Értelmiségképzés és felsőoktatás
a diákoknak minden tőlük telhető segítséget megadtak (33, 35). Arra is találunk példát, hogy az egyetemre bejutott hallgatónak már bizonyos ügyekben azért kéri ki a család vagy a rokonság a véleményét, mert ő már „értelmiségi” (39). „Nekem megadatott az a szerencse, hogy államis vagyok. Tehát nem pénzkérdésről van szó. De úgy érzem, hogy jobban akarnak segíteni, mert tudják, hogy ez nem mindennapi pozíció (ahol most vagyok). Anya nagyon inspirál engem. És jobban tudja a vizsgaidőpontjaimat, mint én. Megjegyezte, és akkor otthon mindenki lábujjhegyen jár, hogy tanuljak. A Neptunban, mikor elment az áram otthon, ő vette fel nekem a vizsgaidőpontokat, amitől majdnem megállt a szívem – de végül is jó időpontra vette fel. Nekem ő nagyon nagy segítség.” (35) „Hátrány nem ért belőle, hogy első generációs vagyok. Sőt, inkább előny. Mindent magam tanultam meg. Sőt, előnynek éreztem, mikor bejöttem az egyetemre, mivel a szakközépiskolát is én választottam, és én gazdasági szakközépiskolába mentem. Az egyik érettségi tárgyam a gazdasági ismeretek voltak.” (37)181
10.3.2. Első generációs lét – az oktatók szemszögéből Az első generációs oktatókra vonatkozó ismereteket munkánk elméleti kerete tartalmazta. Az áltatunk megkeresett interjúalanyok jelentős részének (17 fő) a szülei nem voltak diplomások. Ezeknek a beszélgetéseknek a végén az alanyok reflektáltak az életpályájukra, a tapasztalt nehézségeikre – a reflexiókat igyekeztünk nem befolyásolni, de a pályára kerülés motívumait és a megélt hátrányokat tartalmazták a válaszok. Az identitás formálódásával a beszélgetések célzottan nem foglalkoztak, így a korábban ismertetett, Crew (2020) által megalkotott tipológiát nem tudtuk használni – ám bizonyos esetekben az elhangzottak alapján is tudtuk kötni egyik vagy másik típushoz az adott interjúalanyt. Az interjúalanyok182 családi hátterét áttekintve azt mondhatjuk, hogy alapfokú iskolai végzettséget egy esetben találunk (26), a szülők leginkább szakiskolai vég181 A fókuszcsoportban három ilyen életút volt – maguk választották a középiskolát, ami az egyetemi tanulmányok során később előnyt jelentett. 182 A következő alanyok voltak első generációsok: 1, 2, 3, 5, 6, 7, 8, 12, 13, 19, 20, 22, 24, 25, 26, 27 és 30. A 21-es interjúalany ebbe a kategóriába került, bár édesapja diplomás, de szinte soha nem élt együtt a családdal, és az interjúalanyt felnevelő személyek nem voltak diplomások. 234
