KlikkOut 03 22

Háború nélkül is van vesztenivalónk. A méltóságunk

Február végétől rettenetes dolgoknak lehetünk tanúi. E sorok írásakor hetedik napja tart a háború Ukrajnában, de lehetetlen megjósolni, hol tart majd ez az egész akár néhány nap, nemhogy néhány hét múlva. Az ukránokhoz képest, akik most a legjobb esetben (!) menekültként, vagy metróállomásokról, óvóhelyekről, esetleg utcai éles helyzetekben részesei a cselekményeknek, piszlicsáré problémáink vannak, az online platformok viszont már itt is csataterekké változtak, és ez egyáltalán nem mindegy.

Ezeken a csatatereken két végtelenül idegesítő tendencia is tetten érhető. Az egyik, amit egyelőre lefordítatlanul whataboutizmusnak hívunk, és tulajdonképpen azokat a szituációkat jelenti, amikor a felvetett témáról épkézláb érvek híján valaki teljesen máshová tereli a fókuszt. Ezek többek között az „arról miért nem írtok, hogy…”, vagy épp a „hol voltatok, amikor…” kezdetű mondatok.

Legjobb védekezés a támadás, avagy söprögess a saját házad táján! Legyilkol bármilyen érdemi diskurzust, és ez nemcsak az orosz-ukrán háborúval, de nem is csak a coviddal érkezett meg közénk. A whataboutizmus egy propagandaeszköz, egykor a Szovjetunió és máig az orosz propaganda egyik leghatékonyabb fegyvere arra, hogy megakassza akár szembenálló felek kiegyensúlyozott érvelésén alapuló vitáját, maszatoljon. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki ezt alkalmazza, tudatosan propagandát tol, mert ez tulajdonképpen egy önvédelmi technika is, ami bárki

számára könnyen alkalmazható, aki okosabbnak szeretne tűnni, mint amilyen. Amikor Európa vezetése egységesen kiáll az ukránok mellett, akkor gyakorlatilag mindenhol azt is hallani: „és mi van azzal, amit az ukránok az orosz és a magyar kisebbséggel tesznek?” Mégis mi lenne? A kisebbségek is nyilván egy szabadabb és demokratikusabb Ukrajnát szeretnének. Ilyesmi pedig nem Oroszországból jön. A másik, talán még veszélyesebb tendencia az áldozathibáztatás. Amikor például a megerőszakolt nő esetéhez csak annyit bír valaki hozzáfűzni, hogy „aki így öltözködik/viselkedik, az ne lepődjön meg”.

Ukrajnában is lehetett tudni, hogy ez lesz, ugye?! Hisz ők ébresztették fel az alvó medvét, nem? A nálunk is jól ismert „erősebb kutya b***ik” elv égisze alatti behódolás egyszerű gerinctelenség. Ilyen alapon mi a fenét ünneplünk mi, magyarok március 15-én vagy október 23-án?

Szögezzük le, én háborúban menekült lennék, nem honvéd. De semennyire sem tudom sem lenézni, sem őrültnek tartani vagy megvetni azt, aki egy agresszor ellen fegyverrel védi a hazáját. Épp ellenkezőleg. Azt viszont annál inkább, aki ezen röhög, vagy a fenti technikákkal relativizálja azt a brutális háborút, ami most zajlik. Nekünk is van vesztenivalónk, akkor is, ha ez a háború nem eszkalálódik tovább, és terjed át hozzánk. Nem más, mint az emberségünk, a méltóságunk. Ezek nélkül mégis hogy tudnánk tükörbe nézni, vagy továbblépni és bármekkora tragédiát feldolgozni?!

ISSN 1339-9810 havi magazin, 12. évfolyam, 3 / 2022

Regisztrációs szám: EV 4545/12

Lapigazgató: Gocoň Péter

Főszerkesztő: Poór Tibor

Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor

Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Ugróczky István, Kurucz Klaudia, Herdics Juli, Menyhárt Dodi

Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk

klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával.

Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.

A családi BMW –BMW 218D active tourer

A bajorok sokat tanakodhattak azon, hogyan készítsenek egy családi modellt, anélkül, hogy a márka vagány imázsa ne szenvedjen csorbát. Így született meg a BMW 2 active tourer.

Fából vaskarika, gondolhatnánk, de ez ennél sokkal több. Látszik benne az igyekezet, hogy úgy elégítsék ki a családosok igényeit, hogy ne távolodjanak el túlságosan a BMW által kínált életérzéstől. Az első és eleddig utolsó benyomásom alapján, ez sikerült.

Itt egy autó, ami családi, de nem unalmas, menő, de nem hivalkodó, tökéletes választás vagány családoknak.

„Nem létezett olyan indok, ami miatt ekkora erővel kellett

volna lesújtani Ukrajnára”

Az elmúlt hetekben számos kérdés merülhetett fel bármelyikünkben, hogy mégis hogyan jutottunk el odáig, hogy keleti szomszédunknál háború tört ki, Ukrajna pedig minden erejével védekezik az orosz haderővel szemben. A történelem a szemünk előtt zajlik, mi pedig megkértünk egy szakembert, egy történészt, Patrik Dubovskýt a Nemzeti Emlékezet Intézetétől, hogy segítsen nekünk és olvasóinknak, nézőinknek eligazodni ebben a sűrű és szövevényes információdömpingben.

(A teljes interjú, a lapunkból kimaradt részleteivel együtt hamarosan megtekinthető lesz weboldalunkon – www.klikkout.sk)

Oroszország Ukrajna elleni támadásáról fogunk beszélgetni. Elsőként arról kérdeznélek, hogy vajon ismét az 1968as eseményeknek lehetünk szemtanúi? Akkor augusztusban Csehszlovákia területét szállta meg az akkori Szovjetunió hadserege, most, 2022-ben pedig Ukrajnára támadtak Putyin katonái. Ki ma Csehszlovákia, és ki a Szovjetunió? Megkérünk, hogy néhány dolgot tisztázz nekünk az általad használt történészi vagy a Nemzeti Emlékezet Intézete által használt szakterminológiával. Ez egy nagyon jó hasonlat. Egyértelműen kijelenthető, hogy a megtámadott és elfoglalt ország Ukrajna, az agreszszor pedig jelen esetben az Orosz Föderáció. Jól mondtad, hogy Putyin rezsimjé-

ről és hadseregéről van szó, vagyis amelyet a tábornokok, az elnök és a kormány képvisel, nem pedig az egyszerű orosz állampolgárok. Ezt mindenképpen tisztázni kell. Egy olyan rezsimről beszélünk, amely a Putyin irányítása alatti húsz évben a teljhatalom gyakorlása felé tart. Ez is a Nemzeti Emlékezet Intézetének a feladata, hogy kiértékelje a totalitárius politikai megnyilvánulásokat, irányvonalakat, amelyek aztán egy, más állammal szembeni katonai agresszióban is visszaköszönhetnek. 1968ban ugyanezt csinálta a szovjet hadsereg, az egykori Varsói Szerződés seregeivel kiegészülve. Akkor nem háborúról volt szó, hanem megszállásról. Természtesen ott is dördültek el lövések, és csak 1968ban több mint száz áldozata volt a megszállásnak. A szovjet seregek úgynevezett „ittléte” során több mint 420 ember halt meg 1991-ig, ráadásul megszakították a reformáció és a demokratizálódás folyamatát. Putyin ugyanezt csinálja Ukrajnában, csak komolyabban, katonai eszközökkel akarja megakadályozni Ukrajna demokratizálódását és szabad döntéshozatalát arról, milyen társaságban és hogyan szeretne élni, akár az Európai Unió vagy más csoport tagjaként. Ez a hasonlat nagyon kifejező.

Milyen volt mondjuk a konfliktus kirobbanása előtti napon Oroszország és Ukrajna kiindulóhelyzete, illetve hogyan értékelhetnénk a két ország kapcsolatát a háború előtt?

Egy óriási paradoxonról, hiszen két szláv országról van szó, amelyeknek sok a közös pont a történelmükben, többek között a vallásuk, mentalitásuk, kultúrájuk is többé-kevésbé ugyanolyan. A Szovjetunióban valamilyen szinten együttműködés volt köztük, keveredett a lakosság, az emberek Oroszország és Ukrajna különböző részeiben is dolgoztak. Ezért is nagyon meglepő az orosz döntés, és a proklamált barátság, együttműködés álszentségét mutatja. Másrészt azonban tanulnunk kell a történelmi tényekből, hiszen ahogy azt elmondtuk, az elmúlt évtizedekben több konfliktust is kirobbantottak az oroszok. Megemlíthetnénk Grúziát, ahol elfoglalták Dél-Oszétia egy részét, de az önálló Moldovából is kivájtak egy szeletet. Továbbá ide tartozik a Krím-félsziget, és az új területek, a Luhanszki és Donyecki régió elfoglalása is, amely az Oroszországban dívó egyfajta fasiszta imperializmusnak a bizonyítéka. Ez lényegében abból indul ki, hogy Oroszország sosem fogadta el a demokrá-

ciát, és sajnos az orosz nép sem élt túl sokat a demokráciában, így nem is tudják, hogyan kell azt igazgatni, mit kell tenni, és hogy mennyire nehéz ez, emiatt a saját hibás módszereiket terjesztik a közelükben. A másik dolog, amit Václav Havel fogalmazott meg jól, hogy Oroszország nem is tudja, hol húzódnak a határai. Olyan elméleteket gyártanak, hogy amelyik területen orosz kisebbség él, az már az ő területüknek számít, és joguk van elvenni. Majd következnek az olyan koholt tézisek, hogy az ottani embereket üldözik, diszkriminálják stb. Az oroszok rögtön a hadsereg bevetésével és megszállással reagálnak az ilyen hatalmi helyzetekre, a helyi lakossággal való bármilyen dialógus, referendum és kommunikáció nélkül. Végül ezt az egyszerű emberek szenvedik meg a leginkább.”

Oroszország mely tárgyalásra váló követelése legitim?

Oroszországot egy geopolitikailag erős játékosnak kell venni. Szerintem

itt nem is igazán a tárgyalható követelésekről van szó, inkább arról, hogy diplomatikusan és okosan el kellene találni, milyen partnerrel is állunk szemben. Oroszország erős, de ugyanakkor elszegényedett, ahol sok a feszültség, és valamiféle változásra áhítoznak. Ugyanakkor egy olyan országról beszélünk, amely jelentős nyersanyagszállító, és ezzel zsarolhatja a partnereit. Inkább lassabb folyamatot választanék, diplomáciai úton tárgyalva velük a valamit valamiért elvének teljesítése végett, természetesen a szó jó értelmében. De úgy tűnik, hogy ez nem egy járható út, mivel az oroszok eldöntötték, hogy nem akarnak egy NATO-tagot a közvetlen szomszédságukban. Ezt el akarják kerülni. A követeléseik nem képezik egyeztetés tárgyát, inkább érzékenyebben kellett volna velük már régebb óta tárgyalni. Talán néhány dologban tényleg meg kellett volna hallgatni őket, hiszen több országban – Ukrajnát is beleértve – nagyszámú orosz kisebbség él, amely természetes jogokkal rendelkezik a nemzetiség, a nyelv, a kultúra és az oktatás terén. Ebben vannak bizonyos hiányosságok. Ezt nem lehet úgy intézni, hogy van egy szabad ország, és a benne lakó kisebbségek majd hozzáigazodnak. Többek között Szlovákiában és Magyarországon is vannak ezzel tapasztalataink. Érzékenyebben kellene viszonyulni a kisebbségek kérdésköréhez.

Az USA és a NATO. Szerinted hol léptek helyesen, okosan és hol követnek el hibákat?

Nem igazán találták el pontosan az oroszok reakcióját. Ahogy láthatjuk, Putyin rendszere állig fel van fegyverkezve. A NATO és a demokratikus berendezkedés Ukrajnára való kiterjesztése – a már említett Georgia (Grúzia) vagy az egykori szovjet tagállam, Moldova, amely megosztott ország –során hiányzott a jobb politikai előrelátás. Ezt a folyamatot ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy éhező, a koncentrációs tá-

borból szabadult embert egy étellel megtömött asztalhoz ültetjük, felöltöztetjük, és autót adunk neki, hogy járja be a várost. Ennek egy sokkhatás lesz az eredménye, nem tudja, mi ilyenkor a teendő. Ezt érzékenyebben kellett volna kezelni, ugyanakkor nem szabad valakinek megtiltani a szabadság, fejlődés és a demokrácia iránti vágyat. Ezek az érdekek ütköztek. A másik dolog, amiről szintén sok szó esik, hogy Nyugat-Európának el kellene gondolkodnia az olyan rezsimektől való gazdasági függetlenedésről, mint amilyen Oroszország vagy Kína. Ki kellene alakítanunk a saját színvonalas gazdasági életünket.”

Erre jó példa a gáz. Igen, és a kőolaj is. Egyúttal össze kellene dolgozni valamilyen intellektuális csoporttal Oroszországban – akár alapítványokon, oktatáson, támogatási rendszereken keresztül, bár ezt eléggé fékezik -, hogy belülről indítsák el a reformokat és mutassanak példát az embereknek, hogy lehet szebben, jobban, a hadseregtől való fenyegetettég nélkül és szabad választási rendszerben is élni.

Térjünk át Szlovákiára. Egy érdekes válogatással kezdeném, egészen 1968-ig viszszamenőleg. Karel Kryl dala, a Bratříčku, zavírej vrátka a szovjet megszállás szimbóluma lett, a 80-as években egy szintén ismert folkénekes, a csehszlovák folkzene ikonja, Jaromír Nohavica jelentett a titkosszolgálatnak Karol Krylről. Nohavica valamivel több mint három évvel ezelőtt Puskin-díjat kapott, amit egyenesen Putyin adott neki át. Itt igazából nem is az a fontos, hogy miért kapta, hanem hogy kitől vette át, hiszen az eset Csehországban is nagy port kavart. Most 2022-t írunk, ismét Karel Kryl dalát hallhatjuk a pódiumról, de az oroszorientált Ficóéktól. Ez nem egy paradoxon?

