóvá. A bonyolult eljárás miatt nincs két ugyanolyan tárgy. A lépcsőfordulókban huszonkét darab kék eozingömb található, a diákok úgy tartják, bennük lakik a „Zene szelleme”, s ha megérintik, átmennek a vizsgákon.