Cyber-sámánizmus Koreában

Dr. BIRTALAN Ágnes

az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszék vezetője

A „sámánizmus” kifejezés eredetileg egy olyan összefoglaló terminus, mely magába foglal különféle vallási kultuszokat, hagyományokat, rituális gyakorlatot, szinkretikus mitológiát, gazdag pantheont és sajátos tárgyi világot. Központi alakja a mediátor, aki közvetít az emberi világ és a szellemek, istenségek világa között. Ha ez utóbbi kritérium nem teljesül, akkor nem lehet sámánizmusról beszélni.

Koreában létező, sőt társadalmilag igényelt jelenség a sámánizmus (musok), melynek megléte hozzátartozik az országimázshoz, és képviselője egy olyan ősi hagyománynak, mely századokon át túlélt számos viszontagságot, üldöztetést, tiltást és képes volt megújulni az újabb és újabb vallási és ideológiai rendszerek mellett. Korunk kihívása az információrobbanás, mely segítségével tértől és időtől függetlenül, bármikor, bárhol hatalmas adatmennyiség birtokába juthatunk. Azonban az információk elsődleges forrásává előlépett világháló közvetíthet hamis, helytelen, sőt ártalmas adatokat, melyek kellő kritikai érzék és tudás nélkül félrevezetnek.

A koreai sámánok (mudang, baksu, shimbang, stb.) a 20. század kilencvenes éveitől kezdve már felfedezték az internet kínálta lehetőséget. Elkészültek az első honlapok, melyeknek két fő célja volt. Az egyik, a valódi koreai sámánizmus dokumentálása, megőrzése és szélesebb körben való megismertetése volt. A hagyományőrzés mellett célul tűzték ki azt is, hogy a sámánizmust pusztán „babonának” tekintők felfedezzék kulturális értékeit. A másik törekvés, amely a honlapokat életre hívta, kereskedelmi célokat szolgált. Vonzó módon kínálták a sámánok szolgáltatásait, reklámozták tevékenységüket egy új, az internetet jól ismerő és használó nemzedék számára. A különböző problémák megoldására „cyber-amuletteket” (bujeok) árusítottak, fizetés ellenében interneten keresztüli jóslást ajánlottak. A weboldalak létrejöttével egy időben a cyber-sámánizmus jelensége a kutatók érdeklődését is felkeltette. Az egyik legelső honlap − a Kim Seong-nae tanulmányában részletesen bemutatott − Kim Kwangsu sámán (Puche Tosa) által használt weboldal volt (http://dosamail.com), melyet számos további követett.

Az internetes honlapoknak azonban természete, hogy a legtöbbjük nem állandó; megszűnnek, kifogynak az új adatokból, átalakulnak, és ezért is fontos, hogy a legkorábbi – ma már forrásértékűnek számító adatokat tartalmazó − próbálkozásokat a kutatók dokumentálták. A weboldalaknak a közösségre gyakorolt hatását kutatta Dirk Schlottmann, aki 48 sámánhonlapot vizsgált, több éven keresztül figyelte a jelenlétüket, eltűnésüket, változásukat. Bár számos, a kilencvenes években indult weboldal megszűnt, és sok alakult újonnan, a legkorábbi tartalmak (hiteles képet közvetíteni a koreai sámánizmusról, kereskedelmi és reklám célokra használni) megtalálhatók a jelenleg is létező honlapokon. Az egyik mai is legaktívabb weboldal: a www.mudang.org, mely nemcsak megbízható adatokkal szolgál a koreai sámánizmusról, de tartalmazza sámánok elérhetőségét, az általuk végzett rituálétípusokat és a tevékenységükhöz kapcsolódó legfrissebb híreket is.

Érdekesen alakult a sorsa annak a kísérletnek, melyben az LG Internet létrehozta a „Cysha” nevű karaktert (elnevezése a „Cyber” és a „Shaman” szavak első szótagának összevonása), egy tulajdonképpeni „kiborg sámán”-t azzal a feladattal, hogy a sámánok tevékenységéhez hasonlóan „netpolgároknak” ajánljon segítséget a problémáikra. A karakter azonban viták össztüzébe került és nem aktiválták.

Jelenleg az alábbiak jellemzik leginkább a koreai cybersámánizmust: 1) A 2000-es évek elején megugró népszerűsége az évek során alábbhagyott, és bár nem tűnt el a közösségi médiából, a honlapok és egyéb kommunikációs formák (YouTube, Twitter Facebook, stb.) inkább információs célokat szolgálnak a sámánok elérhetőségéről, tevékenységéről, gazdag képanyaggal téve vonzóvá szolgáltatásaikat. 2) A hagyományos személyes kapcsolatot a weboldalak nem tudják pótolni. A sámánok továbbra is szentélyekben (otthonukban vagy a szabad ég alatt lévő rituális helyeken) és nem a virtuális térben találkoznak a hozzájuk forduló, segítséget, támaszt kereső emberekkel, akik számára a sok évszázadon át örökített és a koreai hagyományokban gyökerező tudásuk hiteles és működő rendszert jelent. 3) Ezen még az a tény sem változtat, hogy mint mindenhol, ahol a sámánizmusnak erős hagyománya van, megjelennek az önjelölt, „saját, nem hagyományos mitológiájukat” gyakran különböző népek sámánizmusából merítő álsámánok, akik az internetet álcázásra és nyerészkedésre használják.

Bibliográfia

Birtalan, Ágnes: Initiation of Shaman-Type Mediators. Brief Survey of the Cases of Korean Mudang, Mongolian Böö and Hungarian Táltos. In: Hungary, Central and Eastern Europe and Korea. Current Issues in Humanities and Social Sciences 17 th –19 th July 2006. (The Sixth International Conference of KACEEBS). Seoul, Korea, Hankuk University of Foreign Studies 2006. pp. 197–206.

Kim, Seong-nae: Korean Shamanic Practice in Cyber Culture. In: InterReligio 46 (2005) pp. 3−20.

Schlottmann, Dirk: Cyber Shamanism in South Korea. Institut of Global Cyber Society. Seoul, Kyung Hee Cyber University (on-line publication) http://www.academia.edu/6184047/Cyber_Shamanism_ in_South_Korea (2020.01.22.)