Gyermekbiblia

GyermekBIBLIA

Ó- és újszövetségi történetek Harmat Budapest, 2020

Original edition published in English under the title The Lion Children’s Bible by Lion Hudson IP Ltd, Oxford, England This edition copyright © 1991 Lion Hudson IP Ltd

Text copyright © 1981 and 1991 Pat Alexander Illustrations copyright © 1991 Carolyn Cox

Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2020 All rights reserved. Minden jog fenntartva.

Írta: Pat Alexander Illusztrálta: Carolyn Cox

Fordította: Simonfalvy Lajos A fordítás alapjául az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadása szolgált (Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1991).

Első kiadás 1991, javított utánnyomás 2020

ISBN 978-963-9148-99-4

Kiadja a Harmat Kiadó 1113 Budapest, Karolina út 62. Tel./fax: 1-466-9896 E-mail: harmat@harmat.hu www.harmat.hu

Felelős kiadó: Herjeczki Kornél Felelős szerkesztő: Naszádi Gáborné Műszaki vezető: Bernhardt Péter

Készítette: Central Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Balizs Attila vezérigazgató

Tartalom

Isten népének története AZ ÓSZÖVETSÉG

Kezdetben 6 Ádám és Éva Noé bárkája 9 Bábel tornya 13 Ábrahám és Lót 15 Izsák: a próba 18 Feleség Izsáknak 20 Jákob története 23 József és testvérei 29 Mózes meghallja Isten elhívását 37 A fáraó nemet mond 40 Az egyiptomi csapások Szabadulás Egyiptomból Manna a pusztában 44 Isten tíz parancsolata 47 Isten különleges sátora 50 Lázadás 55 Ráháb és a kémek 58 Jerikó erődített városa 60 Izrael az ígéret földjén 63 Gedeon háromszáz embere 66 Az erős Sámson 69 Ruth elhagyja otthonát 72 Anna kisbabája 75 Sámuel királyokat avat 80 A pásztorfú és az óriás 83 Dávid és Góliát Dávid és a király fa 87 Dávid és Jonatán története

Éljen Dávid király! 91 Dávid és Betsabé Nátán próféta Absolon lázadása Bölcs Salamon 97 Sába királynője Salamon házat épít Istennek 101 Illés és a Baál prófétái 105 Aháb király és a szőlőskert 111 Elizeus története 113 Egy ház Súnémban Naamán története Jóás, a gyermek király 119 Támadás északról 123 Ezékiás király és Ézsaiás Jósiás nagy felfedezése 129 Jeruzsálem pusztulása és Jeremiás 132 Ezékiel és a száműzöttek 138 Dániel története 141 Az aranyszobor Bélsaccar király lakomája Dániel az oroszlánokal Hazatérés Jeruzsálembe 148 Ezsdrás és Nehémiás A meghiúsult cselszövés 154 Eszter királyné története A szökevény 158 Jónás története

Jézus és követőinek története AZ ÚJSZÖVETSÉG

Mária 162 János legyen a neve! 164 Keresztelő János A király, aki jászolban született 167 Az idegenek és a csillag 171 A napkeleti bölcsek A fú a templomban 175 A király hírnöke 177 Jézus részt vesz egy menyegzőn 181 A tizenkét jó barát 182 Tanítás a szabadban 184 A hegyi beszéd A béna férf 189 Viharban 191 Látogatás Jeruzsálemben 192 Vita a szombatról 195 Heródes király születésnapja 197 A hit és a megbocsátás 198 A jó pásztor 200 A kislány újra él 202

Isten országa 204 Az éhes tömeg 207 Ötezer ember megvendégelése A hegyen 208 A két fú 210 A farizeusok kérdései 212 Márta, Mária és Lázár 215 Úton Jeruzsálembe 218 A vak Bartimeus és Zákeus A király bevonulása 221 Az utolsó vacsora és az árulás 223 A halálraítélt 227 Feltámadt a halálból! 232 Szél és tűz 238 A béna ember és a fenyegetések 240 István 242 Pál megtérése 244 Péter és Kornéliusz 246 Pál utazásai 249 Börtön és hajótörés 254

Isten népének története

AZ ÓSZÖVETSÉG

A legelején kezdjük, még a föld teremtése előtt. Kezdetben volt Isten. Ő teremtette a világmindenséget, és ő alkotta az első emberpárt. Az ember helyzete azonban rosszra fordult, ezért Isten egy kivezető utat tervezett. Kiválasztott egy embert, rajta keresztül egy nemzetet támasztott, hogy később ebből a népből adjon Szabadítót az emberiségnek. A Bibliában csodálatos történeteket találunk. A következő történet is ilyen…

Kezdetben

Régen, az idő kezdetén teremtette Isten a világunkat. Ő teremtette a napot, hogy világítson nappal, a holdat és a csillagokat pedig azért, hogy uralják az éjszakát. Az ő műve az ég, a föld és a tenger.

