MIK//KOR
22
„A jó munkahelyi légkör, a szabad gondolkodás és a változatosság, ami a karon tart” Vegyészmérnökként végzett, majd számítógépes rendszerszervező mérnök lett és informatikai tudományokból doktorált Jancskárné dr. Anweiler Ildikó. Dolgozott az iparban, de ott is a mérnöki számítások programozása érdekelte. 1990-ben került a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára, ahol az intézményi egyesülés után ma egyetemi docensként dolgozik. Három évig oktatási dékánhelyettes is volt, nyugdíjba vonulásával „csak” ez a megbízás került múlt időbe, a tanítás nem. Docens asszony ugyanolyan lelkesedéssel beszél az alkalmazott informatikáról, a fuzzy logikán alapuló intelligens irányítási rendszerekről, mintha most fedezné fel magának ezt a világot. - Amikor középiskolás voltam, még nem volt informatika oktatás. Mindig szerettem a matematikát, a kémiát meg a fizikát, ezért egy vegyipari szakközépiskolába jártam, onnan mentem a veszprémi egyetemre. Az idő tájt jelentek meg a számítógépek, a nagy, üzemirányító számítógépek, amelyek még az egyetemen is újdonságnak számítottak. A rendszermérnök szakirányon lehetett ezekkel foglalkozni, így folyamatirányítás és rendszermérnök szakirányon végeztem. Ott még Algolban programoztunk, de azóta már számos programozási nyelvet megismertem, különösen az ún. folyamatközeli jelfeldolgozó algoritmusokkal foglalkozom. - Mi fogta meg a számítástechnika világában? - Megtetszett a programozás és az, hogy algoritmust írunk. A férjem a Péti Nitrogénműveknél dolgozott – ő is vegyészmérnök –, így a végzés után én is ott helyezkedtem el, de én már a számítástechnika csoporthoz jelentkeztem. Ott volt egy nagy R-10-es számítógép, amelyen mindenféle üzemi számításokat programoztunk, illetve egy folyamatirányító számítógép is, amelyen az egyik üzem valós idejű adatait dolgoztuk fel. Ott kezdtem továbbképezni magamat számítógépes rendszerszervező irány-
ARCÉL
ban, ebben láttam a jövőt. De mellette mindig megvolt a mérnöki identitásom, azaz nem az elmélet, sokkal inkább a gyakorlat érdekelt. Született két lányunk, és a gyes alatt Pécsre költöztünk, én visszatértem a városomba, mert pécsi vagyok. Amikor állást kerestem, egy ismerősömtől hallottam, hogy a Pollackon éppen oktatót keresnek egy laborba. 1990-ben léptem be az akkori főiskolára, azóta itt dolgozom. Akkor még gépész informatikusok és építész informatikusok tanultak itt, ebből fejlődött ki a mérnökinformatikus képzés. A gépész informatikusoknál tartottam folyamatirányítás, illetve szabályozástechnika gyakorlati órákat dr. Szakonyi Lajos mellett. - Nagy váltás lehetett egy céges közegből bekerülni egy oktatói közegbe. Mi volt benne a kihívás? - Valóban nagy változás volt ez az előző munkámhoz képest, bár a főiskolán üzemmérnököket képeztünk, tehát a gyakorlati oktatáson volt a hangsúly. Sokat számított, ha az oktatónak volt gyakorlata, én is számos példával tudtam érthetővé tenni a tananyagot. A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy tanítanom kellett, holott soha nem akartam tanár lenni. Kihívásként éltem meg a szabályo-
záselmélet tanítását is. Emlékszem, amikor szigorlatoztam belőle, azt mondtam, hogy ez az, amivel biztos nem fogok foglalkozni az életben. És mégis. Mérnöki és informatikai képzettségem, multidiszciplináris érdeklődési köröm következtében fő szakterületemmé vált az alkalmazott (ipari) informatika: az automatizálás, az intelligens irányítások, a gépi látás, az autonóm rendszerek irányítása. Az ipari informatika állandó, rohamos fejlődésben van, az oktatásunkat ennek megfelelően folyamatosan fejlesztettük, az évek során új tematikákat, tanterveket, tantárgyakat, jegyzeteket dolgoztunk ki és vezettünk be. - 1990-től dolgozik a karon, miért maradt itt a mai napig? Milyen fejlődési, előremeneteli lehetőséget kínált az intézmény? - A változatosságot és a szabadságot említem elsősorban. Az oktatói létnek megvan a maga szabadsága, és mivel dolgoztam üzemben, amelyre jellemző volt a hierarchia, volt összehasonlítási alapom. Persze, itt a karon is megvan a szervezeti hierarchia, de azt a szabadságot, amit egy tantárgy kidolgozásánál, tanításánál vagy az időbeosztásban megélhetek, azt máshol nem kapom meg. Rengeteg jegyzetet írtam, laborokat fejlesztettünk, de
