Budapest közlekedési válsága – Mit lehet kezdeni a fővárost lebénító autóforgalommal? Aki a Kármán koli déli szobáinak bármelyikéből rápillant a Nagykörútra csúcsforgalom idején, az szemtanúja lehet a teljes káosznak és kilátástalanságnak, melyet a hosszan kígyózó kocsisorok mutatnak. Dudálás, anyázás, helyezkedés, villamossínen ragadás, majd 50 méter araszolás és kezdődik az egész elölről. A probléma nyilvánvaló, vannak javaslatok a megoldásra, mégsem történt semmi előrelépés évek óta. Wili
Budapest messze a legsűrűbben lakott része Magyarországnak, az ország közel ötöde él itt. Ehhez még hozzájön további 750-800 ezer ember a főváros környezetében lévő településekből, tehát nagyjából 2,5 millióan laknak itt az agglomerációt beleértve. Az ország legfontosabb közútés vasútvonalai mind érintik a várost, a legtöbb átutazó akarva akaratlanul is Budapestre érkezik attól függetlenül, hogy merre megy tovább. Az évek során a város központi szerepe egyre csak nőtt, ráadásul az országszerte csökkenő népesség ellenére is növekszik a környék lakóinak száma. Egy szóval minden adott ahhoz, hogy a zsúfoltságból komoly közlekedési problémák keletkezzenek. Mint ahogy a legtöbb nagyvárosban, Budapesten is körutak és az őket keresztező vagy belőlük kiinduló sugárutak jellemzik a közúti közlekedést. Az ország legtöbb „egyszámjegyű” útja ide érkezik, ami jelentős átmenő forgalmat generál. A hálózati koncepcióval önmagában nem volt semmilyen probléma, amikor megtervezték, ráadásul Budapesthez is csak 1950-ben csatolták hozzá azokat a területeket, melyek a mai napig a város közigazgatási határán belül fekszenek. Azonban időközben egyre többen telepedtek le a külső kerületekben és a környező településeken, ezzel párhuzamosan a gépjárművek száma is rohamosan emelkedett az idő előrehaladtával. Ezt az autómennyiséget pedig a jelenlegi infrastruktúra már
nem bírja el, terjeszkedni pedig (plusz sávok, új utak) a beépítettség miatt nemigen lehetséges. Időközben elkészült ugyan az M0 teljes déli és keleti szakasza, de mivel ez bonyolítja le az egész tranzitforgalmat a nyugati és a keleti országok közt, itt is szinte állandóak a fennakadások és a balesetek. Magától értetődő tehát, hogy a helyzet kezeléséhez a meglévő forgalmat kell minél jobban csökkenteni. Többnyire itt áll meg a tudomány a mindenkori városvezetésnél is.
Közösségi közlekedés
Az elsődleges megoldás minden bizonnyal a közösségi közlekedésre való átterelés a lehető legnagyobb mértékben. A cél világos: elérni, hogy akinek nem létszükséglete autóval útnak indulni minden nap, az ne is akarja megtenni, vagy legalábbis ne egyedül tegye. Ideális esetben minden Budapest vonzáskörzetéhez tartozó településről olcsóbban és legalább ugyanolyan gyorsan be lehetne jutni a városközpontba tömegközlekedéssel. Ettől igazából nem állunk olyan távol, a nagyobb problémát a külső kerületek (például Rákoscsaba) centrummal való nem éppen elégséges összeköttetése jelenti. Habár sok helyen van HÉV vagy elővárosi vasúti közlekedés, sokan mégis az autózás mellett döntenek a gyakori késések és bizonytalanság miatt. Arról nem is beszélve, hogy a HÉV szerelvényeinek
