8. fejezet
Új gazdaságpolitika 2010-ben a magyar gazdaságpolitika visszatért a pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz. Ennek középpontjában az áll, hogy a munka, tőke és tudás (technológia) termel új értéket. Ezekkel szemben az újraelosztás – tehát amikor az állami költségvetésen keresztül az egyik társadalmi csoporttól (ahol érték jött létre) újraosztanak jövedelmet egy másik társadalmi csoporthoz (ahol nem jött létre új érték) – nem hoz létre új értéket, bár azok eloszlását közelítheti a társadalmi optimumhoz, ami hozzájárulhat a gazdasági potenciál jobb kihasználásához, és így új értékek létrehozásához. Ez igaz a munkaerőpiacon jelen lévő munkanélküli társadalmi csoportra, de nem igaz a gyermeket nevelőkre, hiszen ott új érték jön létre: a gyermek családi befektetés a jövőbe. Hasonló módon az inaktív társadalmi csoportokhoz tartozó nyugdíjasok esetében sem jelent újraelosztást az állami költségvetésen keresztül kifizetett nyugdíj, mert azt korábban a nyugdíjasok új értékként már megtermelték.
Visszatérés a pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz A pragmatikus közgazdasági gondolkodáshoz való visszatérés azt jelentette, hogy újból a munkahelyteremtésre kell koncentrálnia a gazdaságpolitikai eszköztárnak a szociális újraelosztás, ezen belül különösen a munkanélküliséggel kapcsolatos juttatások helyett. Ha a növekedés forrásait vizsgáljuk, akkor válik világossá az új gazdaságpolitika pragmatizmusa. A GDP növekedése a foglalkoztatás bővüléséből, a versenyképesség erősödéséből és a társadalmon belüli jövedelemelosztás arányosságából adódik. A foglalkoztatás bővülése mögött új érték előállítása áll. A versenyképesség erősödése mögött a munka által előállított új érték, — 232 —