Az ő teremtményei a madarak, a halak és minden egyéb állat. Isten nagyon elégedett volt, amint teremtményeit szem lélte. A világ készen állt az ember fogadására. Ezután teremtette Isten az első férft és nőt: Ádámot és Évát. Isten Ádámra és Évára bízta az új földet, hogy vigyázzanak a növényekre és fákra, a madarakra, halakra és egyéb állatokra. Csodálatos otthonban, az Éden kertjében helyezte el őket, ahol hűs folyók, árnyékot adó fák és különböző gyümölcsök voltak.

Ádám és Éva nagyon boldogan élt. Isten csak egyetlen dolgot tiltott meg nekik, hogy egyenek a jó és a gonosz tudásának fáján termő gyümölcsből: Isten azt mondta, ha ezt a parancsot megszegik, meghalnak. Ádám és Éva ekkor még barátai voltak Istennek, és mindenben az Úr akaratát cselekedték. Volt azonban valaki, aki meg akarta rontani az Isten által tökéletesnek teremtett földet. Egy napon, amikor Éva elsétált a jó és gonosz tudásának fája előtt, meghallotta a kígyó lágy, sziszegő hangját: – Látod, milyen jó ez a gyümölcs? Ugye, hogy összefut a nyál a szádban? Csak kóstold meg, ez majd igazán bölccsé tesz, és olyan leszel, mint Isten.

Éva hallgatott a kígyó hízelgő szavára. Amikor ránézett a gyümölcsre, azonnal elfelejtette, hogy Isten milyen jó és kedves volt hozzá. Olyan akart lenni, mint Isten, ezért megszegte az Úr parancsát.

Kinyújtotta kezét, leszakította a gyümölcsöt, megkóstolta, és Ádámnak is adott belőle.

Ettől a perctől kezdve minden rosszra fordult. Isten tudta, hogy mit tettek. Előle semmit sem lehet elrejteni. Ádám és Éva nem lehetett többé Isten barátja.

El kellett hagyniuk az Éden kertjét, ahol azelőtt olyan boldogok voltak, együtt jártak és beszélgettek Istennel. Egy angyal kivont karddal őrizte a bejáratot, hogy megállítsa őket, ha vissza akarnának térni.

Ezután mindenért keményen meg kellett dolgozniuk. Azt is megtanulták, milyen érzés a fájdalom. Az volt a legroszszabb, hogy valóra vált Isten félelmetes fgyelmeztetése, tudták, ha megöregednek, meg fognak halni.

Ádámnak és Évának két fa született, miután elhagyták az Éden kertjét: Káin és Ábel. Amikor felnőttek, Káin földművelő lett, Ábel pedig pásztor, és apja nyájára vigyázott. Aratás idején Káin ajándékot adott Istennek a termésből, így mondott köszönetet a gondviselésért. Ábel viszont a bárányaiból adott Istennek. Ezek jó ajándékok voltak, de Isten szeretetét nem lehet ajándékokkal megvásárolni. Ő azt nézi, milyenek vagyunk.

Isten kedvesen fogadta Ábel ajándékát. Káin viszont féltékeny és mérges volt, gyűlölte a testvérét. Azt is tudta, hogy Isten nem fogadta el az ő ajándékát.

Egy napon amikor kint voltak a mezőn, Káin megölte Ábelt. Azt gondolta, hogy senki sem látta gonosztettét, Isten azonban tudott róla.

Káin súlyos büntetést kapott: örökre el kellett hagynia otthonát és családját. Isten teremtése, a föld nem maradt többé tökéletes.

Noé bárkája

Közben hosszú idő telt el. Sok ember született, akik sorra meg is haltak. Az Isten által teremtett földön egyre rosszabbra fordult minden. Az emberek veszekedtek, gyűlölték és bántották egymást. Egyáltalán nem törődtek Istennel, és nem éltek az ő akarata szerint. Senki sem fgyelt rá, így Isten megbánta, hogy embert teremtett. Szomorú szívvel úgy döntött, hogy minden élőlényt elpusztít a földön. Elhatározta, hogy özönvizet küld rájuk.