Ez pontosan illusztrálja azt, hogy milyen hazugságban játszódik az egész kommunis-

ta ideológia és mindegyik megnyilvánulása. Az általad említett dal 1968-ban a megszállással szembeni tiszta ellenállásnak volt a szimbóluma, manapság pedig olyan emberek hivatkoznak rá, akik csendes egyetértéssel viseltetnek az orosz rezsim iránt, vagy profitáltak belőle, esetleg nem vették észre, hogy az 1989-ben összedőlt. Valószínűleg te is erre céloztál. Másrészt látható olyan nevek álságos módokon való felhasználása, mint Puskin vagy Viszockij, akiket az új totalitárius rezsimek képviselői, Putyin vagy Lukasenka használnak fel. Tény, hogy ők a látszat miatt egyetértenek Viszockij dalba foglalt kritikájával, de ez nem más, mint Nyugat-Európa és a kulturált népnek a félrevezetése. Egyúttal Nohavica esete arra is rámutat, menynyire szomorú, hogy egy ilyen rezsim képes manipulálni és behálózni egy remek folkénekest, egy jó festőt vagy akár egy mérnököt az együttműködés érdekében. Pont az olyan hősökről szállítottak információkat, akik próbáltak tenni a rendszer ellen, mint például Karel Kryl, Václav Havel, vagy a közvetlen környezetünkből Duray Miklós. Elmondhatjuk, hogy a rendszer képes kihasználni azokat a hősöket is, akik szembeszálltak a kommunista berendezkedéssel. A Nemzeti Emlékezet Intézetében többek között azt is kutatjuk, milyen álságos módon használták ki a nevüket és az alkotásaikat. Az általad hozott példa elég kellemetlen, mert sok ember szerette Nohavicát, köztük én is, de aztán megtudtam, hogy úgymond mindkét oldalra játszik. Látható, hogy a totalitárius rezsimek a zenészeket is kihasználják, akiket bizonyos előnyökkel kecsegtetve, vagy nyomás alá helyezve, zsarolással rávesznek az együttműködésre. Ők ezzel lényegében törvényesítik és támogatják a rezsimet.

Nálunk egy bizonyos pontig folytak beszélgetések, ez a pont pedig az invázió kezdete volt. Az igazság valahol középen

található – ebben a fázisban még lehet valahol középen keresni az igazságot?

Talán már nem, de higgadtan ki kell értékelnünk mindkét fél érveit. Jelenleg ez nem lehetséges, mivel a szomszédos országban harcok folynak, ártatlanok halnak meg. Remélhetőleg, mihamarabb véget ér a háború, és lesz időnk kiértékelni a dolgokat. Jelenleg nem található középen az igazság, mert a világban ezt azt jelenti, hogy mindkét fél között egyfajta kompromisszum jön létre, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Ukrajnában már valószínűleg nem lesz semmiféle egyezség, az agresszornak, Putyin Oroszországának kellene politikailag és tényszerűen befejeznie a háborút. Akkor elkezdhetjük keresni az igazságot. Szerintem jelenleg az igazság a megtámadott és gyengébb fél oldalán van, amelynek területén folynak a harcok, és ahol emberek halnak meg. Természetesen figyelembe kell venni az okokat is, amiről ebben a beszélgetésben már sok szó esett. Most már azt is ki kell jelenteni, hogy nem létezett olyan indok, ami miatt ekkora erővel kellett volna lesújtani Ukrajnára. Szerintem egyáltalán nem volt jogalapja a donyecki és luhanszki régió elfoglalásának. A Krím-félszigetről történelmileg még lehetne mondjuk egy konferenciát tartani ott, amely során kiértékelésre kerülhetnének a tények és elbeszélgethetnénk arról, miért tette Hruscsov azt 1954-ben, amit, mit miért tett Lenin azon a területen, mit követtek el régebben a tatárok ellen, amikor is elvették tőlük a félszigetet. A világban sok a konfliktus, például megemlíthetnénk Koszovót, de ezeket nemzetközi konferenciákon oldották meg, nem pedig fegyverekkel. De ilyen erővel rátámadni egy szuverén államra, nagyobb kiváltóok nélkül, szerintem egy hatalmas, béke elleni bűntett. Tömegmészárlás jeleit is vélhetjük felfedezni Ukrajnában, ez pedig az emberi alapjogok lábbal tiprása, amit egyszerűen nem lehet elhallgatni.

Igen, azt az 1954-es döntést én is nagy hibának tartom, amelyre csak utólag derült fény természetesen, hiszen akkor még nem sejtették, hogy a Szovjetunió szétesik…

Igen, ez egyfajta játék volt: az egyik megkapta a Krím-félszigetet, a másik Zaporozsjét, a harmadik pedig Kárpátalját.

Mit jelentene számunkra, ha az orosz hadsereg átlépné Szlovákia határait?

Ez egy elég bátor kérdés. Egyrészt úgy gondolom, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen ezért történnek a keleti határ NATO általi megerősítését célzó lépések. Ez ugyanakkor egy óriási katasztrófa lenne, de ha az oroszok elfoglalják Ukrajnát, akkor az ungvári repülőtér nagyjából száz méterre található a mesterségesen kialakított határvonaltól, amelyet Sztálin állított fel még 1945-ben, amikor elrabolta Kárpátalját a csehszlovák államtól. Így tehát nagyon közel lennének, és a hadsereg, továbbá a politikai hatalom teljességgel kiszámíthatatlan. Amikor azt látjuk, hogy ké-

pesek rakétákat lőni a lakóházakba, vagy hogy az utcákon gyerekek halnak meg, akkor ez a lépés nagyon veszélyes lenne. Ezért sokkal fontosabb, hogy Szlovákiát egyértelműen feltüntessük a demokratikus országok listáján, katonai szempontból is. Én mindenfajta agresszió ellen vagyok, de valószínűleg nem lehet máshogy elbánni egy vérengző vadállattal vagy egy olyan őrülttel, akit kiengednek a bolondokházából. Erővel kell mihamarabb megállítani a pusztítást.

Most magánemberként, nem a Nemzeti Emlékezet Intézetének történészeként kérdezlek. Milyen érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy a járvány nehéz éveit követően, amikor egy kicsit fellélegezhettünk volna, jött egy olyan konfliktus, amilyet lényegében a második világháború óta nem tapasztalhattunk?

Eléggé sokkolt a dolog, mert arra számítottam, hogy reggel felébredve azt fogom olvasni, miként fenyegette meg ismét Putyin az ukránokat, hogy mi mindent fog ve-

lük csinálni a Donbasz-régióban. Ő viszont rátámadott egy szabad, független és hatalmas kiterjedésű országra. Ekkor azt mondtam, hogy fúha, valószínűleg jól átgondolta ezt, és lerohanja Ukrajnát, nem odafigyelve a nyugatra, és mostantól csak magára öszszpontosít Kínával és a többi őrülttel, Fehéroroszországból és Kim Dzsongunnal összedolgozva. Le voltam döbbenve. Azzal, hogy legalább tíz alkalommal jártam ott választási megfigyelőként, tudatosítottam, hogy egy olyan országnak, amely normálisan működik – választásokat tart, az emberek utazhatnak, sok ukrán munkás van Magyarországon és Szlovákiában is, akiket normális, egyszer embereknek ismerünk –, hirtelenjében mekkora szenvedést kell elviselnie. Ugyanakkor az orosz katonákat is sajnáltam, akiket egyszerű srácokként rángattak ki az ágyaikból, egyenruhába bújtattak, és lehet, hogy a többségük már nem él, hiszen több száz halottat már nem lehet eltitkolni. Sajnálom az egyszerű embereket, férfiakat, nőket, anyákat, akik elveszítették a férjeiket, fiaikat egy ilyen őrült és értelmetlen háborúban. Kérdem én, hogyan lehetséges, hogy egy adott ország politikai elitjének akkora óriási hatalma van, hogy megengedhetik maguknak egy másik állam szétzúzását, idegen emberek megölését, és odaküldhetik a saját állampolgáraikat, hogy az őrült, erkölcstelen és démoni gondolataikért kitegyék őket annak a szörnyűségnek, hogy egy háborúban veszítik el az életüket? Ezt már egy olyan óriási problémának tartom, amit oldani kell. Ahogy az már elhangzott, a nemzetközi közösség helyezhet rájuk bizonyos nyomást, de tiszteletben kell tartaniuk Oroszország szuverenitását is, tehát azt gondolom, hogy már az általad is felvetett zavargásokra fog ott sor kerülni, és az oroszoknak részben saját erőből végleg meg kell oldaniuk ezt a problémát, mert bizonyosan egy normális életet akarnak maguknak. De nem éltek még ilyenben,

nem tudják, milyen, így valószínűleg a Putyin-rezsim bukását követően fokozatosan kell ebbe beletanulniuk.

Lehet, hogy a beszélgetésünk megjelenésekor már ebben a témában is lesz valamiféle haladás, hiszen manapság akár fél vagy egy óra alatt is változhatnak a dolgok, ezért is kérdeztelek a jelenlegi konfliktus hosszútávú aspektusairól. A beszélgetésünk végére nem marad más, mint az, ami jelenleg nem egy elcsépelt klisé: nyugalmat és békét kívánunk. Nyugalom és béke, továbbá a döntő fázisban szerintem a kisebb európai államoknak meg kellene szabadulniuk a hosszabb ideje rájuk telepedő stressztől, amely abból fakad, hogy folyton azt találgatják, mi történik a posztkommunista Oroszországban. Nem csodálkozom, hogy az olyan országok, mint például Észtország, Litvánia vagy Lettország folyamatos streszszben élnek amiatt, ami a határaikon túl történik. Ezt az ukránokon is láthattuk a Klicsko-testvérek, Porosenko, az egykori, de legfőképp a jelenlegi elnök, Zelenszkij szerepléseikor. Mindannyian azt mondják, hogy már nem akarják azt a veszélyt, ami a hátuk mögül leselkedik rájuk. Normális életet akarunk, senkit sem bántunk, senkitől sem loptunk el semmit, éppen, hogy együttműködésben akarunk élni. Ez számukra egy hosszútávú stresszt jelent, rosszat, ami olyan generációkat tesz tönkre, akik egy normálisan fejlődő társadalomban akarnak élni. Szerintem az oroszok is ezt akarják, hiszen mindannyian szeretnénk szép életet. Ezért is sajnálom azokat az egyszerű orosz állampolgárokat, akiket állat módjára kergetnek a rendőrautókba, verik őket és nőket vagdosnak a földhöz. Ez abszurdum, ennek véget kell vetni.

Patrik, köszönöm a beszélgetést! Én is köszönöm a meghívást!

Artica Décor – Ki ide belépsz, hagyj fel

minden kétellyel!

A világjárvány elmúlt két éve személyes és szakmai életünk gyakorlatilag minden területét befolyásolta. Az ihlet és az ötletek gyakran nem tudtak olyan módon vagy mértéken kibontakozni, mint az elsőre elképzeltük. Az Inportante vállalat emiatt kérte fel dunaszerdahelyi boltjának (Artica Décor) vezetésére Túry Nikolát, aki a cég prágai üzletének beindításával az elmúlt három évben pótolhatatlan tapasztalatokat szerzett, és az ott képviselt szemléletmódot a vele járó lendülettel együtt most hazahozta Dunaszerdahelyre is.

Mit tart elsődlegesnek, mikor egy vásárló/ügyfél vagy épp a belsőépítészet, lakberendezés, illetve dizájn területén tevékenykedő szakember belép az üzletbe? Talán azt, hogy ne érezze magát úgy, mint-

ha önkiszolgáló boltban lenne. Azt szeretném, hogy bárki, aki betér hozzánk, ne csak azt érezze távozáskor, hogy megkapta, amit szeretett volna, hanem hogy elégedetten folytathassa a napját. A legtöbbeknek ugyanis nemcsak egy konkrét termékre van szükségük, hanem egy megvalósított elképzelésre. Tudniuk kell, hogy az említett belsőépítészeti megoldások, dizájnelemek, kiegészítők vagy épp a berendezés terén is pontról pontra végig tudunk menni azon az úton, amelyen a kliens szeretne. Ugyanez a helyzet az említett szakterületek képviselőivel is, akiknek időről időre online vagy kiscsoportos személyes képzést is tartunk. Úgy is mondhatnám, hogy irányt mutatunk egymásnak.

Amikor betérünk az üzletbe, bizonyos értelemben nehéz eligazodni a szél-

eskörű kínálat miatt, másrészt azonnal könnyebb, ha ebben segítségünkre van valaki… Pontosan. A padlótól a mennyezetig, az ajtótól az ablakig minden részletre megoldást találhat nálunk, és ennek egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell tucatnyi boltot meglátogatnia, és ugyanennyi szakembert felkeresnie a megvalósításhoz, hanem biztos lehet benne, hogy nálunk megtalálja, illetve mi megteremtjük azt a harmóniát, amit a kialakítandó helyiségben szeretne átélni – legyen szó bármilyen belső térről, irodáról, üzletről, étteremről, kávézóról, bárról, kaszinóról, de akár az otthonáról. Dekorációs festékeink, tapétáink, csempéink, parkettáink, 3D paneleink, díszléceink, de egyedi lámpáink, csilláraink, világítótesteink, bútordarabjaink, szőnyegeink és függönyeink mind olyan gyártótól származnak, amely úgymond saját hazájában is próféta tudott lenni, de európai és világszinten is kimondottan exkluzívnak számít.

Pusztán az eladásban viszont nem merül ki, amit az Inportante, illetve azon belül Artica Décor kínál, ha jól értettem… Így van. Az üzletbe azért is jó betérni, mert kézzelfogható, megérinthető lesz a kínálatunk nagy része. Csakhogy nem mindig tudjuk elképzelni, hogy egy-egy elem hogyan néz ki majd a felújítandó beltérben. Éppen ezért igény esetén némely termékünkből tudunk mintát biztosítani, illetve én magam is ki tudok menni az adott helyszínre, szakemberekkel együtt, hogy tovább ötleteljünk, illetve felmérjük a terepet. Egyetlen kontaktus alapján már fel tudunk vázolni egy kezdeti látványtervet, és onnantól fogva folyamatos kapcsolatban vagyunk az ügyféllel, aki a megvalósításig bezárólag minden lényeges momentumnál jelen van.

Végszó? Kell ennél több?!

A könyvek kapitánya

Egy szókimondó beszélgetés a Könyvek Kapitányával, aki korábban dunai hajósként a Macskajaj délszláv figurái közt tanulta a csencselést, ma pedig a könyvszakmában – a gerillamarketing nagymestereként – könyveket teremt a felvidéki családok polcaira! Győry Attila nevét a kilencvenes években jegyeztem meg egy életre: Vércsapolás című könyvével végigturnézta a felvidéki középiskolákat, így találkoztam vele én is… Ezért szólítom gyakorta a Holt Költők diákjainak szavajárásával: ó Kapitány, Kapitányom…

Jó napot kívánok. Menjünk vissza egy kicsit az időben. 1793-ban Csokonai Vitéz Mihály azt mondta: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.” De mit mondjunk arról az emberről, aki a huszadik század kilencvenes éveiben punk irodalmárként a könyv terjesztésével kezdett foglalkozni, és ezt mind a mai napig olyan jól és magas színvonalon műveli, hogy egy családi könyvklubot is alakított belőle. Mai beszélgetőpartnerünk Győry Attila „Süne”. Érdekes, hogy amikor a beszélgetésre készültem, előszedtem egy 1992es emléket, amikor is a néhai Pomichal tanár úr biológiaórájára bekopogtatott egy fiatalember és azt mondta, hogy csak egy rövid ismertetést szeretne tartani a könyvéről – vajon ez lehetséges-e? Az általam nagyon tisztelt és becsült tanár úr beleegyezett. Beléptél a Vércsapolás című könyveddel, és felolvastál belőle egy részletet, ami máig egy nagy élmény számomra. A témát nem fogom részletezni, de az én életembe ak-

kor léptél be. Időközben figyeltem, hogy csinálod a dolgaidat, 1996-ban pedig egy könyvkereskedéssel kezdődő vállalkozást indítottál. Hogy kezdődött mindez, és lehet-e, érdemes-e könyvből élni, érdemes-e könyvet olvasni?

