Cyber-sámánizmus Koreában Dr. BIRTALAN Ágnes az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszék vezetője
A „sámánizmus” kifejezés eredetileg egy olyan összefoglaló terminus, mely magába foglal különféle vallási kultuszokat, hagyományokat, rituális gyakorlatot, szinkretikus mitológiát, gazdag pantheont és sajátos tárgyi világot. Központi alakja a mediátor, aki közvetít az emberi világ és a szellemek, istenségek világa között. Ha ez utóbbi kritérium nem teljesül, akkor nem lehet sámánizmusról beszélni. Koreában létező, sőt társadalmilag igényelt jelenség a sámánizmus (musok), melynek megléte hozzátartozik az országimázshoz, és képviselője egy olyan ősi hagyománynak, mely századokon át túlélt számos viszontagságot, üldöztetést, tiltást és képes volt megújulni az újabb és újabb vallási és ideológiai rendszerek mellett. Korunk kihívása az információrobbanás, mely segítségével tértől és időtől függetlenül, bármikor, bárhol hatalmas adatmennyiség birtokába juthatunk. Azonban az információk elsődleges forrásává előlépett világháló közvetíthet hamis, helytelen, sőt ártalmas adatokat, melyek kellő kritikai érzék és tudás nélkül félrevezetnek. A koreai sámánok (mudang, baksu, shimbang, stb.) a 20. század kilencvenes éveitől kezdve már felfedezték az internet kínálta lehetőséget. Elkészültek az első honlapok, melyeknek két fő célja volt. Az egyik, a valódi koreai sámánizmus dokumentálása, megőrzése és szélesebb körben való megismertetése volt. A hagyományőrzés mellett célul tűzték ki azt is, hogy a sámánizmust pusztán „babonának” tekintők felfedezzék kulturális értékeit. A másik törekvés, amely a 14
honlapokat életre hívta, kereskedelmi célokat szolgált. Vonzó módon kínálták a sámánok szolgáltatásait, reklámozták tevékenységüket egy új, az internetet jól ismerő és használó nemzedék számára. A különböző problémák megoldására „cyber-amuletteket” (bujeok) árusítottak, fizetés ellenében interneten keresztüli jóslást ajánlottak. A weboldalak létrejöttével egy időben a cyber-sámánizmus jelensége a kutatók érdeklődését is felkeltette. Az egyik legelső honlap − a Kim Seong-nae tanulmányában részletesen bemutatott − Kim Kwangsu sámán (Puche Tosa) által használt weboldal volt (http://dosamail.com), melyet számos további követett. Az internetes honlapoknak azonban természete, hogy a legtöbbjük nem állandó; megszűnnek, kifogynak az új adatokból, átalakulnak, és ezért is fontos, hogy a legkorábbi – ma már forrásértékűnek számító adatokat tartalmazó − próbálkozásokat a kutatók dokumentálták. A weboldalaknak a közösségre gyakorolt hatását kutatta Dirk Schlottmann, aki 48 sámánhonlapot vizsgált, több éven keresztül figyelte a jelenlétüket, eltűnésüket, változásukat. Bár számos, a kilencvenes években indult weboldal megszűnt, és sok alakult újonnan, a legkorábbi tartalmak (hiteles képet közvetíteni a koreai sámánizmusról, kereskedelmi és reklám célokra használni) megtalálhatók a jelenleg is létező honlapokon. Az egyik mai is legaktívabb weboldal: a www.mudang.org, mely nemcsak megbízható adatokkal szolgál a koreai sámánizmusról, de tartalmazza sámánok elérhetőségét, az általuk végzett rituálétípusokat és a tevékenységükhöz kapcsolódó legfrissebb híreket is.
