SZÉPIRODALOM
Wirth Imre
Nyoma se marad Gyöngeségeim csokorba kötve egy világvéginek hívott állapotban, megyek az Ebihal büfébe, bár zárva, délután háromkor belebotlok egy levágott, vastag ágba, lányom sírni kezd, minek megyünk át abba a kiszáradásba? Nézd, ott is van egy elfelejtett ág, térdeden szelíden roppan ketté, tűzre kerülve halkan elég, és nyoma sem marad a létezésnek. Mit tehetnék, hogyan állítsam meg az eltűnés örök karavánját? Tőlem kérded? Maholnap alulról könnyezem át a rám borulót. Étolaj, banán, kenyér, paprika, paradicsom, liszt, kígyóuborka, krumpli és fokhagyma, kelkáposzta, két újhagyma még feltámadásra, kereszt alá kovászolt kenyér és némi vér, lehet mélyhűtött, friss, kés a konyhapulton, darabokra vág mindent, amit valaha tanultál.
64