A középiskolákban való megjelenésemkor már hajósként dolgoztam. Akkor történt, hogy a szerbek és a horvátok egymásnak ugrottak, majd a háború miatt lezárták a hajózási útvonalakat. Meguntam, hogy csak be kellett járni a kikötőbe, és ott nem csináltunk semmit, hiszen mi hajósok voltunk. A hajós halálát jelenti, ha a kikötőben vesztegel a hajója. Mivel unatkoztam, kitaláltam egy ötletet, amely szerintem marketingszempontból zseniális volt: fogtam a telefonkönyvet, és Pozsonytól Királyhelmecig felhívtam az összes gimnáziumot azzal, hogy egy kortárs felvidéki magyar prózaíró vagyok, és szeretnék bemutatkozni. Csodálatos volt, az összes igazgató és tanár is vette a lapot. Végig turnéztam Szlovákia gimnáziumait, így megismert egy egész generáció. A gimnázium már akkor is egyfajta előkészítő volt az egyetemre, és a harmadik-negyedik évfolyamba járók nagyjából nyolcvan százaléka folytatta tanulmányait. Közülük ma sokan befolyásos személyiségek, a bankártól keresztül a politikuson át a polgármesterig. Akárhova megyek, mindig ugyanazzal a szöveggel fogadnak, hogy a gimnáziumi éveikből emlékeznek rám. Zavarban vannak, hogy tegeződhetünk-e, de természetesen erre is mindig igent mondok, mivel mindössze 3-4 év korkülönbség volt köztem és a diákok között. Néhány évvel azelőtt még én is diák voltam,

így értettem, miről szól a történet. Így indult el az írói karrierem.

Akkor igazából az egy performance volt… Hogyne, és vették is a lapot, nagyon sok könyvet eladtam. A Kalligram kiadónak kétszer kellett utánnyomni a könyvemet, és nagykereskedőként kaptam meg.

Akkor igazából nemcsak szerző, hanem egy személyben kereskedő is voltál… Pontosan, és így kerültem a kiadó fókuszába. Így először a kiadó terjesztője lettem. A Kalligram kiadó progresszív volt, kortárs prózákat is kiadtak, amikhez olyan ötleteim támadtak, amelyek nem illettek a klaszszikus kortárs prózához. Megvan a módja, hogy egy adott könyvet hogyan lehet értékesíteni.

Meddig voltál szerző, és mikortól lettél kereskedő? Vagy ez a kettő összefonódott?

Egy szerző addig szerző, amíg el nem készül a könyv. Nem vagyok aktív író, de attól még írónak tartom magam. Olyan ez, mint amikor valaki húszévesen meggyilkol valakit, az még hatvanéves korában is gyilkos. Azt mondják, írni és főzni bárki tud, csak el kell kezdeni a gyakorlást.

Véleményem szerint még most is szerző vagy, csak más területen írod a dolgaidat. Ha felírsz egy posztot a közösségi médiába, annak ugyanúgy hatalmas az olvasottsága, hiszen saját élettapasztalatodból merítesz. Térjünk vissza a kilencvenes évekbe. Egyszeriben úgy döntöttél, hogy

ebből meg is lehetne élni, és közben még hajós is voltál?

A hajózást többszörösen befolyásolta a háború. Azzal kezdődött, hogy végiglátogattam a gimnáziumokat. Ez nagyon jó üzleti fogásnak bizonyult, hiszen megismerték a nevem. Azt gondoltam, ez csak egy átmeneti állapot, és hogy később visszamegyek hajózni. Akkoriban kapitány lettem, én voltam a szlovákiai dunai hajózás legfiatalabb kapitánya. A hajózásról elmondhatom, hogy igazából nem maga a szakma érdekelt, hanem a köztes dolgok. Állandóan üzleteltem, és most már el lehet mondani, hogy csempésztem is. A cigarettától kezdve, a több tonnányi sajton át. Belgrád fölött játszódik a Macskajaj című film, mi pedig ugyanúgy üzleteltünk az ottani romákkal, ahogy azt a film bemutatja.

Akkor te akár meg is tudnád írni a felvidéki Macskajajt…

Azért is zseniális az a film, mert valóságosak benne a figurák, velük üzleteltünk. Több tonnányi sajtot adtunk el nekik, ment a cserekereskedelem, és ezeket kézfogással pecsételtük meg. Nagyon szórakoztató volt. Az egyik barátom szerint én egy született kalmár vagyok. Rájöttem, hogy engem ez érdekel, és ottmaradtam a kiadóban, hiszen nap mint nap üzletelhettem. Adtam-vettem a könyveket, éltem, mint hal a vízben, nagyon élveztem. Természetesen itt is meg kellett tanulnom az olyan fogalmak jelentését, mint a DPH, ÁFA, árrés, határidő, számla, szállítólevél. A hajózásnál ezeket nem alkalmaztuk, ott teljesen máshogy mentek a dolgok. Megtanultam a szabályokat, de még most is van egy többszáz kötetes könyvtáram csak a marketingről és az üzletről. Mindenféle alternatív marketing is érdekelt, nem vagyok cégvezető típus. A Családi Könyvklubnak én vagyok az arca, de nem igazgatónak tartom magam, inkább hadvezérnek. Gerillaüzemmódban dolgozom, mert egy olyan piacon – a Felvidék – vagyunk jelen, amely mindössze hat-

száz kilométer hosszú. Akkor nagyon izgatott az a tény, hogy ezen a területen él több százezer magyar, akiket meg kell szólítani. Azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek szeretnek olvasni. Öt éve azt gondoltam, hogy ennek a szakmának annyi lesz, mivel mostanra az emberek nem fognak olvasni. Jelenleg ötvenöt éves vagyok, negyvenöt évesen pedig meg voltam arról győződve, hogy jönnek a különféle kütyük, és úgy eltűnik a könyv, mint annak idején a cilinder. Az is tartotta magát háromszáz évig, majd eltűnt. Akkoriban komolyan elgondolkodtam azon, hogyan tovább. Azonban jött a járvány, amely megtöbbszörözte az olvasási kedvet. Azt tapasztaltam, hogy a sok televíziózás után valami hiányzott az embereknek. Ekkor fogtak egy könyvet, és gondolatban kiszabadultak ebből a világból, amelyben a félelem, a depresszió és a stressz foglyai voltak. A könyv elrepített egy személyes luxusvilágba.

A könyv, mint tudatmódosító? Írtam is erről egy kis esszét, amiben a droghoz hasonlítom a könyvet, az olvasásra is nagyon könnyen rá lehet szokni. Lehet, hogy nem mindig van ideje olvasni, de leszokni nem tud róla.

Ilyen téren akkor te jó anyagot terjesztesz… Azt mondod, hogy a felvidéki magyar ember szeret olvasni, és a járványhelyzetnek köszönhetően olvas is? Mit? Hullámzó. Volt, amikor az ezoterikába menekültek, és volt, amikor tonnaszám vásárolták a földönkívüliekről szóló történeteket. Társadalmi szinten is érdekes dolog ezt megfigyelni. Ezt követték a szabadságról, a lélekről és a túlvilágról szóló könyvek, az emberek keresték a kiutat a saját önnön valójukból. Jelenleg az önmegvalósításról szóló korszak zajlik. Az emberek olyan könyveket keresnek, amelyek belső meditációt kölcsönöznek nekik. Annyi szörnyűség, stressz, depresszió és egyszemélyes tör-

ténet volt a járvány alatt, hogy az emberek újra önmaguk felé fordulnak. Elkezdenek magukkal foglalkozni, és ami örök kedvenc, az a romantika. Ha az ember nem jut el a például a kubai tengerpartra, akkor egy romantikus könyvvel kiszakítja magát a valóságból. A harmadik ilyen menő stílus a krimi. Azt hittem, hogy ilyen témájú könyveket csak férfiak olvasnak, de rosszul gondoltam. Jelenleg inkább a nők vásárolják a kalandregényes, gyilkosságos krimikönyveket. Döbbenet, miket olvasnak az emberek. Elég csak napjaink egyik sikertörténetére, a 365 nap című könyvre gondolni. Őszintén szólva, ha én vezettem volna a kiadót, ahova a szerző bekopogtat a történetével, nem adom ki a könyvet. Úgy látszik, túlságosan konzervatív ember vagyok. Nem láttam volna fantáziát egy olyan történetben, amely során valakit elrabolnak, és ő szerelmes lesz

a fogvatartójába. A nők imádják a hasonló témájú, akár szexuális árnyalatú könyveket. Annyira gyűlölöm a stresszt, hogy legalább húsz éve semmilyen sportműsort sem nézek. Felzaklat. A feleségem egyszer kirángatott egy DAC-meccsre, de végem volt. A Nagyszombat ellen futballoztunk, nyertünk is, de idegileg teljesen kikészültem. A B-középben foglaltam helyet, és amikor a Nagyszombat arra a kapura támadott, a pulzusom százhatvanra ugrott. Nem tudtam élvezni a meccset, azt figyeltem, mikor lesz vége. Elég stresszhelyzetben van részem, így ezeket inkább kihagyom.

Személy szerint te mit olvasol?

Mindenevő vagyok. Már egy jó borító vagy cím is felkelti a figyelmem. Egyszerre három-négy könyvet is olvasok. Az egyik a maffiamarketingről szól, érdekel a téma. Egy másik könyvem a zenről és a budd-

hizmusról szól, spirituálisan érdeklődöm az adott téma iránt. A harmadik könyvemből pedig angolul tanulok, negyediknek pedig az általunk kiadott Timur, a hódító című könyvet olvasom. Ez egy kalandregény a Családi Könyvklub kiadásában. Büszkén mondhatom, hogy a szerzőt, Benkő Lászlót én fedeztem fel és én is menedzselem. Ezrek olvassák a könyveit, remekül ír. A magyar történelmi korszakok egyik zseniális, precíz írója. A stílusa szinte már határos a szépirodalommal. Kedvelem.

Nem említetted, de a történelmi regények is nagyon kelendők. Igen, ebben vagyunk mi vezérhajó a piacon. Mi adtuk ki a Honfoglalás- és a Dzsingisz Kán-trilógiát, a Zrínyiekről és a Balassi Bálintról szóló könyveket is.

Rajtatok kívül van még más kiadó a Felvidéken?

Rossz híreim vannak ezzel kapcsolatban, hiszen míg a kilencvenes években hét-nyolc is működött, jelenleg lehangoló a helyzet. Sokan közülük megöregedtek, kiszálltak az üzletből, a perifériára kerültek. A Családi Könyvklub kereskedelmi alapon működik, tehát ha rossz a címválasztás, rossz a könyv vagy valamit rosszul menedzselünk, akkor bukunk.

Szóval nem egy államilag felpumpált cég vagytok, hanem egy életképes vállalkozás, amely különösen a magyar történelem iránt érdeklődik… Igen, ez a témakör nagyon érdekel. Például mi adtuk ki a pozsonyi csatáról szóló könyvet, amin lehet szórakozni is. A könyv által megismerhetjük az akkori életformát, a történelmet, a korabeli politikát, szociográfiát. A szerzőnk szerencsére nagyon felkészült, mindig beleveti magát a történelmi tényekbe, és egyáltalán nem szépíti a történetet. Amikor gazemberek voltunk, akkor úgy is írt le minket. A politikai szélsőjobb gyakran támadja is emiatt.

Mennyire tartod kultúrmissziónak azt, amit a kilencvenes években szerzőként elkezdtél? Te, egy punk gyerek a Csallóközből, aki aztán elkezdett egy könyvkiadó családi vállalkozást felépíteni, amely manapság egy zászlóshajó a felvidéki palettán? Tudatos volt ez a dolog, vagy csak így alakult, és örülsz ennek? Teljesen véletlenül az utóbbi két évben többször is megjegyezték ugyanezt velem kapcsolatban, és akkor döbbentem rá, hogy valójában mekkora kihívás is ez. Lehet küldetésnek is hívni. Jelenleg az a helyzet, hogy hatszáz kilométeren élünk nagyjából félmillióan szlovákiai magyarok, de mégis talán egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan hely van, ahol magyar könyveket árulnak. Döbbenet, hogy egész magyarajkú városok vannak könyvesüzlet nélkül. A Családi Könyvklub vezérhajó lett, a piac csúcsragadozója. Viszont mi meg is teszünk ezért mindent, és ez egyfajta elvárás is velünk szemben. Belegondoltam, mi lenne, ha mi nem léteznénk: mi szállítjuk a könyveket az alapiskoláknak, óvodáknak, családoknak, könyvtáraknak. Ha egy kis vidéki falucskában valaki kitalálja, hogy kellenének nekik valamilyen könyvek, akkor egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ilyenkor felhív minket, mi pedig kiszolgáljuk. Van magyarországi cégünk, kiadónk, struktúránk, szervezetünk. Mi ezt nagyban csináljuk és hivatásszerűen, fanatikus könyvvadászok vagyunk. Belegondoltam abba, hogy ha nem lennénk, a közösségünk jócskán szegényebb lenne, hiszen nem találnának könyvet, amiből rengeteget értékesítünk. Megjegyezném, hogy csak magyar könyvekkel foglalkozunk.

Erőt, kitartást és további éveket kívánok ehhez a küldetéshez! Kedves Kapitányom, fogadd szeretettel egyik kedvenc könyvemet, Ottlik Gézától az Iskola a határont. Köszönöm a beszélgetést!

ereje

Jó reggelt…azt, na! Marek Réka

Nem indul minden reggel napsütéssel, sőt, világmegváltó gondolatokkal sem, de talán egy kicsit segíthetünk magunkon. Pár hónappal ezelőtt egy fura Facebook-csoportban találtam magam, ahol az emberek arról posztoltak képeket, hogy tükörben pacsiznak saját magukkal.

Kiderült, hogy ennek az egésznek tudományos háttere is van. A Berkeley Egyetem kutatói a kosarasok sikert hozó szokásait tanulmányozták, amikor rájöttek arra, hogy jóval sikeresebbek azok a csapatok, akik sokat pacsiznak. Mel Robbins továbbgondolta ezt a tanulmányt és arra jutott, ha már szurkolunk egymásnak, a kedvenc csapatunknak, de még a szomszédot is bíztatjuk, akkor miért ne szurkolhatnánk sa-

ját magunknak is?! Ez a nő tényleg azt állítja, hogyha minden reggel lepacsizok saját magammal a tükörben, akkor sokkal jobban fog indulni a napom? Na biztos… gondoltam én legelőször, de rájöttem, hogy igaza van. Itt az idő saját magunknak is szurkolni, úgyhogy tükörpacsira fel! (Meg kell említenem, állítólag hatásos a citromos víz is, a reggeli edzés is, meditálás is, főleg pillangó pózban, kivéve, ha közben visszaalszol, no mindegy...).

