17
-
Véletlen davenolás: Diszkinézia és kántálás
Solomon R. egy intelligens, diszkinéziás középkorú férfi volt; szokatlan mozgászavara különféle akaratlan, ritmikus, mozgásos késztetések for májában jelentkezett: erőteljes levegőkipréselés, melyet hangos hang adás („öhhhh, öhhhh...”) és ezzel egyidejűleg a has- és a törzsizmainak összehúzódása kísért, amitől a teste minden kilégzésre meghajlott vagy ringatózott. Ez a kép egyre furcsábban gazdagodott a vele töltött hetek múltával. A „kilégzéses-hangadásos” ütemnek lett egyfajta dallama, egy monoton, ismétlődő kísérete, melyhez hozzáadódott valami félig érthető, motyo gó minőség, mint egy lágy, érthetetlen nyelv prozódiája. Mindezzel és az egyre intenzívebb hajlongó mozgásával Mr. R. úgy nézett ki, mintha kántálna, imádkozna - „davenolna”1, ahogyan ezt a mormogó, ritmikus motoros imádkozást hívják a vallásos zsidók. Pár héttel később valóban elkaptam tőle néhány héber szót, ami csak megerősítette benyomásomat. Amikor azonban rákérdeztem, elmondta, hogy habár ezek tényleg héber szavak, légből kapottak, semmi értelmük nincs, csak hogy kielégítik diszkinéziájának prozódikus és melodikus igényeit. Bár a szavak hasraütészszerűek voltak, ez a furcsa tevékenység mégis Mr. R. mély megelégedését szolgálta, és lehetővé tette, hogy úgy érezze, „csinál valamit”, és nem csak egy fizikai automatizmus áldozata.
1
A davenolás jiddis szó, ami a latin divinusból (isteni) ered, és az ima közbeni sajátos hajlongásra utal. (A Ford.)
215
