10. Első generációs hallgatók, első generációs oktatók
10.3.3. A hátrányok mintázatai Az első generációs létet feltáró vizsgáltunk három fő részre tagolódott, és ezek mindegyikéhez kapcsoltunk kutatási kérdéseket, illetve hipotéziseket. Jelen alfejezetben ezeket igyekszünk megválaszolni, illetve összefoglaljuk a legfontosabb kutatási eredményeinket. Az első generációs létet a szakirodalom általánosságban hiányokkal és hátrányokkal definiálja, amelyeket különböző tudományterületek nézőpontján keresztül (pszichológia, szociálpszichológia, szociológia), és különböző fogalmak felhasználásával elemez (kulturális tőke, kapcsolati tőke, integráció, identitás és habitus). A szakirodalmat átolvasva a hátrányok érzésének általános voltát, sajátos motivációs bázist és integrációs mintákat feltételezhetünk (English, 2012; Pike és Kuh, 2005; Bathmaker, 2020; Nimer, 2021; Thering, 2012). Ugyanakkor jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy mennyire lehet egységesen, hasonló adottságokkal jellemezni ezeknek a diákoknak és oktatóknak a helyzetét, mivel a felsőoktatás egésze átalakult, másrészt pedig az első generációs diákok sajátosságai sem tekinthetők állandónak, s társadalmi hátterük is átrendeződik. A felsőoktatásban résztvevők összetétele, bekerülési kritériumai országonként eltérők, ahogyan a közoktatás kompenzációs képessége is. A kapott minták tehát nemcsak időben változnak, hanem eleve eltérő jegyeket is mutattak. Márpedig az első generációs diákok adaptációjának sikeressége ezekbe a sajátosságokba is be van ágyazva, illetve a kiformálódó intézményi reakciókba és gyakorlatokba (vagy ezek hiányába). Az arányok értelemszerűen kapcsolódnak a társadalmi csoportok zártságához vagy nyitottságához, s be vannak ágyazva a mobilitás tárgykörébe. Az egyetemek követelményrendszere, kulturális klímája, a hallgatói életmód egésze mindenképpen váltást jelent a hallgatóknak – a kérdés azonban az, hogy ez a váltás mekkora. A Magyar Ifjúság Kutatás 2012-es és 2016-os adatbázisa kapcsán kutatási kérdéseink az első generációs diákok arányának változására és összetételére vonatkoztak. A kapott eredmények alapján azt láthatjuk, hogy az iskolai végzettség átrendeződése a hallgatói mintában a magyar ifjúság egészét meghaladja, és inkább mutatja a bezáródás jegyeit. A végzettség alaposabb feltárása egyfajta belső átrendeződésre utal, amely az alacsony végzettségű, fizikai munkát végző szülők gyermekeinek a csökkenő esélyeit tárja fel. Mindez az értelmiségnek mint társadalmi rétegnek a bezáródását vetíti előre. H3A hipotézisünket, amely az arányok csökkenésére, és H3B hipotézisünket, amely az érettségizett szülők többségére vonatkozott, valószínűsítettük. Az első generációs diákok aránya a hallgatókon belül 60,1%-ról 53,3%-ra csökkent, 241
