Van-e esély új szemléletű iskolára és oktatásra a pandémia után? Hogyan és mit profitálhat a magyar oktatási rendszer a karanténtapasztalatból? Mit érdemes megtartani a járvány után is? A téma kapcsán a T-Tudok keretében Németh Szilvia oktatáskutató, Rajnai Richárd média és történelem szakos tanár, illetve az InSite Drama munkatársai készítettek egy fókuszcsoportos kutatást, amely során a digitális oktatás gyakorlatát vizsgálták a pandémia alatt. Az eredményekrol Németh Szilvia, a T-Tudok Oktatáskutató Központ vezetoje mesélt. 6
Németh Szilvia-interjú – a karan ténoktatás kutatási tapasztalatai Hogyan és miért kezdtétek el a karanténoktatást kutatni? Véletlenül kerültünk abba a helyzetbe, hogy a karanténoktatás kutatási téma lett. Épp 18 (személyes) fókuszcsoportos beszélgetést készítettünk elő 2020 tavaszán 50-50 szülővel – köztük olyanokkal, akik maguk is pedagógusok – és gyermekeikkel, amikor az első karanténidőszak elkezdődött. Más volt a kutatási téma, de kiegészítettük a beszélgetéseket annak feltérképezésével, hogy ki hogyan tud(ott) boldogulni az online oktatással. Ezenkívül kérdőíves vizsgálattal (2020. szeptember–november) még több szülőt és gyereket értünk el, akik az első kutatás során elhangzottakat kiegészítették, megerősítették. A fókuszcsoportos beszélgetéseket végül 2020. március és június vége között vettük fel Csongrád, Baranya és Győr-Moson-Sopron megyékben. Három teljesen más hátterű régiót szerettünk volna feltérképezni, összehasonlítani, így nemcsak a középosztálybeli, hanem a mélyszegénységben élő, hátrányos
helyzetű gyerekek online oktatási tapasztalatait is vizsgálni tudtuk.
Milyen különbségeket tapasztaltatok a három vizsgált régió és a hátrányos helyzet– nem hátrányos helyzet összehasonlításában?
Hogy valaki mennyire tud részt venni a digitális oktatásban, azt három dolog befolyásolja. Az első az, hogy mekkora a személyes tere, ahol tanulni tud, a második a rendelkezésre álló digitális eszközök mennyisége egy családban, a harmadik pedig a wifihozzáférés. A digitális eszközökkel kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy még a mélyszegénységben élőknek is van okoseszköz a birtokukban, viszont a wifihez való hozzáférésük általában nem megoldott. Így a hozzáférést kellene sokkal jobban támogatni, ezzel lehetne a diákok oktatását a legjobban segíteni. A hátrányos helyzetű tanulók is elérhetők közösségi oldalakon, Messenger-csoportokon, Viberen keresztül, így a