A reggeli szokásaikról kérdeztem Szabó Rékát és Petes Marekot.

Mesélj egy kicsit arról, hogy te hogyan alakítod a reggeli ébredésed úgy, hogy az lendületes legyen?

Szabó Réka: Azzal a tudattal kelek fel, hogy ez egy jó nap lesz. Elmondom magamban, hogy miért vagyok hálás, hálát adok azért is, hogy felkelhettem. Kinézek az ablakon és bármilyen idő is van, megpróbálom a legjobbat kihozni belőle.

Petes Marek: Azon szerencsések közé tartozom, akiknek nincs problémája az ébredéssel. Elég lendületesen indul a reggelem, a párom szerint, amint kinyitom a szemem, már jár a szám és ez az állapot alvásig kitart.

Kérek szépen legalább 3 tippet, amivel formába hozod magad reggelente: Sz. R.: A legelső tippem a reggeli zuhany, ami felfrissít és amitől rögtön üdébbnek érezhetjük magunkat. Tudom, hogy nagyon sok lány nincs megelégedve az alakjával, ezért a 2. tippem: nézzünk bele a tükörbe és mondjuk el magunknak, hogy ma is szép vagyok, ma is értékes ember vagyok, ma is okos vagyok. A 3. pedig valamilyen agytorna, például a szó kirakó, de lehet egy séta is a szabadban. 4. ha van házi kedvencünk, akkor ölelgessük, hiszen egy kis szeretet mindig felvidít mindenkit. 5. nézzünk meg valami vicces videót, nincs is jobb, mint egy jó poénnal indítani a napot.

P. M.: Az első tippem 1-2 gyerek, akiket iskolába kell vinni. 2. tipp: KÁVÉ a Buenában. 3.tipp: Egy újabb KÁVÉ a Buenában. +1 elszámolok 3-ig és hálát adok mind

azért, amim van, pl. hogy fel tudok kelni. (A citromos vizet meg a reggeli futást meghagyom másnak.)

Mit teszel akkor, amikor nagyon morcosan ébredsz?

Sz. R.: Olyankor azt csinálom, amit szeretek, olyanokat eszem, iszom, ami jókedvre derít. Nálam ez általában az olvasás, a mandalafestés, néha az írás. Hétköznap az motivál, hogy ezzel is közelebb jutok a célomhoz.

P. M.: Nem jellemző rám, hogy morcosan ébrednék. Új nap, új lehetőség. :-)

Melyik filmes karakterhez hasonlítanád a reggeli énedet?

Sz. R.: A Némó c. meséből a csillag, amikor felkelt és mondta, hogy eljött a naaagy nap, az idő szép… Azt hiszem, valahogy így volt, de ez az 1 megmaradt bennem, hogy ő is ilyen üde volt.

P. M.: Még nem fedezett fel Hollywood, de ami késik, nem múlik.

Szerinted igaz az, hogy jobban indul a nap, ha reggel a tükörbe nézve lepacsizol saját magaddal?

Sz. R.: Szerintem igen. Mindenkinek más segít. Ha valakit az motivál, hogy reggel lepacsizik saját magával, ezzel is támogatva saját magát, akkor persze.

P.M.: Minden reggel megdicsérem magam, nekem ez a pacsim.

Gyerekcipőben

Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi korunkból átszivárgó illatok, színek, érzések között. Megannyi dolog, mely visszahozhatatlanul tovatűnik, nem veszik el soha mégsem. Persze a gyermekkor mindenkinek mást és mást jelent, megpróbáltuk mégis úgy átadni benyomásainkat, hogy a személyesség mellett mindenki szájában benne maradjon valami melengetően ismerős íz. Nosztalgiázzunk hát együtt!

Kovács Andrea – Gyermekkor

A gyermekkorom pillecukor, vajas-lekváros, jó kenyérke, gyenge tejeskávé uzsonnára, egy alma harsanó szeletelése.

Júliusi viharban hazaszaladás, szivacsokból épült bunker, eltűnő krétarajzokat sajnálni, bekuckózni a testvéreimmel.

Mindig mindent megkérdezni, végezni a könyvvel villanyoltásra, a százszor ismételt, kedvenc mese dallama friss tócsában szakad karikákra.

Szivacs-bunker helyett, anyám keze takar, markomban megannyi kislánykor-emlék, virágtartó szélén egyensúlyozom, szemem becsukva: ne nézzem végig, ha leesnék.

Sipos Janka: Messzeringó

Ahogy évgyűrűim sokasodnak, a természetes erózió martalékává teszi lassan múltam. Messzeringó gyermekkorom világa zsugorodik, senki nem viheti a túlsó partra át a kincseit.

Homlokom hűvös égboltján az emlékezet bárányfelhői úsznak. A fenyőárnyas régi udvaron, mit kacsák, tyúkok aknáztak alá, képzeletben vigyázva lépdelek. A kutya pofonnyal. Visszanyalok, ugatva és lihegve kergetem. Nagyanyám épp dagaszt, odateszi a tűzhelyre a fazék bablevest. Becsal az illat, lábatlankodom. Barnásfekete moly, kábán keringek üvegbúra-köténye körül.

A teli lábos tömegvonzása nagyapám is körpályára húzza. Recseg a hálóban a rádió, nincs kész az ebéd, de szól a nóta. Egy ló rágta meg anyám fikuszát, ki a délutáni alvás helyett sörényt növesztett megint, és patát. Az elviselhetetlenül hosszú és porcukorillatú délután képernyőfényű estével terhes. A vaskos tolldunyhát az orromig húzom, melegen tart a por szaga.

Mire felnövök, megtanulom majd szeretni a kávéillatú reggelt, és nem süpped el többet a lábam baromfiudvarok mocsarában.

Szentesi Éva:

A legfontosabbat utoljára hagytam

Libri Könyvkiadó, 2020

Szentesi Éva nagyon korán, még harmincon innen kapta meg súlyos diagnózisát. Már akkor is majdhogynem túl későn, hiszen ami méhnyakrákként indult, az akkor már szerteszét burjánzott, és több szervét is megtámadta. Ezután következő pokoljárásának történetét írta meg ebben a könyvben az írónő, akinek nem egyszer sikerült levágnia a sárkány fejét. Csak hát, ahogy tudjuk, a sárkányfejeknek megvan az a fölöttébb elkeserítő tulajdonsága, hogy hajlamosak visszanőni… Szentesi brutális őszinteséggel meséli el kálváriáját. Nem szépít semmit, sem a testével, sem a lelkével kapcsolatban. Hiszen a betegség nem csak azt tudatosítja fájdalmasan az emberben, hogy rosszul működő testéhez kötött, hanem azt is, hogy bizony a saját lelkével is legalább annyira foglalkoznia kell a túlélés érdekében.

A legfontosabbat utoljára hagytam viszont nem pusztán egy betegség krónikája: kimondott célja, hogy felhívja a figyelmet arra, amiről senki nem beszél szívesen. A hallgatás megtörése életeket menthet, de akár támaszként is szolgálhat mindazok (és hozzátartozóik) számára, akik ugyanebben a cipőben járnak. (sj)

Douglas Stuart: Shuggie Bain

(Fordította: Greskovits Endre), Park Kiadó. 2021

Abban a pillanatban, amikor kinyitom a könyvet, az elmémet elönti a regény világa: munkanélküliség, szegénység, savanyodott cigifüst, alkohol keverve emberszaggal, és öreg lakások. Ezek a kis sötét szobák olyan figuráknak adnak életet, amelyek iránt még a legboldogabb pillanataikban is szánalmat és szomorúságot érzünk.

Douglas Stuart regénye az 1980-as években kezdődik és a középpontjában (félig-meddig) annak a kisfiúnak az élete, megpróbáltatásai és önfelfedezése áll, aki nevét a könyv büszkén viseli. Apja egy kifejezetten gonosz ember, míg anyja egy büszke, de teljesen összetört lény, aki mint egy árnyék suhan végig Glasgow nyomasztó tájain az alkohol ködjében, és megpróbál elmenekülni az életéből. Időről időre jön egy regény, amely örökre beleégeti magát az agyunk tekervényeibe. A Shuggie Bain pontosan ilyen. Borotvaéles és letisztult prózája olvasása közben minden szó a lelkünket támadja. Az alkoholizmus, függőség, kilátástalanság és az erőszak bemutatása olyan nyers és irgalmatlan, hogy a könyvet újra és újra le kellett raknom: hónapok óta olvasom. (vo)

Ross From Friends – Tread

Négy évvel ezelőtt érzelmeket masszírozó trance-szel, houseszal osont be a fülünkbe, most azon túllépve, de a nosztalgiát továbbra is pengetve pakolja egymás után a zörejeket Felix Clary Weatherall, becses művésznevén Ross From Friends. Deep house és breakbeat követik egymást, lassúk és törtek bolondoznak a receptorainkkal, finoman építkező és pikánsan odacsapó trackek keringenek az albumon, az egész mégis egyensúlyt, harmóniát teremt. Korunk egyik legtehetségesebb producere nem vezet az orrunknál fogva, úgy lesz viszonylag könnyen fogyasztható, hogy közben nagyon is modern trendeket és hangzásokat ötvöz azokkal, amelyek a mai 30-as, 40-es generációt visszarepítik abba a korba, amikor elkezdtek elektronikus zenét habzsolni.

Herbert – Musca

Matthew Herbert az életben már mindent, vagy inkább mindennek az ellenkezőjét is kipróbálta, és ez zeneileg, különösen az elektronikus vágányokon azt jelenti, hogy az ezredforduló előtt, és annak környékén két legendás albumán is otthoni zörejeket rögzített, hogy ezekből a hangmintákból, továbbá egy énekesnő (akkor Dani Siciliano) bársonyos hangjából építsen máig és még sokáig idézett szerzeményeket. Az Around The House és még inkább a Bodily Functions legendás lemezek, hangfoszlányok gyönyörű gyűjteményei, és a Muscán lényegében ehhez a trendhez fordul vissza. Ezúttal arról a farmról mintázza a hangokat, ahol él, ezt megtoldva dobokkal és ezúttal nyolc (!) énekesnővel invitál egy hangulatos utazásra. Bon Voyage!

Grouper – Shade

Liz Harris albumai az elmúlt másfél-két évtizedből mintha egyre elfogynának, hiányérzetünk viszont nem lesz, éppen ellenkezőleg. Grouper a kezdeti drone ambient, illetve psych-folk stílusok közt evezgetett és adott ki absztrakt és intim albumokat, amelyekkel eltávolított magától és egyúttal közelebb húzott magához. Azok sem voltak harsányak, az elmúlt évtizedben viszont tovább tisztultak, a Shade-en pedig araszolunk afelé, hogy alig hallunk valamit, az mégis megdobogtatja a szívünket. Törékenységével, szomorúságával, magányosságával. Liz Harris hangja a távolból szól, elöl egy zajos fallal védi azt mindentől. Rettenetesen fájdalmas és gyönyörű egyben. Alig kapunk valamit, de arra nagyon vigyázzunk!

Jelen: The Daisy, Grub, Love Divide, Life In A Mind, A Brand New Start, XXX Olympiad.

Múlt: Talk To Me You’ll Understand, Pale Blue Dot, Would You Still Be Here, Crimson, Thank God I’m A Lizard.

Jelen: Fantasy, Hypnotised, Gold Dust, The Way, Two Doors, Might As Will Be Magical.

Múlt: The Audience, Leave Me Now, Suddenly, It’s Only, So Now, I Hadn’t Know (I Only Heard).

Jelen: Ode To The Blue, Unclean Mind, The Way Her Hair Falls, Pale Interior.

Múlt: Being Her Shadow, Heawy Weather/I’d Rather Be Sleeping, Living Room, Poison Tree, Disengaged.

Jelen: Friends That Break Your Heart, Coming Back (f. SZA), Say What You Will, Famous Last Words.

Múlt: Limit To Your Love, Life Round Here, Retrograde, I Need A Forrest Fire, The Wilhelm Scream, Unluck.

James Blake – Friends That Break Your Heart

A londoni James Blake már éppen több mint egy évtizede képezi a modern popzene ütőerét és határozza meg vérkeringését. Ötödik stúdióalbumát adta ki a tavalyi év végén, a Friends That Break Your Heart azonban nem aratott osztatlan sikert, noha összességében egyáltalán nem egy gyenge album, csupán a brit r’n’b énekes ugyanolyan érzékenyre nevelte közönségét, mint amilyen ő maga. Akadnak a lemezen üresjáratok, és olyan szerzemények, amelyek helyenként ki is lépnek abból a komor és törékeny univerzumból, amiben Blake pácolja a hallgatóit, de túlnyomórészt marad az intimitás, a finom melódiák és a kevesebb több elve alapján a minimalista hangzásvilág.

Analog Balaton – LENT

Jelen: Fent, Dealer, Medvelábnyom, 0112, Könnyű, Hibrid.

Az Analog Balaton egy kéttagú magyar alternatív/elektronikus zenekar, amely már évek óta benne van a köztudatban, a klubés fesztiválszcéna rendszeres és markáns képviselője, mégiscsak az ősszel érkeztek el oda, hogy hallgatható hosszúságúvá kalapálják témáikat, amelyek sokak emlékezetében megragadnak, aki már járt a koncertjükön. A srácoknak saját bevallásuk szerint nem volt különösebb kedvük albummá formálni a gitártémákkal megfűszerezett monoton szintialapokat, amelyekre helyenként csak néhány könnyen megjegyezhető pársoros szöveg érkezik (máskor meg nem), ugyanakkor senki nem fogja megbánni, hogy végül megtörténtté tették az albumot. Az Analog Balaton csodásan illeszkedik a szövegelős magyar alternatív melankóliába, izgalmasan rétegzett, és a legjobb, hogy már jó előre tudni, hogy ez gyakran még erősebben működik színpadon.

Jelen: I Don’t Live Here Anymore, Living Proof, Change, Harmonia’s Dream, I Don’t Wanna Wait.

Múlt: Red Eyes, Thinking Of A Place, Pain, Under The Pressure, Holding On.

The War

On Drugs

– I Don’t Live Here Anymore

A 2010-es években nem volt, és könnyen lehet, hogy a 2020as években sem lesz még egy olyan előadó, aki úgy repít viszsza bennünket 30-40 évvel az időben, hogy közben teljesen elfeledteti, milyen irányokat vett azóta a pop/rockzene. Adam Granduciel lényegében azokon a zenéken nőtt fel, amelyeket a The War On Drugs zenekarán keresztül szerzeményeiben nem csupán megidéz, de amelyek mellé sajátjait egyenrangúként teszi le. Albumról albumra polírozza azt az életérzést, amit egykor Bruce Springsteen vagy Bob Dylan tudott magáénak, és a világ legtermészetesebb dolgaként 5-6 perces dalokkal masszírozza azt a hallgatóiba is. A The War On Drugs egy stadionzenekarrá nőtte ki magát az elmúlt egy évtizedben, és pillanatnyilag úgy tűnik, nem tud hibázni, az I Don’t Live Here Anymore is ott volt a tavalyi év legjobbjai között.

