Az igazi Édes Annák

Azt hihetnénk, Édes Anna története csupán az írói fantázia terméke, fikció. Sőt, ha a való életben megesett hasonló, az biztosan egyedinek, kivételesnek számít. Amint látni fogjuk, ez nem így van. (...) Schmidt Anna a belvárosban, a lipótvárosi

Báthory utca 6-os számú házában cselédkedett.

1919. május 30-án került sor a közönséget sokkoló eseményre. Anna megölte háziasszonyát, dr. Schiller

Henrik lapszerkesztő feleségét. A gyilkosság pontos körülményeit nem ismerjük, feltehetőleg a cselédet lopáson érte asszonya. Schillerné a Szent Rókus kórházban halt bele sérüléseibe. „A törvényszék a nőt kötél általi halálra ítélte. A forradalmi kormányzótanács az ítéletet megsemmisítette és átadta Schmidt Annát a kriminológiai intézetnek kriminológiai vizsgálatra, illetve orvosi véleményezés céljából. (...) Mikor a börtönőr bevezeti remegve áll meg a hosszú asztal előtt és nyugtalanul égő szemmel vizsgálja az arcokat.” A hozzá intézett kérdésekre csak röviden válaszolt „úgy tünteti fel magát, mint aki nem bírja a sértést, hazugságot”. (...) Elmondása alapján azért ölte meg a gazdasszonyát, mert az megütötte, de valószínű, hogy a verés mellett egyéb sérelmek is előidézték a gyilkosságot. A gazdasszony ugyanis rájött, hogy cselédje selyemfüggönyt lopott tőle. Az egyszeri lebukás is azzal a veszéllyel járt, hogy a szolgálót tolvajnak tartják, az alkalmi botlást bevett gyakorlatnak, ismétlődő viselkedésnek gondolják a háziak, és feljelentést tesznek. Az efféle incidens a cselédlány egzisztenciáját, egész addig felépített életét veszélyeztethette. Az is lehet, hogy az Anna ellen felhozott vádak igazságtalanok és túlzók voltak. Akármi is történt, egy drámai pillanatban, dühében és keserűségében baltát ragadott. „Tagadja a rábizonyított lopásokat, tagadja, hogy ölni akart.

Ha egyszer kiszabadulna gyermekkertésznő [óvónő] akarna lenni.”

Forrás: Trádler Henrietta: Az igazi Édes Annák, Sic itur ad astra – fiatal történészek folyóirata, 2017, 1-36.