21. fejezet
A sikeres magyar válságkezelés előzményei és tanulságai
akkor ez gyorsítja a gazdasági növekedést, amiből több költségvetési bevétel származik, tehát az egyensúlynak is jó. Ez a gondolkodás drámai tévedésekhez vezetett az 1990–2010 közötti gazdaságpolitikák esetében, mert fenntartotta, sőt erősítette a gazdasági dualitást, alacsonyan tartotta a foglalkoztatást, és magas szintre emelte a munkanélküliséget, túlzottan nyitott gazdasági szerkezetet alakított ki, és tartósan megbontotta a pénzügyi egyensúlyt a külső tőkeforrásokra való átállással. A gazdasági stabilizációban jelentős szerepet kapott Növekedési Hitelprogram sem lehetett volna elindítható, ha hiányt mutat a fizetési mérleg, mert ez aláásta volna a jegybanki monetáris fordulat hitelességét. A folyó fizetési mérleg jelentős fordulatát követően ráadásul egy igen pozitív nettó finanszírozási képesség elérésével a jegybank monetáris fordulata hitelessé és fenntarthatóvá vált.
Egyensúly és növekedés A válságkezelés elején, 2010 közepén új képletet vezetett be a gazdaságpolitika: először az államháztartási válságot kezelte 2010 második felében, 2011-ben megállította az államadósság-ráta növekedését, majd beállította, és 2016 májusára elérte a gazdaságot középtávon is stabilizáló, historikusan alacsony alapkamatot, miközben végig élvezte a pozitív folyó fizetési mérleg egyensúlyt erősítő hatását. A tartós növekedéshez vezető fordulatok nem a ciklus elején, hanem annak második felében következtek be: a fogyasztási fordulat, a versenyszektor foglalkoztatási fordulata, a beruházási fordulat együtt eredményeztek növekedési fordulatot a 2013–2014-es években. (21-1. táblázat) A válságkezelés végére azonban kialakult az eredeti képlet, mert a bővülő foglalkoztatás – a közszféra mellett nagyobb mértékben játszik ebben szerepet a versenyszektor bővülő foglalkoztatása – és a tartós növekedés együtt fenntarthatóvá teszik az elért pénzügyi egyensúlyokat. — 645 —