Becsapott lányok

– avagy gondolatok

a The Tinder Swindler c. film kapcsán

A 21. század embere kétségbeesetten és kényszeresen keresi az impulzust, a visszajelzést és persze a mindent elsöprő, életre szóló szerelmet. Kapcsolódni akar – ha másképp nincs ideje, legalább virtuálisan. Kereskedelmi cégek garmadája specializálódott arra, hogy társkereső szolgáltatást nyújtson az egyedülállóknak, ezek közül a legismertebb a Tinder nevű alkalmazás. De vajon mi történik akkor, ha kettesben maradunk a csetszobában valakivel, aki bár első főnyereménynek tűnik, valójában egy pénzéhes, agyafúrt hazudozó?

A Netflix február elején bemutatott dokumentumfilmje hamar a sikerlisták élére került, illetve nagy médiafigyelmet

is kapott, a már-már hihetetlen sztorinak köszönhetően. A főszereplője Simon Leviev, aki a Tinder-profilja alapján a Leviev gyémántkereskedő család tagja, milliárdos vagyon várományosa, s ennek megfelelően fényűző életet is él. A fotóin magángépen utazik, dizájner ruhákat visel, drága éttermekben vacsorázik – csoda hát, hogy rengeteg csinos, szingli nő szeretné őt, leendő férjének?

Hamar kiderül azonban, hogy a luxus csak látszat és Leviev valójában az aktuális partnereiből él – az újabb és újabb „szerelmeit“ mindig a már meglévő barátnői pénzén utaztatja, méghozzá úgy, hogy azoktól rendszeresen pénzt kér, mondván: „Bajban van“. A végtelenül naiv és házassággal, összeköltözéssel ke-

csegtetett lányok nemcsak saját megtakarításaikat adják át önként a férfinak, de nem egyszer pénzintézetekből vesznek fel rendkívül előnytelen kölcsönöket csak azért, hogy a férfit kisegítsék. A pénzkéréseknek persze vége-hossza nincs, Leviev egyre agresszívabban követelőzik, ha valamelyikük nemet mer mondani egy újabb szívességre. Láthatjuk, ahogy a gyakorlatilag MLM-rendszerben működő hálózat kiépül, hogyan pörög a hazugsággyár a maximumon, majd hogyan csődöl be végleg ez a mesterien felépített illúzió. A filmben az átvert lányok szólalnak meg, akiket a megjelenés után a netes kommentelők egy része alaposan szétszedett és vádolt meg „aranyásással“ – a másik részük viszont nyilvános gyűj-

tést indított a megsegítésükre és máig létező tartozásaik kiegyenlítésére. A negatív anyagi és mentális következményeket ugyanis szinte száz százalékban a megkárosítottak viselik, ez a leginkább megdöbbentő a csavaros történetben.

A filmet az a Felicity Morris rendezte, aki korábban számos más dokumentumfilmmel ill. sorozattal bizonyította már a műfajra való rátermettségét. 114 perc tömény izgalmat ígér a sztori, amely hitelesen mutatja be a hazugságspirál működését, valamint az emberi aljasság és manipuláció minden formáját. Intő példa lehet az interneten ismerkedők számára és mindazoknak, akik tudatosítják: a világhálón bárki azzá válhat, akinek épp kiadja magát.

Az elveszett város

Vetítik március 24-től. A főszereplőlista első négy helyén Sandra Bullock, Channing Tatum, Daniel Radcliffe és Brad Pitt, és ha túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy közülük minimum 2-3-tól (mindenki válassza ki, melyik) viszket az ember, akkor Aaron és Adam Nee filmje egész poénosnak ígérkezik. Bullock egy romantikus kalandregényeket író nőt alakít, Tatum pedig a borítómodellje, aki a regények Dash nevű hősét „formálja meg” a könyvek borítóin. Radcliffe egy eszement milliárdos, akinek kincskereshetnékje meg emberrabolhatnékja van, Brad Pitt meg csak egy pöpec cameót kap. A film egy önreflektív kalandvígjáték, a műfaj csacsiságait domborítja a dzsungeltől nagyon távol álló főhősök szerencsétlenkedésével, és ha az előzetes készítői nem akartak átverni, és nemcsak annyi poén van a filmben is, mint amennyi a trailerben, akkor egy kimondottan szórakoztató estének nézünk elébe.

Morbius

Vetítik március 31-től. A Morbiusszal a Sony és a Marvel egy újabb legendás szuperhőst vezet be abba az univerzumba, amely Pókember környezetét sűríti. Venom mellett Morbius sem épp egy barátságos figura – egy tudósról van szó (Jared Leto megformálásában), aki egy ritka vérbetegségben szenved, és a halál helyett egy kísérleti gyógymódot próbál ki, amivel örök életre tesz szert, egyszersmind vámpírrá változik. Nos, ebben a minőségében kell aztán úgy lavíroznia, hogy közben azonosulni tudjunk vele. A film bemutatójáig találgatások lesznek arról is, hogy melyik Pókember-univerzumban játszódik a Morbius. Van, akit az ilyesmi tökéletesen hidegen hagy, de aki látta a decemberben bemutatott Nincs hazautat, az most is éghet a kíváncsiságtól.

Az Északi

Vetítik április 14-től. Amleth viking herceg legendáját dolgozza fel új filmjében Robert Eggers, aki korábban már A boszorkánnyal és A világítótoronnyal is egyedi látvány- és hangulatvilágú filmeket tárt elénk. Egyébként ebből a legendából merítette fél évezreddel ezelőtt Shakespeare is a Hamlet alapjait, de ez most valamivel nyersebb lesz. A felnőtt Amlethet Alexander Skarsgaard formálja meg, és a történet tulajdonképpen leírható azzal a három mondattal, amit a film egész előzetese során mantráz magának: Megbosszullak, atyám (Ethan Hawke), megmentelek, anyám (Nicole Kidman), meggyilkollak, Fjölnir (Claes Bang). Minek magyarázni, lesz itt sár és vér, meg mindenféle gusztusos, hosszú snittes csatajelenet, amelyekben néhányan brutális halált halnak.

Fesztivál Koncert / Party

02. 01. – 03. 31.

Kortárs Magyar Galéria DUNASZERDAHELY Színek muzsikája A KMG gyűjteményéből készült válogatás.

03. 18.

Soul Hunter Music Club

DUNASZERDAHELY Don Gatto, HCHC

03. 19. – 08.00-14.00

Platán panzió CSILIZNYÁRAD 28. Csilizközi Őstermelői Piac

03. 19. – 10.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Könyvbemutató – Berti M. Bagdi: Lili kalandjai a szivárványon túl, ill. Lelkek tánca

03. 19. – 10.00

VMK

SOMORJA

Csavar Színház: A buták versenye Előadják: Kiss Szilvia, Gál Tamás

03. 19. – 19.00

VMK

SOMORJA Többek – Csalló premier

03. 19 – 20.00

VMK

GÚTA Reset koncertest: Gorlo Volka, Estendøn

03. 21. – 19.00

Csaplár Benedek VMK

DUNASZERDAHELY Showder Klub: Somogyi

András, Valtner Mályki Miklós, Orosz György

03. 25. – 19.00

Egyéb Kiállítás Színház

(HU), Infi, Arim, Psycho (City Reboot).

04. 05. – 19.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Egressy Zoltán: Gordiusz (karanténkomédia)

A Zichy Szín-műhely előadása. R.: LÉner András. Sz.: László G. Attila, Gubík Ági, Fekete Linda.

03. 25.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY HaddelHadd

03. 26. NFG Klub DUNASZERDAHELY Jóvilágvan, Dánielffy Gergő és az Utazók, Napfonat

03. 26.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY NFR

03. 26.

RÉV – A Magyar Kultúra Háza KOMÁROM

ART MIX Festival Program: 17:00: Scratch & technical DJ-ing workshop: Fezry & Arim, 19:00 - Ahogy esik, úgy puffan (improvizációs játék), játszanak: Csuja Imre, Gubík Ági, Szabó Viktor, Melecsky Kristóf, Olasz István. 22:30 Microdosemike (HU, koncert), 00:30 Óperentzia (HU). Atmospheric Stage (21.15-04.00): Cadik (HU), Bergi (HU), Zosha

03. 26. – 19.00 Egressy Béni VMK KOMÁROM

Babaváró party (musical, komédia)

A Bohém Társulat előadása. R.: H. Varga Tamás. Sz.: Fésűs Nelly, Timkó János, Rigler Renáta, Javorszká Éva, Horváth Csenge.

03. 29. – 18.00 Flesch Központ MOSONMAGYARÓVÁR

Aranyossy Péter önálló estje

03. 30. – 19.00 VMK

SOMORJA

Imádok férjhez menni (vígjáték)

A Pesti Művész Színház előadása. R.: Márton András. Fsz.: Fogarassy Bernadett, Nyertes Zsuzsa, Egyházi Géza, Fritz Éva, Csengeri Attila, Bodrogi Attila.

04. 01. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Kökény Attila koncertje, vendég: Kökény Lali

04. 01.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Haddelhadd, Szuperzöld

04. 02.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY NFR, Evolette

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Zorán turné 2022

04. 08.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Absurd Party

04. 09.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Down For Whatever, Rainy Mood 04. 09. VMK SOMORJA Somorjai blues-est: P. P. Band, Sitra Achra

04. 12. – 19.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY

Indul a bakterház (vígjáték két részben)

A Turay Ida Színház előadása. R.: Cseke Péter. Sz.: Mikó István, Boros Ádám Patás, Szabó Anikó, Topolcsányi Laura.

04. 15.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Kalapács, Monument 04. 16. DIÓSPATONY Barátság futóverseny

04. 16.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Fatal Error, Anima

Evelyne Dryflowers

Színes, de kellően visszafogott, merész, de mégis ízléses kompozíciók gyönyörködtetik a szemet az Evelyne Dryflowers lányoknál. Ők aztán igazán tudják, hogyan lényegítsék át a száraz virágok puszta egyszerűségét és helyezzék át egy teljesen más, üdítő és friss kontextusba. De hogy is kezdődött a történetük? Németh Kosár Evelin válaszolt nekünk.

Mióta foglalkoztok kézműveskedéssel és ezen belül is a virágokkal? Nos, ketten együtt tavaly tavasztól alkotunk, viszont maga az ötlet megvalósítása, hogy szárazvirágokkal és stabilizált növényekkel foglalkozzunk, 2019 ősze volt. Ekkor még én magam próbáltam népszerűsíteni környékünkön a szárazvirágokat. Mondhatni, hamar elterjedt a hír, mivel az egyre divatosabbá váló szárazvirágok nem voltak kaphatóak egyik virágüzlet-

ben sem. És hát ki ne szeretne egy olyan virágot, ami akár évekig is lakásunk dísze lehet?! Tavasszal aztán a sok megrendelés által megmutatkozott, milyen hatalmas az érdeklődés a munkáim felé. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy megkérem a sógornőmet, van e kedve csatlakozni és együtt kibontakozni, fejlődni. Ő pedig egy 1,5 éves kislány mellett igent mondott. Azóta pedig együtt visszük az Evelyne Dryflowerst.

Fontos volt az elején, hogy szárazvirágokkal dolgozzatok? Miben mások ezek, mint a vágottak? Persze. Hiszen ez volt a koncepció. Egy új piaci termék létrehozása, amely nálunk eddig nem volt kapható. Így csak a szárazvirágok és a stabilizált növények jöhettek szóba. A vágott virág szép, sőt, gyönyörű… a szárazvirágok pedig különlegesek és egyediek

is tudnak lenni. Arról nem is beszélve, hogy időtállóak.

Milyen termékeket készítetek legszívesebben?

Ez a kérdés mosolyt csalt az arcunkra, mivel tudjuk egymásról, ki mit szeret szívesebben elkészíteni. Én nagyon szeretek csokrokat készíteni, kompozíciókat megalkotni, mindig valami újat kitalálni. Ildi pedig szeret belemélyülni és leginkább koszorúkat és asztaldíszeket szeret készíteni, mintsem csokrokat. Ezenkívül pedig mindketten szeretjük, ha valaki elhozza az otthon lapuló vázáját, hogy abba készítsünk valami igazán izgalmasat és az otthonába illőt. Ilyenkor érzem, hogy a velem szemben álló személy teljes mértékben bízik bennünk és a szaktudásunkban, ízlésünkben. Akad olyan is, hogy együtt válogatjuk a virágokat a vásárlóval. Sok alkalommal még a helyet is lefotózzák (asztal, komód, bármi), ahova majd a váza kerül.

Ha jól tudom, workshopokat is tartotok. Hogy néz ki egy ilyen esemény nálatok?

A workshop ötlete akkor pattant ki a fejünkből, mikor tavaly ősszel rengeteg ötletünk volt a koszorúkészítés terén, viszont annál kevesebb időnk maradt mindent megvalósítani. Tudniillik rengeteg színnel és árnyalattal dolgozunk. Kihívás olyat alkotni, ami mindenkinek tetszik, vagy legalábbis majdnem. Így arra törekedtünk, hogy minél általánosabb kopogtatókat készítsünk, de mindig akadt valami, amiből vagy hiányzott valami, vagy amit túl soknak véltek. Egy otthon millió színben pompázhat és rengeteg lakberendezési stílus tört az utóbbi időben felszínre. Mi szerettünk volna mindenkinek megfelelni. S ezt hogy érheted el a legjobban? Hagyod, hogy mindenki a saját személyiségét és stílusát vigye bele a koszorúba, amit épp készít. Rettentően élvezzük a workshopok minden percét, hiszen rengeteg emberrel ismerkedünk meg pár óra alatt úgy, hogy közben a résztvevő a személyiségének minden ap-

ró részlete megjelenik a koszorúján. A workshopok legtöbbször hétvégéken kerülnek megrendezésre. Minden évszakban lehetőséget kapnak a résztvevők, hogy az adott évszak színeit vagy teljesen eltérő színeket jelenítsenek meg a virágok által. Ez egy nagyon csajos esemény, mely körülbelül 3 órán tart, de nincs kimondott időhöz kötve. Mindenki akkor fejezi be a koszorú elkészítését, mikor azt késznek gondolja. Többféle koszorúalappal lehet dolgozni (szalma, karika, kócosabb alap) és ami a legjobb, hogy nincs konkrét minta, amit el kell készíteni. Az elején ettől egy kicsit mindenki megijed. A végén viszont minden résztvevő fülig mosollyal tér haza és büszkén akasztja fel a kopogtatóját az ajtajára vagy az otthonuk falára.

Milyen szolgáltatásokat vállaltok még?

