4. Munkavállaló alkalmazásának költségei A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) és a hozzá kapcsolódó jogszabályok számos rendelkezése kötődik a munkáltató, munkavállaló között lévő jogviszonyhoz, amely eseteként különböző tartalmú fogalmakra támaszkodik. 4.1 Munkáltató A munkáltató fogalma az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 7. paragrafusának 39. pontja szerint a belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező természetes személyt is, valamint – a Tbj.56/A paragrafusa szerinti külföldi vállalkozás kivételével – a Tbj. 4. paragrafusának a) pontja szerinti foglalkoztatót, a munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében. Az szja-törvény 3. paragrafusának 14. pontja értelmében munkáltató az a személy (cég, szervezet, egyéni vállalkozó), akivel/amellyel a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén – a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján – a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekin-
tetében a munkavállaló kölcsönvevője. 4.2 Munkavállaló A munkavállaló a foglalkoztatottak teljes körébe tartozó természetes személy, beleértve a közszolgálatban foglalkoztatottakat is. A munkavállaló a munkáltatóval munkaviszonyban áll. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerint a munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. Azonban nem minden természetes személy végezhet a törvény értelmében munkaszerződés alapján munkát, mert ezt főszabály szerint csak a 16. életévüket betöltött személyek számára teszi lehető a törvény.
27
