32
E-Journal – Dental Hírek
Dr. Várnai Gusztáv és dr. Hornyák István
PATOBIOKÉMIAI ELVÁLTOZÁSOK A NYÁLMIRIGYEKBEN DIABETES MELLITUSBAN Pontos hazai diabéteszregiszter híján csupán becsülni tudjuk az ismert diabetes mellitusban szenvedôk számát, amely 800 ezer körül mozoghat. Ez a szám sajnos naponta gyarapszik újabb esetek diagnosztizálásával.
A
fel nem ismert cukorbetegségek gyakoriságát illetően, részben a hazai, részben a külföldi szűrővizsgálatok nyomán, a populáció további 2%-a tekinthető rejtett diabéteszesnek. Ehhez jön még az, hogy a populáció legalább 3%-a csökkent glükóztoleranciás, vagyis olyan egyén, akinél az éhgyomri vércukorszint még normális, de a szénhidrátfelvételt követően kóros tartományokba emelkedik. Közülük minden második esetben a következő 10 évben nagy valószínűség szerint kifejlődik a diabétesz. Így egyértelműen deklarálható, hogy a diabetes mellitus előfordulása világszerte, így hazánkban is rohamosan növekszik. A prevalencia ijesztő emelkedése mellett a betegség a 21. század kihívásai közé tartozik.
1. ábra: Candidiasis oris.
A cukorbetegségnek számos szövődményét ismerjük, melyek mindegyike az életminőséget befolyásoló elváltozás lehet. A kialakult tünetek súlyossága természetesen sok tényezőtől függ, így a diabétesz típusától, a betegség fennállásának időtartamától, a választott terápiától, a megfelelő kiegyenlített gondozás minőségétől, az egyén kooperatív képességétől, önfegyelmétől, valamint genetikai hajlamától, szociális helyzetétől. A cukorbetegség sztomatológiai szövődményei igen változatosak, szinte a diszciplína ös�szes szakterületén dolgozó fogorvosoknak komoly kihívást jelentenek a terápiás lehetőségek folyamatos fejlődése ellenére.
A kezeletlen vagy nem kellően gondozott cukorbetegeknél a parodontiumot érintő elváltozások szinte 100%-os manifesztációt mutatnak. Ennek hátterében a mikrovaszkularizációs keringés romlása, számos fehérvérsejt-diszfunkció, csökkent nyálmennyiség és így csökkent mennyiségű szulkuszváladék kimosó hatása is állhat. A gingiva szöveteinek anyagtranszport-elégtelensége a kapillárisok bazális membránfehérjéinek megvastagodása – glikolizáció – miatt jön létre. A leukocitadiszfunkciók következményeként pedig a szájüregi baktériumflóra is változáson megy keresztül. Az említett okok mellett jelentős tényezőként említhető még a szervezet mikroorganizmusokkal szemben mutatott védekezőképessége, valamint a megváltozott baktériumflóra, amely hatással van a szájüreget bélelő nyálkahártyára is. A diabetészes páciensek egyik leggyakoribb tünete a xerostomia, illetve az ezzel járó kellemetlenségek, mint például a nyelési, étkezési nehézségek, az erősödő halitosis, beszéd- és ízérzészavar, a glossodynia, továbbá az oropyrosis. A xerostomia fennállása esetén nagyobb a kárieszre, valamint az orális candidiasisra való hajlam is. Szájszárazságban a fő oknak tartott dehidráción kívül cukorbetegség esetén figyelembe veendők az inzulin és receptorai is, amelyek kulcsszerepet játszanak az adott sejtek energetikai folyamataiban, egyes fehérjéiknek átírásában, illetve a sejtek túlélésében. Ezen hatások alól nem képeznek kivételt a nyálmirigyek sejtjei sem. A kutatások során kiderült, hogy a patkányok parotis mirigyében lévő acináris sejtekben a többek között inzulinindukált Akt (intracelluláris transzkripciót szabályozó fehérje) küszöbaktivitása szükséges ahhoz, hogy az apoptózist elnyomja, és így közreműködjön, a növekedési faktorokkal (EGF, IGF1) szabályozva a nyálmirigyeket alkotó sejtek homeosztázisát. A kísérletek arra az eredményre jutottak,hogy minél hosszabb ideje áll fenn a cukorbetegség, annál kevesebb IGF-1 receptor expresszálódik a nyálmirigyek sejtfelszínein.
