SZÉPIRODALOM
Nagy Márta Júlia
Karbon Elrongyolódott avar nyálkahártyája fonja be a földet; lenyúzott házak merednek ki belőle. Elhanyagolt kultuszú istenségek mosdóvize gőzölög, felszínén pár baziliszkuszpikkelyméretű hámsejt lebeg és karmok alól kiázott gombatenyészet püffed. Szemrehányás hörög fel az üszkös lépcsőházból az őstenger feltételezett helyén. Kékes arcélük a téli szelek haragos vonulása, felhőrajok, a földből kiforduló csigaleletek gerincük domborulása, ahogy kitüremkednek a felejtésből. Próbáld magad a tükörképüknek látni, mert téged sem várt senki. De a te képmásod szemben egy kopott festésű ablakkeretben kéklik, mint a hátad mögött az utca, és ujjaid fölött a sivatagihüllő-sárga bódék megbonthatatlan, mogorva lánca, hát halászgass a szemközti hagymázban, hátha visszakacsint kimérád gyökérsötétje szempilláid közé tuszkolt tócsaszilánkok fénytörésében termett, porladtak körvonalát felöltő szép szemhéjíved. Mitől fakadnak ki kelések falakon, melyik utca ótvarkátyújában fénylik fel egy hamis part vörös tartományban
52
