Értelmiségképzés és felsőoktatás
a táblázat oszlopának legmagasabb értékét találjuk. Az egyetemek közéleti-kritikai részvételt előmozdító hatása a segítő és nemzeti tartalmakkal ellentétes. A tudásorientált faktort korábban magyarázó változók hatásai is eltűntek (főváros, apa végzettsége, tudományegyetem, mesterképzés), a hallgatói integráció indexe kapcsán azonban az összefüggés továbbra is pozitív irányú. Korábban láthattuk, hogy az indexet a tanuláshoz kapcsolódó, beszédközösségre építő elemek is képezik – a szoros beilleszkedés tehát egy olyan értelmiségről alkotott képet mozdít előre, amelyben a szaktudás és az általános műveltség elemei keverednek. A közéletorientált faktor hatása ebben az esetben is negatív (lehetséges, hogy a tudáskészletek felhalmozó, passzív jellege miatt), a „szakmai és kutatásorientált” faktor hatása azonban erőteljes (és az oszlopban a legmagasabb). A habitusalapú faktor a megyeszékhelyen élő hallgatók esetében kap magasabb értéket (míg az eredményesség és mesterképzés hatása eltűnt), s ehhez a koncepcióhoz a magaskultúra fogyasztásával és a szakirodalom olvasásával is kapcsolatba hozható intézményi hatás („szakmai és kutatásorientált”) kapcsolódik. Összességében ez utóbbi faktornak a beágyazottságát sikerült a legkevésbé megragadnunk.155
7.3. A MINTÁZATOK MAGYARÁZATAI Fejezetünk végén a részterülethez kapcsolódó kutatási kérdésekre és hipotézisekre válaszolunk. Az adatok értelmezését nehezíti, hogy hasonló jellegű, kvantitatív kutatási eredményekkel nem rendelkezünk, így az értelmezés során az elméleti keretekre fogunk támaszkodni. Első kutatási kérdésünk a hallgatók értelmiségképre vonatkozott. Az értelmiséggel kapcsolatos fogalmakra és tulajdonságokra épített kérdéssor 18 itemet tartalmazott, amely a szakemberhez, az intellektuelhez és az intelligenciához kapcsolódó sajátosságokat foglalt magában (vö. Fónai, 2003). Az intellektuel szerepkészlet történelmi gyökerei Magyarországon halványabbak, illetve a politikai szocializáció speciális mintáival is számolnunk kell (Oross, 2013; Szabó, 1991), amelyek a közéleti szerepvállalást visszafogják. Az oktatáspolitika szakember-orientációja erőteljes (Polónyi, 2013), az ideákhoz való kapcsolódás pedig megosztottságot generál az értelmiségen belül (Kristóf, 2011). Kutatásunk eredményei egy szakemberközpontú, 155 A kutatás a témájából adódóan főleg nemi szerepekkel és párkapcsolatokkal foglalkozó kérdésblokkokat tartalmazott, így nem tudjuk például megvizsgálni a művelődési szokások, oktatói hatások, értékpreferenciák stb. erejét. 150
