21. fejezet
A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai A magyar gazdasági szerkezet duális jellege, az exportra termelő külföldi tulajdonú vállalati szektor és az elsősorban belföldi piacot megcélzó magyar tulajdonú kisvállalati szektor kettősége már 1990 előtt, a régi rendszerben is jellemezte a magyar gazdaságot. A szovjet világrendszer keretei között működő gazdaságok felé volt nyitott a nagyvállalati szektor, míg a belföldi piacra irányult egy rejtett kisvállalati szektor. Az állami tulajdonú nagyvállalatokon belül valójában mesterségesen integrált kis- és középvállalati kör működött. Általában egy budapesti központtal rendelkező nagyvállalatba az 1948-as politikai fordulatot követő tulajdonosi fordulat során beintegrálták a korábban önálló, zömében magántulajdonban álló kis- és középvállalatokat. Az 1990 előtti gazdasági szerkezet dualitását egyrészt az jellemzi, hogy a nagyvállalatok zömében nem voltak valódi nagyvállalatok, mert kisés középvállalatok mesterséges halmazaiként működtek. A dualitás másik jellemvonása az volt, hogy a magyar gazdaság ágazati szerkezete fejlett országéra hasonlított, miközben technológiai és termelékenységi szintje lényegesen elmaradt a fejlett piacgazdaságok teljesítményétől. Kívülről nézve a magyar gazdaság szerkezete fejlett volt, az ipar és feldolgozóipar magas arányt mutatott, a második és harmadik iparosítási hullámban előretörő ágazatok – vegyipar, járműgyártás, elektronika és orvosiműszer-gyártás – ágazati súlya a fejlett országokéhoz hasonlított, azonban a minőségi mutatók szerint elmaradt azok teljesítményétől. Az 1990 előtti gazdasági rendszerben a magántulajdon alacsony részaránya csak egy későbbi piacgazdaság csíráira hasonlított. Az 1980-as évek elején sorozatosan finomított tervutasításos rendszer a gazdasági reformoknak köszönhetően belső nyitást hajtott végre a piacgazdaság felé. Nőtt az állami tulajdonú nagyvállalatok belső egységeinek önálló— 625 —