De volt egy ember, Noé, aki Isten barátja volt. Isten beszélt Noénak az özönvízről, és elmagyarázta neki tervét. Szerette volna megmenteni Noét és családját, ezért azt parancsolta, hogy építsen egy hatalmas hajót. Olyan nagyot, hogy beleférjen az egész családja: felesége, három fa: Sém, Hám, Jáfet és azok feleségei. Be kellett még vinni egy-egy párt minden állatfajból. Noénak gondoskodnia kellett arról is, hogy a hajón legyen elég élelem mindnyájuk számára. Noé mindenben engedelmesen követte Isten parancsait.

A munka hosszú ideig tartott, az emberek pedig egyre csak jöttek és fgyelték a bárka építését. Amikor megkérdezték Noétól, hogy mit csinál, mindig fgyelmeztette őket arra, amit Isten az özönvízről mondott.

Ők azonban ügyet sem vetettek rá. Azt gondolták, hogy megbolondult. Valóban szokatlan dolog, hogy egy hajót minden folyótól és tengertől távol építsen valaki. Noé azonban nem hagyta magát befolyásolni.

Folytatta a munkát, és be is fejezte a bárka építését. Azután elkezdett esni az eső…

Azon a napon Noé és családja az összes állattal és madárral együtt bement a bárkába, és Isten szorosan rájuk zárta az ajtót.

Az eső egyre csak ömlött. Megáradtak a folyók, és víz borította be az egész földet. Senki és semmi sem élte túl ezt a csapást. Hamarosan már a hegycsúcsok sem látszottak ki a vízből. Csak Noé és családja, valamint a bárkában vele levő állatok menekültek meg. Az egész föld elnéptelenedett és elhagyatottá vált.

Végül elállt az eső. A víz szintje egyre apadt, és egy napon

a bárka megfeneklett a hegyek között. Noé ekkor meg akarta tudni, hogy elég száraz-e a föld ahhoz, hogy mindnyájan kijöhessenek a bárkából. Ezért kiengedett egy hollót. Mivel a holló visszatért, kiengedett egy galambot is. A föld azonban még nem volt elég száraz a galambnak, ezért visszarepült a bárkába.

Néhány nap múlva a galamb ismét kirepült, és amikor visszajött, egy olajfalevelet hozott a csőrében. A föld már majdnem teljesen felszáradt, és harmadjára a galamb nem is tért vissza.

Ekkor Isten szólt Noénak, hogy hagyják el a bárkát, és kezdjenek mindent újra a megtisztult földön.

Milyen izgalmas nap lehetett! Állatok és emberek nagy tolongással hagyták el a bárkát, hogy a szárazföldre jussanak. Noé és családja megköszönte Istennek, hogy épségben megőrizte őket. Egy nagy halom követ hordtak össze, amelyre fát raktak, és ezen az oltáron áldozatot mutattak be Istennek.

Így fejezték ki köszönetüket a szabadulásért. Amikor a felhőkön áttörve végre kisütött a nap, csodálatos szivárvány ívelt át az égen. Isten megígérte Noénak, hogy soha többé nem fogja özönvízzel elpusztítani a földet. Így lett a szivárvány annak a jele, hogy Isten mindig betartja ezt az ígéretét.

Bábel tornya

Az özönvíz után Noé és fai földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Sok gyermekük és unokájuk született, így hamarosan olyan sokan lettek, hogy több családnak el kellett költöznie, hogy elegendő legelő legyen állataik számára.

De még mindnyájan ugyanazt az egyszerű nyelvet beszélték, és jól megértették egymást. Könnyű volt együtt tervezni és dolgozni.

Voltak, akik a babiloni síkságon telepedtek le. Ott megtanulták a tégla készítését és égetését is, hogy így erős építőanyagot nyerjenek. Felfedezték a kátrányt, és ragasztóanyagként kezdték használni. Most már együtt volt minden a nagy építkezésekhez.

Egy napon valaki ezt javasolta: – Építsünk egy nagy várost, és abban egy hatalmas tornyot! Magasabbat, mint amit valaha is építettek az emberek. Akkor nagyon híresek leszünk! – Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, így hamarosan kemény munkába fogtak. Ezzel elkezdődött Bábel tornyának építése.