A lakásdekorációkon, csokrokon, ajándéktárgyakon kívül folyamatosan kapjuk a felkéréseket az esküvők terén is. Külföldi portálokon, és közösségimédia-felületeken számos ötletre bukkanhatunk, ha úgy döntünk házasulandó párként, hogy szárazvirággal szeretnénk feldobni a Nagy Napot. Tavaly kaptuk az első felkéréseket, idén nyárra pedig már alig maradt szabad időpontunk. Mivel a száraz és stabilizált virágokat a későbbiekben is fel lehet használni, mármint az esküvő után mondjuk lakásdekorációnak, azt hiszem, megtérülő dekorációs elemként is tekinthetünk rájuk. Azaz nem dobjuk ki a pénzünket az ablakon, s ki ne akarná a menyasszonyi csokrát évekig megőrizni?!

Mi a kedvenc vásárlói visszajelzésetek? Minden visszajelzésnek örülünk. Vannak visszatérő résztvevőink a workshopokra, hatalmas mosollyal távozó vásárlóink, elégedett menyasszonyaink. Én személy szerint imádom, mikor valaki fotót küld a virá-

gokról már a végleges környezetében, mivel azok akkor élednek igazán újra.

Mely termékek és szolgáltatások a legnépszerűbbek?

Jelen pillanatban, mivel közeleg a tavasz és mindenki be van zsongva a tavasz színeitől, alkotni vágyástól, a workshopok. Újra és újra új időpontokat kell megadnunk, melyek 24 óra alatt betelnek. Persze, nem az a célunk, hogy minél több embert betömörítsünk a kis alkotóműhelyünkbe. Fontos, hogy húzzunk egy határt. Mivel feljebb már említettem, hogy mindenki teljesen eltérő koszorúkat készít, nekünk száztíz százalékot kell nyújtanunk a 3 óra alatt, hogy mindenkiből kihozzuk a legjobbat. Azt kell mondanom, eddig sikerült. Mindig mindenki hihetetlenül ügyes volt. Hogy terméket is említsek, a stabilizált eukaliptuszok, a szárított pampafüvek a legnépszerűbbek úgy egész évben, viszont már most, a tavaszra hangolódva rengeteg szárított pünkösdirózsa-csokrot eladtunk. Azt kell, hogy mondjam, nagyon szezonális, épp melyik virág a legnépszerűbb.

Hol érhetünk el benneteket? Jelenleg Dunaszerdahelyen a Sport utca 5848/72 szám alatt. Tudjuk, a hely nem egy tipikus, kirakatos virágbolt, MÉG. Reméljük hamarosan, bár kisebb léptekben, de megvalósulni látszik ez az álmunk is.

Tavaly elhatároztuk, hogy webshop formájában is betörünk a piacra. Ha nem is vásárlás céljából, de termékinformáció szempontjából fontos volt számunkra. Mondanom sem kell, rengeteg munka van körülötte. Bár néha nagyon meglepődünk, hogy az ország mely pontjairól kapjuk a megrendeléseket. Ezenkívül tavasszal, nyáron és ősszel megtaláltok minket a nyáradi Csilizközi piacon is.

One night in Győr

Győr! A dunaszerdahelyiek kedvenc városa, amely a Csallóközből szinte pár percnyi autózással elérhető. Legyen szó mozizásról, szórakozásról, vacsorázásról vagy bevásárlásról, rengetegen megtisztelik e csodás várost látogatásukkal, akárcsak egy séta erejéig is, amelyet egy kellemes kávézással vagy színházi előadással is egybeköthetünk. Az utóbbi két évben nagyon ritkán jártam Győrben, ám „csikó” koromban hetente több alkalommal is átruccantam szórakozás céljából. A Rába mozi, vagy a feledhetetlen arrabonai melegszendvics? Esetleg Dönczi májas hurkája? Netán Tequila bár, Jeró, Stargate, Scotch, Yankee Pub, Zoom, Charly M, Poseidon, Thomas, Club Tropical? Ezek a nevek már csak a „negyvenen túli” partyarcoknak ismerősek, ám annak idején hatalmas bulik helyszínei voltak. De erről az időszakról majd egy más alkalommal olvashattok...

Egy szép februári szombat délután gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy meghívom randevúra a legnagyobb lányomat, Vivient. Sokat elmélkedtem, vajon merre is induljak Viviennel, és mivel Magyarországon sokkal lazábban vették az óvintézkedéseket, így Győrre esett a választásunk, egyben el is kezdtem tervezni a lányommal való első randevút… Vacsora, egy kis bor, majd egy buli? Vagy mozi? Majdnem minden belefért, ám úgy döntöttünk, hogy a mozizást kihagyjuk, hiszen többet ér, ha egymással töltjük az időnket, nem a vászonnal. Hogy hol jártunk? Nézzétek csak…!

La Dolce Vita

Egy kis Olaszország Győrben! A La Dolce Vita egy közkedvelt olasz étterem, amely Győr

szívében található. Négy éve jártam utoljára az étteremben, mikor még a színház szomszédságában volt. Most már új helyszínen várják tárt karokkal a kedves vendéget. Személy szerint a régi helyszín sokkal stílusosabb volt, kellemes teraszhelyiséggel, két szinten elterülő étteremrésszel, kellemes belvilággal – ez volt! És milyen lett újonnan? Az étel még mindig kifogástalan, akárcsak a négy ével ezelőtti látogatásomkor! A felszolgálás kellemes, kedves, szakszerű illedelmes pincérekkel, egyben a mindent felügyelő tulajdonos úrral. Választásunk a vegyes bruschetta falatokra, bélszín carpaccióra, milanese pizzára és a penne arrabiatára esett, amelyet egy pohár kellemesen hűtött prosecco kortyolgatása előzött meg. Sajnálatos módon az étterem annyira túl van pakolva székekkel és asztalokkal, hogy a vendégeknek alig marad terük egymásra, így elég szűkössé és „dőzsölőssé” vált a helyszín, ami megnehezíti a társalgást. Szinte alig lehetett hallani egymás szavát! Mindegy, gondoltam, hiszen szeretem a társaságot, ám jelen esetben már nagyon túlzsúfolt volt a terem.

A legnagyobb negatívum az egész étteremben, hogy bármerre is néztem, mindenhol TV készülékbe botlott a tekintetem, amelyek a körbe-körbe futó reklámjaikkal nagyon idegesítőek és figyelemelterelőek. Sokkal jobban hangzana némi olasz dallam a hangfalakból, mint egy kommersz rádióállomás. Tény, hogy az étel remek és kifogástalan volt, ami egy étteremben a legfontosabb, ám nagyon fontos az öszszbenyomás! Danielle Carrera (tulajdonos úr)! Takarítsd el a falakról a LED képernyőket, és hadd szóljon (akár) Eros Ramazotti

a háttérben! Ha egy kis Olaszországot kínálsz Győrben, akkor azt tedd autentikusabbá, és hadd, hogy élvezzük a „tricolore” életstílust... Csak pozitívan!

DiVino

A kellemes vacsora után Viviennel úgy döntöttünk, hogy felhörpintünk pár pohárnyi borocskát, majd gyalogosan átsétáltunk a DiVino borbárba, amely Győr főterén található. A borbár nagyon kellemes benyomással és hangulattal bír. A DiVinóban több mint harminc borászat kínálatából válogathatunk kedvünkre, amely közel százötven borfajtát jelent. Amennyiben a bor mellé egy kissé megéheznénk az sem jelent gondot, hiszen a borokhoz illő ételek és falatkák széles választékából is kedvünkre válogathatunk. Nagyon gyakoriak az élő zenei előadások, amelyek a finom borral és a kitűnő háttérzenével párosítva pompás kedélyállapotot biztosítanak. Száraz badacsonyi fehér borra esett a vá-

lasztásunk, Laposa Bence rizlingjét és Kéknyelűjét vettük célba, majd a Somlóból Kis Tomi olaszrizlingjét, valamint az Alföldről Frittmann Peti Irsai Olivérjával zártuk a bortúránkat. Egy kívánatos sajttál kíséretében nagyon kellemesen elcsaptuk az estét, elbeszélgettünk, majd jókedvünkben úgy döntöttünk, hogy belecsapunk az éjszakába, és bulizunk egy jó nagyot! Így szedtük a sátorfánkat, és irány a...

Mamma Mia

Miért éppen a Mamma Mia? Mert azt ígérik, hogy Győr legnagyobb házibulija, és hogy biztosan nem maradunk ülve! Így a neten gyorsan végigfutottam a Mamma Mia aktuális esti programját, majd a lányommal tudattam, hogy lassan Dj Bárány ritmusára „nyomathatja“. Én jobban örültem Dj Gigának, aki a bemelegítő ritmusokért volt felelős, és akit már több mint húsz éve ismerek, így kimondottan örültem a találkozásnak.

Érkezésünkkor még nem volt túlzsúfolt a hely, így kellőképpen körülnézhettem. Végignéztem az italkínálatot, majd szívélyes üdvözlés után Gigával beszélgetésbe elegyedtünk, miközben nyomta a jobbnál jobb zenéket. Lassan, de biztosan közeledett az éjfél, mikorra már teljesen megtelt a helyszín, és egyre „szűkebbé vált a világ nekem“!

Magával a helyszínnel semmi bajom! A hangzás, fények és az összbenyomás pozitív. A kiszolgálás eléggé rugalmas és mindenképpen kedvesnek mondható. A vendégek már más kategória. Szerintem ezek a mai fiatalok nem is tudnak bulizni! A lényeg, hogy minél olcsóbban berúgjanak, és végigtántorogják az estét egy izompólóban, amelyet szombat esténként viselnek. A leginkább megdöbbentő, hogy a lányok egy fokkal sem jobbak a fiúknál. Mindkét fél esetében tisztelet a kivételnek!

A lényeg a lényeg, hogy mi nagyon jól érez-

tük magunkat, és egy hatalmasat buliztunk egészen pirkadatig! A legnagyobb negatívum a biztonsági embereket illeti, akik ott ragadtak a 90-es években. Nagyon flegmán, felfújódva, mintha sündisznót hordanának a hónaljuk alatt, golyóálló mellény szerű öltözékben, hatalmas SECURITY felirattal szelik a mulatozó vendégek közt a köröket. Szemtanúja voltam, mikor is nagyon kellemetlenül kitessékeltek egy srácot, majd a segítségére siető barátnőjét is úgy fellökte a tahó biztonsági őr, hogy szegény leány alig tudta összeszedni magát a padlóról. Amíg ezt a problémát nem fogják tudni orvosolni, addig ez csak egy „lebuj“ marad a szememben.

Mindig is nagyon szerettem a Győrben való szórakozást, és nem volt ez másképp most sem! Végül is tőlünk és társaságunktól függ a közérzetünk, szórakozásunk. Aki ismer, tudja, hogy ezzel nem volt semmi gond... :D

„A karate a test kultúrája”

A dunaszerdahelyi Csiba Dávid életében húsz éve van jelen a karate mint harcművészeti sportág. A fekete öves fiatal sportoló több eredménnyel is büszkélkedhet. Az interjú során örömmel mesélt a kezdetekről, a karate szépségéről és fontosságáról, a dunaszerdahelyi klub edzéseiről, illetve az egyéni és klubszintű eredményekről.

A karate egy nagyon izgalmas és sokrétű harcművészeti sportág. Mióta része az életednek ez a mozgásforma? Fogalmazhatunk úgy, hogy beleszülettem a karate világába. Édesapám egy hatalmas mester, aki 46 éve űzi ezt a sportágat. Ennek köszönhetően nem is volt kérdés, hogy melyik sportot választom. Nyáron leszek 24 éves, tehát már én is minimum húsz éve karatézok. A mindennapjaimban nagy hangsúlyt fektetek az edzésekre, ettől függetlenül nem mindig jön ki a lépés, hiszen Pozsonyba járok a Comenius Egyetemre. Néha nehéz feladat az iskolát, a magánéletet és a sportolást összeegyeztetni. Ha valamilyen okból kifolyólag nem is tudok edzeni egy bizonyos időszakban, a gondolataimban mindig jelen van a karate.

Gondolom, édesapád egy igazán inspiráló személyiség számodra. Ő az, aki motivált gyermekkorodtól a karatéban? Ő a legnagyobb példaképem minden téren. Szeretném elérni azt, amit ő. Érdekes lehet, hogy az edzőm az édesapám immáron húsz éve. Ha belépünk a tornaterembe, ott nekem már nem apu, hanem mester. Sokan képtelenek ettől elvonatkoztatni (…). A szülői támogatást mindig mindenben megkaptam, így a harcművészet elsajátításában és a jobb eredmények elérésében is. Megtanultam az évek során, hogy az embernek ki kell hozni magából a maximumot.

Fontos túlszárnyalni önmagunkat és az elképzeléseinket. Számomra motiváló, hogy sokszor magammal versenyzek. Szeretek elégedetten tekinteni az elért fejlődésemre, hogy mennyit változtam egy év alatt.

Hogyan kerülhet egy karatés feljebb az övfokozatokban? Te milyen övvel rendelkezel?

Jelenleg fekete öves vagyok, azon belül is harmadik danos. Vannak tanuló, azaz „kyu” és mester, „dan” fokozatok. A japán mentalitás szerint, meg kell érned a különböző színű övekre. Ha mester vagy, akkor rátermettnek kell lenned. A következő övvizsgám négy év múlva esedékes. A karate a mentalitásról szól, ezért is szoktam mondani, hogy ez egy érdekes harcművészeti ág. Lelkileg, fizikailag és elmében is egyensúlyban kell lenned. Ezzel arra célzok, hogy ha olyan helyzetbe kerül az ember, hogy rátámadnak, akkor jobb ésszerű módon gondolkodni. Soha nem tudhatom, hogy nem ütöm-e meg úgy azt a másik személyt, hogy nagyobb baja esik. Egy olyan ember, aki küzdősportot űz, az tudja mindezt kezelni, tisztában van vele, hogy mit és miért tesz. El kell számolni tízig, majd mindig minden esetben átgondolni a lehetséges forgatókönyvet.

Hogyan definiálnád magát a karatét? Milyen befolyással van a küzdősport a tagok személyiségére?

A karate engem személy szerint őszinteségre és lelkiismeretességre nevel. Ettől függetlenül magában hordozza az önuralmat és a toleranciát is. A karate egy személyiségfejlesztő tréning, ahol képes vagy folyamatosan újat tanulni és edukálni önmagadat is. Minden ember más, és külön-

Szerző:

böző lélektani és fizikai fejlődésen megy keresztül, amely során megismerjük az önfejlesztés fontosságát. Pont ezért mondhatjuk, hogy a karate a test kultúrája. Ezzel a sporttal utat nyithatunk egyfajta haladási folyamatnak, hogy az ember hogyan tud egyre jobb és jobb lenni. El kell gondolkodnunk, hogy mi az, ami sikerül, és mi az, ami kevésbé. Küzdeni kell a stabilitásért és a technikák elsajátításáért. Egy jó sportolónak meg kell tanulnia kezelni a vereséget, hiszen dicsőséggel is lehet veszíteni.

