KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezt a könyvet három közeli barátomnak és kollégámnak ajánlom, m indhármuknak létfontosságú szerepük volt létrejöttében és kialakulásában. A zenéről és annyi másról évek óta folyó beszélgetéseink nélkül ez a könyv nem jö tt volna létre.

O rrin Devinsky, orvos- és neurológustársam a New York University Medical Schoolból (a Comprehensive Epilepsy Center megalapítója) az évek során mindig bőkezűen és nagylelkűen mutatott be betegeinek és osztotta meg velem óriási klinikai tudását és éleslátását.

Ralph M. Siegel, az idegtudományok professzora a Rutgers Univer- sityn sok esetnél közeli munkatársam volt - némelyiknél szakterülete, a látáskutatás volt a téma, másoknál nem - , és mindig arra kényszerített, hogy vegyem figyelembe a háttérben lévő fiziológiai alapokat.

Connie Tomaino - aki akkor érkezett a Beth Abraham Kórházba, amikor az Ébredésekben betegeimmel dolgoztam, majd az American As- sociation o f Music Therapists elnöke lett, és megalapította az Institute fór Music and Neurologic Functiont a Beth Abrahamban - m ár több mint húsz éve mindenféle zenei kérdésben munkatársam és tanácsadóm volt.

Sok más tudós, orvos, terapeuta, beteg, barát, kolléga és levélíró nagylelkűen megosztották velem tapasztalataikat, gondolataikat és szakértelmüket, és bizonyos esetekben pácienseiket is. Köztük Patrick Báron, Ursula Bellugi, Diana Deutsch, Steve Frucht, Dániel Levitin, Bruce M iller, Aniruddh Patel, Virginai Penhune, Isabelle Peretz és Róbert Zatorre mind megosztották velem gazdag tudásukat, tapasztalataikat a zenéről és az agyról, elolvasták és újra elolvasták a könyv első kéziratát, forrásokat

javasoltak, felbecsülhetetlen kritikával, javításokkal és kiegészítésekkel szolgáltak. Nekik különös köszönettel tartozom.

Volt szerencsém ismerni Anthony Storrt és sok éven át levelezni vele. Gyakran beszélgettünk a zenéről, és amikor 1992-ben megjelentette a M usic and the M ind (Zene és lélek) című könyvét, azt gondoltam, a témában ez a legjobb könyv, amit valaha olvastam. Még mindig így gondolom, és éppen ezért arcátlanul ki is zsigereltem saját könyvem megírásakor. Sőt, még itt is Storrtól kell kölcsönvennem egy idézetet, amit saját köszönetnyilvánításában írt: „Az öregek felejtenek, és lehet, hogy voltak még mások is, akik kimaradtak a köszönetnyilvánításból. Tőlük elnézést kérek”

És bár elkerülhetetlen, hogy én is kihagyjak sokakat, akiket meg kellene említenem, különleges hálámat szeretném kifejezni az alábbi embereknek: D. L„ Frank V., G. G., Gordon B., Jacob L., John C„ John S., Jon S., Joseph D., June B., Louis F. és felesége, Michael B. és szülei, a Montefiore-i Gyermekkórház Williams Szindróma Klinikájának páciensei és személyzete, Rachael Y„ Salimah M ., Sámuel S., Sheryl C., Silvia N„ Solomon R., Steven, Meghan, Christian és Anne, Sue B., Sydney A., Jean Aberlin, Victor Azoz, Andrea Bandel, Simon Baron-Cohen, Sue Barry, Caroline Bearsted, Howard Brandston, Jerome Bruner, David Caldwell, Todd Capp, John Carlson, Sheryl Carter, Melanie Challenger, Elizabeth Chase, Mike Chorost, Tony Cicoria, Jennifer és John Clay, Jonathan Cole, Heidi Comfort, Richard Cytowic, M ark Damashek, Merlin Donald, Gerald Edelman, Patrick Ehlen, Tom Eisner, Blen Estrin, Leon Fleisher, Cornelia és Lucas Foss, Lawrence Freedman, Allen Furbeck, Richard Garrison, Mary Ellen Geist, Rosemary és Woody Geist, Matt Giordano, Harvey és Louise Glatt, John Goberman, Elkhonon Goldberg, Jane Goodall, Temple Grandin, T. D. Griffiths, Mark Hallett, Arlan Harris, John Harrison, Mickey Hart, Roald Hoffmann, Mark Homonoff, Anna és Joe Horovitz, Krista Hyde, John Iversen, Jorgen Jorgensen, Eric Kandel, Malonnie Kinnison, Jan Koltun, Eric Korn, Carol Krumhansl, Jaron Lanier,, Margaret Lawrence, Christine Leahy, Gloria Lenhoff, Howard Lenhoff, Wendy Lesser, Rodolfo Llinás, Dwight és Ursula Mamlok, Robert Marion, Eric Markowitz, Gerry Marks, Michael Merzenich, Jonathan Miller, Marvin Minsky, Bill Morgan, Nicholas Naylor-Leland, Adam Ockelford, David Oppenheim, Erna Otten,