Isten fgyelte a munkájukat, és látta, hogy a falak egyre magasabbra emelkednek. Az embereknek egyre merészebb ötleteik támadtak. Azt hitték, hogy mindenre képesek, és istennek kezdték képzelni magukat.

Ezért Isten nem várta meg, amíg a torony elkészül, hanem összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék egymást, és ne tudjanak együtt dolgozni. Az emberek szétszéledtek a világ minden tájára. Elköltöztek északra, délre, keletre és nyugatra. Egyesek a Földközi-tenger keleti partvidé -

kén és a környező szigeteken telepedtek le, mások Egyiptomba, Afrikába, Asszíriába és Arábiába mentek. Noé utódai hatalmas népekké váltak. Mindegyik népnek saját országa és nyelve volt. Most már nem tudtak közösen tervezni és dolgozni. Valahányszor a hatalmas bábeli toronyról esett szó, mindig eszükbe jutott, hogyan kezdtek el az emberek különböző érthetetlen nyelveken beszélni.

Jézus és követőinek története

AZ ÚJSZÖVETSÉG

Több száz év telt el azóta, hogy Isten népe visszatért a fogságból. Ezután betörtek a rómaiak, és elfoglalták az országot. Mindenütt római katonák voltak. A népnek súlyos adókat kellett fzetnie. Ezt nagyon nehezen viselték, és vágyakoztak a szabadulásra. A próféták megígérték, hogy egy napon Isten elküldi hozzájuk uralkodóként a Messiást. „Ő majd kiűzi a rómaiakat, és megszabadít minket” –gondolta a nép.

A próféták azonban nem így értették az üzenetet. Amikor valóban eljött az Istentől küldött király, a legtöbb ember nem ismerte fel őt. Valahogy így kezdődött ez a korszak…

Mária

Názáret városában, Izrael északi részén (Galilea tartományban) élt egy Mária nevű lány. Olyan volt, mint a többiek, segített anyjának kenyeret sütni, gyapjút fonni és vizet hordani. Amikor elég idős volt már, a szülei elrendezték, hogy Józsefhez, a városi ácshoz menjen feleségül. Egy napon azonban valami rendkívüli dolog történt. Máriát most is, mint mindig, lekötötték a napi feladatok, gondolatait azonban már a közelgő esküvő foglalta le. Amikor feltekintett, egyszer csak egy idegent pillantott meg, aki őt fgyelte. Mielőtt egy szót is szólhatott volna, a jövevény megszólalt:

– Gábriel vagyok, Isten üzenethordozó angyalainak egyike – mondta. – Üzenetet hoztam neked Istentől. Mária alig akart hinni a fülének. Megijedt és azon tűnődött, hogy mit akarhat az angyal.

– Ne félj! – folytatta az angyal. – Isten mindent tud rólad, és szeret téged! Azért küldött, hogy elmondjam neked, egy különösen megtisztelő feladatra választott ki téged. Te leszel az Istentől ígért király édesanyja, s a születendő gyermek Isten Fia lesz.

– Ezt nem értem – mondta Mária. – Hiszen még férjhez se mentem… – Csak úgy zúgott a feje a sok kérdéstől.

– Ezt maga Isten fogja elvégezni, hiszen számára semmi sem lehetetlen. Emlékezz csak Erzsébetre, a rokonodra. Mindenki azt gondolta, hogy neki már soha nem lesznek gyermekei, most mégis kisbabát vár. Meglátod, Isten előtt nincs legyőzhetetlen akadály.

Amikor Mária ezt meghallotta, tudta, hogy bízhat Istenben, aki mindig megcselekszi azt, amit ígér. Nem volt fontos az, hogy mindent értsen.

– Megteszem mindazt, amit Isten kér tőlem – válaszolta.

János legyen a neve!

Mária nemsokára látogatóba indult rokonához, Erzsébethez. Hosszú volt az út, de végül megérkezett ahhoz a házhoz, ahol Erzsébet és férje, Zakariás lakott.

– Ahogy meghallottam a hírt, nem volt többé maradásom – szólt Mária. És elmondta Erzsébetnek mindazt, ami vele történt. Legnagyobb meglepetésére Erzsébet már mindenről tudott.

– Milyen csodálatos, hogy Isten pont téged választott ki arra, hogy a Szabadító Király édesanyja légy! – örvendezett Erzsébet.