Milyen eredményekkel büszkélkedhettek egyéni és klubszinten? Egyéni szinten 3. danosként többszörös országos bajnok vagyok és háromszoros bronzérmes európai bajnok. Édesapám hihetetlen nagy sportmúlttal rendelkezik, aki 6. danos fekete öves karatemester. Ő Európa-bajnokságon és világbajnokságon is nyert már aranyérmet. A klubszintű eredményeinkkel is igazán elégedettek lehetünk. Büszkék vagyunk a legkisebbekre! Évről évre sikerül egyre magasabb helyezéseket elérni minden korosztályban. A legügyesebb fiatal versenyzőink között Jakóczi Mariánt emelném ki, aki az U9-esek korosztályában a Polish Open Grand Prix karateversenyen 5. helyet érte el. A lányok közül pedig Czajlik Kinga nevét fontos megemlíteni, aki az U10-eseket erősíti.

Mennyi aktív taggal és korosztállyal működik a klubotok?

Az edzéseinket nézve nagyon színes a felhozatal. Úgy magyaráznám, hogy sok sporthoz kell egyfajta fizikum és rátermettség, de a karate mindenki mozgásformája lehet. Persze szükséges, ha az embernek van hozzá termete, kiállása és akarata. Kell egyfajta tűz és elszántság, amelynek köszönhetően valaki szívvel-lélekkel tudja űzni a választott sportágat. Jelenleg körülbelül 50-en vagyunk a legkisebb 4-5 éves-

től, egészen az 50 éves korosztályig. Edzőként hárman foglalkozunk az aktív tagok nevelésével és tanításával. Személy szerint én a kezdőknek tartok általában órákat, édesapám és Szemes Lajos pedig a haladóknak.

Hány edzést tartotok egy héten? Menynyire nehéz gyerekeknek ilyen sokrétű harcművészeti sportágat megtanítani? Egy héten két edzésünk van, konkrétan hétfőn és csütörtökön a Vámbéry Ármin Alapiskola tornatermében. Egy edzést arra kell alapozni, hogy a gyerekekkel gyerekként bánjunk, meg kell szerettetnünk velük a test kultúrájának a kultuszát. A sport mindenki számára egy antidepresszáns. Ezt egy konkrét példával mesélném el, hogy milyen szinten képes hatni egy gyermek személyiségfejlődésére a karate. Az egyik diákom ADHD-val küzd, ami figyelemzavart jelent. Eleinte nehéz volt őt kezelni, végül a karate segített, hogy képes legyen elsajátítani egyfajta önfegyelmet. Az edzőnek mindig tudnia kell, hogy kik a tanítványai. Úgy gondolom, hogy a mi feladatunk megmutatni a helyes utat a kis tanoncoknak. Következtetésképp a karate gyakorlati definíciója nem más, mint segítség önmagunk megismerésére.

Mit gondolsz, miért fontos, hogy az ember valamit sportoljon? Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok és az idősebb korosztály is találjon egy számára megfelelő mozgásformát. Valójában a fő célunk, hogy a telefon és a számítógép helyett kikapcsolódásképp sportoljanak valamit. A pandémia miatt az emberek nyomasztó helyzetbe kerültek. Az online oktatás miatt a gyerekek a tornaórák keretein belül sem élhették át a sportolás szeretetét. Meg kell tanulni, hogy a sport nemcsak azért jó, hogy hasznos és szükséges. Mindez az ember egész lelkét felszabadítja.

Szabó

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok

Nem az évek teszik a szurkolót azzá,

Örzsik Ödön

1982-ben egy barátságos mérkőzés erejéig a többszörös szovjet bajnok, a Dinamo Kijev jött Dunaszerdahelyre játszani, az akkor még második ligás DAC csapatához. Adta magát az alkalom, ha már fotózok, ezt a jeles eseményt nem hagyhattam ki. Lényegében ez volt az első DAC-mérkőzésem, ami egyébként nem kis meglepetésre 1:1-es döntetlent hozott. Sikerült elcsípnem azt a pillanatot, amikor Weisz Mihály, a DAC egyesületi elnöke – mindenki Misi bácsija – fogadja a vendégek küldöttségét, köztük az Aranylabdás Oleg Blohint. Misi bácsi nagy stratéga volt, a TSZ-elnökök versengtek a kegyeiért, mikor melyik patronálja a klubot. Ezt követően, amikor csak tehettem, a pálya széléről fotóztam a DAC találkozóit. A DAC-ról fotózok, de nem a DAC-nak, kizárólag a médiáknak, napilapoknak, folyóiratoknak, valamint 2008-tól a szlovák hírügynökségnek, a TASR-nek…

Hervay György Emlékszem, a nyolcvanas években úgy 8-9 évesen édesapámmal állunk a főtribün melletti földsáncon kialakított lelátón. Mögöttünk a régi klubház, vagyis az egykori ČSTV épülete. Lévén Dunaszerdahelyen a Városháza téren laktunk, mindig a hátsó bejáraton, a salakpályán keresztül jutottunk be a stadionba. Nem is a foci fogott meg igazán, hanem az a miliő, a hangulat, ami egyegy mérkőzés alkalmával uralkodott a stadionban. Meg a tömeg, az a rengeteg ember, akik vastag sávban vonultak anno a Sparta elleni derbire. Az 1987-es Csehszlovák Kupa döntőjét a nagybátyáméknál néztük a televízióban. Emlékszem a Young Boys elleni meccsre, nem is feltétlenül a dátumokat jegyeztem meg, hanem azt, hogy melyik meccsen éppen hol álltunk. A Bayern München ellen például az északi lelátón, vagyis annak a helyén, hiszen akkor építették az északi kanyart, és mi a zászlótartó rudak mögött egy dombról néztük a meccset…

ami,

hanem csakis a szív szava.

Bogyai Krisztián

Következtek a ’90-es évek, már úgy éreztem, nagyobb legény vagyok, felcsaptam labdaszedőnek. Sajátos miliője volt így a mecscseknek, rengeteg élmény fűződik hozzá. Talán a legemlékezetesebb a második 3:3as meccs a prágai Spartával, a Diňa-féle korszakból. Minden meccs előtt elosztották, ki hova álljon, én meg pont a B-közép elé kerültem. Mondanom sem kell, a góloknál nem voltam éppen biztonságban, anynyi petárda robbant a lábam alatt. Az unokatestvérem a tribünről integetett, hogy menjek onnan, mert még valami bajom lesz. De nem lett, hatalmas élmény volt. Este mindig lestük a tévében a sporthíreket, hogy mutat-e a kamera engem is?! Aztán jött a gimnáziumi lázadó korszak, amikor a „Mucsesz” haverommal és a többi sráccal úgy éreztük, hogy elfoglaljuk a megérdemelt helyünket a B-középben. A Casino Salzburg elleni UEFA-kupa meccsre ellógtunk a gimiből, de ugyanitt ünnepeltük Diňa 100. gólját például…

Sus Szilveszter (Csipesz)

A Federális ligában csak egy-két hazai mecscs maradt ki, néha idegenbe is eljutottunk. Amikor olyan helyen dolgoztam, ha én nem is, de az öcsém ott volt a stadionban. Otthon az öreg óra alatt álltunk, az öcsém néha átnézett a B-középbe. Diňáék korszakában sokat edzett a DAC nálunk Királyfiakarcsán. A Fekete Bárány presszóban szoktak „elbújni” a játékosok. Barátságos meccsen felrakta Radolský Gőgh Árpit, aztán meg bekiáltott neki, hogy: „Árpi, ne féljen rászólni a Simon úrra, hogy passzoljon!” Aktívan fociztam én is, előfordult, hogy egymás ellen játszottunk az öcsémmel, ő a dercsikai csapatban, én a Királyfiában. Nem volt pardon, csíptük-rúgtuk egymást, anyánk a padlásról nézte mi történik a pályán. Egy szezont együtt fociztam Rudo Pavlíkkal, aztán az edzőnk lett. Mikor odakerült hozzánk, kiállt a csapat elé bemutatkozni. Mondom neki: Rudo, neked itt senkinek sem kell bemutatkoznod, itt mindenki ismer téged!

Nászi ágytól kopaszodásig

Amit tuti nem tudtál a mézről: Aranyló és édes, nem hiányozhat a karácsonyi süteményekből, ráadásul még egészséges is. Az emberiség mindig is nagyra tartotta és szívesen fogyasztotta a mézet, de a kulináris értéke mellett a gyógyászatban játszott szerepe sem volt elhanyagolható. Mindenképpen érdemes hát áttekintenünk, hogy az ételeink ízesítése mellett mire használták a különböző korokban és kultúrákban ezt a ragacsos kincset, illetve hogy mire is használják most, valamint hogy a tudomány jelen állása szerint mi az, amiben valóban a segítségünkre lehet.

Ahány ősi kultúra, annyi recept és praktika, ám abban mind megegyeztek, hogy a méz a tuti.

Nagy rajongói voltak például az ókori Egyiptomiak, akik már hatezer évvel ezelőtt is bizonyítottan adták hozzá gyógyító poraikhoz és kencéikhez, de gyulladáscsökkentő célzattal akár még beöntés formájában

is bevetették. Mézzel vonták be a katonák harcban szerzett sebeit, kopaszodás ellen pedig jó vastagon kenték a ritkásodó skalpokra.

Az ókori görögök úgy vélték, a mézfogyasztás a hosszú élet (egyik) titka, az ajurvédikus orvoslás a köhögés legjobb ellenszereként ajánlotta a betegeknek, a maják pedig a hályogtól egyre homályosodó látású páciensek szemét kenegették vele. A legszélesebb felhasználása viszont talán a hagyományos kínai medicinában volt, melyben a sebek gyógyítása mellett a veseműködés támogatására, gyulladáscsökkentésre kínálták, valamint akkor is ehhez nyúltak, ha nem jött elég könnyen, aminek jönnie kell. Magyarán, bíztak duguláselhárító erejében. Sőt, még szépészeti hasznot is tulajdonítottak a méznek: a nők esküdtek rá, hogy ez teszi hibátlanná, rózsássá és üdévé az arcukat.

A Biblia és a Korán is csak csupa jót mond a mézről, a hosszú és egészséges élet zálogáról. Kánaán is tejjel és mézzel folyik,

Kávészünet / Sárkány ellen sárkányfű

ugye, és ekképpen egyáltalán nem csoda, hogy a magyar nyelvben is annyi pozitív metafora és konnotáció kapcsolódik e méhek adta nedűhöz. Gondoljunk csak a „mézeshetek” kifejezésre, mely egyébként mindjárt más megvilágításba kerül, ha elárulom, hogy potencianövelő szerként sem számított utolsónak a méz, és malackodás előtt bizony elő-előkerülhetett az éléskamrákból egy bödönnyi.

Persze ma is rengeteg betegség ellen javasolják a mézet belső vagy külső használatra.

Aligha hiszem például, hogy gyerekkorodban nem kaptál a teádba, esetleg csak úgy egy kiskanállal, ha reszelt a torkod. Manapság már gyömbérrel divat keverni, de amikor én voltam kicsi, még azért nem roskadozott a sarki kisbolt polcrendszere a hasonló egzotikus árutól. (Avagy áruld el, hogy túl vagy a harmincon anélkül, hogy elárulnád, hogy túl vagy a harmincon.)

A jó hír az, hogy a méz erre például tény-

leg egész jó, meg több más dologra is, még ha nem is érdemes a dús hajzuhatag reményében szétkenni a fejeden, meg a nagyi szürke hályogját is inkább orvossal nézetném meg. A méz javarészt persze cukor, de emellett kisebb mennyiségben tartalmaz aminosavakat, vitaminokat, különböző ásványi anyagokat, vasat, cinket, és magas az antioxidánstartalma. Tanulmányok szerint rendszeres fogyasztása csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, hasmenés esetén a rehidratáló terápia részeként sikerrel alkalmazható, némi bizonyíték pedig arról is rendelkezésünkre áll, hogy jótékony hatással bírhat depresszió, illetve memóriazavarok esetén. Csillapítja a köhögést, ami gyerekek esetén az éjjeli alvás minőségét is javíthatja – ebben az esetben szintén előny, hogy a klasszikus köhögéscsillapító gyógyszerekkel ellentétben mellékhatásokkal nem kell számolni. Amiben pedig a régiek abszolút a fején találták a szöget, az az, hogy a sebgyógyulás-

nál valóban fontos szerepet játszhat a méz. Ahogy Dr. Sydney McElroy is írja Sawbones című orvoslástörténeti könyvében, tulajdonképp erről a praktikáról csak azért szoktunk le, mert felfedeztük az antibiotikumokat. A méz ugyanis valóban bír antiszeptikus, illetve gyulladáscsökkentő hatással. Magas cukortartalma és alacsony PH-értéke miatt a baktériumok nem nagyon kedvelik, szárítja a sebet, és még a kellemetlen szagoktól is képes megszabadítani, ráadásul a mézzel átitatott géz nem ragad bele a sebbe. Éppen ezért például a cukorbetegséggel összefüggésben kialakult fekélyek, vagy különböző bőrbetegségek, esetleg égési sérülések esetén is beválhat. De mielőtt hanyatt-homlok a konyhába futnál a műanyag mackóért, azért elmondanám, hogy ilyen célokra steril, kifejezetten orvosi mézet használnak. Az antibiotikumok ugyan nagy átlagban hatékonyabbak nála, ám egyre nagyobb méreteket öltő probléma a túlhasználásuk, illetve annak a nyomán kialakuló rezisztencia. Ezért a jövőben elképzelhető, hogy ismét egyre fontosabb szövetségesünk lesz a méz a baktériumok elleni harcban.

Ez mind szuper, de azért pár dolgot nem árt észben tartani… Sokan ajánlják például a méz fogyasztását a cukor helyett diabétesz esetén, és ha valamivel jobb választás is az utóbbinál, semmiképpen sem lehet szó korlátlan fogyasztásról, hiszen a vércukorszintet a méz is nagyon gyorsan megemeli. Amiről szintén tudni kell, az az, hogy egyéves kor alatt egyáltalán nem ajánlott mézet adni a kicsiknek, még jól átsütött sütemények formájában sem, mégpedig a botulizmus esetleges veszélye miatt. Amivel a mi immunrendszerünk megbirkózik, azzal szemben az övék még védtelen. Allergiás reakciót viszont akár felnőttkorban is kiválthat a méz. És persze a méz sem mindent gyógyító csodaszer. Ha olyan ajánlással találkozol, amely súlyos betegségek egyedüli és holtbiztos ellenszereként állítja be, akkor azért szólaljon meg a fejedben a vészcsengő. Ja, és pár kanálnyi nyilván nem ellensúlyoz napi fél üveg pálinkát meg két doboz piros „Marbit”, ha például a szívinfarktus elkerüléséről van szó. Ettől függetlenül édesebbé teszi az életünket, szóval hatalmas pacsi a méheknek és méhészeinknek érte!

