MIK//KOR
„A tanítás számomra sokszor flowélményt jelent”
20
- Hol nyerte meg magának a matematika, mikor köteleződött el ezzel a tudományterülettel? - Engem elsősorban nem a matematika nyert meg, hanem a tanítás. Amióta az eszemet tudom, tanár szerettem volna lenni. Hogy pont a matematika–fizika szak mellett döntöttem, annak az a háttere, hogy humán tagozatos gimnáziumba jártam, ahol matekból korrepetáltam az osztálytársaimat. A matematikatanárunk egyszer megkérdezte, hogy ki tartaná meg az órát, én pedig jelentkeztem. Olyan sikerélmény volt számomra, hogy hallgatnak rám az osztálytársaim, hogy nem volt kérdés számomra a tanári pálya. Az édesapám bányatechnikus volt, ami annak idején tulajdonképpen egy mérnöki végzettségnek felelt meg, később megtaláltam a régi matematikafüzetét, amelyben gyönyörű ábrákat és levezetéseket láttam. Sokszor mesélte, hogy nagyon szerette a matematikát, bizonyára ez is hatással volt rám. Mindig azt mondom, hogy a matematika a világ legdemokratikusabb tudománya, de azért az is fontos, hogy kinek van hozzá érzéke. Én ezt a tárgyat tanultam a legkevesebbet, de mégis ez ment a legjobban. - Volt elképzelése arra vonatkozóan, hogy miként tud bejárni egy pályaívet a matematikával? - Szakdolgozatomat fizikából írtam, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetében dolgoztam. Fizikus kollégáim gyakran kerestek meg matematika jellegű problémáikkal, itt találkoztam először az akkor még kezdetleges tudományos zsebszámológépek használatával is. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy a matematika az
ARCÉL
Több mint 40 éve, 1980-tól dolgozik a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán és utódintézményeiben dr. Perjésiné Hámori Ildikó dr. egyetemi docens, aki a közelmúltban megkezdte nyugdíjas éveit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy „otthon fejtem a sudokut”, azaz hogy elszakadt volna a MIK-től, hiszen továbbra is oktat. Ugyan docens asszony nevét mindenki a matematikával említi egy napon, mivel tanított tárgyai, kutatásai, tudományos közéleti tevékenysége mind e tudomány köré szerveződnek, egyetemi doktori diplomáját azonban kísérleti fizika témában szerezte a József Attila Tudományegyetemen.
alaptudományokhoz, illetve a mérnöki tudományokhoz is egy közös nyelv. Engem mindig az alkalmazása érdekelt, az, hogy a segítségével miként lehet a világ különböző dolgait modellezni. Amikor az egyik kínai hallgató hozott nekem egy kínai matematikakönyvet, akkor ugyan nem tudtam elolvasni a szöveget, de az összefüggésekből, az ábrákból mégis csak megértettem a tartalmát. - 1980 óta dolgozik a Pollackon, miként esett a választás erre az oktatási intézményre? Egyáltalán miért a felsőoktatás felé köteleződött el? - Kutatóként kezdtem a pályámat, főleg a kísérletes tudományok felé fordultam. De mivel a férjem is kutató, rájöttünk, hogy ez az életforma mindkettőnk számára éjjel-nappali elfoglaltságot jelent, emellett pedig felelőtlenség családot vállalni. Mivel tüke pécsi vagyok és visszavágytam a városba, felvettem a kapcsolatot a Pollack Mihály Műszaki Főiskolával. Beszélgettem az akkori Matematika és Számítástechnikai Intézet vezetőivel, az intézet igazgatója Müller László tanár úr volt, Kárpáti Ferenc pedig a matematika tanszék vezetője, évtizedekig igazgatóhelyettes. Mondhatni elég gyorsan megtaláltuk a közös hangot, így kerültem 1980-ban Pécsre. - A főiskola számos szervezeti és intézményi változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Miként illeszkedett ezekhez a matematika-tanítás, hogyan fonódott össze a mérnöki tudományok oktatásával? - A matematika mint tudomány örök, viszont nagyon érdekes volt látni ebben az elmúlt 40 évben, hogy miként változott a diákok mentalitása vagy az oktatásmódszertani kérdések, illetve hogyan formálódott az az alkalmazott matematika, ami egy mérnöki tudományhoz kell. Amikor a pályámat kezdtem, a tanár fejében volt a tudás, vele szemben ült a diák, aki tőle várta az információt. Ez a 40 év alatt gyökeresen megváltozott. Napjainkban a tudás tulajdonképpen mindenkinek ott van a kezében, ám ez bizonyos szempontból veszélyes, mert nem mindegy, hogy meg tudjuk-e különböztetni a lényegest a lényegtelentől. A 90 perces előadásokat mindig meg kell szakítani valamilyen érdekes dologgal, ami visszarántja az adott témához a hallgatókat. A másik jelentős változás a pályám kezdetéhez képest, hogy az informatika teljesen belesimult az oktatásba, illetve mindenféle tudo-
