Az úr-cseléd viszony

Anna, véges lehetőségein belül, az emberi élet végtelen lehetőségeit hordja magában. A maga szintjén tökéletes ember, nemcsak erkölcsi s értelmi tekintetben; ösztönei hibátlan ráérzékeléssel vezetik tulajdonságai kibontakoztatásában. Maximálisat nyújt napi tevékenységében éppúgy, mint a „szerelemben”, mint élete minden viszonylatában. S éppen ebben a tökéletességben s ennek révén alázódik meg, s válik előtte minden, amit tett, tesz vagy tehet, semmissé...

Végzetesen félreértené e regényt, aki csak „az úr-cseléd viszonyt” látná e regényében ábrázolva, a maga történeti szociologikumában, szociologikus pszichologikumában. Az úr-cseléd viszony a jelenség, a kiszolgáltatottság a lényeg. A mindenkori és mindenfajta kiszolgáltatottság. Az ember megmásíthatatlan és örök, időnek és végességnek való kiszolgáltatottságán belül a kiszolgáltatottság ember által okozott fajtája, amely így a másikat, a végesség kiszolgáltatottságát is enyhíthetetlenné, totálissá, szinte kozmikussá egyetemesül.

Forrás: Németh G. Béla: A románcostól a tragikusig. Műfajváltás és szemléletalakulás Kosztolányinál, 1978 in Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Matúra klasszikusok, Ikon kiadó, 1992, 94. old.