Štefkovič Patasi Ági / Ugróczky István

„Jó példát szeretnék mutatni a gyerekeimnek“

Unásig ismételt tétel, hogy rengeteg szemetet termelünk. Egy felmérés szerint egy szlovák állampolgár egy év alatt 427 kg szemetet termel, és ebben még nincs benne a pandémia alatt használt maszkok, tesztek, egyszer használatos gumikesztyűt aránya. Eszem ágában sincs gerjeszteni még jobban a klímaszorongást senkiben. A következő beszélgetéssel egy lehetőséget mutatunk Streicher Anitával, családoknak, nőknek, anyáknak, hátha ez lesz az ő útjuk a zöldebb, fenntarthatóbb világ felé. Anita eredetileg kertészmérnöknek tanult, aztán a sors másfelé terelgette őt.

Kicsit messzebbről indulva, a környezettudatosság milyen formában volt jelen az életedben gyerekként? Cserkész voltam, természetes volt, hogy időről időre szemetet szedtünk, vagy hogy gyakran jártunk ki a természetbe, ezek az első korai emlékeim. A felesleges csomagolás, az esztelen vásárlás fiatal felnőttként is zavart, de a családalapítás után vált igazán fontossá a téma. Pontosabban picit előtte, amikoris a babakelengyét állítottam össze. Akkor találkoztam először a mosható pelenka fogalmával, és mivel a hulladékcsökkentés akkor már az életünk szerves része volt, így rögtön fel is kaptam rá a fejem. Amikor az embernek családja lesz, tudatosabbá válik, jó példát akar mutatni, plusz elkezdi foglalkoztatni a gondolat, vajon milyen világot akar hagyni a gyermekeire. Ez öt és fél évvel ezelőtt volt, akkor a környezetemben szinte senkit sem ismertem, akitől érdeklődhettem volna, így magyarországi, osztrák és német mosható pelenkával foglalkozó oldalakon kutakodtam.

Emlékszel a kezdetekre? Az első pelenkákat használtan vettem egy anyukától, de nehezen szántam rá magam. Az anyaság és a vele együtt járó nehézségek lefoglalták a gondolataimat. Közben a babalátogatók hozták ajándékba az eldobható pelusokat, értelemszerűen azokat fogyasztottuk. Közülük a Pampers pelenkáknak nem bírtam elviselni a szagát, de egy vasárnapi napon elfogyott az általunk használt pelenka, a boltok zárva voltak – akkortájt Ausztriában éltünk –, szóval választás elé kerültem: vagy moshatót adok a fiamra vagy olyat, aminek a szagától émelygek. Így került fel rá a mosható pelenka először. Persze, büszke voltam magamra, hogy nem termelünk szemetet, meséltem, írtam róla, ahol csak lehetett, és a nyitott, érdeklődő anyukák megtaláltak, kérdezgettek, tanácsot kértek.

Hogyan lett aztán ebből vállalkozás? A vállalkozás csak három évvel később indult, amikor a lányommal voltam várandós. Menstruációs kelyhekkel indultunk, szép fokozatosan bővítettük a kínálatot. Ma vásárolható nálunk mosható pelenka és a hozzá tartozó eszközök, menstruációs kelyhek, mosható betétek és menstruációs bugyik. Nálam az első és legfontosabb szempont, hogy csak olyat kínálok, ami egyrészt minőségi, másrészt amivel nekem is jó tapasztalatom van. Sajnos a piac telített, sokkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet és sok vásárló az árat a minőségnél fontosabbnak tartja.

Tegyük fel, hogy akkor a mai nappal valaki veszi a bátorságot és kipróbálja mondjuk

a mosható pelenkát és az intimkelyhet, mivel bátorítanád? Vegyünk rögtön két fontos szempontot: egyszeri befektetés, tehát gazdaságos és nem terheljük vele a környezetünket. Megismerjük a testünk működését, felépítését, tehát bizonyos szinten önismereti fejlődés is. Sok nőnél hoz pozitív változást a menstruációs görcsöknél vagy hüvelyizom gyengeségben. Pedig a kritikusai pont az ellenkezőjét állítják, de a tapasztalat egész mást mutat. Ugyanannyira higiénikusan elvégezhető, mint bármely más módszer, csak tudni kell okosan és szakszerűen használni.

Ami a mosható pelenkát illeti, az én első tapasztalatom nagyon pozitív volt, minden a pelusban maradt, nem történt olyasmi balesett, ami kisbabáknál tarkóig szokott sikerülni, úgyhogy engem abszolút meggyőzött elsőre. Emellett kíméletes a bababőrrel, pozitív hatással van a csípőfejlődésre, pénztárcabarát - konkrétan a kistesónál nem volt pelenkaköltségem

és a szemetünk is minimális volt. Tovább is van, mondjam még? :-)

Közben folyamatosan piacokra jársz, edukálod online vagy akár személyesen is a nőket... Igen, számomra fontosak a személyes találkozások. A világjárvány megnehezíti ezek megszervezését, ezért úgy tervezem, bizonyos rendszerességgel kihasználom az online tér adta lehetőségeket is. Boldog vagyok, mert a legutóbb meghirdetett előadáson is nagyon sokan voltak. Közben maradnak a piacok, a tallósi termelői piacon például mindig megtalálható vagyok. Nyitott vagyok csoportosan vagy akár egyénileg is foglalkozni azokkal, akiket komolyan érdekel a mosható pelenka vagy a menstruációs kelyhek használata. Mivel megjelent az életemben egy másik tevékenység is, a gyertyakészítés, a jövőben szeretném összekötni a kettőt. Egy kis műhelyről álmodozom, ahol dolgoznék a gyertyákkal és ott helyet kapnának a kelyhek, pelusok is.

5 bőrszépítő trükk, ami TÉNYLEG működik

Hosszabb ideje nem jelentkeztem beauty-tartalommal – mivel azonban időközben elsajátítottam a tudatos bőrápolás alapjait és megismertem azokat a módszereket, illetve kozmetikumokat, amelyek segítségével meg lehet őrizni a szép bőrképet, ezért most ezekből készítettem egy rövid válogatást. Ha nem a botoxtól és a szikétől várod a szépséget, ezek a sorok pont Neked szólnak!

1. Csak kíméletesen!

Mindig óvatosan nyúlj az arcbőrödhöz, ne nyúzd, ne gyűrd! Az arctisztító kefék sörtéi mikrosérüléseket okozhatnak, ezért inkább kézzel vagy szónikus bőrtisztító készülékekkel dolgozz (Foreo ill. olcsóbb változatai)! A krémeket elég finom mozdulatokkal felvinni, a szemkörnyékápolót pedig az ujjhegyekkel, finoman beütögetni. A gyulladt, pattanásos arcbőrt ne kínozd otthoni „nyomkodással“, ezt a feladatot inkább bízd egy kozmetikusra!

2. Fényvédelem, fényvédelem, fényvédelem!

Ideje elgondolkozni a tényen, hogy többórás napfürdők és szolárium nélkül is létezik élet – ezek ugyanis gyorsítják a bőröregedési folyamatokat, vizet vonnak el a szövetekből és serkentik a pigmentfoltok megjelenését. Télen-nyáron ajánlott a nappali arcápolási rutin utolsó lépéseként, a fényvédő használata (legalább 30SPF értékkel), hiszen

a felhőkön áttörő, láthatatlan napsugarak és az elektronikai eszközök által kibocsátott kékfény (HEV-fény) is roncsoló hatásúak.

3. Tiszta munka!

Ha egy külön törölközőt használsz az arcmosáshoz, sokkal szebb, tisztább lesz az arcod. Képzeld csak el, hogy mennyi kosz kerülhet egy klasszikus kéztörlőre, amelyet 0-24 órában használunk! Emellett a párnahuzatot is javallott gyakrabban cserélni, hiszen az arcról, hajról folyamatosan kerülnek rá baktériumok, szennyeződések.

4. Rutinra fel! Alakítsd ki a reggeli-esti arcápolási rutinodat, figyelembe véve a bőrtípusodat, illetve azokat a problémákat, amelyekkel gyakran küzdesz (pl. pattanások, mitesszerek, bőröregedés, vízhiány, fakó, fénytelen, vagy éppen túlzottan zsíros bőr). Baráti áron is kaphatóak olyan termékek, amelyekből hatékony rutint alakíthatsz ki. Egyszerre mindig csak egy új terméket vezess be, és hagyj elég időt neki, hogy kifejthesse a hatását.

5.

Tájékozódj!

A bőrápolás témája szinte kimeríthetetlen, így ha szeretnéd fejleszteni a tudásodat, remek YouTube-csatornák lehetnek segítségedre (pl. Skinsmart, Tindigo, Krémmánia, TP Makeup – Smink & Bőrápolás). Figyelj arra, hogy a termék INCI-je (hatóanyag-lista) ne tartalmazzon alkoholt, parfümöt és komedogén összetevőket.

INPORTANTE

KULCSRAKÉSZ ÉPÍTÉS ÉS KIVITELEZÉS

Széleskörű építőipari tevékenységek a tervezéstől az építési szolgáltatásokon keresztül a kulcsrakész kivitelezésig. Bebiztosítjuk az egyes szakmunkákat, de egyben fővállalkozóként is képesek vagyunk kisebb és nagyobb méretű építőipari kivitelezésekre. www.inportante.sk

„She said – JESZ!”

Név: Márton Zsóka

Lakhely: Galánta Életkor: 20 Foglalkozás: Vendéglátás

A cikk írása közben elengedhetetlen és főként nosztalgikus élmény a Bridget Jones-filmek egyik nagy slágere, amelynek hallatára minden lány ábrándozós kedvébe kerül... Talán még az is eszükbe jut, hogy ez az a romantikus sztori, amit szívesen megélnének. A sors csodákra képes, csak hinni kell. Akik esetleg a múlt félévben nem mondhattak még igent, és ezáltal elmaradt az a kötelező ,,I SAID YES’’ instaposzt, ne csüggedjenek, mindent a maga idejében.

Hónap Nője sorozatunk főszereplője, Márton Zsóka egy nap erejéig egy menyasszony bőrébe bújhatott, egy mesebeli kis kastélyban Békén, a „Castel Pension & Restaurantban”, ahol már jó néhány szerelmes pár mondta ki azt a bizonyos boldogító igent. Bár lehet számára sincs már olyan messze ez a pillanat!? Ezt nem árulta el nekünk. :)

Kedves teremtés, gesztenye szemek, mosolygós orcákkal. A ruhapróbán szinte megtalálta őt a hozzá illő tökéletes ruha, melyet a dunaszerdahelyi LaraSofia szalonból választottunk. Színben kicsit a modernebb, nem hófehér darabra került a válasz-

tás, a bézs árnyalatú tüllnek köszönhetően egészen egyedi. Mi az, ami még feltétlenül fontos egy esküvőn? Hát a menyasszonyi csokor, és így teljes a kép!

Két alapszabály, ha nem akarod a házasság őseit magadra haragítani: - Ne lássa a vőlegény a menyasszonyi ruhát a ceremónia előtt! - Ne lássa a menyasszony a csokrot, amiért a férjnek kell elmennie!

Mi az, amit tudnunk kell Zsókáról? Vezekényről származom, de pár hónapja a barátommal már Galántán élek. A családi vállalkozásból bőven kiveszem a részem, hiszen már 13 éves korom óta érdekel a vendéglátóipar. A család számíthat a segítségemre, mert a gimnázium befejezése után úgy döntöttem, hogy ebben a szakmában találom meg magam. A gasztronómia és vendéglátás során nagyon sok embert ismerünk meg, és szenvedélyem az új kapcsolatok kialakítása, de úgy gondolom, a nyitott, és főleg pozitív hozzáállás a kulcs.

Bár a harangszó és a fehér galambok elmaradtak, reméljük esküvői rovatunk is elnyeri a tetszéseteket!

Egy vasúti kupéban utazik egy anya a nagylányával, egy katonatiszt és egy kiskatona. Az alagútba beérve elcsattan egy pofon.

- Mire gondol az anya: „Milyen tisztességes lányom van!”

- Mire gondol a nagylány: „Milyen attraktív még az anyám!”

- Mire gondol a tiszt: „Ez a kiskatona szemtelenkedik és én kapom a pofont!”

- Mire gondol a kiskatona: „A következő alagútban megint behúzok neki egyet!”

Az anyós azt mondja Ivánnak: - Iván, drága fiam. Ha meghalok, temessetek a Kreml falába!

- De anyuka - hökken meg Iván -, oda csak a nagy embereket temetik!

Az anyós nem nyugszik bele, minden nap ugyanezt mondogatja. Végül Iván nem bírja tovább, és bosszúsan elrohan. Két óra múlva visszajön és lelkesen közli a mamával:

- Na, mama! Elintéztem, hogy a Kreml falába temessék. Ma délután ötkor lesz a temetés!

Egy szép hölgy üldögél a parkban az egyik padon. Odamegy hozzá egy visszataszító kinézetű hajléktalan.

- Bocsásson meg, asszonyom, lenne kedve velem aludni?

A nő meglepetten:

- Piszok fráter, dehogy akarok én magával aludni!

Kicsit később ismét megkérdezi a hajléktalan:

- Egészen biztos, hogy nem akar velem aludni?

- Erre mérget vehet!

- Akkor viszont húzzon el az ágyamról, mert már rohadt álmos vagyok!

- Jean! Miért dobta bele az órámat a gőzölgő fazékba?

- Mert fő a pontosság, uram!

Két szobor áll a parkban. Egyszer csak leszáll hozzájuk a jó tündér, és azt mondja nekik: - Itt álltok már 100 éve, fél órára mozoghattok egy kicsit. A két szobor megmozdul és kézen fogva berohannak a legközelebbi bokorba, ahol aztán hatalmas nyögdécselés hallatszik, hullanak a levelek. Kis idő múlva kijönnek a bokorból. A férfiszobor ránéz az órájára és azt mondja: - Még van negyed óránk, mit csináljunk addig? Erre a nőszobor: - Csináljuk ugyanazt mint eddig, csak most te kapod el a galambokat és én szarom le őket!

- Mi lesz abból, ha keresztezik a zsiráfot és a vakondot? - ??? - Fúrótorony!

Az orosz milliomos elmegy a fogorvoshoz. Az megnézi a fogakat, majd így szól: - Önnek semmi probléma a fogaival, gyönyörű aranyfogai, ezüsttömései vannak. Mégis miért jött, mit szeretne, hogy csináljak? - Hogyhogy mit? Egy riasztót szereljen be!

Móricka csúnyán beszél a tanárnénivel. Mire a tanár: - Móricka, holnapra írd le 100-szor, hogy nem beszélünk csúnyán a tanárnénivel! Móricka hazamegy, megírja. Másnap kérdi a tanárnő:

- Móricka, leírtad 100-szor, hogy nem beszélünk csúnyán a tanárnővel? - Igen, tanárnő, itt van. - De Móricka? Miért írtad le 100 helyett 200-szor?

- Hogy örüljé’, b**meg!