Budapest kerületei Tizenkilenc megyénket sokan meg tudnánk nevezni és el tudnánk helyezni egy vaktérkép alapján. Na, de mi a helyzet a huszonhárom budapesti kerülettel? Személyes tapasztalatom azt mutatja, hogy nemcsak a Budapesten tanuló vagy dolgozó, egyébként vidéki embereknek, de maguknak a tősgyökeres fővárosiaknak is sokszor gondot okoz belőni, hogy pontosan merre is található egy-egy kerület. Szóval, hogy is néz ez ki? És miért alakult így?
Robi
1873. január 1-jén Buda, Pest és Óbuda egyesítésével alapították meg Budapest városát. A várost ekkor tíz kerületre osztották, melyek helyi önkormányzati és közigazgatási egységek voltak. Mindegyik egyenként saját polgármesterrel és képviselő-testülettel, a főváros egésze pedig egy főpolgármesterrel rendelkezett és rendelkezik. Hagyományosan római számokkal jelöljük a kerületeket. 1873-ban ezek a következők voltak: • I. kerület (Vár, Tabán, Krisztinaváros) • II. kerület (Országút, Víziváros) • III. kerület (Újlak, Óbuda) • IV. kerület (Belváros) • V. kerület (Lipótváros) • VI. kerület (Terézváros) • VII. kerület (Erzsébetváros) • VIII. kerület ( Józsefváros) • IX. kerület (Ferencváros) • X. kerület (Kőbánya) Felfedezhetünk hasonlóságot a maiakkal, ám területileg igen eltérők voltak. Ekkor még agglomerációnak számítottak olyan települések, amelyek később a város részévé váltak, mint például Újpest, Rákospalota, Csepel, Tétény, Békásmegyer vagy Pesthidegkút. Fun fact: ez utóbbi az egyetlen olyan mai, fővárosi településrész, amelynek nevében Pest szerepel, de a budai oldalon található. Fordítva egyáltalán nincs ilyen. Néhány érdekesség, hogy mik történtek Budapesten ez idő tájt: 1874-ben átadták a fogaskerekű vasutat.
1878-ban villany-közvilágítást létesítettek a város központjában. 1896-ban London után másodikként a világon átadták a földalatti vasutat (M1), viszont míg a londoni gőzvontatású volt, a budapesti metró villamos meghajtással került üzembe. 1924-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank. A következő területi változások 1930-ban következtek be. A (székes)fővároshoz csatolták az addig Budakeszihez tartozó erdőterületet, valamint Csepeltől az állami kikötő területét. Ezen felül a városegyesítéskor létrehozott tíz kerületből tizennégyet alakítottak ki. A korábbi I. kerület három részre osztásával hozták létre az új I., valamint a XI-XII. kerületeket. A hosszasan elnyúló V. VI. és VII. kerületek külterületeiből pedig a XIII-XIV-et alakították ki. Így az addig is kis kiterjedésű Belvárost már további kis területű kerületek vették körbe, melyek lakosságszáma viszont a központi elhelyezkedés miatt igen magas volt, népességüket tekintve egyáltalán nem számítottak kicsinek. Az alábbi felosztás lépett érvénybe: • I. kerület (Vár, Tabán, Krisztinaváros) • II. kerület (Országút, Víziváros) • III. kerület (Újlak, Óbuda) • IV. kerület (Belváros) • V. kerület (Lipótváros) • VI. kerület (Terézváros) • VII. kerület (Erzsébetváros) • VIII. kerület ( Józsefváros) • IX. kerület (Ferencváros) • X. kerület (Kőbánya) • XI. kerület (Kelenföld, Lágymányos) • XII. kerület (Hegyvidék) • XIII. kerület (Angyalföld) • XIV. kerület (Zugló) A város ma ismert határai 1950. január 1-jén léptek hatályba. Ekkor alakult ki az úgynevezett Nagy-Budapest. A fővároshoz csatoltak 7 várost és további 16 nagyközséget az akkori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből. Ám a kerületi felosztás még nem a mai volt, ekkor 22 önkormányzati egység határait iktatták törvénybe. A IV. kerületet megszüntették, azt összevonták az V.-kel. Előbbi számát végül a legészakabbra fekvő, újonnan a városhoz csatolt településrész, Újpest kapta. Egyes településeket már meglévő kerületekbe olvasztottak be, másokból pedig új kerületeket hoztak létre, ezek a XV-XXII számokat kapták (illetve a fentebb már említett IV-est), ha megfigyeljük, nagyjából körben haladva, egymás mellett.
