ORENDÁCS PETRA
Mese a takarékosságról A kis barlangi szörny éppen kényelmesen elhelyezkedett foteljában, amikor váratlan látogatója érkezett. Először csak a jövevény árnyékát látta, amitől — mondanom sem kell — kirázta a hideg. Mi a fenének van ilyen alakú feje? És milyen kinövések meredeznek a mellső végtagjaiból? A kis barlangi szörny alig egy órája nézett meg egy ijesztő filmet az emberekről, és még mindig a hatása alatt volt. Kikapcsolta a tévét, hogy jobban hallja az idegen közeledtét. Nehéz lépteket hallott, talán fém csörgését is, aztán egy erőteljes hangot: — Elő, te rusnya dög! A kis barlangi szörny szemöldöke felszaladt, mint az átlaghőmérséklet a globális felmelegedés kezdete óta. Az igencsak illetlen megszólítás felkeltette kíváncsiságát, hát feltápászkodott a karosszékéből, és a barlang szájához cammogott. Nagy meglepetésére nem valami borzalom állt a képzeletbeli küszöbén, hanem egy emberlovag, tetőtől talpig páncélban. Amit a szörny furcsa alakú fejnek vélt, valójában a sisakja volt, tetején pár tollal, ami pedig a kinövéseket illeti, azok a kardja és a pajzsa voltak. A kis barlangi szörny sóhajtott. — Segíthetek? — Nem — mondta, szinte köpte a (még nem) hős lovag. — A te fajtád nem képes a segítségre; csak fájdalmat és nyomort hozol a falumra! Most megöllek és én leszek az udvar hőse! És elnyerem… — Elnézést, hogy félbeszakítom — köhintett a kis barlangi szörny –, de szerintem itt valami félreértés történt. Abból az udvarból jön, amelyik itt van a sarkon? — I-igen — dadogta megszeppenve a (még nem) hős lovag. — Akkor sajnálattal hozom tudtára, hogy a szörny, akit ön keres, a szomszédban lakik. Ő szokta terrorizálni a környező várakat, én inkább meghúzom magam a barlangomban. — Ó. Ez esetben elnézést kérek. — Semmi baj, gyakran megtörténik. Elég hasonlóak a barlangjaink. 26
