Szendvics a farmról ,,Éhes disznó makkal álmodik. Miért ment át a csirke az úton? Nyeli, mint kacsa a nokedlit. Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet.” Ezek a szólások, állítások, kérdések és versrészletek végigkísértek minket gyerekkorunkon, felbukkantak a középiskolás felvételikben, unalmas óráinkban mozgatták meg a fáradt agyunkat. Bendegúz
Ez a cikk nem ad választ a jelentésükre, nem ad filozófiai útmutatást az értelmezésükhöz, nem tanít meg nyelvtanilag elemezni őket, és nem mutat példát arra sem, milyen szövegkörnyezetben kéne őket használni. Itt csak arra az egészen emberi és gyarló kérdésre kaphat választ az olvasó, hogy az idézetekben szereplő állatokat hol érdemes elfogyasztani két szelet kenyér között, buciban, pitában, kalácsban vagy kifliben.
Egységes íz
A szendvicsek, szerkezetükből adódóan a gyorséttermek oszlopos alapegységét képezik. A két különálló, vagy egy lyukas, összefüggő pékáru (gasztronómiai eretnekséget elkövetve a pitában felszolgált ételeket és a burgereket is szendvicsnek veszem) vonja meleg ölelésbe a fő alkotót, ami lehet akár hús, sajt vagy húspótló. Az utóbbi esetében közel azonos ízélményt lehet elérni a Föld különböző tájain termesztett zöldségekkel, ám
a húsoknál erőteljesen kiütközhet az eltérő származási hely és minőség. Bizonyos ismert, burgereket forgalmazó étteremláncok ezt a problémát úgy oldják meg, hogy az általuk olcsón vásárolt marhát megfőzik, majd az így ízét vesztett húst mesterséges ízesítővel öltöztetik fel a mindenki által jól ismert köntösbe. Emiatt lehet az, hogy a világ bármely részén is eszi ezeket az ember, ugyanazt a konzisztens, közepesen mű érzetet küldik a nyelvünkben lévő receptorok.
Angus vagy nem Angus: ez itt a kérdés
A Zing Burger a már említett étteremláncok helyett kínál egy fenntartható, természetes, és sajnos drágább alternatívát. A burgerekben lévő hamburgerpogácsa, legfőképp az Angus változat, ugyanazt az állandó, kellemesen szaftos ízorgiát hozza létre a szájunkban minden harapás után.