Alvaro Pascual-Leone, Charlotte Pharr, Tóbiás Picker, Emilio Presedo, Maria Ralescu, V. S. Ramachandran, Leó Rangell, Isabelle Rapin, Harold Robinson, Paul Rodriguez, Bob Ruben, Yolanda Rueda, Jonathan Sacks, Gottfried Schlaug, Gretta Sculthorp, Peter Selgin, Leonard Shengold, Dávid Shire, Bob Silvers, Allan Snyder, Elizabeth Socolow, Steven Sparr, Larry Squire, Alexander Stein, Dániel Stern, Doug Stern, Dán Sullivan, Michael Sundue, Michael Thaut, Michael Torke, Darold Treffert, Nick van Bloss, Erica vanderLinde Feidner, Indre Viskontas, Nick Warner, Jason Warren, Bob és Claudia Wasserman, Deborah és Clive Wearing, Ed Weinberger, Larry Weiskrantz, Ren Weschler, E. O. W ilson, Frank Wilson, Stephen W iltshire, Rosalie Winard, Michael Wolff, Caroline Yahne, Nick Younes és Carol Zitzer-Comfort.

Ez a könyv nem jöhetett volna létre sok olyan egyetem és szervezet anyagi támogatása nélkül, melyek az elmúlt években befogadtak, és különösen hálás vagyok Doron Webernek, aki az Alfréd P. Sloan Alapítványnál igen nagylelkű támogatást nyújtott az idősödéssel és az aggyal kapcsolatos munkához.

A szerkesztői és kiadói támogatást és tanácsokat illetően az alábbi embereknek tartozom hálával: Dán Frank, Fran Bigman, Lydia Buechler, Bonnié Thompson az Alfréd A. K nopf kiadónál, illetve Sarah Chalfant, Edward Orloff, Andrew Wylie és mindenki a Wylie ügynökségnél. M in denekelőtt azonban Kate Edgarnak tartozom köszönettel, aki több ezer órát dolgozott velem együtt ezen a könyvön kutatásokkal, írással és szerkesztéssel - és sok minden mással segítséget nyújtva.

Végezetül, levélíróimnak is szeretnék köszönetét mondani, annak a több ezer embernek, akik a világ minden részéről írtak és megosztották velem életüket és neurológiai élményeiket. Az én kicsi praxisomban soha nem remélhettem, hogy akár csak a töredékével is találkozom mindannak, amit levélíróimtól hallottam és tanultam. Gyakran azért írnak nekem, m ert meg akarnak tudni valamit; még gyakrabban azonban csak megértő fülekre vágynak, vagy csak egy érdekes betekintést szeretnének megosztani az emberi agyba és elmébe. Ezek a levélírók tulajdonképpen praxisom csodálatos és izgalmas kiterjesztését jelentik. Olyan dolgokat mondanak el nekem, melyekkel máskülönben soha nem lenne módom találkozni. Ez a könyv az ő közreműködésüknek köszönhetően lett sokkal gazdagabb.