EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ Interjú SIPOS Enikő
Megtisztelő találkozó Ruppert József piarista atyával
A temesvári Püspökség sajtóirodája a napokban kapta a hírt, hogy július 10-én, pénteken délelőtt Pál József Csaba megyéspüspök találkozik Ruppert József piarista szerzetestanárral, a kegyes tanítórend romániai megbízottjával, aki búcsúlátogatásra érkezik Temesvárra. – Nem végleges búcsú ez a várostól, az itteni barátoktól, ismerősöktől, csupán annyit jelent, hogy delegátusi minőségemben ez az utolsó, úgymond hivatalos látogatásom – válaszolta internetes megkeresésünkre Ruppert József atya, aki ez alkalomból több kérdésünkre is válaszolt.
– Ruppert tanár úr mikor járt először Temesváron? – Először 1973-ban. Mint fiatal tanár a nyári vakációban kis motorral végig jártam Romániában azokat a helyeket, ahol valamikor piaristák éltek és dolgoztak. Így jutottam el Temesvárra is. Megcsodáltam a várost, de ugyanakkor mélyen elszomorított egykori csodás iskolaépületünk és a város akkori állapota. – Ismerte-e Való atyát, milyen kapcsolatban volt vele? – Négy rendtársammal 1974-ben átmerészkedtünk Romániába megkeresni és segíteni a még itt élő piaristákat. Ez alkalommal találkoztam először Való Feri bácsival Aradon, akkor ott volt segédlelkész. Megindított kultúrája, bölcsessége és hivatásszeretete. Később aztán évenként meglátogattam őt Temesváron, és minden szempontból próbáltam segíteni nehéz helyzetén. Egyszer a piarista rend legfőbb elöljáróját, a katalán P. Josep Balcellst is
-
-
elvittem hozzá. Mindkettőjüket mélyen meghatotta a látogatás. Búcsúzáskor Balcells atya, értékelve Feri bácsi hősies helytállását, bíztatásul félig olaszul, félig latinul ezt mondta neki: „Francesco, usque ad mortem!“ Számára óriási erőt adtak ezek a szavak és később is sokszor mondogatta: „A főatya azt mondta nekem, hogy ki kell tartanom halálig!“ -
– A változásokat követően hogyan történt a viszontlátás Temesvárral, az itteni lelkipásztorokkal, Püspök úrral? Pontosan mit jelent, milyen feladatokat, milyen elvárásokat foglalt magában Ruppert atya megbízatása? – Ez hosszú történet, egy ilyen interjú keretében nem is lehet mindent elmondani. A rendszerváltásig nem tudtunk sokat tenni. 1991-ben kerültem Rómába, mint a legfőbb piarista elöljáró helyettese, és ettől kezdve saját buzgóságomon túl most már hivatali kötelességem is volt fölmérni és törődni az itteni piarista helyzettel. Hála Istennek sok segítő akadt. Alapelvünk az volt, hogy mentsünk meg VITA CATHOLICA BANATUS
I
Nr. 4 - 2020
21