És ezzel elkezdte mesélni Máriának a saját meglepő történetét…

Erzsébet és Zakariás mindig nagyon vágyott arra, hogy gyermekük szülessen. Ezt imában is kérték Istentől. De

ahogy múltak az évek, csak nem érkezett újszülött a házhoz. Közben megöregedtek, és már fel is adták a reményt.

Zakariás pap volt, és egy napon, amikor rá került a sor, felment Jeruzsálembe, hogy teljesítse szolgálatát a templomban naponként ismétlődő szertartásokon. Ez alkalommal az volt a feladata, hogy a templom belsejében, az oltáron jó illatú füstölőszereket égessen el. Miközben ott volt teljesen egyedül, odalépett hozzá Gábriel, az Isten angyala.

– Ne félj, Zakariás! – szólt az angyal. – Isten küldött hozzád, hogy elmondjam, meghallgatta imátokat, amikor gyermeket kértetek tőle. Neked és Erzsébetnek fatok születik, akit Jánosnak nevezzetek. Nagyszerű férf lesz, ha felnő, és sok örömötök lesz benne. Isten arra választotta ki, hogy hírt adjon a Szabadító Király érkezéséről. János segít a népnek, hogy felkészüljenek a király fogadására.

Zakariás azonban sehogy sem tudta ezt elhinni, hiszen mind ő, mind Erzsébet öregek volt már ahhoz, hogy gyermekük szülessen.

– Mivel nem hittél Isten szavának, néma leszel egészen addig, amíg Isten ígérete be nem teljesedik!

Amikor Zakariás befejezte templomi szolgálatát, hazament. Teljesen megnémult, úgyhogy Erzsébet el sem tudta képzelni, mi történt vele. Komolyan aggódni kezdett, Zakariás azonban mindent leírt neki, hogy megértse a történteket…

– Isten valóban megtartotta ígéretét – mondta Erzsébet Máriának. – Négy hónap múlva megszületik a gyermekem.

Zakariás azonban még mindig nem tudott beszélni. Mária három hónapig maradt Erzsébettel és Zakariással. Már majdnem elérkezett Erzsébet szülésének ideje, amikor Mária hazatért Názáretbe.

Végre megszületett Erzsébet gyermeke. Fiú lett. Az egész család és a baráti kör is nagy tisztelettel vette körül Erzsébetet. Azon kezdtek el gondolkodni, hogy mi legyen a gyermek neve. Apja után mindenki Zakariásnak akarta nevezni. Erzsébet azonban határozottan kijelentette, hogy a gyermek neve János lesz.

– De hiszen János nevezetű nincs is a családban! – vitatkoztak a többiek. Majd Zakariáshoz fordultak, hogy tőle is megkérdezzék, milyen nevet akar adni a gyermeknek. Zakariás ekkor kezébe vette a palatábláját, és legnagyobb meglepetésükre ezt írta rá:

– János lesz a neve.

Ebben a pillanatban megoldódott Zakariás nyelve. Ismét beszélni kezdett, és első dolga az volt, hogy hálát adott Istennek a kisfukért.

Jézus részt vesz egy menyegzőn

A galileai Kánában egyszer menyegző volt. Jézus anyja is elment segíteni. Jézust és barátait szintén meghívták vendégségbe. A bor azonban elfogyott, mielőtt véget ért volna a lakodalom. Mária ekkor odament Jézushoz, és szólt neki.

– Tegyetek meg mindent, amit csak kér! – mondta Mária a szolgáknak.

Volt a közelben hat óriási vizeskorsó, hogy a zsidók a törvény előírásai szerint étkezés előtt megmoshassák a kezüket. Most mindegyik üresen állt.

– Töltsétek tele a korsókat! – utasította őket Jézus. A szolgák mindegyiket színültig töltötték.

– Most merítsetek a vízből, és vigyétek a násznagyhoz!

A szolgák kétségbeesetten néztek egymásra, de mindent úgy tettek, ahogy Jézus mondta. Amikor a násznagy megkóstolta az italt, így szólt a vőlegényhez:

– Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és az átlagosat későbbre hagyja. Te azonban mostanra tartogattad a legjobbat.

A víz ugyanis borrá változott! Ez volt Jézus első csodatétele. Amikor barátai ezt látták, hinni kezdtek mindabban, amit mondott.